Konohai Gyógyfürdő

A nevéből következően, ez a fürdő, ahova a Konohaiak pihenni feltöltődni és gyógyulni járnak... Külön résszel a férfiaknak, illetve a nőknek.

Az út lenyűgöző volt Munfurawa számára. A hatalmas hajón való utazás önmagában is lelkessé tette, de két Mester is utazott vele, noha az egyik láthatóan nem repesett az örömtől, hogy hajókáznak. Mindeközben persze egyre távolodtak a Holdtól, ami, hacsak Soroshima Mester nem terelte el a figyelmét tanításaival, szomorúvá tette. Bármennyire is várta az utazást, nehezebb volt elhagyni a családot, mint várta. Most, hogy egyszerre valóságos lett az utazás, valóságos lett a hiány is. A lelkesedés azonban, amit az új ismeretek okoztak, kitartássá formálták ezeket az érzéseket és mohó vággyá a tudásszomjat, és persze, végső soron ott volt neki Yoru is, így akkor sem kellett a magánytól szenvednie, ha a gyorsan elröppenő okítások véget értek.
Éjjelente, mikor elcsendesült a hajó, nemegyszer lógott ki a fedélzetre a macskával, s bámulta a végtelen csillagmezőket, próbálva megismerni a főbb csillagokat. Még Koiji mesélt neki a tájékozódás fontosságáról, és a csillagok szerepéről, de a napfényes vitortlázások közben nem volt lehetősége ezeket is megismerni, hát elalvás előtt egy kicsit barátkozott a csodaszép látképpel. Mindegy volt mennyit tanult aznap, vagy felzaklatta-e valami, esetleg a honvágy érzete ébredt-e fel benne, a csillagok látványa, ahogyan Yoru érintése is, megnyugtatta, s míg a Hold fenn ragyogott, az otthon sem került teljesen távol.
Partot érve végül Ame döntése is helyesnek bizonyult a fejpánt elpakolásával kapcsolatban. Már nem is igen számlálta, hogy hány ellenőrző ponton kellett átjutniuk ahhoz, hogy végül megérkezzenek a vágyott úticélhoz.

Az új város lenyűgözőnek tűnt. Hasonlított pár dologban a Holdra, s valószínűleg így lehet ez minden ninja várossal, mégis karizmatikusan elkülönült az addig látott helyektől. Az emberek is furcsának tűntek, és Ame minden érdeklődése ellenére igyekezett nem túlzottan megbámulni őket. Nem akart túlzott figyelmet kelteni vagy bajt keverni csak mert nem ismerte a helyi szokásokat, de néha-néha egyszerűen enm tudta leplezni a meglepettségét, vagy nem utána nézni egy elrohanó csapat geninnek. Végül aztán Soroshima mester elképesztő alakváltása végképp elvonta az érdeklődését a városról, és nevető szemekkel, fojtott kuncogással követte kedvenc hősét.
A fürdőház kellemes meglepetésként várva az út végén egy kis kényelemmel, és felhőtlen pihenéssel csábított, ugyanakkor a Mesteren úgy látszott tervez valamit. Ame reménykedett hogy valami érdekeset is tanulhat a vízben. Épp csak abba nem gondolt bele, hogy a fürdő, ami rajtuk kívül teljesen kihalt volt, általános használata szerint megkövetelt néhány olyan dolgot, ami talán furcsának hathatott számára. A női részlegbe belépve ösztönösen fordult be a megfelelő helyiségbe, hogy levetkőzzön, és lemossa magát, mielőtt a forró medencébe ülne, de épp csak elkezdte levenni a ruháját, mikor rádöbbent, hogy a Mester, aki már nyilván a meleg vízben ücsörög, bizony férfi.
Itt egy pillanatra megállt a mozdulatban. Tétovázott. Még Kiriben, a családban, ahogy sok más családnál, nem volt tabu a közös fürdő gyerekek és szülők között sem, megvolt a maga kis rituáléja, de most a Mester várta őt... a fehér ruhás Hős, akit még nem is igen tudott elhelyezni. Ugyanakkor az sem tűnt jó döntésnek, ha a bizonytalanságra hallgatva egyszerűen ott marad elbújva.
-Mit fogunk tanulni Mester?- Talán a mester kérdése, és a felébredő kíváncsiság miatt, de Ame szinte azonnal kikukucskált, s csak egy pár pillanat kellett, hogy előmerészkedjen. Végül törölközőbe burkolózva, arcán enyhe pírral ő is megérkezett, és lassú, egyre óvatosodó léptekkel közelítette a medencét, próbálva nem a Mesterre nézni. Ez a rövid út sem segített hogy letisztázza, hogyan is kellene ehhez a helyzethez viszonyulnia, de már nemigen volt visszaút. Tekintete, az átkozott kíváncsiság által vezetve, azért csak-csak a Mester alakjára rebbent, csak hogy szinte azonnal a padlóra vándoroljon. Amennyit látott, az elégedetté tette. Nem is várhatott mást egy ilyen Hőstől, minthogy erős és jókötésű legyen. De ezek a gondolatok hirtelen szégyenérzettel töltötték el. Ő semmi volt ahhoz hogy akár ilyen téren megítélje a Mestert, ráadásul amúgy is zavaros volt ez az egész... fiúkkal sem volt dolga ezelőtt, nemhogy egy férfivel, és habár nem akart olyan formán tekinteni a Hősére, mégiscsak előtte kellett volna ledobni a törölközőt. Ame erősen gondolkozott azon hogy ledobás helyett talán bedobni kellene.. Persze ezzel a fura gondolatsorral is csak önmagát csapta be... Igazság szerint minden pillanattal erősebben tudta, hogy úgyis hamarosan becsobban.. valami módon leküzdve a félelmeit.

