Saito Yuu
2 posters
1 / 1 oldal
Saito Yuu
Yuu Szomb. Dec. 06 2014, 22:59
Név: Saito Yuu
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Szint: D
Kor: 14
Nem: Férfi
Felszerelések: hátizsák,melyben ruhát, és az útra szükséges élelmiszert hordok és egy szerszámos szettet plusz tíz méter dróthuzalt. Övtáska, melyben öt shuriken és öt kunai és öt darab füstbombát tárolok.
Kinézet: 160 cm magas, rövid fekete haj, az arcán egy fekete maszk van, mivel gyenge a tüdeje, és a maszk segítségéve szűri a levegőt. Alapvetően világos inget hord, melyet a farmer anyagú nadrágjába tűr bal szemének szemfehérje fekete, és színe vörös, jobb szeme kék.
Jellem: Nem törődik senkivel, csak a küldetés a fontos számára, érzelmek kifejezésére nagyjából képtelen, őszinte és emiatt képes megsérteni bárkit anélkül, hogy azt ő tudná, hogy sértésnek számít. Semmi sem rendíti meg, akár hidegvérrel is képes ölni, igyekszik erőn felül teljesíteni.
Technikák: függőleges terepen megmaradás, vízen járás
Előtörténet:
A családom több nemzedékre visszavezethetően, ANBU tagokkal büszkélkedett, születésemkor, édesapám ANBU vezető, édesanyám gyógyító ninja volt. Anyám születésemkor nekem, és az iker húgomnak adott életet, velem már születésemkor gondok voltak, anyám észre vette, hogy az egyik tüdőm nem működik, és az a csakra amely a tüdőmből hiányzik, a bal szemem felé áramlik. Ennek megoldására, egy pecsétet helyezett a szememre és a tüdőm fölé, hogy kiegyenlítődjön a csakra áramlás. Ezek után, a következő feladat, a tüdőm hozzá szoktatása volt a helyzethez. Én cumi helyett egy maszkot kaptam az arcomra, mert a levegőben lévő kisebb, szennyeződésektől, portól, füsttől fulladoztam. Persze Konohában a porból volt elég, de örülhettem, hogy nem Sunagakure az otthonom. Gyenge testem miatt, anyám jóval többet foglalkozott velem, mint a testvéremmel, Yukival aki emiatt eléggé féltékeny is lehetett volna rám, ha anyám tovább él, és továbbra is így mennek a dolgok. Sajnálatos módon nem így volt, mert a rengeteg csakra áramoltatás, amit értem tett, mikor elgyengülni látszottam, teljesen kikészítette a szervezetét, végül lebetegedett és meghalt, nem lehetett rajta segíteni, az életét adta értem, én öltem meg. Persze nem tehettem róla, de próbáld meg megmagyarázni ezt annak, aki érzi a gyűlöletet, ami az apja szívéből felé irányul. Egy apának szeretni kell a gyermekeit, ez a természetes, ezt az enyém is tudta, mégis olyan idegen volt számomra, mintha semmilyen kapcsolat nem lenne köztünk.
A dolgok megfordultak, már nem én voltam az, akire egész nap vigyáznak, hanem a húgom, apámat, anyámra emlékeztette, így kevesebb figyelmet kaptam, nem sokkal, de annyival kevesebbet hogy kiakarjam érdemelni apám szeretetét. Yuki teljesen egészséges volt és tehetséges, ez már elég fiatal korunkban megmutatkozott, viszont, apám nem akarta, hogy egyetlen hím utódja szégyent hozzon, elődjeire, így vele együtt, engem is bejuttatott az ANBU gyermek kiképző osztagába, a kiképzés durvább volt, mint az ő korában, itt a célt szorosan az agyunkba vésték.
