Hiyama Takeo, Djuka Ryuu (nagybetű, két uu haha) vs Erisa, Koizumo, Kuzomi, Dansei

Ellenséges területen vagyok. Egy kisebb csapattal érkeztem Konoha és határának területére. Szerencsére magát a falut messze elkerültem, de a feladatom adott volt. Fel kellett mérnem a Konohai egységek erejét kisebb rajtaütésekkel. Névtelenül. Kissé furcsa volt, hogy most fejpánt nélkül, félarcos maszkkal (szemtől lefele takar), de hát nincs mit tenni. Mindenesetre lég rosszul éreztem magam, hogy rajtaütéseken kell részt vennem, de hát ez egy shinobi dolga… rezzenéstelen arccal követni a faluja utasításait. Nos, hát ezért járok most itt. Egyszer csak a szemem sarkából egy pislákoló fényt látok meg. A nap már régen lement, így most ez csak egy dolgot jelenthet. Tábortűz. Némán, és óvatos mozgással közeledek a fény felé, mígnem a távolban sátrak halvány körvonalait pillantom meg.
~ Hm… úgy tűnik, kell egy kicsit kémkednem.
Elvileg halló távolságon kívül vagyok, így kissé bátrabban idézem meg Benkeit, majd jelbeszéddel magyarázom neki el a dolgok menetét. Bár kétszer is el kellett ismételnem a sötét miatt, vagy mert nem értette meg, de végül elröppent, hogy körbekémleljen a sátrak közt.

Takeo új feladatot kapott a falujától, a határ mellett kellett őrködni, és kiszúrnia a Folyó Országában illegálisan, engedély nélkül tartózkodó más ország nindzsáit. Esti őrködés, ez bizony nem tartozott shinobink kedvenceihez. Miközben az egyik fa tetején, kémlelődött, a távolban kisebb fényre lett figyelmes.
~Hm... szerintem ez tábortűz lesz.... na de kiknek a tábortüze? Vándoroké avagy shinobiké? Megyek és megnézem. ~ gondolta magában, majd a gondolatát tett követte. Óvatosan lopakodva közelített a tűz felé, ám érdekes látvány tárult a szeme elé, egy négy tagú shinobi csapat és egy másik nindzsa, aki éppen egy puffanás keretén belül valami jutsut kivitelezett. ~ No lám, no lám... hát mi van itt? Most külső szemlélőként végig nézhetném, hogy mi sülne ki az egészből, de hát nekem is vannak kötelezettségeim. ~ töprengett el magában, majd a sátrakhoz közeli fához ugrott, és onnan felszólította a tábortűznél, immár jól látható shinobikat:
- Hé! Ti ott négyen! És a másik bokor mögött az az egy! Senki se mozduljon! Konohaiak! Jelenleg a Folyó Országának területén vagytok, ez itt Tanigakure által ellenőrzött terület. Idegeneknek engedély nélkül tilos ide lépni! Ha van engedélyetek, és ez a bokor mögött kuporgó tagnak is szól, akkor mutassátok fel!- szólt hozzájuk határozattan.

Kellemes meleg járja át a kezem, ahogy a tűz elé tartva melegítem. Mindig is szerettem hallgatni a tűz ropogásának hangját. Bár a társaim egy részét nem igazán ismerem, örömmel tekintek a tábortűz körül lezajló beszélgetésre, amiben bár nem igazán veszek aktívan részt, azért jó hallgatni a többiek poénjait. Fülem azonban egy oda nem illő hangot érzékel Koizumo-kun felől. Egy pukkanás, alig észrevehető, mégis illetlenség. Szúrós szemekkel tekintek a fiúra, igazán arrébb mehetett volna kicsivel... Már éppen szóvá akartam volna tenni, mikor egy idegen hangra leszünk figyelmesek. 
"A Folyó országában vagyunk? Erm... Tudtam hogy nekem, és nem Koizumo-nak kellett volna kezelnie a térképet..." Ez viszont így elég kellemetlen. Nem tudom hogy tudnánk ezt békésen megoldani. Azt hiszem talán nem nekem kellene felszólalnom... Bár ahogy elnézem, Koizumo már a harcra készül... Megbököm Kuzomit, és kicsit halkan súgok neki.
- Vissza tudunk menni harc nélkül?  Nem tudod meggyőzni őket? - kérdezem tőle, majd én is a shurikentartómhoz teszem a kezem, felkészülve a legrosszabbra.

