Hidetora No Minovara

**Hidetora No Minovara** Vas. Ápr. 04 2010, 19:14

Az elvesztés fájdalma

Sosem felejtem el életem legszörnyűbb napját. Az a nap is úgy kezdődött mint a többi, szép napos idő volt. Az nap is mint mindig kora reggel elindultam az edzőpályára, hogy gyakoroljak. Mielőtt apám elment megmutatta, hogyan fokozhatom a meglévő chakrám felhasználásának a hatékonyságát. Már két hete ezt gyakoroltam azon a napon kezdtem el amikor a szüleim a klánunk lén elindult a háborúba. A gyakorlat nem ment még tökéletesen de már elértem némi eredményt. Sikerült a falu legmagasabb fájának feléig felmásznom. No de nem egyszerű látszással hanem a chakrám lábba való összpontosításával. Már nagyon vártam hogy hírt kapjak a szüleimről. Amikor elmentek megígérték, hogy írnak. Amit elindulása után egy héttel be is tartott. Meg akartam írni milyen jól haladok az edzéssel. Gondolataimból felucsudva észrevettem, hogy már meg is érkeztem utam végcéljához.

Azon nyomban kivertem a fejemből a dolgot, mondván majd írnak ha tudnak. Apám nagy harcos hírében áll ezért biztos nem eshetett baja. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, de ezt csak később tudtam meg. Egész délelőtt keményen gyakoroltam, és jelentős siker könyvelhettem el. Az aznapi edzés végére már a fa háromnegyedéig sikerült feljutnom. Amikor huszonhetedszerre jöttem le a fáról végre sikerült. A mesterem igen büszke volt teljesítményemre és dicséret képen meghívott ebédelni. Ez nem volt nagy meglepetés mert egy héten öt napból négy alkalommal eljátszotta ugyan ezt. Szinte már a szokásává vált. Kezdetben tényleg csak a jeles alkalmakkor tette de azóta sok idő telt el. Azonban az ebéd alatt rossz érzés fogott el. Talán az is belejátszott, hogy az ebéd mellé kapott teásbögrém a beleöntött forró tea miatt megrepedt. Ez balszerencsét jelent.

A délután hátralevő részében az edzés már nem ment olyan jól. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni. A gyakorlatozást egy postás ninja érkezése szakította félbe. Azt állította levelet hozott, de nem nekem hanem a mesteremnek. Amikor megláttam a küldöncöt reméltem apám írt. Azonban amikor a levelet a mesternek adta át már nem törődtem a dologgal. Minden napos dolog, hogy egy sinobi levelet kap. Egy negyed óra múlva vettem észre, hogy a sensei mióta megkapta a levelet ugyan abban a pozícióban áll és bámul maga elé. Akkor valami furcsa érzés talált szíven. Odamentem hozzá és megkérdeztem mi történ, mi állt a levélben. Amikor sajnálkozva belefogott a mondanivalójába már tudtam mi volt a levélben. Elsőre nem akartam elhinni hogy tényleg meghaltak. Kikaptam a tekercset a kezéből és elolvastam. Saját magam akartam meggyőződni annak tartalmáról. A levélben a következő szöveg állt: Sajnálattal értesítjük, hogy a Minovara klán harcoló alakulatát a tegnapi ütközetben tőrbe csalták és megölték. Kérjük tudassa ezt a klán még élő tagjaival és tolmácsolja feléjük mély sajnálatunkat és részvétünket. Nem tudtam elhinni, hogy az apám az az ember akinek hőstetteiről ódákat zengett a falu meghalt. A tekercset a földhöz vágtam és lerohantam. Mesterem hangja halk zúgássá szelídült a rám törő emlékek viharában.

Abban a percben nem érdeket hova futok csak futottam el mindentől el a világtól és minden problémától. Egyszerre voltam dühös és szomorú. Apám elindulás előtt megígérte hogy visszatér. Gyűlöltem azért hogy nem tartotta be a szavát. Azért hogy elment és azért mert cserben hagyott. Már alkonyodott mikor elfogyott az erőm és azon állóhelyben összerogytam. Sírtam bömböltem üvöltöttem nem érdekelt ki hall és ki nem, hogy mit gondolnak rólam. Mikorra kiadtam magamból a fájdalmat már magasan járt a hold az égen. Körülnéztem és láttam hogy egyedül vagyok a falu egyik elhagyatott csücskében. Egy ház tetején ültem. Azután mindig oda mentem vissza ha gondolkodni akartam vagy csak egyedül lenni. Azon gondolkoztam mi lesz most velem. Az azt követő napokon nem mentem edzeni sőt a mesteremet is elküldtem. Azután egy éjszaka minden ennivaló elfogyott és elindultam a legközelebbi éjjel nappaliba. Amikor beléptem megláttam egy gyönyörű lányt aki hozzám hasonlóan el volt keseredve. Mindketten olyanok voltunk mit az alvajárók. Így nem is csoda, hogy az ajtón kifelé menet összeütköztünk és kiborítottuk a papírzacskókat. A lány rám förmedt, én pedig gyors bocsánat kérések közepette el kezdtem összeszedni a holmijaimat. Miközben pakoltunk a láttam a szemében ugyan azt a fájdalmat amit én is éreztem. Megszólítottam és megkérdeztem mi bántja. A cserfes barnahasú lány rám förmedt. Akkor még nem tudtuk hogy ez a találkozás mindkettőnk életét megváltoztatja. Később megtudtam, hogy ő is elvesztette a a rokonai a harcok során.

Miután rájött hogy a sorsunk hasonló elhívott magukhoz. A családja igen gyorsan befogadott. Talán az ő szeretetük és a lány barátsága volt az ami aznap elhatározásra késztetett. Tudtam, hogy ott és akkor változtatnom kell. Egy pillanatra úgy éreztem újra van családom. Végre újra láttam a szép dolgokat is. Elhatároztam, hogy a jövő felé nézek, de sohasem feledem el a fájdalmamat, a veszteségemet. Egy nap még bosszút állok, de az a nap még messze van és sokat kell még tanulnom.

