Re: Konohai Gyógyfürdő

**Hyuuga Oyoki** Csüt. Ápr. 09 2015, 01:08

Bár mondhatnánk, hogy a lány reakciója meglepetten érte a fiút. Ám ez erőteljes túlzás lenne, hisz aki pofátlan, az hozzá szokhat ahhoz, hogy néha... na jó gyakran megjárja. Habár felkészült egy esetleges megtorlásra, azért az erőkülönbségek érezhetőek voltak. Hiába a mindent látó szem ha a másik fél gyorsabb nálad, így hősünk is hamar a víz alatt találta a fejét. Más lehet küzdött volna az életéért, de ő megszokta a kényelmetlen helyzeteket és az-az egy perc mit kénytelen volt lent tölteni, még nem is volt olyan vészes. Egy mondat azonban szöget ütött a fejében. ~Vajon milyen király buli lehetett azon a tizennyolcadik szülinapon?~ Az első kiemelkedésnél, még a kérdésekre válaszolni sem igazán marad ideje újra a víz alá bukik a feje ezúttal rövidebb időre, majd mikor végleg elengedi és a légzése sem lesz már olyan szapora, kisebb kuncogáshoz hasonlítható nevetést jön ki belőle.
- Jaj de cuki vagy amikor mérgelődsz.- Bár sejti, hogy ez nem javít a helyzetén, de hát mit tehetne... annyira nem érzi magát veszélybe és inkább csak szórakoztatja a szituáció.
-Az érdekel kitől tudom mindezt?- Kérdi fancsali vigyorral, ám a maga válaszolja meg a kérdését. Hangját lejjebb halkítja, mintha bizalmas információt akarna közölni. -Ezt súgták a hangok a fülembe.- Majd újabb, most már hangosabb hahotába tör ki.
-Na de viccet félre téve cicus...- Kezd bele bár sejti, hogy a cicus sem megfelelő megszólítás most, de hát már elkapta a lendület. -Ne aggódj egy régi kedvesedd sem ismerem. Ahogy a volt csoporttársaidat sem, és a szülinapod résztvevőit sem. Az a helyzet, hogy én nem itt születtem, és még csak nemrég költöztem ide. Nincsenek itt igazán ismerőseim, bár ez biztos fordulni fog, hisz látod milyen jó társaság vagyok.- Újabb hahota majd folytatás. Közben azért lassan lépked távolabb, hogy az újabb támadás. legalább ne olyan közelről érje.
-Na de a lényeg. Ez mint mondtam egy trükk... nem csak ezeket tudtam volna megmondani rólad, hanem bármit amit első látásra érdemes lehet tudni. Gondolom te is tudod, hogy a trükkök élvezete azon alapszik, hogy az emberek nem tudják megfejteni, így én sem szeretném lelőni a poént. Ám ha rájössz megígérem nem tagadom le. Minden estere dobd ide a sake-t és találd ki a hátralévő estébe mit csináljunk, mert úgy érzem a víz már elég volt mára.- Mondta, és igyekezett azért egy barátságos per flörtölős mosolyt küldeni a leánynak.

**Nara Akane** Csüt. Ápr. 09 2015, 01:56

Meg kell hagyni, figyelemreméltó nyugalom kell ahhoz, hogy valaki flörtöljön és röhögcséljen vízzel teli tüdővel. A lány azonban valamivel kevésbé tartja viccesnek az udvarlásnak ezt az egészen szélsőséges módját. Rezzenéstelen arccal figyeli a másikat, majd a lehető legfagyosabb hangnemben folytatja.
- Szomjas lehetsz, ha még mindig van pofád becézgetni. Szeretnéd hogy segítsek még egy kicsit inni?
Nem azokat a válaszokat kapja a fiútól, amikre számított. Hangok... Tehát nem elég hogy aberrált, még flúgos is. Lehet hogy az első megérzése lett volna a helyes, és tényleg a bolondok házából szökött meg a kölyök? Szíve szerint visszamenne, hogy ismét vízbe mártsa a srác pimasz fejét, de van olyan érzése, hogy az oxigénhiány csak rontana amúgy sem kifogásolhatatlan elmeállapotán. Állát sértődötten felszegve, Oyokinak hátat fordítva mászik ki a melegvizes medencéből. Egész testében megborzong a metsző, hűvös széltől. Gyorsan magára kanyarítja fürdőköntösét, hogy megóvja magát az est hidegétől és napszemüveges kéjenc sóvár pillantásaitól... Egyébként is mit gondolt, mikor idejött? Aki sötétített lencséket visel éjszakai fürdőzéshez, annál nyilván elmentek otthonról. Karjait fázósan egymásba kulcsolva fordul vissza a fiú irányába.
- Még mindig nem hiszek neked. De tartsd meg a titkod, nem érdekel. És úgy van, ennyi víz elég volt mára. Szedj magadra valami jobb dumát kölyök, mert ezekkel a sablonokkal az életben nem érsz el semmit. És talán az se ártana, ha nem üvöltöznél halálistenekkel női nemiszervekről! Úgy egyszer talán szóba áll veled valaki. Kösz a vacsit!
Meg sem várva a fickó válaszát sarkon fordul és elviharzik a női öltözőbe. Szíve szerint még maradt volna, hogy kiverje a shinobi fogait, de tudván magáról, mennyire képes túlzásokba esni, inkább a távozás mellett döntött. Miután magára öltötte szokásos felszerelését, sietős léptekkel távozik a gyógyfürdő épületéből. Valahol le kell vezetnie a benne tomboló feszültséget. A kiképző terep tökéletes lesz kiengedni a fáradt gőzt. Amúgy is jó ideje már annak, hogy egy tisztességeset edzett volna. Hátra sem nézve, hogy a fiú követi-e, a kunoichi beleveti magát a konohai éjszakába.

