Ginoo Yukizaki

A nap épp lemenőben volt. Vörös és bíbor szín kavalkád világította be a kövezett utcákat. A házak mind más stílusban épültek és még a hozzájuk felhasznált anyagok is változatosak voltak. Kő, fa ezeknek kisebb-nagyobb keveréke különböző ablakfajtákkal. Ginoo az egyik hagyományosabb épület második emeleti szobájában épp vacsoráját töltötte. A sarokban ült a földön és épp a levesét ette. Egyik szeme csukva volt, hogy a sárkány kémkedő technikájával az különböző helyeken elhelyezett chakrapontokból megfigyelhesse a célpont otthonát. Egy ideje már itt vannak ezen a züllött helyen ahol esténként olyan hangok hallatszanak át, amiket egyáltalán nem szeretnének hallani. És az itt töltött pár nap tapasztalta, azt mondja, lassan megint felhangzanak, majd a szerelem vagy csak a puszta test vágyainak hangjai a szomszédos szobákból.  Egy áruló, szökött katona miatt voltak ott, aki fontos információkat lopott el. Őt kellett élve elfogniuk vagy likvidálniuk és az iratokat visszaszerezni tőle. Nemrég sikerült megtalálniuk. Ginoo társa, mint már megszokta Hamada Rian volt. A vele egykorú szenzor és genjutsu képességekkel rendelkező lány. Nem sokat beszéltek, ami inkább a bábmesternek köszönhető. Szociálisan még mindig van hová fejlődnie. Viszont amit tudniuk kell egymásról és a küldetéshez fontos, azt már jó ideje tudják és hála a sensei keménykezű kiképzéseinek összeszokottan dolgoznak együtt. Jelenleg a Tűz országának egyik turista központjában Tanzaku Gai-ban vannak. Már az ide úton is mikor információt gyűjtöttek a célpont helyéről és a városban is, szigorúan ügyeltek rá, hogy ne keltsenek feltűnést és a valódi arcukat se lássa senki. Hirtelen kopogás hallatszott az ajtó irányából és egy lágy női hang szólalt meg.
-Hé, cuki fiú! Kell egy kis társaság?
Ginoo arra nézett és visszaszólt.
-Attól függ. Mit kínálsz?
-Egy feszes popsit és két csini cicit! Nálam a kikötözés is játszik.
-A ruha alatt rejtegetsz valami egyéb érdekeset?
-Csak az éjszakai szellőt.
-Akkor susogj be.
Ki is nyílt az ajtó és belépett rajta egy magas, hosszúlábú, bögyös vörös. Virágos rövid kimonóban és hátrakötött hajjal. Aztán amint az ajtó becsukódott egy pukkanással és némi füst kíséretében átváltozott a visszafogottabb méretekkel rendelkező, karcsú alkatú, dísztelen szürke ninja overált hordó és haját praktikusan felkötő Rian -channá, aki zavartan mosolygott és halkan megjegyezte.
-Ez azért olyan kellemetlen.
-Ühüm.
Ginoo inkább a vacsorája felé fordult, mert ő se tudott most a lányra nézni. De elhangzottak jelszavak, amiből megbizonyosodott a társa kilétéről. Természetesen az ötlet a sensei-é volt, aki ha itt lenne minden bizonnyal vagy nagyon jót szórakozna a két tanítványa zavarán vagy leteremtené őket érte. Aztán talán csak azért, hogy megtörje a zavart csendet Rian-chan elkezdte a jelentését.
-A kaszinóban ahova járni szokott, nem a megszokott időpontra várják. Azzal a sárkány, tetoválásossal beszédbe elegyedtem. Kellemetlen alak. Ő, azt mondta tegnap este kicsit becsiccsentve valami találkozóról beszélt és hogy majd utána megy elverni a pénzét. A tetkós nem úgy nézett ki, mint aki hazudott volna, de szerinted tényleg lenne ennyire óvatlan? Úgy értem elég messzire eljutott úgy, hogy voltak a nyomában.
