Konohai Gyógyfürdő

/Kagami/


// A választott technikám a gouwan lenne, mely B szintű taijutsu.

Gouwan // Erős Kar

A technika lényegében azon alapszik, hogy egyes shinobik rendkívüli fizikai adottságokkal rendelkeznek, illetve hogy sokan az orvosi ninjutsu segítségével erősítik az izmaikat. Az ezáltal nyert erőt a chakrájukkal koncentrálva egy ütéssel képesek akár sziklatömböket is darabokra törni, vagy felrepeszteni a talajt.
Besorolás: B
Chakraszint: 300
Taijutsu Pont: +7
Szükséges Taijutsu pont: 80 //




 Jiraiya végighallgatta mondandóm, majd előállt saját szövegével. Megmutatkozott korából, tapasztalatából és tudásából merített bölcsessége, mikor szavait formálta, melyek közben akaratlanul is visszatekintettem pár másodperccel ezelőttre. Kezeim ökölbe szorultak testem mellett, fogaim majd kiszorították egymást, ahogy elöntött a düh és egy egyfajta szégyenérzet. Felismertem szavaimban a démont, melyet emlegetett, ám nem ez volt amiért dühöt éreztem, nem rá voltam mérges. Elvesztettem a hidegvérem. Bármilyen helyzetben meg kell tartania egy shinobinak... nem, egy embernek a nyugalmát, a tiszta fejjel való gondolkodás képességét, ha életben akar maradni és tiszta, célravezető döntéseket hozni. Eztán elindulni látszott a férfi, ekkor egy extra bűntudat uralkodott el rajtam...
~Most baltáztam el... az egyetlen esélyem?~ Próbáltam fékezni magam, ám végül nem ment.
-Várjon! Nem... nem voltam mindig ilyen. Nem vesztettem el sohasem a hidegvéremet, mindig nyugodt voltam, tudtam mit kell tennem, sose vezéreltek a személyes gondolataim egy feladat elvégzése közben. Kirigakurei... képzést kaptam... Emlékeim szerint onnan származnék, csak hát... Tudja ez egyáltalán nem könnyű... Egyedül család nélkül, barátok és otthon nélkül, reménytelenül a világban... Egyedül a világban, amelynek valós mélységei, annak árnyékos oldala csak most bontakozik ki előttem, én pedig a közepébe cseppentem egyről a kettőre... Minden nap azon kell gondolkoznom, hogy mikor babráltak az elmémmel, ki és mikor ültetett be emlékeket. Honnan bízhatnék a Konohaiakban, ha ugyanazt éltem meg itt mint Kumoban?! Honnan tudjam hogy nem itt pecsételték tele a fejem és tettek tönkre? Honnan tudjam mi a valóság és mi hazugság, mi szerint kéne élnem, hova tartozom, vagy egyáltalán mi a valós célom és mi csak valamiféle belém táplált előre megfontolt dolog... A gondolataim.. a sajátjaim?-Hangzik fel egy kínnal telt nevetés... -Én sem tudom... fogalmam sincs. Nem érdekel a bosszú, nem érdekel, hogy mi vár rám... csak... szabad akarok lenni... olyan nagy kérés ez?! Nem akarom hogy őrök kísérjenek mindenhova, nem akarom hogy attól kelljen rettegnem, ki akar holtan vagy eszközként használni. Csak élni, mint minden normális ember.- Gördül le könny az arcomon a már-már ordítás közben, majd ismét erőt veszek és visszafogom magam. -Ön azt mondta, Jiraiya-sama, hogy egy olyan utat járok, amelyen sokan megindultak. Egy probléma van ezzel... fogalmam sincs min járok, csak járok. Ha azt mondja, hogy ön tudja... én hiszek magának, ám ha ön átlátja ezt az ösvényt -mert én nem-, úgy kérem... Legalább fordítson egy irányba, amin elindulhatok...- Fejezném be mondandóm, s állnék pár másodpercig válaszra várva.
Amennyiben nem kapnék semmilyet, vagy csak tovább haladna, el a helyszínről, úgy hasonlóképpen tennék én is. Yamatonak egy biccentéssel kifejezném hálám, amiért megpróbálhattam, majd arcomat eltakaró maszkomat felvenném, melyet normál esetben csak küldetésen használok ugyan, most mégse akarhatom, hogy gyengének láttassanak az elhullatott könnyek visszamaradt nyomai...

