Kaibutsu Hiroto

//Rendelkezek engedéllyel a technika megtanulására!//

Technika: Kuchiyose no Jutsu

Kuchiyose no Jutsu elsajátítása

Hiroto ingerülten masírozott végig a falun, egészen az Akadémia mögötti kiképzőtérig. A fiú korábban találkozott az egyik csapattársával, Shuival, akivel megint sikeresen összeveszett. A fiatal genin próbált mindent megtenni, hogy a lány megbízzon benne, de valahogy mindig megsérti valamivel. A kunoichi dührohamait már úgy ahogy megszokta, azonban már túlzottan zavarja. Legszívesebben elindulna, hogy megkeresse a régi tanítóját, aki itt hagyta ebben a faluban. Viszont akkor hátra kell hagynia a társait, amit szintén nem szeretne. Shuit pedig pláne nem, ugyanis valamilyen különös dolgot érez iránta, csak azt nem tudja, hogy mit.
Amikor megérkezett a kiképzőterepre, a tanítója már várta. Tetőtől talpig zöld ruhát és a magasabb rangot jelző taktikai mellényt viselte. Dús szemöldöke, nagy, kerek szemei igazán egyéni megjelenést adtak neki, nem is beszélve a hajáról, ami úgy nézett ki, mintha valamilyen edényt nyomtak volna a fejére, amit körbe vágtak. Amint meglátta a genint, elvigyorodott, majd oda sietett hozzá:
- Üdvözöllek, te vagy Kaibutsu Hiroto? – kérdezte érdeklődve.
- Igen, én vagyok. Ha jól sejtem, akkor Tsunade sama téged küldött, hogy tanítson engem.
- Nagyon jól sejted! – válaszolta ismét a Jounin. - Nos, készen állsz az edzésre? – kérdezte, mire a Genin egy bólintással felelt.
- Rendben. Mielőtt hozzá kezdenénk a gyakorlathoz, egy kis elméleti tudást verek a fejedbe. Ülj le és hallgass figyelmesen! – adta ki az utasítást Lee.
A páros ekkor az egyik fához sétált, majd ott Hiroto leült a földre, vele szemben pedig a Jounin helyezkedett el.
- Nem csak a felszabadított chakra használatával létrehozott technikák léteznek. A Taijutsu technikáinak jelentős része nem igényel chakrát, hanem testi erőt. Tehát, ezekhez a technikákhoz nem feltétlenül kell koncentrálni és a chakrádat szabadon engedni. A Taijutsuban edzett Shinobi teste képes bármilyen chakrát befogadni, illetve a chakra használatát a Taijutsuhoz, vagy a Taijutsuval harmonizálni.
Az Akadémián te is részt vettél egy Taijutsu képzésben, ami alatt az alapokat elsajátítottad. A folyamatos képzésem alatt viszont sokkal komolyabb dolgokra is képes leszel! Azonban, mielőtt bármit is elsajátítanál, meg kell erősítenünk a tested, hogy fizikálisan alkalmassá válj. Még az is lehet, hogy majd elsajítáthatod a Hachimon rejtelmeit is.
- Mi az a Hachimon? - kérdezte a genin.
- A Nyolc Kapu, az a tested chakra rendszerében 8 speciális pont. Ezek akadályozzák meg, hogy túl sok chakrát szabadíts fel. Lényegében a testedet védik. Azonban, néhány Shinobi képes megnyitni ezeket a kapukat, ezáltal szabadjára engedhetik a testük rejtett energiáit. Ez viszont a test kárára történik! Ugyanis, ezek a kapuk megakadályozzák, hogy a használó megterhelje a saját testét. A kinyitás után, azonban a használónak saját magának kell arra figyelnie, nehogy többet vállaljon annál, mint amit a teste elbír. Erre a legjobb példa, amikor annak idején a chunin vizsgán Gaara ellen harcoltam. Megnyitottam 5 kaput, aminek hatására hihetetlenül erős lettem, de mindezt a testem kárára tettem. Ugyanis, hiába voltam olyan erős, több izomszakadást és csonttörést szenvedtem el, amelyeket nem az ellenfelem okozott, hanem saját magam. Na de, ennyit a bevezetőről, térjünk rá a munkára! Gondolom nem azért jöttél, hogy cseveréssz. Éppen ezért, kezdésnek jöjjön 50 fekvőtámasz és 50 felülés! – adta ki a bemelegítő gyakorlatot Lee.
Hiroto meglepetten figyelte a kiképzőjét, de a tekintetéből látszott, hogy nem tréfál. Éppen ezért elterült a földön, majd hozzá kezdett a fekvőtámaszoknak. Kezdetben igen jól ment neki, de amikor elért a 25. fekvőtámaszhoz, rájött, hogy ez neki kemény feladat. Ráadásul a srác ott volt mellette és ő is a gyakorlatot csinálta. Azonban ő már a felüléseknél járt. Hiroto-t a látvány arra ösztönözte, hogy belehúzzon, ráadásul a dühe is hajtotta, ezért folytatta a fekvőtámaszokat, akár egy őrült. Hamarosan befejezte a bemelegítés első gyakorlatát, így áttérhetett a felülésekre. Ezt is hasonlóan csinálta, mint az előzőt. Most valahogy jól esett neki ez az edzés, a segítségével levezethette azt a sok idegességet, amit a Shuival való találkozás okozott.
A felülések után elterült a földön és szaporán kapkodott levegő után. Alig bírta tüdővel, azonban az edzőtársa nem hagyta, hogy túl sokáig pihenjen. Pár perc múlva ugyanis megszólította:
- Rendben, most pedig állj fel és gyakoroljuk kicsit az alap közelharci mozdulatokat. Csak azokat, amiket az akadémián is elsajátítottál! - mondta, majd kicsit arrébb állt és felkészült az összecsapásra.
Hiroto nagy nehezen össze szedte magát, majd felállt és támadásba lendült. Lee azonban könnyedén kitért elől, ráadásul néha még vissza is vágott. Az ellentámadások elől viszont a genin alig tudott kitérni. Az ellenfele sokkal gyorsabb volt, mint ő, ráadásul őt nem lohasztotta le annyira a bemelegítés sem. Azonban nem is az volt a cél, hogy valaki nyerjen, inkább csak az alap gyakorlatok csiszolása volt a cél. Fél órán átküzdöttek, majd Lee egy könnyed mozdulattal a földre küldte a fiút.
- Mára ennyi elég lesz! - szólalt meg. - Nem vagy teljesen itt... a tested itt van, de fejben máshol jársz. Ha majd tényleg készen állsz arra, hogy tanulj valamit, akkor szólj és folytatjuk! A mai edzésnek ezennel vége. Elég szépen teljesítettél, bár a fizikumodon bőven kell még javítani! Edz minden nap, hogy ne legyél annyira fáradt, mint most.
- Igenis, értettem! - felelt a genin.
- A fejedben pedig tegyél mindent rendbe! Amíg nem figyelsz oda rendesen, addig nem leszel jó harcos!
Hiroto ekkor bólintott, majd a shinobik elköszöntek egymástól. A genin azonban nem távozott a gyakorlótérről. Shui járt a fejében, illetve egy dolog, ami egy korábbi küldetés óta nyomasztja. Valószínűleg rájött, hogyan nyerhetné meg a lány barátságát és a szívét magának. Ehhez neki is meg kell tanulnia állatot idézni. Homályosan még emlékezett arra, hogyan idézett meg a legutóbbi közös küldetésükön az egyik fiú egy hatalmas fenevadat. Ő is arra készült most.
Megharapta az ujját, majd megalkotott néhány kézpecsétet, amikre azt hitte, hogy helyesek. Végül a földre csapott egyet és várta, hogy mi történik. Valamilyen furcsa dolgot érzett, mintha valami rámászott volna a ruhájára. Azonban mire odafigyelt, hatalmas füst szált fel körülötte.
Rock Lee még a közelben volt és őt figyelte, amikor egy pukkanás kíséretében eltűnt. A shinobi elképedve figyelte az eseményt, majd azonnal oda sietett, ahol a fiú hűlt helye volt.
- Mit csinált ez a kölyök?! - szólalt meg hitetlenkedve. Nem tudta, hogy mi történhetett Hiroto-val.


