Inohara vs Togan Hiroshi

**Togan Hiroshi** Szer. Jan. 06 2016, 18:31

Inohara vs Togan Hiroshi

Inohara vs Togan Hiroshi Nm0ykg

Helyszín: Egy hatalmas tisztás, amelyet körbe erdő szegélyez. Nyugaton szürkés testtel és fehéres hósapkával hegyek díszelegnek. A tisztás közepét végig szeli egy ezüstösen csillogó patak. A tisztást borító növényzet méregzölden fest, de a lemenő nap fényében a zöld és sárguló növények smaragd illetve aranyló színben tetszelegnek. A patak mentén elszórva található néhány fa is.

**Togan Hiroshi** Szer. Jan. 06 2016, 18:48

/Chakraszint kezdéskor: 138,Rang: Genin,Szint: D/

Azon elmélkedtem, hogy jó lenne szállni, suhanni, repülni, madarakkal és a széllel táncolni, mint a sólymok a magasban. Harcolni, dacolni vad szelekkel és zord felhőkkel. Eltüntetni minden kételyt és ösztönösen cselekedni. Nem gondolni csak lenni és a természettel érezni. Így hát fogtam magam és úgy döntöttem neki vágok egy kis túrának az ismeretlenbe. Úgy is rég volt már, hogy Kasival (adatlapon ott a jellemzése) egy igazi vadászaton vettem volna részt. Jó lesz neki is a változatosság. Így hát összepakoltam, felhúztam a solymászkesztyűmet és útnak indultam.

Órák teltek el, amikor egy csodálatos tisztásra bukkantam az erdő és a hegyek ölelésében. Nem is kívánhatna az ember lelke szebbet és tisztábbat, mint eme a sztyeppe vidékéből kiragadott környezetet. Minden meg van ezen a hatalmas tisztáson, ami egy sztyeppére hasonlít és, amit szeretni lehet. A füves legelők friss illata, a patakok hűsítő íze, a pockok és egyéb üreglakó állatok otthona. Az erdővel határolt legelők fala, amely véd a szél elől illetve a sólymok és ragadozó madarak végtelen otthona: az égbolt, amely nem csak a sólymok, de a felhők játszótere is egyben. Gyanítom, hogy a pockok és egyéb üreglakó állatokon kívül gyakran járnak ide szarvasok, lovak és egyéb jószágok is inni és enni, eme zamatos javakból.

Nem is bámészkodtam sokáig. Gyorsan lekapcsoltam a kesztyűmről Kasit és kezemet magasba emelve szélnek eresztettem, majd a röptét követve futásnak eredtem a tisztás közepe felé. Remélve, hogy új élményekkel leszek gazdagabb.

**Inohara** Szer. Jan. 06 2016, 21:26

Chakraszint kezdéskor: 105 Rang: Genin Szint: D
Ma viszonylag korán ébredtem, olyan 6-7 körül. Gyönyörűnek ígérkezett a mai nap. Mivel mára szabadnapot kaptam gondoltam kikapcsolódok egy kicsit. Első utam egyenesen a könyvtárba vezetett. Körülnéztem és találtam két könyvet, ami érdekesnek tűnt és elég rövidnek, hogy egy nap alatt kiolvassam őket. Beraktam a táskámba őket majd benéztem a templomba egy picit.
Hazafelé menet gondolkodtam, hogy valami nyugis helyet kéne keresni... talán az erdő. Otthon bepakoltam egy kis kaját meg pár dolgot, hátha összefutok valami vadállattal. Sosem lehet tudni.
A város szélén elővettem az egyik könyvet és séta közben olvasgattam. Nem igazán figyeltem az útra, hamar le is tértem róla. Csak mentem keresztül a susnyáson. Nem figyeltem az orrom elé, párszor majdnem, egyszer meg csúnyán elvágódtam egyenesen a bokrok alá.
Mentem és mentem s mikor egy pillanatra felnéztem vettem észre, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Egy tisztás kellős közepén álltam. Csodákba illő hely. Bársonyos fű a lábam alatt, mindent a virágok bódító illata töltött be és egy ezüstös patak szelte ketté. Picit rossz érzésem támadta patak láttán: mélynek tűnt, én meg nem tudok úszni... jobb lesz elkerülnöm.
Ekkor vettem észre, hogy úgy száz méterre tőlem egy fiú áll. Közelebb mentem. Hosszú szürkés hajú, átlagos magasságú, talán nálam picit alacsonyabb, de láthatóan erő dolgában messze túlszárnyal. Általában bízok az emberekben, de nem láttam rajta fejpántot és hát mégis csak háború van. Miközben felé sétáltam jobb kezemmel a ball felé nyúltam, mintha csak a ruhaujjam piszkálnám, de persze ott van alatta a tantóm készenlétben, ha szükségem lenne rá. Fejem felett valamilyen madár szállt a magasban, de nem tudtam megmondani milyen. Talán sas vagy hasonló. Úgy öt méterre lehetett tőlem.
- Üdvözöllek!- köszöntem.
//Tiéd a döntés: vérre menő harc vagy barátságos mérkőzés. Smile

