Konoha Szamurája
3 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Konoha Szamurája
Miyamoto Musashi Hétf. Szept. 23 2013, 15:41
Konoha Szamurája
Érkezés
A gyerekek akiket megmentettem, elfutottak a faluba. Az egyikük maradt csak mellettem. Tisztes távolságban állt néma csöndben. Azt hitte nem hallom, de tisztában voltam vele, hogy remeg a félelemtől. Hallottam, ahogy remeg a kezében a kunai amit egy pillanatra sem mert leengedni. Nem okozott volna gondot egy pillanat alatt kikerülni a védelmét, és végezni vele, de nem ez a célom. Türelmesen leráztam a vért a kardomról és megtörölgettem. Nem szeretek állni, ezért leültem a földre. Nagy megrázkódtatást jelentett szegénynek a kardjáról a vért törölgető öreg vaksi koldus. Hallottam ahogy folyamatosan és csöndben hátrál. Csodálkoztam. Az ekkora gyerekek már rág sírva futottak volna. Ő azonban biztonságos távolba menekült és onnan tartott szemmel.
Fél óra tellhetett el amikor visszaérkezett a többi gyerek. Velük jött két idősebb férfi is. A hangjuk alapjáján maszk lehetett rajtuk. Húsz év körüli szálkás vékony harcosok lehettek. Beszámoltam nekik mindenről. Szó nélkül végighalgattak. Akkor sem szóltak amikr befejeztem a történetemet. Tanácstalanok voltak. Arrébb mentek kicsit és halkan vitatkoztak valamin. Látszott rajtuk, hogy jobb harcosok mint a gyerekek, mert habár hallottam a beszédüket nem értettem néhány szó kivételével semmit. Ezek a szavak a “nem” a “hokage” és a “veszélyes” voltak. Ezek elegek voltak ahoz hogy tudjam miről társalognak. Pár perc vita után az egyikük elment a gyerekekkel, a másik pedig odajött hozzám.
-Gyere! - mondta - Konoha szeretettel vár! Elvezetlek a szállásodra.
éreztem hogy felém nyújtja a karját. Kísérgetni akar. Jobbank láttam nem ellenkezni. Belekaroltam és elkezdett vezetni az úton. Ő sem beszélt és én sem. Hosszú gyaloglás után jobbra fordultunk, majd ismét hosszan sétáltunk. Már kezdtem azt hinni hogy soha nem lesz vége az útnak, amikor ismét egy jobbkanyar következett. Ezt ismét hosszú gyaloglás és ismét jobb kanyar követte. Visszaértünk oda ahhonnan jöttünk. Tudtam. biztos voltam benne hogy visszaértünk az előbbi helyre. A friss vér szaga még ott terjengett a levegőben. A nap is ugyanabból az irányból sütött. Konoha nem fogad szeretettel. Azért mondták hogy megnyugtassanak. A férfinek nem mutattam de tudtam mi a célja. Valószínűleg azt hitte sikerült átvernie. A másik maszkos valószínűleg a Hokagéhez rohant amíg mi két óráig sétálgattunk. Megértem az aggodalmukat. Egy maszkos öreg bebocsájtást kér egy rejtett faluba. Fegyvere van és megölt három embert. Ez mindenképpen gyanúra ad okot. Nem haragudtam rájuk. Remekül végezték a dolgukat. Az hogy nem tudtak átverni, az már csak az életkoromból és tapasztalatomból adódik. Miután körbeértünk konoha körül, (ügyelve arra hogy végig biztos távolban maradjunk a falutól), és visszaértünk a három ember hullájához , megálltunk egy percre. A férfi elengedte a karomat és az út széle felé indult. Ott várta valaki. A másik megpróbált elrejtőzni. Valószínűnek tartom hogy szemmel észrevehetetlen lett volna. Én azonban nem a szememmel figyeltem. Hallottam a ruhálya surlódását. Éreztem a szagát. Hallottam a lélegzetét. Hallottam hogy néhány szót váltanak, majd másik amilyen halkan csak tudott eltűnt. A kísérőm visszajött, karon fogott, és újra elindultunk. Most már csak tíz percet gyalogoltunk és a faluhoz is közelebb kerültönk. Az erdőben voltunk. Abotom egyenetlen talajon vezetett és gyakran ütöttem neki fának. Az eddig magamfelé kötelezően megkövetelt halk járást is fel kellett adnom. Az avar hangosan ropogott a talpam alatt. Tudtam volna csendesen menni, de az lelasította volna a mozgásunkat. Nemsokára egy nagy falhoz értünk. Legalább négy ember magasnak gondolom mert a lenyugvó nap miatt nagyon nagy árnyékot vetett. A falon túl zajos élet hangjai hallatszottak. Egy falu volt. A kísérőm megállt.
