Togan Hiroshi

**Togan Hiroshi** Hétf. 11 Jan. 2016 - 19:41

Időbeli elhelyezés: Előtörténet után nem sokkal. Ismerkedés Kasival.

Megismerni a jobbik felem

Bár természet és az állatok mindig is vonzottak, de azt sosem hittem volna, hogy egyszer kapok egy igazi sólymot. Ami, dehogyis AKI velem van és csak az enyém. Ez az „enyém” sem egy tökéletes megfogalmazás, inkább társamnak tekintem, mint a tulajdonomnak. A kulcs szó a tisztelet és a bizalom egyensúlyának a fenntartása. Nem lehet eltúlozni egyiknek sem a mértékét. Hiszen, ha túl sok a tisztelet, akkor az állat félni fog és előbb utóbb elidegenedik vagy ami még rosszabb elszökik. Ha viszont a bizalom van túlsúlyban, akkor meg a fejünkre nő és még kezelhetetlenebb lesz. Tehát mindkét véglet kerülendő. Legalábbis ezt tanította a bátyám. Őt pedig nagyra becsülöm és tisztelem. Nem csak azért, mert egy zseniális ninja, de a tűz országában megrendezett solymász versenyeken is szép eredményeket ér el. Ami pedig nem egy kis teljesítmény.
Végre valahára összekészülődtem és nekivetettem magam a mai feladatnak. Ami nem más, mint az első túrám illetve vadászatom Kasival. Az elmúlt hónapok alatt összeszoktunk annyira, hogy a behívás és az egyéb bizalom játékok ne okozzanak nagyobb akadályt így hát eljött az idő, hogy nagyobb kihívás elé nézzünk. De nem egyedül a bátyám és az ő vándorsólyma is velünk tart.
- Készen állsz? – Kérdezte a bátyám bal kezén az öreg Odoval.
- Igen! - Feleltem. Megigazítottam a kesztyűmet, majd a bal kezemet kitartottam távol a fejemtől, nehogy véletlenül túlrepüljön Kasi és behívtam őt. – Indulhatunk. – Egy mosollyal és némi nyershússal dicsértem meg Kasit, majd elindultunk.
Hosszú sétálás az erdőben, barangolás a hegyekben és némi tüdő kiköpés a vadonban, majd el is érkeztünk végre a feladatra kijelölt alkalmas terephez. Ahol a bátyám szerint a sólymok igazán otthon érzik magukat.
A hely nem éppen egy átlagos kis legelő volt fákkal és hegyekkel, hanem egy hatalmas „oázis” vagy inkább egy kincses láda, amiben meg van minden, aminek egy idilli természetben lennie kell.
Úgy bizony egy völgyhöz értünk, amelyet északról erdő szegélyez. Nyugaton szürkés testtel és fehéres hósapkával hegyek díszítenek. Keleten és délen hatalmas dombságok. A völgyet pedig végig szeli egy ezüstösen csillogó patak. A völgyet borító növényzet méregzölden fest, de a lemenő nap fényében a zöld és sárguló növények smaragd illetve aranyló színben tetszelegnek. A csordogáló patak körbe öllel néhány négyzetméternyi földdarabot, amely kis szigetként tetszeleg a völgy szívében.
- Mit szólsz? – Kérdezte a bátyám, majd elengedte a sólymát, aki már is felrepült a magasba és vad táncba kezdett a kavargó széllel.
- Nem jut eszembe jelző, olyan szép. – Feleltem csodálkozva.
– Sejtettem… Engedd el te is, hadd mozogjon egy kicsit. – Felelte.
Nem kellett kétszer mondania. Ha nem mondta volna, akkor is elengedem pillanatokon belül. Általában a sólymoknak a fejére speciális sapkát szoktak tenni, amikor nem dolgoznak, hogy a túl sok képi inger ne legyen rájuk hatással. De a bátyám tanításának hála Kasinak már egyáltalán nem kell sapkát használnia.
Ahogy elengedtem Kasit, vad szárnycsapásokkal rugaszkodott neki a végtelen égnek és Odo oldalán vad táncba kezdett ő is, majd a tájat kémlelte.
- Azért kaptál tőlem sólymot és kezdtelek el tanítani, mert tudom, hogy szereted a természetet és képes vagy fenntartani az egyensúlyát. Vagyis harmóniában élsz vele. Ezért ezt a tanítást jól meg kell jegyezned. – Kezdte. - Az üreglakó állatok alkalmas prédaként szolgálnak a ragadozó madaraknak. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy nem vadászunk és ölünk állatot sportból. A ragadozó madaraknak létfeltétele az ölés. De nem sportból csinálják, hanem, hogy életben maradjanak és fenntartsák az élet körforgásának az egyensúlyát. – Tette hozzá. - Solymászként tisztában kell lenned a madarad képességeivel, erősségeivel, gyengeségeivel, kiképzettségi fokával és igényeivel. – A magyarázást Kasi és Odo éles vijjogása szakította meg, amit a játékuk közben adtak ki.
- Milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy sólymot vagy akármilyen más állatot ki tudj képezni? – Kérdezte szigorúan.