//

**Togan Hiroshi** Csüt. Jan. 07 2016, 08:16

Futottam, ahogyan csak tudtam. Nem gondoltam semmire, csak futottam ösztönösen tova Kasi után. Ö meg úgy suhant a szél szárnyán, ahogyan a sólymokhoz illik. Szépen és kecsesen. A látóhatáron egyre jobban kirajzolódott a patak és a körülötte lévő fák részletei. Már csak 200 méter. Felnéztem Kasira és rögtön felgyorsítottam a tempót, ahogyan csak tudtam. Kasi ebből megértette, hogy kihívtam őt egy versenyre és fokozott szárnycsapkodásokkal válaszolt. Felemelkedett a magasba és vad zuhanórepülésbe kezdett.

Futás közben félszemmel figyeltem merre járhat. Pillanatokig a hátam mögött volt, de ahogy lendületet nyert a zuhanás folyamán se perc alatt megelőzött és végül ő érte el a patakot elsőnek én előttem.

Odaérve a patakhoz letérdeltem Kasi mellé és a kezeimet beledugtam a hűs vízbe, majd tölcsért formálva ittam pár kortyot. A napfényben ezüstösen csillogó víz kellően oltotta a szomjamat. Megtöröltem az ajkaimon végig folyó cseppeket, felálltam és végigpásztáztam a környéket valami zsákmány után. Kasi megint egy lépéssel előttem járt és szomja csillapítása után ő is az égből pásztázta a környéket.

Kasi és én egyszerre láttuk meg a jövevényt, aki a tisztás másik vége felől közeledett felénk. Kasi éles vijjogás kíséretében jelezte az eseményt és elkezdett felettem körözni. A jövevény első benyomása nem volt túl meggyőző. Vékonytestalkatával, sötét ruházatával és fekete maszkjával úgy tűnt, mintha a halál közeledne felém. Meg kell, mondjam közelről sem volt sokkal vidítóbb látvány.

A közeledő lépteit gyanakvással figyeltem. Vigyáznom kell. Ki tudja, micsoda jöttment közeledik… Minden idegszálamat megfeszítve szemléltem az eseményeket. Közben a bal kezemet óvatosan hátratettem, ha arra kerül a sor, hogy elő kell vennem egy kunait.

Meglepett, amikor odaért hozzám. Először azt hittem támadni fog, mert kinyújtotta kezét. De nem támadott, hanem vidáman rám köszönt. Ez csak is valami csel lehet. Így hát hátraugrottam.

- Nem tudom ki fia, borja vagy. Azt viszont tudom, hogy abból az irányból, ahonnan jöttél Iwagakure van. – Feleltem köszönés helyett. – Ha ez így van távozz azonnal, vagy készülj a harcra! – Tettem hozzá és két kunaiial a kezembe védekező állásba álltam.

