Djuka Narahiko

Név: Djuka Narahiko

Ország: Hold Országa

Rang: Genin

Kor: 15

Nem: férfi

Felszerelések:
5 kunai
5 shuriken
10 méter drót
5 robbanó jegyzet
1, az apjától kapott katana
1, a klántól kapott bőrmaszk

Kinézet: Narahiko 171 cm magas, átlagos kinézetű fiú. Barna a szeme és rövid fekete a haja van. Általában fekete fölső, fekete nadrág, és egy fehér póló van rajta.

Jellem: Narahiko, ha saját magáról van szó, igen visszahúzódó. Nem szeret magáról, és az érzéseiről beszélni. Ellenben minden másra nyitott, segítőkész, és mások problémáiban is szívesen segít, még akkor is, ha azok érzelmi jellegűek.

Előtörténet:

Narahikónak átlagos gyerekkora volt. Legalább is ő azt hitte. Ahhoz, hogy megértsük a történetét, meg kell ismernünk édesapját, Djuka Hidekit. Ő volt az, aki énével ellent mondott a Djuka klán szellemiségének és összes tanításának. Semmi sem kötötte a Hold Országához, éppen ezért kezdett vándorló életmódba. A klán, ugyan nem tiltotta meg mindezt, ám nem is támogatta.


Djuka Hideki

Vándorlásai során sok vidéket bejárt. A Vas Országában járva, egy eldugott kis vidéken sétálgatott, amikor hirtelen besötétedett. A közelben volt egy falu, ahova betért, és ott megpillantotta a nőt, aki azonnal rabul ejtette a szívét. Szállást kért nála, de nem csak egy éjszakára maradt. Nem telt bele sok idő, és szerelmük gyümölcse beérett és megszületett a kis Narahiko. Ám ez a szerelem nem csak Hideki szívét, a lelkét is fogva tartotta. Börtönnek érezte ezt az életet, és a hirtelen jött szerelem is tovatűnt. Mindenképp tovább akart állni, viszont fiában ott csörgedezett a Djuka vér, ezért nem akarta otthagyni. Így amikor Narahiko 1 éves lett, apja fogta a gyereket, és az összes holmiját, és egyik napról a másikra elhagyta a kedvesét. Útja innen a Hold Országába vezetett, a Djuka birtokra, annak a kertjébe. Ott tavasszal, a hajnali nap első fényénél fiát egy narancsfa alá helyezte. Egy üzenetet is hagyott mellé, melyen csak egy név szerepelt: Djuka Kazuna. Ő volt Hideki fiatalabb nővére. Frissen házasodott, de ilyen hamar nem számított gyerekre. De sem neki, sem férjének nem volt kérdés, hogy Narahikót sajátjukként fogják nevelni. Ebben segítségükre volt Namizuo, a klán vezetője, és az egész Djuka klán. Így Narahikónak egy viszonylag normális gyerekkora lehetett. Szerető családban cseperedett fel, közel a rokonokhoz, és több hasonló korú fiatalhoz. Így a többiekkel együtt, eleinte játéknak felfogva, kis, egyszerű feladatokkal kezdődött el az edzése, nem is tudva, mi az igazi cél. Majd később beiratkozott a getsugakurei Ninja Akadémiára. Az ott eltöltött időt a genin vizsgával zárta.
Természetesen ő is nagyon izgult, a többi társához hasonlóan. De szerencsére nem jelentett kihívást számára ez a vizsga. Mivel mindig volt kivel gyakorolnia, ezért tudta tökéletesíteni a tanultakat és a klánban lévő fiatalok versengése is mindig a legjobb teljesítményre motiválta. A genin vizsga első feladata egy Henge no Jutsu volt, ez könnyedén ment. A második feladat, a Bunshin no Jutsu volt. Ettől félt egy kicsit, mert ez volt a gyengéje, de szerencsére sikeres klónokat tudott létrehozni, így ezt a feladatot is abszolválta. Ezután kapta meg a hőn áhított fejpántot, és lehetett végre genin. Nagy örömmel, és büszkén ment haza, és a családjában is nagy volt a boldogság. Jutalmul a klántól kapott egy barna bőr légszűrős maszkot, mint minden Djuka ezen alkalomkor. Az öröm azonban nem tartott sokáig. A vizsga után egy héttel váratlan vendég állított be hozzájuk. Egy ember, aki azt állította, hogy az apja, és mindenképp magával akarta vinni. Djuka Hideki volt az. Hogy a látogatása véletlen, vagy direkt a vizsga után jött, az nem derült ki. Narahiko egyértelműen közölte, hogy nem akar elmenni, és Kazuna is a pártjára állt. Ám Hideki mindenképp rá akarta erőszakolni a vándorló életmódot. Hogy azért, mert hiányzott a fia, vagy csak a saját önző céljai miatt, azt nem árulta el. Mindegyik kérdésre csak annyit felelt, hogy kell neki Narahiko, mert az övé. Szerencsére, mielőtt nagyobb vita kialakult volna, megjelent Namizuo, a klán vezetője, és Narahiko maradhatott a klánnal. Apja, mielőtt távozott, egy vörös markolatú és tartójú katanát nyomott a kezébe, majd újra eltűnt, és azóta sem tért vissza.
Miután apja elment, teljesen megfagyott a légkör. Narahiko csak ült az ágyán, némán, maga elé bámulva. Majd amikor egy kicsit összeszedte magát, kérdésekkel kezdte bombázni Kazunát. Aki, azon kívül, hogy ki az apja, és hogy hogyan került hozzájuk, mást nem tudott elmesélni. Sem az anyjáról, sem a csecsemőkoráról. Emiatt azonban Narahiko lelkében nagy űr maradt. Sosem tudta, hogy miért lógott a falon egy kép egy narancsfáról. Tudta, hogy fontos Kazunának, de sose mondták meg neki, hogy miért. Most megértette.


A kép

Arra is rájött, hogy akik nevelik, habár nem az igazi szüle, mindent nekik köszönhet. Így esze ágában sem volt elmenni. Továbbra is őket tekintette szüleinek. Viszont a történtek nagyon megrázták. Emiatt nem tudott megbízni az emberekben. Úgy érezte, a világ átverte őt. Megfogadta magában, hogy ő nem lesz ilyen.
Érzéseit elrejtette a világ előtt. Felvett egy maszkot, az egykedvűséget. Ilyen volt általában. Ám mosolygott, amikor kellett, és együtt érzett, amikor kellett. Megtanulta kezelni az embereket, és azt is, milyen helyzetben hogyan kell viselkedni. Próbált jobb ember lenni, és mindenkinek segítségére lenni. Így életét annak szentelte, hogy apjának teljes ellentéte legyen. A barátait, a klánját és a Hold jövőjét helyezte előtérbe a saját céljaival szemben. Ugyan Namizuo felajánlotta neki, hogy menjen el megkeresni az édesanyját, de Narahiko inkább nem élt ezzel a lehetőséggel. Itt maradt, hogy segítségére lehessen a családjának.