Hahori Folyó

Az Ország legnagyobb folyója, ami hosszában szeli ketté a Folyó Országát, továbbá ez a falu válassza el egymástól a Tanigakure és Kagerougakure területét.

A chuunin a szakadt ronda lány képében, haladt a folyó mentén. Szerencséje volt hiszen, eléggé forgalmas útvonalon  mehetett, így valamelyest biztonságban gyalogolhatott az úton. Megpróbált teljesen egyszerűen és természetesen viselkedni, végig bámészkodva ment. Azonban az út sokáig tartott, a Nap is készült lenyugodni. A közelben megpillantott egy fogadót, majd elkezdett azon gondolkodni, hogy megszálljon-e itt éjszakára. ~ Az gyanús lenne, ha egy egyszerű civil lány, egész éjszaka menetelne tovább. Szerintem az nem gyanús, ha megáll valahol este pihenni. ~ gondolta magában, majd bement a lepukkadt fogadóba, és kért is egy szobát magának, mivel nem volt drága így ki is tudta fizetni. Felment a szobájába, majd ott körül nézett, egy teljesen egyszerűen berendezett szoba volt. A függönyöket behúzta és az ablakot is becsukta, az ajtóját pedig bezárta. Majd lefeküdt aludni, egy darabig, csak úgy tett mint ha aludna, még mindig a lány képében, majd mikor ő úgy érezte, hogy minden rendben van, akkor megszüntette a jutsut, és az eredeti alakjában aludt tovább. Biztonság kedvéért a párnája alá betett egy kunait is. Reggel majd ismét a lány alakjában folytatja az útját.

Hősünk továbbra sem tudott aludni a nagy ricsajtól. Holott azt hitte, hogy az ilyen lepukkadt fogadók csendesebbek, mint a puccosabbak. Javában ásítozott, miközben egy beszélgetésre lett figyelmes, a fogadós kagerou-i shinobikkal beszélget. ~ A francba! Ezt nem akarom elhinni. Természetesen azzal tisztába voltam és fel is készültem arra, hogy találkozok, majd az ellenséggel. Na de most és itt?! Valamit ki kell találnom! ~ gondolkodott magában, hiszen nem tehet úgy, mint ha semmi sem történt volna. Óvatosan az ablakhoz ment, majd az ablak sarkából a függöny mögül, óvatosan kileskelődött. Mindössze két nindzsát látott a saját szemével, de tudta ő a hangokból ítélve, hogy összesen hárman vagy négyen lehetnek.  El kezdte törni a fejét, hogy mi tévő legyen. Erre, eszébe jutott egy ötlet.
Azt a tervet eszelte ki, hogy megöli, mind a négy shinobit. 

A-terv:
Óvatosan kimenne ismét a lány képébe a szobából, amennyiben a folyosón nem tartózkodik senki, akkor a fal mellett tovább hallgatózna. Kihallgatná, hogy melyik szobát kapják meg az ellenséges shinobik. Miközben fizetnek, elmenne a szobához, amennyiben a szoba ajtója nyitva van, akkor gyorsan az ágyak alá felragasztana egy robbanócetlit, nagyjából a fejrésznél, majd kijönne és visszamenne a szobájába. Azután kifigyelné, hogy mikor mennének be a szobába. Amint bementek, várna egy órát. Mivel a shinobik fáradtak, így hamar ágyba bújnának, hiszen szinte biztos, hogy reggel korán folytatják a küldetésüket. Egy óra múlva valószínűleg aludnának. Ekkor aktiválná a robbanócetlit. 

B-terv:
Ha viszont az ajtó zárva lenne, akkor sincsen baj. Ilyenkor visszamenne a szobájába, majd várna 1-2 órát. Ezután mikor már mindenki alszik a fogadóban. Akkor ő a szobájának a nyitott ablakán kisurranna elbújna a fogadó körül lévő fák és bokrok mögé. Keresne két nagy követ, mindegyikre ráragasztana két-két robbanócetlit, majd bedobná az ellenség ablakán. Ugyan az ablak betörne (kivéve, ha szellőztetésképpen nyitva hagynák), de mire reagálnának rá, aktiválná a cetliket. A hangzavart kihasználná, óvatosan visszaugrana a saját szobájába, majd a lány képében csatlakozna a bepánikolt tömeghez, mint pánikoló. 

