Huramino Saito

//A már említett fegyvert és harci stílus szeretném megpályázni. A Jutsuk topicban alaposan át lett beszélve a dolog és Sai rábólintott. Mivel ez egy fegyver és egy forgatási stílus, így nem számít saját jutunak ezáltal nem csökken a jutsu kreációim száma.//

Hien stílus és a Yuuken fegyver:
Íme a fegyver. A képen jól látható, hogy az egész 4 darab pengéből áll és középen egy mag van. A négy penge külön külön 75cm hosszúak és 25cm szélesek. Így maga teljes fegyver 150cm hosszú és 50cm széles. Magát a szerkezetet a középen látható mag tartja egybe, méghozzá fuuton chakrával mivel a fegyver maga a szél chakrára érzékeny. A fuuton elemnek köszönhetően, melyet a magba vezetünk, nem esik darabokra az egész hanem szimmetrikusan a másikra (lásd a képen, a pengéket akárhogy nézzük szimmetrikusak) tartják a helyüket. Mivel a magba vezetjük a szél chakrát ezért a fegyvert nem kell megfogni, hanem az előttünk repül a levegőben, persze ennek is meg van a határa. A penge nem tud 1 méternél távolabb kerülni az irányítójától, mert szinte azonnal a földre esik. A négy darab pengét külön külön (a szimetriát megtartva) lehet távolítani a másik pengétől és így használni (az egy méter határon belül), valamint abban a pozícióban, mint ahogyan a képen van. Nagyon pontos vágásokat lehet vele bevinni, valamint kifinomult akrobatikai érzék is kell hozzá. Na persze ne gondoljátok azt, hogy mivel a fegyver repül, így a kezünket zsebre téve harcolhatunk, nem. A kezünket ugyan úgy mozgatni kell, érzékien, mintha a penge élén simulna végig, és kézmozdulatokkal irányítani a vágást (a nélkül, hogy hozzáérnénk a fegyverhez).
Maga a fegyver irányítása/használata Hien Stílusnak köszönhetően jön létre.
Az irányítása így történne:

A fegyver használatának tanulása és megkapása rögvest azután történik, hogy a Kazekage Tokubetsu Jouninnak nevezett ki, körülbelül 2-3 hét időtartamot ölel fel és a használatának megtanulása után vettem át a jelenlegi csapatomat (Tsuki, Akki, Bakin)

Történet:
Pontosan egy napra rá történt a dolog, hogy a Kazekage azt a furcsa és perverz nőt, akit mellesleg igencsak megkedveltem, küldte volna értem, hogy előléptessen engem és megtiszteljen a Tokubetsu Jounin ranggal, melyet csak nagyon kevesen érnek el, pláne az én koromban. Otthon ültem a konyhába míg édesanyám épp főzte az ebédet, édesapám pedig a híreket olvasta én meg meséltem, hogy miért is voltam olyan sokáig a menyétek falujában. Lelkes voltam, elvégre a családom hosszú több évtizedes kudarc után megszült egy különleges gyereket, legalábbis a család szemébe különlegeset. Már éppen a történet végén jártam, amikor egy ismerős alak ugrott elő a semmiből egyenesen az asztalra. Apró kis teste csak úgy lüktetett, látni lehetett hogy egészen idáig sietett, amiből egyből arra következtettem, hogy ismét baj támadt a menyéteknél, azonban ez a feltételezésem hamar megdőlt. Kedvesen, mint ahogyan mindég, ráugrott az arcomra és karmaival belemart a bőrömbe, hogy meg tudjon állni rajtam.
- Hallottuk a nagy hírt. Szinte az összes menyét gratulálni szeretne neked, valamint a bölcs is látni kíván, azt mondta hogy valami fontosan szeretne megbeszélni veled. Közölte velem Hyayaka, a hatalmas Kamatari fia, aki elég közel került hozzám, mivel nagyon hasonlított rám. Nagyot sóhajtottam, majd szüleimtől elnézést kérve, azonnal kisiettem a házból. Kint az aprócska menyét megállt, majd felém fordult. Nem értettem miért állt meg. - És? Hogyan fogunk eljutni a faluba, ha nincs itt az apád aki elvihetne oda azzal fordított idézés micsodával? Kérdésem mint mindég most is célratörő volt, amire Hyayaka büszkén megdörzsölte az orrát, majd harsányan felnevetett, majd elrugaszkodott a földről és apró keze egyenesen felém tartott. Abban a pillanatban elsötétedett minden és amikor kinyitottam a szemem, már a menyétek falujában voltam. Földön feküdtem és ő rajtam állt. - Nehogy azt hidd, hogy te vagy az egyetlen aki fejlődik! Jelentette ki, ahogyan lehetett is látni, hogy büszke magára, de van is miért. Szinte azonnal gratuláltam neki, a tanulásért, viszont nem volt időm kifaggatni a technikával kapcsolatban, mert a menyétek hirtelen körbevettek és elleptek. Minden ismerős arc felbukkant, ahogyan Hyayaka a háttérbe szorulva büszkén állt és nézett