Re: Utcák és terek

Ebisu Csüt. Márc. 19 2020, 20:29

// Akihiro Jaken - A hőslét ára //

Az őrök csak némán figyeltek téged, a maszkjuk miatt az arcukat sem láttad, nem tudtad leolvasni mit is gondolhatnak most. Bár a megkapott információ alapján, tudhatod mi járhat a fejükben...

Az egyik őr lassan megmozdul, lándzsáját megpörgeti maga előtt és egy határozott mozdulattal földre csapja a bot végét. A maszk alól hatalmas fújtatás jön ki és újfent elcsendesül. A többi páncélos őr némán nézi a jelenetet.

-Beléphetsz...Konoha-i...- mondja neked semmitmondó hangon.

A maradék három férfi meglepődnek a mondaton, de tüstént összekapják magukat és utat engednek számodra a palotába. A súlyos ajtó lassan és sercegve - mintha apró kavicsokon mozogna az egész nyílórendszer- nyílik ki előtted. Egy hatalmas téglalap alakú palotát látsz magad előtt beépítve a hegybe, szigorúan tradicionális tetőelemekkel kiegészítve. A tetőrészek ereszeinél bizonyos méterenként narancssárga lampionok égnek, ezzel is tündöklővé és impozánssá tegye a főúri lakot. Az utad előbb egy hosszú kerten vezet át, ahol apró mesterséges tavakat látsz gyönyörűen feldíszítve lótusz virágokkal, vízköpőkkel és egy-egy női alkatú szobrokkal.

Közelebb érve a fagerendák körül fekete szalagokat látsz felkötve s az az egy beesett arcú cseléd lány is aki előd jött, ő is teljes feketébe öltözött. Igen komoly csapás lehetett számukra...

A szolgálólány nem mond semmit, csak a kezével mutatja befelé az utat, valószínűleg azt akarja hogy kövesd. Beljebb érve letisztult folyosókat látsz, néhol egy-egy hosszúkás fali festmény díszíti azokat, legtöbbjük a vízzel kapcsolatos dolgokat festik le. Egy hosszabb percnyi gyaloglás után egy óriási, ketté húzható ajtó előtt megálltok. Az ajtóelemekre egy nagy hegy van festve, melynek csúcsáról egy apró kék csík indul el egészen annak a középpontjára, ahol a "Vízesés" kanjik olvashatóak le. Alig hallható, de vízcsobogást is hallasz a falon túlról. A fekete ruhás nő finoman letérdel, óvatosan a lábaira helyezi a kezét és becsukja a szemét. Pár másodpercig ebben a pózban marad, majd maga mellett elkezdi ütni a földet. Követed a példáját és mellé letérdepelsz. Az elején egy picit kényelmetlen, de hamar megszokod. A nő lágy mozdulatokkal kihúzza az ajtót, de csak annyira, hogy őt lehessen látni a szobába lévőknek.

-Óh, Mélyen tisztelt Hafu Urukai-sama! Elnézést a zavarásért, de megérkezett a Levelek Közt Rejtőző Falu Shinobi-ja, akiről a kontraktusban is szó volt. Meghallgatást és nemes küldetésének elkezdését szeretné nemes otthonodban.- hajol meg teljesen előre.

Az ajtó eltolásával most más tisztán hallható volt a víz csobogása és kellemes, kékes fény szűrődött ki az ajtón. A lány válaszát néma csend fogadta, majd mozgolódást hallottál a túloldalt.

-Jöjjön...be....- hallottad a mély hangot, ami a benti visszhangtól még inkább férfiasnak és természetellenesnek hatott.

A hölgy kezei maguktól mozogva eltolták a te részedről az ajtót és jobban is megnézhetted a termet: a helyiség U alakban víz vette körbe, melynek forrása a szoba két oldalsó falából csorgott ki. A terem túlsó oldalán egy mohás szikla és egy hatalmas gránit trón helyezkedett el -megjegyezendő hogy lélegzetelállító faragással rendelkezett a királyi ülőhely- , aminek a tetején ott ült a jelenlegi Daimyou. Arca csöppet ráncos volt, szemei beesve és szőkés, már-már őszülő haja lazán lógott az arcába.

