Re: Elhagyatott város

Akasuna no Sasori Pént. Ápr. 27 2012, 22:01

A zsoldos nem foglalkozik a műveleteddel. Egyszerűen csak rohan feléd, egészen addig, amíg felé nem dobod a robbanójegyzetes fegyvert. Ekkor eltűnik előled, majd egy furcsa suhogó hang jelzi, hogy mögötted van.
Egy rúgást mér hátulról a lábadra, amitől te féltérdre zuhansz. Ezután a kunaival csapna le rád, ha Neil nem állítja meg. Egyszerűen csak oda ugrott hozzá és egy rúgást mért a könyökére. Egy halk reccsenést hallhattatok, majd a fegyver kiesett a kezéből. Nem tört el a karja, ugyanis a következő pillanatban megragadja Neil-t a ruhájánál és a magasba emeli. Ezután egy ütést visz be a testére, amitől felnyög. Még párszor megüti, majd eldobja őt(ekkor már te simán felállhatsz).
- Így jár az, aki nem engedelmeskedik! - szólal meg, majd védekező testtartást vesz fel.
Úgy néz ki, tőle nem igazán várhattok támadást, előbb megvárja hogy ti mit léptek és csak utána válaszol nektek valamilyen akcióval.

**Kamio Hiraku** Szomb. Ápr. 28 2012, 14:01

Feszülten figyeltem az ellenfél irányába száguldó robbanójegyzetes kunait. Érthető okoknál fogva nem szerettem, ha felém rohamoztak, főleg ha az illető egy nálam jóval nagyobb és izmosabb alak volt. A támadás meglepő módon ismét sikertelennek bizonyult, a bérenc egy szempillantás alatt mögöttem termett.
- Hogya... - kaptam oldalra fejem a suhogó hangra, de már régen késő volt, a fickó kirúgta lábaim és arra készült, hogy a saját kunaiommal végezzen ki. Egy következő suhanás azonban megállította őt és Neilt vettem észre magam mellett. Ez a kölyök hasznosabb, mint amilyennek tűnik. Kihasználva a lehetőséget gyorsan oldalra gurultam, majd harcra készen pattantam fel. Ellenfelünk éppen elhajította Neilt magától, úgy tűnt a szegény srác sokat szenved az én gyilkolásomért. Igaz, ő hagyta elszökni az egyik figurát, különben nem is tudtak volna rólunk. Az övemhez nyúltam, biztosra vettem ugyanis, hogy a bérgyilkos rögvest megindul felém, ehelyett azonban védekező állást vett fel. Lehet, hogy csak játszott velünk, vagy rájött, hogy ha meggondolatlanul támad valamelyikőnkre, a másiknak könnyű célpontot nyújt. Neil épp az imént mutatta meg neki, hogy hozzá hasonló sebességgel bír.
- Keménykedni akarsz? - kiáltottam mérgesen a bérencre. Nem szerettem, ha valaki megrúgott, azt meg végképp nem, ha más segítségére voltam rászorulva. Összeszűkített szemekkel figyeltem a figurát, igyekeztem elemezni a helyzetet. Úgy tűnt, a férfi gyors közelharci támadásokra specializálódott, ebben az esetben pedig a taktika, melyet Neil ellen is használtam, működhet.
Elővettem a vörösszalagos tekercset és a földre csaptam. Füst tört elő belőle, majd kis recsegéssel a magasba emelkedett az öt megidézett harcigömb. Bántam, hogy tovább kell csökkentenem amúgy is megcsappant muníciómat, de saját épségem fontosabb volt készleteimnél. Kicsit mozgattam a harcigömböket, majd vártam, hogy mi történik. Készen álltam rá, hogy bármikor megrántsam a védekezésre használt eszközt, akár engem, akár Neilt támadja a bérenc. Az egyik senbonos kiszerelést a fejem fölé irányítottam úgy egy méterrel, a két robbanójegyzeteset pedig magam körül mozgattam, körülbelül három métert hagyva, hogy ha robbantanom kell, én azért túléljem. Akárhogy is, a helyzet nekünk kedvezett, már csak a létszámfölény miatt is. Ugyanakkor ellentétben a kunaijal és a robbanójegyzettel, a harcigömbök képességeit nem ismerhette ellenfelünk, így bizonyára nehezebben fog boldogulni velük. Nagy hiba volt tőle, hogy hagyta nekem megidézni őket. Elmosolyodtam és vártam, hogy lép-e valamit.

Akasuna no Sasori Szer. Május 02 2012, 10:23

Neil és te feszülten várjátok mi lesz a harcból. Senki sem akar támadni, főleg te nem. A társad pedig rájött, hogy esélye sem lenne az ellenfél ellen. Így hát marad a védekezés. Mivel a férfi belátta, hogy neki kell támadni, nem szórakozik sokáig.
Neil felé veszi az irányt. Most is nagyon gyors, így könnyedén a fiú mögé kerül. Lényegében ugyanazt a mozdulatot használja, mint ellened. Azonban most nem jár sikerrel, ugyanis a srác oldalra vetődik, majd egy kunait hajít a feje irányába, ami el is találja. A fegyver pont a férfi maszkját találja el, ami leesik a földbe. A társad ezután kigurul oldalra, így van esélyed támadni.

**Kamio Hiraku** Csüt. Május 03 2012, 20:46

A levegő izzott a harc feszültségétől. Néhány pillanatig senki sem mozdult, mindhárman egymást méregettük. Végül a fejvadász indult meg, Neil irányába. Bizonyára megijedt a kis gömbjeimtől vagy azt gondolta, a srác ismét megakadályozná, ha engem akarna először likvidálni. Akármit is gondolt, remek lehetőséget adott nekem, hogy kiiktassam.
Szép lassan megindítottam az összecsapó páros irányába egyik harcigömbömet, figyelve, hogy mit reagálnak. Egyikőjük se adta jelét, hogy foglalkozna az eszközzel, amit nem is csodáltam. A bérgyilkos éppen Neilre vetette magát, ugyanazzal a meglepően gyors mozdulattal, mint amit korábban is használt ellenem. Úgy látszik, messze nincs olyan változatos fegyvertára, mint nekünk. Neil már fel volt készülve támadására és azonnal mozdult, kunait hajítva ellenfelünkre, ami leszakította annak maszkját.
Elgondolkodtam, mi lenne, ha esetleg mindkettejüket megtámadnám, ha már így egy helyen vannak. Minden háborúban vannak veszteségek, nem hullatnék sok könnyet ezért a srácért sem. Viszont az imént közém és a bérenc közé ugrott, próbált megvédeni, nemrégiben pedig takoyakit is kaptam tőle, így aztán megvártam amíg oldalra gurul és amint ezt megtette, pörgetni kezdtem az ütközetük közben fejük fölé mozgatott harcigömböt, senbonesőt szórva ellenfelünk pozíciójára. Kupola alakban repkedtek körülötte a halálos tűk, majd lelassítottam a forgást, hogy a kupola összeszűköljön és sündisznóvá varázsolja a mocsadékot.
- Megvagy! - kiáltottam.

Akasuna no Sasori Hétf. Május 07 2012, 20:04

Miután Neil kigurul oldalra, te elindítod a fémesőt az ellenfeledre. A férfi nem vette észre, hogy fölé került volna valami, így amikor meghallotta a szerkezet kioldódását, azonnal felnézett. Szerencsétlenségére néhány senbon pont az arcát találta el, ráadásul a szemét is sikerült kiszúrnod ezzel a lépéssel. Pár pillanat múlva már a földre zuhant, így a hátába is kapott több tűt. Mire leállsz a lövéssel, a harcos már mozdulatlanul fekszik és egy kisebb vértócsa jelent meg körülötte. Azonban még nem halt meg, még lélegzik. Hörögve veszi a levegőt, de már nem lát titeket. Már csak a halálát várja.
Most, hogy nincs már más akadály előttetek, elindulhattok, hogy a magatok útját járjátok...