Nincsenek nevek. Nincsenek érzések…Nincs múlt… nincsen jövő. Csak a küldetés létezik…
Igen, mindezt fel kellett dolgoznia egy hat éves gyereknek. Valahogy a tesómnak könnyebben ment a beilleszkedés, az érzéseit könnyen kitörölte a fejéből, én viszont nem tudtam, bizonyítani akartam apámnak a rátermettségem. Voltak, akik nem kiölték magukból az érzelmeket, hanem csak szimplán elrejtették, és mikor felnőtt nem látta, kimutatták a foguk fehérjét. Épp a shuriken dobást gyakoroltam, mikor három idősebb, nagyjából tizenhárom tizennégy éves, fiú odajött, és miután megbizonyosodtak róla, hogy nincs senki a közelben, ketten lefogtak, és harmadik, valami féle technikával, ami nem hagy lila foltot, véraláfutást, megütött. Ezzel a technikával csakrát lökött a testembe, melynek oka, a féltékenység volt, hiszen nekik küzdeniük kellett, hogy bejussanak az ANBU-ba míg nekem egy csepp erőfeszítésembe sem került, felmenőimnek hála. Ez a csakra, megzavarta a csakra áramlásomat, és először rosszul lettem és térdre rogytam, majd hányinger tört rám, és majdnem belehánytam a maszkomba, persze még időben lehúztam, és kiterítettem magam elé a vacsorát. Az egyik fiú port rúgott az arcomba, nem haragudtam egyikre se, mármint persze hogy haragudtam, de megértettem az álláspontjukat, ráadásul nem tudhatták, hogy mért viselek egyáltalán maszkot, mert ez családi titok volt, hiszen egy betegen született gyerek sosem vetett jó fényt a családra. A nagy mennyiségű por miatt, és a csakrahullám együttese miatt, először is feloldódott a pecsét, ami idáig védte a tüdőmet, ami még annyira ne lett volna probléma, mert a tüdőm már fent tudta tartani magát, minimális csakrával is, csak a pecsét megtörésével ez a csakra a bal szemembe áramlott és kisütötte a szemfehérjémet, és a szivárványhártyámat, mely mit ne mondjak, óriási fájdalommal járt. A fájdalom kitör, ezt üvöltés kíséri, de ehhez az üvöltéshez rengeteg oxigénre van szükség, amely jelen esetben tele volt porral, így mint porszívó szívtam fel az előttem kavargó porfelhőt, az üvöltésemet véres köhögés fojtotta el, a bal tüdőm össze omlott szörnyű érzés volt, ekkor már nyolc éves voltam és tudtam, hogy mi folyik körülöttem, tisztában voltam a doggal, melyek történhetnek most velem. Egy ANBU tagnak már egész fiatal korában meg kell tanulnia a test felépítését és a csakrahálózat felépítését és a betegségem miatt is tisztába kellett lennem azzal, hogy ha nem lenen a pecsét és a maszk könnyedén kár érhetné a tüdőmet. Mindenesetre a három előttem álló fiú csak azt látta, hogy fulladozva, vért köhögve feléjük nyúltja egy térdre rogyott fiú a kezét, akinek fekete és piros az egyik szeme. Megijedtek a látványtól, nem tudták mi történik, hálás lehetek, hogy nem hagytak ott, meghalni, legalább ennyi lojalitás volt társuk felé.
Egy héttel később, keltem, a kórházi ágyon, nem éreztem magam túl jól, de jobban, mint egy héttel ezelőtt, az biztos. Fura érzés volt az egész, a levegővétel könnyebb volt, mint korábban, de a bal szeme totálkár volt, fontos tudni az emberekről, hogy egy szemmel is képesek kialakítani a térlátást, az nem tudom, hogy milyen módon, de az agy megoldja. A pillanat, mikor újra meg kell tanulnia az embernek lélegezni szörnyű, hiszen a kisbaba se véletlen sír föl, ekkor telik meg a tüdeje először levegővel és a levegő bizony fájni tud, még ha nem is gondolnánk. A térlátás ugyan kialakul, persze de ennek idő kell, szóval eleinte nehézségbe ütköztem ezzel kapcsolatban is, viszont más érzékeim erősödni kezdek, mint a hallás, szaglás. Az ANBU-ba visszatérve egyáltalán nem kíméltek sérüléseim ellenére, és a lemaradásom miatt, jobban kellett teljesítenem, mint a többieknek. A szabadidőmben, mármint abban a kevésben, amim volt könyveket olvastam, persze nem ponyvaregényeket, hanem a tudásbázisomat igyekeztem gyarapítani, taktikai kódexeket, történelmi iratokat, az ANBU-nak hála elég sok mindenhez hozzáfértem, bár nem mindent értettem, hiszen