Kenta Koizumo

**Kenta Koizumo** Hétf. Ápr. 13 2015, 21:28

Pályázat célja: NJK szerzése

Tanító, passzív NJK, aki mellesleg Koizumo mentora. Jelenleg Koizumo nála lakik, nem tudom, ez mennyire kivitelezhető.

Név: Shinozuka Emi

Nem: Nő

Kor: 16

Ország: Hi no Kuni, Konohagakure

Szint: A

Besorolás: D

Chakraszint: 527

Jellemzés: Emi egy gazdag kereskedőcsaládból származik, ami Konoha pénzügyileg legbefolyásosabb klánja, ennél fogva remekül bánik a pénzzel. Kedves, jószívű, és segítőkész lány. Szinte ő az egyetlen a családjában, akit nem fertőzött meg a pénz utáni óriási mértéket öltő vágyakozás. Szereti az állatokat, kedvenc négylábúja a farkas - velük is áll szerződésben, a Shinozuka klánból kikerülő összes ninjához hasonlóan. Reménytelenül romantikus alkat, de ezen a téren nem igazán van szerencséje. "Akinek nincs szerencséje a kártyában, annak szerencséje van a szerelemben." - tartja a mondás, és Emit elnézve ez fordítva is igaz. Imádja a szerencsejátékokat, a kártya a nagy kedvence, ismeri az összes valamirevaló kártyajátékot. Magánvagyonát a barátai ellen játszott meccsekből gyarapítja, emiatt barátai gyors ütembe fogynak.

Külső: Hosszú, vörös hajú, megközelítőleg 160 centiméter magas, kicsit fiús testalkatú, és elég hajlékony. Legyen bármilyen meleg, akár 40 fok, fekete ruhadarabjait semmiképp sem cserélné le. gyakran maszkot is visel. Civil ruhája tulajdonképpen ugyanaz, amit küldetéseken hord, csak a maszk nélkül.

Előtörténet: Klánja hosszú évekig növelte a Tűz országán belül pénzügyi hatalmát. A klán vezetői magával a daimyoval is szoros (üzleti és személyes) kapcsolatot ápoltak, és az udvar szerves részeit képezték. Emi családja a klán konohai szekcióját hivatott felügyelni néhány másik családdal együtt. A klánban hosszú ideig senki nem lépett ninja pályára, egészen addig, amíg Emi be nem iratkozott az Akadémiára. Ez valójában egy üzleti húzásnak indult apja, Shinozuka Jomei részéről, aki azt remélte, hogy Emin keresztül szoros kapcsolatot tud kialakítani magával a Hokagével. Emi hosszú ideig apjának gyűjtött információkat, aki egy idő után új vállalkozásba kezdett a klán vezetőségének háta mögött. Azonban a fegyverek terén nem volt valami felkészült, így a konkurencia hamar kiszorította őt a shinobi eszközök iparának teréről. A család életében kisebb csőddel együtt járó mélypont következett, ráadásul veszítettek tekintélyükből a többi Shinozuka és a klán vezetősége szemében. A család nem folytathatta globális tevékenykedését, bevételi forrásuk a vendéglátóiparra koncentrálódott. Házuk földszintjén étkezdét nyitottak, majd ahogy az idő telt, egyre több standot építettek a faluban.
Eközben Emi, akinek kémkedő feladata véget ért, képességeinek fejlesztésére kezdett koncentrálni. Hamar kiderült, hogy kiemelkedő taijutsuban, és föld elemű chakrájával is elboldogul. Elérkezett az az idő, amikor először próbálhatta ki magát a chuunin vizsgán, azonban az utolsó pillanatban összeállított csapatuk már az első fordulóban kiesett. Másokat ez elkeserített volna, de Emi nem csüggedt. Állandó jellegű csapatot verbuvált a közben növekvő számú Shinozuka klánból kikerülő ifjú ninjákból, és együtt kezdtek el fejlődni.
A csapat tagjai:
¤ Shinozuka Emi (Nő)
¤ Shinozuka Hisano (Nő)
¤ Shinozuka Koharu (Férfi)
¤ Shinozuka Yumeji (Férfi)
A csapatuk egyre elismertebb lett, de mégsem értek el kiemelkedő eredményeket, maradtak átlagos ninja csapat. Tizennégy éves korában apja üzleti útra ment, ahol megismert egy elbűvölő személyiségű nőszemélyt, akinek kedvéért soha többé nem tért vissza Konohába. Ezután Emi hosszú ideig csak úgy tengett-lengett, ninjáskodott, amíg be nem csöppent életébe Koizumo. Már első látásra beleszeretett az addig vándorló ninjába, és maga sem tudta, miért de felajánlotta neki, hogy költözzön be hozzá. Attól fogva egy házban laktak: ő, Koizumo, és Emi anyja.

A találkozás Koizumoval:
Sajna nem nagyon van időm átfogalmazni, így be kell másolnom Sad