//Ezzel vége is a játéknak. A jutalmatok: Neil +5 ch, Hiraku +10 ch. Ha esetleg átkutatnátok a harcost, akkor nem találtok nála semmit.//

**Kamio Hiraku** Hétf. Május 07 2012, 21:23

A fejvadász Neillel folytatott harca hevében nem vette észre a feje fölé manőverezett harcigömböt, így csak amikor hangját hallotta meg, akkor nézett fel. A senbonzuhatag elborította arcát, majd miközben összeroskadt, hátába is kapott néhány jutalomfalatkát. Vértócsa gyűlt körülötte, ő maga pedig furcsa, hörgő hangokat adott ki magából. Eme látványra széles mosoly terült szét arcomon. Nem mintha különösen kedveltem volna a vér látványát, az ellenfél legyőzése és saját testi épségem megóvása azonban igencsak jókedvre derített.
- Na mi van sünike? - léptem oda hozzá, de tompa elméje immár nem érzékelt, sötét homályba borult - Na látom, szavam se érdemes pazarolni rád - mondtam neki, majd lenyúltam, hogy visszavegyem kunaiom, amit még mindig kezében szorongatott.
Ezek után a többi fegyverem is összeszedtem, közben pedig figyeltem, közelednek-e más alakok a település irányából. Mivel láthatóan további páciensek nem vártak sorukra, visszazártam gömbjeim a tekercsbe, majd elbúcsúztam Neiltől és útnak indultam távoli barlangom irányába. Régen jártam otthon, bizonyára sok dolog lesz a barlanggal, plusz élelmet is kell szerezzek. Ráadásul eszközeim is valamennyire megfogyatkoztak, így bizonyosan nem fogok unatkozni. Sóhajtottam egy nagyot, majd anélkül, hogy hátranéztem volna, barátilag intettem egyet Neilnek.
- A Bábherceg szünnapot vesz ki - közöltem vele, majd elhagytam a csatateret.

//kaland vége

**Hiro Oyama** Szer. Szept. 12 2012, 17:16

Meg a fu orszaga teruleten elmeselte a lany a tervett roviden, hogy este meg felmerik a terepet, figyelik az orok szokasait meg minden ilyesmi. De HIro egy valamit nem ertett amit meg is mondott.
-Oke ezt meg ertem, de miert nem figyeljuk az orok szokasait par oraig, es keso ejjel amikor mar nem tudnak anyira figyelni, miert nem osonunk be es csendben ramoljuk ki az egeszet? Jo azt ertem hogy varnak egy rablast de csak nem tudjak hogy mikor fog megtortenni. De nem szolok bele te csak jobban ertesz az ilyesmihez... Legalabbis gondolom. - mondta Hiro a lanynak, de ez inkabb a vegen mar hangos kondolkodas volt, mintsem valodi beszelgetes. Idokozben mar kozeletdtek a Fu es a Tuz orszaganak hatarahoz.
~Uristen... mindjart itt leszunk a Tuz orszagaban, Konoha foldjen. Meg Iwagakureban ugy tanitottak hogy habar Konoha a verseny tarsunk, ettol meg ne utaljam oket. De ez nem igy van. Konohat es mindent amit kepvisel teljesen megvettek. A szabadsag iranti vagyukat, az egyenloseget es mindent. Ha egyszer vissza juttok Iwagakureba es at veszem a hatalmat akkor ezek elo sem fordulhatnak. Mindenki az en szolgam lesz, es a Fold orszaga lesz a legnagyobb nemzet a ninja vilag tortenelmeben.~ gondolta nagyon magaba fordulva olyan szinten hogy ha mondott is valamit a lany akkor azt biztos nem hallotta meg. De hamarosan megerkeztek a Tuz orszagaba es egyre kozeledtek az elhagyatott varos fele ahol a ket tarsal talalkoznak, es a kaszino varos fele is.

Jiraiya Vas. Szept. 16 2012, 18:35

A lány miután "beleszóltál" a tervbe, elpirult. Bizonyára tudatosult benne, hogy így is lehetne csinálni és talán így még könnyebb is. Viszont, a következő pillanatban felcsillant a szeme és újból szúrós tekintettel nézett maga elé, miközben haladtatok.
- Azért mérjük fel az egész estés programot, hogy képben legyünk. Legalább fél nap még innen - Mutatott maga elé, majd megláttad azt a lepusztult, romos várost ahova igyekeztetek - Elérünk Tanzaku Gai-ba. Addigra fáradtak leszünk. Egy harcedzett shinobinak meg sem kottyan, de azért jobb, ha teljesen frissen vágunk neki.
Magyarázta, majd feléd fordult, hogy érted-e. Amint észrevette, hogy egy szót sem értettél abból amit mondott neked, vörös arccal förmedt rád.
- Még is figyelsz Te rám!? Ha nem szeded össze magad, megöllek!
Mondta dühösen, majd mint egy sértődött kislány elkapta a fejét és komoly arccal nézett előre. A fák közül már látszott a város. Habár, még csak falunak sem nevezhető, nem hogy városnak. Szó szerint minden kihalt volt és romos. Néhány ház teljesen koromfekete volt, míg a többi romokban. Ahogy kiértetek az erdő szélére ami egyben a hajdani Város bejárata előtt volt, néhány kíváncsi tekintetre lettél figyelmes. Koszos és vékony emberek bújtak meg az épületek között. Volt akinél ütött-kopott kard volt és volt akinek egy vastagabb bot nyújtott védelmet. A lány lassítani kezdett majd megállított téged. A kapunál két alak volt látható. Messziről nem voltak jól kivehetőek de amint közelebb értél hozzájuk az egyik nagyon ismerősnek tűnt. Nagy meglepetésedre az egyik ember az az idős férfi volt, akit láttál azzal a másik idős nénivel Kusagakurénél elsétálni. De vajon hol van a nénike? Bizony Ő is előjött, viszont kicsit sem hasonlított arra a töpörödött asszonyra aki az öreg bácsiba karolva sétált. A bácsika egy kalapot és egy kimonót viselt. Valamint egy barna inget és egy szandált. És persze ahogy az öregek szokták egy botot is tartott a kezében támaszként. A nőszemély sokkal furcsább! Kék, kimonószerű öltözéket visel és egy legyezőt tart a kezében. Mosolyogva üdvözölnek titeket.
- Nah. Ők lesznek a csapattársaink.
Mondta a lány, majd megállt a két érdekes figura előtt.

