Aburame Chou (Kéretik Sai-nak meghagyni ellenőrzésre^^)
2 posters
1 / 1 oldal
Aburame Chou (Kéretik Sai-nak meghagyni ellenőrzésre^^)
Aburame Chou Kedd 12 Feb. 2013, 19:34
Név: Aburame Chou
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Kor: 17
Chakra elem: Szél
Nem: Nő
Felszerelések: Kunai 5db; Shuriken 5db; Makibishi 10db; Senbon 10db; Wakizashi; Dróthuzal 10m, 6 db füstbomba, 2 db nagy tekercs
Kinézet: Viszonylag magas 170 cm-ével. Súlya ehhez párosul, 66 kg. Szemei sötétvörös színben tündökölnek, míg hosszú derékig érő haja feketében akár az éjszaka. Bőre hófehér. Vékony, kecses mégis kidolgozott testalkata miatt, alig ha hihető el hogy képzett harcos és, hogy jól forgatja fegyvereit. Alsó ajkán sötétvörös rúzs leledzik, nyakán pedig egy fekete nyakpánt.
Ruházata: Hófehér yukatát visel, bő ujjakkal és egy-egy pár centire a boka fölé nyúló tabit. Lábbelijeként egy lábon álló geta papucsok szolgálnak, melyekben tökéletesen tud járni és harcolni egyaránt. Persze fehér yukatáját nem szívesen vérezi össze, így ha harcra kerül a sor, akkor az levetve megpillantható öltözékének további része. Ezek a ruházatok a Ninja overáljának nagymértékben átalakított változata, mely egy rövid passzentos short-ból áll és egy pánt nélküli szintén testhezálló topból, mely a has nagyrészt fedetlenül hagyja, illetve egy mellény, mely csak pár centivel hosszabb az alatta lévő toppnál. Ezen ruhadarabok barnás színűek, hogy segítse a környezettbe olvadást.
Különleges ismertető: A nyakpántján és öltözékén kívül? Lássuk. Alkarjait vastag kötések fedik, ám ezek nem egyszerű díszekként szolgálnak. A kötések alól ugyan is egy centire a karhoz simulva egy és két centi átmérőjű csövek álnak ki, melyeknek száma két-két tucat azaz 24 db mindkét alakron. Ezen csövek szolgálnak arra ugyan is, hogy a testében élő bogarak ott másszanak ki. Illetőlegesen az Aburamék közt is különlegesnek számít azzal, hogy az általa irányított bogarak/rovarok fő részét a pillangók/lepkék képezik, melyek gubói a lány hollófekete hajában rejtőznek, melyeknek száma több tucatra rúg. Az említett rovarok, ha a lány a szabadban van, vagy a zárt helyiségek ablakai nyitva vannak, mindig megkörnyékezik.
Jellem: Általában csendes, nem beszél sokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem mosolyog sokat vagy, hogy egy magába fordult egyén. Igen csak vidám és szórakozott személyiség, ha úgy adja a helyzet, csak ha nem kell, akkor ne jártatja a száját fölöslegesen.
Szereti a természetet, így ha teheti, sokszor sétálgat az erdőkben, mezőkön.
Feladatai elvégzése közben mindig arra törekszik, hogy a lehető legjobban teljesítse azokat és ez vonatkozik a mások ellen vívott harcaira is. Harcokban nem veti meg a trükkös támadásokat, sőt általában csak így harcol, de azért sima támadásokat is bevet.
Személyiségéhez sorolnám még egy bizonyos különleges kisugárzását, melyet Chou a Shihaiteki/Uralkodó, domináns/ névvel illet. Ezen tekintete közben ugyan is olyan kisugárzása van, ami ösztönösen kiváltja másokból az engedelmességet.
Előtörténet:
Aburame Chou ez az én becses nevem. Az Aburame klán tagja vagyok, mely egyike a Konohagakure no sato egyik híres klánjának. A második nevem, azaz a Chou pillangót jelent. Milyen ironikus, hogy pont ezt a nevet kaptam, hogy miért? Nos, ez sajnos csak később mondhatom el mivel a történet mesélésem szempontjából most meg van kötve a kezem. Azt mondták: „Chou a születéseddel kezd, és onnan haladj tovább!” Szóval most így is teszek.
Lássuk, próbálok majd érdekesebb részeket kiemelni az életemből, mert hát nem akarlak titeket az én 17 évemmel untatni, főleg mert nem volt mindegyik évem olyan izgalmas.
Tehát a születésem, ez egy igen érdekes része az életemnek, mint ahogy minden Aburaménak is. Miután megszülettem 16 évvel ezelőtt egy gyönyörű tavaszi napon – pontosabban Április 4-én – én sem kerülhettem el azt, amit minden az eme családba született gyermek. Kikaichuu no jutsu. Azaz az Aburame klán nevetségesen publikus mégis titkosnak nevezett technikája. Bár én magam nem is nevezem ezt technikának. A pusztító bogarak (kikai mushi) gazdája technika, így ismert az eljárás, mellyel az újszülött csecsemőbe helyeznek el Kikaichuu bogár lárvákat. A lárvák, mint fészek, használják a testet és, mivel e lények más fajtársaikkal ellentétben chakrával táplálkoznak ezért az emberi test tökéletes lakóhelyükké válik. Ám mint a kutyák melyeket eltartunk és gondoskodunk róla, meghálálja, amit teszünk érte és cserébe megvéd minket. Az Aburamék technikája is így működik. A kifejlett bogarak azzal hálálják meg, hogy a testünkben lakhatnak és a chakránkból táplálkozhatnak, hogy harcba hívhatjuk őket, harcolnak helyettünk és megvédenek, ha kell. Nem is olyan bonyolult a dolog.
