Hiyama Takeo, Djuka Ryuu (nagybetű, két uu haha) vs Erisa, Koizumo, Kuzomi, Dansei

Elkezdem forgatni a Gama pengéjét a láncánál fogva, és vártam a megfelelő időpontra a támadáshoz. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy a fiú nem fog egy hamar közelembe jönni. Kár. No mindegy, mindenesetre meglendítem a fegyverem, hogy legalább mozgásban tartsam, és kifárasszam az ellenfelem, ha más nincs. Benkeit kerestem a szememmel, néha néha, de mivel nem láttam úgy gondoltam ő is akcióba lépett. A bal karom sajgott sajnos egy csöppet, mivel egy shuriken talált el, amelynek kiinduló helyére nem tudtam rájönni, hol a büdös fenébe lehetett. Lehet, hogy többen vannak? Mindegy. A shurken szerencsére nem ment túl mélyre, így bár a bal kezem vérzett, nem terheltem túlságosan, ugyanis bőven elég volt a jobb kezemmel mozgatnom a láncokat. Egyszer csak azonban elég furcsa dolog történt. A gyerek nekiáll dobálózni a fegyverével. A fene sem tudja, hogy mit akar a kölyök, de ha így, akkor nem érdekel. Megpróbálom a Kusari Gamaval még a levegőben arrébb csapni, persze lehet ez csak egy elterelés volt. Mindenesetre ellenem támadás nem ért. Egyszer csak azonban elordítja magát a fiú. Hát a t*kömet öregem ilyen hülyét még nem láttam. Világgá ordította a technikáját, és reméli, hogy beválik. Sajnos azonban kapni fog ezért elég keményen. Bár a Drótcsévélés ellen semmit sem tudok kezdeni, ám amint megrántja a drótot a Dinamikus Akcióval rásegítek a húzására, így nagy eséllyel ő veszti el az egyensúlyát, hisz a rántás időpontjában nem volt ellensúly a túloldalt. Ha elég közel kerülök hozzám, a fogaimat jó keményen összeszorítva, Sorozást próbálok végrehajtani a fiún, de minden 2. ütésbe szinte beleremegek én is, ahogy a sebem belesajdul a csapásba. Végül hátrébb ugrok egyet, majd kettőt, hogy meglessem talpon van-e még a kölyök, de a Kusary Gamamat elengedve inkább a Tantomat veszem elő. Nincs elég időm, hogy kiibajaítsam a láncot.

// Benkeiel való harcot teljesen Erisára bízom, ha úgy véli, le tudja verni lecsaphatja  //

Shinobink a tekkennel felfegyverzett ökleivel, megindult az ellenfele felé. Úgy tervezte, hogy ütészáport fog zúdítani rá. Egy erőteljes jobb horgot indított el, ám amikor az ütése becsapódott a konohai nindzsa fejébe, úgy érezte, mint ha egy szikladarabba ütött volna. Az ütése elcsúszott, még szerencse, hogy az öklét maga a boxer védte, a kézfejét pedig a nindzsa kesztyűn lévő fémlap, a csuklóját pedig az edzésre szánt acélsúly. Viszont sajnos az alkarja már nem úszta meg, nagyjából 10 centi hosszúságú erős vágás érte. Eleinte nem is értette, hogy ez, hogy történhetett, ám amikor megpillantotta az ellenfele "frizuráját", döbbenten nézte, hogy nem csak kemény, éles, hegyes a haja, hanem még nő is a tetejében.
~ Na ennyit a közelharcról. ~ mérte fel a helyzetet magában, miközben hátra ugrott egy nagyot, majd még egyet. Mivel az alkarja vérzett így az ujjával levett egy kevés vért, majd gyors kézpecséteket alkotott.
- Kuchiyose no Jutsu! - mondta, majd megjelent egy füstfelhő kiséretében az egyik idézett daru madara, Tukuwa.
- Tokuwa a magasba most! - mondta neki miközben ráugrott a hátára, a madár azonnal fel is repült. A levegőben (kb. 5-6 méter magasan) repülve így szólt Takeo a daruhoz:
- Egy közös támadást fogunk végre hajtani egyszerre, a szokásos kombinációnkat! -
- Értettem! - válaszolta a daru.
- Katon: Goukakyuu no Jutsu! - kiáltotta hősünk, és szinte ezzel egy időben Tokuwa is -  
- Fuuton: Kaze Kufu! - 
Ezzel az elemi kombinációval a földön tartozó összes embert támadná, hiszen a felerősített tűzgolyó végigsöpör mindenen amit elér. Ezután pedig sokkal magasabbra repülnének és egyenesen haza húznának Tanigakuréba, akkor is ha a támadás egyáltalán nem talál el senkit, és akkor is ha netán valaki megégne. 


// Köszönöm a játékot! //

"Ez a hülye madár csak nem akar békén hagyni, hogy a fene essen belé! Mégis mi ütött ebbe? Ahh."
Gondolom magamban, miközben vadul próbálom távol tartani az arcomtól az említett szárnyast. Egy véletlen mozdulattal végül sikerült fejen találnom.. azt hiszem.. Legalábbis koppant valami, és hirtelen fájdalom nyílalt a jobb csuklómba.. És a madárka is leesett.. Majd füstté is vált... Vagyis akkor ez egy idézett állatka volt.. Hát igen, ez megmagyarázza miért nem tetszett neki annyira az arcocskám. Persze nem tudtam teljesen megvédeni, összekarmolta a két kezemet, három-négy hosszabb vágás is keletkezett, melyekből előszökött a vér, és az arcomon is van pár seb... De semmi vészes. Visszafordulok, megpróbálom megkeresni a többieket, de nem igazán tudom, egész pontosan, merre is menekültem a madár elől... Csak egy nagyobb állat jelent meg egyszer csak az égen, és csak reménykedni tudtam benne, hogy arra vannak, bár miért ne lennének arra... Nem sokkal ezután, a madár, és egy rajta lévő sötét alak támadást indított a föld felé, melytől elég távol voltam ugyan, de nem számítottam rá, hogy ilyen nagy területre fog hatni, és csak éppen hogy fel tudtam ugrani egy magasabb fára, így is elkapott kicsit, de csak a ruhám egy részét égette le rólam, a bőrömet nem igen érte szerencsére. A távolba viszont már láttam, hogy Koizumo menekül elfele. "Ez érdekes... Még a térképet sem képes kezelni, vajon térkép nélkül haza fog egyáltalán találni?" Villant át a fejemben a kicsit sem odaillő gondolat, de hát ha egyszer így van. Viszont senki mást nem látok. Nem tudom hogy... Talán... Á nem... Kizárt hogy hamuvá égtek volna... Biztos csak.. Elrejtőztek valahova... Lehet nekem is így kellene tennem... 
Ekkor már visszaértem a táborhelyre, melyből nem sok maradt a támadást követően. Az egyik fa levelei között, amit nem ért el a tűz, megbújtam és szemeimmel elkezdtem kutatni lehetséges túlélők után.

//Bocsi a késésért//

A bokor mélyén nem sok dolog történik, hisz az ellenfeleink figyelme – szerencsémre – a többiekre irányul. Nem látok sokat a dolgokból, hiszen néhány rakoncátlan ágacska folyton zavar a kilátásban, de nem merem arrébb mozdítani őket, nehogy észrevegyenek. Bár azt még pont láttam, ahogyan az eldobott Shurrikenem betalál, és megvakargatta az áldozatának vállát. Vagy karját… innen nem láttam tisztán. Erisa közben egy madárral hadakozott… pontosabban azzal, amit már egy ideje kiszúrtam. De elég hamar megtanította neki hogy hol a helye. Egy kellemes puffanás kíséretében eltűnt. De ezután egy újabb füstfelhő és egy hozzá tartozó pukkanás keretében egy Darumadár jelet meg. ~ Megint idéztek?~ Futott át az agyamon, de ekkor a madár elragadta a gazdáját és a magasba reppent. Nem láttam hova, de örültem, hogy akkor egyel kevesebb emberrel kell számolnunk. Már ha ténylegesen menekült. És nem valami támadással próbálkozik. Legnagyobb pechemre az utóbbi vált valóra. Az égből egy hatalmas fény csapott alá, perzselő hőt árasztva magából. Mondanom sem kell, hogy menten melegem lett a bokor alján. Szerencsémre, mivel nem voltam közvetlenül a gócpontjában a támadásnak, így az csak összekormozta az arcom, és kellemesen megpörkölte a ruhámat, nomeg a bokrot. De ezután láthatólag nem állt szándékában a támadónak visszatérnie. Vagyis ez ilyen utolsó támadás volt. De még ha ő le is lépett, még mindig volt egy, akivel tenni kellett valamit. Bár igazság szerint vannak rá hárman szóval a túlerő miatt vagy megadja magát, vagy elmenekül, vagy meghal. Nem hiszem, hogy ki tudja innen vágni magát. Emiatt kimásztam a bokorból, hisz eddig nem igazán voltam a csapatom hasznára. Igaz nem is akartam beszállni a csetepatéba, hanem úgy akartam segíteni, ahogy egy medikus tud. Hiszen az én csatám mondhatni csak most kezdődik el.

Saját hajam védelmébe burkolóztam, azonban a támadás, melyet eközben hajtottam végre, nos... Nem csapódtam bele semmibe, ami azért igencsak meghökkentő annak tudatában, hogy allattomos és kifejezetten sunyi, váratlan cselhez folyamodtam. Ezután hirtelen forrósodni kezdett a levegő, hajpáncélomon belül legalábbis. 
Valamiféle tűzjutsu lehet. Szerencsére nem tart addig, hogy helyzetem kilátástalanná váljon, így sérülés nélkül megúszom, azt leszámítva, hogy megkeményedett hajam nyílván  alaposan megpörkölődött. Ez, noha nem tetszik, még elfogadható. Amint feloldom a technikámat, néhány gyors hátraszaltóval próbálok meg kitérni az esetéeges támadások elől, elvégre a hajtenger alól nem látni ki, így biztos, ami biztos alapon szlalomozok is egyet. Nem volna jó belefutni valami előre kieszelt csapdába. Mindenesetre semmi ilyesmit nem észlelek, s ami azt illeti, az ellenség is eltűnt. Fura.

// Akkor azt hiszem, le is zárható a dolog. Kicsit többet vártam volna ettől a harctól, kár, hogy ilyen hamar be akartátok fejezni... //