Ginoo Yukizaki

Ginoo elég fáradtan ébredt. Este nem tudott aludni. Tele volt a feje gondolatokkal. Nekiállt gyakorolni Majom mozgatását, hogy lefárassza magát. Valamennyire sikerült is de, még úgy is fél óra kellett mire el tudott aludni. Nem csoda, hogy elég fáradtan ébredt. De ugye menni kell az akadémiára, úgyhogy nincs idő lazsálni. Némi nyújtózkodás és egy kis hideg vizes mosakodás után már úgy érezte rendben van. Felöltözött és ment reggelizni. Az apja mindig korán megy dolgozni de, mindig rak ki ennivalót. Ahogy most is tette tojás szósz főtt rizsen és mellé egy kis zöld tea. Ginoo megette bár már ki volt hűlve. Mióta nincs, az anyja azóta az apja ragaszkodik ehhez, hogy ő készítse el és rakja ki a reggelit Ginoo-nak. Még az sem zavarja, hogy így mindig kihűl mire fogyasztásra kerül. Ginoo pedig nem panaszkodik még akkor sem panaszkodott mikor az apja ezt ki találta és elkezdte tanulni a szakácsmesterséget. Akkor még nagyobb volt a lelkesedés, mint az eredmény de, azóta egész elfogadható ételeket készít. Ginoo tehát megeszi, és már indulna is az akadémiára de, észreveszi, hogy este a gyakorlás után nem rakta el jól Majmot. Így is neki van a legnehezebb felszerelése az egész osztályban és még ez is. Vesz hát egy nagy levegőt és sietősen összekötözi a báb végtagjait és a hátára erősíti, majd elindul. Ahogy az égre néz látja, hogy valóban sietnie kell. Túl sok idő ment el a reggeli készülődésekre. És a báb egyik kezét még így sem sikerült rendesen rögzítenie ezért ott kalimpál, miközben ő siet az iskolába. De akárhogy is siet, elkésik. Méghozzá az első órája az a fizikai felkészítés. Mikor Iwakawa sensei meglátta akkor Ginoo már tudta előre, hogy nagy bajban van. Iwakawa sensei sosem tűrte el a késést és semmiféle szabálysértést. Ahogy meglátta Ginoo megjelent a homlokán az a jellegzetes ránc és hangosan kérdőre vonta. Magyarázatra esély sem volt és a szavába senki sem mert volna belevágni. Ginoo sem.
-Nocsak Ginoo csak nem elaludtál? Ugye tudod, hogy így sokkal intenzívebben kell dolgoznod, hogy ugyan azt a teljesítményt érd el, mint a többiek. Ma pedig állóképesség fejlesztés van, úgyhogy öt kör bemelegítő futás és ha megállsz, akkor még plusz egy kör.
Ginoo letette a bábját és elindult. Meghallott pár halk kacajt de, mikor Iwakawa sensei a többieknek is kiadta a feladatokat akkor már senkinek sem volt kedve kacarászni. Nagyon nehéz óra volt egy percre nem álltak meg, és ha mégis akkor csak még nehezebb volt utána megmozdulni. Nem csoda, hogy az egész osztály teljesen elfáradt óra végére. Főleg Ginoo aki a késése miatt kapta a szállóigéket és a fejmosást vegyesen a sensei-től. Alapból nem valami sportos alkat de, a reggeli sietség és az órai szaladgálás után tényleg teljesen lefáradt. Iwakawa sensei miután a többieket elengedte az után Ginoo-t még ott tartotta. Egy hosszú monológot mondott el, hogy miért fontos a rend egy nindzsa életében majd megkérdezte megértette-e. Ginoo itt tudott volna egyedül megszólalni egész beszélgetés közben de, ő inkább bólintott. Iwakawa sensei a szemébe nézett és lassan ő is bólintott. Majd további jó tanulást kívánt és otthagyta őt. Ginoo kicsit megnyugodott, hogy vége lett ennek a szörnyen kellemetlen beszélgetésnek és indult az osztályba. A második emeleten lévő terembe kellett felmenni am nem épp a legegyszerűbb dolog fáradtan és egy bábbal a hátadon. Ginoo alig ült le az asztalához és szusszant egyet egyből egy tenyér csattant az asztalon. Mikor megnézte ki lehet az akkor a vörös hajból, a pattanásokból, a vastag szemüvegből, és ha mindez nem lenne elég akkor a nagyon randa arcfestésből egyből rájött ki az. Kosa Nabeto az egyik osztálytársa, aki nagyon régi riválisa. Kosa mindig is szeretett versengeni vele. Ha Ginoo nem lenne, akkor biztos Kosa lenne az, akit kiközösítenek de, így nem.  Erre a célra így ott van Ginoo. Ha Kosa arcát nem fedte volna az a vastag festékréteg, akkor biztos olyan vörös lett volna, mint a cékla. A hangja is olyan magas lett a méregtől, hogy szinte már fájó volt hallani.
-Ginoo muszáj volt neked elkésni?
Pár pillanat múlva mikor rájött, hogy hiába néz mérgesen azokkal a vakond szemeivel nem fog választ kapni akkor még idegesebben kezdett bele.
-Miattad volt Iwakawa sensei olyan dühös az órán, hogy majdnem agyonhajszolt minket. Te pedig csak itt ülsz és még annyit sem teszel meg, hogy egyáltalán válaszolsz.
Ginoo továbbra sem szólalt meg csak mereven nézett Nabeto szemébe. Az ezt nem bírván tovább a fejét fogva leült az asztalához és valaki mást kezdett el untatni a beszédével, aminek természetesen az volt a témája, hogy mennyire gyűlöli ő Ginoo-t. Meg kell hagyni senkit sem érdekelt ez a téma. Főleg, hogy minden nap ezt hallják tőle. A többiek meg nem is foglalkoztak Ginoo-val. Ezt még rosszabb volt elviselni, mint Nabeto-t. Ekkor érkezett meg Suzunabe Dahashi sensei. Egyből csend lett. Bár egy Kunoichi kevésbé látszik veszélyesnek, mint egy férfi de, az egész osztály tudja, hogy Suzanabe sensei nem csak tanítani tudja, jól a chakra elméletet, hanem alkalmazni is. Ő ugyanis az orvosi ninjutsuk egyik szakértője. Vékony testalkatával és csontos karjaival nem nézné ki belőle senki, hogy olyan nagyon veszélyes lenne. Pedig állítólag képes a testen belül sérüléseket okozni. És e mellett egy nagyon kedves személyiség, akit senki sem akarna megbántani. Úgyhogy csendben hallgatták a genjutsuk elméletét. Még ha használni nem is fogják sokan. Ahogy Gatoo hallgatta ezt kezdetek el-el kalandozni a gondolatai. Főként az alvás irányába. Aztán gondolta kicsit lecsukja az egyik szemét. Aztán egye-fene a másikat is de, csak egy kicsit. Aztán arra ébredt fel, hogy hátulról meglökik. Mikor hátranézett akkor előre mutattak és mikor pedig előre nézett látta, hogy a sensei pontosan őt nézi szigorú arccal. A többiek pedig mosolyogva. Aztán a sensei megszólalt.
-Ginoo ha lehet, otthon aludj és ne a genjutsuk közben! Ezek fontos dolgok, amiket most mondok, figyelj!

