Nikomi no Sato

A falu az Ország Keleti területén található. Mint tudjuk a Folyó Országát a Hahori folyó válassza ketté hosszában és a Keleti területek voltaképpen Tanigakure no Sato fennhatósága alatt állnak, így Nikomi no Sato is. A falu nem éppen a közbiztonságáról híres, így nagy erre felé a Fekete Piac kiterjedtsége, továbbá a falu az itteni alvilági személyek kedvelt találkozó helye.

Shinobink tudta, hogy muszáj lesz átkelnie ezen a falun, és azzal is tisztában volt, hogy ez egy veszélyes bűnözőkkel teli környék. Mikor a falu határához ért, belopózott a sűrű bokrok és fák közé, majd leült egy picit pihenni. Alaposan körülnézett. Gennosuke óvatos volt, tanult az előző hibájából. El kezdett gondolkodni.
~ Ebben az alakban, nem mehetek be a faluba. A sok perverz bűnöző férfi, még az ilyen ocsmány ronda lányokra is képesek rávetemedni. Az pedig nagyon gyanús lenne, ha egy fiatal, törékeny testű, gyenge és beteges kinézetű szerencsétlen koldus leány laposra verne, jó pár harcban edződött gazfickót. Ezért ismét alakot kell váltanom, olyan alakra van szükségem ami egyáltalán nem kirívó, sőt inkább azt sugallja, hogy ártalmatlan és békés. Ugyanakkor ha mégis belém kötnének és el kell bánnom velük, akkor azt is igazolja, hogy valóban erős vagyok. ~ gondolta magában, majd egy jó öt percnyi gondolkodás után rájött a megoldása. ~ Meg van! Egy öreg szerzetesnek adom ki magamat. ~ jött rá a megoldásra. Azért választotta ezt az alakot, mert az idős szerzetesek, valóban nagyon békések, hiszen a Buddhista tanok is a békét hirdetik, ugyanakkor a szerzetesek egyben jártasak is a harcművészetekben. Mikor az ötlet megszületett bevett egy energia tablettát, hiszen a chakrája már kissé fogytán volt, ugyanis sokáig kellett megtartania az álcáját. Ekkor levágott egy hosszú egyenes faágat, nagyjából kifaragta - ugyanis ez lesz a "szerzetes" botja - majd fel is vette az alakot. 


Ebben az alakban bement a faluba, majd annak utcáin sétálva keresett egy fogadót. Úgy döntött, hogy ott megpihen hiszen késő volt már.


// Elnézést a késésért!!! De sajnos, sok minden közbejött. //

Ahogyan hősünk belépett a fogadóba, érdekes látvány fogadta, bár ugyanakkor azt is tudta, hogy nem babazsúron van. Szóval annyira nem lepődött meg, inkább csak azt furcsállotta, hogy ebben a mocsokban egyáltalán hogyan mernek ételt és italt felszolgálni. Bár a ezeknek a "vendégeknek" elég volt. Mindenhol nagydarab kopasz, vagy éppen copfos, tetoválásokkal és sebekkel vagy hegekkel borított testű, jól felfegyverzett mogorva külsejű emberek ültek az asztaloknál. 
~ Szenzációs.... miféle nyomor van itt. Igazi banditáknak való törzshely. ~ mérte fel a helyzetet magában. Persze muszáj volt fenntartania a kedves és békés szerzetes arckifejezést is. Persze ebben a kultúrkörnyezetben, legszívesebben elszörnyülködött arcot vágott volna.  Odament a pulthoz, ahol meglátta a kalóz kinézetű csapost is. 
~ Na ez a tag, nem csak csapos, le merem fogadni, hogy egyben ő itt a kidobó is. ~ fejtette ki a véleményét magában, ám ekkor megszólalt a kocsmáros, aki éppen egy mocskos ronggyal törölgette a poharakat:
- Mi kéne' ha vóna' papi?! -
~ Hogy ez mekkora egy bunkó paraszt.... ~ jegyezte meg magában, majd szelíd és bölcs hangon így felet:
 - A dicsőséges Buddha áldjon meg téged, gyermekem. ~ Még mit nem! Hogy dögölnél meg cipőben, itt helyben. ~ eközben meghajolt illendően - Én csak egy kis teát kérnék először, amennyiben itt lehet kapni ilyet. Valamint egy szobát éjszakára. - mondta neki, majd várta a reakcióját.

