Aokaze Atsushi

Név: Katon: Karyuu no tamago (saját jutsu)
Magyar név: Tűz elem: Tűzsárkány tojás
Kézjelek: Tigris, Kígyó, Kos, Sárkány
Típus: Támadó/ Kiegészítő
Szint: C
Chakra 150
  Ez is egy szokásos reggelnek indult 6 kor csörög az ébresztő óra amit kinyomok majd  egy ásítás keretében nyújtózkodtam egy jót. Kikelek az ágyból és félkómásan a fürdőbe megyek, ahol jó hideg vízzel megmosom az arcom, hogy felébredjek közben az ajtón kopogtat valaki.
– Siess, mert kész a reggelid a végén kihűl. – szólt az anyám
– Jó mindjárt pár perc csak fogat mosok és felöltözök.-
Gyorsan megmosom a fogam és visszamegyek a szobámba, gyorsan felöltözök és már sietek is le a konyhába. A nagy sietség közben ahogy lépek ki az ajtón bal lábammal belerúgok az ajtókertbe. Nem mondanám, hogy fájt csak egy picit megbotlottam tőle. Mivel nem történt komolyabb baj mentem is tovább.
- Mi volt az a koppanás? - kérdezte az anyám miközben mosogatott 
- Semmi komoly csak véletlen belerúgtam az ajtóba és mint mondtam nem esett bajom, de most sietek még el kell végeznem a reggeli edzést 8 előtt mert találkozóm van a csapatommal. Tényleg menyi az idő?
- Mindjárt fél 7.
- Köszi.  
Majd gyorsan megreggeliztem és már el is indultam a reggeli kocogásra. Csak annyit szólva hogy 
– Finom volt a reggeli. Majd jövök.
És már csapódott is be az ajtó. 10 kör a tömb körül és újra a házban találtam magam. Otthon édesanyám már várt mert tudja hogy általában csak 15-20 percig tart a reggeli kocogás.
- Szomjas vagy? Kérsz inni?
- Köszi anyu de most nem kérek.
Elmegyek a hátsókertbe hogy ott folytassam az edzést.
* Kezdjük mondjuk 100 guggolással azután 100 felülés és ha még bele fér abba a fél órába akkor 50 fekvőtámasz is jöhet.*
És elkezdem a guggolásokat kb 5 perc után már végzek is és jöhetnek a felülések ehhez sem kellet sok idő 10 max 15 perc, úgy hogy jöhettek a fekvőtámaszok a 46-nél járok mikor anyám így szól
– Fiam lassan fél 8 lesz. Indulj nehogy elkéss.
- Még ráérek csak 10 perc múlva indulok.
 
  Közben befejeztem a fekvőtámaszokat és bemegyek, hogy egy kis vizet igyak és várom, hogy teljen az idő. Mikor az óra a 40-hez ért elindultam a találkozó helyszínére. Mikor oda értem még nem volt ott senki majd egy perc múlva két társam is megérkezett Ayame és Takeshi.
- Sziasztok!
- Szia!
- Szevasz!
És arról kezdtünk beszélgetni miért késhet Kai sensie. Mikor hirtelen betoppant.
- Sziasztok gyerekek.
- Jó napot sensei. – válaszoltunk
- Közbejött valami fontos dolog ezért ma előbb elmehettek. Sziasztok!- és már el is viharzott
- Most mi legyen?
- Edzhetnénk akkor együtt?
- Igen ez egy jó ötlet. válaszoltunk Takeshivel
- Akkor egy fél óra múlva az erdőben a szokott helyen.
És mindenki elindult haza hogy bepakoljon.
Mikor haza érek senkit sem találok otthon ezért hagyok egy üzenetet hogy hol leszünk. Majd bepakolok egy kulacs vizet és pár szendvicset és indulok is az erdőbe. Mint várható volt én értem oda elsőnek ezért úgy gondoltam addig gyakorolhatnám a Katon: Endant el is kezdtem a kézjeleket: Tigris, Kígyó, Kos de Majom helyett Sárkány formáztam mert az akkor megérkező Ayame megzavart és egy olyan tűzgolyó jött létre ami egyből fel is robbant, de a darabok szétrepültek ami sikeresen meg is égetett.
- Egy új jutsut gyakorolsz?
- Nem, csak elrontottam egy kézjelet.
- Pedig azt hittem hogy egy új technika mert ilyet még csak nem is hallottam.
- Jó is lenne… Bocsi de el kell mennem.
- Miért? – kérdezte meglepődve
- Megpróbálok létrehozni egy új technikát hála neked.