- Megfelelő hely, ember és az, hogy az állat állat lehessen. – Feleltem határozottan.
- Így igaz. –Helyeselt vidáman a bátyám. – A hely: a természet, az ember Te vagy, a állathoz pedig az kell, hogy a civilizált, jól kondicionált és rossz szokásoktól mentes illetve békés és jobb esetben együtt működő legyen… Na most a solymászat kicsit nehezebb, mint mondjuk a ló kiképzés. Hiszen a ló alapvetően csapat játékos és menekülő állat, bár efelől vannak kétségeim… - Mondta viccesen. – Mivel a sólyom ragadozó madár így kevésbé ragaszkodik. Ráadásul nem is él csapatban, mint a ló. De a tenyészett egyedek képesek teljes mértékben együtt dolgozni az emberrel, bár kicsit esetlenebbek is… Röviden ennyi. Most pedig figyelj és láss.
A bátyám kitette a jobb kezét, majd behívta a sólymát, aki már a tanult ügyességgel és rutinnal ereszkedett le a kesztyűre. Tudván, hogy jutalomban részesül.
- A sólymok alapvetően magasröptű ragadozó madarak, akik a magasból csapnak le egy zuhanó rárepüléssel az áldozatra. – Ecsetelte. – A sólymokat nem ökölről indítjuk – csak kezdetben -, mint az ölyveket, héjákat vagy a sasokat. – Mondta, majd újra felküldte a magasba. – Ő már megtanulta, hogy általában az első szabad repülés után vadásznia kell, úgyhogy szerintem pillanatokon belül meg is lesz a zsákmány, mivel már rég voltam ezen a terepen és így kellően elszaporodtak a pockok. Kivéve, ha az Inuzaka klán tagja nem épp erre sétáltatták a kutyákat. – Mesélte viccesen. – Az idomítás másik fontos szabálya a rendszeresség és a mélyítés. Nem szabad minden alakalommal új elemeket belevinni a kiképzésbe, mert az megzavarja az állatot. Gondolj csak bele két pont között a legrövidebb út az egyenes, minek tennél felesleges kerülőket, amelyek bizonytalanok lehetnek… - Mondta bátyám, majd az égre mutatott. – Na most figyelj. – Tette hozzá.
Alig telt el néhány másodperc Odo a magasból máris zuhanó repülésbe kezdett. Eszméletlen sebességgel közelített a földhöz. Egy pillanatig úgy tűnik, hogy becsapódik, de nem ő sokkal ügyesebb ennél. A földbe való csapódás helyet egy nyúlba csapódott, pontosabban elkapta. A mezei nyúlnak esélye sem volt.
- Na érted már? – Kérdezte a bátyám, majd elindultunk Odo felé.
- Igen és hihetetlen. – Feleltem döbbenten. – Láttam már sólymokat vadászni, de Odo viszi a prémet. – Tettem hozzá.
Odo ízletesen csipegette, a megérdemelt jutalmat, amit fogott.
- Most ti jöttök. A kezdeti lépésekhez erre lesz szükségünk. – Mondta, majd kivett a táskájából egy behálózott húsdarabot, amelyre egy hosszú kötél volt erősítve. – A feladat, az, hogy kezdetben közelről, majd egyre távolabbról rárepüljön Kasi erre a csalira, ami most a vadat helyettesíti. Lássunk is neki.
Kezdetben csak közelről ismertettük meg vele a csalit. Ami egyből felkeltette az érdeklődését, hiszen a hús az hús. Majd pár méterre eltávolodtunk tőle. Eloldoztam Kasit a kesztyűről és a magasba reptettem. Közben a bátyám körkörös mozdulatokkal forgatta csalit, amire Kasi egyből rárepült. Majd egyre távolabb mentünk. A gyakorlatot persze sűrű jutalmazás kísérte. A nap végére lejutottunk odáig, hogy már nem kellett pörgetni a csalit és 50 méter magasból kiszemelte, majd rárepült, pont úgy, mint előtte Odo a nyúlra.
- Azt hiszem mára ennyi elég lesz. Nagyon gyorsan fejlődik Kasi. – Mondta a bátyám elégedetten. – A végén még Te leszel a riválisom a solymász versenyeken. – Tette hozzá nevetve.
- Az azért még messze van. – Feleltem, majd behívtam Kasit és megdicsértem az eredményes munkáért.

A hazafelé úton sokat gondolkodtam, a mai napon. Rendszeresség, mélyítés és természetesség a három alappillér, amelyre építeni kell. Valamint a hely, állat és az ember feltételeknek való megfelelés. Persze elengedhetetlen a dicséret. Úgy érzem, hogy sokat fejlődtem. Jó állatokkal foglalkozni, hiszen ez idő alatt közelebb kerülök magamhoz és az állathoz valamint jobb esetben a természethez is egyaránt.
Hazaérve elláttuk a sólymokat a madárházba, majd bent sólyom etológiával foglalkozó könyveket lapozgattam, hogy még többet megtudjak a sólyom természetének a miben létéről.

Hidan Szomb. 16 Jan. 2016 - 4:57

Szépen és szakszerűen írsz a solymászatról. Tetszik ez a kari amúgy Very Happy

9 chakra dukál ezúttal.

Togan Hiroshi

Togan Hiroshi

Re: Togan Hiroshi