Zauki

Jiraiya némán gurult a székében. Tempója lassúnak mondható, egy kézzel ne is várjon sokat az ember, ám úgy tűnhet, nem saját hiánya diktálta ezt a tempót. Lassú volt, mert várt valamire. Várta, hogy az, amit a szemedben látott, hacsak egy pillanatra is, felcsillanjon újból, s szavat adva szádnak, kimondhasd, amiért valóban jöttél. Bármennyire is furcsának tűnhetett, az idős férfi is tudta, hogy senki sem fog hozzáállítani annyival, hogy senjutsut akar tanulni. Akik efféle kérvényekkel keresik, általában odáig sem jutnak, hogy -kérem. Jiraiya azonban meglátott valamit a szemedben. Azt az őszinteséget, s a félelmet. A félelmet, hogy nem leled utad, s tanácstalanul állsz. Nem tudod, mi tévő lehetnél, nem tudod, hogy az út, amire talán ráléptél, vajon az a helyes út-e? Feltéve, ha sikerült rálépned ezidáig az útra? Jiraiya nem lassított, miközben szavaid egyre őszintébb beismeréssé váltak, azonban a végén megállította a járművét. Nem fordult meg, csupán fejét fordította némileg oldalasan, hosszas fehér tincseit odébb libbentve.
- Na ez az a kérdés, ami az embert emberré teszi. Sokan keresik az útjukat, sokan térnek tévútra, s csak kevesen találják meg a sajátjukat. Én kölyök nem adhatok neked saját utat. De egyben segíthetek- ekkor a tolószék egykeréken fordulna meg, s fordítaná feléd az öreg legendát. - Rálelni arra. Nem tudom, miként szánt téged a sors, hogy mi célból létezhetsz? Talán van célja, talán nincs. De látom benned azt az őszinteséget, azt a jóságot, ami segít neked rátalálni a saját ösvényedre. Ha kitartasz mellette, biztos megleled. 
Jiraiya visszafordulna, majd végleg elgurulna a helyszínről. Nem fordulna többé vissza, s nem mondana semmit, bármit is kérdeznél.
- Hm. Ez nála egy igen már. Jó volt, kölyök. - mosolyodik el Yamato melletted. - Ugyan a senjutsut nem hiszem, hogy rövid időn belül megtanítaná neked, nem azért, mert nem lennél rá képes. Hanem mert nem vagy még ott észben. A természeti energia a világ legtisztább energiája. Akárki nem használhatja. Veszélyes, mind a környezet egyensúlyát tekintve, mind pedig magára. 
Yamato társaságában kisétálnátok a fürdő térségéből, vissza a város utcáira. A konohai jounin ekkor fordulna ismételten feléd.
- Zauki, nekem most mennem kell, van egy kis elintéznivalóm. Ichiraku rámenezőjét ismered, nemde? Találkozzunk nyolckor ott. Addig is - mondaná, majd egy szempillantás alatt eltűnne. 
Az este nyolc még jó néhány órával odébb van, addig esetleg szétnézhetsz a városban, bővítheted a fegyvereid. Nagyon enned nem kell, hacsak nem ettél még semmit a mai nap. Egy a lényeg, nyolckor találkozód van Yamatoval. Vajon mit tartogathat a számodra? 


//Nagyon gyenge a kezdésem, de sajnos nehéz mindig az átvett kalandba belelendülni, főképp egy eddig "ismeretlen" karakternek, de hamarosan belejövök. Az előző kör óta eltelt idő miatt +2 technikát írhatsz fel, melyek maximum B szintűek lehetnek. Engedélyes csak abban az esetben, ha van róla elfogadott kérvényed.
Kaland címe: A múlt fájdalma

/Madara/


// Választott technikáim:
Tsuten Kyaku // Zúzó Légláb

Lényegében a Gouwan lábbal kivitelezhető változata, ám annál némiképp erősebb! Képes hatalmas krátert létrehozni vagy Falakat dönteni.
Besorolás: B
Chakraszint: 350
Taijutsu Pont: +8
Szükséges Taijutsu pont: 90

Senei Ta Jashu // Sokszorosított Rejtett Árnyék Kígyó Kezek



Az előző technika egy változata itt akár több tucat kígyót is küldhetünk az ellenfél felé.
Chakraszint: 300
Besorolás: B //