-Állj...fel...- hallottad újra mély hangját s úgy is tettél.

Két lábra emelkedtél és lassú léptekkel a trón felé indultál. Furcsa érzés kerített hatalmában, úgy érezted megfigyelnek. Persze nem az előtted álló személyről beszélünk, hanem valami...vagy valaki másról.

-Egy lépéssel sem tovább!- hallasz egy eddig ismeretlen férfi hangot és mire észbe kaptál máris egy lándzsa éles pengéje virít újfent az arcod közelében.

Valahogy ez nem a te napod, mintha akarva-akaratlanul vonzanád magadhoz az éles tárgyakat. Ahogy lenézel magad elé megláthatod, hogy a szikla életre kelt és egy picit túlsúlyos alak formálódik ki az egészből. Igazán impozáns álcázási technika...

A tér elkezd meghajolni az arcod másik oldalánál és egy másik penge - ezúttal kardé- van vészesen közel a torkodhoz. A másik irányba pillanatba egy maszkos, karcsú testű női alakot vélsz felfedezni. Ő valószínűleg egy teljes álcázást vethetett be, hisz még a lépteit sem hallottad.

Utcák és terek - Page 2 Fat-gum-my-hero-academia-e1575725699783

Utcák és terek - Page 2 477b117f2a9442dae4a9cb56ba0ce62d

Mindketten mozdulatlanul állnak, fegyvert feléd szegezve, a határozottság csak úgy ég a szemükbe. Biztos vagy benne, ha azt mondaná a Daimyou, hogy szedjenek darabokra téged, ezek zokszó és lelkiismeretfurdalás nélkül megtennék. A pengék élei leemelődnek rólad és mindketten a trón egy-egy oldala mellé sétálnak, valószínűleg a vezetőjük jelzett.

-Fúhhh, basszus, haver, azért ez közel volt, majdnem egy fejjel rövidebb lettél, hehe!- vigyorodik el a testesebb.

-...- a lány csak némán társa felé fordul.

-Jaja, szerintem is jól elrejtőztünk!- mondja társának.

-Elég...- remeg bele a szoba a Daimyou hangjába s mindkét védelmező vigyázzba vágja magát. -Mi a neved, Konoha-i...? Te lennél az, akit a Vízért küldtek őrzőnek? Egymagad? - kérdezi a Daimyou s morcosan felemeli az egyik szemöldökét.

