Areno Shinichi
2 posters
1 / 1 oldal
Areno Shinichi
Areno Shinichi Szomb. Feb. 13 2016, 22:51
Név: Areno Shinichi
Ország: Szél országa, jelenleg független
Rang: Szökött Ninja
Szint: D
Chakraszint:
Kor: 16
Nem: fiú
Felszerelések: Egy zöld hátizsák, egy katana, öt shurriken (betöltve a bábkarba), bábmester eszközkészlet, néhány kezdeti fázisban lévő bábkezdemény, egy apró báb tekercsbe pecsételve (név: Suhina, leírás a technikáknál), egy-két napra elegendő étel és víz, egy-két órára elegendő cigaretta, öngyújtó.
Kinézet: Shinichi kevés híján 1,7 méter magas, 54 kilogramm (egy karral), a haja rövid, világosszőke, a szeme világoskék. A testalkata vékony, viszonylag izmos, de nem kifejezetten kiemelkedő a korabeliekéhez képest. Van egy begyógyult függőleges heg a köldökétől jobbra, és egy valamivel halványabb vágás a jobb combja külső részén. A hiányzó karját leszámítva összességében nagyon vonzó külseje van, de a személyisége eléggé taszítja a másik nemet hozzá, hogy ennek ellenére megússza velük a közeli kapcsolatot.
Általában egyszerű, dísztelen, térdközépig érő, magas gallérú fekete köpenyt hord, ami megvédi az időjárástól. Ezt egészíti ki egy ócska bambuszkalap, ami már csak részben fogja fel az esőt. A köpeny köré kötött fehér övön, a dereka jobb oldalán lóg egy barna markolatú katana. A ruházata többi része a Sunagakurei egyenruha maradványa. A szandálja még jó állapotban van, a felsőjéből viszont már csak a hálószerű trikó maradt meg, az is több helyen elszakadt, a nadrágjának pedig mindkét szára le van szakadva a térde alatt, és egy tenyérnyi darab hiányzik a csípője bal oldalánál is. A fejpántját úgy hordja, hogy takarja ezt a részt, de ha viseli a köpenyt, nem látszik.
A jobb karja vállból hiányzik, a helyén egy acélból és bambuszból készült bábkar van, ami öt karmos ujjban végződik. Ez a kar tökéletesen használható bábtechnikák segítségével úgy, mint saját testrész. Igazából több, mint használható, ez a kar Shinichi elsődleges fegyvere. A kar kétszer-háromszor is erősebb az eredeti karjánál, a csukló és a könyék teleszkópos, mindkettő képes megnyúlni egy-egy métert, megnyújtott állapotban kapnak még két hajlatot, és szinte bármilyen szögben forgatható a végtag. A tenyéren van egy hosszú, fekete rés, amiből shurrikeneket tud kilőni (egyszerre tizenkettő fér el a karban, a könyéknél nyitható, itt tölthető újra). A karon keresztül ugyanúgy lehet chakrát áramoltatni, mint egy igazi testrészen, ugyanúgy alkalmazhatóak vele technikák.
Jellem: Shinichi rendkívül komolynak, keserűnek, cinikusnak tűnik, aki nagyon sötéten, pesszimistán szemléli a világot, és egyáltalán nem érdekli semmi, beleértve a saját és mások életét is. Nagyon sokszor beszél lekezelően, amikor pedig viccel, a humora fekete, morbid, fenyegető, agresszív. Sokszor lép fel fenyegetően, de aki eltölt vele egy kevés időt, gyorsan ráillesztheti a mondást: amelyik kutya ugat, nem harap.
Shinichi arroganciája és nagyképűsége kevésbé jön az intelligencia hiányából, mint inkább lelki problémákból, az egész viselkedése inkább szól arról, hogy bizonyítani akar magának, mint arról, hogy lenézne másokat. A látszólagos magabiztossága mögött komoly kisebbségi komplexus rejlik, a nihilizmusa pedig egyáltalán nem olyan mély, mint ahogy látni engedi, csak a gyengeségeitől próbál így megszabadulni.
