Togan Hiroshi

A parancs

Szeles tavaszi reggelre ébredtem. Egész éjjel fújt a szél. Olyan erővel, hogy azt hittem már kitépi a fákat a kertből. Kinéztem az ablakomon és láttam, hogy ilyen szerencsére nem történt. Viszont a kerítés kissé megrongálódott. Kikeltem az ágyból és gyorsan felöltöztem, majd szaladtam ki a konyhába, ahol már várt az asztalon az ebédem, amit anya csomagolt a küldetésre. Megfogtam csomagot és felpillantottam az órára.
- Basszus mindjárt 7 óra. – Mondtam haragosan, majd elindultam az ajtó felé. – Nem késhetek el megint, különben a Hokage lenyakaz. – Mondtam magamban.
Ahogy kiléptem az ajtón, már ott várt rám Kasi az oszlopán, ahová reggel kötötte ki a bátyám, amikor elment. Kasi nagyokat vijjogott jelezvén, hogy éppen ideje lenne már indulni. Felvettem a solymász kesztyűmet, kiraktam a karom és Kasi már át is röppent rá. Gyorsan átcsatoltam a zsinórt a kesztyűmre és már indultunk is a Hokage palota felé. Mivel késésben voltam kicsit megszaporáztam lépteimet és elengedtem Kasit, hogy a levegőben kövessen engem. Pár perc alatt el is értük a Hokage palotát.
Mielőtt beléptem a palotába magamhoz hívtam Kasit és felcsatoltam rá a zsinórt, hogy odabent ne repkedjen összevissza.  Bementem a palota ajtaján és az utamat a Hokage irodája felé vettem. Már majdnem az ajtónál voltam, amikor egy régi ismerősbe botlottam bele. Kikyou Sango közeledett felém kiabálva, hogy várjam meg.(Sango gyerekkori jó barátom. Az akadémiára is együtt jártunk. Sajnos mióta Genin lettem keveset találkoztam vele.)
- Szia Sango! Rég láttalak. Jól nézel ki. – Köszöntöttem és megöleltem őt. – Mit csinálsz itt? – Kérdeztem.
- Szia Hiroshi. Annyira örülök, hogy látlak. Aszta Kasi nagyon sokat nőtt. – Köszönt vissza Sango, majd viszonozta az ölelést. – A Hokage megint egy új küldetést ad. És amikor meghallottam, hogy Te leszel a társam egyből siettem ide. –Felelte vidáman.
- Na, ennek nagyon örülök. – Feleltem. – De ideje lenne bemenni, mert mérges lesz a Hokage azt meg nagyon nem szeretném. – Mondtam mosolyogva majd bekopogtam a Hokage irodájába.
- Szabad! – Hallatszott belülről a Hokage hangja.
Kinyitottam az ajtót és Sangot előre engedtem, hogy ő menjen be előttem. Ahogy beléptem a szobába megpillantottam a Hokage-t, amint lázasan írja alá a előtte lévő papírokat.
- Áh Sango, Hiroshi. Csak hogy itt vagytok. Egy D szintű küldetésem van a számotokra. – Kezdte a Hokage. – A feladtad egyszerű. A magtár felügyelője panaszkodott, hogy megszaporodtak a kártevő rágcsálók a magtárba és tönkreteszik a zabbal teli zsákokat. Nektek kellene megtisztítani a magtárat. Ez neked és Kasinak, úgy gondoltam, hogy megfelelő feladat lesz. A jutalom egy kisebb pénzösszeg... – Magyarázta.
- Valóban. Kasinak már úgy is régen volt része izgalmas vadászatban. – Mondtam nevetve.
- Ha nincs kérdésetek, akkor indulás vár a munka. – Utasított minket a Hokage.
- Nincs. – Válaszoltuk, majd meghajoltunk előtte és kimentünk az ajtón. És az irányt a magtár felé vettük.

