Konoha könyvtára

Központi elhelyezkedésének hála, hamar eljutottatok a könyvtár épületéhez, ahol papírkötegekkel, tekercsekkel, újságokkal és természetesen könyvekkel megrakott polcok vártak titeket, no meg egy idősebb asszony, kinek ráncokkal szabdalt szemeiről lehetetlen volt megállapítani, alszik-e, ébren van, vagy esetleg már eltávozott az élők sorából.
- Ezen a helyen számos információt magadba szívhatsz, ha szorgalmad és tudásszomjad elegendő - kezdett mondókába a sensei, amint beléptetek az ajtón - No persze egy könyv önmagában nem sokat ér, sőt még a benne található tudás sem. Ennek a tudásnak a gyakorlati alkalmazása az, amivel az eléd táruló akadályokat le tudod győzni. De nem azért jöttünk ide, hogy ezt elmondhassam. Mint említettem, edzeni fogunk, mégpedig fárasztóbban, mint azt elsőre gondolnád.
Miközben beszélt, útnak indult a polcok sokasága között. A könyvtárban rajtatok és az öreg hölgyön kívül csak ketten voltak, két genin, kik egy távoli asztalnál bújtak hatalmas lexikonokat, így nem zavartak titeket dolgotokban.
- A feladat igen egyszerű lesz - kezdett pontosabb magyarázatba és előhúzott három apró könyvet, melyek mindegyike igen rikító színnel rendelkezett, valamint egy-egy különleges szimbólummal, melyről úgy sejtetted, pecséttechnika lehet - A zöld könyvet kell megtalálnod és odaadnod nekem.
Ezzel el is tűnt, olyan hirtelen, hogy még az irányt sem tudtad volna megmondani. Néhány pillanat múlva azonban ismét feltűnt melletted, a könyvek azonban már nem voltak nála ekkor.
- Ó és még egy szabály. Semmiképp sem adhatod nekem oda a piros könyvecskét. Megfoghatod, magadnál hordhatod, beleolvashatsz és használhatod bármire, de nem adhatod nekem.
Ezzel ismét eltűnt, ezúttal azonban nem érkezett vissza, valószínűleg távolról figyelte, hogyan haladsz a feladattal. Te kis gondolkodás után megindultál a sorok között, azon tűnődve, vajon mi szerepe lehet a harmadik, kékes színű könyvecskének.

Az ötlet jónak bizonyult, a rubintvörös könyvecske az első polcok egyikén virított, noha abban nem lehettél teljesen biztos, hogy azért foglalt éppen ott helyet, amiért te gondoltad. Mindenesetre örömmel vetted le a polcról és elégedett lehettél, hogy ilyen gyorsan megtetted az első lépést. Egy komisz gondolat azonban azt sugallta, hogy egyszerű könyvkeresésnél itt jóval többről lesz szó.
Noha mindhárom könyvecske igen rikító színnel rendelkezett, megtalálni őket egy ilyen hatalmas helyiségben mégiscsak emberpróbáló feladatnak tűnt. A vöröshöz ugyan egyszerű logika vezetett, de nem jutott eszedbe olyan ötlet, mellyel a zöldet is ily könnyedén meglelhetnéd, így aztán extra információ reményében belelapoztál az imént találtba, hátha tartalma kifejezetten aktuális feladatodhoz kapcsolódik.
Úgy tűnt, sejtésed igazolódni látszik, noha a könyvben egyáltalán nem voltak szavak, csak egyszerű rajzok. Ez senseiedre vallott, így izgatottan kezdted el tanulmányozni a firkálmányokat. Tüzet, órát és szemüveget láttál, melyek háromszög alakban helyezkedtek el és vékony vonalak kötötték őket össze. Talán a három könyvet jelzi e három szimbólum? Esetleg megszerzési módjukat is? A vörös könyvhöz nem volt szükséged se tűzre, se időre, szemüvegre pedig végképp nem. A vonalak bizonyára az összetartozásra utaltak. Ezek szerint mindhárom könyvre szükséged lehet, hogy teljesen összeálljon a kirakós.
- Takoyakit? - hallottál egy hangot hátad mögül, mire igen nagyot dobbant a szíved.
Úgy tűnt, a sensei egyszerűen itt hagyott, hogy némi elemózsiát szerezzen. Két pálcikát fogott kezében, mindegyiken gőzölgő húsgolyók sorakoztak. Válaszod meg sem várva a kezedbe nyomta egyiket, majd elindult a polcok között, láthatóan egy könyvet keresve.