Shinichi hajlandó extrém távolságokba is elmenni, hogy elérje, amit akar, bár elsőre nem látszik, a kitartása és a makacssága erősebb szinte minden tulajdonságánál. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, nagyon kevés dolog van, amit olyan akadálynak tekint, amit már nem akar megugrani, akár morális, akár fizikai próbatételről van szó. Jelenleg egy nagyobb célja van: bizonyítani, hogy sokkal többet ér, mint amilyennek a legtöbben látták.
Shinichi szeret tiltott dolgokkal szórakozni, különösen akkor, amikor veszélyes bizonyos szempontból. Fiatalabb korában azért szokott rá a cigarettára és néha az italra, mert benne volt a veszély, hogy elkapják, és miután elhagyta Sunagakurét, a lopásra és a betörésre állt rá ebből a célból (bár hozzátartozik az is, hogy valahogy el kell látnia magát). Sok korabelivel ellentétben megveti viszont a kukkolókat.
Technikák:
– Vízen járás, függőleges terepen járás
– Kugutsu no Jutsu
– Bábok:
-Műkar: tökéletesen mozgatható fonalak nélkül (valójában a fonalak közvetlenül az illesztésnél, a csonkból kiindulva csatlakoznak a karhoz), kétszer-háromszor erősebb egy valódi karnál, karmokban végződik, teleszkópos (majdnem három méterre ki lehet vele nyúlni), shurrikeneket tud kilőni korlátozott mennyiségben.
-Suhina (Madárfióka): egy galamb méretű, fából készült báb, aminek a feje fémből van, és három hegyes fémcsőr áll ki belőle, a lábai is fémkarmokban végződnek. A báb nagyon gyors, főleg a lendületével és az apró pengékkel okoz sérülést, de legfeljebb szemre vagy torokra támadva tud halálos találatot bevinni. A báb úgy lett tervezve, hogy méreganyagokat juttasson az ellenség szervezetébe, de mivel Shinichi nem rendelkezik méreggel, a természetben fellelhető anyagokkal próbálja ezeket helyettesíteni (például rothadó állatok vérével bekenni), de ez a megoldás messze nem olyan hatékony, mint egy igazi méreg. Okozhat viszont súlyos fertőzést, betegséget.
Előtörténet:
Mélyen beszívom a cigaretta füstjét, azután néhány másodpercig még nézem a parázsló szűrőt. A kis narancsláng egy darabig még pislákol, azután egy, a kalapomon áthatoló vízcsepp kioltja. Ebből is kéne már új. Igazság szerint mindenből kéne már új- amikor bepöckölöm a csikket a folyóba, a bambuszba ágyazott fém mutatóujj is kiad valamilyen hangot, amit már reggel óta hallok. Remek.
Leülök a barlang egy védettebb, szárazabb részén, kipakolok néhány szerszámot, és a villáskulcs pár gyors mozdulatával eltávolítom a nyikorgó ujjat. Megmozgatom a bábkéz többi részét, de szerencsére nem hallom a hangot, a probléma csak egy ujjnál jelentkezett. Öntök egy kis olajat a mutatóujj helyén tátongó résbe, azután visszaillesztem a jobb kezem fémujját, és megmozgatom, hogy biztos legyek benne, nem nyikorog semmi. Ha védettebb területen leszek, komolyabban utána kell nézni ennek a problémának, nem szabadna semmilyen érintkezési problémának lenni. Hiába csendes most, az olajozás csak szépségtapasz a problémára. Apa mindig mondta: vagy a szabadidődben szenvedsz a bábjaiddal, vagy majd akkor, ha szükséged lenne rájuk. Még mindig emlékszem minden tetves szavára, de hát az ember megtehet a világon mindent, amit kér, neki a maximum is kevés. Szóval kénytelen leszek találni egy megoldást rá, hogy túllépjem a maximumot. Ha beledöglök, akkor is megmutatom neki.