Mikor Ginoo biccentett, hogy megértette akkor fojtatta a tananyagot. Ginoo nem aludt el még egyszer de, sokat járt a fejében, hogy milyen jó lenne chakra fonalakkal nyitva tartani a szemét. Aztán a tollán gyakorolta a milyen egy tárgyat chakra fonalakkal irányítani. Nem túl nagy sikerrel és nem is lett leírva semmi a genjutsukról. Csak annyit jegyzett meg, hogy illúziókat lehet vele csinálni és nagy chakra kontroll kell. A szünetben a tanárnő megkérte Ginoo-t, hogy kicsit maradjon bent. Sejthető volt. A tanárnő nagyon kedves volt és az érdekelte, hogy nehéz-e a tananyag vagy, hogy az otthoni gondok miatt aludt-e el. Ginoo csak tőmondatokban válaszolt és szinte csak tagadott. A tananyag nehéz volt kicsit de, Ginoo-nak nem esett nehezére az elmélet tanulása, az otthoni gondok meg már elmúltak. Ha egyáltalán lehet ezt mondani. A tanárnő szerette volna látni, Ginoo az napi munkáját hogy lediktálhassa, amit végigaludt. Mikor meglátta, hogy az egész anyag az akkor valóban ideges lett és kijelentette, hogy tanítás után látni akarja Ginoo-t és pótolni fogják a füzetből hiányzó részt. Ez után a szünetben szintén senki sem zargatta már Ginoo-t és következett a fegyveres harc. Fél órán a kunai használatát gyakorolták. Dobták küzdöttek vele és hasonlók. A következő fél óra a taijutsuk használatával telt. Ginoo szerencsére Nabeto-t kapta, aki nagyon rossz az ilyesmiben, úgyhogy saját súlycsoportjával küzdött. Kicsit fel is ébredt főleg mikor figyelmetlen volt és jól állba rúgták. De ezen kívül nem történt semmi különös az órán. A szünetben Nabeto egy darabig próbálta hergelni de, aztán ráunt. Utolsó óraként, a ninjutsu használat maradt. Az alap technikákat gyakorolták. Klón technika, transzformációs technika stb… Ginoo itt egész jól teljesített Ha ennyi lett volna a napja akkor sikerélménnyel zárul le. De még mennie kellett a tanárnőhöz, akinél leírta az egész órai anyagot és a végére már zsongott a feje a sok elmélettől. Örült hát, hogy vége lett. Felkapta a hátára majmot és haza indult. Hazaérve az üres ház várta és az apja által még reggel elkészített tésztás, halas, hideg étel. Ginoo sóhajtott egyet megette és elment a bábmozgatást gyakorolni. Mikor elfáradt a chakra használatban akkor ellenőrizte majmot, hogy jól működik-e aztán folytatta. Egyszer még elment bevásárolni is de, nem történt semmi. Mikor késő lett akkor készített vacsorát. Rizses, zöldséges, sült hal. Aztán haza érkezett az apja aki fáradtan de, széles vigyorral üdvözölte majd nekiláttak a vacsorának. Az apja kérdezgette őt és elmesélte a munkahelyén történteket. Unalmas történetek de, az apja olyan hévvel tudta mesélni, hogy élvezet volt hallgatni. Aztán befejezték az étkezést, elmosogattak és Ginoo tovább szórakozott a bábjával. Lefoglalta magát. Majd lefürdött és lefeküdt aludni. De végig a napján járt az esze és nem tudott elaludni. Végül felkelt és a bábozással fárasztotta le magát de, még így is kellett fél óra az elalváshoz.




[img][/img]Iwakawa sensei
[img][/img]Kosa Nabeto
[img][/img]Suzunabe Dahashi

Erősen sütött a nap miközben az osztály két sorban állt a kiképzőtér közepén. Előttük Iwakawa sensei állt és mustrálta őket. A diákok eltérő módokon élték meg a helyzetet. A sensei sokáig hiányzott és az év végi vizsgán látták utoljára. Még véleményt sem mondott róluk és azt várták. Volt, aki félelemmel és volt, aki büszkeséggel. Ginoo már többször is végigfutotta a fejében a saját próbáit és ő úgy gondolja, hogy nem érdemelte meg azt az eredményt, amit kapott. Nem dolgozott meg érte és a harc közben az ellenfele feladta. Iwakawa sensei arcáról semmit sem lehet leolvasni a nap pedig erősen, süt a tizenkilenc diákra. Mégis mind vigyázban áll és vár. Végül Iwakawa sensei belekezd a beszédébe.
- Ott voltam és láttam az év végi vizsgát. Mindenki mindent beleadott. Még azok is akik megbuktak. Még az a három tanuló is. Majd jövőre sikerülni fog nekik is. A felmérés két részből ált. Volt egy teszt, ami az eszeteket és volt egy, ami a harci tudásotokat mutatja meg. És a gyakorlati részt hiányoltam, hisz a nélkül nem pontos a mérés. A nindzsák ugyanis nem csak szemtől szembe küzdelemben küzdenek egymással.
Shumiro itt közbeszólt.
- A vizsgát megelőző napon volt egy olyan felmérés csak akkor nem volt itt a sensei.
Iwakawa sensei nem zökkent ki a közbeszólástól. Válaszolt.
- Tudok róla Shumiro. Az egy sok mindent felölelő feladat volt. Egyszerre kellett megfigyelni, becserkészni és biztos módon eltűnni. Hallottam, hogy azt sokan sokféle módon oldottátok meg. Iruka sensei meg volt veletek elégedve. Viszont visszatérve az év végi vizsgára, bár mind mindent megtettetek de, sok hiányosság látszott. Amit ez alatt az egy év alatt majd bepótolunk. Elsősorban sokatoknál láttam azt a problémát, hogy harcban túlságosan egy dologra összpontosít. Ez által nagy támadási felületet hagytok magatokon. A nindzsának pedig legtöbbször a legnagyobb ellenfele önmaga. Ezért meg kell ismernetek a saját képességeiteket és ez által kiküszöbölni a gyengéiteket. Hogy pedig felismerhessétek a gyengéiteket ezért gyakran fogunk kisebb páros küzdelmeket rendezni. Egy szere négy pár küzd. Úgy lehet győzni, ha a másikat harcképtelenné teszitek, vagy feladásra kényszerítitek. Nem minden nap lesznek ilyen küzdelmek de, gyakran. Most is. Szét is osztom a párokat.
Ginoo nem volt benne az első csoportban. Azt megúszta. Kétszeresen is hisz Nebeto benn volt. Így nem tudta őt idegesíteni. Helyette Yamano Ueko ellen küzdött.

Körülbelül azonos szinten vannak taijutsuban. Mindketten elég gyengék úgyhogy az ő nézésük nem túl szórakoztató. Sokáig is maradnak talpon. Rájuk vár mindenki és végül Nabeto győz. Elgáncsolta a lányt és földre szorította. Ueko feladta. A következő osztásnál már elhangzott Ginoo neve. Nem is akár milyen ellenfelet kapott. Mitsuko Kano. 

A lány arról ismert az osztályban, hogy főként taijutsut használ és könyörtelen ellenfél. Néha szinte kegyetlen. Ginoo jogosan volt ideges. Levette a hátáról Majmot és mikor Iwakawa sensei felcsattant, hogy kezdhetik, megindította Kano felé. A célja az, volt, hogy a lányt távol tartsa önmagától. Viszont a lány megértette a céljait. Az első pár csapás elől elhajolt. A mozdulatai során inkább a hajlékonyságra és a gyorsaságra épített. És egyszer csak egy váratlan mozdulattal elkapta a majom karját és elhajította, hogy Ginoo-tól minél messzebb legyen. Ginoo még nem volt ilyen helyzetben, hogy a mozgó bábját kellett megfékeznie. Rájött, hogy ez nem is fog összejönni, úgyhogy erről lemondott de, a lán már ott volt előtte. Ezek után elég hamar kigáncsolta Ginoo-t és a földre nyomta. Ginoo megpróbált ellenállni de, Kano erősebb volt nála. Vereség. Neki kellett összeszednie a bábját és még Nabeto-tól is kapott egy gúnyos megjegyzést.
- Hehe. Ginoo-t megverte egy lány.
Igaz ez a megjegyzés elég heves megtorlást váltott ki a lányok iránt de, nem Ginoo-t védve ütötték Nabetot. Iwakawa sensei rendet tett és folytatódtak a harcok. Mikor mind a négy tusa lement Iwakawa sensei ismét sorakozót rendelt és beszélni kezdett.
- Ezeknek a küzdelmeknek a lényege nem az volt, hogy ki győzött vagy veszített hanem, hogy felismerjétek a gyengéiteket, amit ki kell küszöbölnötök, hogy még egyszer így ne kaphassanak el. Menjetek haza és gondolkozzatok el a mai küzdelmeteken. Mehettek.
Az osztály szét is széledt. Ginoo ott maradt és odaállt a sensei mellé. Iwakawa sensei Ginoo tekintetébe nézve engedékenyen szólalt meg.
- Mi a baj Yukizaki.
Ginoo tényszerűen kezdte el mondani, amit akart.
- Sensei én bábmester vagyok. Taijutsuban nagyon gyenge vagyok, a bábom pedig olyan erős amilyen meglepetéseket rejt és amilyen a használója. Ebben az esetben nem túl erős. Kano pedig Nagyon jó taijutsuban. Jobb taijutsuban mint ahogy én a bábomat használom. A bábhasználatomat fejleszthetem de, sokáig nem fogok a nyomába érni. Csak ha a bábom fejlesztem. Más nindzsucut nem ismerek, amit bevethettem volna ellene taijutsuval pedig semmi esélyem ellene ahogy látszik. A gyengém a taijutsu de, nem tudom fejleszteni. Mit tehetnék?
Iwakawa sensei figyelmesen hallgatta az egyébként szótlan diák monológját. Most, hogy befejezte válaszol.
- Ginoo megfigyeltelek már téged. A problémákat szereted jól megnézni minden oldalról. Ugyan így kell az ellenfeledet is megfigyelned és a saját technikáidat. Hallottam, hogy mikor genineket kellett átverni akkor milyen cselekhez folyamodtál. A klón technikát és a transzformásiós technikát szeretted volna összetenni. Nagyon jó ötlet, ami biztos vagyok benne, hogy be is vált volna. Kreatív vagy és jó elemző. Ezt használd ki és kompenzált a testi gyengeségedet. De nem lennék önmagam, ha nem mondanám azt, hogy teljesen ne add fel a taijutsu edzéseket. Nagyon sokszor az életed múlhat rajta.
Ginoo bólintott, hogy megértette. Iwakawa sensei elmosolyodott és intett.
- Na, akkor menj haza és gondolkozz.
Ginoo bólintott és elindult. Iwakawa sensei még utána szólt.
- És ne felejts el, edzeni sem. Tényleg fontos.
Ginoo visszafordult és bólintott. Majd, hogy ne hazugság legyen elment ahhoz az építkezéshez ahol most az apjáék vannak és besegített a munkába. Az apja nagy örömmel fogadta. Rég volt már meglátogatni őt. Meg is lepődtek, hogy ennyit erősödött az óta. Ginoo megpróbálta elmagyarázni, hogy csak a chakra miatt de, nem értették ő pedig rájuk is hagyta. Jól ki is fáradt és este az apjával együtt mentek haza, aki most elég hallgatag volt. Ginoo egy ideig gondolkozott miért aztán rájött, hogy azért mert most ő is ott volt az építkezésnél és nincs új történet, amit el tudna készíteni. Az akadémiáról beszélgettek egy keveset de, akkor Ginoo volt hallgatag. Az apa pedig ismerte már a fia szótlanságát. Elkészítette a vacsorát és közösen ettek. Majd mosogattak. Az apa végül még megkérdezte a fiát.
- Ma nem fogsz bábozni?
- Nem. Ma nem. Ma másképp edzek.

