Re: Katashi Rezidencia

**Hasegawa Zauki** Szer. Okt. 23 2019, 10:19

A fogadó bizottságra nem sokat kellett várni, orrunkat hamar meghozta kisebb üdvözlői gesztusuk illata. Volt ki rácsapott, jómagam viszont természetesen kihagytam az ajánlatot. Az éhség egy természetes érzet, egy szükség, mellyel minden ember küzdd... Eléggé torzította mindenek tetejében ez is önképemet, hogy nincs szükségem efféle dolgokra. Enyhén szorongó, zavart mosollyal utasítom hát vissza az ajándékot, mielőtt bevezetnek minket. A falak, a díszítések... Némán haladtam, de nem figyelmetlenül. Minden oly elegáns, olyan luxust sugalló volt. Még a minimális, egyszerűnek szánt vonalakon és látni lehetett, hogy a megfelelő Ryo-ért cserébe lettek megépítve. Feltűnően sok volt azonban az őr. Ekkora lenne a baj, vagy csak szimplán ez a biztonságérzet ára, ha valaki efféle magasságokba emelkedik a pozíciók közt? Ajtónként voltak négyen, s nem egyen kellett áthaladnunk. A fogadóterem jött, hol pár percet várakoznunk kellett. Hasonlóan szépre volt megcsinálva, akár az épület többi része. Nem is csoda... itt váratják meg egymást a nagyhalak, hogy legyen idejük megnézni, milyen szép is a háza. Itt várakoznak az arisztokraták, s felkészülnek, hogy aztán jól, tövig benyaljanak egymásnak. Persze egy ilyen találkozó nagy része semmit mondó etikettből, rájátszásból, fellengzésből áll. Vajon mennyivel többre juthatnának, ha kerek-perec értekeznének, s elkerülnék a tiszteletköröket? Ez azonban valószínűleg olyasvalami, ami nem változik, sose fog megtörténni. Néhány fiatalabb tagunkról lerítt az idegesség, s szívük se épp nyugodtan vert. Egy félig aggódó pillantást vetve rájuk elbizonytalanodom ittlétük jogosságában, ám végső soron nem szólok, csak tovább bámulom a falakat. Hamarosan azonban a Daimyo maga fogadott minket. Illendő meghajlások közepette kezdett tárgyalni rangidős jouninunkkal, majd eligazításra felkérte egyik -már ránézésre is magas rangú- emberét.
~Mennyi?~ Kerekedett ki szemem az áldozatok számát hallván.
Három, vagy négy? Ekkora pusztítást végezni egy chuunin se feltétlen lenne képes... persze, egy-egy jó technikával, de kevés a sok ellen állóképességet, chakra mennyiséget is kíván, ami csak edzéssel fejleszthető. Aki pedig ennyit edzett, az nem gyenge ellenfél. Öklöm enyhén összeszorult, s egy gyors pillantás erejéig ismét a fiatalabbakra, a geninekre fordítottam tekintetem. Egyre rosszabb ötletnek tűnik, hogy itt vannak. Egyre kevesebb esélyük van ellenfeleink ellen, s még csupán a szavaknál járunk, nem a tetteknél. Az eligazítás után félrevonultunk, s tanácskozásba kezdtünk. Nem terveztem beleavatkozni, nem az én parancsnokságom alatt folyó akció, azonban nem teljesen lebeghettem át gondolataim felett, így amennyiben a terv végül az, hogy a genineket előre visszük, úgy természetesen jelzem ellenvetésem a témában. Jószerével viszont csak bólogatok a felvetésekre. Valóban a kétfős csapatok kevésnek hangozhatnak. Még ha Jakennel jól össze is vagyunk szokva -mondhatni- a többiek nem feltétlen. Ahhoz pedig hogy két fő ütős csapatot adhasson ki, szükséges, hogy betéve ismerjék a másik stílusát, képességeit, kell, hogy legyen egy jó taktika is mögöttük. Szükség azonban nem volt arra, hogy felszólaljak, hamar jött az ellenjavaslat a helyeslő kommentárokkal együtt. Amíg azonban mindenki nagy elmélkedésben van, addig összeszorított markomban létrehozok néhány magot. Tanácskozásunk végén pedig felszólalnék röviden.
-Ezeket tegyétek el.- Nyújtanám ki nyitott tenyerem, benne a magvakkal. -A mesterem adta még, ezzel képes lehetek nyomon követni mindenkit. Ha pedig rádiókapcsolatban állnának a csapatok, úgy ezzel párosítva, már két ember is képes lenne megtalálni a bajban lévő csapatot.- Pillantok elismerően a szenzorunk irányába. -Ugyan nincs olyan képzettségem, mint neked ilyen téren, de ezzel talán tehetek magam is valamit a csapatért.-