- Mi az, hogy csakúgy eltűnt? - csapott az asztalra mérgében Tsunade. - Senki sem tűnik el csakúgy!
- Feltűnt, hogy a kölyök nem akarja elhagyni a gyakorlóteret, ezért kicsit maradtam még, hogy megnézzem mire készül. Először megharapta az ujját, majd megalkotott néhány kézpecsétet és a földre csapott. Ezután pedig egy pukkanás kíséretében eltűnt.
- Vajon korábban szerződést kötött valakikkel, vagy miért próbálkozott az idézéssel? - tűnődött el a Hokage. - Lee, most elmehetsz, majd kiderítjük mi történt!



A pukkanás után Hiroto orrát valamilyen furcsa szag ütötte meg. Amint a füst felleg oszladozni kezdett, rájött, hogy egy másik helyen van, ez már nem Konoha. Óvatosan körbenézett, de alig látott valamit. Egy sötét, nyálkás helyiségben volt, a háttérben csepegő hangot hallott. Ahogy körbefordult, egy árnyat látott elsuhanni.
Ideges tekintett körbe és próbált felkészülni egy lehetséges támadásra. Azonban egy olyan dolog történt, amire nem volt felkészülve. Hamarosan egy nála nemsokkal alacsonyabb lény mászott elő az árnyakból. Leginkább egy két lábon járó patkányhoz lehetett hasonlítani. Piszkos bundája volt, amit néhol valamilyen ruhadarab takart. A kezében egy nagyobb méretű kés volt, amit fenyegetően tartott maga előtt.
- Ő lenne az, Odoke? - kérdezte érces hangon.
Hiroto megrázta a fejét, legszívesebben már válaszolt volna, de hirtelen valami végig mászott a testén, majd a vállán megállt. A fiú szíve hevesen verni kezdett, nem mert oda fordulni és megnézni, hogy mégis mi van rajta. Félelmében csak állt és enyhén reszketve várta a sorsát.
- Igen, ő az! - válaszolta egy hang, akinek a gazdája éppen a vállán csücsült.
Ekkor az előtte álló lény közel hajolt hozzá és szagolgatni kezdte. A fiú azt várta, mikor szúrja le az előtte álló teremtmény. A patkány rövid szaglászás után a fiú szemébe nézett, majd elmosolyodott.
- Üdvözöllek köztünk, Hiroto! A nevem Utena! - szólalt meg a lény.
- Én pedig Odoke vagyok! - hallotta újra a hangot a válla felől. - Ez a hely pedig Nezumi Teikoku, az otthonunk.
- Ö izé... jó napot! - hebegte a genin.
- Ne félj, nem akarunk bántani! - veregette meg a fiú vállát Utena. - A vezérünk szeretne beszélni veled, illetve van egy levelünk a számodra! Most pedig gyere velünk!
A fiú engedelmeskedett a nagyra nőtt, emberszabású patkánynak és követte őt. Az Odoke névre hallgató továbbra is ott csücsült a vállán, úgy tűnt neki, hogy nem akar leszállni róla. Miközben Utenát követte, volt ideje körülnézni, így kiderítette, hogy egy csatornarendszerben van. Azt nem tudta, hogy pontosan merre van, de valahogy az volt a sejtése, nem Konoha alatt van. A csatorna bűze nem igazán zavarta az orrát, mivel Genzo érkezése előtt igen sokat volt hasonló helyeken. Az utóbbi pár év, amit civilizált körülmények között töltött, nem törölték ki a fejéből a régi idők emlékeit.
Pár perc séta után egy csarnokszerű nagyobb helyiségbe értek, ahol több patkányt is látott, a többségük két lábon állt és emberszabásúnak tűnt. Azonban volt egy, aki kilógott az összes közül. Leginkább úgy nézett ki, mint egy átlagos patkány, tehát ő is négy lábon volt. Azonban nagyon elhízottnak tűnt, vörös ruhákat viselt, amiben tekintélyt parancsoló kisugárzása volt. Ezen kívül még két szarv is ágaskodott a fején, ami a patkányokra egyáltalán nem jellemző.
- Üdvözöllek Hiroto a birodalmunkban! Jelenleg Hinanjo városa alatt vagy a csatornákban. Ez a hely Nezumi Teikoku, én pedig a patkányok vezetője vagyok, Akai!
- Jó napot! - köszönt a fiú.
Hiroto nem igazán tudott mit mondani. Próbálta feldolgozni az információkat, amiket kapott. Konohától messze van, egy város csatornáiban és éppen patkányokkal társalog.
- Miért vagyok itt? - kérdezte végül, amint összeálltak a gondolatok a fejében.
- Régóta figyelünk már téged. Amikor még csak egyszerű utca gyerek voltál, megsajnáltunk téged, de nem mertük felvenni veled a kapcsolatot. Nem nagyon bízunk az emberekben, ennek ellenére folyamatosan kereskedünk velük. Információkban utazunk, csak hogy értsd. Amikor az a vándor shinobi magához vett, nagyon örültünk, ugyanis egy új lehetőséget véltünk felfedezni. Egészen mostanáig követtük a pályafutásodat. Odoke első küldetése az volt, hogy a fordított idézéssel elhozzon téged ide. A pontos részleteket nem vázolnám fel. Tehát, annak idején megsajnáltunk és szerettük volna egyengetni az utadat. Gaisuke Genzo-t küldtük érted, aki annak idején konohainak adta ki magát. Így kezdődött el a shinobi pályafutásod. Az egyik tagunk mindenhová követett és állandóan beszámolt a tetteidről. Hallottunk a csapattársaidról, arról is, amikor egy távoli földre kísértetek egy követet. Azt kell, hogy mondjam, kedvemre való volt mindaz, amit veled kapcsolatban tapasztaltunk. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy a kegyeinkbe fogadunk téged. Nezuin, most te következel! - adta ki a parancsot a vezér.
Ekkor egy két lábon járó idős patkány bicegett Akai mellé. Szintén vörös ruhát viselt, a kezében egy bot volt és arra támaszkodott.
- Ahogy már Akai san is mondta, felfigyeltünk rád. Szeretnénk kiterjeszteni az országban a kémhálózatunkat, éppen ezért szeretnénk a segítséged kérni. Ez lényegében kölcsönös segítség lenne. A segítségeddel felvennénk a kapcsolatot az új otthonod vezetőjével és munkát vállalnánk a számára. Lényegében jó fizetség ellenében konoha kémei lennénk.
- És én mit kapnék ezért cserébe? - kérdezte Hiroto.
- Szerződést. - ekkor egy újabb patkány lépett ki a tömegből és egy tekercset adott át Nezuinnak.
- Ezzel a szerződéssel bármikor megidézhetsz minket. Ráadásul Utena és a többi kiváló harcosunk megtaníthat téged néhány dologra, amit tudnak.
A fiú szeme a dolog hallatán csillogni kezdett. Minden álma az volt, hogy elsajátítson egy idézést, amivel majd lenyűgözheti Shuit. Most pedig ezek az elbűvölő állatok arra kérik, hogy kössön velük szerződést.
- Részemről áll az alku! - válaszolta a fiú. - Mit kell tennem, hogy meg legyen a szerződés?
Ekkor az idős patkány kitekerte a tekercset leterítette egy száraz helyre. Hiroto vállán ekkor Odoke megmozdult, majd leszaladt a karján, végül megharapta a fiú mutatóujjának ujjbegyét.
- Írd alá a véreddel a tekercset, ezáltal meg lesz a szerződés!
A fiú a harapáskor felszisszent, de Nezuin szavai megnyugtatták, hogy ennek így kell lennie. Odalépett a tekercshez, letérdelt elé, majd a papírra nyomta az ujját és próbálta a lehető legjobban aláírni. Amikor végzett, egy gyors futó pillantást vetett a papírosra. Két nevet látott rajta a sajátján kívül. Az egyiket nem ismerte, a másik viszont Gaisuke Genzo volt.