Az éjszakai hűvös szellő átcsap a fejem felett, miközben a tábortűz mellett gubbasztok. A lábaim már kellően átmelegedtek, szint úgy, mint a kezeim, amiket dörzsölve a tűz felé tartok. A körülöttem ülők is leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy átmelegítsék megfáradt, vagy éppen átfagyott testrészeiket.  A közelben egy madár repült át hangtalanul, a tűz fénye megvilágította a hasát, mialatt átszelte a táborunk feletti eget.- Hamarosan el kellene kezdenünk a sátrak felállítását is. – gondoltam magamban, miközben a tűzrakóban lobogó lángokat figyeltem. A révedezésemből egy éles hang zökkentett ki. Felkaptam a fejemet, és egy közeli fán megláttam a hang forrását. Szintén Ninja volt akár csak mi, de a sötétség miatt nem igazán tudtam megállapítani, hogy hova valósi. Bár nem is kellett megállapítanom, hiszen ő maga mondta el, hogy egy ellenséges területre tévedtünk, szóval ő maga sem lehet a szövetségesünk. Nekem egyáltalán nem tűnt fel eddig, hogy átléptük volna a határt, de úgy tűnik, az illető ezt jobban tudja, mint mi.  Említett egy másik valakit is, aki valahol a bokrok mélyén húzódhatott meg, habár őt nem láttam, mégis odafordítottam a fejemet, hátha mégis csak megpillanthatom. Erisáéknak a kezébe, lassan de alig észrevehetően egy-egy Kunai vándorolt. Ők nem vették fél várról a hadüzenetet, amit burkoltan a fa tetején álló Shinobi intézett irányunkba. Én sem lehettem rest, de én Kunai helyett egy Shurrikent illesztetem az ujjaim közé, ügyelvén arra, hogy ne keltsek feltűnést. Örültem volna neki, ha mindenféle harc nélkül utunkra engednének, de erre pont annyi esély volt, mint, hogy egy ember vesék nélkül életben maradhasson. Legalább is jelenleg így álltam hozzá a dolgokhoz. Táskám karnyújtásnyira mellettem hevert a földön, benne a kötszereimmel, és egyéb gyógy készítményekkel. Úgy gondoltam, ha harcra kerülne sor, akkor felkapom, és visszább vonulok. Nem nagyon vagyok jó az efféle csatározásokban, szóval, inkább majd kihúzom azt, aki megsérült. Eri odamotyogott valamit Kuzominak, amit én nem értettem, de jelenleg nem is foglalkoztatott. Ha valami fontos, akkor majd szólnak nekem is. Szemeimet a fán ülő alakra szegeztem, de szabályos időközönként a bokor felé pillantottam. Tudom, hogy nem szabad levenni a szemünket az ellenségről, de azt sem szeretném, ha valaki hátba támadna minket. A parázs hirtelen pattant egyet amire, egy apró rezzenéssel reagáltam. De ezt eltekintve szinte teljesen csendes volt minden.

Benkei eddig könnyen el tudott rejtőzni a sötétben, és nem keltett feltűnést, ahogy érzékeltem. Végül is egy teljesen átlagosnak tűnő fekete hollóról van szó. Már azon voltam, hogy ki lesek a fa mögül, mikor is egy újabb alak ér a csapathoz, és számon kéri azt... majd lebuktat engem. Egy halk szitok hagyja el a számat, majd a fa védelméről a férfira nézek. Elvileg a többiek nem láthatnak, legalábbis Benkei nem jelzett, hogy mások lennének körülöttem, így ha a fiú idefordul jelbeszéddel elmutogatom neki Hold Rejtek jeleit, majd a maszkom, pontosabban a szám elé nagyjából jelezve, hogy ne mondja ki hangosan. Remélhetőleg értesítették közeli szövetséges erőket az akciónkról, így bár a rajtaütésnek annyi, azért még a meglepetésnek még nincs vége. Mint említettem nincs rajtam fejpánt, így rejtve vagyok, és az arcom is félig. Így köthetnek a Folyóhoz. Viszont a parancs kötelez, így támadnom kell. Használom a Bunshin idézést, és a füstből előtörő klón rögtön futásnak is indul, mintha csak egy rejtőzködő jutsuból lépett volna elő. Távolabbra szalad, nem a csapat felé... viszont ha az emberek követik őket a szemükkel, akkor nagy bajban lehetnek. Én egy pillanattal később a fa másik oldaláról szökkenek elő, majd előretörve a Dinamikus Akcióval az egyik fiú (Kenta) előtt termek, és megpróbálok egy gyomrába, majd az állára vinni be egy ütést. Ha sikerrel járok, hátrébb szökkenek, és már villanak is a pengéim, ahogy süvítve előtörnek a hüvelyükből. Két katana néz farkasszemet 4 emberrel. Hátrébb szökkenek, hogy ne kerülhessenek a közelembe. Benkei eddig az egyik faágon figyelt, de már készen állt, hogy akcióba lépjen, ha arra van szükség. Fekete gömb szeme a lent levőket fürkészte.