Amennyiben lenne egy kis szabadidőnk, úgy Jakent félrehívnám, lehetőleg valami árnyékosabb területre, ahol senki más nem hall minket. Egy gyors körbepillantás után pedig, mely során "fülemmel is" körbenézek, belekezdenék mondandómba.
-A vizsgán történtekről, már gondolom hallottál... Jiraiya-sama társaként indultam küldetésre utána, akivel Orochimaru egyik rejtekhelyét kellett volna felkutatnunk. Ilyen gyorsan a vizsga után egyből egy ilyen feladat... Persze az Akatsuki köpenyét hordták a támadók, az egyik pedig pont úgy nézett ki, mint a maszkos, Uchiha Madara. Igaz, rég halottnak hittük, de... ez megmagyarázza, miért akartunk Orochimaru után nyomozni. Talán halott is volt. Az efféle jutsu viszont emberáldozatot kíván, élő emberét. Talán van valami összefüggés a mostani ügy és aközött? Fogalmam sincs, de légy résen, és figyelj a nyomokra. A többieknek nem feltétlen kellene ezt elmesélni. Akane talán megbízható, de nem ismerem eléggé hozzá... Az Amegakurei meg... Az Akatsuki főbázisáról származik... a nyakamat, hogy most is kémkedni vannak itt. Az az érzésem, hogy itt valami nincs rendben. Vigyázzatok magatokra odakint. Ja és ha egy hófehér, zöldhajú emberszerű lénnyel találkozol, próbáld meg mozgásképtelenné tenni. A vizsgán kettévágtam egyet és még azután is mozgott. Nem tudom mik ezek, de veszélyesek lehetnek.- Fejezném be tájékoztatójellegű beszédemet, mielőtt visszatérnénk a csoporthoz.
Eztán csupán várnám a végleges terv kivitelezését.

**Nara Akane** Pént. Okt. 25 2019, 04:45

//Köszönöm Sainak a haladékot, a többieknek pedig a türelmet!//

A lány egy joviális mosollyal viszonyozza a felhőfalusi ismerős kenetteljes üdvözlését, de bármennyire is lenne kedve, úgy érzi, a helyzet komolysága nem enged meg ennél több baráti részrehajlást egyelőre. Akane tőle szokatlan hallgatagsággal és komoly tekintettel emészti magában a bemutatkozókör során hallottakat. Minden idegszálát megfeszítve koncentrál arra, hogy az elhangzott neveket és képességeket a megfelelő arcokhoz kötve memorizálja magában. Elvégre ha ennyi shinobit választottak le a védelmük alá rendelt karavánról, az előttük álló feladat távolról sem lehet tréfadolog... Akkor pedig a legapróbb figyelmetlenség is végzetes következményekhez vezethet.

A bizalmatlanságtól terhes atmoszféra nehéz, fojtogató ködként üli meg a szűkszavú introdukciókat. Persze aligha vádolhatja a többieket, ő maga sem bízik egyik idegenben sem, akivel nem volt személyesen dolga a múltban. Persze ennek a gyenge lábakon álló bizalomnak is megvan a maga sajátos hierarchiája számára... Nyilvánvalóan elsőbbséget élveznek a honfitársak, utánuk következnek a szövetséges hatalmak shinobijai... És a sor végén ott van az a komorpofájú esőfalusi. Van a kisugárzásában valami, ami Sasukéra emlékezteti... Már az akadémia óta ki nem állhatta az a beképzelt vakarcsot, az pedig csak méginkább igazolta a Nara önkényes sztereotípiáit, hogy volt évfolyamtársa jelenleg a Shinobi Világ egyik legnagyobb bűnlajstrommal büszkélkedő kártevője. De ami Aratát illeti, legalább dohányzik, ez viszont pirospont. Legalább lesz kit lerántania bagóval, ha a saját tartalékai kifogynának.

Nem az amegakurei férfi az egyetlen azonban, aki jobban felkelti az érdeklődését a többieknél. Ott van például az anorexiás füstfalusi kislány, Ai... Halovány, mint a húszforintos nőnapi virág, egy mondatban mégis kétszer használja a 'tapasztalt' szót magára, amit a csatamezőt jópárszor megjárt Nara is csak azután merne magára mondani, hogy kétszer is meggondolja előtte. Ennek meg első látásra olyan fizikuma van, hogy ha kettőt ráfújna, lehet már csontja is törne. Akane persze tapasztaltabb kunoichi annál, semmint hogy vakon bízzon a látszatban, viszont az intuíciói ritkán csalják tévútra. Egyelőre még nem tudja, mit gondoljon a kölyökról. Vagy kurvanagy blöffgép, vagy Kemurigakure no Sato sokkal keményebb hely, mint azt a pletykák feltételezni engedik.

A másik kumoi shinobi, aki kissé késve csatlakozott hozzájuk talán a többieknél is kevesebbet mond el magáról, de amit mégis megoszt, az a szófukarságnál is zavarbaejtőbb. Az éjszín hajú lány nem tud túl sokat más rejtekfalvak előmeneteli sajátosságairól, de azt aligha hiszi, hogy az bármelyik legitim hatalomnál elég lenne a jounin ranghoz, hogy valaki ügyesen legózik félinformációkkal. Pláne úgy merész azt állítani, hogy nincs erőssége, hogy egy doton technikát használt az idejutáshoz...

