Aokaze Atsushi

A reggel folyamán egy fontos levelet kaptam, amiben az állt hogy én és a csapatom mennyünk a hokage irodájába ma délelőtt 11-re. Kissé ideges voltam hisz ez lesz az első találkozásom az új kagéval Danzo-samával és ő volt az az ember akiről a vélemények is a legjobban megoszlanak a falukban. Éppen ezért hogy jó benyomást keltsek nála egy negyed órával előbb mentem el a találkozóra. Az irodája ajtajával szemben megállok és várom, hogy a többiek is megérkezzenek, lassan telik az idő majd léptek hallatszódnak a folyosó végéről amihez idő közben ismerős hangok társulnak majd barátaimat is megpillantom - Sziasztok! - - Szia! - válaszoltak majd a sensei bekopog az ajtón - Szabad! - szólta az ajtó mögül erélyesebb hangon, majd mind bementünk. A fáslival félig bekötözött kage elég ijesztő látvány volt és, mikor hátrapillantok két ninja állt az ajtaja mellett, ez még inkább a frászt hozta rám mert bár csak egy pillanatra tekintettem hátra mégis éreztem, hogy végig minket figyelnek. * Elég óvatos, hogy még itt is ninjákkal őrizteti magát. Bár a jelenlegi helyzet miatt ez érthető. * - Nos a feladat a következő néhány bandita rendszeresen fosztogatja az Észak-keleti határainkon a lévő falukat. Nektek kell megtalálni a táborukat, hogy ezután mit tesztek velük átadjátok a helyi rendfenntartóknak vagy meg ölhetitek őket az rajtatok áll. A pénzösszeg amit ezért a küldetésért kaptok majd kompenzálni fogja a fáradalmaitokat. - majd lenéz az asztalra kezébe veszi a tollát és elkezdi kitölteni az ott található papírokat. - Na még mindig itt vagytok és lopjátok a napot. Indulás! - szólt ránk erre mi gyorsan távoztunk - Na gyerekek egy óra múlva találkozunk a kapunál, most mennyetek haza és pakoljátok be a felszerelést és legalább 3-4 nap való élelmet. - mondta a sensei és elment, majd mi is követtük a példáját és hazasiettünk és összeszedtük a szükséges holmikat aztán irány a találkahely. Mikor mindenki megérkezett elindultunk az Észak-keleti határhoz, utazásunk közben meglátunk egy az út mellett található dango éttermet, mivel ezidáig senki sem bírt megebédelni megálltunk egy gyors étkezés erejéig. Miután kellemesen megebédeltünk a sensei elővett egy térképet és egy ceruzát, majd megmutatta és bejelölte rajta hol és melyik faluban fosztogattak a banditák ezekután összekötötte a pontokat és ezáltal leszűkíthettük az átkutatásra váró területet egy megközelítőleg 25 km-es sugarú körre. Ezzel vége is lett a pihenőnek a sensei fizetett és tovább indultunk és onnantól egész nap szinte megállás nélkül meneteltünk egészen sötétedésig. Ekkor már a célterület közelében jártunk, úgyhogy úgy döntöttünk keresünk egy a táborhelynek megfelelő helyet, találtunk is egy kis barlangszerű mélyedést az egyik közeli hegy lábában - Ez a hely megfelelő lesz. - mondta a sensei majd mindannyian levettük a hátiszákunk. Mivel én már többször is voltam hasonló helyzetben ezért tudtam mit kell tenni - Elmegyek tűzifáért. - majd indultam - Várj én is veled tartok! - kiáltott utánam Ayame. Ahogy beljebb értünk az erdőben és elkezdtünk fát gyűjteni - Hé te nem vagy ideges Atsuhi? Elvégre ez az első alkalom hogy egy ilyen küldetésen vagyunk. - kérdezte tőlem a lány - Egy kicsit, de én már voltam hasonló helyzetben. Én inkább attól félek, hogy nektek bántódásotok esik. Nem igazából én érted aggódok. - leejtem kezemből a fákat majd gyorsa megfordulok és megfogom a vállát - Kérlek ne vállalj magánakciókat. - erre ő is leejti a fákat a kezéből közben már mind a ketten rákvörösek lettünk - Öhm ezt... - Ayame  hátat fordít nekem majd visszarohan a táborba. - V-Várj! - kiáltok utánna de ő csak rohan tovább * Oh mit tettem. Most biztos azt hiszi, hogy lebecsülöm edig csak féltem. Gyorsan vissza kell mennem és bocsánatot kell kérnem tőle. * gyorsan összeszedtem az elejtett tűzifákat és én is visszasiettem a táborba. - Takeshi Ayame merre van? - - Bent van a barlangban. - - Köszi! - aztán bemegyek. Nagyából a barlang közepére érek * Na ez a hely itt tökéletes lesz arra hogy, tüzet rakjak. * Le is pakolok majd tovább indulnák befelé amikor megpillantom kifelé jönni a lányt
- Sajnálom, hogy ott hagytalak. - erre egyáltalán nem számítottam és egy pillanatra le is fagytam majd mikor feleszmélek így szólok - Ne ne kérj elnézést én voltam a hibás. Kérlek botsás meg, nem akartalak megbántani csak féltelek. - - Jól van hagyuk. Már nem számít. Megyek és hozok még fát te addig gyújtsd meg a tüzet.- aztán kisétál én pedig hozzáfogok a tűzgyújtáshoz. Az éjszaka további része eseménytelenül telt megvacsoráztunk majd mivel Kai sensei magára vállalta az őrködést mi geninek lassan elszunnyadtunk.