-Nos.- kezdte lassan. - A faluba csak ninják és a családjaik lakhatnak. A hokage azonban nem akar elküldeni.
-Megértem és hálásan köszönöm.
-A fal mellett van egy kajiba. Nem tarozik a falu területéhez és mégis közel van. Nincs lakója. Régi meg kicsit romos is de ott meghúzódhatsz. Ha úgy döntessz hogy hosszabban maradsz akkor biztos lesz aki segít neked kicsinosítani.
-Biztos remek lesz. Sosem voltak kényelmi igényeim.
-Itt a fal.-Azzal a kezemet nekitámasztotta a falu falának.- E mellett menj és eléred. Nem hiszem hogy gondot jelentene megtalálnod.
A hosszú és könnyes búcsú után eltűnt az erdőben. Nem ilyen fogadtatásra vártam. Mondjuk azt sem tudom, hogy igazából mire számítottam. Sebaj. A hosszú évek alatt hozzászoktam hogy ennél rosszabbúl is bánjanak velem. A fal durván volt vakolva és hideg volt. Nyílvánvalóan harci célokat látott el. A vakolat kemény és érdes. nem akarták hogy valaki megrongálja, vagy felmásszon rajta. Ha valaki mászás közben ezen megcsúszik annak a fal ajjáig csúszva nem sok bőr marad az ülepén. Vastag fal volt. Egy teljes nap alatt sem melegedett át. A hatalmas magasság pedig magáért beszél. Valaki nagyon meg akarja akadályozni hogy valaki is átjusson a túloldalra. Fél óra erdőben motozás után megtaláltam a romos kunyhót. Már értettem mire célzott a kísérőm. Teljesen a falhoz épült. A teteje meg az oldala első benyomásra rendben volt. Nem ázott be nem tört össze. Ahogy végigtapogattam a falakat finom papírból és jól megmunkált bambuszból készültek. Persze nem volt hozzájuk kegyes az idő, de még most is érződött rajtuk egykori minőségük. Megtaláltam az ajtót, és beléptem. A dezskák furcsán máshogy kopogtak a bejárat után. Lehajoltam és végigsimítottam a padlón. Nemsokára megtaláltam a rejtekhely nyitórészét. A földbe rejtve egy dobozka, és egy tekercs volt. A dobozban pénz csörgött, méghozzá nem is kevés. A tekercset kitekertem, és éreztem, hogy egy üzenet van ráfestve. A festék megkeményítette a papírt de nem emelkedett ki annyira, hogy kitapogathattam volna a betűket. Kinyitottam a dobozt, és 6000 ryut számoltam ki belőle az ölembe. Ennyit még soha nem is tartottam magamnál. Ahogy visszatettem a kezemet a dobozba egy képecskét találtam az alján. A festéket itt is nagyon óvatosan vitték fel a lapra, így itt sem tudtam semmilyen alakot kisilabizálni. Körbenézetm a házikóban. Kis ház egy szobával, konyhával, fürdővel. Tökéletesen megfelel egy magamfajta öregnek. Nem kell sok új helyet megismernem. Könnyebben közlekedek. A konyha kicsi és füstös volt. Középen a bambuszpadlóba volt vágva a tűzhely. Mivel fölötte luk volt vágva a tetőbe a füstnek itt beesett az eső. Ez az évek során nem kegyelmezett a tűzhely peremét képező bambuszpadlónak. Ezt kell először kicserélnem mert veszélyes ha esetleg letörik. Semmilyen más bútor nem volt a konyhában. Még a tűzhely fölé belógó láncokat -amire a kondért akasztani szokták- is eltünettték az előző lakók. A szoba szintén üres volt. Egy lehasznált ágyon kívül semmi nem volt benne. Ha huzamosabb maradást tervezek akkor az ágyat is fel kell ujjítanom. Legnagyobb csodálkozásomra a fürdő nem volt üres. Egy mosdókagyló és egy hatalmas kád is volt benne. A legjobb azonban az volt, hogy valaki nagy gonddal párhuzamosan fektette le a padlódarabokat. Ezek az idők során kissé feljöttek és apró párhuzamos peremek alakultak ki. A botom ezeken megakadt és így könnyen tudtam tályékozódni. A felderítésem végeztével megállapítottam hogy takarítanom is kell majd. De az még ráér. Aznapra elég volt mindenből. Fáradt voltam. Szokásomhoz híven a kimono alá rejtettem a levelet és a képet, a hatezer ryut visszatettem a gödörbe és kipárnáztam hogy ne halljak semmilyen különbséget a padló kopogásához képest, és lefeküdtem. Másnap majd bemegyek a faluba és körülszimatolok mi hol van. Lehet lesz valaki aki felolvassa nekem a levelet, és elmondja honnan van a kép és mi van rajta. Talán a rejtéjes pénzre is fény derül. De mindent csak holnap. Ma már késő van. Oyasuminasai Konohagakure no Sato. Tadaima!
