Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Uchiha Madara Vas. Feb. 02 2014, 10:16

A pályát tervezzétek meg, az első írja le a postjában. Sok sikert.

**Sato Haruhide** Vas. Feb. 02 2014, 21:27

Köszönjük! Very Happy

Első poszt a harchoz – szabad stílusú játék
Eredeti helyszín, ha netán kicsit elkanyarodnánk másfelé: bambuszrengeteg

A természetet róva töltöttem délelőttömet. Nem bírtam ki, hogy ne menjek ismét az akadémia mögötti erdőségbe. A madarak csicsergése és az ottani levegő vonzott leginkább, no meg a fák látványa.
Zsebre süllyesztem kezeimet, majd mélyet szippantva a tiszta oxigénből megállok egy pillanatra az amúgy már hosszú ideje tartó kutyagolásban. Pont ekkor szólal meg valaki mögülem. Helyben megugrok, de igyekszem arcommal azt a látszatot kelteni, hogy egyáltalán nem ijedtem meg. Titkon előhorgászom a kunaimat, aztán hátrafordulok. Elkapom a pillanatot, ahogy lelassít és odajön hozzám. Látszólag kicsit kimerült, mintha futott volna.
- Üdvözletem! - kacsint széles mosollyal az arcán – Taru Ashira vagyok, a Hokage küldött hogy szóljak: van egy feladata a számodra! - mondja vidáman. Még kék szemeiből is ez árad, nem bírom hát ki, hogy jó magam ne vigyorodjak el.
- Nem szívesen mennék, de úgy érzem, nincs más választásom, igaz? - dörzsölöm zavartan a tarkóm.
- Saaaajna nem! - kacag fel – De lehet harcolnod is kell ha úgy adódik a helyzet, és azt tudtommal szereted - Meglepődök ezen, hiszen nem minden jött-ment tudja ezt rólam. Vagy ennyire látszana? Nem, kétlem hogy látott volna harcolni. A lehetőségre felcsillan a szemem, s végül készségesen követem egyenesen hozzá.[…]
Az utat hamar megjárjuk. Pár percbe kerül, mire megérkezünk. Az illetett személy már várt minket. Mélyen meghajolok, majd hallgatom, mit szeretne.
- Sato Haruhide! Tudtam hogy eljön, ha szóba kerül a harc. Nos... Jó magam nem vagyok biztos benne hogy sor kerül rá, de a sors kiszámíthatatlan, szóval lehet hogy nem ússza meg. Azért hívattam ide, mert egy fontos feladatom lenne számára – szólal meg a Hokage. Unottan az egyik falnak dőlök, várva a folytatást. Nincs félbe szakítás, sem hangos duzzogás arról, „Megint miért één?!”.
- Elloptak tőlünk néhány tekercset, amit fel kéne kutatnia. Az ellenséget ugyan elfogtuk, azonban az embereink nem figyeltek eléggé. Miattuk elvesztek a tolvajok zsákmányai, legalább 3 napja hogy nem találjuk azokat – dől hátra székében, ezután hosszas monológot tart arról nagyjából merre lehet, aztán utamra küld. Összevont szemöldökkel hallgatom amit mond, végül bólintok. Hazamegyek összeszedni a szükséges felszereléseket, majd útnak indulok, hogy megkeressem őket. Felugrok egy faágra, és így megyek egészen egy bambuszrengeteg, amely valahol Konohagakurétól nem messze található. Állítólag ennek a környékén vesztették el a tekercseket, s ha ez igaz, akkor itt kell keresgélnem is.

**Sato Natsuhi** Hétf. Feb. 03 2014, 11:02

A nap nagy részét a folyóparton töltöttem és z eget bámultam. Nem igazán tudtam eldönteni mit tegyek még meg nem pillantom bátyámat. Azonnal felpattanok és követni kezem. Egészen a bambuszrengetegig. Jó hely. Jól lehet a reflexeket fejleszeni itt. És szívatni a másikat. Nem tudom miért van itt Haru de már azt tudom mit fogok tenni. ~ Előre sajnálom Harut. De úgy is jövök neki ennyivel. Egy kis bunyó meg bele fér. Már csak az a kérdés hogy lepjem meg.~ gondolkodom ahogy óvatosan követem majd megragadok párdarab vékonyabb bambuszt és oldalra kifeszítem majd ha a megfelelő pontra ér testvérem elengedem azokat remélhetőleg eltalálják és meg is lepem ezzel a húzással. Mindig is szerettem bosszantani. Most miért tennék másképp?
- Nem mondák még neked hogy veszélyes egyedül a rengetegben? Főleg annak aki évekig nem járt erre? - kérdezem tőle ahogy megállok és őt figyelem. - Amúgy miért is vagy itt? - teszem hozzá. ~ Vajon tényleg mit akarhat? Lehet hiba volt? De lehet hogy nem! Úgy is szeret harcolni akkor meg? Legalább megtudom mire képes. ~ elmélkedem és várom hogy mit tesz ezután.

**Sato Haruhide** Hétf. Feb. 03 2014, 19:34

Apró neszeket hallok tőlem nem messze. Nem tudom mi jön utánam és mi a terve, viszont annyi biztos hogy nem dolgozik túl precízen, ha pár méterrel odébb kiszúrom. Így sem úszom meg, ugyanis valami eltalálja a hátamat, és ha nem pillantanék hátra, lehet a szememet sem kímélné. Nincs időm sokáig gondolkodni, újabb sor indul meg, amiben sajnos nem teljesítek túl jól. Nem nagyon élesek az érzékeim, a reflexeim meg még nem olyan erősek mint például apáé. Némelyik növény kisebb karcolást ejt arcomon éles leveleinek köszönhetően. Ki hitte volna hogy ilyen alacsonyabb példányok is vannak itt! Talán igaza van a felharsanó, ismerős hangnak, tényleg nem jártam itt régóta, azonban azt már nem mondanám, hogy elfeledtem, milyen hely is ez. Időnként ugyanis ide vonultam el edzeni.
- Nem mondták még neked, hogy még mindig olyan rossz a hangod, mint akkor volt? Még mindig gyerekes vagy, azt hittem megváltoztál! - nevetek fel hangosan, amint megpillantom húgomat a színen. Nem a jelenléte váltja ki belőlem ezt a kissé bizarr reakciót, hanem a hozzá fűződő emlékeim és a közömbös viselkedése. Szinte már alig emlékszem arra, milyen volt normálisan. Gyakran felrémlik az, amikor kis gyerekként bebújt hozzám a takaró alá egy viharos éjszakán a plüssállatát szorongatva. Egy fajta meghittség árad abból a képből... és boldogság. Akkor tényleg a voltam, de most nem tudok az lenni.
- Hááát, küldetésem van – zárom le ennyivel a rövid társalgást – De szerintem jobb lenne, ha elmennél – teszem hozzá, előkapva fegyverem.

**Sato Natsuhi** Hétf. Feb. 03 2014, 19:53

- Nem lehet az olyan fontos ha már is szembe fordulsz velem. Mi az? Megtámadnád a saját húgodat? - Kérdezem egy félmosollyal elengedve fülem mellett az igen gyenge sértését. A fegyverre pillantok és én is egy kunai után nyúlok. - És ugyan miért kéne elmennem innen? Van rá nyomós indokod is? Vagy csak az a nagy egód hogy a húgod esetleg legyőzne? - Kérdezem tőle.- Igaz elég ciki lenne számodra a haverjaid előtt nem? - nézek rá dühösen. Mindig is utáltam ha azt hitte hogy csak egy gyenge kislány vagyok, akit meg kell védenie. Végül is hamar változnak a dolgok. Mint ahogy az is hogy végül teljesen elfordultunk egymástól. Mint ha soha nem lettünk volna testvérek. Néha az az érzés fog el hogy csak megtűr ha egy helyen kéne lennünk. És akkor én miért játsszam el a kedves kis húgocska szerepét? Nem annál már az is jobb ha ellenségnek tekintjük egymást. - Tudod mit küzdjünk meg és és majd meglátjuk. Na? - kérdezek rá de válaszra sem várva felé hajítom a kunait majd pillanatok alatt eltűnök a szeme elől.

**Sato Haruhide** Hétf. Feb. 03 2014, 21:19

Összeszorítom fogaimat a rémes kérdésre. Nem bántanám, mert még mindig szeretem, hiszen a testvérem. Együtt nőttünk fel és habár úgy tűnhetett hogy sosem becsültem többre annál mint amit mutatott, valójában sosem változott az amit iránta éreztem. Most is ugyanazt diktálja a szívem, melyet már egy ideje „hallok” hangként megszólalni a fejemben. Ez a hang arra ösztönöz, hogy végre fejtsem ki magam előtte, hogy kérjek tőle elnézést, azonban a lélek nem visz rá. Szerintem ennek még nincs itt az időpontja és különben sem biztos, hogy meghallgatna bármikor is. Ugyan, miért? Az értékes perceit pazarolná rám, s lám most is azt fogja tenni ha azt hiszi, vele szemben alul maradnék egy küzdelemben.
- Alap esetben nem de ha már kihívtál, nem utasítom vissza a kecsegtető ajánlatot. Azt sose felejtsd el, mire voltam akkor, és mire vagyok most képes! - jegyzem még meg, majd elugrok a kunai irányából, szemeimmel követve a mozgását. Tudom hogy a figyelmem akarta elterelni vele.
- Ez nem fair indítáás! - szólalok meg újból, színlelt csalódottsággal. Még a számat is lebiggyesztem, hátha hihetőbbnek tűnik így – Meg sem vártad a válaszom – egészítem ki, mire eltűnik. Oké, az biztos, hogy gyorsabb lett. Pár percig volt csak előttem. Kelleni fog néhány stratégia, ha nem akarok alul maradni. Kezdjük ott mi lenne ha a hátam mögött bukkanna fel! Huh! Amennyiben ez a terve, megfordulok, megpróbálom kikerülni a támadást és legalább megérinteni őt a kunai hegyével, esetleg hátrálni egy darabon. Az is lehet hogy az egyszerű megfigyelés hatásosabb lenne.