A nap már lemenni készült, de Kenta még mindig az utcákon kóválygott. Arcára arany fénysugarat, vetett a lenyugvó fénykorong, a felhőket bíborra, rózsaszínre színezte. Az árnyékokat komikusan hosszúra nyújtotta, és a falun sorban felkapcsolódó utcai lámpák hullámzó fénytömeg érzetét nyújtották. A nap lement, ekkor láthatta Koizumo kiteljesedni Konoha szépségét. A járókelőkre a boltok neoncsövei különböző élénk színeket vetítettek, de az épületek árnyékában megbújhatott a tolvaj. Bár egy ninja faluban a lopás nem jövedelmező üzletág, ezért mindenki a fényben járt, de ennek nem igazán van jelentősége. Utcai árusok kínálgatták fennhangon termékeiket, és különböző ételek illatai csiklandozták Koizumo orrát, míg végül annyira megéhezett, hogy ő maga is betért egy hívogató táblájú standhoz. Egy lány mellé ült le, és curry-t kért rizzsel. Nem kívánt ismerkedni, de a mellette ülő lány felkeltette a figyelmét. Nem tűnt ninjának, mégis edzett volt, meglehetősen szemrevaló. Koizumo megszólította:
- "Üdv! Egyedül vagy itt?"
- "Helló!" - mosolygott vissza a lány. - "Többnyire. Ahogy látom, te is. Sok embert ismerek a faluban, de téged még nem láttalak. Most érkeztél?" - kérdezett. Látszólag nem volt ellenére, hogy a shinobi megszólította.
- "Többnyire. Nemrég telepedtem le" - mosolygott Kenta. - "Meghívhatlak valamire?"
- "Ebben a faluban nagy szükséged van a pénzre. Ahogy látom, vándor voltál, nem lehet túl nagy vagyonod. Persze meghívhatsz, de én fizetek. Bár ami azt illeti, az apámé a stand, tehát most egyikünk sem fizet." - beszélgetés váratlan fordulatot vett.
~ Elképesztő. Ennél olcsóbban már meg sem úszhatnám.. ~ örvendezett a shinobi.
- "Biztos, hogy nem terhelem édesapád kasszáját ezzel?" - kérdezte udvariasan.
- "Ugyan..Van hol aludnod?"
- "Nincs szállásom, de hozzászoktam, hogy a szabad ég alatt alszom. Sokat vándoroltam."
- "Már konohai vagy. Itt nem aludhatsz az utcán. Ha nincs ágyad, gyere fel hozzánk, van néhány vendégszobánk."
- "Ugyan, erre tényleg nincs szükség." - szabadkozott Koizumo, de belül nagyon örült. Na nem mintha ki akarna használni bárkit, de tényleg kényelmes lett volna egy ágy, már hosszú ideje a földön aludt. A lány azonban nem tágított, tovább unszolta őt.
- "Hát jó. Ha tényleg ragaszkodsz hozzá.." - bólintott megadóan a shinobi. - "És merrefelé laktok?"
A lány elvezette őt a házukhoz. Illetve, kinyitott egy ajtót a stand pultja mellett, és betessékelte a fiút. Mivel a stand a családjáé volt, megvették az afölött álló házat.
- "Egyébként Shinozuka Emi vagyok." - mutatkozott be a lány.
- "Kenta Koizumo. Szép házatok van." - viszonozta a gesztust a fiú, miközben a lépcsőn felfelé a vendégszobákhoz sétáltak. - "Nem zavarja a szüleidet, hogy szobát adsz nekem?"
- "Felőlük az történik ebben a házban, ami...Szóval nem igazán vannak itt. Anyám lent vezeti az üzletet, csak néha alszik egy külön szobában a raktár mellett. Apám meg állandóan üzleti úton van, szóval tőle aztán.."
- "Értem. Akkor nem igazán van idejük rád, ugye?"
- "Nem sok. Beírattak az Akadémiára, hogy kevesebbet legyek otthon, nem igazán érdekli őket semmi, csak a család vagyonának a gyarapítása. De ez látszik a házon is." - felelt Emi.
- "Tudom milyen érzés. Anyám halála után apám totál befordult, évekig hozzám sem szólt. Aztán meghalt, és én elmentem vándorolni." - mesélt Kenta.
- "Aha..Ez a szobád." - mutatta az egyik gyönyörű helységet a lány. - "Most le kell mennem segíteni a kasszánál. Ha reggel felkeltél, csak vegyél ki valamit a hűtőből, láttad, hol van. Érezd otthon magad!" - azzal elment.
Másnap reggel Koizumo alig akart kikelni az ágyból. De muszáj volt. A maga mellett lévő órára nézett, ami egész éjjel hangosan kattogott, és nem hagyta őt aludni.
~ Te jó ég, már ennyi az idő!? ~ ugrott fel, és gyorsan összeszedelődzködött. Délre a kiképzőterepeknél kellett lennie, amikről még azt sem tudta, hol vannak. Gyorsan kent magának egy kenyeret valami barna dologgal, amit még sosem látott. Az volt ráírva, hogy mogyoróvaj, és nagyon finom volt. Az asztalon talált egy kis borítékot, benne egy térképpel és egy üzenettel:
- "Ez még hasznos lehet, álomszuszék."

(Az eredeti, teljes verzió itt található)

Deidara Kedd Ápr. 21 2015, 11:34

Elfogadva, élményeidben segíthet, játéktéren azonban csak az adott mesélő engedélyével, és inkább színesítésként, mint harcokban segítő társként, hiszen jóval magasabb a szintje.

**Kenta Koizumo** Szomb. Május 30 2015, 17:52

Pályázat célja: kovácsmesterség - ismeretek szerzése

Időbeli elhelyezés: vándorlás alatt

Izzó fém ~ Egy ifjú kovács rövid története /Part 1/

A Villám Országában járva döbbent rá Koizumo, hogy mennyire nem ért semmihez. Az alap jutsukon kívül, amiket még apja tanított neki a bányató partján, tulajdonképpen nem is volt képes semmire. Ninjatoja a hüvelyében rozsdásodott, és csak nagy ritkán vette elő hűvös estéken, amikor gyakorolta a kardforgatást, amit még a szamurájtól tanult. Már egész jól ment neki. Igazából mindig is vágyott egy igazi katanára, nagyon tetszettek neki azok az elegáns ívek, gyönyörű pengék, amikkel azok a nemes fegyverek büszkélkedhettek. Egyszer volt is a kezében egy hasonló kard, és már akkor meglepte, milyen játszi könnyedséggel tudja forgatni a fegyvert. Sokkal hatékonyabb vágásokat és szúrásokat tudott vele produkálni, mint a rövid ninjatoval. Valahogy a markolat cápabőr csíkozása és a kényelmesen támasztó tsuba jobban átadta azt az érzést, ami a jobb harcra ösztönözte Koizumot. Épp kapóra jött neki, hogy a Fegyverkészítők szövetségének egyik falujában, Takumi no Sato-ban járt. Ez volt a fegyverkészítők központi falva, minden fegyver készítéséhez szükséges tudás összegyűjtője, a legnagyobb mesterek otthona. Kiváló helyszín egy mesterien elkészített katana vásárlására. Keresve sem lehet ennél jobb helyet találni egy remek penge vételére, ráadásul közvetlenül a készítőktől talán olcsóbban is beszerezhető. Azonban közvetlen a kovácsok mellett talán nem csak vásárolni lehet.

Egy különleges cégérű kovácsmesterhez lépett be a fiú, hogy keressen magának valamit, amivel megélezheti a ninjatoját, aztán esetleg egy katanát is keríthet valahonnan. Azonban belépve a boltba, egyszerűen csak leesett az álla látva a rengeteg csillogó pengéjű kardot, amik egymás mellett, alatt, fölött, mindenhol a helyiségben, de mégis tökéletes rendben sorakoztak. De nem csak a kardok különböző fajtái voltak jelen, a yarik képviseletében is állt néhány szál erre-arra, és úgy általában volt minden fegyvernemből, amihez penge is tartozik. A bolt hátuljában a kovács mesterkedett egy míves katanán, valószínűleg külön megrendelésre készült. A markolata elütött a szokványostól, arany sárkányt mintázott, ami ide-oda tekergett egészen a tsubáig, ahol a torkából állt ki a penge. A tsuba maga pedig a sárkány kitárt szárnyaiként jelent meg, mindezt igazi aranybevonatú bronzból. A penge pedig tökéletesen ívelt, ragyogó acél, a legjobb minőségű. Volt azonban még egy jó tulajdonsága a kardnak, ezt azonban csak akkor láthatta Koizumo, amikor a kovács felállt, és meglengette a levegőben az elkészült művet. A kard egyből lángolni kezdett, legalábbis a pengéje. Koi nem tudhatta, de nem a suhintástól, hanem a belekoncentrált chakrától lángolt a katana. A kovács észrevette a fiút, és felé indult.