**Inohara** Csüt. Jan. 07 2016, 18:04

Csak egy békés napra vágytam, erre a világ talán legszebb helyén ellenségbe botlok.
Eléggé meglepett a reakciója. Bár ami igaz az igaz, az ember sosem lehet elég óvatos.
- Való igaz. Tényleg iwagakurei vagyok. Ezek szerint viszont te nem szövetséges vagy. Akkor viszont nem engedhetlek el. Sajnálom. - bántott a dolog, hogy mi sülhet ebből ki, hiszen én is csak pihenni jöttem.
Már láttam, nem lesz ez olyan egyszerű, így előhúztam a tantómat. Ha közelharcra kerül a sor abból csak rosszul jöhetek ki, de megkell tudnom mire képes. Húzós lesz.
Jobb kezemben tantómmal megrohamozom, de nem igazán támadok. Inkább csak elkerülöm a támadásait, és ha találok, valami rést a védelmén lecsapok. Ha az erőmre nem is, de gyorsaságomra valamelyest alapozhattam. Megindultam és kb. Két méterrel előtte előre gurultam és a lábát céloztam.
// Picit rövid lett. Smile

//

**Togan Hiroshi** Csüt. Jan. 07 2016, 19:16

Az mitől féltem beigazolódott. Bevallotta, hogy Iwagakurei és kész harcolni. Nem is kellett több szó. Azoknak már itt úgy sem vesszük hasznát. Döntsön hát a fegyverek szava. Vas ölelkezzen és csókolózzon egymással, mint a legendás mítoszokban. Vagy legalábbis elég annyi is, ha túlélem ezt a küzdelmet. De minél jobb lenne győzni. Ki kell ismernem a lépéseit és az erősségemre kell alapoznom. Nem volt sok időm további töprengésre, mert a kivont tantójával már felém is vette az irányt.
Már majdnem a közelembe volt, amikor Shushin no jutsut alkalmaztam, hogy eltűnjek a szeme elől. Amint ez megtörtént Kasi még magasabbra emelkedett és éles vijjogásba kezdett az eltünlésem nyomán. Ez az én kis sólymom. Tereld csak el a figyelmét.
A patak melletti fák takarásában jöttem elő és már végre is hajtottam több kézjel sorozatot, amelyet időközben elterveztem. A földről felvettem egy méretesebb fadarabot és a Kawarimi no jutsut alkalmaztam rajta, amely így felvette a tökéletes másolatomat.
A következő technika egy Bunshin no jutsu volt, amellyel létrehoztam két klónt. És azzal a lendülettel a Henge no jutsuval kunaiokká változtattam őket. A két kunaiá változtatott klón kihajítottam a fák takarásából az ellenség felé, hogy majd a közelében feloldjam a technikát és klón képében ütéseket vigyenek be neki. Majd a chakrám segítségével a másolatomat is az ellenség felé irányítottam és vártam, hogy a dupla elterelés beváltsa a neki szánt ígéreteket. Amint kellően elterelődik a figyelme én is támadok.

/Chakraszint: 60%
Állapot: 90%
A sok justu kombináció az állapotomból is visszavett egy kicsit./