**Akihiro Jaken** Vas. Márc. 22 2020, 19:12

//A hőslét ára//

- Beléphetsz...Konoha-i... – hallottam a maszk miatt tompábban a szemben álló őr hangját, miután fegyverét megpörgetve a földre csapott. A hatalmas kétszárnyú ajtó ekkor megmozdult, s szép lassan elém tárult a Daimyou lakhelye. Először a lampionok által beragyogott, impozáns palota tűnt szembe, majd szemem a hatalmas kertre vándorolt. Lassú léptekkel indultam át a kapun, egy kissé kárörvendő mosoly kíséretében biccentve a maradék három őrnek, ahogy elhaladtam mellettük.
Talpam alatt ropogott a kaviccsal kiszórt ösvény, mely a kerten keresztül cikázott a tavak és szobrok között, egészen a palota bejáratáig. Lenyűgözőnek találtam a palotát, pusztán azt sajnáltam, hogy a hangulat, és érkezésem körülményei megpecsételték látogatásom hangulatát, s a feketébe öltöztetett palota rontotta a csodálatos látványt.
A fagerendákhoz érve egy szintén feketébe öltöztetett, szótlan cselédlány fogadott, majd pedig intett neki, hogy kövessem. Szó nélkül követtem a létesítménybe, majd a festményekkel kidíszített folyosón végigkövetve elérkeztünk Daimyou főterméig, ahol minden bizonnyal találkozok vele. A kétszárnyű ajtó, amely elválasztott minket egymástól, rendkívül szépen megfestett díszítéssel pompázott. A hegy nagyon részletesen ki volt dolgozva, míg a vizet már-már csak egy egyszerű kék vonal ábrázolta, amely kettészelte a hegyet. Egyszerű volt ugyan az összhatása, s mégis lenyűgöző látványt nyújtott.
A lány letérdelt a kihúzható ajtó előtt, én pedig csak kínosan álltam mögötte egy darabig, kezeimet magam mögött összekulcsolva, előre-hátra ringatózva, s nézelődve a helységben. Eltelt egy pár másodperc, mire észbe kaptam, hogy a földet paskolja maga mellett, hogy én is térdeljek oda, így hát követtem a példáját.
Amikor kihúzta maga előtt az ajtót, már tisztán hallottam a korábban csak tompa csobogó hangját a víznek, s a lány háta mögött a falra pillantva, láttam a falon táncoló fényeket a víz tükröződéséről.
- Jöjjön...be... – visszhangzott a mély, tekintélyt parancsoló, s mégis megfáradtnak tűnő hang, mire a lány eltolta előlem az ajtót.
Szemem elé tárult most már teljes pompájával a terem: a falon táncoló fények, a termen átfolyó víz, a hatalmas, mohás szikla, valamint mindennek a közepén a díszes gránit trón, benne a gondterhelt és gyászoló Daimyouval.
Parancsára felálltam, s közelebb indultam, hogy tisztábban halljam a hangját, melyet eddig eltorzított a csobogó víz. Ahogy lépdeltem előre, egy ismerős érzés kerített hatalmába. Az a bizonyos csiklandozós érzés, amit az ember a hátán érez…
Így hát hideg vérrel fogadtam az újabb fegyverek fémes csillanását az arcom előtt. Természetes dolog, hogy nem engednek egy vad idegent… egy konohait őrök nélkül a Daimyou elé.
Egy nagyot sóhajtva ma már sokadjára megismételve a mozdulatot, magam elé emeltem a kezeimet, s egy rosszalló pillantást vetettem a nagyszájú csávóra, aki az előbb még egy sziklaként tengette idejét, majd a maszkos lányra is, aki a semmiből bukkant elő. Érdekes egy álcázó technika, amit nem árt fejben tartani…
- Elég… - hallatszott a Daimyou parancsa, mire mindkét penge végére helyeztem mutatóujjaim – már csak ebből az apró érintésből éreztem, hogy milyen kiváló minőségű fémből készültek, ami nem is csoda a Daimyou személyes testőreinél -, s eltoltam őket az arcom elől, az őrök pedig leemelték rólam fegyvereiket, vigyázzba vágva magukat. ~ Most már kezd baromira elegem lenni… ~ morogtam magamban.
- Mi a neved, Konoha-i...? Te lennél az, akit a Vízért küldtek őrzőnek? Egymagad? – szegezte nekem kérdéseit a Daimyou. Egy másodpercig így közelebbről is felmértem a férfit. Gondterhelt arcát ráncok díszítették, s lelógó, őszülő haja keretezte beesett szemeit.
- A nevem Akihiro Jaken… - hajoltam meg enyhén, majd egy rövid szünetet tartva, magam köré pillantva – És valóban egyedül engem küldtek, hogy… a Vizet őrizzem. Ha a mélyen tisztelt Daimyou nem érezné elégnek az egyedüli szolgálataimat, úgy kérdezze meg nyugodtan az őreit… – kezdtem aktivizálni egy igen nagy mennyiségét chakrámnak, aminek a súlyát már könnyedén megérezhették az őrök – Ők megmondhatják, hogy egyedül is képes lehetek elvégezni a feladatot – álltam a Daimyou tekintetét.

//It's show-off timeee//

Ebisu Hétf. Márc. 30 2020, 12:08

//Akihiro Jaken - A hőslét ára //

A szobában lévő kis tó alulról való megvilágítás sejtelmes, de egyben ringatózó fényjátékkal díszítette fel a sötétes falakat. A vízcsobogások mellett hallani lehetett egy tradicionális bambusz vízöntőt: egy szimpla, üreges bambuszrúd amelybe víz folyik, majd amikor teljesen megtelik, lebakkan a feje a talajra és a benne lévő tartalmat a tavacskába önti.