**Kagemare Kuzomi** Kedd Dec. 29 2015, 11:46

// Ero-Seninnek! //

A kopasz férfi kedvesen, bár kissé snassz módon köszönt engem. Valószínűleg eleddig még nem buktam le, ami igazán fenomenális. Azon gondolkodom, hogy ha itt van a Sannin egyike, akkor vajon hol. Elméleti síkon bárki képében megjelenhet. Vajon mi vonz egy perverzet? Ohohohó, hát ez nem is kérdés!
- Szomorú vagyok, pihenésre vágyom! - próbálom minél mézédesebb hangon közölni ezt - Sajnos ebben az egész városban nem találni egy igazi férfit! Egy erős ninja karjaiba vágyom! De ha ezt nem tudja biztosítani... - fejem a nőktől látott módon félrehajtom - akkor csak egy fürdőt szeretnék...
Női állruhámba bújva biztos vagyok benne, hogy ezek után napokig utálni fogom magam. Sohasem hittem volna, hogy valaha ilyen szavak hagyják el a számat. Undorító! De ha ez kell a győzelemhez, akkor egyelőre folytatom.
Elkezdem kioldozni a kimonomat, noha tudom, hogy azt csak az öltözőben lenne szabad. Reményeim szerint nagyon fancsali képet vághatok.
- Merre van a medence? - kérdezem a tőlem telhetően artikulálva és utánozva egy női hangot. Vajn beválik? Vagy Jiraiyanincs is a közelben?

// Sajnos régen volt lehetőségem Kuzomival írni, ezért ez nem lett valami hosszú. //

Jiraiya Szer. Dec. 30 2015, 18:04

// Remekül alakítod a nőt Very Happy

//

Az öreg kecske valószínűleg már kiöregedett, vagy túl sok ilyet látott, így mindenféle pirulás nélkül, készséggel nyújtja át a törölközőket, egy öltözőszekrény kulcsot és egy köntöst a fiatal leányzónak, aki már szabadulna meg a ruházatától.
- A folyosó végén jobbra a női öltöző, a folyosó végén pedig ha kimegy az ajtón, mindent megtalál hölgyem.
Mondta az öreg reszelős hangján, majd remegő kezeivel mindent a pultra helyez le.
Kuzomi természetesen mindent elvesz és megindul talán az öltöző felé. A 16-os szekrény az övé, így itt megteheti azt, amit kedve tart, majd kilépve az öltözőből megindulva a folyosó vége felé, átlép az ajtón és láthatja, hogy a női részleg jobbra található. Hideg vizes medencével és termálfürdővel. A férfi részleg balra, ugyanezzel a kínálattal. A kérdés csak az, hogy merre is kellene indulnia a hölgynek?

**Kagemare Kuzomi** Kedd Jan. 26 2016, 14:33

Nem egészen sikerült elérnem a kívánt hatást. Kicsit reménykedtem abban, hogy Jiraiya-sama hirtelen megjelenik majd, hogy egy esdeklő nő "segítségére" siessen. Nos, tévedtem, bár igaz, elég valószerűtlen volt a feltételezésem. Jobb ötlet hijján elindulok az öltöző felé, ahol hamar megszabadulok a fölösleges ruhadaraboktól - teszem ezt ez újabb Hengével, de csak ha senkit nem észlelek a közelben - majd elindulok a meleg vízes fürdő felé.
Magamból kiindulva, ha Jiraiya-sam tényleg kedvenc hobbiját űzi a környéken, akkor most itt kell kuksolnia valahol, legalábbis én azt szoktam. Hátha sikerül előcsalogatnom. Amint bejutok a vízbe, úgy teszek, mintha élvezném a vízet. De mindeközben próbálok minél inkább körbelesni, hátha valahol a tetőkön, vagy a fal közelében kuksol Jiraiya. Remélhetőleg hamar sikerül lezárni ezt a keresgélést - amennyiben ugye nem vert át - mert ideje lenne végre a tettek mezejére lépni. Közel sem olyan izgalmas ez az egész, mint ahogy az elején hittem. Vajh' megtalálom-e őkegyelmét?

**Akihiro Jaken** Szer. Feb. 10 2016, 20:06

//Minato//

A hosszú és hosszú ideig tartó kézjelek sorolása után a Sensei végre rátért a lényegre. Bújócska?? Hát ez gondolom nem olyan lesz, mint amilyet 5 évesen játszottam. A Sensei már meg is fordult és elkezdett számolni. Semmi időm sem volt gondolkodni, de azt tudtam, hogy mindenféle zaj nélkül kell elindulnom ahhoz, hogy a Sensei ne tudja, hogy merre indultam. Egy hatalmas ugrással minél távolabb kerültem, majd egy Shunshinnal elmentem a lehető legmesszebb. Ezután a lehető leggyorsabban, de legóvatosabban Konoha irányába indultam, hisz törekednem kellett arra, hogy semmilyen nyomot ne hagyjak magam mögött, de a Sensei meg se találjon. Erre pedig a legjobb hely egy nagyon zsúfolt hely... És mi lehetne zsúfoltabb egy településnél? Igaz, felmerült bennem, hogy egyszerűen megbújok valahol az erdőben, de nagyon unalmas lenne ott üldögélni valahol.
Mikor beértem a faluba a fürdő felé vettem az irányt, azonban a faluba lépésem után egyből alakot változtattam. Az alakváltás előtt azonban a fejemben kigondoltam különböző célirányokat, majd létrehoztam néhány klónt, hogy fussanak el a kigondolt helyszínekre és maradjanak ott. Volt aki az erdőbe ment, volt aki az Ichiraku Ramenbe és így tovább.
Az alakváltás során egy kövér pasas formáját vettem fel, majd nyugodtan battyogva az utcákon a lehető legkisebb feltűnést keltve eljutottam a fürdőhöz. A korábbi napok edzései úgyis nagyon megviseltek, szinte mindenem sajgott, így két legyet ütöttem egy csapásra. Elbújtam, és még egy kis gyógy fürdőben is részesedtem. Most már nem kellett mást tennem, csak várnom Azo Sensei felbukkanására.