Az éjszaka közepén felriadok, bár már nem is az éjszaka közepénél jártunk hanem a végénél lassan már hajnalodott, úgyhogy felajánlottam, hogy felváltom a senseit  az őrködésben, amit a sensei vonakodva de elfogadott. Pár óra múlva mikor már mindenki felébredt elindultunk a kifosztott falvakba információt gyűjteni, az első faluban az emberek nem nagyon akartak a segítségünkre lenni mivel féltek a banditáktól, mi ezt megértettük és el is fogadtuk úgyhogy tovább is állunk. Szerencsére a következő falu lakói már segítőkészebbek voltak velünk és megtudtuk tőluk hogy 10-20 banditáról van szó. Persze csak egy falu információira nem lehet támaszkodni ezért még néhány falut ki akartunk kérdezni. Már délután járt mikor a negyedik falut szerettük volna elhagyni, de a távolból 2 lovas férfi akik a harmincas éveikben jártak kiáltott utánunk. Mikor közelebb értek láttuk rajtuk, hogy egyenruhát hordanak ebből pedig könnyen kikövetkeztethető, hogy ezek ketten a helyi földesúr emberei lehetnek. El is hívtak minket urukhoz, ezt  mi elsőre el is utasítottuk, majd a két küldönc elmondta nekünk az okot miért is akar látni minket a földesúr. Elrabolták a lányát és ők is a banditákra gyanakodnak. Mivel így már köze volt a küldetésünkhöz úgy döntöttünk illetve döntött a sense, hogy tehetünk egy kis kitérőt és elmehetünk a földesúrhoz még több információért a lánya elrablásáról. Mikor a birtokra értünk már lehetett látni a kúria előtt álló aggódó szülőket, behívtak minket hellyel kínáltak a szalonban majd elmondták ők mit tudnak. Kiderült hogy a 12 éves lányukat innen nem mesze rabolták el, az őt kísérő 3 főből álló személyzetet és a 2 őrt lemészárolták, csak egy ember maradt életben ő mondta el nekik is mi történt mikor megtámadták, de azóta a férfi kómában fekszik egy közeli kórházban így őt személyesen nem tudtuk mi is kikérdezni. - Kérem mentsék meg a lányunkat, fizetek önöknek fejenként 10.000 ryo-t. Csak hozzák ide vissza épségben. - mondta az apa - Mivel a banditák előkerítése és elfogása eleve a küldetésünk része ezért pénzt nem fogadhatunk el. De a lányukat attól még visszahozzuk. felelte a sensei majd felkelt - Gyertek indulunk. - erre mi is fölpattantunk és újfent elindultunk a térképünkön bejelölt terület felé. Már be is esteledett mire visszaértünk a célterületre, de mivel a küldetés súlyosbodott azzal, hogy elraboltak egy lányt. Ezért most egy hosszú nap után az éjszakát is kutatással kell töltenünk pihenés helyett. - Atsushi te Északnak, Takeshi Nyugatnak és Ayame pedig Délnek folytassátok a kutatást és pedig keletnek. Reggel itt találkozunk ha találtok valamit térjetek vissza és várjátok meg a többieket. Indulás - Az éjszakai a kutatás számomra eredménytelen volt, nem találtam semmit ezért visszatértem a kijelölt találkozó pontra. Mire megérkeztem már pirkadt és Kai sensei várt, fél óra múlva megérkezett Takeshi aki érdekes hírekkel szolgált. megtalálta a bázisukat innen olyan 15 km-re. Így már csak Ayamét vártuk, kis idő múlva ő is megérkezett majd mind elindultunk a banditákhoz. Délre elértük a bázisokat egy cölöpvárat, de az ostrommal vártunk estig mivel amint elkészültünk egy használható tervel mi geninek már teljesen kész voltunk ezért a sensei engedélyt adott egy rövid sziesztára. Este 6 óra felé fölköltött minket majd átismételtük a tervet, ezután még összedobtunk pár szendvicset és kezdődhetett az ostrom.

