Shirou Tavara

Mesélő: Deidara
Résztvevők: Sauru Dakku , Sauru Masukaru
A küldetés neve:
- 2009.06 - Az Öreg jounin

A Föld Országa :: Iwagakure - A Sziklák Közt Rejtőző Falu :: Kiképzőterep 1. 2. 3.

Shirou-nak ez volt elette egyik legnagyobb napja. Sikeres genin vizsga, már megvan a csapat jounin-ja és látásból ismeri a csapatársakat is. És ma volt az első nap, mikor is együtt voltak egy helyen, gyakoroltak és ismerkedtek. Fontos nap egy csapat életében és Shirou ezen a reggelen tud elaludni.

Fáradtan sietett a kiképzőterepre, melyet az előző nap közöltek velük. És mire Shirou odaért a gyakorlás már nagyon is élt. Talán éppen ezért csendesen nézte végig jövőbeli társai próbálkozását a sensei ellen és szinte az első pillanattól leszűrhető volt. A feladat, hogy a sensei-t vagy megsebezni vagy pedig megütni kell. És ez nem állt messze az igásságtól. De mégis ki kell térnem valamire, melyen megakadt a fiatal genin szeme. A boton melyet az öreg férfi használt és olyanokra volt vele képes, melyek egyértelműen arra utaltak, hogy bizony itt valami turpisság van.

És a következő körben már a Shirou is részt vett. Beköszönt és letudva az ismerkedős részt, a társak közölték is vele, hogy mi a feladat. És milyen véletlen, a genin eltalálta. A férfit kellett csupán megütni, bár ez roppantul nehéznek tűnt ezen a szinten. De hiába akart egyűt működni a társakkal, a fivérekkel, ez valahogy nem jött össze. Meg sem hallgatták és Shirou végignézte, ahogyan elbuknak. Végig nézte, ahogyan Dakku majdnem eltöri a lábát a fán, melyet egy rúgással ki akart dönteni és eközben el is pirult, hiszen másik társa Masukaru egy meztelen lány képét vette fel és ez volt az első alkalom, hogy a fiú egy meztelen lányt látott ilyen közelről. De minden hiába, a jounin-on nem fogtak ki. De arra pont elé volt ez a kis idő, hogy fiatal főhős előkészítsen egy kis ajándékot a sensei-nek. Két kunai-t, melyek markolatára robbanócímkét helyezett.

És jött a második kör és ebben már Shirou is részt vett. Shurikenekkel támadta a férfit, és hasonlóan tett Masukaru is, ahogyan Dakku hátulról próbálta meglepni a férfit. Sikertelenül és mindhiába segített be rokonának Masukaru csak ennyit értek el, hogy a jounin egy ügyes mozdulattal ártalmatlanná tette őket, de az utolsó pillanatban azért közbelépett, nehogy már a geninek megsérüljenek. De mégis ekkor derült fény, hogy mi is a titka a botnak. Alig látható zsinegek, melyekkel megmentette a két genint a nyaktöréstől. akaratlanul is elárulta magát a férfi és nem volt ideje magyarázkodni. A két rokon azonnal támadtak rá és nem hagyták békén, és ez elég volt ahhoz, hogy Shirou titokban a fák takarásában a jounin hát mögé kerülhessen.

A harmadik próbálkozás pedig sikert hozott. A jounin egyszer volt figyelmetlen és Shirou kegyetlenül kihasználta. Kiugrott a bokrok takarásából és hátba szúrta egy gyors mozdulattal a klónt. Igen egy klónt, mely el is tűnt a sérülés miatt és a következő pillanatban már jöttek is s dicséretek a jounin-tól, aki a föld alól jött elő. És ezután már békésen beszélték meg, hogy mik is az álmaik és céljaik, mindez az összeszokás jegyében. Dakku volt a tesók közül érdekesebb és a céljai nagyon is tetszettek Shirou-nak. Bosszúállás, ez nagyon bejött a geninnek. Nos azonban Masukaru nem volt már ilyen. Unalmas volt és nem is érdemel szót most. És Shirou? Nos ő kitalálta gyorsan, hogy ő akar lenni a legerősebb Tsuchikage és ez mellett elárult néhány dolgot a múltjáról is, a nevelőanyja kilétét és némi hobbit, főleg azt, hogy szereti fejleszteni minden téren a képességeit.

És mire feleszméltet már egy levéllel a kézben tudatosult bennük, hogy milyen elemei beállítottságúak. Dakku Suiton, Masukaru és Shirou pedig Doton. De mindez nem érdekelte őt, már hazaakart menni vagy valami normálisát csinálni és ahogyan megkapták az utasításokat, már sietett is haza és várta a holnapi napot, mely egy „D” szintű küldetést rejthetett és holnap végre találkozhat személyesen a falú Kage-javal is.

Mesélő: Deidara
Résztvevők: Sauru Dakku , Sauru Masukaru
A küldetés neve:
- 2009.08 - Az edzés és építkezés

A Föld Országa :: Ninja Akadémia :: A Tsuchikage irodája 1.

Az az éjszaka is olyan volt mind a többi, bár volt egy lényeges különbség. Shirou egyedül volt újfent. Nem ritka jelenség, főleg az anyád kunoichi és gyerek ide vagy oda, neki is muszáj bizony teljesítenie a kötelezettségeit és ezzel Shirou is tisztában volt. Nem haragudott a nőre. Ételt és utasításokat hagyott hátra a nőszemély aki három nap múlva tér vissza a jelek szerint. Hát addig is nyugta lesz a fiúnak, aki már a hólnapi napra készült. És mind egy nappal korábban most is elaludt.
Bár nem nagyon sietve de pontosan ért a megfelelő helyre és megint nem volt első, de minimum nem utolsó. Egyedül Dakku volt jelen aki a földön ült és várt, kissé mintha magában roskadva is. Végül is, mivel Shirou sem tiszteletlen köszönt neki és ha már ez megtörtént bizony kérdezősködött is. Nos ez nagy hiba volt, hiszen a fiú szüleiről is kérdezett, akik már jó ideje halottak voltak és lehet hogy tudta ezt a genin nem nagyon foglalkozott vele. Sőt még idegesítette is a társát, azzal hogy sértegette őket. Hogy miért? Az a külső szemlélő számára szinte nem is volt természetes, de Shiorunak igen is az volt. Kíváncsi volt, társa mennyire kapja fel a vizet, mennyire képes és főleg meddig mer elmenni és miért volt erre kíváncsi? Hát érdekesnek találta mindig is az emberi természetet és szerette tesztelni is őket, néha pedig nagyon is túllőtt a célón. Mind most is.
A fiú felállt és gyilkos tekintette szinte nevetésre sarkalta Shirout aki taktikus és megfontolt volt. Míg ellenfele hát hogyan is mondjam, túlságosan is mérges ahhoz, hogy ésszerűen gondolkodjon. Bár pedig ilyen helyen hadakozni, sőt esetleg vért oltani nem éppen lenne szerencsés dolog. De nem kellett féltenie saját magát, még így is félvállról vette a társát és tovább sértegetve, sőt a szokásos mosolya sem hervadt le, ami már szó szerint idegesítő volt. De ahogyan megjelent a kunai a társ kezében, muszáj lett volna megakadályozni a szeszélyes és ideges fiút, de ezt már nem ő tette meg.
Pukkanás, szidó szavak és tasli a tarkóra. Megérkezett Ganju is. Szerencsére még időben. És ahogyan kis fejmosás után beterelte őket a Kage irodájába, nos Shirou észrevette hogy bizony megjött már Masukaru is, aki testvéri módon természetesen Dakku oldalán ált és keményen beszólt Shiri-nek is. Nos ő pedig mit csinált? Semmit, mert nem volt itt az ideje ennek. És odabent érdekes kis dolgok derültek ki. Na de sorjában. Ganju a jelenlegi Tsuchikage apja, és Ganju nem volt Kage! És még valami, a napi munka két „D” szintű küldetés, ami hát szemétszedés és házépítés. Nehéz és alávaló munka de valakinek meg kell csinálnia.

A Föld Országa :: Nark folyó 2. 3.

Irány a koszos és gusztustalan Nark folyó. És ahogyan csendben odasétált a három díszpinty, nos megint jött a rinyálás. Mi ez genin munka? Nem bérmunka! És bár ezzel Shirou is egyetértett, úgy gondolta hogy most őneki is be kéne már szólni a társainak, aki hát nagyon nagy szájúak voltak és ezért főleg idegesítették, de inkább zavarták a fiút. De egyszer osztotta le őket normálisan, akkor is ő kapott, bár most a társaival együtt. Szóval hiába koptatta a száját mind ő mind a társak végül is neki kellett állni a feladatnak. 70 literes, kék színű szemeteszsákot kellett teletölteniük, ami jó egy óra vagy másfél óra alatt de sikerült is, bár elégé nagy nehezen. És ez idő nagyon is csendben telt, egy kisebb jelenetet leszámítva.
Mikor is Dakku egy barátságosnak mondható és a csapatmunkára hajlamot mutatót szavakat mondott neki. és melyekre Shirou egyszerűen így válaszolt:
- Csak neked esik nehezedre Sauru-kun, engem nem érdekel, hogy hogyan viselkedsz és hogyan viszonyulsz hozzám, ha a társam vagy elfogadlak, de nem foglak megérteni és nem is akarlak és inkább fojtasd a munkát és ne fecsérled az időmet. – kemény szavak voltak, de félig igazak. Shirounak egyre rosszabb kedve volt, vagyis inkább egyre csak azt akarta, hogy csináljanak s valamit. És csináltak is.
Ezután a szemétszedéses dolog után, melynek végeztének mindenki nagyon örült, jöhetett az első közös edzés. A vízen járás, mely bizony nagyon is a chakrakontrolt javította. Első fél próbálkozásnál már meg is értette a fiú hogy mi a lényege. És ezt kihasználva pár lépés sikeres is lett, de utána bizony jött a hideg zuhany és a kikászálódás a vízből. De volt ám bizony más tétje is ennek a feladatnak. Aki először sikeresen megcsinálja ezt a feladatott, bizony ő lesz a vezetője a csapatnak. És Shiri tudása megmutatkozott. Másodszori próbálkozásra sikerült neki és nemcsak járni, hanem még ugrálni is. Ő lett a vezetője a csapatnak, a két tesó legnagyobb bánatára és bizony egyedül Dakku volt az egyetlen aki valamennyire megközelítette a kellő szintet. És meg is kapták a következő feladatott!
Építkezés, melyet Shirou fog irányítani és így neki nem kell dolgoznia. És ez a tudat még jobban mosolygóssá tette a fiatal fiút.

Mesélő: Haruno Sakura
A küldetés neve:
- 2009.09 - A titkos tekercs -

A Föld Országa :: Iwagakure - A Sziklák Közt Rejtőző Falu :: Utcák 3.

Az építkezésre vezető út során megbeszélték, hogy bizony hogyan és miért is kell bizony egymáshoz bizonyulni. És kivételesen ezzel a két testvér is egyetértett, még ha lehetett is rajtuk látni, hogy nem vannak oda a dologért. de sebaj, míg a két fivér dolgozott szorgalmasan az építkezésen, addig Shirou bizony bőszen osztogatott és parancsolgatott nekik és szegényeknek engedelmeskedniük kellett. De végül is két óra kemény munka után végeztek is, és egy buksza Ryu-val gazdagodva szétváltak útjaik. De a fiú geninek, csak ekkor kezdődött el élete első nagy kalandja.
A földből egy ismeretlen ember emelkedett ki, magas, délceg és ANBU ruházatta egyből nyilvánvalóvá tette, hogy ki is és az első szavai hallatán arra is fény derült, hogy éppen ezt a kezdő genint keresi. Átadta a parancsot és ment is és a helyett kezdett bonyolódni. De nem volt mit tenni, Shirou útra kelt a parancsnak megfelelően a Tsuchikage irodája felé.

A Föld Országa :: Ninja Akadémia :: A Tsuchikage irodája 2.

És bizony az út úgy roppant el, mind a délre költöző madarak. Mindig így van, ha az ember olyan helyre megy ahova legszívesebben ilyen helyzetben utoljára menne. és miért érezte ezt a genin? A rejtélyes megjelenés, a hivatás, mind olyan idegesítő tudatlanságba sodorták Shirout ami zavarta őt. De sebaj, hamarosan ugyanis csak megérkezett és illedelmesen bekopogva a válaszra sem várva lépett be a Tsuchikage irodájába.
És innentől minden tiszta és fehér volt. Minden kérdésére megkapta a választ, de ezek a válaszok csak egyhez vezetek, újabb kérdésekhez és azonban újabb válasz híján ezekre Shirou-nak kellett rájönnie. Na de lássuk mi is történt. Bent egy fiatal genin lány és maga a falú Kage-ja várta őt és csakhamar semmi időhúzás nélkül tudta meg, hogy mi is történik. Ők ketten egy speciális osztag első tagjai. Geninek, kik a tudásuk és a tehetségük miatt egyedi elbírálásban részesülnek és korukhoz és tudásukhoz képest sokkalta veszélyesebb feladatokat kapnak, hogy ezzel is elmélyítsék a tudásukat és fejlesszék a tapasztalataikat. És ez volt az oka, hogy ez a frissen kezdő genin itt volt. És mi volt a küldetés? Nos az a legnehezebb volt zen a szinten.
Csendben a legnagyobb feltűnés nélkül eljutni Konohagakure közelébe, megtalálni egy bizonyos személyt, átvenni tőle a papírokat és csendben visszatérni Iwagakure-ba. Ez még egy jounin-nak is kihívás lenne, nemhogy egy geninek, de Shirou rájött, hogy miért őket választották erre a célra. Mivel geninek és mellesleg gyerekek, könnyebben áttudnak siklani az Konoha határán anélkül, hogy észrevennék vagyis inkább hogy komoly bajt szimatoljanak felőlünk. A koruk miatt pedig, könnyedén ki tudják adni magunkat szegény árva gyerekeknek is akik a háború miatt menekülnek és mellesleg a korunk miatt nem nagyon feltűnőek, nem jelentenek veszélyt jelentő tényezőt egy Konohai chuunin-ak sem. Ezen okból biztonságosabban és gyorsabban mozoghatnak idegen területen, mind egy csapat vagy egy magasabban jelzett ninja. Ezt gondolta a genin, ahogyan elhagyták az irodát és egészen másnapig nem is találkoztak.
Másnap kora reggel pedig ott folytatták ahol abbahagyták. Bár már tegnap kiderült, hogy a lányt Rin-nek hívják, többet nem tudott róla Shirou és nem tudott meg többet egyenlőre sem. De folytatódott a kaland is és a kapunál ahogyan konahai fejpántokat is kaptak egyből kiderült mi is a csel. Konohában genineknek fogják kiadni magukat. Sé ezzel el is kezdődött a küldetés.

A Föld Országa :: A falun kívűli területek 1. 2.

Gyors léptekkel, sőt rohanva indultak meg a sivár tájon ahogyan kisebb csend támadt közöttük. Sőt néma csend órákra. Egyikőjük sem szólalt meg, de végül lassacskán meg kellett törni ezt némaságot és oldani a feszültséget. Kisebb beszélgetések közepette megtudtak egymásról fontosabb dolgokat. Ezek közül is a legfontosabb volt, hogy eme kiscsaj Genjutsukat használ, így Shirou egyértelműen a fegyveres kiérette. De sebaj, végül is nem gond az ilyen. Na de a pihenés közepette melyet tartottak majd négy óra múlva a beszélgetésük más irányt vett. hogyan is tovább.
Rin minden árón Amagekura-n (Esőbe Rejtőző falu) akart áthatolni, míg Shirou a Folyó országa biztonságosabb és hosszabb kerülőjét választotta volna. De mindegyik tény mellett álltak ellentétek is. Amagekure sivár terület volt, így nyílt célpontot nyújtottak volna a fiatalok és mellesleg a Folyó országa nagyon is nagy kerülővel járt volna és pedig közös megegyezést kellett találni. És eme megegyezés eredménye lett Kusagakure (A Fűben Rejtőző falu). Erdő terület és mellesleg könnyedén és észrevehetetlenül át lehetne iszkolni az északib területein, közel Takigakure-hez (A Vizesébe Rejtett falú). Így pedig útjuk innentől kissé északnyugatabbra esett.
Az idő csak múlt és jó néhány mérföld után kezdett besötétedni, így pedig egy békés helyet kellett találni, mely meg is született. Sikeresen találtak egy kis barlangot. Bár több rejtélyes tényező is akadt, például tűzifát találtak a barlangban, ez egyedül a fiatal fiú genint zavarta, de ahogyan felparázslott a tűz és odaheveredtek mellé, egyből rájuk telepedett az álom. Pedig Shirou őrködni is akart, de ez nem jött össze, a kisebb beszélgetésük ellenére pedig, mely ezúttal megint Rin-ről szólt értelmet volt. Nem tartotta ébren őket és csakhamar elnyomta őket az lóm.
Még szerencse, hogy ütöttek rajtuk, pedig végtelenek voltak. De a reggel bizony akadt meglepetés. Shirou arra ébredt, hogy a lány hozzábújt és átkarolta és bár egy pillanatra eszébe jutott, milyen jó lenne kitekerni a lány nyakát, végül is elnyomta ezen perverz érzéseit és felébresztette a kis álomszuszékot. És innentől jött a veszekedés, melyet Shirou nyert mert. És a lány is belátta hogy bizony ő volt az, aki rámászott a fiúra. Így pedig tovább is indultak, megpróbálva maguk mögött hagyni a barlangban történteket.
És a táj lassan megváltozott, egyre fásabb, egyre több bambusz mely egyre magasabb volt, de lényegében a táj inkább volt erdő, mint átláthatatlan bambuszrengeteg. És néhány óra után elérték azt a helyet, azt az egyedül helyet, hol biztonságban át lehetet jutni a határon és az egyetlen helyet a környéken, melyet őriztek. És a harc vagy az ész fog győzedelmeskedni, az majd kiderül.

Mesélő: Haruno Sakura
A küldetés neve:
- 2009.09 - A titkos tekercs - Befejezés

A Tűz Országa :: Konohán kívüli területek 8. 9.

Egyre beljebb hatoltak a Tűz földjén, de óvatosan és nem kapkodva! Sietniük kellett való igaz, de a küldetés sikerre fontosabb volt mind az idő, a határidő, mire le kell szállítani a tekercset. De Shirou, a fiatal genin számára volt egy égető kérdés. Nem tudták, hogy néz ki a keresendő összekötő és ez komoly fejfáját okozott neki. Nem tudta kiben bízhat, ki mond igazat és ki hazudik esetleg. Nem tudta, hogy csapda ha valakivel találkoznak vagy siker, hogy kiadhatják magukat annak akik, de ezzel lehetségesen lelepleződhetnek, ha rossza embert találnak meg, vagy éppen titkolják a kilétüket és ezzel a szövetséges nézi őket potenciális veszélynek. És ezt a zavarát megosztotta Rin-el is, de attól se lett okosabb, szegény kunoichi is csak annyit tudott mind ő, pedig elméletben ő volt a fiú felettese jelenleg. De szokás mondani, aki keres az talál, de vajon jó embert?
Abban a pillanatban leltek rá valakire, aki első ránézésre bizony nem az volt akit kerestek! A semmiből támadt rájuk két kunai-al, az egyik a fiú, a másik a lányt célozva. Shirou egy ösztönös mozdulattal hajolt félre a támadás elől, annak ellenére, hogy a levegőben volt és a fegyver felé haladt. De szerencsére mind a ketten túlélték a váratlan támadást. De mi lehetet ez? Egy csapda? Vagy éppen egy konohai aki meghallotta beszélgetést és rögtön rájött kikre bukkant? Shirou azonban nem töprengett ezen egy pillanatra sem. Egyszerűen a fára érkezés után néhány ügyes mozdulattal feljebb jutott a fa lomkorona szintjén, hogy tisztábban lássa a helyzetet és milyen szerencse meglelte a támadot, baj, mert a férfi is látta őt. De a helyzetre tekintettel valamin megakadta fiú szeme. A férfi előrántotta egy katana-t de nem a tisztán kivehető genin fiút támadta, hanem a lányt és ami ennél furcsább volt, hogy nem úgy, aki meg akarja őt ölni. Ebből pedig, csak egyet vont le a genin. Élve akarja az egyiküket! Gyorsan cselekedett és minél gyorsabban, meglepetésszerűbben akart végezni az ellenséggel. A shunsin no justuval támadt rá, de az utolsó pillanatban váratlan dolog történt.
Shirou egy kunai késsel vetette észre magát, melyet az ellenség felé dobott zuhanás közben, majd pedig miután ez megtorpanásra kényszerítette őt, jól tudta hogy őt fogja támadni, de ere fel is volt készülve. A férfi támadott is, de nem úgy ahogyan arra ő számított. A levegőben termed a férfi és elkapva őt nem messze Rin-től érkeztek meg, ahogyan az idegen tettei egyből észlelték, hogy bizony nem ellenség, hanem barát, a férfi akivel találkozniuk kellett. És még mielőtt kérdőre vonta a fiú a tetteiért, a férfi bocsánatot kért Rin-től.
A lány sírva fakadt és a fú nem értett semmit. De csakhamar kiderült, hogy a lány életét valamikor a férfi mentette meg és azóta hálával kötelezte el magát. Oh, így már érthető, miért nem támadt közvetlenül Rin-re és miért állította le gyengéden Shirout a támadásban. De az idő szaladt és nem maradhattak egy helyben a felek. Először a férfi, majd Shirou is siette az eseményeket, melynek az eredménye a siker lett. Rin erőt vett magán és a tekercsel karöltve immáron sikeresen teljesítették a küldetések felét. Megszerezték a tekercset. De az indulás ellőt a férfi még a genin fiúra bízta Rin-t, megígértette vele hogy vigyázni fog rá. És ezzel újra mozgásba lendült a kerék és a tragédia időpontja is.
Újra távolodtak Konohától immáron és a helyzetre tekintettel ugyanazon az útvonal melyen jöttek. A határ melyen átkeltek biztonságosnak és könnyűnek tűnt így egyértelmű volt, hogy ugyanott fognak még egyszer átkelni. De a határ előtti kis negálót tartottak, ahol megbeszélték, hogyan is tovább utána. Abban egyet értettek, hogy Kusanagakure-n keresztül nem mehetnek megint, ott túl nagy felfordulást csináltak, így Shirou-t ötletét vették elő. Először a régi Folyó országa bellit, de az még mindig túl nagy kerülőnek ígérkezett, így okosan a következő mellett döntöttek. A Konohai határon átmennek Kusanagakure- területére, majd onnét az eső Országába tovább és úgy írány haza. Értelmes ötlet, hiszen Kusa az Iwagakurei kaput most biztos ellenőrzés alatt tarja. Konoha és Kusa között elsőre is könnyen átjöttek, így ez is könnyű feladat. Míg Kusa és Amage között is könnyűnek kell lennie az áthatolásnak, mivel nem ellenséges országok, így a határ is könnyebben járható. Ellentétben a Amage-Konohai és az Amage-Iwai határral szemben, melyet nehezebb lesz átverekedni magukat, mivel nem éppen jószomszédi országok. Bár rájuk csak ezúttal az Amage-Iwai határ várt.
A Konohai határt pedig újra könnyedén vették, semmi sem nehezítette a dolgukat, Ugyanaz a genjustu, ugyanazon egyetlen csapda. Már-már túl könnyű volt. De sebaj. A határ túloldalán voltak már! És mérföldekkel odébb pihentek egyet. És ez a kis pihenő most annyit jelentette, hogy víz és némi étel magukhoz vételével Shirou választ kapott egy kérdésére is. Mi is történt Rin életében, mi volt az, ami Konohában történt. Megtudta hogy a férfi valaha a lány oktatója volt az akadémián és egy fogadás közepette a kishölgy két éjszakát töltött a vadonban felkészületlenül. Kimerült, sőt majdnem meghalt és egyetlen egy embernek köszönhette az életét! Neki és ez változtatta azzá a lánnyá, melyet ma is látott Shirou. Bár a maga a fiú nem értette, mi oka lehetett ennek a közeli kapcsolatukhoz, de elhitetet a lánnyal, hogy neki is sokat jelent. És bár válaszokat azokra a kérdésekre, hogyan kötött ki a férfi Konohában nem kapott, békén hagyta a lányt a kérdéseivel. És a pihenés után neki is iramodtak.