**Inohara** Csüt. Jan. 07 2016, 21:25

Ahogy terveztem előre gurultam, de a tantóm már csak az üres levegőt szelte. Egy pukkanás kíséretében köddé vált. --'Nagyon gyors'- futott át az agyamon.
Nem gondoltam, hogy sikerült volna elijesztenem. Abban biztos voltam, hogy valahova elrejtőzőt, de nem tudtam kitalálni, hogy hová.
- Francba! Miért pont ma és miért pont velem?- alig halhatóan kinyavalyogtam magam.
Ekkor fejem felett meghallottam a madarat. Nagyon zavart az a madár, ráadásul abban sem lehettem biztos, hogy ez nem idézett. Márpedig ha az, nagyon kell vigyáznom vele. Még meggyűlhet vele a bajom. Éppen csak visszatértek elkalandozó gondolataim, mikor észrevettem, hogy két kunai tart felém. Ki akartam védeni őket, de akkor mindkettő az ellenfelemmé változott. Ez nagyon meglepett és elsőre nem is tudtam mit reagálni. A nap szinte pontosan fölöttünk járt, így még az árnyákból sem tudtam megmondani melyik az igazi. Ekkor csapások sorozatát zúdították rám. Az egyik ütését kikerültem és az oldalába szúrtam. Eltűnt.
'Megvagy'- gondoltam miközben a másik felé fordultam.
Hátra ugrottam s közben egy senbont hajítottam felé. Eltaláltam, de az is eltűnt. Mikor megfordultam vettem észre, hogy rohan felém. Az egyik tekercsemből előszedtem egy fuuma shurikent és felé hajítottam. Betalált, de a fuuma csak egy fatönkbe ált bele.
'Ha nem találok ki valamit gyorsan végem.'
Eszembe jutott egy jó ötlet. Talán működhet.
Magam elé dobtam egy füstbombát. A füstben csináltam egy klónt két egyszerű paranccsal: először is, hogy tegyen, úgy mintha picit fáradna, másodszor, hogy kerülje el a távolsági támadásokat, de maradjon a helyén. Én az Iwagakure no jutsuval elrejtőztem alatta. A tervem, hogy ha megpróbál a klón közelébe kerülni, kinyúlok és a földhöz szegezem a lábát a tantómmal.
Chakra: 75%
Állapot: 84%

**Togan Hiroshi** Csüt. Jan. 07 2016, 21:50

Hiába volt váratlan a támadás még így is sikerült kikerülnie őket. Azért remélem egy kicsit lefáradt. Az biztos, hogy komolyan kell vennem a fickót. Tehát már most látszik, hogy nincs kec-mec, nagy hec lesz. Hát legyen így. Mielőtt kiugrottam volna a rejtekemből egy 5m-es dróthuzallal összekötöttem két shurikent, hogy amint közel férkőzöm hozzá elhajíthassam. Ami remélhetőleg majd rátekeredik és gúzsba köti őt. A shurikeneket a bal kezembe fogtam, majd a jobba átvettem két kunait és úgy indultam a rohamra.

A fadarab a földön hevert és kiállt belőle egy Fuuma shuriken. Szép dobás mondhatom. Még jó, hogy nem én voltam ott.

Gyors ide-oda cikázásokkal közelítettem meg az ellenfelem. Felfedeztem egy botlását, majd rögtön egy füst bombát, amelyből arra következtettem, hogy megsérült. Most kell rá lecsapnom. Méterek választottak el a füsttől. Már majdnem berohantam forrófejjel, anélkül, hogy végig gondoltam volna, hogy csapdába is eshetek esetleg. Így hát elhajítottam a két shurikenem a füst közepébe. Mivel odabentről pont annyit látott belőlem, mint én belőle reméltem, hogy eltalálom vakon és nem lesz esély kivédeni a semmiből érkező támadást.

Már csak 5 méter feloldottam a szél elememet és ennek köszönhetően légies mozgásra és könnyedségre tettem szert, majd elkezdtem körözni a füstfátyol határának 5 méteres körzetében várva a reakcióját, ami remélem minél hamarabbi lesz, mert vészesen fogy a chakrám.