~ Aha, szóval néha csak úgy megnyílik alattad a föld, hogy aztán pont ott okádjon ki magából, ahol épp neked jó... ~

Rosszallásának azonban nem ad hangot, csak egy szkeptikus pillantással nyugtázza a Zauki által elmondottakat. Nem is lenne olyan aggasztó ez a gyanakvástól átitatott szituáció, ha nem azzal a tudattal kéne nekivágnia a küldetésnek, hogy ezeken a mondatokon életek és halálok múlhatnak nem is olyan soká...

Mindenesetre képességek és elemi affinitások terén elég széles spektrumot a tucatnyi főt számláló csapat, ezzel már lehet valami kezdeni. Elvégre az ő példája a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a szarba is lehet szöget verni... Két kivétellel senki nem teszi fel a kezét, ami a megbízás szempontjából szerencsés és biztonságérzetet nyújtó fordulat, viszont Akanében meglehetősen vegyes érzéseket kelt a dolog. Ő békeidőben felnőtt ninja, még volt tényleges gyermekkora és már tizenhét is elmúlt, mire először elvette valakinek az életét, és tizenkilenc, mikor először látta a csatamező borzalmait. Itt meg gyerekek oly természetességgel adják jelét, hogy gyilkoltak már, mintha csak azt kérdezte volna, hogy ki reggelizett ma reggel. Elfuserált egy világ ez.

A két bátortalan suhanc, aki végül feltette a kezét... Na hogy ők mi a fasznak vannak itt, az már egy másik tészta. Se képességük, se tapasztalatuk. Költői túlzással még meg sem száradt a tinta a geninoklevelüket igazoló pecséten. És erre ahelyett, hogy idős néniket segítenének át az úton vagy macskákat hajkurásznának, kiküldik őket a határvidékre valami olyan küldetésre, ami öt jounin jelenlétét is megköveteli. Akane őszintén szeretné, ha Mitsuko és Kenji megmaradhatnának még egy ideig gyermeknek, a hasonló korú Inakóval és Aival ellentétben. Ha rajta múlik, nem is most fog először vért ízlelni a pengéjük... De a sors szeszélyes jószág, sajnos számolnia kell a legrosszabb eshetőségekkel is.

Rövidesen kis létszámú, ámbár annál serényebb, letakart kosarakat cipelő szolgálóhad érkezik üdvözlésükre a főkomornyik kíséretében. A kunoichi nem mondhatni, hogy jártas lenne az udvari etikett szövevényes világában, de ez a szegényes fogadtatás enyhén szólva is kibaszottul sértő. Itt állnak egy lélegzetelállító palota árnyékában, és a kúria küszöbén kínálgatják őket pékáruval, mintha nem a daimyo meghívottjai lennének, hanem retkes koldusok. Érti ő, hogy csupán bérkardok, zsoldosok ők csupán, nem nagy becsben tartott, kékvérű előkelőségek... De számára akkor is parodisztikusan hat, hogy nem egy asztalnál ülve kínálják őket étellel, hanem a bejáratnál etetik őket, mintha attól kellene tartani, hogy lába kél a méregdrága evőeszközöknek. Mégis minek a földesura lehet a megbízójuk..? A szájbakúrt Fornettié?

Miután kurta meghajlással üdvözölte a főcsicskát és bandáját, röviden bemutatkozik és negédes álmosollyal elvesz egy pogácsát a felkínált elemózsiakosárból. Aprót harap az étekből, majd egykedvűen rágózik vele, miközben bekísérik őket a pazar épületbe, de egy falatot sem nyel le belőle. Megvárja a tökéletes pillanatot, amikor a daimyo személyzetének egyik tagja sem figyel csöppnyi kompániája felé, majd a pépesre rágott falatot diszkréten az egyik méregdrága, derékmagasságig érő vázába öklendezi.

A rezidencia folyosói letisztult eleganciáról és mérhetetlen gazdagságról zengenek néma ódát. Ugyanakkor nem egy üresen árválkodó alkóvra pillantva kapja el az érzés a Narát, hogy ott valaminek lennie kellene... Mintha csak attól félnének, hogy a könnyen mozdítható dísztárgyaknak még a végén lába kélne, ha nem dugják el előlük. Ha a fogadtatás sértő volt, akkor ez már valóságos megaláztatás... Mégis minek nézi őket a daimyo?! Még nem is látta személyesen a férfit, de már heveny gyűlölet kezd a lányban fortyogni iránta.

