Ginoo Yukizaki

Bizonyos szintű anatómiai ismeretekkel szeretném megismertetni a karakterem amiket harcban is alkalmazna.












Ginoo az állóképesség fejlesztő feladatokat már kicsit jobban bírja, mint korábban, de még így is alaposan le tudja fárasztani Akumi sensei kegyetlen kiképzése. Az erdő ezen részét már úgy ismeri, mint a tenyerét annyit szaladgált, rejtőzködött, menekült benne. A napi bemelegítésen túlestek Rian chan-al. A lány a megszokott szürke overált hordta rajta kunai tartóval és egyéb olyan zsebekkel, amik nem zavarták a mozgásban, de a szükséges dolgai elfértek benne. Ginoo fekete ruhát hordott, fekete köpennyel, Kígyóval a kezében és Majommal a hátán. Bábhasználó, úgyhogy az ő rosszabbul járt teljes felszereléses futással, mint a lány. Mikor pedig végre megpihenhettek az se tartott tovább, minthogy kifújhatnák magukat, mert a macskamaszkos senseiük, aki karba tett kézzel nézte őket érzelemmentesen már adta is ki a következő feladatot.
-Most, hogy ezzel is megvagytok, jöjjön egy párbaj. Ti ketten egymás ellen, kezdhetitek. Mintha éles lenne.
Olyan hirtelen érkezett az utasítás, hogy nagyon elgondolkozni se volt idejük. A lány reagált gyorsabban. Megindult az ökle a fiú arca felé, aki kitért és bottal csapott vissza. A helyzet gyorsan megváltozott. A lány kapott is egy csúnya csapást az oldalára, amitől felnyögött, de a fiú nem kímélte. Kihasználva a bot előnyét a fegyvertelennel szemben meghátrálásra kényszerítette a másikat, aki viszont nem tervezte feladni a dolgot. Egyik zsebéből shurikent vett elő, amit az arca előtt emelt dobásra. Ginoo tekintete pedig követte a mozdulatot, amit nem kellett volna. Amint találkozott a tekintete a lányéval hirtelen nagyon erős fény villant fel és vakította el. Reflexből mozdult és csak a szerencséjének köszönheti, hogy sikerült vakon elcsapnia a felé repülő shurikent Kígyó, védekezésre alkalmas fémtalpával. Hátra ugrott és nagyokat pislogva próbálta visszaszerezni a látását. Így sikerült szinte az utolsó pillanatban észrevennie a szinte egyenesen előtte lévő lányt, aki ököllel csapott felé. A fiú lehajolva éppen elkerülte a csapást majd fegyverét a lány lába köré tekerve kirántotta alóla és leütötte. Volna. Ugyanis fegyvere amint elérte Rian-chant az pillangókká változott. Ekkor hallotta meg maga mögül a pukkanást és a gyorsan felé közeledő csengők hangját. Ettől félt, de nagyon. El is kapta a szédülés és a rosszullét. A gond viszont nem csak ez volt. A lány első csapását még ki tudta védeni, de a következővel már félresöpörte a botot, kirúgta a lábát és a földön találta magát, a hátán lévő Majom miatt csak félig fekvő kellemetlen helyzetben, egy torkának szegeződő karddal. Rian-chan a sensei-re nézett, aki végig karba tett kézzel nézte a két tanítványa küzdelmét. Ginoo-nek nem volt újdonság, hogy Akumi-sensei hangján nem érződött elismerés vagy elégedettség mikor megszólalt.
-Yukizaki! Húsz kör, húsz fekvőtámasz, húsz felülés és húsz guggolás.
A bábmester némán talpra állt és elindult. A lány eltette a fegyverét. Az arcán látszott, hogy ő nem örül a másik bajának. A húsz kör futás közben a harcukon gondolkozott. Ha sikerült volna Rian-chant meglepnie és előre egy csapdával készül talán lett volna esélye a lány kardjával szemben is. De most ő volt az, akinek túljártak az eszén. Az a genjutsu jó ötlet volt a másiktól, ahogy az is, ahogy kicselezte a fiút. Kígyóban több lehetőség is volna. Mikor harc közben lándzsából átváltott és bábként kezdte mozgatni sikerült megzavarnia az ellenfelét. Lefegyverzésre is használhatná, vagy áttörni az ellenfél védelmén, ha egy csapásnál az addig stabil bot hirtelen ostorként csapna le. Többet kell még gyakorolnia vele. A futás is lefárasztotta, de a többi az teljesen megviselte. Has vagy bármilyen izommunkában sose volt túl jó. Alaposan beleremeg már mikor végre a végére ér. Fúj párat, majd visszatér Rian-chanhoz és a senseihez. Látszik a lány lesütött és morcos tekintetén, hogy valami miatt meg lett szidva. Megszokhatta volna már, hogy a sensei-nek semmi se elég jó. Mikor Ginoo oda ér akkor a macska maszk felé fordul.
-Sokáig tartott. Dolgozni kell még rajta. De beszéljük meg veled is. Amatőr küzdelmet kellett végignéznem. Két kölyök szánalmas kis verekedése. Mi volt a legalapvetőbb gond?
A kérdés meglepte a bábhasználót. Ezek szerint volt egy alapvető gond, amiért már Rian-chan is le lett szidva. Be is indulnak a fogaskerekek a fiú fejében. Átlagosnál nagyobb szemei ide-oda kezdtek mozogni a földön, ahogy állát megtámasztva nekiállt átpörgetni az eseményeket. Kezdődött azzal, hogy a lány puszta kézzel támadt rá ő pedig fegyverrel vissza. De gyorsan kellett cselekedni. Nem volt idő az ütőkártyák kijátszására. Hagyta, hogy a lány elvakítsa a genjutsujával és csak a véletlennek köszönheti, hogy sikerült a felé repülő shurikent kivédenie. A másik cselén nem látott át. Aki, nem támadta meg egyből, hanem előbb a kardját idézte meg. Ami, nem biztos, hogy hiba volt hisz azzal tudta biztosan kiküszöbölni Ginoo, Kígyó miatt létrejött előnyét. Ami, ellen pedig a fiúnak esélye se volt. Valami alapvető hiba, amit mindketten elvétettek. A környezetüket nem igyekeztek felhasználni, hogy előnybe kerüljenek. Bár ez nem annyira alapvető. Vagyis Ginoo reméli. Bár lehet, hogy mégiscsak az lesz az. Az ANBU az effektív és titkos küldetésekre specializált osztag. Akik a piszkos trükköktől se riadnak vissza. Ez is lehetett probléma. Ginoo morális érzéke azért alaposan megváltozott már az akadémia óta. Most se fogta magát vissza mikor megütött egy fegyvertelen lányt kemény fabottal. De ezt találja a legvalószínűbbnek.
-Talán az, hogy túl tisztán küzdöttünk.
-Mit kellett volna tennetek?
A fiú ismét elgondolkozott, de a nő most nem tervezte kivárni, hogy valamilyen eredményre jusson.
-Jobb ha megmutatom. Támadj rám a botoddal!
Ginoo előre sejtette, hogy akármi is fog történni ő biztos nem fogja majd élvezni. Összeszedte magát majd a nő felé döfött Kígyó végével. A maszkos nő könnyedén félreütötte a fegyvert, majd gyorsan megragadta és magához rántotta, hogy belelépve az előre lendülő fiúba egyenesen gyomron vágja. Ginoo össze is görnyedt a hirtelen fájdalomtól és még a levegő is benne ragadt. Miközben próbálta magát összeszedni miközben a sensei, otthagyva őt elkezdett Rian chan felé sétálni és úgy magyarázott mintha mi se történt volna.
-Ilyen egy jó gyomros. Egy veled szemben álló ellenfél pusztakézzel történő gyors likvidálására az egyik legjobb módszer. Ha azt is tudod hova kell ütni súlyosabb kezelés nélkül halálos sérüléseket is okozhatsz. Yukizaki most te figyelj! Rian támadj rám!
A fiú felemelte a fejét és nézte a jelenetet. A lány karddal a maszkos nő felé vágott szinte végig se gondolva a mit csinál. Akumi sensei pedig mielőtt egyáltalán elérte volna, ragadta meg a felé csapó kardot tartó kezet fél kézzel, csavarta ki és ütött ököllel a lány védtelenné váló oldalára.
-Ha meg oldalba akarsz vágni valakit, akkor így kell csinálni. Ha komolyan veszem már orvos kéne hozzá.
Egy csavarással kitekerte a fegyvert a lány kezéből, majd elengedve őt nyugodtan arrébb sétált, hogy az egyik fának dőljön. Így nézett végig a két tanítványán, akik közül Ginoo már összeszedte magát az ezüsthajú lány pedig a fájó oldalát és a csuklóját dörzsölgette.
-Tudjátok már mi volt a gond? Vagy ismételjem meg?
Egyikük se félt attól, hogy a macskamaszkosnak véletlenül megesne a szíve rajtuk. Nem is kellett ismételni. Ginoo-nak esett le elsőre és csak egy pillanattal előzte meg az ezüsthajú tanítványtársát a válaszadásban.
-Hogy hova támadtunk az volt a baj.
-Úgy lengetted, azt a botot, mint egy bunkót, te meg úgy verekedtél mintha kocsmában volnál. Az akadémiában talán elég volt ennyi meg néhány technika, de az ANBU-NE profikból áll. Alapvető, hogy tudd, hova és hogyan üss, vágj, szúrj. Yukizaki állítsd fel a bábod!
Ginoo így is tett. Nem késlekedett, lekapta a hátáról Majmot és az, már ott is állt. A macska maszkos pedig kardját kivonva kezdett rajta mutogatni.
-Ha ölni kell, akkor comb, kar, nyaki és fejartéria elvágásával pár perc alatt kivérzik az áldozat. Vagy fegyverrel a bordák között itt tüdő vagy szív, fejnél alulról döfni ide, hogy a koponya ne akadályozzon. Zúzófegyverrel, azt kell tudni, hogy a koponya itt a legsebezhetőbb. Harcban pedig az ízületekre kell célozni vagy a szervekre. Lép vagy máj. Ezeket és az izmokat alaposan át fogjuk venni, mert sokszor el kell fogni az ellenfelet vagy lefegyverezni. Ahhoz pedig ezeknek a helyét ismerni kell. Mire végzünk egy csont se lesz, amiről ne tudnátok, hogy érdemes csavarni, rántani vagy zúzni, hogy elérjétek az ellenfeletekkel, amit akartok. Yukizaki tedd el a játékod, párba és mondom a feladat.
Mire sötétedett mindketten csupa kék, zöldfoltosak voltak és tele volt az egész testük horzsolásokkal. Ginoo nem teljesen, de valamennyire a megerőltető testi edzésekhez már kezd hozzászokni, a folyamatos megalázás le is pattan róla, már csak a fájdalmat és a sérüléseket kell jobban bírnia. Akumi sensei kegyetlen kiképzését nem érdemes fél vállról venni.

