Suijin Benzaiten

Sui legtöbbször meditált, és gondolkodott ha szabad ideje volt. Nem az a típus aki futkározna vagy fára mászna ha szabadideje engedi, szereti megérteni hogy is működnek a dolgok, kis részekre bontani a problémát, és aptránként megérteni az egész dolog működését. Néha talán kicsit le is ragad az apróságoknál, de ez meghozható áldozat az mellett, amit nyer vele. Képes a dolgok egészét látni, megérteni az ok és okozati összefüggéseket, amik talán mások számára nem annyira egyértelműek. Viszont mindig is érdekelte valami, de eddig sosem tudta megfejteni.
Ki is ő valójában, miért nem a faluban laktak, ki volt apja, hogy tudott ninja technikákat használni, de mégsem volt a falu ninjája, anyja miért nem beszélt soha arról, hogy ismerkedtek meg, miért volt közösségük annyira zárt a többi falu körüli településsel szemben, miért nem látogattak meg más falukat, miért csak a kis település volt az, ami döntéseket hozott, és csak a Rejtett Vízesésnek tartozott elszámolással. Sok volt a miért, és információ híján bizony elméleti síkon is nehéz lett volna ezekre a kérdésekre választ adni, legfőképpen úgy, hogy apja, anyja, és talán egész falucskájuknak lakói halottak voltak.
Viszont ekkor eszébe ötlött valami, egy új darab a kirakósba, a fű ninja. Nem mintha ez a segítségére lenne, de egy új információ. Gondolt egyet, és elővette a könyvét, amit meneküléskor a 2 darab katanával hoztak el. A katanák Motoinál voltak, a könyv pedig nála. A táskájából előkotort egy kis ceruzát, amivel ötleteket szokott fölírni edzés közben, mit hogyan lehetne megoldani, min kellene javítania, és milyen módon kellene edzenie.
Kinyitotta a könyvet, amiben az elején ennyi állt:
„Ha ezt olvasod keresd meg Uchida Karakadit a Rejtett Víz faluban, mondjátok el ki a mesteretek.“
És persze a végén:
„A vér kötelez.“
Érthetetlen volt számára ki az, aki ennyit ír csak egy könyvbe a többi oldalt pedig üresen hagyja. De nem nagyon izgatta, most inkább örült annak, hogy egy jegyzetfüzethez jutott, azon már úgy sem tudott változtatni ami történt.
Megfogta a ceruzát, majd elkezdett írni, semmi. Most erősebben nyomta rá a cerizát a papírra, szintén semmi. Elővette hát tintáját és ecsetjét, de a tinta sem fogta meg a papírt.
-Ez a könyv egyre érdekesebb és érdekesebb.
Átlapozgatta újra, nem látott benne semmi írást, esetleg valamiféle firkálmányt. Csak pörgette a lapokat, gondolkodott kozben, megszagolta a könyvet, mintaféle könyv illata volt, se több se kevesebb, a Nap felé tartotta, de nem látott semmi halvány írást, végigsimította a lapokat, de nem érzett karcolást sem.
- Egyre furcsább és furcsább dolgok történnek ezzel a könyvvel, először nem akarják elmondani ki az az Uchida Karakadi, aztán pedig egy olyan könyvvel leszek gazdagabb amibe még írni sem lehet.
Ahogy forgatja a könyvet az egyik oldal megvágja ujját, és egy vércsepp esik az egyik oldalra. A csepp nem szívódik bele a papírba, hanem felfut a sarokba, s mintha toll lenne, elkezd írni, nem a legszebb kézírás, de hát mit várjunk egy vércsepptől, Sui maga felé fordítva tartja a könyvet, ügyel arra, hogy senki se lássa mi történik. Mikor a vércsepp befejezi a mozgást egy mondat látható.
- Ki méltó rá, föloldja a pecsétet, ki nem, sorsa megpecsételődik, a vér kötelez.
Először Sui azt hitte, a „Vér kötelez“ inkább valami rokoni kapcsolatra utal, és nem ilyen szó szerinti értelmezésben. Sui összeszorítja vérző ujját, majd az első üres lapra forgat.
かいけつ
Amint befejezte a betűk irását a vér beivódik a papírba, majd irás tűnik elő az első lapon.
****
Mint a Benzaiten család sarja, méltónak találtattál e könyv használatára. Titkait csak akkor fedi fel, ha méltó személy akad rá, mint erőben, mint lélekben egyaránt. A technika mellyel az információ el van zárva nem más, mint a Benzaiten család speciális pecsét technikája a 血液シール /vérpecsét technika/. A könyv generációkon keresztül szolgálta a Yang könyv mellett a családon. E könyben több férfi és nő emlékei vannak belepecsételve, Az egyetlen módja a könyv megértésének ha a megfelelő kérdést a megfelelő ember teszi fel, minél erősebb a ninja, minél inkább él benne a Benzaiten vérvonal, annál többet árul el a család titkairól. Az egyetlen feltétele a könyv használatának az, hogy a ninja mindig Yugakuret fogja szolgálni, és Jashint.
***
Ahogy Sui befejezte a mondatot, a könyv kiesett a kezéből. Nem tudta mit gondoljon, csak választ akart találni egy kérdésre, ehelyett még több kérdés merült föl, és még kevésbé biztos abban, hogy ki is ő, kik is voltak szülei, és mi is történt a falucskájukkal.