Elhagyatott város - Page 3 Frfi6

**Hiro Oyama** Hétf. Szept. 17 2012, 17:34

Ahogy haladtak elore a lany valamit nagyon magyarazott Hironak, de O olyan szinten belemerult a gondolataiba hogy csak nehany szo foszlanyt hallott meg. De azt tisztan hallotta ahogy azt mondja hogy ha nem figyel ra akkor megoli.
- Persze persze figyelek, csak kicsit elbambultam- magyarazkodott a lanynak, de veglis anyira nem feltette az eletet, hiszen valoszinuleg a lanynak van szuksege ra, mert megis csak O kereste meg. Ahogy haladtak elore lassan a fak kozul kezdett elobukanni egy, valamikor varos szeru epulet egyuttes. Bar az epulet kicsit eros szo ezekre a romos, omladozo, teljesen osszedoltt egykori hazakra. Elertek a "varos" egykori hatarat ahol nehany elege erdekes alak tartozkodott.
~Hmm... Mi ez a sok gyanus alak? Talan valami alvilagi szervetenek vagy szervezeteknek van itt a gyulekezo helyuk. Bar fene sem tudja.~ gondolta magaban ahogy a furcsa alakokat nezte egy gyors futo pillantasal, de aztan menni kellet tovabb. Hamarosan a lany elkezdett lasitani, aztan megaltt. Hiro meglatott ket alakot az egykori kapunal, de nem latta oket tisztan. Ahogy megaltak ra fel percre a ket alak elkezdett kozeledni felejuk. Ahogy kozelebb jottek egyre oregebbek lettek. Ha ezek a tarsak akkor sok jora nem lehet szamitani. Mar olyan kozel voltak hogy Hiro jobban is szemugyre tudta venni.
~Azt a rohadt. Ezek ketten voltak ott Kusagakure bejaratanal ahol vartam a csajt. Ha ezt tudom... valoszinuleg akkor is fent maradok a fan.~ gondolta es amikor oda ertek hozzajuk akkor mar rendesen megtudta nezni az oltozetuket. A bacsin olyan oreges ruha volt, kalappal, kimonoval, ingel meg szandalal. A neni is vele volt. Kek kimonoszeru valamit hordott, es a kezeben tartott egy legyezot. Amikor oda ertek mind a ketten udvozoltek oket. Hiro is koszont.
-Hello a nevem Akihito. Na most hogy talalkoztunk mehetunk a dolgunkra?- kerdezte es latszott rajta hogy nagyon lelkes, ami nem csoda hiszen talan meg akkor volt ilyen megbizason ahol kemkedni kell, ki varni, es lecsapni amikor meg a falujahoz volt hu. Elvegre azotta joforman csak fejvadaszatokra jar, es ennek lassan mar 7 eve. Ott nincs ilyesmi. Csak arra kell varni hogy megtalalja a celpontott es megvarni amikor kevesen, vagy egyaltalan nincsenek a kozelben es lecsapni. Ez ahhoz kepest egy nagyszeru munka.

Jiraiya Pént. Szept. 21 2012, 15:43

Az öregember furcsán nézett rád, ahogy a lány is. Viszont a nő aki az öregúr mellett állt, elmosolyodott. Nem lehet annyira idős. A bácsika biztosan megvan vagy Hatvan de a nő nem lehet több Negyvennél. Eléggé szokásos dolog, hogy a gazdag urak mellé fiatal lányok mennek feleségül a pénz miatt. De itt valószínűleg nem erről van szó, mivel akkor nem kellene kirabolniuk Tanzaku Gait. A férfi koppantott egyet a botjával, majd megszólalt.
- Nem is kíváncsi a küldetés részleteire fiatalember?
Tette fel a kérdést, majd felhúzta a szemöldökét. A lány aki az úton "kísért" vagy is akitől a küldetést kaptad, elindult befelé a városba. A nő csak kuncogott, majd megszólalt a legyezői mögül.
- Hagyd, biztosan izgatott a küldetés miatt.
Mosolyodott el. Amolyan huncut mosoly volt ez. Olyan, amit a kislányok szoktak "kitenni" az arcukra. A férfi és a nő is megfordult, majd intett neked, hogy kövesd őket. Természetesen nem tudtál mit csinálni így követted őket. Végigsétáltál a romos utcákon. Azok a fegyveres emberek akiket az érkezésedkor láttál, megtartották a tisztes távolságot és messziről figyeltek. Látszott rajtuk, hogy csak sima mezei emberek, akiknek nincs hol lakniuk. Vannak gyermekek is köztük. A távolból egy kis füst szált fel. Amint közelebb értetek megpillantottál egy viszonylag használható házat, ami épen maradt a háború után is. Egy sárga falas ház volt aminek kéményéből füst szállt fel. A lány és a két öreg oda ment be, így hát követted őket. Amint beléptél a sárga ház ajtaján, csak a nagy üresség fogadott. Sehol egy lépcső vagy egy szék. Csak a kandalló mutatta a civilizáció jeleit és egy pokróc a szoba közepén amin egy láda volt.
- A tüzet mindig égve hagyjuk, így nem foglalja el más a szállást. Azt hiszik, hogy van bent valaki. Elég bajos kicibálni ezeket az éhenkórász senkiházikat miután megízlelték a ház melegét. Már sok éve tanyázunk itt...
Morgott az öreg, majd leült a kandalló mellé.

**Hiro Oyama** Vas. Szept. 23 2012, 19:34

A no nagyon fiatalnak tuntt a bacsika mellet, de valoszinuleg nem a penze miatt van vele. Talan csak egy regi ismeros vagy kitudja. Az oreg ember elege szigorunak tunnik, amit a morgo hangon tett kijelentese is elo segit, a no megvedte Hirot, bar erre semmi szukseg nem lett volna.
~Fiatal ember? Attol meg nyugodtan tegezhet hogy nem vagyunk ismerosok. De ha nem hat nem. ~ gondolta magaban es egy darabig csak nezte az oreget, de aztan az elindult befele a romok kozott. Ahogy haladtak att az egykori varoson egyre tobb embert lattot a fiatal elveszet ninja. De ami e legmeglepobb volt hogy gyerekek is voltak koztuk. Hiro nem igazan ertette hogy mit keresnek ok itt, de ahogy nezegette azokat akik korul vettek oket jobbnak latta ha nem is erdekli. Hamarosan elertek egy egesz jo allapotban levo, sarga falos hazhoz, aminek a kemenyebol fust szivargott ki. Az oreg meg a no bementek oda, igy Hiro is veluk ment. Amikor bement elege meglepodott hogy milyen uresen all. Sehol egy lepcso, agy, szek vagy valami iyesmi. De volt egy kandallo amiben eget a tuz, meg egy pokroc a szoba kozepen amin egy lada volt. Az oreg elmagyarazta hogy a tuzet mindig egni hagyak, igy legalabb nem foglaljak ell a szalasukat ahol mar tobb eve laknak. Hiro vegig hallgatta az oreget, de amikor az leult a kandalo melle elkezdett nezelodni. Folge a lada es annak a tartalma erdekelte.
-Es akkor pontosan mik a reszletek? Azt mar tudom hogy egesz este figyeljuk az oroket, de tobbet nem nagyon tudok. Es ell arulna hogy mi van abban a ladaban? - kerdezte a ladara nezve majd kicsit kozelebb huzodott a tuzhoz es kicsit megmelegitette a kezeit.
~Na vegre elertunk ide is. Es holnap irany Tanzaku Gai meg a rengeteg penz. ~ gondolta es egy kis mosoly kerekedett a szaja szelen, de par masodperc mulva ell is tunt.

Jiraiya Kedd Szept. 25 2012, 15:21

A lány akivel ide jöttél és az Ayakana, néven hívatja magát, rögtön utánatok érkezett meg. Becsukta maga mögött a rozoga faajtót, majd leült az öreg mellé a tűzhöz, aki miután Te is odajöttél melegedni felállt és a ládához sétált.
- Még is mit érdekel téged, hogy mi...?
Nem tudta befejezni a mondatot, mivel a nő a szavába vágott.
- A ládában a családunk vagyona van. Minden kincs és érték ami nekünk fontos. A férjemmel és a lányommal már elég sok ideje élünk itt.
Kezdett bele a mesélésbe egy jóságos mosollyal az arcán, majd leült a nagy láda tetejére. A lány aki a kandalló mellett ült, lerántott maga mellé a földre, majd megfordult és figyelte a ládán ülő nő szavait.
- Ayakana a lányom. Konohából származunk mindannyian, de egyéb okok miatt elhagytuk a falut. Azóta itt senyvedünk a többi szegény ember között. Nah, ezt elégeltük meg! Amint megszereztük holnapután a pénzt, már állunk is tovább.
- Ezen a bűzös és ocsmány helyen rohadunk már évek óta! - Mondta a férfi "habzó" szájjal - Mindez Konoha miatt van! De nem mehetünk vissza! Neeem! Majd most megtanulják, hogy mi a rend!
Üvöltötte, majd az öreg, majd elájult. A lány és az anya kétségbeesetten próbálták felébreszteni. Pár percnyi próbálkozás után ez sikerült is. Lefektették a láda mellé, majd elaludt. Szegény Oyama. Úgy tűnik, egészen zavaros dolgok közepébe csöppent. Ha nem lenne olyan amilyen, talán még sírna is... Hamarosan a fiatalasszony is lefeküdt a férje mellé és már csak Ayakana maradt ébren. Leült ismételten a kandalló mellé, majd hallgatta azt a megnyugtató pattogást...

