Areno Shinichi

**Areno Shinichi** Hétf. Márc. 28 2016, 02:14

Fivér és Nővér

Időbeli és térbeli elhelyezkedés: Három évvel ezelőtt, Homokrejtek közelében

Behunyom a szemem, azután megformálom a chakrafonalakat, hozzákötöm őket a bábomhoz, azután megformálom a kihívás kézjelét. A nővérem is hasonlóan tesz, de a formaságok ellenére egyáltalán nem vesszük barátságosnak ezt a harcot. Ő, mint mindig, azzal a beképzelt, lenéző mosolyával bámul rám, én pedig egyáltalán nem érzem ezt az arrogáns szajhát a testvéremnek. Tudom jól, hogyan lett valójában Tokubetsu Jonin olyan rövid idővel a chunin vizsgák után, és az nem a bábokkal bemutatott kiemelkedő képességei miatt van.
Szokás szerint kint vagyunk a sivatagban, mint mindig, és hátrányban vagyok. Apa csak azt az ócska vackot, Shirosarut adta oda, azt meg nem engedte, hogy megtartsam azokat a jobb bábokat, amiket én csináltam. Ez az egyetlen állandó bábom: egy négykézláb járó, egy méter magas, három méter hosszú majomszerű izé, ami tud bokszolni, van egy skorpiófarka, és van egy nyújtható kar, ami a pofájából jön elő. Ja, igen, ennyi az egész alapfegyverzete. Ennél még az tizenegy éves öcsém is több kreativitással van megáldva, látszik, hogy apám költségkímélő volt, és még azon belül is ennyit ér.
Akane két bábot is használ egyszerre, a bal kezével a saját gyártmányát, Kurotenshit. Nevetséges név, nevetséges külső, az enyémhez hasonló silány minőség. Sima, női külsejű báb faszárnyakkal, amiket összehajtva maga körül komoly védelemhez jut- viszont nem elég széles úgy, hogy biztonságos fedezék legyen. A nővérem persze sovány, de ez akkor is egy komoly hiba. Ezen felül sima visszahúzható pengék a tenyereken, és talán egy senbonvető vagy shurrikenvető a szájban, amihez kapcsolt egy tekercset, ami egy kontyban van a hajában. Annyira feltűnő, annyira béna megoldás, nem értem, miért nem a feje belsejébe tette a tekercset. A másik báb lesz problémás, mert azt nem ő csinálta.
Tora egy két méter magas, vöröses lepelbe burkolt báb, barnás parókával, a szájában senbonvetővel, a bal karja egy nagy, tüskés buzogány, a jobb karjába pedig le van pecsételve még tíz vagy tizenegy kar, mindegyikben visszahúzható tőrrel, illetve van egy csőszerű, üreges farka. Arról fogalmam sincs, mit tud még, ezeket a funkcióit láttam működés közben, és tudom, hogy van két tekercs a hátára szerelve. Ez a báb közel sem olyan, mint amit Akane vagy apám barmolt össze, ez azoknak a báboknak az egyike, amiket Sasori hagyott hátra, és nem kerültek az anbu egyik tagjához vagy Kankuro-sama gyűjteményébe. Persze, egy báb csak annyit ér, mint a mestere, a nővérem pedig csak felhízelegte magát. Láttam, hogy édelgett azzal a joninnal egy hete...
Felrántom a karjaim, hogy felugrassam Shirosarut a felé törő karrengeteg elől. Kicsit el is vigyorodok, mert szerintem túlzottan korán lőtte el az egyik legjobb fegyvert, amit ez a báb rejtett magában. Igaz, tudta, hogy tudok róla, de attól még hülyeség volt szerintem, mert ahogy Shirosaru leérkezik, már össze is zúzza a karokat, és le kell kapcsolnia őket. Azzal persze sokat remélnék, ha azt hinném, hogy a skorpiófarok támadása elkapja a nővérem, Kurotenshit az útjába rántja, de van időm rá, hogy a bábom egyik kezével felkapjam az egyik Toráról leválasztott kart, és hozzávágjam a testvéremet védő bábhoz, mielőtt hátraszökkenek az erősebb báb buzogánykeze elől, mind én, mind a báb.