//A következő két könyvnél szólni fogok, ha megtaláltad őket.

A takoyaki ízletes volt, bár igaz, elég gyorsan elfogyott, senseied pedig eltűnt a bal odali sorok között. Úgy sejtetted, csupán szemlélőként vesz részt feladatodban vagy egyáltalán nem is foglalkozik veled. Azért remélted, hogy ez csak a látszat és valójában alaposan kielemzi gondolkodásod, már ha arra volt kíváncsi. Egyenlőre még bizonytalan voltál abban, hogy ez a feladat valóban egyszerű könyvkeresésről szól-e.
A rajzok sajnos nem járultak érdemben hozzá, hogy összerakhasd a kirakóst, talán a többi könyvre is szükséged lesz. Arra gondoltál, kikéred mások véleményét, hisz több szem többet lát és különböző egyének máshogy értelmezhetnek általad túlbonyolított vagy túlságosan leegyszerűsített dolgokat. Így aztán elindultál a könyvtár túlsó végében helyet foglaló két geninhez, akik mellett már kisebb könyvkupac sorakozott.
Ahogy egyre közelebb értél hozzájuk, apróbb részleteket is kivehettél. Egyikőjük vöröses hajú leányzó volt, orrán apró szemüveggel, nyakában pedig ezüstösen csillogó nyaklánccal. Asztaltársa egy nála valamivel idősebb fiú volt, kócos hajjal és egy különös gyűrűvel, melyet jobb mutatóujján hordott. Előttük számos lexikon lapult, a te szemeid azonban egy apró, rubintvörös könyvecskén akadtak meg, mely éppen úgy nézett ki, mint amit nemrég leszedtél az első polcok egyikéről. Izgatottan a nálad lévőhöz nyúltál és szíved kihagyott egy ütemet. A kezedben lévő könyv kék színű volt.
Még fel sem ocsúdhattál, jobbról senseied tűnt elő, hangtalanul lépve ki az egyik könyvespolc mögül. Pedig nemrég még a könyvtár másik vége irányába indult. Talán egy klón? Vagy illúzió? Akármi is legyen, rögvest a két genin felé vette az irányt, majd bal kezét kinyújtotta feléjük.
- Elnézést, elkérhetném egy kicsit azt? - mutatott a vörös könyvre.

Gyorsan cselekedtél, hisz minden arra utalt, hogy meg kell szerezned a vörös könyvecskét. Ismét. Előre lendültél és nemes egyszerűséggel magadhoz rántottad azt, megelőzve a senseit, aki elég ráérősen mozgott. A két genin furcsán tekintett rád, mestered azonban hamar jelezte nekik, hogy semmi gond. Nyilván ők is vettek már részt különösebb edzéseken, így aztán mintha semmi se történt volna tértek vissza könyveikhez, melyek száma szinte percenként nőtt.
Te amilyen gyorsan cselekedtél, olyan sebesen el is tűntél a tett színhelyéről. Kis járkálás után végül egy padot szemeltél ki, ahol reményeid szerint nyugodtan gondolkodhattál pár percet. Először senseied különös megjelenésein filozofáltál, hisz igen gyorsan tűnt fel a könyvtár egymástól távoli pontjain. Erre három magyarázatot tudtál adni, mégpedig a shushin no jutsut, a klóntechnikákat és a genjutsut. Előbbi kettő általánosan ismert és használt eszközök voltak és mivel most a megbeszélés szerint az alapokat vennétek át, valószínűnek tűnt, hogy ezeket használta senseied vagy ha mégis genjutsura vetemedett, talán egy egyszerűbb fajtát választott, melynek feltörésére neked is lehet esélyed.
A könyvek szín- vagy helyváltozása viszont jóval nagyobb diónak bizonyult. Lehettek egy genjutsu részei is, de az is lehet, hogy valóban megváltoztak, például a rajtuk lévő pecsétek jóvoltából vagy senseied valamilyen technikája segítségével. Az alapvető jutsuk közül csak a transzformációs technikának lehetett bármi köze hozzájuk, de azt ember méretű és alakú dolgokra lehetett használni és ahhoz is igen nagy koncentrációra volt szükség. Akármi is történt azonban, az alapvető tényen nem változtatott. Két könyv volt nálad, a kék és a piros, a zöldet azonban ezidáig sehol sem lelted, holott mind közül annak a megtalálása volt a legfontosabb.
Így aztán nem volt más lehetőség, ki kellett eszelned valamilyen módszert vagy elméletet, mellyel megtalálhatod az utolsó könyvecskét. A legfurcsább az volt, hogy úgy érezted, szinte minden szükséges információ birtokodban van. Talán mégis meg kellene kérdezned a két genint, azok után, hogy ilyen csúnyán ott hagytad őket? Esetleg a mestert kéne felkutatnod vagy a kék könyvben lelheted a megoldást?

