Kenta Koizumo

Időbeli elhelyezés: Konohagakurébe való letelepedés előtt pár héttel.
Célja: 'Kardforgatás alapjai' képesség megszerzése.
 
Kenta Koizumi, a 15 éves vándor shinobi már igencsak közel járt úticéljához, Avarrejtekhez. Oda igyekezett (kisebb-nagyobb köröket leírva) már azóta, mióta apja is meghalt. Nem tudott róla, hogy iwagakurei származású, csak annyit tudott, hogy a Tűz földjének határán, Amegakure felé született, egy régi bányászfaluban. Amikor megkapta az örökség gyanánt neki járó pénzt, szinte azonnal rendelt egy jó hírű helyi fegyverkovácstól egy ninjatót. Egyszer kiskorában apja mesélt neki a kardhasználó szamurájokról, akik nem aknázzák ki az elemi chakra manipulálásában rejlő képességeket, hanem kizárólag a kenjutsuk használatára építenek. Koizumi is szeretett volna kenjutsut használni, ezért vette a rövid kardot. Őszintén felnézett a szamurájokra, és nemes harcmodorukra. Ők nem fáradtak azzal, hogy chakrából mindenféle fölösleges vackokat formázzanak, sem hogy annak elemi természetét irányítsák. Az ő fegyverük csupán egy kard volt. Egy hideg, fenséges penge, amivel képesek voltak akár túlszárnyalni a ninják elemi művészetét. Az ifjú vándor szerint a ninjáknak is többet kéne foglalkozniuk egy-egy fegyvernem használatával - ha már egyszer annyifélét használnak. A kardot megvette, de nem vette elő. Nem volt rá oka, hiszen nem volt mit gyakorolnia, és edzőpartnere sem volt. Olykor-olykor próbaképpen csinált vele ugyan néhány vágást, de abból nem lehet tanulni. Ez a módszer korántsem szolgál annyi tapasztalattal, mint amit a lent leírt pár nap adott neki.
Vándorlása során Kentának sokat kellett nélkülöznie. Gyakran előfordult, hogy napokig ne evett vagy pihent. Most is épp ez volt a helyzet. Szinte már csak kóválygott az erdei ösvényen, olykor majdnem le is tért róla - az árokba, vagy egy bokorba.
~ Ideje volna megpihenni. ~ gondolta, és éppen ekkor felbukkant előtte egy kis tisztás. ~ De jó! ~ örvendezett. ~ Legalább aludni tudok. És ki tudja, talán még valami gyümölcsöt is találhatok. ~ azzal elindult a tisztás felé. Ott azonban már volt valaki. Egy fegyverekkel bőségesen megpakolt szamuráj pihengetett a fák árnyékában. Maga mellett feküdt a kardja, a fának támasztva állt lándzsája. Koizumi kezdetben óvatosan viselkedett. Csak a Kawarimi no Jutsu aktiválása után közelítette meg a tisztást.
"Nem zavar, ha én is itt táborozok le? Fáradt vagyok, és tovább már nem vinne el a lábam." - kérdezte a másik vándortól.
"Persze nyugodtan! Van itt hely elég, meg aztán ennél jobb hely nincsen a közelben ami alkalmas lenne a táborozásra. Gondolom régóta vándorolsz te is." - felelt a szamuráj, felnézve kardja felől, amit éppen elkezdte ápolni. Amikor azzal végzett, falatozni kezdett, miközben Kenta lepakolta a dolgait a tisztás kicsit távolabbi végében. A shinobit is megkínálta a magával hozott onigirivel és sült hallal. Pont jókor, hiszen a fiúnak már kopogott a szeme az éhségtől. A szamuráj adakozó kedvéből, és kettejük korántsem mérsékelt ételpusztításából Kenta arra következtetett, hogy azonos az úticéljuk. Étkezés közben kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak. Kiderült, hogy a szamuráj neve Gonza Sasano. Az étkezés végeztével Koizumi nekilátott fegyverei ápolásának. Hosszú időt szándékozott eltölteni azon a helyen, ezért volt bőven ideje. A fuuma shurikenekkel kezdte, majd a simákat vette górcső alá. A kunai-oknak nem volt szükségük gondozásra. A ninjato is előkerült a hüvelyéből - nagy nehezen. Már hosszú ideje nem vette elő a használója, pedig minőségi, erős pengéje volt. Nem is csodálkozott hát amikor meglátta, a fém feladta a korrózió ellen folytatott harcot, és rozsdabarna foltok mutatkoztak meg rajta. Az ápoláshoz szükséges olajat a szamurájtól kellett kérnie, aki adott neki egy keveset. Persze kardforgató szeme (mármint a szeme nem kardozik, az fura lenne, de minden bizonnyal ért a kardokhoz) rögtön kiszúrta az ápolatlan fegyvert, és kicsit húzta a száját. Meg is kérdezte, mennyire van otthon a ninja a kardforgatás világában. Kenta válaszolt, majd egy fához lépett, aminek karvastagságú ágát könnyedén lecsapta az immár fényesen csillogó ninjato.
"Amikor megvettem ezt a kardot, még jó ötletnek tűnt. Néha előveszem, nézegetem a pengéjét, ágakat vágok vele, de másra nem is nagyon használom. Te viszont szamurájként abszolút csak kenjutsukkal foglalkozol, igaz?" - kérdezte a szamurájt, aki igennel válaszolt, majd kis bemutatót tartott.
"Egy jó vágás nem csak azon múlik, hogy mennyire éles a kardod. A technika, a koncentráció, a pontosság és a sebesség. Ezek a legfontosabbak." - mondta Gonza. Ezután elővett egy bokkent és egy papírlapot (bokken=fakard). Feldobta a lapot a levegőbe és egy villámgyors vágással hajszálpontosan kettészelte. A bemutató lenyűgözte a fiút, és ő is elkezdett próbálkozni. Ennek láttán a szamuráj így szólt hozzá:
"Ha gondolod bevezetlek a kardvívás alapjaiba." - valószínűleg meglátta a shinobiban a fejlődési potenciált. A felajánlás előtt még egy igazi kenjutsut is bemutatott, ezzel Kentának semmi ellenvetése nem volt. Örült ennek a felajánlásnak.
Másnap el is kezdték az edzést. Az első feladat nem tűnt nehéznek: Kentának a bokkennel kellett a levegőt vagdosni, és közben a tisztás körül sétálni úgy, hogy egy könyvet kellett egyensúlyoznia a fején. A szamuráj jó tanárhoz híven mindent bemutatott. A bemutató után ledőlt egy fa alá, és onnan nézte a próbálkozó ninját.
~ Nem minden arany, ami fénylik, talán ide is illik ez a mondás. ~ gondolta Koizumi. Lépésekben haladt a gyakorlattal, a könyv egyensúlyozásával kezdte. Azonban ez még álló helyzetben sem volt egyszerű, a könyv billegett, és leesett. Hát még amikor elindult. Végül csak sikerült..megtenni három egész lépést. A könyv potyogott le rendületlenül, Kenta pedig megállíthatatlanul hajolgatott érte. Egyszer csak szemet szúrt neki a könyv címe:  '剣術の初歩', vagyis a 'Kenjutsu alapjai'.
~ Tehát végig ezzel a könyvvel a fejemen próbáltam rájönni, hogy kell csinálni. ~ bosszankodott, majd kinyitotta a könyvet. Vetett egy pillantást az első oldalra, és felcsillant a szeme. Leült a földre, és maga mellé tette a könyvet. Ezután néhány percig azon volt, hogy stabilizálja a légzését. Ellazította a végtagjait, és próbált semmire sem gondolni. Pár percig ült csendben, aztán felállt. Elindult, és simán sikerült neki a kör. Fokozatosan gyorsított tempóval haladt, merev háttal. Néhány kör után a kardmozdulatokat is elkezdte fokozatosan hozzáadni az egészhez. Végül teljesítette a kitartás próbáját.