Az apa megvonta a vállát hisz önmagának is megvallotta már, hogy semmit nem tud a nindzsákról. Tovább pedig nem akarta zavarna a fiát, hisz fontos dolgot csinálhat. Így ezen gondolkodva is ment el lefürdeni. Közben azon gondolkozott, hogy a felesége is csinálhatott-e ilyen edzéseket vagy ez valamilyen Konohai edzésmódszer. Aztán ismét rájött, hogy ő ehhez nem ért. Mindig is távol álltak tőle ezek a dolgok. Más munkájuk van. Éppen annyi átfedés van köztük, hogy a bábmesterek is fával dolgoznak és ő is. Ezek után valamennyire felfrissülve indult lefeküdni mikor meglátta a fiát ahogy a szobájában ül a széken. Csodálkozva nézte, míg a fia észre nem vette és nem nézte ő is csodálkozva az apját. Az apa zavarba jött megköszörülte a torkát és jó éjszakát kívánt majd lefeküdt. Továbbra is gondolkozott. Ez egy nagyon furcsa edzés. Úgy nézett ki mintha csak ott ült volna és gondolkozott volna.

//Nem most kezdtem el az írását csak most találtam meg. És az ötletet kár lett volna nem megvalósítani. Ezért van a kis időeltolódás.//


Itt az a híres nyári szünet. Az akadémiai ninják akik megbuktak azok készülnek, hogy a következő évben átmehessenek. Akik pedig nem azok pihennek, és a szorgalmasabbak készülnek, hogy jövőre is átmehessenek nehézségek nélkül. Ilyen volt Ginoo is. A szünetből eddig az idejét a könyvtárban vagy a bábjával töltötte. De ahogy egyik nap felébredt és előre elkészített kihűlt reggelit falatozta eszébe jutott az apja tanácsa. „Pihenj is egy kicsit. Folyton csak bábozol és edzel. A szorgalom jó dolog, de ha túlzásba esel, akkor csak becsömörlesz.” Úgy gondolta, hogy meg is próbálja fogadni. Elmegy valahová. Ezt elhatározni még könnyű volt, de eldönteni, hogy mégis hova menjen az már jóval nehezebb. Eszébe jutott az Ichiraku Ramen Bár, de elvetette, mert nem szereti annyira a hasát, hogy ezt válassza szórakozásnak vagy pihenésnek. Aztán a Konohai Gyógyfürdő is eszébe jutott, de azt is elvetette, mert nem szereti a társaságot egyedül meg nem élvezné és amúgy sem lenne kivel. Végül hosszas gondolkozás után úgy döntött, hogy az erdőbe megy sétálni. Az elhatározást pedig tett követte. Mikor már kiért a faluból és a fák között járt akkor érezte csak igazán milyen rég nem is pihent. A nap melege és a fák lombjainak susogása valóban jól esett neki. Bár a meleg miatt letért a kitaposott útról, hogy árnyékban maradhasson. Végig úgy gondolta, hogy tudja, jó helyen jár. De mikor vissza kellett volna térnie az útra fákat talált. Ettől megijedt és sietősen kezdte keresni az ösvényt. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy eltévedt és azt is elfelejtette honnan indult el és merre kell mennie. Szidta is magát az ötletért, hogy elinduljon. Még a bábját sem hozta. Mikor valamennyire összeszedte magát és visszatért az elemző, helyzetfelismerő énje kiválasztott egy irányt, amit úgy gondolt, hogy a falu felé megy és elindult egyenesen. Ahogy haladt közben elgondolkozott. Valamiért Nabeto jutott az eszébe. Először az, hogy ha ő itt lenne, akkor biztos ki tudnának jutni. Ő szinte minden idejét a fák között tölti. Később a régebbi kapcsolatuk jutott eszébe. Akkor is mindig heccelte Ginoo-t, de nem ennyire. És akkor még Ginoo vissza is szólogatott neki. Akkor az osztálytársaival is többet beszélgetett. Nem sokkal, de azért beszélgetett. Most meg sem ő nem szólít meg másokat, sem pedig a többiek nem szokták őt. Azóta ami az anyjával történt. Ahogy most eszébe jutott még most is szörnyen megviselte őt. Gyorsan meg is rázta a fejét, hogy az ilyen gondolatok kimenjenek belőle. Ment egyenesen, de már délkörül járt a nap és ő még mindig ment a fák között.
~Lehet, hogy elmentem a falu mellett? Vagy nem is a falu irányába mentem?~
Ilyen gondolatok között őrlődött mikor is vidám fütyörészés ütötte meg a fülét. Ismerős volt számára és oda is ment, hogy megnézze. Próbált minél halkabb lenni, de a fütyörészés megszűnt. Gombóc nőtt Ginoo torkában a gondolattól, hogy magára maradt ismét. Gyorsan megpróbált a hang irányába szaladni, de nem látott senkit. Mintha nem is szólt volna semmiféle fütty csak képzelte volna. Már kezdett volna megint elszontyolodni mikor ismét meghallotta a fütyülést méghozzá pont maga fölül a fáról. Fel is nézett és az amúgy sem kicsi szeme kikerekedett mikor meglátta a tanárnőjét Suzunabe senseit. Színes zöld-fehér virágmintás yukatában ült fönt a fa ágán és mosolygott le Ginoo-ra. Mellette egy kis fonott kosárka volt.
- Szerbusz, mi járatban erre? Én épp gyógynövényeket gyűjtöttem a kórházba. Tudod ott mindig szükség van ezekre.
Ginoo hamar összeszedte magát. Zavartan megvakarta a tarkóját és bizonytalanul válaszolt.
- Jó napot tanárnő. Sétálni indultam, de eltévedtem.
Suzunabe sensei szeme kerekedett erre el. Megfogta a kis kosarát és leugrott arról az ágról. Könnyedén landolt mintha nem egy fa tetejéről ugrott volna le és alaposan Ginoo szemébe nézett.
- Tényleg? Ez nagy butaság volt tőled. Ezért mondom én mindig, hogy a nindzsáknak külön erdőben való tájékozódást és túlélést is tanulniuk kéne. Éhes vagy?
A kérdést hallva jött rá Ginoo, hogy ő amúgy éhes. Ezért hát bólintott mire Suzunabe sensei ugyan olyan kedves mosollyal gyorsan rávágta.
- Hát nem kapsz. Neked kell megtalálnod, de ne aggódj, én majd segítek. Megtanítalak túlélni a természetben. És talán majd néhány növénnyel is megismertetlek. Miért vágsz ilyen arcot? Vannak olyan növények, amiknek te is hasznát tudod venni a bábjaiddal.
Ginoo még meg sem szólalt a tanárnő már egyből mondta is tovább.
- Tudom, még csak egy bábod van, de majd ha lesz másik is vagy harmadik vagy negyedik. Azoknál majd használhatod azt a tudást, amit most átadok. Sőt talán a genin vizsgán is. Na, benne vagy?
Ginoo most sem tudott megszólalni csak a száját kinyitni és a két vállát felvonni a tanárnő már mondta is.
- Na, akkor gyerünk.
Ezzel meg is fordult és el is indult. Ginoo pedig elég bizonytalanul követte. Nem tudta, hogy mit kéne csinálnia vagy hogy hová mennek. A csendet a tanárnő törte meg.
- Szólj, ha látsz valamit, amit meg lehet enni vagy hasznos lehet.
Ginoo zavartan nézte a tanárnő hátát, aki rendületlenül haladt előre az erdőben. Mit is mondhatna? Mit kéne látnia? Nem is ért a növényekhez. Így hát szó nélkül haladtak előre. Ginoo mikor már a hetedik gombát látta szedte össze az erejét ahhoz, hogy szóljon.
- Látok egy…
Eddig jutott, mert majdnem nekiment a tanárnőnek, aki hirtelen megállt.
- Mit látsz? Mond nyugodtan!
- Egy… egy gombát.
És rá is mutatott. A tanárnő oda is ment és leguggolt a gombához. Ginoo is megállt mellette, de eléggé zavarban érezte magát. A tanárnő ránézett és mosolyogva, de komoly hangon kérdezte.
- Tudod, hogy ez milyen gomba?
Ginoo megrázta a fejét.
- Értesz a gombákhoz? Ismered őket?
Ginoo megrázta a fejét.
- Akkor nem szabad megenni. Csak olyan növényt ehetsz, meg amiről pontosan tudod, hogy mire jó. Ez a gombákra is igaz. Ha mérges gombát eszel meg akkor meg is halhatsz. De most itt vagyok úgyhogy elmondom mire kell figyelni a gombákkal.
Ezek után a tanárnő nagyon hosszan beszélt. Ginoo igyekezett odafigyelni, de nem is nagyon érdekelte és sok minden elhangzott. A tanárnő beszélt arról, hogy általában hol lehet gombákat találni, milyen gombákat kell gyűjteni, hogy kell gyűjteni a gombákat, hogy kell a gombákat tárolni, elkészíteni, majd arról is beszélt, hogy milyen gombákat lehet összehasonlítani és, hogy melyik gombák miként mérgezőek. Ezek után a tanárnő felállt és tovább ment. Minden bokornál és ehetőnek tűnő gyümölcsnél és bogyónál elmondta, hogy az mi és ehető vagy miként mérgező. Arról is beszélt, hogy miként lehet elkerülni az eltévedést, és ha mégis megtörténik, akkor hogyan kell tájékozódni. Közben pedig elég bogyót és gombát és gyümölcsöt gyűjtöttek, hogy csináljanak egy nagyon szerény ebédet. Tanárnő nem is kért. Azt mondta ő már ebédelt. Miután evett már kicsit a figyelme is visszatért. Tanárnő pedig meg is feleltette abból, amit hallott. Ginoo nem nagyon tudott válaszolni pedig Suzunabe sensei tényleg nagyon kedvesen kérdezte és nem haragudott mikor rosszat mondott.
- Hát ez nem ment túl jól. Pedig ha a gyógyítás nem is áll hozzád közel néhány mérgező növénnyel meg tudod erősíteni a bábjaidat.
Ginoo csak ekkor értette meg, hogy a tanárnőnek mik is voltak a céljai ezekkel a növény magyarázatokkal. És arra is rájött, hogy a tanárnőnek igaza volt. Tényleg hasznos lett volna, ha ezt megtanulja. Együtt visszamentek a faluba és mielőtt elváltak volna a tanárnő még hozzászólt Ginoo-hoz.
- Gyakran szoktam ilyen kis sétákat tenni. Ha van, kedved gyere velem legközelebb is. Legalább nem egyedül vagyok, és akkor megtanítalak a térképek használatára és beszélek még a mérgekről rendben?
Ginoo-nak tetszett az ajánlat, úgyhogy egy halvány mosollyal bólintott.
- Akkor ezt megbeszéltük majd megkereslek vagy üzenek. Viszlát.