Az a tökéletes lezárás, nem más volt mint egy jó fürdőzés. Mikor is jah igen még Kumoban Kyrenával. Szegény milyen félénk volt, de végül sikerült neki és be merészkédet a vízbe. Lehet már el is indult hazafelé, biztos épségben haza ér. Nincs miért féltenem, meg tudja védeni magát. Ezzel nyugtatom magam még is legbelül szeretném végig kísérni az úton. Nagyot sóhajtva fordulok be a sarkon. Teljesen átlagos Kunoichinek tűnök, vagy utazónak. Ki most vágyik a forró víz után. Meg is lelem mit kerestem a fürdő mit nem rég nyithattak. Legutóbbi itt létemkor ez az intézmény még nem létezett. Most itt az idő, hogy ki próbáljam milyen is a szolgáltatás minősége.
Belibbentem az ajtón, s persze ki fizettem a megfelelő összeget is rögtön. Az a vörös kimonó van rajtam, mit még hajon is viseltem. kész mázli van egy tartalék belőle. Csúnyán tönkre tettük szegény ruhácskát. Az öltözőben már feltűnt, hogy vannak mások is bent. Ez végül is nem zavart, én akkor is jól fogom érezni magam és lazítok egyet. Le vettem a ruháim és szépen össze hajtva elraktam. A zuhany után pedig meg fogtam azt a kis üveget amit magammal hoztam. Egy jel egy betű egy vonal annyi sem volt rajta igazi rejtély a tartalma. Törölközött magam köré tekerve üveggel a kézben nyitottam ki az ajtót és léptem be. Fekete hajam majd nem derekamig ér de nem ez az ami a furcsa. A szemeim vér színében pompáznak, pontosan mint frissen kiontott vér.
Szemeim rögtön el kerekedtek kiléptem az ajtón és feliratra néztem. Nem is koedukált és még is bent ül az a pasi ohh a kis perverz. Vajon mivel csábította el ezt a lányt.
Kezem miben az üveg felemeltem, s látszott karomon nem rég szerzet sérülésem. Hiába a remek ellátás amit kaptam kisebb hegek maradtak.
- Ahoy....
Az égési sérülést nehéz eltüntetni, de talán majd az idő segít rajta. Üveget le tettem medence szélére s hajam meg igazítottam.
Na tessék be sunnyog egy perverz shinobi és el rontja a jó kis lazulást... MÉG MIT NEM! Nagyot kortyoltam az italból mi végig perzselte nyelő csövem. Nem az alkohol tartalma miatt, az elenyésző volt.
A fehér hajú lányra néztem s rá mosolyogtam, majd lábam óvatosan medencébe lógattam. A víz az valami isteni.... rögtön derékig is merültem benne, majd le ültem mellkasig merülve. Mikor már melleim nem látszottak ki a vízből a törölközőt levettem és a medence szélére tettem.
- Finom a víz gyere nyugodtan és a törcsit a vízben is leveheted.
Lánynak címeztem aki még mindig tétovázott. Majd a férfira néztem végig mérve, s még így vízben ült tetszett az amit látok. Fejem hátra hajtottam s medence szélére hajtva a plafont néztem.
- Nem tudom talán hengével lopakodtál be. Amit nem értek többi shinobinak ez hogy nem jutott eddig eszébe.....

Ame szégyenlős tépelődését egy újabb érkező zavarta meg. Ahogy az idegen nő beköszönt, a lány összerezzent, s egy pillanatra majdnem elejtette a törölközőjét. Idegesen, s kissé görcsös mozdulattal kapott utána, majd hasonló mozdulattal igazította meg a haját is, hátha sikerül megnyugodnia. Nem számított idegenekre, ráadásul tanulni akart, amit egy konohai társaságában a háború küszöbén nem biztos hogy jó dolog lett volna megejteni.. még úgy sem, hogy a hős Mester ott ücsörgött a kádban. Mindenesetre az érkező nem olyasvalaki volt, akit figyelmen kívül lehet hagyni, a futó pillantások után Ame rajta felejtette a szemét. Szép nő volt, más karakter, mint Aikan-sama, de hasonlóan feltűnő, ugyanakkor a shinobi léttel járó sérülések is látszottak rajta, s Ame bár nem akarta megbámulni, nem tehetett mást, minthogy nézze őket, főként mikor a nő felemelte kezét, hogy megigazítsa a haját. Olyan finoman nőies mozdulat volt az, amiről ő maga még csak álmodozott. Noha Aikan-sama már mesélt a női kelléktár csodás fegyvereivel, ő még mindig túl fiatalnak és ügyetlennek érezte magát hozzájuk.
Nem ez volt azonban az egyetlen különlegesség az érkezőben. Az a kellemes mosoly, amit felé vetett furcsa ellentétben állt vöröslő szemeivel. Ame félszegen, óvatosan viszonozta a mosolyt és halványan biccentett. Úgy tűnt, az érkező mégsem fogja megzavarni a röpke fürdőházi kalandot, és nem hív rájuk semmiféle őrséget. Ame ennek szívből örült, és ezzel egy kicsit elkezdett megnyílni is.
-Jó lesz az itt.. kinn-futó pillantást vetett a Mester törölközős arcára, mielőtt lassan leeresztette volna a textilt, hogy végre megtegye, amit kell. Kezeivel még megtámaszkodott a medence szélén, kissé bizalmatlanul a víz hőfokát illetően, majd átemelte egyik lábát a peremen, és rákészült, hogy a másikkal is így legyen. Aztán az ismeretlen hölgy szavaira megmerevedett, s kissé bizonytalanul megingott félig a víz felett, ahogy rá nézett. Eddig biztonságban hitte magát, most mégis felébredt benne a félelem, hogy talán gond lehet... A Mestert ezzel szemben cseppet sem zavarta a dolog, és kedélyes csevegésbe elegyedett a hölggyel, mire Ame még néhány pillanatig egyensúlyozott a medence szélén, próbálva kitalálni, valóban megnyugodhat-e. A Mester további, hozzá intézett szavai nem győzték meg erről. Tartott attól, hogy ilyen nyíltan felfedni a tanulást bajt okozhat, mindenesetre próbálta megőrizni a hangját.
-Igen, Ame vagyok és.. Mesterem, nagyon várom már, hogy kipróbálhassam.-a vízen járás dolog kedvére való volt, és lelkesedése kezdett átütni a félelmein. Alapvetően is imádta a vizet, de most végre valami hasznos dolgot is tanulhatott, amit már kezdett hiányolni. Ame néhány pillanatra boldogan el is merült a képzetekben amit a vízen falon, akármin járás lehetősége vetett fel előtte, aztán újra, meglepetten kapta fel a fejét. Az eddig habár haloványan de látható volt hogy az idegen nőnek tetszik a Mester.. vagy a merészség amivel egy női fürdőben nyújtózik, de a Mester kérdése, amit neki szánt, meglepte. Látta már Aikan-sama társaságában, akár cifrább témában is, de ez a mostani kérdés nagyon meglepte, és ez elég volt ahhoz, hogy az addigi billegő helyzete végre eldőljön.
Vagyis maga Ame dőljön bele a vízbe, elveszítve az egyensúlyt, miközben ösztönös kapálózással próbálta megőrizni elveszített helyzetét, nem is nézve, hová kap, vagy hogy esetleg az idegen nő előtt csobban.