Eső Országa :: Határvidék 5. 6.

Két nap alatt szelték át Kusanagakure területét, majd értek el a kijelölt helyhez. A határhoz. De egy éjszaka még hátravolt. Shirou úgy vélte, hogy pihenniük kellene az átkelés ellőt és mellesleg a hely, ahol átkelnek éjszaka veszélyes rész. Egy mély szurdok, melyet egy sebebsfolyású folyó fájt ki. A szurdok szélessége körülbelül100-150m a mélyébe pedig még ennél is több, így egyértelmű volt, hogy ez egy ideális helyszín az átkeléshez. Nem ellenőrzött é mellesleg a szomszédos határ hitetlenül közel lesz. De az átkelésre kellett még várniuk. Míg Shirou elment vízért, Rin talált egy kidőlt és korhadt fát, melyben meghúzták magukat éjszakára. Nem beszélgettek, mind a ketten feszültek voltak kissé. Két óránként váltották egymást és az eleredő eső miatt, élvezték, hogy végre nem áznak el. Reggel pedig nekiálltak a végzetes átkelésnek.
Kora reggel volt. Az eső elállt. Shioru ellenőrizte, hogy a sziklafal milyen állapotban van és legnagyobb megkönnyebbülésükre, a szikár mészkőfal nagyon is jól volt. Könnyű átkelésnek ígérkezet. A két genin egy zsineggel kötötte egymást össze, ha valami történne, tudjanak egymásnak segíteni, majd nekilendülve egy egyszerű tervel álltak elő. A távolság nagy volt, de a shusnin no justuval átlendülve így megadott ívet fognak leírni, melynek köszönhetően nem lezuhannak, hanem a másik falnak zuhannak, ahol megragadva a chakrájuk segítségével nem zuhannak le és csak fel kell mászniuk függőlegesen. És az indulásuk ellőt eleredt az eső.
Nekilendültek, ahogyan minden a terv szerint alakult. Mind a ketten megtapadtak a falon, de várat esemény történt. A föld nem szívta el a vizet, hanem még hozzáadva egy áradatott hozott létre. Rin még a lefolyó vízen is megmaradt, de a fiú nem. Elkezdett csúszni, majd ahogyan korrigálni akarta a mozdulatait elszabadult a pokol. Elvesztette a tapadását és zuhanni kezdett és a zsinegnek hála magával rántotta a lányt is. Már tudta, ezt nem ússza meg. Hiába próbálta lassítani az esését egy kunai késsel, nem működött a terv. A kés elhajlott és nem volt immáron semmi remény. Így gondolta, de Rin máshogy. Egy gyors mozdulattal került a fiú alá, ahogyan egy katanát vágott a falba. A zsineget elvágta és míg a fiú egy ügyes mozdulattal a katana-ra érkezett, addig a kunoichi belesett a folyóba és ellepték a habok.

//Az itt történt események egy postban találhatok meg a A Tsuchikage irodája//

A fiú még nézte egy pillanatig a vizet, majd gondolkozva gyorsan cselekedett. Rájött mi volt a hiba a megtapadásnál és ezt kihasználva gyorsan a szakadék tetején termett. A lány az életét áldozta érte, de nem siratta meg akkor. Egyszerűen elfordult és mintha mi sem történt volna, elindult haza. Öt napig tartott az átkelés, hiszen egyedül veszélyes volt a közlekedés az ellenséges területen. Lassan, csak éjszaka haladt, ahogyan sikerrel kelt át a határon, ahol egy Iwai chuunin szakasz talált rá és vitte haza. A Tshukage ellőt elmondott mindet, majd átadva neki a tekercset távozott. Otthon anya szerető karjai várták. De akkor sem tudott sírni, mind mindig nem érzett semmit sem, csak a nagy ürgeséget.

Mesélő: Sai
Résztvevők: Tsukomosoto Nanami

A Föld Országa :: Iwagakure - A Sziklák Közt Rejtőző Falu :: Utcák 3. 4.

Két nap telt el mát azóta, hogy Shirou hazatért a küldetésről, mely hát bár sikeresen zárult, de nem volt teljes az öröm a falú részéről, bár ezt a genin fiú nem nagyon érzékelte, sőt mondhatni, hogy nem is érdekelte. Két napa küldetés óta, és egy hónap a genin vizsga óta, vagy kettő? Olyan régen volt már! Na de ez a nap ezúttal sokkal gazdagabb volt mind a korábbiak. Na jó, az első napon Shirou még egész nap pihent, de estefelé már érezte hogy nem bír nyugtón maradni! És másnap kora reggel, na jó azért a reggeli után sétálni is támadt kedve, ebben az öreg és poros városban, melyet Iwgakure-nak hívnak.
És a véletlen szó szerint közbeszólt. Shirou egy padon üldögélt és egy gyönyörű, bár nála nem sokkal fiatalabb lány szólította meg, egy elégé közhelyes szövegel, hogy melléülhet-e. Nos szegény fiú, mind mondhatott volna? engedélyezte neki, bár ezt ezúttal nemcsak a jó szíve miatt tette. Ismerte ezt a fiatal lányt, még az akadémiáról, többször is beszélgettek, de ez a lánynak valahogy nem nagyon esett le elsőre. De amint ezt közölte vele a fiú, rögtön elkezdte ő is forgatni az agytekervényeit és rájött, hogy ez az ismeretség kölcsönös, bár ha beszélgetésnek lehetett azt nevezni , amelyet a múltban forgattak. Mert hát csak néhány szót váltottak ugyan, de akkor is ismerték egymást.
Na de beszélgetés csak tartott valahova, bár jobbára a lány arra kényszerítette Shirou-t, hogy ő beszéljen, méghozzá magáról és ne másról. Na jó, később azért más merre is terelődött a beszélgetés, méghozzá komorabb dolgok felé. De a két fél még egyenlőre csak úgymond ismerkedtet a régi múlt ellenére is és ami a legszembetűnőbb volt, az nem más volt, mind egy apró kis érzés Shirou-ban. Shirou ugyanis képes volt belelátni a vele beszélgető emberekbe és ennek köszönhetően képes volt talán túl gyorsan is megismerni az emberek reakcióit, éppen ezért volt az a hobbija, hogy mindenkinek megakarta ismerni azt a pontját, ahol már nem játssza magát, ahol az igazi énjét adta és nem azt amit mindenkinek szokót, kíváncsi volt, meddig türelmes valaki, meddig komoly,meddig nyugodt, de Nanami más volt. Belé valahogy ne látott bele. Nem tudta, hogyan fog a következő pillanatban viselkedni és ez zavarta. Nem tudta játszani a megszokott játékait.
de a beszélgetési terület is nőt. a lány kíváncsi volt arra, hogy a fiú hogyan is vált azzá ami most. Mik voltak az álmai, hogy képzelte el a jövőjét. De a válasz nem vidám volt, mind azt a kunoichi várta. Rávilágított a fiú, hogy a shinobik élete nem olyan, mind azt az ember várja. Sokkal rosszabb, sötétebb és nemhogy az épséged, hanem az életed a tét minden egyes küldetésen. De azért a végén megpróbált megnyugtató választ adni!

„… tudod semmi sem történik kétszer ugyanúgy és sohasem történek dolgok ok nélkül. Annak is oka van, hogy most mi itt ülünk és beszélgetünk. Néhány szó régen, kisebb mosolyok, a döntés, hogy idejössz hozzám és a tény, hogy én éppen most ülök itt. Ez a világ olyan apró csodája, mely egy életben egyszer történik meg és olyan apró dolgok kellenek hozzá, melyek sokszor jelentéktelenek. Ezt már megtanultam, de tulajdonképpen ugyanazt amit én éltem át, nem fog még egyszer megtörténni. Te más utat jársz majd be, mely lehet, hogy könnyebb, lehet hogy nehezebb.”

De a beszélgetésnek csakhamar vége szakadt! Shirou egy apró igézette anyjának, hogy kettőre hazaért, immáron nem volt beteljesíthető, hiszen már félháromra járt az idő és hát kellemetlenül, de faképnél kellett hagynia a lányt! Elbúcsúzott tőle és sietet haza, hogy a lehető legnagyobb meglepetés érje.

A Föld Országa :: Iwagakure - A Sziklák Közt Rejtőző Falu :: Tavara család lakása 1. 2.

Hazaérve ugyanis egy régi ismerőssel találkozott. Egy olyan emberrel, akit régóta nem látott és nem is hitte, hogy valaha látni is fog. Az öreg mesterre, a jounin, Ganju! Ott várta és éppen édesanyjával teázgatott, mikor hazaért, de nem kapott szidást, hanem egyszerűen am kis büntetést kapta, hogy az öreg mesterével kettesben hagyta. Hát nem tudom, melyik lehetet rosszabb.
De a beszélgetésük érdekes fordulatokat vett. A férfi egy egyszerű kérdéssel kezdett, de Shirou most nem akarta az ő játékát játszani. ˇhogy vagy?ˇezt a kérdést tett fel neki, de a genin fiú mohtani rögtön a tárgyra tért, elhagyva a szokásos ismerkedéses és nosztalgikus részt. Nem akarat akkor azt az egészet végigjátszani és ennek meglett az eredménye. A jounin okkal jött, nem csak érdekelte mi van Shirou-val, hanem azért hogy erősebbé tegye, tanítsa őt. De arra fiatal fiú is rájött bizony, hogy ez most nem lesz így jó, így észhez térve újra a szerepét próbálta játszani és meglett az eredménye. Az rég bevette, hogy a fiatal genin kissé gyanakvó mostanában és azért ilyen feszült és türelmetlen. na de az edzés csakhamar, semmi késés nélkül kezdetét vette és Shirou szó szerint leizzadt közben.

Az első technika a Nawanuke no jutsu volt! Nem akarom cifráznia dolgot, Shirou gyorsan a fához kötözve találta magát, ahogyan semmi utasítást nem kapott, hogyan is álljon neki. Mintha a férfiszándékosan szívatta volna, hogy ezzel álljon bosszút. Hát nem volt valami könnyű rájönni a titokra. Háromszor is nekiállt kiszabadulni és csal lassan jött rá a lényegre. Először is, nemcsak a kötélbe kell vezetni a chakrát, hanem csak egy pontba. Majd nem elég csak a csomóba vezetni, hanem el is kell képzelni a dolgot. El kell képzelni, hogyan tudott kinyitni a csomót és azt gyakorlatban, csak a chakrád felhasználóval létrehozni! Fáradtan kissé, megzsémbedt végtagokkal és kissé odacsípett bőrrel ugyan, de sikerrel vette ezt az akadályt Shirou és jöheted a második menet.

A Tsuchi Bunshin no Jutsu, melynél már azért adott inspirációt, de máshogy állt még itt is bosszút. Elsőre mikor megalkotta tökéletes a klónt, egyszerűen oldalba bökte és ez elég volt, hogy az állandó chakra szinten tartását megzavarja! A másik alkalommal annyira ügyelt erre a fiú, hogy a klónt nem vette figyelembe és akkor bizony őt érte a támadás. Így újra harmadjára találta meg a kellő egyensúlyt. Odafigyelt mind magára mind a klónra, akármilyen támadásra! De elmaradt, ez elég volt ahhoz, hogy a földklón biztosan kellő kihívást jelentsen egy ellenfélnek és ezzel már majdnem véget is ért a nap első fele.

A harmadik technika a Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu! Talán ez ment a legkönnyebben neki! Először arra kérte a mesterre, vázolja fel, hogyan is kellene létrehozni a technikát! Majd a kivitelezés várt csak rá. És elsőre sikerült bár ha időben nézzük ezt, akkor megbukott a teszt, de most nem ez volt a lényeg. Sikerült elsajátítania a földalatti mozgást és a kellő időzítést is. Bár a terve szerint Ganju végette volna föld alatt, nem ő, hanem egy kőszobor került oda, de ez mit sem rontott a fiú érdemein.

Az utolsó technika pedig ezen a csodás napon a Doton: Moguragakure no Jutsu! És bizony akkor kellő nehézség elé állította! Hogy még ijesztőbb legyen a próba, valódi támadást indított elenne! Egy robbanójegyzetes Kunai! És elkerülnie csak egyfajtaképpen lehet! A föld alá kell elmenekülnie. Sikerült neki, bár a robbanás lerobbantotta a feje felől a földet, sőt az egész kertet, de sikerrel járt a technika kivitelezésekor!

És megvolt a nap utolsó feladatta. Kis föld, kis ásó, lapát, fűmag és mehetd a kertészkedés, egyedül az öreg nélkül. Az ő kárát is Shirou tette helyre és a nap végére, vacsora nélkül, hold fáradtan aludt el, nem feledve a jounin szavait!

Mesélő: Deidara // Gaara

Vas Ország :: Tenrai shuuyou (Isteni menedék) 1. 2. 3.

Szinte hihetetlen volt, annyi minden történt azóta, hogy az öreg Ganju azt mondta Shirou-nak, hogy „…a Kage ugyanis fontos feladat elé fog állítani…”. Nos ez a kifejezés milyen igaz is volt. De akkor még a fiatal genin sem tudta, hogy mit is jelentenek ezek a szavak teljes mértékben. Na persze azért voltak ötletei, de arra ami történt nem számított. Az öreg jounin igencsak jó, mondhatni baráti viszonyban volt az öreg Tsuchikage-val, így valószínűsíthető, hogy ő is tudott arról ami történi fog. Hogy Shirou is azon a listán van, amely azon kevés genin nevét tartalmazza, azok neveit, akik indulnak az utóbbi évek, sőt mondhatni évtizedek legnagyobb chuunin vizsgáján. Ennyi rejtet falú, ennyi jelentkező és maga az öt Kage egy helyen, ilyen még nem történt a shinobi történelemben. Ez mondhatni egy történelmi pillanat volt és immáron a genin is részese volt ennek.
Pár nappal később ő is volt, azon a ceremónián, melyre mondjuk egy napot kellett várnia a megérkezése után és a legnagyobb megdöbbenésre, a résztvevő összes ország, összes, vizsgára alkalmas shinobija jelen volt. Szép hosszú sorokban, hangoskodva, beszélgetve és néhányan csendben, mind éppen a fiatal Iwagakurei genin is. De csakhamar a gondolat, melyek elvonták a Shirou figyelmét a külvilágról, szertefoszlottak, ahogyan megjelent a Vass Országának vezetője és egy pillanat alatt csendet teremtett. Mifune szavai pedig mindenkihez eljutottak.

Üdvözlöm az idei jelöltek a nagy Chuunin választó vizsgán! Mint tudjátok az idei vizsga nagyban különbözik a szokásostól. Bár sokan egybegyűltünk, még mindig kevesebben vagyunk az átlagosnál, mivel csak a legjobb Genineket engedtük jelentkezni a vizsgára. A vizsga célja, nemcsak a Chuuninok kiválasztása, hanem egy fajta miniháború a nemzetek közt, hogy lássuk ki mennyire érdemes a megbízatásokra és a többi nemzet bizalmára, elismerésére. Szándékunk még a tűzet tűzzel oltani és ezzel megakadályozni az igazi háborút megakadályozni. Idén a vizsga két fordulós lesz! Az első fordulóban párosával fogtok dolgozni. Minden párosnak tíz különböző zászlót kell gyűjtenie a térképeteken kijelölt terepen, amit nemsokára megkaptok. Minden zászlón egy nemzet jelképe található, mindegyik nemzet zászlajából szereznetek kell egyet méghozzá 3 napon belül. Aki kevesebb zászlóval vagy időn kívül netán harcképtelen állapotban, a párja nélkül érkezik ide vissza az megbukott! Pár kiegészítés: Bármilyen fegyver és jutsu megengedett! A zászló hamisítókat kizárjuk egyből, zászlókat megsemmisíteni tilos! Több zászlót azonban lehet gyűjteni nyugodtan ezzel is kiszórva az alkalmatlanokat! És még valami! A párokat véletlenszerűen sorsoljuk! Gyertek a két kollégámhoz, és húzzatok a zsákjukból egy egy számmal ellátott bilétát. Minden számból kettő van, így, akivel azonos számot húztatok az lesz a partneretek. A vizsga része a partner megtalálása is. Ha a bilétátokat összeérintetitek, akkor megjelenik egy idézés segítségével a térkép! Ezennel a vizsgát megnyitom!

Ezek voltak a nagy samurai szavai, ahogyan mindent kérdést tisztázott és minden instrukciót megadott. De a rejtet mondanivaló sokkal érdekekeseb volt. Nem ismerték egymást a geninek, így megvolt annak az esélye, hogy Shirou más országbelit húz, akár olyant is, mely nem éppen Iwagakure szövetségese.. De akárhogy is, félre kell tennie az összes geninek az ellenszenvét és együtt kel működnie, aki a sors szánt neki. Emellett pedig ki kell adnia a társának képességeit és a technikáit, hogy pontosabban tudjanak együtt dolgozni. Emellett már szinte semleges volt, hogy a három nap alatt a túlélő képességek mellet felmérik az egyéb képességeket is. A vizsga elég érdekesen alakult és Shirou a 11-es számot húzta.
De nem rohant fejjel a tömegnek, Jól tudta, hogy a legtöbb genin ezt fogja tenni, és ha nincs szerencséje, akkor nagy eséllyel sokáig fog kergetőzni a nagy világban és akár többször is elmehet a társa mellet. Éppen ezért kiállt egy jól látható helyre és a cetlit feltartva várta, hogy ráleljen a másik genin. Hosszadalmas dolog, de megkellet próbálnia, jobb ötlet volt, mind a vakszerencsére bíznia magát. És a terve csakhamar bejött, bár már az első találkozás, úgymond gondterhelt és ellenség légkört alakított ki. Shirou társa egy Kirigakure genin volt, még szerencse! Egy szövetséges nemzet. Takezo Kensei nevű genin, kicsit nagyképű és beképzelt is volt. De a kis chuunin jelöltett sem kellett félteni és bizony egyik fél sem hagyta magát. Kiderült, hogy Kensei nagyon is jó megfigyelő és erre a kis ellenséges hangulatra a samurai örök is felfigyeltek. De Shirou szavai voltak az igazán érdekesek. „Tudod, én nem az a fajta vagyok, akit érdekelnek az ilyen vizsgák, vagy éppen egy társa élete...” de lassan azért kezdtek megbékélni egymással és Shirou még az előkészített kunai kését is elrakta. És ahogyan a két papírt összeállt és a tekercs megjelent, Kensei vette magához és Shirou nem ellenkezett ezen döntéssel. Így pedig ahogyan magukhoz vették az összes felszerelést, kilépve az épületből, az örök hó birodalmán keresztül elkezdődött a verseny.


Mesélő: Konan

Vas Ország :: Elhagyatott Falu 1.

Az első úticéluk a közelben található kis elveszett falucska volt. Könnyen megközelíthető kis falucska, melyet már régóta nem lak senki és egy olyan hely, melyet Shirou nem kedvelt. Ott volt a térkép szerint Kirigakure zászlaja és a jelek szerint, elég sok Kirigakurei vett részt a vizsgán, mászóval megvolt rá az esély, hogy összefutnak valakivel. De ha a zászlókat nem, az ellenséges csapatokat elehet pusztítani, ez volt az öröme egyedül Shirou-nak. De bizony a távoli megfigyelés alapján a hely kihalt volt, ezért Shirou vállalta a felderítést, révén, az ő képességei voltak a lehető legjobbak ezen a téren.
Doton: Moguragakure no Jutsu -val a föld alól közelítette meg a területet és óvatosan nézte át a falút, egy pillanatra sem mutatva magát napfényen. De a falú kihalt volt, sehol egy csapda, egyedül egy föld alatti járat a falú közepén. Így 100%-ban vette biztosra, hogy lesz a zászló. Így pedig bele is vetette magát annak felkutatásába. Persze előtte óvintézkedéseket tett az ügy érdekében. Egy földklónnal üzent Kensei-nek, hogy tiszta a terep és, hogy ő előremegy. És csakhamar rákellet jönnie, hogy ez a hely ősibb mind hitte. A domborművel, a hely kialakítása tisztán mutatta a múlt örökségeit. De a terep egyszerű volt. Egy lefelé vezető járat, sehol egy elágazás. Így pedig Shirou-nak könnyű dolga volt. Gyorsan leért a járat aljpán található hatalmas terembe és nézett ki a menyezettről, hogy felmérje a terepet. De elkésett, már észrevették.
A helyet egy gyerek őrizte, kit később megjelenő Kensei Yachuri-senpai -nak hívott. De addig, történt egyet más. A kislány megmutatta az erejét. A Shirou által létrehozott két földklónt egy pillanat alatt tette hűvösre és mutatta meg, hogy ő Kirigakure születése ellenére, egy Raiton használó. És így az ellenfele nagyon is nagy előnyben volt. De Kensei feltűnése és a szavai alapján biztosra volt vehető, hogy a harc kemény lesz. Egy jounin rangú ninja, aki a zászlóz védi. De ezúttal nem az volt a lényeg, hogy a harci erejüket fitogtassák a felek. Yachiru közölte velük, hogy hogyan lehetséges úgy megszerezni a tekercset, hogy nem harcolnak. A választ pedig Shirou adat meg neki egyből.

„A zászlót megszerezni, négyféle képen tudnánk. Ellehet lopni mikor az ellenség figyelme lankad, elehet venni ha erősebb vagy nála, meglehet venni és elehet kérni békésen! Ezek között van, ha jól gondolom a te megoldásod. De a másik amire rájöttem, hogyha jól sejtem, minden egyes zászló megszerzésére tett kísérlet a chuunin lét egyik oszlopa lesz, képességek, melyek a chuunin-t chuunin-á teszi.”

És Shirou jól gondolta. A megoldás helyes volt és a helyes válaszért egy zászló dukált, mely Shirou táskájában landolt. De a távozás ellőt még akadt valami, Yachiru adott egy tippet a két fiúnak a következő állómásúk helyszínéről.

„Talán ez volt a legkönnyebb próba a vizsgán, ezért kössétek fel a gatyátokat, főleg te Kensei, mert most nem is csináltál semmit... Még kaptok tőlem egy kis tippet is. A határvidék legyen a következő állomásotok, ott rejtették el a Hó ország, azaz Yukigakure zászlóját.”

Vas Ország :: Határvidékek 1. 2. 3.