És integetve elindult a kórház felé. Ginoo is integetett, de ő hazafelé indult el. Ma nem tudott nagyon pihenni, de talán majd holnap.

Ginoo mint szokta a bábjával gyakorolt. Épp azzal játszott, hogy miként tudna több ellenfél ellen hatásosan fellépni. Több stratégiát is kieszelt, de könnyen rájött, hogy nincs túl sok esélye. Csalódottan leül pihenni.  Hamarosan itt a genin vizsga, úgyhogy gyakrabban jár a harc az eszében, mint szokott. Emlékszik Iwakawa sensei azt mondta, hogy a saját hibáit és gyengeségeit ugyan olyan jól kell ismernie, mint az ellenfeleiét. Az ő legnagyobb gyengesége pedig a közelharc. A távolharcban úgy érzi, hogy le tudja győzni a többieket, viszont ha a közelébe kerülnek, akkor már nem sok mindent tehet. Talán kéne valamilyen fegyverrel meg tanulnia harcolni. De egy olyan fegyverrel, ami nem engedi közel az ellenfeleit. A leglogikusabb a lándzsa. Hosszú fegyver, amivel ha az ellenfele a közelébe kerül, akkor szúrásokkal és vágásokkal távol tudja tartani magától. Viszont egy olyan fegyver lefoglalná Ginoo kezeit az pedig így nem érné meg neki. Szinte minden technikájához szüksége van a két kezére a lándzsát pedig nem teheti csak úgy le mindig.
A gondolataiból az apjának a léptei zökkentik ki. Az elmúlt napokban keveset voltak együtt. Bizonytalan lépésekkel megy a fia felé arcán a soha le nem hervadó mosoly.
- Ugye nem zavarok?
Ginoo ránéz a nagy szemeivel és megrázza a fejét.
- Nem. Most csak pihenek.
Erre a válaszra magabiztosabban lép oda a fia mellé és ül le a földre. A mosolya olyan mint szokott lenni, de a tekintete minta a távolba nézne. Ezt Ginoo is észreveszi.
~Anyára gondol.~
Némi hallgatás után szólal meg az apa.
- Emlékszem mikor még anyáddal néztük a tanulásodat. El sem tudtuk képzelni, hogy milyen erő hajthat téged. A segítségünk nélkül a saját elszántságoddal megtanultál egy csomó jutsut. Soha nem felejtem el mikor a klónozást tanultad. Nagyon csúnya hasonmásaid születtek, de nem adtad fel. Minden próbálkozással egyre jobb lett, egyre szebbek lettek. Most pedig hamarosan jön a genin vizsgád. Nagyon büszke vagyok rád és az anyád is az lenne. Félsz tőle?
Ginoo az apjára nézett majd bólintott. Ő csak mosollyal az arcán nézett a fiára és megkérdezte.
- Mitől?
- Attól, hogy a közelembe kerülnek és magamra maradok.
- Sosem maradsz magadra. Ügyes fiú vagy és minden helyzetből ki tudod magad vágni. A bábod mindig veled lesz.
Ginoo elmosolyodott. Ez tényleg megnyugtatta. Az apja mosolyogva nézte a fiát majd témát váltott.
- Két nap múlva teszek egy kis utazást. Jó lenne, ha velem jönnél.
Ginoo ezen elcsodálkozott. Ez egyáltalán nem megszokott.
- Hát… jó. De hova?
Az apa mosolyogva felállt megtörölte magát majd elindult be a házba. A válla fölött megfordulva szólt vissza a fiának.
- Benézünk a fegyverkészítők szövetségének legközelebbi területére. Ha már ilyen nagy bábmester vagy illene egy saját műhelyet berendezned.
Ginoo teljesen ledöbbent és tátott szájjal nézte, ahogy az apja besétál a házba. Ezek után sokáig csak nézett még utána. Érezte, ahogy az öröm szétárad benne és teljesen kitölti. Sokáig ült még ott kint. Már sötétedett mire összeszedte magát, a bábját és bement. Vett egy fürdőt és vacsora előtt megölelte az apját. Vacsora közben pedig megbeszélték, hogy Ginoo mit tervez majd venni. Lefekvés után Ginoo még sokáig nem tudott aludni. A nap eseményi kavarogtak a fejében.
~De sok mindent kell még vennem a műhelybe. A saját műhelyem a bábjaimnak. Abban fejleszthetem majd Majmot és építhetek bábokat. De jó is lesz majd most vizsga előtt valamit fejleszteni. Meglepem majd a többieket. Talán valamit a közelharcra. A bábjaim majd segítenek hiszen… na, várjunk csak! Egy báb, ami fegyver! Pontosan egy olyan bábot kéne csinálnom, ami egyben fegyver. Egy lándzsa. Inkább egy bot. Kinézetre egy bot, de egy lándzsahegy jön elő az aljából. A neve meg Kígyó.  Majom és Kígyó. Remek. És még sok meglepetést szerelhetek bele. Igen ez az. Tökéletes.~
Az ötletét még sokat csiszolgatta a fejében, míg el nem aludt. Másnap reggeli közben előadta az apjának is az ötletet. Tetszett neki és sokat beszélgettek a részletekről. Milyen fát lenne érdemes használni, mit szereljenek bele satöbbi. Hakusen bácsihoz is elment a színházba és vele is megvitatták ezt. Vele mindig sokat beszélnek, de most még annál is. Mindkettejük lelkes volt és szinte egymás szavába vágtak. Így ment ez még másnap is. Ginoo az apjával és Hakusen bácsival megbeszélték a dolgot és mire elindultak Ginoo már jól tudta mit szeretne.

