Huramino Saito

**Huramino Saito** Kedd Okt. 11 2011, 15:43

Egy igazi shinobi feladata?

A régimódi!
Manapság ha eszünkbe jut a shinobi vagy a ninja szó, akkor egyből a tűzokádó, villámmal rohangászó, vízen járó, szélhasító mindenkit megölök mert úgy van kedvem, személyekre gondolnak amik nem teljesen fedik a valóságot. Igen, köpnek tüzet, villámmal is szaladgálnak, irányítják a természeti elemeket, de mindezt nem azért teszik, mert gyilkolni van kedvük, hanem hogy a küldetésük minél sikeresebb legyen. A küldetések sem azok már amik régen voltak, elfajultak hisz a ninják nagy hatalommal bírtak és amint erre rájöttek a földesurak, egyre nehezebb és emberpróbálóbb feladatokat bíztak rájuk, holott egy régi shinobi feladata nem más volt mint a kémkedés gyilkolás, információ szerzés, ehhez képest a mai korban már a ninják háborújáról beszélünk.
Rám ezúttal nem egy modern feladat várt, hanem egy sokkal inkább régimódi küldetést kellett végrehajtanom egyedül, természetesen a Saitoféle stílusomban.

Éppen konohában lógattam a lábam, ugyanis nemrég sikeresen végrehajtottam a genin csapatommal és Naokival a legelső küldetésünket, aminek jutalmául élvezhettük Konoha híres vendégszeretetét egy héten keresztül. A szállásunk megvolt, a kijelölt étkezőhelyünk is sőt még egy fürdőt is néztünk magunknak ahol lemoshatjuk magunkról a hosszú évek? fáradalmait. Éppen a falu egyik nevezetességét néztem meg közelebbről, pontosabban a gésa negyedet, amikor arcpír és némi orrvérzés közepette felkeresett egy férfi akin szintén egy Jounin taktikai mellény volt. Hamar alábbhagyott nálam a negyed hangulata hisz várt a munka amit a Hokage és a Kazekage szabott ki rám mint mindkét falut érintő, égető küldetést. A Hokage rezidenciára szállingózva megismerhettem magát a falu vezetőjét, Tsunade-samát és az ő segédjét is, Shizunet. A feladatom pedig a következő: "Be kell szivárognom egy a nemesek által rendezett összejövetelre, ugyanis a kapott információk szerint a földesurak némelyike el akarja árulni a Tűz országát és ezzel vele együtt a többi szövetséges országot ami érinti a Szél országát is. A feladatom egészen pontosan az információk gyűjtése azonban semmiképp se tudhatják meg a nemesek, hogy ninják jártak náluk, valamint ha tényleg igaz a hír, akkor az áruló nemesek nevének összeírása és eljuttatása a Hokagenak."
Ez az információk minden igényemet kielégítették, sőt talán még több kérdésre is választ kaptam mindazzal amint a feladatom után mondtak. Közölték velem, hogy a Yumezou család birtokán lesz megrendezve az összejövetel ami a Tűz országa déli határán foglal helyet. Én csak sóhajtottam egyet a feladatra, és mi mást tehettem minthogy rábólintottam a dologra. Úgy terveztem, hogy másnapra visszaérek a szállásra, amit még ki is tudok magyarázni a geninjeimnek egy amolyan "épp egy nővel voltam" sztorival. Amint elhagytam a Hokage rezidenciát, azonnal összepakoltam a holmimat, ami valljuk be nem túl sok, és már útnak is eredtem. A felszerelésem kevéske élelemből, az apró fegyvereimből, meg Hanából állt, amit a hátamon cipeltem.
Már körülbelül fél úton járhattam, Konoha és a Yumezou rezidencia között amikor három sötét kimonós hölgy, még a legapróbb köveket is megmozdítva kerestek valakit. Fejemről szinte azonnal lekaptam a fejpántomat és eltettem a hátizsákomba és ennek következtében egy igencsak mókás, még fel nem fedezett változás történt rajtam. Azon a helyen ahol a fejpántom volt, egy hatalmas fehér sáv szántotta végig a homlokomat, mintha valami autópálya lett volna, aminek meg is volt az oka. Sunagakureban a nap hét ágra süt a nap 12 órájában, így a már-már fejemre pállott fejpánt alatt nem tudott barnulni a bőröm. Természetesen én ezt nem láthattam magamon, így amint eltettem a fejpántot, oda is sétáltam az egyik nőhöz majd megkérdeztem tőlük, hogy mit keresnek ilyen nagy erővel. A nő nem is válaszolt a kérdésemre, pusztán "körbetáncolt" párszor, jó alaposan megnézve engem magának, majd odahívta a másik két sötét kimonos nőt.