- Segíthetek valamiben?

- Egy jó kardot keresnék, megfizethető áron. Találok ilyet valamelyik polcon?

- Nézz körbe nyugodtan, le is veheted a polcról akármelyiket. Ha szeretnéd, ki is próbálhatod.

A rövid párbeszédet követően a boltos visszament műhelyébe újabb, szebbnél szebb katanákon dolgozni, Koizumo pedig nekiveselkedett a terjedelmes polcok végigkutatásának a neki való darab iránt. Minden fegyver mellett apró, díszes árcédulán az ár állt, a kis kártya hátoldalán pedig a speciális tulajdonságok voltak, amivel a kard esetleg rendelkezett. A ninja minden kardot tüzetesen megvizsgált - remekmű volt egytől egyig mind -, le is vette őket, megforgatta, de a rengeteg díszes mű közül egyik sem nyerte el a tetszését. Egy volt, ami felkeltette a figyelmét: fekete pengéjű, vörös markolatú, hajlékony penge. A hozzátartozó kártyán a következők álltak: tűz chakraérzékeny, Kirigakure számára készült kard. Rendelkezik a Hóhér penge regenerációs képességeivel. Kenta megfordította az árcédulát: 110.000 Ryu.

~ Nem ezt veszem. ~ gondolta, és folytatta a kutakodást.

Hosszú órákon keresztül válogatott, mígnem besötétedett. Azonban egyetlen neki megfelelő kardot sem talált, bár mindegyik elkészítése hosszú időt vehetett igénybe a kovácsmester életéből.

- Még mindig itt vagy, kölyök? - hallatszott a műhely felől - Tudnál segíteni? - Koizumo odapattant a kovácshoz, készen a lehető legnehezebb feladatra, amivel csak szembekerülhet. Nekiveselkedett volna akár egy komplett ninjato elkészítésének is, de a kovács illúzióromboló, mormogó hangja hamar kijózanította:

- Kezelnéd a fújtatót egy kicsit? - a feladat egyszerű volt, csak egy pumpát kellett nyomogatni, amiből gyorsan áramlott ki a levegő a befektetett energia hatására. A fiú kicsit komolyabb feladatnak is örült volna, és ez az érzése ki is ült az arcára. A kovács ezt látván meg is kérdezte:

- Nincs kedved segíteni itt egy kicsit? Azokat a tsubákat kéne felrakni a markolatokra - mutatott az egyik falnak támasztott négy teljesen közönségesnek tűnő katana mellett egy kis asztalon lévő négy tsubára. Ez már kicsit nehezebb volt, de még bőven alsó kategóriás, Koizumo mégis örömmel csinálta. Egy pillanatig úgy érezte magát, mintha ősidők óta fegyverkészítéssel foglalkozott volna, miközben ráhúzta az első tsubát a markolat fölötti annak kialakított helyre.

- Micsinász? Fordítva tedd má' rá! - hallotta a kovácsot, miközben összerezzent, majd gyorsan lepattintotta helyéről a rosszul feltett alkatrészt, és immár tökéletesen a kardhoz illesztette. Ugyanezt most már a kellő ismeretek birtokában megcsinálta a másik hárommal is. - Látom érdekel a dolog - vigyorgott a kovácsmester, miközben rájabőrrel vonta be az egyik frissen elkészült katana markolatát. Koizumo nagy figyelmet szentelt az öreg keze alól kikerülő alkotás létrejöttének. - Csinálod egy kicsit? - nyújtotta Kenta felé a kovács a szükséges dolgokat, majd leült egy háromlábú kis hokedlire, és onnan figyelte a koncentrálva dolgozó ninját. Olykor-olykor ő maga is belenyúlt, segített tartani, feszíteni, kicsit igazgatta, meg ilyenek. Amint végeztek azzal, és a falnál álló másik négy katanával, a kovács egy ládát vett elő, és beszórta a négy újdonsült fegyvert a többi szakasztottan ugyanúgy kinéző kard mellé. Ahogy lehajtotta a láda fedelét, láthatóvá vált rajta a felirat: _012_Szállítmány_Kirigakure_ Tehát a kovács a Víz szövetségének egyik tagja számára készít fegyvereket. Igaz is, több árcédulán állt: Kirigakure számára készítve, köztük azon a drága fegyveren is. Koizumo leendő konohaiként úgy érezte, meg kell akadályoznia, hogy a szállítmány eljusson az úticéljához, de nem tudta, hogy tudná ez elérni. A kovács felé mutatott tudásra szomjazó fiú ettől fogva már csak álarc volt. A ninja fejében terv kezdett körvonalazódni: megszerzi a kovács minden tudását a fegyverekről, aztán valahogy gondoskodik a szállítmányról. Folytatnia kellett a színlelést, amíg végre nem hajtja rögtönzött terve első szakaszát. A kovács mindeközben belefogott a penge és a markolat összeillesztésének magyarázásába. Nagyon belejött az oktatásba, és újabb összerakásra váró katanákat kapott elő, majd kiteregette az asztalra, és be is mutatta, hogy készül a kard. A penge aljából kiálló fémcsonkot a kettéhasított fa markolat direkt erre a célra kialakított mélyedésébe helyezte, majd összeillesztette a két fél markolatot. Alul és felül két vaspánttal összefogta, majd madzaggal a pántok közt körbetekerte a részt, amin épp dolgozott. Erre a rétegre jött egy durva szövetből álló tokszerű borítás, majd a rájabőr csíkozás. A tsuba felhelyezése után kész is volt a mű. A bemutatót állandó magyarázás kísérte, míg végül a kovács bele nem verte a tanuló ninja fejébe az összes megtanulandó dolgot. A szigoró tanár két kardot rakatott össze teljesen a fiúval, majd a három új mű is a dobozba került, ahol már körülbelül húsz ellenség kezébe szánt fegyver feküdt.

Már elég későre járt, a kovács kiment a hátsó ajtón, és egy nagy halom szénával tért vissza, amit ledobott a sarokba. Még egy adagot hozott be, majd fekhelyet készített belőle a fiúnak.