Shikaku Csüt. Ápr. 15 2010, 04:02

Remélem tagolni is olyan jól megtanulsz majd, ahogyan átélni a történteket a jó játékkal.

Ez most csak +10 chakraszint lett

[Ne felejtsük el: innentől az utolsó bővítményre adott chakraszint él, amíg egy másik bővítménnyel adunk illetve elfogadunk küldetésért kapott chakrajutalmat (amit a bővítményhez kell linkelnetek, hogy elfogadjuk).

**Hidetora No Minovara** Kedd Május 11 2010, 17:51

A felemelkedés napja

Egy napsütötte reggelen éppen az utcán sétáltam. Kissé letört voltam de energiával teli. Még mindig nem tudtam elfelejteni a szüleim elvesztése miatt érzett fájdalmat. Igaz megígértem magamnak, hogy csak a jövőre koncentrálok, de ez nem olyan könnyű. Főleg nem egyik napról a másikra. Így hát, hogy figyelmemet eltereljem és a jövő felé nézhessek elindultam a könyvtárba. Azt reméltem, hogy ott találok információt a klánom más országbeli ágairól. Szerettem volna újra fel éleszteni a klánomat. Ez a vereség igen nagy érvágás volt a a számunkra. Sajnálatos módon akkor még nem tudtam, hogy ez menyire nem rajtam múlik. Azzal a hévvel kerestem a felemelkedés útját amivel az edzéseket is végeztem, igaz akkor még kissé elhamarkodottan hoztam meg a döntéseimet. Amint gondolataimba merülve sétáltam az utcán egy balesetre tértem magamhoz. Mint kiderült figyelmetlenségem okozta ezt is. Gyaloglás közben nekiütköztem Menboku senseinek, aminek hatására mindketten a földre kerültünk.
- Nem tudsz az orrod elé nézni?! - Förmedt rám apám régi barátja. Majd mikor észrevette kilétemet így folytatta:
- Á... Hát te vagy az már kerestelek. Éppen hozzád indultam, hogy beszéljünk. Te azonban már napok óta bezárkózva gubbasztottál a szobádban. Nem akartalak zavarni, mert tudom, hogy az ember ilyenkor magányra vágyik. Örömmel látom, hogy végre kimozdultál. -
- Hát igen épp a könyvtárba tartok, hogy eltereljem a gondolataimat. Rájöttem, hogy a z ön sajnálattal csak hiábavalóvá teszem az áldozatukat. -
- Bölcs szavak egy ifjú szájából, de térjünk a lényegre. A Mizukage elfogadta a kérelmemet, miszerint had legyek én a csapatod vezetője. Erről levélben is kapsz majd értesítést, de személyesen szerettem volna elmondani. -
- Ez remek hír. - Mondtam majd elbúcsúztam a mestertől mert nem szerettem volna feltartani.

Két hónappal később

Sok idő telt el azóta a nap óta. Az a pillanat keltett, hogy teljesen a jövőre tudjak koncentrálni. És most itt állok újdonsült csapatommal az új kalandok kapujában. Végre küldetésre mehetek az új csapatommal. Igen izgatott voltam emiatt. Szokásomhoz híven kissé késve érkeztem a találkozó színhéjere. Talán a késésemnek köszönhetően egyik csapat társam már ott várt rám. Ezt egészen addig nem tudtam míg meg nem szólított. Azóta se tudom honnan tudta, hogy én vagyok a csapattársa. A lényeg hogy találkoztunk. Udvariasan bemutatkoztunk. Megtudtam, hogy Yamada Misa a neve és neki is ez az első küldetése. Sajnos feladatunk miben létéről ő sem tudott többet mint én. Na de majd a mester elmondja gondoltam. Kis várakozás után csapatunk vezetője is megérkezett. A küldetés miben létéről csak annyit tudtunk meg hogy egy szigeten van aminek a furcsa nevét már halottam valahol. Nem sokkal később eszembe is jutott mikor és hol halottam, de nem ez volt a lényeg hanem amit meséltek róla. Miután a mester eligazítása megtörtént harmadik csapattársunk is befutott. Nagyon megdöbbentem amikor kiderült, hogy Namika lesz csapatunk harmadik tagja. Ez a meglepettség biztos ki ült az arcomra és zavaromban alig tudtam egy épkézláb mondatot kinyögni. Valószínűleg ö is így volt de ez abban a pillanatban cseppet sem segített rajtam. Miután mindenki bemutatkozott mindenkinek egyből el is indultunk a kapu felé. A mester igen izgatott volt szinte ugyan annyira mint mi. Ez az talán a sziget hírének is köszönhető volt. Miután kiléptünk a faluból a mester elmesélte miféle történetek keltek lábra a szigettel kapcsolatban. Ezeket én is hallottam de sosem hittem el őket. Bár, hogy most meg is tapasztalhatom valóságos miben voltukat egyáltalán nem derített fel. Próbáltam győzködni magam, hogy nem is léteznek szellemek. Ez használt is. Nem sokkal később el is értük a ködbe burkolózott halászfalut ahol csónakba szálltunk.

Shikaku Kedd Jún. 08 2010, 12:01

Erről megfelejdkeztünk a szerkesztés miatt, de a történés ettől még kevés volt nagy fejlődésre...