Kisgyermekként ebből az egész beültetéses dologról nem tudtam semmit. Anya volt az, aki egyszer elmondta nekem, hogy én más vagyok, mint a többi gyerek, akikkel játszani szoktam. Hogy miért mondta el ezt még akkor kisgyermekként? Nos, azért mert a bogarak már kifejlődtek a testemben, még ha nem is vettem ebből észre semmit, és anyukám nem karta, hogy megijedjek, ha egyszer a bőröm alól bogarak másznak elő.
Család. Furcsa, de a klánom tagjai többnyire hallgatag, jellemileg nem túl kitűnő emberek. Ezt magam is némiképp örököltem, bár én sokkalta többet nevetek, mosolygok, mint ők. A közeli családtagjaimmal a viszonyom tökéletes, persze mint minden családban nekem is volt titkom egy ideig, de erre még nem térnék ki, ha lehet.
Most viszont folytassuk a történetet. Kezdhetnénk az első bogár incidensemmel, mely hét éves koromban pár héttel az Akadémiára kerülésem előtt történt. A klán birtokától nem messze egy tisztáson voltam, épp virágokat szedtem mikor feltűnt egy férfi. Fején ott virított a fejpánt rajta a falunkat jelképező falevél. A férfi enyhén bódult állapotban keveredett arra, persze máig nem tudom, hogy hogyan, mivel a legközelebbi kocsma is vagy 100 méterre volt. A férfi bukdácsolva, közeledett felém száján a jellegzetes mosollyal, amivel a perverz disznók szoktak nézni a lányokra. A félelem költözött szívembe, ami egyre csak erősödött bennem, ahogy a ninja közeledett felém. Megmozdulni sem tudtam a félelemtől ő meg már ott volt előttem és nyújtotta a kezét felé.
A szemem-behunytam és elsikoltottam magam. Ekkor a férfi is felordít zümmögések kíséretében. Sokáig hallottam fájdalmas hangját mire elhalkult. Ekkor kinyitottam a szemem, először csak a jobbat, majd a balt is. A férfi már a földön feküdt pár méterre tőlem, testét pedig bogarak százai lepték el. A háttérben pedig családom férfi tagjai tűntek fel és rohantak felém. Még mindig emlékszem a meglepett arckifejezésükre, ami arról tanúskodott, hogy nem az ők bogaraik voltak, amik a részeg perverzre támadtak. Ám akkor csak is egy valakinek a rovarjai lehettek, mégpedig a sajátjaim.
Szerencsére az ügyet sikerült eltusolni, a férfi sem halt bele a támadásra csak hetekre kórházba került a rovarjaim a Kikaichou-k ugyan is majdnem az összes chakráját elszívták. A hátralévő hetek véül eseménytelenül teltek el és végül elérkezett az Akadémiai évnyitó. Mint minden ninja növendék én is nagyon izgatott voltam, és alig vártam az első órákat. Na, persze egy hét után rá kellett jönnöm, hogy ez nem is olyan izgi dolog leszámítva persze a tesi órákat. És persze ott voltak még az osztálytársaim is, akik az első naptól kezdve „bogarasnak” csúfoltak és nagy ívben elkerültek. Sokáig nem is volt barátom, ám szerencsére, ahogy teltek az évek az osztálytársaim egyre érettebbé váltak és páran köztük egyik legjobb barátnőm is felismerték, hogy nem is vagyok annyira más, mint ahogy azt hitték, ráadásul klánom tagjaitól eltérően én nem is vagyok annyira zárkózott és titokzatos. Különcségem csak annyiban tért el a többiektől, hogy két évvel az akadémia megkezdését köpetően már intenzíven és tudatosan irányítottam és persze használtam a bogaraim a harcra, vagyis a gyakorlatoknál hisz mi még nem vehettünk részt igazi küzdelmekben. Az említett barátnőm Midoriko pedig iskola után is sokat segített, mikor a bogaraim irányítását gyakoroltam. Sokat köszönhetek neki, többek között azt is, hogy összebarátkozott velem, így végre már nem voltam egyedül. Ennek megfelelően sok időt is töltöttünk együtt az évek során. Olyannyira sokat, hogy ahogy nőttünk az érzéseink egymás irányt egyre csak fokozódott. Hopp, de itt most egy kis szünet és témaváltás. Ki kell ugyan is térnem a 12 éves korom fénypontjára a Genin vizsgára.
