Re: Nikomi no Sato

**Amaken Yoshimitsu** Kedd Júl. 07 2015, 16:12

Némán bólintok a fickónak és a megemésztgetem a hallottakat. Ezek szerint máshol is megfordul Nori, és már nem is próbál bújkálni. Mondjuk ilyen háborús időkben ki gondolná, hogy ťvalaki a fejpénzére hajt. Már azon voltam, hogy feltápászkodok, és elindulok, ám a semmiből egy ütés tarol le. Kissé szédelegve nézek fel a földről a támadókra, de csak azután jöttem rá ki az, miután kitisztult a látásom. Az előbbi késes fickó volt az, és kissé morcosnak tűnt. Kérdésére azonban nem nagyon kapott választ, mivel én az állam maszírozásával voltam elfoglalva.Miután ezzel végeztem felnézek hűvös tekintettel a fickóra és barátságos mosollyal az arcomon néztem rá.
- Van egy rendezetlen számlám vele. És nem szeretek tartozni.
Gondolom hamarosan megint megpróbál megütni, ám mivel számítok rá, így egy jól irányzott határozott rúgással megpróbálom szilánkosra törni a térdkalácsát, mely igen érzékeny az ilyen támadásokra. Végül arrébb gurulva, és felpattanva gyors használtam a Fürge Test technikát, hogy az ajtóhoz siessek, majd ha sikerült a csapos felé biccentve elsietek. A környéken lévő emberek segítségével pedig megpróbálok minél hamarabb megtalálni a fogadós által megadott címet.

Hidan Kedd Júl. 07 2015, 20:31

A földön elterült shinobi nem tétlenkedik sokat és negédes mosollyal rúgja szilánkosra a tetovált férfi térdkalácsát, aki ennek valami rejtélyes oknál fogva nem kifejezetten örül. Sőt mi több, gurgulázó hangon vinnyogva válogatott sértéseket vág az épp feltápászkodó Yoshi fejéhez. Hálátlan.
- Hogy a Hat Út Bölcse cifrázza ki a pöcsödet csalánnal, ez átkozottul fáj te gennyláda!
Sérült lábát markolászva esetlen talajgyakorlatokat imitál az ivó koszos padlóján, miközben eddig vészjóslón várakozó társai azonnal akcióba vetik magukat. Egy részük kést ránt, páran rögtönöznek egyet széttört üvegekből, míg az igazi nehézfiúk csak bütykös ökleiket ropogtatják fenyegetően. Aztán egy emberként felbődülve vetik magukat a kijárat felé iramodó bábmester után. Nagyjából húszan lehetnek, de a felük már az ajtóhoz vezető út felélnél tömegverekedésbe kezd, mert a nagy üldözés közepette valaki rálépett egy másik valaki márkás - tehát lopott - csizmájára.
A homokfalusi a lehető legkézenfekvőbb megoldást választja a kereket oldásra, megpróbál elvegyülni a tömegben. Azonban nem számolt azzal, hogy milyen segítőkészek az itteni lakosok az eltűnni kívánó külhoniakkal szemben... Nemre és korra való tekintet nélkül acsarogva mutogatnak a menekülő fejvadász után, nem mintha az ő levesükbe köpött volna bele, de az unalmas kisvárosi életet semmi sem dobja fel egy kiadós lincselésnél. S míg a rohanvást futó ifjú elől nem térnek ki a járókelők, addig a jól ismert martalócoknak szó nélkül meghunyászkodva adnak utat, nehogy ők találják magukat hasonló helyzetben. A körülmények mondhatni cseppet sem rózsásak, a Yoshimitsut és üldözőit elválasztó távolság percről percre csökken, és nem egészen biztos abban, hogy bábmesteri tudása meg fogja állni a helyét tíz fegyenccel szemben...