- Parancsolj, itt alhatsz, ha szeretnéd, holnap megmutatom, hogy készül a penge. - kívánt neki jó éjszakát az öreg, majd egy harmadik ajtón keresztül a műhelyhez csatolt házába ment aludni. Amint a falu elcsendesedett, és a kovács felől sem hallott zajt, Koizumo kikelt az ágyából, és a boltba indult. Igyekezett a sötétben a lehető legtöbbet megtudni a Kirigakurének szánt fegyverek számáról, mikor küldik őket, és ilyenek. A Hold jótékony fényéből kifolyólag csak félhomályos helyiségben egy húsz centis pengéjű tanto akadt a kezébe, szépen megmunkált, valószínűleg fekete rájabőr bevonatú markolattal, és csillogó, hideg acél formákkal. Hüvely is volt hozzá, szürke ezüsttel futtatott, ébenfa borítású tok, amiből bőr pánt tekeredett, hossza pont elég volt ahhoz, hogy tulajdonosa a dereka köré kösse a fegyvert. A ninja habozás nélkül az övtáskájába süllyesztette zsákmányát. Még nem tudta, mit fog tenni, miután megszerezte a kovács összes tudását, de történjen bármi, ezt a fegyvert meg akarta menteni. Lépéseket hallott a házból, és gyorsan visszashunshinolt fekhelyéhez, a lehető legkisebb zajt csapva. A kovács nem a műhelybe tartott, levegőzni ment az udvarra. Nem érdekelte a fiút, mit csinál "tanára", halkan átette övtáskájából a szerzeményét táskájába, és alvást színlelt.

Másnap reggel kicsit kellemetlen módon ébresztette őt a kovács: Koizumo egy méretes kalapács hangjára kelt, ahogy az hatalmasat csendült az üllőn.

- Ébresztő álomszuszék, ideje kovácsolni..

A nap a lehető legidegesítőbb szögben sütött be az ablakon, egyenesen a fiú szemeibe. A műhelyben egyszerűen nem lehetett nyitott szemmel dolgozni. Illetve..a kovácsnak valahogy ment, biztos a bozontos szemöldöke vetett árnyékot szemeire, Koizumo a kellő csodálattal adózott eme képességnek. Azonban már ő maga is nekikezdett volna a kardkészítés művészetéhez kapcsolódó tudományok megismerésének, így megpróbált uralkodni a napfény által összeragasztott szemhéjain, és egy másik fényforrás, a fújtató mellett lobogó tűz felé fordult, ahol az üllő is állt. A mester épp egy alaktalan vasdarabot vett elő, egy fogót, meg egy kalapácsot. Hamarosan minden elöl volt, ami egy jó penge megalkotásához kellhet.

- A penge nem lehet se túl merev, se túl hajlékony, különben nehezebb lesz kezelni, megsérülhet, meg ilyenek. A jó acél, amiből én a fegyvereket készítem, csak hatalmas hőn megmunkálható, egy átlagos kis tüzecske felett nem is lehetne vele dolgozni. Majd elmondom, hogy csinálom, de egyelőre tanulj meg pengét készíteni! - magyarázott - Minden kardpengének van egy kicsi íve, hogy könnyebben ki lehessen húzni a hüvelyéből, kivéve az olyan fegyvereket, amiket hüvely nélkül hordanak, például a zanbatok, egyes tantok, és a speciális fegyverek. Vannak, akik bonyolult matematikai képletekkel határozzák meg a hajlítás mértékét, én viszont pusztán megérzésre csinálom, az egyszerűbb - a vén kovács még hosszan magyarázott, mire végre a gyakorlati részébe is belekezdtek a dolgoknak. Amit Koizumo a leghamarabb megtanult: a kalapács nehéz. Persze elbírta, tudta kezelni is, de nem volt egyszerű. A következő az volt, hogy az acél kemény. Lehet, hogy először valami puhább fémmel kellett volna kezdeni, mondjuk ónnal, ahhoz még kalapács sem kell, de így Koizumo szó szerint tűzben edzett ninjává válhatott: a lendületes kalapácscsapások, amelyeket a pengére mért volna, rendszeresen elragadták magukkal kezét bele a lángokba. Szerencsére ilyenkor gyorsan kikapta őket onnan, de elkerülhetetlen volt, hogy ne szenvedjen néhány kisebb égési sérülést, és a kalapács kormos nyelén is meglátszottak a kezdeti kudarcok. Erősítésnek semmiképp sem volt utolsó a fémmegmunkálás művészetének gyakorlása. Két órán belül készen is volt az első pengedarab, ami Koizumo mesterkezeit elhagyta: kicsit girbegurba, megtörő ívű, de saját mű. Ráadásul az élével semmi baj nem volt, és víváshoz is megfelelt, csak esztétikailag nem volt jeles.

- Ezt akár meg is tarthatod - röhögött a kovács a fiú kezdeti szárnypróbálgatásain. - Szemben van egy bolt, ott vehetsz egy tekercset, amibe lepecsételheted, ehhez nehéz lenne hüvelyt csinálni. - szalasztotta a boltba a fiút, aki rövid időn belül visszatért egy szürke borítású tekerccsel, amihez különleges kötöző járt, aminek végén sárkányfej alakú medál függött.

- Különleges fegyverhez különleges tároló jár, nem igaz? - nevetett fel újból a kovács, miközben Kenta lepecsételte "fegyverét". Amint ezzel kész volt, a ninja újból nekifutott egy rendes penge elkészítésének, de ezúttal kisebb kalapáccsal. Több ideig tartott így a munka, de az eredmény három órán belül egy elfogadható, bár kicsit egyenes ívű katana lett. Erről a szintről is volt még hova fejlődnie, így a fiú nekifutott még egyszer, harmadjára már egy kezdőhöz képest is remek pengét sikerült összehoznia, amihez immár markolatot is összeütött, pont olyat, amilyet a kovács csinált a kirigakurei szállítmányra. Az egész nap eltelt ezzel, Koizumo újra nyugovóra tért.

Másnap reggel ugyanúgy ébredt, de ezúttal más, egyszerűbb tananyag következett. A tsubát már fel tudta helyezni a kész kardra, de előállítani még nem tudta, ezt kellett ma megtanulnia.

- Ehhez általában egyszerűen csak öntőformát használok, olyat, mint ez - mutatta a kovács az egyik jellegzetes tsuba negatívját. - Ebbe a formába kerül a kemény acél, amit esetleg arannyal is lehet futtatni, vagy ezüsttel. Délre legyél kész egy pár tsubával, aztán mutatok valami érdekeset...

// Ez volna a kétrészes pályázatsorozat első része, a második részben ennek a folytatása jön (chakraérzékeny fémek formázása), és egyben a történet lezárása. Megszerzett tárgyak: tanto hüvellyel, ronda penge, kis tekercs (formája miatt 200 Ryo) //

Hidan Szer. Jún. 10 2015, 20:38

Hangulatos, részletgazdag, elfogadva. ^^ Azért a valóságban gondolom kicsit időigényesebb kitanulni a mesterséget, de annyi baj legyen, tetszett. -200 ryou, a képzettséget meg felírhatod az adatlapodra. Jó kovácskodást!