Elmosolyodtam és elmentem kb. 1,5 -2 órát mehettem amíg meg nem találtam a tökéletes helyet egy elhagyatott sziklás helyet, ahol nyugodtan próbálgathatom a technikát mert nem gyújtok fel senkit és semmit.
*  Na, hogy is csináltam kezdetben teljesen olyan volt mint a Katon: Endan csak a kézjelek voltak mások illetve csak a majom kézjel lett sárkány. Meg is próbálom nincs vesztenivalóm és elkezdem. *
Elmutogatom a Tigris, Kígyó, Kos, Sárkány kézjeleket Veszek egy mély levegőt amihez a tüdőmben keverek egy kis chakrát  majd a számban lévő tenketsuk segítségével átalakítom és kifújom. A tűzgolyó elrepül tőlem úgy egy méterre és kicsit összemegy majd szétrobban és apró tűzgolyók repülnek szerte- szét az egyik a fejem mellet süvített el, majd eloszlott a levegőben.
* Na lássuk a tanulságot a kifújt tűzgolyó először összement majd szétrobbant kis darabokra amik tovább repültek nagyobb sebességgel. Nos a kérdés az miért robban fel és hogy hogyan lehetne elérni hogy tovább repüljön a robbanás előtt.*
 Fél órás gondolkodás után arra a következtetésre jutottam hogy az elkevert levegő és chakra mennyiség az ami meghatározza milyen messzire képes repülni a tűzgolyó mielőtt darabokra robban.
* Na nézzük kicsit több chakrával. *
 Újra elmutogatom a kézjeleket Veszek egy mély levegőt amihez a tüdőmben keverek egy kicsivel több chakrát mint a legutóbb majd a számban lévő tenketsuk segítségével átalakítom és kifújom. A tűzgolyó most messzebbre repül tőlem kb 10 méterre, majd összemegy a 2/3-ára utána pedig kis darabokra robbanva tovább repülnek mint legutóbb. De most sajnos el is találja az egyik a bal combomat.
- Áúúú!!! Ez forró, forró, forró!!!
* De legalább igazam volt és tényleg az elkevert levegő és chakra mennyisége az ami befolyásolja azt hogy mikor robban szét. Most már csak az a kérdés miért?*
Gondolkozás közben kicsit megszomjazok és az étvágyam is megjön. Úgyhogy előveszem a hátizsákomból a kulacsom iszok majd előveszem a szendvicseimet is, már dél után 3-4 óra lehet mikor megeszem az utolsót is.
* Oh nem jutok közelebb sehogy sem a megoldáshoz, hogy miért robban szét. De biztos köze van ahhoz hogy összemegy. Ha rájönnék az mitől van talán arra is rájönnék miért robban darabokra. Mintha szépen lassan megszabadulna valamitől. Mintha egy üdítős flakonból kiinnánk az utolsó cseppet is és kiszívnánk belőle a levegőt is, aminek hatására vákuum keletkezne és összehúzná a flakont.*
- Igen!!! Végre megvan a megoldás! – kiáltok fel
* Tehát azért robban szét mert a chakrával kevert levegő oxigénje elég amitől az összemegy annyira hogy a tűzgolyó apró darabokra robbanna szét. Végre megvan a saját jutsum. Bár még korántsem tökéletes, de egy kis gyakorlás és az is lehet. Most még megcsinálom vagy kétszer aztán megyek és elújságolom a hírt barátainak.*
Elmutogatom a szükséges kézjeleket Tigris, Kígyó, Kos, Sárkány közben veszek egy nagy levegőt. Amit aztán a tüdőmben elkeverem a chakrámal majd az így kapott keveréket a számba vezetem ahol a tenketsuim segítségével átalakítok. Majd a Tigris pecsétet megformálva kezem a szám elé helyezem és kifújom az Endan méret tűzgolyót, ami újfent elrepült 10 méterre majd összement és mint várható volt szétrobbant apró darabokra. Látva kemény munkám gyümölcsét igazán büszke voltam magamra és rohantam is volna már azonnal barátaimhoz megmutatni mire jutottam, de Már eltökéltem, hogy kétszer fogom megcsinálni mielőtt visszaindulok, úgyhogy neki is láttam másodszorra is. Elmutogattam a kézjeleket vettem egy nagy levegőt amit aztán levegővel elkevertem majd kifújtam azt egy Housenka méretű tűzgolyóként, illetve előtte még átalakítottam a számban lévő tenketsuimmal és csak úgy fújtam ki. Ez a tűzgolyó messzebb repült mint eddig bármelyik 20-25 méterre is elmehetett és csak aztán robbant szét, a darabjai pedig meglepő módon még ennél is messzebbre repültek. Amint az utolsó kis tűzgolyó is semmivé lett sietve elindultam Ayaméhoz és Takeshihez az erdőbe. Késő délután volt már mire visszaértem az erdőbe már a nap is lassan lemenőben volt.