//tanult jutsu: Alvó medve morgása // Kamu Nemurui no jutsu

A Jutsu-t tehetséggel és sok órányi önfejlesztéssel lehet megfelelően elsajátítani. A Ninjának fejlesztenie kell az érzékeit és reflexeit, hogy sose legyen védtelen. Amennyiben a ninja megfelelő szintre fejlesztette magát, elérheti, hogy még álmában sem képesek meglepni, mert érzékelni fogja a veszélyt és az ellenfelet. Ez egy olyan jutsu, amit nem lehet tökéletesen elsajátítani, mert mindig van benne hová fejlődni. A technikát éber állapotban is hasznosítani lehet, így a Fizikai támadások nem képesek meglepni a használót, legyen az Ninjutsu, Kenjutsu, Taijutsu vagy eszköz támadás.
Besorolás: A
Chakraszint: 200
Taijutsu Pont: +10
Szükséges Taijutsu pont: 40//


Mennyi ideje is megy ez a macska egér játék? Próbálja átszámolni, hogy hány este is telt el, de nem megy. Folyton belezavarodik. A hátát a fatörzsnek támasztva, azon az ágon ülve idegesen dörgöli a szemét míg másik kezében Kígyót fogja döfésre készen, mint valami vadember. Aludnia kéne. De lehet Akumi sensei most is figyeli és várja a lehetőséget, hogy lecsapjon. Szinte érzi magán a nő fagyos pillantását. Hogy valóban ott van-e vagy az agya játszik vele nem tudja, de a kezében szorongatott fegyvert nem engedné el semmi pénzért.

Egy hónap már eltelt, hogy tart ez az edzés aminek a céljáról nem mondott semmit a nő a két tanítványának. A halál erdejének két különböző pontján helyezték őket ki és a feladat, hogy egymással nem találkozva minél több napot bírjanak ki úgy, hogy közben a mesterük vadászik rájuk. A bábmester eredetileg még szokásához híven az eszével igyekezett megoldani a feladatot. Rejtőzködő technikával eltűnni és igyekezni csak úgy haladni, hogy ne hagyjon semmi nyomot. Csak a fákon közlekedni, ha bármi mozgást hall megállni és várni, kerülni a nyílt területeket... Viszont már első nap megtapasztalta, hogy a mestere számított erre is és már felkészült a vadászatukra. Tele volt csapdázva az erdő. Rönkcsapdák, kihegyezett karókkal teli gödrök, hurokcsapdák... Az volt a nagy szerencséje a fiúnak, hogy a kötelek számára nem jelentettek komolyabb akadályt. Egy bábmesternek köteleket mozgatni nem olyan nagy kihívás. Viszont utána mikor üldözőbe lett véve már nem volt olyan könnyű dolga. Főleg mert az üldözője nem egy átlagos shinobi volt hanem egy képzett ANBU-NE tag. Hamar rá kellett a fiúnak jönnie, hogy az nem üldözés volt hanem terelés. A vékony zsinórt csak akkor vette észre mikor rálépett és már csak a képébe vágódó fákat látta majd sötétség. Fogalma sincs meddig volt eszméletlen, de gúzsba kötözve tért magához egy ágon lógva. A csomók most trükkösebbek voltak. Nem könnyen szabadult. Hogy a mestere nézte-e nem tudta, de a kötelet is magával vitte és mielőbb igyekezett eltűnni. Mindennek hasznát veheti. Főleg mert ahogy utólag átnézte a felszerelését, az élelme és a vize el lett véve.

Mi a teendő ilyen helyzetben. Az alapvető szükségletek kielégítése és egy biztonságos hely keresése. Vizet nem tudja honnan szerezhet, de ismer néhány ehető gombát hála Suzunabe sensei-nek. De csak gombákból nem fog tudni elég energiát szerezni a meneküléshez. Húsra vagy tojásokra lesz szüksége. Egy pillanatra felmerült benne, hogy talán túlzásba esik, de figyelmeztette magát, hogy ez egy ANBU-NE kiképzés. Olyan komolyan kell vennie ezt is mint a harcot. Tudja, hogy a mestere nem sajnálná ha véletlenül az egyik csapda tényleg az utolsó dolog lenne a fiú számára amit életében lát. Azok a karók tényleg halálosak voltak és a rönkcsapda is ha eltalálja és csak megnyomorítja szerencsésnek számíthat. Itt minden halálosan komoly. Ő se veheti félvállról a dolgot. Gyűjtögetésénél is igyekezett ahhoz tartani magát amit már az elején eldöntött. Csak óvatosan minél kevesebb feltűnést keltve. Korábban a csapdákkal túl nagy zajt csapott és valószínűleg azért talált rá a macskamaszkos nő. Vadászata sikeres volt. Talált pár ehető gombát és első áldozata is meglett egy kövér gyík személyében. Az elkövette a hibát amire az ANBU-NE Shinjin próbált odafigyelni. Túlságosan szem előtt volt. Napozás lett a végzete, de most nem vette el a sensei a zsákmányát. Bár a fiú szívesen elcserélte volna a hozott porciójára, de hibázott és most megissza a levét. Jó is lenne inni. Vizet sajnos nem talált. Rejtekhelynek az erdő egy sűrűbb részére vetette be magát. Készített magának valamilyen kis menedéket levelekből. Célja leginkább az volt, hogy beolvadjon a környezetébe vele és este védje a hidegtől. Nem volt könnyű tüzet gyújtania, a gyík elkészítése meg kimondottan piszkos munka volt, de az éhség motiválta. Finomnak nem volt nevezhető ami a végére kijött, de szinte falta. Sajnos csak a fele zsákmányát tudta megenni mert érkezett a rajtaütés. Hogyan közelítette meg Akumi sensei észrevétlenül és miképp talált rá? Utóbbira Ginoo később jött rá. Arra odafigyelt, hogy a tűz fénye minél kevésbé legyen feltűnő, de a füstről megfeledkezett. Utólag már nem lehet ezzel mit kezdeni. A lényeg, hogy a fiú közvetlenül a háta mögül valami zajt hallott, megfordult és egy női ököl landolt a képében. Most egy gödör fölött lógott egy ághoz kötözve és egy nem túl barátságos farkas nézett vele szembe. Izzasztó volt onnan lejutnia, de sok húst sikerült szereznie.