Mikor Takeo a felszólítás, után várta a konohaiak válaszát, akkor a bokor mögött kuporgó tagra is rápillantott, aki kézjelekkel kommunikált felé. ~ Értem... szóval egy getsugakure-i shinobi. Még mielőtt kiadták nekem parancsba 5 nappal ezelőtt, hogy határőrként teljesítsek szolgálatot, előtte tájékoztattak arról, hogy mely országok shinobijainak van engedélyük, a mi országunk területén tartózkodni. Getsugakre kért engedély, tehát ez a nindzsa legálisan van a területünkön, eddig akkor oké. De Konoha tudtommal akkor még nem kért engedélyt! Bár azóta változhattak a dolgok. ~ vázolta fel magában a helyzetet, majd egy igen minimálisat bólintott is, ezzel jelezte a Rejtett Hold nindzsájának (feltéve ha az észrevette), hogy vette az adást, miközben az egyik tábortűznél ülő nindzsa megszólalt:
- Nem hagyjuk el a tábort, igazold magad! Nem léptük át a határt -
- Héé! Lassan a testtel! Itt akiknek igazolniuk kell magukat, azok ti vagytok! A saját országom területét én ismerem jobban. Határt léptetek! A Tűz országának a területe 3 km-rel arrébb van, ti tájékozódási analfabéták. Jó lenne, ha legalább ismernétek a saját országotokat. Ha van engedélyetek, akkor mutassátok, és akkor nincsen semmi probléma. Ha nincsen, akkor 10 percen belül, hagyjátok el a területet és menjetek vissza, a saját országotok területére. - válaszolt azonnal vissza. A geninnek nem állt szándékában harcba bocsátkozni, biztos csak eltévedtek a sötétben, ezért véletlenül átlépték a határt. Shinobink azt a parancsot kapta, hogy először csak szólítsa fel, az engedély nélkül náluk tartózkodókat, harcot pedig csak akkor kezdeményezzen, ha a delikvenseknek nem használ a szép szó. Ahogy geninnünk elnézte a konohai csapatot, bizony itt a szép szó nem használt. Épp tervezett támadni, ám a getsugakure-i nindzsa ezzel megelőzte, éppen az egyik konohai tagot vette célba.
~ Nagyon jó! Hirtelen támadás a semmiből, most kellően összezavarta az éppen békésen a tábortűznél pihenő shinobikat. Beszállok én is! ~ mérte fel magában a helyzetet, majd nagy sebességgel leugrott a fáról, és a fejpánt nélküli shinobi által keltett kisebb zűrzavart kihasználva, egy erőteljes ütést mérne az egyik srác (Isha) fejére, majd tovább haladva egy baltarúgást sarokkal a másik tag (Kuzomi) fejére. Amennyiben az elrántaná a fejét, a baltarúgás akár még így is betalálhat a kulcscsontjára. Kérdés, hogy mennyire jó a mozgása a konohai ellenfélnek.