És a két vizsgázó megfogadta a tanácsot. Útjuk a határhoz vezetett, örült és feszített tempóban, hogy még azon a napon sikerrel vegyék ezt akadályt is. És igen! Még napszállta ellőtt elérték a határvidéket, és pontosan azt a helyett, melyet a térkép is megjelölt. Egy apró kis faházikót az örökzöld fegyverekekel körülvéve. És bizony ezúttal a felderítést Kensei végezte. De az események érdekes fordulatot vettek. Kensei eltűnt a házikóban és nem adott élet jelet magáról. És ez elég volt ahhoz, hogy Shirou gyanakodóan közelítse meg a helyett. Minden eshetőségre felkészült, ő hátul maradt, ahogyan egy klónt küldött előre, de ami ott várta, az volt a lehető legrosszabb poén. Nem volt semmilyen csapda, nemes egyszerűséggel megvárták, míg Shirou is beköszön, hogy végül a sütivel kínáló öregasszony megmondja nekik, mi is vár rájuk itt. Két feladat. Hát tényleg nem egyszerű feladat. Faszedés és egy medve megölése. És jó társakhoz híven megosztották egymással a munkát. Kensei lett a medve, Shirou pedig a faszedés. De sebaj, minimum nem kellett az életét kockáztatnia.
Na de ahogyan bevetett magát Shirou az erdő sűrűjébe és tele is gyűjtötte fás tározót, az események érdekes fordulatot vettek. Két ellenséges csapat harcába botlott, de nem avatkozott közbe. Megvárta mi lesz az események menete és a legnagyobb megdöbbenésre a harc elején máris elesett a csapat egyik tagja, míg a másik tovasurrant, hogy elégtételt vegyen. Nos több sem kelet Shirou-nak. Ellopta a halott kunoichi táskáját, benne egy Konohagakure zászlóval és egy wakizashi-val, ahogyan a holttestet kihasználva csapdát is állított. A holtest alá, néhány robbanó jegyzett és várt. Egy klón a felszínen és az eredeti a föld alatt. És ahogyan visszatért a győztes és egyben immáron bukott diák, a csapda bezárult és a robbanás elsöpörte őt. Mi volt ezután? Hát A klón elterelte az esetleges közelben lévő csapatokat, jól látható nyomokat hagyva maga után és az ellenkező irányba haladva, miközben az Iwagakurei genin visszatérhetett a kiindulási pontra és elkezdődhetett a bonyodalom.
Kensei holtestére bukkant az házikónál, de csakhamar kiderült, hogy a Kirigakure-i társa bohóckodik csak, hiszen karcolás nélkül teljesítette a feladatát ő is. És mikor kérdőre vonta a társát, hogy késlekedett eddig minden csel, mely eddig történt napvilágot látott. A táskát egyből felismerte a genin, ahogyan a zászlót is, ahogyan eldobva az ellenség csapdája bezárult. A zászló csali volt, sőt egyenes a halottnak hitt lány. De mind mondtam, az események érdekes fordulatot vettek. Kensei nemhiába ismerte fel a táskát, hiszen a kunoichi a húga volt, aki egy pofonnal és egy dicsérettel köszöntötte Shirou-t. Pofonnal, hogy egy holtestet felmerészelt volna robbantani és egy dicsérttel, mert a csapda ügyes volt. És Shirou ezek ellenére is gyors volt, vagyis a felfogása. Ha a kunoichi életben volt, akkor a társa is az lehet,. Ami csak annyit jelenthet, hogy a közelben van, sőt ha őt sikerrel elintézik, abban az esetben egy csapattal máris kevesebb lesz. De a párbeszédet megszakították. Az öreg anyóka a zászlót odaadva Shirou-nak, mellyel máris két zászlót szereztek, nemes egyszerűséggel kipaterolta a kis csapatott a házikóból. És a tetőpont ez volt.
Shirou-nak szerencséje volt. Ő volt leghátul, így tisztán látta, hogy a lány társa megjelenik és elintézi pér ügyes mozdulattal a két genin-t. Genki, az az ismeretlen genin neve és elégé dühös Shirou-ra. Na de ez nem is csoda. Csúnyán bekajálta a neki állítót csapdát.
De mivel már ketten voltak ébren és egymás ellen úgysem fognak engedni, ezért a szónak nem is látta értelmét egyik fél sem. Nyílt kártyákkal játszottak mind a ketten már, shinobi a shinobi ellen. És Shirou lépett először. Felkapva a táskáját rontott az ellenfelére és amikor elég közel került hozzá, a táska a fiú felé repült, ahogyan a ruhaújba rejtett kunai kés megvillant. Egy felfelé írányúló suhintást tervezett az iwagakaure-i genin, de az ellenfele jobb volt közelharcban. Négy kéz lábra ereszkedett, ahogyan előrántotta a katana-ját és Shioru lábai felé suhintott vele. Ha pedig nincs a kunai, akkor az Iwagakure genin egy lábbal vagy éppen kettővel kevesebb lenne. Mondhatni szerencséje volt. Épp időben változtatta meg a felfelé induló kunai nyomvonalát, ahogyan ellentétes irányba rántva a két fegyver szikrát vetet egy pillanatra, ahogyan összeértek. És ebből az első összecsapásból lészűrődőt, hogy az ellenfele közelharcos alkat. Így pedig Shioru menekülőre fogta a dolgot. Egy jól írányzott ugrással próbált távolodni az ellenfelétől, ahogyan csakhamar a házikó tetején figyelhette az ellenfelét tovább. És csakhamar kiderült, hogy Genki egy Yukigakurei genin. És hiába próbálta húzni Shirou az időt, az ellenfele nem vette fel a provokációját, sőt inkább támadott helyette, nagyon is eredményesen. Sikeresen kerülte el a fiú első csapását mely függőlegesen érte, majd egy vízszentes suhintáskor a kunai kés és a katana újra összeért egymással, sőt a fejét célzó szúrás elől is sikeresen kitért, de támadni soha nem tudott, az ellenfele esélyt sem adott neki, hogy cselekedjen valamit. Így pedig nem is volt, csoda hogy csakhamar bekapott egy találatot. Genki rúgása telibe kapta Shirout, akinek csak arra volt ideje hogy védekezzen. Lerepült a tetőröl és ez így volt jó, hiszen a genin egyből befúrta magát a föld alá, ezzel adva a legnagyobb esélyt az ellenfelének. A harc közben többször is észrevette, hogy villámok csapnak fel a kardból, de nem tulajdonított neki neki nagy jelentőséget. Pedig kellett volna. Ahogyan a föld alá került, Genki utánaugrott és a kardon keresztül a földbe vezette az elektromos chakráját. És Shirou életét, egy akkor még jelentéktelennek hitt dolog mentette meg. Ugyanis a kezéből kiesett kunai késen egy robbanócetli volt elrejtve mindvégig, mely most fel is robbant. Ugyan az ellenfele nem sérült meg, de a technika abbamaradt és Shirou kigondolhatott egy tervet. Egy klónt küldött a felszínre, ahogyan ő odébb, egy elrejtett zugban jött fel, azonban Kensei közbeszólt és átvette a harcot Shirou-tól. Így azonban minden a lehető legjobban alakult. A földből kibulvó Shirou-klón ellátta Kensei húgát, ahogyan az eredeti test egy fa ágáról nézhette végig titokban a harcot, míg egy újabb klón a föld alatt rejtőzködve csak bevetésre várt. De nem volt rá szükség. Kensei átlátott Shirou tervén és megmutatta a tudását.
A kard és karja egybe olvadt és egy villámgyors támadássorozatba kezdett. Lépteinek gyorsasága egyenrangú volt ellenfelével. A pengék összecsaptak, majd újra s újra felhallatszott a fém hangja. Sorozatos vágások és csapások követték egymást mindkét oldalról, de mindegyiket vagy elkerülték vagy hárították kardjuk segítségével, azonban Kensei pontossága meglepetést okozott ellenfelének és talán emiatt egy kicsit jobb is volt nála. És ez az egész harc odáig fajult, hogy Genki a klón Shirout akarta csaliként használni és ezzel aláírta a vereségét. Kensei a Kenjutsu művészet: Harmadik osztály! (Santou) legyőzte az ellenfelét, de az életét meghagyta.

Akkor ahogyan megbeszéltük, a bővítmény végére odaírtam, hogy eddig a pillanatig hol is voltam a szintek között az adatlap szerint...
Színt: 11
CHAKRASZINT: 195

A történtek a chuunin vizsga kezdette ellőtt történtek! És egy olyan történetet mond el, mely eddig titkolt volt!


Shirou még akkor sem tudta, hogy mit jelentetek azok a szavak, melyeket mesterre mondott neki a tanítása után. „…hamarosan szükséged lesz új tudásodra, a Kage ugyanis fontos feladat elé fog állítani!”. Egészen a holnapi napig töprenghetett rajta, hiszen amikor az öreg Kage szólított őt, rögtön kiderült, hogy mit várnak már el tőle. Egy könnyedebb küldetést. Melyre ezúttal sem egyedül fogják küldeni, hanem egy másik, nála tapasztalatlanabb genin társaságában. De egyúttal egy ismerős arccal. Tsukomosoto Nanami-val együtt, egy olyan „C” szintű küldetésre, mely egyáltalán nem okozhat gondot, már egyedül Shirou-nak sem. És a lánynak örömteli pillanatok voltak, mikor közölték vele, ki is lesz a partnerre. De hogyan volt lehetséges, hogy egy kezdő genin-t éppen egy tapasztaltabb társával, csak kettesben küldenek küldetésre. Nos azt maga Shirou sem értette, de a küldetés közben gyorsan kiderült. De mi is volt a feladat? Egy levelet kézbesíteni egy határ menti kis falúba. És elhihetitek, hogy nem ez volt az ok, mely a bonyodalmakat okozta, az odébb van.
Kétnapi járóföld. És nem kellett sietniük, ráértek. És Shirou legnagyobb bánatára, a kunoichi-nek, egész úton be nem állt a szája. Mindenre kíváncsi volt. Hogyan végzett Shirou, milyen küldetéseken vett rést, milyen technikákat ismer és ölt-e már embert! Mindenre kíváncsi volt, bár akkor megszeppent, mikor a fiú közölte vele, hogy semmi fennkölt nincs abban, ha dicsekszik az erejével, vagy azzal, hogy megölt már nem egy embert. De az út lassan eltelt, és megérkeztek abba a kis falucskába, mely a hegyek között feküdt, egy kis völgyben. Alig néhány száz ember és a legfőbb bevételi forrás a bányászat. Minden a rendjén van, semmi meglepő dolog. Kivéve az a tény, hogy Shirou már az első lépésénél lelepleződött.

- Hét e kölyök! - kiáltott rá az egyik munkás- Nem láttalak én már valahol? -kérdezte a fiútól.- Ha nem tudnám, hogy meghalt a mitugrász, azt merném állítani, hogy te vagy az a gyerek aki kinyírta az egész családját majd nyolc éve! - lépdelt oda hozzá egy nagy darab szakállas és mocskos férfi, akit Shirou egyből felismert. Apja volt ismerőse, aki gyakran járt hozzájuk halalt venni- Komolyan olyan mintha az ikertestvére lennél! -ragadta meg Shirou állát, hogy jobban szemügyre vegye, de erre nem volt alkalma. A genin fiú félreütötte a kezét ahogyan elfordult
- Biztos csak véletlen! – közölte a férfival, ahogyan ott hagyta, de jól tudta, hogy minél előbb el is kell hagynia a falút. Túl veszélyes volt a helyzet, túl sokat veszthetett volna azzal, ha most kiderül, ki is ő valójában és ezt nem engedhette meg magának. De a sors máshogy akarta.

Ahogyan leszállította a levelet a falú vezetőjének, Nanami kérésére maradtak a falúban az éjszakára, bár ennek a fiú örült a legkevésbé. Egész éjjel ébren volt és bámult ki az ablakon, olyan volt mintha várna valamire, pedig erről szó sem volt. Valójában zavarta valami, az a férfi akit aznap látott és felismerte őt. Már éjjel egy is elmúlt, ahogyan Sirou nagy meglepetésre távozott a szobából és a vendéglátó egységből is. Bár ez nem is volt annyira nagy meglepetés. Még Nanami is észrevette, hogy zavarja valami őt, sőt hallotta azt is, hogy a fogadóssal beszélgetett este és nyíltan kérdezte, hogy hol is lakik az a munkás, illetve mennyire beszámítható.
És az a lány azon döntése, hogy követi a fiút, végzetes volt számára. Még éppen időben érkezett és láthatta, ahogyan a fiú elvágja a férfi torkát, aki a földön az életéért esedezik neki. De mindhiába. A férfi hiába volt termetesebb nála, egy shinobi ellen esélye sem volt. Shirou eltörte a férfi kezét, mellyel valamennyire próbált védekezni, majd azon szavakat intézte hozzá melyért annyira kíváncsi volt.

- Nem kellett volna észre venned öreg! A múltat felháborgatni, a miértekre keresni a választ veszélyes dolog! És most nem azért fogsz meghalni amit tudsz, hanem azért, amit elindithatsz vele. Veszélyes vagy számomra! Ezért fogsz most meghalni!

Ugyanakkor Nanami-val más volt a helyzet. Ő is hallotta ezeket a szavakat és az ő megölése már sokkalta nagyobb gond volt. Nemcsak azért, mert shinobi volt, hanem meg ennek eltusólása, megmagyarázása már nehezebb lett volna.

- Oh Reméltem, hogy nem érkezek későn...-fordult a lány felé – Későn vettem észre, hogy mit tervez ez a férfi, úgy sajnálóm. - ragadta meg a lány kezét hátulról Shirou egyik klónja, ezzel téve őt ártalmatlanná. Mindenre gondolt és a kőr bezárult- Egy perverz vadállat, akinek már akkor megtetszettél, mikor először meglátott és láthatólag mindenre képes volt. De a kis álszent! Inkább velem foglalkozott akkor, hogy elterelje magáról a gyanút...- mosolyodott el- Még engem képes volt átverni! - csóválta meg a fejét
- Mégis miről beszélsz?- dadogta a lány
- Hát nem nyilvánvaló. - nézett a lányra a fiú komoran- A te halálodról! - vette fel a földről a tanto-t, melyek a férfi magát védte- Elrabolt hogy kiélje rajtad a perverz vágyait! És én sajnos későn érkeztem! Te ellenálltál és annyira megőrültél hogy nem volt más választása szerencsétlennek! Elvágta a torkodat és mivel én későn érkeztem, már nem tudtam mit tenni...- vonta meg a vállát- Mikor megláttam a holtestedet, őnkívületemben vele végeztem! - érd oda a lányhoz. - Tökéletes forgatókönyv ...- ütötte meg a lány arcát a kés tokjával, ahogyan a kunoichi arca felrepedt. - Ha nem jössz ide, erre mind nem lett volna szükség, de ez így tökéletesen...- emelte a kést a lány torkához, ahogyan egy precíz és határozott mozdulattal fejezte be a történetet.

Utána pedig minden elrendezett, hogy valóban hihető legyen a story. Majd pedig az események tökéletesen be is fejeződtek. Mindent elhittek Iwagakureban a fiúnak, főleg annak köszönhetően, hogy maga a falú polgármesterre is tanúsította, hogy a történtek megállják a valóságot, még akkor is, hogyha ő maga nem volt képes elhinni azon tényt, hogy az a jóember ilyenre képes volt. De Shirou stílusához mérten, megpróbálta kihozni a helyzetből a lehető legtöbbet! Eljátszotta mindenki ellőt, hogy a történtek súlyosan sokkolták, így pedig mind a falú, mind mindenki békén hagyta. Megjelent az esély, hogy Shirou kihasználja az ingyen kapott plusz idejét.


Shirou, hogy fenntartsa a látszatot, hetekig nem mutatkozott, a szobájába zárkózva várt és elmélkedett. Tudta, hogy a történtek nagyon is veszélyesek és kétesek voltak és hogy a szerencsének köszönheti azt is, hogy egyáltalán nem bukott le. Túlfeszítette a húrt, abban biztos volt. Először a Konohai történtek, most pedig ez. Még egy vaknak is feltünt, hogy Shirou milyen gyorsan fogyassza a társai-t. Egy hónapon belül, két Kunoichi halt meg mellette, úgy, hogy csak egyedül Shirou tudta pontosan mi történt. Ez pedig aggódásra adhatott okot, egyesek szemében. De volt ideje kigondolni egy tervet, ahogyan az anyja ellőt is tökéletesen játszotta meg magát. Így nem kelet sok idő, hogy megváltoztassa a szerepét.
„Erősebbé akarok válni, hogy többet ne csak tétlenül nézhessen végig a történteket!” Ezek voltak az anyjához idézett szavai, aki megértette ezt az álláspontot és örült is annak, hogy fia túltette magát a történteken. És újfent minden tervek szerint alakult.
Mitsuko (Shirou nevelőanyja) egy egymáshoz könnyen illő technikát tanított meg a fiúnak. Megtanította, hogy a chakrája segítségével, hogy lesz képes egy hatalmas dombot növeszteni a földből, csak a chakrája felhasználásával (Doton: Doryou Jouheki), majd ezt a helyzetet kihasználva sziklaomlást okozni (Doton: Iwa Nadare). És mondhatni, Shirou könnyedén vette az akadályt. Persze ezen technikát nem tanulhatta a falúban, ezért Mitsuko a „fiával” a hegyekbe vándorolt, hogy ott készítse fel a terveire a fiút. Iwa Nadare nem is nehéz, hiszen lényegében technika annyiból állt, hogy a chakrát a kövekbe, a talajba vezetve eróziót okoz és ezáltal a kisebb nagyobb kövek, a gravitációnak eleget téve lezuhannak. De a másik technika már nem volt ilyen könnyű. Tökéletes gyakorlást kellett végrehajtania, a föld manipulálássá terén, olyan-t, melyet eddig nem alkotott. A föld megpuhitása, az abban való közlekedés, beleolvadás, eddig ez volt Shirou egyetlen földmanipulációhoz valóértelme, de ez most megváltozott. Immáron az volt a feladatta, hogy a földbe vezetve a chakrát, a kéreglemezeket mozgásra bírva, képes legyen elvágni azokat és mozgásra bírni őket., Ehhez pedig chakra mennyiség kellett, nem más. Hetekig tanulta ezt, hogy hogyan viselkedik a talaj és hogyan épül fel. Ez mind szükséges volt ahhoz, hogy Shioru sikerrel járjon.
De történt még valami. Shirou-nak új mesterre is akadt. Az egyik nap, arra lett figyelmes, hogy valaki figyeli, nem tudta megmagyarázni, de biztos volt benne. És ahogyan teltek a napok, ez az érzés egyre jobban bebizonyosodott. Egy apró kis madár figyelte minden lépését. Akár mit csinált mindig ott volt és ez nem véletlen egybeesések sorozata. Hiszen egyik este a kis madár, egy varjú becammogott Shirou szobájába és olyan történt, melyre nem számított a madár beszélt és nem csak utánzott valaki mást.

- Te aztán tényleg tehetséges vagy!- szolt a fiúhoz, aki csak némán nézte őt, hiszen először vette észre, hogy egy madár, egy állat beszél, de ezen nincs is semmi meglepő, ő nem tudta, hogy létezik egy olyan stílus, mely ehhez köthető. - Az öreg mama előre megmondta, hogy repüljek ide, mert egy olyan fiúval fogok találkozni, akiben akkora lehetőség rejlik, mind eddig senkiben, és akkora sötétségben, mind ami bennünk. -ugrált fel az asztalra- A nevem Ako-do! -szólalt meg ismét. - És a Sötét Varjak klánja egyességet köt veled ezennel. Válj a hasznunkra és mi a tiédre válunk. Olyan erőre tehetsz majd szert, melyhez foghatott nem érhetsz el csak a shinobik útját követve...
Sosem terveztem azt, hogy a shinobik útját követtem...- mosolyodott el- Számomra csak a kérdések megválaszolás a lényeg! És ha ebben segítettek nekem, ha erőt adtok ahhoz, hogy megtudjam mindenre a választ, akkor örömmel dobom félre a lelkemet...
- Akkor ezennel a szerződés első fele ezennel megköttetett... - kiabálta el magát- Veled maradok és ha úgy tartom jónak, megtanítalak mindenre, amire képessé válhatsz az általunk!- repült fel, de nem ki a szobából- Tátsd nagyra a szád!- rikkantott rá a genin fiúra, ahogyan az engedelmeskedett neki és abban a pillanatban eltűnt a szájában. Ez volt az a szerződés, melyről beszélt. Az első Szerződés Shirou és a varjak között.

És ahogyan egyre jobban ment neki a doton használat, anyja nagy örömére, esténként új mestere segítségével egy új technikát sajátított el. Ako-do megtanította neki, hogy a sima bushin no jutsuhoz hasonlóan, hogyan lesz képes létrehozni egy olyan másolatot, melyhez nem csupán chakrát add hozzá, hanem varjak felhasználásával olyan klónt hoz létre mely tökéletes a megtévesztésre. Ez volt a Karasu Bunshin no Jutsu // Varjú Klón Technika. És lassan az edzés is a végéhez közeledett és abban teljesedett ki, mikor Shirou egy hatalmas hegyet növesztette ki a talajból és sikeresen omlasztotta is azt le, ezzel teljesítve Mitsuko vágyait. És tértek vissza Iwagakure-ba, ahol Shirou-ra, már egy jól ismert feladat várt.

// Értelmezés: Shirou szerződést kötött a varjakkal, de magára az idéző technikára nem képes még, ezért maradt vele a holló! Mindig, mikor kiakar jönni, beszélni akar a fiúval, azt a száján keresztül teszi! De Ako-do nem segít még a fiúnak! Ő mesterre és a Shirou hallgat rá, de a segítségét nem kérheti! Ez volt a megállapodás. //

34 pontomat 1 pont hilyán mind elköltöttem jutsukra!

Doton: Iwa Nadare
A technika neve mindent elmond. Sziklaomlást idézhetünk elő vele, célszerű hegyvidéki környezetben alkalmazni.
Magyar név: Föld elem: Sziklaomlás
Típus: Támadó
Besorolás: D szintű
Pont: 10
Chakraszint: 150

Doton: Doryou Jouheki
Ezzel a Jutsuval a Ninja képes egy dombot kinöveszteni a földből. Túl nagy haszna nincsen, azonban a domb a beleölt Chakra mennyiségétől függően lehet nagyobb, vagy kisebb. Ha a domb elég nagy, talán még bujkálásra és menekülésre is használható, vagy az ellenfél távoltartására, de más funkciója nem ismert.
Magyar név: Föld Elem –Föld Növesztés
Típus: Kiegészítő
Besorolás: C rangú
Kézjel: Tigris
Pont: 20
Chakraszint: 160
Használója: Tenzo

Karasu Bunshin no Jutsu // Varjú Klón Technika
A használó másolatokat hoz létre magából, ami ha megérintik, vagy a használó úgy akarja, szétrebbenő varjúk formájában tűnik el. A Klón erőssége egy ködklónéval megegyező.
Pont: 3
Chakraszint: 55
Szint: D

A technikákat elfogadom, a szerződést szintúgy, de le is foglallak magamnak a szerződéssel kapcsolatos egyéb mesélésekre.

[
Mesélő: Shizune

Vas Ország :: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás) 1.

Shirou túljutott a Nagy chuunin vizsga első fordulóján. Igaz nem volt könnyű dolga, de Kensei-el könnyedén vették a fáradságot és ők ketten is ahhoz a hat emberhez csatlakozhattak, akik a döntőbe jutottak. Na igaz, hogy kaptak bár nap pihenést, de a várva várt nap csak eljött és ahogyan közölték velük a rossz hírt, hogy mi a lesz feladat, az a pillanat volt a lehető legfelemelőbb neki. Az elsők között harcolsz, övé volt az első forduló egy életre halálra taksált küzdelemben, mely Iwagakure és Kirigakure csapott össze, de a harcot Shirou és Kensei vívta.

Ahogyan pedig ott álltak a hidegben és a kezdést jelző gong ellőt váltottak pár szó egymással, biztosra vehető volt, hogy mind a ketten megmutatják az igazi erejüket. Hiszen eddig a pillanatig, még egymás ellőt is rejtve tartották az igazi erejüket. De a legnagyobb kérdés azt volt, hogy kettőjük közül, vajon melyikőjük lesz képes az akaratát ráerőlteti a másikra, hiszen az biztos volt, hogy ebben a harcban az győz, akinek ez sikerül.