Megkezdtük a terv első fázisát illetve csak én. Óvatosan a faerőd oldalához lopództam majd a lábamba koncentráltam és felmásztam a falon, az egyik fenti őrt hátulról leütöttem majd gyorsan a henge no jutsuval felvettem az alakját aztán. Megkötözve leengedtem a fal  külső oldalán egy kötél segítségével. Most már nyugodtan körülnézhettem nem kellet amiatt aggódnom, hogy a leütött ellenfelem felébred és lebuktat. Jó alaposan körüljártam az erődöt, hogy ha a lányt kell kivinni tudjam merre lesz a legalkalmasabb, közben persze a lányt is kerestem egy fél óra keresés után végre rátaláltam, a vezér a szolgájaként használta így most túl veszélyes lett volna megpróbálni kivinni őt. Inkább visszatértem a falra jeleztem a társaimnak hogy jöhetnek, mikor felértek elmondtam mi a helyzet, majd megkezdtük a terv második fázisát. Elmutogattam néhány kézjelet Tigris, Kígyó, Kos, Majom veszek egy mély lélegzetet majd a szám elé helyezem a kezem a Tigris kézjelet pedig újból megformálom majd kifújok egymás után 3 tűzgolyót lenti ellenfeleinkre. Persze a technikámmal elsősorban egy helyre akartam gyűjteni őket, hogy társaimnak ne keljen több helyre koncentrálni az erejüket, nekem pedig így könnyebb lesz a lány kihozatala is. Elindultam a lányért mivel a henge no jutsumat még nem oldottam fel az a néhány bandita akiket nem bírtam egy helyre terelni is tovább engedjenek, a főnök és a jobbkeze sajna szinte azonnal rájött a turpisságra amint meglátott. - Te nem közénk tartozol igaz?! - - Nem! Úgyhogy erre az álcára már nincs is szükség. - majd egy pukkanás, kevéske füst és újra saját alakomban álltam előttük - Ha most elengeditek a lányt talán megkímélem az életeteket. - - Ha-ha-ha! vicces vagy öcsi szerinted képes egy tizenéves legyőzni két felnőttet. - * Talán ha valahogy sikerülne felbőszítenem őket, akkor nekem rontanának és könnyű prédák lennének számomra. Talán majd ezzel. * - Tévedés két felnőtt egy ninja ellen. Ez az igazi felállás. - több sem kellett a vezér jobbkeze már nekem is rontott a jobb kezében lévő karddal pedig elkezdett őrült módjára hadonászni. Kettőt- hármat hátra ugrottam közben pedig előkaptam egy kunait a jobb lábamon lévő combtokból, aztán ellentámadásba kezdtem a kunaimmal kivédtem a kardcsapást majd oldalba rúgtam, ettől kicsit megrogyott majd ahogy a lábam kicsit visszahúztam újra megrúgtam de most a fejénél csak azért, hogy meg ne sántuljon. Ellenfelem ettől a rúgástól persze azonnal elájult - Na egy megvolt most te jössz. - majd a vezérhez fordulok, de ekkor megpillantom a férfit, ahogy a lányt maga előtt szorongatja bal kezével a jobban pedig egy tantot fog, amit a nyakához tart. - K-kérem mentsen meg! - kiáltott a lány - Na most mi lesz? Ha rám támadsz megölöm. És te ezt nem hagyhatod. - * A fenébe most mihez kezdjek, esetleg egy jó blöffel egy pillanatra megingathatom és akkor a lányt kihúzhatom a kezéből. * - A küldetésem valódi célja az, hogy lerendezzelek titeket. És nem egy kislány életén fog múlni ez. - válaszolok neki. Ellenfelem látja rajtam, hogy nem tréfálok. Kicsit meg is ijedt de a lányt nem ereszti. - Akkor gyere és ölj meg! - * Oh a fenébe nem jött ez nem jött be, de talán már csak egy kis rásegítésre van szükség. Nincs mit tenni próba szerencse. *  - Kérésed számomra parancs. - elmutogatok pár kézjelet Ökör, Kígyó, Tigris majd néhány shuriken jelenik meg a semmiből amik feléjük repülnek. A férfi ijedtében becsukta a szemét és a fogásán is lazított én pedig ezt kihasználva oda rohantam hozzájuk majd megfogtam a lány kezét és egy erős, határozott mozdulattal magamhoz rántottam, közben a  shurikenek semmivé váltak. Mivel ilyen könnyen átvertem ellenfelem eléggé ideges lett és így a kezében lévő tantot nekünk vágta ezt persze a jobb kezembe lévő kunai segítségével gyerekjáték volt kivédeni. Mivel a lány most már nálam volt a terv harmadik fázisa következett kivinni őt amilyen gyorsan csak lehet. Egy kicsit még farkasszemet néztem ellenfelemmel, mind ketten azt vártuk mit lép a másik, kunaimat szépen lassan visszatettem a helyére. - Mi van férfiként szeretnél velem megküzdeni?! - - Nem csak így ha felkapom a lányt nem fogom megsebezni ennyi.