rám. - Gratulálunk! - Gratula! - Szép volt fiú! - Mindent bele, csak így tovább! Érkeztek jobbról, balról a gratulációk, azonban Kenyuurei feltűnésével mindenki elcsendesült, ahogyan a velem egymagas menyét megragadta a kezem és a bölcs elé vitt. Ismét azon a bizonyos szentélyen keresztül sétáltam át, és a bölcs szokásához híven, a trónján ült egy párnán. Megjelenésemkor csak bólintott egyet, majd erőt véve magán felállt. - Tehát végre sikerült elérni azt amire vágytál? Most már a faludban is megbecsülnek, itt egyenesen hősként tisztelnek, azonban a szeretett személyt nem sikerült életre kelteni. Megfelel ez így neked? Kérdezte tőlem, mire én szinte azonnal válaszoltam neki. - Ez volt a mi döntésünk, de tudom, hogy egyszer sikerül majd elérni ezt a célt is. A bölcs a szavaimra összeráncolta homlokát, majd vett egy nagyobb levegőt. - Értem, viszont most valami fontos ügyben hívattalak. Látomásom volt melyben a jóslat két gyermeke szerepelt. Aprócska foszlány volt, viszont a látomásomban te használtad az előző bölcs fegyverét, a szellempengét. Az elődöm hatalmas erővel rendelkezett, talán még az enyémnél is többel. Amikor elérte ereje csúcsát, alkotott egy fegyvert mely a Yuuken névre hallgat. Mióta egyesült az élet áramlásával és én átvettem a helyét, nem láttam olyat aki képes lett volna forgatni azt, viszont a látomásom szerint te képes leszel rá. Miközben az öreg mesélte a fegyver történetét, Kenyuurei kihozta azt és letette elém. Négy penge terült el előttem a földön, melyen nem volt markolat, nem volt hol megfogni őket, majd egy golyó gurult végül mellém. - Ez lenne az! Első ránézésre egy halom vasnak tűnik, azonban sokkal több van benne. Az elődöm hátrahagyott egy leírást, melyet csakis a jóslat két gyermeke olvashat el. Viszont mivel ő ellenünk fordult, nem volt lehetőségem megmutatni neki, így te vagy az első aki látja. Tanuld meg a használatát, hogy közelebb juss a jóslat beteljesítéséhez! Adta ki a feladatot a menyétek vezetője, amire én meghajoltam, majd a fegyver darabjaival és a poros tekercsel a kezemben sétáltam ki az épületből. Úti célom az a hely volt, ahol Kenyuurei tanította nekem a kardforgatás művészetét. Az a terület csendes, a menyétektől távol esik, így nem tudják megzavarni az edzésemet. Amint a terepre kiértem, ledobtam magam a földre és azzal kezdtem, hogy átolvastam a régi poros tekercset, azonban hiába tekertem a nyakam, vagy éppen a tekercset, sehogy sem értettem azt ami bele volt írva. A Kanjik teljesen más alakot öltöttek, sokkal merevebbek és szabályosabbak voltak. Fél órán keresztül azzal szenvedtem, hogy kibogarásszam, hogy mi mit jelent amikor megérkezett a megváltás menyétmesterem képében. Amint elmondtam neki, hogy mi a problémám, a kezébe vette a tekercset, majd rövid olvasgatás után végül sikerült értelmeznie a szöveget.
"Végül elérkezett az a pillanat is, amikor a jóslat gyermekei elkerülhetetlenül próbálnak felkészülni az összecsapásra. Yuuken-em nem szolgál se élőt se holtat, csakis az birtokolhatja aki képes megidézni a bölcsek forrását. Csakis ő méltó arra, hogy végigsimíthassa mindent átszelő pengémet. Az erő középpontjában a gömb áll, mely gondosan táplálja pengéit és parancsol neki. Ne feledd, ez nem egy fegyver, nem egy élettelen tárgy, ugyan úgy lélegzik, lát, hall és lüktet. Ha nem tiszteled, könnyen elveszítheted. Viseld gondját neki." Állt a tekercsben, legalábbis Kenyuurei értelmezése szerint, mely először egy kicsit nyers volt számomra, de minél többször futott végig az agyamon, annál közelebb kerültem a megoldáshoz. Nem volt értelme többet a szövegen agyalni, következő lépés a penge életre keltése volt. Gondosan kiraktam egymás mellé a négy pengét, majd melléjük raktam a furcsa gömböt is. - Az erő középpontjában a gömb áll mi? Elmélkedtem egy kicsit, ahogyan megragadtam azt, majd alaposan szemügyre vettem. Először arra gyanakodtam, hogy valami mágneses hókusz-pókuszal sikerül működésre bírnom, azonban a gömb egy cseppet sem volt mágneses. Nagyokat sóhajtoztam és próbáltam gondolkozni, azonban semmi nem jutott az eszembe amivel működésre tudnám bírni, így már csak egy dolog maradt, a chakrám használata. Ezt a tényt még a legelején kizártam, mert fegyver hogyan lenne képes használni azt, aztán eszembe jutott a szöveg egyik részlete. " Ne feledd, ez nem egy