Ginoo bólintott.
-Lehet csapda is.
-Nekem is ez jár az eszemben. Ez nem jellemző rá. Mármint, úgy ahogy eddig elképzeltük.
Ginoo erre is bólintott. Lehet valamikor lebuktak volna? Vagy csak egy biztonsági ellenőrzést akar csinálni a célpontjuk. Vagyis, hogy ő se tudja, hogy a nyomában vannak-e, de ha igen akkor téves információkkal megpróbálja félrevezetni őket. Nagyon óvatosnak kell lenniük. Jól jött volna, ha van most velük egy olyan tapasztaltabb ninja, aki a segítségükre van. Nekik végül is majdnem ez az első komolyabb küldetésük. Egy kicsit fontolgatta a dolgokat, majd megkérdezte a másikat.
-Mit gondolsz? Mit tegyünk, ha mozgás lesz?
A lány bár hozzászokott már, hogy az elemzésben a fiú jobb nála, de elgondolkozott és közben töprengve az ajkába harapott.
-Szem elől nem téveszthetjük, de legyünk résen. Én figyelném a környezetünket és, hogy van-e valaki, aki követ minket. Te addig fedezz. Úgy kéne a közelében járni, hogy ő ne vegyen észre és ha látjuk az iratokat lecsaphatunk.
Ginoo logikusnak találta ezt és bólintott. Csak egy kis kiegészítést tett hozzá.
-Ezen kívül végig figyelhetnénk nem-e jön valami erősítés vagy társai.
Bár nem látták, hogy eddig kapcsolatba lépett volna bárkivel, de jobb figyelembe venni ezt a lehetőséget is. Rian-chan egyből mintha a sensei leckéztette volna őket úgy reagált.
-Ja igen persze!
Kicsit látszott is rajta, hogy zavarja, hogy neki ez nem jutott eszébe. Ginoo-nak talán mondania kellett volna valamit, hogy megesik vagy valami. De nem tudta mit mondjon, úgyhogy nem is tette. Szerencsére nem is kellett. Gyorsan az ablak felé kapta a fejét.
-Mozgás van. Valakik érkeztek hozzá. Ketten vannak. Van náluk fegyver egy sima kardot és egy tetsubo-t látok és a ruhájukon semmi jelzés, hogy tartoznának valahova. Soujiro(a célpont) velük megy.
Rian-chan elmerült magában majd most ő egészítette ki Ginoo-t.
-Egyik se tűnik erős chakrahasználónak.
-Akkor követjük őket?
Rian-chan bólintott, Ginoo pedig felállt és a felszerelését szó nélkül magához véve és felhelyezve maszkját, kimászott az ablakon az épület tetejére, amiben segített neki Rian-chan is, aki alulról feltolta. Már kitapasztalták egymás erősségeit és gyengeségeit, úgyhogy természetes Ginoo-nak is, hogy felsegítse a fizikai erőben hozzá hasonlóan nem túl kiemelkedő lányt. Mikor fent vannak mindketten akkor, ahogy korábban megbeszélték kellő távolból követik a célpontot. Rian-chan koncentrálva figyelte meg a környezetüket a körülöttük lévő chakra segítségével, Ginoo pedig a szemét használta erre. Nézte az áldozatot, az utcán lévőket a közeli és távoli árnyakat. A sötétedés annyi előnyt adott nekik a rejtőzködésre amennyire egy esetleges másik megfigyelőnek aki, azt nézi követik-e valakik az áldozatot. Nem látott senkit. Közbe kihasználva, hogy már nem egyszer memorizálta a város térképét igyekezett úgy haladni, hogy minél kevesebb eséllyel tűnjenek fel bárkinek is. És közben próbálta kitalálni mi lehet az úti céljuk. Rian-chan halkan felszólalt.
-Van még rajtunk kívül egy chakrahasználó, aki követi őket. Nem tudom már észrevett-e minket, de nézi át a környező épületeket és felénk halad.
Ginoo gyorsan reagált.
-Itt le és henge!
A következő sikátorban leugrottak a háztetőről és gyorsan alakot váltottak. Két rongyos koldus alakját vették fel ápolatlan, hosszú hajjal és koszos rongyokba. Leültek a fal tövébe és néztek látszólag maguk elé. Viszont egyikük tekintetét se kerülte el a felettük elsuhanó alak. Nem állt meg és úgy nézett ki rájuk se nézett. Bár nem hordott semmit, hogy valahova tartozna, de a mozgása egy ninjáé volt.
-A célpont helyzetét érzed még.
-Igen.
-Akkor henge és kövessük az utcán őket. Legyen a pár.
Újabb alakváltás és egy magas tövid ezüsthajú srác és egy neki mellkasig érő barna hajú lány külsejében egymásba karolva sétáltak ki a sikátorból. Ruházatuk is teljesen átlagos volt és sugdostak is egymás közt szóval az álca tökéletes volt. Csakhogy a sugdosás nem volt olyan sugdosás, mint gondolta volna az utca népe. Ginoo rájött, hogy a park felé haladnak. Az álcájuk így maradhat még. Rian-chan pedig folyamatosan mondta, hogy merre halad az ismeretlen ninja. Ginoo ki nem mondott sejtése bebizonyosodott. A célponttal van. Vagy azokkal, akik a célpont társaságában vannak. Minden esetre jobb lesz figyelni rá. Betértek a fák közé és mikor magukra maradtak felmásztak egy fára. Megszüntették a hengét és úgy haladtak tovább. Ennek az oka az volt, hogy ne hagyjanak nyomokat. Rian-chan szenzorképessége nagy segítségükre vállt. A közös munkájuk óta Ginoo is észrevette, hogy fejlődött a lány. Igyekeztek úgy haladni, hogy az ellenséges ninja ne vehesse észre őket. Egy helyen a célpont és a kísérői megálltak. Úgy nézett ki már várták őt. Három személy. Kettőnél szintén fegyver. Egy kard és egy buzogány. És egy fegyvertelen idősebb férfi. Rian-chan suttogó szavai jelezték Ginoo-nak, hogy egyik se chakra használó. Valami tárgyalást kezdtek meg. Soujiro idegesnek tűnt és a fegyvertelen, aki várta mintha nyugtatta volna. Hogy mit mondtak, azt nem tudták, mert egyiküknek se volt hozzá megfelelő technikájuk se, hogy távolról kihallgassák őket, sem pedig, hogy észrevétlenül a közelükbe kerüljenek. A célpont csak akkor nyugodott látszólag meg mikor a fák közül az eddig járőröző ninja is feltűnt és megrázta a fejét valami kérdésre. Valószínűleg arra, hogy látott-e valami gyanúsat. Most már jobban is meg tudták nézni. Fekete maszk volt rajta és az egész ruházata fekete ninja overál volt, a karján shuriken tartóval és egy ninjato-val az oldalán. Veszélyesnek tűnt. A jelentéstétel után viszont nem mozdult a társaságból. Ginoo megpróbálta megfigyelni őket az alapján, hogy, hogyan állnak. A célpont jól láthatóan egyedül érkezett. Akik várták pedig biztosnak tűntek a dolgukban. Rian-chan folyamatosan koncentrálva a környezetüket pásztázta közben. A tárgyalás úgy nézett ki jól ment. Bár a testőrök végig készenlétben voltak, de a két fél nyugodt volt. Soujiro egyszer csak a kardja után nyúlt, amire az őrök idegesebbek lettek, de leintette őket. Lecsavarta a markolatgombját és egy kis tekercset vett belőle elő.
-Rian most!
Adta meg Ginoo a jelet suttogva mire a lány kézjeleket formált és az út közben megbeszélt stratégiát alkalmazva genjutsuval elkapta az ellenséges ninját. Ginoo pedig gyorsan az övtáskájába nyúlt és öt kunai-t húzott ki belőle, amiket dróttal tartott össze és küldte meg a négy őr és a ninja felé. Több ezerszer gyakorolták, ahányszor elrontották úgy meg lettek büntetve, hogy azt hitték a fogukat is otthagyják. Hogy ez a félelem valós volt-e két év alatt nem tudták megcáfolni. Folyamatos félelemben éltek reggeltől estig és minden nap vért izzadtak, csak ezért a tökéletes pillanatért. Az őröknek esélye se volt. A ninjának lett volna ha genjutsu nem ejti fogságba. Koujiro és az akinek átadta a tekercset csak arra lett figyelmes, hogy maguk körül hirtelen össze esett mindenki. Koujiro volt katonához méltó testalkattal rendelkezett és egyből rántotta is elő a kardját. A másik egy alacsony tömzsi alkat volt látszólag fegyvertelenül. A célpont arra lett figyelmes, hogy az egyik fa mögül megindul felé egy árny. Egyből készült a támadásra, de amint elé ért kitért tőle és egy mögötte lévő alak vetette rá magát. Ő a kardja markolatával megpróbálta leütni, de az, szinte meg se érezte. Koujiro azt, viszont igen, hogy valami hosszú kötélszerű dolog határozottan szinte körül siklik rajta. Át a nyakán, bele a szájába, körbe a karján, amit le is fog. Ahogy megpróbálta harapni érezte, hogy kemény és a fa ízét a szájában. Aztán hirtelen csattanás a tarkóján és elájult. Ginoo ezek után a láthatatlan csapdától egy helyben vergődő másik alakhoz lépett oda és csapott annak is a feje hátuljára a botjával, amit aztán visszatekert az övére. Vetett még egy pillantást a földön fekvő halottakra és elfogta a rossz érzés. Mikor kilőtte azokat a kunkai-okat szinte csak egy pillanat volt. Mégis öt élet. Az első gyilkosságok. Rian érkezett oda hozzá, aki szintén megnézte a halottakat.
-Meg kéne azokat kötözni. Ezeket meg…
-Vigyük innen.
 
 
A városfalakon kívül állt a két ANBU növendék egy kis máglya körül. Természetesen nem a végtisztesség volt a célja hanem az, hogy felismerhetetlenné tegyék az áldozatokat. A két elfogott személy drótokba tekerve várt a szállításra. Ginoo bámulta a tüzet. Rian-chan odalépett mellé.
-Jól vagy.
A madármaszk szó nélkül bólintott.
-Mennünk kéne. Mihamarabb biztos helyre vinni őket.
A lány szótlanul így is tett. Azon járt az esze, hogy segíthetett volna a fiúnak és hogy mindig ez lesz-e? Eljön majd az idő, hogy ő lesz abban a helyzetben, mint a másik? Ginoo fejében pedig az járt, hogy minden olyan gyorsan történt. Szinte fel se fogta. Érezte az idegességet, eljött az idő és megtörtént. Vajon mennyire változtatta őt meg az ANBU? Ha úgy alakul a sokat emlegetett társ feláldozása is ilyen gyorsan fog megtörténni? A hazaút során visszafelé se sokat beszéltek.








Felhasznált: 5 kunai

A fák és a bokrok sok rejtekhelyet adtak és már kezdett lemenni a nap is. A helyzet határozottan nekik kedvezett. Egy hete kapta meg Ginoo a levelet, hogy teljes felszerelésben, maszkban jelenjen meg az erdő azon pontján ahol először találkozott a mesterével. A megbeszélt találkozási időponthoz érni már nem volt sok ideje, úgyhogy tényleg igyekeznie kellett, hogy el ne késsen. Alaposan meg kellett húznia a tempót, de sikerült. Akumi-sensei már várta. Mikor első alkalommal itt találkoztak akkor a nő az árnyakból támadta meg és egy hatalmas sziklával agyon akarta nyomni. Most szerencsére nem. Csak szótlanul várt a csendet pedig Ginoo se törte meg. Miután kis késéssel Rian-chan is megérkezett akkor, míg a lány az ezért kapott büntető guggolásait végezte a macska maszkos nő elmondta a feladatukat. A tűz és víz országhatárának közelébe küldték őket ahol egy kereskedő kocsijára kell lecsapniuk. Egy fontos tekercset lopott el és vissza kell szerezniük a legnagyobb titokban. Túlélő nem maradhat. Akumi-sensei úgy fogalmazott, hogy egy ANBU-ne számára ez rutin feladat. Ginoo-nak valahogy rossz érzése volt ettől. Eddig csak önvédelemből ölt egy kereskedő viszont nem hiszi, hogy okozhat számára akkora veszélyt, hogy azért kelljen megölnie. Ezeket a kétségeit megtartotta magának az út során, amit erőltetett tempóban tettek meg. Akumi-sensei nem sokat beszélt. Nagyrészt csak a küldetéssel kapcsolatban. Az első dolguk az lesz, hogy az egyik közeli faluban a legkevésbé feltűnően megérdeklődjék járt-e már ott az általuk keresett kereskedő, ha igen merre ment tovább, ott van-e még és ha igen akkor megfelelő helyszínt kell keresniük a rajtaütésre. Az odaút másfél napot vett igénybe. Szerencsére semmi komplikáció nem jött közbe. A faluhoz érve bár, azt hinné az ember, hogy a háború közelsége rossz hatással van a helyi gazdaságra, de Ginoo-nak lehetősége volt megfigyelni, hogy, hogy ez nem minden esetben van így. A háború lehetőség és sok ezt kihasználó kereskedő, kézműves, gyógyító, szélhámos vagy szerencsevadász feltűnt itt. Nekik köszönhetően megélénkült itt egy kicsit az élet, ami miatt a biztonságra is jobban oda kellett figyelni. Több városőr is járőrözött, mint szokás. Azon is elgondolkozott a fiú, hogy ha ő a másik ország kéme lenne, akkor kihasználná a lehetőséget és most épülne be ide. Létrehozhat egy kommunikációs állomást és jelenthet innen haza. Persze az nem volt feladatuk, hogy ilyesmi miatt aggódjanak, hanem a saját dolgukkal kellett törődjenek. Mikor megbizonyosodtak róla, hogy az ő kereskedőjüket még nem látták erre akkor nekiálltak felderíteni a helyet. Míg az egyikük pihent, valaki megfigyelte az utakat és a fogadókat, a másik pedig a környéket vizsgálta meg. Nehéz volt megszokni ezt a rendszert pihenés szempontjából, de úgy alakult, hogy volt rá idejük. Indulásuk után az ötödik napra érkezett meg a kereskedő. A környéket már mindannyijuknak volt ideje kiismerni és a várost is annyira, hogy tudják jelenleg ott egy rajtaütés különösen kockázatos lenne. Sok az őr és a civil is. Ha kicsalnák vagy kivárnák, hogy egy kevésbé zsúfolt helyen legyen úgy még megoldható is volna, de mindenképp nagy a kockázat. Ahogy annak is, hogy a lopott tekercstől megszabadul. Akumi-sensei úgy döntött folyamatosan szemmel tartják, megvárják míg tovább indul és csapdát állítanak neki. A városban töltött ideje alatt a célpont nem kerülte a feltűnést, sőt szinte csak olyan helyeken járt ahol sokan vannak. Nem vetette meg az alkoholt se, nem tartózkodott idegenek társaságától és egyáltalán nem tűnt idegesnek se. Ginoo ezt furcsának tartotta, de a sensei csak annyit mondott rá, hogy bizonyára nem tudja, hogy megfigyelik. Két napot töltött ott majd továbbindult. Rian-channak hála meg tudták állapítani, hogy a kocsison és a kereskedőn kívül két személy van még a kocsiban. Mindkettő chunin szintű chakra használó. Ez kicsit megkavarta a dolgokat. Nem számítottak ilyen ellenállásra, de Akumi-sensei nem jött zavarba. Ők nem sima nindzsák hanem az ANBU-ne tagjai. Ha problémába ütköznek, megoldják. Megbeszéltek egy jó útszakaszt, ami látszólag a szekérnek is útjába fog esni, ott robbanó jegyzetekkel rajta ütnek a kocsin, a meglepetés erejével Rian-channal ketten megtámadják, Ginoo pedig hátvédként a menekülőket igyekszik feltartóztatni. Megvolt a terv már csak meg kellett valósítani. A csapatmunkára nem lehetett panasz, mindenki végezte a dolgát. A bábmester figyelte a kocsit, hogy ha bármi van előre szaladva figyelmeztethesse a lányokat. Mondjuk a mesterére nem szokott úgy gondolni, mint nőre. Inkább, mint egy gonosz szellemre vagy egy oni-ra. Jó, nem ez volt a megfelelő időpont ilyesmiken gondolkoznia. Szerencsére nem jött a tervükbe semmi gond. Újra csatlakozott a mesteréhez és Rian-chanhoz, majd tőlük átellenben az út másik oldalán az egyik fa ágán helyezkedett el, hogy alaposan rálásson mi fog történni. A szekér és a rajtuk utazók látszólag teljesen gyanútlanul közelítettek. Ahogy ezt nézte, lett egy kis rossz érzése a fiúnak. Túl lassan történt és végig kellett néznie, ahogy a halálukba mennek bele. Méghozzá a kocsis és a lovak nem is tehetnek róla. Meg kellett keményítenie a szívét. Az ANBU-ne ilyen. Meg kell szoknia. A robbanás hangjára a közeli fákról felröppentek a madarak, a lovak egyszer tudtak felnyeríteni, majd szinte egyből kilehelték a lelküket, a kocsis pedig lezuhant a bakról és nem mozdult. A kocsi kerekei kitörtek a szerkezet pedig hangos reccsenésekkel a földre csapódott. A lányok nem haboztak. Két oldalról megközelítették a kocsit, de mielőtt ők nyitották volna ki, magától kicsapódott mindkettő és egy-egy tökéletesen ugyan úgy kinéző nindzsa támadt rájuk. Mindkettő harminc körüli izmos testalkatú férfi volt. Egyszerű szürke kimonót hordtak és nem volt náluk fegyver se. Fehér hajuk hosszú volt, lófarokban hordták és volt egy heg az arcuk baloldalán, ami a nyakukig leért. Akumi sensei közelharcba keveredett az ellenfelével és Rian-chan is megpróbált, de meglepte mikor az a puszta kezével lökte félre a pengét, majd a ruhájánál megragadva elhajította és pár kézjel után a kezét a földre téve több oszlopot is kiemelt onnan, ami nem kicsit akadályozta a harctér belátását. Ginoo épp készült rá, hogy chakrafonalakkal letisztítsa azt, mikor meglátott két személyt onnan ahol Rian-chan volt elfelé menekülni a fák irányába. Az egyik minden bizonnyal a kereskedő volt a díszes ruházata és az alapján, hogy úgy szorította magához a csomagját mintha az élete függne tőle. Pedig, pont amiatt, ami abban volt került veszélybe az élete. A másik pedig a chakra használó lehetett. A testalkata alapján férfi lehetett. Szalmakalap volt rajta, a hosszú fekete haja leért a csípőéig és fekete kimonót viselt. A kezében pedig egy zsák volt. Lehet abban van az ellopott tekercs?
~Szóval csak figyelemelterelés, hogy megszökjenek és az-az egy fel tudja a sensei-éket. Tapasztalt ellenfelek. Vagy rögtönözték vagy tudták, hogy támadni fogunk.~
-Ketten menekülnek kelet felé. Utánuk megyek!
Szólt a harcoló lányoknak majd úgy is tett, ahogy mondta. Lehet, hogy nem bölcs dolog felfedni magát, de nem elárulni, hogy merre menekült a kereskedő pedig veszélyezteti a küldetést. Nem jutott messzire mikor váratlanul shurikenek repültek felé. Alig tudott kitérni előlük. Az irányukba nézve pedig jött az újabb meglepetés. A szalmakalapos chakrahasználó és mellette még négy maszkos nindzsa. Fejpánt egyiken se volt. A szalmakalapos széles vigyorral nézett a fiúra és teljes magabiztossággal szólalt meg.
-Nem hallottál még róla, hogy nem bölcs dolog szétválni? Most belefutottál a csapdánkba.
Erre Ginoo nem számított. Rian-chan se érzékelt másokat. Ez nagyon fura. Tényleg várták volna őket? Idegesen nézett a maszkosokra, akik szintén feszülten figyelték. Ennyivel egyszerre nem bír el. A kereskedő pedig meglóg. A legbiztonságosabb az volna, ha meglógna előlük és csatlakozna a többiekhez. Ennyi ellenféllel a nyakában nem tudná a kereskedőt se üldözni. Gyorsan mozdult és a combján lévő shurikentartóból kirántotta mind az öt shurikent, egy chakrafonállal összekötötte őket majd az ellenfelei felé kilőtt egyet-egyet és megindult a legközelebbi fa felé. A szemét közben nem vette le az nindzsákról, így láthatta, ahogy a négy maszkos amint elérték a shurikenek füstté váltak, a szalmakalapos pedig épphogy elhajolt. Látszott rajta, hogy ezzel sikerült meglepni. Mindketten meglepték a másikat. Ha nem tartja még szemmel a lehetséges üldözőit, hanem fejvesztve menekül előlük, akkor a bábmestert átveri a másik. Idegesítő érzés volt.
-Heh! Ezzel megleptél kölyök! Úgy látszik nem csak díszből hordod, azt a maszkot. De jobban teszed ha tényleg húzod a nyúlcipőt mert ennél jobb trükköket is tudok.
A magabiztos vigyor hamar visszakerült a fickó képére. Rian-chan, azt mondta chunin szintű, úgyhogy biztos nem hazudik a tudásáról. Viszont Ginoo, azt is átlátta mi ennek a beszélgetésnek a célja. Az előző jutsuval és ezzel a fenyegetéssel is csak az időt húzza a másik, hogy a kereskedő megléphessen. Ginoo-nak meg nem volt ideje rá. Most az övtáskájába nyúlt és onnan hajított felé egy kunai-t, majd próbált meg elfutni. Közben egyet kézbe is kapott. Kígyó ott van az övén, de attól még nem árt, ha van fegyver a kezében. Kis időre lerázta a kalapost, de a maga mellől meghallott éles fütty jelezte, hogy jól tette, hogy nem fegyvertelenül fut. Mikor odanézett egy zsákot látott maga felé repülni. A zsák mögött pedig a szalmakalapost és annak a vigyorát. Meg, azt ahogy ismerős mozdulatot tesz az ujjával. Chakrafonál. A zsák szája ki is nyílt és a fiú láthatta a nem túl vidám minden bizonnyal mérges kígyót benne. Beledobta a kezében tartott kunai-t és még a zsák útjából is kihajolt. Az ismeretlen pedig vidáman felkacagott.
-Tényleg jók a reflexeid fiú. Ha lefagytál volna már halott lennél. Viszont sajnos a fogócskának most már tényleg vége. Pedig szívesen játszanék még veled.
Azzal előre lendítette a haját és abból több tucat senbon béretű fekete tű indult meg a fiú felé. Ginoo gyorsan bevetette magát egy fa mögé, de így is eltalálták. A bal karjába és a combjába is belefúródtak a következő pillanatban már ismét hajszállakká váló tűk.
~Remélem nem mérgező.~
-Sérülten már tényleg esélyed sincs ellenem. Meglógni se tudsz. Hagyjuk ezt mára! Menj haza, nem szeretek gyerekeket ölni.
Ginoo is belátta, hogy lerázni már tényleg nem fogja tudni a másikat, aki neki hátat fordítva el tervezett sétálni. Az üldözést viszont ettől még nem tervezte feladni az ANBU-ne shinjin. Mielőbb el kell intéznie ezt a nindzsát, majd a kereskedő után erednie. Eljött az idő, hogy ő is támadjon. Kígyót leeresztette a földre majd kivette a táskájából a tekercset és az egyik fuuma shurikent. Kígyót fű takarásában széles ívben indította meg a nindzsa felé, ő meg kilépve a fa mögül felé hajította a fegyverét. Ez a mozdulata elég feltűnő volt, hogy a kalapos hátrakapja a fejét és lássa mit csinál. Elhúzva a száját pár kézjellel meghosszabbította a haját és azzal kapta el a felé dobott fegyvert. Ginoo nem fejezte még be, a lábával kihajtotta maga elé a tekercsét, megidézte Majmot és őt is felé küldte. Ez meglepte a szalmakalapost és a hajában tartott fuuma shurikennel csapott a báb felé, akit sikerült távol tartania magától, de a fűből mellőle kicsapódó lándzsa már teljesen váratlanul érte. Elhajolt előle, de az a nyakára tekeredett és elkezdte szorítani. A jutsuját elengedte és próbált a kezével ellenállni, de nem tudott. Túl erős volt a szorítás. A magabiztos vigyora lehullott és dühösen vicsorgott a maszkos kölyökre, aki így elkapta őt. Egy trükkje maradt még. Pár kézjel után a szalmakalapja lerepült a fejétől és megindult a fiú felé. Ez volt az utolsó dolog amit látott, ugyanis a következő pillanatban hangos reccsenéssel tört el a nyaka. Ginoo nem akarta megölni. Csak addig fojtani míg elveszti az eszméletét, de a másik elintézte, hogy arra ne legyen ideje. És nagyon másra se. A sérült lábával már nem tudott elég gyorsan kitérni, fegyver nem volt a keze ügyében, úgyhogy a védtelen karját tette maga elé. Nem volt sok ideje átgondolni, hogy vajon mennyire fogja tudni felfogni az ismeretlen támadást a puszta keze. Felfogja-e vagy ha igen akkor utána tudja-e még használni, milyen lesz fél kézzel bábokat szerelni… Szerencséjére nem is kellett megtapasztalnia hisz szinte az utolsó pillanatban csapta félre a halálos szalmakalapot az éppen időben érkező Rian-chan. Látszott a lányon, hogy ő is komoly harcon lehet túl. Tiszta sár volt a ruhája.
-Ginoo jó vagy?
Lépett azonnal hozzá és nézte meg az enyhén vérző sebeit. Hogy a nevén szólította küldetés közben az nem volt ANBU-ne-hez méltó, de ebben a helyzetben nem volt a fiú olyan hangulatban, hogy ezt jelezze neki. Őszintén szólva örült annak, hogy maradt még erő a lábában azok után, hogy az előbb menekült meg a haláltól. Sóhajtott hát egy nagyot majd a szokásos érzelemmentes hangján, amibe egy kis fáradtság vegyült szólalt meg.
-Nem súlyos. Menj a kereskedő után! A nyomodban leszek.
A maszk, ami mögött a lány arca volt bólintott és elszaladt. A tempót Ginoo nem tudta tartani fájó lábbal. Az időközben érkező Akumi-sensei is megelőzte. Rian- chan a szenzorképességeivel megtalálta a kereskedőt, az érkező nő meg egyetlenül kivégezte míg az, az életéért könyörgött a lánynak. Meglepő módon Ginoo nem kapott komolyabb leszidást. Csak egy kicsit amiért a célpontot szem elől tévesztette. Nem kapni komoly leszidást egy küldetés után vajon dicséretnek számít a macska maszkos nőtől?