- majd sarkon fordultam és mint ellenfelemnek is elmondtam felkaptam a lányt és a kijárat felé rohantam vel. Kint a harcok közepedte gyorsán átszaladtunk az udvaron, illetve a kapunál az egyik bandita észrevett és megpróbált megállítani, gyorsan irány váltottam és rohanni kezdtem az egyik fal felé, aki pedig eddig feltartani próbált most üldözött. Szerencsére Kai sensei még idejében észrevette és a segítségünkre sietett. - Na most kapaszkodj! - mondtam a karjaimban tartott lánynak közben lábamba koncentráltam a chakrám és a felrohantam a falon. - Innen már könnyű lesz. - és leugrottam a másik oldalra. Itt még egy kis ideig a karjaimban tartottam és berohantam veleaz erdőbe majd mikor már messzebb jártunk letettem és eloldoztam. Épen hogy kifújtam magam a nagy rohanás után újra egy ismerős hang üti meg a fülem. - Hát megvagy! - megfordulok a bandita vezér állt mögöttünk aki szintén fáradtnak látszott. Ahogy nézem feltűnik, hogy most egy kardot tart a kezében, első ránézésre meglehetett állapítani hogy nem átlagos kardról van szó - Hé mi az a kezedben? -

- Ó ez. Csak a legnagyobb büszkeségem az Ascalon. 3-szor nehezebb és élesebb egy átlagos katanánál. Gyerünk vegyél elő egy fegyvert és harcolj! -  leveszem a hátizsákom és előveszek belőle egy tekercset, amiből egy katanat idézek meg, miután kihúzom félredobom a tokját. Majd rögtön egymásnak esünk csapást csapás követett egyikünk sem bírt a másik fölé kerekedni egészen addig amíg egy óvatlan pillanatban ellenfelemnek sikerült egy kis vágást ejtenie a combomon. A seb nem volt mély de ez nem várt előnyhöz juttatta ellenfelemet. Mivel valamivel kompenzálnom kellet a fegyvereink és most már állóképességünk közti különbséget, ezért kardomba vezetem a chakrám amitől az egy kicsit megerősödött. Mikor egy kis időre szétmentünk tisztán látszott előttem ha ez így folytatódik nekem végem. Éreztem itt már csak egy gyors csapás segíthet megfordítani az állást vagyis a Shusin no jutsura volt szükségem. Most a chakrám a lábamba is koncentráltam majd újfent nekirontottam ellenfelemnek, mivel így jóval gyorsabb voltam nála nem bírta kivédeni a csapást és a bal oldalát sikeresen megvágtam majd mikor a háta mögé értem megfordultam és a jobb felkarján is ejtettem egy vágást ellenfelem erre elejtette a kardját sajátomat pedig a nyakához szegeztem. Már készültem volna lecsapni a fejét mikor feleszméltem, hogy egy 14 éves lány ezt mind látja és ha egy embert az orra előtt fejeznek le az mekkora kárt tehet benne lelkileg. Elrúgtam mellőle a kardját - Kérlek hozd ide azt a kötelet. Te pedig óvatosan hasalj a földre és helyezd a kezeidet a hátadra.- meg is teszik amit kértem katanam a földbe szúrtam majd megkötöztem ellenfelem kezét aztán fölültettem. - Tetszik a kardom igaz? Tedd el legyen a tiéd a börtönben úgysem tarthatom meg. - * Nem hinném, hogy el lehet fogadni ilyesmit egy fogolytól, de legyen megtartom. * - Akkor köszönöm. - majd a katanámmal együtt a tekercsbe pecsételtem, ezután  még egy kicsit vártunk majd ahogy pirkadt visszatértünk megnézni a többiek hogy boldogultak. Szerencsére már ők is végeztek és csak ránk vártak, amint odaértünk hozzájuk el is indultunk hogy a foglyokat átadhassuk a rendfenntartóknak. Aztán a lányt is hazavittük, majd végre visszaindulhattunk a faluba jelenteni.

Minden nap valami újnak a kezdete, és ez most az én életembe is valami olyat hozott, amiben eddig még nem volt részem, még akkor is, ha ez számomra egy újfajta küldetésben is elevenedik meg. A délelőtt folyamán a hokage magához hívatott valami sürgős ügy miatt, hamar meg is jelentem előtte.
- Jó reggelt!
Köszöntöm, mikor belépek az irodájába, mint általában most is mikor rám néz szúrós tekintetével a hideg futkosni kezd a hátamon.