Ahogy az eső zuhogni kezd, érzem, hogy ég a vállam az illesztés alatt. Nekidőlök a kőfalnak, lehunyom a szemem, és veszek pár nehéz lélegzetet, rámarkolok a vállamra, és várom, hogy elmúljon a fájdalom. Az időjárás változást nem viseli túl jól a testem, mióta megvan ez a kar, de hát valamit valamiért. Ez az ár semmi, kifizetném a többszörösét is. Ki is kell fizetnem a többszörösét.
A klánom egy négy generációval ezelőtt Konohából bevándorolt nindzsa család. Eredetileg változatos képességeink voltak, de nagyapa idejében az egész család átállt a bábozásra. Ritka dolog, hogy bárki ért bármi máshoz közülünk, én is csak az alapokat tanultam meg, minden energiám a bábokba fektettem. Néha bánom, hogy nem más irányba fejlődtem, de tökmindegy, mert apa semmivel nem lett volna elégedett. Süssön a Nap örökké a szemébe, bárhová utazik! Amint hat évesen elkezdtem nindzsának tanulni, napról napra hallgathattam, mennyire selejt vagyok.
Tizenkettő voltam, amikor genin lettem, annak ellenére, hogy a zseninek kikiáltott nővéremmel ellentétben én nem örököltem meg nagyapa egy erősebb bábját sem, csak valami selejtet, amit apám dobott össze nekem egy délután alatt. Elég kemény csoportot kaptam, az egyik társam rendelkezett a Vashomok kekkai genkaijal, a másik pedig nagyon profi genjutsu használó volt, de a mesterünk egy év után így is azt mondta, hogy én vagyok a legjobb hármunk közül. De otthon csak egy vállveregetés járt érte- most szinte érzem ez alatt a rohadt bambuszköteg alatt.
Tizenhárom éves koromban néhány hét alatt megtanultam tökéletesen vízen járni és felfutni egy hegyoldalon, amivel az ostoba nővérem majdnem egy évet szenvedett. Megépítettem az első saját bábomat is, amire azt mondták, hogy chunin szintű nindzsához is méltó lenne, de ez apámat kevéssé érdekelte. Az öcsém egy évvel gyorsabban lett genin, mint én, a nővérem pedig jounin lett. Az mellékes, hogy szerintem összefeküdt a fél bizottsággal, nem kaptam nagyon mást otthon, csak a bezzeg típusú mondatokat. Bezzeg Akane, bezzeg Yukio... mindig legyen tele a szandáljuk homokkal! Túlszárnyalom mindkettejüket, aztán majd ők hallgathatják ezt. Ha még élnek, hallottam, hogy baj van otthon, de nem megyek még haza. Nincs ott nekem most semmi.
Hangosan felsóhajtok, azután ütök egy kisebb lyukat a bábkezemmel a sziklafal oldalába. Sokan azt hiszik, hogy az a robbanójegyzetes dolog baleset volt, de ha lenne eszük, tudnák, hogy egy karral nem tudtam volna megépíteni ezt az alkatrészt. Tizennégy évesen rájöttem, hogy kell valami, ami megdobja az erőmet, a megbecsülésért bizony áldozatot kell hozni, a jobb kezem pedig kétszer is eltört abban az évben, és nem gyógyult meg rendesen, úgyhogy nem volt nehéz választás. Nem is volt feltűnő, csak bénáztam egy kicsit a robbanójegyzettel, ahogy arra otthon számítottak, és volt kar, nincs kar. A valóságban ez nem volt ilyen egyszerű, elsőre csak a kézfejem vesztettem el, és pár hét múlva, a második balesetemnél is megmaradt a felkarom egy része. Amikor harmadszorra végre megszabadultam a feleslegtől, hogy felszerelhessem a teljes kart, az ismerőseim egyszerre sajnáltak és röhögtek rajta, mennyire szerencsétlen vagyok. Ha jobban kivitelezem az egészet, akkor az maradt volna meg, hogy mennyire jó bábkart építettem, nem az, hogy két hónapon belül háromszor robbantam fel. Egy kicsit azért szánalmas, hogy darabonként megváltam egy testrészemtől a fájdalom meg minden ellenére csak azért, hogy megfeleljek apámnak. Most, hogy kívülállóként nézem, ő semmivel nem jobb nálam. Negyvenkét éves, és chunin, ennyit szerzett az élettől. Undorító. Valószínű feleslegesen küzdök már a megbecsüléséért, biztos az elsők között halt meg. Gyenge volt, ez nálunk talán családi vonás.