Előtte való nap Midorikóval sokat gyakoroltunk, jutsu-kat és harci mozdulatokat egyaránt így nagyon reméltük, hogy át is megyünk. Aztán el is érkezett az a bizonyos nap. Sorra léptek be a diákok az osztályterembe. Majd kis idő után pár kivételt leszámítva mindenki egy fejpánttal a kezében tért ki, majd engedte be a következőt. Én következtem. Mikor besétáltam négy tanár is helyet foglalt egy méretes asztal mögött melyen már csak pár fejpánt sorakozott. A feladatot viszonylag hamar megkaptam. Egy egyszerű Kawarimi no jutsu végrehajtása volt. A tanár megkérte, hogy alkalmazzam a technikát, míg ő egy shurikent hajít felém a terem végéből. Így is tettem ám csak hogy lássák kivel is van dolguk beletettem egy kis csavart is így mikor a klón szertefoszlott és helyére egy szék került a tanár urat a testemből kivált bogarak vették körbe és zavarták meg a látását és egyéb más cselekedetét. Persze nem bántották ráadásul amint felfedtem magam a Kakuremino no jutsu alól vissza is hívtam őket. Ez igen csak lenyűgözte a tanáraimat, hisz egy olyan kombinációt hajtottam végre, amit nem is kértek. Mikor kézhez kaptam a fejpántot magamban hálát adtam annak, hogy előző nap Midoriko-val gyakoroltunk kombókat is.
Végül mindketten átmentünk, ám másnap sajnos nem ugyan abba a csapatba osztottak be, aminek egyikünk sem örült. Genin-ként már ugyan is küldetésekben veszünk részt, így nem mindig lehettünk együtt. Sőt hetekig folyton hol neki, hol nekem volt egy küldetésem. Csak egy hónappal később sikerült újra egy napot úgy eltöltenünk, hogy egyikünk sem kapott küldetést. Rendesen kihasználtuk azt az időt hisz nem tudhattuk, hogy, mikor lesz lehetőségünk újra szórakozni vagy épp beszélgetni egy jót.
Persze egy kicsit túlreagáltuk a dolgot hisz onnantól kezdve a küldetések már megcsappantak így egy héten akár többször is találkozhattunk, sőt volt, hogy olyan küldetésen vettünk részt, amin mindkettőnk csapata is részt vett.
Így teltek az éveink, küldetések és szórakozások közepette és vad lángoló érzelmek közepette. Igen, pontosan, ahogy mondom. Három év eltelte alatt Midoriko és én is egyre csak éreztük, hogy a kettőnk közti kapcsolat már-már nem hasonlított sem a batár, sem a testvér szeretetre annál az sokkalta erősebb volt. Szerelem. Hogy ki tette meg az első lépést? Hát jó kérdés… Azt hiszem Midoriko… igen biztos… vagy mégsem. Csak arra emlékszem, hogy az egyik pillanatban még beszélgettünk valami igen csak zavarba ejtő dologról, majd a másik pillanatban már a lány ajkait ízlelgettem ő pedig az enyémet. Ez volt első titkom a családom előtt. Nem mertem elmondani, ahogy Midoriko sem, így úgy egyeztük meg, hogy nem mondjuk el senkinek hisz amúgy sem értették volna meg. Így hát titkos szerelem bimbózott közöttünk. A többiek előtt mindig megjátszottuk a jó baráti viszonyt, de amint egyedül lettünk Midoriko mindig letámadott egy csókkal, melyet azon nyomban viszonoztam is. Volt, hogy az este folyamán szöktünk el, hazulról ha egy nap nem tudtunk találkozni, csak hogy végre együtt lehessünk. Sajnos azonban ezek a boldog idők nem tarthattak sokáig. A chunin vizsga előtt pár héttel ugyan is tragédia történt.
Midoriko csapata egy egyszerűnek látszó küldetést végzett, mikor belefutottak egy rabló csapatba. Sajnos az útonállók között volt két magas rangú ninja is, akik könnyűszerrel végeztek a csapatot vezető Jounin-nal majd Midoriko-ékkal is. Emlékszem arra az időszakra. Mikor meg halottam a hírt épp a tanács előtt álltunk és arra vártunk a csapatommal, hogy kiadják az új küldetésünket. Ám amint meghallottam mi történ és, hogy senki nem élte túl lábaim összecsuklottak, és sírva fakadtam. Napokig csak sírtam a szobámban. A fejpántom még az első éjszaka kint landolt az udvaron, mellyel igen csak megijesztettem a szüleimet. Mármint az ablaküveg szilánkjainak csörömpölésével, mikor a zárt ablakon keresztül elhagyta a szobámat az említett tárgy. Hogy miért tettem ezt? Egyszerűen, azért mert az a fejpánt valójában Midoriko-é volt. Első együttlétünk (pontosan, arra a 18+-os együttlétre célzok XD) után döntöttünk úgy hogy fejpántot cserélünk, hogy így részben mindig ott lehessünk a másikkal. De aznap este egyszerűen nem tudtam elvisel… ha csak ránéztem ő jutott róla az eszembe. Persze hamar megbántam a dolgot és röviddel a kidobása után, könnyektől tarkítva vetettem ki magamat az ablakon és kezdtem el keresni, melynek során pár üvegszilánk fel is vágta a talpam.
