Shinichi no Minovara

Név: Shinichi no Minovara
Ország: Víz országa
Rang: Genin
Kor: 15
Nem: Férfi
Felszerelések: 5 shuriken, 2 kunai, 5 kis tekercs, 5 kis üvegcse tinta, (Ezt a kettőt kérem szépen levonni =) egy furulya
Kinézet: 164 cm magas, 58 kg, szőkés-narancssárga haj, barna szemek, napbarnított bőr. Koromfekete nadrág, fekete-fehér csíkozású póló, egy szürke pulóver amin fekete koponya minta van. Egy-egy fekete csuklószorítót visel, és egy narancssárga drágakövekből kirakott nyakláncot.
Jellem: Nagyon makacs, és önző, bár ő ezt nem látja be. Kicsit egoista is, ezért általában a saját igazát csak néha fontolja meg. Ezen kívűl egy nagyon aranyos, szerethető fiú, imád barátkozni, viccelődni, és a nőket csábítgatni. Rendkívűl jó nőcsábász, jellemző, hogy bomlanak utána a nők Kirigakure utcáin.
Előtörténet:
Kezdjük a legeslegején, mikor még csak hírben sem voltam. A szüleim kiköltöztek Kirigakure-ból, egy kis határmenti faluba, majd ott kezdték el élni életüket- apám civilként, anyám ninjaként. Alig 5 évre, hogy kiköltöztek, megjelentem én. Én, aki 9 hónapig…khm…élősködtem anyámban, aztán kibújtam. Szegény anyám beteg volt, így belehalt a szülésbe- ám, az orvosok örömmel közölték apámmal, hogy én teljesen egészséges vagyok. Anyai ági nagyapámról kaptam a nevet- egyrészt, emlékül anyámról, másrészt, mert ugyanolyan gyönyörű őzike szemem volt, mint neki. Így lettem Shinichi. Minovara no Shinichi…
2 évre rá, hogy megszülettem, kaptam apámtól egy hím, kölyök vidrát, annak örömére, hogy tisztán beszéltem, és örömmel ijesztgettem azzal, hogy elrohangálok a tömegben. A neve Bakuchiku lett, hisz akkoriban örömmel használtam ezt a szót. Nagyon örültem neki, hogy lesz kivel játszanom.
Mikor 4 éves lettem, apám kivitt a a faluban lévő egyetlen játszótérre, ahol eddig számomra soha nem látott gyerekek nyüzsögtek. Már akkor feltűntek nekem a lányok, így nem csoda, hogy szívesen játszadoztam velük. Persze, nem hanyagoltam el fiú társaimat se, egy szóval elég gyorsan barátokat szereztem, aminek apám különösen örült. Mikor Bakuchiku is beszállt játszani, még jobban éreztem magam – már akkor tudtam, hogy ő mindig mellettem fog állni.
Mikor hazaértünk, úgy gondoltam, hogy ideje lenne elkészíteni egy igazi mesterművet - így hát elővettem egy papírlapot, és rajzoltam. Rajzoltam, és nagyon szépen. Mikor már félig kész voltam, apám arra járt, tátott szájjal csodálta meg, bár én nem értettem, miért – nekem teljesen természetesnek tűnt, hogy minden 4 éves így rajzol. Ekkor derült ki, hogy kész őstehetség vagyok.
Olyan gyorsan eltelt a maradék négy év, annyit rajzoltam, annyit játszottam Bakuchiku-val, hogy meg se kottyant az az idő. Csak akkor jutott eszembe, hogy már rég betöltöttem a 8. életévemet, mikor apám önelégült vigyorral fogadott kinn a konyhában. Épp tavaszi tekercset csinált reggelire, ami csak azt jelenthette, hogy valami öröm teljeset szeretne közölni velem.
- Beirattalak az Akadémiára, szóval tessék magadat kipihenni!
Amint kimondta az „Akadémia” szót, tátott szájjal összegörnyedtem, olyannyira, hogy ha Bakuchiku nem kapaszkodik a vállamra, akkor leesik onnan. Szép lassan énis felvettem apukám vigyorát, majd leültem, és boldogan láttam neki a reggelinek.
2 héttel később el is kezdtem bejárni az iskolába. Kicsit nehézkes volt, hisz Kirigakure-ba kellett járnom, de képes voltam áldozatot hozni. Ninja lehettem! Igyekeznem kell, hogy anyám jóhírét megőrizzem, és nagyon jó ninja lehessek. Jobb, mint bárki.
A tanulás nem volt olyan nehéz, mint gondoltam. A gyakorlatok nagyon jól mentek, és az elméleti dolgokkal se voltak gondok. Így hát úgy – ahogy, de sikerült elérnem azt, hogy jelentkezhessek a Genin vizsgára.
Nem gyakoroltam különösebben, de aludni annál inkább nem tudtam. Álomtalanul forgolódtam, de mikor kedves háziállatom mellém feküdt, és ásítozott, akkor már engem is elkapott az álom. Reggel arra ébredtem, hogy késésben vagyok. Gyorsan leszaladtam, bevágtam egy szusi tekercset, magamra kaptam egy kabátot, és elindultam. Vagy negyed órát késni fogok! Még jó, hogy egészen a végén vagyok a névsorban.
Mikor odaértem a suliba, rögtön levágódtam a padra, ám felesleges volt – szinte rögtön fel is kellett állnom, mert a nevemet szólították. Mikor beértem, rögtön kérdésekkel bombáztak.
- Nos, Shinichi, ha nem bánod, akkor kezdeném is. Kezdjük az elmélettel. Ki irányítja az országokat?
- A Kage. –vágom rá.
- Oké! Most jöjjön a gyakorlat. Kapsz 5 shuriken-t, amit a későbbiekben meg is tarthatsz. Találj célba velük!
Ez már nehezebbnek tűnt. Vagy 15 méterre tőlem ott volt 5 nagy farönk, rajtuk egy-egy papírcetli, amin volt egy apró kis pont. Azokat kellett el találni. Véletlenszerűen hajítottam el a shurikeneket, oda se mertem nézni, de mind telitalálat volt –a vizsgáztató örömmel nyújtotta át a fejpántot. Én vigyorogva vettem el azt, majd amint lehetett, elhagytam az Akadémiát. Apám egy nagy táskával várt.
- Fiam, itt az ideje, hogy átköltözz Kirigakure-ba, a többi rokonodhoz. Nekem itt kell maradnom. – közölte velem, majd átnyújtotta a táskát, és kitessékelt az ajtón. Kizárt.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy így döntött, és engem meg se kérdezett, de végül elindultam.
3 éve élek itt, Kirigakure-ban, egy ütött –kopott bérelt lakásban, és élem az én kis Genin életemet. Csak tudnám, hogy mikor lesz jobb az életem..
// Igen, tudom, nem egy rekord mennyiségű szöveg, de ennyi telt tőlem...//

Elolvastam a történetet és kivetnivalót nem találtam benne. Igaz bőven lehetett volna még mit írnod, hisz a nőcsábász szálat sem vezetted tovább a játszótérnél. Emiatt egy kicsit szomorú is lettem. De mint mondtam elfogadom ^^

Chakra: 100
Pénz: 800 Ryo

Ajándék jutsut nem kapsz, válogass Kirigakure ingyenes technikái közül, van elég

Jó játékot ^^

Nem tudom van-e leírás erről, de hogy meggyorsítsam a keresést a Kirigakure no Jutsu és a Muon Satsujin az alapjutsuk (mindkettő jár kezdéskor).