- Tehát Genzo sensei is alá írta ezt a szerződést... - motyogott maga elé a fiú.
- Igen. - válaszolt Nezuin. - Jelenleg Kiri-nek és Suna-nak is van egy embere, akikkel leszerződtünk. Egyik alapvető szabályunk, hogy semmilyen háborúban nem veszünk részt, ezért nem kell attól félni, hogy majd valamilyen hadi titkot ellopunk. Ha valaki ilyesmire kérne minket, azonnal kivonjuk az embereinket onnan.
- Értettem. - bólintott a fiú. - Amikor megérkeztem, Utena azt mondta, van egy leveletek számomra.
- Igen, ez így van. - szólalt meg Odoke. - Genzo adta amikor még itt volt.
- A Sensei itt volt? - kérdezte a fiú hirtelen. - Mikor ment el és hol van most?
- Nyugalom Hiroto. Azt mondta, csak szeretne megnyugtatni téged. Ő amolyan független shinobi, Kirigakure szolgálatában áll, azonban vándor lévén minden néppel többnyire jóban van. Jelenleg a Vas Országában tartózkodik. - mondta Nezuin. - A levél kifejezés pedig túlzás. Egy üzenetet hagyott hátra szóban, de mivel attól féltünk, hogy nem sikerül Odoke első küldetése, ezért inkább leírtuk egy cetlire.
- És mit üzent nekem?! - kérdezte izgatottan a fiú. Már nem bírt magával, annyira kíváncsi volt.
- Azt, hogy minden rendben van vele. Azt szeretné, ha Konohában maradnál és kiváló Shinobi válna belőled. Szeretné, ha barátokat gyűjtenél magad mellé és a falu egyik híres harcosa lennél. Minket pedig arra kért, hogy vigyázzunk rád és kössük meg veled a szerződést.
- Értem. - válaszolta sokkal visszafogottabban a fiú. - Esetleg nem mondta, hogy majd valamikor találkozhatok vele?
- Azt nem. Jelen körülmények között, nem igazán lesz rá lehetőséged. - válaszolta Nezuin.
- Nos, Hiroto. - vette át a szót Akai. - Most bemutatom neked az idéző technikát. A lényege, miután megalkottad a szükséges kézpecséteket, érintsd meg a földet, vagy azt a közeget, amibe idézni akarod a társadat. Ez lehet víz, de akár a levegő is, ha madarat idézel. Az idézéshez általában szükség van a véredre, így tudja az illető, hogy ki kívánja megidézni. Tehát könnyebben válaszol a hívásra. Most pedig figyelj!
Ekkor az idős patkány megharapta az ujját, majd megalkotta a szükséges kézpecséteket. Amint ezzel megvolt, a földre tapasztotta a kezét és egy pukkanás kíséretében megjelent egy nagyon ronda, két lábon járó patkány.
- Lényegében ennyi lenne az egész. Nagyon egyszerűnek tűnhet a dolog, de közel sem az! A kezedbe kell koncentrálnod a chakrát, miközben a hívást csinálod. Ráadásul a kezedből ezután a földbe kell vezetned az energiákat, hogy meg tudd idézni a kívánt állatot. Mivel te még nem vagy elég erős, ezért te Odoke-t fogod megidézni!
- Értettem! - bólintott a genin.
Ezután a fiú megalkotta a fél tigris pecsétet és koncentrálni kezdett. Pár percig némán állt, majd lassan megalkotta a szükséges kézpecséteket és megérintette a földet. Ekkor azonban nem történt semmi. Majd újra megpróbálta. Rövid koncentráció után megalkotta a kézpecséteket, kimondta a technika nevét, illetve az állatot, akit szólítani akar. Miután a keze újra a földhöz tapadt, fekete szöveg jelent meg a talajon. Azonban az állatot most sem tudta megidézni.
- Nem felejtettél el valamit, Hiroto? - kérdezte Nezuin. - Akai sama nem teljesen így mutatta a technikát. Nem használod a véredet, pedig az is kell hozzá.
- Elnézést, erről teljesen megfeledkeztem! Ígérem, nem csalódnak bennem még egyszer.
Hiroto ekkor megharapta az ujját, pont ott, ahol korábban megharapták. Azonnal vér serkent az ujjából, így hát folytatta a műveletet. Megalkotta a Vaddisznó – Kutya – Madár – Majom – Ökör kézpecséteket, majd megérintette a talajt.
- Kuchiyose no Jutsu! - mondta ki a technika nevét.
A következő pillanatban szépen lassan megjelentek a földön a pecsétek, majd egy pukkanás történt, aminek következtében füst szált fel. Végül megjelent Odoke a fiú előtt. Nezuin és a többi patkány, akik a közelben tartózkodtak, tapsolni kezdtek.
- Hijja, ez volt aztán a muri! - szólalt meg a patkány kölyök. - Lehet kérni ismétlést?
- Háát öö izé én nem is tudom. - válaszolt Hiroto.
- Már majdnem jó. - vágott közbe a patkány bölcs. - De mivel még nem vagy elég erős, kapsz egy kis segítséget. Nezuin, add oda neki az idéző tekercset!
Az idős remete ekkor egy normális méretű tekercset nyújtott át a fiúnak. A genin érdeklődve vizsgálgatta. Amint széthúzta látta, hogy tele van furcsa jelekkel.
- Amíg nem vagy elég erős, addig a vérző ujjaddal húzz egy csíkot a tekercsre, majd azt használd közvetítő közegnek. Ezáltal könnyebben megy majd a dolog. Odoke, most távozz, hogy újabb próbát tehessen a fiú!
- Juhú, újra teleportálok! - ujjongott a patkány, majd elrohant.
- Akkor máris próbálom! - szólalt meg határozottan Hiroto.
Leterítette a földre a tekercset, majd szétnyitotta, hogy láthatóvá váljon rajta a pecsét. Ekkor kicsit megpiszkálta a sebét, amiből újra vér serkent. Húzott egy piros csíkot a papírra, majd megalkotta a kézpecsét sorozatot. Ezután megérintette a tekercset. Ezúttal már normális sebességgel történt az idézés, így a pukkanás után Odoke újra a fiú előtt volt. Viszont most a tekercsen foglalt helyet, amiről eltűnt a vér folt.
- Váó ez aztán hatalmas volt! Még egyszer, még egyszer, gyerünk!
Odoke megint örült, hogy megidézték. Úgy néz ki, hogy ez nem gyakran történik meg vele. A jelenlévők újra megtapsolták a genint, a fiatal patkány pedig felszaladt a vállára.
- Nos, ezzel mára végeztünk, Hiroto! Azonnal vissza repítünk Konohába, már biztos aggódnak érted. Elvégre nem minden nap tűnnek el onnan az emberek.
- Ugyan, én nem hiányzok senkinek. Nem hiszem, hogy bárkinek is feltűnt volna az eltűnésem. Még a csapattársaimnak sem... nem igazán vannak barátaim.
- Hát, most pedig szert tettél néhány haverra! - szólalt meg Odoke. - Ha bármikor egy társra vágysz, akkor csak idézz meg! Ígérem, nagyon jól fogunk szórakozni. - a genin ekkor elnevette magát és megsimogatta a patkánykölyök fejét.
- Rendben, majd megidézlek! - válaszolt a fiú. - Máskor is jöhetek még, Akai sama?
- Megígértük az egykori mesterednek, hogy foglalkozunk veled, így majd megtanítunk egy két trükkre. Most azonban haza kell juttatnunk téged. Nezuin, végezd el a műveletet.
A remete bólintott egyet, majd megalkotott néhány kézpecsétet. Hiroto ekkor egy pukkanás kíséretében eltűnt.