Amilyen pazar és pompás az épület maga, a védelme éppoly siralomra méltó. Ami van, az is olyan, mintha mutiból állították volna ki a katonákat, hogy a palotalakók erőszaknak kiszolgáltatott egzisztenciáját meglehetősen átlátszó véka alá rejtse. Pár jólképzett shinobi ellen kevés, mint Sztálin-orgonán a C dúr billentyű... Akane nem mondhatni, hogy frontharcos típus lenne, de önhitt és merész becslései, elemzései alapján egymaga is képes lenne úgy keresztülvágni magát ezen a siralmas őrségen, mint forró kés a vajon. Hogy hipotézisét némiképp igazolhassa magának, kezét óvatosan tunikájának zsebébe süllyeszti, és alig észrevehetően mutatóujjára ügyesgeti chakraérzékeny fémből kovácsolt gyűrűjét. Ha van chakrahasználó az őrség soraiban, akkor az ékszer rezgésének intenzitása alapján éreznie kellene azt. Ez az egész bábszínház valahogy túlságosan mesterkéltnek tűnik ahhoz, hogy ebben a formában igaz legyen.

Azon, hogy a fogadóteremben még csupán hellyel sem kínálják és várakoztatják őket, már meg sem lepődik. Ha nem az ország egyik főméltóságával állnának szemben, akinek a támogatása sokat jelenthet a Rejtett Levél számára, különösen ezekben a viharos időkben, talán már el is küldte volna az anyja bús, arannyal futtatott picsájába... De tudja, hogy saját indulatainak most nem engedhet teret, itt most hazáját képviseli, mint rangidős kunoichi. Mélyen meghajol a földesúr irányába, térdet azonban nem hajt neki. Az a Hokage privilégiuma.

- Daimyo-sama, a miénk a megtiszteltetés.

Mondja a meghajlást követően, mesterkélt mosollyal, színtelen hangon, miközben gondosan ügyel arra, hogy kerülje a földesúr tekintetét. Innentől a főtanácsos veszi át a szót és ami innentől következik... Arra szarralbaszott foshurrikán kifejezés is csak gyáva eufemizmus lehet.

Akane a puszta számok súlyától letaglózva, földbe gyökerezett lábakkal hallgatja a beszámolót. A kancellár tárgyilagos, semleges hangvételű eligazítása egészen azt a hatást kelti, mintha valami szociológiai felmérés statisztikai adatait közölné, nem pedig brutális, embertelen mészárlásról beszélne. A lány most örül csak igazán, hogy kiköpte a felkínált ételt, mert nem merne megesküdni rá, hogy a gyomrában tudná tartani a hallottak alapján. Nem csupán az elkövetők embertelen kíméletlensége az, ami igazán sokkolja őt... Hanem hogy mindössze pár ninja ekkora pusztításra lehetett képes. Elképesztő tűzerő birtokában lehetnek, ráadásul számuk a hallottak alapján legdurvább esetben sem haladhatja meg a féltucatot. Egyszerűen nem fér az eszébe, hogy megbízóik hogy képesek ezt ilyen nyugodtan kezelni, hogy miért nem voltak képesek már az első támadás után segítséget kérni?! Nyilván diszkrécióval akarták kezelni a Hi no Kuni becsületén esett csorbát, de semmilyen büszkeség értéke, legyen az akár egy ország büszkesége, nem mérhető emberéletek ezreiben. A burzsuj faszevők szarakodása miatt most már közel tízezerre rúg az áldozatok száma.

~ És mindez Danzou-sama eltűnésének napján... Nem lennék meglepve, ha az Akatsuki keze is benne lenne a dologban. Ki más lenne képes ezreket percek műve alatt megölni..? ~

A Nara sztoikus, indifferens mimikával próbálja a jelenlévők elől palástolni a benne dúló érzelmek és gondolatok viharát. Mindeközben próbál minden egyes részletre figyelni és egy használható akciótervet összerakni a fejében a következő ilyen eset meggátolására.

Legnagyobb meglepetésére a csapat egyik legfiatalabb tagja kér szót Yoshi és Yamato után. Az ifjú, félszeg lány zsenge korát meghazudtoló retorikai készségekről és intellektuális kapacitásokról tesz gyors tanúbizonyságot, kérdései és javaslatai logikusak. Úgy gondolkozik mint egy igazi kunoichi. Gondolatban fejet hajt Ai éles elméje előtt, de úgy érzi, jelen helyzetben túlságosan is nagy luxus lenne egymás faszának látványos szopogatása, így fizikailag már nem adja jelét elismerésének.

- Daimyo-sama, Főtanácsos úr.

Torkát halkan megköszörüli, majd amikor egy rövid hatásszünet után magáénak érzi a jelenlévők osztatlan figyelmét, folytatja:

- Ahogy ifjú bajtársnőm is megjegyezte, szükségünk lesz egy részletes térképre a környező vidékről, amin jelezni kellene az ezer főnél több lelket számláló települések lakosságát és fő ipari-, mezőgazdasági profiljukat. Úgy tűnik, hogy az elkövetők egy számunkra még tisztázatlan szisztémát követve csapnak le újra és újra. Az azonban világosan kitűnik, hogy egyre nagyobb és nagyobb településeket támadnak meg, és nem úgy tűnik, mintha abba akarnák hagyni. Hogy csupán saját erejüktől részegültek meg, vagy ez egy szándékos cselvetés része, még nem tudom megmondani. Azonban ha meg akarjuk előzni a következő vérontást, ami könnyen lehet, hogy még ma megtörténik, sőt akár már el is kezdődött, szükségünk lehet némi segítségre az önök részéről. A hatékonyabb felderítés és nyomozás érdekében csapatokat fogunk alkotni, azonban az egymással való kommunikációhoz kelleni fog néhány nagy hatótávú rádiókészülék, amennyiben őrsége rendelkezik ilyennel, kérem bocsássák rendelkezésünkre. Ezenfelül, ha az ügy felgöngyölítése tovább tart egy napnál, kell egy biztonságos hely, ahol kipihenhetjük magunkat. Az ellenfeleink feltehetően S szintű shinobik, egy dekoncentrált és fáradt csapat könnyen lehet, hogy veszítene ellenük. Amennyiben vendégszobái nem állnak rendelkezésünkre, úgy az istállóval is beérjük. Ezenfelül szükségem lenne egy mázsa őrölt feketeborsra, huszonöt kilós zsákokban. Kérem ne értsen félre, tudom, hogy nem abban a pozícióban vagyok, hogy feltételeket diktáljak, viszont katona vagyok, egyszerű ember, ügyesebben forgatom a fegyvert, mint szavakat. Az együttműködése emberéletek ezreit mentheti meg. Most amennyiben megbocsájt, tartanék egy privát tanácskozást az embereimmel... Fertályóra múlva indulunk, hogy mihamarabb kézre kerítsük a merénylőket.

Akane nagyon is tisztában van vele, hogy követeléseivel átlépett talán nem is egy határt. De őszintén szólva leszarja, elvégre a daimyo sem adta meg a lány szerint nekik kijáró tiszteletet. Amikor ennyi élet forog kockán, a finomkodás luxus.

Az udvarra vezető úton komor csend ereszkedik a kompániára. A Nara épp saját gondolataiba mélyedve rója a felcicomázott folyosókat, amikor hirtelen egy férfikéz súlyát érzi a vállán. Meglepettségtől elkerekedő tekintettel fordul hátra, de a shinobi ismerős hangja már azelőtt eléri, hogy pillantását rávethetné.

- Nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb időpont randit kérni, Yoshitaro-san.

Feleli halkan, erőtlen mosollyal, még mindig kábán a fogadóteremben hallott szörnyűségektől. Fejével int társainak, hogy nyugodtan haladjanak tovább, majd amikor végül már ketten maradnak, a falnak dőlve hallgatja a felhőfalusi mondandóját. Kíváncsiságtól tágra nyílt, smaragd szemei azonban csakhamar haragosan összeszűkülnek, ahogy régiúj bajtársát is magával ragadják az indulatai.

Akane teste hirtelen megfeszül, ahogy egy villámgyors lépéssel még közelebb kerül a narancssárga hajú jouninhoz. Tekintetét mélyen a férfiéba fúrja, miközben nyakát fenyegetően nyújtogatva próbálja némiképp kiegyensúlyozni magasságbeli különbségeiket. Elég komikus látvány lehetnek így ők ketten... Az állvaszopó, amint próbálja ledominálni a manust, akinek a hóna alatt dörög az ég.

- Tudod Yoshitaro-san, ezt én is kérdezhettem volna magamtól, amikor egy felhőfalusi ürgéért kockáztattam a honfijaimmal az életem, akiről még csak nem is hallottam azelőtt! De nem tettem! És tudod hogy miért? Mert felesleges! Mert ezt a parancsot kaptam. Shinobik vagyunk. Az életünk nem a miénk, hogy rendelkezzünk vele. Itt vagy, mert valaki, akinek nagyobb a fasza, mint a tiéd, azt mondta, hogy gyere ide. Ilyen egyszerűen működik a mi kis világunk! Akkor hat ember életét sodortuk veszélybe azért, hogy egyet megmentsünk. És megtenném újra, akár parancs nélkül is. Most tizenkettőt kockáztatunk, hogy több ezrek halálát megakadályozzuk. Kicsit jobban lejt a kockázat-haszon mérleg nyelve az utóbbi javára, nem gondolod?

Az indulatok kezdeti fellángolása után a kumoi férfi is lecsillapodik valamelyest, ami Akanére is hasonló hatással van. Csak most látja igazán, hogy a dühös szavak mögött micsoda fájdalom tombol társában.

- Én is szeretném tudni Yoshi... Ötletem sincs miért küldenek mazsolákat egy tömegirtás kivizsgálására. Talán csak azért, hogy jouninok felügyelete alatt lássanak éles helyzetet, és így fejlődjenek. Talán azért, mert amíg a nagyfaszúak háborúsdit játszottak, annyian meghaltak a kompetens ninják közül, hogy kénytelenek vagyunk gyerekkatonákkal kipótolni az utánuk maradt űrt. Igazad van. Nem ide valók. De a legtöbb amit tehetünk, hogy helyettük is odatesszük magunkat, ha már odafent mindenkinek elmentek otthonról! Előbb dőlnék a saját kardomba, minthogy bármelyiket lássam elvérezni...