Két hét. Ennyibe tellett, hogy abbahagyjam a folyamatos sírást és, hogy begyógyuljon a lábam. Sajnos nem volt mese vissza kellett térnem a csapatomhoz és küldetésekre járni.
Kaikoga no Hoyuusha no jutsu*
Midoriko, mindig is szerette a lepkéket és a pillangókat. Akármikor együtt voltunk és meglátott egyet mindig elmondta, hogy mi a nevük és az ismertető jelük és egyéb számomra haszontalan dolgot. De hónapokkal a temetése után mégis a város közeli erdőbe vetettem magam. Kutattam, kerestem napokon keresztül, volt, hogy éjszakákon át. Hogy mi után? E ny bizonyos lepke fajt kerestem, amiről még anno Midoriko mesélt. Egy selyemlepkefajta, mely sokkalta szebb és nagyobb élettartammal bír, mint a közönséges selyemlepke. Persze sietnem kellett, hamar rá kellett, hogy leljek a lényekre, mivel közeledett a párzási időszak.
Végül aztán napokkal később rájuk is találtam egy nagyobb bokros terület közepén. A lepke frissen lerakott petéi ott díszelegtek az egyik levélen. Nem habozhattam. Bár még csak genin voltam tanulmányoztam klánom technikáját, hogy hogyan helyezték el a lárvákat a testben így azt követve a levélről leválasztott peték százait a testembe jutattam. A már a testembe lakozó Kikaichouknak pedig megparancsoltam, hogy ne bántsák őket. Hogy a lárvákat magamhoz szoktassam és irányítani tudjam őket folyamatosan chakrát koncentráltam beléjük, így mire kikeltek már függtek tőlem. Ez idő tájt volt az is, hogy alkarjaimba csöveket telepítettem, hogy a rovarok és a kikelt hernyók azokon keresztül hagyják el a testemet. A testem bérlői hamar megtanulták ezt, fészkeiket is költöztették át a testemben, tudom, mert éreztem. A hernyóm testemet elhagyva gubóikat a hajamba rejtették el melyek akkorra már olyannyira a chakrám-tól függtek, hogy csak akkor keltek, ki ha közvetlen a gubókba vezettem az energiát és csak ezzel táplálkoznak. Persze az irányításuk még messze nem tökéletes, harcban mg nem tudom őket alkalmazni, de sokat gyakorlok, hogy egyszer majd hasznomra tudjam őket fordítani. Mivel ezeknek a rovaroknak még nincs nevük így én magam neveztem el őket
Michou-knak. Mely első szótagja Midoriko nevéből van, amihez aztán hozzá illesztettem a lepke szót.
Most 17 éves vagyok, és genin. Minden nap szorgosan gyakorlok és küldetésekre járok, hogy erősebb és ügyesebb shinobi lehessek és Midoriko büszke lehessen rám. És persze, hogy felkutathassam és bosszút állhassak majd azokon a shinobi-kon, akik szerelmem vesztét okozták és elválasztottak tőle.
*Selyemlepke gazdája technika: Nem igazán mondható jutsu-nak pont, mint a Kikaichuo no jutsu. Chou a testében neveli a lárvákat és hernyókat és parancsra irányítja őket, ahogy később kifejlett lepke társaikat is. Harcra ugyan még nem igazán tudja használni őket, de a későbbiekben saját jutsu-jai alapjait fogják szolgálni. Jelenleg maximum arra képesek, hogy a kikelt lepkék rajba rendeződve megzavarják az ellenfelet. Ám csak végszükség esetén használja őket erre ugyan is a kikelt lepkék két nap után lerakják, petéiket majd elpusztulnak. A gubók száma általában öt tucatra rúgnak, plusz a testében viszont több száz pete fészkel melyeket folyamatosan chakrával táplál, ezzel szabályozva azt, hogy mikor keljenek ki. Bár erről Pü-ben nem beszéltünk ezért itt szeretnék tőled (Sai) Engedélyt kérni a technika meglétére.
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Kor: 17
Chakra elem: Szél
Nem: Nő
Felszerelések: Kunai 5db; Shuriken 5db; Makibishi 10db; Senbon 10db; Wakizashi; Dróthuzal 10m, 6 db füstbomba, 2 db nagy tekercs
Kinézet: Viszonylag magas 170 cm-ével. Súlya ehhez párosul, 66 kg. Szemei sötétvörös színben tündökölnek, míg hosszú derékig érő haja feketében akár az éjszaka. Bőre hófehér. Vékony, kecses mégis kidolgozott testalkata miatt, alig ha hihető el hogy képzett harcos és, hogy jól forgatja fegyvereit. Alsó ajkán sötétvörös rúzs leledzik, nyakán pedig egy fekete nyakpánt.