Huramino Saito Untitled_1_www.kepfeltoltes.hu_

- Te-te! Szerintem ez ő lesz! - Ne máár... teljesen másra számítottam - De akkor is neki kell lennie, a furcsa arc, a hatalmas kard, a leírás tökéletesen illik rá. Vitatták meg halkan egymás között a témát, majd egyszerre szinkronban rám förmedtek. - Már égen földön kerestük magát Hazuno-san! Hol a fészkes fenében járt? A családfő hamar ki tud jönni a sodrából, főleg ha nem történik az amit ő szeretne. Aztán mindhárman megragadták a kezem és húzni kezdtek maguk után. Nem tudtam ellenkezni, de istenigazából nem is nagyon akartam, hisz mindhárman gyönyörű teremtések voltak, így miközben ér rózsaszín felhőcskék között úszkáltam a három lánnyal meztelenül, addig a valóságban, már meg is érkeztünk arra a helyre ahova "várnak" engem. Egy puccos kis telken álltam aminek a közepén egy kastélyszerű építmény állt és már a birtok határán is jól hallható volt, hogy már javarészt zajlik odabent a "buli". A kapun belépve pillantottam meg aranyozott kiírást, amin igencsak meglepődtem.
Yumezou Hateshi

A szemeim azonnal elkerekedtek, elvégre nincs még egy olyan szerencsés ninja mint én. Egész úton azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan fogok bejutni, mert ha a földesurak találkozója lesz, akkor biztos hatalmas vagyonokat is fordítanak a védelemre, és az ablakonbemászoktrükk biztos hogy nem mutatott volna fel túl sok eredményt. Így viszont nemes egyszerűséggel beléphetek a rezidenciába minden feltűnés nélkül mint Hazuno-san. Minden nagyon jól ment, már az épület belsejében voltam amikor megtudtam, hogy miért is keresték ezt a bizonyos illetőt ilyen nagy erőkkel. A három kimonós nő levette a hátamról a kardot, majd rögtön a felső ruházatomat is és egy igencsak viccesen festő köpenyt adott rám, mintha valami bohóc, vagy mágus lennék, esetleg a kettő keveréke, egy bohócmágus. Néztem is kérdően a nőkre, akik már lökdöstek is ki a színpadra, visszaadva a kezembe Hanát.
- Hazuno-san, nemsokára kezdheti az előadását, adjon bele mindent vagy kereshetünk egy újat. Jelentette ki az egyik, amire én értetlenül visszakérdeztem. - Előadás? Ez mind szép és jó, de mit is adok elő? A nő csak nevetett rajtam egyet, majd kilökött egy márványból körülrakott színpadra és halkan még utánam szólt. - Természetesen bűvészkedni fog. Az állam abban a pillanatban leesett a földre, természetesen csakis azután hogy a szemeim kidülledtek.
Ott álltam a színpad közepén rengeteg vélhetőleg előkelő emberrel előtt akik arra vártak, hogy kezdjem el a műsoromat, de én persze néma csöndben megszeppenve figyeltem és próbálkoztam gondolkodni azon, hogy mit is csináljak. A feladatom az információk gyűjtése, ebből a szempontból jó is vagyok, mert ha sikeresen leadom a műsort, talán elvegyülhetek az emberek között megtudva pár dolgot, de ha az előadásom amit tartanom kellene pocsék lesz, hát akkor isten tudja mit akarnak művelni velem. A küldetés sikere csakis azon múlott, hogy tudok e mutatni valami érdekeset vagy sem. Biztató...
Agyam megmozgatott minden aprócska kis területet amit tudott, de az ujjleválasztós mozdulaton kívül semmi sem jutott eszembe. Tétlenségem akkor jutott csúcspontjára amikor a vendégek elkezdték ráncolni a szemöldöküket, így vettem egy mély levegőt és meghajoltam a "közönség" előtt. Pár lépést tettem oldalra, egészen a színpad szélére mentem, majd a amolyan egy lábon beugráltam a színpad közepébe miközben a kezemet előre kitartottam (Jiraiya féle bemutatkozás)