* Már biztos hazamentek de azért megnézem hátha mégis ott vannak végül is nem nagy kitérő. *
 
  Még szerencse hogy nem egyenesen haza mentem, mert Ayame még ott ült az egyik fa tövében egy dalt dúdolgatva és engem várt.
- Hát te miért vagy még itt Ayame?
- Rád vártam. Na létrehoztad a saját jutsud?
- Igen. Bár nem volt valami könnyű és még sokat kell majd gyakorolnom, hogy tökéletes legyen. Elvégre Konoha sem egy nap alatt épült.
- És láthatnám?
- Hát egy kicsit fáradt vagyok és már chakrám sem nagyon maradt, de még egyszer azért talán belefér. 
- És legalább gyakorlod is egy kicsit. – mondja nekem mosolyogva
- De kérlek menny egy fa mögé mert nem garantálom hogy nem esik bajod.
Megvárom amíg elmegy egy fa mögé majd elkezdem megformálni a jutsuhoz szükséges kézjeleket Tigris, Kígyó, Kos, Sárkány. Majd a levegővel elkever chakrát kifújom, a tűzgolyó ismét elment egy olyan 10 méterre és összement majd darabokra robbant. Szerencsére most nem talált el mint pár próbálkozással ez előtt, mert én is beugrottam egy fa mögé, de ami fontosabb, hogy Ayame sem sérült meg.
- Nahát elég látványos egy technika. Mi a neve? 
- Köszönöm a bókot. A neve ahm hát még nincs. 
- Mit szólnál a Karyuu no tamago-hoz azt jelenti a Tűzsárkány tojása. 
- Karyuu no tamago ez tetszik akkor ez lesz a neve. De induljunk mert lassan besötétedik.

Szerencsére még épp időben készültem el vele. Csak azt remélem, hogy jó is lett.

Tanulandó jutsu:
Katon: Hibashiri
Egy kissé talán szokatlan, kiegészítő tűz technika. A használó a kézjelek után összeilleszti a tenyereit, majd a jutsu nevének kimondását követően a használótól az áldozatig a talajon hihetetlen gyorsan kezdenek terjedni a lángok, mígnem szinte fal magasságig felcsapva körülzárják azt, egy tűzgyűrűt formálva. Az így csapdába esett áldozatokra egy szél elemű jutsuval támadva biztos halál vár. A jutsu másik alkalmazás módja, hogy nagyobb méretű tűzgyűrű formájában leheli ki a használó a lángokat, ám ebben az esetben a lánggyűrű rendkívül lassan halad és könnyen ki lehet térni előle.
Magyar név: Tűz elem: Futótűz
Típus: Kiegészítő
Besorolás: B szintű
Chakraszint: 260
 
Ritkán van, olyan napom mikor kivételesen csak lustálkodni szeretnék. A mai egy ilyennek indult volna, de egy tőlem magasabb erő, vagyis inkább egy rangban magasabb személy tervei keresztezik az enyémeket. Ez a bizonyos személy már a reggel folyamán felkeres otthonomban, majd a szokásos edzőhelyünkre invitál. Esélyem van az elutasítást választani, de mivel Kai senseiről van szó, így rábólintok a felkérésére. A találkozási hely hallatán nem túl nehéz kitalálni, mit is szeretne, ezért rakok a hátizsákomba 3 szendvics és egy kulacs vizet, mielőtt elindulnék. Bár a mester hívott, de megvárni már nem szándékozott, így kénytelen voltam egymagam a kiképzőterepekre menni. Nem meglepő módon, Takeshi is ott volt és nem sokkal utánam Ayame is megérkezett Kai sensei kíséretében.
- Most hogy mind együtt vagyunk, elmondom miért is hívtalak ide titeket. Szeretném, hogy jobban belelássatok a jutsuk működésébe, hogy később esetleg csak látvány vagy leírás alapján is képesek legyetek átlátni és akár még meg is tanulni őket! Most kezdésnek, választottam 3 olyan technikát, amik közel állnak hozzátok és szeretném, ha a leírás alapján próbálnátok meg megtanulni őket! Természetesen, ha elakadnátok, akkor adok segítséget. De csak, ha tényleg nagy szükség van rá!
Szétoszt 3 tekercset, amikben kisebb nagyobb részletességgel írnak a technikáról.
- Mindenki olvassa át figyelmesen, majd keressen magának egy gyakorlásra alkalmas helyet!