De az első összecsapás alkalmából nem tartogatott semmi meglepetésszerű dolgot Shirou-nak a Kirigakurei ellenfél. Egy ügyes technikával próbálta meg a helyzeti előnyt megteremteni, hiszem Sui Nohara, mely egy Suiton elemű technika, bebiztosított néhány tényt az iwagakurei geninek. Shirou eddig is tudta, hogy Kensei jó kardforgató, de most márrr az a tény is helytált, hogy Kiri-től elvárhatóan Suito beállítottságúgú és ez jó hír volt Shirou-nak. Többször is küzdött már olyan shinobi-val, akinek ez volt az eleme, vagyis volt tapasztalata, de sajnálatos módon Kensei-nek még több. Villámgyors jelent gy klónt, aki közéjük állt és bár a víz lassan teljesen beborította a területet, hála Kensei technikájának, egyre nagyobb előnyre tett szert. És ezt Shirou nem hagyhatta. Ahogyan elkerülte az áradat első, számára veszélyes hullámát azonnal támadásba lendült. A klón nem számított, a cél a fő test volt, hiszen ha leáll a másolattal küzdeni, az csak időhúzás. A másolat felé hajított kunai volt az első elterelés, hiszen nem gondolhatta, hogy ennyivel sikerrel jár, de ahogyan a rajta lévő füstbonba berobbant és megvakította Kensei klónját, már nem is kellet törődni. Bár a klón elleni harc, hogy nehogy az legyen, hogy két tűz közé kerüljön, nem ért véget. Shirou próbálta húzni az időt és ehhez a Karasu Bunshin // Varjú Klón tökéletes technika volt. És ahogyan a terve is bejött, hiszen a klón Kensei és Shirou között volt, a füstbonba a rohamozó iwagakurei-t is elrejtette, sikerült meglepnie Kensei-t. Ahogyan kirobbant a füstből és kezében megvillant a kard, Kensei-nek csak egy villámgyors mozdulattal sikerült csak védenie a halálos csapást. A kérd kard összecsapott, ahogyan patthelyzet alakult ki, egyik fél sem engedett, de ekkor váratlan esemény történt. Köd lepte el a területet, ahogyan egy pillanat alatt világossá vált Shirou-nak, hogy átverték. Az eredetinek hitt test volt a másolat. Ez biztos volt, hiszen az eredeti Kensei nem fáradt volna ki ennyitől, pedig láthatólag ez történt. De itt volt az ideje, hogy engedjen neki. Hagyta, hogy a klón kettévágja, vagyis megpróbálja kettévágni, hiszen éppen az történt, ahogyan akarta. A Kawarimi megtette a hatását és kétfelé válva esett földre, ahogyan az főhős az egyik szikla mögül nézte az eseményeket és amint esélyt adódott rá, arra kis rönkre szerelt levélbombát is felrobbantotta. De az eredményt nem várta meg, beleolvadt a talajba (Doton: Moguragakure no Jutsu // Föld elem: Vakond Rejtőző Technika ) és elkezdte a tervét, ami lényegében annyiból állt, hogy ezt a zavaró ködöt el tüntetnie, és volt is egy terve.

„ A köd keletkezésekor a levegő annyira lehűl, hogy hőmérséklete megközelíti a harmatpontot, és ennek következtében a páratartalom kicsapódik. Az így „vízcseppekből” kialakult fal a levegő átláthatóságát rontja. Ez a köd! Elég csak felmelegítenem a hőmérsékletet annyira, hogy a technika megszűnjön, de a hirtelen felmelegedett levegő felfelé szál, és helyét hideg levegő veszi át! Vagyis ha sikerrel járók, akkor alig lesz egy vagy fél percem, hogy legyőzzem! De megkel próbálnom, más megoldásom nincs! A ködön keresztül akkor sétálok csapdába, mikor ő azt akarja!”

És hogyan csinálta? Nagyon egyszerű. A pálya közepére, egy sziklára erősített egy halom robbanócetlit (19 db) és egy földklón létrehozva, a föld mélyére süllyedt, nehogy a robbanás elérje. A klón pedig eljátszotta a csalit, hogy Kensei-t középre csalta és pedig a lehető legjobb pillanatban robbantott is. A földklón természetesen megsemmisült, de sebaj. Shirou a nézőközönség alatti szirtfalból kimászva mérte fel a terepet. És örömmel látta, hogy Kensei túlélte a robbanást. Ugyan megsebesült, de élt és ami ennél is fontosabb volt, hogy újra bevetett azt a technikát, melyre Shirou számolt. A kirigakurei srác körül vibrált a levegő, ahogyan tömény chakra járta át az egész testét. Shirou pedig azonnal cselekedett. Leugrott a szirtfalról. A Doton: Doryou Jouheki technika hatására a Shirou alatti föld megmoccant és egy jó 10x10 méteres kocka-t emelkedett ki a földből, mely mind egy torony magasodna Kensei fölé, jó 10 méterre. De ezzel nem maradt félbe a technika, hiszen újabb kézjelsorozatba kezdett és ekkor megmoccant valami. A torony megdőlt, ahogyan ez másmilyen mozgás volt .Olyan volt az egész, mintha lecsúszna, ami annyit jelentet, hogy valaki kettévágta. De ez sem akadályozta meg abban, hogy befejezze a technikáját. A Doton: Iwa Nadare-nak köszönhetően 2/3 része tűnt el, minden irányban. Hatalmas kősziklák csapódtak a földbe, ahogyan valami elsötétítette az eget. Egy hatalmas vízsárkány csapott le az égből és kapta telibe, ahogyan a torony oldalra dőlt és mindent ellepet a por.

Olyan érzés volt, mintha lebegne, mintha egy gödörben lenne. Egy kútban, ahogyan egyre mélyebbre süllyed és már nem fuldokol, érezte ahogyan a tüdeje már megtelt vizel és nem érez fájdalmat, vagy éppen semmi mást. Egyre jobban belemerült a sötétségbe, ahogyan a kút apró kis világos szája egyre távolabbinak tűnt. Egy apró kis hangot halottcsupán, egy női hangot, ahogyan messziről szólítja őt. ~Nahát, mintha Megumi hangját hallottam volna.~ nézte a messzeséget, ahogyan valami becsapódott. A zavargó sötét vízben keletkező buborékok gyorsan tűntek el a fiú szeme elől, ahogyan valaki megragadta. Érezte a gyengéd női érintést, ahogyan most erősebb volt mind valaha, erősebb mind amilyennek érezte annak idején. A kút szája egyre közelebb és közelebbi volt, ahogyan az ismeretlen felhúzta őt a sötétségből. A hideg, fehérlő fény elvakította a genin fiút, ahogyan az aranyló napsütésben egy pillanatra látta az arcát. ~Nővérkém...~ csapódott neki a háta egy kősziklának, ahogyan a bájos arca és a szeretetteljes mosolya eltűnt a fiú szeme elől és visszatért újra a valóságba.

Ekkor látta, hogy mennyire igaza volt, és mennyire alábecsülte azt a technikát. Könnyedén vágta ketté a kőtörnyöt Kensei és ami ennél is rosszabb volt, hogy Kensei is túlélte a jutsukat és talpon is volt. Így pedig bekellet fejezni ezt a harcot. Shirou szinte összes chakrája elhasználódott az előbbi jutsu kombinációban, így pedig nem volt más választása. Nyíltan támadva rohanta le Kensei-t, ahogyan a wakizashi és Kensei katanája összecsapott. Ekkor látta csak, hogy az a technika mekkora hátránnyal bír. Kensei tekintette olyan volt, mintha ki lenne kapcsolva és nem is ő írányítaná a testét. De ez a támadás indokolatlan volt. Kensei megakasztotta a pengét, ahogyan Shirou utolsó emléke, hogy egy jeges érzés közepette fájdalom járja át az oldalát.

Eközben azonban ítélet is született felette, hiszen a mérkőzést mind az öt Kage figyelemmel kísérte, és a közönség tombolása közepetette, az össze nagyratiszetelt faluvezető, állva nézte ezt a küzdelmet.
-Jól használja ki a környezetét, és eszesen használja a ninjutsujait. Remek nevelés, ahogy azt Iwától megszokhattuk. - A Raikage mosolyogva biccentett Onoki felé, aki a maga öregapós stílusában volt kritikus, megint.
-De még mindig nem ismeri a korlátokat. Mit kezdhetek egy ninjával, aki nem tudja mikor kell visszavonulni, akármilyen tehetséges is.
-Ugyan már, Onoki-sama. A fiú sarokba szorított egy ilyen kaliberű ellenfelet, annak ellenére, hogy milyen erőkülönbségekkel rendelkeznek. - Terumi Mei huncutul kuncogott egyet, mire Onoki csak egy legyintéssel válaszolt.

Még mindig kirakósoznom kell néha az írásaiddal, de legalább tudod mit akarsz csinálni, és azt jól csinálod. Copy-paste!

+20 chakraszint

Összesen 235 chakraszint

Résztvevő;: Ayanokoji Takashi

Tenrai Shuuyou (Isteni Menedék) 1. 2.

A harcnak vége volt és Shirou felébredt egy jól ismert helyen. Tudta, hogy nem álmodta az egészet, mert nem otthon volt, nem ezért volt ismerős neki ez a hely, hanem másért! Azért mert innen indult el minden. Itt várakozott napokig, míg elkezdődött a chuunin vizsga harmadik fordulója és hogy most véget is ért, újra itt volt, bár kissé fordított helyzetben. Fájt az oldal, sőt mindene, ami már félig megszokott érzés volt. De nem volt egyedül. A többi vizsgázó is jelen volt, néhányuk hasonló állapotban, ami annyit jelentett, hogy vége van a vizsga első fordulójának. És az eredmény nem volt tiszta, bár azt sejtette, bár amennyire emlékezett rá, hogy valaki közbelépett az ő harcuknál, ami hát egyből a meccs végét jelentett és mivel őt próbálta menteni, ezért egyértelmű volt az is, hogy őt kizárták. Nem tudta és mégis.
Csakhamar lépések zaja hallatszott fel, és Mifune jelent meg, akinek a szavai mindenkihez, majd utána egyenként a résztvevőkhöz is szóltak. És amit Shirou-nak intézett igencsak kellemes volt.

„ Uraim, magukat a csatájuk kiemelkedően technikai, és stratégiai jellegű mivolta miatt mind az öt követség nagyra értékelt, és ezzel a momentummal jómagam is egyetértek, azonban fellépésük sugallt egyfajta önfejűséget a csata során, ami a bíráink számára lehetetlenné tette az önök továbbjuttatását. Ön - nézett Kensei felé -az egyértelműen magas szintű tudását úgy fordította az ellenfele ellen, hogy a megegyezett visszafogott szabályokat teljesen ignorálta, sőt ha bíránk nem segíti ki egyensúlyából, talán még vele is szembeszállt volna. Ez megbocsájthatatlan, éppen ezért, habár egyértelműnek tűnő nyerő pozcióba jutott az utolsó pillanatokban, mindenképpen kizártuk a meccsből, és a véleményezésünk úgyszintén hasonlatos a chuunin-bírálatban is. A döntés helyességét pedig az állapota is igazolja, hisz a meccs után jószerével mozdulni sem bírt a töréseitől. - A mondandó változott, Mifune pedig Tavara felé fordult. -Ön viszont, fiatal úr, a párbajuk utolsó pillanataitól eltekintve elérte azt, amit ilyen erőkülönbségnél elvárhat egy vezetőtől az irányítás. Biztos vagyok benne, ismerve az önök politikai és hadi hagyományait, illetve a mi véleményünket, hogy eddig ön az egyik legesélyesebb chuunin-jelölt a vizsgán”

Vagyis Kensei-t kizárták, Shirou-t pedig bár vesztett, kijelenthetjük, hogy megkapta a chuunin rangot. És a két továbbjutó neve is kiderült. Ariku Saya és Ayanokoji Takashi ! Ez a két név fog megküzdeni a döntőben, de míg az egyikük hasonlóan Shirou eredeti alakjához, fapofa volt, addig Takashi saját magát keserítette, sőt ócsárolta, mivel annak ellenére, hogy döntőbe jutott, jó leszidták. „...Álmom az van. De ha egyszer is azért harcolok az életben akkor rám tapasszák az alkalmatlan jelzőt és csak úgy félre dobnának, mert önös célokért nem lehet küzdeni, nem de? ...” Bár Shirou nem tudta, milyen harcban vett részt, valahogy úgy gondolta a genin szavai hallatán, hogy bizony nagyon is hasonlítanak ők ketten. De ahogyan nem tudott erőt önteni a fiúba ott mindenki ellőt, úgy gondolta, hogy kielégíti a kíváncsiságát és megtudja azt amit akart, A fiú után ment és a jövőre, a tervekre ott fényt derült.

Utolérte a fiút és szóba elegyedett vele. (Az ezután részt bemásolva, de megvágva közlöm, mert így jobban átadja a történteket!)

- Végre utolértelek! Ahhoz képest, hogy péppé vertek, elégé gyors vagy! - közölte mosollyal az arcán, ahogyan odasétált a fiú mellé. - De ha már itt tartunk! Mi az álom, amiért az önös célokra van szükség? -kérdezte tőle Shirou, ahogyan rá nézett.
- Hmm. Vajon mi is...? Ebben a végtelen gyűlöletspirálban a fájdalom az, ami időlegesen békét hozhat. Egy békét ami után csak egy karnyújtásnyira lenne a paradicsom, az igazi shinobi nemzet. Ez... EZ az én álmom. – mondta Takashi, ahogyan Shirou arcára egy mosoly ült ki. A fiú, ahogyan gondolta, valóban hasonlított rá.
- Hmm... nincs igazad!- nézett Takashi-ra csak a szemével – A gyűlölet minden emberben megvan! Ha fájdalmat okozunk valakinek, az önkénytelenül is gyűlöletet szül, a gyűlölet pedig csak újabb vérontáshoz és keserűséghez vezet! Az emberek pedig sohasem lesznek képesek arra, amit mondtál.- fordította rá immáron a teljes tekintetét. - De félig igazad van! A gyengék ezen fájdalom hatására megtörnek, az erősek pedig ellenállnak! De... - fagyott le az arcáról a mosoly, ahogyan komor lett- … de minden ember képes egyvalamire, ami hatalmasabb a gyűlöletnél, a fájdalomnál, ez pedig a félelem! - mosolyod el újra, ami már zavaró volt- A félelemből csakis rossz dolgok származnak ... bukás ... bűn … féltékenység ... árulás, valamint vereség! Ha az emberiség megtudja mi a félelem, akkor nem lesz több gyűlölet és fájdalom, mert ezen érzésektől is csupán egyre nagyobb lesz a saját félelmük! -sóhajtót vet lágyan- Ez az egyetlen lehetőség, ha egy új és egyetlen shinobi nemzet születhessen! -nézett a messzeségbe, ahogyan az a benyomást lehetett érezni, hogy egyáltalán nem is itt él - Ez az én álmom is! -közölte Takashi-val az álmait, vagyis ez rossz szóhasználat, céljait.
- Tetszik a gondolkozásod. -sóhajtott fel Takashi - Milyen érdekes. De biztos vagy benne hogy ez a te álmod? Biztos vagy benne hogy bármit fel áldoznál ezért a célért? Mondjuk... Előbb még én voltam az aki úgy elhagyta a hitét. De nekem már nincs is mást veszítenem mint a hitemet. Többet úgy sem fordulhatna elő...- mondta már határozottan és ezzel Shirou újra erőt öntött bele, de ez még csak a kezdett volt.
- Remélem is...-sóhajtott fel- … szánalmasan néztél ki odabent! - nézett mélyen Takashi szemébe, ahogyan ő semmit sem tudott kiolvasni az övéből, olyan mintha egy tükörbe nézet csak volna, bár Shirou arcára érzelmek ültek ki, a szemében semmi sem tükröződőt, csak a nagy üresség- De most már látom, hogy minden rendbe jött! Ennek örülök. - támaszkodott háttal a korlátnak- És talán éppen ezért válaszolok a kérdésedre! Nem... inkább visszonzom azt a szívességet, mellyel te is megtiszteltél! Nem áldozok fel semmit...- válaszolta ami meglephetett, de csak egy pillanatra, mert azonnal folytatta is- … mert nincs is semmim. -hangja mintha csengett volna, olyan öröm volt a hangjában, egyáltalán nem volt szomorú ahogyan ezt kimondta- A drága szüleim, a szeretett nővérem, a kedves barátaim, a jóságos mesterem ….- emelte meg a jobb kezét kissé, ahogyan olyan volt, mintha tartana valamit a kezében- … semmit sem jelentenek! - csukat össze a kezét- Mert minden ember gyarló! Minden tett mögött hátsó szándék lapul! Minden érzelem csak az embere közötti korlátok ledöntését célozza meg! Minden egyes érintés csak felesleges fájdalmat hordoz magában!- hallgatott el egy pillanatra, ahogyan ellökte magát a korláttól és szembefordult a Kumogakure-i geninnel- Egyedül rám nem vonatkoznak ezek! Én vagyok az egyedüli shinobi, aki képes lehet arra, amit te is elakarsz érni! - arca nem volt mosolygós, komor, sőt semmitmondó volt!
- Hmm... Ebben biztos vagyok. Ahogy abban is hogy még fogunk találkozni. -mondta Takashi, ahogyan Shirou csak elmosolyodott, pont azt mondta a genin, amit hallani akart. De ahogyan a Kumogakure-i genin kezet nyújtott neki Shirou elfordult.
Nem mondtam, hogy „Minden egyes érintés csak felesleges fájdalmat hordoz magában!”- ismételte meg közben az előbbi szavait, ahogyan megfordult, és lassú léptekkel otthagyta a genint, de volt valami, valami amit még akart közölni a geninennel, ezért néhány lépés után megállt, de nem nézett rá vissza. - Az előbb azt mondtad, hogy biztos vagy benne, hogy még fogunk találkozni. -ismételte meg nyugodt hangon Takashi előbbi, utolsó szavait- Igazad van! Ha eljön az idő, akkor elmegyek érted! – közölte nyugodtan- - De addig erősödj meg, ragadj meg minden erőt ahhoz, hogy ne legyen kétség a szívedben ahhoz, amire vágysz! - indult meg újra lassú léptekkel, ahogyan felemelte a jobb kezét, ezzel intve neki, hogy „viszlát”. - Ne érdekeljen semmi, ne legyen ember akihez kötődhetsz, ne táplálj hiú reményeket abban, hogy egy nap valaki megért majd rajtam kívül! Mert egy igazi shinobi szavak nélkül is képes kommunikálni egy olyan emberrel aki hasonlít rá. Én látom mi van a szívedben! Éppen ezért adok egy tanácsot! Mindig figyelj a célodra, öld meg azt aki az utadba áll, vagy hátráltat, és soha ne áldozd fel magad! Se az álmaidért, se a társaidért, mert akkor minden eddigi tetted kárba vész! Értékes vagy, ezt ne feled! -tűnt el a folyosó végén.

Ezzel tekinthettük be a jövőbe, a célokba. De az idő kereke fordult és kicsit lépjünk tovább, menjünk előre az időben, ahogyan meglátjuk azt majd, hogy Shirou, hogyan is válik egyre erősebbé.

//Eme küldetésre +10 ch szintet kaptam



Mesélő: Konan

A Föld Országa :: Iwagakure no Sato :: Kiképzőterep 2.

Shirout korán reggel költötte Mitsuko (az édesanyja), ahogyan nem engedte meg neki, hogy felszerelést hozzon, se fejpántot, olyan ruhát vett fel, melyet nem sajnált, szóval minden arra mutatott, hogy a kunoichi valami olyant tervelt ki, mely az Iwagakure-i geninek nagyon is fárasztó lesz. És az is lett. Hiszen ahogyan megjelnet és becsukta maga mögött az ajtót, nem kertelt és bele is kezdett. Elmondta, hogy nincs megelégedve a vizsgán látottakkal, melyet az elöző nap nézett meg videón, ezért a mai nap az edzés hívében fog tellni, ahogyan Shirou feladatta a Doton: Retsudotenshou//Föld Elem-Hasított Tenyérkanyar megtanulása lesz. Az elmagyarázása után viszonylag gyorsan megértette, ami annak volt köszönhető, hogy látta is, illetve ez volt az specialitása, hogy egy technikát elég volt egyszer látnia, és könnyedén elemezni is tudta azt. Így pedig neki is állt. A Jutsu legelső fázisa a föld külső manipulálása, pontosabban a gödör elkészítése. Itt a chakra segítségével a földet arra kell kényszeríteni, hogy összesűrűsödjön úgy hogy a felső réteg nem változzon el. Maga a verem így készül el, befejezésül pedig a meghagyott felső vékony réteget meg kell gyengíteni, hogy az áldozat alatt biztos, hogy beomoljon. Ennek tudatában azonban sokk mindenre oda kellett figyelnie. A környezetre, hogy egy fa gyökere nehogy bele ne lógjon a verembe, mivel annak környékén sűrűbb a talaj és mellesleg így előnye lesz a shinobinak is. De ezek után nehéz feladat elé nézett.
Első próbálkozása becsődölt. A verem teteje és oldala is beomlott, ahogyan bár azt tesztnek szánta, hogy meglássa, mennyi chakrát is kell belefektetnie a technikába. És ezután elkezdhette a látottakat gyakorlatban is véghez vinni. De a második jobb, de nem elégé lett jó. Shirou ugyanis a teljes chakráját arra áldozta, hogy a verem oldala be ne szakadjon, de ahogyan Mitsuko ezt később elmondta ezt nem chakrával, hanem az összetömörödés okozta erőkkel kell létrehozni. Na de ezek után megugrottak az események. És Shirou alig két vagy három óra alatt megtanulta a technikát. Na mondhatnánk, hogy könnyű volt, de ez nem igaz. Rengeteget gyakorolt, főleg a tető és annak időzítésén, de végül elmondhatta, hogy megtanulta a technikát! De ez csak az első felvonás volt.

Az egyik legeminensebb játékosunk vagy, kitartó, és legfőképpen játszol a karakteredben, és nem rajta kívül, a szörnyű helyesírást meg már majdnem megszoktam. Tekintettel arra, hogy én csak a saját mesélésem általi időre adományoztam díjazást, bőkezűbb leszek, mivel egy hatalmas tanulásnak beillő kalandot zártatok. Egyetlen negatívumodat ismered, és szerintem már nem is először mondom el újfent, ezért:

+10 chakraszint jóváírva
+29 chakraszint
+5000 ryo
+chuunin regália (ninja szandál, kesztyű, taktikai mellény, opcionális láncruha)

Összesen 274 chakraszint

VÁLTOZÁSOK AZ ADATLAPON!!

Mivel Shirou chuunin lett, ezért egyes adatok drasztikusan változtak. Azonban szövegelés helyett, a régi és az új adatokat itt lehet olvasni!

-----------------Régi adatok-----------------
KOR:12
KINÉZET:
- Magassága: 123 cm
- Testsúly:41 kg

-----------------Új adatok-----------------
KOR:13
KINÉZET:
- Magassága: 130 cm
- Testsúly:45 kg
KINÉZET: Bővítésre került! Belekerültek az egy év alatt történt lelki változások és felmerülő célok!

Mesélő;: Nara Shikaku

 A Föld Országa :: Iwagakure no Sato :: Shirou Tavara Háza 1.