- A nevem Hazuno a világ leghatalmasabb bűvész és mutatványosa, engedjék meg nekem, hogy én szórakoztassam ma önöket. Mutatkoztam be, ahogyan kezemet a közönség felé nyújtottam. - Azonban még mielőtt bármibe is belekezdhetnék, szeretnék felkérni egy nézőt, hogy legyen az asszisztensem és meggyőze önöket arról, hogy nem csalás az amit csinálok. Szememmel az embereket fürkésztem és egy férfi rögtön fel is emelte a kezét az első sorból. Később ki is derült, hogy ő maga Yumezou, az összejövetel szerzője. - Használd bátran a fogadott lányomat. Úgy tudom, hogy jó magad fegyverekkel bűvészkedsz, így a párosításotok tökéletes, mert őt egy fegyverkovács családból emeltem ki. Mondta a köpcös férfi, majd lányát felutasította a színpadra. A lány maga nem lehetett idősebb nálam, de ami legszebb, még rendkívül csinos is. Én természetesen szívesen vártam a segítséget és reméltem, hogy valahogy majdcsak segíteni fog nekem abban, hogy elhitesse a trükkjeimet, azonban amikor fellépett a színpadra, közel hajolt hozzám és a következőket súgta a fülembe. - Minden apró részletet figyelek, és amit tudlak lebuktatlak... végül még hozzám vágta a szélhámos titulust is, így mégiscsak egyedül maradtam a pácban. Nem tudtam mit tenni, belekezdtem a mutatványaimba. - Legyenek tanúi, hogy a kardok felett uralkodom és irányítom őket! Kiáltottam fel, ahogyan összecsaptam mindkét tenyerem *Kuchiyose no Jutsu* Dörmögtem magamban, ahogyan a két tenyeremet lassan de biztos egyre távolabb húztam egymástól és köztük egy kard jelent meg olyan hatást gyakorolva mintha a tenyeremből húztam volna elő a fegyvert. Amint teljesen kirántottam a Katanat, először megmutattam a közönségnek, majd a kedves segédemnek is, aki minden apró részletre odafigyelt és megállapította, hogy ami a kezemben van, egy valódi katana, nem a bűvészek által használt ki-be csukódó és húzódó silány kard. A közönség természetesen tapsolt nekem, ami meglepően jól esett, sőt annyira, hogy egy pillanatra el is gondolkoztam azon, hogy nem e ezt a pályát kellene folytatnom. Persze ezt az ötletet azonnal el is vetettem. A kardot ezután a hegyénél fogva nyelvemre helyeztem, majd lassan elkezdtem tolni befelé. Természetesen nem vagyok fakír meg semmi ilyen, pusztán a Babilon technikám segítségével könnyen meg tudtam idézni fegyvereket és látványosan eltüntetni azokat, így ez a mutatvány olyan hatást keltett, mintha teljes egészében lenyeltem volna egy katanát. A vendégek láthatóan jól szórakoztak, aminek örültem, mert tudtam, hogy jó irányba tartok afelé, hogy sikeres legyen a küldetésem
- A következő mutatványomhoz immáron igénybe veszem kedves asszisztensemet és arra kérem, hogy az egyik falra helyezzen el egy fatáblát. Amíg ő ezt a feladatát elvégzi, leöblítem az imént lenyelt kardot egy kevéske vízzel, mert ha nem tenném, a gyomromat igencsak megfeküdné és az súlyos eset lenne. Viccelődtem is egy kicsit a dolgok mellé, mely már nem hozott akkora sikert mint vártam, de volt azért pár ember aki elnevette magát. Amint el lett helyezve a fatábla, ismét kiálltam a színpad közepére, majd a fegyvertartómból előhúztam egy shurikent. - Eme kis mutatvánnyal arról fogja meggyőzni önöket, hogy a fegyverek, habár eldobom őket, mindég visszatérnek a kezembe, de hogy ismét bebizonyítsam fegyverem valódiságát, először célba dobok önök előtt. Mondtam el a publikumnak azt amit tervezek, majd egy gyöngéd mozdulattal eldobtam a dobófegyvert, ami bele is állt a fatáblába. Az asszisztensem még előttem odament a táblához és kivette a fegyvert belőle, majd ő is átvizsgálta. - Most pedig megkérem a kedves asszisztensemet, hogy álljon be a tábla közepére. Kicsit vonakodva, de a lány végül beállt a helyére, de még mielőtt bármit is tettem volna, ránéztem a családapára és nyugtáztam, hogy teljesen benne van a dologban. Vettem egy mély lélegzetet, majd a kezemet meglendítve a lány felé dobtam a Shurikent, de az félúton hirtelen eltűnt, se hangja nem volt mely jelezte volna, hogy valahol becsapódott, se más arra utaló jel, hogy földet ért volna. A kezemet a magasba emeltem, majd megmutattam az embereknek, hogy a már eldobott fegyver visszatért a kezembe. Természetesen ez is a babilon technikámnak volt köszönhető és a közönség immáron tapsviharral jelezte elégedettségét és azt, hogy jól szórakoznak. A házigazda is elégedett mosollyal ült a helyén, hisz örült, hogy jól tudja szórakoztatni a vendégeit.