- Tetszik, hogy van merszed a női részlegben lazítani. Hmmm Ame milyen szép neved van.
Röpke dicséret nem csak puszta jó pofizásból. Mert tényleg így gondolom, közben nagyot nyújtózok a vízben és halkan felsóhajtok. Tanítvány és mester, tehát Sorosima vagy erősebb mint amit érzek vagy valóban itt merül ki hatalma. Ez végül is engem nem izgat lehet akár legerősebb shinobi is a világon engem nem zavar sőt az sem izgat honnan származik. Amíg nem ismerem és nem tudom milyen is valójában a lelke. Addig ki vagyok én bárkit is első látásra elítéljek.
- Azumi Yuurei hercegnő vagyok. Mindenki Csak Azunak Vagy Yuunak hív. Nem is olyan régen nekem is volt alkalmam néhány hasznos tippel ellátni egy barátomat. Szegény elégé megvolt lepődve és ő is pont vízen járással próbálkozott.
Egy emlék kép a szikla tetején ölük és közben a könyvembe írogatok. Lent Kyrena gyakorol serényen ki meg ijed megjelenésemkor. Pedig csak épp nosztalgiázni akartam ott egy kicsit. Még is a furcsa helyzetből kialakult egy barátság. néha nagyon furcsa és meglepő dolgokat produkál az élet. A férfi szavai rántanak vissza valóságba. Rám se nézet, de érzi sejti vagy tudja végig mustráltam azt ami a vízből kilátszik. A kérdést nem hagyhatom meg válaszolatlanul.
- Tetszik akármilyen kevés is. Még így, hogy az arcod és tested egy részét látom csak. Olyan látvány amit szívesen elviselnék minden nap.
Aztán a következő pillanatban egy nagy csobbanás és némi fröcskölés. Egy hang nem jön ki a torkomon csak egy halk hümmögés. Persze az érintés amit bőrömön éreztem. Mellmagasságban az ikreken min kicsit na jó nem is kicsit lepődtem meg. Össze is rezzentem, de nem azért mert mérges vagyok vagy bármi hasonló. Jobb kezemmel meg fogtam a lány állát és mosolyogva egyenesen szemeibe néztem. Míg bal kezemben az üveget szorongattam.
- Ame kedves nem vagyok a dolog ellen. Előtte nem ártott volna jobban meg ismerni egymást, na se baj akkor az jön másodiknak.
Közben mosolyogtam, de a szemeim hirtelen meg változtak. A vér színben ezüst kör jelent meg hirtelen, míg testemen hirtelen tetoválások. Az egész nem tartott tovább két három másodpercnél. A chakrám mi csak fajtámra jellemző fellángolt és a kezek kinyúltak. Ame haján simított végig egészen tarkójáig.
- Nyugi nem haragszom.
Majd az üvegre pislantottam és hangom halkabbra vettem.
- Mond a mestered szereti a fűszeres bort?

Nagyon fárasztó nap volt a mai. Hosszú órákat töltöttem azzal, hogy elsajátítsam azt a jutsut és végül sikerült is. Viszont teljesen kimerültem. Testi fáradságról nemigen lehet beszélni hiszen egyáltalán nem kellet mozognom vagy nehezebb tárgyakat emelgetnem, sokkal inkább van it szó az olyan fajta fáradalomról amikor az ember túl sok chakrát használ el és ez sokkal rosszabb a testi fáradságnál. Mikor hazaértem már este volt. Már nem is tudom milyen okból elindultam a nemrégiben nyílt fürdőbe. Néhány ismerősöm azt mondta, hogy elég jó hely ha pihenni akar az ember, márpedig én semmit sem akarok most jobban egy pihentető forróvizes fürdőnél.
Hamarosan meg is érkeztem az uticélomhoz. Már az ajtó elött is érezni lehetett a gőzt ami a fürdőből áramlott ki. Pontosan ez kell nekem most. Benyitottam az ajtón és a recepcióshoz léptem. Kifizettem az itt létem árát és egyenest a női részelg felé vettem az irányt. Levetkőztem és betettem a ruháimat az ennek fentartott helyre. Ezek után rögtön a zuhanyokhoz vettem az irányt. Ez egy külön helyiségben volt mint a nagy medence, de még a csukott ajtón keresztül is hallottam, hogy vannak bent. Ezt leginkább abból a hatalmas csobbanásból következtettem ami az előbb történt. Nem tudom mit csinálnak, de remélem nem lesznek túl zajosak. Miután lezuhanyoztam el is indultam befele. Az ajtót kinyitottam és beléptem a szobába. Meleg és nagyon párás volt a levegő. A medencéből kiáramlő gőznek köszönhetően nem láttam jól, de három ember alakját rögtön ki tudtam venni. Elindultam a medence felé közben a zuhany után magamra tekert törülközőt fogtam. Már közel jártam, mikor észrevettem, hogy valami nem stimmel. Közelebbről megnézve az egyik alak valójában egy férfi volt. Az első gondolat ami átfutott az agyamon, hogy rossz fürdőrészbe jöttem, de ez a kételyem hamar elszállt mikor láttam, hogy a másik kettő lány. A szemeim elkerekedtek és az arcom tiszta vörös lett. Attól függetlenül, hogy láttam a fején a törülközőt teljesen zavarba jöttem.
- TE ROHADT PERVERZ ÁLLAT! - kiáltottam rá miközben mögé mentem. A medence szélén állva fölé tornyosultam és a jobb lábbammal a fejét vettem célba. A támadás felülről érkezett és a cél hogy a talpammal a víz alá nyomjam a férfit
- Hogy mered tönkretenni a fürdőzésemet? - Folytatom tovább a mérgelődést. Nem tudom, hogy ki ő, de az biztos, hogy roszkor volt nagyon rossz helyen.