még csak gyerek vagyok. Alig múltam ekkorra tizenkét éves, ekkorra már jól használtam a szemem, és a tüdőm is, úgy ahogy rendbe jött, de továbbra se vehettem le a maszkot, mint kiderült életem végéig viselnem kell, ha nem teszem akkor elég gyorsan eljöhet az a vég. Így is alig tudták helyreállítani a tüdőm. Az ANBU vizsga, arról szól, hogy leteszteljék, hogy mennyire sikerült az érzelmeket megszüntetni, ezért azzal kell megküzdened, akivel legjobb kapcsolatban állsz. Ritkán kerülnek be testvérek, de ilyenkor a viszonyuktól függetlenül is egymás ellen harcolnak, én Yukit kaptam. Mondanom se kell, pszichopataként esett nekem, reagálni se tudtam, nem tudom pontosan, hogy mit akarhatott elérni, vagy, hogy volt e egyáltalán célja ezzel, ahogy láttam nincs, az egyetlen talán a győzelem vágy, talán még az se, csak szimplán robotként teljesíti a küldetést. Én se veszíthetek, nem adhatom fel ilyen könnyen, így küzdöttem ellene, minden erőmet összeszedve, tértem ki csapásai elől, és ugyan így csapásokat indítottam ellene, de esélyem se volt, sajnálatos módon az a több hónapos kihagyás és az, hogy erősebb fizikumú és korábban is jobban teljesített nálam, nem az én oldalamon állt. Ezek a küzdelmek halálig mentek, hiszen így lehettek biztos abban, hogy a győztes felett, teljes lehet az irányításuk. Senki más nem lehetett a teremben a két vizsgázón, és az ANBU vezetőkön kívül. A húgom épp az utolsó és halálos csapást készülte rám mérni kezében egy kunaijal amit egyenesen a szívem felé indított meg majd egy hang, a bírák közül –Állj!!- Apám üvöltött, nem bírta volna végignézni, hogy meghal a fia, akit a tulajdon lánya küldött volna halálba. Yuki a másodperc töredéke alatt állította meg a kezét, a karcnak vége volt én vesztettem, de az arénából csak egy ember távozhatott. A vereségemmel, halottnak számítottam és így apám kitagadott a családból. Nem tehetett mást, hiszen élnem se szabadna, és ezzel a saját jó hírét is kockáztatta.
Még fiatal voltam, szóval megvolt a lehetőségem arra, hogy elérjek valamit az életben. Rejtve kellett maradnom, a világ előtt, így nem mozdulhattam ki a lakásunkból eleinte. Apámtól segítséget kértem, hogy erősebb ninja lehessek ő kérdés nélkül segített de, kemény, pihenést nemismerő képzés várt rám . Első lépésként fontosnak találtam megtanulni a vízen járást, nem tartott sokáig, nagyjából egy hét volt az egész, mire profi szinten ment. A csakrám irányítását már egész kicsi koromban meg kellett tanulnom ezzel is csökkentettem a terhet a tüdőmön egyszer sem süllyedtem el a gyakorlás alatt teljesen, inkább csak elkezdtem lefele menni, mintha iszapban lennék, eléggé érdekes látványt nyújthattam. Innentől kezdve a függőleges terepen megmaradás sem okozhat gondot, legalábbis ezt gondoltam, de ahhoz némi izomzat is kell, hogy ne nagyon dőljek el, az meg csekély mennyiségű volt rajtam, a sok lábadozás miatt, így három hónapomba telt, míg túl tettem magam ezen a feladaton is. Egy ANBU tag jött el hozzám, Danzou, a Hokage megbízásából és egy feladatot kaptam, a Genin vizsga után, egy gazdag lánnyal fognak összerakni egy csapatba, a feladatom, pedig akár az életem árán is megvédeni őt, remény csillant fel bennem, hogy mégis tagja lehetek az elit osztagnak, persze egyértelmű volt, ha a lány meghal, nekem is végem. Elkezdődött a vizsga, persze a vizsga számomra csal álca volt, bármit írtam volna a lapra, én már túl vagyok a Gening szinten, hamar végeztem, nem jelentett különösebb problémát. Bár a lányról még képet nem láttam korábban, egy rövid leírást kaptam róla egy szőke hajú szemkötős lányt kellett keresnem, így a feladatok végeztével, kényelmesen hátradőlve körülvizslattam a termet, és meg is találtam a csapatom egyik tagját, a lányt, akinek engedelmeskednem kell majd, Suzuhito Sayurit és nem sokkal később a sikeres vizsga tejesítése után, még egy lányt kaptam magam mellé, Fenereshy Erisat, az első találkozónk előtt, megvettem a fontos felszereléseket.