- Következő mutatványomból kihagyom kedves segédemet, pihenjen csak egy kicsit, mert keményen dolgozott. Mondtam, ahogyan kezemmel rámutattam, hogy a közönség őt is megtapsolja ami meg is történt. Persze az a bizonyos nő, aki az asszisztensi pozícióban játszik, nem volt ilyen elégedett, sőt fejét el is kapta, mintha valami durcás kislány lett volna. Láthatóan még nem adta fel azt, hogy leleplezzen engem. - Most pedig egy segédeszközre lesz szükségem, melyet a vendégek fognak szolgáltatni nekem. Ne féljenek, teljes épségben visszaadom önöknek. Mondatom közben a nemesek asztala között járkáltam és kerestem nagy erőkkel, kerestem egy olyan kalapot mely lehetőleg minél mélyebb, hogy a következő "mutatványom" tökéletes legyen. Rövidke keresgélés után rá is találtam egy tökéletes kalapra amit el is kértem viselőjétől, majd a kezembe véve a kalap alját felfelé tartva a kezemet fölé tettem. - Most egy olyan dolgot fogok az önön szeme elé tárni, melyet nem minden nap lát az ember, készüljenek fel, hogy bemutatom önöknek... Ekkor belül ráharaptam a számra, hogy ezzel némi vérhez juthassak hozzá, majd a kezemet hirtelen a szám elé kaptam, majd köhögés formájába a vért a tenyeremre juttattam. - Elnézést ezért, de még egy bűvész is meg tud fázni egy olyan bolond időszakban. Tehát hagy mutassam be önöknek... a véres tenyeremet a kalapba tettem és megidéztem Ayamit a menyétlányt, aki már eddig is rengeteget segített nekem. - A csodálatos fehér menyétet! Kiáltottam fel és lassan kihúztam a kezemet a kalapból, a menyét pedig a csuklómba kapaszkodva mutatkozott meg a közönségnek. - Ő egy igencsak ritkának számító fehér menyét, melyet nem találni minden fűben és bokorban. Amint ezt elmondtam, egy pillanatra hátat fordítottam a közönségnek és lassan a színpad felé sétáltam és míg háttal voltam az embereknek, kiadtam Ayaminak a valódi feladatát. - A jelenlévők közül néhányan el akarják árulni a nemzeteket, kémkedj körbe és próbáld meg kideríteni kik azok, kezdve Yumezuoval. Mondtam neki amire ő bólintott is egyet, ekkor én visszafordultam a közönség felé és az emberek szeme láttára belehelyeztem Ayamit a kalapba, aki szinte azonnal aktiválta a Meisai Gakure no Jutsu // Álcázó Rejtek Technikát és kimászva a kalapból megkezdte a feladatát. Én eközben a kalapot visszaadtam eredeti tulajdonosának aki csodálkozva nézte, hogy a kalapba rakott menyét már nincs ott. Szinte azonnal eltapsolta magát a közönséggel együtt.
Ezek voltak a főbb trükkjeim, de még ezeken kívül rengeteg mutatványt mutattam be, mint például kardokkal való dobálózás, kardok lebegtetése, valamint a "kedves" asszisztensemet is felemeltem a levegőbe pár pillanatra Hana segítségével. A műsor végére hatalmas sikert arattam és a női segédem pedig egyre mérgesebb és mérgesebb lett, hogy nem talált magyarázatot mindarra amit csináltam. Kedve harapós volt és erre a kedélyállapotára a legutolsó mutatványom csak rátett még egy lapáttal.
- Végül pedig bemutatnám legvégső trükkömet, melyhez hatalmas koncentrációra lesz szükségem, különben nem fog sikerülni. A kedves asszisztensem megkérném, hogy lépjen közelebb hozzám, mert ennek a mutatványnak ő lesz a fő látványossága. Osztottam meg a részleteket a közönséggel és a nővel is mellettem, aki lassan idesétált hozzám. Amikor közel volt hozzám, mindkét kezemet rátettem a vállára. - Hogy a trükk sikerüljön, az asszisztensemnek be kell hunynia szemeit és teljesen el kell lazítania izmait. Ha mindezt tökéletesen megcsinálja akkor az utolsó mutatványom is sikeres