Érkezés
A gyerekek akiket megmentettem, elfutottak a faluba. Az egyikük maradt csak mellettem. Tisztes távolságban állt néma csöndben. Azt hitte nem hallom, de tisztában voltam vele, hogy remeg a félelemtől. Hallottam, ahogy remeg a kezében a kunai amit egy pillanatra sem mert leengedni. Nem okozott volna gondot egy pillanat alatt kikerülni a védelmét, és végezni vele, de nem ez a célom. Türelmesen leráztam a vért a kardomról és megtörölgettem. Nem szeretek állni, ezért leültem a földre. Nagy megrázkódtatást jelentett szegénynek a kardjáról a vért törölgető öreg vaksi koldus. Hallottam ahogy folyamatosan és csöndben hátrál. Csodálkoztam. Az ekkora gyerekek már rág sírva futottak volna. Ő azonban biztonságos távolba menekült és onnan tartott szemmel.
Fél óra tellhetett el amikor visszaérkezett a többi gyerek. Velük jött két idősebb férfi is. A hangjuk alapjáján maszk lehetett rajtuk. Húsz év körüli szálkás vékony harcosok lehettek. Beszámoltam nekik mindenről. Szó nélkül végighalgattak. Akkor sem szóltak amikr befejeztem a történetemet. Tanácstalanok voltak. Arrébb mentek kicsit és halkan vitatkoztak valamin. Látszott rajtuk, hogy jobb harcosok mint a gyerekek, mert habár hallottam a beszédüket nem értettem néhány szó kivételével semmit. Ezek a szavak a “nem” a “hokage” és a “veszélyes” voltak. Ezek elegek voltak ahoz hogy tudjam miről társalognak. Pár perc vita után az egyikük elment a gyerekekkel, a másik pedig odajött hozzám.
-Gyere! - mondta - Konoha szeretettel vár! Elvezetlek a szállásodra.