- Jó reggelt önnek is! Rögtön a lényegre is térek, mert még sok dolgom van. Egy szólóküldetést kapsz, mely akár pár napot is igénybe vehet. Egy nem éppen közeli, de nem is oly távoli faluban élő boltos kérte segítségünket. Most testőrként és nyomozóként is helyt kell majd állnod, bár nem könnyű egyszerre két feladatot is ellátni, de remélhetőleg így is jól fogsz teljesíteni.
Majd megfogja az asztalon lévő egyik tekercset és átnyújtja
- Tessék, ezt a levelet a megbízónk küldte, ebben mindent megtalálsz a küldetésről. Ja és még valami a megbízónk szeretné diszkréten kezelni a dolgokat ezért, mint a rokona fogod meglátogatni és nem, mint Konohai ninja! Mivel nem lehet rajtad a fejpántod, ezért azzal a levéllel kel majd igazolnod magad! Van kérdés?!
- Nincs!
- Akkor elmehetsz!
Ahogy hazaértem át is néztem kikről és miről is szól pontosan a küldetés. A megbízó Kobayasi Han, aki testvéreivel közösen vezet egy elég jól profitáló boltot, akit pedig meg kell védenem az a fia Han. A fiú egy versenyen vesz részt, amire kisebb fogadásokat is kötnek. Mivel a fiú már 2 éve egyfolytában megnyeri ezeket a versenyeket, idén a verseny előtti időszakban furcsa balesetek kezdtek történni körülötte.  Most hogy nagyjából tudom, mire kell számítani, össze is pakolom a felszerelést a hátizsákomba, majd még a délelőtt folyamán nekivágok a faluba vezető több órás gyalogútnak.
 
Egy jó félnapi utazással később, megérkezek a faluba, majd az egyik házfalnak támaszkodó férfitől útbaigazítást kérek, szerencsére pont egy segítőkész alakba botlottam. Az útbaigazítás után tovább is indultam, de hamar egy furcsa érzés fogott el, mintha valaki folyamatosan figyelne. De nem foglalkoztam vele mivel sok ember volt az utcán és a parancs szerint nem tudhatja meg senki, hogy ninja vagyok. Negyed max fél óra alatt megérkeztem a megbízóm házához, bekopogok, majd egy negyvenes férfi ajtót nyit.
- Üdvözlöm! Miben segíthetek?
- Jó napot! Kobayasi Hant keresem.
- Áh, az öcsémet. Itt van, kerülj beljebb!
Belépek, az ajtón az előszobába, ahol leveszem a cipőm, az úr hamar ad is egy papucsot majd a nappaliba vezet az öccséhez ahol a család többi tagja is tartózkodik.
- Hé, Han ez fiatalember téged keres!
- Üdv! A nevem Kobayasi Han ők pedig itt az én családom. A feleségem Kotori a fiam Hanzo valamint a testvéreim Dan és Emiko. Mond csak, mi ügyben keresel.
 - Jó napot! A nevem Aokaze Atsushi engem küldtek Konohából. És ha jól tudom, ezzel kell igazolnom magam.
Előveszem a hokagétól kapott tekercset és átnyújtom a férfinak. Belenéz, majd rám tekint, mintha végigmérne.
- Ne haragudj, de azt hittem, hogy egy tapasztaltabb ninját küldenek. Nos mégis mennyit tudsz a helyzetről?
- Nem túl sokat, csak ami a tekercsben is áll.
Majd kopogtatnak az ajtón, az idősebbik testvér megy és kinyitja, mivel az ajtónak háttal voltam nem láttam ki az illető, majd egy kis tükörről visszaverődve megpillantottam a fél arcát. Ismerős volt mintha láttam volna már ezelőtt, de nem tudom felidézni hol. Majd mielőtt jobban szemügyre vehettem volna a tükröződő felületen kimentek a házból.
- Ha nem gond tudna válaszolni néhány kérdésre?
- Természetesen.
- Van valaki, aki rosszat akarhat magának?
- Nem tudok róla, a családi vállalkozás vezetője a bátyám én csak besegítek neki.
- A verseny előző győztese miként fogadta a vereségeit?
- Elég jól, gyakran jár hozzánk, a fiam jó barátja.
- Akkor ennyi elég is lesz egyelőre. Illetve ha jól tudom, akkor a rokonának kell kiadnom magam, mégis kije legyek?
- A feleségem unokaöccse.
- Rendben.
- Akkor meg is mutatom a szobád.
Felvezet az emeletre, ahol egy 2x3 méteres szobához vezet. A szobában egy ágy, kis szekrény és egy éjjel i található.
- Ha nem gond, akkor kipakolnék.
- Csak nyugodtan, és már amúgy is esteledik, nem hinném, hogy most bármihez is neki tudnál kezdeni.
- Hát igen. Csak reggel fogom megkezdeni a nyomozást, de még estig körbenézek a birtokon.
* Tényleg alábecsül engem, de talán nem is baj, hogy nem nézi ki belőlem, hogy az éjszaka folyamán is nyomozni fogok.