A külseje is megváltozott az erdőben töltött idő folyamán. Már nem csak a jutsujára bízta a rejtőzködést hanem igyekezett a fellelhető forrásokból rejtőzködésre vagy beolvadásra alkalmasabbá varázsolni a ruháját vagy az arcát befesteni. Nem csak azért, hogy bujkálhasson hanem mert ha lebukik a megmenekülésének megnő az esélye. A mestere ugyanis nagyon kreatív volt a büntetések kieszelésében. Az étel elvétele természetes volt úgyhogy egy idő után a vadászat már nem okozott Ginoo-nak lelkiismeret furdalást és az állatok felbontását is megszokta. Sőt, megismerve a környezetét egy patakot is talált. Hogy hol vadászott és hova járt inni, azt igyekezett váltogatni, de így is nem egyszer érte támadás a pataknál. Azt, pedig, hogy nem tud egy estét átaludni már olyan természetes volt számára mint egy kisgyermekes kismama számára. Ezek pedig hatással voltak rá mind fizikálisan, mind pedig mentálisan. Mikor észrevette magán az alváshiány és a nem megfelelő étkezés tüneteit rájött, hogy ez így nem folytatódhat. Talán ha sikerül megfordítani a játékot hamar véget vethet ennek mielőtt teljesen kikészül a szadista mestere által. A terv egyszerű volt. Tábortűzzel odacsalja a nőt és Majom felvéve az ő alakját ott ülne mellette Ginoo pedig elrejtőzve a közelben. Mikor pedig a mestere rajta ütne akkor most ő lenne aki meglepné a nőt. A terv akár be is válhatott volna, de alaposan lebecsülte a mestere és az ő képességei közti különbségeket. Mikor elkapta Kígyóval a macska maszkost már biztos volt a győzelmében. Arra nem számított, hogy a földből hirtelen kiemelkedő kődárdák fogják hirtelen megzavarni majd egy füstbomba vakítja el. Megpróbálta növelni Kígyó szorítását, de a megszokott hátulról érkező kiütést már így sem tudta elkerülni. Hogy Akumi sensei, hogy jutott ki Kígyó öleléséből, azt Ginoo nem tudta meg. A büntetése viszont Majom elvétele volt és onnantól sokkal sunyibb és fájdalmasabb támadások érték. Hogy a földön közlekedjen, azt amikor csak tudta igyekezett elkerülni mert már természetessé vállt, hogy fel akarják nyársalni. Viszont mikor nem így volt akkor is várt rá. Az árnyékok és a hangok elkezdtek gyanússá válni számára. Nem is egyszer azon kapta magát, hogy csak képzelte a veszélyt. Valóban nem mozdult ott semmi. Elkezdték az érzékei becsapni őt és a türelmét is gyakran elvesztette. Aludni akart volna egy rendeset, de nem lehetett. Mindig meglepték és akármit talált ki a mestere rátalált. Méghozzá attól a kevés alvástól amit sikerült lopnia csak mégfáradtabb lett. Hogy ez miért volt nem tudta, de nem is érdekelte már. Csak idegesítette. Elkezdtek a gondolatai az ellenségeivé válni. Miért csinálja egyáltalán ezt, mi van ha a mestere csak meg akarja ölni, egyáltalán mások tudják, hogy ő itt van és egy ilyen beteg játékot játszanak vele, mi lenne ha nem szabadulna ki azokból a kötelekből? Ha csak feladná. Akkor legalább addig is tudna pihenni. Tudta, hogy csak a fáradtság mondatta ezt vele, de nem tudott mit tenni ellenük. Most pedig itt volt. Kuporgott egy fa ágán, úgy szorította kígyót mintha az számítana akármit is és idegesen kapkodta a fejét azon töprengve, hogy most itt van-e a mestere vagy nincs? Abban a bokorban tényleg megmozdult valami vagy megint csak magát tréfálja meg. Közvetlenül az arca mellett mintha egy természetellenesen hosszú ujjú kezet látott volna a fa törzsére kulcsolódni. Odaszúrt, de eltűnt. Kínjában elvigyorodott.
~Már hallucinálok. Vagy ez genjutsu? Rian-chan tud ilyet? Ő már vesztett és összeállt a sensei-el? Csak képzelődtem. Ez így nem mehet. Csak egy kicsit lehunyom a szemem és...~
Ekkor érkezett egy rántás közvetlenül maga alól ami már nem hallucináció volt. A mestere oda osont és lerántotta az ágról. Ginoo zuhanás közben még látta a földből kiemelkedő kődárdákat, de már nem érdekelte. Csak, hogy lehunyja a szemét.

Meddig aludt már nem tudja, de úgy érezte a világ legpuhább ágyában ébredt. Méghozzá tényleg egy ágyban. Kicsit még gyengén körülnézett és az ANBU-NE kiképzőtábor gyengélkedőjét ismerte fel. A mestere pedig az ajtóban állt. A bábmester egyből ugrott volna fel, de a nő intett.
-Feküdj csak! Vége. A célt elértük pár nap pihenőt kapsz.
-Győztem? Mi volt a cél?
A macska maszkos nem reagált csak hátranézett. A következő pillanatban Ginoo azon kapta magát, hogy egy kunait fog a kezében. Meglepetten nézett rá és a plafonra ahonnan leesett egyenesen rá célozva. Látta a vékony drótot, ami a mesteréhez húzódik és miközben a nő egy laza mozdulattal eltette az eszközt csak közölte a továbbra is értetlen fiúval:
-Ez.

Alvó Medve Morgása. Mint Ginoo később megtudta ez a technika neve. Egyfajta természetes ösztönszerű védekezést jelent amivel a váratlan támadásokra gyorsabban reagálhat. Nem egy felesleges tudás az biztos. Főleg egy ANBU-NE számára. A bábmester közelebb került azokhoz a kötelező ismeretekhez amikkel rendelkeznie kell ahhoz, hogy a rangja mögül a shinjin jelző eltűnjön. Bár van még mit tanulnia. Már csak azért is mert ezt a technikát sokat kell még gyakorolnia, hogy valóban mesterévé váljon. Akumi sensei pedig nem kímélte a további edzésekkel. Volt, hogy Rian chan-al együtt kellett egymást meglepniük. Volt, hogy a Akumi sensei lepte meg mindkettejüket. Fájdalmas ütések, rúgások, váratlan föld alá rántás, kődárdák, kunai támadások a legváratlanabb helyzetekben. Ez a kiképzés talán soha nem ér majd véget.