Nem egyedül mentek hanem Ginoo apjának egy kereskedő ismerőse embereivel és azoknak a szekereivel. Ennek a kereskedőnek is dolgozott már Ginoo apja. Pakolhattak a szekerekre, ha lesz hely és maguknak kell a szállásukat és evés-ivásukat fizetni. Persze nem azért jöhettek, mert Ginoo apja olyan jó munkát végzett annakidején, pedig azt végzett hanem, inkább mert örültek, hogy velük tart egy shinobi is. Még ha csak egy akadémiai tanuló is. Főként nagydarab rakodómunkások társaságában voltak. Ginoo apja építészként jó formában lévő ember és Ginoo is tartogat meglepetéseket hisz nindzsa. Az apja a humorával hamar beilleszkedett a társaságba, de nem hagyta egy pillanatra sem magára Ginoo-t. A csendes bábmester is ott volt az emberek közt és élvezte a társaságukat. Meg is ismerte őket. Mikor megérkeztek akkor az ajánlott nagyon jó kereskedőhöz elmentek és Ginoo elámult. Még életében nem volt olyan helyen és a bábfelszerelések egyszerűen ledöbbentették. Annyiféle és annyi minden. Most látta először a szerkezeteket, amikről az apja mesélt neki. Meg is bámult mindent jó alaposan és kézbe is vette a szerkezeteket. A különböző fegyver kilövő szerkezetek nagyon tetszettek neki és egy skorpiófarok szerű dolgot látva teljesen elámult. A kereskedő elmagyarázta, hogy mi az és hogy mire használható. Ginoo-nak tetszett, de valahogy túl egyszerűnek találta. Persze jó védekezésre és támadásra is, mérgezhető, de akkor is. Egy egyszerű farok. Még használni is nehéz. Ginoo-nak nem tetszett. Miután kellően kinézegette magát neki is állt vásárolni. Minden kereskedő szeretheti a bábmestereket, mert egy báb elkészítése egy valódi vagyon. Főleg mivel Ginoo a bábjába egy méregfújó szerkezetet is tervezett. Az mellé, hogy egy különleges teleszkópos testet is szeretett volna hozzá. A fa kiválasztása egyszerű volt. Ott volt vele az apja és a választék is jó volt. Mikor pedig fel kellett pakolni a szekérre akkor szűkösen és kacifántos megoldásokkal, de sikerült. A hazaút is jó volt. A kereskedő emberei jó üzletet kötöttek. Azok nem bábfelszereléseket vettek, hanem sokkal átlagosabb nindzsa fegyvereket. Shurikeneket, kunaiokat és hasonlókat. Arra mindig van piac. Hazaérve Ginoo neki is látott a fegyver elkészítésének. Sokat faragta, hogy minél élet hűbb legyen. Hisz az is sokat segít a megtévesztésben. Az eszközei hamar fel lettek avatva és az új műhelyét is elárasztotta a fának a jellegzetes szaga. Hakusen bácsi személyesen jött el gyakran és nézte, ahogy Ginoo dolgozik. Tetszett neki a báb és ahogy készül. Sokszor főként a kígyó feje elég pepecselő munka volt, de Ginoo teljesen bele tudott merülni annyira, hogy csak este vette észre, hogy elszállt az idő. Suzunabe sensei segítségével talált egy ninját akinél tudott altató mérget venni. Azt óvatosan elhelyezte a Kígyó fejében majd lezárta. Onnantól addig, míg ő maga chakrával vagy szétszerelve ki nem engedi, ottmarad és akár csapkodhat is a bottal. Jó fegyver. Végül nagyon jól sikerült elkészítenie. Még a letámasztást is sikerült úgy megoldania, hogy előny legyen belőle a harcban. Miután a báb készen lett nekiállt gyakorolni vele. Más volt az irányítása, mint Majomnak. Olyasmi mintha majom farkát irányítaná csak a test nélkül. Hamar hozzá is szokott. A neheze a fegyverként való használata. A súlyozása más, mint egy lándzsának és Ginoo-nak amúgy sincs sok gyakorlata a lándzsa használatában sem. Viszont most már a bábhasználaton kívül ezt is gyakorolja. Mire a genin vizsga elkezdődik addigra Ginoo már képes lesz használni a báb mindkét formáját lehetőleg.



Szóval az általam számolt összköltség és a báb leírása:
27300 ryou
Részletesen 5000 a műhely felszerelése
1500 a teleszkópos végtag
15000 a szájban lévő méreg vető
200 a farok végén lévő penge
5000 a méreg
300 a tel. végtag bonyolítása miatt.
300 a végén lévő támasztó miatt


A neve: Kígyó.
Alapformájában olyan mint egy vándorbot. Így amolyan másfél méteres, a teteje kampósan lehajlik és egy nyelvét kiöltő kígyót formáz. A kígyó szájából kábító füst jönne kis és a farka végéből egy kis penge amit közelharcban tudna a használó úgy alkalmazni mintha egy lándzsát forgatna.Ezzel együtt fém talpa is lene a szerkezetnek ami ha a penge nincs kint akkor megtámaszta a bábot. Csak vízszintes talajon használhatól. Így letehető a báb és nem dől el. Harcban pedig a védekezésben hasznos a fém talp. Kiengedett tüskével a bot vége úgy néz ki mint a túrabotoké csak a talp szélesebb, hogy megtartsa a botot mikor áll.
Kiengedve is megmaradna ez a két fegyvere, de akkor már mint bábot hasznosabb irányítani. Így már három méter hosszú. A báb leginkább az ellenfél elfogására jó. Ebben segítik a kis peckek amik az ellenfél körbefogásakor egymásba akadnak és maguktól is összetartják a bábot. Így nem kell a bábosnak arra koncentrálnia, hogy fogja az ellenfelét. A másik kis trükk pedig abban van, hogy a teleszkóposan megnyúlt részen kis tüskék vannak. Mikor körbetekerednek az áldozaton akkor ezek még nem okoznak semmi problémát, de ha az megpróbál kiszabadulni vagy sokat mocorog akkor elég kényelmetlen vagy fájdalmas tapasztalatokat okoznak.