fegyver, nem egy élettelen tárgy, ugyan úgy lélegzik, lát, hall és lüktet." - Tehát ha tényleg él, akkor talán a chakra segíthet. Gondolkoztam a dolgon hangosan, majd a magot a földre téve elkezdtem belevezetni a chakrámat, aminek meg is lett a hatása. A pengék, melyek egymás mellé lettek letéve, azonnal a mag körül teremtek, bár érintkezni nem érintkeztek vele, viszont ezt a dolgot már egy egy kisebb sikernek lehetett elkönyvelni, viszont még így sem volt rajta olyan pont amit meg lehetett volna fogni a magon kívül. Kis gondolkozás után megragadtam a gömböt és közben vezettem bele apránként a chakrámat. Lassan emeltem fel a földről és a pengék egyszerűen lebegtek a mag körül, azonban hirtelen el kellett engednem azt, mert a kezemet éles fájdalom ütötte meg. A gömb melyet fogtam hihetetlen forróra izzott, lehetetlen volt azt fogva harcoljak, így más módszer után kellett keresnem. Kenyuurei is tanácstalanul állt a dolgok előtt, még ő sem látott egy ilyen különös fegyvert, bár ő azért volt mellettem, hogy a forgatására tanítson meg, nem az "összerakására". A nap további része azzal ment el, hogy próbálkoztam, fogásokat kerestem rajta, de sehogy sem jártam sikerrel. Az áttörés csak harmadnap jött amikor eszembe jutott az a technika amit Temari tanított meg nekem. Fuuton: Suiran Reppu//Zöldellő Hegyek Heves Szele a technika neve, amivel tárgyakat voltam képes a levegőbe emelni, azonban nagy hátránya is volt, mert minél nagyobb méretű egy tárgy, annál több chakrát igényel a magasba emelése. Rövid számítások után arra a következtetésre jutottam, hogyha ezzel a technikával próbálnám meg forgatni, akkor körülbelül öt percig bírnám használni, majd elfogyna az összes chakrám. Jobb ötlet nem jutott eszembe, ezért meg kellett tanulnom így bánni a fegyverrel. Felkészültem, hogy először a levegőbe emeljem, gyengéden beleirányítottam a fuuton chakrámat a magba, rögtön azután, hogy elvégeztem a szükséges kézpecséteket, ám ekkor meglepő dolog történt. A pengék, a chakrám hatására, egy enyhe impulzust engedtek szabadjára, mely amikor elérte a testemet, egy furcsa bizsergető érzést keltett fel, majd a pengék, a maggal együtt, lassan a levegőbe emelkedtek, holott a technikát még végre se hajtottam. A fuuton chakrára reagált a mag, aminek következtében megemelkedett és a bizsergető érzés nem múlt el. Egyre jobban izgatott lettem, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mivel egyáltalán nem annyi chakrát használt fel, mint amennyire én számítottam. Sokkal kevesebbet, szinte épphogy használt valamicskét. A fegyvert súlytalannak éreztem, nem terhelt le a használata és még csak hozzá sem kellett érnem. Ettől a pillanattól kezdődött meg a három hetes edzés Kenyuurei felügyelete alatt. Nem volt egyszerű bánni vele, mert nagyon sajátos mozgása volt. Igaz a kezemmel nem kellett fognom, viszont a kéztartásom, a mozgásom, mid befolyásolta a pengéket, így egy sajátos mozgást kellett kialakítanom a három hét alatt. Hosszú idő volt és néha még éjszakánként is gyakoroltam kihagyva a pihenést, de végül az edzés meghozta az eredményét. Sikerült elérnem, hogy a pengék úgy mozogjanak, ahogyan én azt szeretném és még azt is sikerült megcsinálnom, hogy én legyek a fegyver középpontja és a pengék körülöttem lebegjenek, vagy éppen forogjanak akár a körfűrész, bár ez inkább látványosságnak volt jó, az igazi tanult mozdulatokat Kenyuureivel teszteltük. A menyét erősen megmarkolta saját kardját, nekem pedig a Yuuken-el kellett lefegyvereznem, vagy megsebesítenem. A harc kettőnk között, rendkívül gyorsra sikeredett, ugyanis a Yuuken sajátos mozgása miatt, szinte azonnal sikerült lefegyvereznem ellenfelemet.
Másnap a vén bölcs elé járultam, majd beszámoltam és megmutattam neki mindent amit sikerült elérnem és megtapasztalnom. - A szellempenge elképesztő erővel bír, igaz, csak közelharcban állja meg a helyét, azonban ott nem talál ellenfélre. Kitapasztaltam a határait is és rájöttem, hogy nem tudom magamtól egy méterrel messzebb repíteni, mert akkor a földre esik, ám az erő amivel a levegőben marad, hatalmas. Egy termetesebb ember súlyát is képes elviselni anélkül, hogy meginogna. Számoltam be röviden, majd azonnal tartottam is egy kis bemutatót, mely abból állt, hogy magam körül forgattam a Yuukent. (ahogyan a videóban is látható)