Tao Előtörténete

Név: Tao (többre nem emlékszik)
Ország: Vízesés Országa /Takigakure/
Rang: Vándor ninja /Genin/
Kor: 17
Nem: Nő

Kinézet:
Az arca nem látszik a fején lévő kapucnitól, csupán a szája és egy vörös szempár látható az arcából. A kapucnijára macska fülek vannak varrva, nem maradt le a farkinca sem mely a ruhára van tűzve. A ruhája mag egy pulóver, mely alatt egy sort és egy póló van, maga a pulóver eddig macska mancsokban végződik, melyekből karmok (pengék) ugranak elő, ha harcra kerül sor. Cipője is kissé egyedi, hisz az is mancsokat formál, sőt az igazat megvallva inkább csizma mint cipő, ami pontosan térdéig ér fel. 160 cm magas, átlagos testalkatú leányzó. 
A kapucni alatt:
Egy rövid, szőke hajú, hatalmas vörös szemekkel megáldott, réz bőrű leányzó bújik meg.
/Ha látható az arca azt külön jelzem majd./

Jellem:
Nagyon aktív és barátságos. Mindenben a játékot és mókát látja. Személyisége kissé olyan mint a macskáké, ez a beszédén is hangzik, mivel hajlamos nyávogni egy-egy mondat előtt vagy végén, van mikor ez elmarad. Elég furcsán beszél, hisz E/3-ban beszél magáról általában, van mikor ez el marad, de ez a ritkábbik eset. Szokás az embereket általa kreált becenevekkel illetni, ezek általában az illető személy jelleméhez vagy külsejéhez kapcsolódnak. Szeret hosszasan, sütkérezni a napon, viszont van mikor nem lehet vele bírni és túlságosan is energikus. Ha valamibe belekezd azt általában be is fejezi, ha küldetésről van szó biztosan véghez viszi a rá kiszabott feladatot. Nem igazán látszik a viselkedésén a kora, hisz elég gyerekesen viselkedik és sok mindent úgy is reagál le mint egy kisgyerek.

Felszerelés:
Shurikentartó:
- 5 db  Shuriken
- 2 db  Kunai
- 10 db  Senbon
- 5 db Füstbomba
Hátizsák:
- Élelem
- 1 db Elsősegélykészlet
- Pénz
- 10 db Robbanó jegyzet
- 1 doboz (25 db) Energiatabletta

Előtörténet:

Lángok, káosz, kétségbe esett arcok látványa, segély kiáltások hangja majd nagy sötétség…
Ébredés egy nyugodt vízparton, az egész esti káosz csak rémálomnak tűnt sőt csak össze-vissza villogó képek maradtak belőle. ~Mi történt? Hol vagyok?~ Csupán ezek a kérdések voltak Tao fejében, semmi más, nem emlékezett semmire, csak az ébredésére, na meg a nevére és a korára a többi mind kiesett. Három éves volt mikor ez történt, szóval Tao úgy kezelte a dolgot mintha csak ma született volna, bár tudta, hogy nem így van, mégis könnyebb volt számára a ködös képeket is feledni, mintsem megtartani magának.