//Souen Hitomi Goku

Magyar név: Emberi test gyakorlott használata
Besorolás: B
Chakra: 400//



Azon a reggelen kimondottan szép napra virradtak. A kék ég, a ragyogó napsütés és az a kis szellő, ami pont arra volt jó, hogy megborzolja a lányok haját és kellemesen felfrissítse a hőségtől punnyadozókat, több Konohait is arra ösztönzött, hogy kiránduljanak egyet és élvezzék ki ezt az időt. Megpihenjenek a mindennapi hajtásban és tegyenek egy kis sétát. Ginoo-éknak ez a luxus nem adatott meg. Hozzájuk a nap fénye a lombokon keresztül ért el, ami felfogta a kis szellőt, de cserébe hűs árnyékkal vigyázta őket annak erejétől. Kellett is ugyanis a szokásos reggeli bemelegítő edzésük végén jártak és már a nélkül is mindkettejükről folyt a veríték rendesen. Akumi sensei, mint mindig most se kímélte a két diákját. Már túl voltak a futáson épp a különböző végtagok bejáratásánál tartottak azon belül is a befejezésnek szánt embertelen mennyiségű guggoló gyakorlatnál. Mindkettejüknek remegett már a lába. Főleg Ginoo-é. Rian-chan jobban bírta az ilyen gyakorlatokat és hamarabb is végzett a bábmesternél. Akumi sensei karba tett kézzel figyelte a két fiatalt és csak mikor mindketten végeztek, akkor szólalt meg.
-Mondanom se kell, ez még mindig szánalmas. Két ilyen puhány ANBU növendéket még nem láttam, mint ti. Méghozzá ma egyiketek még pihenhet is. Hála a kapcsolatainknak sikerült egy különleges edzést elintéznem nektek. Úgy vélem neked Yukizaki, nem kell az urat bemutatnom.
Majd az egyik fa mögül egy mosolygós kis töpörödött öregember botorkált ki és villantotta foghíjas vigyorát a két fiatalra.
-Szervusz Ginoo-kun. Kíváncsi vagyok rá mennyit fejlődtél az utolsó találkozásunk óta. Üdv neked is Rian-chan. Fubuki bácsi vagyok.
A két diák szinte egyszerre köszöntötte az öreget. Ginoo azon gondolkozott közben, hogy hogyan nem vette észre most se az idősebb bábmestert csak mikor az már felfedte magát. Nagyon úgy néz ki, hogy van még hova fejlődnie. Sokat mindenesetre nem gondolkozhatott ezen, mert a figyelmét elvonta Fubuki bácsi, aki beszédbe kezdett.
-Nos, ma egy nagyon bonyolult bábtechnikát próbálok majd megtanítani neked Ginoo-kun. Precíz chakrakontroll kell hozzá és sok gyakorlás, hogy tudd is használni. Meg egy partner is. Ahhoz, hogy elsajátítsd az alapokat nagy segítség, ha ez valaki olyan lesz, akit ismersz már és összeszokottan tudtok dolgozni. Rian-channak ezért is lesz fontos feladata a mai tanórán.
Egyelőre még ötletük se volt ezek alapján, hogy mi vár rájuk. Ginoo se tudta elképzelni. Nem hallott még olyan bábtechnikáról, amihez kellene egy társ. Méghozzá Rian-chan még csak nem is bábhasználó. A lányt pedig kimondottan aggasztotta, hogy mibe akarják őt belerángatni. Miféle technikához lesz ő a kísérleti nyúl. Fubuki bácsi viszont nem hagyta őket sokáig bizonytalanságban hamar kiadta az utasításokat.
-Rendben akkor kezdjük is. Rian- chan fordulj háttal Ginoo-kunnak. Ginoo-kun, amit ma megpróbálunk megtanulni az-az, hogy miként használj bábnak egy emberi testet. Akkor fordulunk ehhez a technikához, ha nincsenek már bábjaink, vagy esetleg hirtelen feléledő holtestekkel akarjuk meglepni az ellenfelünket, de ha az egyik társunk valami sérülés vagy méreg miatt megbénult az ő mozgatására is alkalmas vagy arra, hogy ügyetlenebb nindzsa úgy mozogjon, mint egy a te szinteden mozgatott báb. Ha pedig eleget gyakorlod, mozgásképes nindzsák mozdulatait, akikkel egy szinten vagy, vagy ügyesebbek is nálad megsegítheted. Növelve ezzel az ő harctéri teljesítményüket. Ha jól tudom Akumi sensei megtanított már alapvető emberi anatómiára ugye?
A bábmester bólintott.
-Nos, ez nem kötelező ismeret hozzá, de jól fog jönni a tanulásnál. A biztonság kedvéért, még most elmondom mit hibázhatsz, mielőtt élesben gyakorolnánk.
Rian-chan nem mutatta, de kezdte zavarni, hogy meg lett fordítva és még mindig nem foglalkoznak vele.
-Holtestek esetén kevésbé fontos ez, hisz számukra néhány további sérülés már nem oszt, nem szoroz, de ha élő emberen használod ezt a technikát, oda kell figyelned, hogy ők nem képesek azokra a lehetetlen mozdulatokra, mint a te Majom bábod. Kificamodhatnak a végtagjaik vagy elszakadhatnak az ínszalagjaik. Ez pedig nem csak a további harcban teszi őket használhatatlanná, de mivel súlyos fájdalommal jár, ezért a technika használata is nehézségbe ütközhet. Sajnos az ellenfeleidet nem tudod ártalmatlanná tenni ezzel a technikával ugyanis ezeket a sérüléseket az okozza, hogy egy adott mozdulatot túlságosan is megsegítesz. Ha pedig az alany ellenáll nem tudod irányítani. Most megmutatom, hogy a test mely pontjaira kapcsold rá a chakrafonalaid Ginoo-kun.