**Hiro Oyama** Kedd Szept. 25 2012, 16:50

Az oreg, Hironak meg mindig elege unszimpatikus, es ez mar valoszinuleg nem is fog valtozni. Csupan csak azt kerdezte meg hogy mi van a ladbana, de ettol meg nem kell leorditani a fejet. De a no egesz kedves hozza. A lany lerantotta Hirot a padlora es az idosebb not figyelte. Az kedvesen elmagyarazta hogy mi van a ladaban, meg hogy miert elnek itt, ebben a romvarosban. De ahogy ki lehetett venni az orgenek sem Konoha a szive csucske, annak ellenere hogy onnan szarmazik.
~En Iwagakurebol szarmazok, de az egy dolog hogy a Jouninjai meg akartak olni, attol meg szeretem a hazamat. Csupan csak a politikajaval nem ertek egyet ~ gondolta, de ahogy befejezte az oreg a beszedet ell is ajult. A no meg a lanya egybol elkezdtek ebresztgetni, de nem par perc utan sikerult. A bacsit lefektetek a lada melle aki ez utan ell is aludt.
~Jaj hat nem edes? Mindjart el sirom magam... Na jo azert nem. Ember ha a tata majd abban a kaszino varosban is igy fog viselkedni hogy elajul meg kiabal akkor en inkabb ott hagyom oket. Oldjak meg ugy ahogy akarjak. Veglis a penz fele mar megvan... De a masik fele is jol jonne. hmm... ~ merult bele a gondolataiba. Kozben a no lefekudt a ferje melle es o is elaludt. Igy mar csak Hiro es Ayakana maradtak ebren. A lany leult a tuzhoz es hallgatta ahogy pattog. Hiro is odault melle, de mar kezdet fajni a hata ezert inkabb elfekudt a lany mellet.
-Es ha megvan a penz akkor van valami terv hogy merre mentek? - kerdezte a lanytol es O is elkezdte nezni a tuzben fel-fel tuno alakokat, figurakat. De minel tovabb nezte annal jobban erezte hogy Erte is eljon az alom mano, es hamarosan O is elaludt es reggelig fel sem kelt.

Jiraiya Pént. Szept. 28 2012, 15:06

Bizony leszállt a sötétség. Néha-néha néhány kíváncsi szempár kukucskált be a bejárati ajtó repedésein, de ezt Ti észre sem vettétek. Valószínűleg mert csendesek voltak és mert már este volt, így fáradtak voltatok. A lány most egészen másnak tűn. Nem volt annyira lenéző mint az elején. Valószínűleg a szülei miatt viselkedik úgy ahogy és egyedül vagy másol társaságában teljesen máshogy. Sok az olyan ember, akik a szeretteik előtt álarc mögé rejtőznek, de igazából teljesen mások. A lány a kérdésedre válaszolva csak ásított egyet, majd egy egyszerű mondattal befejezte a beszélgetést.
- Majd elválik...
Mondta, majd ledőlt Ő is a tűz melege mellé, majd elaludt. Az éjszakád nem volt a legjobb. Kemény volt a parketta és hideg is volt az a fele, amelyet nem ért a tűz. Így belegondolva eléggé tűzveszélyes ez a hely. A parketta könnyen tüzet kaphat. Habár, valószínűleg ügyesen megtervezték a kandallót, úgyhogy erre kevés az esély. A sok forgolódásnak és az öreg horkolásának köszönhetően, reggel fájó nyakkal ébredtél. Az a bizonyos idegesítő, folytonos fájdalom ami mozgásra késztet, de még úgy sem marad abba... A lány és az anyja már fent volt, a nagypapi pedig akkor ébredezett amikor felkeltél. Ayakana a kardját élesíti a főbejárat lépcsőjén ülve. Az anya pedig összepakolja a felszerelést. Ahogy ébredezel látod, hogy ételt és italt is csomagol az anyuka. Mennyire meghitt. Szinte már családias a hangulat. De amint végzett ezzel, már nem volt annyira "otthon melege" feeling. A fegyvereket kezdte el élesíteni és bepakolni. Egy köteg robbanócetlit vett elő, amit kitett elosztva a láda tetejére. Mellé a fegyvereket amik kunaik voltak, valamint shurikenek. Volt vagy 10-20 darab mindegyikből. A nagypapi is feltápászkodott, majd a láda mellé ülve kezdte el élezni a kardját, amit a sétapálcájából húzott elő. Úgy tűnik, mindenki készülődik a holnapi napra. Még a megfigyeléseken is történhetnek meglepetések...

// A postodban írd le, hogy hogyan készülsz föl Te is. Nem kell, sőt ne csak erről szóljon a post, de ez legyen benne //

**Hiro Oyama** Pént. Szept. 28 2012, 16:57

Hironak elege kellemetlen volt az ejszakaja. A padlo kemeny is volt, meg hideg is. Amikor sokadszorra ebredt fel hogy faj valamilye a fekvestol ugy dontott inkabb oda maszik a falhoz es annak tamaszkodva fog aludni. Kint a szabadban a fuvon sokkal kellemesebb aludni mint ezen a kemeny parkettan. Reggel arra kelt hogy nagyon faj a nyaka. Persze szinte egesz ejjel a nyakat hasznalta parnanak igy nem is csoda. Amikor mar viszonylag magahoz tert latta hogy Ayakana a kardjat elesiti a bejaratnal levo lepcso, az anyja epp etelt, italt pakolaszik ami elege meghittnek tunt egeszen addig mig o is elovette a katanajat es elkezdte elezni. A nagypapi is akorul ebredezet mint Hiro. Felkellt majd a botjabol elovette a katanajat. Elege jol volt alcazva.
-Jo reggelt -mondta Hiro, majd nyujtozott egyet, megmozgatta a fejet es a vallait hogy kimenyen a gorcs a nyakabol, aztan elovett egy piros tekercset amit kiteritett a padlon. Elmutogatott par kezjelet majd racsapott a tekercsre amibol ezutan elojott 2 esernyo meg 2 katana. Az esernyo termeszetesen tele volt senbonnal. A senbonokat kivette az esernyobol, kicsit megfenyesitette azokat, meg megelesitette, hiszen mar elege reg otta vannak az esernyobe beleagyazva es egy kis karbantartas rajuk fert mar. Ezutan vissza szerelte azokat az esernyobe, es kovetkeztek a katanak. Azokat is megelesitette, kifenyezte majd az egyiket vissza pecsetelte a tekercsbe az egyik esernyovel egyutt. A masikat a derekara erositette, mig az esernyot a hatara kototte. Ezutan 3 robbano cetlit 3 kunaira kotozott hogy ha majd ugy van akkor igy kicsit meglepodnek azok a konohai mocskok. Mar ha persze lesz ossze utkozes. Amikor vegzett veluk a kunaios robbano cimkeket elltette a jobb labara erositett tartoba, majd a tekercset is eltette. Egy picit vart meg a foldon ulve, de aztan felalt egy picit megmozgatta a gerincet is, ami szinten fajt neki. Amig mozgott a gerince hatalmasakat roppogott. Ha nem a huszas eveiben jarna mar kezdene azt hinni hogy oreg o mar a ninja lethez es valahol le kellene telepednie. De szerencsere nem igy van, ezert meg jo par rablas, fejvadaszat es egyeb, az alvilag szamara fontos megbizast tud teljesiteni. Lassan elindult kifele az epuletbol, egyenesen ki a fo utcara. Ott a haz ket oldala kozott setalt egy kicsit hogy vissza terjen a ver a labaiba, majd megalt az ajtoval szemben, csipore tette a kezeit aztan varta hogy a kis csalad is elkeszuljon es el indulhassanak a Tuz Orszaganak a sziveben levo kaszino varos fele.