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Szint: D
Kor: 14
Nem: Férfi
Felszerelések: hátizsák,melyben ruhát, és az útra szükséges élelmiszert hordok és egy szerszámos szettet plusz tíz méter dróthuzalt. Övtáska, melyben öt shuriken és öt kunai és öt darab füstbombát tárolok.
Kinézet: 160 cm magas, rövid fekete haj, az arcán egy fekete maszk van, mivel gyenge a tüdeje, és a maszk segítségéve szűri a levegőt. Alapvetően világos inget hord, melyet a farmer anyagú nadrágjába tűr bal szemének szemfehérje fekete, és színe vörös, jobb szeme kék.
Jellem: Nem törődik senkivel, csak a küldetés a fontos számára, érzelmek kifejezésére nagyjából képtelen, őszinte és emiatt képes megsérteni bárkit anélkül, hogy azt ő tudná, hogy sértésnek számít. Semmi sem rendíti meg, akár hidegvérrel is képes ölni, igyekszik erőn felül teljesíteni.
Technikák: függőleges terepen megmaradás, vízen járás
Előtörténet:
A családom több nemzedékre visszavezethetően, ANBU tagokkal büszkélkedett, születésemkor, édesapám ANBU vezető, édesanyám gyógyító ninja volt. Anyám születésemkor nekem, és az iker húgomnak adott életet, velem már születésemkor gondok voltak, anyám észre vette, hogy az egyik tüdőm nem működik, és az a csakra amely a tüdőmből hiányzik, a bal szemem felé áramlik. Ennek megoldására, egy pecsétet helyezett a szememre és a tüdőm fölé, hogy kiegyenlítődjön a csakra áramlás. Ezek után, a következő feladat, a tüdőm hozzá szoktatása volt a helyzethez. Én cumi helyett egy maszkot kaptam az arcomra, mert a levegőben lévő kisebb, szennyeződésektől, portól, füsttől fulladoztam. Persze Konohában a porból volt elég, de örülhettem, hogy nem Sunagakure az otthonom. Gyenge testem miatt, anyám jóval többet foglalkozott velem, mint a testvéremmel, Yukival aki emiatt eléggé féltékeny is lehetett volna rám, ha anyám tovább él, és továbbra is így mennek a dolgok. Sajnálatos módon nem így volt, mert a rengeteg csakra áramoltatás, amit értem tett, mikor elgyengülni látszottam, teljesen kikészítette a szervezetét, végül lebetegedett és meghalt, nem lehetett rajta segíteni, az életét adta értem, én öltem meg. Persze nem tehettem róla, de próbáld meg megmagyarázni ezt annak, aki érzi a gyűlöletet, ami az apja szívéből felé irányul. Egy apának szeretni kell a gyermekeit, ez a természetes, ezt az enyém is tudta, mégis olyan idegen volt számomra, mintha semmilyen kapcsolat nem lenne köztünk.
A dolgok megfordultak, már nem én voltam az, akire egész nap vigyáznak, hanem a húgom, apámat, anyámra emlékeztette, így kevesebb figyelmet kaptam, nem sokkal, de annyival kevesebbet hogy kiakarjam érdemelni apám szeretetét. Yuki teljesen egészséges volt és tehetséges, ez már elég fiatal korunkban megmutatkozott, viszont, apám nem akarta, hogy egyetlen hím utódja szégyent hozzon, elődjeire, így vele együtt, engem is bejuttatott az ANBU gyermek kiképző osztagába, a kiképzés durvább volt, mint az ő korában, itt a célt szorosan az agyunkba vésték.
