Arany folyó

Tenten Csüt. Ápr. 01 2010, 19:12

A folyó azért kapta ezt a nevet, mert a felkelő nap sugarai aranyszínűre színezik a vizét.

**Unazaki Ashura** Kedd Okt. 04 2011, 18:38

//Kiyoko//

Léptek zaja az úton, a fekete csizma csak úgy morzsolja maga alatt a kavicsokat és a földet, egy fáradt ember léptei ezek. Fehér, vállig érő haj lobog és csillan meg a szélben és a nap fényében. Kezek zsebre téve a hosszú, vörös kabátjában. Már azt is le kéne cserélnie, nem mintha már nem tetszene neki a szín, csak valami változatosság is kéne. Valami jó...na de ez még ráér. Néhány renegát levél kegyetlenül elszánt a szeme előtt a mi hősünknek, Ashurának. Megáll a sétában. Sóhajt egyet, majd felnéz az égre. Egy ideig nézi a felhőket, azonban hamar becsukja a szemeit. Vesz egy nagy levegőt, egy pár másodpercig benn tartja, majd kifújja. Kinyitja szemeit, majd el néz jobb oldalra, a levelek röppályája felé. Végre a hallása is visszatér, egy-két napos fejfájása után. Meghallja a lágy csobogás hangját füleivel. Felvonja jobb szemöldökét. Ha jól emlékszik, ez az Arany folyó lehet, szép látvány, szereti látni. Ismét felnéz az égre, majd megállapítja, hogy mindjárt felkel a nap...jé még hajnal van! Megvonja vállát, elvégre van ideje, nem hajtja egy Oinin sem. Már amúgy is rég leálltak a próbálkozással, tudhatnák már hogy csak embereket pazarolnak, ezt a húst nem viszik vissza a vágóhídra. Egy kilencven fokos fordulatot tesz az óramutató járásával, azaz jobbra fordul, és elindult egy kis ösvényen a folyó felé. A kis kitaposott úton menve több állatot is megcsodált, azonban azok általában megijedtek tekintetétől, vagy fagyos aurájától, most így fáradtan nincs a legjobb kedvében szegény. Már hiányzik neki egy kis szeretet, bármennyire is hihetetlen, egy "kegyetlen gyilkosnak" is vannak ilyen igényei. Hamarosan a folyóhoz ért. Még nem kelt fel a nap, de pár perc és valószínűleg napfény tölti fel az egész helyet.

Ashura még áll egy kicsit a folyó mellett zsebre tett kézzel, körülnéz, majd mikor megbizonyosodik róla, hogy nincs errefelé senki, kiválaszt magának egy csinos fát, és leül a tövébe, egy kisebb sóhajjal közrefogva. Haja az arca elé leng, és ott is marad, eltakarva legtöbb vonalát, de most nem is zavarja. Két dologra van szüksége, az egyik a pihenés, amit itt elérhet, a másik pedig...nos a másik egy személy, de ő nincs errefelé. Amint gondol rá, felmelegszik az Unazaki fagyos szíve, és elmosolyodik, majd becsukja szemét, és hallgatja a természet zörejeit. Valószínűleg a legtöbb ember aki hallott már róla nem tudná elképzelni ahogy élvezi a természet lágy ölét.