Ahogy enyhül a fájdalom, kinyitom a táskám, és kiveszek egy becsomagolt rizsgombócot, amit az előző faluból szereztem. Amikor egy éve meguntam, hogy még mindig röhögnek a hátam mögött, és még mindig nem szereztem meg apám elismerését, nem egészen így képzeltem el a dolgot. Gondoltam, majd nekivágok a világnak, és történik velem valami meseszerű dolog, ráakadok valamire vagy valakire, ami segít megerősödni, és úgy térek vissza, hogy én is rögtön jounin leszek. Nem gondoltam, hogy még tizenhat évesen is lopkodni fogok. Igaz, az erőnlétem javult valamit így, hogy nem egy kényelmes ágyban alszok, de sokra nem megyek vele, ha lassan már a ruháim is lerohadnak rólam. A következő faluban szerzek ételt, utána viszont egy normális ruha lesz a prioritás. Ha nem nyírnak ki, persze, legutóbb elég közel voltam hozzá. Talán az lenne a legkönnyebb, ha hagynám. Basszus, tizenhat vagyok, és máris úgy rossz minden, ahogy van. Talán a sok átkozódás üt vissza?
Kihúzom a megmaradt három szál egyikét a fémujjakkal, és rágyújtok, miközben vízszintesbe helyezem magam. Nem túl kényelmes, de ha lenne elég cigaretta, soha nem mennék ki innen többet. Köpök egyet a földre, szimbolikusan pedig saját magamra. Néha úgy érzem, hogy nem egészen ok nélkül mondták otthon, hogy gyenge vagyok. Lehet, hogy többet kéne feláldoznom ebből a gyenge testből, hogy erősebb legyek.
Amikor a markolat belenyomódik az oldalamba, dühösen lecsatolom a kardot, és nekivágom a falnak. Nem érdekel most már, mi az ára, ennek véget kell vetni, és el kell kezdenem csinálni mást is a vegetáláson kívül. Talán az a baj, hogy nem vállalok elég kockázatot, vagy esetleg túl finnyás vagyok feladatvállaláskor, pedig egy orgyilkosnak nem kellenek erkölcsök. Valami biztos, hogy visszafog. Na, majd holnap. Vagy holnapután. Vagy majd egyszer megunom, és megnézem, milyen mély az a rohadék folyó. Vagy hazamegyek, és megmondom a magamét apámnak, ha még él.
Ország: Szél országa, jelenleg független
Rang: Szökött Ninja
Szint: D
Chakraszint:
Kor: 16
Nem: fiú
Felszerelések: Egy zöld hátizsák, egy katana, öt shurriken (betöltve a bábkarba), bábmester eszközkészlet, néhány kezdeti fázisban lévő bábkezdemény, egy apró báb tekercsbe pecsételve (név: Suhina, leírás a technikáknál), egy-két napra elegendő étel és víz, egy-két órára elegendő cigaretta, öngyújtó.