Namikaze Minato Vas. Feb. 14 2016, 15:32

A konohai gyógyfürdő. Mondhatni az egyik legismertebb és legfontosabb pontja a falunak, hiszen az ember ide jár relaxálni feltöltődni, vagy csak a barátaival beszélgetni és lazítani egy hosszú nap vagy nehéz küldetés után. Miközben ide baktattál elővigyázatosságból több klónt is elküldtél különböző irányokba, míg magad egy testesebb ember képében léptél be a fürdő férfi részlegébe. A belső térben senki sem volt ezen a korai órán, így egymagadban képes voltál beülni a forró vízbe.
Percek teltek néma csendben csak a víz bugyogott kedvesen. Idővel hangokat kezdtél hallani a bambuszfal túloldaláról. A női részleg is elkezdett megtelni, nem egy hanem mindjárt három leányzóval. A hangjuk alapján nem lehettek idősebbek nálad, de minden mást a fal jótékony áldása takart.
- Milyen volt a napotok?
- Pocsék, de azért élveztem.
- Neked?
- Nekem isteni, találkoztam egy sráccal, vagyis leginkább csak láttam. Nem beszélgettünk, hiszen csak elhaladt mellettem az utcán. De annyira helyes volt!
- Naaaa… a mi kis Ninánk szerelmes?
- Neeeem!

Ezután izgatott kuncogás és motyogás hallatszódik át a falon. Több értelmes mondatot nem is hallasz, csak azt ahogyan beleereszkedtek a vízbe, majd folytatják diskurzusukat.

Azo-senseinek se híre se hanva eddig, mintha ismét bealudt volna számolás közben. Persze azért az nem szabad hogy lankadjon a figyelmed, de a kellemes víz, a csönd (legalábbis amíg tartott) gyorsan csökkenti a reakcióidőd, hiszen senki sem szeret a nyugalomból felpattanni. Az izmaid ellazultak, és te magad is érezni kezded a víz jótékony hatását.

**Akihiro Jaken** Hétf. Feb. 15 2016, 18:59

//Minato//

Ahogy ott bent üldögéltem a tökéletes vízben, tudtam jól, hogy figyelnem kéne a történésekre magam körül, de egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem a vízben, ellazulva. Való igaz, hogy az utóbbi napokban magam nem kímélve edzettem, így jól esett a pihenés. A szomszédos fürdőrészlegről átszűrődő beszélgetést figyelve azon gondolkodtam, hogy ki lehet az a szerencsés fickó, aki után így megfordulnak a lányok… Lehetséges, hogy én? Mármint nem én, hanem a klónom, hisz nem hiszem, hogy ezzel az alakkal megtetszettem volna bárkinek is.

Nagyjából húsz perc elteltével azon kezdtem gondolkodni, hogy Azo Sensei keres e egyáltalán. Három opció jöhet szóba... Bevette a klónokat, és elment máshova, nem vette be a klónokat és keres valahol, vagy valahol édesdeden szunyókál. Bárhogy is, kifejezetten kellemes helyet találtam a rejtőzködésre, így amíg nem kényszerülök rá nem megyek el innen. Persze, ha még mondjuk egy óráig nem jelenik itt meg a Sensei elmegyek enni valamit, hisz nem üldögélhetek itt a vízben egész álló nap. A végén még szétfolyok. Na, innentől éberebbnek kell lennem, végül is Azo Sensei nem tegnap kezdte a ninja létet, tehát bármikor felbukkanhat. Akkor kezdjük is figyelni innentől azt a bizonyos egy órát…

Namikaze Minato Hétf. Feb. 22 2016, 23:20

Ahogy a vízben áztattad felvett tested minden porcikáját, lassacskán kezdett erőt venni rajtad a bizonytalanság miszerint még semmi sem történt körülötted. Csend honolt az egész fürdőben és csak a túloldalról szűrődött át néha valamiféle hang a lányok jóvoltából. Igazából egyszerre volt megnyugtató és nyugtalanító is a tudat, hogy semmi jele a Senseinek. DE persze a percek lassan órákká nőtték ki magukat, így tervednek eleget téve kimásztál a meleg vízből. Felöltöztél (ami henge alatt nem éppen egyszerű mutatvány) és lassan elindultál a kijárat felé ahol egyszerre több dolgon akadhatott meg a szemed. Az első és alán leg szembetűnőbb az nem más, mint Azo sensei eltéveszthetetlen alakja a fürdő előtti padon. Éppen egy kiskéssel almát szeletelt magának, miközben újságot olvasott. Meglehetősen éber volt nem nagyon tűnt úgy mint aki ismét bealszik.
A második dolog pedig három lányka képében materializálódott előtted. Ők is most jöttek ki a fürdőből piros bőrük is erre utal, plusz a csacsogó hangjuk melyet kapásból felismertél. Persze nekik egy pillanatra sem tűntél fel. Legalább is eddig a pontig.
- Nina kicsim! Nem is tudtam, hogy erre vagy. Azt hittem ebédelni mentetek.
- Apu! – kiállt oda az előbbi lány Azo sensei-nek. – Igen úgy volt de aztán betettek egy plusz edzésórát, és hát le kellett mosnunk magunkról a koszt.
- Jól is tettétek… na most kicsim ha megbocsájtasz egy percre kezelésbe venném a mögötted sunnyogó urat.
- Mi…?
Kérdezi a lányka kerek szemekkel, de addigra Azo már előtted állt, konkrétan egy lélegzetvételnyi távolságra. Mielőtt bármit is tehetnél, ad egy tockost, de akkorát hogy a Henge no Jutsu azonnal megszakad. Hogy honnan tudhatta te vagy a Jutsu takarásában az igazi rejtély. De ami ezután jött az még talán jobb is mint egy komédia.