**Sato Natsuhi** Szer. Feb. 05 2014, 13:08

Nem vártam meg még válaszol, hanem azonnal elhúztam a csíkot. Jobbnak láttam elrejtőzni és kitalálni valamit. ~ Távolról kéne harcolni, mert akkor még lenne is esélyem. Bár ha a gyorsaságom kihasználva esetleg… ~ gondolkodom el közben élénken figyelve a környezetemre. Nem lett volna jó, ha véletlenül megtámadna, még fel nem készülök. Előre látóan becsapdáztam a gyorsan a búvóhelyem, hogy ne legyen olyan egyszerű dolga. A kifeszített bambuszok igen nagyot tudnak csapni. Nem utolsó sorban jó önvédelmi fegyver is. Mikor lépteket hallottam jóformán teljesen a földre lapultam. Úgy vártam, hogy mi lesz. Pont az egyik csapdám felé közelített. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz, mert ha belesétál akkor két irányból is meglepetés érheti, aminek fájdalmasak lesznek a következményei. Azért akár hogy is szerettem volna jól helyben hagyni még is a testvérem így nem volt szívem túlzottan bántani. Akár hogy is utáljuk egymást testvérek maradunk, de azért egy kis bunyó még bele fér. Igaz a szüleink próbáltak mindig leállítani minket, de valahogy sose tudtunk jól csapatban dolgozni.

**Sato Haruhide** Szomb. Feb. 15 2014, 18:28

- Tudod, nem túl bátor tett az, ha ilyen hamar elhúzod a csíkot! - mondom komolyan, ám addigra köddé válik. Azt hiszem néha feleslegesen beszélek. Elvégre ez egy harc, megengedett a rejtőzés is. Ha a meglepetés erejénél akar maradni, ám nem bánom! Szíves örömest vetem magam utána!
- Aki bújt aki nem, megyeek! - kiáltom el magam, ezután csendben útnak indulok. Egy picit sűrűbb növényzetű területre érek elég hamar, úgy tűnik változó, mikor milyen mértékben fogadnak a bambuszok. Van ahol kevésbé, van ahol jobban megszaporodtak. Ide-oda ingatom fejem a sok egyhangú zöld között a húgomat keresve, de nem találom. Ellenben kiszúrok egy elég kezdetlegesen összetákolt csapdát, mi elég nagynak ígérkezik. Megállok gondolkodni egy pillanatra, ugyanis lehet nem lenne jó ötlet csakúgy belerohanni. Jó próbálkozás, de egy ponton rosszul kötötted meg ezt itt. Ráadásul csak egyel próbálkozol? Egek Natsu, azt hittem hogy egy jót építesz, dee ezt nálad kisebb rangú is meg tudná csinálni! Azon vagyok, hogy a rögzített példányt kioldjam. Óvatosan közelebb lépek és elkezdem kibogozni a tartó vacakját a kunaimmal, mire valami erőteljesen a vállamnak ütődik. Sziszegve ugrok odébb, miközben agyam azon zakatol, mi történhetett, s hogyan tovább.
Még egy bambusz? Ezt miért nem vettem észre? Lankadt volna a figyelmem? Ha így van, ezt nem hagyhatom. Koncentrálnom kell, hogy sikerüljön legyőznöm őt!

**Sato Natsuhi** Szomb. Feb. 15 2014, 18:47

Folyamatosan szemmel tartom és figyelem mozdulatait. Sikeresen megy a meglepi. Nagyon nem figyel oda és csak nekem tesz szívességet azzal hogy alábecsül. Biztos fáj a bal válla. Onnan kell támadnom hisz nem tud rendesen védekezni. Gondolkodom majd elhajítok egy kunait, amivel elvágok egy drótot és beindul a harmadik csapda is. Több bambusz egyszerre indul meg felé több irányból, ami remélem beválik mert ha eltrafálja egy kettő csak könnyebb lesz a dolgom. Majd miután a csapda működésbe lépett én is azonnal támadok. Bal felől egy erős rúgással kezdtem a támadást. Valamivel gyorsabb vagyok mint ő és ezt ki is akarom használni, de spórolnom kell az erőmmel. Ki tudja ő mivel készül ellenem. Hiába hogy nem láttam tőle még semmit... van egy olyan érzésem hogy én sem sokáig maradok sértetlen. Mindig is erősebb volt, de a gyorsabb én vagyok. - Sok a duma tesó! Tudod csak nekem teszel szívességet ha lebecsülsz. - mondom és védekezőleg magam elé emelek egy tőrt.

Shimura Danzou Szomb. Május 02 2015, 15:41

Inaktivitás miatt lezárom, kérésre a zárolás feloldható!

Ajánlott tartalom

Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide

Re: Sato Natsuhi vs Sato Haruhide