Akihiro Jaken vs Togan Hiroshi

Név: Togan Hiroshi
Chszint: 182
Rang: Genin
Szint: C


   „Oly sok mindent lehetne kezdeni az életünkkel. Mondjuk szebbé, boldogabbá és békés tehetnénk a világot, hogy a természet és az ember harmóniában tudjon élni egymással. Nem lennének trónviszályok és gyilkosságok csak a béke.” – Olvasom egy pár napja megjelent újság vezér cikkét.  A kis naiv szerkesztők. Értem én, hogy mit akarnak, de azért ennyire még én sem vagyok szabad szellemű. Hát még mások…
   Az igaz, hogy a természet minden apró mozzanatát szeretem és tisztelem. Főleg az állatokat, ami nem azt jelenti, hogy nem eszem húst. Csupán az állatkínzással és a sportvadászattal nem értek egyet. „Tartsd a jószágot természete szerint…”
   Erre Konoha lángokban áll. Kettészakadt a vezetés és a népnek akarva és akaratlanul is döntenie kell, hogy melyik oldalra áll. Aki egyikre sem annak, jobb, ha menekül. Szívem szerint ezt tenném én is, de a lázongások megzavarják és veszélyeztetik a Konoha környéki élő világot és a természetet. Gyilkolják csak egymást az emberek halomra, ha akarják, úgyis annyian vannak, mint a szemét, de az állatok tabuk. Nekik semmi közük az emberek oktalan harcaihoz.
   Éppen ezért úgy döntöttem, hogy Kasit ma nem viszem magammal a „rendteremtésre”. Neki semmi köze, az emberek ostoba vérengzéséhez. Ráadásul ez a legrosszabb formája: a sajátjaink ellen kell harcolnunk. De hát nincs mit tenni. Egy Geninnek teljesítenie kell a parancsot. Így tettem én is és elindultam a számomra kijelölt helyre.
   Amikor odaértem döbbenten tapasztaltam, hogy a körzet erősen amortizálódott állapotban van. Alaposan körülnéztem és egy sóhajtással nyugtáztam, hogy egyetlen áldozat sem rekedt a romok között.
Nyugaton tűzzek égtek és sűrű fekete füst szállt fel az tisztás szélén lévő erdőből. Amilyen gyorsan csak tudtam elindultam az erdő felé, hogy ellenőrizzem a terepet.
   Szerencsére se állat se konohai lakos nem sérült meg. Viszont szembe találtam magam egy geninnel, akiről első ránézésre lerítt, hogy ő okozta a tüzet. Bár az is lehet, hogy azonos célból tévelyedett ide, úgy mint én. Ám a testtartása másról árulkodott. Kezét a kardjára tette és fenyegetően meredt rám. Hát ha így állunk, akkor jó. Elő vettem két kunait. Az egyiket felé dobtam, a másikkal pedig megindultam felé. Óvatosan közelítettem meg. Hiszen a kardból ítélve eléggé valószínű, hogy jó közelharcos, nekem meg csak egy kunaiom van. Legalábbis a kezemben.