Nina egyből a szája elé kapja kezét miközben feliskkant. A két barátnője érdeklődve néz rá, majd gonosz vigyorba fut a szájuk.
- Naaa Nina… csak nem ez az fiú akiről beszéltél?
- Igen… nem… de, de ő nem volt itt. – habog a lány miközben feje paprikavörösre színeződik.
- He?! Hogy micsoda?! - Az szemöldöke olyan gyorsan közelítette meg a homloka közepét, amit még Shunshin technikával is nehéz kivitelezni.
- Jaken! – Azo arca is kezd paprikaszín ölteni. – Beszélj! Mi közöd van a lányomhoz?!
Nos most vagy futsz, vagy kiállsz a kicsit dühös sensei ellen. De megpróbálhatsz szót érteni vele.

**Akihiro Jaken** Kedd Feb. 23 2016, 21:07

Ahogy ott üldögéltem a forró vízben a gondolataimban elmerülve csak teltek és teltek a súlyos percek. Talán még el is szunyókáltam egy kicsit, mert egyik-pillanatról a másikra a vállamig érő víz az államhoz került, így valószínűleg lejjebb csúsztam alvás közben.

Még ültem ott pár percig, majd azt hallottam, hogy a lányok hangja a túloldalról távolodni kezd. Már nagyon korgott a gyomrom, hívogatott magához egy jó kis ebéd. Kimásztam a vízből, bementem az öltözőszobába, majd nagy nehezen magamra küzködtem ruháimat. Kivéve a cipőmet… bármeddig próbálkoztam egyszerűen nem értem el a nagy hasamtól a lábaimat, így nem lehetett mást tenni, körülnéztem, hogy nincs e a közelben senki és feloldottam az alakváltó jutsut. Kifejezetten kellemes érzés volt egy kicsit szabadon mozogni, de hát nincs mese, nagyon-nagyon komoly és megerőltető edzésben voltam, így újra felvettem a dagadt pasas formámat.

Kimentem az előtérbe, majd megláttam az ott üldögélő Azo Senseit.
*Hát persze, már megint a bolondját járatja velem, nem hinném, hogy a véletlen műve, hogy itt üldögél.
Már épp megindultam a Sensei felé amikor kijöttek a lányok az ő öltözőjükből. Az egyik lányon látszott, hogy jól ismeri Azo Sensei, szóba is elegyedtek.
Egyszer csak a beszélgetésben meghallottam az apu szót.
*Apu?! Lehet, hogy mégsem miattam jött ide Azo Sensei? Hát, ha nem itt a remek alkalom, hogy lelépjek.
Épp indultam volna kifele, amikor a Sensei idejött hozzám és jól fejbe vágott.
- Áucs!! – kiáltottam fel egy hangos puffanás kíséretében, ahogy az alakváltás véget ért.
- Na de honnan tudtad Sensei? Mindegy is, már inkább meg sem kérdezem...

A Sensei lánya felsikkantott, ahogy meglátta az alakváltásomat. A helyzet eléggé vicces volt, azonban egy pillanat múlva a Sensei már afelől kérdezett elég fenyegetően, hogy mi közöm van a lányához, és ez már nem volt olyan vicces.
- Én… ömm… hát… ő… - eleinte kicsit zavarba jöttem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy semmi titkolni valóm sincs a Sensei előtt - Igazándiból én még sosem láttam a lányodat Sensei... Nina, ugye? – kérdeztem a lány felé fordulva – Ma láttál, vagy találkoztál velem? Mert ha igen, az kizárólag egy klónom lehetett, hisz felkelés után egyből a Senseihez mentem, majd onnantól egész nap más formában jártam-keltem, mint ami az enyém.
Úgyhogy Sensei, az ég világon semmi közöm a lányodhoz, legfeljebb az lehet a baj, hogy olyan elbűvölő és jóképű vagyok, hogy még a klónjaim is megtetszenek az embernek, amik a városban futkorásznak céltalanul – mondtam egy széles vigyorral az arcomon.