**Kenta Koizumo** Hétf. Szept. 28 2015, 22:26

pályázat célja: E-D-C szintű mérgek ismerete

E - Minél erősebb a ninja, azaz erősebb a teste és tapasztaltabb a sebek és fájdalmak tűrésben is, annál könnyebben legyűrhető vagy kiküszöbölhető a hatás, ellenméreg nélkül is.
D - Minél erősebb a ninja, annál rövidebb ideig tart, de mindenképpen legalább zavaró hatásokat vált ki, vagy gyengíti le a ninját. A legalapvetőbb ellenmérgek megszüntetik a hatást.
C - Mindenképpen ható méreg, ami általában nem képes ölni, vagy óráknál hosszabb ideig hatni. Bonyolultabb ellenmérgeket kíván, de ezek ismertek.

A Shinozuka birtok rengeteg lehetőséget rejtett magában, és erre Koizumo is hamar rájött. A melléképületben található műhely hátuljában lombikokból, kis fiolákból álló, rendezett gyűjtemény csillogott, mint egy apró laboratórium.
~ Erre feltétlenül rá kell, hogy nézzek később. ~ gondolta magában Koizumo, majd elcsörtetett a lányhoz, akitől lakása származik - Emihez. A már ismerős utcákon hamar odatalált a lány lakását jelző kis étkezdéhez, ami épp zárva volt.
- Emi! - kiabált fel a nyitott ablakba. Hirtelen pirosas hajzuhatag tűnt fel, ami szinte teljesen eltakarta a lány arcát.
- Épp aludtam.. - bosszankodott.
- Kettőkor? - nevetett Koizumo. - Gyere le! - kérte a lányt. Emi csakhamar le is trappolt a lépcsőn. Fekete maszkját még az ajtóban húzta fel.
- Mit akarsz? - kérdezte a frissen felkeltett személyek megszokott gorombaságával.
- Találtam egy kis labort a műhelyben, és nem akarom kihasználatlanul látni. Talán tudnál segíteni, hogy ez ne történjen meg - vigyorgott Koizumo éppen úgy, mintha élvezné, hogy apró-cseprő hülyeségeivel az őrületbe kergetheti Emit.
- Idióta... - vágta nyakon a lány szegény shinobinkat, aki a nem várt, és kiemelkedően erős ütés következtében egy 360°-os fordulatot leírva közelről tanulmányozni kezdte az út porát. Frissen szerzett ismeretei alapján valakinek vagy nem telik cipőre Konohában, vagy a sablontól eltérően inkább önszántából cipő nélkül járja az utat.
~ Vajon lábat azért szokott mosni? ~ tanakodott magában egy újabb fölösleges baromságon hősünk, miközben felállt az ágynál sokkal kevésbé kényelmesnek bizonyuló fekhelyéről, és leporolta öltözetét.
- Akkor mehetünk? - kérdezte a maszkja mögött pimasz mosollyal Emitől.
- Pillanat, hozok pár cuccot, ami kellhet. - sietett vissza a házba a lány, és egy nagyobb fadobozzal tért vissza. - Nesze, hozd te, te akarsz tanulni.. - nyújtotta a ládát Kenta felé, majd meg sem várva a fiút, elindult a birtokra.
A doboz súlya miatt kissé lassabban haladó fiút Emi könnyedén háta mögött hagyta, így a tálcán kínálta magát a lehetőség a láda tartalmának meglesésére. Füves szelencék, furcsa porok, és színes, fiolákba zárt folyadékok voltak benne katonás sorrendbe rakva, mindegyik saját, címkével ellátott rekeszben. Mindegyiknek fura, kiejthetetlen neve volt, Koizumo meg sem próbálta őket elolvasni, inkább szépen lecsukta a doboz fedelét, és megpróbálta utolérni a lányt. Pár perc alatt a birtok tágas udvarán is voltak, és egyből megcélozták a melléképületet. Emi ment be elsőként, egy határozott mozdulattal felkattintotta a villanykapcsolót, és hátrasietett a laborhoz. Gyorsan rendet tett az asztalon, amíg Koizumo beténfergett a ládával. A fiú levágta az asztallapra terhét, majd várakozóan a lányra lesett.
- Megtanítalak mérget keverni, aztán hagyjál békén.. - morogta a lány neki, és előpakolt a dobozból. - Kezdjünk valami egyszerűvel, mondjuk ezzel az állati eredetű, gyenge méreggel, a darázsméreggel. Viszonylag egyszerű előállítani: darazsakat kell összefogdosni, lecsapolni a testnedvüket, kicsit lepárolni a folyadékból a fölösleges elemeket, és már kész is. Voltaképpen semmire sem jó, csak a fájdalomérzetet növeli, viszont ha elég sokáig desztillálod, hasznos cucc válhat belőle. Fegyverre lehet kenni, mondjuk katanára, amivel aztán ha megvágod az ellenfeled, jobban fog fájni, mint várta. Menj, csinálj egy fiolával, és folytatjuk. Eszközök a dobozban.
Az "eszközök" voltaképpen egy lepkeháló, egy papír, meg egy fiola volt, amiben valami izé volt, ami odacsalja a darazsakat. A fiú kiült a kertbe, egy darab papírra kiöntött a folyadékból egy kicsit (az egészet), és várt, hálóval a kezében. Nemsokára egy csomó ronda csíkos, repkedő rovar gyűlt össze a nedvekkel vastagon átitatott cetli körül, és Koizumonak már csak a megfelelő pillanatra kellett várnia. Magasba emelte a lepkehálót, és lesújtott, nagyjából tizenöt darazsat csapdába ejtve. A maradék papírral lefedte a háló száját, és bement a melléképületbe, ahol Emi épp elbóbiskolt, szája széléből apró nyálcsíkot csorgatva. A fiú szájával lefelé letette a hálót az asztalra, gyengéden letörölte a nyálat Emi álláról egy zsebkendővel, majd beleordított a kunoichi fülébe:
- Ébresztő!!
- Na végre.. Van már darazsad? - kérdezte az álmos lány.
- Néhány. - mutatott a fiú az asztalra.
- Remek.. Préseld össze őket, és gyűjtsd össze a nedvüket. - mondta a lány hatalmasat ásítva, majd visszaaludt. A fiúnak saját erőből kellett megoldást találnia a roppant bonyolult feladatra. Végül csak megoldotta, és kicsit előre is dolgozott. A nem túl sok nedvet kémcsőbe töltötte, és borszeszégő felett hevíteni kezdte. Az orrcseppes üvegcsét is épp csak megtöltő mennyiségű folyadék fenyegetően lötyögött a fiolában, amibe a kémcsőből került. Koizumonak hirtelen ördögi ötlete támadt, és egy tűt halászott elő valahonnan. A hegyét belemártotta a méregbe, majd a nedves végű tűvel combon bökte a lányt. Emi igencsak cenzúraköteles kifejezések kíséretében pattant fel a székből, és kikapta Koi kezéből a tűt.
- Nesze, kapjál te is - bökte alkaron Koizumot.
- Ezt nevezed te gyenge méregnek? - markolgatta alkarját a fiú, csoda, hogy a könnye ki nem csordult a tetanuszoltás fájdalmával is vetekedő kis pötty érzésétől.
- Nem kell rá ellenszer, elmúlik másodpercek alatt, csak abban a pillanatban okoz hatást. E szintű kis vacak. Tedd el a fiolát, tanuljunk mást! - morogta kelletlenül Emi, majd újabb fiolát vett elő, feketés folyadékkal. - Ez valamivel hatásosabb, növényi légméreg, a folyadékot porlasztani kell a levegőben. Viszonylag tartós füstje van, egy-két perc alatt eloszlik, de addig intenzív a hatása. Hallucinogén, kábítja, akár el is altathatja az ellenfelet, és az előállítása sem túl bonyolult. A kert végében van csattanó maszlag - egy ilyen ronda növény -, annak a magvát kell lepréselni. Szerencsére lédúsak, könnyű olajat csinálni belőlük, viszont csúnya, fekete szirup lesz az eredmény. Na hajrá!
A fiú tanácstalanul megállt az ajtóban.
~ Mi az élet az a csattanó maszlag? ~ gondolkodott. ~ Mindegy, a kert végében van, külön termesztve, csak megtalálom. ~ azzal kilépett a szabad ég alá. Az említett helyen valóban jellegzetes kinézetű növényeket talált, amik alatt rengeteg feketés mag volt elszórva. A fiú összekaparta őket, kis tasakba tette, kezet mosott, és bevitte csaknem egy kilót nyomó szerzeményét a laborba. Egy kés pengéjének a lapjával összepréselte a magvakat, és egy nagyobb lombikkal fogta fel a levet, ami lehetett vagy 7 dl. Nagy részét külön üvegbe töltötte, és bevitte a házba, de pár millilitert kicsepegtetett egy pumpás fiolába, és az előző méreg mellé tette.
- Kész vagyok - lökdöste meg Emit.
Még sok órán keresztül szívózott szegény fiúval a kunoichi, és olyan mérgeket állíttatott elő vele, mint a gáz alapú Fojtogatót, ami egy alattomos légméreg, a vér oxigénfelvevő képességét csökkenti, ezáltal az áldozat szervei oxigénhiányban kezdenek szenvedni, vagy egy különleges vérzékennyé tevő szérum, a Chi, ami megállítja a véralvadást, és nyitva tartja a sebet. Ezt a mérget előállítani egy igen szőrözős feladat, a szó szoros értelmében, ugyanis egy ritka növény levelének a szőreit kell hozzá letépkedni, és kifőzni. A növény nevét Emi nem mondta meg, de megígérte, hogy ha Koinak szüksége van rá, megpróbál szerezni belőle. Ezeken kívül megtanított a fiúnak egy alapvető bénító mérget, a Kaimetsut, ami egy egyszerű kis lötty, alig C szintű, és zsibbadást okoz az ellenfél sebe környékén (pl.: vállnál a véráramba kerülve a teljes kart bénítja, bal oldalon veszéllyel lehet a szívre is, elvégre itt szívbénulást okozhat).
A tanulás végére Koizumonak mindegyik fajta méregből elegendő állt a rendelkezésére mind raktáron, mind a felszerelésében egyaránt. A szürke sárkányos tekercsébe mindegyik méregből egy-egy adagot lepecsételt a hanghullámú karvédő mellé, és a konyhába vitte a maradékot.
- Köszönöm, Emi-san. - hálálkodott a lánynak.
- Nincs mit, te barom - ásított egy hatalmasat a lány.
- Egyébként miért vagy ilyen álmos egész nap?
- Apám nemrég visszajött a Méz országából azzal, hogy újra beindítja a családi fegyverkereskedést, és a részleteket dolgozzuk ki napok óta, éjszakákon át. Most újabb üzleti útra indult, és végre alhatok eleget - ásított még egyet a lány, majd haza indult. - Pápá! - intett hátra, otthagyva Koizumot a birtokon.