Nincsenek nevek. Nincsenek érzések…Nincs múlt… nincsen jövő. Csak a küldetés létezik…
Igen, mindezt fel kellett dolgoznia egy hat éves gyereknek. Valahogy a tesómnak könnyebben ment a beilleszkedés, az érzéseit könnyen kitörölte a fejéből, én viszont nem tudtam, bizonyítani akartam apámnak a rátermettségem. Voltak, akik nem kiölték magukból az érzelmeket, hanem csak szimplán elrejtették, és mikor felnőtt nem látta, kimutatták a foguk fehérjét. Épp a shuriken dobást gyakoroltam, mikor három idősebb, nagyjából tizenhárom tizennégy éves, fiú odajött, és miután megbizonyosodtak róla, hogy nincs senki a közelben, ketten lefogtak, és harmadik, valami féle technikával, ami nem hagy lila foltot, véraláfutást, megütött. Ezzel a technikával csakrát lökött a testembe, melynek oka, a féltékenység volt, hiszen nekik küzdeniük kellett, hogy bejussanak az ANBU-ba míg nekem egy csepp erőfeszítésembe sem került, felmenőimnek hála. Ez a csakra, megzavarta a csakra áramlásomat, és először rosszul lettem és térdre rogytam, majd hányinger tört rám, és majdnem belehánytam a maszkomba, persze még időben lehúztam, és kiterítettem magam elé a vacsorát. Az egyik fiú port rúgott az arcomba, nem haragudtam egyikre se, mármint persze hogy haragudtam, de megértettem az álláspontjukat, ráadásul nem tudhatták, hogy mért viselek egyáltalán maszkot, mert ez családi titok volt, hiszen egy betegen született gyerek sosem vetett jó fényt a családra. A nagy mennyiségű por miatt, és a csakrahullám együttese miatt, először is feloldódott a pecsét, ami idáig védte a tüdőmet, ami még annyira ne lett volna probléma, mert a tüdőm már fent tudta tartani magát, minimális csakrával is, csak a pecsét megtörésével ez a csakra a bal szemembe áramlott és kisütötte a szemfehérjémet, és a szivárványhártyámat, mely mit ne mondjak, óriási fájdalommal járt. A fájdalom kitör, ezt üvöltés kíséri, de ehhez az üvöltéshez rengeteg oxigénre van szükség, amely jelen esetben tele volt porral, így mint porszívó szívtam fel az előttem kavargó porfelhőt, az üvöltésemet véres köhögés fojtotta el, a bal tüdőm össze omlott szörnyű érzés volt, ekkor már nyolc éves voltam és tudtam, hogy mi folyik körülöttem, tisztában voltam a doggal, melyek történhetnek most velem. Egy ANBU tagnak már egész fiatal korában meg kell tanulnia a test felépítését és a csakrahálózat felépítését és a betegségem miatt is tisztába kellett lennem azzal, hogy ha nem lenen a pecsét és a maszk könnyedén kár érhetné a tüdőmet. Mindenesetre a három előttem álló fiú csak azt látta, hogy fulladozva, vért köhögve feléjük nyúltja egy térdre rogyott fiú a kezét, akinek fekete és piros az egyik szeme. Megijedtek a látványtól, nem tudták mi történik, hálás lehetek, hogy nem hagytak ott, meghalni, legalább ennyi lojalitás volt társuk felé.