//Ha kinyitod a kék könyvet, csupa üres lapot látsz.
//Ha nincs ötleted, csak járkálj a könyvtárban vagy kérdezd meg a két genint, esetleg a könyvtárost.

Valószínűleg percekig ültél a kényelmetlen könyvtári padon, gondolataidba merülve. Noha egyre jobban kirajzolódtak elmédben senseiedtől kapott feladatod körvonalai, továbbra sem érezted biztosnak ötleteidet. Az igazat megvallva, túl sok volt belőlük és teljességében egyik sem fedte le azokat a jelenségeket, amiket a helyiségbe lépésedtől kezdve megtapasztaltál. Valószínű volt, hogy több technika hatásának összességével volt dolgod, köztük a fürge test technika, a klóntechnikák egyike és talán genjutsu is helyet kapott, no meg egy pecséttechnika is elképzelhető volt. Így aztán arra gondoltál, megpróbálod kizárni az illúziók eshetőségét, hiszen most elméletileg az alap dolgokat veszitek át.
A két geninhez egyelőre nem akartál visszatérni, inkább a könyvtároshoz indultál, ki nyilván rendelkezett valamilyen tapasztalattal könyvek és talán fejtörők terén is. Néhány percbe is beletelt, mire a hatalmas helyiség túlsó oldalára értél, ami ismét felvetette a kérdést mestered gyorsaságát illetően. Az öreg könyvtáros hölgy messziről nézve mintha aludt volna, közelebbről azonban már láthattad, ahogy kezeivel szorgosan rakosgat kisebb könyveket. Hogy pontosan mi alapján, az kérdéses volt, de nem akartad megzavarni, így vártál, amíg el nem végzi dolgát. Ez alatt az idő alatt többen is betértek a könyvtárba, de nagy részük rögvest távozott is, hisz csak visszahoztak vagy éppen kivettek egy-egy példányt valamiből.
Amikor végre egyetlen rendezett kupaccá gyűltek az öreg hölgy asztalán lévő könyvecskék, megköszörülted torkod és segítségét kérted.
- Természetesen - nézett rád mosolyogva, ráncai szelíd vonalakba rendeződtek - Egy könyvet keresel?