+10 chakraszint

Összesen 120 chakraszint

**Hidetora No Minovara** Vas. Aug. 08 2010, 16:38

Egy pihentető séta után elérkeztünk a halászfaluba. Ez egy hangulatos kis vidéki falu volt ahol az emberek a szokásos napi munkájukkal foglalkoztak. Mivel kevés ninja jár erre először megbámultak minket de nem nagyon érdekelte őket miért vagyunk itt. Amikor látták hogy a kikötő felé tartunk már csak unalmas turistákként néztek ránk. Az időjárás az itt megszokott volt. Ködös. A mester odalépett egy furcsa kinézetű csuklyás alakhoz akik a dokkoknál állt. Elsőre nem volt valami pozitív a véleményem róla de a félelmemmel ellentétben nem történt semmi. Gondoltam is magamban biztos ezek a szellemhistóriák tettekbe. Az idegen elvezetett minket egy kis csónakhoz amibe be is szálltunk és elindultunk végső úti célunk felé. Sajnos a nagy ködnek köszönhetősen szinte semmit nem láttunk. Azonban a mester egy speciális technikával a segítségünkre sietett. Valamilyen tájékozó jutsu lehetett. Nem tudom, hogy a mágnesesség alapján de megmutatta a helyes irányt. Ez a technika felcsigázott. Azonban elkeseredésemre a mester felvilágosított, hogy ez nem tanulható. Az evezés meghozta az eredményét. Elérkeztünk a szigetre. Ám ennek akkor nem nagyon örültem. A helyiek nem voltak elragadtatva a jelenlétünktől. Egy koszos kis halászfaluvolt ahova érkeztünk. Nagyon hasonlított a másikra de itt teljesen más volt a légkör. Látszott a mély szegénység és a helyiek gyűlölködve néztek ránk. A halszag ami a másik faluban egyáltalán nem zavart most szinte fojtogatott. Úgy láttam nem lenn tanácsos sokáig itt maradni. Ezt a mester is észrevehette mert hosszú gyors léptekkel elhagytuk a falut. Útközben egy falusitól útbaigazítást kértünk akinek szavaiból kiderült tényleg nem látnak szívesen minket. Végül megtaláltuk az erődítményt ahova indultunk. Itt őrök fogadtak minket de semelyik sem állt az utunkba. Így gyorsan elértük a tróntermet. Itt egy kissé pufók öregember várt minket. A helyi vezető aki egy díszes trónuson ült. Látszott rajta, hogy jó módban él. A mester a szokásos tisztelgés és köszönés után megkérdezte mi a feladatunk. Mi csöndben követtük a példáját és meghajoltunk. Az öreg kissé kimérten beszélt velünk de látszott rajta, hogy nem akarja megsérteni a ködfalut. Emellett azt is kivettem a szavaiból, hogy csak végső esetben kér segítsége és hogy ezt meg kellett tennie annak nagyon nem örül. Kiderült, hogy furcsa eltűnések történtek a faluban. Sokan elő se kerültek. A módszerről nem tudtunk meg semmit, de a parasztok hangulata a lázadás felé sodródott. Egyszóval az öreg féltette a hatalmát. Miután kijöttünk az erődítményből a mester talán tesztként felajánlotta hogy meghallgatja az ötleteinket. Yamada egy egyszerű transzformációt javasolt információ gyűjtéshez. Én ezzel ne értettem egyet mivel szerintem talán ellenségesen viselkednének ha rájönnek, amire nagy volt az esély.

// Bocs, hogy ilyen rövid lett de nem vagyok valami nagy író. Általában többszörre írom meg a bővítményeket, de mostanában nem nagyon haladunk. Hát nyár van mindenki nyaral Hiddan pedig egyébként sem egy gyakori posztoló. //

Sai Hétf. Aug. 09 2010, 21:14

Nem lett olyan rossz, hidd el. Sajna a kevéssége miatt nem adhatok sokat, pedig tudom, hogy nem rajtad múlt, de remélem, azért a 10 chakraszint számodra is megfelelő lesz ^^

Összesen: 130 Ch
Smile

**Hidetora No Minovara** Szomb. Szept. 25 2010, 17:00

Miután mind a hárman elmondtuk az ötleteinket a mester bölcsen rámutatott a hibáinkra. Ezek után elmondta az ötleteit. Ezek az ötletek igen megrendítettek minket. Tisztában voltam azzal, hogy nehéz döntéseket kell majd hoznom de nem hittem hogy már az első alkalommal. Az előttünk álló lehetőségek a következők voltak. Vagy elfogunk egy helyit és kivallatjuk vagy a bizalmába férkőzünk azzal, hogy egy általunk előidézett veszélyhelyzetből kimentjük. Halottam történeteket apámtól, hogy egy sinobinak mi mindent kell megtennie a falujáért de, hogy most döntést kell hoznom az megrémisztett. Ahogy körülnéztem ezt láttam minden társam arcán. Nem véletlenül nevezték a falunkat egykor a vérködben rejtőző falunak, de én abban a hiszemben álltam ninjanak, hogy annak a korszaknak már vége van. Ennek ellenére, ahogy végig gondoltam a dolgokat én se találtam más megoldást. Ez még jobban megrémisztett. Kétségbeesve kutakodtam a fejemben percekig gondolkodtam de semmi sem jött elő. Szinte leblokkoltam. Ekkor egy emlék jutott az eszembe.

Egyszer gyerekként arra ébredtem hogy valaki mászkál a házunkban. Késő éjszakavolt. Úgy hittem senki sem lehet már éberen ezért kinéztem az ajtó résen. Apám jött haza egy küldetésről. Valószínűleg elég nehéz lehetett mert csupa vér volt a ruhája, de nem az ő vér volt. Ez a látvány már akkor megdöbbentett. Vissza akartam feküdni az ágyamba de apám észrevett. Nem véletlenül volt olyan kiváló abban amit csinált. Látta az arcomon a megrökönyödést, félelmet. Amit akkor mondott sosem felejtettem el. Azt mondta, hogy a sinobinak néha olyan dolgokat kell tennie amire ne lesz büszke. Neki se könnyű ilyenekkor de mindig ránk gondol, hogy értem és anyámért teszi amit tesz. Azt is mondta ha ninja leszek egyszer talán nekem is ilyen döntést kel hoznom. Ha én is ilyen helyzetbe kerülök akkor hallgassak a szívemre és azt tegyem ami helyes. Ekkor jöttem rá mit is akart mondani valójában.