  Úgy tűnt, szavaim hatottak az öregre. Hogy megsajnált, vagy csak meglátta bennem amit keresett, az jó kérdés, de amiért jöttem megkaptam... Mármint célom nem értem el, utat sem leltem beszélgetésünk során, és más problémáim sem oldódtak meg ezen beszélgetés alatt... Nem is erre kell gondolni. Ez egy olyan cél volt, egy olyan szükséglet, melynek létezéséről ezidáig nem is tudtam. Ahogy vallottam, ahogy elmeséltem a történetem elejétől végéig, ahogy kiöntöttem a lelkem és meghallgatták a problémám..., hogy végre beszéltem róla és nem csak magamban elfojtva valamiféle álca mögé bújva takargattam eredeti valóm. Végre egyenesen beszélhettem, kimondhattam azokat a mondatokat, melyek kikívánkoztak egy ideje, egy jó ideje, ám meghallgatni senkinek nem adhattam esélyt rá. Az már csak plusz volt, hogy úgy tűnt, Jiraiya segítséget nyújt utamon, vagy legalábbis az arra való rálelésben, ha támaszkodhatok arra, amit Yamato mondott nem sokkal a beszélgetés után.
~Ichiraku...Ichiraku... Az a bódékajálda? Ah.. majd utána kérdezek, biztos, ami biztos.~ Indultam meg magam útján zsebre vágott kezekkel, miután kísérőm felszívódott.
 Arcomon hatalmas vigyor tátongott, szinte belefájdult az arcom, tekintve milyen rég nem volt okom és lehetőségem örömködni. Ezzel a vigyorral ballagtam el egyenest a helyre, ahol szokásos mód shinobiszereim szoktam beszerezni. Pár Fuumashuriken vásárlására adtam fejem, szám szerint Öt darabot vásároltam, melyeket egyből le is zártam a többi mellé a tekercsbe. Eztán természetesen még tengernyi idő állt előttem találkozásunk órájáig, így edzeni indultam, majd csak onnan Ichirakuhoz.
Kissé izgatott voltam, vajon milyen alkalomból is hív egy ilyen helyre Yamato, nem teljesen értettem a miértjét, elég hirtelen jött az egész, de.. akárhogy is... Ott álltam hát a rámenező előtt, készen arra hogy belépjek, hogy szembesüljek azzal, mit is tartogat hát számomra a "senseiem".