Letettem a hátizsákom a padlóra és máris, indultam feltérképezni a birtokot, nem volt valami kicsi a terület, a hátsókertben egy kisebb erdő és szétszórva jó pár bokor is helyet kapott. A kint töltött idő alatt újfent a valaki figyel érzés kerít hatalmába. De most arra gyanakszom, hogy csak a megbízóm figyel, hogyan is végzem a munkám. A vacsora közben éppen ezért szóba sem hoztam a dolgot, majd vacsora után mindenki elment a szobájába így én is hasonlóképp cselekedtem. De ahogy újra egymagam, töltöttem egy kis időt az furcsa érzés újra előjött. Már lassan én is kezdem azt hinni, hogy paranoiás vagyok. De hát miért is lennék hisz ennél már veszélyesebb kalandokban is részt vettem. Miután megnyugtattam magam afelől, hogy nem vagyok paranoiás vártam egy fél órát, majd elővettem a hátizsákomból néhány tartalék ruhát, amiket földre hajítottam, valamint az övtáskám és a combtokom is elővettem és felvettem. A táskámat a takaróm alá helyeztem és halkan kislisszoltam az ablakon. Kint már jó sötét volt így nem kellett attól félnem, hogy valaki meglát. És bár azt hittem mindenki alszik, az egyik szoba ablakából fény szűrődött ki. Majd egy motoszkáló hangra lettem figyelmes, és a fényben megláttam egy emberi alakot. Majd a fény kialudt, én pedig a helyszínre siettem, de már nem volt ott a rejtélyes alak. Körbenéztem, de semmit sem találtam, úgyhogy visszatértem a szobámba. Másnap korán reggel újra körbenéztem kicsit távolabb is és egy vékony drót húzódott végig egy bokor és egy fa között pár centivel a föld fölött.
* Nem értem, ha ide állított csapdát miért jött a ház közelébe aztán, lépett meg a másik irányban. Talán ne mis ő az igazi ludas, hanem valaki a házból. Valószínűleg az, akinél még égett a villany, de ki lehet az, ha megkérdezném kié az a szoba az illető gyanút fogna, és valószínűleg egyből kirúgatna vagy előáll valami kifogással így ezt inkább még hanyagolom.
 Majd valaki kijön a házból a fiatalúr, éppen a reggeli edzését végzi itt a hátsókertben.
* Talán erre is edzeni szokott, ha ez így van jobb, ha hatástalanítom a csapdát, várjunk akkor is rájöhet az igazi tettes, hogy kinn járhattam az éjszaka. Nincs más választásom nekem kell belelépnem a csapdába, vagyis mégsem elég, ha csak úgy teszek.
Egy nehezebb követ felveszek a földről, amit ráejtek a drótra majd a bokorból egy bot, süvítve közelít boka magasságban, mivel már rákészültem az ilyen eshetőségekre hamar fel is ugrottam előle nem túl magasra a levegőbe majd amint leérkeztem úgy tettem, mint akit eltalált lefeküdtem a földre elkiáltottam magam, aztán a bokámhoz nyúlok. Erre mindenki, aki a birtokon tartózkodott, körém gyülekezett. Míg a Hanzo és a két hölgy csodálkozva néztek rám, hogy eshettem bele egy ilyen csapdába shinobi létemre, addig Han szúrós szemekkel tekintett rám, bár ezen nincs mit csodálkozni elvégre azt mondtam képes vagyok megvédeni a fiát mégis a legegyszerűbb csapda is ki fog rajtam. Viszont a legérdekesebb tekintet az Dan úré volt, aki inkább megkönnyebbülve nézett rám. Mikor elmondtam, hogy nincs komolyabb bajom mindenki visszatért előző tevékenységéhez. Hanzo pedig úgy döntött máshol folytatja megkezdett edzését. Természetesen én vele tartottam elvégre azért béreltek fel, hogy őt megvédjem. Lekocogtunk pár kört a falu körül ezen tevékenység közt rákérdeztem kinek hol található a szobája, amit segítőkészen el is mondott.  A futás után egy tisztáson, levezető gyakorlatokat végeztünk majd visszaindultunk a faluba. Bár az otthon vagy a bolt helyett egy másik lakáshoz mentünk ahol Hanzot már várta egy leányzó, aki rögvest a fiú nyakába is ugrott. Hanzo bemutatott minket egymásnak, finoman utalt arra, hogy kettesben szeretnének lenni. Bár szívesen teljesítettem volna kérését, de nem tehettem. Így úgy tettem mintha visszatérnék a házba, de valójában tisztes távolságból figyeltem őket. Sétálgattak a faluban, majd egy kis erdőben folytatták randevújukat. És most is kiderült az erdő nem a legbiztonságosabb hely a világon