Most választanom keltet és egyik lehetőséget sem tartottam túl helyesnek. A mester meg is jegyezte, hogy még fiatalok és tapasztalatlanok vagyunk. Túlságosan hiszünk saját elképzelt ideáljainkban. Ahogy ezt mondta, láttam rajta, hogy neki is megvannak az ilyen történetei, és valószínűleg még rosszabbak mint amit eltudunk képzelni. Tudtam, hogy két rossz közül kell választanom így a kisebbiket választottam. A bizalmába férkőzünk, hangzott a közös döntés. Ezután a mester más témára terelte a beszélgetést. Estig még sok idő volt ezért addig fel akarta mérni a képességeinket és gyakoroltunk is. Megkérdezte gyakoroltuk e valaha a fán és a vízen járást. Mivel különböző szinten voltunk különböző edzést kaptunk. Én a vízen járást tanultam míg Yamada a "fára mászást" gyakorolta.

A part egy elhagyatottabb részén kezdtünk gyakorolni.Az én feladatom a volt hogy kövesem a mestert a vízen. Kissé tétován indultam meg. Az első lépések elég nehezen mentek a vízen. Először azt hittem ráéreztem azonban mikor jobban kezdett hullámozni kétségbeesve próbáltam koncentrálni. Nos ez nem sikerült így egyből nyakig merültem a vízben. Miután kiúsztam kissé szemrehányóan néztem a mesterre és azt gondoltam, hogy nem várhatja el hogy ilyen gyorsan megtanuljam mikor az előző szintet is egy hétig gyakoroltam mire rendesen ment. Másodszorra azonban már nagyobb sikert értem el. Igaz a hullámzás most is megzavart de most csak térdig süllyedtem. Sikerült koncentrálni és a bokám szintjéig kiemelkedni. Rájöttem, hogy figyelni kell a hullámokat és azokhoz idomítani a csakra mennyiségét. Ezzel a felfedezéssel már sikerül pár lépéssel tenni a mester felé. Nem volt tökéletes vízen járás, ugyanis a víz el-le lepte a lábfejemet de sikerült megközelíteni a senseit, körülbelül jó egy méter választott el a minket.

A kimerültség valószínűleg kiült az arcomra is mert a mester szünetet rendelt el. Mind a négyen kimentünk a partra és elfogyasztottunk egy szerény ebédet. Miközben ettünk a mester ismertette a délutáni tervet. Először is befejezzük a gyakorlást aztán megkeressük azt aki jó célpont lehet a tervünk végrehajtásához. Sajnos a pihenés nem tartott sokáig. A szünet végeztével újra nekiálltunk a gyakorlásnak. Namikának egész jól ment a dolog. Talán még jobban mint nekem. A nagyobb hullámzás próbára tett minket. A szünet azonban jót tett sikerült egészen a mesterig eljutnunk. Ekkor hátrapillantottam és láttam hogy Yamada is felért a fatetejéig. Sőt a fa csúcsán állt. Ekkor a mester kézjeleket kezdett formázni a kezeivel. Mire megkérdezhettem volna, hogy mit csinál már éreztem is a hatását. A jutsu megszakította a chakránk áramlását. Namika felsikított mikor felismerte mi is történt. Én azon nyomban össze érintettem a két kezem, hogy ezzel is segítsem a chakra gyűjtést. Úgy tűnt ne fog sikerülni. Azonban a gyakorlás meghozta jutalmát. Sikerült fenn tartani magam a vízen. Igaz elsőre egy kicsit elmerültem de gyorsan kontrolláltam a hullámokat. Ekkor Namikára néztem aki mosolyogva bámult rám. Ahogy láttam neki is sikerült a művelet. Most már egy újabb edzést tudtunk a hátunk mögött.

**Hidetora No Minovara** Pént. Okt. 01 2010, 12:06

2 hónapos történet

Nem volt felhőtlen a napom, de valahogy jó érzés töltött el abban a pillanatban. Ott ültem a mesteremmel és a csapattársaimmal a füvön és úgy érezem, minden rendben van. Végre úgy tudok visszatekinteni a múltra, hogy változtak a dolgok. Emlékszem nagyon rossz volt számomra az az időszak, amikor elvesztettem a szüleimet. Kissé javult a helyzet mikor elhatároztam, hogy a jövő felé fogok koncentrálni. A javulás útján a következő lépcsőfok az a hír volt, hogy új csapatot kapok, és apám régi barátja Memboku sensei lesz a vezetőm. Akkor még mindig önfejűen dolgoztam azon, hogy minél több információt tudjak meg a klánomról. Ez azonban nem volt könnyű a könyvtárban csak a szokásos dolgokat találtam nem pedig azt, amit keresek. Ez mos, hogy vissza gondolok logikus is mert azokat a tekercseket bárki elolvashatja. Ennek ellenére mindent megtettem a tudásért. Erősebbé akartam válni így edzéseket is tartottam. Ennek érdekében felkerestem Iakotsu senseit. Ő a klánom egyik legtapasztaltabb és legtehetségesebb tagja. Ő is ott volt a csatában apámmal. Azon kevesek egyike aki élve tért haza. Körülbelül egy hete tért haza. Már csak ezért is meg akartam keresni. Érdekelt mi történt a csatamezőn, és tőle akartam tanulni.