Az öreg hölgy érdeklődve tekintett rád, láthatóan örült, hogy a keresett könyvnek nem tudjátok a címét, így végre komolyabb feladatnak nézhetett elébe. Átvette tőled a két kis könyvecskét, ám azokat látva kissé kiábrándult, talán viccnek gondolta az egészet, vagy csak szimplán jelentéktelennek.
- Hát nem ismerősek ezek a könyvek - mondta, majd lapozgatni kezdte őket. A kézzel rajzolt ábrákra is enyhe fintorral nézett - Ezek csak firkálmányok. Szerintem ezek csupán üres könyvek, melyekbe írni, rajzolni lehet. Naplónak, emlékeztetőnek valók.
A lapok után alaposabban szemügyre vett téged is és látva elszomorodásod, még egyszer visszafordult az ábrákhoz, majd egy nagy sóhaj kíséretében ismét tanulmányozni kezdte őket, ezúttal valószínűleg más szemmel. Végül megrázta a fejét és visszaadta a két könyvet.
- Sajnálom, sehonnan sem ismerősek. Az óra mindenesetre időt szokott jelezni vagy konkrét időpontot, a tűz pedig hőt vagy fényt, ezek elég egyértelműek. A szemüveg már lehet a látás vagy a keresés szimbóluma, de az orvoslásé vagy a bölcsességé is.
Ezzel ő a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet és visszatért teendőihez, te pedig ismét tudtál min elgondolkodni. Sok időd azonban ezúttal sem maradt, a kezedben lévő könyvek ugyanis már nem azok voltak, melyeket az imént a könyvtáros kezébe adtál. Vagy mégis?
Súlyuk megegyezett, belelapozva is ugyanaz a három rajz köszönt vissza, a lapok tapintásra, szagra és gyűröttségre is teljesen megegyeztek, akárcsak a borító anyaga. A színűk azonban megváltozott, ráadásul nem éppen úgy, ahogy arra számíthattál volna. A vörös és a kék borító immáron eltűnt, helyettük egy lilás és egy ébenfekete könyvet tartottál kezedben. Senseied csupán a vörös és a zöld könyvecskékről beszélt neked, így zavarodottan néztél eme furcsaságokra. Ráadásul immár az is kérdésessé vált, hogy valójában hány könyv is létezik és pontosan mi az a furcsa, megtévesztő tulajdonság, mellyel nehezítik feladatod.

//Emlékeztető: a sensei kezében három könyv volt

Az öreg könyvtárostól kapott információval felvértezve indultál vissza a hatalmas helyiség túlsó vége felé, ahol legutóbb láttad senseied, út közben azonban ismét csak leültél a már korábban is használt padra és egy kis ideig gondolataidba merültél. Feltételezted, sőt szinte bizonyosra vetted, hogy a könyvek képesek voltak megváltoztatni színüket, hisz ez tűnt a legegyszerűbb magyarázatnak, mellyel eddigi viselkedésük nagy részét is meg lehetett magyarázni. De ha ez még így is volt, legalább még egy könyvnek lennie kellett valahol, hiszen eredetileg hármat láttál senseied kezében. Talán épp nála lesz az utolsó, hisz oly gyorsan visszaért, előfordulhat, hogy nem is rejtette el mindhárom példányt.
Összeszedve gondolataid, mindenre felkészülve álltál fel, majd elindultál a déli oldal felé. Hogy minden eshetőséget kizárj, a genjutsu kait használva megszakítottad chakraáramod, eloszlatva minden egyszerűbb illúziót, melyek csapdájába eshettél ezidáig. Környezeted semmit sem változott a procedúrától, ahogy a kezedben lévő könyvecskék sem, így aztán ha kissé csalódottan is, tudomásul vetted, hogy csak egyetlen opció maradt, a geninek, senseied avagy a harmadik könyv felkutatása.
Ahogy azonban elértél célodhoz, meglepő látvány fogadott. A két genin már nem roskadt könyvek fölött, sőt, egyáltalán nem láttad őket sehol. A kupacok is eltűntek, melyeket maguk köré gyűjtöttek, ráadásul még székeik is szépen vissza voltak tolva. Az egész úgy nézett ki, mintha az adott helyen senki sem tartózkodott volna, legalábbis utólagos nagytakarítás nélkül biztosan nem. Ahogy közelebb léptél azonban, észrevettél valami ismerőset. Az ifjú ninják mégse tűntek el nyom nélkül, egyetlen eszköz ugyanis most is ott feküdt az asztalon. A lány szemüvege volt az.

