Konohai Gyógyfürdő

Ame halványan biccentett arra, hogy a Mesterért sok nő rajonghat, ám a szerető dologra nem tudott ilyen könnyedén reagálni. Aikan -sama még a Holdban egészen másként beszélt róla. Munfu kicsit megilletődötten szólalt meg.
-Uhm.. nem hiszem.. vagyis.. szerintem a Mesternek nincs. -Ha lett volna, talán azzal vág vissza Aikan feltételezéséért.. vagy az is lehet hogy pont azért hallgatott róla. Csavaros észjárású volt az említett Mester, bármi megeshetett, bár Munfu úgy érezte, feltételezése helytálló. Ugyanakkor fura volt, hogy ahányszor csak csodás hölgyekbe futnak, ez a kérdés mindig felmerül. A lány kimondottan örült, hogy visszatérhet a tavas témához. Nem várhatott akkorát, mint a végtelen óceán, de azért tetszett neki a lehetőség, hogyha egy kisebb tavon is, de egy kicsit jól érezhesse magát.
-Ez nagyon jól hangzik. Szeretném majd látni. Igen, a Mester el fog vinni oda-pillantott ezzel az éppen elfoglalt fickóra, aki látszólag angyali türelemmel tűrte a konohai lány harci vágyát. Aztán vissza kapta tekintetét Yuura. Valami érdekes volt kibontakozóban, és kíváncsian várta, mit akarnak mutatni neki.
-Undorodott? Nem hiszem.. Biztosan nem! Yuu-hime, te lenyűgözőbb vagy annál, minthogy bárki undorodhasson...-kezdte a tiszta, naivan gyermeki igazságot, majd hirtelen elhallgatott. Yuu hirtelen megint megváltozott, azzal a furcsa változással, ami korábban kissé megijesztette. Most viszont valóban nem volt oka félelemre, így kicsit előrébb hajolt, várva, hogy mi sül majd ki ebből. Figyelte, hogy Yuu miként emeli ki a vizet, és miként ölt gömb alakot. Ő még csak álmodott ilyen erőteljes chakra kontrollról, így máris csodálta az eseményeket, amiket az alakváltás bizonyára felerősített. Ő legalábbis így gondolta. Más magyarázata nem volt arra, hogy miért is marad ott a víz lebegve. Aztán jobban szemügyre véve két kezet is látni vélt. Furcsa, szellemszerű kezeket. Munfu szemöldöke ráncba szaladt erre. Lehetséges lenne hogy valaki chakra kezeket használva formálja azt? Ilyesmit még nem hallott, de úgy tűnt, nincs más magyarázat. Ame arca aztán hirtelen meglepetten kisimult, ahogy Yuu húsvér ujja az ajkát érintette. A lány rá nézett nagy szemeivel. Ez a mozdulat olyan meglepő és intim volt, hogy elakadtak a szavai.
A Mester frontján viszont zajlott az élet, és a konohai lány becsapódott a vízbe. Munfu ösztönösen felugrott, majd bokáig vörösödött, ahogy rájött, hogy ezzel közszemlére tette a bájait. Gyorsan maga elé kapta a kezeit, de ez csak kissé segített a helyzet zavarba ejtőségén, mivel a a Mester belekezdett a szupersorotáncba, tök pucéran. Ame felsikoltott, és még nagyobb zavarban csukta be a szemeit ahogy visszacsobbant a vízbe, és ösztönösen nyomott bele rengeteg chakrát a leghasznosabb technikájába, hogy mielőbb sűrű ködbe borítsa a fürdőt. Kirigakure no Jutsu
Nem akart látni többet a pucér Mesterből, és ő is el akart tűnni. Szerelemben tapasztalatlan szívének ez a rengeteg hirtelen impulzus egyszerűen sok volt.