Ruházata: Hófehér yukatát visel, bő ujjakkal és egy-egy pár centire a boka fölé nyúló tabit. Lábbelijeként egy lábon álló geta papucsok szolgálnak, melyekben tökéletesen tud járni és harcolni egyaránt. Persze fehér yukatáját nem szívesen vérezi össze, így ha harcra kerül a sor, akkor az levetve megpillantható öltözékének további része. Ezek a ruházatok a Ninja overáljának nagymértékben átalakított változata, mely egy rövid passzentos short-ból áll és egy pánt nélküli szintén testhezálló topból, mely a has nagyrészt fedetlenül hagyja, illetve egy mellény, mely csak pár centivel hosszabb az alatta lévő toppnál. Ezen ruhadarabok barnás színűek, hogy segítse a környezettbe olvadást.
Különleges ismertető: A nyakpántján és öltözékén kívül? Lássuk. Alkarjait vastag kötések fedik, ám ezek nem egyszerű díszekként szolgálnak. A kötések alól ugyan is egy centire a karhoz simulva egy és két centi átmérőjű csövek álnak ki, melyeknek száma két-két tucat azaz 24 db mindkét alakron. Ezen csövek szolgálnak arra ugyan is, hogy a testében élő bogarak ott másszanak ki. Illetőlegesen az Aburamék közt is különlegesnek számít azzal, hogy az általa irányított bogarak/rovarok fő részét a pillangók/lepkék képezik, melyek gubói a lány hollófekete hajában rejtőznek, melyeknek száma több tucatra rúg. Az említett rovarok, ha a lány a szabadban van, vagy a zárt helyiségek ablakai nyitva vannak, mindig megkörnyékezik.
Jellem: Általában csendes, nem beszél sokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem mosolyog sokat vagy, hogy egy magába fordult egyén. Igen csak vidám és szórakozott személyiség, ha úgy adja a helyzet, csak ha nem kell, akkor ne jártatja a száját fölöslegesen.
Szereti a természetet, így ha teheti, sokszor sétálgat az erdőkben, mezőkön.
Feladatai elvégzése közben mindig arra törekszik, hogy a lehető legjobban teljesítse azokat és ez vonatkozik a mások ellen vívott harcaira is. Harcokban nem veti meg a trükkös támadásokat, sőt általában csak így harcol, de azért sima támadásokat is bevet.
Személyiségéhez sorolnám még egy bizonyos különleges kisugárzását, melyet Chou a Shihaiteki/Uralkodó, domináns/ névvel illet. Ezen tekintete közben ugyan is olyan kisugárzása van, ami ösztönösen kiváltja másokból az engedelmességet.
- Shihaiteki példa:
X személy Chou társaságában folyton csak beszél és teljesen felidegesíti vele a lányt. Ekkor Chou arckifejezése felveszi a Shihaiteki-t és közben a hozzá illő hangnemben megszólal.
- Elhallgass/Csöndet! – erre X meghunyászkodva egy „Hai…” felszólalást követően elhallgat, bármiféle visszabeszélés nélkül.
Vagy X személy nem tud megülni a fenekén, folyton piszkálja a másikat vagy éppen Chou-t erre a lány ismét magára ölti a Shihaiteki-s arckifejezését.
- Ülj le!/Mardj nyugton! – és X ismét meghunyászkodva leül/nyugton marad egy „Hai…” halk felszólalással.
Előtörténet:
Aburame Chou ez az én becses nevem. Az Aburame klán tagja vagyok, mely egyike a Konohagakure no sato egyik híres klánjának. A második nevem, azaz a Chou pillangót jelent. Milyen ironikus, hogy pont ezt a nevet kaptam, hogy miért? Nos, ez sajnos csak később mondhatom el mivel a történet mesélésem szempontjából most meg van kötve a kezem. Azt mondták: „Chou a születéseddel kezd, és onnan haladj tovább!” Szóval most így is teszek.
Lássuk, próbálok majd érdekesebb részeket kiemelni az életemből, mert hát nem akarlak titeket az én 17 évemmel untatni, főleg mert nem volt mindegyik évem olyan izgalmas.
Tehát a születésem, ez egy igen érdekes része az életemnek, mint ahogy minden Aburaménak is. Miután megszülettem 16 évvel ezelőtt egy gyönyörű tavaszi napon – pontosabban Április 4-én – én sem kerülhettem el azt, amit minden az eme családba született gyermek. Kikaichuu no jutsu. Azaz az Aburame klán nevetségesen publikus mégis titkosnak nevezett technikája. Bár én magam nem is nevezem ezt technikának. A pusztító bogarak (kikai mushi) gazdája technika, így ismert az eljárás, mellyel az újszülött csecsemőbe helyeznek el Kikaichuu bogár lárvákat. A lárvák, mint fészek, használják a testet és, mivel e lények más fajtársaikkal ellentétben chakrával táplálkoznak ezért az emberi test tökéletes lakóhelyükké válik. Ám mint a kutyák melyeket eltartunk és gondoskodunk róla, meghálálja, amit teszünk érte és cserébe megvéd minket. Az Aburamék technikája is így működik. A kifejlett bogarak azzal hálálják meg, hogy a testünkben lakhatnak és a chakránkból táplálkozhatnak, hogy harcba hívhatjuk őket, harcolnak helyettünk és megvédenek, ha kell. Nem is olyan bonyolult a dolog.
