Midoriko no Minovara

**Midoriko no Minovara** Csüt. Jan. 16 2014, 00:52

Újra a fronton I. - Érkezés a Tea országába

2014./01. bővítmény

Habár csak nemrég ért véget az előző küldetése, a Mizukage már megint a palozájába hivatta Midorikot. A legtöbb gennin ezt szerencsétlenségként élné meg, de Midoriko más volt. Ő kifejezetten örült ennek. Ezen érzelmei korántsem voltak újkeletűek. Már azóta, hogy kisgyermek korában idekerült, útált ebben a házban élni. Nem volt egy szoba, egy zug, ahol otthon érezte volna magát. Erről persze nem a ház a tehetetett, sokkal inkább a tulajdonosa, Kazuko-sama, aki mellesleg Midoriko gyámja volt. Mindegy, hogy a cselédek által, vagy akár személyesen, de ő mindig rajta tartotta a szemét Midorikon. Most is, a Mizukage levele már bontott állapotban érkezett el a lányhoz. És ahogy azt Midoriko elolvasta, rögtön elindult a Mizukage palotájához. Nem mintha Mei-sama azt kérte volna, hogy azonnal induljon. Midoriko egyszerűen csak már hónapot óta úgy érezte, el akarja hagyni ezt a házat. Viszont mikor a Mizukage irodája elé ért, az összes efféle gondolatait száműzte a fejéből. Illedelmesen bekopogott az ajtón, majd miután Mei-sama behívta, társaival együtt végighallgatta, hogy mi lesz a küldetésük. Ezután meghajolt és társaival, felettesével együtt a kikötő felé vette az irányt. Futva igyekeztek a kikötő felé, közben zuhogott az eső. Azonban Midorikot most korántsem az ázó ruhája foglalkoztatta, inkább Satsukitane szavain gondolkodott. Rajta kívül csak azt a másikat, Shinkot ismete régebbről. Annó még Yaibashimán, a Köd hét kardforgatója képzésen találkoztak, ahogy mindketten kenjutsut* tanultak. Nem mintha a Minovara-lány szimpátiát érzett volna Satsukitane iránt. A szigeten is csak pár szót váltottak. Az viszont zavarta Midorikot, hogy a lány többször is figyelmeztette a társaságot: ne merjenek az útjába állni. Természetesen Midorikonak nem állt szándékában akadályozni őt, bármiben is. Egyáltalán nem az a fajta ember volt, aki szeretett beleavatkozni más dolgába. És ha Satsukitane meg akarna ölni egy bizonyos embert, akkor ő ugyan nem fog az útjába állni. Inkább tétlen szemlélőként nézi az eseményeket. Persze csak akkor ha ez őt nem érinti, vagyis nem kap másmilyen parancsot. Ez azonban még csak a jövő dolga. Van itt egy másik furcsa dolog is, mégpedig, a vezetőjük, Tenma-sensei viselkedése. Nem mindennapi külseje nem egyezett a lány ízlésével, inkább taszította őt, és a "cukorborsóim" sem tartozott Midoriko mindennapi megszólításai közé. A férfi különös viselkedését, kirohanásait pedig még említeni is sok. Szerencsére a beszédéből Midorikonak sikerült kiszűrnie a fontos dolgokat: a Tea országába tartanak, mégpedig azért hogy a Wagarashi-család, és egyszersmind Kirigakure erőit segítsék a háborúban. Konkrét feladataik pedig majd a levélkézbesítés, az őrjárat és Wagarashi-sama védelme lesz.
Néhány órán belül elérkeztek a Víz országának kikötővárosába. Annak ellenére, hogy Midoriko nem igazán kedvelte ezt a helyet, a benne terjengő jellegzetes halbűz miatt, most akaratlanul is örült, hogy eljutottak ide. Mivel a szakadó eső mostanra sem állt, ezért Midoriko ujjai már elgémberedtek, a teste folytonosan remegett a hideg miatt. Végül Tenma-sensei egy, a kikötőben horgonyozó katonai hajóhoz vezette őket. A hajóban aztán Midoriko rögtön a kabinjuk felé vette az irányt. Ott leült az egyik ágyra és beleburkolózott abba a silány takaróba, amit rajta talált. Az járt a lány fejében, hogy itt is marad, amíg meg nem szárad. Persze azt ő is tudta, hogy ez nem mindjárt történik meg. Csakhogy az idő most bőven rendelkezésére állt. Valószínűleg több napba telik, amíg elérik a Tea országát. Viszont a dolgok másként alakultak. Visszajött Tenma-sensei és hozott néhány ruhát a matrózoktól. Egyszerűen ledobta eléjük, majd az