//a helyesírásét elnézést, de telefonról nem egyszerű//

A hirtelen egyensúlyvesztés pánikszerű reakviókat váltott ki a lányból. Nem a víz miatt, hanem mert érezte, hogy a kapálózó kezei belekap valamibe, ami összetéveszthetetlenül puha.. Ha a lánynak lett volna már kapcsolata a tűzzel, akkor sem éghetett volna jobban az arca, ahogy szégyentől vörösen bukkant fel a vízből.
-Énn..énénénén...sajnálom-próbálta kinyögni, ahogy a Hercegnőre nézett, aki máris kézbe vette a helyzetet, és a sajnálattal teli nagy szemeiben bizonytalanság tűnt fel. Ame nem ellenkezett, mikor Yuu megemelte az állát, passzívságra kárhoztatva nagyon megilletődve "lógott". Sem levegőt, sem szavakat nem talált, mikor az idegen ajánlatott tett neki.. vagyis nem volt biztos abban hogy ez ajánlat volt, de semmi másnak nem tudta elkönyvelni csekély kis szerelmi tudásával. Aztán Yuu megváltozott, és Ame félelme kíváncsisággal és az addiginál elevenebb rettegéssel is megtelt. Nem tudta mire készül a másik, de borzasztóan érdekes volt a helyzet...
A símogatásra összerezzent és Yuu érezhette, hogy a lány teste feszültté válik, készen arra hogy bármikor kitörjön, olyannyira furcsa volt számára az új helyzet. A Hercegnő kérdése aztán végül oldotta a feszültséget, és bár Ame valamivel távolabb húzódott, végre egy kicsit nyigodtabban tudott elnyúlni a meleg vízben
-Nem tudom. Őt kellene megkérdezni. Nem rég fogadott tanítványául- Ame hagyangan érezte magát, amiért nem tudott máris minden apróságot a Mesteréről, és bár a férfi nem láthatta, vetett rá egy pillantást és ezzel együtt észrevette a közeledő veszedelmet is. Ame mintha el is feletette volna az eddigi félelmeit, felszaladó szemöldökkel nézte ahogy nőies dühvel megtámadják a Mesterét gyorsabban annál, minthogy akár meg is mozdulhatott volna, aztán szintén csak szemlélőként figyelte, hogy az új lány vajon hozzá hasonlóan beleplaccsan-e a vízbe. És nem is tett más, míga Mester újabb szavai el nem értek a füléig.
-Értettem Mester!- lelkesen egy kis megkönnyebbüléssel szóltak ajkáról a szavak, miközben elgndolkozott, hogy az "ez" vajona fürdőt vagy a parázs társasági életet jelenti-e.

- Nincs mit sajnálnod, egyszerű véletlen volt.
A lány rákvörös arca s az teste megfeszült sok mindent elárult. Kellemetlenül érezte magát és talán még soha nem volt hasonló helyzetben. Még fiatal, most belegondolva a kár Soroshima testvére is lehetne. Persze ha a korkülönbséget nézem csak akkor. Látszik rajta vagy is a lányon, hogy kicsit félénk tart a világtól. Ami még ismeretlen a számára, egyenlőre talán ezért is jött a hirtelen ötlet.
- Ame érdekelnek más országok? Mert ha szeretnéd mesélek neked, már megfordultam pár érdekes helyen. Szóval ha gondolod..... ahmm ne gondold, hogy akarok valamit ezért cserébe.
Majd a férfira néztem amikor a perverz felkiáltást meghallom. Egy másik lány érkezik a fürdőbe és rögtön a férfira támad. Nos igen ez várható esemény volt ha egy heves vérmérsékletű konohai ránk nyit. A jelenet viszont hordozót magában ném, fogom az furcsaságot. A lány is a vízben landolt egy pillanat alatt. Ekkor nagyot sóhajtottam és kortyoltam az üvegből. Az biztos a mai pihenés végleg eltörölve akkor mikor Amét megláttam. A férfit már meg sem merem említeni, most az új fürdőző is meg érkezett.
- Soro reméltem is, hogy nem olyan vagy. Mint aki lát két szép kerek mellet feszes hátsót és eszét vesztve behódol. Egy igazi férfi az nem ilyen és én az igazi férfiakat szeretem, aki ha kell oda áll és megvéd. Igaz erre nem nagyon szorulok rá, de egy nőnek nagyon is jól esik az ilyesmi. És a látatlan dolgot is megtudjuk oldani, hisz itt ülök előtted és még rám sem néztél.
Így igaz nem vagyok szégyenlős, fogom az üveget felállok és egyszerűen a férfihoz sétálok a vízben. Majd helyet foglalok mellette. Így közélebről is végig mérem talán megint átkozott természetem miatt, de teljesen meg vagyok zakkanva. Most már biztos kis füzetembe le írom ezt a mai napot, hisz olyan pillanat ez mire érdemes sokáig emlékezni és azt megörökíteni.
- Mond szereted a fűszeres bort? Mert szívesen meg kínalak vele. Amét is és az új lányt is kínálnám de szerintem mind ketten kiskorúak még.
Egy kis csel, hogy végre meg pillanthassam a férfi arcát amikor elfogadja a felkínált italt.