lesz. Jelentettem ki a közönség fel, majd amint a lány megcsinálta mindazt amit kértem tőle, egy pillanatra én is becsuktam a szemem, majd koncentrálni kezdtem a chakrámat. Igaz nem kellett sok chakra a mutatványhoz, de mégiscsak látványosabb ha egy kis szél meglebegteti mindkettőnk haját. Amikor elérte a mutatvány a tetőpontját és már mindenki epekedve várta, hogy mit is fogok tenni, én egyszerűen közel hajoltam a lányhoz, majd mindenki meglepetésére megcsókoltam őt, amire ő is hirtelen kinyitotta a szemét, de még hogy. Mintha egy feltüzelt oroszlánnal lettem volna face to face, de még mielőtt széttéphetett volna engem, mert kinéztem belőle hogy széttud, lassan vettem el az ajkamat az ő ajkától, melyen keresztül egy keskeny, de mégis hosszú kardot húztam elő a fogammal. A lánynak hatalmasra nyíltak a szemei a kard láttán, se nyelni se köpni nem tudott, bár ha akart volna se tudott volna. Amikor teljes hosszában előhúztam a kardot, azt a közönség felé mutattam, akik szintén meglepetten néztek kettőnkre. Visszafordultam a lány felé, hogy megköszönjem a segítségét, de még mielőtt megszólalhattam volna, már kaptam is egy hatalmas pofont, amitől egy kicsit meg is szédültem, a közönség pedig hatalmas nevetésben tört ki és végigtapsolták a dolgot. Így ért véget az utolsó mutatványom.
Amikor befejeztem a fellépésemet a három kimonós lányhoz mentem, akik gratuláltak nekem az előadásomért és közölték, hogy a házigazda felajánlotta nekem, hogy maradjak egy kis ideig. Természetesen elfogadtam a dolgot, majd kerestem egy félreeső üres asztalt, majd ahhoz leülve csendben figyeltem a dolgok alakulását. Nem is kellett sokáig várnom, Ayami rá is ült a vállamra természetesen úgy, hogy a technikája aktív volt, tehát senki sem láthatta, még én sem, csak éreztem, hogy ott ül a vállamon. - Mit sikerült megtudnod? Kérdeztem a menyéttől aki rögtön el is látott információval. - Jól sejtetted, a házigazda is benne van a dologban és még sokan mások is. Egy lista van a házigazda irodájában azokról a személyekről akik átpártolnak másik országhoz és ha minden igaz az is rajta van, hogy melyik országhoz mennek. Ezt hallva megköszöntem Ayami munkáját majd hazaküldtem és hozzáláttam az igazi feladatomhoz. A folyosók tele voltak állig felfegyverkezett őrökkel akik védték a földesurakat, azonban szerencsémre ez az épület egy kész palota, így a folyosók igencsak magasak voltak. Némi chakrát vezettem a kezeimbe és lábaimba, majd a lehető legfeltűnésmentesebben egy félreeső helyen felkúsztam az egyik folyosó plafonjára, majd ahhoz hozzásimulva kúsztam a folyosókon keresve azt a bizonyos irodát. Temérdek őr felett másztam el akik nem vettek észre így egyre magabiztosabb lettem, de azért még mindég ügyeltem arra, hogy ne vegyenek észre. A sok kúszás után elértem egy olyan folyosóra, melyen csak egy ajtó volt, azonban azt az egy ajtót egyszerre két őr védte. Kicsit közelebb kúsztam az ajtóhoz és még a plafonról is le lehetett olvasni a Hateshi nevet. A házigazdát is így hívják, így úgy véltem, hogy érdemes lesz benézni abba a bizonyos szobába. Pár percig törtem a fejem, hogy hogyan kellene bejutnom oda, aztán eszembe jutott egy igencsak vicces megoldás. Kicsit odébb kúsztam, majd amikor nem látott senki, lejöttem a folyosóra, aztán csak szimplán odasétáltam a két őrhöz, akik szinte azonnal leszólítottak, azonban várakozásommal szemben nem azért kérdezték, hogy "Mi a fészkes fenét keresek itt" sokkal inkább dicsérni kezdték az előadásomat.