Az események hirtelenjében felgyorsultak. Miután Kuzomi az ellenség tudtára adta szándékainkat, máris egy halk pukkanás keretén belül, valami megmozdult a bokorban. A szemeim, melyeket eddig a fa tetején álló Shinobira szegeztem, átvándorolt a bokorra. Azt hiszem ezzel a pillanatnyi figyelemelterelődéssel, megalapoztam a sorsom. Az eredeti célpontom, csak erre várhatott, hiszen már el is tűnt a fa tetejéről, és egyenesen felém robogott. Sok időm nem volt. Az ujjaim közt lévő shurrikent az ő irányába repítettem, majd éreztem, ahogy az ökle a fejem landol, én pedig a földön. Nem tudom, hogy a Shurrikenem betalált-e vagy sem, mert amint magamhoz tértem, egyből megfogtam a táskám és hátrébb botladoztam. Az ütés kihatással volt az egyensúlyomra, és ezzel együtt a hallásomra habár arra nem nagyon, és a látásomra. Homályosan érzékeltem a környezetemet, hátrább érve a csata gócpontjától, egy fának szorítom a fejem, így próbálva úrrá lenni a szédülésemen. Miután mind a fejem mind a gyomrom megnyugodott, megbújok a fa mögött és csinálok egy Kawarimit. Ezt ott hagyom ahol én voltam, és amilyen gyorsan és észrevétlenül csak lehet, bebújok egy közeli bokor alá. Innen szemlélem az eseményeket. Természetesen a táskámat már előre a hátamra vettem. Majd egy újabb Shurrikent veszek a kezembe, és várom a megfelelő alkalmat, hogy valakit kellően megzavarhassak vele. Az ellenfeleinket figyelve, próbáltam megjósolni az erejüket. Mivel ketten képesek voltak nekünk ugrani, ez azt jelenti, hogy vagy sokkal erősebbek nálunk, vagy bolondok. A közeli fán egy fekete madár trónolt. Talán holló lehetett, bár ezzel nem értem rá foglalkozni, noha mégis csak furcsálltam a madarat. Bár hogy miért azt nem tudom, csak az ösztöneim súgták nekem.

Parancsot adtam az alaknak, hogy igazolja magát. Nos, Ő ezt nem tette meg. Háborúban állunk, így potenciális veszélyforrásnak titulálom. És a társát is. Normál esetben a saját stílusomban venném fel a kesztyűt, de most oda kell figyelnem a nálam képzetlenebb és fiatalabb társaimra is. Nehéz ügy, azonban a többség most kivételesen az én oldalamon áll. Azért ez is valami. Különben is: mindannyian Konohagakure no Satou shinobijai vagyunk, minden esélyünk megvan a totális győzelemre.
Ennek ellenére a tényállás az marad, hogy az ellenség támadásba lendült. Persze mivel nyílván eredetileg is ez volt a szándékuk - leginkább rajtaütésnek nézem a dolgot - nem meglepő esemény. Azonban sajnos nem tudhatom, hogy tényleg csak ketten vannak-e, vagy esetleg többen. Ez komoly probléma, de nem megoldhatatlan. Két írányból támadnak. Újfent problémás.
Dansei-t eltalálja a Tanigakureinek tűnő alak, így az ifjú megtántorodik, legalábbis ezt látom. Nincs sok időm megfigyelni a helyzetet, mert az alak tovább indul, méghozzá felém. Nem mintha zavarna a dolog. Taijutsuról van szó... És abban elég jó vagyok. Testemben szétárad a chakra, miután felszabadítottam. Ujjaim fürgén megmozdulnak, karom megremeg, ahogy egy pillanatra megfeszítem. Arcélem, tekintetem egy célpontra szegeződik. A felém száguldó ellenségre. Aki minden bizonnyal ninja. Az alak kissé meggondolatlan, de ez nem meglepő, elvégre nem tudhatja, hogy én magam is a Taijutsuban vagyok járatos. Bár lehet, hogy ő csak szimplán ezzel nyit, egyébként nem ért hozzá. Nem számít, sorsa megpecsételődött, amikor azt hitte szembeszállhat velem - a saját "pályámon".
Amint sarka fellendül, én kirobbanok álltó helyemből(Dinamikus akció), s eközben jobb kezem ujja a zsebemben lévő kunaira csavarodik. Terveim szerint egyszerűen a közelébe robbanok, így a rúgásával nem sokra megy, másrészt pedig mivel bal kézzel magamhoz szorítom lehetőség szerint, ezért a jobb kezemmel ágyékon szúrom. Akár sikerül a dolog, akár nem ezek után mindenképpen eltávolodok tőle legalább két lépésnyire. Mindenesetre a meglepetés ereje mellettem áll. Elvégre Danseit meglepően könnyen kiütötte, miért ne feltételezné, hogy velem nehezebb dolga lesz?




// Egyelőre marad ez a verzió, ha kérdéses szituáció merül fel, akkor jön a help ^^ //

Az öklöm elhúz a fiú mellett, nem találva el a gyomrát, ám rögtön folytatom a rohamot, és egy csúnya állassal Új röppályára küldöm a srácot… persze az is lehet, hogy ugrott még mellé egyet. Miközben kardjaimat húzom ki, elő egy kunai repül felém, de egy könnyed mozdulattal félrelépek az útjából, majd egy lendülettel kirántom a kard maradékát, és jobb kezemben lévő katanaval a felém érkező csapást próbálom blokkolni, hogy közben a bal kezem pengéjével utat keressek a fiú hasába. Persze a vágást próbálom úgy intézni, hogy lehetőleg ne halálos, csak kissé felhasítsam a bőrt. Ha a fiú hátrál, már szökkenek is utána, és mind a két karddal folyamatosan sújtok le rá, hogy ne legyen ideje ellen támadni. Váll, oldal, fej, láb, láb, váll, mellkas, karok, fej… Amilyen gyorsan csak tudom, forgatom a pengét, és próbálom hátrálásra kényszeríteni a fák felé. Benkei még mindig figyelemmel követi a harcokat, és rögtön jelez, ha valaki felém indul, vagy felém intézne támadásokat.