Gennosuke kifizette a szoba árát, majd fel is ment a szobájába. Ócska egy ágyas helység volt, mondjuk nem várt mást ettől a helytől. Szokás szerint most is óvatos volt és körültekintő, az ajtót bezárta, az ablaknál pedig behúzta a függönyöket. ~ Miféle idegőrlő unalmas és kellemetlen feladat ez. ~ gondolta hősünk, aki ugyan egyáltalán nem szeretett sietni, sőt kifejezetten nyugodt és komótos ember volt, ám most valahogy nem jött be neki az, hogy ennyire vontatottan mennek a dolgok. De ilyen veszélyes rossz hírű környéken az övéhez hasonló diszkrét akció, még több türelmet és óvatosságot követel meg. Ezután pedig türelmesen az ágyán ülve várt, amikor pedig teljesen besötétedett és már a fogadóban is mindenki nyugovóra tért, akkor feloldotta a Henge no jutsu-t. A párnája alá betett egy kunai-t a biztonság kedvéért. Amennyiben az éjszaka gond nélkül lemenne, másnap reggel korán kelne és indulna is az útjára. Muszáj neki pihennie, hiszen egész nap fenntartani ezt a jutsut kissé kimerítő. A chakráját vissza kell nyernie, ehhez pedig pihennie kell. A chuunin most még óvatosabban akart eljárni, mint az előző esetnél. Reméli, hogy ezt a fogadót nem fog kelleni felrobbantania. Még csak az hiányozna! Az előző fogadós eset túlságosan is rosszul sült el, annak ellenére, hogy nem bukott le.

Mikor a fogadóban minden elcsendesedett hősünket is elnyomta az álom, méghozzá egy igen mélyen. Mondhatnánk, hogy jót aludt, de nem így volt. Szőrnyű álma volt, amiben persze nem más jelent meg, mint az előző fogadóban meghalt öregember, akinek a haláláért ő felelt. Mikor a horrorba illő rémálom véget ért, felébredt eléggé megviselten. Úgy le volt izzadva, mint aki egész este egy szaunában aludt volna, ráadásul kikerekedett szemmel lihegett. A vérnyomása biztos, hogy nem volt alacsony, ahogyan a pulzusszáma sem. ~ A rohadt életbe!!! ~ ez volt reggel a legelső gondolata mikor hirtelen megijedve kikelt az ágyból. De azért sikerült lenyugodnia hiszen "csak" egy álom volt. No igen, nem hiába, az ember a saját lelkiismeretével csak is maga tud elszámolni, és ilyenkor hiába győzködi magát, hogy parancsra cselekedett. Ezt a chuunin is tudta, de most nem járhatott újból ez a téma a fejében, hiszen neki fontos küldetése volt. Mikor teljesen lenyugodott, rendbe szedte magát, szépen megágyazott, hogy rendet hagyjon maga után, majd ismét felvette az öreg szerzetes alakját. Éppen mikor kinyitotta a szoba ajtaját, elég kellemetlen dolog tárult a szeme elé, két chuunin egyenruhás kagerou-i shinobi. ~ Na ne már! Ilyen nincs! Már csak ezek "hiányoztak"....~ bosszankodott magában, ám nem esett kétségben játszotta a szerepét továbbra is. 
- Dicsőséges Buddha áldjon meg titeket gyermekeim. - mondta nekik kedvesen miközben illendően meghajolt - Nem hittem volna, hogy ilyen hamar kiadják ezt a szobát, és bár tegnap mondtam a fogadósnak, hogy csak arra az éjszakára kell a szoba és, hogy reggel indulok. No de ilyen hamar új vendégek? Amúgy meg semmi baj gyermekeim, én már úgyis éppen készülődök menni. - mondta nekik majd még egyszer meghajolna és folytatná is az útját. Amennyiben a shinobik nem engednék őt, tovább menni, mert mondjuk kérdésekkel bombáznák őt, akkor azokra szépen válaszolna.