A pályázaton belül megismert mérgek:
Darázsméreg:
Szint: E
hatás: hasító fájdalom, elmúlik másodpercek alatt
ellenszer: szükségtelen, ha nagyon kell, akkor vénasszonyos félparadicsom-féle házi praktikák.
előállítás: közönséges darazsak (vagy akár méhek) testnedvének a lepárlása útján. Minél tovább desztilláljuk a mérget, annál sűrűbb és erősebb lesz.

Csattanó maszlag kivonat
Szint: C
hatás: érzékcsalódások, bódultság, aluszékonyság
tünetek: arcpír, száraz nyálkahártyák, gyors pulzus, tág pupillák, a méreg sűrű, fekete füst formájában nyilvánul meg
kiváltó rész: magok, illetve az azokból préselt olaj
előállítás: csattanó maszlag magvaiból kell olajat préselni (1 kg mag = kb. 7 dl folyadék)

Fojtogató
Szint: D
hatás: csökkenti a vér oxigénfelvevő képességét, oxigénhiányt kialakítva az érintett területen és környékén (légméreg).
tünetek: oxigénhiány, lassuló mozgás
ellenszer: nincs, hatása öt-tíz perc alatt elmúlik
előállítás: olyan fának a gyökeréből, amelynek tövében sok mérgező gomba nő. A gyökeret le kell darálni, finom porrá, majd tovább porlasztani. Levegőbe szórva a finom porszemcsék könnyedén belélegezhetővé válnak.

Chi (vér)
Szint: D
hatás: nem engedi egy ideig (negyed óra-húsz perc) begyógyulni a sebeket, megalvadni a vért, ez által a sebből folyamatosan szivárogni kezd a vörös folyadék.
ellenszer: minden anyag, ami növeli a vérképzést, erős szervezet lefelezi a hatás idejét
előállítás: ritka növény levelein lévő szőröket kell megfőzni és leszűrni

Kaimetsu
Szint: C
hatás: bénító méreg, vérrögöket képez, amik elzsibbasztják az érintett testrészt. Nagyjából tizenöt-húsz perc alatt elmúlik a hatása. Akár szívbénulást is okozhat.
ellenszer: idő
előállítás: vérehulló fecskefű leveleit kell megfőzni és leszűrni hozzá, az eredmény egy sűrű, jól tapadó váladék lesz.

Jiraiya Pént. Nov. 06 2015, 18:55

Chi: Röviden alvadásgátló, Irio Ninjutsuval a hatás kiküszöbölhető.

Kaimetsu Very Happy

Látom ügyesen terjed az Oyoki által kreált méreg. De szép, világ színesítő, főleg, hogyha többen használják.