**Kenshiro Suiren** Kedd Nov. 27 2012, 23:26

//Zabuza//

*Mit keresek itt?* Kérdezte magától Suiren, miközben igyekezett a lehető legészrevétlenebb maradni. Egyenesen ide jött, a Tűz országába, pedig pont ezt a ninja nemzetet szerette volna legjobban elkerülni. A Hullámok földjéről ide vezetett az egyik legforgalmasabb út, amit sikeresen el is került, de ezt akkor sem tudta megmagyarázni. Követte a szelet, mintha az magyarázatot tudott volna adni fejében kavargó kérdéseire. A város pont olyan lepusztult volt, mint a Démonok országának egyik kisebb települése, ahol korábban lakott. Figyelte az embereket, akik jártak-keltek az utcákon, ám nem akart senkit sem megszólítani. Úgy döntött, hogy jobb lesz még jobban letűnni. Chakrát vezetett a lábába, majd egy nagyobb romház falán felfutott, hogy onnan nézhessen körül. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem követte senki, az egyik ablakon gyorsan bemászott. Mivel régen ipari város volt, így a Konohára jellemző építkezés itt nem volt jelen. A kunoichi ezt használta ki, hiszen itt egészen jó búvóhelyet alakíthat ki magának. Egyedül a határőrök jelenthettek számára veszélyt, de elég kicsi volt annak az esélye, hogy észreveszik. Egyébként is, ez a város a bűnözők egyik központjának számított, ezért nem ő volt az egyetlen elveszett ninja.
*Ha már itt vagyok, megkérdezek pár embert a klánomról.* Döntötte el a lány, majd szürkésfehér haját kiengedte. Elővett egy tekercset, és megidézett belőle pár váltás ruhát. A választása egy egyszerű fekete felsőre és egy sötétkék nadrágra esett, amit a biztonság kedvéért egy lila, két oldalt felvágott szoknyával dobott fel. Régebben kimonót viselt, így nem okozott neki különösebb problémát, hogy ismét nőiesebb ruházatot kellett magára öltenie. Namigakure-i fejpántját eldobta, így nem volt semmilyen hitai-ate, amit felköthetett volna. Talán jobb is volt így, hiszen fiatalos, törékeny kinézetével könnyedén megtéveszthetett bárkit. Leengedett haja csak még jobban fokozta kislányos megjelenését, így akár még a legmogorvább gyilkost is könnyedén az ujja köré csavarhatná, ha arra kerülne a sor. Méregbe mártott senbonjait természetesen magához vette, hiszen ezekkel tanult meg legjobban bánni az évek alatt. Azért Kirigakure-i nevelése nehezen törlődött ki belőle. Porcelán fehér arca érzelemmentesen tekintett ki az ablakon, az alatta elterülő városra. Kibontott hajába belekapott a szél, s a kunoichi tudta, ideje elindulni a körútra. Azt a kevés felszerelését, amit nála volt, biztonságba helyezte az épületen belül, majd ahogyan jött, úgy távozott, vagyis lefutott az épület falán. Annyira azért óvatos volt, hogy nem a főutcára néző homlokzaton tette ezt meg, hanem egy kisebb sikátorba érkezett. Miután ezzel megvolt, elindult a város központja felé, mert úgy érezte, ott van a legtöbb esélye annak, hogy találkozzon valakivel, aki érdemleges információval szolgálhat a Kenshiro klánról.

Uchiha Itachi Kedd Jan. 15 2013, 11:32

Ahogy haladtál a város központja felé átfutott az agyadon azoknak a helyeknek a listája ahol esetleg információkat tudsz szerezni a kenshirokról. Bízol abban, hogy a klánnak esetleg van valami kapcsolata az alvilággal így ennél jobb helyen nem is lehetnél, hogy találj egy nyomot vagy egy elszórt morzsát, hogy felvedd a fonalat. Azt tudtad érezted a véredben, hogy életben vannak hiszen neked kell egy család és a Ryuukai után talán már csak a saját véreid maradtak neked.
Miközben így elmélkedtél azt vetted észre, hogy követnek, de amikor hirtelen hátrafordultál csak egy öreget láttál aki mögötted sántikál és küzd a visszafordíthatatlan végzet ellen. Úgy gondoltad, hogy betérsz egy fogadóba, hogy felmérd a terepet mielőtt nekiállsz a saját ötleted szerint módszeresen kiszűrni az áldozatokat akik vagy beszélnek vagy meghalnak. De még rendeltél egy frissítőt amit a csapostól ajándékba kaptál cserébe a két szép szemedért. Amint az egyik kis félreeső asztalnál helyet foglaltál egy szempillantás alatt ott állt melletted az az öreg aki 'követett' de ezek szerint az érzékeid nem hagytak cserben tényleg követett az öreg, aki most kérdés nélkül helyet foglalt.
- Veszélyes egy volt ryuukai tagnak egyedül mászkálnia a tűz országában, főleg olyannak aki kirigakurei mint a klánja... Még mielőtt kérdőre vonnál a nevem Hama Kanko és van egy megbízásom a számodra ifjú kunoichi!

**Kenshiro Suiren** Szomb. Jan. 19 2013, 21:49

A kunoichi még mindig nem tudott olyan észrevétlen maradni, mint ahogy azt eltervezte. Hiába próbálta álcázni magát, mégis felhívta magára valaki figyelmét. Hirtelen megfordult, de csak egy öregembert látott. Már majdnem nekiszegezte a kérdést, hogy miért követi, de az személyiségének teljesen ellentmondott volna. Inkább csöndesen folytatta az útját, egészen egy fogadóig. Ahogy belépett, azonnal szemügyre vette a terepet. Nem kellett sok idő és máris volt egy terve, kiből és hogyan szedhetné ki a szükséges információkat. Persze nem tudhatta, hogy ki ismeri a Kenshiro klánt, de bíznia kellett ösztöneiben, amelyek idáig elvezették. A csaposhoz fordult és rendelt magának innivalót. Erőszakra nem volt szükség, egyszerűen csak lila szempárjával lyukat égetett a férfi fején. Egyedül lélektükreit nem tudta megváltoztatni, habár mostanában egyre jobban kezdett megbékélni belük. Hiszen ezek a szemek emlékeztették őt múltjára és tovább hajtották a jövő felé. Tekintete egy üres asztalhoz vándorolt, ami viszonylag távol esett a nagyobb tömegtől. Szép lassan odasétált, közben megint végigmérve az embereket. Alig telt el néhány pillanat, az öreg ott állt mellette.
*Tehát mégis követett.* Állapította meg magában Suiren, miközben a férfi kérés nélkül helyet foglalt az asztalnál. Ugyan a felszerelése jó részét hátrahagyta az elhagyatott épületnél, azért mégis volt nála néhány méregbe mártott senbon, illetve kakute. Az elveszett ninja már-már földöntúli hűvösséggel nézett az öregre.
- Honnan tudja ki voltam? - kérdezte a vele szemben ülő idős embert. Semmit nem bízott a véletlenre, így amíg feltette a kérdést, óvatosan felhúzta a kakutét jobb kezének középső ujjára. Gyorsan cselekedett, hiszen nem tudhatta, hogy milyen szándékai vannak az öregnek. Láthatóan nem hétköznapi férfival állt szemben. Ha ennyit tudott róla, akár fejvadász is lehetett, aki el akarja venni az életét. Ezt pedig nem hagyhatta.
- Nem érdekel mit akar. Már senkinek nem tartozom felelősséggel, pláne nem fogok elvállalni csak úgy egy munkát - láthatóan nem győzte meg őt az öreg. Hangja tompa volt és érzelemmentes. Higgadtságát még akkor sem veszítette el, amikor azon gondolkodott, hogy talán egy fejvadásszal beszélget. Ekkor jutott csak el a tudatáig, hogy hallott egy bizonyos szót: klán. Tényleg nem tartozott már sehova, de elsődleges azért jött ide, hogy megtudjon valamit rég elveszett családjáról. Egy pillanatra megpróbált mélyen az öreg szemébe nézni. - Ismeri a Kenshiro klánt? - tette fel a kérdést Suiren.