Az én tekercsemben a Katon: Hibashiri leírása található, ami inkább a technika látványának leírására fekteti a hangsúlyt, mintsem a gyakorlati vagy az elméleti részre.  De attól függetlenül egy igen ígéretes olvasmánynak bizonyult, amit izgatottan olvastam végig. Örömteli kihívásnak vettem, hogy végre nem olyan katon technikát kell megtanulnom, ami a számból egy lángszórót csinál.
- Nos, kinek mi lenne a leg megfelelőbb hely?
- Számomra inkább egy kopár vidék lenne jobb, mintsem ez a mező!
- Nekem pedig nincs elég alapanyag, amire szükségem lenne a gyakorlás során!
- Az önkényes tereprendezés utáni megrovást inkább kihagynám, így én is falun kívül gyakorolnék!
- Rendben! Akkor mennyen mindenki a maga útján! De azért csinálok két Kage Bunshint, hogy amikor kell a közelben legyek.
 
Én és a sensei, vagy egy kópiája kerestünk egy kihalt vidéket, ahol a tűz, ha el is szabadulna nem lenne képes semmit sem felgyújtani. Egy-másfélóra alatt meg is találtuk a megfelelő helyet, ahol belefoghatok a Hibashiri elsajátításába.  Levettem a hátizsákom, majd megtettem még 10 lépést előre.
* Azt hiszem elsőre elég lesz az is, ha csak egy 5 méteres csíkot halad előre, ráérek utána körré formázni!
Megformázom a technikához szükséges kézjeleket, majd összeérintem a kezeimet, ahogy a tekercs is írta. Tőlem egy fél méterre fellobban egy körülbelül 15-20 centiméter magas láng, ami aztán nem éppen nyílegyenesen, hanem kis cikcakkban halad előre. Ahogy távolodik tőlem a lángcsík egyre kisebb lesz, végül amint megtett egy fél métert már akkorára ment össze, hogy ki is aludt. Mivel gyakorlás a tudás atyja, így még négyszer megismétlem ezt a folyamatot, minden egyes alkalommal növelve a belefektetett chakrát. Az utolsó próbálkozásnál a közel 15 centiméter magas lángcsík, elérte a kívánt 5 méteres távolságot.
* Azt hiszem most már elég lesz az egyenes vonalhúzgálásból, inkább jöjjön a kör megformázása! De, hogy is kéne hozzáfognom? Körívesen lekanyarítva az egyik oldalra, még meg tudnám oldani, de az úgy elég lassú folyamat lenne. Meg kell próbálni a vonalat kettéválasztani egy pontnál, akkor kétszer gyorsabb lenne a körbezárás folyamata.
Elkezdem megformálni a kézjeleket, majd az utolsó kézjel megformálása után fellobban tőlem úgy egy méterre a kiindulópontból a láng. Ahogy fellobban már, kezd is terjedni a szokásos, vonalban. A tűz halad néhány métert, majd próbál ketté ágazódni, de végül nem sikerül neki. A bukás nem tántorít el, megpróbálkozok vele még kétszer, de az eredmény egy kicsit sem változik.
* Mit kéne tennem, hogy kettéváljon a tűz? Talán, ha jobban odafigyelnék a chakra kontrollomra, akkor könnyebben bírnám irányítani. Vagy, ha jóval előre elképzelném, az egész, tűzgyűrűnek az útját és nem csak a gyakorlat közben, foglalkoznék vele. Na, mindegy egy próbát megér, ha mást nem tapasztalatot nyerek vele, némi chakra ellenében.
Újra nekifogok a kézpecsétek megformálásának, közben lehunyom a szemem és elképzelem magam előtt, ahogy terjed a chakra. Mire az utolsó kézjelet is megformálom már megrajzoltam a fejemben az útvonalat. Így a tőlem egy méterre begyulladó láng, már el is kezdett haladni a fejemben megrajzolt vonalban, megtett pár métert. * Most! * A lángcsík egy pillanatra, megtorpant, majd két vékonyabb vonalban továbbhaladt, félkörívben.  Az egyik ilyen vonal egy méter után, megállt a másik pedig még, haladt egy kicsit, de rövid időn belül az is kifogyott a chakrából. Persze könnyedén tudtam volna még őket táplálni, de most ennyivel is megelégszem. Visszamentem a táskámhoz és a mesteremhez, elsőnek a szomjúságom csillapítottam, majd az éhségem. Közben persze Kai senseit is megkínáltam, de kedvesesen visszautasította a felkínált ételt és italt.
- Mond csak, hogy érzed, jól haladsz a jutsu elsajátításával?
