Mester új tanítványa? Hikuro vs Akira

//Hikuro és Akira meccse fog itt zajlani//

- Mért hivatott raikage sama?
Hajolok meg a falu hatalmas és mind fizikailag, mind technikákban erős vezetőnk előtt, aki egy küldöncön keresztül a napi edzésemből rángatott ki. Mivel nem voltam épp fogadható állapotban egy kis időt kértem, majd hazarohanva lezuhanyoztam és rohantam a vezetőnkhöz. Nem igazán tudtam, hogy mit szeretne, de nem vittem magammal semmit, hiszen olyan sietősen hagytam el a lakásomat, hogy éppen csak az öngyújtómat vettem magamhoz. Belépve semmi nem utalt volna arra, hogy küldetésre küldenének hacsak nem egyedül vagy már késésben lennék és a társaim már valahol a faluban várnak, de aztán a vezetőnk felállt és közölte, hogy a falu kíváncsi a képességeimre, így a falu egyik kiképzőterét a rendelkezésemre bocsájtja, hogy egy jounin vezető mellett fogják felmérni azt. Intett a mellette álló aszisztensnek, aki lerajzolta az útvonalat a terepre odaadta nekem és elengedtek. Haza mentem, de nem szedtem sok mindent össze, hiszen mégis csak inkább tai jutsus lennék, összesen a 2 nunchakut, 2 tanto és a maszkomat vittem magammal, meg persze Moon is velem jött, hiszen ő a társam és mint állathasználó igen hülyén néznék ki nélküle. A pálya ahova irányítottak egy nagyobb központi szikla és körülötte kisebb sziklák egységéből állt, ami mindegyike használható harctérnek. Körülbelül a talajszinttől 3 méterre volt és mivel lusta voltam lépcsőzni így egyszerűen felugrottam, míg Moon inkább a lépcsőt választotta. A talaj nagyjából egyenletes volt a szélén volt egy nagyobb szikla és a pálya mind két végén egy- egy szikla, amire le lehet ülni. A lépcsőtől távolabbi sziklát foglaltam el és Moont simogatva vártam a mesterem.

Az idő teljesen nyugodt, ahogy a szellemem és az idegeim. Mesteremre várakozva előjön az a régi szokásom, amit a tengerparton vettem fel, ha 5 percnél tovább kell várakoznom, egyszerűen "elfelejtem" a várakozást és teljesen elnyúlok. Persze most nem tehetem, hiszen mégis egy lehetséges tanárt várok, így csak egyszerűen ülök és Moont simogatom. Várok, de nem igazán izgatom magam a várakozás miatt. Tudom, hogy sokan szeretik a késést kihasználni, hogy az ellenfelük ideges legyen és kevésbé tud figyelni, de ez olyan embernél, aki a Hold ország tengerpartján edződött, ahol szokás volt, hogy a találkozó időpontjában ébredt az egyik fél, de akkor sem vette túl sietősre a dolgot, nyugodtan elkészült majd elindult, de ezt a másik oldalon a várakozó sem vette rossz néven, hiszen ő sem sietett sehova, hiányzik az otthonom, ott soha senki nem sietett sehova, bezzeg itt. Mindegy. Nem tudom mennyit várhattam, mikor a feltehető mesterem megérkezett. Felénk nézett, majd közelebb jött. Nevetésén nekem is nevethetnékem támadt és nem is fogtam magam vissza, de közben ülve figyeltem mondandóját. Hasonló próbákról hallottam, bár még nem vettem rajta részt. Ahogy felállok lassan a mellettem álló farkas is két lábra áll az én alakomban, de egyenlőre nem akarok támadni, hanem létrehozok 4 egyszerű bunshint, amit elterelésnek használva 120 fokos szöget bezáróan mesterem ellen küldöm, bár nem hiszem, hogy ezekkel foglalkozik, így amint megszünteti őket Moont küldöm ellene szemből, míg én a dokuzetsu konbo // haragos nyelv kombinációjával hátulról próbálom támadni, de csak arra használom a technikát, hogy mögé kerülve a térdhajlatát támadjam, hogy a magasságunk egy szintre kerüljön és legyen esélyem elérni a nyakláncot hátulról. Amennyiben nem sikerülne a manőver és marad lehetőségem, például nyer annyi időt Moon, akkor egyszerűen hátraugrok és megpróbálok kitalálni valamit, hogy mi legyen a következő lépésem.

Későn kellett rájönnöm, hogy amit műveltem igen csak bunkóság volt, hiszen ő vette a fáradtságot, igaz csak egy pár másodperc volt, és bemutatkozott. A klónjaim nem hozták be a dolgukat, bár nem vártam mást egy jounintól. Láttam rajta, hogy egyszerre sikerült feldühítenem és csalódottá tenni. A támadásom nem igazán volt eredményes, hiszen jóval gyorsabb nálam, bár a sebességét nem láttam, de tudtam, hogy hol fog megérkezni. A kezével mozdulatokat tett, amit hallottam magam mögött is és aztán egy villámgömb repült Moon felé. Nem tudtam, hogy mi a terve, hogy csak felmér vagy komolyan a farkast akarja megölni, így azonnal futásnak indultam, hogy a barátomat ellökjem a támadás útjából, még chakra sem kellett hozzá. Remélem sikerül és a támadás maximum engem ér el. Ugyan nem látom, de hallom, hogy fegyvert vesz elő ahogy a földön fekszem Moonon, majd amint magamhoz térek felugrok és meghajolok.
- Elnézést kérek! A nevem Matari Djuka Genki, de a falu csak Akirának ismer, társam Moon egy farkas. Néha meggondolatlan vagyok.
Vakarom a tarkóm, miközben újra meghajolok nem teljesen lehajtva a fejem, hogy lássam mit tesz. Remélem megbocsát és kezdhetjük az edzést elölről tiszta lappal. Amint látom, hogy megnyugodott, persze végig a fejemet törve az alatt a néhány másodperc alatt, ami lefolyt addig, amíg meghajolva elmondtam a nevem, a következő támadásomon. ~Gyorsasággal nem fogom legyőzni, de próbáljuk meg máshogy.~ Tigris pecsétet mutattam, aminek hatására a shikyaku no jutsu kezdi kifejteni a hatását, ugyanis a fogaim és a körmeim meghosszabbodnak, a hallásom és a szaglásom erősebb lesz, de egyenlőre a testtartásom nem változik sokat, talán egy kicsit közelebb leszek ahhot, amikor egy medve vagy egy gorilla áll két lábon. Majd chakrát gyűjtök a talpamba és a shunsin no jutsuval az oldalán egy kicsit hátrébb jelenek meg, de ezúttal nem a nyakláncot célzom és nem is tai jutsut akarok bevetni, hanem a kezét szeretném elkapni a nunchakummal lehetőleg minél lejjebb, hiszen ahol vastagabb ott nehezebb a nunchaku láncának rövidsége miatt, de közben figyelek a másik kezére, ha esetleg az abban lévő saival támadna, akkor megrántom a karját és közben kirúgom a lábát, így hátraesik az általam júdoból ismert egyik egyensúlyi helyzetből kibillentés és a támasztás elvesztése miatt. Nem reménykedek ennyi mindenben, de meglátom mi sül ki belőle.