- Hát Ame ezt jó tudni, tudod hát szóval. Szívesen megismerném jobban is mert tudod olyannak tűnik. Meg hát tudod amit eddig elmondtál róla.
A jeleme a férfinak kicsit hasonlít annak a fehér hajúnak jelemére. Az a kis jeges alak most vajon merre járhat, talán otthon van az erődben. vagy épp olyan embereket kutat fel aki hozzá hasonló. Végül is lehet, hisz nekem is valahol ez a célom legbelül. A vágyam egyszer találkozzak valaki olyannal aki hasonlít rám. Mert így egyedül.... a világban magányosan félelmetes érzés tud lenni. Talán ezért is vagyok olyan néha, túl könnyen barátkozom. Mert keresem azt, azokat akik hasonlóak hozzám.
- Ame nagyon kedves vagy. Tudod volt aki undorodott és félt ez pedig bőven elég ok volt arra, hogy az egész klánt megpróbálják eltörölni a föld színéről. Csak alig maradt meg egy maroknyi ember azok is szét széledtek a világban.
Hangom itt most nem vidám volt, nem haragos vagy gyűlölettel teli. Inkább egy fajta gyászt hordozott magában, szomorúságot. Csak most jut eszembe beszélgető partnerem fiatalsága. Meg persze az biztosan nincs túlsók tapasztalata a világról még.
- Tudod az emberek néha nagyon gonoszak tudnak lenni. Félnek az ismeretlentől és amit nem tudnak meg érteni azt inkább elpusztítják. Ki irigységből, félelemből vagy a puszta hatalom vágytól hajtva.
Fejem a csobbanás hallatán a küzdő páros felé fordítom és már meg nyugodnék. Igen véget ért a harc vagy mi, de még sem. Soro ki ugrik pucéran.
- Ííííííííí
Csak ennyi és teljesen elpirulva nézem a jelenetet, a táncot és a lány feldúlt arcát kinek még a harcból most sem elég. Ami a számomra most már kezd kényelmetlenségből bosszantóvá válni.
- Hmmm milyen Sexös......
Az Ame is pucérkodik fel sem tűnt mert figyelmem a férfi köti le teljesen. Csak kötötte volna le ha nem történik valami..... köd mit valoszinüleg a sikoltó lány művelhetett. Soro ék biztos nem és az a másik nagy chakra forrás pedig túl távol van a dologhoz.
- Ame ne legyél meg gondolatlan, és egy ilyen jutsut itt ne használj.
Egy apró kis összpontosítás, nem több csak egy minimális chakra át adás a lánynak. Mivel a chakrám nem épp hétköznapi. Lehet nincsen belőle hatalmas mennyiség. Az mikor kiengedem valami új idegen érzés lehet Aménak, mert feltételezem nem került még szembe olyannal. Már mint olyannal akinek a vérében vannak bizonyos dolgok. Chakrám elméletileg meg zavarja a lányt, de csak annyira jutsu forrása meg szűnjön. Saját chakránkat átt adva meg zavarhatjuk a másikét így semlegesítve jutsukat. Viszont ez kellő kontrollt igényel és harc közben rendkívül nehéz. Immár a víz tetején álok akár megszűnik a jutsu akár nem, az nem akadály. Viszont chakrám most szabadba áramlik mi nem hatalmas mennyiségű ez igaz. Viszont azt jelzi valaki valami jutsut használ. Nem jutsu az hanem egy vérvonal képesség mi egyetlen jelentős fegyverem a harcban. A vízben kecmergő lányt és a férfit is megtalálom mert mihez a szelem kéz hozzá ér azt érzékelem.