Egy héttel később, keltem, a kórházi ágyon, nem éreztem magam túl jól, de jobban, mint egy héttel ezelőtt, az biztos. Fura érzés volt az egész, a levegővétel könnyebb volt, mint korábban, de a bal szeme totálkár volt, fontos tudni az emberekről, hogy egy szemmel is képesek kialakítani a térlátást, az nem tudom, hogy milyen módon, de az agy megoldja. A pillanat, mikor újra meg kell tanulnia az embernek lélegezni szörnyű, hiszen a kisbaba se véletlen sír föl, ekkor telik meg a tüdeje először levegővel és a levegő bizony fájni tud, még ha nem is gondolnánk. A térlátás ugyan kialakul, persze de ennek idő kell, szóval eleinte nehézségbe ütköztem ezzel kapcsolatban is, viszont más érzékeim erősödni kezdek, mint a hallás, szaglás. Az ANBU-ba visszatérve egyáltalán nem kíméltek sérüléseim ellenére, és a lemaradásom miatt, jobban kellett teljesítenem, mint a többieknek. A szabadidőmben, mármint abban a kevésben, amim volt könyveket olvastam, persze nem ponyvaregényeket, hanem a tudásbázisomat igyekeztem gyarapítani, taktikai kódexeket, történelmi iratokat, az ANBU-nak hála elég sok mindenhez hozzáfértem, bár nem mindent értettem, hiszen még csak gyerek vagyok. Alig múltam ekkorra tizenkét éves, ekkorra már jól használtam a szemem, és a tüdőm is, úgy ahogy rendbe jött, de továbbra se vehettem le a maszkot, mint kiderült életem végéig viselnem kell, ha nem teszem akkor elég gyorsan eljöhet az a vég. Így is alig tudták helyreállítani a tüdőm. Az ANBU vizsga, arról szól, hogy leteszteljék, hogy mennyire sikerült az érzelmeket megszüntetni, ezért azzal kell megküzdened, akivel legjobb kapcsolatban állsz. Ritkán kerülnek be testvérek, de ilyenkor a viszonyuktól függetlenül is egymás ellen harcolnak, én Yukit kaptam. Mondanom se kell, pszichopataként esett nekem, reagálni se tudtam, nem tudom pontosan, hogy mit akarhatott elérni, vagy, hogy volt e egyáltalán célja ezzel, ahogy láttam nincs, az egyetlen talán a győzelem vágy, talán még az se, csak szimplán robotként teljesíti a küldetést. Én se veszíthetek, nem adhatom fel ilyen könnyen, így küzdöttem ellene, minden erőmet összeszedve, tértem ki csapásai elől, és ugyan így csapásokat indítottam ellene, de esélyem se volt, sajnálatos módon az a több hónapos kihagyás és az, hogy erősebb fizikumú és korábban is jobban teljesített nálam, nem az én oldalamon állt. Ezek a küzdelmek halálig mentek, hiszen így lehettek biztos abban, hogy a győztes felett, teljes lehet az irányításuk. Senki más nem lehetett a teremben a két vizsgázón, és az ANBU vezetőkön kívül. A húgom épp az utolsó és halálos csapást készülte rám mérni kezében egy kunaijal amit egyenesen a szívem felé indított meg majd egy hang, a bírák közül –Állj!!- Apám üvöltött, nem bírta volna végignézni, hogy meghal a fia, akit a tulajdon lánya küldött volna halálba. Yuki a másodperc töredéke alatt állította meg a kezét, a karcnak vége volt én vesztettem, de az arénából csak egy ember távozhatott. A vereségemmel, halottnak számítottam és így apám kitagadott a családból. Nem tehetett mást, hiszen élnem se szabadna, és ezzel a saját jó hírét is kockáztatta.