Másnap a könyvtár helyett egyből a klán kiképző épületéhez mentem. Amióta hazatért Iakotsu senseit itt dolgozott, ő képezte ki az újoncokat a klán hadseregébe. Egy szünetben meg is találta a senseit. Kissé megdöbben amikor meglátott de tovább ment. Valószínűleg úgy gondolta nem őt keresem, vagy csak lézengek.
- Iakotsu senseit! – Kiáltottam utána. Erre ő megfordult és rám nézett.
- Tartottam tőle hogy megkeresel majd – Mondta. Ezt először nem értettem.
- Tudom, hogy azért vagy itt hogy megtudd mi történt apáddal. Ezt azonban egyelőre nem mondhatom el. Csupán a bocsánatodat kérhetem, hogy nem tudtam megvédeni apádat. –

Erre nem tudtam mit felelni, lehajtottam a fejemet és komor képpel gondolkodni kezdtem azon megkérdezzem-e, amit akartam. Végül arra jutottam, hogy ha az igazat nem is tudom meg legalább a másik dolgot intézzem el. Tehát megkérdeztem.
- Sensei nem ezért jöttem. Arra szerettelek volna megkérni, hogy taníts engem. – A mester láthatóan megdöbbent a kérésemen. Talán el se hitte, amit mondok. Az arcomat eltakarta a hajam így nem tudta leolvasni az arcomról a gondolataimat, érzéseimet. Végül elfogadott tanítványának. Talán a bűntudata miatt, de ez engem nem érdekelt.
- Ma sajnos nem tudok veled foglakozni, de szabaddá teszem a holnapi napomat –
Másnap kora reggel felkeltem és a megbeszéltek alapján lementem a folyó partra. A mester kissé álmatagon, de mér ott várt rám. Amint megérkeztem belekezdett a mondókájába.

- Megkértél , hogy tanítsalak ezt meg is teszem de ne hidd hogy kivételezni fogok veled csak azért mert az apád fia vagy. Az öregek szerint is az a leghelyesebb hogy én tanítsalak, ezért vagyunk itt. Kezdjük az alapoknál. Mivel genin vagy már ismered az öt alap technikát, amit az akadémián oktatnak. Amint tudod, a további tanulás attól függ milyen a beállítottságod. Mivel a mi klánunk tagja vagy ez nem lehet kérdés. Mi mind elsődlegesen víz típusú ninjutsukat használunk. Kezdjük egy egyszerű víz klónnal. – Amint kimondta, hogy mit akar megtanítani nekem elfogott az izgalom. Végre egy rendes jutsu.

- Menj a folyó partjára. Gyűjtsd össze a chakrádat és formázd meg a következő kézjeleket. - kígyó, madár, tigris. – Amint megkaptam a feladatot meg is próbálkoztam vele. Amikor meláttam, hogy a víz elkezd mozogni még izgatottabb lettem és elfelejtettem koncentrálni. Ekkor a víz visszahuppant a folyóba. A mester kissé leszidott figyelmetlenségemért, de tovább folytattam a próbálkozást. Első nap nem jártam túlzott sikerrel. A klónok jobban hasonlítottak egy kutyára mint egy emberre abban a rövid pillanatban amíg megmozdult a víz. Teljes másfél hetembe került míg végre emberi formát alkotott a víz. A második hét végére azonban már sikerült egy telje értékű jutsut létrehoznom.

- Nos amit tudnod kell erről a technikáról az az, hogy az erőd tizedével képes támadni. Ezt sose felejtsd el ha használod. Holnap egy másik jutsut tanulunk – Nagyon érdekelt most melyik következhet. Másnap megtudtam hogy a víz klón robbantás lesz a következő tananyag. Ezt se volt könnyű megtanulni. Újabb két hét kemény edzésbe telt. Esténként azt hittem ez már nem lehet rosszabb. Pedig ha belegondoltam volna ezek még nem is voltak nehéz technikák. A legnehezebb jusu a Vízbörtön technika csak ezek után került terítékre. Ezt egy hónapon át gyakoroltam. A gyakorlat lényege az volt, hogy foglyul kellett ejtenem a mester vízklónját. Ez azonban nagyon nagy feladatnak tűnt. Néha már azt hittem sohasem fog sikerülni. Végül azonban a mesterem is büszkén jelentette ki, hogy van esélyem rá. A kellő erőt az a levél, adta amiben kitűzték az első küldetésem. Akkor még nem tudtam, hogy el kell hagynom a falut, de mindenképpen be akartam fejezni az edzést. Az csak egy hete lehetett mégis oly távolinak éreztem a dolgot. Most hogy belegondolok talán még jól is jönnek az esti küldetésnél. Ezek után Memboku sensei szavaira tértem magamhoz a múlt árnyi közűl. Éppen azt ecsetelte hogyan hajtjuk vége az akciót.

Mizu Bunshin no Jutsu // Vízmásolat Jutsu
Suiton: Mizu Bunshin Daibakuha // Víz elem: Nagy Vízklón robbanás
Suirou no Jutsu // Vízbörtön Jutsu

// Nos minden pontomat elhasználtam. 35-(5+15+15)=0 //

Shikaku Vas. Okt. 03 2010, 15:34

A bővítményed jól összefoglalt, a kéthavi meg teljesen érthető és logikus jutsukból áll. Egy dolgok mindenképpen kérek még: a kéthavi végére írd oda a jutsuk listáját, hogy mindenképpen látható legyen a későbbi visszanézhetőség miatt.

+20 chakraszint
a jutsuk engedélyezve

Összesen 145 chakraszint

**Hidetora No Minovara** Szomb. Nov. 06 2010, 16:41

A történet vége

Miután a mester kifejtette az esti akcióra irányuló terveit folytattuk az edzést. Mindannyiunknak jót tett a pihenés.A további edzés során szinte teljesen elsajátítottuk ezt a gyakorlatot is. A mester végső tesztként összezavarta a csakra áramlásunkat de ezt is sikerült leküzdenünk. Késő délután lehetett mire befejeztük az edzést. A mester a fontos cél érdekében ismét pihenésre intett minket. Mikor sötétedni kezdett tüzet raktunk és elfogyasztottuk a vacsoránkat. Közben a mester azt kérdezte merre szeretnénk tovább fejlődni. Az elképzeléseink nem tértek el nagy mértékben. Mindannyian elmondtuk milyen technikákat szeretnénk tanulni. Ekkor azonban a mellettünk folyó víz szabályosan felrobban. Valószínűleg egy Suiton: Daibaka no Jutsunak köszönhetően. Gyorsan megpróbáltam felállni és fedezéket keresni azonban a lábaim nem engedelmeskedtek. Amint lenéztem láttam, hogy a földhöz tapaszt egy Suiton: Mizuame Nabara jutsu. Ezután szinte azonnal eltalált egy Suiton: Suihachi. Valaki megtámadott minket ez nyilvánvaló de pont azokat a technikákat használta amiket az előbb a mesteremnek mondtam. Ez kissé rémisztő volt. Az azonban, hogy az ellenfél valószínűsíthetően kihallgatott minket azt bizonyította, hogy nem lesz könnyű dolgunk.