Shirou fáradtan tért haza. Egész napja az edzéssel tellett el, felhasználva a maradék chakrájának a legjavát. Hát Mitsuko nem nagyon sajnálta őt, el is fáradott kissé, de a pihenés még váratott magára, nem is keveset. Hiszen ez a nap, még messze nem ért végett. És a további történésekről, immáron nem maga Shirou, hanem mások döntöttek.
Egy férfi jelent meg az ablakban, sok kiegészítővel, vértdarabokkal a lábakon és a karokon is, illetve egy maszkkal, aminek mintájából nem sokat lehetett kivenni. Kezében egy sporttáskával, melyet nem volt est Shirou elé rakni és ráparancsolni, hogy öltözzön. Ugyanazon ruházat került az iwagakure-i chuunin-ra, mind ami a férfin volt és az már az első pillanattól nem volt titok, hogy az alak, Iwagakure egyik speciális osztagának a tagja. Ahogyan a ruha és a férfi maszkjára nagyban hajazó maszk is felkerült Shirou arcára, a férfi kezén ragadta a fiút és abban a pillanatban három háztömbbel odébb lévő tetőn találkozhatott a többi hasonló fazonnal. Körülbelül öten lehettek és nyílt céllal közölték, hogy Shirou kövesse őket, a helyszín ahova mentek, az volt a lehető legkülönösebb.

 A Föld Országa :: Iwagakure no Sato :: A Tsuchikage palotája 1.2.

Követte a férfiakat, ahogyan teljesen, egész út közben figyeltek rá! Az utuk pedig a A Tsuchikage palotája alatt található egyik titkos szóba volt. Ahogyan a férfiak belptek a sötétben nem lehett kivenni az idő alak jelnlététt vagy éppen azt, hányan is vannak odabent, azonban a férfiak reakciója mást is elmondott. Meghajoltak a férfi ellőt, ami azt jelentte, hogy a feljebbvalóuk, azonban Shirou talán a tudatlansága miatt ezt nem tette meg, bár inább nem volt hozzá valami sok kedve. De a beszélgetés közben sokminden kiderült. A férfiak figyelték őt egész nap és ez annak a fényében, hogy még Mitsuko sem vette őket észre vélelmetes volt. De miútán Shirou megpróbált taktikázni, mivel kiváncsi volt, hogy mennyire fontosak azon kért információk melyeknek a birtokában volt, az öreg férfi, a vezetőjük, aki hát korban a Tsuchikage-val lehett egyidős, is bekeményitett. Megfenyegette Shirou-t ha nem beszél a Vass országa területén látott földrajzi információkról, akkor annak Mitsuko fogja meginni a levét és ezt az iwagakure-i chuunin még nem akarta. Így felhagyva a taktikázással, beszélt, elmondott mindent.
Shirou felsorolta az össze helyszínt ahol járt, térképet kért a területről, ahol alaposan elmagyarázott minden fontos információkat. Olyan dolgokat, melyeket a térkép alapján elmondani kellett. Részletes terepviszonyok, olyan helyek mely stratégiailag fontosak lehetnek, magaslatok, vagy éppen kulcsfontosságú veszélyes helyek. Épületek elhelyezkedését, jól járható útvonalakat, sőt olyan részletekbe is belement, amibe lehet hogy nem kellett. Az isteni menedék, illetve az isteni kihívás nevű épületek részletes leírását, máskülönben olyan információkat, hogy az öröknek milyen felszerelésük van, hányasával járnak, illetve az átjárt területeken milyen gyakorisággal találkozott velük. Vagyis mindenre próbált válaszolni, amit a férfi akart.
És mire Shirou kilépett a szabadba a nap már magasan az égen volt. Ki tudja mennyi idő telhetett el, hány óra. A chuunin fiú, fáradtan bandukolt haza, mind testileg, mind lelkileg fáradt volt, a kezében lévő táskát is alig bírva ért nehezen haza, ahogyan becsukta maga mögött az ajtót és nem szeretetteljes ölelés fogadta. Egy hatalmas pofon, egy hajzuhatag, amit ritkán lehetett kibontva látni, egy kéz, mely kiragadta kezéből a táskát és egy szigorú hang, mely ráparancsolt, hogy menjen aludni. És nem kellett neki kétszer mondani.


Mesélő;: Nara Shikaku

 A Föld Országa :: Iwagakure no Sato :: Shirou Tavara Háza 1. 2.

Mikor végre-valahára felkelt és egy rossz következtetésnek hála, olyan beszélgetés kezdődőt, mely megváltoztatott mindent. Elég volt egy apró kis kérdés Mitsukonak, aki teljesen úgy kezdett viselkedni, mind egy hisztérikus kislány. Kiabált, ahogyan minden világos lett a szavaiból. Fogalma sem volt arról, amit Shirou akart. Méghozzá az, hogy kik is voltak ők. De egy újabb próba adódott ennek kiderítésére, ahogyan Mitsuko a fiú fejéhez vágta a tegnap kapott porcelánmaszkot. Nem volt valami fájdalmas, de chuunin fiú rájátszott erre, ahogyan könnyedén, szinte mind a vízfolyás, úgy kezdett hazudni és kezdett bele a színjátékba. Elpróbálta hitetni a nővel, hogy ez a maszk semmit nem jelent neki és, hogy össze van zavarodna, nem tudja kik hordják és vajon mit akarnak. Lényegében is hazudott sokat, de az egészet képes volt úgy előadni, mintha ő lenne a sértett. De amit megakart tudni, ahhoz nem került közelebb.
Mitsuko átölelte őt, ahogyan kiöntötte a szívét és egy ilyen helyzetben Shirou-nak is tovább kelet játszania, mert most még nem bukhatott le. Ahogyan a sírását visszatartó nőre nézett, a szavai barátságosak voltak ugyan, de a mögötte lévő valóság semmi sem volt. A szavai olyanok voltak, mind aki szereti a nőt, de valójában semmit sem érzett, még akkor sem. De Shirou a nő szavaira csak nyomatékosan tudta ismételni, hogy akármennyire is fél, ő mindig itt fog lenni neki és nem hagyja el! Hát addig nem, míg haszna származik belőle. Ahogyan Mitsuko elment lezuhanyozni, addig Shirou-nak ott volt a lehetőség arra, hogy gondolkodjon. És nagyon is beleveszett a saját gondolataiba.

//Ezy ge ykisebb történet volt Shikaku kérésére!//

Mitsuko elment fürödni, ahogyan Shirou azzal a lendülettel, hogy a nő eltűnt az ajtó mögött, fordult vissza az asztalhoz és a maszkhoz. Lassan felemelte, ahogyan az elejét nézte csupán. Barna-kőszínű maszk, három párhuzamos összefüggő csíkkal. Shirou csak nézte, ahogyan halványan elmosolyodott. ~Erre érdemes lesz vigyázni! Láttok benne lehetőséget, melyet ki kell használnom!~ fordította meg, ahogyan lassan felhelyezte az arcára egy pillanatra, hogy a maszk alól figyelhesse meg, milyen is a lakás. Körbenézett, ahogyan semmi sem változott, mindent ugyan úgy látott. A maszk pedig lassan visszakerült az asztalra. ~Még jó, hogy az én maszkomtól, nem lehet ilyen könnyen megszabadulni!~ kuncogott egyet, ahogyan abban a pillanatban valaki elsurrant mellette és jól lehordta, hogy még mindig ott üldögélt.
- Értettem! Megyek enni! -állt fel az asztaltól, ahogyan az illatok, na meg az éhség is erőt vet rajta. Az Édes-sós-savanyú saláta nem éppen a kedvence volt az Iwagakure-i chuunin-nak, de egyben nem is az a fajta volt, aki finnyásan visszautasította az ételt. Megette azt az adagot, mely kellet neki, mely elég volt ahhoz, hogy teljesen jóllakjon.
Teli pocakkal köszönt el az asztaltól és köszönte meg az laktató, de kicsit számára gusztustalan ételt, ahogyan a szabadnapján egyből a szobájába ment átöltözni, de a felszerelését otthon hagyta, nem volt rá szüksége, ezért nem is vitte magával. Ez a nap, egy pihenőnap volt, ezért ki is használta azt pihenésre.

Átöltözött, ahogyan minden felszerelést, többek közt a chuunin mellvértett és a ninja kesztyűt sem felvéve indult útnak egy óra múlva. De addig mit is csinált. Rájött a nosztalgiázás. Ahogyan öltözött, a keze véletlenül csúszott rá, szinte ösztönből, arra a kis wakizashi-ra, mely régi emlékeket hozott fel benne. Ahogyan a keze a markolatra csúszott, emlékezett vissza a Kirigakurei Kensei-re és a húgára, akié ez a kard volt. ~Hmm...Mennyi emlék! Az a lány is erős volt, de a bátyja nyomdokaiba sem lépett. ~ húzta ki a pengét a tokjából, ahogyan a pengére nézett. Visszaemlékezett arra, amikor először forgatta egy Yukigakure-i shinobi ellen, akit végül csak Kensei tudott legyőzni, emlékezett arra is, amikor Kensei brutális erejével is szembeszáll ezzel a kardal. Egy apró fegyver, mégis mennyi emléke kapcsolódott hozzá már most is és még mennyi fog.
- Mennyi emlék! – tolta vissza a kardot a hüvelyébe- Vicces lesz, mikor Kensei-t a húga kardjával ölöm meg! -rakta vissza az asztalra, ahogyan megfordult és kisétált a szobából. Észre sem vette, de az emlékek egy órát vettek el az életéből.

Iwagakure utcáin sétálva tőzegelődött, ahogyan kezeit a zsebre rakva maga sem tudta merre tart. Csak sétálgatott, ahogyan teljesen célok nélkül, csakhamar a ninja akadémia ellőtt találta magát! Felnézett a magas épületre, ahogyan elmosolyodott és indult is tovább. Nem akart bemenni, nem érdekelte a jövő nemzedéke hogyan halad. Jól tudta, hogy úgysem van sok nekik hátra. Lassú léptei után pedig egy elkerített terület ellőt ment el, ahogy megállva benézett a rácsok között. Abban a pillanatban is több genin gyakorlatozott ott, ahogyan Shirou újra elmosolyodott. ~Azok az ikrek viccesek voltak! A fájdalom az arcukon, a múltat felhánytorgatva, élvezett volt nézni őket. De senkik voltak! Még szerencsém, hogy nem kelet foglalkoznom velük!~ emlékezett vissza arra az időre, mikor a mesterével ezen a helyen ismerkedett meg Sauru Dakku és Sauru Masukaru-val, akik a csapatársai voltak egy kis ideig. De ők már szintén nem voltak érdekesek. Elsétált a múltja egy újabb helyszínéről, ahogyan nemsokára a Nark folyó vízében nézhette a saját arcképét. Még mindig mocskos folyó megtisztítása és az ott elért reményei csak arra voltak, képesek, hogy elfordult onnan és elsétálva azon ház ellőt melynek felépítésében segédkezett, a A Tsuchikage irodája ellőt elhaladva már egy olyan helyre ment, ahol két ismerőse feküdte örök álmát. Két lány, akik Shirou miatt haltak meg.

Milyen vicces. Egymás mellé kerültek. Rin és Nanami egymás mellett feküdte örök álmát, ahogyan a sírjaik ellőt az a fiú állt, akinek azt köszönhették. Shirou csendben nézte a sírjukat, ahogyan eszébe jutott mindaz melyet Rin-től tanult, a lánytól aki feláldozta magát érte, és Nanami, az egyetlen aki meglátta Shirou igazi arcát, ezért kelet meghalnia, a genin egy tökéletes terve következtében. Shirou hosszú órákig nézte a két sírt, ahogyan lehunyta a szemeit és köszönetet mondott nekik.
- Köszönök mindent! Ti is segítettek benne, hogy elérjem a céljaimat!

Késő délutánra járt az idő, mire Shirou elindult haza. Ez a nap volt az, mely egy korszak végét jelentette. Utoljára nézett vissza mindarra, melynek azt köszönhette, hogy idáig eljutott, megemlékezve azokra, akik részt vettek benne. Hazafelé tartott, ahogyan a ház ellőt egy férfi várta őt. Öreg és komoly ember, akit Shirou már rég nem látott. Ahogyan odaért elé és szemben álltak egymással, már nem mind mester és tanítvány, hanem mind két iwagakure-i shinobi néztek egymásra.
- Még meg sem dicsértelek a vizsgán elért eredményeid miatt!- mosolygott rá a férfi, ahogyan Shirou viszonozta ezt a kedvességet.
- Nem kell Ganju sensei! -közölte a férfival- Sokat köszönhetek önnek, de még így sem tudtam megnyerni a viadalom!- Nézett a férfira, ahogyan elkomolyodott – De sebaj, hiszen immáron már én is Iwagakure egyik chuuninja vagyok! Méltóan ahhoz, amit önnek köszönhetek! - lépett el a jounin mellett, hogy bemenjen a házba, ahogyan olyan történt, melyre nem számított.
- Vigyáz kölyök! Rajtad fogom tartani a szemem!- érezte a férfi szemeit a hátán, mégsem fordult meg- Nehogy azt hidd, hogy mi jouninok nem látunk át maszkodon!- Shirou nem modult, csak a kezét az ajtó kilincsére rakva némán állt, ahogyan nem fordult meg.
- Nem tudom, mit akar ezzel mondani sensei...- nyitott ki az ajtót és lépett be a lakásba, maga mögött hagyva az öreg jounin-t.

Ezen a napon minden megváltozott Shioru számára. Visszaemlékezett a múltjára, átélte azt újra, melyet elért az útja során és az útnak a végén egy új történet kezdődött el. És ez az út sokkalta hosszabb, veszélyesebb volt, mind az eddigi akármelyik.
Mitsuko azonban olyan közel került az igazsághoz, hogy szinte félelmetes volt. Shirou-t várta, de olyan elesetten, mind eddig soha. Lassan, az egész napos gondolkodása alatt, kezdett rájönni arra, hogy mennyire nem ismeri a fiaként szeretet Shirou-t és most, ennyi év után vágyott csak arra, hogy megismerje őt. Ez pedig nem kedvezett túlságosan az Iwagakure-i chuunin-nak. De ilyen elesetten könnyedén, szinte gyermeki hatékonysággal lehetett volna pontot tenni az életének végére, de Shirou ezt másképpen gondolta és úgy döntött, hogy visszatereli édesanyját, nem inkább már a barátját a jó útra, arra, mely a chuunin-nak a lehető legjobb volt.

- Egy pillanatra sem éreztem úgy, hogy ő vagyok, nem éreztem magamon, hogy őt látnád bennem! -mosolygott a nőre barátságosan, még akkor, hogy jól tudta, ez nem így van, tudta a kezdetek óta- Boldog vagyok, hogy itt vagy nekem! Sohasem ismertem a szüleimet, ezért mikor anyának szólíthatattalak, olyan volt számomra, mintha rátalálnék arra, amit egész életemben kerestem! -hazudott mind a vízfolyás- Felnőttem ugyan, de nem változtam meg, ugyanaz a fiú vagyok, mind akit először fürdettél meg, akit először takartál be és adtál puszit a homlokára, hogy aludjon kellemesen! Ugyanaz vagyok mind régen! -közölte a nővel. -Egyedül az változott meg, hogy most már olyant is kell tennem, amivel nem fogsz egyet érteni, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogok hazajönni minden áldott nap és itt lenni melletted. Hogy nem fogok a fájdalomban és a szeretetben osztozni veled, hogy nem leszel a támaszom többé, mert mindig megvédtél és én is megvédelek téged, ahogyan a fiúknak is meg kell hozni néha azt az áldozatot, melyre a szülők is hajlandóak!


Próbálta rávenni Mitsuko-t, inkább próbálta rávezetni arra, hogy ő mindig is itt volt mellette és annyira ismeri őt, amennyire lehet. De túllőtt a célon. Mitsuko nem értette, hogy az a fiú, akit ő nevelt fel, hogyan lehet képes, ilyen mély érzelmeket mondani, olyan éretten, mintha már idősebb lenne nála. Shirou életében először túljátszotta a szerepét. De a npi gyengeség épp kapóra jött neki. A kezében vitte fel Mitsuko-t az ágyába és takarta be, hagyta magára, hadd pihenhesse ki magát.

-De egy bőgőmasina vagy ma!- közölte vele nevetve, ahogyan megsimogatott az arcát, de egyáltalán nem azért, mert kedve volt hozzá, vagy mert érzett valamit, egyszerűen úgy érezte, hogy a szerepét abban a pillanatban sem hagyhatja abba. ~ De ne aggódj, hamarosan véres könnyeket fogsz ejteni!~állt fel az ágyról, ahogyan a szobájába ment és ott végre lezárult egy nehéz nap teljesen, de a neheze csak ezután jött.

Sok mindent tisztáztunk, és habár nem feltétlen a fejlődés mint shinobi, az emberi, a tapasztalati utak is fontosak, ami pedig a történetedhez hozzákapcsolódott most, azt hiszem te is érzed, hogy sok mindent fog még megbolygatni.

+18 chakraszint

Összesen 292 chakraszint

Mesélő;: Nara Shikaku

A Föld Országa :: Iwagakure no Sato :: Shirou Tavara Háza 2.

Shirou-t aludni ment, de odabent egy igen érdekes és mindent elkezdő, mondhatni pálfordulat vette kezdetét. A szobában egy meglepetés várta, egy ismerős alak nyugodtan odafészkelt az asztalhoz, és békésen ette az egyik energiaszeletet, mintha csak otthon lenne.
-Olyan érdekfeszítő nézni, hogy mennyire undorítóan kegyetlen tudsz lenni. Ilyen színészi játékot pedig a legnemesebb gésajátékokon sem sűrűn látni, fiú. Látom én, hogy miért lettél kiszemelve az istenek által. Tökéletes elrettentő példája vagy a fajodnak, de így biztos, hogy jó szolgálatot teszel majd a miénk felé.
Az ajtó becsukódott a fiú mögött, ahogyan egy pillanatra sem lepődött meg azon, hogy ismét nem volt egyedül. Nem tudta, hogy figyelik csak sejtette, végül is, ha láthatta azt a férfit, aki kihallgatta, sőt láthatta hova is viszik őt, akkor biztos megfigyelés alatt áll, főleg addig, míg biztosra nem mennek az ismeretlen alakok a tervükben.
- Hát ellőtted ezek szerint, miért titkolózzak?-kérdezte a férfitól ironikusan, ahogyan az ágyhoz sétált és leült oda - Révén, már mindent tudsz rólam, megfigyeltek, sőt a szavaid alapján tervetek van velem... így pedig értelmetlen lenne a kisded játékokat játszani újra és újra. Nem igaz?- kérdezte ismét, mosolyogva, sőt a hangjában mintha boldogság vagy izgalom is hangzott volna, de az lehetetlen, hiszen nem képes ilyenekre, akkor újra megjátszotta kicsit magát? Meglehet!- Sok mindenre rájöttem eddig is! De azért néhány dolog érdekelne! - nézte egyfolytában a férfit- Tisztában vagyok azzal, hogy valamit akartok tőlem, nemhiába osztottatok volna meg velem ennyi információt, de azért egyvalami nagyon nem hagy nyugodni...- arcára kaján vigyor ült ki- … hogy kik is vagytok ki!
- Kölyök, nem vagy te a szintedhez, a korodhoz, és a képességeidhez mérten undorítóan-túlságosan nagy magabiztossággal megáldva? Ne feledd, hogy látom minden mozdulatodat, és minden tettedet, de az, hogy így beszélsz velem, arra enged következtetni, hogy eléggé túlzol ezen a téren. - A beszélő pedig egy pillanat alatt átpukkant varjúvá, ami otromba módon ült az asztalodon, és lábaival fogta az energiaszeletet. -Tudhatnád, hogy nem kívánok itt mutatkozni, de hogy össze is tévesztesz valakivel mintha azt súgná, hogy nem vagy elég nekem, a pimaszságod pedig úgy dühít, hogy szívesen kivenném az egyik szemedet. Büntetésül. Lenne miért magyarázkodnod. Az asszonynép sírna, tudod-e, még a végén anélkül is üldöznének, hogy tényleg megölöd. Azt, aki kaparta a seggedről a tojáshéjat, te fattyú... - Érthetetlen károgás folytatódott jó sokáig, majd a varjú nagyokat kattintgatva a csőrével megnyugodni látszott. - Nem tudom miért választott ki az istenünk, de irritálsz, ember, irritálsz. Ahogyan nem tisztelsz némely életeket, rosszabb vagy, mint mi. Mi pedig a halált szolgáljuk. Tartsd a kezed! - És felemelte a szárnyát úgy, mintha egy ember intésre emelné a kezét.
- Áh szóval te voltál az!-lepődött meg, ahogyan eljátszotta ezt tökéletesen Erre nem számítottam, de komolyan! -mosolyodott el, arcára a szokásosnál és szélesebb mosoly ült ki- De bocsáss meg Ako-do senpai! Veled sohasem lennék tiszteletlen! Ezt tudhatnád!- kért bocsánatot, mivel eme kis állatka volt az egyetlen, akit tisztelt is valamelyest. Se az öreg Tsuchikage-t, se a nevelőanyját, se semmilyen ismerősét nem tisztelte és tartotta semmire, de ezen kis madár más volt. Még mikor először beszélgettek el hosszasabban és tudta meg a varjú kánról a főbb információkat, abban a pillanatban kezdte el valamivel többre taksálni őket. Valahogyan úgy gondolt, hogy ők ugyanolyanok mind ő, a hatalom érdekében, a minél nagyobb erő érdekében képesek feláldozni akár a bajtársaikat is, azonban velük ellentétben, Shirou semmilyenek istenben nem hitt, amit nem tudott megfogni arról egyszerűen azt gondolta, hogy nem is létezik. Így pedig nem hitt a klán vezetőjében, vagy abban, amit a varjak gondoltak az életről.
Ako-do megemelte a szárnyát azzal párhuzamosan, ahogyan Shirou is felemelte a kezét és a madár elé tette, tenyerét felfelé fordítva. Még el sem kezdted mondani az utolsó mondatot, már el is felejtette. A fájdalom, ami keresztüljárta a karját a lábakig elgyengítette, és össze kellett szorítania a fogai, hogy ne kiáltson. A fájdalmat nem a szúrás miatt érezte, hanem amiatt, ahogy a varjú csőre egyre mélyebben hatolt át a tenyerén, feszítette szét a csontokat, amik közé beékelődött. Az egész feje, még a szemeivel látott kép is megremegett, amikor így kezdett el beszélni - habár csak alig mozdította meg a csőrét.
- Madár, sárkány, ökör, kígyó, madár. És sok vér. Ez kell ahhoz, hogy megidézz egy varjút, de ne merj engem megidézni, amíg nem tanultad meg a megfelelő etikettet, a hála, illetve az adósság törvényeit. Ha vársz tőlünk valamit, valami mást kell adnod cserébe. Ha kaptál valamit kemény munkával, adj érte valamit cserébe, amit neked esik nehezedre megadni. Ha tanulni akarsz valamit tőlünk, ezt jegyezd meg jól. - És azzal el is pukkant a madár, a szelet maradéka pedig évezredes lassúsággal zuhant a szemeid előtt az asztal lapjára Shirou a földre térdelt, ahogyan a kezéből ömlött a vér. A szemi ellőt még mindig remegett a kép, ahogyan másik kezével a sérült tenyere feletti csuklót fogta és a kezén tátongó lyukat nézte. Ako-do nem kímélte őt. Egyáltalán nem sajnálta a fiút, azt érezte, sőt az sem érdekelte, hogy mi lesz ennek a következménye. Shirou-nak nincsenek érzései ugyan, de a fájdalmat ő is érzi és amit most érzett, az igencsak fájdalmas és kínkeserves pillanat volt. A lábai remegtek, ahogyan csak a tenyerét nézte, ahogyan a az egész tenyere már csurom vér volt és nem csak az. A keze alatti padlón is egy kisebb tócsa éktelenkedett. De ez nem zavarta Shirou-t. Arcára egy széles mosoly ült ki lassan.
- Szóval ez az igazi, teljesértékű fájdalom...- mondta halkan és alig érthetően, ahogyan lassan újra ökölbe szorította a sérült kezét. Ezzel ugyan még nagyobb fájdalmat okozva saját magának, de azzal, hogy sikerült neki, rájött, hogy az a nyamvadt madár elég jól ismeri az emberi anatómiát, nem egyet emészthetett már meg, hiszen egy ideget, vagy éppen ízület nem sérült meg. Lassan a fájdalom, lejjebb lankadt, nem, ez nem igaz. Ugyanolyan fájdalom volt mind eddig, sőt erősebb, de Shirou teste lassan hozzászokott, a lábaiba újra visszatért az erő, ahogyan elengedte a sérült kezét és megtámaszkodva az asztalban felállt.Arca egyre jobban sápadt és ő maga is érezte, hogy ez így nem nagyon lesz jó. Lassan, ide-oda inogva elindult a fürdő felé, ahogyan sikerrel küzdötte le azt a kicsi akadályt. A sérülés nem volt mély, de ilyen helyen, a seb, főlege gy ilyen erősen tud vérezni és mellesleg elég hosszú ideje is történt, a vérveszteség pedig ha így folytatódik tovább elég jelentős is lesz. Ezt tudta Shirou is. Elég sok embert, sőt állatott ölt már meg ahhoz, hogy tudja, hogyan viselkednek azok, mikor ilyen állapotba kerülnek.
Ahogyan a csaphoz ért, lassan szétveszítette az egyre remegő kezét, ahogyan megnyitva a vizet elkezdte kimosni a sebet. Nemhiába egy állat okozta. Nem szívesen kapott volna vérmérgezést. Ahogyan azonban a meleg víz elérte a sebet, a hatás sem maradt el.
- Áhhh...- kiáltotta el magát egy kicsit, ahogyan összeszorította a fogait. Jelen pillanatban nem nagyon érdekelte azt, hogy lebukhat. Lassan elzárta a vizet. A mosdó csurom vér volt, amikor valami furcsa érzése támadt. Oldalra nézett, mert tisztán érezte magán, hogy nincs egyedül. Vagy csupán már hallucinált volna?
Shirou ezúttal ledermedt. Az ajtóban az a nő, nem az a lány volt, akit egykoron a saját két kezével ölt meg és azóta, vagy inkább mostanában mindig visszatért valahogyan. Egy kép, vagy egy emlékfoszlányként, de mindig őt látta. Olyan érzése volt, hogy a múltja egyik démona jár újra és újra vissza hozzá, az egyetlen egy olyan dolog, melyet talán megbánt. De az lehetetlen, nem volt bűntudata, nem volt olyan érzése, hogy nem kelet volna megtennie azt amit tett, vagy éppen semmilyen különös dolgot nem érzett és látott az akkor történt eseményekben. De mégis visszatért, újra és újra és ez zavarta a leginkább az iwagakurei- chuunint. És most újra ott állt ellőtte, semmit sem változott, ugyanolyan volt mind azon az éjszakán, fiatal és gyönyörű és talán még a rajta lévő ruha is ugyanaz volt.
- Már megint te...- ingott meg a lábba- … mindig visszatért hozzám igaz, nem bírsz elengedni! -motyogta alig halhatóan- Mindig vigyáztál rám, megvédtél, kiálltál értem, szerettél...- ért hozzá az, aki nem lehet ott, abban a pillanatban nem és mégis érezte magán az érintését. A lábai pedig úgy csukódtak össze, mintha valaki csak összecsukna a vasalóasztalt. Elterült a földön, a teste nehéz volt, de nem érzett semmilyen olyan dolgot, mind akik ilyenkor szoktak. Nem félt, nem akart segítségért kiabálni, tudta, hogy elvérzik, ha nem talál rá senki, de nem érdekelte. Csak a fölé hajoló és az ő nevét egyre távolabbról kiabáló lány hangját, hallotta, ahogyan elmosolyodott. - Miért félsz...- mondta ki halkan és alig érthetően- … miért izgulsz annyira értem, hiszen...- hunyta le a szemét, ahogyan nem tudta befejezni, hangosan, nem az utolsó szó a torkán akadt, miközben elvesztette az eszméletét. ~ … hiszen egyszer már megöltelek!~