Konoha főterén békésen jártak-keltek az emberek. Közöttük viszont néhány Shinobi keresett valamit. Pontosabban valakit. Minden nyugodt volt, egész addig, míg egy pukkanás kíséretében egy fiú meg nem jelent. Egy Shinobi azonnal oda sietett hozzá.
- Kaibutsu Hiroto? - kérdezte, mire a fiú bólintott egyet. - Sürgősen menj a Hokage irodájába és jelents a visszatérted. Közben találj ki egy jó magyarázatot az eltűnésedre!
Hiroto csodálkozott, hogy keresték őt, főleg azon, hogy észrevették az eltűnését. Azonban nem illene megváratni a falu vezetőjét, így hát nagyon gyorsan elindult, hogy beszámoljon arról, ami vele történt.

//Mivel az idézéshez minimum 175 chakra szükséges, ezért amíg nem rendelkezek a megfelelő chakra szinttel, a történetben említett tekercs szükséges az idézéseimhez! A sorozat elején Kakashi is tekercsből idézte elő a Ninkent, így gondoltam én is azt használok, amíg nem vagyok elég erős.//

Láttam ezt a szavazást, amiben nem volt benne a tekercses idézés, de megoldható és még kreatív is. Jól megoldottad az alacsonyabb szinte való idézés. Ha csak a legkisebb szintűt idézed meg tekercsből, Ám legyen. Addig csak tekercsből és csak azt a bizonyos Odoket idézheted, valamint ha van vele egy szinten lévő állatka, akkor őt is, egészen addig míg el nem éred a 150-es ch szintet.
Viszont, ami szúrta a szemem, az Lee karaktere. Azért ne csináljunk rendszer abból, hogy fontosabb szereplőket jelenítünk meg.
Amúgy a Taijutsut jól bemutattad ez pluszban jó pont.

Technika elsajátítva! Írd fel az Adatlapodra!

Lee karaktere azért szerepelt benne, mert annak idején Rock Lee, a mesélőm őt szerepeltette volna a tanulásban. Az edzésig eljutottunk, majd utána lett volna az eltűnésem, de Hiroto helyett Lee tűnt el a semmiben... Tehát, ez csak egy kivételes eset volt

Nagyon szépen köszönöm!