Kisgyermekként ebből az egész beültetéses dologról nem tudtam semmit. Anya volt az, aki egyszer elmondta nekem, hogy én más vagyok, mint a többi gyerek, akikkel játszani szoktam. Hogy miért mondta el ezt még akkor kisgyermekként? Nos, azért mert a bogarak már kifejlődtek a testemben, még ha nem is vettem ebből észre semmit, és anyukám nem karta, hogy megijedjek, ha egyszer a bőröm alól bogarak másznak elő.
Család. Furcsa, de a klánom tagjai többnyire hallgatag, jellemileg nem túl kitűnő emberek. Ezt magam is némiképp örököltem, bár én sokkalta többet nevetek, mosolygok, mint ők. A közeli családtagjaimmal a viszonyom tökéletes, persze mint minden családban nekem is volt titkom egy ideig, de erre még nem térnék ki, ha lehet.
Most viszont folytassuk a történetet. Kezdhetnénk az első bogár incidensemmel, mely hét éves koromban pár héttel az Akadémiára kerülésem előtt történt. A klán birtokától nem messze egy tisztáson voltam, épp virágokat szedtem mikor feltűnt egy férfi. Fején ott virított a fejpánt rajta a falunkat jelképező falevél. A férfi enyhén bódult állapotban keveredett arra, persze máig nem tudom, hogy hogyan, mivel a legközelebbi kocsma is vagy 100 méterre volt. A férfi bukdácsolva, közeledett felém száján a jellegzetes mosollyal, amivel a perverz disznók szoktak nézni a lányokra. A félelem költözött szívembe, ami egyre csak erősödött bennem, ahogy a ninja közeledett felém. Megmozdulni sem tudtam a félelemtől ő meg már ott volt előttem és nyújtotta a kezét felé.
A szemem-behunytam és elsikoltottam magam. Ekkor a férfi is felordít zümmögések kíséretében. Sokáig hallottam fájdalmas hangját mire elhalkult. Ekkor kinyitottam a szemem, először csak a jobbat, majd a balt is. A férfi már a földön feküdt pár méterre tőlem, testét pedig bogarak százai lepték el. A háttérben pedig családom férfi tagjai tűntek fel és rohantak felém. Még mindig emlékszem a meglepett arckifejezésükre, ami arról tanúskodott, hogy nem az ők bogaraik voltak, amik a részeg perverzre támadtak. Ám akkor csak is egy valakinek a rovarjai lehettek, mégpedig a sajátjaim.
Szerencsére az ügyet sikerült eltusolni, a férfi sem halt bele a támadásra csak hetekre kórházba került a rovarjaim a Kikaichou-k ugyan is majdnem az összes chakráját elszívták. A hátralévő hetek véül eseménytelenül teltek el és végül elérkezett az Akadémiai évnyitó. Mint minden ninja növendék én is nagyon izgatott voltam, és alig vártam az első órákat. Na, persze egy hét után rá kellett jönnöm, hogy ez nem is olyan izgi dolog leszámítva persze a tesi órákat. És persze ott voltak még az osztálytársaim is, akik az első naptól kezdve „bogarasnak” csúfoltak és nagy ívben elkerültek. Sokáig nem is volt barátom, ám szerencsére, ahogy teltek az évek az osztálytársaim egyre érettebbé váltak és páran köztük egyik legjobb barátnőm is felismerték, hogy nem is vagyok annyira más, mint ahogy azt hitték, ráadásul klánom tagjaitól eltérően én nem is vagyok annyira zárkózott és titokzatos. Különcségem csak annyiban tért el a többiektől, hogy két évvel az akadémia megkezdését köpetően már intenzíven és tudatosan irányítottam és persze használtam a bogaraim a harcra, vagyis a gyakorlatoknál hisz mi még nem vehettünk részt igazi küzdelmekben. Az említett barátnőm Midoriko pedig iskola után is sokat segített, mikor a bogaraim irányítását gyakoroltam. Sokat köszönhetek neki, többek között azt is, hogy összebarátkozott velem, így végre már nem voltam egyedül. Ennek megfelelően sok időt is töltöttünk együtt az évek során. Olyannyira sokat, hogy ahogy nőttünk az érzéseink egymás irányt egyre csak fokozódott. Hopp, de itt most egy kis szünet és témaváltás. Ki kell ugyan is térnem a 12 éves korom fénypontjára a Genin vizsgára.
Előtte való nap Midorikóval sokat gyakoroltunk, jutsu-kat és harci mozdulatokat egyaránt így nagyon reméltük, hogy át is megyünk. Aztán el is érkezett az a bizonyos nap. Sorra léptek be a diákok az osztályterembe. Majd kis idő után pár kivételt leszámítva mindenki egy fejpánttal a kezében tért ki, majd engedte be a következőt. Én következtem. Mikor besétáltam négy tanár is helyet foglalt egy méretes asztal mögött melyen már csak pár fejpánt sorakozott. A feladatot viszonylag hamar megkaptam. Egy egyszerű Kawarimi no jutsu végrehajtása volt. A tanár megkérte, hogy alkalmazzam a technikát, míg ő egy shurikent hajít felém a terem végéből. Így is tettem ám csak hogy lássák kivel is van dolguk beletettem egy kis csavart is így mikor a klón szertefoszlott és helyére egy szék került a tanár urat a testemből kivált bogarak vették körbe és zavarták meg a látását és egyéb más cselekedetét. Persze nem bántották ráadásul amint felfedtem magam a Kakuremino no jutsu alól vissza is hívtam őket. Ez igen csak lenyűgözte a tanáraimat, hisz egy olyan kombinációt hajtottam végre, amit nem is kértek. Mikor kézhez kaptam a fejpántot magamban hálát adtam annak, hogy előző nap Midoriko-val gyakoroltunk kombókat is.