**Misaki Kiyoko** Kedd Okt. 04 2011, 20:56

Már megint mi vezérelt oda, hogy elhagyjam a négy falat, ami állítólag biztonságot nyújt, ugyanakkor kalandot nem? Hopp, meg is adtam rá a választ... mégpedig a válasz az, hogy nem nyújt kalandot. Ugyan minek ülnék időtlen időkig egy helyben? Az nem igazán vonzz és nem is az én feladatom, na meg... ha az is lenne, akkor sem vetemednék ilyesfajta cselekvésekre. Ehelyett találtam jobb szórakozást is... hogyha tehetem, és van időm egy kis kikapcsolódásra, akkor játszadozok egy kicsit... általában vagy valakinek az idegeivel, vagy pedig ha nem találom a közelemben Ashurát, akkor megkeresem, és akkor őt kergetem az idegeire. Bár eddig még nem sikerült, mert amikor rámnéz, mindig megbabonáz, és úgy érzem, hogy hiába akarnék akármilyen erős is lenni vele szemben, mindig elgyengülök. De majd igyekszem ezen javítani, elvégre... jó, ő uralkodik felettem, de azért én hadd osszam ki neki a parancsot! Nem vagyok egy papucsállatka. Viszont most, ha megtalálom... lehet, hogy bennem lesz egy állat, ami korántsem szelíd.
Bár most tudom is, hogy merre ment, ezért követtem, kissé álcázva magam, hogy annyira mégse tűnjön fel a világnak, hogy jön a nagykutya, és megeszi az útjába keveredő kiskutyákat. Egy köpenyt viselek, melynek csuklyája teljesen takarja az arcom, ugyanakkor a ruhát, ami rajtam van, nem igazán. Egyébként is kell a lazaság, hogy valahova tudjam tenni a kezem... az pedig a zsebem. Nem hoztam magammal semmi szükségeset, csak azokat az eszközöket, amikkel kaszabolni tudok, vagy esetleg kitépni valakiből a belső berendezéseit, ha úgy adódna. De erre semmi szükség, hiszen tökre nyugodtan haladok, s utam alatt semmi zavaró tényezővel nem találkoztam még szembe.
Ahogy megfigyeltem, Ashura éppen befordult, ezért én is arra veszem az irányt, persze meghúzódom a távolban, hogy ne vegyen észre. Megpróbálom úgy alkalmazni a tudásom, hogy mindvégig láthatatlan, avagy érezhetetlen legyek. Végül látom, ahogy Ashura megpihen. Kihasználva az alkalmat felé osonok, de még várok egy pillanatot... aztán persze mintha csak úgy véletlenül rápottyantam volna a fölé magasuló fáról... igen, tényleg rápottyantam, s most rajta ülök.
- Megvaaaagy! - mintha bújócskát játszanék.

**Unazaki Ashura** Kedd Okt. 04 2011, 21:43

Ashura néha megemelte a szemöldökét, miközben szemhéjai zárva maradtak, amikor meghallott egy-egy madárcsicsergést, azonban amikor egy bizonyos holló kezdett károgni, megfontolta hogy ledobja-e egy kunaial az ágról, de végül is az állat megérezhette szándékát, és elillant a helyszínről. Aztán Ashurának feltűnt valami, ami eddig valahogy elkerülte a figyelmét. Jó isten, ekkora biztonság érzete lenne ebben az országban? Már oda se figyel, hogy ki követi, ezért megérdemelne egy elfenekelést...amit lehet most meg is kap? Nem mintha hősünknek ily' perverz fantáziái lennének. Megérezte az ismerős chakratömeget, amire először kinyitotta a szemét, de sejtette, hogy nem kéne azzal elszúrni a "meglepetést" amit kap. Szóval türelmesen vár.
Fülei gyorsan érzékelik a léptek zaját, mivel megszokta a csendet, ez a mozgás mindenképpen felhívta volna a figyelmét. Érezte ahogy a kecsesen mozgó "valaki" éppen felé tart, és eszébe sem jutott, hogy ellenséges lenne. Na nem csak megérzés miatt, a támadó-rohamnak is van egy sajátos mozdulatsora, ez pedig nem az volt. Persze ez szakmai ártalom, muszáj mindent elemeznie ami körötte történik, enélkül már nem tudna rendesen élni. Majd hirtelen abbamaradnak a léptek zajai, és erről ugrásra lehet következtetni. Ashura áthelyezi lábait, hogy azért ne törjenek le, mert eléggé olyan pózban ült ami nem tette volna kellemessé a nő érkezését. Igen, a nő, az a bizonyos nő, a fehér hajú életében a fő boldogság-forrás.

Hupp, leérkezik a "támadó", egyenesen Ashura ölébe, aki rögtön átkarolja jobb karjával a lányt felül, bal karját pedig úgy teszi lábaira, mintha nem akarná elengedni magától. Meghallja a lágyan csengő szavakat, majd elmosolyodik, és kinyitja szemeit. Kéken ragyogó szemeivel egyenesen belenéz Kiyoko párjába. Mármint a szemeibe. Nem lejjebb. Ti perverz olvasók!
- Most lebuktam, ajjaj, mit kezdesz velem? - emeli feljebb kezét és megsimogatja a nő puha arcát, majd pillanatra megáll, és ránéz a horizontra. Már amennyire lehet látni.
A nő arcát lágyan a folyó felé fordítja.
- Nézd csak, drágám! - mondja halkan.
A felkelő nap sugarai végre teli töltötték a folyó habjait és hullámait arany színnel, így csodálatos látványt nyújtva a szemlélődőknek, és hatalmas fényességet eredményezve kivilágítja a folyó környezetét. Ashura oda hajol a nő füléhez.
- Már nagyon hiányoztál, szerelmem - mondja, majd maga felé fordítja Kiyokót, és megpróbálja lassan, gyengéden megcsókolni az áldozatot. Engedi-e vajon?