Takeo nagy irammal száguldott a célpontjai felé, az elsőre kiszemelt tag, későn vette őt észre. Bár megpróbált felé dobni egy shurikent, de az elől kitért, majd fejbe verte a fiút az öklével. Az egyik konohai kifeküdt, shinobink azonnal a következő célpontjához sietett, akit egy baltarúgással akart szintén a földre küldeni. Igen ám, de a rúgás nem jött össze, mert a másik nindzsa, nem hogy hátrált volna a rúgása elől, hanem éppen ellenkezőleg még közelebb jött hozzá. 
~ A francba! ~ gondolta magában nem túl elégedetten, miközben a rúgása nem talált célt, de ez még hagyján, az ellenfele magához húzta, míg a másik kezében lévő kunaival pedig egy szúrást akart mérni ágyékra. Hősünk ezen kissé meglepődött, viszont ha pusztakezes közelharcról van szó, akkor bizony ő sem tegnap kezdte a "szakmát". 
A genin megfogná a konohai ellenfelének a csuklóját ezzel megállítaná a szúrást, a jobb lábával kivitelezett baltarúgás ugyan nem sikerült, de a dolog még nincsen veszve. Mivel rúgás közben húzta az ellenfele magához őt, így a sarka nem találta el annak fejét, hanem a vádlija az ellenfele vállán landolt. Miközben az egyik kezével, fogná a konohai kést tartó kezét, addig a lábát lecsúsztatná annak válláról majd, a lábával körbe tekerné a karját, utána pedig felugrana és a másik lábával is körbetekerné (a kést tartó) kezét. Amennyiben mindkét lábával és az egyik kezével sikeresen rögzítette az ellenfele karját, így az nem tudná használni a kunaiját. Sőt, mivel a konohainak az egyik karján kellene megtartania magát Takeot, így valószínűleg mindketten földre kerülnének. Ha kialakulna a földharc, akkor shinobink egy vállfeszítést adna az ellenfelének, aminek következtében akár ki is törheti annak vállát. Bár hősünknek inkább a lefegyverzés a célja. Persze mindez csak akkor jönne neki össze, ha a konohai nem szabadul ki a fogásából. 
Hősünk kényes helyzetben van, ugyan is azt a parancsot kapta, hogy a betolakodókat semmiképp sem ölheti meg, még akkor sem, ha erőszakot alkalmazva kell fellépnie a határsértőkkel szemben. Mert ha megölne netán a négy konohai közül akár egyet is, azzal a jelenleg semleges Tanigakure-t akár háborúba is sodorhatná. Ugyanakkor a getsugakure-i nindzsa megteheti azt, hogy megölje őket, hiszen Rejtett Hold a Víz Szövetség tagja, amely ellensége Konohának. És bár Tanigakure nem szövetségese a Víznek, de Getsugakure kért engedélyt, hogy a Folyó Országa területén tartózkodjon, így ha csak átmenetileg is, de shinobink a Hold nindzsájával együtt veszi fel a harcot a konohaiak ellen, de a módszerük és a feladatuk nem ugyanaz. Ugyanis nindzsánk nem ölhet semmiképpen sem, míg a holdrejtekire ez valószínűleg nem vonatkozik.