A mai edzésen a páros harcokban viszonylag szabad kezet kaptak úgyhogy Ginoo igyekezett egyszerre két bábot irányítani. Majmot, hogy támadjon, Kígyót pedig, hogy körülötte legyen, védje és ha lehetőség adódik akkor, azt kihasználva meglepetésből üssön rést a lány védelmén. Rian-chan viszont olyan ellenfél, aki ellen ő mindig hátrányban van és ez fordítva is igaz. Ismerik egymás erősségeit és gyengeségeit viszont még így is a másik sikeresebb szokott lenni nála. Van olyan genjutsuja amivel ha elkapja a fiút, akkor szabályos chakrapárbajt kell vívniuk csak azért, hogy Ginoo egyáltalán meg tudjon mozdulni. De van, amit arra használ, hogy hirtelen kicselezze a bábjait, van aminél illúziót hoz létre önmagáról és ott a csengős trükkje is, ami pedig kimondottan zavaró tud lenni. Nehéz úgy küzdeni, hogy az ember nem tudja mit hihet el a szemének. Ki kell találnia mit tervez a másik és mivel hirtelen fénnyel meg is tudja vakítani így arra is oda kell figyelnie. Biztos stratégiát még nem tudott ellene kiötleni. Most is veszít. A hirtelen falevelek megzavarták, aztán a közelébe kerülő lányt mikor elkapta kígyóval akkor az is falevelekké vált, az igazi meg mögé osont és lefegyverezte a kardját a hátának szegezve. Nem talált még ellene biztos stratégiát Ginoo. Ez persze nem lehet kifogás. Vesztett és a büntetőfeladata fekvőtámaszokból állt. Akumi sensei szokásos szigorával hajtotta őket addig, míg már, azt gondolták, meg se bírnak mozdulni és még azon is tovább. Mindketten lihegtek és ömlött róluk a veríték, mire a nő végre elengedte őket. Nem tűnt elégedettnek egyikükkel se. A bábmesternek szüksége is volt kígyó támogatására, ahogy haladt hazafelé. Ilyenkor olyan rossz belegondolni, hogy még le is kéne fürödnie is, mielőtt lefeküdhet. Ezen járt az esze mikor egy hozzá hasonlóan fáradt hang szólította meg.
-Ginoo várj!
Rian-chan volt az. Az ezüst haja csak úgy lobogott mögötte, ahogy a fáradtságtól botladozva beértea fiút. Kettejük viszonya nem nevezhető rossznak, de nem kimondottan bensőségesnek se. Ismerik egymás képességeit, a közös szenvedés valamennyi bajtársasságot teremtett köztük és jól is dolgoznak együtt, de nem szokásuk például beszélgetni vagy összejárni. Szóval nevezhető új dolognak, hogy most a fiú után jött. Barátságos bocsánatkérő mosollyal kezdett bele.
-Sajnálom, hogy zavarlak edzés után, de tudsz nekem segíteni?*A lány már hozzászokott, hogy a fiú nem túl szociális alkat. Most is mikor látta, hogy válasz helyett csak kérdőn néz rá, nem akadt fent. Elkezdte mondani mit is akar.*Nem nagyon szoktad használni, de van az a technikád amivel kunai-okat idézel. Az csak kis tárgyakra használható?
Érkezett a szokásos érzelemmentes válasz.
-Nem kizárólag. Lehet más fegyver is.
A lány lelkesen kérdezett vissza.
-A kardjaim is?
-Akár azok is.
-Tudom fáradt vagy, de most vagy valamikor majd ha ráérsz megtanítanád?
Némi gondolkodás után szólalt meg Ginoo.
-Elmehetünk a Kunora fegyverkereskedésbe venni chakraérzékeny tintát. Megmutathatom a pecsétet és elmagyarázhatom a működését. Útba esik hazafelé.
-Tényleg? Nagyon köszi szépen. Egy hős vagy.
Rian chan küldetéseken kívül vagy ha Akumi sensei nem volt ott, akkor mindig őszintén mutatta ki az érzéseit. Csendben ballagtak egymás mellett az üzlet irányába. Végül a lány szólalt meg megint.
-Nem nagyon tudtunk még küldetéseken kívül beszélni.
-Ühüm.
Kíváncsian fürkészte a bábmester érzelemmentes arcát, majd a közvetlen hangsúlyával folytatta.
-Akumi sensei nem kímél minket. Szerintem pikkel ránk.
-Nem tudom.
-Annyira fel tud bosszantani. Egyszer igazán megakarom, mutatni neki. Tudod, hogy ő is megmondja, hogy ez most nem volt semmi Rian.
-Nem hiszem, hogy le lehet őt nyűgözni. Vagy mutatná. Nem is ez a feladatunk.
-Pedig én szeretném. Biztos vagyok benne, hogy a maszkja alatt mindig gúnyosan vigyorog rajtunk. Én úgy képzelem el. Te gondolkoztál már rajta, hogy nézhet ki.
-Nem tudom.
-Biztos???? Azért csak kíváncsi vagy rá. Tényleg nem képzelegtél még ezen?
Vigyorgott vidáman a bábhasználóra, aki csak nézett maga elé azokkal a szinte már groteszkül dülledt szemeivel. Végül csak megszólalt a fiú.
-Szerintem sebhelyes. Profi taijutsu használó.
-Tényleg! Egy csúnya heg a fél arcán. Vagy hiányzik az egyik füle, amit leharaptak. Bár, azt inkább belőle nézném ki.
Ezen Ginoo halványan elmosolyodott. Látszik rajtuk, hogy ANBU-NE tanoncok. A humorérzékük eléggé elfajult már hozzá, hogy egy fül leharapását humorosnak találják. Mindenesetre hála a lánynak akiből áradt a szó és mindig eszébe jutott valami új téma nem kínos csöndben haladtak. Annak ellenére se, hogy a bábmesterből nem nagyon sikerült hosszabb mondatokat kicsalni egyszer se. Elérve a boltot vettek némi tintát és papírt majd távoztak. Alap nindzsa felszereléseket árultak, amiket mindketten ismertek és amikből egyiküknek se volt szüksége semmi másra. Nem álltak neki nézelődni. Ezek után megbeszélték, hogy egy közeli parkba üljenek le. Még nem volt sötét és ott padok és asztalok is voltak. Mikor odaértek szerencséjük is volt ugyanis a park nem tűnt túl népszerűnek aznap. Viszonylag magukban kezdhettek neki a gyakorlásnak. Miután leültek a fiún volt a sor, hogy elkezdje a magyarázatot. Maguk közé vette a vette papírok egyikét és a tintát majd felrajzolta a szükséges pecsétet. Ezek után elkezdett a gépies hangján magyarázni.
-Ez nem annyira bonyolult. Most is te zárod a kardjaidat a tekercsekbe. Az elv hasonló. Ha megtanulod a pecsétet és alaposan begyakorlod, akkor a technikát félig már ismered. Itt is felfestés közben folyamatosan chakrát kell áramoltatni a jelbe. A technika másik fele pedig te vagy és a chakrakontrollod. Ez is úgy működik, hogy minél nagyobb az adott tárgy annál tovább kell rá koncentrálni és annál több chakrába telik annak az elzárása. Megmutatom.
Azzal elővett egy kunai-t és néhány kézpecsét kíséretében a jutsura koncentrálva a pecsétbe zárta, azt. Ezek után a papírt a csuklójára tekerte és a két végét megnyálazva összeragasztotta, hogy ott maradjon.