A B-terv lenne a legjobb, mert a robbanás lökéshullámának a nagy része, a nyitott ablakon távozna, így a robbanás a szomszédos szobákat valószínűleg nem érné el. Amennyiben nem is ölné meg az összes nindzsát, a megmaradt túlélő shinobik is nagy valószínűséggel megsérülnének. Ugyanis a robbanócetlik nagy méretű köveken vannak, és ilyenkor a felrobbanó kövek repeszként viselkednek. Másnap reggel, mikor a pánik elülne, a maradék életben maradt (feltehetően sérült) shinobikkal végezne valahogyan. De hogy, hogyan arra még nem volt terv. De ez nem is aktuális. 
Miután a tervek megszülettek, az akció kezdetét vette.


// Elnézést a késésért!!!//

A B-terv úgy nézett ki, hogy nem vált be teljesen. Mikor Gennosuke visszament a lány képében a szobájába, és csatlakozott a pánikoló tömeghez, akkor menekülés közben látta a négy kagerou-i nindzsa holttestét, ennek az elején egy röpke pillanat erejéig még örült is, hiszen sikerrel letudhatta az ellenségeit. Viszont amikor tovább haladt meglátott egy másik halott embert is, egy civilt, aki ráadásul egy idős ember volt. Ekkor bizony elkeseredett, mikor kiért az égő épületből, elgondolkodott a tettén:
~ Húú...a fenébe! Nem hittem volna, hogy ez az épület ennyire gyenge. Elszámoltam magamat rendesen, felesleges volt a kövekre két robbanócetlit tenni. Elég lett volna egy is, sőt... elég lett volna egy kő, amin egy robbanócédula van. Basszus! Szegény öreg úr, neki nem kellett volna, meghalnia. Lesz lelkiismeret furdalásom jó darabig. De ezt is el kell viselnem, shinobiként. ~ töprengett el magában, majd pillantást vetett a fogadósra és annak családjára, akik sírtak hiszen oda lett a megélhetésüket biztosító vállalkozásuk ~ Hát öreg, a fogadódnak annyi. Viszont, nem kellett volna beengedned a kagerou-iakat. Te is tudtad jól, hogy ellenségek! Polgári kötelességedet nem teljesítetted, sőt segítetted az ellenséget, azzal, hogy azok kipihenhessék magukat, ezáltal a küldetésüket - ami a mi országunk ellen irányul! - sikeresebben teljesítsék. Ha Tanigakure biztonsága érdekében azt kell tennem, hogy leromboljak egy családi vállalkozást, akkor bizony megteszem! Ez legyen a legkevesebb. Nekem pedig muszáj volt megölnöm őket, egyrészt mert ellenségek. Másrészt ki tudja, hogy miért akartak a mi falunk felségterületére jönni. Lehet kémkedni jöttek, vagy merényletet elkövetni. A korukból és a kinézetükből ítélve olyan chuunin szintűek lehettek, de ki tudja, lehet, hogy egy jounin is volt közöttük. Négy ilyen szintű ellenséggel, nem tudtam volna elbánni szemtől szembeni harcban, az már nekem túlerő lett volna, ráadásul a közelharc annyira nem is az erősségem. Aljas, kegyetlen és alattomos módon végeztem velük. Na de hát, nindzsa vagyok én is, és a shinobik egymás közötti csatájában a sportszerűség az ismeretlen fogalom. Legalább a kagerou-i haderő állományát négy nindzsával csökkentettem. Nem nagy eredmény, de a semminél több. ~ filozofált el magában, majd a lány képében szomorú ábrázattal sajnálatát fejezte ki a a fogadósnak és családjának. Majd elköszönt tőlük és tovább állt. Több órán keresztül sétált tovább, a Nap is felkelt, egész úton a tettén gondolkodott. De most egy új nap vette a kezdetét, és neki még mindig ott volt a küldetése, amit teljesítenie kell.