Uchiha Itachi Kedd Jan. 22 2013, 12:56

Az öreg egy pillanatra mintha félre értett volna aztán hirtelen vette a lapot és visszatért arcára a nyugodtság. Egy rövid percig csak fürkészett téged. Figyelte a mozdulataidat a reakciódat aztán hirtelen mint akit egy mély álomból vertek fel bele is kezdett mondandójába.
- Igen ismerem a Kenshiro klánt elég közelről. A megbízás amit adni szeretnék neked velük kapcsolatos illetve az egyik segítőjükkel. Természetesen megfizetném busásan a szolgálataidat. Szám szerint 10.000 ryoval honorálnám ha végrehajtanád a kijelölt feladatot. Amennyiben érdekel a megbízás esetleg még tudok némi információval is szolgálni a klán hollétéről. Persze ha nem érdekel a dolog akkor én felállok innen kisétálok azon az ajtón és mi sosem találkoztunk.
Az öreg nem hagyott túl sok támadási felületet. Röviden és lényegre törően vázolta a helyzetet. Itt most vagy belemész a játékba és akkor elfogadod a megbízását, vagy tényleg mintha soha nem is találkoztatok volna. Valószínűleg ő nem az a fajta akit egy egyszerű kis csellel le lehet győzni, de azért megpróbálhatod megszúrni a mérgezett senbonnal.
Az öreg kérdően nézett rád és várta a válaszod! A döntés csak rajtad áll közelebb kerülsz egy lépéssel az igazsághoz vagy távolabb, minden esetre aki nem kockáztat nem is nyer, tartja a mondás!

**Kenshiro Suiren** Csüt. Jan. 24 2013, 21:49

A fehér hajú lány csendben hallgatta az öreg mondandóját. Nem fűzött megjegyzést a feladathoz, csupán bólintott. Tudta nagyon jól, hogy itt van a lehetőség klánja megismerésére. A férfi ugyan még mindig nem volt annyira meggyőző, ám Suiren egyetlen esélyét hordozta magánál. A kunoichi bal tenyerét rátette a jobb kézfejére, amelyen a kakute volt.
*Most nem.* Gondolta magában, miközben lehúzta a fegyvert az ujjáról. Még a végén félreértené a helyzetet, már ha eddig nem vette észre a kis akciózását beszéd közben. A pénz is csábító volt, habár ilyen fura megbízásokkal mindig meggyűlt a baja, és az is előfordult, hogy semmit nem kapott a szolgálataiért. Éppen ezért tartotta fenn magát egy ideig lopásokból, egészen addig, amíg össze nem hozta a sors Mezuri Ryu-val. Az öreg tekintete nem sokat árult el neki, pedig megpróbált olvasni benne. Nem úgy tűnt, mint aki hazudik és csak a fejét akarja megszerezni.
- Értem - válaszolta meg csupán egyetlen szóval az elhangzottakat. - Nem akarom veszni hagyni a lehetőséget - ismét egy nem túl hosszú mondat hagyta el az elveszett ninja száját.
*Azért még mindig gyanús, hogy ennyi mindent tudott rólam.* Aki elveszett ninjának áll, tudnia kell vigyázni magára és a kellő óvatosság sem árt, ha hosszú életet szeretne magának. A chuunin vizsgán ez okozta a vesztét, nem volt elég körültekintő. A lány egy pillanatra elfordította a fejét, ám tekintete félig a vele szemben ülő férfin maradt. Ha mégis hirtelen mozdulatot akarna tenni, tudjon reagálni. Körbenézett a fogadóban, viszont semmi gyanúsat nem vett észre. Kénytelen volt másfelé is figyelni, elvégre ha az öreg nem is jelent veszélyt, más ember fenheti rá a fogát. Már ha tudják, hogy ki is ő valójában.
- Mit kell tudnom erről az emberről? - kérdezte Kanko-tól. - Egyébként még nem mondta el, honnan tud rólam ennyi mindent - nem szándékozott csak úgy túllépni a mondandóján. Valami oka csak volt, hogy így letámadta azzal a sok információval.

Uchiha Itachi Csüt. Jan. 31 2013, 13:36

Az öreg kissé szórakozottan mérte végig a kocsma társaságát egészen addig amíg a tekintete megint megállapodott rajtad. Meghúzta az italát majd szépen komótosan megint belekezdett a mondandójába. Eléggé ráért vagy lehet, hogy csak az öreg kor. Te viszont siettél volna de Kanko szemmel láthatólag ráért.
- Nos a feladatod a következő lenne akkor. Elmész Kusagakuréba betörsz a kenshiro házba és elhozol nekem ott Kusagakuréban egy műtárgyat. Ezt a kunait a villa északi szárnyában tartják. Nem tudom pontosan, hogy milyen őrség védi de abban biztos vagyok, hogy figyeltetik mert az árverésen nem sikerült elég nagyot licitálnom rá... Ezért most az a feladatod, hogy legfeljebb egy héten belül elhozd erre a címre. - Azzal átnyújt neked egy címet és köddé válik...
A cím szintén kusagakurei de vajon, hogyan kötődhet egy kunai a család egyik szolgálójához és mitől ilyen értékes? Ezekre a kérdésekre csak akkor kapsz választ ha elindulsz kusagakuréba...

// Következő Post Kusagakure határvidékéhez jöhet amiben írd le az utazást is! //