Azt hittem, hogy átlagos napom lesz. Ugyanúgy ébredtem, ahogy máskor szoktam, majd a reggeli után felöltöztem. Éppen a fegyvereimet vettem volna magamhoz, amikor megjelent Odoke. A kis patkány most is piszkos volt, mint mindig, de most legalább nem volt ételmaradék a bundájába ragadva. Amikor megláttam, azonnal elmosolyodtam.
– Jó reggelt! – köszöntöttem, mire ő cincogó hangon felelt.
– Neked is! – mondta. – Sürgős ügyben járok el. Ez az első hivatalos küldetésem! Nezuin Sensei magához hívat. Velem kell jönnöd, most azonnal! – mondta, majd felszaladt a vállamra. – A fegyvereidre nem lesz szükséged.
Kissé értetlenül néztem a patkányra, majd mielőtt még bármit csinálhattam volna, kifutott alólam a talaj. Kissé megszédültem, ráadásul a hirtelen sötétség is összezavart. Nem sokon múlott, de majdnem még öklendeztem is.
– Hát ez irtó rossz volt! – jegyeztem meg.
– Most már legalább te is tudod milyen az, amikor megidéznek! – hallottam egy ismerős hangot valahonnan szemből.
A szemem még nem szokott hozzá a sötétséghez, de nagyon is jól tudtam ki az. Lassan egy nálam nem sokkal alacsonyabb egyén alakja rajzolódott ki. Egy idős patkányé, aki két lábon járt, meglehetősen tiszta ruhát és kalapot viselt, a kezében pedig egy sétabotot szorongatott és arra támaszkodott.
– Üdvözlöm Nezuin Sensei! – köszöntöttem, majd meghajoltam. – Hívatott.
Az idős patkány bólintott egyet, majd jelezte, hogy kövessem. Természetesen nem ellenkeztem vele, ezért azonnal megindultam. Mivel már nem először jártam itt, azonnal felismertem hova vezet. Felzárkóztam mellé és némán sétáltam vele a patkányok birodalmának kiképző csatornájába. Útközben az idős patkány elárulta, hogy maga a Hokage bízta meg a tanulásommal, mert hamarosan egy komolyabb küldetésbe akarnak küldeni. Éppen ezért a Taijutsu tudásomat fogják fejleszteni. Amúgy is ide akartak rendelni, hogy tanuljak, de most ezt a háború pont kapóra jött nekik. Természetesen csere történt. Amíg én edzettem, addig egy patkány Konohának kémkedett.
Rövid séta után megérkeztünk abba a járatba, ahol a legtöbben edzeni szoktak. Itt a mennyezet is több méter magasan volt, ráadásul a csatorna úgy volt kialakítva, hogy többféle edzést le lehessen bonyolítani.
– Mit fogok tanulni Sensei? – kérdeztem érdeklődve, miután megérkeztünk.
Egy üres medencéhez vezetett, amiből úgy tűnik elvezették a vizet máshová. Nezuin mester nem mondott semmit, csak megalkotott néhány kézpecsétet, majd a száján iszapot lehelt ki. Az iszapfürdő láttán kissé elfogott a gyanakvás. A következő pillanatban pedig csobbantam egyet. Szerencsére nem volt az az elnyelős fajta pakolás, így miután beleestem, könnyedén fel tudtam állni benne. Legszívesebben mondtam volna valami cifrát, de a Sensei akkor biztos megbüntetett volna.
– Egy eléggé nehéz taijutsu technikát fogok tanítani neked. Azonban mielőtt megtanulnád, a gyorsaságodat fejlesztenünk kell. Maga a technika nem bonyolult, egyszerűen csak gyorsnak és ügyesnek kell lenned. Te pedig nem vagy még elég gyors! – mondta. – A feladatod egyszerű, az alapvető gyakorlatokat kell megcsinálnod a medencében.
– Igenis, Sensei!
Nem ellenkeztem, hisze úgysem lett volna értelme. Azt még akkor nem értettem, hogy ez az egész hogyan fogja növelni a sebességemet, de lassacskán rájöttem. Megpróbáltam felvenni az alapállást, de már az is nagy nehézségeket okozott. Az iszap kissé híg volt ugyan, de a mozgásomat még így is nehezítette.
Először egy lassú ütést vittem végbe, egyenesen magam elé. Mire megcsináltam, azt hittem, hogy leszakad a karom. Ezután jött egy hárítás balról, majd egy rúgás előre. Alig tudtam csinálni a gyakorlatot. Aki volt már iszapban, az tudja milyen marasztaló hatása van. Nekem pedig ilyenben kellett egyszerű gyakorlatokat csinálni. Fél óra után úgy pecáztak ki, mert már egyszerűen nem bírtam.
– Na ugye, hogy kevés vagy még – mondta Nezuin. – Szusszanj nyugodtan, mert még sokáig fogod ezt csinálni. Ma egész nap ennyi lesz a dolgod. Holnap meglátjuk mennyit gyorsultál és majd eldől, hogy meheteünk-e a következő lépésre.
Alig akartam elhinni a hallottakat. Az öreg viszont nem viccelt. Egész nap ennyi dolgom volt. Fél óra gyakorlatozás után tizenöt percre kiültem pihenni. Az egész testem sajgott, egyszerűen mozogni is alig bírtam. Azt mondjuk nem tudtam, hogy ezzel mit akar elérni a Sensei, mert akkor még úgy éreztem, hogy másnap mozdulni sem tudok majd.