Zauki
 
A hosszú hajú sannin nagy mosollyal áll melletted. Arcából sugárzott a boldogság, legalábbis ezt a látszatot keltette. Bár nem ismerhetted valódi szándékait, biztos voltál benne szinte, hogy ahogy az idő telik, meg fogod kapni a megfelelő válaszokat. Yamato átnyújtotta a Sanninnak a tekercset, majd néhány szóban megpróbálta elmagyarázni a küldetés fontosságát. Azonban, ahogy a fanyűvő senseied bele kezdett volna mondandójába, Jiraiya a férfi arca elé emelte hatalmas tenyerét.
- Elééég is volt. Nem kell félni, nem veszítem el a kölyköt. Hát ki mellett lenne nagyobb biztonságban, mint a legendás Jiraiya sensei mellett?
Yamato zavartan vakarná meg tarkóját, mert bár ismerte a férfi habitusát, ismerte, mennyire is képes félvállról venni látszólagosan a dolgokat. Azonban azt is tudta jól, hogy az előtte álló perverz egyike a legendás Sanninok egyikének. Az ő tanításainak volt köszönhető Naruto fejlődése, akihez Yamatonak szintén volt szerencséje, igen hosszú ideig. Yamato ismerte Narutot, s tudta jól, a fiatal hős, aki megmentette Konohát, s magát Jiraiyat. A Sannin elveszítette a fél karját, ennek hiánya biztosan feltűnt már, ha magát a teljes történetet nem is hallotta. Vagy talán igen? Talán hallotta a Sannin és Pein, az Akatsuki vezetőjének harcáról, melynek végül maga Uzumaki Naruto vetett véget azzal, hogy megölte a bűnszervezet vezetőjét, s megmentette mentorát a halál küszöbén. A sannint ugyan múltkori találkozásotokkor még kerekes székben láttad, most azonban igen csak "mezei egyszerűséggel" guggolt a lámpa oszlopán. Az egyetlen szembetűnő hiányossága a jobb karja, mely azonban nem nőtt vissza a fürdőben is hiányzó végtagja. Yamato ismerte Jiraiya képességeit, te azonban korántsem.
A lombhajú férfi megindult előre, hatalmas fapapucsával hangosan kopogtatva a macskaköves utat.
- Na mi van kölyök, nincs kedved indulni? Hmmm? – kérdezi mély hangján, miközben fejét félig hátrafordítaná, s teli fogsorral vigyorogna. Miután megindulsz utána, hallhatod, ahogy a Mokutonos férfi így szól halkan.
- Ó, anyám, ebből mi fog kisülni. – Yamato megvakarná közben a fejét, majd eltűnne a helyszínről.
A városkaput elérve, két alak áll elétek.
- Fééélre, ez az útból a nagy Jiraiya-sama előtt. – szólítja meg őket vidáman. A két férfi azonban nem mozdult.
Az egyiküknek hosszas vágás volt a szeme alatt, fekete tüskés tincsei pedig több helyen az arcába lógott. A másik férfi valami hosszas pálcikát majszolt fogai között. Ő szólalt fel elsőként.
- Elnézését kérjük, Jiraiya-sama – kezdte nyugodt hangján – Ön nyugodtan továbbmehet. Azonban a kísérőtársát éppen pár perce kereste rajtunk, Kakashi-sama. Valószínűleg elkerülték egymást, azonban az ügy igen fontosnak tűnt.
- De hát csak kiugrunk, pár perc fiúúúk – próbálkozott átjutni az őrökön a vén Sannin.
- Áh, itt vagytok – szólalt fel a hátatok mögül valaki. Ha megfordultatok, láthattátok, ahogy Hatake Kakashi, a fejér hajú jounin, aki rendelkezik a Sharingannal, nagy sebességgel fut mögöttetek. Amint a jounin elért titeket, megállt, majd rád nézett.
- Zauki. Ez a tied. Shikaku küldi, azt mondta, csak neked adhatom át. Meg is volnánk. A viszont látásra – intett, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
A kezedbe nyomott tekercset, ha kinyitod, s nekiülsz a tartalmának, hamar rájöhetsz, hogy Shikaku megadta az engedélyt, hogy részt vehess a Sunagakure no Satoban tartott chunnin vizsgán. Talán már tudod, ez egy nemzetközi vizsgasorozat, ahol az országok genninjei küzdenek meg egymással, ezzel biztosítva be helyüket a világ térképén. A chunnin vizsgára azonban csak megajánlott meghívóval lehet részt venni. Az egyetlen probléma, ami természetesen az utolsó sorban szerepelt, hogy a vizsga kezdetét veszi három nap múlva, méghozzá Sunagakure no Sato területén.
Jiraiya is beleolvasna a levélbe a hátad mögül, majd hangosan szólna fel.
- Háh, az mindjárt itt van, kölyök. De hát mit állsz ott, mint egy meglőtt szamár? Én a helyedben elindulnék a cuccaimért. A küldetés várhat. Elvégre nem minden héten rendeznek Chunnin vizsgát.
Miután összeszedted minden felszerelésed, s előkészültél egy vélhetően többhetes „látogatásnak”, visszatérsz a kapuba, ahol Jiraiya már várt rád.
- Lásd kivel van dolgod, kölyök. Az öreg Jiraiya elvisz téged a vizsgára. Azokkal a lábakkal amúgy sem érnél oda. Na készen ááállsz?
A fehér hajú sannin kézpecséteket alkotna, majd összecsapva kezeit, eltűnik a kitörő, fehér füstben. Mikor a foszlányok alábbhagytak, az öreg férfi egy hatalmas béka hátán ült. – Pattanj fel, kölyök. Messze van a város.
…
A kalandod itt lezárom, csak hogy a történetek megfelelő sorrendben kijátszhatók lehessenek. A kalandod ugyan nem én kezdtem, de innentől kezdve hivatalosan is átveszem, s belekezdünk egy újba, amint a vizsgán megszületik a zárópostod.
Időrendi sorrendben ezen kalandok a vizsga előtt játszódnak, az új pedig közvetlen a chunnin vizsga után folytatódik.
A hosszasra nyúló kaland nem rejtett sok nehézséget magában, mesélői és játékosi csúszások is előfordultak. +16 Chakra, 10 Tjp, amit felírhatsz az adatlapodra. A kalandod a chunnin vizsga zárópostod után folytatjuk.