- Óhh... értem, szóval fontos ügyben vagytok. Nyomozás? Valamelyik eltévedt lélek rosszat cselekedett? Óh... milyen kegyetlen az élet gyermekeim. Hát a bűn nem fog kihalni ebben a világban? Ezért fontos, hogy Buddha fénye betöltse minden földi halandó szívét és lelkét, ezáltal elvezessen mindenkit a szeretethez és a megértéshez. Ezért fontos a hit. - mondta olyan hangnemben mint aki teljes együttérzést és sajnálatot tanúsít és egyben prédikál - Nyugodtan kérdezhettek. Hát ha valamiben a segítségetekre tudok lenni. Amúgy sem sietek. - válaszolt a férfinak kedvesen Gennosuke.
~ Na basszus, szóval nyomoznak abban, hogy hogyan halt meg az a három kagerou-i. De nyugalom, ha le is buknék akkor sincsen bizonyítékuk ellenem. Sőt, ha lebuknék... nincsen kizárva kicsinálom valahogy ezt a kettőt is. ~ mérte fel a helyzetet magában. Shinobink pácban volt, ám Gennosuke legnagyobb erőssége talán az, hogy a legnagyobb slamasztikában is képes volt nyugodt lenni. Tudta jól, hogy nem futhat el és nem keveredhet harcba, sőt még a szavait is jól meg kell válogatnia.

- Drága fiam kérlek szépen, én a Kő Országából jöttem. - adta a kérdésre a választ Gennosuke. Shinobink kicsit sem volt feszült, nem is tehette meg. Viszont a nő kérdésén kissé meglepődött. ~ Miért akarnak ezek mindenféleképpen bemenni a szobába? ~ tette fel magában a kérdést hősünk. 
Amennyiben további kérdésekkel bombáznák őt, azokra szintén válaszolna. 
Ha viszont lebukna valami végett, akkor nincs mese harcolnia kell majd. A botjával egy ütést mérne a férfi fejére, ezzel egy időben teljes erőből tökön is rúgná, így teljesen mindegy lenne az, hogy a férfi kivédi-e a botcsapást vagy nem. Ezután a férfi mögé kerülne,az egyik kezével átkarolva magához húzná, míg a másik kezével egy kunait szegezne a férfi torkához. Majd figyelmeztetné a nőt, hogy ne merjen megmozdulni, mert akkor elvágja a társa torkát, ezenkívül utasítaná a nőt, hogy dobálja a földre minden fegyverét. Így a kunoichi fegyvertelen lenne. Természetesen még mindig tartaná az álcát magán a Henge no jutsuval. Ettől függetlenül persze elvágná a férfi torkát, egy nindzsával kevesebb lenne, utána pedig a fegyvertelen nőre támadna, akit szintén megölne. Persze csak és kizárólag akkor bocsátkozna Gennosuke harcba, ha lebukna.

- Átutazóba vagyok ebbe az országban. Az útvonal amelyen jöttem a Kő Országából, a Szél Országán keresztül, az Eső Országát kerülnöm kellett, mondták a rendbéli testvéreim, hogy az nem biztonságos hely, így kénytelen voltam kerülni. Ezt követően ebbe az országba jöttem. Innen majd hajóval utaznék tovább a Tenger Országába, a Fu Sheng Tien kolostorba. Zarándok úton vagyok, egyházunk ezzel a feladattal bízott meg. A világ buddhista kolostorai időnként kijelölnek egy szerzetest, hogy látogasson el egy messzebb lévő kolostorba, ezzel ápoljuk a rendek közötti kapcsolatokat, hiszen mindannyiunk célja közös, a dicsőséges Buddhát szolgálni. - válaszolt a kérdésre teljesen természetesen a chuunin. Amennyiben a kageroui shinobik további kérdéseket tennének föl neki, azokra is válaszolna. Reméli, hogy több kérdés nem lesz, így folytathatja az eredeti küldetését tovább. Shinobink tudta nagyon jól, hogy ezt a "csatát" szavakkal kell megnyernie, ilyenkor rendkívül fontos a higgadtság, a türelem, a talpraesettség és a jó színészkedés.