Namikaze Minato Szomb. Feb. 27 2016, 23:02

Nina kerek szemekkel figyelt hol téged, hol az apját akinek paprikapiros arcát még egy paradicsom is megirigyelte volna. Már majdnem füstkarikákat eregetett a fülén miközben fogait csikorgatva meredt rád, kigúvadó szemekkel.
- Öhmm… lehet csak az volt, de Apu… ez ki is?
- Nina… ez a tökkelütött itt, az a genin, akiről már meséltem neked. De hamarosan nem tudom marad-e még belőle valami.
- He?... Mit? Apu?
Hebegett Nina mire hirtelen mintha most tolták volna elé a megoldásokat egy teszt alatt esett le neki az apja szándéka.
- Nenene! Apu nem tett semmit… Nem is ismerem csak láttam az utcán! Ne, ne bántsd, nézd, olyan cuki feje van!
Az utolsó mondatnál a szájához kapott és bocsánatkérő szemekkel tekintett irányodba. Azonak nem kellett több, mint valami veszett bika úgy kezdett rohanni irányodba. És látszólag nem azért, hogy keblére öleljen, mert olyan régen látott. Persze az is tuti, hogy a kis megjegyzésed se tett jót az idegállapotának.
Szokták mondani, hogy szégyen futás de hasznos. Nos az biztos hogy szégyenletes, de az is ha mindenki szeme láttára lapítanak palacsintává, egy félreértett helyzet, és egy nagyon védelmező apuka miatt.

Jiraiya Vas. Feb. 28 2016, 11:12

// Kuzomi - Nos, nem igazán írtad le, hogy most a férfi részlegbe vagy a nőibe mész, szóval döntöttem helyetted :p //

Kuzomi lévén, hogy női Hengét használt, megindult tehát a női részleg felé. Kecses idomait jobbra-balra illegetve benyit, és hát a folyosón, már most a meleg gőz csap az arcába, persze nem fájdalmasan, hanem sokkal inkább kellemesen. Amikor viszont kilép a hűvös levegőre - mert ugye hiába a gőz, attól még a levegő hideg - látja a kövekkel díszített tavacskát, ahol elég sokan elférnek, ám csak egy öreg, göndör, rövid, őszhajú néninek néz vissza a fiúra, vagy éppen lányra mosolyogva, majd remegő hangon megszólal, miközben így is eléggé aszott kezeivel a lány felé int.
- Gyere csak aranyoskám, már kezdtem magam nagyon egyedül érezni.
Mosolyodik el kedvesen...

**Akihiro Jaken** Vas. Feb. 28 2016, 21:51

A Senseinek nem volt túl rózsás a hangulata, vettem tudomásul miközben halálosan dühös fejjel elkezdett rohanni felém. Pár másodperc történése jóval hosszabbnak tűnt nekem, mint ameddig valójában tartott. Úgy éreztem, mintha egy az egész világ lassan mozogna körülöttem, belassult az idő. Egy rémült arckifejezés jelent meg a képemen. A Sensei minden arcvonását tisztán láttam, a kerekre nyílt szemeit, a tág orrlyukakat, valamint a mérgesen összehúzott szemöldököt.
Mivel a Sensei pont a bejárat felől ostromlott engem én irányt változtattam, majd elkezdtem futni a szoba másik végén lévő falig. Mire elértem oda a Sensei pontosan mögöttem volt. Én felléptem a falra, majd egy hátra szaltóval átugrottam a Sensei fölött. Csak stílusosan. Miután megérkeztem a talpamra, ismét a rendes tempóban érzékeltem az időt. Elkezdtem futni a kijárat fele, majd hátrakiáltottam a Senseinek:
- Majd beszélünk Sensei ha megnyugodtál. Pedig én tényleg nem csináltam semmit Sensei, nem értem miért vagy dühös! – mondtam – Örültem a találkozásnak – fűztem hozzá Ninának.
Ekkor kifutottam a kijáraton, majd elindultam jobbra. Sorra kerültem ki a falusiakat, árusok szekerein ugrottam át és csúsztam el alattuk. A következő sarkon befordultam jobbra, majd a sarok után felugrottam a tetőre. Sorra futottam át a tetőkön, a gyógyfürdő tetején is, így próbáltam megtéveszteni a Senseit, ha netán követne. Hisz ahogy kijöttem a fürdőből elmentem jobbra, viszont most a fürdő bejáratától balra haladtam. A Sensei szinte mindig tudja a lépéseimet, csak remélni tudtam, hogy erre nem számított. Minden esetre, én igyekeztem minél távolabb kerülni a Senseitől.

Namikaze Minato Szer. Márc. 09 2016, 21:55

// Elnézést a késért, +5 chakrát adnék a várakozás miatt. Az eseményeket a front miatt picit megpörgetem, hogy mindig lehessen potenciálisan zárni ha úgy hozza majd a szükség ^^ //

A házak teteje kopogott lépteid nyomán miközben a megveszett fenevad módjára üldöző apukát próbáltad magad mögött hagyni. Azo hangja a távolból is hallatszott, és nem egyszer lehetett hallani a „kinyírom” „kasztrálom” „vazelin” szavakat. Utóbbiban nem vagyok teljesen biztos, hogy mire is értette, de lehet jobb nem firtatni a dolgot.

Percek teltek el, és úgy tűnt sikerült lehagynod a Sensei-t. Az egyik ház tetejéről tökéletes rálátás nyílt a gyógyfürdőre, ahonnan láthattad amint Nina egy padon ül lábait felhúzva és a válla rángásából ítélve éppen hevesen zokog. Vagy csak nagyon morbid módon kacag. A barátnői mind egy szálig eltűntek a közeléből, bizonyára nem akartak a közelében maradni egy ilyen síró lánykának.

Azo semerre sincsen, mintha ismét csak a kámfor nyelte volna magába. Sehonnan nem hallod kiáltásait, és őt magát sem látod, noha mindez már megszokott lehet tőle, elvégre ő eddig mindig tudta hol is vagy. Talán most is csak az alkalomra vár?