Kinézet: Shinichi kevés híján 1,7 méter magas, 54 kilogramm (egy karral), a haja rövid, világosszőke, a szeme világoskék. A testalkata vékony, viszonylag izmos, de nem kifejezetten kiemelkedő a korabeliekéhez képest. Van egy begyógyult függőleges heg a köldökétől jobbra, és egy valamivel halványabb vágás a jobb combja külső részén. A hiányzó karját leszámítva összességében nagyon vonzó külseje van, de a személyisége eléggé taszítja a másik nemet hozzá, hogy ennek ellenére megússza velük a közeli kapcsolatot.
Általában egyszerű, dísztelen, térdközépig érő, magas gallérú fekete köpenyt hord, ami megvédi az időjárástól. Ezt egészíti ki egy ócska bambuszkalap, ami már csak részben fogja fel az esőt. A köpeny köré kötött fehér övön, a dereka jobb oldalán lóg egy barna markolatú katana. A ruházata többi része a Sunagakurei egyenruha maradványa. A szandálja még jó állapotban van, a felsőjéből viszont már csak a hálószerű trikó maradt meg, az is több helyen elszakadt, a nadrágjának pedig mindkét szára le van szakadva a térde alatt, és egy tenyérnyi darab hiányzik a csípője bal oldalánál is. A fejpántját úgy hordja, hogy takarja ezt a részt, de ha viseli a köpenyt, nem látszik.
A jobb karja vállból hiányzik, a helyén egy acélból és bambuszból készült bábkar van, ami öt karmos ujjban végződik. Ez a kar tökéletesen használható bábtechnikák segítségével úgy, mint saját testrész. Igazából több, mint használható, ez a kar Shinichi elsődleges fegyvere. A kar kétszer-háromszor is erősebb az eredeti karjánál, a csukló és a könyék teleszkópos, mindkettő képes megnyúlni egy-egy métert, megnyújtott állapotban kapnak még két hajlatot, és szinte bármilyen szögben forgatható a végtag. A tenyéren van egy hosszú, fekete rés, amiből shurrikeneket tud kilőni (egyszerre tizenkettő fér el a karban, a könyéknél nyitható, itt tölthető újra). A karon keresztül ugyanúgy lehet chakrát áramoltatni, mint egy igazi testrészen, ugyanúgy alkalmazhatóak vele technikák.
Jellem: Shinichi rendkívül komolynak, keserűnek, cinikusnak tűnik, aki nagyon sötéten, pesszimistán szemléli a világot, és egyáltalán nem érdekli semmi, beleértve a saját és mások életét is. Nagyon sokszor beszél lekezelően, amikor pedig viccel, a humora fekete, morbid, fenyegető, agresszív. Sokszor lép fel fenyegetően, de aki eltölt vele egy kevés időt, gyorsan ráillesztheti a mondást: amelyik kutya ugat, nem harap.
Shinichi arroganciája és nagyképűsége kevésbé jön az intelligencia hiányából, mint inkább lelki problémákból, az egész viselkedése inkább szól arról, hogy bizonyítani akar magának, mint arról, hogy lenézne másokat. A látszólagos magabiztossága mögött komoly kisebbségi komplexus rejlik, a nihilizmusa pedig egyáltalán nem olyan mély, mint ahogy látni engedi, csak a gyengeségeitől próbál így megszabadulni.
Shinichi hajlandó extrém távolságokba is elmenni, hogy elérje, amit akar, bár elsőre nem látszik, a kitartása és a makacssága erősebb szinte minden tulajdonságánál. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, nagyon kevés dolog van, amit olyan akadálynak tekint, amit már nem akar megugrani, akár morális, akár fizikai próbatételről van szó. Jelenleg egy nagyobb célja van: bizonyítani, hogy sokkal többet ér, mint amilyennek a legtöbben látták.