A Föld Országa :: Iwagakure no Sato :: Iwagakure kórháza
1.

Ahogyan lassan magához tért a kórházban, csak a plafont tudta nézni. Nem volt egy pillanatra ereje, ahhoz sem, hogy megmozduljon vagy valamit tegyen. Tisztán emlékezett arra, amit látott és nem értette. Azt nem, azt ami ott történt nem. Lassan megmozdította a kezét, és fájt, de a mozgásából ítélve be volt kötve, túl nehézkesen mozgott, még úgy s, hogy azt nem érezte nyíltan, hogy lenne rajta valami. Valószínűleg az idegek már megszokták az érzést és az agy fel sem veszi a különbséget.
- Megumi...- mondta ki erőtlenül, ahogyan megpróbálta felemelni a kezét.- … mit tettem?!
- Felébredt! - A távolból hallotta az aggodalmaskodó női hangot, mire két ápoló és egy doktor sietett be a látótávodba
- Igen. Végig a Megumi nevet emlegette, depressziós rohamai voltak, és... úgy beszélt...
- Mintha ő ölte volna meg? - A kemény, mély hang megütötte a fülét, még ebben az állapotodban is. A nyaka engedelmeskedett, és pár centivel arrébb billentette a fejét, mire egy újabb ápolót, és egy ninját pillantott meg. A ninja rá nézett az éppen bólintó ápoló mellől, majd egy kézmozdulatot vett észre és azt, hogy a ninja szája mozog, mielőtt szétfoszlott a jelenléte.
Miután eltűnt, az ápoló is odasietett az ágyhoz, és hárman közösen emelték a féloldalra Shirout. Tudta a chuunin milyen érzésnek kellene jelen lennie, amikor az éppen csak tompán érző, még alig mozgásképes testét érezted a nedves törlőkendőket, és a távozó csöveket, amik az altatás alatt szolgáltak problémamegoldásként, és tudta, hogy miként kellene éreznie az ápolóik iránt, akik minden testrészét alaposan átmosták, minden megingás és szó nélkül. Észrevétlenül telt el az a pár perc, ami után végre újra nyugalmi helyzetbe került, majd a doktor szólt hozzá, rá nézve az ágya mellől és az aktája mögül.
- Tavara-san, most már azt hiszem minden rendben lesz, azonban, amint sejtheti, egy kicsit szigorúbb ellenőrzés alá kell, hogy vegyük. A jelentések szerint kizárható, hogy önön kívül bárki jelen volt akkor, amikor megszúrták, azaz... magának okozhatta a szúrást. Elmeorvosi látogatása várható amint jobb állapotban lesz, illetve két őrzője is van az ittléte során. Remélem minden érthető, és remélem, hogy minden hamarosan rendben lesz. - Azzal, dolga végeztével, és egy bátorító mosollyal távozott a szobából
- Köszönöm! -köszönte meg a segítséget Lassan nézett a férfira, nem játszotta ezúttal meg magát. Nem mosolygott, sőt egyáltalán semmi-t nem tett, csak a férfit nézte. Nem sokáig alig egy pillanatig, ahogyan visszahelyezte a tekintetét a takaróra és azon azon nyugvó bekötözött kezére. - Nem erről van szó...- mondta halkan- … csupán egy új technika elsajátítása közben csúszott hiba a számításaimba! Egy ostoba hiba, melyet nem láttam előre, ennek ellenére nem ellenkezek semmilyen cselekedetükkel. Ha úgy látják jónak tegyenek a belátásuk szerint, engem nem érdekel különösen! -hangja egysíkú és monoton volt.
~Mit tettem?! Valóban ezt mondtam volna?! Miért gondolom úgy, hogy valami átsiklottam, hogy valamit nem vettem figyelembe! Azon az éjszakán mindent azért tettem, mert kíváncsi voltam arra, hogy az emberek hogyan viselkednek a szeretteikkel kritikus helyzetben. Elég volt megölni az apámat, de az anyám nem tett semmit, nem volt nekem képes még akkor sem ártani...Megami pedig képes lett volna arra, de mégsem tette meg... mert szeretett. De vajon tényleg azért nem tette meg... most már nem vagyok benne biztos...~ gondolta végig magában azt, melyet már régen csinált és most, azóta először gondolta úgy, hogy nem kellett volna megtennie, vagyis inkább nem olyan gyorsan, tovább kellett volna gondolnia a dolgokat és kitapasztalni mindent rajtuk. Rajtuk már nem lesz képes, de másokon igen.
Mivel a gyógyulása az eszmélet visszanyerésével egyre gyorsult, a kezelések alkalmával egyre jobban látszottak az eredmények is, amiket pár nap alatt befejeztek. Az őrizet is érezhetővé vált. Shiroun-n kívül senki sem volt a tíz ágyas gyengélkedőben soha, és a három fős kezelőorvosi csapat is csak úgy maradt bent a szobában, hogy a két őr a nyitott ajtó oldalán álltak odakinn a folyosón.
Végül a keze teljesen begyógyult, legalábbis elfertőződni már nem tudott, és az inak is meggyógyultak, míg a bőr szöveteit már esélytelen lett volna megmenteni. A kézfej közepén egy szilva alakú, öt centiméteres jelenleg vérvörös, szinte átlátszó vékonyságú bőrpótló szövet feszített. Az érzés idegen volt, és azt is a tudtára adták, hogy rengeteg idő kell míg a szövet megerősödik újra, illetve amíg nem gyógyul fel, erőfeszítések a bőrön felrepeszthetik. Az utolsó kezelés után megjelent a már jó előre megjósolt pszichológus, aki habár doktorként mutatkozott be, csupán kérdéseket tett fel, egyszínű hangnemben, és reakciók nélkül a válaszaidra, sorban, érezhetően előre megírtan. De Shirou-nak szerencséje volt. A napjai nem teltek el gyorsan. Szinte teljesen unalmas volt az a tétlenség mely érzett. Naphosszat az ágyban feküdt vagy ablak ellőt ült és az orvosokon kívül semmilyen látogatója nem volt. Igen, még az őt annyira szeretet édesanyja sem jött el sohasem. És ezen idő alatt mást nem tudott még gondolkodni, mely igazán ráfért. Azon idő, mikor az elmeorvosi megfigyelő vagy inkább orvos megjelenik, azon nap egyre jobban közeledett és Shirou megpróbált felkészülni. Ezer kérdést tett fel magának és megpróbált ezekre az emberek szerinte helyes választ válaszolni, de mivel nem tudott semmit az ilyen kérdésekről, nem tudta milyen kérdések, az élet milyen területéről fognak szólni, ezért minderre felkészült, sőt egy-egy kérdésre több választ is kitalált. Úgy érezte felkészült a találkozásra és mikor a nap eljött és a férfi szemébe nézett, szinte alig tudta visszafogni, hogy nevessen.

Személyes:
-Mi a neve?
- Shirou Tavara... -válaszolta mosolyogva és vicces hanglejtéssel.

-Hány éves?
- 13 és egynegyed...- és a modora mit sem változott.

-Honnan származik?
- hmmm...természetesen Iwagakure vagyok...- hazudta, de az aktájából egyértelműen tudhatta a férfi, hogy egy talált gyerek és ha felteszi neki esetleg azon kérdést, hogy az ellőt hol lakott, hova valósi volt, Shirou csak ennyit mondana: - Nem emlékszem...- de a modora mit sem változna még ekkor sem.

-Mik a kedvenc ételei, időtöltése?
- A kedvenc ételem a Édes pörkölt és a Sukiyaki!- sóhajtott fel, mintha eszébe jutott volna milyen finomak is, az itteni kórházi kost után, majd a férfira nézve folytatta. - A kedvenc időtöltésem a pihenés és olvasás!

-Mik a legkevésbé kedvelt ételei, időtöltése?
- Hu...-vette gy mély levegőt, ahogyan gondolkodni kezdett pár pillanatig- Ez egy fogós kérdés!- jegyzet meg- Hát főleg a zöldséges ételek...- kapta a választ a férfi, ahogyan az időtöltésre vonatkozó válassza ennél gyorsabb volt- És utálok takarítani vagy éppen olyannal tölteni az időmet melyhez nincs kedvem! -válaszolta mosolyogva.

-Milyen hobbijai vannak?
- Hát...- vakarta meg a tarkóját, mintha zavarban lenne- Hát igazából egy sincs, már ha a csinos lányok megismerése nem annak számít! -nevetett fel, ahogyan a férfi jegyzetelt.

-Milyen háziállatokat tart?
- Semilyet!- egyszerű és célratörő válasz.

Véleménye:

-Ön szerint mi hasznos és mi nem?
- Szóval komolyabb témák jönnek?- kérdezte a férfitól, ahogyan meglepő arcot vágott és ettől a pillanatól ár nem spontán válaszokat, hanem a saját magában előre megválaszoltakat, a begyakoroltakat mondta. - De lássuk csak... hasznosak azok a dolgok, melyekkel képesek vagyunk elérni a céljainkat olyan módon, hogy azzal másoknak, főleg a hozzánk közel állóknak vagy éppen a mi oldalunkon állóknak nem okozunk kárt vagy sérülést. Hasznosak azok az érzések, melyek boldogságot okoznak nekünk... hasznos minden, mely pozitív hatást vált ki abból, akit ér. Haszontalan pedig minden olyan dolog, mely lényegében ezek ellentette! -szándékosan csak ennyit mondott, vagyis inkább hazudott.

-Ön szerint mi szükséges és mi nem?
- Hát..- hajtotta le a fejét és nézte egy ágyat a válassza közben- … az álmok elérése, a célok beteljesítése. Szerintem ez a szükséges, ez az amit egy shinobinak követnie kell. Mert ez nélkül nem más mind egy eszköz egy fegyver...- nézett fel a férfira- … persze nem azt mondom, hogy mindenáron teljesítse be ezen vágyakat, szükségtelen olyan célokat követni, amit csak úgy tudunk elérni, hogy megszegjük a törvényeket, de enélkül bátran követheti az álmait. - nevette el magát, ahogyan az utolsó szavak hazugságok voltak, de amit előtte mondott nem, lényegében nem.-

-Ön szerint mi értelmes és mi nem?
- Erre nem tudok válaszolni...- mondta, ahogyan bajban volt, ilyen kérdésre nem készült, miközben megpróbált valami kitalálni gyorsan, ez volt abban a pillanatban a legnagyobb kockázattal járó esemény.- Mi értelmes?- kérdezte halkan- Ennek a kérdésnek nem értem a lényegét. Mi értelmes?- Kérdezte a férfitől, aki ha elmagyarázza neki mire gondolt, akkor válaszolni is fog neki, persze csak a következő körben.

-Ön szerint mi igazságos és mi nem?
- Hát ez könnyű...- nevette el magát- ... ha minden embernek ugyanaz jár. Ugyanaz a boldogság, ugyanazon bánásmód és ugyanazon élet jóga. Minden embernek egyenlőnek kellene lennie és felhagyni azzal a világban amiben most élünk. Mert ez így nem mehet tovább, egy olyan világ, ahol nélkülözés, szenvedés és halál van, árulás és lenézésé, az nem világ, az nem igazság. - a végére ugyan eltért attól, melyet kitalált, de lényegében nem tévedett sokat.

-Ön szerint mi értékes és mi nem?
- Hmmm...- mosolygott- Értékes az, ami fontos nekünk, melyet megakarunk védeni, melyre büszkék lehetünk. Ezek a legfontosabb dolgok, és minden más, csak felesleges.

Kapcsolatai:

-Az anyja neve?
- Ninomiya Mitsuko!

-Milyen kapcsolatban áll az anyjával?
- Hálás vagyok neki hogy befogadott, hogy felnevelt, hogy annyi szeretett adott nekem. Mindent megtennék, hogy boldog lehessen, hogy ne sírjon és mindig boldog legyen.

-Az eddig tanítói neve?
- Mokuzai Ganju!

-Milyen kapcsolatban áll velük?
- Tisztelem, mert egy nagytudási és bölcs ember, még ha hibái is vannak neki. Sokat tanított nekem és talán neki is köszönhetem, hogy chuunin lettem ilyen fiatalon.

-A barátai, csapattársai neve?
- A csapatársaim neve: Sauru Dakku , Sauru Masukaru -volt. Illetve: Fuushin Rin és Tsukomosoto Nanami! És barátaim rajtuk kiül már nem nagyon vannak, igazából senkivel nem tartom a kapcsolatot, nem is lenne rá időm!- nevetett megint, arcán mosollyal.

-Milyen kapcsolatban áll velük?
- Sajnos a Sauru testvérekkel azóta, hogy áthelyeztek nem találkoztam elég sűrűn...- hazudott, egyszer találkozott velük- … de azért néha összefutok velük. Ami Rin és Nanamit illeti...- hajtotta le a fejét- … ők a kezeim között haltak meg!- mondta halkan- Mindketten mellettem egy küldetés közben haltak meg, amit sohasem bocsájtok meg magamnak, hogy hagytam őket meghalni, hogy nem voltam elég éber, elég erős!

Az első rémálom, nem is, inkább az első este, mikor Shirou nem volt képes nyugodtan aludni. Már maga az elalvás közben forgolódott, úgy érezte, hogy valami fölött átsiklott, hogy valamit nem vett figyelme, érezte maga körül, hogy az aznapi kérdések során valamikor elszólta magát, vagy a szavaival vagy pedig a tetteivel, hogy nem volt elég ügyes színész ahhoz, hogy azt a férfit is megtévessze. És miután elaludt, újra nem volt képes szabadulni ettől a pillanattól, nem is, inkább attól, ami a mostanában kísértete őt. Nem fél tőle, nem riadt meg, nem zavarta, csupán nem értette, hogyan lehetséges ez, miért lehetséges és főleg miért történik.

Átélte újra azt az éjszakát, ahogyan a szülei az ágyukban fekszenek, ahogyan az alvó édesapja torkát elvágja és a kifröccsenő vér beborítja az szerető anyját is. Tisztán látta maga ellőt a remegő kezeit, a testét, az ijedt arckifejezését, látta a szemében hogy tudná mit kell tennie, de mégsem teszi meg. A kezében lévő kés markolatának érzése még akkor is átjárta a kezét, amikor megmártotta az anyja testében. Semmilyen érzés, még csak keserűség sincs abban, amit érzett. És mégis ahogyan az ajtót felé nézet, látta, látta őt. Ott volt, látta hogy mit csinált, de miért is csak ennyi év után vette őt észre, vagy éppen nem, akkor is tudta, hogy Megumi végignézte az egészet, de akkor miért? Miért engedte azt a kamrában, megvolt rá lehetősége, hogy bosszút álljon, miért nem tette meg! Miért nem ölte meg akkor Shirout, mert szerette, vagy éppen akkor már csak arra vágyott, hogy végre mindennek vége lehessen, hogy a szüleivel tarthasson? Nem értette a dolgokat. Ahogyan újra átélte azt is, hogy megöli a saját nővérét, az akkor érzett üresség láttán, most valahogyan megnyugvást érzett a nővérkéből.
És Shirou felébredt, nem verte ki a víz, csupán felriadt, felriadt, mielőtt az a látvány és érzés újra elvenné az eszét, vagy éppen ellenkezőleg mielőtt valamit is érezne, igen, talán az nem tetszett neki, hogy valami, szíve legmélyén érzett, de miért érezne akármit is, hiszen többször megvizsgálta az emberi szívet és nem talált benne olyant, ami nyomhatná, vagy éppen felkavarhatná azt, a véráramlást. A kezei le voltak kötve a székhez és a hely ismerős volt, semmi, még a felállás sem változott és kérdésre is válaszolt, ezúttal színjáték nélkül.
-Tudod miért vagy itt, Tavara-san? - kérdezte az öreg

A Föld Országa :: Iwagakure no Sato :: A Tsuchikage palotája2.[/url [url=http://narutohun.niceboard.org/t76p30-a-tsuchikage-palotaja]3.

- Mert rossz voltam?- kérdezte fapofával, ahogyan körbenézett, majd arcára kiült a szokásos mosoly- Le vagyok kötözve ezért igen, de vajon miért is? Talán féltek tőlem... nem miért félnétek tőlem, egyikőtök sem olyan ember, aki megriadna egy kisfiútól... akkor a látszat kedvéért? Igen ez már elfogadható válasz, de akkor még valakinek jelen kéne lennie ahhoz, hogy megkeljen játszanotok magatokat... - dőlt hátra a székben- … de akármilyen indok is van erre, értelmetlen. Nem fogok megszökni és nem fogok ellenetek fordulni... tőbb hasznom van abból, ha csendben és nyugodtan nézem a történéseket, mind egy áldozatára váró kígyó. -elégedett arcot vágott közben, ami idegesítette a jelenlévőket. Az öreg, miközben beszélt, leengedte a kezeit, majd rá mutatott.
- -Rá is tapintottál a lényegre, és ezt úgy tetted, ahogyan várni lehetett. Gondolom nem vetted észre, hogy egy hosszas teszt végén vagy, de akkor mesélek neked egy kicsit. Az, hogy ide jöhettél, mindvégig annak volt köszönhető, hogy gyanús voltál. Pont olyan tüneteket mutatsz, mint azok, akiknek az agyában pecsétet, hamis emléket, vagy éppen tárolót helyeztek el, éppen ezért viszont szerettük volna megismerni ennek a természetét. A legkönnyebb azt volt felismerni, hogy az egész eddigi történeted a faluban csak színjáték, úgy ahogyan az is, hogy nem emlékszel a múltadra. Ez mostanra már megbizonyosodott, viszont tudnunk kellett a személyiségedről minden részletet, mielőtt behoztunk volna ide...
Az öreg egy intésére egy kijelző villant fel a szoba szemközti oldalán a sötétségből. Rajta fotók és hozzájuk párosított szöveges elemzések villantak fel. Az első sorozat Shirou szülőfaludról pörgött végig, míg az információk jegyzetszerűen listázódtak a képek mellett.
-Az első lényeges önálló küldetésed ellenőrzés nélkül, azonban egy végzetes esettel. A mindenki által okosnak és tiszteletreméltónak vélt falubeli, aki meg akarta erőszakolni a ninja lányt, akinek a megmentésére érkezel te későn. A történetben nincsenek bökkenők, ha nem vesszük a hiteltelenséget, a férfiról szóló vélemények alapján, de hogy ugyanezen időben újrakezdődik arról a gyerekről szóló rémtörténet, ami évekkel azelőtt egy családi tragédiában végződött, és hogy az egyik férfihoz közel álló falubeli pont arra emlékezett, hogy az áldozat aggódva említette meg a gyereket - nos ez mind túl sok egybeesésnek bizonyult...