Mind elfogadva! Mostantól ismered ezen mérgek elkészítését, de ugye a méreg készítés engedélyes. ^^

**Kenta Koizumo** Kedd Május 31 2016, 23:57

// Pályázat célja: a Shinozuka-birtok átalakítása, ahol Koizumo jelenleg Emi (NJK) engedélyével lakhat, laboratóriummá //

A frontról való visszaérkezés napján:

Koizumo egészen biztosan nem erre számított, amikor visszatért a frontról, a háború által meggyötörve. Ahol egykor Emi által neki adott szerény hajléka állt, ott most egy három emeletes tömb magaslott, csúnyán kiemelkedve környezetéből. Egyszerű, letisztult épület volt, falai betonból épültek, és meglehetősen masszívnak tűntek. A régi falat meghagyták, és a kapu mögött kis udvar is maradt, de a régi műhelynek, és minden egyébnek hűlt helye volt. Még a Koizumo által gondosan kitatarozott pagoda is felszívódott, ahol a fiú reggeli meditációit töltötte. Pedig egy bushidot követő shinobi életében fontos a meditációval, önmaga megismerésével töltött idő, ezt pedig nem illő egy kis kupac építési hulladékon tölteni.

- Mégis mi a franc történt itt? - a hazatérés reményét elfeledett ifjú lába földbe gyökerezett a hatalmas kapuszárnyak előtt. Megállt a bejáratnál, az ott támaszkodó samuraira ügyet sem vetve ledobta felszerelését, és befelé indult. Azonban hirtelen egy barátságtalan hang állította meg.

- Mit gondolsz, kölyök, mégis hová mész? Idegeneknek tilos a laborba való belépés.

- Idegeneknek? Nemrég még itt laktam.. - háborgott a fiú, miközben a nyitott kaput támasztó samuraira lesett. - Egyáltalán ki vagy te?

- Masamune vagyok, a laboratórium fizetett őre. A Shinozuka család alkalmaz, akiknek minden tagját ismerem, így biztosan tudom, hogy semmi keresnivalód erre. Hordd el magad.

- Abban igazad van, hogy nem vagyok Shinozuka.. A nevem Kenta Koizumo, és Shinozuka Emi engedte meg, hogy használjam az elhagyott birtokot, ebbe pedig az apja is beleegyezett. ~ Arról persze egyikük sem szólt, hogy ha elmegyek egy kicsit küldetésre, egyből átalakítják.

- Mintha említett volna téged.. Na jó, várj meg itt, felmegyek az építkezésre.

~ Építkezés?! Mi az, hogy építkezés? ~ hüledezett a fiú Masamune szavai hallatára. Akkor pedig pláne meglepődött, amikor a férfi az épület felé indult. ~ Ha ez még mindig csak építkezés, akkor hol fogok lakni? Reméltem, hogy ha már itt egy épület, csak van egy üres raktára, vagy valami, de ha még be sincs fejezve, akkor semmi esélyem.

Kisvártatva Masamune jelent meg egyik oldalán Emivel, másik oldalán pedig a lány apjával, a Shinozuka-klán fejével.

- Jó napot kívánok! - köszönt tisztelettudóan a fiú a vele szembe álló férfinak, és Emi felé is megeresztett egy mosolyt.

- Szervusz, fiam. Mi járatban? - hunyorgott a férfi erősen lefelé, lévén hogy meglehetősen magasra nőtt.

- Etto.. Most tértem vissza a frontról, nem tudom, ez mennyire látszik rajtam.. - kezdett bele Koizumo, valamicskét tépett öltözékére utalva. Egy csöppet tartott az úrtól, akivel beszélnie kellett, elvégre azelőtt csak egyszer találkoztak egy üzleti megbeszélés alkalmával, és akkor is csak a lányát rabolta el egy jutsu tanulására. Ötlete sem volt, hogy viszonyulhat a klánvezér Koizumo ott tartózkodásához. - Az előtt Emi megengedte, hogy ezen a birtokon lakjak, de nem tudtam, hogy át tervezik alakítani, így most egy elég kellemetlen helyzetben vagyok, mert nincs hol laknom, és...

- Egy szót se többet, Koizumo - Koizumonak hívnak, ugye? Tudod, én ismertem az apád. Remek shinobi volt, kiváltképp értett az eleméhez, és voltak trükkjei. Tagja volt a... Hagyjuk is, most nem ez a fontos. - gyanúsan váratlanul hagyta félbe egyik mondatát a férfi. - Mi ketten nagyon jó barátok voltunk, aztán jött az a küldetés a Föld országában.. Mocskos feladat, az egyszer biztos. Meg is értem, miért akarták eltűntetni a színről. De nem ez a lényeg. Jövök neki eggyel, így csak a kedvéért kialakítottam egy helységet számodra a labor alatt. Tartozik hozzá egy nagyjából 100m²-es műhely is, amit majd a laboratórium kutatói igénybe fognak venni, de ha kedved támad, használhatod. Viszont Kodomo //Koizumo apja - a szerk. // is tudta, hogy semmi nincs ingyen. Gőz országbeli barátaim hírét adták, hogy ott töltöttél egy kis időt, mégpedig Naga keze alatt. Furcsa lehet, hogy őt is ismerem, de a Moriyama klán kutatásai miatt velük kifejezetten jó kapcsolatot alakítottam ki. A kereskedelmi hálózatunk elég fejlett volt egy időben, valamint..

- Ha most felélesztjük, még jobb lesz, és befolyásosabb. Már rengeteg tervünk van. - kotyogott közbe Emi, de apja pillantása elhallgattatta.

- Szóval ott tartottam, hogy mi magunk is sokat kutattunk. Neked pedig valahogyan lakbért kell fizetned. A dolgod az lesz, hogy kutatóként időnként találmányokat kérek tőled, amiket kiértékelek. Ez lehet egy új méreg, valami fegyver, vagy amit csak szeretnél, és a költségekbe is néha beszállunk. Most egy apró referenciaanyagot kérnék csupán tőled, amit teljes mértékben finanszírozunk, de ez nem lesz mindig így. Ha olyasmit terveznél, amit nem tudunk eladni, annak te állod a költségeit.

- Értem. Örömmel fogadom ezt a nagylelkű ajánlatot, és igyekszem nem visszaélni vele. Már csak az a kérdésem maradt, mikorra kell elkészülnöm a bemutatóval, és mi történik, ha nem elfogadható a minősége? - tette fel az egymillió Ryo-s kérdést az ifjú kutatójelölt, ugyanakkor kicsit ott volt benne az érzés, hogy ez nem teljesen fair. ~ A feltalálás nem úgy működik, hogy azt mondja a megrendelő, találjak fel valamit, én pedig minden támpont nélkül kitalálok valamit.. Ezt Naga-sama is megmondta, még amikor tanított. De ha csak így lakhatok itt, nem igazán van választásom...

- Ha egyáltalán nem tetszik, amit művelsz, akkor az utcára kerülsz. - mosolygott csöppet sem bátorítóan a klánvezető.

- Ez csak természetes.