Az edzést kétszer hagytam abba: az első alkalommal az ebéd miatt. Mivel tudták, hogy az én gyomrom kényes lehet arra, amit ők esznek, ezért nekem hoztak a városból ebédet. Azt mondjuk nem kérdeztem hogyan szerezték, elvégre illetlenség lett volna. Azt viszont sejtettem, hogy nem vették, hanem elemelték. Étkezés előtt gyorsan megmosakodtam, hogy nagyjából tisztán fogyasszam el a szerény ételt, majd jött egy kis masszázs. Néhány harcos alaposan átmasszírozta a testem, majd pár perc pihenő után folytatódott az edzés.
Amikor újra belementem az iszapba, sokkal könnyebben mentek a gyakorlatok. Könnyedén végeztem el az ütéseket, rúgásokat, kitéréseket. Mivel ez Nezuin Sensei-nek is feltűnt, pár kézpecsétet követően egy technikával a folyós iszapból eléggé ragadósat csinált. Újra nehezemre esett a mozgás, de nem nyafogtam, csak folytattam az edzést. És ez így ment három napon át.
– Mi lesz a következő gyakorlat, Sensei? – kérdeztem Nezuint a negyedik nap reggelén.
Az idős patkány rám nézett, majd elmosolyodott. Kinyújtotta felém a kezét, majd összeborzolta a hajam. Megalkotott néhány kézpecsétet, majd két klónt okádott ki. Ezek azonban nem olyanok voltak, mint az én másolataim, amiket használni szoktam. Sokkal keményebbek voltak, akár a kő.
– Szikla klón? – kérdeztem, mire a Sensei bólintott egyet.
– Egy taijutsu technikát fognak neked bemutatni, amit el kell sajátítanod.
Ezután a másolatok eltávolodtak egymástól. Amelyik közelebb volt hozzánk, az hirtelen megindult, majd állcsúcson rúgta a másikat. A klón felrepült a levegőbe, mire a társa utána ugrott. A levegőben a másolat megfordította a másikat és teljesen belecsimpaszkodott. Ezt követően pedig hatalmas koppanással értek földet. Egyenesen a szerencsétlen fejére! Ravasz vigyor terpeszkedett el az arcomon a látottakon.
– Ez annyira nem is nehéz, csak jól kell időzíteni! – mondtam.
– Akkor csak próbálkozz! – mondta Nezuin, majd jelzett, hogy enyém a pálya.
Gyorsan támadó állást vettem fel, majd mielőtt még a klón felém fordulhatott volna, megrohamoztam. Hirtelen még én is meglepődtem, hogy alig mozdultam meg és máris ott voltam az ellenfél előtt. Egy erőteljes rúgással próbálkoztam, amivel az volt a szándékom, hogy fellököm a magasba, de a klón kivédte azt. Ez eléggé meglepett, hiszen azt hittem, hogy nekem is csak annyit kell csinálni, mint amit láttam. Nekem viszont harcolnom kellett!
A támadásomat egy ellentámadás követte. Az ellenfelem ugyanis megpróbált megütni. Azonnal hátra hajoltam, majd lementem hídba, hogy tovább lendüljek. Löktem egyet magamon, majd páros lábban rúgtam egyet felfele. Talált! A másolat a levegőbe emelkedett, de jelenleg nem voltam olyan helyzetben, hogy támadjak. Éppen kézen álltam még, de máris fordultam tovább. Újra szembe kerültem a klónnal. Nagyon gyors ütések és rúgások sorozata következett. Ezek jelentős részét elkerülte, néhányat kivédett, néhány pedig betalált. Hirtelen azonban kifordult oldalra, megragadta a karomat, majd előre lendített. Azonnal vetődtem előre, hogy fel tudjak állni. A következő pillanatban már nekem kellett védekezni. Úgy tűnt, hogy nem veszi komolyan a harcot az ellenfelem, mert könnyedén ki tudtam kerülni a felém zúgó ütéseket.
Majd megláttam az esélyt egy újabb támadásra. Félre löktem egy ütést, majd a magasba lendítettem a lábamat. Újabb találat. A klón elemelkedett a talajtól, mire én kézjelek megformálásába kezdtem. Két másolatom tört elő a földből, melyek magasabbra rúgták a célpontot, aki ekkor már a levegőben volt. Ezután én is utána ugrottam, megragadtam a lábait és toltam felfelé, hogy fejjel lefelé legyen. A következőben már teljesen megragadtam és zuhanni kezdtünk. Fájdalmasat csattant a klón feje a földön, de ennek ellenére nem semmisült meg, eléggé szívós volt.
– Nagyon ügyes! – tapsolt a Sensei. – Folytassátok a harcot! Még egyszer látni akarom a technikát!
Bólintottam egyet, majd újra harcolni kezdtünk. Ekkor viszont már sokkal jobban uraltam a küzdelmet. A másolataimmal sakkban tartottam a Sensei klónját, majd újra felrúgtam a levegőbe és végre hajtottam a technikát.
– Nagyon jó! – mondta Nezuin. – Konohában büszkék lesznek rád! A mai napot még itt töltöd nálunk, de estére haza küldünk.
És így is volt. A nap további részében főleg edzettem, majd megismerkedtem néhány patkány harcossal. Este pedig hazaküldtek. Az első dolgom volt, hogy megfürödjek, ugyanis csatornaszagom volt...

Idő: A tanulás még a háború alatt zajlik, tehát még Konoha sincs lerombolva.