**Misaki Kiyoko** Kedd Okt. 04 2011, 22:24

Persze, arra gondoltam, hogy Ashura megérzi a jelenlétem, és számít az érkezésemre, elvégre senki más nem rendelkezik olyan érzékekkel, mint ő. Állíthatom, hogy nem csak ebben jó... további részleteket nem kívánok nyilvánosság elé állítani!
Szóval a reakcióján elmosolyodtam, de aztán már vigyorogtam, s végül felnevettem. Megfogtam kezét az arcomon, miközben mélyen a szemébe néztem. S hiába akartam újra erős lenni, megint elgyengültem a kezei között. Hhh... olyan tehetetlen vagyok ilyenkor, bevallom, elég egy érintés, és azonnal a padlón vagyok. De amint felszólít, hogy figyeljek oda, megfordulok, s a folyó irányába nézek. Mindeközben nem távolodok el Ashutól, de persze leszálltam már róla, hogy szabadon tudjon mozogni. Figyelem, ahogy a nap sugarai játszadoznak a folyó felszínén, s közben arra gondolok, hogy többször lehetne ilyen természeti csodában részem akkor, ha mellettem van Ashura. Kár, hogy nem mindig van ilyenekre időnk. De ahogy figyelem, elmosolyodok, közben máris beindultak az agytekervényeim a gondolkodásban. De ahogy Ashu maga felé fordít, s közeledik felém, én felgyorsítom ezt a helyzetet. Hiába akarnék romantikus lenni, most inkább a pajkosság és a játékosság szól belőlem. Mielőtt ő csókolt volna meg engem, én csókoltam meg őt. És annak ellenére is, hogy most játékos vagyok, elég lágyra és érzékire sikeredett. Mikor elváltam ajkaitól, csillogó szemekkel néztem rá.
- Kár, hogy ez a víz csak víz... pedig ha aranyból lenne, kimerném a medréből. - hopsz, lelőttem a poént. Most ezzel túl pénzéhesnek mutattam magam. Pedig nem, csak néha kijön belőlem. Nekem megvan mindenem, amire szükségem van, gazdagnak érzem magam mindazzal, hogy van mellettem valaki, aki mellett biztonságban érzem magam, s boldognak.
- És igen, te is nagyon hiányoztál nekem, életem. - megsimítom arcát, miközben elmosolyodok.
- Tudod, most olyan játékos kedvemben vagyok. Gondolkodtam azon, hogy talán majd megpróbálok az idegeidre menni, de az sose sikerül, mert amint hozzámérsz... sőt, alig hogy hozzámérsz, kiürül minden negatív gondolat a fejemből, és nem emlékszem, mit akartam valójában. Talán nem is sikerülne, hogy az idegeidre menjek. Vagy csak nem próbálkozom eléggé... nem mintha nagyon akarnám is. - fentebb nézek elgondolkodva ezen kijelentésemen, majd újra visszanézek Ashura vigyorogva, s egy óvatlan mozdulattal hátralököm, hogy újra a fűben kössön ki, én pedig rajta. Mondtam, hogy most nem vagyok egy szelíd vadállat.
- Na, mutasd meg, nagyfiú, mit tudsz ilyenkor tenni. - újabb vigyor... de csak a játékkedv... azért én sem lehetek teljesen ép eszű felnőtt.