Shinichi szeret tiltott dolgokkal szórakozni, különösen akkor, amikor veszélyes bizonyos szempontból. Fiatalabb korában azért szokott rá a cigarettára és néha az italra, mert benne volt a veszély, hogy elkapják, és miután elhagyta Sunagakurét, a lopásra és a betörésre állt rá ebből a célból (bár hozzátartozik az is, hogy valahogy el kell látnia magát). Sok korabelivel ellentétben megveti viszont a kukkolókat.
Technikák:
– Vízen járás, függőleges terepen járás
– Kugutsu no Jutsu
– Bábok:
-Műkar: tökéletesen mozgatható fonalak nélkül (valójában a fonalak közvetlenül az illesztésnél, a csonkból kiindulva csatlakoznak a karhoz), kétszer-háromszor erősebb egy valódi karnál, karmokban végződik, teleszkópos (majdnem három méterre ki lehet vele nyúlni), shurrikeneket tud kilőni korlátozott mennyiségben.
-Suhina (Madárfióka): egy galamb méretű, fából készült báb, aminek a feje fémből van, és három hegyes fémcsőr áll ki belőle, a lábai is fémkarmokban végződnek. A báb nagyon gyors, főleg a lendületével és az apró pengékkel okoz sérülést, de legfeljebb szemre vagy torokra támadva tud halálos találatot bevinni. A báb úgy lett tervezve, hogy méreganyagokat juttasson az ellenség szervezetébe, de mivel Shinichi nem rendelkezik méreggel, a természetben fellelhető anyagokkal próbálja ezeket helyettesíteni (például rothadó állatok vérével bekenni), de ez a megoldás messze nem olyan hatékony, mint egy igazi méreg. Okozhat viszont súlyos fertőzést, betegséget.
Előtörténet:
Mélyen beszívom a cigaretta füstjét, azután néhány másodpercig még nézem a parázsló szűrőt. A kis narancsláng egy darabig még pislákol, azután egy, a kalapomon áthatoló vízcsepp kioltja. Ebből is kéne már új. Igazság szerint mindenből kéne már új- amikor bepöckölöm a csikket a folyóba, a bambuszba ágyazott fém mutatóujj is kiad valamilyen hangot, amit már reggel óta hallok. Remek.
Leülök a barlang egy védettebb, szárazabb részén, kipakolok néhány szerszámot, és a villáskulcs pár gyors mozdulatával eltávolítom a nyikorgó ujjat. Megmozgatom a bábkéz többi részét, de szerencsére nem hallom a hangot, a probléma csak egy ujjnál jelentkezett. Öntök egy kis olajat a mutatóujj helyén tátongó résbe, azután visszaillesztem a jobb kezem fémujját, és megmozgatom, hogy biztos legyek benne, nem nyikorog semmi. Ha védettebb területen leszek, komolyabban utána kell nézni ennek a problémának, nem szabadna semmilyen érintkezési problémának lenni. Hiába csendes most, az olajozás csak szépségtapasz a problémára. Apa mindig mondta: vagy a szabadidődben szenvedsz a bábjaiddal, vagy majd akkor, ha szükséged lenne rájuk. Még mindig emlékszem minden tetves szavára, de hát az ember megtehet a világon mindent, amit kér, neki a maximum is kevés. Szóval kénytelen leszek találni egy megoldást rá, hogy túllépjem a maximumot. Ha beledöglök, akkor is megmutatom neki.
Ahogy az eső zuhogni kezd, érzem, hogy ég a vállam az illesztés alatt. Nekidőlök a kőfalnak, lehunyom a szemem, és veszek pár nehéz lélegzetet, rámarkolok a vállamra, és várom, hogy elmúljon a fájdalom. Az időjárás változást nem viseli túl jól a testem, mióta megvan ez a kar, de hát valamit valamiért. Ez az ár semmi, kifizetném a többszörösét is. Ki is kell fizetnem a többszörösét.