Ébredés után

Kissé álmos és fáradt arckifejezéssel nézett körül a vízparton, ahol ébredt, felkelt a földről csak ekkor vette észre, hogy csurom vizes, de nem érdekelt, hisz idegen helyen volt, ha próbál visszagondolni arra, hogy hogyan került ide, csak zavaros képek ugranak be a fejébe, nem emlékezett semmire, csak a nevére és az életkorára. Az álmos csendet egy bokor zörgése zavarja meg, melyből egy puma kölyök ugrik elő.
- Egy cica! Eltévedtél?
- Tao is eltévedt, mi lenne, ha ketten keresnénk meg a jó utat!?
Bár amint Tao megindult a „cica” felé az rögtön elszaladt, persze a kislány rögtön utána rohant, hisz nem akart egyedül maradni. Egyre bentebb került az erdőbe, egyre inkább elveszettnek érezte magát, de nem érdekelte csak kis bundást akarta utol érni. Annyira üldözte a kis állatot, hogy hasra esett közben, így szem elől tévesztette a „cicust” is. Tao nagyon elkeseredett, hisz nem tudta hol van és teljesen egyedül volt az erdőben. De nem volt ideje szomorkodni, hisz nem akart az erdőben oda veszni, így hát neki indult a rengetegnek hátha kilyukad valahol, ismét zajokat hallott, viszont ezek mások voltak mint az előző ezek léptek voltak, valaki járt az erdőben, Tao elindult a zajok forrása felé és egy idősebb férfiba botlott. Szó szerint belebotlott az illetőbe, mivel megint esett egy nagyot, erre a férfi oda ment hozzá, hogy megnézze mi baja.
- Hé kölyök jól vagy? És mit keres egyedül egy ilyen kis kölyök mit te az erdőben?
Tao felkelt a földről amennyire tudta leseperte a nedves ruháiról a koszt és választ adott az idegennek.
- Tao jól van, csak épp elveszett.
Az öreg vakargatta a fejét egy darabig, nem tudta hova tenni a dolgot, gondolkodását viszont megzavarta Tao kérdése.
- Tao nem tudja hol van és, hogy merre kéne mennie az Öreg Úr nem tudja véletlenül?
Meglepetten nézett Taora az öreg, majd vett egy mély levegőt és választ adott kislánynak.
- Öreg Úr?! Annyira öreg azért nem vagyok kölyök.
- Hogy hol is vagy pontosan, gondolom azt már észrevetted, hogy egy erdőben, de gondolom nem is ez érdekel. – Jegyezte meg a férfi, miközben kedves mosoly ült ki az arcára.
- Nos pontosabban a Vízesés Országában vagy, és innen nem messze van az ország rejtett faluja is Takigakure, én magam is ott élek.
- Szerencsés egy kölyök vagy, hogy belém botlottál és nem valami vadállatba.
Tao nagyra nyitott szemekkel hallgatta a férfit, majd mikor sokadjára is hallotta kölyök szót, nem tudott tovább csendben maradni.
- Tao nem kölyök, van nevem is és már elég sokszor elmondtam!
- De elmondom megint az én nevem Tao és már 3 éves vagyok.
Az öreg persze nem mutatott különösebb reakciót, elnevette magát és közben a kis lány buksijára tette a kezét.
- Egek. Heves természeted van, ahhoz képest milyen pöttöm vagy.
- Tudod mit Tao elviszlek a faluba és lakhatsz nálam, talán még egykét trükköt is tanítok neked.
- Na mit szólsz?
A lány szeme felcsillant, nagyon örült, hogy innentől nem lesz egyedül, bár azt nem értette, hogy milyen trükkökről beszélt neki az „Öreg Úr”.
- Tao nagyon örülne neki! Nagyon szépen köszönöm. - Meghajol.
- De milyen trükkökről beszélt az Öreg Úr?
Az öreg csak nevetett egy nagyot, majd kézen fogta Taot és elvezette a faluba.


A falubéli élet (Akadémiai évek, Geninné válás)