Kattanó hang. A kép változott, és egy tiszta jegyzettér, és újabb fotósorozat indult meg.
-A másik kérdéses küldetés, ismét ellenőrzés nélkül, és ismét halállal végződve. A további gyanút felkavaró tény az, hogy az áldozat ezúttal egy újabb kiválasztottunk, különleges empatikus és deduktív képességekkel, és kiemelkedő intelligenciával, aki - egy Konohába való behatolással járó küldetést képes végigjárni, de az országba való visszatérés közben esik el tragikus balesetben. Te pedig mindezek után sem változtatsz a viselkedési mintáidon, és semmilyen maradandó nyoma sincs traumának a testbeszédeden, mimikádon, beszédeden. Ezen a ponton két dolog már kijelenthető. Egy: a személyiségedet megváltoztató tényező nem traumatikus, nem impulzusos, nem gyengül, nem függ a lelki állapotodtól semmilyen szinten. Kettő: állandó és maradandó, mint egy megírt érték- és utasításrendszer, aminek biztos tagjai: a valós állapot leplezése, és az álca fenntartása minden áron...A képsorozat újra véget ért, és a jegyzetek újra letisztultak. Az újonnan induló sorozat már a közelmúltat idézte. A Vas Országa, és a chuunin vizsga következett.
-Egészen a közelmúltig a teljesítményed komolyan alulmaradt a speciális elvárásokhoz képest, és a megfigyelt fejlődésed nem mutatott kiemelkedő értékeket, úgy, ahogyan a folytonos nyomok el-elhagyása is arra utalt, hogy az intellektuális kapacitásaid nem túl magasak. A jelenleg lezáruló chuunin vizsga, habár nagyrészt megfigyelési lehetőség nélkül zajlott, ezen a téren is mutatott változásokat. Akármennyit is fejlődhettél csak ezen alkalommal, maga a fejlődés ténye elvethető, mivel az elődöntő során mutatott teljesítményből és viselkedésmintádból teljesen más profil rajzolódik ki, mint amit felállítottunk, ha viszont fenntartjuk az előzőekben feltett pontjainkat és az elődöntő ütközet alapján kiegészítjük, akkor több új pontot is alkothatunk az állapotodról. Három: az állapot, annak ellenére, hogy állandó, dinamikusan alkalmazkodik a környezeti változásokhoz - így nem lenne hiába a viselkedésminta változása egy idegen környezetben ahol nem tartasz megfigyeléstől. Négy: az állapot mögötti, avagy az azt létrehozó személyiség egocentrikus és egy idealizált célt követ - ami ugyebár képes feláldozni a testedet is a maga igazának a megvalósításáért, amikor egyértelműen nincsen rá reális szüksége. Öt: az állapot a testi és, az első pontból következően, lelki tényezőktől függetlenítődve képes irányítani a cselekedeteidet - hiszen minden fájdalmat és erőkülönbségtől, haláltól való félelmet nélkülözve használni a testet, és aztán azt egyértelműen a halálba is belevinni egy cél és értelem nélküli győzelemért, olyan dolog, amit két csoportnál tapasztalhatunk; a klónoknál és a báboknál. Egy a baj azonban, mindkettő élettelen létforma, ami mások irányításától függ. Ez a bánásmód és nézet pedig elvezet egy újabb ponthoz. Hat: az állapotot irányító személyiség meg van győződve arról, avagy alapvetőnek véli, hogy a tested irányítása csupán egy eszköz a kezében, avagy az idealizált cél érdekében, ami őt felsőbbrendűvé teszi első sorban a tested iránt, másodsorban viszont minden olyan iránt, amivel szemben a testedet irányítja.

A mondandó sötétséggel végződött, majd egy újabb, de már nem összefüggő sorozat indult el, a nevelőanyuka különböző állapotokban való képeivel, a te különböző helyeken és helyzetekben való fotókkal, majd pár Iwagakurei illetve a környező területekről származó látképpel, látható sorrend nélkül, végül pedig a sérülésed összes helyszínéről és részletéről készült képekkel.
-Az utóbbi napokban gyakorlatilag úgy álltak a helyükre az utolsó részletek is, ahogyan a falban a téglák rendezkednek el. A hazatérésed után elhoztunk ide, és kikérdeztünk, illetve nálad hagytunk egy maszkot, miközben a nevelőanyád idegállapota folyamatosan romlott. Te ismét csak ráigazoltál az állapotodról szóló feltevéseinkre azzal, hogy semekkora reakciót nem mutattál az otthoni helyzeteddel kapcsolatban, de még arra sem reagáltál, hogy a nő, akivel együtt éltél évekig, teljesen szokatlan viselkedésmintát mutat, és szexuális célzások egész skáláját teszi feléd - az első pont már sziklabiztossággal áll. Amire viszont reagáltál, többször is, illetve különböző mértékekben, az az előrehaladásod különböző jeleinek összessége - a második ponthoz tehát hozzáadhatjuk azt is, hogy a célod eléréséhez tartozhat a fejlődés ninjai és pozícióbeli tereken, illetve ha a viselkedésed egyre nyíltabbá válását is figyelembe vesszük, akkor meg kell említenünk a többször tapasztalható fölényességedet és magabiztosságodat - a hatos pont, és hozzá kapcsolódva a hármas, négyes, ötös pontok sorban igazolódnak: a felsőbbrendűségi érzés, ami irányít, kitornyosul amint a helyes kerékvágásban érzi magát, és egocentrikus illetve kívülálló mivolta megakadályozza, hogy észlelje a provokáció mögötti motivációt egy hozzád közeli embertől, aki pont a hozzád való közelsége miatt a téged irányító jellem szemében alantasabb szintet képvisel, hiszen csak egy bábu a színjátékban, amiben a te tested a király a táblán. A személyiség közvetlenül megnyílik, és azonnal reagál a provokációra, ezzel felfedi a végső, és leglényegesebb pontot. Hét: az állapotot irányító jellem éretlen. Hiszen - Hat: felsőbbrendűnek véli magát, fölülírja az általa elkészített törvényszerűségeket és utasításokat annak ellenére, hogy saját maga elfedésére és védelmére készültek, ha nem látja szükségét megőrizni a titkát. Öt: a tested fölötti teljes irányítást még arra is felhasználja, hogy új tapasztalatot szerezzen - mutat a kötésre a kezeden. -Négy: a célorientált tudata számára sem a tested sem a lelked nem fontos tényező, eldobható tárgyszerűséggé válnak a cél oltárán. A következmények figyelmen kívül hagyása pedig vagy a jellemfejlődés korai szakaszára, vagy pedig jelentékeny elvakultságra utalhat. Három: az irányító személyiség dinamikája kiszámítható, kivéve amikor radikálisan újat tapasztal, ami jellemváltozáshoz vezethet, vagy ha irányított. Kettő: az értékrendszer és az utasítások fejlődnek. A kórházi ébredés óta nincsen artificiális viselkedésminta, sem titkolózás, a cél felé való tendálás fenntartása érdeke jelenleg a túlélés, éppen ezért a jelenleg felszínen levő irányító tudat minden további nélkül koncentrál erre a feladatra. Egy: habár erre nincs bizonyíték, mivel ez a legkomolyabban összetett jelenség, amivel valaha találkoztam, valószínű, hogy ez a végletekig stabilan felépített jellem vagy hatás a te tudatoddal egyidős, és vele együtt fejlődik, azt elnyomva, és a hibái a valódi tudatod "mellékfunkcióiból" erednek. Tökéletes fegyver emberi alapanyaggal nem létezik, és ennek te is a példája vagy, és ezt talán valaki más is ugyanígy megfigyelte a fejlődésed során, vagy talán még most is figyel. - Az öreg a beszéde befejeztével egyre rekedtebb volt, amin végül egy palackból kortyolva segített is, majd érezhetően a sötétségből Shirou-t nézte, és várta, hogy mit válaszol. -Gondolom ezek után csak egy hülye nem képes megérteni, miért is "játsszuk meg magunkat," kedves Tavara...

- Ezt nevezem! -mondta nyugodt hangnemben- Ha tudnék akkor még tapsolnák is...- nézett a kezeire, ahogyan nem mosolyodott el- … azt hittem, hogy eddig tökéletes álcám van, hogy sohase senki nem veheti észre mit is rejt ez a test, ha én magam nem hagyok magam után nyomot, de...- arcára a szokásos mosol ült ki, és a férfiak tudták, hogy ez újra csak játék a fiú számára ez a helyzet- … csodálkozok azon hogy ennyi mindenre képesek voltak rájönni. Alábecsülten Iwagakure no sato lakosait... nem inkább a jounin-jait. A szavaikból ítélve az igazi megfigyelésem csak akkor kezdődött, mikor kiválasztottak? - kérdezte- De kíváncsi vagyok, hogy miért? Azt mondta, hogy „Egészen a közelmúltig a teljesítményed komolyan alulmaradt a speciális elvárásokhoz képest!” akkor mégis miért lettem érdekes az önök szemében? Nem a kíváncsiság hajtotta magukat előre, hanem egyfajta megérzés, nem igaz? Tudták, mikor rám néztek, hogy veszélyt jelentek, de kellő bizonyíték és megfigyelés nélkül lelkiismeret fordulások lett volna a valódi bűnöséggém nem igazolodik be! Ezért egy teljes évig figyeltek valóban? -kérdezte meglepett arcot vágva- És most már tudják, hogy mi is rejt ez az álarc?- kérdezte a férfitólahogyan lassan chakrát engedett ki, halványan alig érezhetően. A kezeit és a lábait kötő kötelekbe vezette, hogy meglazítsa a csomókat a Nawanuke no jutsu // Szabaduló technika segítségével. - Ez annyira ironikus! Azt hiszik, hogy rájöttek az igazságra, de vajon ez nem csak a maguk igazsága? -kérdezte, ahogyan elpróbálta terelni a figyelmüket, hogy őrá és a szavaira figyeljenek- Honnan tudják, hogy ami maguk szerint igazság, az mások szerint is az!? Az emberek olyan könnyedén dobálóznak a szavakkal. Tökéletes fegyver emberi alapanyaggal nem létezik? Ez a maguk igazsága, de vajon az enyém is? Nem éreztem sohase semmit, de ha most éreznék, akkor valószinüleg csak szánalmat és nem kevesebbet. Tökéletes fegyver ugyanis létezik és itt van maguk ellőt!
- -Ugyan már, Tavara. Ezek a vélemények teljesen alaptalanok. Ha képes vagy elfogadni az érvelést, akkor neked is tudnod kellene a válaszokat az előbbi kérdéseidre, de azt kell, hogy mondjam, úgy tűnik újra csak igazoltad a pontjaimat... - A férfi vállat vont, és kezei magyarázó pozícióban táncoltak, ahogy kifejtette a gondolatait:

-Félünk tőled? Nem. Ha valamitől félünk, az az, hogy valaki képes kisgyermekek agyába ilyen technikát plántálni, és szabadon készíti elő a terveihez a terepet, szabadon kísérletezik, akár több országban is, és szabadon gyűjt be minden információt, ami kell neki.
-Veszélyes lennél? Igen, pont az előzőek miatt, de egyébként nem vagy veszélyesebb egy elmebeteg ninjánál, aki okozhat gondot, de akkorát nem, amekkorába akár csak beleremeghetne is a falu. Az ilyen törekvések, pont azért, mert a személyiség velejéig más, mint egy megbízható vezetőé vagy akár csak egy normális emberé, soha nem teljesednek ki, és valahol megrekednek, ami előbb utóbb vagy öngyilkos tombolásra, vagy egy radikális döntésre kényszerítik a törekvőt.
-És végül, lelkiismeret furdalásunk lett volna? Nem lett volna. Én akkor alszom nyugodtan, ha tudom, hogy a falu biztonságban van, és ha tudom, hogy a fegyvereink a mi kezeinkben vannak. Egy bármikor elszabadulni képes fegyver a fészkünk mellett? Nee~m, Tavara, nem lett volna lelkiismeret furdalásom, ha megölettelek volna bármelyik pontján a megfigyelésednek... Most már, mindazt tudva, amit tudok, akkor lenne lelkiismeret furdalásom, ha nem próbálnám meg kiszedni belőled, hogy mi is a titok a téged irányító személyiség mögött, mert ha tényleg egy külsőleg manipulált tényező... El nem tudom mondani, mennyire izgalmas lenne a tudás megszerzése, és mennyire tökéletes befejezés a karrierem végén, hogy én adhatom át Onoki-samának a technika titkát! - Az öreg rekedt kacajban tört ki ahogyan inkább felállt a székéből, és járkálni kezdett fel-s-alá.

-És itt a vége az indoklásomnak, Tavara. Az, hogy az igazság és a racionális érvelés helyett te önnön létedet, veszélyességedet, célodat helyezted az egész látóteredet elfedő, számodra a világot jelentő információhalmazban az első helyre, az ismét csak a kifejletlen jellemed egyik tulajdonsága... Például éppen az imént is elárultad: "nem éreztél soha semmit." Lehet, hogy ez neked idáig semmit nem jelentett, és most, hogy itt vagy már teljesen mindegy is ha kimondod, de ez számomra egy újabb információ rólad, és ezt te fel sem fogtad, amikor kimondtad nekem.[/i] - Az öreg ninja fel-le sétált, felsőtestével a sötétségben úszva, és hangján a lemondó sóhajok rezegtek, amíg végiggondolta a következő mondanivalóját.
-Légy egy kis türelemmel kérlek! Válaszolj nekem pár apróságra, aztán továbbmehetünk, mert már abban sem vagyok biztos, hogy észrevetted, hogy az említetteken kívül hol is estek meg további kísérletek a figyelmed és az intellektusod vizsgálatára. A kérdéssor, amit számodra összeállítottunk csupán egy sztenderd kérdéssor volt, kiegészítve viszont pár olyan kérdéssel, amikre a válaszaid kirívó fontosságúak voltak annak a szempontjából, hogy megtudjuk, mennyire komplex a gondolkodásod. Most hogy tudsz a kérdésekről, melyik lehetett szerinted számodra előkészítve, és miért?

- Nem érdemes erre szót vesztegetni! -közölte nyíltan a férfival- Eddig érdekes volt ez a beszélgetés, de úgy gondolom, hogy egy olyan ember mind te, egyáltalán nem képes felfogni azt ami történik, vagy amit mondok. - jelentette ki- Ha téged kellene idéznem, a te jellemed is kifejletlen és gyerekes! -idegesíthette a férfit, ahogyan elmosolyodott- Játszottál az emberi életekkel, miközben minden tettedet azzal palástolod, hogy a falút védelmezted. Kísérleteztél és játszottal mindenkivel mind egy nagy gyerek! Megfigyeltél, kíváncsi voltál mi is vagyok, ahogyan amikor valamit sejteni kezdtél, nem rájöttél, akkor óvatosan közelebb engedtél mindenhez, vártad, hogy hibázzak és mikor megtudtál mindent amit akartál, a céljaid és a tetteid egy helyre kerültek. Szerintem ez az igazságod és a racionális felfogásod félredobása az önös céljaidnak a megjelenése! - idézte a férfi elemzését - De tévedtél még néhány dologban! - ha sikerrel járt, a kötelek lehullanak róla, ahogyan felemelve a kezeit kérdően néz a férfira- Engem irányítana valaki? Nem! Ha figyeltél volna akkor már elmondtam! Én egy kígyó vagyok, aki a földön csúszik, nincsenek érzelmeim, nem érdekel semmi más, csak a préda és elnyelem azt amit megkívánok! -mosolya szélesebb lett és gúnyosabb- De ezen kívül még néhány hibába estél! Azt hitted, hogy nem veszem észre mit mondok, pedig igen! Mindenre rájöttem! Azért vagyok itt! Megszökhettem volna a kórházból, de nem tettem, mert kíváncsi voltam valamire és most már mindenre tudom a választ! Ki ajánlott be fiatalon egy speciális képzésbe, miért küldtek olyan veszélyes küldetésekre mely meghaladta a tudásomat, miért nem vette észre senki nyíltan hogy meghalnak a társaim! Megtudtam ezen kívül ,hogy a falú mit gondol rólam, megfigyelnek-e és ha igen, kik teszik, ki a vezetőjük, hol vannak és mi a céljaik felém! Mindenre tudom már a választ és ezt neked köszönhettem! Azt mondtad, hogy az egész azért történt, hogy megtudj mindent rólam, szerintem mindez fordítva van. Azért történt, hogy én megtudjak minden rólatok!

-Micsoda reakciók! Ilyen mértékű adaptálási gyorsaságot még nem sűrűn láttam. A reakciód irány megijesztene egy átlagos ninját, de talán még egy átlag fölöttit is. Már rég nem az a kérdés, hogy mennyire vagy érdekes, vagy hogy mi a titkod, inkább az, hogy mennyire vagy használható. Jelenleg itt a végállomás, te viszont erőlködsz, hogy tovább juss, ez pedig senkinek nem kell. Akinek nincsenek határok, az nem biztos pont sosem, és amíg nem győződöm meg róla, hogy képes vagy elfogadni a határainkat, addig még csak életben sem kívánlak hagyni. - Az öreg egy helyben állt, és nézett feléd. A sötétségben alig kivehető sziluett megrázta a fejét. -Tudod, a legjobb vadász maga megy a vad elé, és a legérdekesebb fegyverét csak annak a képében süti el, amikor már nincs kiút. Egyetlen dolog még mindig nem hagy nyugodni. Hogyhogy minden hezitáció nélkül válaszoltál egy oda nem illő kérdésre akkor, amikor egyértelmű volt, hogy már tudjuk az ellenkezőjét? A háziállattal kapcsolatos kérdésre miért mondtál nemet? Talán ez egy afféle vészzár volt? Rátapintottam egy igazi lényegre? Kivel tartod a kapcsolatot a varjakon keresztül? Miért figyelnek téged a varjak? Miért kaptál büntetést? VÁLASZOLJ! - Az öreg kikelt magából, mellkasa hullámzott, és többször is az asztalra csapott, majd hirtelen visszavonul.

Ez érdekes?- mondta halkan- Egy olyan férfi mind te képes elveszíteni a kontrollt, vagy csak hatásos akart lenni? Akárhogy is, ez semmilyen hatással nincs rám. Még a pulzusom sem emelkedett meg, nem érzek semmi, nem félek, vagy izgulok, még az a tény, hogy a bármikor megölhet, még az sincs rám hatással. - emelte fel maga elé a kezét, ahogyan azt kezdte nézni. - Vajon mi van a halál után? Ha meghalunk hova kerülünk? A menybe, a pokolba? Ezek olyan dolgok, melyek egyszerűen nem megragadhatóak, és szerintem ami nem megragadható, az nem is létezik. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mit érezhettek azok, akiket megöltem, de nem tudtam rájönni? Talán most képes leszek azt a kételyt is megismerni. Ilyen lenne a halál előtti pillanat? Ez csalódás! -nézett a férfira, ahogyan a kezét visszarakta a helyére. - Azonban válaszolok minden kérdésére, hiszen már mondtam … „Nem fogok megszökni és nem fogok ellenetek fordulni... több hasznom van abból, ha csendben és nyugodtan nézem a történéseket „ … - nézett körbe a szobában, de csak a szemével, szinte ellenőrizte, hogy senki sem mozdult el a helyéről-e – És miért válaszoltam azt! Erre is megadtam a válaszom azt hiszem. Nem figyelsz rám... ez szégyen. Minden pillanatban tudtam mit kell mondanom! Felkészültem a kérdésekre, elég időtt adtatok, minden lehetséges kérdésre, még erre is. Nem csak hamis válaszokat akartam kitalálni, megpróbáltam beleképzelni magam annak a szerepbe, aki ezt felteszi, és megpróbáltam a fügöny mögé látni! -mosolya kissé komorabb lett, de nem tűnt el az arcáról- Amikor ez a kérdés elhangzott már tudtam, mire megy ki! És azért hazudtam, mert ez kellett! Egy ember sem gondolna olyan lényekre háziállatként, inkább társként tekintene rájuk. - csukta be a szemét, ahogyan vett egy mély levegőt. - Milyen előzékeny vagyok! Ez itt egy olyan pont, mely mindent megváltoztat, mikor minden apró kis szál a helyére kerül és én szép véget akarok a történetnek! Ahol mindenre fény derül, szépen és művészien. Ez egy komédia tökéletes befejezése nem? És talán most egy kicsit elkapkodom, de nyersen válaszolok a kérdéseire. - A varjak szerint én leszek a legerősebb shinobi, a fajtájuk hírnöke és az ember aki mindenre képes lesz! Az ember, aki minden felett áll majd. Milyen csodálatos szavak nem? Bár...- emelet fel a kezét, ahogyan a kezén lévő lyukat mutatta a férfinak- … elégé nem szeretik, ha a kisded játékaimat játszom. Irányítani akarnak, bár még nem tudják, hogy ez lehetetlen! Vicces, nem gondolod?

A férfi jó pár percet töltött tökéletes csöndben. Gondolkodott, és végül kijutott valamire, amit mosolyogva és egyszerre lemondó sóhajjal vett tudomásul. Egyetlen másodperc alatt történt minden: az öreg kinyitott valamit a feketébe burkolózó falon, Shirou pedig rácsokat látott megvillanni. A kinyíló ajtó mintha magát a falat szakította volna fel, és nyikorgása is megszakította a tökéletesen mély csendet, ami most kövezett folyosókon kopogó léptek és láncok, fémek csöngését adta vissza. A reflexei egyből riasztották, hogy minden hamis, amit csak lát és hal, de a férfi is megszólalt.
-Ne is bajlódj vele - azzal egy kézmozdulattal szétrebbentette maga körül a levegőt, ahonnan kezdve minden amit addig láttál szertefoszlott, hogy egy tömlöc komor félhomályát adja vissza neked, egy súlyos fém ajtóval, mint egyetlen kijárat. Az őrök, és az összes vélt bútor is eltűnt. Az ágyon ült Shirou, a karjait tartó kötelék egy szilárd bilincs volt, ami az egész alkarját átfogva, azokat párhuzamosan, egymástól harminc centire tartotta, a két kar között futó fémpántolás pedig kinyúlt a tenyérg, hogy fizikális akadályt képezzen a két kéz között.
-Itt maradsz Tavara. Figyelünk, és ha esetleg úgy látjuk, hogy nem kell meghalnod, esetleg még láthatsz napot is...

Shirou lenézett a kezére, melyet immáron nem tudott mozgatni. A fém hideg érintése és az, hogy le van bilincselve teljes mértékben, nos, teljesen hidegen hagyta. Az eddig a pillanatig felemelt kezét visszarakta a combjaira, ahogyan az ellőtte álló férfira nézett, akinek a szavai tiszták és teljes mértékben érthetőek voltak. Shirou pedig csak elmosolyodott, ahogyan a kilépő férfit nézte.
- Szóval fogoly vagyok? -kérdezte tőled – Ez kellemetlen.... ez nagyon kellemetlen...- mondta neki halkan, ahogyan visszanézett a kezére és arcán mit sem változott az a mosoly- … de átvert és ez tetszik. Egy genjutsu mögé bujtatott valóság... ez olyan mind a maga élet!- a férfi lassan eltűnt a sötétségben, ahogyan semmi sem változott- Nem voltam képes észrevenni egy genjutsut, mindig is ez volt a gyengém, igaz - Rin...- bámult előre, ahogyan a sötétséget nézte, semmi mást. Olyan volt mind egy szobor, nem mozdult meg, egyedül a pislogása árulta el, hogy él és nem csak egy tárgy. Ott ült a sötétben egyedül, magányosan és mégsem félt, vagy rettegett, nem érzett még mindig semmi, a környezett is olyanná vált mind ő, a levegő nem mozdult és a sötétség olyan volt, mind az üresség Shirou szívében.