éreztem hogy felém nyújtja a karját. Kísérgetni akar. Jobbank láttam nem ellenkezni. Belekaroltam és elkezdett vezetni az úton. Ő sem beszélt és én sem. Hosszú gyaloglás után jobbra fordultunk, majd ismét hosszan sétáltunk. Már kezdtem azt hinni hogy soha nem lesz vége az útnak, amikor ismét egy jobbkanyar következett. Ezt ismét hosszú gyaloglás és ismét jobb kanyar követte. Visszaértünk oda ahhonnan jöttünk. Tudtam. biztos voltam benne hogy visszaértünk az előbbi helyre. A friss vér szaga még ott terjengett a levegőben. A nap is ugyanabból az irányból sütött. Konoha nem fogad szeretettel. Azért mondták hogy megnyugtassanak. A férfinek nem mutattam de tudtam mi a célja. Valószínűleg azt hitte sikerült átvernie. A másik maszkos valószínűleg a Hokagéhez rohant amíg mi két óráig sétálgattunk. Megértem az aggodalmukat. Egy maszkos öreg bebocsájtást kér egy rejtett faluba. Fegyvere van és megölt három embert. Ez mindenképpen gyanúra ad okot. Nem haragudtam rájuk. Remekül végezték a dolgukat. Az hogy nem tudtak átverni, az már csak az életkoromból és tapasztalatomból adódik. Miután körbeértünk konoha körül, (ügyelve arra hogy végig biztos távolban maradjunk a falutól), és visszaértünk a három ember hullájához , megálltunk egy percre. A férfi elengedte a karomat és az út széle felé indult. Ott várta valaki. A másik megpróbált elrejtőzni. Valószínűnek tartom hogy szemmel észrevehetetlen lett volna. Én azonban nem a szememmel figyeltem. Hallottam a ruhálya surlódását. Éreztem a szagát. Hallottam a lélegzetét. Hallottam hogy néhány szót váltanak, majd másik amilyen halkan csak tudott eltűnt. A kísérőm visszajött, karon fogott, és újra elindultunk. Most már csak tíz percet gyalogoltunk és a faluhoz is közelebb kerültönk. Az erdőben voltunk. Abotom egyenetlen talajon vezetett és gyakran ütöttem neki fának. Az eddig magamfelé kötelezően megkövetelt halk járást is fel kellett adnom. Az avar hangosan ropogott a talpam alatt. Tudtam volna csendesen menni, de az lelasította volna a mozgásunkat. Nemsokára egy nagy falhoz értünk. Legalább négy ember magasnak gondolom mert a lenyugvó nap miatt nagyon nagy árnyékot vetett. A falon túl zajos élet hangjai hallatszottak. Egy falu volt. A kísérőm megállt.
-Nos.- kezdte lassan. - A faluba csak ninják és a családjaik lakhatnak. A hokage azonban nem akar elküldeni.
-Megértem és hálásan köszönöm.
-A fal mellett van egy kajiba. Nem tarozik a falu területéhez és mégis közel van. Nincs lakója. Régi meg kicsit romos is de ott meghúzódhatsz. Ha úgy döntessz hogy hosszabban maradsz akkor biztos lesz aki segít neked kicsinosítani.
-Biztos remek lesz. Sosem voltak kényelmi igényeim.
-Itt a fal.-Azzal a kezemet nekitámasztotta a falu falának.- E mellett menj és eléred. Nem hiszem hogy gondot jelentene megtalálnod.
A hosszú és könnyes búcsú után eltűnt az erdőben. Nem ilyen fogadtatásra vártam. Mondjuk azt sem tudom, hogy igazából mire számítottam. Sebaj. A hosszú évek alatt hozzászoktam hogy ennél rosszabbúl is bánjanak velem. A fal durván volt vakolva és hideg volt. Nyílvánvalóan harci célokat látott el. A vakolat kemény és érdes. nem akarták hogy valaki megrongálja, vagy felmásszon rajta. Ha valaki mászás közben ezen megcsúszik annak a fal ajjáig csúszva nem sok bőr marad az ülepén. Vastag fal volt. Egy teljes nap alatt sem melegedett át. A hatalmas magasság pedig magáért beszél. Valaki nagyon meg akarja akadályozni hogy valaki is átjusson a túloldalra. Fél óra erdőben motozás után megtaláltam a romos kunyhót. Már értettem mire célzott a kísérőm. Teljesen a falhoz épült. A teteje meg az oldala első benyomásra rendben volt. Nem ázott be nem tört össze. Ahogy végigtapogattam a falakat finom papírból és jól megmunkált bambuszból készültek. Persze nem volt hozzájuk kegyes az idő, de még most is érződött rajtuk egykori minőségük. Megtaláltam az ajtót, és beléptem. A dezskák furcsán máshogy kopogtak a bejárat után. Lehajoltam és végigsimítottam a padlón. Nemsokára megtaláltam a rejtekhely nyitórészét. A földbe rejtve