**** Ha a köd nem oszlana el****

A lány ha közelebb merészkedne így ködben egy kezet érezhet mi meg állásra készteti finoman. Viszont ami fura nem látja a kezet, csak a kavargó köd van előtte. Még is közeledne a kéz is erőszakosabb lesz és finoman meg taszítja hátra felé jelezve ne közeledjen.
Ekkor már a férfi előtt álok a ködből meztelen testem bontakozik ki. Csak a szemeim vér vörösen izzanak benne egy ezüst kör. Testemen pedig tetoválás szerű minták. Egészen közel lépek egy szó nélkül hozzá érezheti akár testem melegét. Szapora légzésem a bőrén, hogy szőrszálait borzolja.
- Szégyelljétek magatokat ezt művelitek. Fel cukkolod azt a lány ahelyett lenyugtatnád és harcot kezdeményeztek. Meg zavarjátok Ame és az én nyugalmam. Szegényt nagyon kínos helyzetbe hoztátok, inkább beszélgetnünk kelene lazulni és nem harcolni. Egy ilyen helyen a mi a nyugalom szigete. Ha nem birtok magatokkal menyetek ki az utcára és ott verekedjetek!
Közben szelem kezem a férfi mögé tekereg és végig simít hátán. Miközben húsvér kezemmel meg érintem mellkasát.
- Más részről tetszett a táncod. Meg hát... tudod.... szeretnélek jobban meg ismerni, te pedig nem mertél kezdeményezni.

****Ha a köd eloszlana****

A víz felszínén állok a lány és Soro közt. A szemeim izzanak és bennük ott lapul kicsi ezüst köröcske is. Testemet pedig tetoválás szerű minták borítják. A lány aki szeretne Soronak ugrani a szelem kéz meg állítja. Finoman hátráltatja. Még is erőszakosan közeledne a kéz finoman hátra taszítja és én rá nézek.
- Ne mozdulj maradj ott ahol vagy, elég ebből a ricsajból.
Most a férfi felé fordulok mi több teszek pár lépést nagyon közel megyek hozzá. Érezheti testem sugárzó forróságát. Forró leheletem a bőrén mi felborzolja szőrszálait. Szelem kezek egyike mögé kigyőzik láthatatlanul.
- Szégyelljétek magatokat ezt művelitek. Fel cukkolod azt a lány ahelyett lenyugtatnád és harcot kezdeményeztek. Meg zavarjátok Ame és az én nyugalmam. Szegényt milyen helyzetbe hoztátok, nem egyedül vagytok itt gondolhatnátok a másikra is. Harcolni akartok menyetek ki az utcára és rendezzétek le.
Arcomra ki ülő harag enyhül és elmosolyodom. Mosolyom huncut és kihívó lehet egy férfi számára. Ekkor a szelem kéz végig simít Soro gerincén. Eközben hús vér kezemmel meg érintem meztelen mellkasát.
- Másrészről tetszett a táncod. Nem volt merszed velem kezdeni, közeledni. Van bátorságod egy ilyen showt elő adni. Ez tetszik és szeretnélek meg ismerni.