- Ezt még nehéz megmondani! Igazából úgy érzem, lassan meglesz a gyengített változat. Vagyis ez a néhány centi magas tűzgyűrű.
- Miért nem próbálkozom meg több chakrával és nagyobb lángokkal?
- A több chakrával, még nem lenne gond, de úgy érzem a nagyobb tüzet, irányítani is nehezebb lenne, ezért inkább kicsivel legyen meg először. Elvégre a jó alapra könnyebb építeni! És úgy érzem a folyamat közben is képes lennék manipulálni a tűz méretét. Elvégre nem hagyhatom abba a chakra kontrolt, amint elindul a láng nem úgy, mint a többi általam használt katon jutsuknál.
- Tehát ez a te meglátásod. És van még valami elképzelésed, ami segíthet?
- Egyenlőre, még nincs! De időközben, majd csak megszáll az ihlet. De, ha el is mondanám. úgy sem segíthetne. Hisz azt akarja, hogy magamtól jöjjek rá a dolgok nyitjára vagy nem?
- Azért még érdeklődni lehet. De, ha nem akarod, hogy én mondjam meg a választ, akkor inkább folytasd, amit félbehagytál!
Senseiem szavai után szinte felugrok, a földről, és visszamegyek oda ahol eddig is edzettem. Újra nekifogok a kézpecsétek megformálásának, közben elképzelem magam előtt, ahogy terjed majd a láng. Az utolsó kézpecsét megformálása után tőlem egy métert fellobban a tűz ami aztán egyenes vonalban halad előre további három métert. Majd két vékonyabb vonalban továbbhaladt, félkörívben. A két külön haladó lángcsíkot nehéz volt úgy irányítani, hogy körülbelül párhuzamosan haladjanak. Végül aztán sikerült, körbeérniük még akkor is, ha nem túl gyors volt ez a folyamat. Majd a végén még több chakrát vezettem bele, amitől a körülbelül fél méteres lángok kettő-kettő és fél méteressé nőtték ki magukat. Majd nem sokkal azután, hogy abbahagytam a chakra áramoltatását a láng kezdett, egyre kissebbé válni, majd teljesen kialudt. Mivel most már képes voltam a technikát kis lángokkal, lassú terjedéssel létrehozni nem volt más hátra, minthogy növeljem az alap lángok méretét és a gyorsaságot. Így a következő órában azzal foglalkoztam, hogy a jutsu jelenlegi gyengepontjait kiküszöböljem.  Az egy órás folyamatos gyakorlás után már elfogadható volt a Hibashiri mérete és sebessége is.
 
- Gratulálok! Ez gyorsabban ment, mint vártam. De azért ne szálljon a fejedbe a dicsőség, még van mit fejlődnöd!
- Attól nem kell félni. Tudom jól, hogy van még mit fejlődnöm. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy híján húsz vagyok és a rangom még mindig csak genin vagyok.
- Ne, másokhoz hasonlítsd magad! Nincs még egy olyan ninja mint te, ezért is vagy egyéniség!  A rangod miatt pedig ne aggódj, feljebb lépsz még azon a létrán.
- Köszönöm a bizalmat! Mit gondol a többiek is végeztek már?
- Nem tudom, de mivel te már végeztél így az lenne a legjobb, ha visszaindulnánk. A többiek úgysem tudják, hogy hol vagyunk, és mi sem ismerjük az ő helyzetüket. Az lenne a legjobb, ha ott várnánk rájuk a kiképzőterepen. Ahogy magamat ismerem, úgyis oda vezetem majd őket is.
- Hát az igazén szép lenne, ha még maga sem ismerné a saját gondolkodását. Akkor én meg sem próbálnék a sensei szemszögéből gondolkodni azon mit is tenne, mert semmi esélyem nem lenne.
Válaszolok a senseinek, miközben fölveszem a hátizsákom. Majd rögtön azután, elindulunk a falu kiképzőterepére, hogy megvárjuk társainkat és Kai sensei bunshinjait. Már, ha a valódi van éppen mellettem. A visszaút nem tartott sokkal tovább, mint egy óra. A kiképzőterepen pedig már Ayame és a két másik Kai sensei közül az egyik.
- Üdv!
- Szervusztok! Mondjátok csak sokat vártatok?
- Sziasztok! Attól függ mit tart soknak a sensei?
- Majd én megválaszolom! Még időben voltatok, körülbelül egy negyed órája vagyunk itt.
- Legalább nem sokkal maradtam le, mögötted. Bár, ha ellened kell veszítenem azt nem bánom annyira!
Átölelem Ayamét, majd miközben magamhoz szorítom, csenek egy csókot mézédes ajkáról. Nem zavartava magma azon, hogy senseinük négy szemmel figyel minket. Nem kellet sokat várni és Takeshi is megérkezett.