Hatalmas dühvel trappolok a csempéken egészen a a medencéig. A férfi teljesen nyugodtan ül, mintha meg sem hallaná amit mondok. Ez még jobban felidegesített. A medence széléhez érve a lábammal próbáltam meg eltalálni a fejét, de kitért előle. Ennek köszönhetően a jobb lábam a vízbe csapódott és rántotta magával az egész testemet.
- Vááááááá... - A kiáltásom hangja betöltötte az egész termet és végül egy nagy csobbanással lett vége. Lehetetlen. Hogyan lehetett képes ilyen könnyen kitérni előlem ha nem is látott? Ki lehet ez az ember? Első dolog ami eszembe jutott, hogy ninja, de láthatóan nem Konohai és a többiek sem tűntek annak. Utazók? Szövetségesek? Talán ellenségek? Ezek a kérdésen futottak át az elmémen abban az egy percbe amíg a víz alatt voltam. Mostanra teljesen eltűnt a dühöm és valami mássá alakult. Nevezhetjük kíváncsiságnak vagy akárminek, de látva férfi mozdulatát ahogyan minden különösebb erőfeszítés nélkül kitért előlem, teljesen felpezsdítette a véremet. A víz alatt megfordulva ellöktem magamat az aljáról és kiugrottam a vízből, majd mikor elkezdtem visszaesni a vízfelszínen megálltam. A törülközőmet elvesztettem az esés pillanatában, így teljesen meztelenül állok a víz tetején, de láthatóan egyáltalán nem zavar. Kinyújtom a kezemet és az ujjammal a férfira mutatok
- Állj ki ellenem! - mondtam teljesen nyugodt hangnemben. Érdekel, hogy mit tud a férfi. Régen nem volt már részem semmi tényleges akcióba és most, hogy találtam egy megfelelő ellenfelet végre harcolhatok egy kicsit. Persze ez egy kicsit furán jöhet le most számukra, de különösebben nem érdekel.

-Persze hogy érdekelnek- Ame kezdte visszanyerni a színét, ahogy biztonságos távolságban előbuborékolt a vízből, eddig kényelmesen belemerülve, most azonban kicsit kiemelkedve a beszélgetés lehetőségéért. A kevésbé bizarr helyzet bátrabbá tette, s a bájos tapasztalatlan fruskából kezdett érdeklődő kis tanonccá visszaalakulni. Az érzelmessége eddig is jóval fiatalabbnak mutatta valós koránál, és nem csak ilyen helyzetekben de a harcmezőn is elő-előtört, a Mester mellett viszont csak a szerelmi érzetek és utalások miatti zavaroktól kellett tartania. Vagyis most már talán azoktól sem e fürdőzős napon.
-Szeretem a különféle történeteket, és látni akarok mindent amit csak lehetséges...Tudom, hogy nem egyszerű kívánság, és talán túl nagy is, de.. - elindult az otthonából és itt volt. Megtette az első lépéseket és Soro Mester mellett továbbiakat is remélhetett. Végül nem fejezte be a mondatot, csak vállat vont.
- Szóval igen, szívesen hallanék idegen országokról.- egy pillanatra a szokásos mohó tudásvágy lángolt fel benne, és már nem rettent a vörös szemű hölgytől. Kezdett érdekessé válni számára, bár még mindig tartani tervezte a biztonságos távolságot, ami által elkerülhette hogy zavaró, számára még érthetetlen helyzetekbe keveredjen.
Kíváncsiságát mindenesetre egy időre kénytelen volt félretenni, ahogy a harcias új lány kiugrott a vízből és mit sem törődve az ázott pucér madár pózzal, lenyűgöző könnyedséggel állt meg a víz színén. Ame egy pillanatig megcsodálta ezt, majd szeme élesen villant a kihívás hallatán, hiszen ezzel érinthetetlen és csodás Mesterét hívták ki, amiről úgy gondolta, a Mester nem szívesen venné. E pillanatban még Yuu Mester mellé helyezkedése és fészkelődése sem zavarta annyira, mint a másik lány, talán mert annak leplezetlen szándékát még nem értette teljesen. Ame ezért aztán konokul visszamerült a vízbe, és lassan, mint valami ragadozó előrébb csusszant, hogy kezeivel megfoghassa a kihívó bokáját és visszarántsa a vízbe, alighanem alaposan meglepve ezzel, mielőtt nekiugorhatna a Mesterének. Ha sikerül, természetesen elengedi, és elégedett vigyorral tér vissza a helyére.

Csak figyelem a férfit ki eddig fenntartotta érdeklődésem. A borom issza és még csak rám se néz. Ilyen csúnya lennék, vagy csak ennyire nem érdekli az itt vagyok mellette.
- Ame ha nem tudom teljesíteni meg sem említettem volna. Tudod van egy könyvem amibe mindig jegyzetelek, Tájak, és sok mást tudod rengeteget utazok. Lemerném fogadni, hogy azt hitted Konohai vagyok. Vándor kunoichi lennék, vagy valami olyasmi. Tudod engem soha nem érdekelt ki honnan származik. Amíg nem akar bántani olyan személyt akit kedvelek vagy szeretek.
Kezem Soroshima törölközőjére teszem és azt kicsit megdörgölöm. Igazi lustaság, de mindig ilyen? Van olyan amikor aktív és nem ennyire közömbös? Az új lány is felbukkant hirtelen a víz alól és mozdulat közben fagytam le. Kezem épp elvettem volna a férfi homlokáról de lemerevedtem.
-Szia neked is. Ahh ígérd meg nem bánsz vele nagyon el. Maradjon nekem valami belőle rendben?
Merész és harcias lány igazi kunoichi kiben ott lángol a tűz akarata. Talán vele és Améval jobban el leszünk mint Soroval aki ennyire nem törődik hármunkkal.
- Ame talán Monshit is megmutatom neked, sőt ha... elégé meg ismerlek még picit kezedbe is adom.
Fogom a bort és iszok kicsit, majd meg vonom a vállam, ha már a férfi nem törődik azzal itt ülök mellette...
- Nyugodtan vívj meg vele.
Felállok és vissza sétálok majd leölök Ame mellé aki eltűnt és felbukkant újra.
- Nah akkor mire vagy kiváncsi?