két civilnek, még akkor sem, ha tudják nincs benne vadállat, hisz hébe-hóba idetévedhet egy vad. Most például egy fiatal tigris keresztezte útjukat, illetve feküdte. Az 1m es és 100 kg állat szerencséjükre háttal volt nekik, így ők szépen lassan hátrálni kezdtek, én ekkor még csak, mint megfigyelő ténykedtem, hogyha kell a megfelelő pillanatban lecsaphassak. A pillanat hamar el is jött, mikor egy kis fuvallat jött a hátuk mögül és a szagukat egyenest a nagymacskához szállította. Rögvest fel is kelt fekhelyéről és feléjük fordult, egy hangos morrantás és máris nekik indult a tőluk 300-400 méterre található bestia. Ők persze megpróbáltak elfutni előle az ellenkező irányba, de természetes hogy hamar beérné őket, de mielőtt ez megtörténhetett volna, leugrok a búvóhelyemül szolgáló fáról majd a szerelmesek közt egyenest a tigrisnek rohanok, már nyúlnék a combtokom hoz. Ekkor rá kell jönnöm, hogy az a szobámban maradt az inkognitóm miatt. Így nincs más választásom, mint egy pusztakezes harc, amit valószínűleg elvesztenék, ha egy egyszerű civil lennék. Hamar lábamba koncentrálom a chakrám és a Shushin no jutsuval felgyorsítom magam arra az egy két másodpercre, amíg a tigris elé érek. Majd egy erős jobb egyenest intézek az orrára, aztán egy újabb Shushin no jutsuval visszafordulok a másik kettőért, futás közben megragadom őket derekuknál fogva, majd egy magasabb fára mászok velük. Persze a tigrist egy ütés még nem tántoríthatja el prédájától, de a kis meglepettség miatt pár másodpercig mozdulatlanul állt, majd újra megindult. Amint a fához ért hatalmas ugrásokkal próbált felkapaszkodni hozzánk.
- Most mi lesz velünk? Kérdezte, kétségbeesetten a lány
- Természetesen hazatérünk. Válaszoltam magabiztosan
- Mégis hogy hisz egy egyszerű csapdába is belelépsz, akkor mit tehetnél egy tigris ellen?!
- Ha nem láttad volna az előbb bevittem neki egy ütést és a csapdás eset csak megjátszás volt!
Hamar a zsebembe nyúltam, ahonnan elővetem egy tekercset, az egyetlen olyan tárgyat, amit magammal hozhattam, és amiben fegyverek találhatók. Megidéztem a Hono no Hayasét.
- Egy kard ez most komoly?! Ezzel akarod megölni?
- Nem, ha nem muszáj! Mivel egy védett állat most elég, ha csak elijesztem. Aztán a többit a vadőrökre bízom.
Átugrok egy másik fára majd onnan a földre, amint észrevett a tigris nekem iramodott, mikor a közelembe ért a fa mögött félreugrottam, annak a másik oldalára. A tigris pedig tovább haladt még pár métert. Ekkor a kardba vezettem az elemi chakrám és a kard lángba borult. Hadonásztam vele egy kicsit a tigris előtt, mivel tart a tűztől próbált megkerülve támadni, de a sok kemény próbálkozás ellenére kénytelen volt feladni és megfutamodni. Még vártam egy kicsit, majd jelentettük a vadőröknek az esetet, aztán hazakísértük Hanzoval a lányt és megkértem őket, hogy tartsák ezt titokban még egy pár napig, mivel volt még egy kis időnk vacsoráig benéztünk a család boltjába, ahol a tegnapi kedves ember volt Dan társaságában. A hangulat egyből megváltozott, ahogy beléptünk a helységbe. Miközben Hanzoval pakoltuk a polcokat, fél szemmel a két férfit figyeltem, ennek hála észrevehettem, hogy nemrég szerzett rokonom egy vaskos borítékot csempész a másik zsebébe, aztán azonnal távozik.
- Ki volt ez? És ha szabad tudnom mi volt a borítékban?
- Csak egy ismerős, aki kölcsön kért tőlem egy kis pénzt. Valószínűleg holnap ebből fog az én drága unokaöcsémre fogadni.
- Miért nem tartotta meg magának ezzel is többet tehetett volna fel Hanzora?
- Én már megcsináltam a fogadást még tegnap.  És különben sem adtam olyan sokat csak pár ezret.
* Nahát, az a pár ezer apróban lehetett. Vagy várjunk csak tegnap máshol is láttam ezt a fickót. Igen megvan még a házban. Akkor ezek ketten állhatnak minden mögött. De hogy bizonyítsam? Először is el kell kapnom a másik fickót, de nem kelthetek gyanút!
- Ha nem gond visszamegyek az erdőbe mert, elejtettem valamit és meg kéne keresnem még sötétedés előtt, ha lehet.
- Persze menj csak.