Végül mindketten átmentünk, ám másnap sajnos nem ugyan abba a csapatba osztottak be, aminek egyikünk sem örült. Genin-ként már ugyan is küldetésekben veszünk részt, így nem mindig lehettünk együtt. Sőt hetekig folyton hol neki, hol nekem volt egy küldetésem. Csak egy hónappal később sikerült újra egy napot úgy eltöltenünk, hogy egyikünk sem kapott küldetést. Rendesen kihasználtuk azt az időt hisz nem tudhattuk, hogy, mikor lesz lehetőségünk újra szórakozni vagy épp beszélgetni egy jót.
Persze egy kicsit túlreagáltuk a dolgot hisz onnantól kezdve a küldetések már megcsappantak így egy héten akár többször is találkozhattunk, sőt volt, hogy olyan küldetésen vettünk részt, amin mindkettőnk csapata is részt vett.
Így teltek az éveink, küldetések és szórakozások közepette és vad lángoló érzelmek közepette. Igen, pontosan, ahogy mondom. Három év eltelte alatt Midoriko és én is egyre csak éreztük, hogy a kettőnk közti kapcsolat már-már nem hasonlított sem a batár, sem a testvér szeretetre annál az sokkalta erősebb volt. Szerelem. Hogy ki tette meg az első lépést? Hát jó kérdés… Azt hiszem Midoriko… igen biztos… vagy mégsem. Csak arra emlékszem, hogy az egyik pillanatban még beszélgettünk valami igen csak zavarba ejtő dologról, majd a másik pillanatban már a lány ajkait ízlelgettem ő pedig az enyémet. Ez volt első titkom a családom előtt. Nem mertem elmondani, ahogy Midoriko sem, így úgy egyeztük meg, hogy nem mondjuk el senkinek hisz amúgy sem értették volna meg. Így hát titkos szerelem bimbózott közöttünk. A többiek előtt mindig megjátszottuk a jó baráti viszonyt, de amint egyedül lettünk Midoriko mindig letámadott egy csókkal, melyet azon nyomban viszonoztam is. Volt, hogy az este folyamán szöktünk el, hazulról ha egy nap nem tudtunk találkozni, csak hogy végre együtt lehessünk. Sajnos azonban ezek a boldog idők nem tarthattak sokáig. A chunin vizsga előtt pár héttel ugyan is tragédia történt.
Midoriko csapata egy egyszerűnek látszó küldetést végzett, mikor belefutottak egy rabló csapatba. Sajnos az útonállók között volt két magas rangú ninja is, akik könnyűszerrel végeztek a csapatot vezető Jounin-nal majd Midoriko-ékkal is. Emlékszem arra az időszakra. Mikor meg halottam a hírt épp a tanács előtt álltunk és arra vártunk a csapatommal, hogy kiadják az új küldetésünket. Ám amint meghallottam mi történ és, hogy senki nem élte túl lábaim összecsuklottak, és sírva fakadtam. Napokig csak sírtam a szobámban. A fejpántom még az első éjszaka kint landolt az udvaron, mellyel igen csak megijesztettem a szüleimet. Mármint az ablaküveg szilánkjainak csörömpölésével, mikor a zárt ablakon keresztül elhagyta a szobámat az említett tárgy. Hogy miért tettem ezt? Egyszerűen, azért mert az a fejpánt valójában Midoriko-é volt. Első együttlétünk (pontosan, arra a 18+-os együttlétre célzok XD) után döntöttünk úgy hogy fejpántot cserélünk, hogy így részben mindig ott lehessünk a másikkal. De aznap este egyszerűen nem tudtam elvisel… ha csak ránéztem ő jutott róla az eszembe. Persze hamar megbántam a dolgot és röviddel a kidobása után, könnyektől tarkítva vetettem ki magamat az ablakon és kezdtem el keresni, melynek során pár üvegszilánk fel is vágta a talpam.
Két hét. Ennyibe tellett, hogy abbahagyjam a folyamatos sírást és, hogy begyógyuljon a lábam. Sajnos nem volt mese vissza kellett térnem a csapatomhoz és küldetésekre járni.