A klánom egy négy generációval ezelőtt Konohából bevándorolt nindzsa család. Eredetileg változatos képességeink voltak, de nagyapa idejében az egész család átállt a bábozásra. Ritka dolog, hogy bárki ért bármi máshoz közülünk, én is csak az alapokat tanultam meg, minden energiám a bábokba fektettem. Néha bánom, hogy nem más irányba fejlődtem, de tökmindegy, mert apa semmivel nem lett volna elégedett. Süssön a Nap örökké a szemébe, bárhová utazik! Amint hat évesen elkezdtem nindzsának tanulni, napról napra hallgathattam, mennyire selejt vagyok.
Tizenkettő voltam, amikor genin lettem, annak ellenére, hogy a zseninek kikiáltott nővéremmel ellentétben én nem örököltem meg nagyapa egy erősebb bábját sem, csak valami selejtet, amit apám dobott össze nekem egy délután alatt. Elég kemény csoportot kaptam, az egyik társam rendelkezett a Vashomok kekkai genkaijal, a másik pedig nagyon profi genjutsu használó volt, de a mesterünk egy év után így is azt mondta, hogy én vagyok a legjobb hármunk közül. De otthon csak egy vállveregetés járt érte- most szinte érzem ez alatt a rohadt bambuszköteg alatt.
Tizenhárom éves koromban néhány hét alatt megtanultam tökéletesen vízen járni és felfutni egy hegyoldalon, amivel az ostoba nővérem majdnem egy évet szenvedett. Megépítettem az első saját bábomat is, amire azt mondták, hogy chunin szintű nindzsához is méltó lenne, de ez apámat kevéssé érdekelte. Az öcsém egy évvel gyorsabban lett genin, mint én, a nővérem pedig jounin lett. Az mellékes, hogy szerintem összefeküdt a fél bizottsággal, nem kaptam nagyon mást otthon, csak a bezzeg típusú mondatokat. Bezzeg Akane, bezzeg Yukio... mindig legyen tele a szandáljuk homokkal! Túlszárnyalom mindkettejüket, aztán majd ők hallgathatják ezt. Ha még élnek, hallottam, hogy baj van otthon, de nem megyek még haza. Nincs ott nekem most semmi.
Hangosan felsóhajtok, azután ütök egy kisebb lyukat a bábkezemmel a sziklafal oldalába. Sokan azt hiszik, hogy az a robbanójegyzetes dolog baleset volt, de ha lenne eszük, tudnák, hogy egy karral nem tudtam volna megépíteni ezt az alkatrészt. Tizennégy évesen rájöttem, hogy kell valami, ami megdobja az erőmet, a megbecsülésért bizony áldozatot kell hozni, a jobb kezem pedig kétszer is eltört abban az évben, és nem gyógyult meg rendesen, úgyhogy nem volt nehéz választás. Nem is volt feltűnő, csak bénáztam egy kicsit a robbanójegyzettel, ahogy arra otthon számítottak, és volt kar, nincs kar. A valóságban ez nem volt ilyen egyszerű, elsőre csak a kézfejem vesztettem el, és pár hét múlva, a második balesetemnél is megmaradt a felkarom egy része. Amikor harmadszorra végre megszabadultam a feleslegtől, hogy felszerelhessem a teljes kart, az ismerőseim egyszerre sajnáltak és röhögtek rajta, mennyire szerencsétlen vagyok. Ha jobban kivitelezem az egészet, akkor az maradt volna meg, hogy mennyire jó bábkart építettem, nem az, hogy két hónapon belül háromszor robbantam fel. Egy kicsit azért szánalmas, hogy darabonként megváltam egy testrészemtől a fájdalom meg minden ellenére csak azért, hogy megfeleljek apámnak. Most, hogy kívülállóként nézem, ő semmivel nem jobb nálam. Negyvenkét éves, és chunin, ennyit szerzett az élettől. Undorító. Valószínű feleslegesen küzdök már a megbecsüléséért, biztos az elsők között halt meg. Gyenge volt, ez nálunk talán családi vonás.