**Unazaki Ashura** Pént. Okt. 07 2011, 18:18

Fehér hajú Héraklészünket egyszerre meglepte és nem is a nő lépése, már olyan régen találkoztak, hogy előrelátható lett volna a lépés, de a legnagyobb taktikusoknak néha nem ugrik be az egyértelmű. Ezen is javítania kell még magán, de most huss, el véled, háborúskodás gondolata, itt a szerelem lép a helyedre, sőt, minden más gondolat helyére! Ashura élvezi a csók minden pillanatát, és bár először azt se tudta hol van, mi van, elkezdett játszadozni a nyelvével Kiyokoéval együtt. Nagyon szüksége volt már egy ilyen kis "lélek erősítőre", úgy érezte, hogy megmozdul benne valami. ....Nem, még nem az.
"Végre" abbahagyták, és Ashura egy nagyon megnyugtató mosollyal a száján nézte tovább álmai asszonyát. A megjegyzésén Ashura egy pár másodpercet még ült utána elkezdett nevetni, majd adott egy puszit a nő arcára.
- És még azt hittem, hogy az én klánom ilyen kleptomániás - mondta a poént, amit persze nem gondolt komolyan, elvégre nekik most nagyon szükségük van a pénzre, nem lehet a semmiből hadjáratot indítani!
Kiyoko szavai jól estek a férfinak, bár tudta hogy biztos hiányzott neki, nem árt néha egy kis biztosító bátorítás, vagy mi. Jó tudni, hogy a nő játékos kedvében van, legalább semmilyen bal lépéssel nem lehet felidegesíteni, mert most Ashurának nem hiányzik semmi, csak egy boldog együttlét szerelmével, és egy kis pihenés. Csak mosolygott a nőre a szavai hallatán, egy gyilkos valóban ennyire nagy hatással lenne valakire? Furcsa belegondolni.
- Drágám, te vagy az én életemben az a személy aki képes megtölteni a szívemet boldogsággal, és nyugodtsággal, és bocsánat hogy nem lehetek jobb párod, de muszáj sokat távol lennem, elvégre van egy nagy célom, amit nem hagyhatok ott...- mondja mosolyogva kezdve, aztán kicsit elhagyva az izmok feszülését az arcán a vége felé.

Csak egy pillanatra húzta fel fejét, hogy körbevizsgálja szemeivel a folyó környezetét, de máris valami nagy mozdulást vél észrevenni szeme sarkából, Kiyoko részéről, és már nincs ideje reagálni rá, így végzi Ashura a földön. Mily kellemes a nedves, reggeli fűbe érkezni, úgy hogy ráadásul Ashura nem igazán érzi a hideg hőfokát. Ashura arcán egy nagy vigyor jelenik meg.
- Ó, szóval mutassam meg mit tudok, hát te akartad, alávaló ellenlábasom! - majd Ashura ugyanazzal a vigyorral az arcán megfogja Kiyoko oldalát bal és jobb oldalról, és egy határozott, de mégis óvatosan mozdulattal átpörgeti magán, és így a nőt maga alá teperi, ő kerül felülre. Belenéz a nő szemébe, majd egy gyors csókot ad a szájára, és abbahagyja, kicsit ezzel "gonosz" módon arra ösztökélve a lányt, hogy ő is próbálja meg "letámadni" Ashurát. Közben jobb kezével átkarolja a nőt, a földön, a bal kezével pedig csak megtámasztja magát.

**Misaki Kiyoko** Szomb. Okt. 08 2011, 21:47

Mintha közben a fülemet valami bántaná... egy szó... ami annyira nem is bántó, csak inkább fülbemászó. Kleptomániás. Éééén? Méghogy kleptomániás! Nem rablok, és nem tolvajlok senkitől semmit. Nem mintha szükségem lenne olyan sok dologra...mindenem megvan. Ezt majd szóvá teszem... csak jussak ki abból a pózból, amit most Ashura okozott, mert hirtelen maga alá kényszerített. A csók nem ért váratlanul, mert ezt vártam is tőle, miután így ő lett a felsőbbrendűség királya. Tudtam, hogy ezzel ki akarja belőlem hozni a virgoncot, a vadat... de akkor most le kell, hogy mondjon erről, mert leszek olyan gonosz, hogy addig játszom vele, míg már ki nem kel magából. Elvigyorodom kicsit gonoszan.
- Szóval... azt mondod, kleptomániás vagyok? Hm... most, hogy mondod, rossz helyen van az öved, a pólód, a nadrágod, meg minden más, aminek egyáltalán nem itt van a helye. Ó, de balfék vagyok! Ott a helye, hiszen csak nem randalírozhatsz idekint anyaszült mesztelenül. - mintha provokálnám... mondjuk a hangsúly az tényleg olyan volt. Lehet, hogy sikerülne az idegeire mennem, de tudom, hogy úgysem fog menni, mert ő ezt másképp veszi... ahogyan persze én is, mert csak játszunk, mint két kisgyerek. Elvégre arra is szükségünk van, nem lehetünk mindig olyan maradiak.
- Az kleptomániának számítana, ha tegyük fel csak úgy a véletlen folytán van, aztán hirtelen nincs? Mert puszta tekintetemmel mondjuk a legtávolabbi fa tetejére vetném, ami persze még látóhatáron belül van? Vagy csak szimplán eldugnám egy olyan helyre, ahol... - mondanivalóm nem fejezem be, hanem jobb kezem Ashu hátára vándorol, persze mindaddig, amíg leér, s egy ártatlan vigyorral az arcomon gyengéden belemarkolok a hátsójába.
- Nem találnád meg. - fejezem be ezzel a félbehagyott mondatom. A kezem persze nem marad ott tovább, hanem ugyanolyan lassú tempóban visszahúzom magamhoz, s mivel hercegem nem szándékozott rám nehezedni, ezért meghagyta nekem azt a lehetőséget, hogy becsúsztassam kezem a pólója alá.
- Hm... megtaláltam én már valaha azt a gyenge pontod, aminek hatására összeesnél? - nem tudom én se, ezt hogy értettem, de valami olyasmire akartam kilyukadni, hogy... gyerekes ügy, ha valakit csiklandozunk. Nade tényleeeg... most minden hülyeséget megteszek ilyenkor. Nem tudom, meddig megyek el, és meddig fogom még húzni az idegeit, de biztosítom őt is és magamat is, hogy ezt bizony jó sokáig elhúzom. Olyan vagyok, mint egy éhes kisgyerek, aki nem játszott eleget.