// Elnézést a késésért!!! Sajnos betemetett a sok munka! :/ //

Miután a chuunin sikeresen kibeszélte magát a veszélyes szituációból, elindult lefele komótosan a lépcsőn, pont úgy ahogyan egy öregember. Persze a két kagerou-i nindzsa is mögötte volt. Ahogyan lefele ment a lépcsőn, látta, hogy oda lent megy a "buli". Kocsmai verekedés, anyázás, randalírozás. Ezen a helyen valószínűleg ez mindennapos, átlagos eseménynek számított. A probléma csak azzal volt, hogy egy ekkora tömegben könnyen hozzáérhetnek, és akkor a Henge no jutsunak annyi. Ha annak vége akkor pedig, totális lebukás lenne az eredmény. Mindenképpen kerülnie kellett a fizikai kontaktust Gennosukénak. Mindezt persze úgy, hogy ne keltsen gyanút a mögötte lévő shinobikban. Chuuninuk nem mozgott olyan ügyesen, mint egy taijutsu-specialista, chakrát sem nagyon használhatott. Viszont eszébe jutott egy ötlet. Mivel az "öreg szerzetes" bottal sétált, így a botjával hárítaná az akadályokat. Ráadásul hősünk jó fegyverhasználónak számított, a buddhista papok pedig köztudottan értenek a harcművészetekhez. Így gyanútlanul és reális módon hárítaná a felé közeledő csőcselék tagjait. Szépen lassan komótosan haladna a helység azon pontjain ahol a legkevesebb ember tartózkodik. Amennyiben pedig felé repülne egy elhajított szék, vagy egy előtte elesett részeg ember, akkor elegánsan kilépne vagy éppen a botjával hárítaná a veszélyt. Fontos, hogy folyamatosan figyeljen. A részegek mozgása ugyan nem valami gyors, de ugyanakkor kiszámíthatatlan.

Shinobink ügyesen elkerülte az éppen eleső részeget. Az mondjuk kevésbé tetszett neki, hogy a kagerou-i nindzsák udvariasan előre engedik. Gennosuke haladt tovább egyenesen. Fel volt készülve arra is, hogy ha netán elmúlna a henge no jutsu. Menet közben több "vészforgatókönyvön" is járt az esze. Éppen kilépne az ajtón és nyúlna a kilincshez, ám hirtelen nagy lendülettel benyitottak a helységbe. A shinobi páros pedig közvetlenül mögötte van. 
Két megoldást vetne be hősünk.
 
A-terv:
A kezében lévő botra ráugrana, majd egy lábon állva egyensúlyozna a boton. Ekkor azt mondaná, hogy: - Buddha felemelkedése! - mint valami profi harcművész, aki felvette a daru állást a boton. Ha ez bejönne így ő maga nem érintkezne senkivel sem, így a Henge no jutsu fenn maradna továbbra is. Ezután szépen leugrana, panaszkodna egy picit, hogy milyen meggondolatlanok a mai fiatalok, valamint azért is, hogy miért ugráltatnak egy "öregembert". Ezután szépen kifáradna az ajtón és menne tovább.
 
B-terv: 
Amennyiben a Henge no jutsu hatása elmúlna, azaz lebukna, akkor hirtelen a ököllel állba verné mindkét valószínűleg meglepődött kagerou-it, majd egy füstbombát dobna közéjük, majd kiront nagy erővel az ajtón. Az állcsúcson ért találat(ok) az kiütési pont, ráadásul kivédeni sem tudnák olyan könnyen ilyen kis távolságból. Mire feleszmélnek a K.O-ból, és leküzdik a füstbomba, okozta erősen korlátozott látótávolságot + a füstbomba által okozott bepánikolt tömeget, akik szintén ide-oda és össze-vissza irányban mozogva próbálnak kijutni, ez idő alatt shinobink némi időt nyerne. Ezután két verzió is szóba jöhet.
 