A sötétségben az ember megzavarodik, sőt ha hosszú időt tölt el valaki teljesen egyedül, magára hagyatva, végül megörül. De ennek különböző fokozatai vannak. Először az ember a sötét miatt elveszti az időérzékét, a test még a kezdeti időben képes érzékeltetni, mennyi az idő, a test válaszai nem hazudtolhatják meg a valóságot, de ez lassan változik. Ahogyan az éjszaka és a nappal összemosódik és a teljes tudatlanság végül csak egyvalami jelez előre, hogy nincs mihez viszonyítani. Az ember és a test megpróbál valami mértékadót találni, és ez Shirounak csak a megadott időközi rendszeres étel volt. De nem tudta, hogy naponta, vagy napi három étkezésben kapja, már nem tudta, azt sem, hogy hány nap telet el amióta a férfi eltűnt a sötétben. Két-három nap, vagy már egy hét. Az idő megállt Shioru számára.
- Nahát már hiányoztál, késtél...- mondta mindig mosolyogva annak aki az ételt hozta neki, de az sohasem válaszolt semmit. Shirou nem látta az arcát, egy maszkot viselt mindig, csak jött és ment, sohasem hagyott hátra semmit, semmi olyant mely veszélyes lehet. Az étel mindig hideg volt és szilárd, papírban adták és sohasem adtak hozzá semmilyen evőeszközt. - Barbárok...- szokta mondani a kiszolgálásra, de sohasem válaszolt senki.

És lassan Shirou a saját hangját is megunta, átlépett az egy másik fázisba, mely sokkal veszélyesebb, hosszabb és embertelenebb volt. Igen, kijelenthetjük, hogy Shirou Tavara kezdett megörülni, már ha nem volt már az elejétől fogva az.
De ne szaladjunk ennyire előre. Az idő lassan telt, a chuunin fiú pedig könnyedén eltudott gondolkodni mindenről. A gondolataiba merülve az idő is elrepült, de lassan rájött arra, hogy amit gondol, amiről elmélkedik, mindig valamilyen falba ütközik. Minden egyes témánál, mely még foglalkoztatta, sikerült egy megoldatlan akadályba ütköznie, és lassan ezen az akadályok egyetlen egy dologgá formálódtak össze, egy nagyobb témába, melyet minden fölé emelt, kijelenthetjük, hogy ez a téma okozta neki a vak sötétben a legnagyobb örömet és egyben szenvedést is.
~Mindig ugyanaz, milyen unalmas! A világ két résből áll, de én csak egyben vagyok képes élni. Ami megfogható, az létezik számomra, ami nem, az egyszerűen képtelenség. Talán változtatnom kellene ezen a felfogáson.?A hatalom, az érzelmek, a tudás, a barátság, a szenvedés a félelem és a vágyak. Akármin is elmélkedtem végül arra jutottam, hogy a test képes rá, de miért is? Ha valóban képes, akkor az mögött kell lennie valaminek. Ha most tehetném megnyúznák valami, hogy rájöjjek mi is rejtőzik odabent, melyet léleknek nevezhetünk! Igen, a lélek az egyetlen egy olyan dolog, melyet képtelen vagyok megérteni. Mindig ugyanaz a motívum, mindig visszatér és rá kell jönnöm, mi az, hol van, milyen, hogyan lehet megérteni, azonosulni vele. Muszáj rájönnöm. Igen, muszáj, muszáj... ha...Mindig ugyanaz, milyen unalmas!~
Valóban? -hallotta a női hangot, ahogyan akkor változott meg minden és attól a pillanattól kezdődött el az igazi történet.

//Megjegyzés: A női hangot csak ő hallja, ez nem tudathasadásos állapot, hogy magával beszélget, sokkal több... de hogy mi is ez, kiderül majd a történetből majd! //

Már két hete volt a lyukban, ahol fogva tartották. És egészen addig csendben ült és csak akkor szólalt meg, mikor jött hozzá valaki, de igazából akkor sem tudott beszélgetni senkivel. De pontosan két hét múlva, napra pontosan Shirou megszólalt. És ez felkeltette mindenki érdeklődését, pontosabban kíváncsivá tette őket, mi történik a fiúban.
- He...?- nézett előre a sötétbe, de csak egy árnyat látott a rácson túl- … van valaki akivel végre beszélhetek ez vicces, annyi idő eltelt már, de te vagy az első, akivel beszélek! -mosolyodott el.
- Ne mosolyogj! Tudom miért csinálod, hogy leplezd milyen vagy a szíved mélyén! Azok akik mosollyal az arcukon köszönnek vagy azok akikkel beszélgetünk, sokkal boldogabbnak és kiegyensúlyozottnak látják. Így könnyebben megnyílnak és közelebb engednek magukhoz.
- De jól ismersz! - mosolygott továbbra- Ijesztő, hogy ennyire rájöttél, pedig eddig nem is találkoztunk! Mond hogy hívnak? -kérdezte tőle.
- Nekem nincs nevem! -a nő hangja csendes volt.
- Értem, de valaminek csak kell szólítanom téged, nem gondolod?- kíváncsiskodott tovább Shirou.
- Talán, ha válaszolsz a kérdéseimre, akkor megtudhatod a nevem, de ha egyszer is hazudsz soha nem kapod meg a válaszodat! -adta parancsba szinte a chuuninak, akinek az arcáról lefagyott a mosoly és újra olyanná vált, amilyen volt.
- És honnan tudod, mikor mondott igazat? -kérdezte tőle immáron komoran.
- Onnan, ahogyan tudtam a mosolyodról is. - kapta a választ szinte azonnal és elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését. Shirou újra elmosolyodott.
- Akkor kezdjük el! -válaszolta neki örömmel, ahogyan az időérzéke abban a pillanatban elveszett a shinobinak.

//Az ezután történő események lehet, hogy gyorsnak néznek ki, de nem teljesek és igazából majdnemhogy egy egész hónapot ölelnek fel. Nem minden kérdés hangzik el, hanem csak a legfontosabbak és nincsenek benne azok a részek, mikor Shirou alszik, vagy éppen eszik! //

- Hogy hívnak? -kérdezte tőle az ismeretlen nevű nő.
- Shirou Tavara! -válaszolta az iwagakurei shinobi, ahogyan a nő elnevette magát.
- Hazudsz! -közölte nevetve- Shirou Tavara azt a gyerek volt, aki meghalt nyolc évvel ezelőtt, beleesett a kútba és megfulladt. Shirou Tavara-nak voltak érzései, tudta milyen a világ és nem olyan volt mind te, mond, ki vagy te valójában? Mert, hogy nem ő vagy az biztos, te csak annak a gyereknek a testét viseled, de nem ő vagy!- kapta a választ, ahogyan Shirou szemei szúrósabbak lettek.
- Nem tudom ki vagyok! -válaszolta nyugodtan. - Ha valóban nem ő vagyok, akkor ki vagyok, ha a test valóban Shirou Tavará-é, akkor a lelkem is...
- A lelked, szóval azt hiszed van lelked? -vágott közbe hirtelenjében a nő.- Ha lenne lelked, nem lennél ilyen! Egy lélek képes érezni, de te nem! - hangja kissé vicces volt, mintha jót kacagna a chuunin fiún. - Megmondjam ki vagy te? -kérdezte- Nem, inkább nem mondom meg, jöjj rá magadtól.
- Igaz, nekem nincsen lelkem. De mi a lélek, kérlek mond meg, te tudhatod. - kérte a nőt, aki fel alá sétált a cella túloldalán, de semmit semmit sem látott az alakján kívül Shirou.
- A lélek? Valóban erre vagy kíváncsi? Nem inkább arra, te magad ki vagy mi vagy? A szív melyet kerestél, amiért megöltél annyi ártatlan és téged szerető embert, csak arra világítottak rá, hogy a szív egy haszontalan tárgy, mely nemcsak a vért pumpálja az ereidben, de az emberi érzelmek tárháza és okozója is. Kerested és megtaláltad, de most annyi év után rájöttél, hogy lehet hogy tévedtél! Miért érdekelnek annyira ezek a dolgok, mert nem a tiedé, mert nem érted meg őket? Nem, ezek közül egyik sem az igazság. Az igazság, hogy nem volt léted ebben a világban, ezért kerestél egy olyant, melyért élhettél. Megkeresni a világ értelmét és a benne lévő dolgokét, de valóban ezért születtél meg nyolc éve, hogy erre pazarold el az erőd és a tehetséged?
- Ha nem ezért létezem akkor miért? -kérdezte újfent.
- Már megint kérdések, de egy válaszod sincs. Azok akik a kérdésekben élnek gyengék. Ne az legyél, akinek ezernyi kérdése vagy, hanem akinek ezernyi válassza! - fogta meg a nő a rácsot- Ezért létezel te, ezért vagy itt és mindez okkal történik. Nem hiszel az istenekben, nem hiszel a lélekben, az érzelmekben, nem hiszel te semmiben és ez a legnagyobb gyengéd. Csak játszod a kisdedjátékaid és palástolod az igazi énedet. Válj azzá, akinek lenned kell! -szorította meg mérgében a rácsot.
- Ki vagy te?- kérdezte tőle meglepett arcot vágva, ahogyan a nő ellépet a rácstól.
- Majd legközelebb! -lépett egyre hátrébb, ahogyan eltűnt a sötétben és Shirou ismét egyedül maradt.

És a beszélgetések folytatódtak! A nő másnap, harmadnap és negyednap is megjelent, de a beszélgetések kimerültek abban, hogy Shirou mért kérdéseket és mért nem válaszokat rak fel. De lassan egyre kevesebb válasz érkezett és Shirou lassan kezdett rádöbbenni, hogy a helyzet. A nő nagyon is sokat tudott róla, olyanokat, melyeket lényegében rajta kívül senki. Olyan gondolatok, viselkedésminta, vagy épen események, melyeket csak ő volt jelen és senki sem tudhatta hogy az egyáltalán létezik és megtörtént. De végül két hét után megtört a jég! Amikor a nő megjelent, nem hangzott el több kérdés.

- Szóval megjöttél! Ennek örülök. -mosolygott, mert hiába hangzott l ezerszer már, hogy hagyja abba a chuunin fiú ezt a szokását, nem volt rá képes, szinte beleivódott a viselkedésébe- Azt hiszem rájöttem, hogy mi ez a helyzet! - jelentette ki határozottan.
- Ó, szóval tudod?- kérdezte a nő nyugodtan, ahogyan Shirou felkacagott.
- Egy kérdést rakták fel az előbb! Ez meglepő! Nem gondoltam , hogy fordulni fog a kocka, de azt sem állítom, hogy számítottam rá! - nézett a nőre, ahogyan a haja szinte már a szemére nőtt- Túl sokat tudsz rólam! Túlságosan megértesz és igazat megvallva olyan érzésem van, mintha ráakarnál vezetni valamire. Az állandó választási lehetőségek, az a sok beszélgetés és tanítás mind arra ment ki, hogy végre megismerjem magamat. Köszönöm! Neked köszönhetően túlnőttem mindazon, ami eddig voltam. - a nő előrelépett egy kicsit és megfogta a rácsot, de nem szólt- Nem keresek több választ, mert az a gyengék eszköze, akik a válaszokat keresik, azok elpocsékolják a lehetőséget! A válaszok értelmetlenek, mert nincsenek! A világ kezdette óta azok diktálják a kérdésekre a választ akik erősek és még ha az gyengék ezen válaszokat igazságtalannak vagy szerintük elfogadhatatlannak is tartják, mégsem mernek fellázadni. Ha a kérdésekre keresem a választ, csak mások válaszát kapom meg! Így egyszerűen nem élhetek! Az elmém túlnőtt a kérdések és válaszok hálóján, nem szavakkal, hanem tettekkel fogom elérni, amire vágyok! - állt fel az ágyról.
- És mi az? -hajolt előre és Shirou láthatta, hogy a nő, akivel eddig beszélgetett, nemmás volt, mind a nővérkéje, az akit annak idején megölt.
- Már te is tudod, hiszen te azon részem vagy mely elsüllyedt a kútban, de nem halt meg! -mosolyodott el, ahogyan Megumi hátrált, mosolyogva és barátságosan, ahogyan eltűnt a sötétben és soha többé nem jelent meg újra, mert attól a pillanattól, egy új ember született meg, egy olyan, aki elfogadta saját magát és akinek volt egy célja, egy ember aki nem érzett semmit, de a szíve legmélyén, a lelke legmélyén mégis volt egy vágya, egy érzése.

Shirou lassan körbefordult, ahogyan nyugodt arckifejezést vágott, de nem mosolygott. Arca üres volt, ahogyan láthatólag keresett valamit, de nem találta.
- Hé? - kiáltotta el magát erélyesen- Beszélni akarok a szolgálataimról! -közölte halkan a semmivel, de tudta, hogy Iwagakure ninjái biztosan figyelik.

A válasz azonnal szólalt, minden késedelem, és minden visszhang nélkül, mintha valaki csak arra várt volna, hogy hívják.
- Miféle szolgálatról akarsz beszélni? Egyelőre fogoly vagy a halálsoron, aki vagy megőrült, vagy képes kommunikálni másokkal úgy, hogy azt egyetlen chakra-vevő sem érzékeli. Amíg a titkodat nem ismerjük, bizony senki sem fog közelebb jönni hozzád, és amíg ez így van bizonyára a veled kapcsolatban állók sem akarnak tőled mást... Nem jutsz ki innen Tavara. Nincs az a hatalom ebben a faluban, ami kivinne innen most, nemhogy még feladatot, vagy bármilyen információt kapj tőlünk...
- Szóval ez az ára? -kérdezte tülök hangosan- Szóval ez ára, hogy kiengedjetek?! -kiabálta örülten, ahogyan halk nevetésbe fulladt a hangja, láthatólag tényleg megörült, ehhez szó sem férhetett. - Legyen! Elmondom, amire kíváncsiak vagytok! -kiabálta- Elmondom, amire vágytok! - arcára örült mosoly ült ki- Nektek is köszönhetem, hogy túlléptem azon ami voltam, köszönhetem, hogy elértem egy olyan szintet, mely túltesz az emberekén és közelebb hoz a tökéletességhez! Ezért örömmel teljesítem a kéréseteket! Szolgálom Iwagakure-t, végrehajtom amire vágyik, a tökéletes fegyvere leszek, életemet és véremet adom neki! Csak engedjetek ki! Nem szárnyalhat a képzelet, ha rabláncra van kötve! -ült le lassan az ágyra, ahogyan lassan újra komor ábrázattal ült ott tovább. - Gyere ide öreg!- mondta halkan- Beszélj velem újra! Megtudhatod amire vágysz, csak kérdez helyesen...
-Csak kérdezzek helyesen... Azt hiszem nem fogod fel, hol vagy, és milyen helyzetben. Amíg önmagadtól nem mondasz el mindent, semmi sem fog változni. Most már aggódnom sem kell miattad, miért kellene a te játékod szabályait követnem. Én vagyok a játék mestere, én vagyok az életed egyetlen törvénye, ami egyetlen dolgot vár el csupán, és ha azt megkapja, elégedett lesz - a kellemes, magyarázó hangnem véget ért, ahogy kifogyott a szuszból, a következők pedig szárazon csattantak, majd a csönd újra visszhangzott benned - addig viszont nincs menekvés.
- Rendben! -mosolya még szélesebb- Hallani akarod? -kérdezte tőle újfent- Hallani akarod, miért vagyok itt, mire döbbentem rá, és miért vagyok ilyen?- kérdezte tőles ismét- Elmondom! -mosolygott közben, mindvégig.- Én nem Shirou Tavara vagyok! - jelentette ki- Akit így hívtak, meghalt, 8 évvel ezelőtt örökre meghalt és mára csak egy apró kis gondolat az elmémben! Én pedig azon a napon születtem meg! Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de mikor kinyitottam a szemem, emlékeztem mindenre, de lényegében olyan volt a különbség, mind a nappal és éjjel között. Míg Shirou Tavara a nappal fényében élt és érzelmekkel és boldogan, melegséggel töltve élte az életét, én a sötétben, érzelemmentesen, ridegen és számítóan kerestem a miértekre a választ! - egy pillanatra megállt, ahogyan elmosolyodott, ahogyan az ember egy kedves emlékre gondol vissza. - Megöltem a szüleimet, a nővéremet, akik szerettek engem, csak azért, hogy megtudjam mi a szeretett és honnan fakad és rájöttem. A szeretett csak egy csalódás, nem valódi, valaki szerethet valakit, de végül akárhogyan is, csak egyszerűen megszokássá válik, ahogyan való világtól elkülönülve elkezd olyan képzeleteket teremteni, melyek megfoghatatlanok. De mindegy is...- felgyújtottam mindent, ami ahhoz kelet, hogy előre léphessek! És amikor Mitsuko rám talált, itt Iwagakaure közelében, olyan esélyt adott, melyre vágytam. A shinobi lét, csak egy eszköz, hogy túllépjek a hétköznapi emberek korlátain. Fejlődtem, ahogyan gondosan felépítettem magam körül a saját kis valóságomat. Lassan egyre több kérdésre találtam meg válaszomat, ahogyan tudhatjátok, miért tettem dolgokat. Rin valóban az én hibámból halt meg, megmentette engem és hálás vagyok neki! - jelentette ki érzelemmentesen - Nanami-san azonban rájött ki vagyok és még nem jött el az ideje annak, hogy lelepleződjek. Megöltem őt igen és minden jól alakult. - nézett fel, ahogyan folytatta egy kisebb szünet után. - De nektek köszönhetően rájöttem, hogy nem léphetek előre, ha múlton és a kérdéseken rágódók. Köszönetet mondtam nektek, mert nektek köszönhetően túlléptem azon ami voltam. Nem érdekelnek a kérdések és a válaszok, mert én egy tökéletes shinobi vagyok. Múlt nélkül, jelen és jövő nélkül. Érzelemmentesen tekintek a világra, álmok és célok nélkül, ahogyan teljesítem a parancsot, legyen az akármi! Hogy miért? - kérdezte tőlük mosolyogva- Hálából, hogy segítettek rájönni mindarra, amire legfőképpen vágytam. Ki vagyok én és van-e lelkem!

A monológra nem érkezett válasz, azaz valami, valaki érkezett, kicsit megkésve, tíz perc múltán. Két pár láb dobbant egyre hangosabban, majd egy fénycsóvával megérkezett az ajtóhoz. A lámpás egyenes fénye vakítónak bizonyult a sötétbe szokott szemeiknek, de a fénye mellett megjelenő öregedő, foltos bőrű kéz egyből megragadt a tekintetedben. Az enyhén elálló kisujj, miközben kiválasztotta a kulcsot a zárhoz, majd elfordította azt, már el is árulta gazdáját, a tökéletesnek tetsző öreget, aki mindenre gondolt idáig. Kattant a zár, és az enyhén már pocakos ember belépett az ajtón, a segítő pedig behúzta mögötte a fémet.
-Ez az utóbbi. Ez kell Tavara fiú. Van ott még, ahonnan ez jött. Hadd halljam - közben pedig hozzá lépett, és felemelve a karjaidat, egy apró szerszámmal és pár kattanás kíséretében megoldotta a bilincseket és mellé dobott egy hátizsákot. -Minden benne van ami kellhet. Az első küldetésed egy D szintű feladat, de van speciális értéke, részben pedig a testi kapacitásodat kell visszanyerned - mondta, amint befejezed a mondanivalódat, mintegy apáskodva, modorosan.
- Érdekes! Szóval lát bennem mégis annyit, hogy ad egy utolsó esélyt, ez meglepő! -emelte fel a táskát, ahogyan elkezdett átöltözni, de a száját nem volt képes közben befogni, miért is tetet volna, jó érzés volt újra beszélni valakivel- De hogy folytassam? Ez az igazán meglepő! Azt hittem mindent elmondtam, amire kíváncsi, de tudnék még mesélni, hogyan is jöttem rá dolgokra, azon kérdések válaszára, melyre annyira kíváncsi voltam és annyira odavoltam értük, de ezek legjava szerintem untatná önt! A szeretett, a félelem, a harag, sőt az összes érzelemre már fiatalon megtaláltam a választ, könnyű volt, hiszen a diákokat könnyű befolyásolni, így könnyedén megkaptam a válaszaimat, de ezen idők folyamán, egészen idáig, egyetlen egy kérdés volt, amire nem kaptam választ. MI a lélek. De ez igencsak érdekes. Na de lássuk, hogy minden megvan-e, nem mehetek küldetésre felkészületlenül!! -nézte volna a felszerelését, hiszen felöltözött, felvett mindent, amit neki adtak, kivéve a maszkot, azt még akkor nem tette az arcára.
-Ne olyan gyorsan, arra még lesz időd, folytasd inkább a mondanivalód, és közben indulhatunk - mondja ismét, és válladon a kezével indít meg kifelé.
- Hát jól van!Mind mondtam a lélek keresése mindig is foglakoztatott. Sokáig azt hittem, mait nem lehet megfogni az nem is létezik, aminek nincs magyarázata az csak az emberi ideológia hívta életre, de lassan, rájöttem, hogy ez nem igaz. A válaszra mind már mondtam, önök vezettek rá. Mikor bezártak, egyedül voltam, olyan kérdésékre kerestem választ, melyekre akartam, annyit elmélkedhettem rajta, amennyit csak akartam, de mindig egy motívum körül forgott minden. Lassan pedig olyan állapotba kerültem, mely sok esetben félreértett. Ha az embert bezárják, nem veszik emberszámba és nem foglalkoznak vele, előbb vagy utóbb megörül. Ha én lettem volna ilyen, talán velem is megtörténik, de fordítva történt minden. Sikeresen eljutottam az elmém legmélyebb bugyraiba, a kérdéseimre a válasz nélkül értelmetlenség miatt, a agyam úgy reagált, mind sok esetben az őrület első lépcsőfokán szokott. Előhívott bennem egy olyan ént, mely jelen volt vagy éppen szükségem volt rá. - sóhajtott fel- Mivel különleges vagyok, ezért az elmém a régi bennem mélyen megbúvó énemet hívta felszínre. Azt az ént, melyet Shirou Tavará-nak nevezhetek. Végül a vele való beszélgetések jelentették azt a megtisztulást és felfedezést, melyre vágytam. Érzelemmentes vagyok, mert nekem nincs lelkem. Shirou Tavara-nak volt, de őt elnyomtam. Már nicsn többé, nincs rá szükségem! Csak egy halvány kis gondolta, melyet néha halok. Így talán értheti, hogy mi is az a lélek számomra. Nem több, mind egy gondolat, mely ahhoz szükséges, hogy embernek nevezhessük magunkat, csupán egy eszmény, melyre szüksége van az embernek. De nekem nem, ezért megváltam tőle! - hunyorított, ahogyan felvette a maszkot és felnézett az kék égre. - Szép időnk van!
-Szép napunk van, bizony - mosolygott ő is, és kitárta a karját. Előtted a nap erejének fokozatos csökkenésével megjelent három hasonlóan felöltözött ninja. -Az új osztagod, akikkel visszarázódsz a formádba, mielőtt végleg el tudlak helyezni, talán pont velük. Mindössze egy dologra várunk, az pedig az, hogy a specializációd kiéleződjön végre, mert még fejletlen vagy ebből a szempontból. Node, erre nincs is időnk. A társaid elmondják majd, hogy mi lesz a feladatod, addig is kövesd őket az elsődleges állomásotokra.


Az új felszerelés:
A kinézeted: http://media.comicvine.com/uploads/0/378/1123359-tsuchikage_super.jpg
A maszkod ugyanolyan színű, mint a falut körbevevő hegyek kövéé, és egyetlen mintája a három vízszintes csík, ami szemtől szemig tart és látórésként is szolgál.
A felszerelésed (a régit töröld teljes egészében):
- mellény és nadrág
- fejpánt
- precíziós kesztyű
- taktikai mellény
- láncmellény és nadrág
- nagy övtáska (a szíján egy elülső kisebb táskával /mint Kurotsuchié a képen/)
- rövid egyenes ninjato (az övtáska fölé csatolva)
- 15 kunai
- 10 shuriken
- 10 senbon
- 30 robbanó jegyzet
- 3 pecsét jegyzet
- 5 füstbomba
- 3 villanóbomba
- 25 méter drót
- rádió
- szerszámok
- tolvajkulcsok
- 3 kis tekercs
- 1 cs hyourougan
[/color]