Az ifjú felhőfalusi meglepően őszinte és szívhez szóló vallomással zárja kettejük szóváltását. A Nara hazudna magának, ha azt mondaná, nem hatotta meg a másik kinyilvánítása. Mindannyian sokat veszítettek a háborúban, de az ifjú sebei még igazán frissek, nem állna szándékában sót hinteni beléjük. A hozzá intézett kérést csupán egy őszinte mosollyal és egy bólintással nyugtázza. Keresi a szavakat, hogy mit is válaszolhatna minderre... De végül egy sokkal ősibb, egyetemesebb nyelvhez fordul segítségért. Pár rövid pillanatra átöleli a shinobit. Úgy érzi, hogy ez többet mond el bárminél, mint amit képes lenne megfogalmazni.

Akane szándékosan nem szól közbe egy szót sem a csapatmegbeszélés alatt. Egyrészt, mert szeretne tanulni saját senseie hibájából, aki szerint a beosztottaknak kuss volt a neve. Ma már nem több, mint egy név a shinobi temetőben felállított obeliszken. A másik ok, amiért hagyja, hadd beszéljen mindenki kedvére, mert ebből is információt nyer róluk. Ki mennyire leleményes, mennyire domináns, milyen stratégia alapján döntene, ezek mind olyan tanulságok lehetnek a Nara kunoichi számára, ami által hatékonyabb csapatformációkat tud kidolgozni az elkövetkező időszakban. A felvetett ötletek között hall olyat is, amire ő maga is gondolt, azonban meglehetősen sok olyan felvetés is elhangzik, ami eszébe sem jutott volna. A csapatmegosztás tekintetében egyöntetűek a vélemények, a mikéntjéről két lehetséges irányvonal mentén oszlik meg az egybegyűltek véleménye. A lány mindkettő stratégiában lát némi rációt... Ha kétfős osztagokra bomlanának, azzal értékes időt nyerhetnének, ugyanakkor kiszolgáltatottabbá válnának egy esetleg rajtaütéssel szemben, valamint képtelenek lennének kibontakoztatni a csapatmunkában rejlő igazi potenciált. Amikor úgy érzi, eleget hallott, szembefordul a csapattal, és elkezdi felvázolni, amit a javaslatokból sikerült összeollóznia:

- A célunk a minél gyorsabb és hatékonyabb információszerzés lesz. Amennyiben bármelyik csapat a többiek előtt bukkanna rá a támadók rejtekhelyére, eszükbe se jusson támadni mindaddig, amíg erősítést nem kértek! Ez nem csak azért kiemelten fontos, hogy ne ölessétek meg magatokat. Az osztag tagjainak kiválasztása a legnagyobb titoktartás mellett történt, ez nem lehet véletlen. Mi már tudunk róluk egy keveset, ők viszont, ha sejtik is, hogy keresik őket, nem tudják, hányan, kik és milyen képességekre számíthatnak a részünkről. Egy nem kellően előkészített rajtaütést valószínűleg könnyedén visszaverne pár olyan shinobi, akik számításaim szerint kábé öt-tíz perc alatt képesek végezni kétezer civillel. Ez csupán felhívná a figyelmüket arra, hogy a nyomukban vagyunk, valamint értékes információt szereznének a csapat tagjairól. Szóval: magánakció nuku. A hősködés legyen a dicső halottak ópiuma.

Az első csapat tagjai: Inako, Kenji, Mitsuko, Zauki vezetésével. A ti feladatotok az lesz, hogy a kereskedelmi városban elszállásolt túlélőket kihallgassátok és az elmondásaik alapján minél egységesebb képet kapjatok az elkövetőkről. A második csapatot Arata, Jaken, Atsushi és Ai fogják alkotni. Ti fogjátok átvizsgálni az első két támadás helyszínét, ezek shinobi tempóban legrosszabb esetben is csak húsz percnyire fekszenek egymástól. A harmadik faluba velem tart Yoshitaro, Yamato és Hiroto. Mivel itt volt a legtöbb haláleset, úgy gondolom, ez a hely megérdemel némi külön figyelmet. Ezenkívül itt volt a régió egyetlen kórháza is, nem hiszem, hogy ez elhanyagolható információ lenne. A támadók talán arra apelláltak, hogy ide szállítják az előző támadás sérültjeit, és el akarták varrni a hozzájuk vezető szálakat. Pontosan ugyan emiatt a gyülekezési pont abban a városban lesz, ahova Zaukiék mennek. Jó okunk van feltételezni, hogy az ott lakók veszélynek vannak kitéve. Akik éjfélig nem érnek a menedékhelyhez, azok után keresőexpedíciót indítunk. Most pedig ha megbocsájtotok egy pillanatra...