Vetek egy oldalpillantást apámra, aki figyeli a harcot, de szokás szerint semmit nem lehet látni az arcán, ami az elismerés legkisebb szikráját jelezné, hiába jöttem ki eddig előnyösen a harcból. Összeszorítom a fogam, és megindítom a következő rohamot. Először a szájba rejtett karral viszek be egy ütést, azután a két felső végtaggal kezdek gyors ökölcsapásokkal támadni Kurotenshire, aminek persze nem olyan könnyű átütni a fémből készült szárnyait. Én persze soha nem kaptam ennyi edzett acélt, hogy normális páncélt csináljak a bábjaimnak.
Elkezdem azt a kombót, amivel ez ellen a védelem ellen készültem: gyors kézmozdulatokkal forgatni kezdem a bábot a tengelye körül, így mindig a négy végtag és a skorpiófarok is folyamatosan viszik be az ütéseket. Persze sérülést nem okoznak a támadásaim, de eléggé zavarják hozzá Akanét, hogy csak a védekezésre koncentráljon néhány másodpercig. Tora azután megindul felém, de még félúton sem jár, amikor egy vigyorral nyugtázom, hogy győztem: a támadásaim félresöprik Kurotenshit az útból végre. Kicsit lassítok a forgáson, hogy egy ökölcsapással fejezzem be a támadást, ezúttal a másik bábmester teste ellen közvetlenül. Nem akarom megölni, de nem fogom megállítani sem az ütést, érezze végre, mit élek át folyamatosan miatta meg apa miatt. Látom, mozdul a keze, Tora ugyanúgy jön még felém, de nem fog időben elérni, győztem.
A bábom keze keményet csattan Akanén, aki hátrébb csúszik kicsit, de nem esik el... elkerekedik a szemem, ahogy rájövök, hogy még a bábok irányítása közben is meg tudta formázni a kézjeleket a helycsere jutsuhoz, valószínű amikor védekezett. Nem Akanét, hanem Torát ütöttem meg. Csak egy pillanatom van, hogy a még mindig felém jövő ellenfél felé nézzek, ami nem egy báb, hanem maga Akane, aki már félúton van a levegőben. A lába egyenesen az arcomat találja el, én pedig hátrébb repülök méterekkel, azután hanyatt esek a homokban. Még esés közben összerántom a kezeimet magam előtt, hogy visszarántsam a bábom magam mellé, miközben talpra állok. A nővérem nem használja ki a helyzetet, csak visszasétál a bábjaihoz, az arcán ugyanazzal a fölényes mosollyal. Most a turbánját igazgatja a haja helyett, ahogy szokta, de pontosan ugyanaz az elkényeztetett, ocsmány mozdulat, tekintet. Utálom.
Shirosaru három végtagján ugrálva közeledek felé, miközben a jobb kezében összegyűjtök egy nagy marék homokot, és azt felé szórom. Persze maga elé húzza Kurotenshit, úgyhogy ezúttal és folytatni akarom a sorozását, de mielőtt elkezdhetném, a másik báb buzogánykarja erősen megüti, hátrébb taszítja a bábom. Felemeli a farkát, és valami fekete folyadékot, talán olajat spriccel Shirosarura, azután, mielőtt támadnék, oldalra taszítja a bábot, Kurotenshi pedig felemelkedik, és kinyitja a száját. Csak az utolsó másodpercben jövök rá, hogy nem senbonvető van a szájában.
Megpróbálom arrébb rántani Shirosarut, egyúttal eltakarni a szemem a lángok fénye elől, de a tűz így is begyújtja az olajat, a bábom pedig lángra kap. Megpróbálok még egy támadást bevinni vele, így utoljára, hogy lángol, mert tudom, vége van már neki, szét kell szedni és újra kell építeni, de Tora csíkos farkából ezúttal egy nagy erejű levegőlöket tör elő, ami középen megrepeszti a bábot, és a teljes törzsét felhevíti a lángokat. Nem is hajlandó már egészében mozdulni, úgyhogy elválasztom a chakrafonalakat. Egyet kivéve.