Fubuki bácsi lassú és bőséges magyarázatának hála Ginoo tényleg hamar megértette a jutsu alapjait és sikerült Rian-chan teste felett átvennie az irányítást. Maga az elv még nem volt olyan bonyolult. A megvalósítás már annál inkább. Ez egyből nyílván valóvá is vált mikor az első feladatként az öreg bábmester, azt adta, hogy segítsen kinyújtani a végtagjait a lánynak. Embert teljesen más mozgatni, mint egy bábot. És a korábban említett akadályok elő is jöttek. Rian-channak is szokatlan volt, hogy hagyja, hogy mozgassák. Néha reflexből végzett volna tevékenységeket és másképp mozdult, mint ahogy Ginoo akarta. Azon kívül nyújtózásnál is hamarabb elkezdett jajgatni, mint ami egy báb tűréshatára szokott volna lenni. Viszont a gyakorlatok során a fiúnak volt lehetősége felmérni, hogy mire is számíthat a másiktól. Óvatosabban kellett mozgatni, mint a bábjait. Megvolt ennek a maga technikája. Mikor következőnek szaladni és ugrani kellett ezek a különbségek még feltűnőbbek lettek. A bábokat lehet a levegőben is mozgatni, nem kell annyira odafigyelni a lábaik mozgatására vagy, hogy nem tudnak csak bizonyos magasságba felugrani ahonnan pedig majd visszazuhannak. Ez után jöttek fokozatosan az egyre bonyolultabb mozdulatok. Egyenesen minél gyorsabban elfutni egy kijelölt fához, szlalomozva futni közöttük, bukfenceket csinálni, fára mászni és az ágakon ugrálni. Az elején nem ment teljesen zökkenőmentesen a dolog, volt, hogy a lány majdnem le is esett, de az, hogy ők ketten már jó ideje együtt tanultak és volt idejük összeszokni Rian-channal, tényleg megkönnyítette a fiú dolgát. Lassan egyre jobban mentek ezek az alapvető mozgások, a futás és a többi. Már csak begyakorolták őket. Akumi sensei viszont úgy néz ki nem csak nézni akarta az edzést és ő úgy gondolta elég volt már a szaladgálásból nem játszani jöttek. A Rian-chan felé szálló kunait szinte az utolsó pillanatban vették észre és tértek ki előle. Viszont jött utána a többi. Egyik pillanatról a másikra vált ez az edzés extrémmé. A macskamaszkos ANBU annyi előnyt adott a tanítványainak, hogy legalább csak egy irányból dobta a fegyvereket és nem is titkolta a hollétét. A kitérés nem volt tökéletes. Pár kisebb vágás azért lett a lányon. Főként a karján és a combján. Pihenni viszont nem volt idejük, mert jöttek az újabb kunai-ok egy másik irányból már. Azon, hogy szó nélkül éles fegyverekkel elkezdte őket dobálni a mesterük már meg se rökönyödtek. Mondhatni olyan természetes volt számukra, hogy még csak szót se emeltek ellene csak tűrték és igyekezték elkerülni, hogy megsérüljenek. Amit nem könnyített meg az ANBU nő. Direkt olyan irányból dobta a kunait a lányra, hogy ha elhajol előle, akkor a mögötte lévő bábmestert találja el. Ginoo pedig be is dőlt a trükknek. Annyira vigyázott, hogy Rian-chan elkerülje a kunai-okat, hogy magáról meg is feledkezett. Épp az utolsó pillanatban sikerült annyira elhajolnia, hogy csak kicsit vágja végig az oldalát. Annyira, ami még a harcban nem akadályozza. A figyelmét viszont elterelte úgy, hogy meglepve tapasztalja, hogy Akumi-sensei módszert váltott. Már ott volt Rian-chan előtt és közelharcban támadt rá. Itt már a két fiatalnak esélye se volt ellene. Most viszont szokásával ellentétben elhúzta a harcot. Mindig mikor lett volna esélye egy csapással befejezni a küzdelmet csak kevésbé fájdalmas inkább megalázó pofonokat, homlok vagy orrpöcköléseket, fenékberúgásokat osztogatott. Aminek szintén meg volt az eredménye ugyanis a lány kezdte elveszteni a türelmét, ami miatt a jutsut irányítani egyre nehezebbé vált. Több hiba pedig több kék-zöld folttal járt. Ginoo próbálta nyugtatni a lányt, de már késő volt. Mikor pedig Akumi-sensei is úgy érezte, hogy eleget kapott már egy gyors csellel kitért a közeléből és egyenesen Ginoo-ra támadt, aki pedig mivel megint elfelejtette magát védeni újra nyílt célpont volt. Vele pedig már nem játszadozott a nő. Visszatért a gyors volt és kegyetlen földbedöngöléshez. Aznap még egyszer megpróbálták megint ezt a gyakorlóharcot. Most már jobban figyeltek a korábbi hibáikra. Ginoo se dőlt be a nő trükkjének és úgy mozgott, hogy ha a kivédett fegyvereknek ő is az útjában van, az ne érje váratlanul. Az összhangjuk is jobb volt már, mint első alkalommal. Persze az eredmény ettől még természetesen nem változott. Fubuki bácsinak, aki az edzés második részében csak megfigyelő volt nem felejtette el a bábmester megköszönni a segítségét. Ezek után pedig  Akumi-sensei bevette ezt a fajta gyakorlatot a szokásos edzéstervükbe, míg Ginoo teljesen el nem sajátította. Az egyik ilyen edzésen merült fel a fiúban a gyanú, hogy a mestere közben igyekszik kihasználni ezeket a lehetőséget, hogy Rian-chan fegyelmezettségét is erősítse. Persze rá nem kérdezett, úgyhogy ez csak egy bizonytalan feltételezés maradt és a mesterének egy újabb titka.