A következő gyakorlatba némi pihenés után már bele is kezdhetett. A szamuráj három különböző méretű karikával ellátott botot szúrt le a földbe, majd gyorsan, sokszor átszúrta a köröket a bokkennel. Kentának ugyanezt kellett csinálnia, csakhogy minden hiba után húsz guggolás volt a büntetése. A legnagyobb karikával kezdte. Könnyű volt, csak két órája, és több ezer guggolása ment rá, de sikerült. Kicsit nehezítette a dolgát, hogy többször is kiütötte helyéről a botot. Még az edzés eleje felé a pálcát rosszul szúrta vissza, így a karika rossz magasságba került.
Akkor ezért nem sikerül már mióta. ~ mérgelődött. Megigazította a karikát, és folytatta az edzést. A bot körül már egészen fellazult a talaj, annyiszor sikerült kiütnie Koizuminak a botot a helyéről. Az első karika átszúrásához még csak kitartás kellett de a következő kettőnél cselhez folyamodhatott. Kihúzta a helyéről közepes karikával ellátott rudat, és átállította a középső elé úgy, hogy a két karika középpontja egy vonalban legyen. Röpke fél óra alatt elérte, hogy a lehető legpontosabban kicentizze egyszerre a két karika közepét. Igencsak elfáradt, de sikerült. A legkisebbel is hasonló volt a helyzet. Az edzés első napja ezzel véget is ért, lévén hogy nem volt több idő újabb gyakorlat elkezdésére. A napot mindkét táborozó meditálással zárta.
Másnap jó kis nyújtás után következhetett az újabb gyakorlat. Feltűnően sokat foglalkoztak a comb illetve a kar nyújtásával. A szamuráj jóindulatúan igyekezett legalább kicsit könnyíteni az edzésen ezzel a nyújtással, így Kentát nem zavarta az izomláza az előző napról emlékként és fájdalomként magával hozott guggolásokból. Az aznapi edzés a gyorsaságot, és némiképp a karizmot fejlesztette. Koizuminak egy megközelítőleg 8-10 kilós vasból készült bokkennel kellett minél gyorsabban a levegőt kaszabolnia. A gyakorlat veszélyes volt, mert ha Koizumi eltalálja a lábszárát vagy a fejét a karddal, az maradandó sérüléseket okozhatott volna. Szerencsére csak volna. Gonza valami "fontos elintéznivalóra" hivatkozva magára hagyta őt, és délig távol volt. Addig volt ideje a shinobinak a feladat végrehajtására. Kentának eleve olyan izomláza volt a tegnapi edzésétől, mintha egész éjjel egy szárazföldre húzott hajó pihengetett volna a combján, de nem törődött vele különösebben, igyekezett az edzésre fókuszálni. Hála a rengeteg fizikumnövelésnek (pl.: vándorlás alatti hegymászás) a ninja könnyedén felemelte a kardot, de stabilan megtartani már nem tudta. A súlypontja ugyanis kicsit ravaszul volt elhelyezve.
~ A kardot nehéz megtartani, viszont a végébe helyezett súlypont segít a forgatásban azzal, hogy nagyobb lendületet kölcsönöz a pengének. Kezdetben ez még hasznos lesz, de később már teljesen automatikussá válik a mozgás. Ráadásul gyakorlás közben fejlődik a kar, és a csukló, ami főleg hosszútávon lesz előnyös. ~ döbbent rá Koizumi. Ügyesen kihasználta a kard különlegességét, és sok gyakorlással csak megcsinálta. A szamurájt azzal fogadta, hogy a mező közepén állva eszméletlen sebességgel pörgette a kardot. Ezután azonban egy sokkal erőtpróbálóbb gyakorlat következett.
A szamuráj ugyanis visszaért - néhány hatalmas zsák bogyóval. A feladat nem volt más, mint a felé dobott bogyókat a bokkennel kivédeni, amik egyébként lédús, diónagyságú, narancssárga golyók voltak. Gonza rengeteg bogyót dobott felé, és gyorsan, az erőről nem is beszélve. Koizumit meglepte a szamuráj remek dobótechnikája. Itt is volt büntetés: minden találat után felüléseket kellett végeznie a shinobinak. Ez volt a legkorlátoltabb feladat, ugyanis a gyakorlás csak addig tarthatott, amíg volt a roninnak lőszere. Véletlenszerű helyekre érkeztek a lövedékek, és gyorsan, a shinobinak mégis sikerült teljesítenie a feladatot.
A következő, és egyben utolsó edzésmód volt a legnehezebb. Ez visszanyúlt  az egész kezdetéhez, a papír kettévágásához. Egy madzagról lógó átlyukasztott cetlit kellett Koizuminak a ninjatojával középen kettévágnia. Néhány füzetnyi lap állt csak a rendelkezésére, de ő megfogadta, hogy csak egy füzetet használ el.
~ Időzítés és koncentráció. A lap esetleg kilenghet, a tökéletes, mozdulatlan állapotát kell elkapni. Gyerünk! Nem kell sok, hogy sikerüljön. Megmutatom a szamurájnak, hogy egy füzet is elég! Nem fogom feladni, még ha holnapra sem sikerül. ~ biztatta magát. És kezdetben sajnos semmi jóval nem kecsegtetett az edzése. Már csak öt lap volt hátra az első füzetből, és Koizumi még mindig nem jutott többre az iménti találatánál. Legjobb esetben is csak a papír sarkait csonkolta. Újabb lapot tépett ki a füzetből. Már csak négy van hátra. Felerősítette, és lecsapott, de újra csak sarkot talált. ~ Három ~ gondolta, azzal kitépte a következő lapot. Újabb sarok, újabb csalódott nyögés.
~ Kettő ~ csapott le. Sarok.
~ Egy ~ folytatta. Ezúttal még csak el sem találta a lapot.
Az első füzet utolsó oldala következett. Pillanatig várt, majd lecsapott. A lapot a madzaggal együtt hasította ketté.
Tehát sikerült. Már csak az edzés lezárása következett, egy kardpárbaj. Ezt nem is szeretném részletezni, a link alatt olyan szépen leírtam..)
Az edzésnek tehát vége volt. Kenta elsajátította a kardforgatás alapjait, és ennek tudatában aludt el. A párbaj másnapján a szamuráj korán reggel felkelt, és összeszedelődzködött. A ninja követte a példáját. Gonza elmondta, merre van Konohagakure, és elindult valamerre az erdőben. Koizumi még egy ideig várt.
"Ég veled, Gonza, örülök hogy találkozhattunk. Köszönöm, hogy rám szántad ezt a néhány napot, ígérem, nem tetted fölöslegesen. Remélem, egyszer még találkozunk." - búcsúzott el a shinobi. Sokat köszönhetett a roninak, hiszen egy gyerekkori álmát segített megvalósítani - legalábbis elkezdték. Koizumi a kenjutsu útjára lépett. Olyan út volt ez, amit kevesen járnak a ninják közül, és ami a szokványosnál jóval nagyobb önfegyelmet igényel. Szüksége volt egy jó kardra, és sok edzésre. Ha már mindketten Konohában lesznek, szeretett volna még többet edzeni a szamurájjal, és elsajátítani azt a kenjutsut, amit a Vas földjéről származók használnak. Persze egyenlőre ezzel még nem foglalkozhatott. Gyenge volt még hozzá. Az elsődleges feladat tehát: erőt szerezni. Több erőt, mint amekkorára valaha is gondolt.
~ Avarrejtek megvár. Később majd beugrom. ~ gondolta, és elindult az ellenkező irányba.