- Hel…
Félbemarad a köszönés mikor meglátok, hogyan is néz ki. Velünk ellentétben mindenhol csupa por és kosz, csak a szemeinél van egy-egy kisebb karika, ahol eredeti bőrszíne látszik.
- Veled meg mi történt? Azért ugye sikerült elsajátítanod a technikát.
- Még szép! Megszenvedtem érte, de megcsináltam!
Közben a két, árnyékklón egy pukkanás keretén belül eltűnt, tudások pedig a valódiba szállt.
- Mindenki ügyesen vette az elé gördülő akadályokat. Jutalomképp meghívlak titeket egy ramenre!
- Előtte viszont Takeshi lezuhanyozhatna! Még, ha engem és Ayamét, így be is engednének őt biztos nem.
- Akkor halasszuk estére a dolgot!
Mind hazaindultunk a kiképzőterepről, hogy kicsit megpihenjünk. Bár nem úgy alakult a nap, mint ahogy terveztem. De így is jó volt és még nincs vége. Hátravan a senei által fizetett vacsora.

Időbeli elhelyezés: Raiton elem felébresztése után 2 héttel
Tanulandó jutsu:
Raiton: Sandaaboruto // Villám Elem: Mennykőcsapás
Egy erős Raiton technika. A használó mindkét kezébe koncentrálja villám elemű chakráját, majd azt szabadjára engedve a villámok 360°-ban kicsapódnak és megsebesítik azt, akinek az útjában állnak. Tömeg ellen a leghatásosabb a jutsu, valamint, akkor, hogyha a használó egyedül van.
Típus: Támadó
Besorolás: B
Chakraszint: 220
 
Csupán néhány hét telt el az óta, hogy felébresztettem a második elemem. S újra elfogott az-az érzés, amit akkor, éreztem mikor az első katon technikámat sikerült elsajátítanom. Mint akkor most sem tudok megmaradni a fenekemen és ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy gyakoroljak. De ha már mindenáron gyakorolnom kell, akkor legyen némi tétje, mondjuk egy új jutsu elsajátítása. Így hát felkerestem Onazaki Haruda, aki a raiton elem feloldásában segédkezett.
- Hali! Mit szeretnél kölyök? Biztos nem csak beköszönni jöttél hozzám.
- Üdv! A segítségét szeretném kérni egy újabb tanulásban.
A fickó megvakarja a feje búbját, majd aztán kifejezi, hogy ez számára mennyire is fontos:
- Áh, kölyök miért nekem kéne téged tanítanom, arra ott van Kai. Kérd meg őt ő a mestered!
- Ő nem tudna segíteni, a mostani tanulásban. A második elemem a raiton és ezen az ágon szeretném most fejleszteni magam.
- Óh! Szóval a második elemedről van szó! Na, jó legyen! Melyik jutsukat ismered eddig?
- Eddig még csak kettőt a Kyuuden no jutsut és a Raikent.
- Akkor már tudom is, hogy melyiket fogom megmutatni neked, de előre szólok nem lesz egy túlbonyolított jutsu. Vonuljunk valami nyugisabb és tágasabb helyre!
Félrevonultunk a házától legközelebbi olyan helyre, ahol van elég hely és nincs rajtunk kívül senki. Ez a hely egy tisztás volt ahol néhány fán kívül, semmi állt az utunkba, ami gátolná a tanulást.
- Maradj itt, légy óvatos és figyelj!
Majd elment tőlem még egy tíz méterre, megállt majd szembe fordult velem. Először csak ott állt nem csinált semmit még csak a jutsuhoz szükséges kézjeleket sem kezdte el megformálni. De ez nem maradt sokáig így kezeinél kékes árnyalatú villámgömbök jelentek meg. S ezekből hirtelen kisebb méretű villámok kezdenek el kicsapódni, minden felé.
- Raiton: Sandaaboruto!
Haruda körül talajon cikkcakkos, tört vonalak jelentek meg a villámcsapások mentén egy 4-5 méteres körben. Fél percig tartott ez a bemutató majd abbahagyta a chakra kibocsátást és lassan megszűnt a technika. Odasétált hozzám, vállamra helyezte kezét.
- Innentől csak rajtad ál!
Ezek hallatán eléggé meglepődök és ez tekintetemen is látszik. S pont emiatt nem is volt szükséges feltennem a kérdéseimet. Mert máris kiolvasta belőlük és válaszolt is rájuk.