A támadás szerencsére kimozdított az első jutsu fogságából. A mester, amint észlelte a veszélyt használta falunk specialitását a Kirigakure no Jutsu. Ez időt adott, hogy rendezhessük a sorainkat. Remek ötletem támadt. ~ Most, hogy mi vagyunk előnyben csapdát is állíthatnék. ~ Vissza gondolva három ninja lehetett a támadónk. Hogy eltereljem a figyelmüket létrehoztam két víz klónt és transzformáltam őket. Így megvolt a csapatunk a tökéletes mása. A csapda a vízbörtön segítségével lett teljes. Szerencsémre egyikük bele is sétált. Amikor az ellenség támadásba lendült az egyik klón irányába a sikerült csapdába ejtenem így már csak két ellenség maradt. Azonban így én kiszolgáltatott lettem. Erről meg is feledkeztem, azonban a klónom még megmenthetett. A ködben kis harci zaj hallatszott. A mester is támadásba lendült. Kis várakozás után két alacsonyabb árnyékot láttam. Reméltem, hogy azok a társaim de nem lehettem biztos ezért elrejtettem a klónt egy fa mögé. A gyanúm szerencsére beigazolódott. Azonban a kettőst egy harmadik magas egyén is követte. A hangokból ítélve a harc még mindig folyat a mesterem és ellenfele között így az illető nem lehetett más mint a harmadik ellenséges ninja. Hogy eltereljem a figyelmét a társaimról megpróbáltam összezavarni az illetőt az Utsusemi no Jutsummal. Ez be is vált de nem volt végleges megoldás. Szerencsére Yamada és Namika tudták mit kell tenniük és védelmi pozícióba helyezkedtek egyetlen szó nélkül. Kis idő múlva amikor már nagyon fogyott a csakrám abbahagytam a bújócskázást. Addigra azonban az ellenség teljesen összezavarodott. Balszerencsénkre azonban ránk talált. Hogy mentsem magunkat ráuszítottam a klónjaimat melyeknek a számát időközben egyről nyolcra növeltem. Reméltem így elegendőek lesznek.

Ezzel szinte teljesen lenulláztam magamat. Annyi erőm sem maradt, hogy a vízbörtönt fenntartsam. Később kiderült, hogy a benne lévő illető szerencséjére. Ugyanis a ninja oxigénje már elfogyott és ájultan esett a földre. A támadási kísérletem azonban nem nem sült el jól. A képzett ellenség igen gyorsan leterítette a klónjaimat. Hiába támogatták őket társaim kunaiokkal és idézett fegyverekkel. Elfeledkeztem arról, hogy a klónok csak gazdájuk 10%-nyi erejét birtokolják. Azonban az sem biztos, hogy az én teljes erőm bármit is számított volna. Társaim egy utolsó elkeseredett rohamra indultak de mindketten a földön végezték mellettem. Ott feküdtünk kiszolgáltatva az ellenség kénye kedvének. A ninja homlokpántján megcsillant a napfény. Széles mosolyra húzta a száját és megindult felénk. Pár lépés után azonban holtan esett össze. Szente egyik pillanatról a másikra. Elvágták a torkát. A háta mögött pedig ott állt a mesterünk. - Bocs a késésért srácok, de lefoglaltak. - Mondta és elindult felénk. A köd lassan szakadozni kezdett, a csata véget ért. - Ahogy látom egész jól elboldogultatok. Tehát az egyenlegünk, egy halott egy fogoly és egy szökésben. - Összegezte a mester. Sajnos én elszalasztottam. Pont a ködöt használta fel ellenem az ellenség. Egy klón mögé bújt és eliszkolt. No de húzódjunk biztonságba. Mondta és egy közeli barlanghoz mentünk. - Ez jó lesz. És most meséljetek el mindent. - Így is tettünk. Mivel igencsak kimerültem a mester egy energiatablettát adott nekem. - Ez majd segít. - Így is lett. Gyorsan hatott és segített a regenerációban. Igaz az esténk kissé másként alakul mint terveztük azonban így is előrébb jutottunk. Most már volt valaki akit kikérdezhettünk.
Ezután jobban megvizsgáltuk a foglyunkat.

Nem hordott fejpántot. Sajnos nem volt valami szószátyár. Hosszas rábeszélés után se tudtunk meg sokat. Csupán annyit amennyit eddig is tudtunk, hogy ők állnak a gyilkosságok mögött. Ami pedig az okot és a megbízót illeti: semmit nem árult el ami hasznos lehetett volna. Az előny azonban még nálunk volt, sikerült ugyanis meghatározni a ninjak búvóhelyét. - A rab elmondása alapján a nyugati parton szálltak partra és onnan indultak a "főváros" felé. A legtöbb gyilkosság a fővárosban és környékén történt de néhány eltűnést a nyugati partról is jelentettek. Így valószínűsíthető hogy a búvőhelyük a két pont között van valahol. - Foglalta össze a dolgokat a sensei a barlang előtt. - És most mit lépünk? - Kérdezte Yamada. - Mégsem mehetünk egy rabbal együtt a másik ninja után. - Ebben igaza volt. A mester parancsára útközben megálltunk a sziget vezetőjének erődítményél és leadtuk a rabot megőrzésre. Kényes helyzet volt mivel a trónszékes öreg örült a sikernek de nem számíthattunk teljes biztonsággal arra, hogy vissza is kapjuk a rabot. Ennek ellenére másnap reggel megindultunk az erdők felé.