**Amaken Yoshimitsu** Szomb. Júl. 11 2015, 11:51

Ahogy földre kerültem, már amint tudtam ellentámadásba lendültem. Rúgásom után az ipse elmondott egy szép cifrát, mely meglepett. Ahhoz képest, hogy ilyen izomagy. Végül miután talpra ugrottam, már indultam is kifele, ám pechemre, úgy tűnt a banda nem vette jó néven, hogy így elintéztem a fickót, így hát már készültem a harcra, azonban, ahelyett, hogy engem támadtak volna meg, egyszerűen egymásnak estek.Ez nekem viszont pont kapóra jött. Ahogy kisurrantam azonban ahelyett, hogy el tudtam volna vegyülni a tömegben, az itteni lakosok sorra elkezdtek leleplezni, mire én csak szitkozódva rohantam tovább. Egyszer csak azonban jó ötletem támadt. Megvártam, míg nem lesznek olyan sokan a közvetlen közelembe (persze futottam azért), majd egy gyors kézjel kombináció után a következő lesz látható. Egy füstpukkanásból 2 Yoshimitsu ugrott elő, és a közeli tetők egyikére ugrott/mászott fel, míg a füstből egy köpcös, ráncos apóka támolyog ki az utcaszél felé rémült arckifejezéssel. Természetesen nem kell mondanom, hogy nem én voltam egyik "akrobata" sem. Én ugyanis felvettem egy apó alakját, aki amúgy régi jó ismerősöm. Az üldözőket remélhetőleg átverve betámolygok a gyorsabbikból a szétszéledő tömegbe. Végül ha tiszta a levegő továbbra is totyogva odalépek egy normális kinézetű polgárhoz.
- Micsoda zűrzavar van mostanság... Ezt már nem sokáig fogja bírni az én öreg szívem.. - mondom panaszkodó, sipoló, öreges hangon - Jaj kedveském tudna nekem légyenszíves segíteni? A fránya memóriám nem a régi, és találkozóm van a fiammal a Kancás Kunoichi fogadóban. Lenne szíves megmondani merre találom?

Hidan Vas. Júl. 12 2015, 23:08

Az ifjú shinobi egyszerű, ámde mégis leleményes csellel tér ki túlerőben lévő üldözői elől. Még jó hogy nem látja a hombárfejű bérencek arcán ülő ostoba kifejezést, mert a végén még leleplezné magát a kárörvendő nevetéssel... Borgőzös szavakkal konstatálják a nyilvánvalót:
- Nédd mán, osztódik a nyomigyerek!
Ügyet sem vetve a nehézkesen battyogó vénemberre kapaszkodnak fel a háztetőkre, hordókon és egymás nyakán állva. Ismét kétfelé oszlik a kocsmai csapat, öt-öt fő indul Yoshimitsu klónjai után, aki kihasználva a felfordulást inkognitóban kérdezősködik a helyiektől. Egy fiatal "tizenkettőegytucat" arcú nőt szólít le, hogy egy kicsit panaszkodjon az egészségi állapotára - mert mi mást csinálna valaki ebben a korban..? - és útbaigazítást a legközelebbi bordélyházhoz. A lány egy pár pillanatig nyögni-nyelni sem tud az elképedéstől, végül pedig gúnyos kacagásban tör ki. Könnyeit törölgetve válaszol a töpörödött apókának:
- Huncut egy szoknyabolondnak tetszik ám lenni! Még hogy fogadó mi? Még hogy a fiával?
Ismét horkantó nevetést hallat.
- A vén kecske még megnyalná a sót, mi? Nem hiszem, hogy egy nyilvánosház lenne a legmegfelelőbb helyszín a családi kötelékek ápolására, de nem az én dolgom Bácsi. A régi kilátótoronyhoz vezető sikátorban találja a "fogadóját", egy átalakított raktérépület a Jószerencse Utcában. Aztán vigyázzon, nehogy a szíve bánja, mert ha ezt zűrösnek találja, ki tudja hogy fogja bírni azt a kéjtanyát!
Még mindig mosollyal az arcán búcsút int az "aggastyánnak", és eltűnik a tömegben. A cím adott, így a fejvadász ismét egy lépéssel közelebb került áhított prédájához.

Innen mehet tovább:
http://narutohun.niceboard.org/t2698-a-kancas-kunoichi-gesahaz

Ajánlott tartalom