Amióta kitört a háború, fenekestől felfordult az életünk. Folyamatosan gyakorlatozunk, őrszolgálatot teljesítünk és nagyon ritkán még arra is van alkalmunk, hogy pihenjünk is. Pár órája váltottak le az őrségben, majd csak holnap késő délután kell a déli kapunál újra felvennem a szolgálatot.
Éppen ramen-t szürcsölök, miközben azon agyalok, mivel töltsem a szabadidőmet. Nem vagyok fáradt, ezért még nem akarok pihenni. Jó lenne edzeni, de mostanság nehéz megfelelő partnert találni.
- Jó napot Hiroto san! - hallom meg az ismerős hangot a hátam mögül. - A vén Nezuin küldött érted, lennél szíves velem fáradni?
Leteszem a pultra az ételem árát, majd megfordulok, hogy üdvözölhessem Shikkan-t. A harcos most is sötétkék ruhát visel, de ezúttal egy kalapot is felvett. Valószínűleg nem akarja, hogy lássák mi is ő valójában. Sokan félnek a patkányoktól, hát még ha két lábon járnak, tudnak beszélni és egész jó harcosok is...
- Még szép, hogy veled tartok cimbora! Vannak híreid a világból? - kérdezem.
Ezután elhagyjuk az Ichiraku-t és elsétálunk az egyik sikátorba. Út közben elmondja, hogy hatalmas veszély fenyegeti a világot, valószínűleg Konoha is nagy veszélyben van. Nem mond el túl sokat, de azt azért megjegyzi, hogy a Hokage-val is kapcsolatban vannak. Próbálnak majd időben szólni, ha veszély fenyeget.
A sikátorba érve nem is fecséreli tovább a szót, megalkot néhány kézpecsétet, majd a vállamra teszi a mancsát. Hirtelen egy pukkanás kíséretében eltűnünk a faluból. Kissé megszédülök a gyors utazástól, ráadásul a csatorna félhomályához is hozzá kell szoknia a szememnek. Shikkan megvárja míg hozzászokom a fényviszonyok változásához, majd a biccentésemre elindulunk. Ismerős folyosókon vezet, így tudom, hogy a gyakorló csarnokhoz tartunk. Úgy tűnik Nezuin Sensei tanítani akar valamit.
- Aktívan részt fogtok venni a háborúban? - kérdezem a társam, aki egy pillanatra megtorpan.
- Nem, nem hiszem. Jelenleg a kis birodalmunkat próbáljuk megvédeni. Az utóbbi időben egy-két ember megpróbált bejutni. Számos információval rendelkezünk, ami veszélyes lehet ránk nézve, de nagyon őrültnek kell lennie annak, aki a labirintusainkban akar kóborolni. Ami ránk nézve probléma, az az hogy állást kell hamarosan foglalnunk. Nem segíthetjük mindkét félt.
Lassan megérkezünk a csarnokba, ahol az idős Remete már vár rám. Ahogy belépünk, körbe nézek, így látom, hogy Nezuin Sensei nincs egyedül, bent van a legjobb barátom, Odoke is. Azonnal elmosolyodok, mire a fiatal patkány elindul felém. Pillanatokon belül oda ér hozzám, majd felszalad a vállamra.
- Szia! Hogy vagy Odoke? - kérdezem, mire cincogó választ kapok.
- Nagyon jól Hiro kun, de hamarosan sokkal jobban leszek!
Újabb kérdésre már nincs időm, hiszen az idős patkány koppint kettőt a sétabotjával. Azonnal ránézek, majd közelebb sietek hozzá. Odoke vidáman cincog a vállamon miközben kezet nyújtok a vénségnek.
- Üdvözöllek Hiroto-kun! - rázunk kezet. - Örülök, hogy el tudták jönni. A folytonos munka mellett van még erőd edzeni és tanulni is egy kicsit?
- Ez csak természetes Nezuin Sensei! - válaszolok. - Újabb taijutsu technikát tanít nekem? Remélem valami tömegpusztító támadást sajátíthatok el.
- Csak lassan, fiatal tanítvány, csak lassan! - csitít el. - Tudod jól, hogy a testfelépítésetek nem teljesen alkalmas a mi stílusunk elsajátításához. Éppen ezért olyanná kell válnod, mint amilyenek mi vagyunk. Erre van egy nagyon jó technika, az a neve Konbi Henge. Mivel már évek óta jó barátságot ápolsz Odoke-vel, így ő lesz ebben a társad. Összeolvadtok, ezáltal közös lesz a tudatotok, ráadásul hasonló rágcsáló kinézeted lesz, mint nekem, vagy Shikkan-nak. Ebben a formában már képes leszel teljes mértékben elsajátítani a harci stílusunkat. Készen álltok?
- Igen! - válaszolok egyszerre Odoke-vel.
- Jól van. Üljetek le a földre, első körben meditálni fogtok. Odoke, maradj Hiroto vállán, te is ülj és helyezd magad kényelembe.
Mindketten engedelmeskedünk. Én leülök a földre, Odoke pedig kényelembe helyezi magát a vállamon. Mivel meditálásról van szó, azonnal megalkotok egy fél tigris pecsétet.
- Rendben van. Hiroto, kezdd el áramoltatni a testedben a chakrádat. Ne próbálj technikát létrehozni, de a chakrád próbáld úgy irányítani, mintha a Hengét hoznád létre.
Bólintok egyet, majd elkezdem a műveletet. Közben hallom, ahogy Nezuin tovább beszél. A szavait most nem hozzám intézi, Odoke-nek címezi őket. Hallom ahogy a Sensei azt mondja, a fiatal patkány próbálja felvenni a légzésem iramát. Csuklya be a szemét és képzelje el, hogy két lábra áll és átváltozik.
- Mivel kombinációs technikáról van szó, ezért a megalkotása is feloszlik kettőtök között. Az egyik fél adja a chakrát, míg a másik a kézpecsétet. Hiroto, a te feladatod a chakra áramoltatása, illetve az átalakulás aktiválása. Jöjjön hát a következő lépése. Odoke, te vissza fogsz számolni háromtól. Miután kimondod, hogy egy, létrehozod a kézpecsétet amit begyakoroltunk. Tudom, hogy nehéz számodra, de ez elengedhetetlen a technikához. Hiroto, ha meghallod, hogy egy, azt követően áramoltasd a chakrádat úgy, mintha a Hengét hoznád létre. Odoke, ha úgy érzed, kezdj el visszaszámolni.
Nem szólalok meg, csak a meditálásra koncentrálok. A testem megfeszül, érzem a hasamnál sűrűsödő chakrát. Egy izzadság csepp lassan megindul a homlokomról az állam irányába, amikor meghallom a cincogó hangot, ami megkezdi a visszaszámlálást. Visszatartom a lélegzetemet, majd meghallom:
- Egy – zárja a visszaszámlálást Odoke.
Ebben a pillanatban szabadjára engedem a chakrát és beborítom vele a testem. Hallom a pukkanó hangot, majd ahogy kinyitom a szemem, látom felszállni a „füstöt” is. Ezek szerint valamit tényleg összehoztunk.
Először az tűnik fel, hogy nem érzem Odoke súlyát a vállamon. Ahogy odanézek, látom, hogy nincs is ott. Gyorsan körbenézek, de még mindig semmi, csupán Nezuin Sensei-t látom, akinek hatalmas mosoly van az arcán.
- Gratulálok! - tapsol elégedetten. - A technika könnyebbik része elsőre sikerült. Összeolvadtatok és most már készen álltok, hogy együtt elsajátítsátok majd a technikáinkat. Viszont most jön a neheze. Egy testben két elme van, ami könnyen bonyodalmakat okozhat.
Ahogy megnézem a kezeimet, látom, hogy sokkal szőrösebbek, kicsit ráncosak és karmokban végződnek. Majd hirtelen egy ostor szerű farok megböki a tenyerem.
- Tehát sikerült – mondom lelkesen. - Akkor most hogyan tovább? Mitől olyan nehéz ez a technika? - kérdezem, majd Nezuin int, hogy kövessem.
- Gyere velem és megtudod.
Ahogy kimondja ezt, azonnal előre lépek egyet. A testem viszont nem úgy engedelmeskedik, ahogy szeretném. Miközben előre lépek, a testem is előrehajol és majdnem négykézlábra ereszkedek. Először nem tudom mire vélni, megtorpanok.
- Hát ez hogy? - nézek a mesterre. - Én nem akartam lemenni a földre.
- Odoke viszont nincs hozzászokva, hogy két lábon járjon. Most nem terveztem taijutsu-t tanítani neked, hiszen elég lesz megbirkóznod azzal, hogy összehangoltan mozogjatok.
Ahogy ezt kimondja Nezuin Sensei, egy pukkanás következtében vissza is változunk, Odoke újra a vállamon.
- Ülj vissza és próbáljátok újra a technikát.
Természetesen engedelmeskedek, így újra megpróbáljuk a dolgot. Koncentrálni kezdek, majd várom a visszaszámlálást. Odoke ezúttal magabiztosabb lehet, hiszen nem vár annyit. Amikor kimondja, egy, újabb pukkanás és újra átváltozunk.
- Maradjatok ülve! - hallom Nezuin szavát. - Koncentráljatok, próbáljátok elérni egymást. Talán ezután képesek lesztek összehangoltan mozogni.
Becsukom a szemem és meditálni kezdek. Már az első átalakulásnál is éreztem valamit, de nem tudom mit. Olyan ez, mint amikor a hideg futkos az ember hátán, vagy mint amikor érzi, hogy figyelik, de valójában nincs ott senki. Valahogy én is így érzek most, viszont tudom, hogy most a régi barátomat kell megtalálnom.