A Vízesés Országának Földesura állta a tekintetedet, sőt mit több látszott rajta, hogy nem szeretete a kijelentésed, mintha csak arra utalna ezzel "a Konoha-ik csak ne hordják olyan magasan az orrukat".

-Arcátlan.- mormogja mély hangján. -Juro, Nari!- emeli meg a hangját.- Vigyétek innen! Mutassátok meg neki az új posztját.- mondta dühödten.

A Juro nevezetű, testesebb férfi odasétál melléd, megigazítja a nadrágját, s óvatosan feléd hajol.

-Azt hittem egy pillanatra, hogy kivégeztet. Na AZ durva lett volna, gehehhehe.- súgja, majd lándzsájával a trón melletti, mohával benőtt macskaköves ösvényre mutat.- Gyere, shounen*, dolgunk van!- teszi hozzá lelkesen.

~×××~

A Daimyou le sem veszi rólad szúrós tekintetét, mintha minden egyes lépésed és lélegzésed az ő létét sértené. A márványtrón mellett elhaladva észreveszel egy rejtett járatott, éppen akkora, hogy a testes őr is beférjen. Az út egy félhomályos lépcsőrendszeren visz le titeket jó pár percig és határozottan fókuszálni kell, nehogy elcsússzon az ember a nedves kőlépcsőn.

-Óvatosan, shounen, ki ne törd itt nekem a nyakad, geheheheh.- int kellő óvatosságra.- A feladatod az lesz majd, hogy velünk őrizd a szent vizet, amíg kiteljesedik és megérik az ereje.-

Hamarosan fényt látsz meg az "alagút" végén és egy óriási terembe érsz le, ahol mind a négy fal konkrétan egy sebesen zúduló vízesés.

A padlót kőlapjait vékony vízréteg borította, itt-ott nagyobb sziklák éktelenkedtek ki belőle. Valami kellemes sugallat járta át a lelkedet, mintha órákig tudnád nézni a csobogó víz táncát és elsöprő zúdulásának szimfóniáját.

Juro odaballagva a szembe lévő vízfalhoz tenyerét óvatosan ráemeli, majd egy furcsa, feketés ábra kezd el lassan kirajzolódni. Egy nagyon speciális pecsét technikának tűnik...

-Pár perc és megnyílik a kapu...- mondja és leül az egyik sziklára, nem is törődve vele, hogy ülepe eléggé vizes lesz.

A másik, jóvalta némább őr tekintetét le sem tudod szedni magadról, még a maszkon túl is érezni lehet. A pocakos védelmező egy ideig vigyorogva néz társára, néha bólint egyet-egyet, majd feléd néz.

-Geheheh, Nari-san harcolni akar veled!- tekintete csillogni kezd, lábait törökülésbe összefonja, lándzsáját pedig combjain pihenteti meg.- Azt mondja, sértő volt az arroganciád a Daimyou-sama felé és ha tényleg olyan nagy harcosnak tartod magad, akkor bizonyítsd be. Gehehehe.- mondja neked.

-Hm!- bólogat egyet a szótlan Kunoichi, majd támadó állásba áll: bal kezét maga elé helyez, jobb keze maga mögött és oldalas testtartásban áll. Bárminemű kísérlet arra, hogy nem akarnál az őrrel harcolni, kudarcba fulladna, a nő teljességgel hajthatatlan és meg akar küzdeni veled.

-Az első véres sérülésig megy a harc és...- majd hirtelen egy puffanást lehet hallani.

A maszkos hölgy kezében egy elegáns dárda alakja rajzolódik ki, amit annak ellenére, hogy maga mögött tart, igen fenyegető sugallata van. Vajon honnan idézhette meg?

-Ohohohoó! Rögtön a lándzsával kezd! Tényleg komolyan vesz!- majd itt vigyorogva feléd fordítja a fejét. - Jobban teszed, ha te is őt. Gehehehehe.- mondja egy sejtelmes mosoly kíséretében.

// *shounen: japán szó, jelentése "fiú"
A következő postod >>>ebbe<<< a topicba kérem majd! //

Ajánlott tartalom