Akane távolabb lép a csapattól. Remélhetőleg már bealkonyodott, az nagyban megkönnyítené a tervét, de ha nem, hát az sem baj. A kunoichi kézpecsétekbe kezd, miközben fura, cincogó hangokat hallat, hasonlót a denevérekéhez. Szándékai szerint az összes környéken tanyázó denevért idecsődítené a technikájával.

- Ninpou: Kōmori Seichū.

Ezután elővesz egy kunait a zsebéből, amellyel apró sebet ejt hüvelykujján és újabb kézjelsorozatba kezd.

- Kuchiyose no Jutsu.

Búgja halkan a technika nevét, majd a földre csapva annyit idézne meg a vele szerződésben álló ninjuu denevérek 'Fürge' kasztjából, amennyit csak képes. Ez a környék bőregereivel együtt már több, mint elég, kellene hogy legyen. A fekete, csapkodó bőrszárnyak valóságos förgetegében állva a következőket mondaná rút kis barátainak denevérnyelven:

- Üdv hegyes fülű kis barátaim! Egy olyan társulást kellene megtalálnotok nekem a térségben, amely legalább három-négy férfit és egy-két nőt számlál. Mind chakrahasználó, az egyik férfi katon használó, feltehetően akad köztük doton specialista is. Többen kardot viselnek, az egyik nő egy gunbait visel a hátán. Azt szeretném, hogy minden barlangot, minden elhagyatott padlást, az utolsó kis zugot is kutassátok át utánuk a határvidéken, és ha bármit megtudtok, siessetek vissza hozzám. Meg tudjátok ezt tenni nekem?

Sai Pént. Okt. 25 2019, 23:46

[Mindenki]

Az egyesekre sokkolóan ható beszámoló után akadt, akiben még kérdés merült fel. Az elhangzottakra a beszámolót tartó tanácsos igyekezett legjobb tudása szerint válaszolni, nem tűnt úgy, hogy bármit is el akarnának hallgatni.
- Sajnos a pontos beszámolókat részletesen nem kaptuk meg, csak a kiérkező egységek által összegzett verziót, így sajnos nem mondhatom teljes bizonyossággal, hogy ne lett volna olyan beszámoló, ami eltért volna a többitől, csak kihagyták, mert nem tartották érdemesnek arra, hogy az összefoglalóba kerüljön - válaszolta meg elsőnek Jaken kérdését. Aztán Yoshitaroé következett: - Az elsőről nem tudjuk, a második a koraesti órákban, alkonyatkor, a harmadik viszont délelőtt, fényes nappal.

Yamato kérdésére viszont lapozgatni kezdett a jelentésében. Mondjuk nem meglepő, ennyi halott közepette nehéz emlékezni a túlélőkre, túl sok név, túl sok információ, mert bár kegyetlen, részletes felmérést kell tartani minden ilyesmiről közigazgatásilag, nem csupán a halotti bizonyítványok, de bizony az adózás okán is. Rideg, de ez a valóság része ugyanúgy, mint a mély gyászból fakadó tébolyodottság például. - A második falu vezetéséből a jegyző sérült ugyan, de nincs életveszélyes állapotban, a vezetés többi tagjának viszont csak hozzátartozói akadnak. A harmadik faluban a faluvezető és a kereskedelmi ügyekkel foglalkozó tisztviselő is él, előbbit súlyosabb, de nem életveszélyes, utóbbit könnyű sérülésekkel ápolják az említett kórházban - feleli végül Yamatonak, amint megtalálta a megfelelő oldalakat. Az első falut nem említi, hiszen ott egy túlélő sem akadt.

Hanae kérdésére viszont már maga a daimyou válaszol, hiszen a döntés, amire a kérdés irányult, az ő hatáskörébe tartozott. Míg beszélt a tanácsos tisztelettel meghajolva visszahúzódott korábbi helyére, a kíséret többi tagja mellé.
- Természetesen kivezényeltem a katonaságot. 300 fős felfegyverezett [samurai] egységet küldtem ki védelmi és helyzetfelmérő feladatok ellátására, őket kísérte a helyi harcos szerzetesek egy kisebb, 30 fős csoportja, akik a sérültek ellátásában látnak el jelentős szerepet. A palota őrségének létszámát nem növeltem meg, de teljes készültségben látja el feladatait.
S eme intézkedések mellé kérte még Konoha, és rajta keresztül végeredményben a ti segítségeteket, mert minden bizonnyal a beszámolókból leszűrte, hogy ez a probléma túlnő a rendelkezésére álló hagyományos megoldási protokollon. Lehet hibáztatni sok mindenkit, de hiába, az információ még mindig nem képes fénysebességgel száguldani, s akárhogy nézzük, az első támadás óta csupán 4 nap telt el, soknak tűnhet az áldozatok fényében, de mivel az első rajtaütésre csak másnap derült fény, igazából csak 3 napja ismerik és kezelik a problémát.