**Akihiro Jaken** Pént. Márc. 11 2016, 16:47

//Na akkor itt azt hiszem vége, mert végre kezdődik a front Pedig szívesen felvidítottam volna kicsit szegény Ninát, hacsak nem Azo maga ült a padon… Áááá teljesen megőrjít ez az egész, komolyan paranoiás lettem itt a végére már, mindenhol csak Azo Senseit látom XD//

A tetőn futva elgondolkodtam, hogy mégis hogy a fenébe találhat mindig rám a Sensei. Több lehetséges opció is felmerült bennem, például vagy én vagyok nagyon peches és ő meg szerencsés, kitűnő érzékei vannak vagy pedig egy érzékelő ninja. Ezeken eltűnődve és a tetőkön átrohanva megláttam a fürdő előtt zokogó Ninát. Megálltam és már épp indultam volna felé, hogy megvigasztaljam, hisz a Senseit sehol sem láttam, de megtorpantam. Nem volt nekem szükségem még több idegeskedésre a Sensei részéről. A legtöbb esetben lovagias lettem volna, de végül a mellett döntöttem, hogy most nem kell egy verés, vagy legalábbis annak a kockázata. Így tovább futottam fájó szívvel az elveim megszegése miatt, miszerint egy szomorú lányt illik felvidítani. Hazafelé vettem az irányt és csak remélni tudtam, hogy ezt Azo Sensei majd jó pontnak tekinti, hogy nem mentem oda a lányához. Persze a másik lehetőség meg az volt, hogy azért lesz mérges mert a síró lányával már nem törődtem. De mindegy is, én már nem tudtam kiigazodni a Senseien, a legutolsó opció már csak az volt, hogy a Sensei maga sírt ott a padon, csak Nina bőrébe bújva. Az ilyen ötletek miatt már kezdtem paranoiásnak érezni magam, úgyhogy csak hagytam a fenébe és elindultam hazafelé a legjobbakat remélve.

// Akkor nem írnék záróposztot elvégre így nem lényeges ^^ A kedves kis játékér + 10 chakrával dobnálak meg. És akkor a front után találkozunk ^^ //

**Kagemare Kuzomi** Vas. Márc. 13 2016, 17:35

// Jiraiya //

Nem erre a látványra vártam, a fürdőben ugyanis egy vénasszony fogad. Minden erőfeszítésem ellenére megeresztek egy alig látható fintort, amit minél hamarabb próbálok egy mosollyal elütni. Szeretném, ha ez egy szomorú mosoly lenne, amit jelen helyzetben nem is olyan angyon nehéz összehoznom, tekintetbe véve, hogy csinos lányok helyett egy szottyadt vénasszony mellé kell bemennem a fürdőbe. Mit lehetne tenni, avagy Sigata ga Nai?
- Tudja néni, ez a helyzet velem is. Nem találni egyetlen igazi férfit sem ebben a faluban és oly' magányos vagyok.
Ha már egyszer elkezdtem, akkor női szerepben erre az álcára és színdarabra kell rágyúrnom. Viszont tervem itt komoly fordulóponthoz érkezett. Egyre kevésbé hiszem, hogy megtalálom Jiraiyát a környéken, mert semmi csábító nincs itt. Kivéve persze a Hengémet. Bár, jóllehet, mi perverzek hasonlóan gondolkodunk és a nénike valójában egy a legendás Sanninból? Kevéssé valószínű, mégsem lehetetlen. Ennek ellenére a küldetésem nemcsak nehézkes, de jóformán kilátástalan. Kevés az információm és messze képzetlen vagyok ahhoz, hogy Ninjutsuval fogjak ki egy ennyire legendás ninján, mint Jiraiya. Még úgy is, hogy csak egy keze van, túltréningelt hozzám képest. Így marad a jó öreg furfang és félinformációkra támaszkodás.

Jiraiya Kedd Márc. 29 2016, 15:36

Kuzomi tehát nem járt sikerrel, a fürdőben csak egy szottyadt öregasszony fogadta, aki bár kedves volt, mégsem az volt, akire számított. Így néhány másodpercig csendben ül majd megszólal, mire a nő reagál.
- Oh valóban? Az én időmben, rengeteg volt errefelé a sok jóképű férfi. Mind közül talán, a Legendás Sannin egyik tagja, Jiraiya volt a legférfiasabb férfi, akit valaha is láttam. Az évek nem fognak rajta úgy tűnik, mivel a minap is láttam és most itt tartózkodik Konohában. Még mindig az a jóképű nőcsábász és persze talpig úriember Férfi, aki volt. De hát én már öreg vagyok, Ő meg olyan fiatal...
Szomorodik el a néni, miközben megtartja a nagyjából 1-2 méteres távolságot a lánytól...

**Kagemare Kuzomi** Szer. Márc. 30 2016, 19:25

// Jiraiya //

Nem sokat tudok a nőkről, de azt igen, hogy ennyire nem magasztalnak fel egy férfit. A gyanúm beigazolódni látszik, elvégre csak mi férfiak beszélünk ilyen dicsérően magunkról, ezért itt az ideje rátenni egy lapáttal, avagy kiugrasztani a nyulat a bokorból:
- Hát, ha ez a Jiraiya valóban olyan férfias férfi mint hallottam és mint azt a néni állítja, akkor azonnal a karjaiba ugranék. Kár, hogy nem fog itt megjelenni. Kár...
Próbálok megereszteni egy könnycseppet, hátha sikerül. Azt hittem nehezebb dolgom lesz, noha ez az álca jobban zavar, mint eddig valaha. Ráadásul ha tévedek és a társaságom tényleg csak egy vénasszony.... Argh! Nehéz az élet.
De el akarok menni arra a küldetésre, el nem szalasztanám az alkalmat, hogy a legendás Sannin egyikével utazhassak. Ezért be kell vetnem mindent, ami rendelkezésemre áll, még úgy is, hogy a helyzet nem éppen rózsás.