A geninek eltűnése meglepett, de hamar túltetted magad a jelenségen. A szemüveg valamennyire passzolt elméletedbe - ha fejedre nem is - és a genjutsu lehetőségét is nagyjából sikerült kizárnod. A geninekre ugyan már nem emlékeztél elég pontosan és ez bosszantott is, az itt hagyott tárgy könnyen lehet, hogy elengedhetetlennek bizonyul feladatod teljesítéséhez. Jobb ötlet híján pedig úgy vélted, magadra húzod, hátha eljön a várva várt megvilágosodás.
A női keret igen mókásan nézhetett ki rajtad, de a könyvtár innenső részén valószínűleg nem tartózkodott senki más. A lencsék már nagyobb problémát okoztak, dioptriájuk nyolc feletti lehetett. Gyakorlatilag minden elhomályosult, mikor felhúztad az eszközt, ám egy különös jelenséget is szemügyre vehettél, a szemüveg ugyanis kiemelte a zöld színt, élesebbé, erőteljesebbé tette azt, így tökéletes eszköznek bizonyult további kutakodásodhoz, hiszen elvileg egy zöld könyvet kellett megkeresned. Az utolsó és egyben legfontosabb példányt.
Kisebb koordinációs nehézségek után meg is találtad a keresett könyvecskét, ahogy az egyik polc eldugott zugában kuksolt. A szemüveget levéve is látható volt, de nincs az a személy, aki szabad szemmel észrevette volna, olyan jól el lett rejtve. Boldogan indultál felé, a siker ízét érezve, ám ekkor hirtelen szellő csapott el melletted. A nálad lévő egyik könyv a padlóra esett és kinyílt, láthatóvá téve belső lapjait, melyek ezidáig üresek voltak. Jelenleg azonban fekete vonalak és szimbólumok sokasága sorakozott rajtuk, egyértelműen nem senseied kézírásával. Egy kínos másodpercbe tellett, mire felfogtad, mit is látsz. A könyvecske belseje robbanójegyzetekből állt.
A szellő elmúlt és mestered jelent meg előtted, egy gonosz félmosollyal arcán. Baljós kézjelet formált és rögvest hozzálátott a technikához.
- Jubaku fuuda... kassei!

Az egyszerű bunshinok semmiféle fizikai testtel nem rendelkeztek, így sajnos a robbanás erejét sem voltak képesek felfogni. Erre azonban szükség sem volt, a lángok hirtelen feltűnése után ugyanis minden elcsendesedett. Egy kevés füst maradt csupán, az is hamar szerte foszlott és se a bútorzatnak, se a könyveknek nem esett semmi bajuk sem. Először nem értetted mi is történt, de aztán észrevetted a földön heverő, nyitott könyvecskét, melynek lapjai robbanójegyzetekből ismét üres oldalakká varázsolódtak. Úgy tűnt, senseied pontosan tudta, mikor fog bekövetkezni e változás és úgy időzítette a robbantást, hogy az ne okozzon károkat, csak rád ijesszen, illetve valamilyen reakciót váltson ki belőled. Csak találgatni tudtad, hogy végül elégedett volt-e cselekedeteddel, annyi azonban bizonyos volt, hogy a még ép klónod megzavarta, legalábbis egy pillanat erejére, így egy füstbomba segítségével gyorsan elsurrantál mellette és megrohantad az áhított harmadik könyvecskét.
A kissé talán meggondolatlan, de sebesen kivitelezett művelet sikeres volt, így kezedben szorítva zsákmányod állhattál fel, ám a győzelem íze ezúttal se tartott sokáig. A robbanójegyzetes könyvvel együtt a másik kettő is megváltozott és a zöld szín helyett immár éjfekete virított a borítón. Ráadásul mestered is eltűnt a bombád által okozott füst segítségével. Bizakodó lehettél azonban, hiszen mindhárom könyv birtokodban volt, egyik továbbra is a könyvtár padlóján, nyitva heverve. Úgy gondoltad, már csak minimális erőfeszítés választ el célodtól. Egyetlen darabka és a kirakós végleg összeáll.