Chakraszint: 45%
Állapot: 85%

**Inohara** Csüt. Jan. 07 2016, 22:41

A klónom alatt vártam, hogy támadjon. Úgy tűnt beválik a dolog. Teltek a másodpercek, de nem történt semmi. 'Megfutamodott volna? Nem az nem lehet. De akkor valyon...- de ekkor váratlan dolog történt. Két shuriken repült be a füstbe. A klón jól teljesített, kikerülte őket, de a végükön lévő drótokat sajnos nem tudta kikerülni. Körbetekeredett a testén és a nyakán amitől megsemmisült.
'Szerencse, hogy nem én álltam ott, már végem lenne.'
Kár, hogy alig hoztam magammal valamit. Csak vadállatokra számítottam. Abból kell gazdálkodnom amim van.
Elemeztem a helyzetet: egy gyors ellenféllel van dolgom, úgy tűnik, nem szereti a közelharcot, legalább is eddig távol maradt.
'Ha másban nem, ebben legalább hasonlítunk.'
Nem könnyű csapdába csalni, vagy legalább is nem olyan ostoba, hogy berohanjon a füstbe. Nem mondom picit talán még élveztem is a dolgot. Csapdákra szakosodtam, de neki megvan az esze, hogy kikerülje őket. Tiszteletre méltó ellenfél. Az egyszerűbbek itt nem sokat érnek.
'Hát lássuk ezt sikerül-e kikerülnöd.'
Halkan kimászok a földből. Nem hallom a hangját, vagy valami kis trükkel elfedi, vagy csak nem mozdul. De most kiugrasztom. Csinálok egy klónt, előszedem a másik fuuma shurikenem és egy senbont. A senbonra tekerek egy robbanó jegyzetet. A klónt előre küldöm, én pedig utána megyek, de csak a füst pereméig ahol még alig látszom, de a klónt még látom kiszaladni a füstből. Meglapulok és várok, hogy mit lép. Amint meglátom, hozzávágok egy füstbombát, és utána a fuumát. Még ha fuumát ki is védi, de alig hogy eldobom, már megy is utána a senbon és robbantom is a füst közepén. Ha elég gyors vagyok, a füst nem terjed túlságosan szét és így nem lesz nehéz a közepére célozni.
Chakra: 60%
Állapot: 72%

**Togan Hiroshi** Csüt. Jan. 07 2016, 23:11

A shurikenek elhajítás után nem sokkal egy halk pukkanást hallottam. Valószínűleg eltalálhattam egy vagy több klónját. Még jó, hogy nem szaladtam be, ha ott rám ugrik végem és kitudja, még milyen technikái vannak.

Csak körözök és körözök, mint, ahogyan Kasi szokott a levegőben várva a megfelelő alkalmat, hogy lecsaphasson az áldozatára. Kezdek fáradni. Jó lenne már befejezni ezt a játszmát. Úgy érzem, hogy még van esélyem egy technikára, ha azzal nem nyerek, akkor nyúlcipőt kell húzni. Hiába, tudni kell abbahagyni is.
Abba hagyom a körözést és hátrébb ugrom az oszladozó füstfelhőtől, majd csinálok két Bunshint. Egyszer csak valami mozgás tűnik fel a szemem előtt. Ott van. Most kell elkapnom. Utána küldöm mindkét klónomat. Gyors összecsapás, majd két halk pukkanás. Aztán látom, hogy már csak egy klónom maradt. Tehát ő is klónozta magát és az egyik kiütötte a másikat. A lényeg, hogy még van egy klónom, így két oldalról tudok támadni. Most vagy soha. Kézjelekkel jelzek a klónomnak, hogy rohanjon be a füstbe és üsse, amit ér, majd megindulok én is.
Megindultam volna én, de pillanatok alatt, megint egy füstfelhő keletkezett. Ám ennek az epicentruma most az én közelemből indult ki. A füstfátyolon át látok egy sebes árnyékot, ami egy Fuuma shuriken. Még sikeresen elhárítom, de annak a nyomában egy váratlan tárgy csapódik be mellém a földbe, amely akkorát robban, hogy majd kiszakad a dobhártyám. Pár pillanatig eszméletlenül gurulok a földön. Csak Kasi kétségbeesett vijjogását hallom.
- Ne aggódj még élek. – Hörgöm alig hallhatóan.
Amint magamhoz térek égető fájdalmat érzek. A bal karom megéget és használhatatlanná vált. Felállok és összeszedem minden erőmet, majd egy kunaiial az ép kezemben megindulok abba az irányba, ahonnan a támadás jött. Nincs más út csak abban reménykedhetek, hogy a klónom eltalálja és együttes erővel megsebesítjük legalább annyira, hogy kihozzam a küzdelmet egy döntetlenre.