A magtár

Tíz perc alatt el is értük a falu szélén lévő magtárat. Hatalmas, ovális, fa építmény volt. A bejárat két hatalmas tölgyfaajtó zárta el. Az ajtó előtt már ott várt minket a magtár felügyelő  Ataka úr.  Alacsony növésű, zömök termetű és haragos természetű ember volt. A beosztottjain minden kis apró hibát számon kért és nagyon keményen bánt velük.
- Na, végre, hogy ideértetek. Már azt hittem a Hokage senkit se küld. – Mondta haragosan.
- Bocsásson meg a késért. Itt vagyunk. Mi lenne a konkrét feladat és hol van a helyszín? – Kérdezte Sango.
- Most az egyszer megbocsájtok. – Mondta mogorván. – Az első feladat az lenne, hogy az egerek által szétrágott zsákokból át kell pakolni a zabot új zsákokba, majd feltakarítani a kiömlötte és kiirtani, vagy kiűzni az egereket a járataikból.  –Magyarázta.
- Mi vagyunk mi segédmunkások, hogy zsákokat pakolgassunk? A Hokage csak kártevőirtást mondott. – Morogtam magamban.
- Rendben. Mutassa az utat. – Mondtuk kórusban.
Az öreg Ataka kinyitotta az ajtót és elindult befelé. A hogy beléptünk mindenhol búzával, zabbal, árpával és egyéb magokkal teli zsákok hevertek, viszonylag rendezetten. Már majdnem az épület végében voltunk, amikor beléptünk egy kisebb, helységbe.  Ahol a már említett zsákok foglaltak helyet.
- Na, itt van a munkaterület. Lássatok hozzá. –Mondta, majd elhagyta a szobát.
- Néhány zsák? Itt legalább 50 van. – Mondta kissé letörten Sango.
- Legalább… - Ismételtem meg. - Álljunk, neki különben sohasem végzünk vele. – Mondtam és elengedtem Kasit, aki felröppent a mestergerendára és kémlelte a szobát.
Nagyjából egy órába telt mire sikerült befejezni az átcsomagolásokat. Viszonylag gyorsan ment. Azt hittem, hogy tovább fog tartani. A zsákok számában tévedtünk, csak 40 volt belőlük ám ez éppen elég volt. Miután befejeztük az átcsomagolást felsöpörtük a földre hullott zabot és rendezetten lepakoltuk a zsákokat a raklapokra.
Éppen az utolsó zsákot igazítottam a helyére, amikor egy halk suhanást és egy kisebb sikolyt hallottam a hátam mögül. Hátra fordultam és azt vettem észre, hogy Kasi éppen az előbb tépett szét egy egeret, amire Sango ijedtében egy kisebb sikollyal reagált.
- Jól van ügyes vagy Kasi. – Mondtam neki, majd odamentem és megsimogattam. – Minden rendben? – Kérdeztem Sangot.
- Igen csak váratlanul ért. – Mondta megkönnyebbülten.
- Na mivel a pakolás és takarítás része kész rátérhetünk a járatokra. – Mondtam.
- Igen. –Felete Sango. - Úgy nézem a járatok végei a hátsó ajtó felé vezetnek az erdőbe. – Tette hozzá.
- Igazad lehet. – Mondtam, majd kinyitottam az ajtót és körbe pillantottam. Az erdő csupán 20 méterre volt a magtártól. Kimentem és körül néztem.  Majd visszamentem.
- Nem találtam nagyon semmilyen járatra utaló nyomot kivéve egy kisebb gödröt…- Kezdtem magyarázni. – És már van is egy tervem, hogy hogyan csalogassuk ki őket. – Mondtam mosolyogva.
- Az jó, mert nekem sejtelmem sincs. –Mondta Sango.
- A benti három járatból kettőt eltömünk és a maradék egybe a víz technikáddal vizet engedsz. Én és Kasi kimegyünk. Kasi a levegőből vadászik én meg a földön üldözöm majd őket. És ha jól csináljuk pár pillanat alatt kész is vagyunk és remélem, a magtárat se áztatjuk el. – Magyaráztam a tervem.
- Ez egy nagyon jó ötlet. Akkor lássunk neki. – Mondta boldogan Sango.
Kiengedtem Kasit, hogy fentről figyelje a földet. Sango és én addig nekiálltunk betömtük a két szélső járatot. Pár perc alatt végeztünk is.
- Na, én kimegyek, szólok, ha mehet. – Mondtam Sangonak, majd kirohantam az ajtón. Felnéztem az égre és döbbenten tapasztaltam, hogy Kasi sehol sincs. Körülnéztem a földön és tőlem 10 méterre a földön kaparászott valamit. Közelebb mentem és megnéztem. Egy másik járat vége volt. – Áh, szóval találtál egy másikat is ügyes vagy. – Mondtam neki halkan. Megfogtam és felreptettem az égbe, hogy újfent onnan figyeljen.  Gyorsan visszafutottam a másik vélt lyukhoz és megadtam a jelzést.
  Sango összeszedte minden erejét, majd kézjelek elmutogatása után a szájából egy intenzív vízsugarat köpött ki. (Suiton: Mizurappa) Amely végig futott a járaton és szökőkútként távozott azon a két lyukon, amelyet már korábban felfedeztünk.
A járatokból csak úgy sodródtak kifelé az egerek. Van, ami már a járatban megfulladt, de aminek sikerült élve kijutnia az sem járt jobban. Kasi pillantok alatt levadászta őket. Mivel Kasinak nem sikerült mindet elkapni így besegítettem neki és előkaptam két shuriken, amivel semlegesítettem a menekülő egereket.
- Elég lesz Sango. – Kiáltottam majd, magamhoz hívtam Kasit. – Ügyes voltál. – Mondtam neki és a kesztyűmhöz csatoltam a zsinórral.
Sango kisétált az ajtón, majd körbenézett és szétszórva kisebb tetemeket pillantott meg.
- Azért ez kicsit morbid. – Mondta undorodva a tetemektől.  – Hányat kaptunk el? – Kérdezte.
- Hát igen a kártevő irtás ezzel jár. Kasi hatot a bennlévővel együtt. Én csupán kettőt. – Válaszoltam.
- Az szép. Úgy látszik, otthon nem kell megetetned. – Mondta viccesen.
- Hát igen ügyes az én kis madaram. – Mondtam miközben megsimogattam. – De azért kapni fog otthon is valami finomabbat. – Tettem hozzá.
Éppen, hogy befejeztük a beszélgetést, amikor a hátunk mögül lépteket hallottunk. Megfordultunk és ott állt az ajtóban Ataka úr. Aki döbbenten nézett körbe.
- Ti teljesen megörültetek?! – Kérdezte haragosan. – Mi lett volna, ha rosszul sül el a tervetek és a víz visszafolyik a magtárba. – Tette hozzá.
- Ő nem. – Mutattam Sangora. – Én egy kicsit lehet. De végülis nem így lett igaz? –Tettem hozzá.
Ataka úr arcára kisebb indulat ült ki a válasz hallatán. Már éppen kezdett volna kiabálni, amikor Sango gyorsan a szavába vágott.
- Ataka úr. A zsákokat átpakoltuk és a rágcsálókat eltakarítottuk minden baj nélkül. – Mondta Sango. Ataka úr erre lehiggadt és így szólt: - Ez igaz. Tessék itt a jutalmatok. – Mondta és a kezünkbe nyomott 300-300 ryo-t. – Most tünés. Sok dolgom van még. – Mondta és elindult vissza a magtárba. Közben magában szitkozódott, hogy milyen „mocskot” hagytunk hátul.
- Hogy ez mennyire egy utálatos alak. – Mondtam Sangonak.
- Hát ez van. De a pénznek nincs szaga. – Felelte Sango mosolyogva. – Itt az ideje hazamenni. – Tette hozzá.
- Igen-igen. – Helyeseltem. – De még nincs olyan késő. Van kedved együtt ebédelni velem? – Kérdeztem kissé elpirultan.
- Persze. –Felelte boldogan.