Miután kihívtam a férfi mintha nem is érdekelné a dolog. Ez újra feldühített.
- HÉÉÉ! Hogy képzeled? Feladni? Ilyen választásod a jelenlegi helyzetedbe nincsen. Ha már voltál olyan pofátlan, hogy a női fürdőbe gyere, akkor legalább vedd a fáradságot és küzdj meg velem - kiabáltam a férfira. Nagyon mérges voltam. Valaki ilyen lenéző legyen. Már egyenesen undorodok attól, hogy egy térbe kelljen lennem vele. Ahogy látom nem én vagyok az egyetlen akit gyakorlatilag semmibe vesz. A másik lány mellette már egy ideje rá van tapadva, de még rá sem nézett. Egyre idegesebb lettem. A jobb lábammal elkezdtem a vizet taposni. Természetesen mindig megállt a vízfelszínen, így csak kisebb hullámokat keltettem. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve belemártottam a jobb lábamat a vízba és egyenesen a férfi arcába fröcsköltem a vizet.
Teee szemét gyere és harcolj. Vagy még ennyire sem vagy képes? Csak a pofád nagy? - Az ordításomtól zengett az egész terem. Annyira belemerültem a dühöngésbe, hogy észre sem vettem, hogy valaki odaúszott hozzám. Megfogta a bokámat és megpróbált lerántani a víz aljára. Természetesen én sziklaszilárdan álltam ott, így gyakorlatilag semmi esélye sem volt. Ránéztem a lányra.
- Veled nincs semmi dolgom. Ne merj még egyszer ilyennel próbálkozni - A hangom teljesen nyugodt volt, mikor hozzá beszéltem. Nem volt célom, hogy bántsam és nem vele akartam megküzdeni, így különösebb figyelmet sem fordítottam rá. Láttam, hogy visszaúszott az eredeti helyére és újra a férfira néztem. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciója arra amit mondtam és csináltam. Lehet, hogy most egy kicsit túl lőttem a célon, de nem kedvelem az ilyen embereket és mérhetetlenül fel tud dühíteni.

A nagy terve nem jött be, és bár visszavonult a helyére, rosszkedvően buborékolt, még mindig orrig a vízben, miközben sötét pillantást vetett a Pattogóra. Nem akarta elhinni hogy ennyire megingathatatlan volt ilyen ifjú fejjel így a vízen állva, persze ez egyben azt is jelentette hogy amint megtanulja, neki sem lesz gondja az ilyen kis zavaró hatásokkal. Ez máris jobbá tette a kedvét, bár a Pattogó lány láthatóan nagyon tenni akart azért, hogy morcos maradjon, ezért Ame sem hagyta szó nélkül a dolgot, habár jól tudta nem fogja tudni teljesen megragadni a lány figyelmét, annyira rákattant a drága Mesterre.
-Várjunk csak egy cseppet. Ő ott az én Mesterem! Akárki nem ugorhat csak úgy rá!-Ame figyelte ugyan hogy a leányzó felé fordul-e, szóval kell-e valami csapásra készülnie, de figyelme pillanatról pillaantra felületesebbé válik, ahogy lemondóan konstatálja hogy itt bizony nem lesz főszereplő, a Mester maga vállalja a harcot, s ezzel együtt kissé félve elgondolkozik azon is, hogy nem ment e túl messzire ezzel a Mester védő dologgal...
Figyelmét Yuu felé fordítva igyekezett megszabadulni a rossz érzésektől, hiszen habár érdekes lesz az, ahogy a Mester magát nyíltan vállalva helyre teszi a Pattogó lányt, ha a saját fejlődésén akar gondolkozni akkor Yuu történetei épp oly fontosak mint a gondosan megjegyzett Mesteri intelmek.
-Könyvek.. ez nagyon hasznos ötlet.-Ame tekintete Yuura tévedve derüsebbé válik, ahogy ő is elgondolkozott azon, hogy talán írnia kellene, a kalandjairól, a látottakról.. és ami azt illeti talán nem ártana majd néha haza is küldenie néhány levelet...
-Biztosra vettem, hogy inne származol Yuu- hime. Nem hittem volna hogy találkozunk valakivel aki szintén utazik.-ezen nem volt már mit titkolni, főként mert már első pillantásra biztosan látni lehetett rajtuk, hogy nem idevalósiak. Yuu nézetei nagyon tetszettek neki a barátokról, és a származás ilyen szintű semmibe vételéről. Ame a kellemes meleg víben mostmár tényleg megnyugodott és ellazult egy kérdés mindenesetre ott motoszkált a fejében.
-Mi az a Monshi?-fel-felvillanó gondolataiban a nevesített fegyverektől kezdve a hangszereken ét a különleges családi ereklyékig minden átfutott. Nem tudta hogy ezek közül pontosan mi is lehet elég drága a hercegnőnek, hogy nevesítse, és olyan becsben tartsa, hogy felajálnja, hogy kézbe foghatja. Végül válaszolt a kérdésre is.
-Elsőként Konohára. Még sosem jártam itt, és idegenül érzem magam... -a Mestere pillantott
-Nem tudom hogy meddig maradunk itt, de azért jó lenne tudni milyenek az itteniek, mert remélem, hogy ne annyira.. harcfüggők, mint ő-utalt a Pattogó lányra.

Ahogy látom a férfi végre felfigyelt rám. Lehet, hogy egy kicsit túl messzire mentem azzal amit mondtam. Viszont a célomat elértem és ez a lényeg. Ahogy felszabadította a chakráját rögtön megéreztem mennyire is erős. Nem kellet semmi különleges képesség ahhoz, hogy ezt észrevegyem. Érdekes fickóba botlottam itt. Hirtelen gyorstalpalót kezdett el tartani nekem a ninja életről. Figyelmesen végighallgattam és a végén elmosolyodtam.
- Ha azt hiszed azért akarok veled megküzdeni, hogy legyőzzelek, akkor nagyon tévedsz. Nem áll szándékomban halálos küzdelembe részt venni és úgy vélem, hogy te sem vagy annyira ostoba, hogy ezt tedd. Amikor kitértél a támadásom elöl, már akkor tudtam, hogy sokkal erősebb vagy nálam, bár azt nem, hogy mennyivel. Egy átlag ember, de még egy genin szintű sem lenne képes úgy kikerülni a felé érkező támadást, hogy nem is látja azt. Mindig is szerettem volna megmérkőzni egy erősebb ellenfél ellen. Ez az oka annak, hogy kihívtalak. - A hangom teljesen nyugodt és hideg volt. Olyan mintha nem is ugyanaz az ember lennék, aki az előbb még szidta a férfit és ordibált vele.
- Egy ninja életében sokszor előfordul, hogy nála sokkal erősebb ellenfelekkel kel megküzdenie. Ha túl akarja élni erősebbé kell válnia. Ez az én célom. Még van egy dolog amiben tévedsz. A halállal kapcsolatban. Nem félek attól, hogy meghalok, mert ezalatt a rövid idő alatt mióta élek megtanultam, hogy létezik sokkal rosszabb a halálnál. - Elmondtam amit akartam. Nem maradt más hátra, mint előre. Felém dobta a törülközőt ami a víz alján volt, de még csak utána sem nyúltam.
- Nincs rá szükségem. Csak hátráltatna. - Amint ezt kimondtam már szaladtam is a férfi felé. Amint odaértem egy rúgással a hasát céloztam meg. Kíváncsi vagyok, hogy egy olyan erős és tapasztalt ninja, mint ő miként fog majd harcolni. Én mindent bevetek, amit csak tudok.

