Huramino Saito
+2
Sai
Huramino Saito
6 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Tanulások
1 / 1 oldal
Huramino Saito
Huramino Saito Vas. Május 08 2011, 22:18
Történet beépítése a karakter életébe:
Saito jelenleg a menyétek falujában van, hogy kiképezze magát. Eleinte csak az idéző technika megtanulása volt a cél, azonban felbukkant egy nagy veszélyforrás egy shinobi képébe aki a vén menyét bölcs erejére pályázott. Ez a támadó fogságba esett a bölcs által létrehozott világban teljes egész két hétig. Amíg ő fogságban van, addig én azzal töltöm az időt, hogy erősebbé váljak. Az első héten Kenyuurei megtanította nekem a Kenjutsu egyik alapvető technikáját, a Ceremóniát(Gitou) a hátralévő időben, azonban már nem tanított nekem más technikát ezért kísérletezni kezdtem az idéző technikával.
Jutsu: Geto no Babilon // Babilon kapuja (Saját technika)
Ott ültem a fűben és gondtalanul ültem miközben szemeimmel a semmibe meredtem. Látszólag gondtalan voltam, de ez nem volt teljesen igaz, mert még szembe kellett néznem azzal az ellenféllel, aki könnyedén kiütötte a Gembo testvéreket. A küzdelemig már csak egyetlen hét volt hátra, azonban én még mindég nem éreztem magamat elég erősnek ahhoz, hogy megvédhessem a két kezemmel a bölcset és annak erejét.
- Hana te mit gondolsz? Elég erősek lettünk? Az tény hogy sokat fejlődtünk hála Kenyuureinek, azonban valahogy még nem érzem azt a valamit amitől erősnek mondhatom magunkat. Beszéltem magam elé, pontosabban az tőlem pár méterre lévő Hanának. Persze ő szokásához híven szótlanul feküdt a földön és ő, ellenben velem, nyugodtnak látszott, bár egy kard hogyan tud nem nyugodt lenni? Én csak gyengéden elmosolyodtam a látványon, majd hirtelen valami a fejembe nyilallt. - Mi van ha legközelebb is úgy járok, mint az első harcomban vele. Nem voltál itt nekem, így teljesen hasztalan voltam, még csak ninja technikákat sem tudtam bevetni. Mindent amit tudok, csak veled együtt hozható létre. Ha legközelebb sem lennél velem, akkor biztos a kudarc. Jelentettem ki, ahogyan egy pillanatra eszembe jutott az idéző technika. Az igazat megvallva, abban a helyzetben, amikor támadóval álltam szemtől szemben először és nem volt velem Hana, akkor az összes technikám haszontalan volt, kivéve egyetlen egyet az idéző technikát. Ekkor pattan ki a szikra a fejemből és kezdtem elemezni jobban mindazt amit létrehoztam. Arra törekedtem, hogy a következő harcok során egy idézés segítségével megtudjam idézni Hanát bárhonnan, persze csak ha nincs velem. Ennek reményében felkerestem Kenyuureit és azonnal kifaggattam, hogy hátha tud valami ilyesmi technikát, azonban ő nem ismert ilyet, sőt azt vallotta, hogy fegyvereket teljességgel lehetetlen megidézni egy másik helyről. Ez a dolog kicsit letört, azonban nem tántorított el, mert emlékeztem az akadémián tanultakra. Régen, még Hanaval azt tanultuk, hogy tekercsekbe le lehet pecsételni fegyvereket, majd onnan elő lehet idézni a kívánt tárgyat. Ez az apró kis dolog volt az ami miatt tovább kutakodtam. Következőkben Kamatarit kerestem fel annak reményében, hogy rávilágít az idéző technika legapróbb homályos részeire is, elvégre ő az a menyét aki Temarival vállvetve harcolnak. Nem is kellett csalódnom a fehér menyétben, hamar beavatott engem olyan dolgokba, melyeket én nem ismertem, mint például a vér és a szerződés szerepe az idézésben. Temari ugyan nem mondta el nekem, hogy miért kell vért használni az idézéskor, de én sejtettem, hogy nem poénből rágcsálják idézéskor az emberek az ujjukat.
- Szóval a szerződés és a vér segítségével tudom meghatározni azt, hogy kit és mit idézek meg a tér-időn keresztül. Gondolom a vér csak élőlények esetében használható, ha fegyvert akarok idézni akkor kell valami amitől be tudom őt határozni. Gondolkoztam el immáron a fák takarásában, majd tettem egy kísérletet Hana megidézésére. A kardomat jó tíz méterrel odébb beleállítottam a földbe, majd egy fa mögé állva, elmutogattam az idéző technika kézpecsétjeit, azonban vért nem használtam. Az eredmény meglepő volt, hiszen semmi sem történt. A nagy füstfelhőn kívül semmit sem idéztem meg, holott azt gondoltam, hogy a köztem és Hana közt lévő kapcsolatunk elég lesz ahhoz, hogy megtudjam idézni. - Úgy tűnik kell valami, ami betölti a vér szerepét és a kard reagálni tud rá. Próbáltam megmozgatni minden egyes agytekervényemet, hogy kitaláljak valamit, azonban semmi olyan dolog nem jutott eszembe aminek a segítségével. Az egész napot azzal töltöttem el, hogy ezen gondolkoztam, és már kínomban azzal töltöttem az időt, hogy egylábas chakrakontrollal futkározzak a fák törzsein, ami nagyon mókás volt, mert míg az egyik lábam nem akart megmaradni a helyén, addig a másik, igenis ragaszkodott a függőleges fához.
Másnap nem is próbálkoztam azzal, hogy a fejemet használva kitaláljam a megoldást, inkább az egyik menyéthez fordultam segítségül. Ismét Kamatarit érte az a megtiszteltetés, hogy segíthetett nekem és nem is volt hiábavaló őt választanom. Amint elmondtam neki a problémámat, miszerint a vér helyett kellene valamit találnom amivel beazonosíthatom a kardokat, ő egyből rávágta a megoldást. - Mit gondolsz, a saját chakrád nem jó erre? Válaszolta nekem, de ezt még nem igazán értettem, de elmagyarázta nekem. Elmondta, hogyha a chakrámat használnám, akkor azt biztosan be tudnám határolni az idéző technika keretében. Persze mindennek az az alapja, hogy meg kell jelölni a fegyvereket a chakrámmal, így már gondtalanul meg lehet idézni őket. Miután mindezt megtudtam, meghajoltam és megköszöntem a segítséget Kamatarinak, majd ismét az erdő felé indultam.
- Rendben Hana, akkor már csak azt kellene kitalálni, hogy hogyan tudnálak megjelölni téged a chakrámmal. Hmmm... Talán így... Mondtam miközben kitekertem magam mellett egy tekercset és egyszerűen letéptem belőle egy kis darabot. Miután ez megvolt elővettem egy kunait, majd gondosan rátekertem a nyelére, majd letettem a földre. - Elébb a kunaion próbálom ki, biztos ami biztos. Ezek után a kezemet rátettem a papírra, majd egy kevés chakrát vezettem bele. A következő lépésben eldobtam a fegyvert és felkészültem az idézéshez. Chakrát irányítottam a testemben, majd erősen koncentráltam az eldobott kunaira és az abba fektetett chakrába és végrehajtottam az idézést. Ami ezután történt, igen meglepő volt, mert sikerült megidéznem a kezembe a kunait, azonban nem úgy ahogyan azt vártam. A kunainak csak az a része jelent meg, melyre rá volt csavarva a chakrámmal átitatott tekercsdarab. - Úgy tűnik jól tettem, hogy nem rögtön veled próbálkoztam Hana! Fejem fölött hirtelen egy mangacsepp jelent meg. - Na de jó irányba haladok... Ha így csak az a rész jelent meg amit közrefogott a chakrám, akkor két választásom van. Vagy betekerlek egy hatalmas tekercsbe, amibe a chakrám van, bár ez nem lenne túl esztétikus, vagy benned kell áramoltatnom a chakrámat. Jelentettem ki, ahogyan előhúztam egy újabb kunait, majd chakát kezdtem irányítani belé. Szerencsére, az elmúlt egy hétben ilyen élményben is volt részem amikor Hanával megtanultuk a Ceremónia technikát. Ott mindkettőnket átjárt a chakra és szinte egyek voltunk. Amikor végeztem ezzel a feladattal, a kunai eldobtam körülbelül tíz méterre, majd pedig ismét belekezdtem az idézésbe. Amikor lecsaptam a tenyeremet a földre, megjelentek az írások, azonban furcsa mód nem kör alakú volt, hanem ellipszis alakú, ami meglepett, ám ami még jobban megdöbbentett, az az volt, hogy sikerült megidéznem a Kunait teljes egészében. Nagyon megörültem az elért eredménynek és még egyszer meg akartam ismételni biztos ami biztos. A kunait ezúttal olyan messzire dobtam el amilyen messzire csak tudtam. Vártam egy kicsit, körülbelül három percet, majd ismét hozzáfogtam az idézésnek. A kezemet a földre csaptam és az ellipszis ismét megjelent, ahogyan a kunai is a kezemben.
- Ezzzaz! Kiáltottam fel, majd megragadtam Hanát és a Kunait, majd Kenyuureihez siettem. Meg akartam mutatni, hogy igenis lehetséges fegyvereket idézni. Amint megtaláltam őt, bele is kezdtem a tanult technika bemutatásába. Eldobtam a kunai, majd pedig elmutogattam a kézjeleket és megidéztem a fegyvert, legalábbis azt hiszem. Ugyanis az idézés közben, a sok füsttől semmit sem láttam, de nem csak attól nem láttam, sokkal inkább azért nem, mert mint egy kártyavár úgy dűltem össze a földön. Túlerőltettem magam.
Amikor felkeltem, egy ismeretlen ágyon találtam magamat és Kenyuurei állt fölöttem büszkén egy kunaial a kezében. - Úgy tűnik neked volt igazad, mégiscsak lehetséges fegyverek megidézése. Nem tudom, hogy hogyan érted el, de büszke vagyok rád! Jelentette ki, ahogyan én elmosolyodtam, majd kikeltem az ágyból. Erőm teljében éreztem magamat, mintha nem is használtam volna a chakrámat. Hamar meg is tudtam, hogy miért van ez. Kenyuurei állítása szerint két teljes napot átaludtam, mert az idézés közben felhasználtam minden csepp chakrámat. Egy pillanatig elszörnyülködtem, hogy hogyan történhetett meg, hisz akkor úgy éreztem,hogy bőven volt még elég chakrám egy idézéshez. Vettem egy mély levegőt, majd elhagytam azt az épületet, melyben eddig pihentem és újra nekiláttam a technika csiszolásának, bár most már Kenyuurei is csatlakozott hozzám, de mint csak külső szemlélő. Ezúttal Hanán volt a sor, hogy megidézzem, de még mielőtt chakrát vihettem volna belé, Kenyuurei leállított engem, és inkább odaadta nekem a hátán lévő Zanbatoját, hogy azon gyakoroljak. Én elfogadtam a felajánlást, hisz tudtam, nem mehet minden úgy mint a kunai esetében, hisz ez a fegyver valamivel mégiscsak nagyobb volt. A kezembe fogtam a hatalmas fegyvert, majd szétterítettem benne a chakrámat. Amint végeztem ezzel a feladattal, hat méter távolságra tőlem a földbe szúrta azt a menyét, és nekifogtam az idézésnek. A megfelelő kézpecsétek és chakra után a tenyeremet a földhöz csaptam, azonban a fegyver nem jelent meg előttem, csak az idézéssel járó kisebb porfelhő volt az ami előtűnt a semmiből. A nap hátralevő részében gyakoroltam az idézést, míg végül valamivel sötétedés előtt sikerült megidéznem a zanbatot amire már a menyét is felfigyelt és gratulált nekem. Azonban túlontúl sok chakrát használtam el ahhoz, hogy fojtassam az edzést. Másnap újult erővel tértem vissza Kenyuureivel és Hanával az oldalamon arra a helyre ahol gyakorlok, majd immáron új feladatot kapok, de ez sokkal nehezebb mint az előzőek. A menyét azt szerette volna, ha több fegyvert idézek meg egyszerre a technikám segítségével. Természetesen belementem a dologba, hisz hajtott a kíváncsiság is. A mesterem adott nekem három darabot a fegyvereiből azzal a céllal, hogy ezeket idézzem meg egyszerre. Gyorsan elvégeztem a szükséges chakra szétoszlatást a fegyverekben, majd felkészültem az idézésre. A kezemet a földhöz csaptam, majd meglepő dolog történt. A fegyverek markolatrésze lassan, de biztosan elkezdtek kiemelkedni a talajból, azonban hirtelen remegni kezdtek és mindegyik eltűnt némi füst kíséretében. A dolgok lassan kezdtek a helyükre állni, azonban a több fegyver megidézése még egyenlőre bizonytalan volt. Én örültem annak is, hogy egyet megtudtam idézni, azonban Kenyuurei nem engedte hogy leálljak. Elvezetett engem a menyétek falujába egy olyan helyre ahol még nem jártam. A menyétek falujának egy romosabb kis részénél voltunk, ahogyan a menyét rámutatott egy nagy és hosszú falra.
- Ezt a falat még régen a vén bölcs húzta fel. Különleges képessége van, ami nem más mint, hogy könnyen vezeti a chakrát és régen a bölcs el tudta érni azt, hogy a vágyai egy pillanatra testet öltsenek a segítéségével. Próbáld meg ezen a falon keresztül megidézni a fegyvereket. Mondta nekem Kenyuurei ahogyan megfogadva a tanácsát felkészültem az idézésre. A kardok ismét hat méteres távolságban voltak tőlem. Elmutogattam az idéző technika pecsétjeit, majd a tenyeremet a falra csaptam. Az ezután történtek mindkettőnket meglepett. A falon keresztül jelentek meg a kardok markolatai, ahogyan azok lassan kicsúsztak, az érintkezési pontokon pedig a fal hullámozni kezdett.
- Gratulálok! Ez egy igen hasznos technika lehet majd! Most már csak egyetlen egy dolog maradt hátra, az elnevezése. Amint ezt kimondta, már támadt is egy jó ötletem. - Mindég is szerettem volna használni a Ninpo szót, így a technika neve nem más lesz mint: Ninpo Kuchiyose: Geto no Babilon! Jelentettem ki, ahogyan elfeküdtem a földön, hogy pihenhessek egy kicsit, azonban hamar elért a következő megpróbáltatás...
Saito jelenleg a menyétek falujában van, hogy kiképezze magát. Eleinte csak az idéző technika megtanulása volt a cél, azonban felbukkant egy nagy veszélyforrás egy shinobi képébe aki a vén menyét bölcs erejére pályázott. Ez a támadó fogságba esett a bölcs által létrehozott világban teljes egész két hétig. Amíg ő fogságban van, addig én azzal töltöm az időt, hogy erősebbé váljak. Az első héten Kenyuurei megtanította nekem a Kenjutsu egyik alapvető technikáját, a Ceremóniát(Gitou) a hátralévő időben, azonban már nem tanított nekem más technikát ezért kísérletezni kezdtem az idéző technikával.
Jutsu: Geto no Babilon // Babilon kapuja (Saját technika)
Ott ültem a fűben és gondtalanul ültem miközben szemeimmel a semmibe meredtem. Látszólag gondtalan voltam, de ez nem volt teljesen igaz, mert még szembe kellett néznem azzal az ellenféllel, aki könnyedén kiütötte a Gembo testvéreket. A küzdelemig már csak egyetlen hét volt hátra, azonban én még mindég nem éreztem magamat elég erősnek ahhoz, hogy megvédhessem a két kezemmel a bölcset és annak erejét.
- Hana te mit gondolsz? Elég erősek lettünk? Az tény hogy sokat fejlődtünk hála Kenyuureinek, azonban valahogy még nem érzem azt a valamit amitől erősnek mondhatom magunkat. Beszéltem magam elé, pontosabban az tőlem pár méterre lévő Hanának. Persze ő szokásához híven szótlanul feküdt a földön és ő, ellenben velem, nyugodtnak látszott, bár egy kard hogyan tud nem nyugodt lenni? Én csak gyengéden elmosolyodtam a látványon, majd hirtelen valami a fejembe nyilallt. - Mi van ha legközelebb is úgy járok, mint az első harcomban vele. Nem voltál itt nekem, így teljesen hasztalan voltam, még csak ninja technikákat sem tudtam bevetni. Mindent amit tudok, csak veled együtt hozható létre. Ha legközelebb sem lennél velem, akkor biztos a kudarc. Jelentettem ki, ahogyan egy pillanatra eszembe jutott az idéző technika. Az igazat megvallva, abban a helyzetben, amikor támadóval álltam szemtől szemben először és nem volt velem Hana, akkor az összes technikám haszontalan volt, kivéve egyetlen egyet az idéző technikát. Ekkor pattan ki a szikra a fejemből és kezdtem elemezni jobban mindazt amit létrehoztam. Arra törekedtem, hogy a következő harcok során egy idézés segítségével megtudjam idézni Hanát bárhonnan, persze csak ha nincs velem. Ennek reményében felkerestem Kenyuureit és azonnal kifaggattam, hogy hátha tud valami ilyesmi technikát, azonban ő nem ismert ilyet, sőt azt vallotta, hogy fegyvereket teljességgel lehetetlen megidézni egy másik helyről. Ez a dolog kicsit letört, azonban nem tántorított el, mert emlékeztem az akadémián tanultakra. Régen, még Hanaval azt tanultuk, hogy tekercsekbe le lehet pecsételni fegyvereket, majd onnan elő lehet idézni a kívánt tárgyat. Ez az apró kis dolog volt az ami miatt tovább kutakodtam. Következőkben Kamatarit kerestem fel annak reményében, hogy rávilágít az idéző technika legapróbb homályos részeire is, elvégre ő az a menyét aki Temarival vállvetve harcolnak. Nem is kellett csalódnom a fehér menyétben, hamar beavatott engem olyan dolgokba, melyeket én nem ismertem, mint például a vér és a szerződés szerepe az idézésben. Temari ugyan nem mondta el nekem, hogy miért kell vért használni az idézéskor, de én sejtettem, hogy nem poénből rágcsálják idézéskor az emberek az ujjukat.
- Szóval a szerződés és a vér segítségével tudom meghatározni azt, hogy kit és mit idézek meg a tér-időn keresztül. Gondolom a vér csak élőlények esetében használható, ha fegyvert akarok idézni akkor kell valami amitől be tudom őt határozni. Gondolkoztam el immáron a fák takarásában, majd tettem egy kísérletet Hana megidézésére. A kardomat jó tíz méterrel odébb beleállítottam a földbe, majd egy fa mögé állva, elmutogattam az idéző technika kézpecsétjeit, azonban vért nem használtam. Az eredmény meglepő volt, hiszen semmi sem történt. A nagy füstfelhőn kívül semmit sem idéztem meg, holott azt gondoltam, hogy a köztem és Hana közt lévő kapcsolatunk elég lesz ahhoz, hogy megtudjam idézni. - Úgy tűnik kell valami, ami betölti a vér szerepét és a kard reagálni tud rá. Próbáltam megmozgatni minden egyes agytekervényemet, hogy kitaláljak valamit, azonban semmi olyan dolog nem jutott eszembe aminek a segítségével. Az egész napot azzal töltöttem el, hogy ezen gondolkoztam, és már kínomban azzal töltöttem az időt, hogy egylábas chakrakontrollal futkározzak a fák törzsein, ami nagyon mókás volt, mert míg az egyik lábam nem akart megmaradni a helyén, addig a másik, igenis ragaszkodott a függőleges fához.
Másnap nem is próbálkoztam azzal, hogy a fejemet használva kitaláljam a megoldást, inkább az egyik menyéthez fordultam segítségül. Ismét Kamatarit érte az a megtiszteltetés, hogy segíthetett nekem és nem is volt hiábavaló őt választanom. Amint elmondtam neki a problémámat, miszerint a vér helyett kellene valamit találnom amivel beazonosíthatom a kardokat, ő egyből rávágta a megoldást. - Mit gondolsz, a saját chakrád nem jó erre? Válaszolta nekem, de ezt még nem igazán értettem, de elmagyarázta nekem. Elmondta, hogyha a chakrámat használnám, akkor azt biztosan be tudnám határolni az idéző technika keretében. Persze mindennek az az alapja, hogy meg kell jelölni a fegyvereket a chakrámmal, így már gondtalanul meg lehet idézni őket. Miután mindezt megtudtam, meghajoltam és megköszöntem a segítséget Kamatarinak, majd ismét az erdő felé indultam.
- Rendben Hana, akkor már csak azt kellene kitalálni, hogy hogyan tudnálak megjelölni téged a chakrámmal. Hmmm... Talán így... Mondtam miközben kitekertem magam mellett egy tekercset és egyszerűen letéptem belőle egy kis darabot. Miután ez megvolt elővettem egy kunait, majd gondosan rátekertem a nyelére, majd letettem a földre. - Elébb a kunaion próbálom ki, biztos ami biztos. Ezek után a kezemet rátettem a papírra, majd egy kevés chakrát vezettem bele. A következő lépésben eldobtam a fegyvert és felkészültem az idézéshez. Chakrát irányítottam a testemben, majd erősen koncentráltam az eldobott kunaira és az abba fektetett chakrába és végrehajtottam az idézést. Ami ezután történt, igen meglepő volt, mert sikerült megidéznem a kezembe a kunait, azonban nem úgy ahogyan azt vártam. A kunainak csak az a része jelent meg, melyre rá volt csavarva a chakrámmal átitatott tekercsdarab. - Úgy tűnik jól tettem, hogy nem rögtön veled próbálkoztam Hana! Fejem fölött hirtelen egy mangacsepp jelent meg. - Na de jó irányba haladok... Ha így csak az a rész jelent meg amit közrefogott a chakrám, akkor két választásom van. Vagy betekerlek egy hatalmas tekercsbe, amibe a chakrám van, bár ez nem lenne túl esztétikus, vagy benned kell áramoltatnom a chakrámat. Jelentettem ki, ahogyan előhúztam egy újabb kunait, majd chakát kezdtem irányítani belé. Szerencsére, az elmúlt egy hétben ilyen élményben is volt részem amikor Hanával megtanultuk a Ceremónia technikát. Ott mindkettőnket átjárt a chakra és szinte egyek voltunk. Amikor végeztem ezzel a feladattal, a kunai eldobtam körülbelül tíz méterre, majd pedig ismét belekezdtem az idézésbe. Amikor lecsaptam a tenyeremet a földre, megjelentek az írások, azonban furcsa mód nem kör alakú volt, hanem ellipszis alakú, ami meglepett, ám ami még jobban megdöbbentett, az az volt, hogy sikerült megidéznem a Kunait teljes egészében. Nagyon megörültem az elért eredménynek és még egyszer meg akartam ismételni biztos ami biztos. A kunait ezúttal olyan messzire dobtam el amilyen messzire csak tudtam. Vártam egy kicsit, körülbelül három percet, majd ismét hozzáfogtam az idézésnek. A kezemet a földre csaptam és az ellipszis ismét megjelent, ahogyan a kunai is a kezemben.
- Ezzzaz! Kiáltottam fel, majd megragadtam Hanát és a Kunait, majd Kenyuureihez siettem. Meg akartam mutatni, hogy igenis lehetséges fegyvereket idézni. Amint megtaláltam őt, bele is kezdtem a tanult technika bemutatásába. Eldobtam a kunai, majd pedig elmutogattam a kézjeleket és megidéztem a fegyvert, legalábbis azt hiszem. Ugyanis az idézés közben, a sok füsttől semmit sem láttam, de nem csak attól nem láttam, sokkal inkább azért nem, mert mint egy kártyavár úgy dűltem össze a földön. Túlerőltettem magam.
Amikor felkeltem, egy ismeretlen ágyon találtam magamat és Kenyuurei állt fölöttem büszkén egy kunaial a kezében. - Úgy tűnik neked volt igazad, mégiscsak lehetséges fegyverek megidézése. Nem tudom, hogy hogyan érted el, de büszke vagyok rád! Jelentette ki, ahogyan én elmosolyodtam, majd kikeltem az ágyból. Erőm teljében éreztem magamat, mintha nem is használtam volna a chakrámat. Hamar meg is tudtam, hogy miért van ez. Kenyuurei állítása szerint két teljes napot átaludtam, mert az idézés közben felhasználtam minden csepp chakrámat. Egy pillanatig elszörnyülködtem, hogy hogyan történhetett meg, hisz akkor úgy éreztem,hogy bőven volt még elég chakrám egy idézéshez. Vettem egy mély levegőt, majd elhagytam azt az épületet, melyben eddig pihentem és újra nekiláttam a technika csiszolásának, bár most már Kenyuurei is csatlakozott hozzám, de mint csak külső szemlélő. Ezúttal Hanán volt a sor, hogy megidézzem, de még mielőtt chakrát vihettem volna belé, Kenyuurei leállított engem, és inkább odaadta nekem a hátán lévő Zanbatoját, hogy azon gyakoroljak. Én elfogadtam a felajánlást, hisz tudtam, nem mehet minden úgy mint a kunai esetében, hisz ez a fegyver valamivel mégiscsak nagyobb volt. A kezembe fogtam a hatalmas fegyvert, majd szétterítettem benne a chakrámat. Amint végeztem ezzel a feladattal, hat méter távolságra tőlem a földbe szúrta azt a menyét, és nekifogtam az idézésnek. A megfelelő kézpecsétek és chakra után a tenyeremet a földhöz csaptam, azonban a fegyver nem jelent meg előttem, csak az idézéssel járó kisebb porfelhő volt az ami előtűnt a semmiből. A nap hátralevő részében gyakoroltam az idézést, míg végül valamivel sötétedés előtt sikerült megidéznem a zanbatot amire már a menyét is felfigyelt és gratulált nekem. Azonban túlontúl sok chakrát használtam el ahhoz, hogy fojtassam az edzést. Másnap újult erővel tértem vissza Kenyuureivel és Hanával az oldalamon arra a helyre ahol gyakorlok, majd immáron új feladatot kapok, de ez sokkal nehezebb mint az előzőek. A menyét azt szerette volna, ha több fegyvert idézek meg egyszerre a technikám segítségével. Természetesen belementem a dologba, hisz hajtott a kíváncsiság is. A mesterem adott nekem három darabot a fegyvereiből azzal a céllal, hogy ezeket idézzem meg egyszerre. Gyorsan elvégeztem a szükséges chakra szétoszlatást a fegyverekben, majd felkészültem az idézésre. A kezemet a földhöz csaptam, majd meglepő dolog történt. A fegyverek markolatrésze lassan, de biztosan elkezdtek kiemelkedni a talajból, azonban hirtelen remegni kezdtek és mindegyik eltűnt némi füst kíséretében. A dolgok lassan kezdtek a helyükre állni, azonban a több fegyver megidézése még egyenlőre bizonytalan volt. Én örültem annak is, hogy egyet megtudtam idézni, azonban Kenyuurei nem engedte hogy leálljak. Elvezetett engem a menyétek falujába egy olyan helyre ahol még nem jártam. A menyétek falujának egy romosabb kis részénél voltunk, ahogyan a menyét rámutatott egy nagy és hosszú falra.
- Ezt a falat még régen a vén bölcs húzta fel. Különleges képessége van, ami nem más mint, hogy könnyen vezeti a chakrát és régen a bölcs el tudta érni azt, hogy a vágyai egy pillanatra testet öltsenek a segítéségével. Próbáld meg ezen a falon keresztül megidézni a fegyvereket. Mondta nekem Kenyuurei ahogyan megfogadva a tanácsát felkészültem az idézésre. A kardok ismét hat méteres távolságban voltak tőlem. Elmutogattam az idéző technika pecsétjeit, majd a tenyeremet a falra csaptam. Az ezután történtek mindkettőnket meglepett. A falon keresztül jelentek meg a kardok markolatai, ahogyan azok lassan kicsúsztak, az érintkezési pontokon pedig a fal hullámozni kezdett.
- Gratulálok! Ez egy igen hasznos technika lehet majd! Most már csak egyetlen egy dolog maradt hátra, az elnevezése. Amint ezt kimondta, már támadt is egy jó ötletem. - Mindég is szerettem volna használni a Ninpo szót, így a technika neve nem más lesz mint: Ninpo Kuchiyose: Geto no Babilon! Jelentettem ki, ahogyan elfeküdtem a földön, hogy pihenhessek egy kicsit, azonban hamar elért a következő megpróbáltatás...
Huramino Saito- Játékos
- Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511
Re: Huramino Saito
Sai Kedd Május 17 2011, 18:40
Elfogadom a technika megtanulását, azonban egyelőre csak egy, Hanával megegyező méretű fegyvert tudsz stabilan megidézni egyszerre, s nem tudom, mi a technika leírása, (nem találtam), de szeretném azt részletesen látni, hogy hogyan képzeled el a "maximumát", illetve, ha nincs még elbírálva (nem tudom, van-e ilyen, de tényleg nem találtam, így nem tudok semmi konkrétumot -.-"), hogy mennyi chakrába kerül majd stb.
Legközelebb leegyszerűsítheted a dolgom, ha belinkeled az adott jutsut, ha már saját :3
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Huramino Saito
Huramino Saito Kedd Május 17 2011, 19:03
Bocsi, bocsi, az én hibám ^^'''
Itt a részletes leírás: (A saját jutsuk topicba tettem be ahol el lett fogadva és ezek a költségek lettek megállapítva)
Név: Geto no Babilon // Babilon kapuja
Típus: ninjutsu--> tér-idő jutsu
Fajta: Kiegészítő
Chakraszint:
Megkötések:
Leírás: A technika maga a tér-idő jutsun azaz a Kuchiyose no Jutsun alapul, csak jelen esetben nem élőlényt idézünk meg hanem fegyvert, fegyvereket. A technika hasonlít Tenten tekercses fegyveridézésére, csak itt nincs szükség magára a hordozó tárgyra, a tekercsre. A fegyverek előre el vannak helyezve egy adott helyen és meg vannak jelölve a technikát használó chakrájával (mint ahogyan meg voltak jelölve a negyedik különleges Kunaiai is) ami azért szükséges, hogy az idézés során a fegyverek ne vesszenek el a chakraáramlásban és biztosan a megidézett helyen jelenjen meg az a fegyver/fegyverek amire szükség van.
Magyarán ezzel a technikával kardokat vagy más nagyobb fegyvereket lehet megidézni harc közben.
A technikát két módon lehet alkalmazni. Az egyik módja a használatra, ha csak egy fegyvert idézünk meg, ilyenkor a fegyver egyszerűen megjelenik a kezünkben és már használni is lehet, valamint a technika fordítottan is működik egy fegyvert vissza is lehet oda küldeni ahonnan megidéztük.
A technika másik felhasználási módja miatt kapta a nevét. Ebben az esetben több fegyverről beszélünk. A megfelelő chakra felhasználásával egy kapu jelenik meg melyből az idézett fegyverek markolatai látszanak ki, a használó és csakis a használó tudja ezeket kivenni vagy visszahelyezni. A megjelenő kapu nem is igazán kapu, olyan látványt nyújt mintha a tér a használó mögött meghajlana a kard markolatának felbukkanása helyén.
Itt a részletes leírás: (A saját jutsuk topicba tettem be ahol el lett fogadva és ezek a költségek lettek megállapítva)
Név: Geto no Babilon // Babilon kapuja
Típus: ninjutsu--> tér-idő jutsu
Fajta: Kiegészítő
Chakraszint:
- 5 fegyver: 200, C szint
- 10 fegyver: 300, B szint
- 20 fegyver: 500, A szint
- 50 fegyver: 850, S szint
Megkötések:
- Idéző technika ismerete
- Kenjutsu jártasság
Leírás: A technika maga a tér-idő jutsun azaz a Kuchiyose no Jutsun alapul, csak jelen esetben nem élőlényt idézünk meg hanem fegyvert, fegyvereket. A technika hasonlít Tenten tekercses fegyveridézésére, csak itt nincs szükség magára a hordozó tárgyra, a tekercsre. A fegyverek előre el vannak helyezve egy adott helyen és meg vannak jelölve a technikát használó chakrájával (mint ahogyan meg voltak jelölve a negyedik különleges Kunaiai is) ami azért szükséges, hogy az idézés során a fegyverek ne vesszenek el a chakraáramlásban és biztosan a megidézett helyen jelenjen meg az a fegyver/fegyverek amire szükség van.
Magyarán ezzel a technikával kardokat vagy más nagyobb fegyvereket lehet megidézni harc közben.
A technikát két módon lehet alkalmazni. Az egyik módja a használatra, ha csak egy fegyvert idézünk meg, ilyenkor a fegyver egyszerűen megjelenik a kezünkben és már használni is lehet, valamint a technika fordítottan is működik egy fegyvert vissza is lehet oda küldeni ahonnan megidéztük.
A technika másik felhasználási módja miatt kapta a nevét. Ebben az esetben több fegyverről beszélünk. A megfelelő chakra felhasználásával egy kapu jelenik meg melyből az idézett fegyverek markolatai látszanak ki, a használó és csakis a használó tudja ezeket kivenni vagy visszahelyezni. A megjelenő kapu nem is igazán kapu, olyan látványt nyújt mintha a tér a használó mögött meghajlana a kard markolatának felbukkanása helyén.
Huramino Saito- Játékos
- Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511
Re: Huramino Saito
Sai Kedd Május 17 2011, 19:13
A leírásból látom, már megint jó szigorú voltam xD Sebaj, a második, komolyabb, kapus részére még gyúrj egy hasonló hosszúságú görcsölészéssel, és akkor azt is elfogadom majd :3 *Sai ma (is) olyan kegyetlen* xD
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Huramino Saito
Huramino Saito Csüt. Aug. 04 2011, 18:21
Júliusi Jutsutanulás
A tanulandó technika:
Aikana Korlátja (Genkai no Aikana)
Aikana Hoshigaru egy híres kunoichi volt, aki Kenjutsut használt. De Genin kora óta egy saját Kenjutsu kifejlesztésén gondolkodott, és végül felnőtt Jouninként fejlesztette ki az akkor még csak Korlát néven ismert Jutsut, melynek lényege, hogy a kardba chakrát vezetve kell közelharcot vívni az ellenféllel. Igen ám, de itt még nem merül ki. A technika másik fontos jellemzője, hogy minden egyes csapás után, amit az ellenfél kivéd, az ő kardja fokozatosan elnehezedik és így gyengül az állóképessége, nem tudja már olyan gyorsan forgatni a kardot, mint eddig. A technikát Aikana megtanította a lányának, Ahinának, aki átnevezte a Jutsut Aikana Korlátjára.
Osztály: Támadó
Pontok: 50
Chakraszint: 300
A technika tanulásának időintervalluma: Saito kinevezése után - Sunagakurei geninek felvétele előt (ez az időtartamon is belül a Yuuken/Hiten stílus elsajátítása után)
Ott álltam az öreg bölcs előtt, aki büszkén nézett rám és a kezemben lévő hírhedt fegyverrel. Sikeresen teljesítettem azt az elvárást, miszerint a kardot, melyet az előző bölcs készített és forgatott, nekem is sikerült megpörgetnem, sőt nem is akárhogya, szinte egy külön harcstílust alakítottam ki hozzá menyétmesteremmel. A bölcs, miután gratulált, szinte azonnal megkért mindenkit, hogy hagyjuk magára, mert pihenni akar. Így nem volt más teendőm, mint fogni magam és új szerzeményemmel hazamenni, azonban volt egy kis bökkenő, mivel én nem tudtam alkalmazni a fordított idézést ezért meg kellett keresnem valakit aki tud. Azonnal gondolkozni kezdtem, hogy ki ismeri. Szépen sorban először Kenyuureire gondoltam, azonban ő nem ismeri ezt a technikát, a vén bölcsnek pihennie kell, Gemba és Gembo, hát róluk nem is tudok valami sokat, így csak a Kamatri család maradt hátra, amit viszont próbáltam mellőzni, hogy miért? Valószínű a szadista családanya miatt volt, akitől nem hogy csak én féltem de még maga a híres Kamatari is meghúzta a hátát ha róla volt szó. Nagyot sóhajtottam, majd lassan elkullogtam az otthonukhoz, ahol a család már lassacskán a vacsorához készülődött. Egyetlen esélyem a csendes menekülésre az volt, ha valahogyan suttyomban felhívom magamra Hiyayaka figyelmét. Magát a szituációt úgy kell elképzelni, hogy a házuk amiben éltek, az nem ért tovább a derekamnál, így a földre hasalva az ablakokat mellőzve kellett mozognom, mert igencsak feltűnő lenne az ha én elhaladnék előtte. Végül is úgy döntöttem, hogy megpróbálok benézni rajta, de csak szépen óvatosan és persze felkészülve a menekülésre ha észrevesznek. Szemem lassan az ablak szintjéhez ért, azonban amikor benéztem rajta, a kis fába épített házikóban nem volt senki sem. A következő pillanatban valaki felkiáltott és rögtön utána hatalmas becsapódást éreztem a gerincemnél, de nem is akármilyet, karmokat kincsitva landolt valaki a hátamon. Szinte azonnal felkiáltottam, majd a kezemet hátra kapva, jó erősen megragadtam azt a bizonyos menyétet aki rajtam volt, majd jó erősen nekivágtam a legközelebbi fának.
- Anyááád! Kiáltottam fel önkénytelenül is a fájdalom miatt. Ezek után öröm volt látni Hiyayaka arcát aki éppen felkenődött az egyik fa törzsére, viszont rögtön utána megpillantottam őt is. Őt kit nem nevezünk nevén, kit nem szabad nevén nevezni, még az utalásoknak is rossz vége van, de hogy megtudjátok ki az, most veszem a bátorságot és leírom. Az a bizonyos szadista családanya volt az, aki Hiyayaka édesanyja volt, valamint Kamatari felesége. Ott állt a fa leges legtetején lángoló, tűzben égő szemekkel, melyek egyenesen rám vetültek. - Öhöhö, szép jó estét?! Mondtam egy magacseppel a fejem felett és a következő kép amire emlékszem az az, hogy betuszkoltak valami apró épületbe ahol a Kamatari családdal kellett vacsoráznom. Nemleges választ nem adhattam, mert akkor élve nem jutottam volna ki az így is épp eléggé szoros épületből. A szadista családanya, de nevezzük egyszerűen csak Kamatariné-nak, büszkélkedve mesélte mindenkinek, hogy csakis az én kedvemért (milyen meglepő) kivételesen emberi ételt készített. Kicsit megkönnyebbültem eme kijelentés után, mert legbelül attól tartottam, hogy kukacokat meg miegyébb rovarokat kell ennem. Amint lerakta elém a tányért, azon hat darab gombóckával, először furcsán néztem a nőnemű lényre, amire felfigyelve, elmondta hogy mi a menü.
- Külön a te tiszteletedre készítettem el ezeket a Dangokat. Az a ribanc Temari volt az aki nálam próbálta bekedveskedni magát, az ő elmondása szerint ti Suna Dangonak hívjátok. Közölte velem, melyből két dolgot is megtudtam, egy: Temari még mindég nem a szíve csücske, kettő: ezek a valamik előttem, elvileg Suna Dangok. Félve hát, de megfogtam egyet, majd szépen lassan a számba tettem. Nem is tudom, hogyan gondoltam, hogy ízleni fog nekem. Amint bevettem a számba, szinte ugyanazzal a lendülettel kéreckedett volna ki onnan, de kínkeservesen, valahogyan lenyeltem az első golyót, mely majdnem felért egy harakirivel, és amint láttam, a család többi tagja is ugyan így volt a dologgal. Kiköpni, vagy nem megenni a dangot, felért egy halálos ítélettel. Arra még emlékszem, hogy a harmadikat is sikerült leszenvednem, viszont hogy mi történt a másik hárommal, az már rejtély marad, mert a harmadik golyó után, nemhogy a szervezetem, de az egész testem beadta a kulcsot.
Amikor ismét kinyitottam a szememet, már ismerős területen voltam, a levegő melegsége, az enyhe fuvallat és a talaj állaga, na meg a fogaim közötti recsegő érzés arra engedett következtetni, hogy visszatértem Sunagakureba. Amikor jobban körülnéztem, kiderült, hogy igazam volt, azonban nem otthon voltam, hanem a falu falain kívül, egy olyan területen, melyen közel s távol nem volt jele emberi életnek. - Már azt hittem sosem ébredsz fel... Bár nem mondom, engem is kiütött az a dango. Jutott el a fülembe egy ismerős hang, mely nemmásé volt mint Kamatarié. - Miért vagyunk a semmi közepén? Kérdezem, miközben feltápászkodok a talajról és közbe próbálom a számból kiköpdösni a homokszemcséket. Kamatari felvilágosított engem, hogy Kenyuurei megbízta egy feladattal, miszerint tanítsa meg nekem az egyik híres Kenjutsu technikát, méghozzá Aikana korlátját. A hír hallatán nagyot sóhajtottam, mert nemrég teljesen kimerítettem a chakrámat amikor a Yuukennel gyakoroltam és most megint tanulni? Azonban ki ne örülne egy új technikának, pláne ha híres is. Kellően be is lelkesedtem és megkezdtük magát az edzést. Először is szépen elmagyarázta nekem a technika lényegét, elvégre Kamatari nagyon is jól ismerte a technikát, mert riválisa Kenyuurei előszeretettel használta ellene. Chakrát vezetve a fegyverbe, minden egyes kardtalálkozással megnehezítjük ellenfelünk fegyverét. Érdekes és hasznos technikának álltam elébe és szinte azonnal el is kezdtem játszani a chakrámmal. Természetesen kellett egy ellenfél is, akin tesztelhetem az elért eredményeket és ezt a szerepet Kamatari töltötte be a kaszájával. Várakozásaim szerint történtek a dolgok, természetesen egyáltalán nem sikerült elsőre kivitelezni a technikát. Sóhajtottam egyet, belegondolva, hogy ez a jutsu ismét csak nem egy nap alatt tanulható technika lesz és milyen igazam lett. A jutsu tanulása nagyon sokáig elhúzódott, kerek négy napon keresztül gyakorlatoztunk, mire sikerült elérni a kívánt hatást. Kamatari rendkívüli segítség volt a tanulásba, minden egyes próbálkozásomkor elmondta mit miért tegyek és mit rontottam. A legendás kaszás menyét tudta a dolgát, és nagyon ügyelve a részletekre tanította meg nekem a jutsut.
//Sajnos ez a jutsu tanulás csak ennyire futotta. Nem tudtam jobban részletezni a tanulást, mert magához a technika leírásához is csak annyi van írva, hogy a fegyverbe vezetett chakra miatt történik a dolog.//
A tanulandó technika:
Aikana Korlátja (Genkai no Aikana)
Aikana Hoshigaru egy híres kunoichi volt, aki Kenjutsut használt. De Genin kora óta egy saját Kenjutsu kifejlesztésén gondolkodott, és végül felnőtt Jouninként fejlesztette ki az akkor még csak Korlát néven ismert Jutsut, melynek lényege, hogy a kardba chakrát vezetve kell közelharcot vívni az ellenféllel. Igen ám, de itt még nem merül ki. A technika másik fontos jellemzője, hogy minden egyes csapás után, amit az ellenfél kivéd, az ő kardja fokozatosan elnehezedik és így gyengül az állóképessége, nem tudja már olyan gyorsan forgatni a kardot, mint eddig. A technikát Aikana megtanította a lányának, Ahinának, aki átnevezte a Jutsut Aikana Korlátjára.
Osztály: Támadó
Pontok: 50
Chakraszint: 300
A technika tanulásának időintervalluma: Saito kinevezése után - Sunagakurei geninek felvétele előt (ez az időtartamon is belül a Yuuken/Hiten stílus elsajátítása után)
Ott álltam az öreg bölcs előtt, aki büszkén nézett rám és a kezemben lévő hírhedt fegyverrel. Sikeresen teljesítettem azt az elvárást, miszerint a kardot, melyet az előző bölcs készített és forgatott, nekem is sikerült megpörgetnem, sőt nem is akárhogya, szinte egy külön harcstílust alakítottam ki hozzá menyétmesteremmel. A bölcs, miután gratulált, szinte azonnal megkért mindenkit, hogy hagyjuk magára, mert pihenni akar. Így nem volt más teendőm, mint fogni magam és új szerzeményemmel hazamenni, azonban volt egy kis bökkenő, mivel én nem tudtam alkalmazni a fordított idézést ezért meg kellett keresnem valakit aki tud. Azonnal gondolkozni kezdtem, hogy ki ismeri. Szépen sorban először Kenyuureire gondoltam, azonban ő nem ismeri ezt a technikát, a vén bölcsnek pihennie kell, Gemba és Gembo, hát róluk nem is tudok valami sokat, így csak a Kamatri család maradt hátra, amit viszont próbáltam mellőzni, hogy miért? Valószínű a szadista családanya miatt volt, akitől nem hogy csak én féltem de még maga a híres Kamatari is meghúzta a hátát ha róla volt szó. Nagyot sóhajtottam, majd lassan elkullogtam az otthonukhoz, ahol a család már lassacskán a vacsorához készülődött. Egyetlen esélyem a csendes menekülésre az volt, ha valahogyan suttyomban felhívom magamra Hiyayaka figyelmét. Magát a szituációt úgy kell elképzelni, hogy a házuk amiben éltek, az nem ért tovább a derekamnál, így a földre hasalva az ablakokat mellőzve kellett mozognom, mert igencsak feltűnő lenne az ha én elhaladnék előtte. Végül is úgy döntöttem, hogy megpróbálok benézni rajta, de csak szépen óvatosan és persze felkészülve a menekülésre ha észrevesznek. Szemem lassan az ablak szintjéhez ért, azonban amikor benéztem rajta, a kis fába épített házikóban nem volt senki sem. A következő pillanatban valaki felkiáltott és rögtön utána hatalmas becsapódást éreztem a gerincemnél, de nem is akármilyet, karmokat kincsitva landolt valaki a hátamon. Szinte azonnal felkiáltottam, majd a kezemet hátra kapva, jó erősen megragadtam azt a bizonyos menyétet aki rajtam volt, majd jó erősen nekivágtam a legközelebbi fának.
- Anyááád! Kiáltottam fel önkénytelenül is a fájdalom miatt. Ezek után öröm volt látni Hiyayaka arcát aki éppen felkenődött az egyik fa törzsére, viszont rögtön utána megpillantottam őt is. Őt kit nem nevezünk nevén, kit nem szabad nevén nevezni, még az utalásoknak is rossz vége van, de hogy megtudjátok ki az, most veszem a bátorságot és leírom. Az a bizonyos szadista családanya volt az, aki Hiyayaka édesanyja volt, valamint Kamatari felesége. Ott állt a fa leges legtetején lángoló, tűzben égő szemekkel, melyek egyenesen rám vetültek. - Öhöhö, szép jó estét?! Mondtam egy magacseppel a fejem felett és a következő kép amire emlékszem az az, hogy betuszkoltak valami apró épületbe ahol a Kamatari családdal kellett vacsoráznom. Nemleges választ nem adhattam, mert akkor élve nem jutottam volna ki az így is épp eléggé szoros épületből. A szadista családanya, de nevezzük egyszerűen csak Kamatariné-nak, büszkélkedve mesélte mindenkinek, hogy csakis az én kedvemért (milyen meglepő) kivételesen emberi ételt készített. Kicsit megkönnyebbültem eme kijelentés után, mert legbelül attól tartottam, hogy kukacokat meg miegyébb rovarokat kell ennem. Amint lerakta elém a tányért, azon hat darab gombóckával, először furcsán néztem a nőnemű lényre, amire felfigyelve, elmondta hogy mi a menü.
- Külön a te tiszteletedre készítettem el ezeket a Dangokat. Az a ribanc Temari volt az aki nálam próbálta bekedveskedni magát, az ő elmondása szerint ti Suna Dangonak hívjátok. Közölte velem, melyből két dolgot is megtudtam, egy: Temari még mindég nem a szíve csücske, kettő: ezek a valamik előttem, elvileg Suna Dangok. Félve hát, de megfogtam egyet, majd szépen lassan a számba tettem. Nem is tudom, hogyan gondoltam, hogy ízleni fog nekem. Amint bevettem a számba, szinte ugyanazzal a lendülettel kéreckedett volna ki onnan, de kínkeservesen, valahogyan lenyeltem az első golyót, mely majdnem felért egy harakirivel, és amint láttam, a család többi tagja is ugyan így volt a dologgal. Kiköpni, vagy nem megenni a dangot, felért egy halálos ítélettel. Arra még emlékszem, hogy a harmadikat is sikerült leszenvednem, viszont hogy mi történt a másik hárommal, az már rejtély marad, mert a harmadik golyó után, nemhogy a szervezetem, de az egész testem beadta a kulcsot.
Amikor ismét kinyitottam a szememet, már ismerős területen voltam, a levegő melegsége, az enyhe fuvallat és a talaj állaga, na meg a fogaim közötti recsegő érzés arra engedett következtetni, hogy visszatértem Sunagakureba. Amikor jobban körülnéztem, kiderült, hogy igazam volt, azonban nem otthon voltam, hanem a falu falain kívül, egy olyan területen, melyen közel s távol nem volt jele emberi életnek. - Már azt hittem sosem ébredsz fel... Bár nem mondom, engem is kiütött az a dango. Jutott el a fülembe egy ismerős hang, mely nemmásé volt mint Kamatarié. - Miért vagyunk a semmi közepén? Kérdezem, miközben feltápászkodok a talajról és közbe próbálom a számból kiköpdösni a homokszemcséket. Kamatari felvilágosított engem, hogy Kenyuurei megbízta egy feladattal, miszerint tanítsa meg nekem az egyik híres Kenjutsu technikát, méghozzá Aikana korlátját. A hír hallatán nagyot sóhajtottam, mert nemrég teljesen kimerítettem a chakrámat amikor a Yuukennel gyakoroltam és most megint tanulni? Azonban ki ne örülne egy új technikának, pláne ha híres is. Kellően be is lelkesedtem és megkezdtük magát az edzést. Először is szépen elmagyarázta nekem a technika lényegét, elvégre Kamatari nagyon is jól ismerte a technikát, mert riválisa Kenyuurei előszeretettel használta ellene. Chakrát vezetve a fegyverbe, minden egyes kardtalálkozással megnehezítjük ellenfelünk fegyverét. Érdekes és hasznos technikának álltam elébe és szinte azonnal el is kezdtem játszani a chakrámmal. Természetesen kellett egy ellenfél is, akin tesztelhetem az elért eredményeket és ezt a szerepet Kamatari töltötte be a kaszájával. Várakozásaim szerint történtek a dolgok, természetesen egyáltalán nem sikerült elsőre kivitelezni a technikát. Sóhajtottam egyet, belegondolva, hogy ez a jutsu ismét csak nem egy nap alatt tanulható technika lesz és milyen igazam lett. A jutsu tanulása nagyon sokáig elhúzódott, kerek négy napon keresztül gyakorlatoztunk, mire sikerült elérni a kívánt hatást. Kamatari rendkívüli segítség volt a tanulásba, minden egyes próbálkozásomkor elmondta mit miért tegyek és mit rontottam. A legendás kaszás menyét tudta a dolgát, és nagyon ügyelve a részletekre tanította meg nekem a jutsut.
//Sajnos ez a jutsu tanulás csak ennyire futotta. Nem tudtam jobban részletezni a tanulást, mert magához a technika leírásához is csak annyi van írva, hogy a fegyverbe vezetett chakra miatt történik a dolog.//
Huramino Saito- Játékos
- Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511
Re: Huramino Saito
Hatake Kakashi(Inaktív) Kedd Aug. 09 2011, 12:08
Szerintem én sem tudtam volna, többet kihozni belőle. Kezdőszinten elsajátítottad a technikát. Gratulálok!
Hatake Kakashi(Inaktív)- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Pénz&Sárm
Re: Huramino Saito
Huramino Saito Pént. Szept. 02 2011, 19:07
Szeptemberi Jutsu tanulás
Tanulandó technika: Kuchiyose no Jutsu: Kirikirimai // Idéző technika: Örvénylés
Egy szél alapú idézés, melyhez a használó megidézi Kamatari-t a menyétet és a feladat többi részét már ő végzi el hatalmas szélroham kíséretében ront a célpontra sarlójával és általában kegyetlenül végez is vele.
Pont: 40
Megkötés: Idéző technika ismerete
Chakraszint: 200
Történetbe beépítése: A tanulás maga akkor történik amikor a menyétek falujára leselkedő veszélyt elhárítottam azzal, hogy kiiktattam azt a személyt aki meg a vén bölcs életére és erejére pályázott. Visszatértem Sunagakureba és megkaptam a Jounin kinevezést, amiért Temari úgy döntött, hogy megtanít egy technikát a sajátjai közül.
- Sensenpai, miért kellett kigyalogolnunk ide a sivatag kellős közepére? Nincs itt semmi más homokon és hatalmas sziklákon kívül... Faggatóztam, azonban a nő nem szólt egy szót sem csak magabiztosan sétált előre. Nem volt mit tennem, követtem őt csendben, legalábbis nem szólaltam meg, de fejemben csak úgy kavarogtak a gondolatok. Perverz gondolataimnak nem tudtam gátat szabni, de persze az is eszembe jutott, hogy valami új küldetést akar rám sózni, esetleg egy új Jounin fegyvert, de minden egyes gondolatom a körül forgott, hogy mit keresünk mit itt a sziklákkal teli sivatagban. Gondolkozásom közben Temari hirtelen megállt, amire felkaptam a tekintetem. Ő elmosolyodott, majd a kezét a földhöz csapva megidézett két menyétet, pontosabban azt a kettőt akiket a legjobban ismertem. Kamatari jelent meg előttem és a fia Hiyayaka, mindkettejüknél ott volt a kaszájuk, mire a mára már szokásosnak számító módon a fiatalabb menyét karait belefájta az arcomba, hogy szemtől szemben lehessünk. - Adjuk bele mindent Aibo! Jelentette ki a kis menyét, amit én értetlenül fugadtam. Kezemet az arcomhoz emeltem, majd megragadva a menyét grabancát, egyszerűen lependerítettem arról. - Nem rémlik, hogy társak lennénk. Mondtam neki viccelődve, majd komolyra fordítottam a szót és Temari felé fordultam aki elmagyarázta nekem, hogy mi is a helyzet pontosan. Végül kiderült a számomra, hogy azért jöttünk ilyen messze a falutól, mert tanítani akar nekem egy olyan technikát mely nagyon sokszor a hasznára vállt. A technikához kell egy menyét, ideálisabb esetben Kamatari aki végrehajtja ezt a technikát, azonban nem véletlenül lett megidézve a híres menyét fia, ő neki is meg kell tanulnia a technikát, hogy ketten hajthassuk végre azt Kamatari nélkül, elvégre ő Temari társa. Én sóhajtottam egy nagyot erre a dologra, hisz tudtam nem lesz könnyű dolgunk, de szerencsémre hogy mindketten, Hiyayaka és én is gyorsan fejlődjünk ezért párost cseréljünk. A tapasztalt egyén tanácsokkal tud ellátni minket a technika közben, hogy mit csinálunk jól és mit rosszul, így Temari Hiyayakával gyakorol, én pedig Kamatarival, de még mielőtt belevághattunk volna a dolgokba, megmutatták, hogy hogyan is nézne ki maga a jutsu. Kamatari hirtelen elszaladt messzire és amikor tisztes távolságba ért, Temari ráharapott az ujjára, végighúzta azt a legyezőjén, majd elkiáltotta magát. - Kuchiyose no Jutsu: Kirikirimai! Ezután lendített egyet a legyezőjével amint megjelent az imént elfutott Kamatari és a közelben lévő hatalmas sziklákat jácint könnyedséggel vágódtak fel, mintha csak szivacsok lettek volna. Leginkább azon csodálkoztam el, hogy milyen hatalmas területen képes pusztítani ez a jutsu. Hiyayakára néztem, majd elmosolyodtam. - Gondolom ez neked is új... tehát mindent bele... Aibo.
Gyorsan kinyújtóztattam elfáradt végtagjaimat, majd lelkesen ránéztem az idősebb menyétre. - És hogyan kezdünk neki? Tértem rá rögtön a lényegre és meg is kaptam rá a választ. - Egyenlőre egy dologgal fogunk foglalkozni, méghozzá a megfelelő szél létrehozásával. Én felmászok a legyeződre, majd te egy hatalmas szélvihart indítasz meg amibe NEM vezetsz bele chakrát, révén, hogy én is benne leszek. A technika erejét mi adjuk meg a kaszánkkal és a chakránkkal. A legnehezebb dolog az egész technikában az összhang. Jelentette ki a menyét, ahogyan utasított engem, hogy vegyem elő a legyezőmet. Nagyot sóhajtottam, majd elővettem Hanat, melyet szétnyitottam és vártam a következő utasítást. Közben egy gyors pillantást vetettem a mellettem lévő párosra és láttam, hogy ők is belekezdtek a gyakorlásba. - Gyerünk már... öregem. Lovagold meg az áramlatot! Kiáltozta Temari, miközben Hiyayaka a földről kaparta fel magát. Elmosolyodtam ezen a jeleneten, azonban nem sokáig mosolyogtam mert Kamatari a kaszája végével fejbe vágott. - Hé... ide kellene koncentrálnod nem gondolod? Förmedt rám a menyét jogosan. A legyezőmet a földközelébe emeltem amire Kamatari felpattant és körmeivel megkapaszkodott. Megemeltem őt a legyezővel együtt, majd egy erős szelet indítottam meg, remélve hogy minden jól fog sikerülni, persze ez sosem így van. Kamatari egyszerűen leesett a legyezőről, majd ismét rám kiáltott. - Mit gondolsz miért mondtam, hogy az összhang a legfontosabb? Tudnod kell mikor mire készülök, irányítanod kell engem a szeleddel, hogy repülhessek és én mindent elpusztítok ami az utamba kerül. Közölte velem, ahogyan ismét felpattant a legyezőre. Az edzés több napon keresztül folyt, bár érezni lehetett a fejlődést mind nálam mind Hiyayakánál. Mindketten egyre ügyesebbek lettünk és kezdtünk ráhangolódni a partnerünkre. Nekem már sikerült elérnem, hogy Kamatari elrepüljön a legelső akadályig, ahogyan Hiyayaka is megtanulta lovagolni az áramlatot, azonban neki annyival több feladata volt, hogy neki a szél elemű chakrájával a kaszájában fel is kellett aprítania azt. Tehát megállapíthattam, hogy kettőnk közül neki kellett a legtöbbet csinálnia. Az edzés folytatódott hosszú napokon keresztül míg végül mindkettőnknek sikerült végrehajtani a technikát a partnerünkkel, tehát eljött az ideje, hogy immáron én és Hiyayaka is megcsináljuk, csak az összhangot kellett megteremteni, ami hát hogy is mondjam, nehéz volt vele. Teljesen más jellem volt mint az apja Kamatari, sokkal inkább hasonlított az anyjára, aki a színem előtt csak úgy simán lecafkázta Temarit.
- Rendben, akkor figyelj... Szállj fel a legyezőre és amit készen vagy belevágunk. Jelentettem ki, ahogyan odatartottam a legyezőt a fiatal menyétnek, aki fel is szált, ám a bajok akkor kezdődtek amikor belevágtunk volna. Meglendítettem a legyezőt, amiről Hiyayaka úgy repült le mintha egy darab lufi lenne. Végül arccal a földön landolt és természetesen ez az én hibámból történt, legalábbis Hiyayaka szerint. Heves vita alakult ki már azon is, hogy miért úgy mozgatom a legyezőt ahogy, végül annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a két "veteránnak" kellett közbelépnie. Temari elővette a legyezőjét, vele egyetemben Kamatari a sarlóját, majd én a legyezőből kaptam egy jókorát a fejemre, míg Hiyayaka a sarló életlen részével. - Értjük, értjük! Hangzott el a mondat sztereóban egyszerre a szánkból, majd újra megpróbáltuk a technikát. Az apró menyét felpattant a legyezőre, amit én meg is lengettem és létrehoztam egy hatalmas fuvallatot, akkorát amilyet eddig még nem csináltam. Hiyayaka azonnal "felült" az áramlatra, én pedig próbáltam irányítani, hogy a levegőben maradjon és eltalálja a célpontot. A végeredmény meglepő volt, majdhogynem úgy sikerült kivitelezni a technikát, ahogyan Temari és Kamatari is csinálták. A hatalmas sziklák úgy hulltak alá mintha nem is lett volna lábuk, vagy kapcsolatuk a talajjal. Amikor a menyét odaért hozzám én a tenyeremet nyújtottam felé.
- Ezaz! Megcsináltuk. Kiáltottam fel örömömben, és a társam se tett másképp, ő is ujjongott. Temari lassan odasétált hozzán mosollyal az arcán, majd megkopogtatta a fejemet. - Mintha elfeledkeztetek volna valamiről nem rémlik? A jutsut egy idézéssel kezdtem. Tehát rajta lássatok neki. Nagyot sóhajtottam ezen a kijelentésen majd Hiyayakára néztem aki vette a lapot, majd ő maga is elfutott messzire. Nemszívesen csináltam az idézést, mert ahhoz, hogy létrejöhessen vér szükséges melyet általában az ujjunkból nyerünk. Saját magunknak kell ezzel felesleges fájdalmat okozni, de nem volt más választásom. Ráharaptam az ujjamra, majd felkentem azt a legyezőre és felkiáltottam.
- Kuchiyose no Jutsu: Kirikirimai // Idéző technika: Örvénylés! A technikát végül sikeresen végre tudtuk hajtani ketten Hiyayakával és ezzel ismét bővült a jutsujaim száma valamint a kapcsolatom is megerősödött Kamatari fiával.
Tanulandó technika: Kuchiyose no Jutsu: Kirikirimai // Idéző technika: Örvénylés
Egy szél alapú idézés, melyhez a használó megidézi Kamatari-t a menyétet és a feladat többi részét már ő végzi el hatalmas szélroham kíséretében ront a célpontra sarlójával és általában kegyetlenül végez is vele.
Pont: 40
Megkötés: Idéző technika ismerete
Chakraszint: 200
Történetbe beépítése: A tanulás maga akkor történik amikor a menyétek falujára leselkedő veszélyt elhárítottam azzal, hogy kiiktattam azt a személyt aki meg a vén bölcs életére és erejére pályázott. Visszatértem Sunagakureba és megkaptam a Jounin kinevezést, amiért Temari úgy döntött, hogy megtanít egy technikát a sajátjai közül.
- Sensenpai, miért kellett kigyalogolnunk ide a sivatag kellős közepére? Nincs itt semmi más homokon és hatalmas sziklákon kívül... Faggatóztam, azonban a nő nem szólt egy szót sem csak magabiztosan sétált előre. Nem volt mit tennem, követtem őt csendben, legalábbis nem szólaltam meg, de fejemben csak úgy kavarogtak a gondolatok. Perverz gondolataimnak nem tudtam gátat szabni, de persze az is eszembe jutott, hogy valami új küldetést akar rám sózni, esetleg egy új Jounin fegyvert, de minden egyes gondolatom a körül forgott, hogy mit keresünk mit itt a sziklákkal teli sivatagban. Gondolkozásom közben Temari hirtelen megállt, amire felkaptam a tekintetem. Ő elmosolyodott, majd a kezét a földhöz csapva megidézett két menyétet, pontosabban azt a kettőt akiket a legjobban ismertem. Kamatari jelent meg előttem és a fia Hiyayaka, mindkettejüknél ott volt a kaszájuk, mire a mára már szokásosnak számító módon a fiatalabb menyét karait belefájta az arcomba, hogy szemtől szemben lehessünk. - Adjuk bele mindent Aibo! Jelentette ki a kis menyét, amit én értetlenül fugadtam. Kezemet az arcomhoz emeltem, majd megragadva a menyét grabancát, egyszerűen lependerítettem arról. - Nem rémlik, hogy társak lennénk. Mondtam neki viccelődve, majd komolyra fordítottam a szót és Temari felé fordultam aki elmagyarázta nekem, hogy mi is a helyzet pontosan. Végül kiderült a számomra, hogy azért jöttünk ilyen messze a falutól, mert tanítani akar nekem egy olyan technikát mely nagyon sokszor a hasznára vállt. A technikához kell egy menyét, ideálisabb esetben Kamatari aki végrehajtja ezt a technikát, azonban nem véletlenül lett megidézve a híres menyét fia, ő neki is meg kell tanulnia a technikát, hogy ketten hajthassuk végre azt Kamatari nélkül, elvégre ő Temari társa. Én sóhajtottam egy nagyot erre a dologra, hisz tudtam nem lesz könnyű dolgunk, de szerencsémre hogy mindketten, Hiyayaka és én is gyorsan fejlődjünk ezért párost cseréljünk. A tapasztalt egyén tanácsokkal tud ellátni minket a technika közben, hogy mit csinálunk jól és mit rosszul, így Temari Hiyayakával gyakorol, én pedig Kamatarival, de még mielőtt belevághattunk volna a dolgokba, megmutatták, hogy hogyan is nézne ki maga a jutsu. Kamatari hirtelen elszaladt messzire és amikor tisztes távolságba ért, Temari ráharapott az ujjára, végighúzta azt a legyezőjén, majd elkiáltotta magát. - Kuchiyose no Jutsu: Kirikirimai! Ezután lendített egyet a legyezőjével amint megjelent az imént elfutott Kamatari és a közelben lévő hatalmas sziklákat jácint könnyedséggel vágódtak fel, mintha csak szivacsok lettek volna. Leginkább azon csodálkoztam el, hogy milyen hatalmas területen képes pusztítani ez a jutsu. Hiyayakára néztem, majd elmosolyodtam. - Gondolom ez neked is új... tehát mindent bele... Aibo.
Gyorsan kinyújtóztattam elfáradt végtagjaimat, majd lelkesen ránéztem az idősebb menyétre. - És hogyan kezdünk neki? Tértem rá rögtön a lényegre és meg is kaptam rá a választ. - Egyenlőre egy dologgal fogunk foglalkozni, méghozzá a megfelelő szél létrehozásával. Én felmászok a legyeződre, majd te egy hatalmas szélvihart indítasz meg amibe NEM vezetsz bele chakrát, révén, hogy én is benne leszek. A technika erejét mi adjuk meg a kaszánkkal és a chakránkkal. A legnehezebb dolog az egész technikában az összhang. Jelentette ki a menyét, ahogyan utasított engem, hogy vegyem elő a legyezőmet. Nagyot sóhajtottam, majd elővettem Hanat, melyet szétnyitottam és vártam a következő utasítást. Közben egy gyors pillantást vetettem a mellettem lévő párosra és láttam, hogy ők is belekezdtek a gyakorlásba. - Gyerünk már... öregem. Lovagold meg az áramlatot! Kiáltozta Temari, miközben Hiyayaka a földről kaparta fel magát. Elmosolyodtam ezen a jeleneten, azonban nem sokáig mosolyogtam mert Kamatari a kaszája végével fejbe vágott. - Hé... ide kellene koncentrálnod nem gondolod? Förmedt rám a menyét jogosan. A legyezőmet a földközelébe emeltem amire Kamatari felpattant és körmeivel megkapaszkodott. Megemeltem őt a legyezővel együtt, majd egy erős szelet indítottam meg, remélve hogy minden jól fog sikerülni, persze ez sosem így van. Kamatari egyszerűen leesett a legyezőről, majd ismét rám kiáltott. - Mit gondolsz miért mondtam, hogy az összhang a legfontosabb? Tudnod kell mikor mire készülök, irányítanod kell engem a szeleddel, hogy repülhessek és én mindent elpusztítok ami az utamba kerül. Közölte velem, ahogyan ismét felpattant a legyezőre. Az edzés több napon keresztül folyt, bár érezni lehetett a fejlődést mind nálam mind Hiyayakánál. Mindketten egyre ügyesebbek lettünk és kezdtünk ráhangolódni a partnerünkre. Nekem már sikerült elérnem, hogy Kamatari elrepüljön a legelső akadályig, ahogyan Hiyayaka is megtanulta lovagolni az áramlatot, azonban neki annyival több feladata volt, hogy neki a szél elemű chakrájával a kaszájában fel is kellett aprítania azt. Tehát megállapíthattam, hogy kettőnk közül neki kellett a legtöbbet csinálnia. Az edzés folytatódott hosszú napokon keresztül míg végül mindkettőnknek sikerült végrehajtani a technikát a partnerünkkel, tehát eljött az ideje, hogy immáron én és Hiyayaka is megcsináljuk, csak az összhangot kellett megteremteni, ami hát hogy is mondjam, nehéz volt vele. Teljesen más jellem volt mint az apja Kamatari, sokkal inkább hasonlított az anyjára, aki a színem előtt csak úgy simán lecafkázta Temarit.
- Rendben, akkor figyelj... Szállj fel a legyezőre és amit készen vagy belevágunk. Jelentettem ki, ahogyan odatartottam a legyezőt a fiatal menyétnek, aki fel is szált, ám a bajok akkor kezdődtek amikor belevágtunk volna. Meglendítettem a legyezőt, amiről Hiyayaka úgy repült le mintha egy darab lufi lenne. Végül arccal a földön landolt és természetesen ez az én hibámból történt, legalábbis Hiyayaka szerint. Heves vita alakult ki már azon is, hogy miért úgy mozgatom a legyezőt ahogy, végül annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a két "veteránnak" kellett közbelépnie. Temari elővette a legyezőjét, vele egyetemben Kamatari a sarlóját, majd én a legyezőből kaptam egy jókorát a fejemre, míg Hiyayaka a sarló életlen részével. - Értjük, értjük! Hangzott el a mondat sztereóban egyszerre a szánkból, majd újra megpróbáltuk a technikát. Az apró menyét felpattant a legyezőre, amit én meg is lengettem és létrehoztam egy hatalmas fuvallatot, akkorát amilyet eddig még nem csináltam. Hiyayaka azonnal "felült" az áramlatra, én pedig próbáltam irányítani, hogy a levegőben maradjon és eltalálja a célpontot. A végeredmény meglepő volt, majdhogynem úgy sikerült kivitelezni a technikát, ahogyan Temari és Kamatari is csinálták. A hatalmas sziklák úgy hulltak alá mintha nem is lett volna lábuk, vagy kapcsolatuk a talajjal. Amikor a menyét odaért hozzám én a tenyeremet nyújtottam felé.
- Ezaz! Megcsináltuk. Kiáltottam fel örömömben, és a társam se tett másképp, ő is ujjongott. Temari lassan odasétált hozzán mosollyal az arcán, majd megkopogtatta a fejemet. - Mintha elfeledkeztetek volna valamiről nem rémlik? A jutsut egy idézéssel kezdtem. Tehát rajta lássatok neki. Nagyot sóhajtottam ezen a kijelentésen majd Hiyayakára néztem aki vette a lapot, majd ő maga is elfutott messzire. Nemszívesen csináltam az idézést, mert ahhoz, hogy létrejöhessen vér szükséges melyet általában az ujjunkból nyerünk. Saját magunknak kell ezzel felesleges fájdalmat okozni, de nem volt más választásom. Ráharaptam az ujjamra, majd felkentem azt a legyezőre és felkiáltottam.
- Kuchiyose no Jutsu: Kirikirimai // Idéző technika: Örvénylés! A technikát végül sikeresen végre tudtuk hajtani ketten Hiyayakával és ezzel ismét bővült a jutsujaim száma valamint a kapcsolatom is megerősödött Kamatari fiával.
Huramino Saito- Játékos
- Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511
Re: Huramino Saito
Uzumaki Kushina Vas. Szept. 04 2011, 18:02
Nyaúúú~ci! A technika elsajátítva, használd szelesen, Cicafiú! 
Firka fel adatlapocskára.
(És ha nem gond, akkor szeretnék - itt is - gratulálni. Te Gundan Hős, teeee. Suki da yo van )
Chuuu~
Firka fel adatlapocskára. (És ha nem gond, akkor szeretnék - itt is - gratulálni. Te Gundan Hős, teeee
. Suki da yo van )Chuuu~
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Huramino Saito
Huramino Saito Kedd Nov. 08 2011, 13:37
Novemberi tanulás
Tanulandó technika: Fuuton: Daitoppa
Ezzel a Jutsuval egy nagy szélrobbanást lehet okozni a felhasználó közelségében, elég nagyot ahhoz, hogy szinte mindent arrébb lehessen lökni vele tisztes távolságba.
Magyar név: Szél Elem – Áttörés
Típus: Támadó
Besorolás: C rangú
Chakraszint: 175
Történetbe való beépítés: Maga a jutsu tanulása nem volt túlzottan sok idő, elvégre egy egyszerűbb fuuton technikáról beszélünk. A tanulás helye Konoha kiképzőterepe, időintervallum: geninjeimtől való elválás után és Kiyomival való találkozás előtt történik.
Több cél is vezérelt akkor amikor beléptem konohába, sok fő cél és még annál is több mellékes. A legelső dolog ami hajtott, természetesen most a nőnemű egyedeken kívül, az hogy megtaláljam Konoha legmagasabb pontját. Sokáig keresgéltem, míg meg nem láttam a távolban azokat a bizonyos arcokat, az arcokat melyek egy-egy hősét ábrázolták a falunak. Azonnal el is indultam feléjük, hogy végre felfedezhessem ezt a gyönyörű helyet. Tudni illik a magasból a legkönnyebb felmérni egy falut, főleg úgy, hogy végig is repülünk felette. Szerencsémre én pont eleget tudtam tenni eme feltételeknek és siklórepülésben Hana hátán felmérhetem a falut. Míg haladtam előre egyre céltudatosabban, a falu kiképzőterepén bukkantam fel ahol edzett pár genin és amikor megláttam őket, kíváncsi lettem, hogy mégis hogyan edzenek. Úgy mint anno mi Undertaker felügyelete alatt, vagy sokkal hálásabb módszerekkel. Leültem az egyik padra, majd alaposan végigmértem a srácokat, az egyik csoport éppen alapvető taijutsut tanult, a másik kunaiokkal gyakorolt. *Hmm... talán végre nekem is meg kellene tanulnom bánni a kunaial...* gondolkoztam el miközben egy magacsepp gördült végig a fejem fölött, hisz tudni illik kegyetlenül béna voltam kunai használatba, dobni egyáltalán nem tudtam őket, egyedül vágóeszközként volt a segítségemre, ezért is tartok magamnál csak egyetlen egy darab kunait. Míg elmélkedtem egy pukkanásra lettem figyelmes, na meg arra is, hogy éles karmok marnak bele az arcomba mindenhol. Egy szőrös csimbók "nőtt" a semmiből az arcomra, amitől egy kicsit ideges is lettem, mert az a szőrös valamit teljesen véletlenül ismertem.
- Anyááád! Kiáltottam fel hangosan, ahogyan egyszerűen letéptem az arcomról a menyétet, majd földhöz vágtam. A letépésnek hála jó pár hosszú vágás keletkezett az arcomon hála Hiyayaka apró mégis éles karmainak. - Ha még egyszer az arcomra mersz csimpaszkodni, a kardomra esküszöm, szőröstül bőröstül kifordítalak... Mondtam a menyétnek, aki mintha tudomást sem vett volna a kis fenyegetésemről, a szemebe nézett.
- A bölcs küldött engem. Azt mondta, hogy fejlődnöd kell, hogy kiállhass az utód ellen, így elküldtek engem, hogy megtanítsam az egyik olyan jutsut amit én is nemrég tanultam. Ezt figyeld meg! A kis menyét távolabb szaladt tőlem, majd magához híta azokat a genineket akik éppen a kunaial edzettek. - Srácok, álljatok körém öt méteres sugarú körbe, majd dobjatok meg mindannyian annyi kunaial amennyivel csak tudtok. Miközben Hiyayaka osztotta az információt a geninekkel, én addig ölbe tett kézzel érdeklődve vártam, hogy vajon mi fog kisülni ebből. A geninek egy szempillantás alatt feláltak, persze csak azután, hogy elfogadták azt a tányt, hogy éppen egy menyét beszél hozzájuk. A skacok, elővették kunaiaikat, majd egyszerre eldobták azokat a menyét felé. Szerencsétlen csórikám nem győzte kerülgetni őket, jobbra balra pattogott a dobófegyverek elől, nehogy eltalálja valamelyik. Én hangosan felnevettem, hisz nemsemmi látvány volt Hiyayaka kétségbeesett arca. - Tökkelütöttek, akkor dobjátok ha már felkészültem rá! Mondta miközben arcát vakargatta, látszott rajta, hogy kínosan érzi magát. Egy szempillantás alatt felállt hátsó lábaira és kihúzta magát akár az ember. - Kezdhetitek! Jelentette ki, mire az összes genin eldobta felé a kunaiait. Hiyayaka két irányba kitette kezét, majd felkiáltott. - Fuuton: Daitoppa!//Szél Elem – Áttörés Mire egy erősebb légáramlat indult meg felőle 360 fokban és könnyedén elsodort minden feléje érkező kunait. A fiatal geninek felcsodálkoztak, sőt még az én szemem is megrebbent egy pillanatra, hatalmas lehetőségeket láttam benne. Hiyayaka arcára egy elégedett vigyor ült és azzal a tipikus "na milyen volt?" tekintettel nézett rám. - Remek! Kezdjünk is neki. Lelkesedtem fel, és már készen is álltam a tanulásra. Az apró menyét, aki még szintén tanulófélben volt, gyorsan elmagyarázta a részleteket amitől meg is lepődtem egy kicsit. Magát a technikát könnyű kivitelezni, ez esett le nekem a dologból, de persze az elmélet különbözik a gyakorlattól. Én is felálltam a kiképzőterepen, majd chakrát koncentrálva először egy irányba, magam előtt próbáltam meg létrehozni azt a széllökést. Negyedik-ötödik alkalomra sikerült is magam előtt létrehozni a technikát, már csak az volt hátra, hogy kiterjesszem 360 fokban. Lényegében egyszerű szélmanipulálásról volt szó amibe nem helyezünk el vágó pengéket, ahelyett sűrűsítjük a levegőt, majd hirtelen indítjuk útjára. Egy röpke óra alatt sikerült kiviteleznem tökéletesen a technikát, már csak az volt hátra, hogy élesben is teszteljem. Én is felkértem a genineket, hogy segítsenek nekem ebben, akik persze nem hagyhatták ki az alkalmat, hogy élő célpontra dobhassanak, sőt még fogadásokat is kötöttek, hogyha valaki eltalál, akkor az lesz a "menő". Mi más tétje lehetne egy gyerekek között folyó fogadásnak mint a tisztelet. Mind nekifeszültek a feladatnak, majd amikor jeleztem nekik, eldobták a fegyvereiket. Szétraktam én is a kezeimet, majd felkiáltottam. - Fuuton: Daitoppa!//Szél Elem – Áttörés! és az összes dobófegyvert sikerült visszavernem, egy kivételével. Az egyik merészebb genin egy fuuma shurikent dobott felém, amit természetesen láttam, így nem esett nehezemre elkapni azt, majd egy gyors mozdulattal a gyerek mögött teremve visszaadtam neki az igencsak veszélyes tárgyat. - Szép dobás volt! Mosolyogtam rá a geninre, majd ott is hagytam őket, had gyakoroljanak tovább. A menyéttársamnak is megköszöntem a segítségét, majd miután eltűnt, tovább is indultam a célom felé, a nagy kőarcok irányába.
//Mivel egy egyszerűbb jutsuról van szó, ezért nem akartam kisregényt írni róla, remélem nem baj ''^^ //
Tanulandó technika: Fuuton: Daitoppa
Ezzel a Jutsuval egy nagy szélrobbanást lehet okozni a felhasználó közelségében, elég nagyot ahhoz, hogy szinte mindent arrébb lehessen lökni vele tisztes távolságba.
Magyar név: Szél Elem – Áttörés
Típus: Támadó
Besorolás: C rangú
Chakraszint: 175
Történetbe való beépítés: Maga a jutsu tanulása nem volt túlzottan sok idő, elvégre egy egyszerűbb fuuton technikáról beszélünk. A tanulás helye Konoha kiképzőterepe, időintervallum: geninjeimtől való elválás után és Kiyomival való találkozás előtt történik.
Több cél is vezérelt akkor amikor beléptem konohába, sok fő cél és még annál is több mellékes. A legelső dolog ami hajtott, természetesen most a nőnemű egyedeken kívül, az hogy megtaláljam Konoha legmagasabb pontját. Sokáig keresgéltem, míg meg nem láttam a távolban azokat a bizonyos arcokat, az arcokat melyek egy-egy hősét ábrázolták a falunak. Azonnal el is indultam feléjük, hogy végre felfedezhessem ezt a gyönyörű helyet. Tudni illik a magasból a legkönnyebb felmérni egy falut, főleg úgy, hogy végig is repülünk felette. Szerencsémre én pont eleget tudtam tenni eme feltételeknek és siklórepülésben Hana hátán felmérhetem a falut. Míg haladtam előre egyre céltudatosabban, a falu kiképzőterepén bukkantam fel ahol edzett pár genin és amikor megláttam őket, kíváncsi lettem, hogy mégis hogyan edzenek. Úgy mint anno mi Undertaker felügyelete alatt, vagy sokkal hálásabb módszerekkel. Leültem az egyik padra, majd alaposan végigmértem a srácokat, az egyik csoport éppen alapvető taijutsut tanult, a másik kunaiokkal gyakorolt. *Hmm... talán végre nekem is meg kellene tanulnom bánni a kunaial...* gondolkoztam el miközben egy magacsepp gördült végig a fejem fölött, hisz tudni illik kegyetlenül béna voltam kunai használatba, dobni egyáltalán nem tudtam őket, egyedül vágóeszközként volt a segítségemre, ezért is tartok magamnál csak egyetlen egy darab kunait. Míg elmélkedtem egy pukkanásra lettem figyelmes, na meg arra is, hogy éles karmok marnak bele az arcomba mindenhol. Egy szőrös csimbók "nőtt" a semmiből az arcomra, amitől egy kicsit ideges is lettem, mert az a szőrös valamit teljesen véletlenül ismertem.
- Anyááád! Kiáltottam fel hangosan, ahogyan egyszerűen letéptem az arcomról a menyétet, majd földhöz vágtam. A letépésnek hála jó pár hosszú vágás keletkezett az arcomon hála Hiyayaka apró mégis éles karmainak. - Ha még egyszer az arcomra mersz csimpaszkodni, a kardomra esküszöm, szőröstül bőröstül kifordítalak... Mondtam a menyétnek, aki mintha tudomást sem vett volna a kis fenyegetésemről, a szemebe nézett.
- A bölcs küldött engem. Azt mondta, hogy fejlődnöd kell, hogy kiállhass az utód ellen, így elküldtek engem, hogy megtanítsam az egyik olyan jutsut amit én is nemrég tanultam. Ezt figyeld meg! A kis menyét távolabb szaladt tőlem, majd magához híta azokat a genineket akik éppen a kunaial edzettek. - Srácok, álljatok körém öt méteres sugarú körbe, majd dobjatok meg mindannyian annyi kunaial amennyivel csak tudtok. Miközben Hiyayaka osztotta az információt a geninekkel, én addig ölbe tett kézzel érdeklődve vártam, hogy vajon mi fog kisülni ebből. A geninek egy szempillantás alatt feláltak, persze csak azután, hogy elfogadták azt a tányt, hogy éppen egy menyét beszél hozzájuk. A skacok, elővették kunaiaikat, majd egyszerre eldobták azokat a menyét felé. Szerencsétlen csórikám nem győzte kerülgetni őket, jobbra balra pattogott a dobófegyverek elől, nehogy eltalálja valamelyik. Én hangosan felnevettem, hisz nemsemmi látvány volt Hiyayaka kétségbeesett arca. - Tökkelütöttek, akkor dobjátok ha már felkészültem rá! Mondta miközben arcát vakargatta, látszott rajta, hogy kínosan érzi magát. Egy szempillantás alatt felállt hátsó lábaira és kihúzta magát akár az ember. - Kezdhetitek! Jelentette ki, mire az összes genin eldobta felé a kunaiait. Hiyayaka két irányba kitette kezét, majd felkiáltott. - Fuuton: Daitoppa!//Szél Elem – Áttörés Mire egy erősebb légáramlat indult meg felőle 360 fokban és könnyedén elsodort minden feléje érkező kunait. A fiatal geninek felcsodálkoztak, sőt még az én szemem is megrebbent egy pillanatra, hatalmas lehetőségeket láttam benne. Hiyayaka arcára egy elégedett vigyor ült és azzal a tipikus "na milyen volt?" tekintettel nézett rám. - Remek! Kezdjünk is neki. Lelkesedtem fel, és már készen is álltam a tanulásra. Az apró menyét, aki még szintén tanulófélben volt, gyorsan elmagyarázta a részleteket amitől meg is lepődtem egy kicsit. Magát a technikát könnyű kivitelezni, ez esett le nekem a dologból, de persze az elmélet különbözik a gyakorlattól. Én is felálltam a kiképzőterepen, majd chakrát koncentrálva először egy irányba, magam előtt próbáltam meg létrehozni azt a széllökést. Negyedik-ötödik alkalomra sikerült is magam előtt létrehozni a technikát, már csak az volt hátra, hogy kiterjesszem 360 fokban. Lényegében egyszerű szélmanipulálásról volt szó amibe nem helyezünk el vágó pengéket, ahelyett sűrűsítjük a levegőt, majd hirtelen indítjuk útjára. Egy röpke óra alatt sikerült kiviteleznem tökéletesen a technikát, már csak az volt hátra, hogy élesben is teszteljem. Én is felkértem a genineket, hogy segítsenek nekem ebben, akik persze nem hagyhatták ki az alkalmat, hogy élő célpontra dobhassanak, sőt még fogadásokat is kötöttek, hogyha valaki eltalál, akkor az lesz a "menő". Mi más tétje lehetne egy gyerekek között folyó fogadásnak mint a tisztelet. Mind nekifeszültek a feladatnak, majd amikor jeleztem nekik, eldobták a fegyvereiket. Szétraktam én is a kezeimet, majd felkiáltottam. - Fuuton: Daitoppa!//Szél Elem – Áttörés! és az összes dobófegyvert sikerült visszavernem, egy kivételével. Az egyik merészebb genin egy fuuma shurikent dobott felém, amit természetesen láttam, így nem esett nehezemre elkapni azt, majd egy gyors mozdulattal a gyerek mögött teremve visszaadtam neki az igencsak veszélyes tárgyat. - Szép dobás volt! Mosolyogtam rá a geninre, majd ott is hagytam őket, had gyakoroljanak tovább. A menyéttársamnak is megköszöntem a segítségét, majd miután eltűnt, tovább is indultam a célom felé, a nagy kőarcok irányába.
//Mivel egy egyszerűbb jutsuról van szó, ezért nem akartam kisregényt írni róla, remélem nem baj ''^^ //
Huramino Saito- Játékos
- Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Huramino Saito
Huramino Saito Pént. Júl. 13 2012, 12:16
Július tanulás
Tanulandó technika: Fuuryuudan no Jutsu // Szélsárkány jutsu
A használó Fuuton chakráját használva egy sárkány alakot formál. Majd jobb kezével intve a sárkány az áldozatra tör. A szájából nagy mennyiségú port köp ki. Ahogy kifújja az maga egy tornádó.
Pont: 50
Chakraszint: 290
Szint: A - (Engedély megvan rá Minatotól, hogy A szintű technikát tanuljak B szinten. Indok: a chakrám jóval több mint amennyi a technikához szükséges.)
Történetbe való beépítés: Helyszín a menyétek faluja, ahol is Saito azért van jelen, hogy Gaisuke Daizo nevű Kirigakurei shinobit beszervezze a Kami no Yuugen nevű szervezetbe. A beszervezés sikerrel járt és ezt követően kezdődik meg maga a tanulás a menyétek között Kamatakri segítségével.
- Mit gondolsz Hiyayaka, egész meggyőző tudok lenni ha akarok nem?! Dicsekedek az aprócska menyétnek aki csak vigyorogva igazat ad nekem, elvégre zseniális érveket sorakoztattam fel egy ellenséges falu shinobijának, hogy miért is érné meg csatlakozni a szervezethez mely a békét tartja a szeme előtt. A kulcsszó a béke, elvégre a legtöbb ember legyen az shinobi vagy civil, nem szeret háborúzni mert az hatalmas áldozatokkal jár. Egyszóval büszke voltam magamra, hogy a semmiből a sarkamra tudtam állni és meggyőzni a fiút, és ez nekem elég volt ahhoz, hogy egy újabb sikerélményt könyveljek el magamban, ám ekkor még mit sem tudtam az előttem álló megpróbáltatásból, mely Hiyayaka apjának személyében jött. Épphogy csak ki tudtam élvezni a sikerem gyümölcsét, máris egy hatalmas légáramlat tartott felém mely szinte azonnal leszedett a lábamról és több méteren át sodort magával.
- El vagy gyengülve! Hogy akarsz így Temari szemébe nézni, hogyha nem tudod rendesen kihasználni a benned lévő lehetőségeket? Az elmúlt pár hónapban nagyon ellustultál, de figyelmeztetlek, Akuma és a kis csapata még mindég fenyegetést jelent a számunkra, mint ahogy azt te is tapasztalhattad az elrablásod során, ám mégsem teszel semmit, hogy erősebb légy! Ordított rám erőteljesen az egyik fatetejéről Kamatari és egy újabb lökéshullámot indított meg felém, hogy bebizonyítsa állítását. A szél, melynek már maga a puszta sebessége is hatalmas fájdalmakat okoz, egyenesen felém tartott, ám ezúttal nem tétlenkedtem és kiálltam magamért. Egy szempillantás alatt előrántottam Hanát a hátamról nyitott legyező állapotban, majd megfeszítettem az izmaimat és chakrát gyűjtöttem a legyezőbe végül egy hatalmasat suhintottam fele. Az eredmény természetesen nem maradt el. Amikor a két különböző szél találkozott egymással, kioltották egymás lendületét, majd körözni kezdtek egymással ott ahol találkoztak és a magasba emelkedtek. A szél amit ketten keltettünk ahhoz vezetett, hogy egy csodálatos széljátéknak lehettem szemtanúja melyet csak a falevelek és az avar mozgásából követhettem, melyek kecsesen táncoltak egymás körül egyenesen az ég felé.
- Hoóóó! Tehát mégsem puhultál el tejesen... ezt örömmel látom, ám ha így folytatod, nem jutsz sehova! Gyere velem és megtanítom neked, hogy hogyan urald a szelek királyát! Pattant le hozzám a félszemű kaszás menyét, majd megindult kifelé a menyétek falujából. Nem igazán értettem azt amit mondott, főleg azt nem tudtam elképzelni, hogy mire gondol a szelek királya alatt. Nem igazán tehettem mást, így felálltam és követni kezdtem a furcsa ajánlatot tevőt, követni egyenesen ki a faluból a nagy rengetegbe ahol a fák olyan sűrűn állnak egymás mellett, hogy a fénynek alig van esélye eljutni a talajig, ebből kifolyólag, olyan hogy cserjenövény, nincsen pusztán az avar adja meg a vékonyka takarórétegét a földnek. Míg követtem az idősebb menyétet, azt vettem észre, hogy a fia, Hiyayaka is követ minket, hogy ő is láthassa mire gondolt az apja a szelek királya alatt, ám hamar ki kellett ábrándulnia.
- Menny vissza a faluba Hiyayaka! Szólj anyádnak, hogy pár napig a rengetegben fogunk edzeni! Nézett vissza fagyos tekintettel az öreg, mire az ifjú kaszahordozó hátán végigfutott a hideg és azonnal szedni kezdte a lábát visszafelé a faluba. Egyre inkább gondolkodóba estem, hogy mi lehet ez a szelek királya és miért olyan nagy szám, hogy még a saját fiúnak sem láthatja mind a technikát, mind az edzést.
Már-már közel három órája gyalogoltunk folyamatosan az erdőbe, fák törzsét kerülgetve, kisebb árkokat átugrálva amikoris egy egy nagyobb tisztásra értünk ki ahol régebben jól láthatóan fák álltak. Ezt onnan lehetett tudni, hogy az avar alatt amerre csak lépett az ember, lemetszett fák talpai álltak vesztegen, várva saját maguk lassú pusztulását. Kamatari ezen a tisztáson megállt, majd szembefordult velem. - Ez az a hely ahol eddig Temarival gyakoroltunk és tanultuk együtt a szél elemű technikákat több száz méteres maga a tisztás, ám régen itt fák álltak, csak a gyakorlás hatására "tűntek" el, és most itt az ideje, hogy te is nyomot hagyj ezen a tájon. Mondta ahogyan közelebb lépett hozzám és összetette a két tenyerét. Kíváncsi voltam, hogy mit fog mutatni nekem, ezért leguggoltam hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem azt amit csinál. Pár másodpercig jól láthatóan koncentrált, majd fokozatosan távolította el egymástól a tenyereit, egy bizonyos távolságig, ahol megállt és egy olyan dolgot láttam melyre sohasem gondoltam volna. Kamatari kezei között a szél összeállt és materializálódott, végül amikor elég sűrű lett, felvette egy sárkány alakját és formáját, mely kecsesen tekergőzött jobbra balra a két tenyér között. - Ez itt maga a szelek királya. Egy olyan technika mely a legerősebbek között szerepel és lehetetlen elkerülni. Motyogta büszkén, ahogy én hatalmasra tágult pupillákkal csodáltam a létrejött sárkányt, elvégre nem minden nap láthat az ember egy ilyen aranyos dolgot. Szinte az volt az első mozdulatom, hogy az ujjammal közelíteni kezdtem a sárkányhoz, hogy megfoghassam azt, vagy legalább megérinthessem, ám még mielőtt megtehettem volna, a menyét megszüntette a technikát, majd hatalmas hangerővel leordibált. - Te eszement hülye! Ha hozzá értél volna, akkor már siratva búcsúztatnád a jobb karodat! Förmedt rám, de én nem igazán értettem a dolgot, hisz olyan kicsi volt a sárkány, nem gondoltam volna hogy ilyen erős. Persze azt gondoltam magamban, hogy maga az igazi technika amit tanítani akar, az nem ilyen kis méretű, ez amolyan bemutató jelleggel hozta létre. Kamatari, hogy megmutassa a kis sárkány erejét, odasétált a hozzá legközelebb álló fához, majd újból megalkotta kezei között az apró, ám de veszélyes teremtményt. Vett egy mély levegőt, majd egy erőteljes mozdulattal szabadjára engedte a kezében lévő sárkányt, mely nehogy csak az előtte álló fára alkotott egy egyméteres átmérőjű kört, hanem mögötte több mint tíz fát ütött még át. - Uhh. Beleborzongok a gondolatba, hogy mi lett volna ha megérintem... Rázott ki a hideg, majd komolyra fordítottam a szót. - Szóval ez ha jól láttam egy összetett technika. A valódi mérete akkora lehet mint egy Kamaitachi, és ha jól láttam a "maketten" akkor a szájából is egy légörvényt fúj ki. A technikához magas szintű elemi manipuláció és magas koncentrációs készség kellesz, vagy különben a sárkány alakja nem fog összeállni. Fejtegetni próbáltam a jutsut amin Kamatari meglepődött, nem gondolta, hogy ilyen érett és komoly gondolkodással állok neki a jutsunak. Sokkal inkább azt gondolta, hogy mint egy friss genin az első napján, ujjongva fogok ugrálni, ám ezt a szintet már rég túlléptem, elvégre mégiscsak a Kazekage egyik különleges Jouninja vagyok.
- Igazad van. A magas szintű szél manipulációval nem lesz baj, mert láttam mire vagy képes, ezért sokkal inkább a koncentráció az amire rá kell feküdnünk, ám egyvalamiben tévedsz. Ez a technika egyáltalán nem akkora mint egy Kamaitachi, de ezt majd magad is meg fogod tapasztalni. Közölte velem mosolyogva, majd utasított, hogy leülve csináljam utána mindazt amit ő. Kamatari mozdulatlanul ült törökülésben a földön, miközben csukott szemmel koncentrált a benne lévő chakrára, majd anélkül, hogy akár a szemhéja megrebbent volna, egy kisebb légáramlat vette körbe őt és forgott körülötte. - Próbálj meg mozdulatlanul maradni és koncentrálj a benned lévő chakrára. Forgasd azt magadban, majd kieresztve azt vegyítsd a körülötted lévő levegővel és ne engedd távozni, ragadd meg és forgasd magad körül. Ha ezt meg tudod csinálni, akkor készen állsz a jutsu megtanulására. Nem is firtattam Kamatari szavait és követtem minden utasítását és megpróbáltam lemásolni. *Forgasd magadban a chakrát, érezd, hogy a véredben, a testedben van és körülölel téged. Áramoltasd ki a testedből, majd megragadva azt forgasd azt.* Ismételgettem magamban a műveletet, majd bátran nekiveselkedtem a dolognak. A chakrát nem volt nehéz kiáramoltatni magamból, ám kicsit sem ment mozdulatlanul a művelet, igazából már ezen a ponton éreztem, hogy nem lesz jó a dolog, de folytattam. A chakra elvegyült a körülöttem lévő levegőben, majd szél keletkezett belőle, de még mielőtt "megragadhattam" volna azt, szinte azonnal nagy lökéshullámmá gerjesztette saját magát és elsodort arról a helyről ahol ültem. - Érzem, nem lesz ez olyan könnyű, mint ahogyan az tűnik. Már maga a kiáramoltatás nehezen megy a nélkül, hogy kézpecsétet alkotnék, vagy akár megmozdulnék, de ha jól gondolom a neheze csak azután következik. A szelet igába hajtani, majd magam körül forgatni nem lesz egyszerű feladat... Elemeztem ki az első próbálkozásomat, melyet Kamatari végig helyeselve bólogatott. - De ha ez az ára, hogy megtanuljam a technikát, akkor ha beleszakadok is, de megcsinálom! Lelkesítettem magam, majd a földre vágódtam törökülésbe és ismét nekivágtam a gyakorlatnak.
Közel öt óra telt el azóta, hogy nekivágtam a jutsut megelőző gyakorlatnak és már kisebb eredményeket sikerült elérnem. Minden egyes próbálkozással sikerült csökkentenem a fölöslegesnek számító mozgásokat akkor amikor kiengedem magamból a forgatott chakrát és sikerült elérnem a közel rezzenéstelen állapotot, ám még mindég összeszorítom a szemöldököm amikor a manipulált chakra kiáramlik belőlem. Már éppen nekivágtam volna egy újabb chakramanipulációnak amikor hirtelen a testem elnehezült és elsötétült előttem a világ, mely eddig fényesen ragyogott. Amikor felébredtem a menyétek falujában ébredtem Kamatariék házában ahol a padlón fekve több lepedőt is alám borítva ápoltak. Amikor már kicsit is tudtam magamról, az volt az első, hogy megkérdeztem mi történt. Hiyayaka azonnal felpattant mellőlem, majd szokásának szentelve a mellkasomra ugrott, hogy a képembe bámulhasson, majd közölte, hogy túlzásba vittem a chakra áramoltatást és e miatt dőltem ki mint egy mázsás retardált fóka aki két lábon próbál járni.
~~ o ~~ o ~~ o ~~
- Szóval? Ott folytassuk ahol abbahagytunk, a kiáramoltatásnál? Kérdeztem rá a lényegre az erdő közepén, ahol az elmúlt napban gyakoroltunk. Szerencsémre a pár napos pihenő és a rendszeres étkezés hamar visszatöltötte a chakrámat, sőt azt is észrevettem, hogy a rizs az az étel ami a leginkább segíti a szervezetet felépülni egy ilyen kimerültség után. - Nem, a kiáramoltatásod már közel megfelelő, most már csak a koncentrációdra kell fektetni a hangsúlyt. Próbáld meg. Adta ki az utasítást Kamatari, majd eleget téve a kérésének a földre ültem, majd koncentrálni kezdtem. Kezeimet szorosan rátettem a térdeimre, szemeimet becsuktam, majd mozdulatlanul csakis önmagamba koncentráltam, hogy kihozhassam magamból a legjobbat. Amikor elérkezettnek éreztem az időt, kiengedtem magamból a chakrát, majd ezúttal megpróbáltam azt megfogni és magam köré utasítani, ám ez a kísérlet sem sikerült jobban mint a legelső. A szél megmakacsolta magát, majd métereken keresztül magával sodort a tisztáson.
- A probléma tényleg a koncentrációval van. Igaz megtanultál mozdulatlanul áramoltatni, viszont nem tudod az uralmad alá hajtani a szelet. Elmondom a titkát, hogy én hogyan tanultam meg ezt. Először is, amikor kiáramoltatod a chakrát, ne gondolj semmi másra csakis magadra és a chakrára. Képzeld el magad felülről, mintha csak egy fekete pont lennél egy fehér vásznon és próbáld meg elképzelni a fekete pont körül mozgó erőket. Adta a jó tanácsot a menyét, melyet végighallgatva először nem igazán értettem, de hát biztos tudja mit beszél ezért azt tettem amit mondott. Furcsa elképzelés volt magamat egy fekete ponthoz hasonlítani egy végeláthatatlan fehér vásznon, de amint megvolt a kép, belekezdtem a technikába. Erősen összpontosítottam magamra, vagyis a fekete pontra, majd amikor kieresztettem a chakrát, az vegyült a levegővel, ezzel léghullámot létrehozva, majd egyenesen felém indult meg, de amint elképzeltem, hogy a fekete pont körül mozog ez az erő, a szél megváltoztatta mozgási irányát, és megkerülve engem, elszáguldott mögöttem. Kamatarinak felcsillant a szeme, hisz szinte az első jó tanács után sikerült egy kisebbfajta előrelépést tennem a koncentráció terén, tehát kiderült, hogy nem vagyok teljesen reménytelen eset. Függetlenül attól, hogy sikerült ily módon mozgásra bírnom a szelet, még nem jelenti azt, hogy kész vagyok az edzéssel. További próbálkozások soraival feküdtem neki a gyakorlatnak, azonban jelentősebb haladást nem tudtam felmutatni már azon a napon és mivel a chakrám ismét a nullához közeledett, el kellett napolni dolgot. Napok teltek el ezzel a folyamattal és csak lassacskán haladtam előre, ám ha hetedik napon végre sikerült elérnem azt, hogy a szél amit gerjesztettem, forogjon és mindeközben teljes nyugalomban üljek egy helyben. Igaz nem tűnik nehéz feladatnak a dolog, ám legyező, kézpecsét vagy közvetítő nélkül az áramoltatás és irányítás rendkívül nehéz, de végül sikerült elérnem.
- Sikerült megcsinálnom amit kértél tőlem, fejlesztettem az chakra áramoltatásomat és a koncentrációt. Ha minden igaz, akkor most már a jutsu maga következik.- Tisztáztam a dolgot amire a menyét csak bólintott egyet, viszont nekem volt egy kérésem Kamatari felé ezzel kapcsolatban. - Ahhoz, hogy létre tudjam hozni a technikát, látnom kell teljes nagyságában ahhoz, hogy megközelítőleg gyakorolni tudjam a létrehozását. Megmutatnád nekem, hogy mekkorák az igazi méretei? Kértem meg a menyétet, aki a tarkóját vakargatta és látszólag zavarban volt.
- Ezzel van egy probléma... nem tudom létrehozni a jutsu teljes méretében, mert igaz megvan hozzá a kellő chakramennyiségem, viszont ninju állatként, a testem méreteiből és terhelhetősége miatt nem vagyok képes elegendő chakrát felszabadítani egyszerre a teljes méret létrehozásához. Amit tudok, az egyedül az amit neked mutattam. Mindezek ellenére tudom, hogy milyen maga a valódi technika és mekkora, így addig fogjuk gyakorolni amíg el nem éred az általam tapasztalt méreteket. Fűzte hozzá Kamatari, amitől szinte majdnem lementem hídba. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen akadályai, kritériumai is lehetnek egy jutsunak, valamint Kamatari a "legendás szélmágus" ne tudná létrehozni. Sóhajtottam egyet az új információk hallatán, majd kihúztam magam és felkészültem arra, hogy nekivágjak az igazi jutsu tanulásának, de még mielőtt belevághattam volna, Kamatari leállított.
- Túl sok chakrát használtál el a mai edzéssel. Menjünk haza, majd holnap folytatjuk. Utasított engem, amire köteles voltam hallgatni, így hát a nap többi részét a menyétekkel töltöttem.
Másnap korán reggel, rögtön a reggeli után kimentünk a tisztásra ahol eddig is gyakoroltunk, és nekivágtunk a szélsárkány létrehozásának, ám volt egy aprócska bökkenő a technikával, amit szóvá is tettem. - Ööö egyébként mi is a neve ennek a jutsunak?! A kérdés jogos volt, hisz még egyszer sem hangozz el a neve. - Fuuton: Fuuryuudan no Jutsu // Szél elem: Szélsárkány jutsu. Érkezett a válasz ami kicsit magától értetődő volt, de hát na... mégiscsak rá kellett kérdezni. Kamatari elmagyarázta nekem röviden tömören, hogy hogyan fog zajlani számomra a szélsárkány létrehozása a kezdeti fázisban. Először is ő maga létrehozza ismét a tenyerei között a jutsu miniatűr változatát, majd nekem azt át kell vennem tőle, irányítanom, kontrollálnom kell. Amint ez sikerül, chakrát beleforgatva meg kell növelnem a méretét mígnem elér a valódi alakját. Ismét egy hangzatos terv, de féltem egy kicsit a dologtól, elvégre ha valami balul sül el akkor én is úgy végzem mint a minap átlyukasztott fák egyike. Kamatari hamar létrehozta a sárkányt, majd magabiztosan nyújtotta felém, hogy vegyem át tőle. Kicsit ódzkodva de odanyúltam az apró kezei fölé és alá, hogy a tenyerem egymás felé néztek és megpróbáltam átérezni jutsu áramlását, a szél mozgását és ezután jött annak a kordában tartása. Amikor kinyitottam a szemem, azt vettem észre, hogy menyét keze már nincs is a sárkány körül, sőt mi több hátrébb is lépett ami azt jelentette, hogy sikeresen átvettem tőle a technikát. Ekkor láttam be, hogy a koncentrációs edzés mennyit segített nekem ebben a műveletben.
- Rendben, most töltsd meg szépen lassan chakrával, hogy növekedjen a mérete! Kiáltott rám a tanítóm, amire bólintottam egyet és neki is vágtam a dolognak. A tenyereimbe koncentráltam a chakrámat, majd onnan beleáramoltattam a sárkányba ami meglepő módon növekedésnek indult, ám másképp mint én azt elképzeltem. Arra számítottam, hogy egy ilyen masszív kialakítású jutsuhoz sok chakra kell, hogy egyáltalán növekedni kezdjem, azonban tévedtem. Alig hogy elkezdtem áramoltatni bele a chakrámat, a sárkány meglepő gyorsasággal kezdett el növekedni és már azok kaptam magam, hogy nem tudom akkorára tárni a karjaimat, hogy elférjen benne a jutsu. Ekkor egy pillanatra Kamatarira tekintettem, aki csak bólintott, hogy minden rendben van, így folytattam azt amibe belekezdtem, ám mivel a kezeim között nem fért el, a tenyereimet a magasba emeltem, és a fejem fölött folytattam a sárkány méretének növelését. Amikor már maga a jutsu túlnőtte az én méreteimet is és a hosszúsága lassan egy fával vetekedett, Kamatari leállította a folyamatot. Megszüntettem az elemi manipulációt és az áramoltatást, ennek köszönhetően a technika szépen lassan összeomlott a nélkül, hogy súlyos szélpengék szabadultak volna el.
- Miért állítottad le a technikát? Még tudtam volna folytatni a növelését. Érdeklődtem meg a dolgot, bár biztos meg volt a maga oka ennek a lépésnek is, mint ahogyan a többi edzésnek amit a jutsu elsajátítása előtt folytattunk. - Hát, hogy őszinte legyek, csak megéheztem. Vágta hozzá a fejemhez ezeket a szavakat, melyek úgy értek engem, mintha szavanként egy-egy tonnás kősziklát dobálgatnának rám. - Ez most komoooly?!!!! Már kezdtem azt hinni, hogy megint valami spirituális, mentálisan szugresszív tanácsot akarsz adni! Dobáltam a szavakat ide oda, habár a nagyja jelentését még magam sem tudtam pontosan, de ez most nem is volt lényeg. Sóhajtottam egy hatalmasat mint amikor valakitől elveszik a kedvenc játékát, majd leültünk enni.
- Egyébként mondtam neked, hogy ezt a tisztást Temari csinálta az egyik technikájával igaz? - Uhm! Bólintottam és csak nyögtem egyet, mivel tele volt a szám az előre elkészített szendvicsekkel. - De azt viszont már nem mondtam neked, hogy ezt a szélsárkány jutsut Temari még nem is látta, nem hogy alkalmazni tudná. Ha sikerül elsajátítanod a Fuuryuudant akkor bátran dicsekedhetsz majd neki ezzel, vagy akár le is nyűgözheted vele. Mondta a szemöldökét, miközben a könyökével bökdösött engem. - Miért akarnám lenyűgözni?! Ő mesterem, aki tanít engem és én tisztelem érte, ennyi az egész, nem kell nekem lenyűgöznöm őt. Kapkodtam a szavakat lányos zavaromba ami fel ért egy magas labdával. - Na persze, én meg az Uchihák vezére vagyok... Na de mindegy is, rád bízom, hogy mire fogod használni. Ezután a párbeszéd után néma csönd honolt végig míg a hasunkat tömtük, majd amint végeztünk az evéssel, újra nekiálltunk a jutsunak. - Vedd elő a legyeződet és kövesd az utasításaimat. Adta ki a parancsot, így elővettem Hanat, majd az egykezes tigris pecsétet felmutatva, az egyből kinyílt. - Rendben, most ugor olyan magasra amennyire csak tudsz. Nem igazán értettem, hogy ez miért fontos az edzés szempontjából, de nem volt mit tenni, olyan magasra ugrottam amennyire csak tudtam. Az ugrás egész jól sikerült, ugyanis a hatalmas fák lombkoronájáig sikerült ugranom, ám ami ezután következett, nagyon váratlanul ért. Egy hatalmas széllökés kapott el alulról mely belekapott a nyitott legyezőmbe, így az az ugrásom többszörösére repített fel magasan a fák fölé. Ha a magasságot meg kellene saccolnom, akkor azt mondanám olyan százötven méter magasba érhettem le a csúcspontot. Szinte egyből magam alá kaptam a legyezőt, így egyfajta lassú sikló ereszkedésbe kezdtem, de nem sokáig jutottam vele, mert Kamatari hirtelen a vállamon termett és adta a következő utasítást. - Képeld el az alakját a fejedben, hozd létre azt a legyezőben, összpontosíts annyi chakrát amennyit csak tudsz és ereszd szabadjára! Az utasítás egyértelmű volt, ezúttal magamnak kellett létrehoznom Fuuryuudant eredeti méretében. Vettem egy mély levegőt, s míg lassan siklottunk a levegőben, összegyűjtöttem és összpontosítottam a chakrámat. Amint beleadtam a chakrám és a tudásom legjavát, kikaptam magam alól a legyezőt és felkiáltottam. - Fuuryuudan no Jutsu // Szélsárkány jutsu! Ekkor egy hatalmasat csaptam a legyezővel és a hatás nem maradt el. Megjelent a sárkány a szemünk előtt, mely kecsesen tekergőzött és végtelen üvöltésének nyomán tornádók tömkelege jelent meg akárcsak az szelek királya. A méretei elképesztőek és egyszerre félelmetesek voltak, mintha egy igazi monstrum született volna meg a chakrámból, mely egyenesen az előttünk lévő erdős terület felé tartott és mindent elpusztított ami csak az útjába került. A sárkány hosszú perceken keresztül tombolt és aratott a tájon, annak formáját teljesen átrendezve. A levegőből jól látható volt, miután a technika lecsillapodott és abba maradt, hogy maga a az elpusztított terület kétszer akkora volt amint az a tisztás amit Temari csinált.
Amikor leérkeztünk a földre örömujjongásba kezdtem és azt hangoztattam, hogy elértem Temari szintjét, sőt talán túl is léptem azt egy kicsivel. Kamatari csak csóválta a fejét, miközben a fejem felett lebegő "egobuborékot" egy nyelvcsapással kilyukasztotta. - Temari a tisztást 11 éves korában csinálta. Igaz, hogy ő nem ismeri ezt a techinkát, de még nem vagy olyan jó mint ő. Hogy elérd a szintjét, keményen kell hajtanod a lustálkodás helyett. Mondta kacagó hangon, majd intette, ezzel jelezve, hogy menyünk vissza a menyétek falujába, ugyanis elértük azt a célunkat amiért ide jöttünk.
Huramino Saito- Játékos
- Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511
Re: Huramino Saito
Uzumaki Kushina Pént. Júl. 13 2012, 13:12
A tanulást elfogadom!
Igaz, találtam pár helyesírási és gépelési, valamint vesszőhasználati hibát, de ez már csak az esztétikai oldala a dolognak. Ezektől eltekintve egy jól felépített tanulást olvashattam a tolladból... akarom mondani; a billenytűkből.
Kushii
Igaz, találtam pár helyesírási és gépelési, valamint vesszőhasználati hibát, de ez már csak az esztétikai oldala a dolognak. Ezektől eltekintve egy jól felépített tanulást olvashattam a tolladból... akarom mondani; a billenytűkből.
Kushii
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Huramino Saito
Huramino Saito Hétf. Feb. 18 2013, 09:14
Februári Jutsutanulás
Jutsu neve: Fuuton: Tatsu no Oshigoto//Szél Elem - Metszőnyomás
Típus: Támadó
Besorolás: A rangú, fegyverhez kötött (Szél Legyező)
Pont: 50
Chakraszint: 300
Használója: Temari
Leírás: Ez a Kamaitachi no Jutsu legvégső formája, és egyben Temari legvégső Jutsuja. Mikor létrejön a Jutsu, nem történik semmi, csak egy kis idő múlva, hasonlóan Sasuke Kirinjéhez. Az égből mér csapást a kiszemelt áldozatára. Chakrát nem használ, hanem az időjárási viszonyokra hagyatkozik. Miután a viharfelhők létrehozzák a támadást, rögtön kicsaponganak, és a támadás folytatódik, amíg a vihar tart.
Megjegyzés: Karakterem ismeri a Kamaitachi összes formáját, így tökéletes lezárása lesz ez a technika a szél elemű technikáimnak, mivel ezzel a technikával valamint a saját technikáimmal megvan a 10 szél elemű technikám
- Sosem hittem volna, hogy a szél ilyen sok színben tud pompázni. Különleges és tiszta elem, mely bemocskolhatatlan, bármire is használják. Erejében megnyilvánul egy császár akarata, mely tiszteletreméltóan mégis halálosan csap el mindazokra kik alábecsülik erejét. Bármi is legyen, mindég is örülni fogok, hogy az ég ezzel az elemmel és ezzel a tanítóval áldott meg! Jelentettem ki ahogyan Temarira emeltem tekintetem, majd rögvest utána vissza a tájra, ahol tucatnyi hatalmas tornádó élte ki dühét s fennkölt vágyait. Jobbra balra cikáztak, ahogyan megállás nélkül mozogtak és keresztezték is egymás útját, belemarkolva a homokba, felkapva azt, s végül szétszórva azt az égen. Csak egy igazi Sunagakurei, csak egy igazi "szélidomító" érezheti, tudhatja a különbséget egy átlagos homokvihar és a művészi ninjutsuk között és az a két személy, kik egymás mellett álltak és nézték a vihar tombolását, pontosan ezen személyek közé tartoztak.
***
- Saito! Kelj fel, már rég kivilágosodott. Ha nem kelsz fel, lekésed a mai edzést! Kiáltott be a szobámba anyám, ahol én még javában az ágyamban húztam a lóbőrt, de félálom állapotomban még visszatudtam kiáltani. - Csak még öt percet! Hangom kómásabb volt mint a hajnali kakasé, s fejemet vissza is nyomtam a párnámra, hogy visszatérjek azon álmom közé, mely mostanra már mindennapossá vált nálam és gondolom nagyon be sem kell mutatnom, elég ha csak néhány kulcsszóban leírom. Víz, tengerpart, homok, napernyő, napolaj, lányok, mellek és nem is egy pár, hanem több is. Ki ne szeretne ilyen álmokat és a felkelést választaná helyette?! Nos a választ nem tudom, de Saito biztos nem tartozott azok közé aki megtagadja a kényeztetés eme apró formáját, így hát abból a bizonyos öt percből több mint másfél óra lett, de nem akármilyen másfél óra, hanem a legjobb! Amikor felkeltem könnyednek, s gondtalannak éreztem magam, aki kipihente minden apró csetlő botló baját, így hát nem volt más dolgom, mint bevetni az ágyat, felöltözni, majd kényelmesen megindulni reggelizni. Amikor kinyitottam a szobám ajtaját, mely pont a konyhára néz, Temarit pillantottam meg, aki az asztalnál ült, előtte pedig egy reggeli hevert. *Óhohó, csak nem rám várt a reggelivel? Esetleg ő maga készítette nekem? Minden esetre fantasztikusan indul ez a nap!* Gondoltam, ahogyan tettem pár lépést, de abban a percben tűz gyúlt az asztalnál ülő Kunoichi szemében és abban a pillanatban a reggelit, melyet a magaménak hittem, egy gyors mozdulattal nem hogy csak leseperte az asztalról, hanem egyenesen rám borította.
- Mégis mi a fenét gondoltál, hogy idáig alszol? Nem úgy volt, hogy ma edzünk?! Ahelyett, hogy a háborúra készülnél, itt húzod a lóbőrt! Kiáltozott velem, s látszólag elég dühös volt, ami érthető is, így nem szóltam semmit, csak hallgattam, bár mit is mondhattam volna, azt hogy épp egy tengerparttal és tucatnyi lánnyal álmodtam és amiatt inkább az alvást választottam?! Nem lett volna túl szerencsés, hisz szinte biztos, hogy helyben kinyiffantott volna. - Büntetésből nem reggelizel, hanem egyből elindulunk edzeni. Ezzel talán valamelyest behozzuk az elvesztegetett időt. Kegyetlen büntetés volt, mert ha valamit nagyon szerettem, a lányoktól eltekintve, az az evés volt.
- Na ne már! Adtam hangot nemtetszésemnek, ám a Kunoichi összehúzta szemöldökét és gyilkosan komoly pillantást vetett rám, melyből sugallt, hogy nem viccel. - Hay-hay, elmarad a reggeli, vettem! Mondtam sóhajtozva, majd megindultam az ajtó felé, hogy elindulhassunk a kiképzőterepre edzeni. Természetesen, ahogyan azt illik, az ajtónál előre engedtem Temarit, hisz ezt megköveteli az etikett is, és az is mutatja, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy amikor a Kunoichi kilépett előttem az ajtón, anyám utánam dobott egy pirítóst, miközben ujjait drukkolóan összefűzte. Mosolyogtam egyet ezen eseményen, majd én is átléptem az ajtó küszöbét számban a pirítóssal.
- Cél a kiképzőterep! Emeltem fel a kezemet és mutattam a terep irányába, ám a kunoichi kijavított és közölte, hogy a mai utunk célja nem a kiképzőterep lesz, hanem más. *Máshol fogunk gyakorolni mint a terep? Nem igazán értem, hogy mit akar, kivéve ha... kivéve ha!* Csillant fel a szemem, ám még nem akartam bemesélni magamnak a dolgot, mert nagyot koppantam volna, ha mégsem úgy történik. Mindazonáltal közel tíz percnyi út után elértük a falu főbejáratát, melyen Temari magabiztosan sétált át. *Kimegyünk a sivatagba! Ki fogunk menni a sivatagba, amit csakis egyetlen egy dolgot jelenthet, na jó kettőt mert az is benne van a pakliban, hogy leüt és elad egy emberkereskedőnek a ma történtek után, ám ami sokkal valószínűbb, hogy egy új jutsut fog megtanítani nekem!* Gondolataim csak úgy cikáztak és alig lehetett volna leütni, annyira örültem a dolognak, de hogy honnan vettem azt az ötletet, hogy ő most jutsut fog tanítani nekem? Egyszerű. Minden alkalommal amikor kimentünk a sivatagba, tanított nekem egy-egy jutsut, és azért ott tanította, mert ugye a faluban elég necces lenne egy metsző szélörvényt a szabadjára engedni. Igaz a kiképzőterep pont ezért van, de a terep felügyelője nem nagyon örül ha a tájat csak úgy átrendezgetjük kényünk kedvünk szerint. Lényeg ami lényeg, szó ami a szó, Temari a mai edzés alatt valami különlegeset fog mutatni, ami miatt az adrenalin szinte már az eget verdesi.
- Hmm, ez a hely tökéletes. Mondta, körülbelül fél órányi séta után. Körbenéztem ezen mondatára reagálva, hogy vajon ez miben különbözik a kiképzőtereptől és azt láttam, hogy semmit sem láttam a végtelen homoktengeren kívül. - Itt fogjuk tartani a mai edzést.- Mondta, miközben körülnézett, majd miután tekintete ismét rajtam állapodott meg, folytatta. - Már megtanítottam neked a jutsuim java részét és mindegyiket remekül tudod használni, ezért úgy gondolom, alkalmas vagy arra, hogy megtanítsam neked a legerősebb technikámat, de előtte...- mondta, ahogyan hátrébb ugrott tőlem és kinyitotta legyezőjét -...védd magad! Kiáltotta el magát, ahogyan csapott egyet legyezőjével, amivel egy hatalmas szélrohamot indított meg egyenesen felém. *Tehát igazam volt, mégiscsak jutsut akar tanítani nekem, de akkor miért támad rám?!* Gondolkozni nem nagyon volt időm, így előkaptam a hátamon lévő kardomat, majd egy határozott mozdulattal, na meg némi chakrával a felém tartó szelet kettévágtam. *Hehe, hasznos kis jutsu ez a Kazekiri//Szélnyírás. Na de lényeg ami lényeg, ha jutsut akar tanítani nekem, akkor miért akar harcolni velem? Ezzel csak lefáraszt chakraszintileg és a tanulás elcsúszik tőle. Na de mindegy is, majd csak alakul valahogy.* Gondolatom befejeztével, már érkezett a következő támadás ami két hatalmas, egymást követő tornádó képében materializálódott. *Ügyes, ha az egyiket ketté is vágom, akkor a másikba egyenesen telibe kap.* Ám volt nekem is megfelelő válaszom erre, ami nem más volt mint a futás. Természetesen a szélnél senki sem futhat gyorsabban, ám kellő távolságot kellett vennem attól a helytől ahol eddig álltam és robbanó jegyzeteket helyeztem el. A kezemben lévő kardot ezúttal kitártam legyező alakba, majd egy határozott mozdulattal megindítottam egy nagyobb szélrohamot. - Daikamaitachi no Jutsu//Metsző Ciklon Jutsu! Kiáltottam el magam, ahogyan a hatalmas, chakrával telített légörvény a robbanójegyzetek felé tartott, és felkapta azt. - Jibaku Fuda: Kassei (Robbanó Jegyzet: Aktiválás)! Kiáltottam el ismét magamat és eme két jutsu kombinációjából egy hatalmas lángoló tornádó jött létre, melynek útjában a közeledő két tornádó sem állhatott. Magyarázata nagyon egyszerű, sőt mondhatni az alapokhoz fűződik. A robbanójegyzetek, amiket a földön helyeztem el, felkapta az általam létrehozott Metsző Ciklon, és amikor aktiváltam a jegyzeteket, azok berobbantak, majd a szél jutsu hatására egy hatalmas lángörvény keletkezett, mely magába nyelte Temari két tornádóját is és tovább haladt a Kunoichi felé. A tűzörvény mely létrejött, hatalmas, mindent elsöprő erejű volt, melyet ritkán lát az ember, ezért kicsit aggódni is kezdtem, hogy nehogy pont egy edzésen pörköljem meg Temarit. - Ez vicces! Pont ilyen képet vágtál legutóbb is, amikor ezt a kombinációt vetetted be ellenem! De ha nem rémlik akkor sem sikerült! Lehetett hallani a lány hangját, aki nemes egyszerűséggel kettévágta a tűzörvényt, majd átsétált köztük, mintha semmiség lett volna.
- Mi az?! Úgy teszel mintha nem láttál volna elég Vákuum jutsut tőlem! Kacagott fel, ahogyan folytatta a támadást. Természetesen nem tehettem mást mint védekeztem védekeztem és védekeztem. Ezen védekezések többsége vagy kontra szél elemű jutsukból állt, vagy ugyan olyan, egymás kioltó technikákból.
- Nem igazán értem. Ha folyamatosan támadsz, abban mi a jutsu tanulás? Azt mondtad, hogy megtanítod a legerősebb technikádat, viszont most megállás nélkül indítod a szél... elemű... támadásaidat... Mondatomat már igencsak lassan fejeztem be, ugyanis elgondolkoztam, mégpedig azon, hogy Temari miért csak szél elemű támadásokat vet be ellenem, ha egyszer a képességeimet akarja felmérni. Megannyi más eszköze is volt erre a célra, ám ő csak a szél elemét használta. Ekkor a nő is leállt, ahogyan maga körül szétnézett.
- Tehát ennyire hülye lennél? Észre se vetted a környezeted változását? Kiáltott oda hozzám a kunoichi, és csak akkor vettem észre, hogy bár Temari leállt a támadásaival, a szél, a légmozgás jelentősen különbözött attól, mint amikor kijöttünk ide. Akkor sütött a nap, szélcsend volt, most meg a sötét felhők eltakarják az eget, a szél ide-oda dobálja a homokot. - Látom kezdesz rájönni. Szerinted miért van ez? Pusztán véletlenül alakult így az idő? Belegondoltál már abba, hogy mi lesz egy szél elemű jutsuval azután, hogy a szabadjára engedted? *Ha a szél elemet használjuk és szabadjára engedjük, akkor az eggyé válna a környezettel?!* Nagyon úgy tűnt, hogy a kettőnk harca csak arra sarkalta a természetet, hogy "ő is levezesse felgyülemlett feszültségét", s érinthetetlen kezeivel erősen belemarkoljon, egy-egy homokdűnébe, melyet szétszórt a levegőben. Mindeközben Temari leengedte védelmét, majd mellém sétált és tekintetét az égre szegezte.
- A jutsuink hatására, a természeti erők pattanásig feszültek. Bármelyik pillanatban kirobbanhatnak és az lesz a legvégső jutsu, egy szélroham mely minden képzeletet felülmúl.- tekintetét ekkor rám szegezte. - Sok chakrát használtam fel, hogy védekezzek ellened, így már nem bővelkedem belőle túlságosan. Hogy fogom így irányítani a jutsut? Kérdeztem tőle, amire csak elmosolyodott. - Ezt a szelet nem te hozod létre, hanem a természet. Ereje végighalad a testeden egy pillanatra, és ha méltónak talál rá, engedelmeskedik neked. Készülj fel, közeleg!- Kiáltotta el magát, ahogyan egy hatalmas robajlás hallatszott az égben, ahol a mozgó légáramlatok dühödt oroszlánokként vívtak egymással és karmaik találkozásakor létrejött a tökéletes vihar. - Itt jön! Vond az irányításod alá! Szelídítsd meg és mutasd meg neki, hogy ki az akinek ő szolgálnia kell! Kiáltotta el magát Temari, ahogyan sok idő már nem volt gondolkodni szavain, ugyanis egy keskeny légörvény közeledett felém az égből. Lehunytam szemeimet egy pillanatra, majd kinyitott legyezőmet az ég felé tartottam és visszaemlékeztem mindarra amit Temari tanított nekem eddig a szélről és annak szeszélyességéről. Vettem még egy utolsó mély levegőt és felkészültem a szél irányítására. Amikor a légörvény elérte a legyezőmet, nem állapodott meg ott, végighaladt a testemen, a fejem búbjától kezdve egészen a talpamig. Vicces és egyszerre hátborzongató érzés volt, ahogyan a szél hatására a testem minden apró részlete végigbizsergett, ám nem lehetett megfeledkezni, hogy hiába csak egy aprócska légörvény volt, ez a kulcsa a leghatalmasabb technikának. Így hát megragadtam legyezőmmel ezt a légörvényt, majd egy hatalmasat csapva vele, elkiáltottam magamat. - Fuuton: Tatsu no Oshigoto//Szél Elem - Metszőnyomás Ennek hatására az apró légörvény, melyet a legyezőmmel megszelídítettem, "parancsot adott" az égnek, a szélnek, mondván: Ideje mozgásba lendülni. Szinte abban a pillanatban, ahogyan csaptam a legyezőmmel, ahogyan kimondtam a technika nevét, az égből megannyi gigantikus mérettel rendelkező tornádó alakult ki, melyek ide-oda cikáztak a végtelen sivatagban, ám nem ez volt a legérdekesebb az egészben, hanem a pillanat amikor kinyitottam a szememet. A tornádók meglovagolták a végeláthatatlan homokdűnék folyamát, s homokszemcséket felkapva ragyogni kezdtek. Mintha tiszta gyémántokkal lettek volna tele a forgószelek, de még itt nem ért véget az attrakció. A forgószelek egészen az égig értek, ahol már az összegyülemlett gomoly felhők alját simogatták, csavargatták sőt néhány helyen ki is lyuggatták azt, melynek hatására a napfény átszökött és bevilágította a területet, melynek sugarai rávetültek a "tiszta gyémántként" tündöklő porszemekre, és mintha milliónyi apró prizma lett volna, úgy színezték be az eget, a tájat a szelet a földet, a hét legendás színnel.
Elképesztő és lenyűgöző látvány volt, melyet nem tapasztalhat meg az ember mindennap, de mégis a legvarázslatosabbá az tette a dolgot, hogy egy olyan nő mellett nézhettem végig mindezt, akire felnéztem, tisztelte és szerettem.
Huramino Saito- Játékos
- Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511
Re: Huramino Saito
Uchiha Itachi Szer. Feb. 20 2013, 12:58
A tanulást elfogadom, VISZONT szeretném ha legközelebb odafigyelnél ezekre az apró gépelési hibákra, mint a szavak végén lemaradt karakterek például. Rontják az összképet ha úgy maradnak. Esetleg tudom javasolni a wordöt ha nem használod, de talán a böngészőnek is van helyesírás ellenőrzője.
Viszont a végén az a kis leírás nagyon tetszett, én elképzeltem és nagyon jól nézett ki! Saito te színvonalasan írsz azóta amióta én itt vagyok, szeretném ha ezt a jó szokásodat meg is tartanád. Szép munka!
Viszont a végén az a kis leírás nagyon tetszett, én elképzeltem és nagyon jól nézett ki! Saito te színvonalasan írsz azóta amióta én itt vagyok, szeretném ha ezt a jó szokásodat meg is tartanád. Szép munka!
Uchiha Itachi- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Tanulások
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.