Az ebéd

Ahogy elhagytuk a magtár utcáját, úgy döntöttünk, hogy keressünk a környéken valami szép helyet és ott fogyasztjuk el az ebédünket. Már rég kint voltunk a faluból és erdőben bolyongtunk, amikor egyszer csak egy tisztás rajzolódott ki a szemünk előtt.
A tisztás közepén egy patak csordogált és a magasban madarak köröztek. Elengedtem Kasit, hogy csatlakozzon a társaihoz és, hogy mozogjon egy kicsit szabadabban. Leültünk Sangoval és neki láttunk az ebédnek.
- Gyönyörű ez a hely. – Mondta Sango. – Mikor találtad? – Kérdezte izgatottan.
- Még a bátyám hozott el ide kiskoromban. (Lásd: Előtörténet.) – Feleltem. – Csak keveseknek mutatom meg ezt a helyet. Szinte már a szentélyemmé vált. – Tettem hozzá.
- Nem csodálom. Nagyon szép hely. – Mondta.
Miután befejeztük az ebédet hátradőltünk a fűben és a magasban köröző madarakat figyeltük.
- Nagyon jól éreztem ma magam. – Kezdte Sango. – Remélem, legközelebb nem kell egy küldetésre várnom, hogy újra találkozzunk. – Mondta ellentmondást nem tűrően.
- Én is jól éreztem ma magam. – Feleltem. – Ígérem, hogy többet fogok veled találkozni. – Mondtam. – De azért ez nem csak rajtam múlott. – Mondtam kevésbé komolyan és megöleltem.
- Azt hiszem itt az ideje hazamenni. – Mondta Sango.
Magamhoz hívtam Kasit és elindultunk a falu felé.  A Hokage palotát elérve kettéváltak az útjaink.
- Szia Hiroshi! Majd találkozunk. Jó légy! – Köszönt el Sango.
- Rendben. Szia! – Elköszöntem én is, majd hazafelé vettem az irányt.

/Felhasznált tárgyak: 2 Shuriken./
Sango: