Chen Yuen Lung

**Chen** Csüt. Okt. 30 2014, 16:53

Kóborló Kárhozott

1 .szín

Szereplők:
·         Hana, mint a fiatal Lan
·         Juurik, a főszereplő, mint dolgos családfő Shun
·         Nana, mint családanya Lin
·         Genki, titokzatos alak Gorou

Első jelenet
Helyszín: Falu melletti rizsmező. Távolban látszódnak a házak árnyéka, és még meg nem érett rizs mindenfelé. Egyetlen kicsiny tiszta pocsolya.

Tiszta vizű pocsolyában Lan játszadozik. Kedves kis éneket dúdol a „Szelíd gesztenyefa alatt” címűt, aminek a szövegét még nem érthetjük. A zene szépen követi a darabot, csak egy shamisen hangja szól. A dal, és a fények lassan erősödnek, ahogy ténylegesen meg lehet figyelni a színpadot, és az egész teret. Lan végre belekezd a szövegbe is, és ezzel egy időben egyre érthetőbb, és hangosabb lesz.
A dal utolsó versszakában két árnyék tűnik fel a sarokban. Mielőtt még igazán baljóslatú lehetne , belépnek a gyerek szülei. Shun és Lin egy ideig állnak, majd ők is bekapcsolódnak az utolsó sorokba. Lan ekkor veszi észre őket és boldogan szalad a karjaikba.
Pár anyai intelem, kevéske apa megbocsájtás a koszos ruha, és a hosszú elmaradás miatt. Majd az idő elmaradása miatt visszaindulnak a faluba.

Második jelenet
Helyszín: A családi ház belseje

A család mindennapi életébe csöppenünk bele. Kicsi átlagos ház, átlagos család, az Shun az apa éppen munkába készül. Lan hasonlóan játékos, és koszos. Ahogy egy gyerekhez illik. Lin az anya búcsúcsókkal válik el férjétől. Az arcán bizalomgerjesztő mosoly. Ám mikor az ajtó csapódik a mosoly grimasszá válik.
A lány szűkölni kezd. A koto felhangzik legmélyebb húrok pengnek, a jelenet baljóslatúságát kiemelve. A Lan behúzódik Lin elől a sarokba. És akkor az anya boszorkányosan rikácsoló hangon szidalmazni kezdi a gyerekét. A viselkedését, a ruháját, a mocskos arcát, és végül egy hatalmas pofonba végződik. Lan keservesen sírni kezd, ő nem érdemelte ezt meg, ő csak játszott mint minden más gyerek. A pofon egy üstdob erejével vág a darab közepébe, és zárja le a második jelenetet.

Harmadik jelenet
Helyszín: A falu utcája

Lan egyedül sír az egyik ház hátsó falánál. Hangosan szipog, és törölgeti könnyeit. Apja hangját hallja meg, nem akarja magát gyengének mutatni. A régi dalt próbálja énekelni, hogy erőt merítsen belőle. De oly keservesen, hogy az embernek belefacsarodik a szíve is. Végül csak sikerül felül kerekednie magán, és mosolyt erőltetnie magára.
Shun rátalál lányára, és először megrója hogy elszaladt, és már esteledik, de megenyhül a szíve. Ő az egyetlen lánya, mindent megtenne érte. Lassan sétálnak vissza a házukba, és az apának csak lassan esik le hogy valami nincs rendben. Végül megállásra, és színvallásra bírja a lányát.
Lan elmondja, hogy mikor az apja nem látja az anyja szörnyűen bán vele. Elmond mindent, hogy mit kell kiállnia, és mit tesz vele, mikor az apa nem figyel. Ám erről nem beszélt mert szereti az anyját bármilyen is.
Ezután halálos néma csendben sétálnak vissza a házukba. Az anya félelmetes mosollyal várja őket.

Negyedik jelenet
Helyszín: A család otthona mögött

Shun türelmetlenül várakozik. Toporog, járkál, és magában beszél. Mintha valami őrült lenne, az arca már nem olyan vidám, és már nem is olyan boldog. A shakuhachi magas hangja adja meg a baljóslatú előzményt a jelentnek. A színpad oldalából egy sötét alak jelenik meg. Lopva közeledik, szinte észrevétlen, és Shun sem észleli míg meg nem szólítja.
Halkan suttognak, mintha csak ketten lennének, de természetesen mindenki hallja. A sötét alak természetesen Gorou, a jelmeze arra következtethetnek a nézők hogy maga a gonosz, és nem is tévednek túl sokat. Shun kétségbe van esve, nem tud mástól segítséget kérni. Lin már nem csak a lányt terrorizálja, hanem őt is, de a falusiak nem vesznek észre semmit, és nem is szabad hogy észrevegyenek. A család becsülete sokkal fontosabb.
A sötét alak egy fiolát ad Shunnak, hogy használja jól. De mielőtt még a kezébe adná, fizetségül csak egy valamit kér. Nem pénzt, és még csak nem is terményt, hanem egy szívességet. Amit majd egyszer meg kell fizetnie.

2.szín

Szereplők:
·         Hana, mint a fiatal Lan
·         Juurik, a főszereplő, mint dolgos családfő Shun
·         Nana, mint családanya Lin
·         Genki, titokzatos alak Gorou

Első jelenet
Helyszín: családi ház belseje
A ház teljesen csendes. Díszes és szomorú. Középen Shun áll, Lin pedig középen fekszik egy ravatali oltáron. Az anya tragikus halálát bombaként, tárjuk a nézők elé. Ekkor tűnik fel hátul a Lan a kislány. A ház sarkában ténykedik. Kissé szomorkás, kissé mélabús, ám a gyermek mindenkor talál szórakozást. Hát elfoglalja magát, és ahogy a távol nyugati országban szokták sírva vígad. Még mindig néma csend, csak néha hangzik fel egy-egy akkordnyi Samushen. Csak alájátszik Lan játékának.
Shun keserve kézzel tapintható. A ravatalhoz lép, és hatalmas sóhajokkal vágyakozik a felesége iránt. Csak hogy mindenki láthassa, hogy ő teljesen ártatlan a dologban. Ő csak azt tette, amit a szíve diktált. Meg kellett védeni szeme fényét, a lányát, különben ő neki kellett volna kínok között élnie.
A felesége halott, és most fogalma sincs mit csináljon. Lin szörnyű asszony volt, de mégis csak asszony volt, ellátta a ház körüli dolgokat, és mindent. Shun meg csak egy paraszt, aki nem ért máshoz csak a földtúráshoz. A gyereknevelés, és egy lány felnevelése, nem éppen az amivel eddig foglalkozott. Látástól vakulásig dolgozik a földeken, hogy este várja a felesége, és a meleg ház. Ami így biztosan nem lehetséges, hogyan csinálja ezt egyedül. Az elkeseredés a tetőfokára hát. A húrok fájdalmasan pendülnek, csak hogy a hangulat még áthatóbb legyen.
Ekkor a szörnyűség közepette egy éteri hang szólal meg. A kislány magába mélyülve dalolja a gyerekdalt. A keserűség közepette a gyerek a boldogság. A kislányt nem lehet egyedül hagyni, nem lehet elhagyni, vagy eladni. Maradni kell és az apa erre rájön. Sokkal nehezebb lesz az élete, és vért fog izzadni, de megteszi a lányáért. A kislányt felkapja, és együtt fejezik be a dalt, mint az első színben. Az anya ravatalánál fejezik be a lassú táncot hozzá.

Második jelenet
Helyszín: családi ház belseje

Az egész ház fel van túrva. Minden összehajigálva, koszos, és piszkos. Kislány sincs a legjobb bőrben, hát még az apa. Shun serénykedik. Sok munka szinte lehetetlen megoldani, de magának köszönheti. Ám még így is hogy sokkal nehezebb minden mosolyog. Mert igaz szűkösen, de boldogan élnek Lan-nal. Shun Lan-ra néz, erőt gyűjt belőle, és a nehézségek ellenére, még keményebben kezd dolgozni. Hosszú dal, elnyújtott dallamok, a munkáról, és az eltökéltségről. Közben a ház szépen átalakul, rendezett, és gondozott lett. Lan is feltűnik, hogy segítsen, és végül látványos átalakulással rendes életet kezdenek el élni.
Befejezésképpen feltűnik egy falusi és bejelenti készülni kell a Szellemek ünnepe.

Harmadik jelenet
Helyszín: A falu utcája

Már az ünnepség a közepén tart. Az étkek és ajándékok már felkészítettek az áldozatra. A szellemek, és az emberek együtt ünneplik ezt a jeles napot. Akik visszatértek a másvilágból örülnek, hogy szeretteiket láthatják még ha csak egy pillanatra is.
A falusiak mind keresik kit régen elvesztettek, és megható történeteket mondanak el róluk, míg végül az Shun-ra kerül a sor. A feleségét nem akarja megtalálni, de mikor sikerül neki, akkor már nincs visszaút. A keserve fokozhatatlan, a férfi találkozik a nővel akivel végzett, hogy boldog legyen. A nő szitkok millióit mondja el, a férfit okolja, és megátkozza. A férfi tagad, és tűr, ameddig csak tud. De végül megtörten jön ki a beszélgetésből. Míg végül meghallja a nevető csilingelő hangot. A lányáét, aki éppen ekkor tűnik fel hátul, és nevetve táncol. Mindenki nagyon jól érzi magát.
De a dalokba néha egy-egy fals hang kerül, ahogy a falusi boldog arcok között is néha feltűnik egy-egy sötét kivehetetlen alak.
És mikor a vigasság a tetőfokára hág belép a középpontba Gorou a banditák vezére. A zene megannyi fals hangja összeáll, és belőle válik ki maga a gonosz. Gorou elmondja miért is jött, a banditái is kilépnek a napvilágra, és elkezdődik a rablás. Mindenki menekül, és pánikol, tűz és hamuvá válik minden. A káosz közepén elsötétedik minden, és nem lesz mutatva semmi szörnyűség a közönség felé.

Negyedik jelenet
Helyszín: a falu utcája

Telis-tele van minden romokkal, és kiégett házakkal. A földön megannyi tetem, egyik sem mozdul már. Középen valahol aranyszínű fürtök sejlenek fel. Mutatva ezzel a szörnyűséget. Mi az apára vár. A zene halk, és keserves. Távoli léptek hallatszódnak a nagy ürességben. Egy árny tűnik fel, meggyötörten, görnyedten és fáradtan. Shun az. A holtak között kotorászik, a lányát keresi, de nem találja. Nem akarja megtalálni.
Keserű, fájdalmas nyögéseket hallat, és félre beszél. Míg végül ráakad a szőke hajra. Kevés pakolást követően rátalál a lány holtestére. Az apa keservesen sír, és nem hiszi el, hogy ez az ő lánya lenne. Az összetört test, nem hasonlít a gyerekére.
Gorou jelenik meg, már rajtuk kívül senki nincs élő a faluban. A banditák mindenkivel végeztek, csak Shunnal nem. Gorou odahajol a volt apához, és megköszöni neki a segítségét. Shun mondta el, hol és mikor támadjanak, azt hitte csak a raktárt akarják kifosztani, erre a pusztításra nem számított.
Gorou rájön Shun elvesztette már az eszét, nem lát világosan, és már nem is fog. A fegyverét elővéve döntést előtt áll. Már mindenkit elpusztított a faluban, csak egy nyomorult őrültet nem. Hát csak egy csapáson múlik, hogy ténylegesen bevégezze, de felébred benne valami. A sors akarja így-e, vagy csak az emberi kegyetlenség határtalan. A fegyvert elrakja, és azt mondja Shunnak. Ez nem Lan, ő elmenekült, és meg kell keresnie.
Shun rájön ez nem az ő lánya, biztos elmenekült a banditák elől. Feláll összeszedi magát, és megtörten és szinte élőhalottként megindul a világba. Megkeresni a nem létező lányát. Olyan küldetést vállalva, aminek soha nem lesz vége.
A darab a rablóvezér szavaival záródik, narrálja a történteket, és közli a közönséggel a súlyos szavakat, hogy a férfi soha nem fog megállni, mert a célja igaz világos, de soha nem fejezheti be, mert aki lepaktál a gonosszal nem végezheti jól, ezért születik hát meg a Kóborló Kárhozott.

Vége

"A vízhordó lány, és a bandita"

Oly varázslatos estén mint a mai, a hold fénye bevilágítja fák leveleit, megannyi gyémántként világítják meg a megfáradt munkásokat. Hazafelé tartanak az egész napos munkából, ahol családjuk várja őket. Az éjszakában egy lány csatangol. Ő Ai. - Tűnik fel először Pille, lassan lépegettetem a mű fák között. Ide-oda billeg, kinek nincs sürgős dolga, de mégis van célja. Tévedhetetlenül halad egyenesen. - A hóbortos lánya az Akemy család tagja. A bátyjai, és apja este hazatért, és hogy ne legyen útba anyja elküldte friss vízért a patakhoz. Valami hasznát is legyen. Ám a lány nem siet, szereti az erdőt, ilyenkor egyedül lehet a saját gondolataival. Az pedig van neki több is mint kellene. Az esze mindig máson jár, hogy a tücsköket kergeti - Ekkor Pille megtorpan, az egyik díszlet fa mögül kikukucskál, csak egy kicsit több ideig marad mozdulatlan mint egy pillanat, hogy a szemnek alig követhető mozdulattal vetődjön el a következőben. A fűbe hasal, meghempergőzik benne, "szoknyája" magasra hát, és játékosság nem akar alábbhagyni. Újra és újra ugrik, míg csak "kezében" nem tart valamit - a bogarak legnagyobb sajnálatára. Játszik velük, élvezi az apró testüket, a percegésüket, és még aprócska dalokat is énekel nekik miközben ropja ügyes táncát hozzá. - Pörgetem Pillét a saját tengelye körül, míg csak bele nem szédülök, egyre gyorsabban, és gyorsabban, végül mikor már eléggé elhúztam a színes "ruházatának" kápráztató varázsát, elfektetem a földön. - De nem bántja őket, még egy szúnyogot sem ütött le soha életében. Együtt él a természettel, és úgy ismeri az erdőt, mint saját tenyerét. - Hagyom had ismerje fel mindenki magát, vagy valamelyik rokonát benne, had húzódjanak azok a szájak vigyorra, és bólogassanak a fejek. Na most jöhet a gonosz.

Pillét felállítom, és tovább ropja útját, ám mielőtt még elérné a színpad szélét a díszletfa mögött megjelenik egy méretes has. Ha szerencsém van a gyerekek felharsannak. A nagy pocakot követi a méretes arcszőrzet, és a gonosz tekintet. Leskelődik, elég rosszul Pille után, hogy az izgalmat maguk a nézők is átérezzék. A nagy hangzavarra pille megfordul, és mielőtt még bármi is történhetne, megtorpan, és tesz pár lépést visszafele. Körül-körül nézve, hogy merre is lehet az a veszély, amire a gyerek hívták fel a figyelmet. Közben mintha csak egy árny lenne, egyik díszlet fa mögül, a másikra viszem, csak egy árnyék látszik, na meg azaz elmaradhatatlan fa mögüli kikukucskálás.

- Ai nem is sejti hogy valaki leskelődik utána, a szerencsétlen lány nem is tudja, hogy a leggonoszabb bandita az, a nagy Yao városok kifosztója. Még nézelődik Pille persze a rossz irányba, és nem is tudva róla, hogy mögötte becserkészi Tukó. Míg csak egy lépésre nem lesz mögötte. Vaskos kezek kinyúlnak a lány felé, lassan had jöjjön izgalomba a gyerek sereg, és hágjon egekig a sivalkodás. Míg csak Ai meg nem fordul, és hátra nem tántorodik a látványtól. Hátrál, míg Tukó elnagyolt mozdulatokkal követi, látszik rajta a gonoszság, és a rossz akarás. A pillanatok gyorsan telnek, ahogy feltehetően a nézők is egyre hangosabban kiabálnak a főhősnőért. Ám ahogy a színpad úgy a AI hátrálása is megakad egy díszletfán.

- Én vagyok Yao a gonoszak leggonoszabbika, a faludat figyeltem fiatal lány. Előbb meg akartam támadni a falvadat, de könnyebben is ki tudom fosztani. Most el foglak rabolni, a váltságdíjból jól fogok élni sokáig. - A leggonosszabb, és nevettségesebb hangomon adom elő a dolgot. A mondat végeztével Tukó ráveti magát Pillére. Kecses női mozdulattal lép félre, hogy az esetlen báb vicces mozdulattal kenődjön fel a fára. Ai már iramodik is neki, kerülgeti a fákat, és mire Yao összeszedi magát, már majd fél színpadra van. Tuko lassú vontatottan szalad utána, még tán a lihegése is hallatszik ha valaki nagyon figyel. Pille szalad előtte, a távolság egyre fogy, míg már csak egy lépés választja el őket. Ekkor Pille a fák között kezd el cikázni, egy-egy ágat megérint, az pedig mintha csak pont így lett volna tervezve minden egyes alkalommal arcon csapja Tukót. Vicces mozgással tűri a csapásokat, és egyre lassabban és fáradtabban üldözi a lányt. A jelenet annyiszor játszódik le amennyiszer csak szükséges, hogy a kedvet fenntartsa. Míg végül mégis csak sikerült sarokba szorítani. Tukó még lép egy nehezet, míg Pille csak reszket a fatörzsnek támaszkodva.

- Elég legyen már a rohanásból! - Adom elő a lehető legmeggyötörttebb hangomon. Fújtatok és lihegek, minden szavamban a kimerültség érződik. - Most már az enyém vagy, úgyhogy ne szaladj tovább! - Végül térdeire támaszkodva liheg még párat, hogy érzékeltesse őt jobban megviselte a dolog, mint magát az üldözöttet. Lassan feltápászkodik, és lép egy félelmeteset előre. Majd még egyet, és már mindenki tudja hogy szegény lányt egyik isten sem fogja már megmenteni. A közönség remélhetőleg visszafojtott lélegzettel várja a csúcspontot.

Ekkor jön az amire senki nem számított Pille hátranyúl a fa takarásából, hozzájuk képest egy eléggé elnagyolt husángot emel ki. Mindenki megdermed, és kivárom a megfelelő pillanatot hogy Tukó is megremegve vegye észre, hogy megfordult a szerencséje. A hatásszünet végeztével lecsap a bot, újra és újra, jajjgat Tukó, örül a nép, és az egész erdőn keresztül elveri a rablót. Fától fáig repül, földről pattan, és nincs menekvés a fadarab felér a lombkoronáig, és elég hosszú, hogy biztonságos távolságból ossza a békítő pofonokat. A közönség meg harsog a nevetéstől. Ezt pedig már bármeddig lehet húzni, vagy tamtamra, egyszerű dallamra, vagy csak a gyerekek harsogására. A darab zárásaként, mikor már mindenki feldolgozta a darab utolsó vicces mozzanatát is, Tukó lehuppan a földre, és félreérthetetlen hangot hallatva ereszti ki magából a megfáradt gőzt. Hogy lezárása lehessen a kis műnek. Ai pedig eldobva botját fütyörészve sétál el. Leereszkedik a sötétség a színpadra, és jöhet a tapsvihar, meg az örömujjongás.

Nem új bővítménynek szánom, csak ide is berakom ne kelljen mindig a kalandban keresnem....

Jiraiya Kedd Május 12 2015, 14:58

Huuuu!

EZ most akkor mi is akar lenni? Csak érdekelne. Amúgy tetszik, bármi is ez. Azt látom, hogy egy darab forgatókönyve, de mégis hogyan, vagy mi?

Chen Yuen Lung

Chen Yuen Lung

Re: Chen Yuen Lung