- A könyv az csak egy hobbi. Tudod néha főleg ha egyedül vagy a sötét vadonban. Jól esik vissza olvasni és emlékezni régi kalandokra.
Konoha... az érdekli végül is érthető egy ismeretlen helyen tartózkodik most és nem akar hibát véteni. Hiba ami kellemetlenséget vagy valami még rosszabbat hozhatna a fejére. Szemöldököm ekkor felvonom Soroshima miatt ki fitogtatja az erejét a lánnyal szemben.
- A chakra menyisége még nem jelent semmit. Nem elhanyagolandó tény de egy harcot nem a chakrád menyisége dönt el.
Motyogok magamnak miközben a két harcias egyént figyelem majd zavartan Améra nézek.
- Ohh bocsánat szóval Monshi hát nem akarom a meglepetést lelőni. Annyit elárulok biztos vagyok benne, hogy hasonló dolgot még nem láttál és nem fogtál.
Kezem felemelem és hagyom víz cseppeket végig gördülni majd az utolsó lehull apró hullámokat keltve. Mikor is jártam itt először.... lásuk csak ah meg van.
- Akkor konoha először akkor jöttem ide miután a Hó országában jártam egy hamis nyomot követve. Meg tartották tőlem a távolságot, de nem voltak ellenségesek. Mint egy utazót úgy kezeltek az emberek, alapjában véve nem volt senki sem harcias velem. Sőt egy kis csapattal is találkoztam valamilyen Ichira nevezetű rámenesnél. Csak pár szót váltottunk nem több ez után nemsokkal el kelet utaznom, hogy elvégezek egy bizonyos dolgot.
Kortyoltam az üvegből ami lassan a végét járja és már csak pár csepp van benne.
- Aztán hónapok teltek el és feladat miatt át mentem pár dolgon és találkoztam néhány érdekes emberel. Utána ujjra vissza tértem, de ismét csak pár napot töltöttem akkor itt. Ekkor már alkalmam volt jobban meg ismerkedni a faluval és az itt zajló élettel. Hogy is mondjam neked itt az élet egy pillanatra sem áll meg a falu csordultig tele van élettel és annak szeretetével. Persze vannak olyanok akik harciasak.
Most a meztelenül álldogáló lányra mutatok.
- Van olyan is itt aki imádja mások társaságát, szóval nagyon összetett az egész. Ha figyel valaki megtalálja a magának való dolgot és meglátja a szépséget amit a falu hordoz magában. Csak nemrég mi után egy barátomat kísértem el egy küldetésen ahol volt egy kis csetepaté. Tértem csak ide vissza, hogy elintézek egy üzleti ügyet és pihenjek egy kicsit.
Látszót jó néhány részletet kihagytam, milyen helyeken voltam és pontosan mit csináltam. Illetve kikel találkoztam, de hogy kikel találkoztam talán ad némi találgatni valót. Ilyen mértékű csakra forrásra a válaszom csak egy laza szemöldök felvonás és kész. Nos végül is mit izgassam magam miatta a lányt akit kezdek kicsit meg kedvelni nem fenyegeti veszély. Szóval egyenlőre nyugalom és lazulás van.