Feltételeztük ugyanis, hogy a búvóhelyük ott lesz. Órákon át gyalogoltunk az erdőben. Igaz közben sok hasznos információt megtudtunk a nyomkövetésről a mestertől, azonban nem jártunk sikerrel. Ismét kiderült, hogy ellenségeink nem kezdők. Legalábbis az akivel a mester harcolt az tud egy két dolgot. Sajnálatos módon elvesztettük az előnyünket. Amint követtök a nyomokat egyszer csak megváltozott a mester arckifejezése. Ilyet nála még sohasem láttam. Mint később kiderült megérzett valamit. Azt, hogy követnek minket. Az érzékei sajnos nem csaltak nem sokkal később belesétáltunk a csapdába. Találtunk egy elhagyatott kis házat, és egy kis forrást. Nem tűnt lakottnak. Az ellenség azonban csak ezt a pillanatot várta és támadásba lendült. Az ellenfelünk egy szél használó volt. Egy hatalmas szél lökéssel támadt rák. Ez kisodort mindannyiunkat a fák közül. Nilt terepen voltunk és nem láttuk honnan támadnak minket. A mester azonban felkészült a támadásra. Őt nem találta el a technika. Csupán egy klónt sikerült elsodornia az ellenségnek. Ez meg döbbentette ugyanis nem támadt tovább. A támadás szünetét kihasználva mind a hárman fedezékbe vonultunk. Valószínűleg nem mi voltunk a fő célpontjai a ninjanak ugyanis a a mester keresésére indult.

Ekkor pillantottam meg egy csuklyás alakot a fák között. Yamada megmaradt a régi trükköknél. Használta a rejtőző köd jutsut. Eközben én belekezdtem saját tervem megvalósításába létrehoztam öt vízklónt és ezeket elláttam a láthatatlanság köpenye jutsuval. Elindítottam őket a ködben, hogy találják meg az ellenséget. Sajnos a köd gyorsan kezdett szétoszlani mivel az ellenség nagy szélrohamai szét szaggatták a köd függönyt. Ezt azonban megmutatta a helyzetét. Felénk tartott. Talán általunk akarta előcsalni a mestert. Erre azonban nem volt szükség. A sensei egy erőteljes vízsárkány jutsuval támadt az ellenfélre aki azonban kitért az ellene irányuló támadás elől és szó szerint lefejezte a sárkányt. Velünk azonban nem számolt. A klónok megtalálták az ellenfelet. Szépen lassan körbevették és aktiválódott a rajtuk lévő vízklón robbantás. Ezt igencsak hatásos támadásnak bizonyult. Súlyos sérüléseket szenvedett a sinobi. A klónok ugyanis szinte teljesen mellette robbantak fel.

Ekkor a mester befejezte a csatát egy végső támadással. Az ellenfél ájultan rogyott a földre. A csata végeztével elláttuk ellenfelünk sebesülésit és megkötöztük. Átkutattuk a zsebeit és a kunyhót is. Azonban nem találtunk semmi hasznosat. Így végül megindultunk vissza a "városba". Ez a ninja is olyan volt mint a másik kettő. A mester elakarta vinni mindhárom ninját a faluba. A két élőt és a halottat is. Ekkor azonban valami igen furcsa dolog történt. A vezető nem akarta átadni a másik két sinobit. Sőt követelte, hogy agyuk át a harmadikat is. Arra hivatkozott, hogy a megbízás alapján nekünk csak elfognunk kell az ellenséget és a szigeten fognak ítélni felettük a helyi törvények szerint. Hiába próbálkozott mindennel a mester ez után szinte szabályosan kidobtak minket. Nem volt értelme nagyon ellenkezni. Pár katonával azért eltudtunk volna bánni de egy ilyen háborús időszakban nem kockáztathattuk a "jó" kapcsolatot a helyi vezetővel. A még élő sinobikat még aznap kivégezték. Igencsak furcsa volt ez a nagy sietség. Mintha valamit titkolnának.

Nekem nagyon nem tetszett ez a dolog. Azonban a mester parancsba adta, a hazafelé indulást.Azonban mivel a küldetés befejeződött másnap haza kellett indulnunk. Az út ugyanolyan érdektelen volt hazafelé mint indulásunk kor. Végig figyeltem a mestert és rajta is láttam, hogy erősen gondolkodik. Talán ő olyat is tudott amit mi nem de semmit sem kötött az orrunkra. Pár katona kikísért minket a kikötőbe. Ahogy így végig mentünk a falu minden ki minket figyel a "végre eltűntök" kifejezéssel az arcán. Csendben beszálltunk a csónakba és átvittek minket a már jól ismert halászfaluba. Onnan gyalog indultunk haza. Az út folyamán többször is próbálkoztunk megtudni mit gondol a mester a dologról, de ő minden alkalommal elterelte a témát. Értettünk a szóból és az ötödik próba után felhagytunk a beszéddel. Végül szótlanul ballagtunk be a faluba. Mindannyian holt fúrattak voltunk. Este azonban a jól megérdemelt pihenés előtt még jelentést tettünk. Sajnos a jelentés után egyből hazaküldtek minket de a mester nem tartott velünk. Ő ott maradt. Azóta se tudtam meg mi is volt az értelme a Yokkyuu szigeten történteknek

Sai Hétf. Dec. 20 2010, 23:00

Hát, ez csúnyán itt maradt, de jelentem, észrevettem.
De mit is adjak (mert sajnos, jelentem, nincs szerencséd, hogy pont én vettem észre, mert szőrösszívű vagyok Razz