A fejemben a zsongás már egészen alábbhagyott, miközben a bokrok alól figyeltem az eseményeket. Kuzomi harca bocsátkozott azzal az emberrel, aki engem kiütött. Igazából jól is jött az, hogy kaptam egy tockost, mivel így ki tudtam maga húzni a csatározás közepéből, és a saját feladataimra koncentrálni. Az a shurriken, amit először dobtam nem talált, ezt jól láttam. Viszont még mindig volt – noha korlátozott – lehetőségem arra, hogy hátráltassam őket. Azt a taktikát szándékozom alkalmazni, hogy ha egy-egy hevesebb ököl/kardváltás után a felek szétrebbennek, akkor az ellenfelet megdobom egy shurrikennel. Viszont nem akarom túl gyakran ezt tenni, mivel így kifigyelhetik, hogy hol vagyok. Ha ez megtörténik, akkor gyorsan kereket kell oldanom. És ekkor lép elő a már kihelyezett Kawarimim. Ha nekem el kell tűnnöm, akkor ő, fogja átvenni a helyemet, és remélhetőleg megzavarni az ellenfelet. Erisa és Kenta együtt harcolnak a kardos ember ellen, de még így is lehet, hogy hátrányban vannak. Kuzomi úgy tűnt élvezi a harcot, szóval őt nem kell félteni. Megbújtam a bokor alatt és már csak a helyzetre vártam.

//Bocsesz a késésért >< //

// Gonza nem részletezted, hogyan is akarod megfogni a kezemet, pedig érdekelt volna... //

Jobb lába a bal vállamon nyugszik, miközben kunait tartó jobb kezem sunyi és alig észrevehető mozdulattal elindul, hogy ágyékon szúrja ellenfelemet. Azért ezt választottam, mert ha még észre is veszi a támadást, akkor is gyakorlatilag lehetetlen védeni. Egyrészt sötét van én villámgyorsan és valószínűleg váratlanul érkeztem, kunaiomat már előkészítettem, így azt a húsz centit nem nehéz megtennie észrevétlenül, ráadásul a meglepetés ereje velem volt. Amennyiben így is észrevenné ellenfelem, akkor is, ebben a pózban félreütni nem tudja, megfogni pedig az anatómiának köszönhetően képes lehet, de megállítani nem. 
Óvatosabbnak kell lennem, mert ellenfelem erényét és erejét mutatja, hogy sikerült megfognia a kezemet. Lenyűgöző, el kell ismernem, őszíntén én nem tudnék védeni egy ilyen alattomos és váratlan támadást. Még szerencse, hogy nem magam ellen harcolok.
Talán csak iszonyatosan nagy szerencséje volt, talán tényleg ennyire jó. Mindenesetre ahzt már tudom, hogy a továbbiakban még komolyabban kell vennem. Szabad bal kezemmel elkapom a lábát, mely le akar csúszni a vállamról. Mivel a pozició beli előny az enyém - stabilabb tartás, jobb támaszték - ezért ez valószínűleg sikerül. Tehát ha összejön, akkor eléggé össze leszünk gabalyodva. Bal keze fogja az én jobb kezemet, bal kezem fogja az Ő jobb lábát, melyet az én bal vállamhoz szorítok. Ami veszélyes lehet, ha el akar esni, vagy a szabadon maradt bal keze. Utóbbival azonban a kellemetlen póz miatt nem tudna hatásosan támadni. Gyorsan kell cselekednem, ha sikerült kihasználni helyzeti előnyömet és elkaptam a lábát. Jobb térdemmel erőteljeset térdelek az előbb már megcélzott ágyékába, ha szerencsém van Kunait tartó kezemet is eltalálom, így még akár megkaphatja az előbb tervezett döfést is. Ezek után valószínűleg leblokkol a haramia, legyen bármilyen jó shinobi is. A többi már csak kivégzés néhány kábító ökölcsapással a fejre és nyakra.
Amennyiben nem sikerül kihasználnom a meglepetés és pozició adta előnyömet két lehetőségem van. Az egyik, hogy a jobb kezemet, amit fog ravasz módon használom. Aktiválom chakrámmal a kesztyűmbe épített mechanikát és ekkor három Senbon csapódik az ágyékába, ami kegyetlenül fájdalmas tud lenni. Ezután ütésekkel és rúgásokkal harcképtelenné tudnám tenni.
A Másik lehetőség, amennyiben a jobb kezem kesztyűjébe épített fegyvermechanizmus nem lenne megfelelő, mert keze nem a csuklómat, hanem kézfejemet fogja. Tehát a másik lehetőség, hogy amíg Ő körbehálózni próbál, addig én a bal kezemmel egy ütést mérek a fejére és/vagy nyakára mindeközben a bal kesztyűmben lévő három Senbont lövöm ki a chakrám segítségével, ami ha szemet talál abba bele is halhat. Egyéb esetben is persze, de mindenképpen kellemetlen. Érezhető tehát, hogy majd minden esetben megelepetéses támadásokat tervezek indítani, melyeket nem csak észrevenni nehezebb, de ebből kifolyólag védeni is.
Abban az esetben, ha egyik stratégiám sem járna sikerrel, vagy nem lenne rá lehetőségem, egy egyszerű vészmegoldást alkalmazok még mielőtt a földre vinne. Persze lenne ennél hatásosabb megoldás, de a maszk miatt marad az egyszerű "bőrletépés"-es kézkiszabadítás - gyors csavart csuklómozdulat - majd az összecsuklásos gáncsolás, ami közben egy gyomorrúgással arrébb is taszítanám ellenfelem. 