- Talán azt hitted, hogy végig itt maradok, és azt nézem, hogy mit szerencsétlenkedsz össze? Már tanult shinobi vagy, nincs szükség arra, hogy fogják a kezed, az alapok pedig már megvannak!  A feloldás és az azutáni tanítás már más tészta hisz senkinek sem megy könnyen egyedül elsajátítani egy elem alapjait. És ami a legfontosabb sosem mondtam, hogy tanítalak csak, hogy megmutatom!
Majd elsétált mellettem, egy röpke pillanatig még csak bámulok magam elé, de aztán még menet közben visszaszól:
- Egy kis segítséget még adok. Ne próbáld meg irányítani a villámokat, mert nem fog sikerülni, csak a hatósugarukat tudod befolyásolni! Illetve hozzád közel álló személyek közelében ne nagyon alkalmazd!
Majd továbbhaladt és könnyeden meglegyintette kezét, a magasban jelezve hogy most már tényleg vége.
 
* Abban igaza van, hogy nem foghatják mindig a kezem, és a technika látszólag a raikenen alapszik. Azt pedig már megtanultam. Így nem lehet túl, bonyolult ez a feladat! Az előbbi bemutató alapján két lépésből áll. Az első a kezembe koncentrálni az elemi chakrát, ez még a könnyű rész. A második viszont kiengedni a villámokat, valamint azoknak a méretezése, mert tényleg nem lenne jó ha, harcközben egy társamat is eltalálnám. De a méretezést hagyjuk későbbre!
- Huh!
Fújok egy utolsót majd, magam előtt tartva a kezemet úgy derék magasságban, elkezdem belevezetni az elemi chakrámat. Nem kapkodok, legyen lassú a folyamat, de sikeres. Mert csúnya lenne, ha már ez is kifogna rajtam. Mikor az én kezem körül is megjelenik az a kékes gömb, ami megfigyelhetőek, az apró elektromos kisülések a felszínén. Persze ez még könnyű! Főleg, hogy már a Raikent is ismerem, és ott csak ezt kell létrehozni és fenntartani. Kezeimet lassan leengedem magam mellé, majd megpróbálom az előbb látott kisüléseket nagyobbra méretezni. Közben az eddig használt, chakrát elkezdem növelni. De sajnos hiába nem történt semmi.
*Óh, a francba, úgy tűnik ez nem jött be! Min kéne változtatni ahhoz, hogy sikerüljön? Ha több chakrát is használnék, valószínűleg nem törnének ki a villámok, a gömbből! Esetleg nagyobb lenne. Talán valahogyan bele kellene nyúlnom a jutsuba, és nem csak a chakrát adni? Esetleg megpróbálhatnám, azt hogy mesterséges kisüléseket csinálok, azok talán elég nagyok lennének…
Még egy jó fél órát gondolkozok azon, hogyan is kéne létrehozni a mesterséges kisüléseket. De végül sikerült előállnom egy tervel. Nem is várok tovább, mert szeretném kipróbálni a teóriámat. Újra elkezdem felhalmozni magamban a raiton chakrát. Ezt addig csinálom, amíg nem vélem elégségesnek a létrehozott mennyiséget, majd belevezet a villám elemű chakrát a kezembe, egész kézfejeimre kiterjesztem. Végeredményképp két olyan gömb jött létre körülöttük, melyek csak pár centivel nagyobbak ökölbeszorított kezeimnél. Majd először kiválasztok, egy pontot a földön magamtól körülbelül másfél méterre. Majd elképzelem, ahogy a kezemből a chakra egy vékony egyenes vonalban kitör a cél felé. Most már nincs más dolgom, mint a koncentrációm közben arra a pontra kivetíteni a chakrát a kezemből. Próbálkozásom sikeres volt, a villámgömbből kitört egy vékony alig látható villám majd, ahogy a földbe csapott, el is tűni.
* Na, végre valami fejlődés! Már csak azt kéne megoldani, hogy több ilyen kitörés legyen egyszerre. Vagy legalább közel egy időben.
Becsuktam a szemem majd elképzeltem magam körül 2 kört. Az elsőt úgy fél méterre körülöttem, a másodikat pedig három méterre. Majd véletlenszerűen egy-egy pontra gondoltam a két körön belül.  De ez nem hozott akkora sikert. Ugyan sok, betalált, de nem mind és azok között is több másodperc telt el míg. A kezdeti siker után ismét visszaesetem e kezdőponthoz.
* Mégis mit ronthattam el? Harudának egyszerre több villám is volt és azok sem csak a becsapódásig voltak jelen hanem, utána még jó sokáig felszántották a talajt! Mit kéne tennem, még úgysem jó, ha egy pontból törnek ki… Egy pontból törnek ki! Talán ez a megoldás eddig végig, két pontra koncentráltam, az öklömre és egy pontra ahová le kell csapnia! Mi lenne, ha most a koncentrációt erősségén változtatnák? Nincs fecsérelni való időm meg kell próbálni.
