A 3. vizsga - Kenta Koizumo vs Kaibutsu Hiroto

//305ch//
Eljött hát ez a nap is. Konohában egy újabb chuunin vizsga vette kezdetét nem is olyan rég és most már a harmadik és egyben az utolsó vizsga rész van soron. Ez pedig nem más, mint a párharcok. Korábban már kisorsolták, hogy ki kivel fog először harcolni, így hát ennek megfelelően kezdődött el ma reggel a feladat. Számos harcot letudtak már, egyedül az utolsót nem, amiben én vagyok az egyik résztvevő. A megszokott hidegvérrel lépek ki a hatalmas arénába, majd sétálok majdnem a közepére, ahogy a megszokott protokoll előírja. A jounin játékvezető már ott várakozik. Tekintetemet lassan körbejáratom és lehetséges segédeszközök után nézek. A falak mentén nőtt néhány fa, amelyeket fel tudom majd használni, ha úgy alakulnak a dolgok, más viszont nem igazán van. A jounin ezúttal nem vázolja fel a szabályokat, hiszen a legelején már megismertük azokat. Addig megy a harc, amíg valamelyik fél eszméletét nem veszti. A gyilkosság ki van zárva, komoly büntetés jár érte. Ennek ellenére bármit lehet használni. Majd elhangzik a legfontosabb kérdés: készen álltok?
- Igen! - válaszolok, majd egy kunait veszek elő és ugrok egyet hátra.
Nem támadom még le az ellenfelemet. Most csak várok rá, átadom a kezdeményezést. Utána meg majd eldől, hogy mi lesz.

Miután hátra ugrok, ellenfelem veszi a lapot és átveszi a kezdeményezést. Azonnal kiveszi a mancsait a zsebéből, majd már repülnek is felém a shurikenek. Egy szemből érkezik, a másik pedig oldalról. A kezemben szorongatott fegyvert elhajítom, ezzel hatástalanítom a lábamat célba vevő dobócsillagot, közben máris mozdulok oldalra és fordulok szembe a másik shinobival és kézpecséteket alkotok meg. Halkan, magamban morogva ejtem ki a technika nevét, amit ő nem hallhat, majd nem történik semmi. Úgy tűnhet, nem sikerült a technikám, de én már látom a nyomait.
Viszont nincs időm túl sokat a technikával foglalkozni, ugyanis ellenfelem máris újra próbálkozik. A jutsu meg majd megteszi a hatását. Mivel a genin egész nagy sebességgel zúg felém, "robbanásra" készen várakozok. Amikor már csak pár méter a távolság közöttünk, neki rontok. Nem próbálom megütni, se megrúgni, egyszerűen csak meg akarom ragadni. Jobb kezem a nyakát próbálja megfogni, míg a ballal a kunait tartó karját próbálom hatástalanítani. Természetesen tökéletesen úgy sem tudom kiiktatni a fegyveres kezét, így nagyon valószínű, hogy el fog találni. Viszont most ez az egész nem számít.
Ha sikerült megragadni, akkor megpróbálom lenyomni a földre, miközben a torkát szorongatom. Ha szerencsém van, akkor vagy a földre kerülünk, vagy a nyakának okozok kellemetlen emlékeket. Ha esetleg nem sikerülne a tervem, akkor gyors visszavonulót fújok és pár testre mért rúgást követően kislisszanok a közeléből és megpróbálok eltávolodni tőle.