A pengéink hamar táncra kéltek, és csattogva szelték a levegőt, hogy össze-össze akadjanak. Nem teljes erőből sújtottam, legalábbis nem arra mentem, hogy megcsonkítsam a fiút, hanem csak ki akartam fárasztani. Azonban a feje elleni csapás után végül nem a kardját emeli fel, hanem egy kunaial próbál védekezni. Sikerül megakasztania a támadásom, de azért merész húzás volt. Végül hátraszökken, mire a kardom lecsúszik a kunairól, és a fiú már ugrik is. Pár pillanattal egy apró pukkanás és egy füstfelhőből indulva egy újabb fiú szökken elő. Mögülem megrezzen az ág, ahogy Benkei felrepül. A fiú, vagy a klónja előttem ért földet, és egy robbanó cetlivel próbálkozik. Próbálok oldalra ugrani, és kardommal felvágni a fiú bicepsz izmát, majd ismét hátraszökkenek, hátha mégis sikerülne felrobbantania a jegyzetet. Benkei a lányt vette célba, aki megpróbál mögém kerülni. Karmaival és csőrével csípve, karmolva próbálja megzavarni. Hol a kezét, hol az arcát, de ha a lány hadonászik, akkor rögtön eltávolodik, hogyha tiszta lesz a levegő ismét lecsapjon. Lényegében az időt húzza nekem. Én eközben ha tudok próbálok kikerülni esetleges támadásokat, viszont a változatosság kedvéért, a pengéimet gyorsan elrakva a Kusari Gamat húzom elő, és a láncánál kezdve forgatva próbálok lendületbe hozom.

Shinobink terve nem úgy jött össze, ahogyan eltervezte, próbálta ugyan ellenfelét levinni a földre, hogy kitörje annak vállát, ám a konohai sem most jött le a falvédőről. Olyan erősen ellenállt, hogy sikerült neki kiszabadulnia nindzsánk fogásából, sőt még ki is gáncsolta és még egy gyomorra mért rúgással is hátra repítette. 
~ A franc vinné el! Ez sem gyenge taijutsuban. ~ gondolta magában, miközben feltápászkodott a földről. Persze kicsit sem volt elégedett a helyzettel, de már tudta, hogy ellenfele is igen csak jártas a pusztakezes kézitusában. Szóval neki is muszáj volt bekeményítenie. Takeo elővette zsebeiből a tekkeneket. ~ Jól van öcsém, ha bunyót akarsz hát megkapod! Nesze Vasököl stílus, szó szerint! ~ jegyezte meg magában, majd boxereit gyorsan az ujjaira húzva be is vetette a Gouken (Vasököl) taijutsu stílust. Erőteljes ütésekkel és rúgásokkal támadná a konohai shinobit. Ráadásul még testcseleket is bevetne. Először a tekennekkel felszerelt ökleivel egy ütészáport zúdítana a konohai fejére és felsőtestére. Utána rúgna a jobb lábával egy körívest az ellenfele bal combjára, de az utolsó másodpercben visszahúzná a lábát és egy taposó rúgást mérne a nindzsa jobb térdére, de még ezt is visszahúzná az utolsó pillanatban és hirtelen fejbe rúgná erőteljesen az ellenfelét. Ezt az osztott és álcázott kétlépéses elterelésekből álló rúgásokat vetné be. Kérdés, hogy ez sikerülne összejönni. Amennyiben a támadása összejönne, vagy is sikerülne fejbe rúgnia ez által kiütnie - még ha csak kis időre is - a konohait, akkor azonnal tovább menne és megtámadná a getsugakure-i shinobi ellenfelét.