// Ez a kaland, egy Szabad Játékban kijátszott közös játékon  alapul. Forrás: http://narutohun.niceboard.org/t2562-szabad-jatek-6 //

// Közbe rakok ide még egy vackot, de igazából csak azért, hogy kihasználhassam a hónapot //

Időbeli elhelyezés: Konohába érkezés előtt, de az előző kaland után.
Helyszín: messze a Tűz földjétől, valahol a Rizs földjének a határán.

A Rizs földjének rejtekfaluja, Otogakure volt az egyik olyan falu, amely közrejátszott a háború kirobbantásában. Viszonylag közel volt a Tűz országához, ezért Koizumo egy kicsivel erősebben őrzött határvidékre számított. Mivel az ottani kisebb erdőségekben a harcok akkor még nem voltak annyira intenzívek, Kenta ezektől a sűrű facsoportoktól várt némi nyugalmat, hiszen az utóbbi időkben nem igazán volt része ebben. Bár nem igazán látott a környéken hangjegyes fejpántot viselő shinobikat, nem félt egy esetleges támadástól, bár azért óvatos volt. Hála a végletekig fejlesztett shunshinjának bízott abban, hogy könnyűszerrel el tudott volna menekülni, de azért felállítot néhány egyszerűbb csapdát - már amennyire a nála lévő korlátozott számú felszerelések engedték. Ezután néhány órácskát pihent az árnyékban, majd elkezdett foglalkozni a fegyvereivel. Miután ezzel is kész volt, gyakorolta egy kicsit a nem rég tanult kardforgatást, majd összeütött egy kezdetleges kunyhót néhány lombos ágból, és korán lefeküdt aludni.
Nem aludt sokat, hajnalban kelt, és rögtön neki is látott a bemelegítésnek, majd egy kis erősítésnek. Főleg lábra gyúrt, nagy terve volt aznapra. Sokat gondolkodott már azon, hogy is fejleszthetné egyedül a képességeit, és hogy válhatna elég erőssé, hogy méltó lehessen a Hokage szolgálatára. Bár ez alapból nem szokott látszódni, hiszen jól titkolja az érzelmeit, mégis eszméletlenül izgatott volt. Nem is volt annál nagyobb vágya, mint hogy végre konohai genin lehessen.
~ Ha nem tudok ninjutsut tanulni, jó lesz helyette a taijutsu. ~ tervezgette magában a következő egy-két hét programját a fiú. A döntés szépen lassan körvonalazódott, míg végül az ifjú shinobi elhatározta magát. Az akrobatikai képességeit fogja fejleszteni. Először alap talajtorna gyakorlatokkal kezdett, amolyan speciális bemelegítésként (pl.: bukfenc, fejálás, kézállás, meg ilyen egyszerűbb dolgok). Ezek a gyakorlatok könnyen mentek, hiszen még néhai szüleivel gyakorolta őket. Ezután azonban kicsit nehezebb mozdulatokat kezdett. A napját a hátrabukfenc-kiszúrásnak akarta szentelni. Sima hátrabukfencet már tudott, de a kiszúrással meggyűlt a baja. Először mindig rosszul támasztotta meg magát a csuklójával, így - bár maga a kiszúrás sikerült - a mozdulat egy külső szemlélő szemszögéből nézve valószínűleg nagyon ronda lehetett. A leérkezés után a csuklóiban érzett intenzív zsibbadásról nem is beszélve, ugyanis a kiszúrás nagyon ferdén csinálta, és ez egy csöppet túlterhelte az ízületeit. Koizumonak máshogy kellett próbálkoznia. Először fordított irányba kezdte el csinálni a mozdulatot, vagyis állásból előreugrott, kézenállásba érkezett, és onnan mutatott be egy szimpla bukfencet. A tisztás füve és talaja puha volt, de még így is fájdalmas volt egy kicsit a leérkezés. Koizumo nem csinálta volna még ezt betonon - egyelőre. Pár kínkeserves ismétlés után Kenta eltalálta a megfelelő szöget, amibe csuklóját kell a kiszúrásnál beállítania. Azonban mikor megpróbálta a rendes hátrabukfences verziót, éles fájdalom nyilalt a bal csuklójába.
- "Áááááu!!" - ordított fel Koizumo, majd hirtelen észbe kapott, és elhallgatott. ~ Ez most nagyon meggondolatlan volt tőlem. Én idióta.. ~ korholta magát csöndben. ~ Igaz, hogy egyik szövetségnek sem vagyok tagja, de Otogakure minden idegenre ellenségesen tekint. Tehát úgy is mondhatjuk, ez egy ellenséges terület. Ha itt felhívom magamra a figyelmet, nekem bizony lőttek. Nem szólalhatok meg hangosan, ki tudja, mire számítsak egy hang ninjától. ~ gondolkodott, majd folytatta a gyakorlatsort. Illetve folytatta volna, de a csuklója kicsit sajgott, és pont olyan módon fájt, amit Koizumo a legjobban utált. A bal csuklójában az idegek pulzálva küldték az újabb és újabb jeleket a fiú agyának, miszerint nem volt jó ötlet bal kezével egy igencsak csúszós, mohás fadarabra támaszkodni.
~ Ez így nem túl jó, még kötszer sincs nálam. Most mi legyen? ~ meredt sajgó csuklójára a shinobi. Muszáj volt pihennie egy kicsit. A hiba kicsit csalódottá tette, elvégre Koizumo olyan ember volt, aki ritkán hibázik. Rögtönöznie kellett a húzódással kapcsolatban. Nem volt nála semmi használható, ezért kénytelen volt az anyatermészethez fordulni. A közelben található nagy levelekből és erős virágszárakból ideiglenes vizes borogatást ütött össze a közelben lévő forrás kristálytiszta vizét is használva. Ezután ledőlt egy kicsit aludni. Álmában egy farkas jelent meg neki, aki beszélt hozzá. Néhány jó tanácsot adott a fiúnak, majd mancsát a sérült csuklóhoz érintette, amiről lehullott a borogatás, és gyorsan elkezdett gyógyulni.
Másnap reggel Koizumo arra ébredt, hogy reccsenést hallott az erdőből. Villámgyorsan a mellette fekvő ninjatoért nyúlt, és egy kunait is elővett. A tisztás közepére ugrott, és néhány percig feszülten figyelt, hátha hall még valami zajt. Lepillantott a kunait tartó bal kezére, ami érdekes módon már nem fájt, és a borogatás sem volt rajta.
~ Érdekes. Talán nem álmodtam volna? Mindegy, a lényeg az, hogy máris tudok edzeni.
Visszament a kis "kunyhójához", és lerakta a fegyvereit. Bemelegített, nyújtott, kicsit erősített, pont úgy, ahogy szokott. Ezután újra belekezdett a tegnapi mozdulat gyakorlásába. Hamar sikerült megcsinálnia, és még chakrát sem használt. Egy-két óra gyakorlás után a kézenállásból már úgy tudott elrugaszkodni, hogy két méterrel arrébb ért csak a földre. Chakrahasználattal ötvözve ez igencsak hatásos menekülő mozdulat lehet közelharcban.
A következő mozdulatba még ebéd előtt belekezdett. Ez a flick volt. A flick lényegében egy kézenállásból való továbbfordulás, aminek a végén a kiinduló helyzetbe érkezünk, csakhogy néhány méterrel arrébb. A kézenállás már ment, de átfordulni sokkal nehezebb. Ha nincs meg a kellő lendület, könnyedén a hátunkra eshetünk, így megsérülhet a gerincünk. Koizumo először csak sima kézenállásokat csinált, majd elkezdett kézenállás közben rugózni, hogy ezzel edzze az izmait az elrugaszkodásra. Óvatosabb volt, mint előző nap, nem akart újra megsérülni, elvégre azzal csak időt pazarolna. Kis gyakorlás és felkészülés után már úgy érezte, menni fog. Nekirugaszkodott élete első igazi flickjének. A lendület nem volt tökéletes, de Kenta végül nem ütötte meg a gerincét, nagyjából hídba érkezett. Ez azonban kevés volt, harcban ennél jóval többre volt szüksége. Újra és újra nekirugaszkodott a flicknek, mígnem végül sikerült. Pár órát ugyan rá kellett szánnia, és jócskán ebédidő után jött csak össze, de elégedett volt az eredménnyel. Közben rájött, hogy ha nem eszik, éhes lesz. (Minő éles észjárásra valló gondolat, de éhesen gondolkodni is nehezebb.) Szerencsére a kis tisztást körülvevő magas fák árnyékos tövében rengeteg gomba volt - mérges és ehető egyaránt. Koizumo találomra szedett néhány ehetőnek kinéző gombát, és teljes mértékben a szerencséjére bízta magát, ami úgy tűnik, bőven volt neki. Sikerült néhány tökéletesen ehető, ráadásul ízre és minőségre egyaránt megfelelő gombát találnia, amiket korlátozott főzési tudományával és némi tűzzel megsütött, és ízletesen elfogyasztott. A délutánját meditációval töltötte. Mióta a szamurájjal találkozott, ez már a szokásává vált. Ilyenkor üresnek érezte az őt körülvevő világot, és az elméjében egy másikat alkotott egy teljesen újat, amiben az ő akarata érvényesült. Ebben a világban minden sikerült neki. Tehetséges és erős jouninként irányította a világot, és senki nem győzhette le. Ezután megtisztította az elméjét, és minden eltűnt. Nem hiányzott az iménti álomvilág, kellemes volt az itteni csönd.
Estig így meditált, majd aludni ment. Másnap reggel kipihenten ébredt, és - ami már rég fordult elő vele - úgy érezte, mintha csak otthon lenne. Boldogság öntötte el, és még sohasem látta ilyen szépnek a napkeltét. De már ideje volt visszatérni az edzéshez. A következő gyakorlat ugyanolyan volt, mint a tegnapi mozdulat, csak éppen hátrafelé. Ez is egy elsősorban menekülő mozdulat, amivel gyorsan, nagy távolságokat lehet megtenni. Magához a gyakorlathoz egy két részből álló mozdulatsort kell megcsinálni: elsőként le kell menni állásból hídba hátrafelé, majd ebből a pozícióból továbbrugaszkodni. Itt a bátorság is közrejátszik a véghezvitelben, ugyanis Koizumo már hídba lemenni is félt, nemhogy még onnan továbblendülni. Először tehát az első lépést kellett gyakorolnia. Aki már próbálta tudja, hogy állásból hídba lemenni nem éppen könnyű feladat. Koizumo is pont így tapasztalta, a gyakorlás során, elképesztő feszítést érzett a combjában, és erősen terhelte a térdét, ahogy lassan próbált lemenni hídba.

~ Ilyen sebességgel ez nem fog menni...Megpróbálom felgyorsítani a tempót. ~ gondolta, és úgy is tett. Időközben arra is rájött, hogy ezidáig teljesen fölöslegesen próbálkozott lassan leereszkedni - ha élesben akarja majd megcsinálni, úgyis a gyorsaságra fog törekedni, és a továbblendüléshez alapból kell majd a lendület. Koizumo tehát kicsit gyorsabban próbált meg lemenni, és így sikerült is. Az első lépés tehát már megvolt, most jöhet a második. Koizumo először csak úgy kíváncsiságból megpróbált egy sima hídból lendület nélkül továbbfordulni, de a lába alig egy fél métert távolodott el a talajtól. Megpróbálta még néhányszor, de eléggé nyomorékul festett, ahogy hídban állva a tisztás közepén ugrált. Kis idő múltán belátta, hogy ez így nem nagyon fog sikerülni, így nekilátott a rendes gyakorlatnak. Nagy meglepetést okozott neki, amikor elsőre sikerült megcsinálnia egy szabályos hátraflicket.
~ Ezek szerint ezt már csak gyakorolnom kell. Ez megkönnyítette a dolgom. ~ örvendezett, majd örömében megcsinálta még egyszer. Illetve...Megcsinálta volna, de az iménti sikere úgy tűnik, sajnos csak szerencsének bizonyult.
~ Áh, ezt nem úsztam meg olyan könnyen. Muszáj gyakorolnom még egy kicsit. ~ bosszankodott hason fekve, majd felállt, és folytatta a gyakorlást. Fölösleges lenne részletezni egy újabb órákon keresztül tartó próbálkozást, legyen elég most annyi, hogy jóval ebédidő előtt sikerült tökéletesítenie a mozdulatot.
A délutánját alapos erősítéssel töltötte, amivel a másnapi tervére kívánt felkészülni. Ez a terv nem volt más, mint az amúgy is remek ugróerejének növelése. Amíg Koizumo vándorolt, nem nagyon volt lehetősége technikákat tanulni, ezért folyamatosan csak a közelharci képességeit fejlesztette. Jó példa erre az előző találkozása a szamurájjal, akitől kardforgatást tanult. Most pedig akrobatikai képességét fejleszti. Meglesz ezeknek az edzéseknek az eredménye, bár Koizumo nem szeretett volna taijutsu beállítottságú ninja lenni. De ez most annyira nem is lényeges, ami igazán fontos az az, hogy Kenta minél többet fejlődjön. Az ugróerő növeléséről sem érdemes sokat beszélni. Koizumo három napon keresztül ugrálgatott, mint valami túltöltött Rock Lee-utánzat. Szinte alig aludt, végig azon volt, hogy minél magasabbra ugorjon. A tisztás közepéig kinyúlt egy vastag ág, azt akarta Koizumo az edzés végéig elérni. A harmadik nap végére elérte, és megkapaszkodott benne.
~ Öcsém, hogy fogok innen lejutni... ~ gondolkodott, miközben fél kézzel az ágban kapaszkodott. Végül a természet megoldotta helyette a problémát. Az ág egy hangos reccsenés keretében szép lassan levált a törzsről, és Koizumoval együtt zuhanni kezdett. A fiú puhán landolt - már ha a kunyhóját, amit időközben áttelepített a tisztás közepére puhának mondhatjuk. (A kunyhó azért lett átrakva, hogy erősítésként Koizumo azt ugrálja át - fél lábról.)
Összességében az edzések eredményesnek bizonyultak. Koizumo végre elindult Konoha felé, hogy valóra válthassa álmát.
~ Vajon hogy nézhet ki a falu? ~ tűnődött. ~ És hogy fognak fogadni? ~ a vártnál gyorsabban ért a falu kapujához, és...De ez már egy másik sztori.

//Előfordulhat, hogy ez nem sikerült olyan jól, mint ahogy terveztem. Koizumo álma egy amolyan alapozás a későbbi farkasokkal való szerződéskötésre. Mivel nem találtam sehol erre vonatkozó információt, nem adtam meg, pontosan, mekkorát tud ugrani Koizumo az edzés végére, ezt arra bíznám, aki elbírálja ezt a vackot //

Cél: mechanikai ismeretek szerzése
Időbeli elhelyezés: Gonzával való találkozás előtt

---

Egy meglehetősen öregnek kinéző, fehér köpenyt viselő férfi görnyedt a kopott íróasztala fölé, és buzgón jegyzetelt. Egy pillanatra megállt, kinézett a tetőablakon, amelyen beragyogott a Hold sápadt fénye, majd felcsillant karcos lencséjű szemüvege mögött apró, fekete szeme, és tovább körmölt. Egyszer csak ellökte magát az asztaltól, és gurulós székével majdnem az ajtóig navigált, kicsivel a kijárat előtt pattant le a székről. Hajlott kora ellenére mozgékony és fürge volt. Kilökte az ajtót, és gyorsan elhagyta a szobát. Távozás előtt a küszöbön válla felett elhajította a tollát, ami beleállt az ablakon hangtalanul besuhanó bérgyilkos fejébe.
~ Vadásznak rám. ~ gondolta. Egy másik szobába ment, ami tekercsekkel volt tele. Körbe mindenhol polcok, amiken többé-kevésbé rendezetten sorakoztak a hatalmas tudást tartalmazó írások. A férfi valószínűleg jól ismerte a polcokat, remekül eligazodott. Céltudatosan sétált körbe a szobában, és gyorsan lekapkodta a neki kellő adatokat. Egy tekercsből elővarázsolt egy egypántos, nagy kézitáskát, abba szórta be az irományokat. Ezután egy kézjelet mutatott, és füstfelhő kíséretében visszaalakult azzá a középhosszú, fekete hajú nővé, aki igazából volt. Arcát diadalmas mosoly képe vette egy pillanatra birtokba, ahogy a folyosón át a földalatti laboratóriumkomplexum egyetlen kijárata felé vette az irányt. Egy félig nyitott ajtó előtt haladt el, a résen keresztül látszott, ahogy egy megtört, sérülésekkel borított, megkötözött öregember ül a sarokban, lemondó arckifejezéssel. Újabb kézjel, és a nő eltűnt. Egy apró hangfoszlány maradt csak utána az éjszakában: "Shunshin!"

---

Koizumo - a megszokottól eltérően - tele hassal és kipihenten sétálgatott. Épp az imént hagyta el a Villám országában fekvő Kanasabi nevezetű kereskedővárost, és útban volt a Gőz országába. Egy kedves kereskedőcsaládnál töltötte az elmúlt hetet. Segített a renoválásban, cserébe kapott egy szobát, napi négy étkezést, és némi pénzt is, amit út közben odaadott egy vak koldusnak. Most éppen a Fagy árulkodó nevű hideg országán keresztül baktatott, de a szélsőséges időjárás még ebben az energikus állapotában is bosszantotta.
~ Csak érnék már ki innen, a fenébe is ~ szorította ökölbe dermedt kezét. Egy különös útra ért, tele fehér törzsű nyírfákkal. Egy bokor mellett elhaladva különös érzés kerítette hatalmába. Mintha valaki figyelné. Egy kunai-ért nyúlt bal kezével, jobbjával pedig ninjatoját ragadta meg. A bokorból nem érkezett felé semmilyen dobófegyver, senki nem fedte fel a jelenlétét. A fiú visszafordult az útra, de kezében maradtak a fegyverei. Tovább lépett, de újra furcsa érzés fogta el. Ezúttal a fák csúcsa felől érzett nyugtalanító kisugárzást. Felpillantott, és az addig nyugodtan, mozdulatlanul álló magas fák egy csapásra felé kezdtek hajlani. Ez - mint azt mindenki tudja - fizikailag lehetetlen.
~ Genjutsu ~ ezzel Koizumo is tisztában volt, ráadásul semmilyen lehetősége nem volt kikerülni az idegen támadó kontrollja alól. Tetőtől talpig fekete ruhát viselő ninja vetette magát felé, bal kezében katanával, és szemében egyértelmű támadó szándékkal. Ruhájának mellrészén egy fehér lótusz virított. Az ifjú shinobi nem mozdult. Nem volt rá képes. Valószínűleg itt fog meghalni, egyedül, egy genjutsuban, élete utolsó perceiben a való világ legapróbb szeletét sem fogja látni. Türelmesen várta az elkerülhetetlen halált, biztos volt benne, hogy annak jeges marka már torkát szorongatja, csak az amúgy is alacsony hőmérséklet és elakadt lélegzete miatt nem érzi. A támadó már nem volt messze, amikor kékes lángcsóva csapott le valahonnan, a nyírfák is szint váltottak, és minden, ami a környéken volt. Zöldes ábrázatú, maszkos ninja vetette le magát a megpörkölt támadó holtteste mellé, és a genjutsu eloszlott. Nyírfák sehol sem voltak, és hó is jóval kevesebb, mint a genjutsuban. Azonban a színhatás még megmaradt, és ez megrémisztette Koizumot.
~ Talán nem a genjutsu okozza, vagy nem ennek a genjutsuja? ~ ekkor azonban a megmentő mellé lépett, és megérintette a vállát, chakrát vezetve Koizumo testébe. A színek is normalizálódtak.
- "Ez egy szokatlanul gyorsan felállított újabb genjutsu, ellenfeleink valószínűleg képzettek. A tiéd a bal, az enyém a jobb." - mondta neki, és két kunaival kivégezte a jobbról feléjük futó ninját, feltehetőleg az erősebbet. Koizumo sem maradt le sokkal, Shunshint alkalmazva ellenfele háta mögé került, és ninjatojával hátba döfte azt. Vér festette vörösre a havat, és az ifjú ninja lassan kihúzta a rövid pengét a holttestből. Az ő módszere genin létére is elegánsabb volt, mint a másiké, bár ellenfele jóval gyengébb is volt, mint a megmentőjéé. Talán még ninja sem volt, csak pénzre vágyó, közönséges civil, aki azt hitte, esélye van a ninják világában.
- "Asszem, megmentettél." - szólt az idegenhez Koizumo. Tudta, hogy valamilyen módon meg kéne köszönnie, de végső soron ő ugyanúgy harcolt, tehát neki is része volt a győzelemben. Gondolatmenetét az idegen ninja szakította meg:
- "Csak a csatát nyertük meg, a háborút nem. Legyőzted őket, úgyhogy mostantól vadászni fognak rád. Ez egy képzett rablóbandának, a Shiroi Rengének az egyik támadó egysége volt. A csapat szökött ninjákból áll, és minden különösebb ok nélkül támadnak rá utazókra. Mivel megöltük az egyik egységüket, mostantól minket fognak kutatni. Ez esetemben nem lenne probléma, az én klánom már évek óta háborúzik ellenük, de te kívülállóként keveredtél az egészbe, és most már te is a célpontjuk vagy. Ezért felelősnek érzem magam, úgyhogy tarts velem! Egy ideig megszállhatsz a bázisunkon, amíg a dolgok leülepednek csöppet. Ellátunk és akár edzünk is téged." - ajánlotta Koizumonak.
~ Tényleg ennyire komoly lenne? Nem is tudtam az itteni bandaháborúkról. ~ gondolta a fiú, és egyet értett megmentőjével abban, hogy most veszélyben van, így elfogadta az ajánlatot. Kezét az idegen ninja felé nyújtotta, és bemutatkozott, megmentője viszonozta:
- "Akashi Kin vagyok, a Moriyama klán vezetője. Kövess, elviszlek a bázisra." - viszonozta Kin a gesztust, és elindult az úton visszafelé, Koizumo mögötte. Az oda vezető úton Kin a klánjáról beszélt.
- "Még az én, és a Renge vezetőjével közös felmenőink alapították a két klánt, két testvér, akik rivalizáltak egymással. Azóta a Renge, ami egykor erősebb volt, mint a Moriyama, közönséges tolvajok, rablók társaságává züllött. Ez négy éve történt, amikor az akkori vezető meghalt, és új embert választottak helyére. Ez az ember, Aonai Kurono irányítja jelenleg is az ellenséges csapatokat. A céljukat majd elmondom, ha odaértünk."
Hamarosan egy föld alá vezető lejárathoz értek, az egész úgy nézett ki, mint egy pincelejáró kicsit felnagyítva, meg kissé kidíszítve. Nem lépcső vezetett le, hanem egy kis rámpa, és elég széles volt, ahogy a folytatása, a jócskán a föld alatt lévő főfolyosó is. Odalent rögtön amint vízszintesbe állt a talaj, az út többfelé elágazott. Az egész egy labirintus érzetét keltette. Odalent mindenhol szerelőruhás emberek járkáltak szerszámaikkal, fehér köpenyes tudósok hatalmas tekercsekkel, és szemüveges mérnökök vizslattak egy-egy tervrajzot, miközben igyekeztek valahová. Amint Koizumoék beállítottak, Kinhez rögtön odarohant egy ninja, amiből erre csak elvétve lehet néhányat látni, és így szólt a vezérhez:
- "Uram, amíg ön távol volt, ismeretlen személyek betörtek az építménybe, és egy ideig beépültek. Megverték Kumo-samát, és elloptak néhány meglehetősen értékes tekercset a harmadik könyvtárból, továbbá egy ismeretlen célú bérgyilkos holttestét találták az egyik irodában annak ellenére, hogy egyik tagunkra sem vadásznak." - mondta, majd megakadt a tekintete Koizumon. - "Ki ez a fiú?"
- "A hibámból belekeveredett a háborúnkba, így egy kis időre menedéket adok neki. Vezesd őt hátra és adj neki egy szobát, addig én utána nézek Kumo ügyének." - indult el Kin az egyik folyosón. A híreket hozó ninja is elindult az ellenkező irányba, és intett a fiúnak, hogy kövesse. Egy keskenyebb járatban jutottak el messzire a bejárattól egy kisebb kör alakú terembe. Ahogy egyre közelebb értek, a ninják is egyre többen lettek.
- "Ezen a részen többnyire a klán harcosai laknak. Elsősorban feltalálókból, mérnökökből áll a csoportunk, de erős harcosaink is vannak még a híres ninja klánokból is harcolnak tagok a mi oldalunkon, többek között Fuumák is. A szobád arra lesz, menj be, és várj! Kin-sama nem ok nélkül hozott ide, valószínűleg meg fog keresni." - ezzel Shunshint használva eltűnt. Kenta bement a szobába, amire a ninja mutatott. Vastag tölgyfa ajtón keresztül lépett be egy neonlámpákkal megvilágított, de még így is homályos, magas plafonú szobába. A tetőn egy ablak is volt, de le volt takarva valamivel, nem lehetett kilátni rajta. A szobában összesen három ágy volt, mindegyik mellett egy éjjeliszekrény, az egyik falnál magas polc megrakva szerszámokkal, tekercsekkel, és néhány fegyverrel. Kenta lerakta táskáját az egyik ágyhoz ami használatlannak tűnt, és ő is leült. A másik két ágyról lerítt, hogy nemrég használták. Az egyik falon különös óra kattogott, tele volt sárgaréz elemekkel, különlegesen hajlott a mutatója, és minden másodpercben egy csepp víz csöppent ki az óra aljából egy kis tartályba, ahonnan egy cső vezetett vissza a számlap mellé. Nagyon érdekes szerkezet volt. A fiú odalépett hozzá, és nézni kezdte. Próbált rájönni, hogyan is működhet. Elmerült a gondolkodásban, így észre sem vette, ahogy Kin a szobába lépett.
- "Érdekel a mechanika? Akkor az egyik szobatársaddal jóban leszel. Valószínűleg a másikkal is, elvégre itt nem olyan taplók vannak, mint a Rengében, de ha érdekelnek az olyan szerkezetek, egyszer feltétlenül látogass el a laborok felé, dolgozik ott egy tudós aki olyanokat mutat neked, amilyet te még sose láttál. Látom elhelyezkedtél, majd megkérem Yo-t, hogy vezessen körbe, addig is érezd otthon magad. Most el kell mennem felderíteni néhány ellenséges területet, de hamarosan itt lesznek a többiek, addig javaslom, aludj egyet." - ezzel ő is felszívódott. Koizumo megfogadta a tanácsot, és lefeküdt az ágyba.
Egy hajlékony de kemény pálca ébresztette, ami az orrára csapott.
- "Horkolsz." - morogta a felette álló ninja, és leült az egyik ágyra. - "Kin szólt, hogy itt leszel, de arról nem, hogy ilyen hangos vagy. Ha nem leszel csöndesebb, majd megtanítom, hogy kell, franc se akarja a nyakunkra azokat a rengés barmokat." - elsőre kicsit gorombának tűnt, de hangja végül megenyhült. - "Mondták, hogy én vezetlek körbe, de dolgom van, szóval pattanj, kezdődik a túra. Ne hozz semmit, most csak nézelődünk." - ezzel kilépett a szobából, és a falnak támaszkodva várta, hogy Koizumo is végezzen. Amikor elindultak, kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak. A bejárat felé indultak, és csak ott álltak meg.
- "A klán elsősorban műszaki jellegű. Egyedi tervezésű fegyvereket használunk a harcban, amiket a fejlesztő osztályon terveznek a feltalálóink és mérnökeink. A fejlesztésekben közreműködnek egyes nagyobb nemzetek szökött ninjái. Vannak itt mindenhonnan. Sunából, Kumoból, Yukiból, de még a fegyverkészítők közül is. Az ott például egy homok ninja által vezetett réteg, a bábokat tervezik ott. Errefelé nem egy bábhasználó van. Arra pedig a fegyvereket tervezik. Az a részleg teljesen vegyes, ahogy a dolgok is, amiket kitalálnak. Ő pedig Naga, a másik szobatársad. Egy igazi mechanikai zseni. Ágyúkat tervez néhány másik emberrel karöltve, de repertoárjában szerepelnek orvosi és elektronikus eszközök is. Áttöréseket ért el a kompjúterek terén és egyes fegyvermechanizmusokkal. Ő készítette az órát is, ami a szobánkban van. Esténként idegesítő, de meg lehet szokni. Akkora csoda az a szerkezet, mint te, hogy elsőre el tudtál mellette aludni. Integess vissza Nagának, kicsit kattant, de amúgy lángelme." - ezután másik folyosóra tértek, ahol zárt ajtós szobák voltak végig. - "Itt vannak a könyvtárak és az archívumok. Ezekben tároljuk a tervrajzokat, tekercseket, a felfedezések jegyzeteit, és a raktár leltárát. A raktárak nem erre vannak, és oda - csak úgy, mint ezekbe a szobákba - csak engedéllyel léphetsz be." - ezután újabb folyosó következett, amiből nagyobb termek nyíltak tele gyakorló ninjákkal. - "Itt edzünk. Hátrébb vannak speciális termek is, ahol jutsukat tanulhatsz, illetve ott szoktuk tesztelni a nagyobb ágyúkat és bábokat is. Ha kedved támad levezetni a feszültséget, akkor a bal oldalon lévő edzőtermekbe menj, egész jó kis gépeink vannak, garantáltan használni fognak, illetve ha nagyon akarod, hogy valaki megverjen, csak szólj, bármikor kiállok ellened egy menetre." - Yo nagyjából körbemutogatta a laboratóriumkomplexumot, majd elment. Koizumo egyedül is visszatalált a szobába, ahol meditált egy kicsit (három óra, talán mégsem csak keveset).
Amikor megunta az egy helyben ülést, újra az  órához lépett, hallgatta a vízcseppeket. Nemsokára egy fehér köpenyes, szemüveges férfi lépett be, és bemutatkozott:
- "Naga vagyok, te pedig Kenta Koizumo ugyebár? Látom érdekel az órám."
- "Valóban egy mestermű, kezdenek egyre inkább érdekelni az ehhez hasonlatos kütyük."
- "Ezt öröm hallani. Mindig örülök, ha egy hasonló tudásszomjjal rendelkező ifjú lép köreinkbe. Esetleg érdekelne a laboratórium is? Most van időm, megmutathatom."
- "Ami azt illeti, ez érdekel itt a legjobban. Szívesen benéznék oda, kezdi egyre inkább felkelteni a figyelmemet."
- "Akkor legyél 20 perc múlva a csarnokban, addig összerakok valamit neked."
Hamarosan Koizumo a megbeszélt helyen várt, Naga is időben érkezett, együtt az egyik hátsó laborba mentek, ahol egymás hegyén-hátán állt a sok kacat. Kisebb-nagyobb mechanikus kilövők, monitorok, ismeretlen rendeltetésű műszerek, és sok kattogó óra. Középen egy asztalon egy tervrajzot tartalmazó tekercs, néhány alkatrész, és két apró műszer, no meg persze egy-két szerszám volt. Naga kibontotta a tekercset, és egy óra működésének a vázlatos rajza volt benne, egy apró zsebóráé.
- "Egy ilyen kis óra működését fogom most elmagyarázni, aztán építünk egyet. Jól figyelj! Mivel az az óra nagyon kicsi, eléggé..Bár lehet, hogy inkább egy nagyobbal kéne kezdenünk, azt könnyebb összerakni, na várj egy kicsit!" - magyarázott, majd elkezdett kotorászni a lomok között, és fogaskerekeket kezdett kidobálni onnan. Amikor összegyűlt a kellő anyagmennyiség, Naga újra a tekercs mutogatásába kezdett. - "Tehát egy felhúzós órába összesen tíz különleges fogaskerék kell. Néhánynak a tengelyén másik fogaskerék is van, de úgy is egynek számít. Ez lesz majd a korona, ezt rá kell pattintani erre a kerékre. Most jó nagy mert falióra méretben dolgozunk, de egy kis óránál ez általában nem ilyen nagy. Ez meg ez a fogaskerék egymásra merőleges lesz, és ez a nagyobb megy egy még nagyobbhoz, aminek a tetején rugó van. Ez fogja hajtani az egészet. A rugó mellé jön ez a fura rudas fogaskerék, ennek a tetején lesz egy áttétel. A tengelyhez megy a percmutató, az áttétel pedig lelassítja a forgást, és mozgatja a kismutatót."
Naga hosszan magyarázott, míg végre elkezdték az óra összeépítését, és körülbelül estére lettek kész. Koizumo teljesen elvesztette az időérzékét az ég látványának hiánya miatt. Nem emlékezett, milyen napszakban érkezett, ráadásul azóta már aludt is. Szüksége is volt egy pontos órára, ami megmutatja neki az időt ebben a sötét, idő nélküli barlangban.
- "Én is pont ezért szeretem annyira ezeket a szerkezeteket." - mondta Naga, amikor Kenta megemlítette neki az idővel kapcsolatos aggodalmát. - "Ha ezzel kész vagyunk, csinálunk neked egy kisebb órát is, amit magaddal tudsz hordani."
Estére készen is voltak a két órával. Ebben sokat segített Naga eszeveszett tempója és rengeteg energiája, de a fiút is érdekelte a dolog, így jobban figyelt erre, mint azelőtt bármire. Aznap este a tudóssal oldalán, és egy apró órával a zsebében tért vissza a hálószobába. Építettek egy nagyobb szerkezetet is, de azt a laborban hagyták.
Másnap Naga keltette Koizumot, aki egyből új órájának számlapjára lesett: 7 órát mutatott. Azt persze nem árt hozzátenni, hogy nem tudni, reggel, vagy este hetet, hiszen az ég továbbra sem látszott. A feltaláló valamiért suttogva hívta a fiút, hogy kövesse. A gyakorlótermek felé tartottak, egészen a folyosó végéig mentek, ahol a tesztelőtermek voltak. Az egyik acélfalú szobában hatalmas ágyú állt, és néhány ember forgolódott körülötte. Úgy tűnt, épp lövésre készítik elő.
- "Többek között ilyeneket is tervezek az egyik laborban, de ezt nem én alkottam, legalábbis nem teljesen. Menj fel oda, és nézd, ahogy elsütjük, ez a legújabb fegyverünk, és a legnagyobb tűzerejű."
A fiú egy vastag üvegfalú kis dobozba ment, ahonnan tökéletesen belátta az egész termet. Előtte egy kijelzőn egyszer csak villogni kezdett egy kijelző, és tíztől számolt visszafele. A tudósok elmentek az ágyú körül, csak három ember maradt. Kettő a fegyver két oldalán állt, kezüket a csövön lévő fekete korongra helyezték, egy pedig hátul állt, látszólag ő irányította a kilövést. A visszaszámlálás nullához ért, és az ágyú elsült. Hatalmas, fehér, gömb alakú chakratömeg hagyta el a torkolatot, és villámgyorsan a szemközt lévő acéltömegbe ütközött. Átütötte a több méter vastag falat, és mély nyomot hagyott a földben is, a lyukon egyre több por szóródott be. A padlót sem kímélte a hatalmas energia, mélyen a kemény fémbe tépett, hosszú szántást hagyva maga mögött.
- "Ez intézetünk büszkesége, az Adamantium ágyú. Még nem tökéletes, de már bevethető állapotban van. Amint megtaláljuk a Renge bázisát, ezzel csapunk le rájuk, és végleg befejezzük a háborúnkat. Most pedig gyere velem, folytassuk tanulmányaidat. Ma beavatlak az ehhez hasonló ágyúk működésébe. Persze egyelőre még nem fogsz ilyeneket építeni, de mindent el kell kezdeni valahol. Gyere, lássunk neki!" - ezzel elindultak.