- Nos, örültem a találkozásnak, Emi megmutatja a labort.
- Részemről a szerencse. - nyújtott kezet Koizumo a férfinak, majd felszereléséért lépett, és követte Emit az épületbe. - A barátságtalan kapuőrötök azt mondta, hogy ez egy építkezés, igaz ez? - érdeklődött a lánytól, aki csak játékosan megvonta a vállát.
- Mit gondoltál, ilyen ronda marad? Külsőleg még nincs kész, és a tetőkertet is be kell fejezni. Néhány olyan növényt fogunk itt megtermelni, amik elég egzotikusak, és szükségesek egyes mérgekhez, amiket a klán titkos keverékeként tartanak számon. Talán neked is jut pár parcella, ha a mérgeidhez szeretnél növényeket. - csicsergett a lány. Sokkal jobban fel volt dobva, mint azelőtt bármikor. - A felszereléseket és berendezéseket már ideszállíttattuk azokat már használhatod is. Nagyon belehúztunk apuval, a klán becsülete forog kockán, és az összes élő klántag segített a finanszírozásban. Mondhatni ez lesz a Shinozukák szíve és lelke, te pedig közvetlenül a szívben fogsz lakni és dolgozni.
~ Na ja, pont ez aggaszt.. Konkrétan a lakhelyemért vagyok mostantól folyamatos versenyben, és az egyetlen eszköz, ami a kezemben van, az a kreativitásom.
- Mondd csak, Emi, mégis mivel rukkoljak elő, hogy az apád megengedje, hogy maradjak?
- Ötletem sincs.. - gondolkodott el a lány - Kicsit hóbortos, úgyhogy ha jó napján mutatod neki a terveket, könnyedén rábólint.
~ Hát ez remek.. akkor talán a laborban kéne kezdeni.

Emi tartott egy gyors körbevezetést az épületben, de semmi izgalmas nem történt. Felül kezdtek, az építési területen, ahol a kert lesz. Néhány fóliasátor és balkonláda már ott volt, benne földdel, és egy-két kisebb cserje is növekedésbe kezdett, de még volt vele munka bőven. Ez volt a harmadik szintje a komplexumnak. A második emeleten főképp raktárak voltak, ezeknek fele az itt készített eszközöknek volt fenntartva, a másik fele pedig tömve volt különleges nyersanyagokkal - chakraérzékeny fém- és fa elemekkel, pár előre megmunkált panellel, és egyéb finomságokkal. Egy laborjárt kutató számára ez bizonyára maga lett volna a mennyország, azonban a fiú nem kifejezetten lelkesedett. Átlapozgatta a listát a leltárazott tárgyakról, de nem vert hevesebben a szíve egyik sor hatására sem. Neki az egészből annyi jött le, hogy van némi eszköze, és korlátolt ideje valami jópofa kis ketyere feltalálására, ezen múlik a lakása. Időközben azonban abba is belegondolt, hogy így esélye nyílna a korlátlan kutatásra. A Shinozukáktól kapna némi anyagi támogatást, és azért vannak értékelhető dolgok a raktárban is. Odafent a mérgező alapanyagok, lent pedig a sokat emlegetett műhely... Visszaemlékezett az Adamantiumra, a Moriyamák titkos fegyverére, aminek a tervei most valahol a Gőz országában kallódnak.
~ Vajon mi történt Kinékkel? Meg kéne látogatnom őket. Segíthetnének ebben az átkozott megbízásban. Szégyen bevallani, hogy ötletem sincs, de hát ha egyszer sosem csináltam ilyesmit azelőtt. Nézzük csak! Fegyverrel kereskedő cég, tehát valamilyen harcban használatos eszközre lehet szükségük. Egy új fegyverre talán? Nehéz ilyet kitalálni, pláne tömegesen gyárthatót. Á, meg vagyok lőve, nézzük inkább azt a lakosztályt...
Emi magával vonszolta szerencsétlen Koizumot, le a lépcsőn, nagy ívben elkerülve az első emelet szobáit, és a földszintet sem mutatta be túlságosan.
- Ezen a két szinten vannak a különböző laboratóriumok, és egy műtő, semmi lényeges, ha érdekel majd megnézed magadnak. ~ hadarta, és rángatta a fiút, le a pincébe.
- Király, mindig is a föld alatt szerettem volna élni... - mondta a fiú nem enyhe éllel, de amit odalent látott, az bőven kárpótolta. Odalent egy letisztult, kellemes kuckó fogadta. Pont olyan, mint amire valaha vágyott. Diszkrét lámpák adták a fényt a föld alatti szobába, aminek berendezését egy kényelmes ágy, egy nagy szekrény, és egy fegyvertartó állvány adta. Az állványon már volt egy shirasaya-katana, de sokkal inkább tölthetett be dísz, mint fegyver szerepet. A maradék hely pont elég volt az ő felszerelésének. Volt továbbá egy íróasztal, mellette plafonig érő tekercstartó, és egy könyvespolc, tele különféle könyvekkel a legváltozatosabb témákból. Rengeteg tudás állt ott papírra vetve, és Koizumoba mintha villám hasított volna.
~ Hátha találok bennük valamilyen támpontot. Nézzük csak...
Emi látta, hogy a fiú mily megihletett állapotban áll a polc előtt, így gyorsan elköszönt a klán ügyeire hivatkozva, és elslisszolt, Koizumo pedig azonnal nekiesett a különböző köteteknek.
~ Lássuk csak... Chakraelméletről kezdőknek.. ez már régi tananyag, később elolvasom. Az alapokból sosem elég. Nara klán névjegyzéke - ez mit keres itt? A zsebórától a televízióig... Vannak itt jó könyvek. Mondjuk a tengerbiológia kevésbé érdekel, de hátha..

Koizumo hosszú órákig olvasgatott, de csak nem jött az isteni szikra. Már-már feladni készült, de aztán mégse... Valamit csak kitalál, különben kipaterolják, az pedig senkinek sem lenne jó. Mindenesetre végre kibővültek kutatási lehetőségei, és a műhelyben fejleszthet is - feltéve ha lesz mit. Most már tényleg örült volna minden apró ötletszemcsének is.

// Tele utalással... :DD //

Shimura Danzou Pént. Jún. 03 2016, 19:04

Szia!
Mehetsz Te is a levesbe... Pályázat ELFOGADVA! Viszont ezentúl várom az érdekes feltalált és hasznosítható tárgyakat, vagy persze a "Második napom az utcán" című kalandokat. Razz

Ajánlott tartalom

Kenta Koizumo

Kenta Koizumo

Re: Kenta Koizumo

Re: Kenta Koizumo

Re: Kenta Koizumo

Re: Kenta Koizumo

Re: Kenta Koizumo

Re: Kenta Koizumo

Re: Kenta Koizumo

Re: Kenta Koizumo