Ginoo utolsó ANBU tanoncként elsajátított technikája:
Acél védelem // Hagane mamori no jutsu

A Taijutsu használónak sokat kell gyakorolnia, hogy páncélok nélkül is acél védelemmel rendelkezzen. Ez a technika, olyan mint egy tánc. Akrobatikus, kiélezett mozdulatokkal tér ki a ninja ellenfele támadásai elől. Nagy koncentrációt igénylő jutsu még magasabb szinteken is. Aki képes az ilyesfajta védekezésre, azt rendkívül nehéz megsebezni. Ennek meg van az ára. A Fegyelmezett mozgás közben komolyan meg is sérülhet a ninja, hogyha rosszul próbál kivitelezni egy mozdulatot.
Besorolás: B
Chakraszint: 200
Taijutsu Pont: +5
Szükséges Taijutsu pont: 50




Hogy miért kell rohangálnia, felüléseznie, fekvőtámaszoznia vagy puszta kézzel harcolnia két elsősorban nem ezekre a képességeire építő ANBU-NE tanoncnak, azt sem szokták tudni bár tudják jól, hogy megkérdezni meg nem volna egy bölcs dolog. Elfogadják, hogy a kiképzésük részét képezik még úgy is, hogy számukra nagyrészt feleslegesek. Akumi sensei viszont valahogy még rosszabb hangulatában kellhetett, mint szokott. Ugyanis gúnyos-vidám hangján előadta, hogy a mai első feladat egy az egy elleni pusztakezes harc lesz ellene. Mindketten tudták, hogy ez, azt jelenti, hogy ők próbálnak nem összeverődni. Esélyük ugyanis nem nagyon szokott lenni a nő ellen, aki még a szokásosnál is keményebb volt velük. Általában hamar lecsapja vagy feladásra kényszeríti őket hasonló feladatoknál, aztán elmondja, hogy mit rontottak el és miért voltak szánalmasak, de most nem. Szabályosan kínozta őket. Ginoo többet volt földön, mint két lábon. Volt kigáncsolva, földre rántva, ott megforgatva, rúgták, ütötték szinte mindenütt, csavarták karját, lábát, hajánál húzták a földön… És Rian chan se volt kímélve. Ő taijutsuban kicsit ügyesebb volt Ginoo-nál, de így is hasonló eredménnyel járt. Míg egyikük kapta az áldást a másik igyekezett összeszedni magát. Mondani se kell mire rájuk sötétedett már állni is alig tudtak. Az egyetlen, amit felróhattak előnyüknek az-az volt, hogy legalább Akumi sensei is elfáradt a végére. Arcát takarta a maszk, de mellkasán látszott ahogy szedi a levegőt. Viszont egyikük se volt olyan állapotban, hogy ennek örült volna. A macskamaszkos ANBU-NE ekkor állt elő a lényeggel.
-Mondhatnám, hogy ez az eredmény nevetséges, de nincs kedvem nevetni rajta. Csak annyiból vagytok jobbak egy homokzsáknál, hogy jajgattok. A napokban ezen fogunk dolgozni. Annyira vegyétek komolyan, mint a speciális edzéseiteket. Most pedig mehettek haza.
Ginoo őszintén nem értette minek ez. Hogy szigorúbban veszik a testi edzést annak be kellett látnia, hogy volt eredménye. Jobban bírta a futást és később dőlt ki a harcokban, mint mielőtt a nő keze alá került. A pusztakezes vagy fegyveres harcnak is hasonló értelme lehet. De a speciális edzések vagyis amik során a saját stílusukat tökéletesítik, ami Ginoo-nál a bábok, Rian channál a genjutsu és a szenzorképességei, azok a legfontosabbak. Ennek a homokzsáknapnak nem volt semmi értelme. De azon kívül, hogy magában háborgott többet nem tudott mit tenni. Az ANBU nem sétagalopp. Este a fürdőben látni a lila foltjait és a sebhelyeit nem volt egy szép látvány. Másnap a gyomrában nem túl kellemes érzéssel érkezett meg a kiképzőtérre. A sensei már várta. Kis idő múlva érkezett Rian chan is.  Miután megérkeztek és átestek a bemelegítésen a macskamaszkos nő rátért az aznapi feladatra. Egy előre felállított pályára vezette őket, ami úgy nézett ki, mint egy cölöperdő. Öt méter magas cölöpök voltak egymás mellé felállítva. Hogy mi lesz ebből, azt még nem tudták.
-Fel!
Szólt a parancs ők pedig felszaladtak. Felérve már rossz érzésük támadt. Akumi sensei egy hosszú botot vett a kezébe és felment utánuk, amivel felérve elkezdett feléjük suhogtatni. Majdnem leestek egyből és szétváltak. Nem taktikai okból. Ez volt a nő célja. Mondhatta is volna, de nem ez az ő stílusa. Ezek után érdekes edzés következett. Mondta, hogy melyik lábukkal melyik cölöpre lépjenek és ha nem voltak elég gyorsak akkor az adott lábukra rácsapott azzal a bottal. Meg időközben szurkálta és csapkodta őket. Hogy a nő kezében lévő bot vagy a lábuk alatti cölöpök ütötték őket többször mikor majdnem leestek róluk, azt nem tudták volna az edzés végére megmondani. Ahogy azt se, hogy ennek megint mi értelme volt. Nem teljesen kizárt, de nem fognak olyan sokszor cölöpökön harcolni, hogy külön begyakorolják. Vagy az egyensúlyérzéküket fejlesztette volna ez? Arra is biztos vannak jobb módszerek. Szólni viszont nem mert egyikük se. Délben tarthattak egy rövid pihenőt és ettek is egy kicsit, majd következett a következő edzésrész. Ekkor az erdőbe kellett bemenniük. Ezt is alaposan előkészítette a macska maszkos nekik. Itt farönkök voltak felhúzva, amik egy kötél meghúzása után előrelendültek. Nem nézett ki jól. Mikor pedig a nő közölte, hogy az útjukba fognak állni és csak úgy hajolhatnak el előlük, hogy a lábuk nem mozdul el arról a pontról ahol megálltak akkor felmerült bennük, hogy a sensei most tényleg meg akarja őket ölni. De ez az ANBU-NE. A parancs az parancs, úgyhogy nem volt mit tenni elfoglalták a helyüket. Az előző feladathoz képest félelmetesebb volt, de mint rájöttek nem volt nehezebb. Mikor gyorsan érkeztek és több irányból az veszélyes volt, de ki lehetett számítani az érkezésüket. Csak az elhajlás volt érdekes. Annak kellett a technikájára ráérezniük. Annyira belejöttek, hogy Ginoo míg hajolgatott el, részben a fáradtság hatására, de kicsit belemerült a feladatba. Az riasztotta meg, hogy egyszerre több irányból is lendültek felé a rönkök. Gyorsan átfutottak az agyában a lehetőségek, de Kígyó se tudta volna azokat eltéríteni olyan gyorsan, mert volt súlyuk. Annyit tehetett, hogy elmozdult és átugrotta őket. Amint így tett a levegőben Akumi sensei-el találkozott, aki amint megragadta átfordította és olyan erővel vágta a földhöz, hogy pár pillanatig csak forgott a fiúval a világ. Aznap is megbizonyosodhatott róla, hogy ha a nő akarná, akkor meg tudná őt ölni, mert ha úgy dobja, hogy a fejére essen akkor nem kelt volna fel. Inkább csak megérzésből fordult a felé siető nő irányába és épp felállni tervezett mikor egy rúgás hatására újra elterült és most kivételesen haragot érzett a macskamaszkos hangjában.
-Ha még egyszer elbambulsz én foglak eltaposni. A most tanult technika nem olyan, amit félvállról vehettek akkor, se ha már megtanultátok. Különben megölitek magatokat. Figyeljetek oda és viselkedjetek ANBU-ként! Helyedre!
Ginoo fölkelt és visszament. Most nem rúgták megint földre. Ez mindenesetre kellően megalázó és sokkoló élmény volt ahhoz, hogy ezek után teljes figyelmével a feladatra koncentráljon. A kíváncsisága pedig a feladatok értelmével kapcsolatban megnőtt. Mert, hogy van valami az biztos. Taijutsut akarna nekik tanítani a nő? Minek? El se tudta képzelni az okát. Az elkövetkező napok viszont így teltek el. Kiemelt fizikai gyakorlatokkal és különböző fájdalmas nyújtásokkal javítottak a hajlékonyságukon és akrobatikai feladatokkal pedig az ügyességükön. Ez a gyakorlatban, azt jelentette, hogy megesett, hogy kikötözték őket és egy kötéllel csörlők segítségével feszítették szét a lábaikat addig, míg majd szétszakadtak. Volt, hogy hanyatt felfektették őket egy kerítésre aztán hídban kellett járkálniuk vagy cigánykereket csinálniuk. Megesett, hogy egyre nagyobbodó tüskés akadályokat kellett átugraniuk. Olyan is volt, hogy mint valami gumilabdának kellett gurulniuk körbe-körbe a földön, míg el nem szédültek. És hogy ennek mi értelme volt? A mozgásuk egyre könnyedebbé vált. Az egyébként idegen mozdulatok természetesekké váltak. Elesve kigurulni egy rúgás elől, sokkal mélyebben lehajolni vagy elhajolni vagy pont, hogy meglepően magasra felugrani egy veszély elől. A kiképzés következő pontja pedig az így szerzett képességek minél pontosabb kihasználása volt a védekezés szempontjából. Azokat a lépéseket, amiket elsőként a farönkökön gyakoroltak, megtanulták élesben is használni és bár akkor még nem értették, de valahogy a mozgásuk sokkal kiszámíthatatlanabb és zavaróbb lett azok számára, akik meg akarták volna őket támadni. Ugyanis megtanulták körbetáncolni az ellenséget. Úgy, hogy egy frontális támadás után mögé kerüljenek így, biztonságban legyenek a fegyvereik elől egy támadásra vagy pont, hogy egy gyors visszavonulásra. Mikor pedig egymás ellen küzdve gyakorolták élesben is a tanultakat meg kellett ismerniük a sensei szigorának az okát is. Valóban elég volt egyetlen rövid figyelmetlenség és könnyedén kihasználhatták ellenük, hogy rendhagyó védekezésük közben a vitális pontjaik védtelenekké válhatnak, ami miatt egy sikeres találat könnyedén be is fejezhette a harcot vagy pont az adott mozdulat elrontása rántott ki egy kart vagy okozott agyrázkódást ha fejre estek. Röviden szólva miközben elsajátították megismerhették, hogy ennek a taijutsunak a lényege az, hogy váratlan akrobatikus mozdulatokkal kitérhessenek a feléjük érkező veszélyek elől, ami miatt nehezebben találják el őket, de ha igen akkor a nem hétköznapi mozdulatsorok miatt könnyebb súlyos sérüléseket okozni nekik. Akár saját maguk által. Vagyis ez egy kétélű fegyver, de Akumi senseinek igaza volt. Ez valóban olyan taijustu technika, amit érdemes volt nekik elsajátítaniuk hisz tökéletesen illett a saját harcmodorukhoz. Mikor pedig vérrel, verejtékkel, lila foltokkal és fájdalommal teli napok múlva már a vérükben voltak a mozdulatok a nő elégedett lehetett.
-Gratulálok! Sikerült túlnőnötök egy homokzsák szintjén. Következőnek a reflexlabdát célozzuk meg.