Sötétség vesz körül... ráadásul olyan, mintha valamilyen tócsában állnék. Ahogy körbenézek, minden fekete, minden távoli. Kinyújtom a kezem oldalra, de csak a levegőt érintem, semmi szilárdat. Így körbefordulok, hátha meglátok valamit. A távolban egy apró fénylő folt van, innen nagyon messzinek tűnik. Azonban csak ennyi lehetőségem van jelenleg, így elindulok az irányába.
Csak megyek, megyek, megyek és megyek... A folt egyre nagyobb, de még mindig távolinak tűnik. Majd hamarosan egy ismerős cincogó hangot veszek észre. Az én nevemet mondogatja. Azonnal futásnak eredek, így a fény egyre nagyobb.
Ahogy tellik az idő, hamarosan már egy sötét folyosón vagyok. Odoke hangja egyre hangosabb, de amikor válaszolnék, a hangomat elnyeli a sötétség. Majd hirtelen körül ölel a fényesség, ami teljesen elvakít pár pillanatra. Amikor újra látok, észreveszem, hogy Odoke éppen engem figyel.
- Csak nem a legjobb barátomat látom? - kérdezem, mire az apró patkány oda siet hozzám. - Mit szólnál hozzá, ha megmutatnánk a Sensei-nek, hogy képesek vagyunk összehangoltan mozogni?
- Azt, hogy vágjunk bele! - jön a cincogó válasz.


Újra kinyitom a szemem, de immár a valós világban vagyok. Az átalakulás újra végbe ment, de most sokkal másabb érzés. Az előbb, amikor átalakultam, csak annyit vettem észre, hogy Odoke már nem nyomja a vállam. Most viszont érzem, hogy velem van. Egy test, két lélek...
- Nezuin Sensei – szólalok meg. A hangom viszont kicsit megváltozott. - Készen állunk!
Az idős Remete arcára széles mosoly húzódott, majd tapsolni kezdett. Ekkor felállok a földről és újra megpróbálok járni. Most már sokkal könnyebb. Jelenleg az én tudatom a domináns, de ha kell, akkor Odoke is besegít. Könnyedén lépkedek két lábon, majd előrehajolok és futásnak eredek. Négykézlábra ereszkedek, amitől valamennyire megnő a sebességem. A látásom kissé fura, hiszen a szemeim két különböző dolgot látnak, lényegében két különböző látómezőm van. Ezt viszont Odoke tapasztalata helyrehozza, így nem gátol a mozgásban. A szaglásom pedig... képes vagyok meghatározni, honnan érkeznek a szagok.
- Úgy látom nagyon jól szórakozol – szólal meg Nezuin. - Sajnos már nincs sok időnk, de ha teheted, akkor nap mint nap gyakorold még. Az átváltozás annyira nem nagy dolog. Viszont azt megszoknod, hogy milyen a mi látásunk, szaglásunk és mozgásunk, az már teljesen más dolog. Legközelebb, ha már jól fogsz mozogni, akkor folytatjuk a Taijutsu oktatásodat is!
- Nagyon szépen köszönöm, Nezuin Sensei! - válaszolok. - Ha esetleg segíteni kell a fészek megvédésében, akkor csak szóljon és jövök!
Ezután röviden elbúcsúzunk egymástól, majd miután megszüntetjük a technikát, visszajuttatnak Konohába. A falu csendes, éppen este van. Mivel hamarosan újra szolgálatra kell jelentkeznem úgy döntök, hogy hazamegyek és pihenek, ameddig tudok. Holnap meg, ha lesz rá időm, akkor gyakorolok Odoke-vel.

//Megjegyzés: Valami hasonló kinézetet kapok a Konbi Hengével