**Unazaki Ashura** Vas. Okt. 09 2011, 11:38

Ashura tovább vigyorog, felhúzza bal szemöldökét viccesen, mint aki "gyanakszik". Érdekes felvetés, hogy Ashura ruhái rossz helyen vannak, pontosabban hogy rajta vannak. Igaz, hogy ezt tényleg nem kleptomániának szokták nevezni, mert Kiyoko nem tartaná meg, de Ashura úgy emlékszik, hogy erre valami más kifejezés van...Persze az se lenne igaz, mert már nagyon rég találkoztak. Na mindegy, ennek csak örülni lehet! A fehér hajú fagyos szívét felmelegíti az, hogy képes valakire ilyen hatással lenni.
- Miért, téged esetleg zavarna ha itt járkálnék fel-alá ruhák nélkül? - szinte számon kérő hangon mondja, de persze nem gondolja komolyan.
A férfi most egy kicsit elkényelmesedik, hagyja hogy a nő kiélje pajkosságát rajta. Elvégre mostanában nem volt rá idejük, vagyis pontosabban csak Ashura volt távol, sajnos. Érzi ahogy a nő keze vándorol lefelé, már tudta, hogy mire számítson, de csak tovább mosolygott. Aztán érzett egy markolást a fenekén, amit valljunk be, mint férfi-ninja-állat nem szokott meg, és nem is tudta hogyan kéne ehhez viszonulnia. Lehajolt a nőhöz, mélyen a szemébe nézett, és ajkait egyre csak közelítette Kiyokoéhoz, de nem értek össze még.
- Nem hiszem drágám, szerintem ezt csak a buja vágyak kinyilvánításának könyvelhetnénk el, nos amit...én kedvelek benned - mondja Ashura egyre halkabban.
A nő a férfi pólója alá helyezte a kezét, de jó érezni a nő kezének nyomát, olyan megnyugtató Ashura számára. Kiyoko egyszerűen mindent képvisel amit Ashura szeret, épp emiatt annyira szerencsésnek érzi magát, hogy mindent megtenne a nő érdekében, csak hogy tovább legyenek együtt.
- Próbálkozz csak, úgysem találod meg egyhamar! - mondja a fehér hajú, elvégre rá sosem hatottak igazán az olyan csiklandozások...vagy csak nem volt ki sokszor próbálgassa.
Ő sem volt azért rest, miközben a nő kereste azt a bizonyos pontot, ő lassan ismét befurakodott nyelvével a nő ajkain keresztül, hogy elterelje a figyelmét arról amit próbál csinálni, és hogy közben ő maga kezdjen játszadozni a jobb kezével, hogy megtalálja a nő "csikis" pontját, ha sikerül max lefejeli őt egy rándulás közben, nem ügy. Bár lehet hogy az Unazaki hideg keze már alapból ezt fogja kiváltani a női testből.

Ajánlott tartalom

Arany folyó

Arany folyó

Re: Arany folyó

Re: Arany folyó

Re: Arany folyó

Re: Arany folyó

Re: Arany folyó

Re: Arany folyó

Re: Arany folyó

Re: Arany folyó