Olykor a legegyszerűbb módszerek vezetnek a legjobb végeredményre. Ezen logika mentén helyezted magad elé mindhárom könyvecskét és tartottad őket szemmel, közben pedig az egykor vörös, jelenleg épp citromsárga borítóval rendelkező példányt bújtad. Annak belseje azonban továbbra is a már jól ismert három ábrát mutatta, az órát, a tüzet és a szemüveget. A szimbólumok jelentése vagy jelentései már sokat tisztultak fejedben, de némi bizonytalanság még a három könyv birtokában is megmaradt. A polcról még zöld színt árasztó darab jelenleg éjfeketének tűnt, míg a harmadik példány, melyet szintén vörösen találtál, jelenleg türkizben pompázott.
A színekről a pecsétekre esett tekinteted és különös felfedezést tettél. Úgy tűnt, a könyveken lévő szimbólumok két részből állnak, a felső hajszálpontosan egyezett mindhárom esetben, az alsó azonban különböző volt. Lehetséges, hogy mindegyik két tulajdonsággal rendelkezik, egy közössel és egy eltérővel? Vagy az alsó szimbólumnak az aktuális színhez lenne köze? Számos ötlet eszedbe jutott, sokat rögtön elvetettél, másokon rágódtál, ám tekinteted végig a kis könyveken hagytad, így szemtanúja lehettél egy különös, de ugyanakkor megnyugtató jelenségnek is.
Elsőként a citromszínű példányon indult be a változás és furcsa koszfoltok keletkeztek rajta. Szinte rögtön követte őt a másik kettő is és rövidesen mindhárom teljesen szürkévé varázsolódott. Itt azonban nem állt meg a folyamat, a hamuszerű anyag amilyen gyorsan rájuk telepedett, le is vált róluk és a könyvecskék rövidesen új színekben pompáztak. Illetve nem egészen, az egyik színnel már többször is találkoztál, a citrom ugyanis vörösbe ment át. Ha jól figyeltél, a türkizből barna, a feketéből pedig hófehér lett. A pecsétek ugyanakkor nem változtak, ahogyan a könyvek tartalma sem.
Izgatottan ráncoltad össze szemöldököd és meredtél gondolataidba. Így, hogy már láthattad, ahogy színüket váltják, egyszerűsödött a feladvány, kevesebb síkon kellett elmélkedned. A feladat a zöld könyv eljuttatása volt mesteredhez, aki most már érthető volt, hogy miért oly rövid időkre tűnt fel. Valószínűleg ki kell találnod, hol, mikor vagy miért fog egyik könyved zölddé változni és pontosan ott vagy akkor kell átadnod mesterednek, aki jelenleg bárhol tartózkodhat. Gondolatmeneted végén korábbi önbizalmad kissé megrogyott, hisz úgy tűnt, feladatod végső fázisa jóval nehezebb az eddigieknél. Noha az is igaz, hogy a szerencse eddig melletted állt, így a helyzet egyáltalán nem volt reménytelennek mondható. A kérdés csupán annyi volt, megéri tovább figyelned a könyveket, vagy minél gyorsabban senseied nyomába kellene szegődnöd.

//Ha gondolod, készíts egy kis táblázatot arról, melyik könyvet hol, mikor, milyen színben találtad, azóta milyen színekre váltott és milyen más tulajdonságai voltak a könyvnek.
//Egy (nem valós) példa:
//Egyes könyv , bejáratnál , vörös->zöld->fehér->barna, robbanójegyzetek
//Kettes könyv , geninek asztalán, fehér->zöld->fekete, ábrák
//Hármas könyv, ... , ... , ...