A faluba vezető úton kiderült, hogy a férfi aki magához vette a Taot egy ninja. A ház amiben az „Öreg Úr” élt nem volt túl nagy, még éppen akadt egy kis zúg a lány számára. Bár ami lényeges változás volt a lányon azaz volt, hogy szörnyen megkedvelte a macskákat, ebben nem is volt semmi furcsa, addig amíg el nem kezdett úgy is viselkedni, mint egy macska. Szörnyen aktív volt, folyton játszani akart alig lehetett vele bírni, ahogy teltek az évek Tao egyre inkább elmacskásodott, cica füleket viselt és még farkincát is csinált magának, de legfeltűnőbb az volt, hogy minél többet ment a macskák után annál jobban megtanult lopakodni és csendesen járni.
Nyugodt és vidám idők voltak ezek, így telt el három év. Tao immáron 6 éves és egy nap, így állított haza az „Öreg Úr”.
- Tao képzeld van egy jó hírem, holnaptól a Ninja Akadémiára fogsz járni!
Tao gondolkozott egy darabig, majd hatalmas kérdő tekintettel, kérdezett vissza a hír hallatán.
- Akadémia és az miért jó? Mit fogok ott csinálni?
Látszólag meglepte a férfit a lány reakciója, de végül mély levegőt vett és magyarázásba kezdett.
- Nos itt tanulhatsz rengeted dolgot a ninja világról és a különböző technikákról.
- Bár tudom, hogy téged nem igazán köt le ez a része, szóval másik része pedig az, hogy sok veled korúval akikkel barátkozhatsz és játszhatsz is.
Tao csak a játék szóra figyelt fel a többi nem igazán foglalkoztatta.
- Akkor Tao tud majd sokat játszani?!
- Nyáááh az nagyon jó móka lesz!
Nem is lett tovább szaporítva a szó, aznap este Tao korán feküdt, hogy másnap korán tudjon kelni és időben érkezni az Akadémiára. Na persze az első napot még élvezte, de az idő telésével, már egyre megszokottabb lett számára minden, még az is, hogy piszkálták a macska szeretete miatt. Az órákon többnyire aludt vagy be sem ment a tanterembe, helyette ah hasát sütette az iskola udvarán lévő fák egyikén. A legmeglepőbb az egészben az volt, hogy egyel talán nem volt boldogtalan semmi miatt, hiába kapott egyre nagyobb pofonokat mindig felkelt és mosolygott, sose haragudott senkire, egyszerűen azt csinálta amit akart és akkor amikor akarta, nem érdekelte, hogy ezt épp hol és milyen időben teszi. A szidásokkal sem foglalkozott, egyszerűen úgy kezelte a dolgokat mint egy macska, ha nem tetszet neki valami odébb állt és nem foglalkozott többet a dologgal, csak ott jelent meg ahol tudta, hogy jó neki. Az igaz, hogy idő közbe azért ragadt némi tudás Taora, csak épp nem mutatta meg senkinek se, és még csak nem is lényeges dolgokra használta azt ami ráragadt. Az idő telésével egyre jobb lett a ruházata és egyre inkább hajazott egy macskára, sok időt fektetett abba is, hogy a farkincáját mozgatni tudja a chakrájával, bár erről senkinek sem szólt, egyszerűen annyit használt a dologhoz amit a suliban hallott a chakra irányításáról használatáról. Mindenkit meglepett az mikor nem bukott meg a suliba és tovább jutott, ezt még maga Tao sem tudta megmondani, hogy hogyan csinálta. Igazából fel se tűnt számára, hogy igen csak sok mindent megtanul és vannak dolgok amibe kicsit jobb is mint a többiek, na persze ebben sokat segített neki az „Öreg Úr” is, hisz sokat gyakorol vele és elég rendesen odafigyelt arra, hogy nem lógjon el a suliból és egy kis fegyelmet is próbált Taora erőltetni.
Nem is tűnt fel az idő múlása, mégis eltelt 6 év. Tao 12 éves lett és közelgett a Geninné válás pillanata is. Na persze az öreg jobban izgult emiatt mint Tao, így a vizsga előtt egy nappal mindent megpróbált átbeszélni Taoval. Na persze Taonak nem tetszet a dolog, így nyafogott.
- Figyelj Tao a holnapi nap nagyon fontos lesz, szóval amit tudunk beszéljünk át.
- Nyáááh… Tao nem akarja ezt, játszani akarok, utána pedig aludni.
- Egek! Nem lesz egyszerű feladat, na jó gyorsan beszéljük át a holnapi napot utána mehetsz, úgy sem jutunk sokra ezzel a hozzáállással.
- De miért kell ez? Tao úgy is megcsinálja valahogy, ugyanúgy ahogy eddig is.
- Fontos, hogy most jó legyél, végül is innentől Genin leszel, ez az első fok a ranglétrán, innentől már csak fentebb van.
- Taot nem érdekli, ez nem mókás, túl sok szabály van ez nem nekem való dolog. Tao szeret szabadon mozogni, de így nem tud.
Tao hanyatt fekszik a padlón, majd a hasára fordul és próbál erőst elaludni és nem foglalkozni semmivel.
- Így nem jutunk semmire, rendben te nyertél, mivel dolgom van nem tudlak sokáig nyaggatni, de azért tanulj kicsit a holnapi napra.
- Nyáááh…
Majd az „Öreg Úr” nagyot sóhajtott és elment otthonról. Persze Tao nem tanult semmit, csak a hasát sütette egész nap. Eljött a holnap és vele együtt a vizsga napja is, Tao álmosan és lajhár tempóban vonszolta magát végig az utcákon, egész az Akadémiáig. Nem lesz sok feladat a vizsga egy írásbeli részből és egy jutsu bemutatásából fog állni. Tao bevánszorgott a tanterembe és leült a helyére, szokásosan ő érkezett utolsónak. Miután mindenki a helyén volt kiosztották a dolgozat lapokat. Tao álmosan olvasgatta a feladat lapot, legszívesebben aludt volna egy nagyot, de most nem lehetett, ezen muszáj túl jutnia. Álmos lassúsággal töltötte ki a tesztet, szinte félig aludt közben, de túl jutott rajta. A tesz kitöltése után volt egy kis szünetük, míg kijavítják és átnézik a dolgozatokat. A macska lány ezt az időt alvással töltötte, míg mindenki más a jutsuját gyakorolta. Vége a szünetnek, de Tao maradt utoljára így kin maradt még egy kicsit és egy fa lombaján szunyókált tovább, nem nagyon izgatta a dolog.  Végre Taon volt a sor, persze kikellet menni hozzá és felébreszteni, de ez nem okozott fejfájást neki. Belépett a terembe, meg állt a tanár előtt és várt.
- Nos, Tao mutass be egy jutsu és mehetsz is.
- Milyen jutsut mutassak be Sensei?
Egy darabig gondolkodóba esett, majd a hölgy gyorsan válaszolt Taonak.
- Mit szolnál egy egyszerű alakváltáshoz.
- Nyáááh! Akkor Tao bemutatja a Henge no Jutsut.
Majd a lány neki állt a jutsu végre hajtásához, megformálta a megfelelő kézjeleket, majd felvette egy fehér tigris alakját. Ez mindenkit meglepett senki sem várta volna, hogy pont egy tigris alakját veszi fel, de a sensei-je csak örült a sikeres jutsunak.
- Nagyon jó, de lepróbálhatnád egy személy alakját is felvenni, utána tényleg végeztünk.
Na persze Taonak nem tetszett az ötlet, de nem volt más választása, körbe nézett a teremben, majd megint végre hajtotta jutsut ezúttal a Sensei-je alakját vette fel, majd leült a földre, elfordította fejét és morogni kezdett az orra alatt.
- Most már mindenki boldog?!…nyááh
Majd feloldotta a technikát, felállt és várta a végső értékelését.
- Szép volt. Sikeresen átmentél a vizsgán, bár az írásbeli része nem a legfényesebb lett, de a jutsuval kimentetted magad Tao, főleg amiatt, hogy kétszer kellett megcsinálnod.
Tao megkapta a fejpántot, nem az övé lett a legjobb eredmény, de sikerült neki a vizsga, a lány számára csak ez volt lényeg. Másnap pedig megtudta kikkel lesz egy csapatba, bár Taot nem érdekelte, nem is nagyon jelent meg az edzéseken, inkább a maga útját járta. Igaz ez nem is marad szó nélkül, ami Taot egyre inkább zavarta, egyre jobban elvágyott a faluból és messzi tájakra akart menni úgymond „Kóbor macska” szeretne lenni.