egy dobozka, és egy tekercs volt. A dobozban pénz csörgött, méghozzá nem is kevés. A tekercset kitekertem, és éreztem, hogy egy üzenet van ráfestve. A festék megkeményítette a papírt de nem emelkedett ki annyira, hogy kitapogathattam volna a betűket. Kinyitottam a dobozt, és 6000 ryut számoltam ki belőle az ölembe. Ennyit még soha nem is tartottam magamnál. Ahogy visszatettem a kezemet a dobozba egy képecskét találtam az alján. A festéket itt is nagyon óvatosan vitték fel a lapra, így itt sem tudtam semmilyen alakot kisilabizálni. Körbenézetm a házikóban. Kis ház egy szobával, konyhával, fürdővel. Tökéletesen megfelel egy magamfajta öregnek. Nem kell sok új helyet megismernem. Könnyebben közlekedek. A konyha kicsi és füstös volt. Középen a bambuszpadlóba volt vágva a tűzhely. Mivel fölötte luk volt vágva a tetőbe a füstnek itt beesett az eső. Ez az évek során nem kegyelmezett a tűzhely peremét képező bambuszpadlónak. Ezt kell először kicserélnem mert veszélyes ha esetleg letörik. Semmilyen más bútor nem volt a konyhában. Még a tűzhely fölé belógó láncokat -amire a kondért akasztani szokták- is eltünettték az előző lakók. A szoba szintén üres volt. Egy lehasznált ágyon kívül semmi nem volt benne. Ha huzamosabb maradást tervezek akkor az ágyat is fel kell ujjítanom. Legnagyobb csodálkozásomra a fürdő nem volt üres. Egy mosdókagyló és egy hatalmas kád is volt benne. A legjobb azonban az volt, hogy valaki nagy gonddal párhuzamosan fektette le a padlódarabokat. Ezek az idők során kissé feljöttek és apró párhuzamos peremek alakultak ki. A botom ezeken megakadt és így könnyen tudtam tályékozódni. A felderítésem végeztével megállapítottam hogy takarítanom is kell majd. De az még ráér. Aznapra elég volt mindenből. Fáradt voltam. Szokásomhoz híven a kimono alá rejtettem a levelet és a képet, a hatezer ryut visszatettem a gödörbe és kipárnáztam hogy ne halljak semmilyen különbséget a padló kopogásához képest, és lefeküdtem. Másnap majd bemegyek a faluba és körülszimatolok mi hol van. Lehet lesz valaki aki felolvassa nekem a levelet, és elmondja honnan van a kép és mi van rajta. Talán a rejtéjes pénzre is fény derül. De mindent csak holnap. Ma már késő van. Oyasuminasai Konohagakure no Sato. Tadaima!
A hozzászólást Miyamoto Musashi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 10 2013, 16:14-kor. (Reason for editing : Miyamoto Musashi)
Miyamoto Musashi- Játékos
- Tartózkodási hely : Konoha mellett délre a viskóban
Adatlap
Szint: D
Rang: Civil Samurai
Chakraszint: 205
Re: Konoha Szamurája
Sai Kedd Okt. 08 2013, 23:57
Szia! mielőtt egyáltalán hozzákezdenék, a hosszán kérlek alakíts még, mert a követelmény szerint kb 1200 szót várunk egy-egy benyújtott kalandnál, a tiéd jelenleg 806 szónál jár ^^ Amúgy maga a történet rendben van, egyszerű, mégis jól megszerkesztett, megfogalmazott, szóval csak pár gondolattal, a kiegészíted, nem lesz vele baj :3
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Konoha Szamurája
Miyamoto Musashi Csüt. Okt. 10 2013, 16:16
(A lehető legnehezebb egy meglévő történet kibővítése. De sikerült. Remélem már megfelel.)
Miyamoto Musashi- Játékos
- Tartózkodási hely : Konoha mellett délre a viskóban
Adatlap
Szint: D
Rang: Civil Samurai
Chakraszint: 205
Re: Konoha Szamurája
Uchiha Madara Hétf. Okt. 21 2013, 15:29
Igaz, nem illik egy másik staff ellenőrzésébe beleírni, azonban Sai távolléte miatt leellenőriztem az irományod.
Igazából a történettel nincs baj, jól írsz, ha ezt folytatod, szép jövőre számíthatsz:)
Pm-ben megtárgyaljuk a továbbiakat.
Jutalmad: Mivel a letelepedés inkább pályázatként értékelhető, a szép sorok miatt mégis kapsz tőlem + 5 ch-t.
Igazából a történettel nincs baj, jól írsz, ha ezt folytatod, szép jövőre számíthatsz:)
Pm-ben megtárgyaljuk a továbbiakat.
Jutalmad: Mivel a letelepedés inkább pályázatként értékelhető, a szép sorok miatt mégis kapsz tőlem + 5 ch-t.
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Similar topicsNaruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.