**Hateshi** Szomb. Márc. 02 2013, 18:36

//Jiraiya//

Vajon mit gondolhat rólam Karasu a próba teljesítése után? Milyen shinobinak tarthat? – futott át az agyamon, miközben az ANBU-tag máris kiadta a következő utasítást.
Kissé ugyan kifáradtam feladatom teljesítése közben, de jól tudtam, az említett város, ahol megpihenünk majd, nincs már túlságosan távol. Némán haladva az éjszaka sötétjében lehetőséget kaptam az eddig történtek átgondolására.
Egyre inkább megbizonyosodtam döntésem helyességéről, annak pedig mindenképp örültem, hogy bár érdekes körülmények között, de újra láthatom szülőfalumat. Noha a ninjavilágról, valamint általában véve annak hierarchikus felépítéséről még mindig meg volt a saját elmarasztaló véleményem, kezdtem úgy érezni, elkerülhetetlen, hogy valamilyen formában a jövőben ennek én is részese legyek. Erre megfelelő lehetőséget nyújtott ez a küldetés, hiszen – ahogyan azt Karasu is elismerte – amennyiben sikerre viszem azt, elnyerhetem Konoha, a talán legerősebbnek mondható rejtett falu bizalmát.
Hogy voltak-e ezzel kapcsolatban nagyratörő céljaim? Talán még saját magamat is ki kellett ábrándítanom: nem. Úgy véltem, ha el is nyerném a jövőben Konoha jóindulatát, és esetleg mint konohai shinobi működnék tovább, eszem ágában sem lenne újdonsült társaimat elárulni Amegakuréért. A jelenlegi szintemen nem gondolhattam másra, mint a tapasztalatszerzés és az erősebbé válás gondolatára; e kettőnek kellett lennie a fő célnak – vallottam ugyanakkor: az ellenséget mindkét oldaláról megismerni nem bűn, hanem tudás, tudatlanként pedig még az igaz célért sem érdemes szakadatlanul küzdeni.
Karasu továbbra is szimpatikus maradt. Csak remélni tudtam, hogy az elkezdett genjutsutréninget mihamarabb folytatni fogjuk, bár tisztában voltam vele, hogy itt és most a küldetés teljesítése élvez prioritást. Továbbra is úgy gondoltam ugyanakkor, hogy az ANBU-tag néha kicsit furán viselkedik. Átgondolva a helyzetet, azt sem zárhattam ki, hogy az ő küldetése merőben eltér attól, mint amit első találkozásunkkor megemlített. Azt is lehetségesnek tartottam, hogy nem csupán egy üzenet kézbesítése volt rábízva. Ha azonban ez mégsem így volt, talán egy igen fontos darabról volt szó.

A Nap már felkelő félben volt, sugarai az erdőt is elérték, a természet ébredezett. A távolban az Amegakurétől csupán karnyújtásnyira lévő Elhagyatott város képét véltem felfedezni.
– Ha jól látom, megérkeztünk – szóltam Karasuhoz.

Jiraiya Hétf. Ápr. 01 2013, 15:02

// Elnézést a késésért, kárpótlásul kapsz +3 ch-t //

Bizony Konoha egy igencsak jelentős taktikai és "gondolkodó emberrel" gazdagodna meg, ha befogadná Hateshit. Talán nem vitt még végbe olyannyira jelentős tetteket, de az esze a helyén van. De biztosra semmit nem tudhat és egy ember viselkedésére és cselekedeteire nem adhat sokat... Nem lehet tudni, hogy ki mit tervet és miért is van ott ahol van.
Pirkadatra megérkeztetek a városhoz, amit Hateshi okosan meg is jegyzett Karasunak, mire a férfi csak bólintott. Maszkját az arcába húzta, majd előrement és intett, hogy kövesd. Lassan de nyugodtan sétáltatok be a romos városkába, ahol ledőlt házak és kisebb fakunyhók álltak magányosan. Persze volt néhány épület amin meglátszott az idő és a háború, de még álltak és laktak is benne hiszen füst szállt ki a kéményéből. Néhány kíváncsi szempár szegeződött rátok a romok közül. Az új jövevényeket mindig átvizsgálják. Kiszúrtál egy kisebb csoportot bunkóval és más érdekes fegyverekkel a kezükben, de amint megpillantották a Konohai ANBU maszkot azonnal visszahúzódtak és nem kíváncsiskodtak tovább. Áthaladtatok az egész falun szinte és nem botoltatok senkibe, végül egy sárgás színű, omladozó ház mellett álltatok meg a város szélén. Innen már csak néhány kilométer Amegakure... Tehát megálltatok a ház mellett. Hűvös szél fújt át rajtatok, amit eddig az erdőben nem érezhettetek. Karasu fekete kabátja csak úgy lengett a szélben, igencsak nagy zajt csapva. Valószínűleg ez volt a cél, ugyanis a ház felől, hirtelen csillogó fény világított a szemetekbe, majd repültek is felétek a hegyes és éles fegyverek. Szerencsére téged nem vakított el annyira az a bizonyos fény amely a sárgás ház ablakaiból villant fel, mivel Karasu mögött álltál és valószínűleg Ő volt a célpont, így te láttad a fegyverek útját de csak egy másodperced volt reagálni. Számolva azzal, hogy egy ANBU valószínűleg képes arra, hogy elvakulva is kitérjen a szálló fegyverek elől, csak saját testi épségeddel foglalkozva, egyszerűen csak hátrébb ugortál és így már meg is menekültél a csapástól. Karasu pedig tanúbizonyságot téve képességeiről, egyszerűen csak csukott szemmel elkapta a felé száguldó fegyvereket, majd ugyan olyan gyorsasággal dobta vissza a gazdáikhoz. Persze nem talált el senkit, mivel csak a fényszóró tükröket találta el a fegyverekkel, de éppen ez volt a cél. Az előtted becsapódó fegyverek nem szimpla kések vagy nyílvesszők voltak, hanem kunaik. Egyből következtettél arra, hogy valószínűleg shinobik támadtak meg titeket. De persze Karasu ismét megnyugtatott.
- Nyugalom. Ezek csak Konohai ninják. Azt hiszem említettem, hogy itt is tanyázik néhány emberünk nem csak Amegakuréban. Kövess!
Porolta le közben a ruháját, majd a maszkját félretolva indult meg a hatalmas és rozoga fakapu felé, amely az épület bejárataként szolgált. Amint megindultatok egy Konohai Chuunin egyenruhát viselő férfi jelent meg az egyik fenti ablakban, szúrós szemmel nézve le rátok. Tehát igaza volt a senseinek.
Beléptetek az ajtón. Egy üres terem várt titeket valamint középen egy lépcső amely felvisz benneteket az emeletre. Lent semmi érdekes nem volt így nem is maradtatok ott. Az emelet sokkal több érdekességet rejtett. Amikor felértetek, négy Konohai shinobi várt rátok. Köztük volt az, aki az ablakban nézte végig a bevonulásotokat. Az itt tartózkodó csapattagok mind csupa átlagos arcú, fekete hajú férfi volt. Még a hajviseletük is majdhogynem egyforma. Valószínűleg egy specialista csapat, akiket azért rendeltek ki, hogy biztosítsák a Tűz Országának ennek a részét. Egy hatalmas fa asztal volt az ablakok előtt, valamint néhány szék. Az asztalon egy Tűz Országa térkép és néhány hideg étel foglalt helyet. A földön hálózsákok és sorba felsorakoztatott fegyverek. Egy rajtaütés esetén gyorsan tudnának reagálni ezek az emberek. Valószínűleg képzett shinobik. Karasu nem tétovázott, egyből odament a hozzátok legközelebb álló férfihoz, aki egy rövid meghajlást követően megszólalt.
- Miért van itt egy ANBU és egy Genin? A korából ítélve még csak az lehet. A tanítványod?
Karasu elmosolyodott, majd kotorászni kezdett a táskájában és elővette a Hokage pecsétével ellátott borítékot és a férfi arcába nyomta.
- A küldetésünk nem tartozik a határőrzőkre. Biztosítsátok nekünk a terepet Öt napon belül, ugyanis a visszavonulásunk felkeltheti az ellenség figyelmét. A Hokage pecsétje és a Rangom a parancsok kiadását lehetővé teszi számomra. Remélem érthető voltam!
Mosolyodott el ismét a sensei, majd megfordult és újból intett neked, hogy kövesd. Lemásztatok az emeletről, majd kinyitottátok az ajtót és kisétáltatok az épületből. Karasu felemelte a fejét, mint ha csak az Égtől várna segítséget.
- Gondolom merültek fel benned újabb kérdések amire választ kellene adnom. Nem vehetem biztosra, hogy nem árulod el Konohát, de ha bizonyítasz akkor elárulom neked a küldetésünk teljes tervét. De előtte pihenjünk.
Mondta a sensei, majd odasétált az egyik közelben lévő romos szikladarabra ami egykoron valószínűleg egy ház darabkája volt, és leült rá.