//Mivel összejött minden vacak, ha nem írnék, nyugodtan játszatok tovább//

Ame mikor a párában rejtőzve kezdett kicsit megnyugodni, legalábbis már nem látta maga előtt a megrendítően hatásos támadássorozatot, amit Szuper Soro táncnak becéznek, kezdte kapisgálni, hogy nem biztos hogy jó ötlet volt a hirtelen jutsu használat. Bár a pára illett a fürdő hangulathoz, mégis ellőtte egy jó meglepetés technikáját a kedves nagyérdemű előtt, ráadásul egy olyan technikát, amit egyetlen országhoz szoktak kötni..
Mégis, jó volt egy kicsit megbújni és egyedül lenni. Aztán mégis rászánta magát, hogy Yuu-hime intésére hagyja eloszlani a ködöt. Persze ezt követően sem biztos, hogy észreveszik azonnal, hiszen Ame ismét egészen belemerült a vízbe, épp csak hajszálnyival felette tartva az orrát. Nagyon remélte, hogy nem lát egy újabb mesteri táncot. Azt már majdnem lerendezte magában, hogy a szokások ellenére egy férfivel fürödjön, de a tánc az túl ment a határain, még ha nem is neki szólt. Yuu hime mindenesetre élvezte az előadást.. Talán így is kellett lennie. Egy hercegnő szép párt alkotott volna a Fehér ruhás Hőssel.
A Mester aztán távozott, amit nem is csodált a lány. Ő is unta volna, ha minduntalan párbajra hívják érdemesek és érdemtelenek a röpke dicsőségért, vagy bármi másért.
-Yuu-hime, köszönöm, hogy kiálltál mellettem.. én.. annyira szégyenlem magam. -emelkedett aztán ki a lány egy kicsit a vízből, hogy aztán lesütött szemmel megszólaljon.
-Nem lett volna szabad hagynom, hogy elragadjon az ijedtség.- nem is próbálta bemesélni magának, hogy a hercegnő nem volt tudatában annak, miféle praktikával élt. Yuu a Mesterhez hasonló erőteljes hölgy lehetett. Ame végül elmosolyodott, és hátra vetette a fejét, kicsit élvezve a fürdő örömeit. Minden furcsaság ellenére, Yuu mellett jól érezte magát. Biztonságban, majdnem úgy, mintha otthon lenne, és úgy tűnt, még a hibája sem jár majd következményekkel.
Ahogy hátra pillantott, látta a Mestert visszatérni. Ame rá mosolygott. Az előbbivel mintha elpárolgott volna minden távolságtartása és félelme, de az is lehet hogy nem a mélyponton való átlendülés, hanem Yuu közelsége volt az oka.
-Rendben Mester.. Már nagyon várom, hogy tanulhassak tőled.- nem riasztotta el semmiféle várható nehézség. Ha úgy lett volna, nem indult volna el az ismeretlenbe egy ismeretlennel, igaz, lenyűgöző ismeretlennel. Aztán egy röpke pillantást vetett a hercegnőre.
-Ugye velünk jössz majd?- elképzelni sem tudott volna jobbat, mint Aikan-sama, Yuu-hime és Soro Mester társaságában járni a világot, bár Aikan-samát bizonyára újra össze kell majd szedni valahol. Aztán fordult egyet a vízben, hogy végre kényelmesen nézhessen a Mesterére.
-Mester, akkor nem az itteni tavon fogjuk elkezdeni a gyakorlást? -mióta hallott róla, várta, hogy láthassa a tavat, ám ezt a vágyat bármikor szívesen eldobta volna, csakhogy végre tanulhasson.

Csak állok a férfi előtt aki most elviharzik, unja ezt a helyet. Nos igaz itt a béke a nyugalom túlságosan is rátelepszik az embere. A béka viszont csak egy nagy hazugság. Folyton harcdul minden hol még saját lelkünkben is. Harcban állunk lelkünkkel és a folytonos félelemmel és mint tudjuk a félelem néha nagy úr. Ugyan akkor hasznos is ha nem létezne sok jó dolog talán meg sem születik.
- Hát tudok pár helyet ami elégé vicces tud lenni. Vannak dolgok amik még szórakoztatóbak, azt mondják néhányan.
Meg vonom a vállam és a vízben immár a harcias lány előtt álok. Meg fogom a vállát és szemeibe nézek, bal tenyerem pedig arcán. Végig simítom az ajakit is. Egy gyenge hümmögés és egy fél mosolyra telik csak tőlem.
- Vigyáznod kellene... kár lenne ha elveszne egy ilyen pompás arc.
Majd elengedem és letelepszem ismét Ame mellett. Elnyújtózom és nagyot sóhajtok, azt hittem Soroshima nagy nőcsábász. Nincs mit tenni, lehet nem tartozom az ízlésvilágába. Vagy lassabban szeret haladni, végül is vannak ilyenek is. Az élet olyan mulandó csak jön és megy. Ma még teát iszogatok holnap már a hollók májamba látnak.
- Ugyan Ame nincs mit szégyellned. A mestered csak bolondozott egy kicsit, csak igen szokatlan módon. Igaz nem tagadhatom nagyon is a kedvemre volt. Talán azért nem lepnek meg az ilyen dolgok mert túlságosan is szabad szellemiségű vagyok. Utazásaim során már láttam pár cifra dolgot.
Még áztatom magam egy kicsit csendben, majd felállok mikor a férfi belép újra. A nő mellé sétálok aki még nemrég igen csak harcias volt. Igen csak közel állok meg hozzá, mondhatni kínosan közel mint a szerelmesek.
- Remélem nem bántod meg Amét.
A férfira nézek és végig mérem ismét.
- Sajnos nem áll módomban jelenleg veletek tartsak. Van egy állítólagos személy ebben faluban akivel muszáj találkoznom. Ha minden igaz és jól alakul. Nemsokára egy kis időt szándékozok eltölteni a hold országában.
Ki ugrottam a vízből és csak intettem.
- Köszönöm nektek azt a szép napot. Meg azt is meg ismerkedtünk.
Köszönést távozás követte természetesen.