- Köszönöm, de szerintem nem voltam olyan jó, sok hibát vétettem. Szerénykedtem még egy kicsit, majd megkérdeztem, hogy merre találom a legközelebbi mellék helységet. Az egyik őr fel is ajánlotta, hogy megmutatja merre van ami pont kapóra jött. Amikor odaértünk, megkértem, hogy jöjjön be, mert szükségem lesz a segítségére, az őr gyanútlanul utánam sétált majd odabent megálltam és leszedtem a hátamról Hanat, majd a férfi kezébe adtam. - Megfogná nekem kérem a kardot amíg elvégzem a dolgomat? Odasétáltam az egyik helyhez, majd hátranéztem és láttam, hogy az őr elfordult, mert hát csak nem nézi végig ahogyan éppen a dolgomat végzem és ebben a pillanatban egy erőteljes ütést mértem a nyakára amitől szinte azonnal össze is esett. Nem, nem halt meg csak eszméletét vesztette, így muszáj volt elővennem a drótomat majd megkötöznöm őt. Amint ezzel kész lettem, beraktam az egyik fülkébe, majd visszamentem a megmaradt őrhöz aki védte az ajtót. - A társa a női mellék helységet mutatta meg, úgy tűnik ő maga se tud segíteni nekem. Esetleg önre számíthatnék? Kérdeztem rá és az őr bár vonakodva egy kicsit, de elhagyta a rábízott helyet, majd megmutatta az illemhelyet, azonban ő sem járt másképp mint az előző őr, megkötözve az egyik fülkében találta magát eszméletlenül.
A szoba kitárult előttem minden titkával együtt és lenyugtázhattam magamban, hogy jó helyen voltam, mert a bútorok mind arra utaltak, hogy ez egy dolgozószoba, így nem volt már más dolgom mint megkeresni azt a bizonyos listát. Hosszas ideig keresgéltem azt a listát, azonban kemény munkám meghozta gyümölcsét. A listát megtaláltam az egyik fiókban és pontosan azok az adatok szerepeltek rajta amit Ayami is emlegetett. Szemeimmel gyorsan átfutottam a neveket, azonban egy ismerős sem volt, na nem mintha olyan nagyon ismertem volna a földesurakat, de azért hátha, amikor hirtelen a házigazda rám nyitotta az ajtót. A férfi nagyon meglepődött és értetlenül nézett rám, de amikor meglátta a kezemben a listát egyből felkiáltott.
- Elkapni!!! Az őrök egymás után sereglettek be az ajtón és ezzel elzárva azt a menekülési utat, szerencsémre ott volt még az ablak, így dönthettem, hogy megküzdök az őrökkel, vagy elmenekülök. Tsunade kijelentette, hogy nem tudhatják meg a kilétem, tehát nem tudhatják meg, hogy ninja vagyok illetve hogy ki küldött, tehát a menekülési útvonalat kellett választanom. Lábaim futásnak eredtek, átugrottam minden magam elé kerülő akadályt kezdve a széktől az utánam vetődő őrig bezáróan, majd amint elértem az ablakot, a testemmel kitörtem azt és kizuhantam. Pechemre épp emeleten voltam, így sokáig is estem, azonban ez még nem is lett volna akkora baj, de pontosan alattam volt egy apróbb épület melynek a tetőszerkezetét egyből át is szakítottam és odabent landoltam. Egy pillanatnyi képkimaradás volt nálam és még nem tudtam, hogy a női zuhanyzóba zuhantam be, pláne azt nem tudtam, hogy éppen zuhanyzik ott valaki, valaki akit láttam már. Amikor kinyitottam a szemem, az arcom nedves volt, csöpögött rá a víz, de nem ez volt a legfurcsább. Egy nyelv matatott a számban melynek a tulajdonosa se volt sokkal messzebb az arcomtól mint azok a bizonyos vízcseppek. Azonnal felálltam a földről elvágva magam a titkos csókolózó idegentől, aki ott ált velem szemben meztelenül és pár pillanattal később kiderült, hogy nem más mint az a nő aki a mutatványaim közben segített nekem és mindenáron alám akart tenni.
- A nevem Yumezou Ageha, kérlek légy a férjem! Először nem tudtam mire vélni a dolgot, de nem is volt időm foglalkozni vele, még egy utolsó pillantást vetettem azokra a szép domborulatokra, majd egyből futásnak eredtem és kerestem a kijáratot. Az őrök gyorsak voltak, azonban nem tudtak utolérni, amint kiértem a birtokról, már lehetetlen volt, hogy elkapjanak. Odakint az előző incidens járt a fejemben és Ageha kijelentése. Fogalmam sem volt, hogy miért mondta, hisz eddig végig ellenségesen viselkedett velem.
A lényeg az, hogy a küldetést teljesítettem, méghozzá úgy, hogy egyetlen szikrát sem varázsoltam, vagy lángcsóvát köptem volna. Egy tipikus shinobi feladat teljesült a pillanatokban.