Még fiatal voltam, szóval megvolt a lehetőségem arra, hogy elérjek valamit az életben. Rejtve kellett maradnom, a világ előtt, így nem mozdulhattam ki a lakásunkból eleinte. Apámtól segítséget kértem, hogy erősebb ninja lehessek ő kérdés nélkül segített de, kemény, pihenést nemismerő képzés várt rám . Első lépésként fontosnak találtam megtanulni a vízen járást, nem tartott sokáig, nagyjából egy hét volt az egész, mire profi szinten ment. A csakrám irányítását már egész kicsi koromban meg kellett tanulnom ezzel is csökkentettem a terhet a tüdőmön egyszer sem süllyedtem el a gyakorlás alatt teljesen, inkább csak elkezdtem lefele menni, mintha iszapban lennék, eléggé érdekes látványt nyújthattam. Innentől kezdve a függőleges terepen megmaradás sem okozhat gondot, legalábbis ezt gondoltam, de ahhoz némi izomzat is kell, hogy ne nagyon dőljek el, az meg csekély mennyiségű volt rajtam, a sok lábadozás miatt, így három hónapomba telt, míg túl tettem magam ezen a feladaton is. Egy ANBU tag jött el hozzám, Danzou, a Hokage megbízásából és egy feladatot kaptam, a Genin vizsga után, egy gazdag lánnyal fognak összerakni egy csapatba, a feladatom, pedig akár az életem árán is megvédeni őt, remény csillant fel bennem, hogy mégis tagja lehetek az elit osztagnak, persze egyértelmű volt, ha a lány meghal, nekem is végem. Elkezdődött a vizsga, persze a vizsga számomra csal álca volt, bármit írtam volna a lapra, én már túl vagyok a Gening szinten, hamar végeztem, nem jelentett különösebb problémát. Bár a lányról még képet nem láttam korábban, egy rövid leírást kaptam róla egy szőke hajú szemkötős lányt kellett keresnem, így a feladatok végeztével, kényelmesen hátradőlve körülvizslattam a termet, és meg is találtam a csapatom egyik tagját, a lányt, akinek engedelmeskednem kell majd, Suzuhito Sayurit és nem sokkal később a sikeres vizsga tejesítése után, még egy lányt kaptam magam mellé, Fenereshy Erisat, az első találkozónk előtt, megvettem a fontos felszereléseket.
A hozzászólást Yuu összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 07 2014, 16:07-kor.
Yuu- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220
Re: Saito Yuu
Jiraiya Vas. Dec. 07 2014, 09:23
Remek, Remek, Remek...
Nagyon szép előtörténet és örülök, hogy szántál néhány napot arra, hogy ismerkedj az oldallal és így egy igencsak egyedi Előtörténetet hozz létre a Chakra rendszert is belefűzve. A tüdő visszamaradott fejlődése megmagyarázható a chakrarendszer nem megfelelő működésével és az is nagyon jó, hogy a hiányzó chakra egy másik testterületre koncentrálódik. Az ilyen rendellenességeket nem lehetséges Orvosi úton eszközölni, így csak a chakrával való folyamatos koncentráció oldhatja meg a problémát. Azonban nincs egy olyan személy sem, aki képes a saját szemére folyamatosan koncentrálni és akarattal álmában is átirányítani a chakrát, így erre egy kódolt pecsét a legalkalmasabb.
Az, hogy a karakter édesanyja által megalkotott pecsét mennyire volt erős, az kiderült abból, hogy egy közepes chakrabehatás után a pecsét megsemmisült és a chakra kisülés a szemen szintén nagyon ötletes.
Azonban! Az ANBU szabályai komolyak és ANBU tagnak lenni kiváltság a Narutoban és a Gundanon is. Éppen ezért az, hogy egy ANBU tag kér fel egy küldetésre, az már Engedélyköteles, ugyanis ez azt jelenti, hogy az ANBU-nak dolgozol, de még nem vagy ANBU. (Azzal még nem is lenne annyi baj, hogy ANBU neveltetést kaptál, mert még megelőlegezhető számodra, de ez így már komolyabb dolog) Felajánlok kettő lehetőséget:
- Átírod az Előtörténet végét úgy, hogy mivel a karaktered ANBU kiképzést kapott, csak megbukott a Fő Vizsgán, így soron kívül az újabb Genin évfolyamba sorolták Genin Vizsga nélkül. Természetesen a nevelőszülők ugyanúgy a történetben maradhatnak ha szeretnéd, de így lehetőséged van egy ANBU családban maradni. Mivel soron kívülre kerültél így Sayuri apja a családja befolyása által, eléri a Hokagénál (Aki jelenleg Danzou) hogy küldetésnek kiadja neked a lány védelmét, mint örökös feladat. (Ha nem Danzou lenne a Hokage akkor ez nem lenne lehetséges. Később így akár kérvényezheted a karaktered ANBU-vá válását)
- Nem írod át az előtörténetet, hanem így hagyod és én beteszem a Ninja Tanácsba, hogy eldöntsük azt, hogy kaphatsz-e az ANBU-tól küldetést, amiben szintén Sayuri apjának a keze van.
A válaszodat ide kérem és akkor utána írom a többit.