)
DE azért a várakozásért mégis csak illene kárpótolni.
Legyen +15 chakraszint (hidd el, az tőlem már sok Very Happy

)

Összchakrád így 160-ra növekedett Smile

**Hidetora No Minovara** Hétf. Feb. 14 2011, 15:47

Egy új kezdet

Miután visszatártunk küldetésünkről a faluba minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Legalábbis azt hittem. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A mestert három napon keresztül nem is láttuk. Ez ugyan nem volt szokatlan, mivel keki is megvoltak a maga dolgai, de azért ilyenkor is ránk nézett néha vagy legalább láttuk. Most azonban teljesen eltűnt. Mintha nem is lett volna a faluban. Így egyik nap a csapat elhatározta, hogy megkeresi. Ez egy jó félnapos sétálgatást jelentett a faluban. Mind a hárman külön külön végig néztük az egész falut. Ez igen fárasztónak és sajnálatos módon teljesen hasztalannak bizonyult. Végül úgy döntöttünk megkérdezzük a mestereket. Nem mintha előtte nem próbáltuk volna de mindenki azt mondta nem tud róla. Végül Josi mester felvilágosított minket, hogy mesterünk küldetésen van. Ez nem volt meglepő azonban nem értettük miért nem tájékoztattak minket. Két nap múlva végül hazatért a mester.

Este amint azon gondolkodtam a hazafelé vezető úton, hogy mit kellene vacsorázni, megláttam a mestert. Egyenesen felém tartott így megálltam és megvártam míg beért. Furcsa volt az arckifejezése. Még sosem láttam ilyennek. Végül megszólaltam: - Mester visszatértél? Nem tudtuk, hogy küldetésen vagy így egy darabig kerestünk. Mi történt? -
- Igen halottam róla. Ami azt illeti nem is kellett volna megtudnotok de igen alapos kutató munkát végeztetek. - Eközben elmosolyodott.
-Ami azt illeti lesz egy kis változás a csapat felállásában.
Ezt hogy érted mester? - Kérdeztem kissé elkeseredetten.
- Hidetora amíg küldetésen voltunk megváltoztak a dolgok. Új csapatba fogsz kerülni ugyanis a háború miatt engem áthelyeznek. -
Ennek nem igazán örültem. Ez bizonyára ki is ült az arcomra mer a mester egyből vigasztalni kezdett.
- Ne aggódj az új csapattársaid mind a Minovara klánból származnak. Ezt az öreg hozta így össze. Többet sajnos nem mondhatok. Pár nap múlva megkapod az értesítést, az új csapattársad kilétéről és a találkozóhelyetekről. Remélem még találkozunk addig, azonban nekem most mennem kell. - Ezzel hátat fordított és elment. Ez nagyon furcsállottam de nem tehettem ellene semmit. Egy valami azonban szöget ütött a fejembe. Talán az előző küldetésnek köszönhető ez az átcsoportosítás? Végül arra jutottam, hogy paranoiás vagyok. Biztos semmi köze sincs a dolgokhoz.

A másik ok ami felmerült bennem az az öreg Genki sama. Ő az egyetlen akinek elég befolyása lehet a falura ,hogy másik csapatba kerüljek. Ez elég logikusnak is tűnt. Az okát nem értettem de mivel a saját klánom tagjai lesznek a csapattársaim ezért a felvetésem talán helyt álló.
Sokat gondolkodtam az okán ennek az egésznek de egészen addig míg nem találkoztam a csapattal nem is volt ötletem. Mivel nem tehettem mást vártam. Előbb utóbb el is jött a nap amikor megismerkedtem a csapatom többi tagjával. Mindannyian friss esőéves geninek voltak, gy igen fúrcs mester vezetése alatt. Kissé lányos férfi volt de látszott rajta, hogy a kell képes harcolni. Mint később kiderült a mester hasznos dolgokat tanított nekünk. Egy kis gyakorlattal kezdtük a napot amiben valamiféle ördöglakat szerű szerkezet volt a segítségünkre. Amint gyakorlatot végrehajtottam észrevettem, hogy a többieknek nem megy olyan simán mint én. A mester fel is hívta rá a figyelmünket, hogy egy csapat vagyunk és össze is lehet dolgozni. Igencsak üdítő érzés volt mikor megoszthattam a tapasztalatot a társaimmal. Ők pedig meghallgattak. Ekkor értettem meg miért kerültem ebbe a csapatba. Most megízlelésem milyen vezetőnek lenni. A mester szigorú szabályait sajnos kötelességem volt betartani, de már értettem mi is ennek az egésznek a célja. Az öreg megpróbált felkészíteni a jövőre. A mester pedig kigyomlálta belőlem azokat a tulajdonságokat amelyekre a legkevésbé sem volt szükségem. A lustaságot, a pontatlanságot és a nemtörődömséget.ű
Akkor abban a pillanatban megértettem amit kellett. Megváltozott valami. Végre éreztem a felelősséget ami apám halálával rám szállt. Ez egy új kezdet volt számomra...

Sai Hétf. Feb. 14 2011, 19:44

Tudom, sajnos lassan folyik ez a játék, ezt figyelembe is vettem, így +10 chakrát adnék, valamint ajándékként egy medált, amiben egy alkalommal felhasználható mennyiségű, közelről bevethető altató por van Smile

//Kérlek, ez utóbbit mindenképp tüntesd majd fel az adatlapodon, mint ajándék, és jelezd, hogy egyszer használható, és ha felhasználtad, becsületesen majd jelezd azt is ^^ Persze később szerezhetsz bele speckókat, ha engedélyt kapsz rá, és kijátszod, hogy beszerzed, stb, tehát maga a medál, mint tégely, megmarad. :]//

Összchakrád 170-re módosult Smile

Ajánlott tartalom

Hidetora No Minovara

Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara

Re: Hidetora No Minovara