Természetesen az előbb távozó fickót mentem megkeresni, aki szőrén-szálán eltűnt, kb. egy teljes órán át kerestem, de nem találtam sehol. Úgyhogy visszaindultam és próbáltam kiötleni valamit, és egy eléggé pengeélen táncoló tervel álltam elő.
 
Amint beléptem a házba megkértem mindenkit, hogy fáradjon a nappaliba.
- Van egy jó és egy rossz hírem, ha lehet, akkor a jóval kezdeném. Megtaláltam a merénylőt mindjárt behozom, kint van. Kérem, senki se mozduljon mindjárt jövök.
Ahogy kilépek a szobából létrehozok egy bunshint aki az eltűnt férfi alakját vette fel, majd klónommal visszatértünk hozzájuk. Mindenki csak nézett senki sem ismerte az illetőt elmondása szerint.
- Hát nem emlékszel rá Hanzo ez a férfi beszélgetett a nagybátyáddal, de ami furcsább ön miért nem emlékszik rá Dan úr?
- Természetes hogy nem tarthatok mindenkit észben, aki a boltba jön.
- Ez igaz, de akkor miért adott neki pénz kölcsön. Bár szerintem inkább kifizette ezt a csapdamestert, hogy szabotálja az unokaöcsét.
Hazudnia pedig teljesen kár már mindent kiszedtem belőle.
Mindenki szörnyülködve tekintett rá. A férfi pedig izzadt, mint egy ló, nadrágját szorította, nem mondott semmit.
- Mondja, hogy hazudok, vagy nem meri! Csak ismerje be bűnét.
- Én voltam, így jó!
Majd egy puffanás és a klón eltűnt.
- Huh, hál istennek még időben beismerte. Még pár pillanat és az egész fordítva sült volna el. Sajnos az emberét hiába is kerestem nem találtam, de szerintem nem sokára megérkezik, addig is elmondhatná, hogy miért tette.
- Hogy miért, mert nem akartam, hogy a többiek megtudják kötöttem egy olyan szerződést aminek hála majdnem, hogy csődbe mentünk. És az unokaöcsém barátjára fogadtam, akiért többet kapok, ha nyer és így nem jöttek volna rá a hibámra.
- Értem makkor most elkapom a bűntársát. csak még kell valami menjünk Dan úr szobájába.
Mindenhol lekapcsoltuk a villanyt csak itt nem. Újra létrehoztam egy klónt én pedig kimentem és elrejtőzve vártam a szabotőrt. A klónom pedig elmondta a többieknek mi a teendőjük.
- Han úr kérem, nézzen ki az ablakon.
- Heh,  ki az ott a bokroknál?!
-A csapdamester most kapcsoljuk le a lámpát, egy fél perc múlva visszakapcsolhatjuk.
Kotori asszony gyorsan lekapcsolta majd fel is kapcsolta amint, letelt az idő és a rejtélyes alak felszívódott. Vagy legalábbis megtette volna, ha nem eredek egyből a nyomába, bár az igaz hogy elég fürge, de nem tudott lerázni. Egy nem túl rövid, de nem is hosszú fogócska után végre sikerült rákényszerítenem a harcra. Ellenfelem elővett egy kést majd azzal tett szúró és vágó támadásokat, amik könnyen kivédhetők voltak nem is kellet mást csinálnom csak kihajolni előlük, néha-néha pedig hátrálni, látszott rajta hogy nem a közelharc a specialitása. Mikor már kezdtem unni a harcot, egyszerűen egy határozott mozdulattal kiütöttem kezéből kését, viszont a sötétben nem vehettem észre, hogy a késen van egy vékony damil is, aminek végét a másik kezében szorongatott, majd visszarántotta a levegőben repülő kését. A hirtelen támadást már nem lehetett kivédeni, ezért inkább csak a létfontosságú szerveim védtem kezeimmel, így a bal karomon sikeresen ejtett egy nem túl mély vágást.
- Na hogy tetszett az én kis meglepetésem?
Mondta felsőbbrendű hangon nagy vigyorral a száján.
- Szerettem volna gyorsan és fájdalommentesen elkapni. De az utóbbit inkább hanyagolom.
Majd hamar elé léptem és bal karommal megragadtam a kést szorongató kezét, a jobbal pedig megpróbáltam behúzni neki, de a szabad kezével még időben megragadta karom. Elbizakodva rám mosolygott, én pedig viszonoztam majd jobb lábammal megkóstoltam az állát, az erőteljes rúgástól hátrazuhant volna, ha nem markoltam volna kicsi kacsóját. Megkötöztem majd visszatértem a megbízóim házába ahonnan, továbbindultam és átadtam a helyi rendfenntartóknak Dan úrral. Másnap újra meg kerestem a csapdáját és hatástalanítottam. Aztán megnéztem Hanoz győzelmét, majd indultam vissza a falumba.