Mérges voltam. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Legszívesebben megütöttem volna a férfit, de tudtam, hogy ez esélytelen, hisz sokkal erősebb nálam ráadásul minden chakrám elfogyott. Ott álltam a vízbe és nem tudtam mit csináljak. Talán az lenne a legjobb ha most hazamennék és kipihenném magamat. Már épp indultam volna, mikor az a nő megjelent előttem. Megfogta a vállamat, mire én egy kicsit megrándultam. Nem tudtam mi a szándéka, így nagyon meglepődtem, mikor a bal kezével végigsimította az arcomat, majd az ajkamat is. Éreztem, ahogy elvörösödtem, főleg azután a zavarba ejtő mondat után, ami elhangzott a szájából. Nem kellet látom, mert tudtam, hogy az arcom tiszta vörös és éreztem, hogy a szívem is egy kicsit hevesebben ver a szokásosnál. Nem éreztem még soha ilyet, vagyis ami azt illeti talán mégis. Még régebben, bár abban a helyzetben talán nem vettem észre, mivel más dologgal voltam elfoglalva. Amilyen gyorsan tudtam elhagytam a fürdőt és átöltöztem. Nem figyeltem senki másra, csak arra, hogy elmenjek innen. A harag is elszállt belőlem, helyét valami más, valami furcsa érzés vette át.

Meglehetősen valószínűtlen, hogy az elcsendesülő fürdőben érje el az embert bármiféle üzenet is, mégis így esett. A klán hívására úgy tűnt, egy időre a pihenést és azt a remek,nagyon várt tanulást is fel kell függeszteni, amit már annyira várt..
De Ame nem panaszkodhatott, még ha e lenyűgöző hős társaságában is hagyta el az otthonát, a Klán elsőbbséget kell élvezzen minden mással szemben, ezért hát Ame mielőbb összeszedte magát, és elindult, hogy újra csatlakozzon a családjához a csendben zajl Djukaland idejére.

Régen egy messzi-messzi földön éldegéltem én. A hm nem jut jobb eszembe, hogyan folytathatnám? Nem az egész pocsék ki vele a kukába.
Valami frappáns kis bevezetőt akartam írni a könyvem elejére. Ami mint egy összefoglalóvolt nem is pontosabban az utazásaimat írtam le bele. Minden élményem a pontos megfogalmazás egy útinapló. Le vetettem ruháim szépen összehajtva és minden más ahogyan azt illik.
Hatalmas nagy törölközőt magam köré tekerve lépek az üres medence széléhez. Végül is le is vehetném, nem kellene magamon viselnem hiszen egyedül vagyok. Nem árt az óvatosság pont mint a legutóbb, egyedül voltam és még is hirtelenjében megszaporodtunk a létszám 4-renött.
Lassan bele ereszkedem a forróvízbe és élvezem a hatást, halmazom az élvezetet. Nagyot sóhajtva nyújtózok egyet és teljesen ellazul a testem gondolataim szabadon szárnyalnak.
- Vajon merre, hova fog sodorni az élet ezután?
Mondom ki szavakat hangosan is csak úgy magamnak. Persze a sors nem fog választ adni a kérdésemre