- Na, ez sima volt. Yukio, ha van kedved, jöhetsz te is, te talán az agyad is használod...- meglendítem a jobb kezem, a mutatóujjamon még van egy chakrafonal, még fogom a skorpiófarkat. Már nem játszok, célba veszem a szívét. Nem érdekelnek a következmények, ha meghalok ma érte, akkor sem fogom hagyni, hogy így beszéljenek velem. Persze, a farok Kurotenshi szárnyain pattan vissza, Tora pedig egyidejűleg semmivé foszlik, ahogy nekipattan a fémfegyver. A következő pillanatban pedig a báb feltör mellettem a földből, és a buzogányával rögtön lesújt a kinyújtott karomra, darabokra törve a csontokat.
Nem jön ki hang sem a torkomon, ahogy elreccsen mindkét főcsont az alkaromban, csak remegve térdre esek. Néhány másodpercig eltart, amíg a fájdalom elér az agyamig, és felnyögök. Néhány másodpercig eltart, hogy rájöjjek, vesztettem. Vesztettem, mert apám ezt az ócska vacakot adta oda báb helyett. Egy ilyen bábbal én is jonin lennék... persze, a bábmester számít, mi? Az sem lényegtelen, mi az, amit rádbíznak.
- Feladod, vagy kérsz még egyet, Shin-chan? Értsd meg végre: a magadfajták soha nem fognak tudni megérinteni sem.- összeszorítom a fogam, ahogy a fájdalom a karomból újra végigáramlik a testemen, de főleg az fáj, ahogy a földbe taposnak. Amint kiszúrom az egyik leszakadt fakart Akane lábánál, felemelem az ép kezem, hogy hozzákapcsoljak néhány chakrafonalat. Támadni viszont nincs már időm vele, Tora jobbkezéből előbújik egy penge, amivel felém vág. Alig néhány centire a szememtől áll meg, de így is megvágja az arcom. Érzem, ahogy elkezd lecsurogni a vér. Néhány másodperc múlva hagyom a chakrafonalakat lepattanni az ujjaimról, és leengedem magam mellé a kezem.
- Brávó, Akane! Nemsokára már képes leszel kihívni akár Kankuro-samát is. Yukio, remélem, hogy tanultál a nővéred mozdulataiból. Gyerünk, lássuk, te mire mész! Shinichi, te meg menj el a kórházba, és gondold át a hibáidat útközben! Nem biztos, hogy elég lesz az idő.- lenyelem a válaszaimat, miközben felállok, és elindulok Sunagakure legközelebbi kapuja felé, még mindig a karomat szorítva.
Hiba? Tényleg volt néhány. Ott alszol a szomszéd szobában, mióta az eszemet tudom, és még életben vagy. Ott alszik Akane és Yukio is, Yukiora emlékszem abból az időből, amikor még beszélni sem tudott. Milyen naiv voltam, azt hittem, hogy sorstársam lesz, pedig pont olyan arrogáns lett, mint a nővérem. Őt is elkényeztették, csak engem utálnak ennyire. Elengedem a karom, és megtörlöm a szemem.
- Egy nap eltűnök, mint a víz a lyukas kulacsotokból, rohadjatok meg! Persze, észre sem fogjátok venni...- veszek pár mély levegőt, azután sétálok tovább. Nem számítanak, kár miattuk ez az egész. Többet érek mindannyiuknál, ezt ők is látni fogják még egyszer. Akkor ez a mocskos kis cafka vissza fog kapni minden megaláztatást, apámnak pedig végre megmondom, hogy nem több ő egy öreg, középszerű, megkeseredett senkinél, aki úgy hal meg majd, hogy senkit nem fog érdekelni. Yukionak talán még van esélye... láttam, most nem mosolygott. Anya pedig... ő biztos dühös lesz Akanéra és apára. Ő többet ér, mint ők együttvéve. Mégis, ilyen senkik aláznak meg napról napra. Egy nap eltűnök tényleg.

Felhasznált felszerelés: Shirosaru (három éve elpusztult báb)

Eredmény: Életre szóló lelki sebek, némi tapasztalat bábharcos kombinációk terén.

Terumi Mei Pént. Ápr. 01 2016, 21:03

Tetszett ez a beszólás. Very Happy

A jutalmad +12 ch.

Areno Shinichi

Areno Shinichi

Re: Areno Shinichi