Chakra: 30%
Állapot: 50%

**Inohara** Csüt. Jan. 07 2016, 23:55

Úgy tűnt beválik a dolog, bár egyszerre kettő jelent meg belőle. A klónom kiütötte az egyiket, de a másik elkapta. Már dobtam volna a fuumát amikor a szemem sarkából kiszúrtam egy másikat. Először nem benne biztos melyik lenne a jó. Mivel az egyik klón volt és abból az irányból jöttek mindketten ez tűnt a reálisabbnak.
Dobtam a füstbombát majd a fuumát és a nyomában a senbont majd fel is robbantottam. Még mindig nem voltam biztos benne, hogy a jót kaptam-e el. Megindult a füst felé a másik is.
'Ha sikerült elkapnom, csúnyán megsebesülhetett. Most kell cselekednem.'
Csináltam két klónt és beküldtem őket a füstbe foglalják le, amíg én kint összerakom a végjátékot. Kiugrottam a füstből és a Shunshin no jutsuval a rönkhöz mentem, amiben a fuuma shurikent az elején dobtam. Úgy terveztem, hogy ráteszem az utolsó robbanójegyzetet, majd bedobom a füstbe, felrobbantom és a repeszek már teszik a többit.
Ekkor nem várt dolog történt. Észre vettem a patak partján egy őzet. Csodálatos látvány volt, ahogy ez a fenséges élőlény a patak partján áll s a ragyogó napsütésben szinte már égi tüneménynek látszik.
Hirtelen megborzongtam.
Ez az őz csak inni és legelészni jött ide s láthatóan nem zavarta, hogy a közelében mi történik.
Egy gondolat suhant át rajtam.
'Én is csak ezért indultam el otthonról. Békére és nyugalomra vágytam s most életre halálra menő harcot vívok. Shinobi vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy feltétel nélkül ölnöm kell.'
Fáradt voltam, piszkos, a ruhám pedig elszakadt, ráadásul a felszerelésem is majdnem csak kifogyott. Elővettem az egyik könyvet. Bársonyos volt a borítója s bordó alapon aranyszínű betűk ragyogtak rajta.
'Nem, ma nem.'
Eltettem a könyvet a táskámba, tantómat a helyére csúsztattam. Maradék erőmet beleadtam egy Shunshin no jutsuba s elindultam haza.
//Köszönöm szépen a játékot. :3 //

**Togan Hiroshi** Pént. Jan. 08 2016, 07:27

Ütött az óra. Ez az utolsó játszmám nyomorult életemben. Legalábbis ezt gondoltam, addig a pontig, amíg meg nem történt az ami. A klónom berohant a füstbe, de én már nem tudtam. Egyik pillanatról a másikra összevissza cikázott a szemeim előtt az ellenség. Majd egyszer csak végleg eltűnt. Percekig feszülten figyeltem a terepet, majd amikor az utolsó füstfelhő is eloszlott arra a következtetésre jutottam, hogy elmenekült. Tehát leültem és hanyatvágtam magam. Kasi szállt le a magasból mellém.

- Nincs mese. Erősödnöm kell. A taktikáim nem rosszak, de puhány vagyok. – Ecseteltem Kasinak miközben simogattam, majd bekötöztem a sérült kezeimet és felültem. – Vajon miért menekült el? Hiszen nyerésben volt. Lehet, hogy megsérült? – Sutogttam alig hallhatóan. A lényeg, hogy vége.

Pár percig mozdulatlanul meredtem magam elé, majd azon kaptam magam, hogy már-már egy kisebb csorda őz gyűlik össze a patakparton, hogy a hűs vízzel oltsa a szolmját. Rájuk nézve boldogság és melegség fogott el.

- Látod Kasi, őket nem zavarja az emberek háborúja. Csak az ember és a hangyák állítanak fel hadsereget, hogy a saját fajtájuk ellen vezessék őket. De az olyan csodálatos állatok, mint a szarvasok, sólymok, farkasok, lovak és még a végtelenségig sorolhatnám, nem ilyen ostobák. – Mondtam magam előtt bámulva a szarvasokat. – Bizony mondom én Kasi gyarló az ember. – Tettem hozzá, majd felálltam és elindultam haza.

/ Én is köszönöm./

Hidan Hétf. Jan. 25 2016, 18:54

Szép volt srácok. 5 chakrával gazdagodtatok.

Ajánlott tartalom

Inohara vs Togan Hiroshi

Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi

Re: Inohara vs Togan Hiroshi