Ginoo-t behívták a központba. Hogy mi okból arról csak sejtése volt. Segítséget kért a saját bábtechnikáiban való elmélyüléshez. Persze Konoha nem ennek a stílusnak az otthona, sőt itt idegennek számít, úgyhogy önmagában ez egy lehetetlen küldetés lenne, de ő a helyi pecséttechnikákhoz kért hozzáférést, hogy azokkal támogassa a saját stílusát. Indoklásként pedig, azt hozta fel, hogy úgy érzi, kezdi kinőni az akadémia óta használt bábját. Majom szomorú bevallani, de az ő szintjén tényleg túl egyszerűnek számít. Persze megfelelően használva effektíven lehet harcban használni. Az akadémia óta mióta használja vele jött rá, hogy lehet kihasználni az ellenség távoltartására vagy arra, hogy egy bábok ellen nem jártas személyt meglepjen, mikor az a vitális pontokat támadja vagy nincs felkészülve egy emberileg lehetetlen szögből való támadásra. Arra a módszerre is vele, jött rá, hogy ha kivédi a báb számára nem veszélyes támadásokat egy harc során, akkor meglepheti az ellenfelét mikor hirtelen feladva a védekezést fogadja az addig mindig kikerült támadást és visszatámad. A teleszkópos végtag használatát is vele gyakorolta be. Lábsöprést, kézkicsavarást, elől fémmanccsal támadás, míg hátulról farokkal manőver. Viszont Ginoo kezdi már korlátozottnak érezni magát a használatakor. Úgy gondolja, sokkal több mindent lehetne belőle kihozni és képes is lenne több eszközt is irányítani most már. Apjával beszélgetve ő mesélt róla, hogy az anyja mikre volt képes a saját bábjaival. Azokba miket szerelt bele. Így jutott el a pecséttechnikák ötletéhez. Hogy pontosan mit szeretne, arról neki sincs fogalma. Utóbbi küldetésén egy Fűfalusi shinobi lepecsételt egy technikát, hogy azt később felhasználhassa. Azt, érdemes lenne elsajátítania. Viszont, azt írták hozzon a chakra tintán és papíron kívül, bábok szereléséhez használatos szerszámokat. Nem tudja, mire számíthat.
Földalatti gyakorlóterem. Tökéletes hely, hogy a gyökér egyik tagja itt erősödve táplálhassa, azt a fát, amit nem is olyan rég megtépáztak. A falakat takaró fémréteg rideg hűvös atmoszférát ad a helynek. A terem hátuljába fölhalmozott megannyi törött gyakorlóbábu ennél kellemetlenebb sírhelyet nem is találhatott volna magának. Rajtuk kívül két személy található még ott. Mindkettőn fekete köpeny és porcelánmaszk. Egyiknek hosszabb, másiknak rövidebb csőr díszíti a maszkját. Előbbi szólal meg. Hangja száraz, érzelemmentes.
-Az én feladatom közölni veled, hogy elbírálták a kérelmed Genbu és elfogadták. Még olyan szerencse is ért téged, hogy az általad tanulmányozott bábstílushoz kialakított technikát tudnak rendelkezésedre bocsájtani. Viszont tanárt nem tudnak adni hozzá. Én csak megfigyelő leszek. A tanulásod során használhatod ezeket a kiszuperált gyakorlóbábukat. Nekünk már nincs rájuk szükségünk. Sok sikert!
Az utolsó mondat természetesen csak egy üres udvariassági formula. A férfi átadott Ginoo-nak egy tekercset, aki biccentett. Mikor a másik szótlanul helyet foglalt a sarokban akkor nyitotta fel és kezdte tanulmányozni a tartalmát. Hogy honnan juthatott ehhez a falu, arra volt pár tippje. A sunagakureiekkel mindig is jóban voltak. Mikor ők szorultak segítségre akkor nem is egyet befogadtak közülük. Bizonyára nem ingyen. Vagy nem is kérték ezt a technikát csak megszerezték. Neki végül is mindegy. A leírás egyből felkeltette az érdeklődését. Bábalkatrészeket előidézni harc közben. Méghozzá az elmélet se tűnt elképzelhetetlennek. Ismert már elzáró pecséteket. Valószínűleg ez is annak egy fajtája volna. Na, jó az azért különbség, hogy ezeket bábokon hozzák létre és, hogy aztán idézés után is ottmarad, nem csak úgy megjelenik, mint mikor shurikeneket vagy a saját bábjait előidézi a pecsétjeiből. Az biztos, hogy elsőre nem fog sikerülni. Kezdetnek elővette a hozott tintát és papírt majd elkezdte gyakorolni a pecséten látható szimbólumokat. Közben pedig azoknak a jelentését memorizálta. Addig csinálta ezt, míg teljesen be nem gyakorolta a pecsétet. Van már olyan szinten, hogy ez könnyebben menjen neki, mint annak idején az akadémián. Aztán jött a következő lépcsőfok. Begyakorolta a pecsétrajzolást a bábokon is. Azt, ugyanis tapasztalta már, hogy más egy pecsétet felrajzolni egyenes és egyenetlen felületre. És egy báb mellkasa és oldala pedig sajátos kihívást jelenthet ebből a szempontból. Ahogy az is, hogy hova mekkora pecsét fér fel. Nem egy, már így is sokat szenvedett gyakorlóbábú lett összefirkálva, míg ez be lett gyakorolva, ahogy Ginoo fehér maszkja is kicsit tintás lett. Persze észre se vette úgy belemerült a gyakorlásba. Az agya csak úgy pörgött az így nyíló lehetőségeken. Közben a sarokban ücsörgő anbu épp csak annyira felhúzta egyszer a maszkját, hogy kicsit egyen. Egyébként szótlanul figyelte a bábmestert. Az első nap ezzel is zárult. A végére túl fáradtnak érezte magát a további gyakorláshoz. Visszaadta a tekercset és hazament. Este alig aludt. Az új technikával nyíló lehetőségeken járt az agya. Másnap, korán reggel már vissza is tért. Újra átgyakorolta a tegnapiakat. A szimbólumok rajzolását papírokra és bábokra és a pecsét jeleinek jelentését is újra átolvasta, hogy benne maradjon, aztán megpróbálkozott vele. Nem nyúlt a bábokhoz. A már rajtuk lévő végtagokat próbálta lepecsételni. Nem túl nagy sikerrel. Egy felülethez rögzített tárgyat más lepecsételni, mint egy különállót. Szerencse, hogy élettelen tárgyakról volt szó különben sokkal csúnyább eredmények lettek volna. A legfőbb problémája az volt, hogy nem érezte mi a baj és mit csinál jól. Túl sok chakrát használ vagy túl keveset. A szimbólumokat újra ellenőrizte azokkal nem lehet gond. Akkor a jelentésükkel? Jó pár órát kísérletezett, de nem jutott tovább. Ekkor elengedte a dolgot, de csak azért, hogy elemezze a helyzetet. Megvizsgálta a megcsonkított vagy eltorzított bábroncsokat. Egyértelműen van valami gond a jellel. Átgondolta, hogy mi lehet az. Mikor jobb ötlete nem volt akkor az általa ismert pecsét technikákhoz hasonlította össze ezt és egy ötlete támadt. Talán vele van a gond, mert nem elég pontos. Fegyverek lepecsételésekor is tisztában kell azoknak a tulajdonságaival lenni. Mi lenne, ha alaposabban megnézné azokat a bábalkatrészeket, amiket megpróbál lepecsételni?  A szerszámait tegnap szerencsére elhozta, szétszedni meg könnyű volt azokat a gyakorlóbábokat. Számára olyan egyszerűek voltak, mint másnak egy hétköznapi fadarab. Könnyen kiismerte őket. Az illesztéseket, az anyagukat, a formáikat. Miután alaposan felmérte őket újra összerakta a bábot és megint próbálkozott a technikával. Az eredmény egyértelmű volt. Ginoo ráérzett, hogy kéne annak működnie. Más bábokkal még begyakorolta aztán jött a következő szint. Nem csak karokat, hanem fejeket, átszerelve a bábokat egyszerre több kart is megpróbált idézni, sőt a végére mikor a fiú belejött egy nagyon bizarr több torzóból és derékból álló pókszerű torzszülöttet is sikerült megalkotnia miközben a technika korlátait mérte fel. Aztán finomított kicsit a bábok mozgásán és úgy gyakorolta velük ezt a jutsut. Mennyi idő előidézni pár plusz végtagot és milyen gyorsan tudja azokat irányítása alá venni egy meglepetés támadás vagy pont valaminek a kivédéséhez. Főleg a torzszülött, hasznos észrevételekre vezette rá a bábmestert. Mégpedig a technika legnagyobb hátrányára vagyis, hogy az idézett végtagok aztán plussz súlyként lassítják, majd a leendő bábot. Azt, is kikísérletezte, hogy ha egy gyakorlóbáb „tenyeréből” idéz több végtagot és aztán az eredeti végtagot leválasztja akkor egy kéz árán, de újra van egy hasonlóan gyors bábja. Meglepetésre vagy más bábokkal elvégzett kombinált manőverekre ez a jutsu pedig egyenesen tökéletes lehet. És mivel csak saját magának kell tisztában lennie vele mit pecsétel le, így a hétköznapi karoknál és lábaknál meg se kell állnia. Jöhetnek az igazán elvetemült mechanikus, mérgezett, bábszörnyetegek, akiktől még a most alkotott torzszülött is sikítva menekülne el. Ginoo szemei csak úgy csillogtak a lehetőségektől. Mikor úgy érezte, hogy teljesen végzett akkor a felügyelője felé fordult.
-Kész vagyok.
-Gratulálok. Használd sikerrel! Maradj a napokban elérhető!
Hogy miért, azt nem közölte, de egyértelműen lezártnak vélte a társalgást. Eltette a technika tekercsét és távozott. Valószínűleg kell még jelentést tennie róla, hogy mit látott. Ginoo-t az nem foglalkoztatta különösebben. Ő is elhagyta a hűvös fémbörtönt és a gyakorlóbábu temetőt, ahol ő mint valami gonosz orvos hullagyalázásokat művelt, majd elindult haza. Otthon még egy bábot újra kell terveznie.