-Ez után, a chakrádat ahhoz hasonlóan, ahogy elzártad koncentrálod és hozzáérsz a pecséthez. Nem kötelező a kezedbe, de így az elzárt tárgy a kezedben jelenik meg.
Ezt is megmutatta és valóban a kezében jelent meg a fegyver. Rian chan közben figyelte mit csinál a fiú. Ginoo tudta róla, hogy hamar menni fog majd neki. A másik szenzor ninja és genjutsu használó egyben. Kivételes chakrakontrollal rendelkezik és amint ráérez menni fog neki. A pecsétek lényege, hogy meg kell őket fejteni. Bár ő se szakértő bennük. A lány elkérte a papírt és vizsgálgatta egy darabig, meg a kézjeleket begyakorolták, aztán kijelentette.
-Megpróbálom én is!
A bábmester figyelte a másikat. Mivel nem tanár így utólag mondta el neki, hogy hogyan lehet minél jobban felfesteni az elzáró pecsétet. Mikor pedig a másik még feltett pár kérdést az elzárás folyamatáról, érzelemmentes hangján azokra is válaszolt. Jó, hogy nem egy papírt vettek. Még az előhívást is gyakorolni kellett egy kicsit. Szinte már rájuk sötétedett mikor a lánynak kicsit ügyetlenkedve, de összejött a dolog. Ha nem egy egész napos edzés után, fáradtan és meggyötörve ültek volna ennek neki akkor talán hamarabb végeznek, de nem nagyon szoktak szabadnapot kapni és Ginoo is beleegyezett, hogy most fog segíteni. De meg lett az eredménye. Rian chanon látszott is az elégedettség.
-Megvan! Már értem! Majd edzések után otthon még gyakorlom, de már értem, hogy van ez. Köszi Ginoo.
A fiú bólintott. Ezek után összeszedelőzködtek. Kezdett lehűlni a levegő és már csak ők voltak egyedül ott a parkban. Míg a fiú a hátára vette a táskáját és kígyót pedig a kezébe a lány elgondolkozva nézett rá. Ki is mondta mit gondol.
-Figyelj… Te szoktál azon gondolkozni, hogy mi lesz, ha véget ér a kiképzés? Sok mindent mondanak meg csináltunk is. Azok szoktak eszedbe jutni? Néha?
A bábmester lefagyott a hírtelen felhozott komoly témára. Nem tudta mit mondjon vagy egyáltalán miért most jött ez fel. A lány folytatta.
-Bocs, hogy így letámadtalak. Csak, tudod te vagy az egyetlen, akivel erről beszélhetek. Otthon se mondhatjuk el ugye. Az is fura. Én szoktam gondolni ezekre. Szerinted olyanok leszünk mi is, mint a sensei?
Ginoo akaratlanul is kerülte a másik tekintetét. Rian-nak most, mint egyetlen bajtárs volt szüksége rá. Ketten értheti csak meg, hogy mit érez a másik, hisz együtt mennek át ezen. Viszont nehéz bármit is mondani. Ő is érzi magán, hogy szép lassan megváltozik és a kezdetben kegyetlen és embertelen környezet már természetes számára. Épp, úgy ahogy a sajgó testrészei, lilás foltjai, sebhelyei, a halálfélelem érzése, a folyamatos lenézés és alázás és azok a szinte mindennapos mondatok, hogy a küldetés fontosabb a társaknál és a saját életénél is. Hogy bármikor meghallhat, sőt ha a helyzet úgy adja kötelessége meghalnia a faluért. És ezek nem csak üres mondatok. Nap, mint nap a saját bőrén érzi a jelentésüket. De ezt szavakba önteni…
-Nem tudom.*Szólalt meg végül. Hangjában régóta most először hallott ki a lány félénkséget. Mostanában távolságtartóbb szokott lenni és nem mutatta a fiú, de most előjött.*Ez…olyan…más. Minden…megváltozik. Nem tudom.
-Én sem.
Még egyikük se mondta ki korábban mit is érez. A lány szólalt meg megint.
-Tudod az akadémián többen voltunk. Nem is szoktam látni az ottani srácokat. Mindig együtt bandáztunk meg ilyenek. És mindig nagyokat mondtunk, hogy mi lesz, ha majd kikerülünk onnan. Rég nem láttam egyiküket se. És szoktak eszembe jutni. Néha.
Újra csend telepedett rájuk. A fiú szótlanul nézte az asztal lábát. Kellemetlennek gondolta ezt a helyzetet és hogy egyáltalán ilyeneket hozott fel a lány.  Ő nem akart erről beszélni. Rian chan viszont folytatta.
-Akkor máshogy gondoltunk a halálra. Tudtuk mi a háború és, hogy van, de vigyázni a falura olyan nemes dolog volt. Együtt. Én félek, hogy jön egy rossz küldetés és hátra kell, majd hagyjalak egyszer. Azt, mondják nekünk, hogy ez az ANBU-NE és nem kell felvenni, de akkor is. Nem hagyunk nyomokat. Mit csináljak veled?
-Leggyorsabb ha elégetsz. Nem ismernek fel utána.
-Te talán megtennéd velem csak úgy?
Háborodott fel a lány azon, hogy a fiú a maga érzelemmentes hangján válaszolt mintha ő tényleg olyan könnyen meg tudná, azt tenni. A visszakérdezésre pedig Ginoo ismét lesütötte a szemét. A válasz kimondatlanul is egy egyértelmű nem volt. Őt is legalább annyira zavarta ez a gondolat, mint a lányt. Terelte a dolgot.
-Lehet ha felavattak már másokkal dolgozunk és nem együtt.
-Tudod, hogy nem. A csapatmunka értékes. Fogunk még utána is közösen dolgozni. És akkor fogunk veszélyes küldetésekre menni. Háború van. Tudod jól.
A következő beállt csendet most a bábmester törte meg.
-Mire gondolsz? Abbahagynád?
-Nem. Én nem. Csak, hogy… Tudjam ezeket. Én tényleg ügynök akarok lenni. Erre vágytam mindig és tudom, hogy ezt is kell tennem. De… Te is gondolkodsz ezeken!
-De… csak én… Sensei szerint nem ilyen egy ANBU. Az érzelmek veszélyesek.
-Tudom. Lehet nem kellett volna mondanom. Bocsánat. Lehet csak fáradt vagyok és holnap megint korán kell kelnünk. Indulnunk kéne haza. Menjünk!
Ginoo bólintott majd kínos csendben ballagtak a sötét kihalt utcákon. Mindkettejük fejében az iménti, beszélgetés járt. Egy szót se szóltak. Az egyik mellékutcánál szólt a bábmester, hogy ő ott fordul le. A lány elköszönt. Majd mikor hátat fordítottak egymásnak még egyszer utána szólt.
-Ginoo! Ha lesz egy rossz küldetés és te jössz haza. Utána azért emlékezz rám. Meg erre az időre. Lehet ez a lényeg. És holnap szedd össze magad! Mert nem leszek kíméletesebb! Tudok egy új jutsut is úgyhogy vigyázz!
Engedett meg a fiú felé egy mosolyt, majd még egyszer elköszöntek és hazamentek. Akárhogy is. Aznap mindketten kicsit megkönnyebbültebben ájultak be az ágyukba pedig tudták, hogy holnap is egy hasonló napra kell készülniük.