ottlévőkhöz kezdett el beszélni. A mondandója egyértelműen Satsukitanének szólt, nem a Minovara-lánynak. Midoriko alig értett meg belőle valamit. Tenma a fekete hajú lánynak adott parancsokat. Mellette kellett maradnia, hogy a sensei megállíthassa. De hogy mi az a "jusetsu" ? Vagy hogy hogy milyen kitörésrőlről beszélt Tenma-sensei, és egyáltalán, hogy miért kell Satszukitanét megállítani, azt Midoriko még nem is sejtette. Bár ő maga is szeretett volna többet tudni erről az egészről, nem szólt és nem kérdezett semmi. Hiszen ez nem olyan, ami rá tartozna... valószínűleg. Mindeközben Tenma-sensei Midorikohoz lépett. Egész közel hajolt hozzá, végül már csak már csak pár centi maradt a lány füle és a sensei között. Midoriko legszívesebben azonnal elkapta volna a fejét. Minden sejtje ezt akarta tenni. Az esze azonban mást parancsolt. Tudta jól, hogy nem tehet ellene a felettese cselekedetének. Ezután a sensei neki is mondott valamit. Megparancsolta a lánynak, hogy ügyeljen Satsukitanére. Mitöbb, kedvesnek kell lennie vele. Mintha kedvelné. Befejezvén mondandóját Tenma egy puszit adott Midoriko arcára. Midoriko először föl se tudta fogni azt, ami történt. Később már remegő kézzel dörzsölte az arcát egy kis lyukon beáramló tengervízzel. Idővel azonban a lány megnyugodott. Úgy könyvelte el magában a történteket, mintha azok meg se történtek volna. Nem gondolt rá. Igyekezett elfelejteni. Mintha az előbbi nem lenne más, csak semmi. Ehelyett inkább Tenma utasításain kezdett el gondolkodni. Kedvesség ? Midoriko aligha tudta, hogy kell kedvesnek lenni. Vele soha nem bánt senki kedvesen és ő sem viselkedett így másokkal. Kivéve talán... Ha mélyen az emlékeibe mélyedt, eszébe jutott két nő. Az egyik, akit sokáig az anyjának gondolt, és a másik Mirai. Bár Midoriko nem szokott a múltján gondolkodni, néha akaratlanul is a szemei elé villant egy-egy kép. Vagy az, hogy az a nő, akit anyjának hitt, lefekteti, betakarja. Vagy az, hogy Mirai epertortát süt neki. Midoriko azóta nem evett epret. Pedig szereti. Vajon ha most valaki epret adna neki, az kedvesség lenne ? Ezt még a lány nem tudta eldönteni, abban viszont biztos volt, hogy Satsukitanén kell majd kipróbálnia.
Idővel Midorikonak Satsukitanére tévedt a tekintete. Mostmár nem úgy nézett a lányra, mint egy csapattársára. Mostmár a lány maga volt az ő személyes küldetése. Ezután a lány úgy döntött elmond pár információt Midorikonak. Beszámolt neki Kidoruról, hogy ő volt a senseiük, de meghalt mellettük egy küldetésen. Annak ellenére, hogy hasonló volt a sorsuk, Midoriko nem tudta átérezni Satsukitane bosszúvágyát. Neki is meghaltak a csapattársai egy küldetésen, ő mégsem akart sohasem bosszút állni. Egyszerűen csak elfogadta, hogy ez történt. Úgy gondolta, hogy az ő életét egyszerűen a szerencse mentette meg. Volt még egy dolog. Vajon mi az, amivé Satsukitane válhat ? A lány elmondta neki, hogy egy szörny, egy exlaw él a testében, aki ha a felszínre tör, mindent elpusztít maga körül. Ezt jelenti hát a jusetsu. Ez pedig egy szigorúan őrzött titok. Satsukitane magyarázatából Midoriko rájött, hogy azért rendelte a lány mellé Tenma, hogy ő ügyeljen rá. Figyeljen rá, nehogy megint a felszínre törjön a szörnyeteg. Ez a valódi küldetése.

* A szigeten elsajátított jutsuk: Kiri Kyokumen /Köd Állás, Hirameki /Villanás, Mikazuki no Mai, Kumo-Ryū: Uragiri. Megemlítendő még az újévi ajándékként kapott jutsu: Kumo-Ryū Omotegiri.

Uchiha Madara Csüt. Jan. 16 2014, 16:35

A bővítményt szépen megírtad, amit hiányoltam az a technikák kijátszása, néhány sorban való megemlítése. Formailag a szöveg tagolására figyelj, sokkal élvezhetőbbé teheti az olvasást, ha a szöveg tagolt, a fejezetek el vannak választva.
Felírhatsz magadnak +5 chakrat a bővítményre.

Midoriko no Minovara

Midoriko no Minovara

Re: Midoriko no Minovara