Huramino Saito Tenjou_Tenge___Maya__s_Fans_by_Xpand_Your_Mind_www.kepfeltoltes.hu_

(Yumezou Ageha)

//Ez a küldetés már 5 hónapja várat magára és gyanús 5 hónapig nem is lesz következő. Ami Ageha-t illeti, ő lesz a már emlegetett Njk karakterem, aki majd nemsokára a pályázatokban fogok tovább kijátszani. Ez amolyan elő bemutatás volt Smile

//

Shikamaru(Inaktív) Kedd Okt. 11 2011, 16:20

Hát igen, ezt tényleg lehetett volna még írni, ilyen stílusból még órákon keresztül tudnék olvasni. Nagyon tetszett a bűvészkedés, meg kéne fontolnod ezt a pályát. ^^
No, de nem szaporítom a szavakat. Jutalmad 2300 ryou, hiszen ez egy B szintű küldetés volt. Mivel nem volt benne harc, ezért ch alapból nem jár érte olyan sok, mint ami egy hasonló minőségű, harcokkal teli küldetésért járna, de ez így is van jól, kellenek az ilyenek is. +12 chakra-val gazdagodtál. Ezen kívül megismerték a nevedet egyes konohai vezetőségi tagok, hiszen tulajdonképpen nekik hajtottál végre küldetést. Azaz respected van náluk, amit adott esetben kihasználhatsz.

Ja, majdnem lemaradt. Ha esetleg úgy döntenél, hogy megházasodsz, egy jelentkező már biztosan van.

Huramino Saito

Huramino Saito

Re: Huramino Saito