Szorgosan jegyzeteltél az imént készített táblázatodba, annak reményében, hogy megfejthesd a színváltás titkát, vagyis immár kevésbé misztikus szavakkal élve, periódusát. Amennyiben elméleteid bármelyike helyesnek bizonyult, pontosan meg tudtad mondani, hogy a jövőben mikor fog újra előállni az említett zöld szín. Egyetlen apró probléma volt csak, mégpedig a piros-kék-zöld kombináció előállása, ami majdhogynem lehetetlennek tűnt, legalábbis ha mindhárom könyvecske egyszerre kezdte átalakulásainak sorozatát és mindig egyszerre váltottak színt. Ezt azonban csak feltételezni tudtad, hisz lehetséges volt az is, hogy mestered aktiválta őket, mégpedig egyiket később a többinél. Az is előfordulhatott, hogy valamilyen eseménytől függött a folyamat kezdete, például történhetett, hogy a te közeledtedre aktiválódtak, esetleg hangra vagy konkrét időpontra.
Rövidesen választ kaptál a rejtélyre, a könyvek ugyanis ismét színt váltottak, ahogy az várható is volt. A jelenség a korábbihoz hasonlított és ahogy becsülted, ismét előállt a piros-kék páros. A harmadik könyv narancsos színárnyalatot öltött, amivel eddig még nem találkoztál. Táblázatod figyelve már nem maradt sok eshetőség. A vörösből kékre váltott könyvet túl hamar megtaláltad ahhoz, hogy addigra egy teljes ciklus lefutott volna, így egészen bizonyos volt, hogy a harmadik könyv immár nincs szinkronban az első kettővel. Noha jó lett volna tudni ennek okát, nem tudtál módszert, amivel kideríthetted volna és egyébként is a cél a zöld könyv célbajuttatása volt.
Nem messze ülőalkalmatosságodtól elég jó rálátás nyílt a könyvtári nagyórára, mely kísértetiesen hasonlított a senseied által rajzolt időmérőre. Úgy saccoltál, hogy két váltás között körülbelül kettő és fél perc telik el, így nem sok időd maradt mestered megtalálására, legalábbis ha nem akartál újabb tíz percet várni. Ráadásul a szimbólumok jelentésmezőjére is egy új réteg került és nem voltál teljesen biztos abban, hogy nem vár még rád újabb komisz akadály.
A könyvecskék ismét váltottak, így egy lilás, egy ébenfekete és egy zöld példány volt jelenleg nálad.

//Ezidáig remekül játszottál, óva intelek azonban, egy már ismert veszély leselkedik rád...

Noha számos dologra kellett figyelned eme eredetileg egyszerűnek tűnő feladatban, semmit sem tévesztettél szem elől. Tisztán emlékeztél mestered utasítására, miszerint vörös könyv átadása tilos volt. Így biztos, ami biztos alapon magadnál tartottad mindkét példányt, mely e színt vehette fel, hogy senseied semmikép se kaparinthassa meg őket. Mindez egy veszélyforrást is tartogatott azonban magában, hisz már tapasztaltad, ahogy a lapokból robbanójegyzetek jöttek létre. Mestered legutóbb ezeket fel is használta ellened, noha inkább csak ijesztésre, mint komoly támadásra. Ugyanakkor a robbanás nem fejeződött igazán be, így akár még az is lehetségesnek tűnt, hogy a következő váltásnál ismét életre kel a lángok által szimbolizált veszély.
Mindezen óvatosság azonban feleslegesnek bizonyult, a könyvtár polcainak párhuzamossága ugyanis könnyen használhatóvá tette a shushin no jutsu alkalmazását, mellyel éltél is, szempillantás alatt szelve át hatalmas távolságokat. Ezzel a módszerrel igen rövid idő alatt meglelhetted a senseit, már ha ő a könyvtárban tartózkodott. Könyvek ezrei száguldottak el melletted, míg végül az egész épületet bejártad, mesterednek azonban nyomát sem láttad. Újból nekifutottál a dolognak, ezúttal más irányból, a lehető legnagyobb odafigyeléssel. Kis idő után találtál is valamit, mégpedig egy igen fura jelenséget. Az egyik polc alján mintha egy cipő lógott volna ki, ráadásul ahogy közelebb léptél, különös gyűrődéseket véltél felfedezni a könyveken és a bútoron is. Egy másodperc múlva aztán az egész elmosódott és egy nagy, koszos lepel hullott alá. Kis gondolkodás után felismerted a jutust, melyet láthatatlanság köpenye technikaként tanultál. A lepel mögött mestered állt, kérdőn tekintve rád.
- Ezek szerint végeztél? - kérdezte kíváncsian.
A kezeid közt szorongatott könyv szerencsére még mindig zöld színű volt, de talán már csak másodpercek erejére marad így. A sensei pedig bizonyára nem fog tíz percet itt rostokolni, sőt valószínűbb, hogy még jobban elrejtőzik előled, így gyorsan kell cselekedned.