Gyors eszmefuttatás után egy újabb, teóriával álltam elő, az elektromos kisülések felnagyítására. Melynek kipróbálásának rögvest neki is kezdtem.  Lehunyom szemeimet, majd veszek egy mély lélegzetet, amit lassan kifújok. Közben elkezdem létrehozni magamban a raiton chakrát, majd amint eleget halmoztam fel belőle, elkezdem a kezembe koncentrálni azt. Mikor újra kinyitom a szemem, már a villámgömb ott díszeleg a kezeimen. Majd a villám chakra egy kis pontba koncentrálását elkezdem, ”meglazítani”. Továbbra is a kezembe vezettem a chakrát, de már nem egy bizonyos pontba koncentrálva. Így a villámgömb sem volt, olyan erős és tartós. Ennek hála pedig az eddigi apró kisülések tényleges villámként cikáztak szanaszét. Némelyik a földbe csapva cikcakkos vonalban haladt pár másodpercig. Közben egy-egy eltűnt, de azok helyett egy másik mindig előtört, a kezeimbe koncentrált gömbből. Fél percig tartottam fel a jutsut, majd megszakítottam teljesen a chakra koncentrációt amitől, mint várható volt a kezemen világító golyó halványulni kezdett majd végleg eltűnt.
 
Miután még gyakorlásképpen háromszor létrehoztam a Raiton: Sandaaboruto-t, már délután négy körül járt. Nem volt más dolgom, minthogy ismét felkeressem Harudát, hogy ”ítéletet” mondhasson felettem. Ifjonci hévvel, feldobódva siettem házához, de hiába kopogtam nem nyitott ajtót.
* Nincs itthon? Behívták volna egy küldetésre? Azt hiszem, még maradok pár percig, és ha nem jön addig haza, akkor majd holnap reggel felzargatom!
Ahogy vártam a férfi hazatérését, nagyon izgatott voltam mit fog szólni a technikára. Alig bírtam egyhelyben megmaradni, de valahogy sikerült beérnem annyival, hogy jobb lábfejemet gyors ütemben fel-le mozgatom. Legfeljebb tíz perce várakozhattam amikor Haruda hazaért, egy szatyorral a kezében.
- Óh, máris végeztél volna, vagy kell egy kis segítség?
- Köszönöm kedves szándékodat, de nem kell! Ügy érzem elsajátítottam a jutsut!
- Na, ez remek! Tehát azt akarod, nézzem meg tényleg jól tanultad-e meg. Rendben leteszem a szatyrot és jövök!
Úgy is volt, a férfi bement a házba majd szinte azonnal jött is vissza.
- Akkor induljunk!
Ismét a közeli tisztás felé vettük az irányt. Közben Haruda szokása szerint, Kai senseiről, egykori csapattársa felől kérdezgetett. Mikor megérkeztünk ő is látta az egész napos gyakorlásom eredményeinek nyomait. Egy pillanatra el is akadt a szava. De csak egy pillanatra.
- A jelek szerint tényleg gyakoroltad, amit mutattam. De azért mutasd csak be a technikát hagy lássam a saját szememmel is!
- Hisz csak ezért jöttem el egészen idáig! Az csak természetes, hogy most már meg is mutatom!
Megteszek még pár métert, hogy kellő távolságba kerüljek Harudától, majd szembefordulok vele. Elkezdem felhalmozni a raiton chakrát, amit aztán a kezembe vezetek. A villám chakra a kézfejemnél összesűrítve, sercegő hangokkal töri meg a síri csöndet, miközben lassan kezeim körül egy fényes gömb jelenik meg.
- Raiton: Sandaaboruto!
Majd az eddig visszatartott kisüléseket, szabadjára engedtem. Próbáltam nem túl távolra engedni nehogy egy kósza villám megrázza Harudát. Szerencsére a 360°-ban szétszóródó villámok nem, nyúltak olyan messzire. Ismét olyan fél percig tarthattam fent a jutsut, majd megszüntettem a chakra áramoltatását. A kezemen a boksz kesztyű, szerű villámgömb lassan halványulni kezdett és ezzel párhuzamosan a villámok is kezdtek eltűnni.
- Úgy látszik nem csak a levegőbe beszéltél!
Mondja ezt egy rövid tapssal fűszerezve. Kezével jelez, majd sarkon fordul én  pedig odasietek mellé és tovább beszélgetve visszaindulunk a faluba.