Kaikoga no Hoyuusha no jutsu*
Midoriko, mindig is szerette a lepkéket és a pillangókat. Akármikor együtt voltunk és meglátott egyet mindig elmondta, hogy mi a nevük és az ismertető jelük és egyéb számomra haszontalan dolgot. De hónapokkal a temetése után mégis a város közeli erdőbe vetettem magam. Kutattam, kerestem napokon keresztül, volt, hogy éjszakákon át. Hogy mi után? E ny bizonyos lepke fajt kerestem, amiről még anno Midoriko mesélt. Egy selyemlepkefajta, mely sokkalta szebb és nagyobb élettartammal bír, mint a közönséges selyemlepke. Persze sietnem kellett, hamar rá kellett, hogy leljek a lényekre, mivel közeledett a párzási időszak.
Végül aztán napokkal később rájuk is találtam egy nagyobb bokros terület közepén. A lepke frissen lerakott petéi ott díszelegtek az egyik levélen. Nem habozhattam. Bár még csak genin voltam tanulmányoztam klánom technikáját, hogy hogyan helyezték el a lárvákat a testben így azt követve a levélről leválasztott peték százait a testembe jutattam. A már a testembe lakozó Kikaichouknak pedig megparancsoltam, hogy ne bántsák őket. Hogy a lárvákat magamhoz szoktassam és irányítani tudjam őket folyamatosan chakrát koncentráltam beléjük, így mire kikeltek már függtek tőlem. Ez idő tájt volt az is, hogy alkarjaimba csöveket telepítettem, hogy a rovarok és a kikelt hernyók azokon keresztül hagyják el a testemet. A testem bérlői hamar megtanulták ezt, fészkeiket is költöztették át a testemben, tudom, mert éreztem. A hernyóm testemet elhagyva gubóikat a hajamba rejtették el melyek akkorra már olyannyira a chakrám-tól függtek, hogy csak akkor keltek, ki ha közvetlen a gubókba vezettem az energiát és csak ezzel táplálkoznak. Persze az irányításuk még messze nem tökéletes, harcban mg nem tudom őket alkalmazni, de sokat gyakorlok, hogy egyszer majd hasznomra tudjam őket fordítani. Mivel ezeknek a rovaroknak még nincs nevük így én magam neveztem el őket
Michou-knak. Mely első szótagja Midoriko nevéből van, amihez aztán hozzá illesztettem a lepke szót.
Most 17 éves vagyok, és genin. Minden nap szorgosan gyakorlok és küldetésekre járok, hogy erősebb és ügyesebb shinobi lehessek és Midoriko büszke lehessen rám. És persze, hogy felkutathassam és bosszút állhassak majd azokon a shinobi-kon, akik szerelmem vesztét okozták és elválasztottak tőle.
*Selyemlepke gazdája technika: Nem igazán mondható jutsu-nak pont, mint a Kikaichuo no jutsu. Chou a testében neveli a lárvákat és hernyókat és parancsra irányítja őket, ahogy később kifejlett lepke társaikat is. Harcra ugyan még nem igazán tudja használni őket, de a későbbiekben saját jutsu-jai alapjait fogják szolgálni. Jelenleg maximum arra képesek, hogy a kikelt lepkék rajba rendeződve megzavarják az ellenfelet. Ám csak végszükség esetén használja őket erre ugyan is a kikelt lepkék két nap után lerakják, petéiket majd elpusztulnak. A gubók száma általában öt tucatra rúgnak, plusz a testében viszont több száz pete fészkel melyeket folyamatosan chakrával táplál, ezzel szabályozva azt, hogy mikor keljenek ki. Bár erről Pü-ben nem beszéltünk ezért itt szeretnék tőled (Sai) Engedélyt kérni a technika meglétére.
Aburame Chou- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135
Re: Aburame Chou (Kéretik Sai-nak meghagyni ellenőrzésre^^)
Sai Pént. 22 Feb. 2013, 00:41
Szia!
Elolvastam az előtörténetet, nekem tetszett, olyan kis hangulatos. Persze egy-két küldetést lehetett volna írni akár, de így is megvan a sajátossága, egyedi, különálló, és kigondolt karakter, ez látszik rajta. Viszont a lepkés dolgot szavazásra kell bocsátanom, így még egy kis türelmed kérném, míg a Ninja Tanács szavaz a dologról. ^^
Elolvastam az előtörténetet, nekem tetszett, olyan kis hangulatos. Persze egy-két küldetést lehetett volna írni akár, de így is megvan a sajátossága, egyedi, különálló, és kigondolt karakter, ez látszik rajta. Viszont a lepkés dolgot szavazásra kell bocsátanom, így még egy kis türelmed kérném, míg a Ninja Tanács szavaz a dologról. ^^
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Aburame Chou (Kéretik Sai-nak meghagyni ellenőrzésre^^)
Sai Vas. 24 Feb. 2013, 19:46
A Ninja Tanács elfogadta a technikádat, így a karakter elfogadva
//Egy dolgot vettem észre, amit nem figyeltem, az elemi chakrát azt vedd ki az elejéről, mert Aburameként ilyened nem lehet.//Chakraszint: 110
Pénzösszeg: 3420 Ryou
A kezdő alap jutsuk mellett az Aburame klán kezdő technikáját (Bogárirányító Jutsu (Kikaichuu no Jutsu) ) valamint a kért lepkés dolgot is felírhatod az adatlapodra.
Jó játékot!
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.