Az ifjú chuunin továbbra is csak ment tovább, elvégre a küldetés az küldetés. Útközben többször is elgondolkodott a tettén. Felemás érzései voltak, tudta, hogy hibázott annak a szegény idős civilnek nem kellett volna meghalnia. Magát hibáztatta, hogy nem figyelte meg a robbantás előtt az épület falainak a vastagságát, erősségét. Valamint azzal próbálta magát megvigasztalni, hogy küldetés, meg hogy ellenségek voltak. Igen ám, de a saját lelkiismeretével, neki kell elszámolnia, ez pedig nem lesz egyszerű dolog, még akkor sem, ha soha sem fog kiderülni a tette. ~ A fenébe! Ha az a civil nem halt volna meg, akkor minden oké lenne! Jól van Gennosuke, "jól" megcsináltad, megérdemled! ~ hibáztatta saját magát gondolataiban, mi közben haladt egyenesen. Már egy jó ideje utazott mikor elért ahhoz a ponthoz, ahol átkelhet a folyón. Úgy döntött, hogy marad a főúton, akkor is ha az hosszabb, mert az biztonságosabb. Nem akart átkelni a határon. Kagerou területén tartózkodni, a fogadóban történt eset után nem lenne jó ötlet. Bár az volna a jobb, ha minél gyorsabban kézbesítené az iratot a daimiyonak, ugyanakkor a gyorsabb út az kockázatosabb. Gennosuke egy valamit megtanult a tegnapi tragédiából, kapkodni nem érdemes. Inkább lassan, de biztonságosabban, elvégre a küldetésének az a lényege, hogy az irat kézbesítve legyen, mindegy milyen módon.

// Aono Takefumi //  
// Elnézést a késésért, de rengeteg munkám van és nagyon kevés szabadidőm! //

Hősünknek nem kellett sokat várni a "nővérére", hamar meg is érkezett. Egy sokkal visszafogottabb és viselkedésű, de ugyanakkor elegánsabb öltözetű Masami jelent meg előtte. A kunoichi hamar be is avatta nindzsánkat a küldetés részleteibe. Aztán az is kiderült, hogy nem csak egyszerűen elmennek megcsináltatni a műkart, hanem még a tetejében nekik is kell vigyázni a rakományra. A szekéren lévő áru pedig nem másból állt, mint különleges fémekből és ércekből, amiket fel is fognak használni Gennosuke új művégtagjához. Persze a küldetésnek a lehető legnagyobb titoktartásban kell történnie, ezért kevesen tudják az igazat. A karavánvezető persze tudta az igazat, ránézésre ez az ember nem igazán volt szimpatikus Gennosuke számára. De hát ez volt, nem lehetett mit tenni. Az utazás alatt, végig néma csöndben ült shinobink, nem igazán volt kedve beszélgetni senkivel sem. Menet közben a tájat figyelte, és elmerült a gondolataiban. A friss levegő jót tett neki, kiszellőztette a fejét. A Kojiro nevű férfi nyílpuskájára egyszer-kétszer nem túl feltűnően félszemmel ránézett. Ilyenkor az járt a fejében, hogy majd ha meglesz a műkarja akkor az íjászkodást újra elkezdheti gyakorolni. Reménykedett abban, hogy minden rendben és zökkenőmentesen fog menni. Ám pár órával később az egyik ló valami miatt váratlanul lesérül. A chuuninnak ez így nem volt gyanús. Gondolta megesik az ilyen olykor, meg aztán amúgy sem értett a lovakhoz. Aztán estére egy nagyobb faluba érkeztek, ahol fel is kerestek egy fogadót, hogy meg tudjanak szállni éjszakára. Mindenkinek muszáj volt őrködni, ez alól a chuunin sem mentesült. Nem történt semmi az őrködés alatt, így nindzsánk kissé unatkozott ez idő alatt. Mikor jött a váltás aludni ment. A szobában lévő ágy meglehetősen kényelmetlen volt, de így is jót tudott aludni hősünk, így reggel kipihenten ébredt fel. Azonban nem várt dolog történt, az egyik őr eltűnt, kisebb keresés után azonban meglett, de át volt vágva a torka. A többiek is találgattak, hogy mi történhetett. 
- Masami. - intett felé, hogy félre hívja őt, majd ha a lány odajön így folytatná a mondandóját suttogva - Itt valami nem stimmel, vagy egy kém, vagy pedig egy áruló van közöttünk. Jobban kellene figyelni mindenkinek, magamat is beleértve. Mit tegyünk? - 
~ A francba! Sejtettem, hogy nem lesz könnyű utunk. Na de máris egy haláleset?! Nem adják könnyen azt a fránya műkart! ~ elégedetlenkedett magában shinobink.