A falu elhagyása és annak folyamata

A csapatba ahova beosztották két évig maradt meg, ugyanis mivel folyamatosan kimaradt mindenből kerítettek mást a helyére, bár ez Taot nem zaklatta fel, annál inkább fájt a gondviselője feje.
Tao mát 14 éves volt, egy Genin aki csapat nélkül van és még csak meg sem hatja a dolog. Két év alatt azért a hébe-hóba edzések során ragadt rá valami, persze csak az amit hagyott, hogy ráragadjon. Tao már ekkor elakarta hagyni a falut és világot látni, de a gondviselője ezt nem engedte meg neki, mondván, hogy még túl tapasztalatlan ehhez és egyedül nem bírná sokáig. Persze a lány rendíthetetlen volt, így a gondviselője tanítani kezdet, hogy nyugodt szível engedhesse útjára a lányt. Ez a folyamat, még három éven át eltartott, eközben Tao megtanult fára mászni a chakra irányítás segítségével, a vízen járást is megtanították neki, bár ez nem megy neki jól, mivel nem érdekelte így nem is tökéletesítette. Amit még megtanított neki az „Öreg Úr” az a fegyverébe való chakra irányítása és azáltal való erősítése, így derült ki az is, hogy Tao chakrája szél elemű, bár elettek neki magyarázva az alap szél elemű jutsuk Tao sosem mutatta meg mire jutott velük. Az biztos, hogy a chakra irányításba és rejtőzködésben kiemelkedőbb mint az átlag.
Tao betöltötte a 17-et, és már teljesen készen áll a falu elhagyására, bár az „Öreg Úr” nem így vélekedett, de már nem volt vissza út, a lány nem lehetett már féken tartani. Eljött a búcsú ideje és a „kirepülés” ideje is.
- Tao biztos elakarod hagyni a falut, ha kicsit jobban megerőltetnéd magad, akkor nagyon jó ninja lehetne belőled.
- Taot ez nem érdekli, világot akarok látni! Túl unalmas itt a faluban.
Az „Öreg Úr” látta, hogy Tao nem tágít minden féleképp elfogja hagyni a falut, már tényleg csak a búcsúzkodás maradt. Kikísérte Taot a falu kapujához, majd fájó szívvel engedte útra a lányt.
- Ég veled, remélem azért néha haza látogatsz majd?
- Nyááh, ez természetes, nekem csak az Öreg Úr van senki más.
- Akkor Viszlát!
Majd a lány elindult, még egyszer vissza fordult a falu felé és integetett egyet, majd elkezdte az útját „Kóbor macska” ként.

Üdv!

Először is bocsánat, hogy csak most reagálom le, közbe jött pár dolog.
Rendben értem a problémát, amint időm fogja adni javítom is, sajna ez most nem lehetséges, nincs túl sok időm foglalkozni vele.
Szóval egy darabig még nem lépnék játékba, ha szükséges akkor az előtörténet postot is törlöm, és majd újra küldöm javítva amint játékba tudok lépni.
Ez előre láthatólag olyan Január vége vagy Február eleje, legfőképp azután miután lementek a vizsgáim.