A kérdések után kéréseket is megfogalmaztatok, jobban mondva a vezetőtök, Akane. Ugyan a borsnál kissé megemelkedett a jelenlevő urak szemöldöke, hogy az mégis mi a fenének kellhet, senki nem vetette ellen semmit, még csak nem is utasított rendere senki senkit, hogy azért talán ezt nem kellene. A daimyou egyszerűen csak bólintott, majd intésére tanácsosai elszivárogtak, minden bizonnyal beszerezni a kért dolgokat.

//Amit kaptok: a térkép (lent-alant XD), középtávú rádiók, amik hatótávolsága maximum 20 km, ezek, mire indultok, a rendelkezésetekre állnak; szobák a palota egyik szárnyában, ha szükségesek; 1 mázsa bors 4 db 25 kg-os zsákban - de ez csak estére/másnapra fog rendelkezésre állni, mert meg kell őrölnie a szolgálóknak.//

A meghallgatás után egy kisebb teremben ültök össze, megtárgyalni a hallottakat, s az alapján stratégiát felállítani a hogyan továbbról. Abban mindannyian egyetértetek, hogy csapatokra kellene feloszlanotok. A mikéntek és hogyanok már nem ennyire egységesek, így a döntés főként a parancsnokotok, Nara Akane kezében van, mindenki tekintete rá szegeződik, tőle várva az utolsó szó jogán a végleges terv vázlatát.

Végül a Nara lány három csapatot alakít.

Első csapat: Inako, Kenji Mitsuko, csapatvezető Zauki. Feladat: túlélők kihallgatása a kereskedelmi városban, ahova elszállásolták őket.

Második csapat: Arata, Atsushi, Ai, csapatvezető Jaken. [Bár ezt Akane nem írta, én önkényesen így belenyúltam Razz

] Feladat: 1. és 2. falu átvizsgálása.

Harmadik csapat: Yoshitaro, Yamato, Hiroto, csapatvezető Akane. Feladat: 3. falu átvizsgálása

[Első és második csapat gond nélkül eljut a feladat helyszínére, írjátok le, pontosan hogyan és mihez kezdetek milyen információk megszerzése reményében, merjetek körültekintőek és részletesek lenni az igényeiteket tekintve Very Happy

Annyi, hogy a terep dombos, a települések sokszor a völgyekben helyezkednek el, ritkán a dombtetőkön, illetve ezen a részen sűrű erdők terülnek el, s csak a települések szélein hódították el a sűrű erdőktől a terepet mezőgazdasági hasznosítás céljából, ezért messzire nem különösebben lehet ellátni.]

[Harmadik csapat]

Eltökélten és tempósan haladtatok a legutóbbi támadás helyszíne, a harmadik megtámadott település felé. Figyelmetek azonban felkelti egy igen terjedelmes füstoszlop, amely akkor tárul a szemetek elé, amikor eléritek az újabb méretesebb [400 méteresekben gondolkodjatok] domb tetejét, s az erdő ezen a részen cserjéssé ritkul vissza a lejtőn lefelé indulva, hogy odalenn méretesebb völgy terüljön el, ahonnan a füst is szállingózik felfelé.

(Jó eséllyel felderítitek, mi történt, ehhez információkat ebben a posztban találhattok, illetve majd várjátok be Shirent, ha meg mégis mennétek tovább - az meglepő lenne x"D - de akkor a másik két csapatra vonatkozó kéréseim vannak tőletek is: írjátok le, pontosan hogyan és mihez kezdetek milyen információk megszerzése reményében, merjetek körültekintőek és részletesek lenni az igényeiteket tekintve )

//A posztok már a Határvidékre menjenek.

Akane denevérei természetesen elindultak felfedezni a terepet, eredményekkel 2 kör múlva szolgálnak majd. Felírtam magamnak, de nem haragszom meg, ha majd figyelmeztettek rá.

HATÁRIDŐK

Első és második csapat: nov 6. - a csapatok privátban beszéljenek össze, hogy a csapatvezetők határozzanak a feladatról, kiosztva azokat, vagy ötleteljenek gyorsan közösen, megegyezve felosztva a feladatokat, s ennek fényében írjatok reagokat. Jó lenne, ha mindenki el tudna jutni odáig, hogy személyesen milyen feladatot kapott, és azt hogyan igyekszik minél jobban teljesíteni.

Harmadik csapat: nov 6. szintén - viszont várjátok be Shiren posztját, mert ti fogtok vele összefutni végül Very Happy

Illetve lehet, nektek sem árt összebeszélni, ti hogyan akarjátok megközelíteni a települést, s arra ő hogyan reagál, vagy hogyan fogadja, észreveszi, nem veszi észre stb. Ha valahol nem juttok dűlőre, mert kényes kérdés, kérhettek segítséget bevonva engem is. (Csak mert én úgy gondolom, hogy azt választjátok, hogy benéztek a településre, de ha nem, akkor is írjátok meg Shirennek, hogy elcsalinkáztok mellette, mert gyanúsan akkor ő alakítja úgy a dolgot, hogy veletek mozogjon majd)

Térképet meg nem leszólni, ennyire tellett a képességeimből x"D//

Ajánlott tartalom