Ahogy enyhül a fájdalom, kinyitom a táskám, és kiveszek egy becsomagolt rizsgombócot, amit az előző faluból szereztem. Amikor egy éve meguntam, hogy még mindig röhögnek a hátam mögött, és még mindig nem szereztem meg apám elismerését, nem egészen így képzeltem el a dolgot. Gondoltam, majd nekivágok a világnak, és történik velem valami meseszerű dolog, ráakadok valamire vagy valakire, ami segít megerősödni, és úgy térek vissza, hogy én is rögtön jounin leszek. Nem gondoltam, hogy még tizenhat évesen is lopkodni fogok. Igaz, az erőnlétem javult valamit így, hogy nem egy kényelmes ágyban alszok, de sokra nem megyek vele, ha lassan már a ruháim is lerohadnak rólam. A következő faluban szerzek ételt, utána viszont egy normális ruha lesz a prioritás. Ha nem nyírnak ki, persze, legutóbb elég közel voltam hozzá. Talán az lenne a legkönnyebb, ha hagynám. Basszus, tizenhat vagyok, és máris úgy rossz minden, ahogy van. Talán a sok átkozódás üt vissza?
Kihúzom a megmaradt három szál egyikét a fémujjakkal, és rágyújtok, miközben vízszintesbe helyezem magam. Nem túl kényelmes, de ha lenne elég cigaretta, soha nem mennék ki innen többet. Köpök egyet a földre, szimbolikusan pedig saját magamra. Néha úgy érzem, hogy nem egészen ok nélkül mondták otthon, hogy gyenge vagyok. Lehet, hogy többet kéne feláldoznom ebből a gyenge testből, hogy erősebb legyek.
Amikor a markolat belenyomódik az oldalamba, dühösen lecsatolom a kardot, és nekivágom a falnak. Nem érdekel most már, mi az ára, ennek véget kell vetni, és el kell kezdenem csinálni mást is a vegetáláson kívül. Talán az a baj, hogy nem vállalok elég kockázatot, vagy esetleg túl finnyás vagyok feladatvállaláskor, pedig egy orgyilkosnak nem kellenek erkölcsök. Valami biztos, hogy visszafog. Na, majd holnap. Vagy holnapután. Vagy majd egyszer megunom, és megnézem, milyen mély az a rohadék folyó. Vagy hazamegyek, és megmondom a magamét apámnak, ha még él.
Areno Shinichi- Játékos
- Tartózkodási hely : Úton
Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 167
Re: Areno Shinichi
Hidan Vas. Feb. 14 2016, 06:21
Váóóó 
Még, még! Nagyon tetszik a karaktered koncepciója és a jelleme. Az egyetlen gond, hogy rövidke lett, szívesen olvastam volna még pár oldalt tőled, de üsse kő, mert tetszetős volt.
Kezdő chakraszint: 120
Kezdőtechnikák:
- E szintű jutsuk
- Kugutsu no Jutsu // Bábmozgató Technika (alap)
- Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás (alap)
- Nawanuke no Jutsu // Szabaduló Technika (ezt meg tőlem kapod)
Cigirevaló: 1000 ryou (elvégre csóróság van)
Írj adatlapot, jó játékot!
Még, még! Nagyon tetszik a karaktered koncepciója és a jelleme. Az egyetlen gond, hogy rövidke lett, szívesen olvastam volna még pár oldalt tőled, de üsse kő, mert tetszetős volt.
Kezdő chakraszint: 120
Kezdőtechnikák:
- E szintű jutsuk
- Kugutsu no Jutsu // Bábmozgató Technika (alap)
- Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás (alap)
- Nawanuke no Jutsu // Szabaduló Technika (ezt meg tőlem kapod)
Cigirevaló: 1000 ryou (elvégre csóróság van)
Írj adatlapot, jó játékot!
Hidan- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: ⎊
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|