// Ha akarsz beszélni Karasuval akkor tedd meg. Válaszol majd mindenre a maga módján. Reagáld le a történteket aztán a következő körben megint egy kicsivel többet kell majd írnod ^^ //

**Hateshi** Hétf. Ápr. 29 2013, 21:59

A város hátborzongató volt. Bár találkoztam már életemben a nyomorral, illetve háborús övezetekkel, bizton állíthatom: ez egészen más volt. A hely mibenlétét nem lehetett egyértelműen bekategorizálni. Érdekes keveréke volt ez egy katonai határőrvidéknek, egy lepusztult városnak és egy romos lakóövezetnek.
– Nincsen kérdésem – jelentettem ki teljesen érzelemmentesen. – Nem gondolom, hogy több információra lenne szükségem, mint amennyit meg kívánsz velem osztani. Bár megvan a saját világnézetem, úgy vélem, mint felettesem élvezed azt a privilégiumot, hogy csak olyan dolgokat osztasz meg velem, amihez valóban közöm van a küldetésünk szempontjából – fejeztem be gondolatmenetem, majd Karasura pillantottam. Valóban nem voltam igazán kíváncsi semmire sem, nem szerettem különösebben kérdezősködni. Úgy gondoltam, néha sokkal hasznosabb kissé tudatlannak lenni, mint mindenféle – önmagunkat illetően talán felesleges – információval rendelkezni, és ezeknek tudatában hozni meg döntéseinket. Na, persze a magáról a városról vagy éppen a kialakult szituációról már kérdezhettem volna: ezeket azonban nem ítéltem túlságosan fontos részleteknek a küldetés szempontjából. Karasu szimpatikus volt, de jobban szerettem volna, ha ő kezdeményez beszélgetést; maga az információcsere pedig nem egyoldalú és nem az én tudatlanságomból fakad.

Jiraiya Csüt. Május 09 2013, 21:29

Karasu igencsak meglepődött Hateshi mondandóján, mivel egyáltalán nem erre a reakcióra számított. Persze ezt a fajta meglepődést könnyedén elrejtette az arcáról, így a Genin nem sejthetett semmit. A szikladarabon ülve, Karasu kutakodni kezdett a táskájába, majd elővett kettő darab fémkulacsot. Az egyiknek letekerte a tetejét, majd kiöntve a benne lévő állott vizet, mutatóujját belehelyezve koncentrálni kezdett. Pár másodperc után, hallottad a friss víz csobogását a kulacsban. Amint megtelt, Karasu ezt megcsinálta a másik kulaccsal is, majd odadobta neked.
- A Suiton elem életmentő chakraelem lehet. A színtiszta elemi chakrából létrehozott víz a legtisztább és a legízetlenebb víz, de a szervezetednek kell. Igyál, aztán indulunk tovább. Ismételten esti edzésen fogsz részt venni, ám ha itt jól teljesítesz, akkor a technikát el is fogod tudni sajátítani.
Mondta, majd meghúzta saját kulacsát. A víz még a szája szélére is jutott, annyira mohón öntötte le a torkán. Ugyan ez a tulajdonság nem igazán méltó egy ANBU taghoz, de valószínűleg megszokta, hogy gyorsan kell csinálnia minden ilyen apró, jelentős dolgot aminek semmi más haszna nincsen, "csak" annyi, hogy életben tartsa a testét. Amint végeztetek, Karasu felállt, majd intve neked mutatta az utat. Ugyan már eléggé a város szélén voltatok, de még így is, a határhoz közel is akadt néhány csavargó és huligán, akik felfegyverkezve várták áldozataikat a romok között. Persze egyik sem volt oly merész, vagy éppen buta, hogy megtámadjon két Konohai ninját. Körülbelül 1 óra kellett ahhoz, hogy elérjétek a Tűz és az Eső Országának határát. Ez neked elméletileg már hazai terepnek számított, de még a Küldetésetek előtt, Karasunak dolga van veled, így még a határ előtti erdőrészen, ami még a Tűz Földjének fennhatósága alatt áll, letáboroztatok. Vezetőd és jelenlegi senseied parancsára letáboroztatok. Természetesen semmilyen fényforrás nem volt megengedve, mivel az ellenséges határ már közel van, így valószínűleg most nem lesz éjszakai magántúra sem...

~ Pár órával később ~

A Hold most nem dagad annyira, hogy a teljes fényével beborítsa a vidéket, de még így is egészen világos volt, így plusz fényforrás nélkül is sikeresen tudtál tájékozódni a Holdvilágban. A sensei felvette a maszkját, majd elpakolta a holmijait és eléd állt, majd egy furcsa kézjelet formált, minek hatására négy másolatot hozott létre önmagából.
- Létrehoztam Négy Kage Bunshint. Ezek az klónok az én tökéletes másaim. Mindegyik ugyanannyi chakrával rendelkezik és ugyan úgy néz ki. Lehetetlen megkülönböztetni, hogy melyik az igazi. Mivel ezek a klónok, saját chakrarendszerrel, tudattal és testtel rendelkeznek, így rájuk is hatással tudsz lenni a Genjutsuddal. A feladatod, hogy kapcsolód össze a chakrádat az egyik klónommal úgy, hogy Ő ne vegye észre azt, hogy kutakodsz a chakrahálózatába. Ha erőszakosan és mint egy dúvad, úgy hatolsz be, akkor szörnyű fájdalmai lesznek annak akit a hatása alá akarsz vonni és egy kellemetlen érzés fogja el. Ennek hatására az áldozatod érzékelni fogja, hogy valami nincsen rendben a chakrájával és blokkolni fogja a te chakrád, így a Genjutsut nem tudod majd létrehozni. A klónjaim úgy működnek, hogy a fájdalom hatására szétfoszlanak. Tehát, az első feladatod, hogy lazíts és terjeszd ki a chakrádat, majd irányítsd úgy, hogy a klónjaim ne érzékeljék. Ám takarékoskodj velük, ugyanis itt még nincs vége. Második feladatod, hogy létrehozz egy másolatot önmagadról a klónom szemében. Tehát, manipulálnod kell a szemét és persze az agyát. Ezt úgy teheted meg, hogy emlékezel egy olyan pillanatra, amikor láttad magad kívülről. Akár egy tükörben állva, akár egy vízparton. Majd ezt az emléket magad előtt elképzeled és a fejedben tartod. Miután sikeresen létrejött a chakrakapcsolat az egyik klónnal, ezen a kapcsolaton keresztül tudod sugározni neki az információt, tehát az emlékképet. Elmagyarázni azonban azt nem fogom, hogy hogyan tedd. Hagyatkozz a Biológiára és a Chakrahasználatra. Tapasztald ki, de ne feledd! Spórolj a klónokkal, mert ha az összeset eltünteted akkor ma már nem foglalkozunk tovább a technikával.
Mondta a sensei, majd egy pillanat alatt eltűnt az éjszaka sötétjébe, magára hagyva téged a klónjaival.

// 4 klónt kaptál.

Első feladat: 2 klónnál sikertelenül kapcsolódsz össze, ugyanis mindketten fájdalmat éreznek, így eltűnnek. A 3. klónnál sikerrel jársz.

Második feladat: 1. próbálkozásra sikerül egy másolatot létrehozni magadról azonban a klón közli veled, hogy a teste darabosan mozog. 2. próbálkozásra sikerül egy tökéletes klónt álló helyzetben létrehozni, a klón pedig képes a lassú mozgásra.

Körülbelül 40-45 soros postot kérek. Minél részletesebben a írod le a tanulás ezen részét, annál több jutalmat kapsz. Használd a Biológiát (Idegrendszer és Szem részét. A neten sok dolog fent van) és mindenképpen a Chakraelmélet 9. részét ami a Genjutsukról szól. Határidő nincs, írj egy Pm-et ha készen vagy //

Ajánlott tartalom