Egy tanulás élményben említeném meg a játéktéri kiképzésemet, hogy elsajátíthassam az ott tanult technikát is. A most tanulni kívánt jutsu pedig a következő lenne:
Doton: Retsudotenshou // Föld elem: Hasított Tenyérkanyar

Chakraszint: 160
Besorolás: C 






A gőz országában végzett képzést hasznosnak találta és hazudna ha, azt mondaná, hogy nem hiányzik az ottani fürdő viszont egyértelműen érezte, hogy amit ott magára szedett tudást az még tényleg csak bevezető volt az elemi chakra használatából és ha sikerülne komolyabban elmélyednie benne akkor képességei teljesen más szintre fejlődhetnének. Úgyhogy nem sírhat a finom ételek és a fürdő iránt. Az iránt az isteni fürdő iránt. Ahogy a melegvíz átjárta a fáradt végtagjait és hiába dolgozta magát szét másnap mégis olyan állapotban volt mintha aznap született volna meg. Szóval nincs idő lazsálásra. Dolgozni kell. Persze nem hagyta abba a mogurakagure no jutsu gyakorlását se hisz arról a céljáról, hogy elérje az ott látott kunoichi sebességét nem tett le, de közben szeretett volna valami mást is betenni a napi edzéstervébe. Valami újfajta elemi manipulációt. Természetesen tisztában volt a korlátaival és, hogy csak nemrég kezdte el az ennek a fajta chakrának a használatát. Így nem egy komolyabb jutsut tervezett elsajátítani csak egy olyat, amiről akár a könyvtárban is tud hallani. El is ment oda kutakodni. Tapasztalta már, hogy az ott megtalálható tudás, csak az alapokat szokta magában foglalni viszont neki annál mélyebb ismeret egyelőre nem is kell. Az új technika elsajátításával ugyanis az volt a célja, hogy jobban elmélyüljön a föld elem manipulálásában. Új módszereket ismerjen meg és tágítsa az ismereteit. Nem is csalódott a konohai könyvtár kínálatában. Talált könyveket és tekercseket az elemi chakráról általánosságban, a doton elemről, chakrahasználókról is és jutsukról. Természetesen az utóbbiakat nézte át alaposabban.
~Kő rúd… Egyszerűnek hangzik, de nincs rá szükségem. Kígyó itt van nekem és előbb tanuljam meg az ő rendes használatát utána volna csak haszna ennek. Földben rejtőző jutsu? Hasonlónak tűnik, mint a vakond rejtőző technika. Sziklaomlás? Ez viszont jól hangzik. Hmmm. Hmmm. Nem. Ez sem az igazi. Nagyon függ a környezettől. Valami egyszerűbb kéne, ami bárhol használható. Hasított tenyérkanyar? Hogy kanyarodik a tenyere valakinek? Még úgy is, hogy felhasítják, a csontoknak össze kéne tartania. Egyáltalán ki nevezte ezt el? Hoppá! Ez olyasmi, mint a vakond rejtőző technika csak nem a lábam alatt kell vele a földet mozgatnom, hanem az ellenfelem alá kell vezetnem a chakrámat és ott és nagyobb felületen beomlasztanom. Nem is rossz. Használhatom roham megfékezésére. Vagy egy rajtaütéskor. Akár egy méregfelhőt vagy egy robbanójegyzetet bedobva növelhetem is a veszélyességét. Akumi sensei lemerném fogadni, hogy ezzel állította azokat a csapdáit mindig mikor az erdőben vadászott rám. Ez tetszik. Elméletileg érdekes kihívás, de megcsinálható. Vaddisznó, ökör, ezt a kézjelet meg még nem is ismerem. Ez jó lesz.~
A tekercs alapján begyakorolta a kézjeleket meg a jutsu elméletét aztán hazament. Annak ellenére, hogy már nem él a kiképzőtáborban a fegyelem megmaradt benne. Szereti a rendszert és az alapján felépíteni a napjait. Mikor a szabadnapjain gyakorlatozik, akkor is változatosan teszi azt. Tényleg csak minimális bemelegítő mozgás után a bábjaival gyakorol. Előbb Majom-al, akivel különböző harci szituációkat vesz át. Meglepetésből történő támadás, szemtől szembe küzdelem, több ellenfél feltartása… Majd Kígyóval teszi ugyan ezt. Bábként és fegyverként gyakorolni vele. Mint lándzsa, mint ostor, mint katar, váltás a különböző formák közt… És a napjainak egy részét most már az elemi chakra használatára fordította. Előbb a vakond rejtőző jutsu használata. Majd egy bőséges ebéd hisz ez azért sokat kivett belőle, majd az új jutsu begyakorlása következett. Az első pár napban, azt gyakorolta, hogy miképp vezesse a chakráját a földbe úgy, hogy nem közvetlenül maga körül próbálja, azt formázni. Az elméletet értette, hogy a föld csupán egy vezetőnek számít a jutsu ezen szakaszában, de nem könnyen állt rá az agya, hogy sikerüljön. Főleg mert egy egységes egészként tudott csak gondolni rá. Mint mikor drótokat használ. Azoknak se csak egy részén vezeti át a chakráját hanem az egészen. Mikor aztán sikerült kiválasztania egy pontot és arra koncentrálnia nem az útra, amit a chakrájának meg kell tennie akkor vált egyre könnyebbé a technika ezen, szakasza. Az ezt követő pár napban igyekezett a távolságot növelni és kiismerni a saját jelenlegi határait. Megállapította, hogy minél távolabbra próbálja a chakráját kiterjeszteni annál energiaigényesebb. Ez azért várható volt. Végül pár hét alatt sikerült egy biztos távot belőnie magának. A következő szakaszban megpróbálta a talajt megrepeszteni. Sejthető volt az is, hogy ez nem fog könnyen menni. Ugye maga körül képes mozgatni a chakráját, sőt a mogurakagure no jutsu során az általa keltett hasadékot is képes volt eltüntetni, de úgy, hogy nincs ott úgy nehezebb. Meg egyáltalán hogyan csináljon egy gödröt? Látta a tekercsben, hogy valahogy spirálisan vagy körkörösen kéne. De csak úgy eltűntetni a földet nem tudja. Körbe kéne ásni? Fúrni esetleg? Próbálta, de elég lassan süppedt a föld és nem úgy, ahogy a tekercsen látta. Kicsiben próbálkozott, hogy rájöjjön a mikéntre, de feleslegesen sok chakrát ne használjon el. Nem nagyon akart sikerülni. Végül visszament a könyvárba megint megnézni, azt a tekercset. A kézjeleket jól csinálta és ahogy ábrázolták tényleg mintha egyszerűen csak megrepedt volna a föld. Megrepedt a föld. Talán ez a lényeg? Nem ásni vagy fúrni, hanem szétzúzni? Elég érdekesen hangzik a gondolat. Esetleg tömöríteni. Ezt se próbálta még. Ilyenre is képes lenne doton chakrával? Elméletileg igen, de még nem próbálta. Úgy néz ki tényleg jól választott mikor ezt a jutsut döntötte el, hogy elsajátítja. Tényleg többféle formázást is kipróbálhat ezzel kapcsolatban. Hazaérve el is kezdte gyakorolni. A kísérletezgetése során rájött, hogy a spirális forma miért is olyan fontos. Segít a chakráját is irányítani és a talaj meggyengítésére is tökéletesen alkalmas. Középen beszakad, majd csak tágítani kell, azt a gödröt. Ezen kívül arra is rájött, hogy ahogy hozzákezdett eddig ehhez a szakaszhoz az is hibás volt. Nem felülről lefelé kell a chakráját kiterjesztenie, hanem pont fordítva. Ez által az áldozatok a saját súlyukkal is megsegítik őt. Előbb a föld alatt egy területen összesűríti a földet majd az így keletkező üreget növeli, felfelé míg a felszínre nem jutva ki nem alakul egy gödör. Mikor már ment kicsiben és áldozatként használt szerszámokat és köveket sikerült elkapnia akkor megpróbálta nagyban is begyakorolni. Ezzel megint megnőtt a technika chakra igénye is, de minden nap egy kicsit jobban ment. Mikor pedig eljutott addig, hogy Majom alatt sikerült úgy beomlasztania a földet, hogy csapdába ejtette akkor megállapította, hogy a technika alapjai már mennek neki. Ami viszont még nem volt elég. Önmagában ezzel a tudással nem kezdhet semmit egy sima ninja sem nemhogy egy ANBU. Finomítania kell a chakrahasználaton és gyorsítania a folyamaton. Rajtaütésre ebben a formában is tökéletes, de éles harcban is jó lenne használni. Az előbbi rész egyszemélyes gyakorlás volt. Magának kellett kiismernie a saját képességeit. Kezdetben a jutsu gyakorlati használatát is egyedül gyakorolta. Előre küldte Majmot és míg ő elszaladt azon a helyen amit ő megcélzott addig próbálta a jutsu-t létrehozni. Kezdetben kevesebb később több sikerrel. Aztán más ügynökökkel közös edzésen is megpróbálta használni. Az volt a legfontosabb teszt. Persze egy alaptechnika használata a falu legjobbjai ellen nem biztos, hogy a leghatásosabb stratégia, de ha nem tudja a saját harci stílusába úgy betenni, hogy gyakorlatban is haszna legyen akkor, ha nem is teljesen felesleges volt megtanulnia és ennyi munkát beleölnie az elsajátításába. Hasznosabban is tölthette volna a napjait. Ő pedig nem adja kicsire. Nem egyszerű banditák, civilek vagy geninek ellen akar bizonyítani hanem ANBU-k ellen. A teszt pedig végül sikeresen zárult. Elfogás, megzavarás és ellene indított rohamok megtörése során is bejáratta ezt a technikát. Lévén szereti kerülni a közelharcot így utóbbi felhasználás különösen kedvére való lett. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt a technikát jól kivitelezett shurikenhasználattal vagy bábhasználattal keveri, akkor mégjobban meg tudja nehezíteni az ellenfeleinek a közelébe kerülést. Egyértelmű, hogy ez a jutsu jól illik a jelenlegi harcmodorához. Arról nem is beszélve, hogy bábhasználat közben is képes alkalmazni. Ezen felül úgy érzi, van még több lehetőség is ebben az egyszerű technikában. El is döntötte, hogy annak ellenére, hogy sikeresen elsajátította a jövőben se veszi ki az edzéstervéből. Kísérletezgetni fog még vele.