a.) Ha az épület mellett talál nagyobb zsákokat, hordókat, farönköket, nagyobb tárgyakat, akkor azokra robbanó jegyzetet ragasztana, majd felhasználná a Kawarimi no jutsuhoz. A kawarimit felküldi az épület tetejére, ő maga pedig az épület mellett álló fa lombkoronáján bújna meg. Onnan fentről látná, hogy az ellenfelei melyik ajtón vagy ablakon jönnének ki. A kawarimit rájuk küldené, hogy megtámadja a kagerou-iakat. Mikor a kawarimi feloszlana, akkor az adott tárgyon lévő robbanó cetlit aktivizálná. 
 
b.) Ha nincsenek az épület mellett zsákok, farönkök és más tárgyak, akkor felugrik a tetőre, lerak két robbanócetlit és csinál egy Bunshint (sima klónt), aki úgy tesz, mint aki sietve a robbanójegyzeteket ragasztgatná a tetőre, addig az eredeti szintén az épület melletti fa lombkoronájában bújna meg, majd a számszeríjával célba venné az egyik shinobit, akik valószínűleg utána jönnének fel a tetőre. Ha sikerül lelőnie az egyiket (és akkor is, ha nem sikerül!), akkor utána aktiválná a robbanójegyzeteket. Amennyiben a nyílvessző eltalálja valamelyiket, akkor az egyikük úgy is a társán próbálna segíteni, és ez idő alatt a figyelme ha csak rövid időre is, de elterelődhet a robbanó jegyzettől, ez idő alatt viszont Gennosuke aktiválná a cetliket. Elképzelhető, hogy túlélné az egyik – vagy mindkét – nindzsa a robbanást, de a robbanás okozta lökéshullám, elrepítené őket, és kicsit tompítaná is őket (pl: a robbanás okozta erős hang, a lökéshullám okozta nyomástól fellépő szédülés vagy homályos látás, de akár a felrobbanó tető cserepei is viselkedhetnek repeszként… stb.), ez idő alatt Gennosuke átugorna egy másik fára (azaz pozíciót váltana) újratöltené a fegyverét és ismét tüzelne - immáron egy másik szögből és lőtávolságból - az egyik ellenfélre. 

Mindig is tisztában voltam vele, hogy az emberek többségét meg lehet győzni egy kis pénzzel, és mint mindig most is igazam volt. Az ipse a nagy lé hallatán rögtön megfeledkezett a törölgetésről, és a pénz éhség már is átvette a teste fölött az irányítást. Persze jó lenne hinni, hogy a pénz hallatán orránál fogva tudom vezetni, de az ilyen csürhénél sosem lehet tudni. Ami viszont biztos, hogy nem fogom hagyni magam. Az alak bár elsőre kiborult, mégsem hagyta el teljesen a kísértésem. Miután valamivel lenyugodott, és közelebb hajolt, szinte már amjdnem a képembe mászott, bár nem mutattam ki azt, hogy zavar. Végül azonban meggyőztem. A szavai után elmosolyodok, és jobb kezemet feltartva visszakozok.

- Köszönöm most nem. Előbb a munka, utána a szórakozás. Ezerötszáz ryo. Tizenöt százalék. Ennyit fizetek most. A háromezer túl nagy pénz, és már akkor is megéri, ha átver. Az ezerötszáz pedig se nem kevés, se nem sok. Amennyiben elvezet Norihoz kap még további ötszázat, végül miután elintéztem a dolgom megkapja a maradék nyolcvan százalékot.  

 Végül várom, hogy belemenjen, még ha kénytelen kelletlen is. Ezután halványan elmosolyodok, majd megfelelően helyezkedve kissé hátborzongató módszerrel hozzáteszem.

- Persze ha átver, vagy megpróbál csapdába ejteni… nem kell mondanom, hogy mi történik. Jó vagyok a barátaimhoz, de akik átvernek, azok többsége örülhet, ha életben marad. – végül ismét hátradőlök, és egy barátságos mosolyra váltva hozzáteszem – Nem mintha attól tartanék, hogy átverne, csak tudja jó a biztonság. Nos uram… akkor megmondaná legyen szíves hol találom Norit?
Mondom, miközben a köpenyem ujjának takarásában átnyújtom az ezerötszáz ryot.