Jiraiya Csüt. Ápr. 14 2016, 16:40

- Talán összefut majd vele valamikor a faluban. Elhiheti nekem, sokan szeretnék őt a karjaik közé fogni. De most bocsájtson meg kedvesem, nekem elég volt mára a fürdőzésből.
Mondta az idős asszony, majd kimászott nagy nehezen a fürdővízből és körbeterítette mag akörül a törölközőjét. Egy utolsó még visszanézett és intet egyet könnyedén, majd átlépte az ajtó küszöbét és becsukta azt maga mögött... Nos, egyenlőre ennyi történt. Talán van értelme még itt várakozni egyedül?

**Kagemare Kuzomi** Csüt. Május 05 2016, 17:42

// Jiraiya //

Ennek így nincs sok értelme. Még a nyanya is lelépett. Kezdem azt hinni, hogy csak a chakrámat pazarolom. Ebben az esetben, hol máshol találhatnám meg Jiraiya-sant? Fogalmam sincs, ez volt az egyetlen valószínűsíthető ötlet, úgy, hogy jóformán egyáltalán nem ismerem, csak a szóbeszédekből. Bár nem szívesen adom fel a próbát, azt hiszem, csak annyit tudok tenni, hogy körbejárom a falut és reménykedem, hogy megtalálom. Elkezdek kikászálódni a vízből, nyújtózkodom egy keveset és közben körbenézek, hátha valaki kukkol éppen. Sokszor csináltam ilyet, a tetők alkalmasak a célra. De ha nem, akkor ideje visszamenni az öltözőbe.

Jiraiya Kedd Május 10 2016, 17:17

Valóban, az ifjú Kuzomi nem találta meg azt, akit keresett. Még a közismert kéjenc a tetőkön sem bukkant fel, persze az sem kizárt, hogy a szomszéd meleg vizes medencénél lebzsel, a férfiaknak fenntartott részen és valamelyik lyukon kémleli a leányzót, akarom mondani a fiút. Bár akkor elég sok érthető jelet kapott Jiraiya-sama arra, hogy magától felkeresse a lányt. És valóban... Nem telik el sok idő, ahogyan Kuzomi átöltözött és még mindig női alakjában mozogva kilép az öltözőből a folyosóra, már ott várja a hatalmas, fehéres hajú férfi.
- Ohohhó kisasszony. Egy idős hölgy mondta, hogy éppen engem keres... Az imént futottam vele össze odakint. Miben lehetek a szolgálatára?
Tette fel kérdését és meglepően illemtudónak tűnt, ám Kuzomi jól ismeri ezeket a praktikákat... A maszk mögött egy kitörni készülő lávafolyam indul hamarosan útjára, ez a férfi homlokán látszó izzadtságcseppekből is kiderül. Alig bír magával, hogy ne essen máris neki a szerinte olyan könnyen kapható lánynak...

**Kagemare Kuzomi** Csüt. Május 19 2016, 18:34

// Jiraiya //

Már kezdtem kétségbeesni, csalódottságba süllyedni, amikor is... Hajjaj. Mi, perverzek tényleg ennyire kiszámíthatóak vagyunk? Mert ha igen, akkor ez igazán szomorú és egyben aggasztó dolog. De ha már így állunk, s mert eddig Ő ilyen jól szórakozott, ezért én is űzök Jiraiya-sannal egy kis tréfát. Bájos, csábos hangon - persze ahogy tőlem telik és amíg el nem hányom magamtól magam - beszélni kezdek:
- Ó, hát Ön az! Nem is tudtam, hogy ilyen jóképű! Istenem! milyen szerencsém van, Jiraiya-sama! Pedig már azt hittem, hogy - és itt a hangom megváltozik, a Hengét feloldom -, hogy átvert és már el is ment arra a küldetésre. De szerencsére nem. Nos, most hogy így megtaláltam, állja a szavát és induljunk!
Remélem a kis bosszúm kielégítő lesz és Jiraiya-san arcáról lefagy a mosoly. Itt az ideje, hogy a vén kéjenc - milyen hamar megváltozott a megitélésem, nemdebár? - tartsa a szavát és magával vigyen arra a "nagyon" fontos küldetésre. Ha szerencsém van, még valamit tanulni is tudok majd tőle. Bár, ha éppen olyan lehengerlően kiszámítható a harcban, mint itt, akkor... nem, az kizárt! Elvégre mégis a Sannin egyike! Nos, majd kiderül...
- Tudja Jiraiya-san, örülök, hogy közös a hobbink, de mind a kettőnknek jobb lenne, ha ezt az incidenst senki nem tudná meg. Én nem égek be a korombeliek között, Ön pedig nem veszíti el a presztizsét, amiért ilyen könnyen rászedték. Mit szól?
Hangom tárgyilagos és tényszerű. Az igazat mondom. Ha ezt az esetet most el is felejtjük, azzal mind a ketten jól járunk!

Jiraiya Szomb. Május 28 2016, 14:00

Jiraiya arca egyik pillanatról a másikra vált át vörösre, amikor a hölgy megszólal. És csak pirul és pirul, majd a következő pillanatban, amikor Kuzomi feloldja a Hengét, az arca robbanásszerűen változik meg. Döbbenet látszik rajta, tátott szájjal figyeli a a fiút, miközben a szemei szinte már kaméleon módjára forognak minden felé a csalódottságtól...

- Miiii?! Már megint rászedett egy ostoba, pisis kölyök, engem a Nagy Jiraiyat?!