Ame érdeklődva hallgatja a Hercegnő szavait, de néha azért kíváncsisága kerekedik felül, és ki-kiles a szinte semmiben ácsorgó párosra. Olyankor az arcán látszik egy pillanatra, hogy a szíve egy-egy pillanatra összefacsarodik. Most neki kellene ott állna, neki kellene tanulnia a nagyhangú lány helyett. Annyira mohón várja a tudást a Mestertől.. a hajóút, sőt az utazás alatt hallott dolgok csak kíváncsibbá tették. ÉS azt is be kellett ismernie hogy a kis csetepaté még nézve is jó tapasztalat lehet. Aztán mintha egy időre elfelejtené ezeket az érzéseket, visszafordul Yuu felé, és hallgatja, hogy minél többet megtudhasson a helyiekről, épp azért, amiért a Hercegnő megosztja vele ezeket: hogy elkerülhesse a gondot.
-Értem. A könyv tehát valóban jó dolog.-bólint egy nagyot. Hasznos dolognak tűnt, hogy összeszedje a tapasztalatokat, feltéve hogy nem kerül aztán rossz kezekbe.
-Volt egy barátom régen, ő rajzolt, nem írt. Csodás képekkel töltötte meg a könyveit. Azt hiszem alkotni valóban jó dolog, akár szavakkal, akár képekkel.-Tomoko ajándéka máig a féltve őrzött kincsei között szerepelt, és persze azt sem hagyta otthon, mikor útnak indult. Jó volt most felidézni néhány rajz képét, és összevetni azzal hogy szavakban hogyan is fejezhetné ki magát.
-Nincs semmi baj- Yuu motyogására és rajatakapott pillantására csak mosolyogni tudott.
-A Mester igazi hős. Ő nem hibázna akkorát, hogy csak a chakra mennyiség alapján, elbizakodottan cselekedjen.-Ame tekintete ismét a Mesterre vándorolt és a Tábor Kaland képeit látta újra.
-Ő igazán lenyűgöző, ha valamiért küzdeni kell.- ezzel pedig rajta volt a sor hogy egy kis ijedtséggel nézzen Yuura, aki bár már elmondta a véleményét arról, hogy nem kezeli ellenségként az idegen shinobikat, és a Mester is meglebbentette már az erejét, Ame számára még most is furcsa volt nyíltan beszélni arról, mifélék. Épp elég ellenőrzésen kellett titokban átosonniuk azért, hogy kialakuljon benne az óvatosság.Aztán a Monshi dologra bólintott. Nem türelmetlenkedett ezúttal. Úgyis volt dolga: figyelni és magába szippantani a konohai infókat.
-Utazóként, nagyjából velünk is így volt eddig.-biccentett, ahogy máris elkezdte összevetni a hallottakat a saját tapasztalataival.
-Persze mi még csak most jöttünk. A Mester úgy tűnik szívesen pihen ilyen helyeken- Jó volt hallani, hogy ez a falu is életigenlő hely. Kicsit olyasminek tűnt itt a szárazban, mint egy turistáktól nyüzsgő Hold. Kicsit otthonosabbnak festett ezek után, bár a tenger az hiányzott. Ahogy Yuu a harcias lánykára mutatott Ame újfent biccentett. Ő épp az ilyen harcéhes alakoktól tartott.. Igaz hogy a Mesternek nem sokan árthattak, de tanulni jöttek ide meg láblógatni, nem azért, hogy összekuszálódjon minden körülöttük. Persze Yuu sztorija kellően laza volt ahhoz, hogy akár kérdéseket s feltegyen a kalandjaival kapcsolatban, és lehet hogy azt is kellene tennie, hiszen az infók, bármilyen jelentéktelennek tűnnek is hasznosak lehetnek, végül úgy döntött, inkább nem faggatózik. Az valahogy elrontaná a pihenés és beszélgetés hangulatát.
-Úgy hallottam, van itt valahol egy nagyobb tó is.- ami azt illeti a tanulással kapcsolatban, lehetséges helyszínként terelődött rá anno a szó.
-Az mekkora, és mennyire lehet messze?-a kérdés csak lazán kapcsolódott a beszélgetéshez, legalábbis úgy érezte, ezért hozzá kellett tennie.
-Tudod Yuu-hime, nagyon szeretem a vizet, egyszerűen.. mintha nekem találták volna ki. Ezek a medencék kellemesek. de nagyon kicsik.-vigyorgott.

- El hiszem Ame és tudod hát....
Itt a a férfira néztem ahogy kiáll és a másik lányt akarja megtanítani valamire. Az amit eddig megtudtam róla. Némi kislányos pírt csalt az arcomra. Furcsa egy érzelmi meg nyilvánulás, ritkán vagy talán még soha nem volt ilyen esetemben. Még akkor sem mikor Ashura keze érintett. Igaz nem bujaság vezérelte hanem életmentés, de ha akkor nem pirultam el akkor most miért?
- A mestered biztos sok nő szívét dobogtatja meg. Abban is biztos vagyok van szeretője. Egy ilyen férfinak biztos van.
Figyeltem az egyre jobban kibontakozó kis affért, ahogy a tapasztalt shinobi a profik nyugalmával áll és várja a másik lány lépését. Aki vadnak tűnik és harciasnak. Ez lehet csak a felszín mi van ha csak a férfi jelenléte váltja ki belőle ezen a hímeknek tiltott helyen? Tekintetem közben vissza vándorol a lányra és mosolygom. Az egész helyzet itt most olyan szép. Másnak talán kaotikus és furcsa vagy épp valami perverz vágyálomba illő képzelgés. Még is mintha régi barátok vagy ismerősök találkoztak volna ujjra. Hajam hátra simítva térek vissza a gondolatmenetből egyenesen a valóságba.
- Ohh igen a tavacska! Nem tudom, hogy egyre gondolunk vagy sem. Már régebben jártam ott és eléggé nagy, bár ez attól függ mihez mérjük. Néhány helyen sziklák merednek ki belőle mire ki lehet feküdni napozni. Ideális hely egy kis edzésre vagy tanulásra. Talán holnap el is megyek, rám férne egy kis gyakorlás kezdek berozsdásodni. Talán ezért tudott meg lepni az a három shinobi.
A víz szerteette hallatán fel vonom a szemöldököm és szemeimben huncut fény csillan. Felállok de csak azért hogy Améval szemben üljek le szemeim pont olyanok mint mikor Ame véletlen megfogta azt.
- Tudod nekem egyre megy, hogy föld, víz esetleg hó vagy szikla. Mindegyik csodálatos és megvan a maga szépsége, éppen ezért nem is teszek különbséget egyik költsem. Tudod mit mutatok neked valamit, de ígérd meg nem veszed el a kezed és nem ítélsz el érte. Aki eddig látta az vagy csodálta vagy undorodott tőle.
Kezem a vízbe merítettem lassan tenyereimmel fél gömböt formálva. Ugyan ekkor a bőrömön pulzáló jelek jelentek meg s a szemem szinte lobogó tűzként izzott miben meg jelent egy ezüst kör. A jelek meg szilárdultak mint tetoválás mi fura és bizarr bőröm ékesítették. Két tenyerem lassan ki emeltem a vízből, de furcsa dolog történt. A víz nem csordult ki és ami furább volt gömb alakot öltött. El vettem a két kezem, de a víz kettőnk közt lebegett. A felületén látni lehetett mintha fogná valami nem is valami hanem két tenyér kulcsolja körbe és tartja. Hús vér kezem jobb ujját lány ajkaira teszem.
- Psszt ez legyen a mi kis titkunk oké?
Rögtön a víz kis loccsanással vissza is tért a helyére, két okból is. Mert nem tudtam tovább tartani és mert meg szüntettem azt ami a jelenséget okozta.
- Talán hiba és lehet részben a bór beszél belőlem, de én kedvelek. Aranyos lány vagy és tudod kedves is meg hát tudod erős is. Ki bírsz egy ilyen pózolós mestert..... Szóval érted na....