---

Hatalmas rengés rázta meg a bázist, és több helyen is lyuk szakadt a plafonba, amiken keresztül fekete ruhás ninják ugráltak be, mellkasukon fehér lótusszal. A Shiroi Renge megtalálta a Moriyama klán bázisát, és lerohanta. Gyorsan haladtak befelé a komplexumba, és egyre csak nőtt a halálos áldozatok száma. A bent tartózkodó ninják igyekeztek megvédeni az otthonukat és a klánt, de esélyük sem volt, nem voltak eléggé felkészültek egy ilyen kaliberű támadásra. Koizumo és Naga a laborban voltak, és egy ágyú működését tanulmányozták, amikor megérezték a rengéseket. A tudós kapkodni kezdett, arcára félelem ült. Már tudta, hogy nincs esélyük, talán csak egyféleképpen menekülhetnek meg: az Adamantium elsütésével, ez azonban az összes jelenlévő halálát okozná. Naga magával rángatta Koizumot végig a folyosókon, egészen egy kis mellékágig, ahol elővett a zsebéből egy robbanójegyzetet, a plafonra ragasztotta azt, majd félrevonulva felrobbantotta. A keletkezett lyukon a külvilág derengő fényének sugarai szűrődtek be, de csatazaj foszlányai is eljutottak Koizumo füléig. Időközben több megviselt külsejű ninja is csatlakozott hozzájuk.
- "Ki kell jutnod innen. Rengo veled megy egy darabon, nekem még van egy kis dolgom. Sietned kell, kerülj a lehető legtávolabb mielőtt elsütjük az Adamantiumot. Én most elmegyek felkészíteni az ágyút. Ha teheted, juss el egy rejtekfaluba, oda nem ér el a mocskos Renge keze. Ég veled, öcskös, ne feledd, amit tanítottam. És vigyázz az órára!" - búcsúzott a tudós, majd megvárta, amíg Koizumo és a klánbéli ninja a rögtönzött ajtón keresztül elhagyta a barlangrendszert. Az ifjú shinobi egy kis ideig habozott, mielőtt végleg otthagyta volna a rövid ideig otthonául szolgáló komplexumot.
- "Siess már!" - ripakodott rá Naga, és a ninjákkal együtt elfutott az Adamantiumhoz.
~ Rendben...Viszlát..... ~ búcsúzott magában a fiú, miközben nekirugaszkodott. Nyomában néhány könnycsepp csillant meg a delelő nap fényében.
Koizumo és Rengo a fehér fákkal teli erdő széléig futottak, lehető legtávolabb kerülve a leendő robbanás helyszínétől. Az erdő szélén az addig szótlan kísérő megtorpant, ezzel a fiút is megállásra kényszerítve.
- "Nekem most vissza kell mennem, ezt diktálja a becsületem. Amennyire Naga-samát ismerem, ki fogja menteni a tervrajzok nagy részét még a lövés előtt, így ő maga is túl fogja élni a robbanást. Ha teheted, próbáld majd megkeresni őt, oka van annak, hogy tanítványául fogadott. Ég veled!" - ezzel valóban visszarohant. Koizumo szó nélkül elfogadta a ninja döntését, ami életének feláldozásával jár. Elindult az erdő mentén nyugatra, és igyekezett nem a sok halott klántagra gondolni.
~ Meg fogom keresni Naga-samát. ~ határozta el.
Három ninja volt a teremben, körülöttük szerte a barlangrendszerben mindenhonnan halálhörgések, a csata visszataszító zajai hallatszottak. Két ember az ágyú két oldalán állt, a harmadik mögötte. Dördülés rázta meg a barlangokat, és hatalmas, fehér chakratömeg hagyta el a fegyver csövét, ami egyenesen a föld alatti harcmező közepére tartott. Másodpercek alatt kioltotta az összes bent tartózkodó életét, és aki csodával határos módon mégis túlélte, azt betemette a beomló barlang törmeléke, fulladás vagy súlyos sérülés általi halálra ítélve azt. A felszínen is látszott a hatalmas por és füstfelhő, amit a robbanás keltett, valamint egy hatalmas fákkal borított terület került a felszíntől méterekkel alacsonyabb szintre a barlangok beomlása miatt. Egy rögtönzött kijáraton percekkel a robbanás előtt három ninja hagyta el a katasztrófa helyszínét: Akashi Kin, egy jelentéktelen shinobi, és Naga. Csak ők maradtak meg a Moriyama klánból, szemben a Shiroi Renge körülbelül tíz túlélőjével. A Naga nevűnél hatalmas zsák volt tele tekercsekkel, az egyiknek kifelé volt a címe: Adamantium. A tudós élete kockáztatásával kimentette a tervrajzot, és a Tűz földje felé vette az irányt.

---

Huhh. Álom az álomban
Nah a történet élvezetes és jól megírt, viszont vannak benne hibák! Kezdeném a chakrahasználattal.

Genjutsu a Genjutsuban: Nos a Genjutsu egy olyan chakrahasználati ágazat, amihez elég kevés chakra is. Lényegében a személyek érzékeit és így ezáltal az agyat manipuláljuk chakrával. SOHA nem a környezetet változtatjuk meg a chakrával, hanem vagy az érzékszerveket befolyásoljuk úgy, hogy azt lásson és azt tapasztalja az áldozat, amit mi akarunk, hogy tapasztaljon, vagy közvetlenül az agyba küldjük a téves információkat. Mivel minden érzékszervet manipulálhatunk, ezért valós hatásokat is el lehet érni. A hatások pedig álomszerűek, igazából az Inception remekül lefesti egy Genjutsu működési elvét, annyi különbséggel, hogy a Genjutsut nehezebb létrehozni, nehezebb irányítani, de sokkal több lehetőség rejlik benne. Egyes a tudatra ható Genjutsuk, vagy a több érzékszervet befolyásoló Genjutsuk blokkolják a testet, vagyis olyan állapotba kerül az áldozat, mintha álmodna, ám ez a világ sokkalta valóságosabb mint egy álom. Ilyenkor csak az elme dolgozik, vagyis az agy gyorsabban működik, mint normál állapotban, ezért az események is gyorsabban pörögnek. Így történhet az, hogy egy Genjutsu alatt átélünk 5 percet, miközben az a valóságban csak 1-2 másodperc. Ezt Itachi tsukuyomija érzékelteti a legjobban, ami már egy S+ technika. Na arra akartam kitérni, hogy olyan nincs, hogy Genjutsu a Genjutsuban. Olyan van, hogy több Genjutsut bocsájtanak az emberre, de ehhez vagy egy nagyon képzett használó kell, vagy több használó. Pl a duplázott hamis terület technika az, ahol nagy profizmus kell, mivel a Genjutsut megtörik, de rögtön utána máris folytatni kell a másikkal... Ez rendkívül nehéz dolog.

A másik, hogy az ellenséges ninják ha elveszett ninjákból állnak, akkor nagyon erősek. Legalább B szintűek, mert elég ritka az, hogy D-C szintű elveszett Ninják vannak. Főleg egy ilyen szervezetben. Ha pedig a karaktered ilyen könnyedséggel képes megölni egy ninját, akkor az nem D és nem C hanem maximum E szintű volt, vagy nem ninja. Akkor ezt részletezni kellene, hogy mégis milyen szintű ninját ölt meg, mivel a karaktered nem tud egy mozdulatsorral végezni még egy D vagy C szintű ninjával. Esetleg B vagy A szinten már ige, de azért egy D és C szintű ninja reflexei is elég kifinomultak ahhoz, hogy ha mázlija van, kikerüljön egy A szintű személy A szintű támadását.

Hatalmas tudás birtokába került a karakter és efféle eszközök, mint az Adamantium Ágyú, (Ez egy kitalált anyag nem az X-menből?) hatalmas fegyvert jelenthet. Ezért ezt még nekünk is el kellene döntenünk, hogy létezhet-e és miért ne létezhetne, hogyha Yuki és sok más ninják is dolgoznak rajta? Sok éves kutatással lehetséges, de egy ilyen létrehozása rengeteg pénz. Viszont hogy tisztázzam a dolgot, egy ilyen tervrajz megszerzése engedélyes, mivel ha ez működik és megépíthető, akkor több milliót ér... Kérnék róla egy leírást, hogy hogyan működik, hogyha még nem küldted el nekem vagy Deidarának

A másik dolog, hogy ez egy nagyon szép és ötlete Klán lenne, ami sokkal inkább tűnik nekem egy tudós szervezetnek. Ezt velem együtt kidolgozzuk és mehet a Szervezetek közé mindkét csoport, mivel nagyon jó alapanyag.

Összevetve: A történet jó, a szervezetek jók és az ötlet is nagyon jó, viszont van néhány dolog, ami túllépi azt a szintet, hogy ez egy egyszerűen elfogadható élmény legyen. Dolgozzuk ki az ágyút, beszéljük át, alkossuk meg az itt leírt szervezeteket (Ezeknek komoly szerepe lehet a későbbiek során) és utána meglátjuk mi lesz.

Teendő: Írd át a történet hibáit (Ellenfelek, Tervrajz) és a ami fontos, hogy a tervrajz nem kerülhet a karakteredhez, viszont a tervrajz ne vesszen el, így mondjuk az egyik kutató (Pont lehet Koi barátja) lógjon meg vele és váljanak ketté Koizumoval. Ez még a karakternek is ad némi alapot a játékod során és nekem is ad ötletet Ha ezekkel megvagy, akkor elfogadom és adok jutalmat.

// Ebből kiindulva javaslom, minden kirigakurei shinobi kapjon egy ajándék katanát, amit az egykori Aoda Tadashi gyártott le. //