Fakad ki, majd elfordul és magában motyog valamit, folyamatos szitkokat szórva a világba. Ám amikor Kuzomi ismételten megszólal, Jiraiya néma csendben néz át a válla felett, egy félmosolyt ragasztva arcára...

- Azt hiszed, hogy csak úgy megzsarolhatod A Legendás Jiraiya-donot?! Mégis, ki hinné ezt el neked, hogy Én a makulátlanság királya, bármiféle módon is veszítsen egy Geninnel szemben?

Tette fel a kérdését, majd szembefordult a fiúval és diadalittasan, karba tett kézzel nézett le rá, arcára pedig mosoly ült ki. Elvégre, most nagyon nyeregben érzi magát.

**Kagemare Kuzomi** Kedd Május 31 2016, 13:06

Kicsit többet vártam Jiraiyától. A végén még azt is megkérdőjelezem, hogy valóban a Legendás Sannin egyike-e. Kicsit megsértődött, pedig semmi oka nem lenne rá.
- Nem volt szó semmiféle zsarolásról, egyszerű megállapítást közöltem. Nem mellesleg Jiraiya-san Ön használta a "megint rászedett egy pisis Genin" kifejezést, amiből azt a megállapítást szűröm le, hogy elég sokan elhinnék a dolgot. Különben pedig... ha pisis genin vagyok, akkor az Önnek jelentősen ciki, nem csak a mostani helyzet miatt, hanem a Fronton történt események okán. Habár akkor ANBU-nak voltam öltözve, így valószínűleg nem ismert fel, de jóformán az én ötletem miatt kellett visszatérnie, hogy figyelmeztesse a Hokagét a nagyon is valós veszélyre.
Meglehet, hogy Én magam is agresszívabban reagáltam, mint ahogy azt szerettem volna, de már kezd elegem lenni ebből a "kis" játékból. Legalább a szavát tartsa, ha a parancsokat nem teljesíti. A Hokage-sama utasítása világos volt, ennek ellenére Jiraiya játsza itt az öregembert.
- Mindezeken felül, azt hiszem, hogy túl van tárgyalva a dolog. Tartsa a szavát és induljunk, már az Akadémián is unalmas volt a "nekem feketébb a kunaiom" féle veszekedés.
Mélyet sóhajtok és várom a Sannin egyikének reakcióját. Ez így tényleg csalódástkeltő, eszmeibb személyiséget képzeltem Jiraiya-sannak. Talán hiú ábránd lett volna? Nos, meglehet. Nem számít, ha Ő már csak egy bolond vénember is, Én magam akkor is fiatal vagyok és előttem a jövő, nem akadályozhat meg a terveimben semmiféle hóbortos vénember. Nem fognak megint úgy játszadozni velem, mint Ashi városban. Azt nem hagyom!

// Lenne egy olyan kérésem, hogy térjünk rá a tanulásra, mert bár "érdekes" ez a perverzek bújócskája téma, terveim lennének a karakterrel. ^^ //

Jiraiya Szer. Jún. 01 2016, 15:14

// Igen csak valahogy rá kell vezetni a szitut Very Happy

//

- A... a... Aáhh...

Jiraiya arcára most letargia és a döbbenet keveredésének kifejezése ült ki, konkrétan megszólalni sem tudott Kuzomi még inkább lesújtó tényközlésétől, főleg, hogy igazat mondott, amire a Sennin nem képes visszavágni semmivel...

- Miiii?! Azt ne mond, hogy Te egy ANBU vagy kölyök?! És ott voltál...?

Nem fejezi be a mondatot. talán túl sok volt ez a számára, így hátat fordít és elindul kifelé, Kuzomi pedig utána. Ám ekkor a folyosón - soha jobbkor - az idős férfivel találják magukat szembe, aki éppen tiszta törölközőket visz a lányok öltözője felé. Ledöbbent ábrázattal veszi tudomásul, ahogyan ez a kettő ninjának kinéző fiú nemű egyed végigszambázik a lányok részlegén. Szóhoz sem bír jutni...

Még fizetséget sem kért, Jiraiya és Kuzomi távoztak. Persze a Legendás Sannin egyikének eszébe sem volt ilyesmi, túlságosan is leszívták az agyát a történtek. Mint egy zombi, úgy mászott kifelé....

Percek teltek el és már a faluban sétál mindkét fickó, majd kisétáltak a kapun. Na de hol van Hateshi? Bár Jiraiya észre sem veszi, hogy Kuzomi követi őt, majd miután a kapun kisétált, az egyik őr megszólalt.

- Jiraiya-sama! Az a Genin önnel van?

Kérdik, mire Jiraiya hátranéz.

- Te még MINDIG ITT VAGY?! - förmed rá, majd ahogy jött a kiakadás, úgy el is szállt és mintha az értelem költözött volna a férfiba - Rendben. Kövess. De van még egy próba a számodra, ha azt kiállod, akkor jöhetsz velem a küldetésre!

Mondta a férfi, majd megvárta Kuzomi válaszát, a kapuőröknek pedig most már egyértelmű volt, hogy a fiú Jiraiyával van, így kiengedték őket.

Nagyjából fél óra telt el a menet alatt, mire Jiraiya megállt a főút közepén.

- Mi a neved kölyök?

Kérdi, persze nem mintha már Kuzomi nem mondta volna, de ez most lényegtelen. Miután Kuzomi válaszolt, Jiraiya még komolyabbá vált.

- Hallottál már az Akatsukiról?

Tett fel egy újabb kérdés...

Ajánlott tartalom