Szervusz!

Jó kis kaland volt, én élvezettel olvastam. Megadta nekem a Naruto "vibe"-ot, továbbá jó volt a fekete humor is benne. Kis szociális kaland, ami jól fejleszti a karakterjellemet. Jó ilyet látni. Jutalmad +8 chakra és +8 elosztható TJP.

Kagami

Este az erdőben. Csak a hold és a csillagok világítanak, meg a fiú mellett az a lámpás. Ilyenkor nincs sok látnivaló. Vagyis, de. Csak az ez az idő az erdő állataié. Néma csendben vadásznak vagy gyűjtögetnek, a bábmesterről tudomást sem véve, akinek a látóterét velük szemben a lámpás fénye határozza meg. Annyira messzire nem hagyta el a falut, hogy az itteni állatok ne ismernék az ember veszélyét. Így nem közelítik meg maguktól. A mellette lévő csomag viszont már más. Annak szaga van. Rendesen ki se hűlt még. Egy nagyobb testű kutya teteme. Mikor Ginoo mozgást hall maga körül akkor abba az irányba kapja a tekintetét és próbálja kivenni az árnyak közül, hogy mi lehet az. Nem lát semmit csak a lámpás fényén túli sötétséget. Ez egyáltalán nem nyugtatja meg. Alapból ettől az egész helyzettől feláll a szőr a hátán. Van egy olyan érzése, hogy mióta a város fényeit elhagyta, azóta egy olyan világban jár ahol neki nincs helye. Aminek a törvényeit nem ismeri és ahol idegennek számít. Egy betolakodónak. Talán nem is téved. Viszont most nincs ideje hagyni, hogy ilyen gyerekes félelmek a fejébe fészkeljenek. Arra kell koncentrálnia, ami miatt idejött ezen a kései órán. Ha hagyja, hogy néhány ismeretlen árnyék megijessze akkor biztos vége. Felvesz egy ágat és a sötétbe hajítja ahol a figyelő szemeket sejti. Hallja is ahogy valami eliszkol. Helyes. Nincs is szükség nézőközönségre. Az ebből a röpke jelenetből származó önbizalommal felpáncélozva elkezdi, amiért jött. A megfelelő kézjelek elmutogatása után megharapja az ujjbegyét épp annyira, hogy pár csepp vér kiserkenjen, majd a földre nyomja. A chakrája kiáramlik és az idézés megtörténik. Viszont most nem Vulas kis tenyérnyi alakja jelenik meg, aki talán el is tűnne ebben a környezetben. A mostani idézett, szinte egymagas a fiúval. Sárga-fekete csíkos páncélozott hosszú lábain, tüskés sárgás testet világít be a lámpás fénye. Méretes csáprágóival a Ginoo felé fordul és mind a nyolc pár szemét rámereszti. Szótlan méregeti. Az első találkozás nagyon fontos. Jó benyomást kell tenni. A bábmester töri meg a csendet.
-Üdvözlöm Bokun-san. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásom erre a beszélgetésre.
A farkaspók még kivár. Figyeli a környezetet és az embert, aki beszélni szeretett volna vele és idehívta. A fiú folytatta.
-Ahogy kérte egy kis vacsorával várom, amiért elszólítottam a mai vadászatától.
-Az élőt jobban szeretem.
Szólalt meg hidegen egy férfihang a csáprágók közül.
-Ezt igyekszem a jövőben fejben tartani.
-Nem értetted a célzást ember?
Erre a fiú nem válaszolt csak érzelemmentesen bámult bele a pók szemeibe. Dehogynem értette. Csak ő nem tervez az étlepra felkerülni. Valóban pont olyan veszélyes természetű, mint ahogy Vulas-tól hallotta. Hogy a reakciója tetszett-e a másiknak jó kérdés. Mindenesetre mintha kuncogás hagyta volna el annak szájszervét. Mint egy rossz gyerek a tréfája után. Ez után szép lassan elindult a tetem felé. Ginoo annyira hátrált, hogy az illendő távolság meglegyen köztük, de ne tűnjön, úgy mintha kerülni akarná a másikat. Pedig volt valami határozottan nyugtalanító abban a kimért nyugalomban, ahogy a pók közelített. Aztán elkezdett enni. A fiú ennél a pontnál elfordította a fejér. Nem akart udvariatlan lenni, de ezt nem akarta látni. A lámpására figyelt inkább. Bele se akart gondolni, hogy legközelebbre egy élő állatot ígért. Bokun nem zavartatta magát. Jó ízűen evett. Élvezte az elé hozott vacsorát. Vagy csak a másik feszengése töltötte el elégedettséggel. Minden esetre most a pók törte meg a csendet.
-Szóval mit szeretnél tőlem ember?
-Azért hívtam el, hogy megismerjük egymást Bokun san.
Ez látszólag meglepte a másikat. Szórakozottan kérdezett rá.
-A Bokun elég lesz. És mit szeretnél tudni rólam ember?
-A Ginoo elég lesz Bokun. Úgy hallottam kivételes képességekkel rendelkezel. Remélem tanulhatok tőled.
-Hallottam, hogy a királynő kiskedvencénél már körbeérdeklődtél rólunk. Tanárnak akarsz? Talán a hálóm titka érdekel Ginoo?
-Az egy eszköz. Én a vadásztól szeretnék tanulni.
-Eszköz? Ti emberek használtok eszközöket. Egyáltalán miből gondolod, hogy olyasmire tudlak tanítani aminek te, hasznát tudod venni?
Megsértette volna? Nehéz megállapítani. Van egy olyan gyanúja, hogy ha igen és a másik úgy akarná, akkor lehet csak akkor venné észre, mikor már késő. Vagy csak játszik vele. Felméri őt. Hogyan reagál ha megpróbálja megizzasztani. Kellemetlen tárgyalópartner, de valami hasonlót várt. A fiú nyugalmat erőltet magára, miközben válaszol.
-A kunai a legalapvetőbb ninjafegyver. Szúrásra vágásra egyaránt alkalmas, ahogy ütésre, izomfogásra, ásásra, mászásra, dobásra is. Viszont nem a fegyver határozza meg a ninját, hanem az ahogy használja. A képességei, a gondolkodása, az, ahogy a környezetét felméri. Tudom ön nem ninja. Egy vadász. Megfigyeli az áldozatát, csapdát állít neki, türelmesen kivárja, míg beleakad és lecsap rá. Nem a hálója a legveszélyesebb fegyvere. És én azokat a titkait szeretném az engedélyével megismerni.
Hogy a másik elégedett volt-e a válasszal azt nem tudta. Nem lehet olvasni azon a pókfejen. Viszont pár idegőrlő másodperc múlva a pók újra kérdezett.
-És miképp akarod megismerni? El akarsz járni velem vadászni? Ahhoz nincs szükségem társra.
-Nekem van, hogy nem ártana. Az én vadászataimon talán lenne lehetőségem megfigyelni.
És ezzel eljutottak a megbeszélés valódi okához. A pók a fiú felé fordult. Ginoo amúgy se túl jó szociális téren, a pókok testbeszédét meg főleg nem tudja értelmezni. A csáprágók nem voltak túl barátságosak, de hogy ez a természetes barátságtalanságuk vagy a fiú ajánlata miatt tűnnek annak, azt nem tudta volna megmondani.
-Miért gondolod, hogy veled tartanék? Már elfelejtetted, hogy akit Shunsho idézett Injiros is farkaspók mint én? Naiv gondolat volt pont egy fajtámbelit felkérni nem gondolod?
-Gondoltam, de ennek a lehetőségét elvetettem. Egyedül vadászik. Eddig még nem támadt rám. Meghallgatta, amiért idehívtam és az ilyesfajta túlzott bajtársiasság olyan gyengeségre utalna, ami nem illik önhöz. Ha akartam volna meg is ölhettem volna a fajtársát, de az is csak önvédelem lett volna. Úgy tudom önöknél az erő elve dominál. Nem pátyolgatják a gyengéket. A fészek biztonsága érdekében lépnének fel, de azt nem támadtam meg.
A fiú hangjából rideg tényekként ömlöttek a szavak a pók kérdésére, aki továbbra is csak szótlanul figyelte őt. A nyolc fekete szempár figyelte a bábmestert. Mikor Ginoo végzett a mondandójával akkor csend állt be. Most dől el minden. Igyekezett úgy szőni a beszélgetést, mint ahogy a pókok a fonalukat és úgy elkapni az ajánlatával a másikat. Alaposan átgondolta ő ezt otthon. Többször végigfuttatta a fejében, hogy miket kérdezhet tőle vagy hogyan reagálhat rá a másik. Az első élő vacsorás utalgatásnál is már megijedt a bábmester, hogy ebből nem lesz semmi csak harc. Szinte egy végtelenségnek tűnik az-az idő, míg a pók mérlegeli a dolgot. Már-már azon gondolkozik, hogy elkezd alkudozni mire a nyolc lábú megszólal.
-Vannak feltételeim.
-Értem.
-Amint eszközként gondolsz rám, megöllek. A késeidet dobálhatod, viszont amint úgy érzem, hogy a csökött emberagyadban csak megfordul annak a gondolata, hogy valami elé engem próbálsz meg odadobni véged. És nem lesz kellemes halálod. Veled ellentétben nekem nyolc szemem van. Aki pedig, megpróbál hátbaszúrni, azzal különösen hosszan szoktam eljátszadozni. Kiélvezve az összes sikolyát és könyörgését, míg nem válik a halál megváltássá számára. Eddig érthető?
-Eddig igen. Ez alap.
~Mi a fasz? Mit mondott? Ezzel valami nagyon nagy baj van. Mibe keveredtem már megint?~
-Helyes. A következő feltételem is hasonló. Az áldozatra igényt tartok, hogy hazavigyem játszani.
-Ez nem biztos, hogy megvalósítható. Amennyiben a falunak szüksége van rá kihallgatás céljából vagy a feladat az illető likvidálása úgy nem áll módomban átadni.
-Ilyen esetekben kárpótlást kérek. Minimum valami hasonlóan szórakoztató dolgot.
-Nyitott vagyok a tárgyalásra.
~Most már teljesen biztos, hogy rossz pókot idéztem. Vagy mindegyik ilyen beteg lenne? Kezdem úgy érezni, hogy ez nem volt jó ötlet. Vulas elfelejtette közölni, hogy egy pszichopatával akarok én szövetkezni.~
-Helyes. Amennyiben unalmas feladattal kapcsolatban kéred a segítségem akkor is kárpótlást kérek.
-Értem.
~Ez talán kezd sok lenni.~
-Akarsz még valamit emb…Ginoo?
-Úgy vélem egyelőre mindent megbeszéltünk.
-Rendben. Engedélyt adok rá, hogy megidézz ezekkel a feltételekkel. És ne felejtsd el! Az élő vacsorát szeretem.
Kuncogott és tűnt el. Ekkor tört fel a fiúból egy mély sóhaj. Valahogy mégsem érezte a teljes megnyugvást. Ennek a megbeszélésnek a hangulata rányomta a bélyegét a lelki világára. Nem tudta kitörölni a lelkéből, azt, hogy most mintha eladta volna a lelkét valami bűnözőnek. Vagy rosszabbnak. Őrlődéséből az szakította ki, hogy az árnyak közül neszezést hallott. Ekkor tudatosult benne ismét hol is van. Azok a sötétből figyelő szempárok pedig még rosszabb hatást gyakoroltak rá. Ő nem ide való. Felvette a lámpást és sietős léptekkel indult vissza a falu felé. Otthagyva a hozott vacsora maradékát a többi állatnak.