A bokor alól szemlélni az eseményeket nem volt valami megerőltető feladat. A Kawarimim készenlétben várakozott a velem szembeni fa mögött, kezemben a shurrikeneket a tenyerem összeizzadta. Kentáéknál felpörögtek a dolgok, mivel a velük szemben álló ellenfél egy új fegyverrel próbálkozott. Ilyen messziről csak a láncot láttam, emiatt a fegyvert nem tudtam beazonosítani. Ezután az a madár, ami már eddig is zavart a nyugodtságával, most felröppent és megrohamozta Erisát. – Tudtam! A fene vigye el biztos voltam benne, hogy nem normális az, ha egy madár nem repül el ilyen zűrzavarban! – Eközen Eri nagyokat csapkodva próbálta lerázni magáról az állatot, amig Koizumo egy klónnal próbálkozott. Látszott ellenfelén, hogy meglepődött a váratlan támadáson, és elkezdett hátrálni. Ebben a pillanatban céloztam, és egy határozott mozdulattal megküldtem egy Shurrikennel. A baj Kuzomiéknál volt. Mivel mind a ketten Thaijutsut alkalmaztak, így nem mertem közbeavatkozni, mert a gyors ütésváltások, és a hirtelen mozdulatok miatt nagy az esély arra, hogy Kuzo-t találom el. Ha a célpontom (Ryuu) felfigyel a támadásomra, akkor a Kawarimit menekülésre utasítom. Mivel ott van ahonnan a Shurriken jött, így nagy eséllyel beveszi, hogy Az Én vagyok. Erre plusz okot az is szolgáltathat, hogy olyan gyorsan kiütöttek. Emiatt akár azt is képzelhetik rólam, hogy egy esetlen balfácán vagyok, és ilyen nyilvánvalóan támadok. Természeten, ha lebukok, akkor fel kell húznom a nyúlcipőt.

// Bocsi srácok a csúszásért! //

A helyzet úgy hozta, hogy végül is az utolsó, abszolút tartalék tervre került sor. Így nem csak egyszerűen eltávolodtam, de valamelyest meg is sebeztem ellenfelemet. Persze, önmagában egy gyomorrúgás nem üt ki túl sok mindenkit, még ha azt tőlem kapja is - nem nagyképűség, egyszerűen Taijutsu használóként ezt kijelenthetem - azonban mindenképpen fájdalmasan érinti az ellenségemet, ráadásul a hasi tájékon lévő szervek a továbbiakban nem fognak jól reagálni minderre. A "rajtaütő" shinobi-bandita valamiféle fémöklöket vesz elő. Majd el kezd közeledni felém.
Ütései keményebbek lesznek, elvégre már nem csak pusztakézzel fog támadni. A shinobi ismérve a cselek alkalmazása és van néhány trükk a tarsolyomban. Hagyom, hogy minél közelebb jöjjön. Kivéve persze, ha mégsem közelharcra készül. De nagyon úgy tűnik, nem csak abból, hogy közeledik, hanem a testtartásából is, hogy ütlegelni akar. Amint a lendülete elég közel hozza, chakrámat felszabadítom. Amint a keze meglendül, gyomrom előtt összacsapom a kezem és így megformálom a Tigris kézpecsétet. Fejem előre lendül.
A dolog innenstől egyszerű. Én egy fejelést indítok felé, miközben Ő ütni próbál. Igen ám, de eközben hajam villámgyorsan nőni kezd, hála  a Hari Jizou nevű technikának. Nem a testemet akarom beborítani vele, hanem a fejem fölötti és magam előtt részt. Így gyakorlatilag élő buzogányként csapódnék ellenfelembe. A hajamból létrehozott tüskék akár meg is ölhetik, attól függ, miképpen találom el. Természetesen számolnom kell azzal, hogy valamilyen módon - bár ebben a helyzetben, hogy egymásra vetettük magunkat ez igencsak necces manőver lenne - esetleg sikerül kitérnie. Ekkor és ha eltalálom az alábbi lehetőségek adottak. Ha érzem, hogy nem csapódunk egymásba, mert valamilyen szerencsés és zseniális manővernek köszönhetően - már ha lehetséges ilyesmi - kikerüli a tényleg nem kiszámítható támadásomat, akkor azt azonnal megérzem, mert nem csapódunk egymásba. Ekkor gyorsan feloldom a technikám, miközben magasra ugrom. Erre azért van szükség, mert különben nagy hátrányba kerülnék. Fentről kunaiok armadáját indítanám felé - meg shurikenekét - hogy fedezzem földreérkezésem.
Ha egymásnak csapódunk, akkor azonnal növelem a tüskék méretét, hogy méginkább felnyársaljam ellenfelemet, de ezúttal a védtelen testrészeimet is beborítom a hajammal. Ki tudja alapon. Nem esne jól ilyen pózban egy váratlan meglepetés egy ismeretlen tényezőtől...