Teljesen magával ragad a környezet, igen ez az nyugalom végre. Még ebben a nyugalomban a tökéletesnek mondható harmóniába is belecsöppen valami. Fejem hátra hajtva teljesen nyakig merülök a meleg vízbe és a plafont figyelem csak. Nyugalom, de a múlt még is közbeszól. Az első küldetés, a nagy utazások még a villám rejteki lány is Kyrena feltűnik az emlékek közt. Persze Yuuzu is ott van, ártatlan rémült tekintettével. Koszos pofikájával ahogy engem figyel a lángokban állóház düledező falai közt.
A múlt révületéből, a nagy lelki utazásból egy hang az ami vissza rángat most a jelenbe.
Felnézek, vagy is pontosabban a nőre nézek aki választ adott a kérdésemre. Arcomon nincs leolvasható érzelem, tartózkodás vagy érdeklődés még a kíváncsiság sem. Egyszerűen simán semlegesként kezelem annak ellenére ahogy kinéz. A járása, a mozgása két dolgot enged meg kikövetkeztetni. Ha civil akkor nem átlagos civil, olyan aki ismer valami közelharci technikát. Egy olyan ember aki figyel testére és rendszeresen karbantartja. Viszont a kisugárzása miatt inkább kunoichi lehet, végül is lényegtelen. Akár emberbőrbe bújt macska is lehet felőlem.
- Végül is van benne valami.
Csak annyit mondok nem többet és nem is kevesebbet. Néha egy szó, egy mondat többet mond ezer szónál. A percek csak peregnek már lassan távoznék is. Hiszen lassan szét ázok és elolvadok mint holmi cukorka. Ah cukorka igaz is milyen finomak és milyen régen ettem már.
A nő váratlanul egy kérdést tesz fel, látszik rajta talán ez az amit percek óta fontolgat. Mégpedig azt hogyan is szólítson meg.
- Az élet folyamatos harc, küzdelem az életben maradásért. Harc a minden napi nehézségek ellen. Ilyen értelemben véve mindannyian harcosok vagyunk.
A válasz kissé bölcselkedik filozófiai magasságokban jár. Tudom a nő nem pont erre gondolt amikor megkérdezte. Fel emelem a kezem és a már gyógyult nyomokat mutatom. Seb két kezemen alig látszik, a konohai orvosok szép munkát végeztek.
- Három hang rejteki shinobi támadt rám. Előtte valamilyen kábulatot okozó droggal megmérgeztek. Régen, hónapokkal ezelőtt nyolcan támadtak ránk. Amikor Gőz országából akartunk kijutni akkor kaptam ezt.
Félre húzom a törölközőt és megmutatom a jobb vállamon lévő vékony heget.
- Szóval igen, volt már részem pár harcban és veszélyes helyzetben. Eddigi életem során, de tudom annak ellenére olyan vagyok amilyen még sok harc vár rám.
Most ismét ránézek vér szín szemeimmel és elmosolyodom. Van kiben az ilyen szem, ez a szín riadalmat keltő hatást is kiválthat. Ez a nő, nem izgatja az ilyesmi. Ez jó ez tetszik, nem ítél a külső alapján.
- Nem, hagyd ugyan már. Ne sajnáld, csak feltettél egy kérdést és én válaszoltam. Ha olyat kérdeztél volna, legfeljebb nem válaszolok ennyi az egész.

Egy kicsit meglepődök, és ez látszik az arcomon is. Sejtettem én, hogy valami áll az egész mögött. Egy megbúvó hátso szándék, egy dolog vagy kitudja mi a fene még ami szóba jöhet. Na mindegy ez történt végül is.
- Ohh sejtettem én, hogy mesterkedsz valamiben.
Az egész igen rejtélyes volt. Raikage nem felejtett el, és küldetésre küld csak remélni tudom nem jött rá bizonyos dologra. Kyrena nem mondta volna el, benne megbízok és Katsumiban is. Meg tudná valaki kikel is találkoztam eddig, nos most épp kihallgatnának. Végül is megtaláltam azt amit kerestem. Vér rokonom, igaz kicsit mogorva és nem túlzottan szeret. Legalább tudom van még egy ember a földön aki hasonlít rám egy kicsit.
Az utolsó mondatára már nem is figyelek a nőnek. A gondolataim sebesen járnak és mind azt mondja menyek el a találkozóra.
Elvégre meg kell tudnom miért is kell ebben résztevenem, jobb a végére járni.
Kimászok a vízből és megtörölközöm majd elindulok bérelt szállásom felé.