Nagyon szép előtörténet és örülök, hogy szántál néhány napot arra, hogy ismerkedj az oldallal és így egy igencsak egyedi Előtörténetet hozz létre a Chakra rendszert is belefűzve. A tüdő visszamaradott fejlődése megmagyarázható a chakrarendszer nem megfelelő működésével és az is nagyon jó, hogy a hiányzó chakra egy másik testterületre koncentrálódik. Az ilyen rendellenességeket nem lehetséges Orvosi úton eszközölni, így csak a chakrával való folyamatos koncentráció oldhatja meg a problémát. Azonban nincs egy olyan személy sem, aki képes a saját szemére folyamatosan koncentrálni és akarattal álmában is átirányítani a chakrát, így erre egy kódolt pecsét a legalkalmasabb.
Az, hogy a karakter édesanyja által megalkotott pecsét mennyire volt erős, az kiderült abból, hogy egy közepes chakrabehatás után a pecsét megsemmisült és a chakra kisülés a szemen szintén nagyon ötletes.
Azonban! Az ANBU szabályai komolyak és ANBU tagnak lenni kiváltság a Narutoban és a Gundanon is. Éppen ezért az, hogy egy ANBU tag kér fel egy küldetésre, az már Engedélyköteles, ugyanis ez azt jelenti, hogy az ANBU-nak dolgozol, de még nem vagy ANBU. (Azzal még nem is lenne annyi baj, hogy ANBU neveltetést kaptál, mert még megelőlegezhető számodra, de ez így már komolyabb dolog) Felajánlok kettő lehetőséget:
- Átírod az Előtörténet végét úgy, hogy mivel a karaktered ANBU kiképzést kapott, csak megbukott a Fő Vizsgán, így soron kívül az újabb Genin évfolyamba sorolták Genin Vizsga nélkül. Természetesen a nevelőszülők ugyanúgy a történetben maradhatnak ha szeretnéd, de így lehetőséged van egy ANBU családban maradni. Mivel soron kívülre kerültél így Sayuri apja a családja befolyása által, eléri a Hokagénál (Aki jelenleg Danzou) hogy küldetésnek kiadja neked a lány védelmét, mint örökös feladat. (Ha nem Danzou lenne a Hokage akkor ez nem lenne lehetséges. Később így akár kérvényezheted a karaktered ANBU-vá válását)
- Nem írod át az előtörténetet, hanem így hagyod és én beteszem a Ninja Tanácsba, hogy eldöntsük azt, hogy kaphatsz-e az ANBU-tól küldetést, amiben szintén Sayuri apjának a keze van.
A válaszodat ide kérem és akkor utána írom a többit.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!! 
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Yuu- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220
Re: Saito Yuu
Jiraiya Vas. Dec. 07 2014, 17:25
Hát, nem egészen így gondoltam, de így is jó.
Elfogadva!
Kezdő Chakra: 105
Kezdő Pénzösszeg: 4000 Ryo
Kezdő Szint: D
Kezdő Rang: Genin
Ajándék Technika:
- Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika
Viszont, mielőtt elkezdenél játszani a társaiddal, szeretném neked lemesélni azt, amikor Danzou kiadja neked a parancsot. Így Kérlek, amint megírtad az adatlapot írj ide: Tűz Országa --> Konohagakure --> A Hokage Rezidenciája
Annyi tudsz, hogy megkaptad a csapatod, viszont a Hokage beszélni akar veled egy fontos feladatról. Ha sietsz, akkor két nap alatt letudjuk a dolgot. Körülbelül 2 körváltás lesz.
Elfogadva!
Kezdő Chakra: 105
Kezdő Pénzösszeg: 4000 Ryo
Kezdő Szint: D
Kezdő Rang: Genin
Ajándék Technika:
- Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika
Viszont, mielőtt elkezdenél játszani a társaiddal, szeretném neked lemesélni azt, amikor Danzou kiadja neked a parancsot. Így Kérlek, amint megírtad az adatlapot írj ide: Tűz Országa --> Konohagakure --> A Hokage Rezidenciája
Annyi tudsz, hogy megkaptad a csapatod, viszont a Hokage beszélni akar veled egy fontos feladatról. Ha sietsz, akkor két nap alatt letudjuk a dolgot. Körülbelül 2 körváltás lesz.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.