Eddig nagyon jól áll a csata. Ellenfelem meglepően gyors, bár ezt valószínűleg a shunshsin teszi. Amikor elég közel ér hozzám, azonnal ugrok és próbálom megragadni. Fegyvere kicsit megroncsolja a ruhámat, de komolyabb kárt nem tud okozni. Azonban az én támadásom sem sikerül, ugyanis kitekeri kissé a testét, így a nyaka helyett csak a vállát sikerül megragadnom. Ezzel a helyzettel nem tudok túl sokat kezdeni. Ha ismernék olyan technikát, amivel hirtelen összezúzhatnám a csontjait, akkor az most jól jönne. Ez azonban nem áll rendelkezésemre. Legalább még így is földre küldöm a szerencsétlent.
A következő pillanatban viszont a srác menekülőre fogja, így el tud távolodni tőlem. Ebben az is nagy szerepet játszik, hogy hagyom neki. A következő pillanatban pedig egy kardot is elővesz, majd védekező állásban helyezkedik el.
- Ez most nagyon rossz ötlet volt! - szólalok meg, majd elmosolyodok.
Nem teketóriázok, máris rohamra indulok: egy shurikent hajítok felé, majd felgyorsítom a lépteimet. Amint kivédi a dobócsillagot, máris ott termek előtte és a Dinamikus Belépővel megpróbálom arcon rúgni. Ez általában be szokott jönni a gyengébb ellenfelekkel szemben. Most majd kiderül milyen fából faragták. Ha kivédi, akkor fény derül a titokra, miszerint nem fognak a szúró-vágó fegyverek. Ha sikerülne kivédenie a támadásomat és felém csapna a fegyvereivel, nem törődök velük. Elvégre nem tud velük megsebezni. Így hát folyamatosan támadom őt és különböző ütések és rúgások kombinációjával próbálkozok. Egy gyors söprés, majd ahogy fordulok, lendületből próbálom arcon csapni, hogy egy egyenes rúgást indítsak szemből előre. A folytatásba pedig kisebb pörgőrúgásokat is beleviszek, hogy jobban összezavarjam.
- Na mi van, csak ennyire futja tőled? Mutathatnál valami komolyabb technikát is! - hergelem, hátha elveszíti az eszét.

Úgy tűnik, egy picit össze zavarhattam az ellenfelem, bár még így sikeresen hárította a felé dobott shurikent. Ezt követően a Dinamikus Belépőm súlyával szembesül a srác, illetve azzal, hogy most sem sérültem meg. A ninja szandálnak sajnos annyi, viszont a meglepetés újra nálam. Miután hátrasodródik a fiú, máris támadásba lendülök. Bátran rohamozom és mérem rá az ütéseket, rúgásokat, mire ő is vissza csap. Azonban a doton technikám még mindig kitart és nem okoz komolyabb gondot. Végül földre küldöm. Majd oda szólok neki, hátha sikerül kissé felbátorítani. A következő pillanatban pedig tűzgolyókat lehel felém.
- Na végre! - jegyzem meg, majd máris megkezdem az elugrást.
Könnyedén kikerülöm az első felém zúgó lövedéket, majd a másodikat is, viszont a harmadikba majd hogy nem bele nézek. Kissé megrémülök, amikor farkas szemet nézek a lángológömbbel, elvégre ez ellen már nem véd a technikám, vagy legalábbis nem olyan jól, mint a fegyverek ellen. Az utolsó pillanatban ugrok el, de még így is megperzseli a bal karomat. A ruhám azonnal belobban, de az oltásra most nincs időm. Mivel a bal karomon ég a felsőm, azonnal ledobom azt.
- A fenébe is, ez már tetszett! - jegyzem meg.
Eléggé eltávolodtam tőle, miközben a technikáját próbáltam elkerülni. Viszont nem jártam teljes sikerrel: a bal karom elég rendesen megpörkölődött és kínzó fájdalmat érzek amikor megmozdítom. Azonnal felkapom a vizet, nagyon nem így terveztem a harcot. Összeszorítom a fogaimat, miközben újabb kézpecséteket alkotok meg, majd kimondom a technika nevét:
- Doton: Tsuchi Bunshin no Jutsu!
A lábamon keresztül a talajba áramoltatom a chakrámat, majd a földből létrehozok egy klónt magamból, ami azonnal támadásba is lendül. Nem használ semmilyen Ninjutsut, egyszerűen csak a srác közelébe rohan, majd egy Konoha Senpuu-val próbálkozik. A másolatom Taijutsuval próbálja lefoglalni az ellenfelemet, miközben én egy újabb támadásra készülök. Nagyon gyorsan megalkotom a Ló -  Kutya - Madár - Ökör - Kígyó kézpecséteket, majd összecsapom a tenyereimet és dobbantok egyet bal lábammal.
- Doton: Doton: Dosekiryū! - aktiválom a technikát.
Hirtelen a földből egy sárkány tör elő és indul meg a fiú irányába. Úgy gondolom, ez eléggé komoly támadás lesz ahhoz, hogy győzzek. Elvégre, ha eltalálom, akkor össze is zúzhatom vele a csontjait. Ráadásul épp lefoglalja a klónom, így nem igazán tud ide is figyelni. Miután elindul a sárkány, távolabb húzódok és védekező testtartást veszek fel. Ha esetleg valamilyen módon ellentámadásba lendülne, akkor így legalább időben fel tudok rá készülni.

//Állapot: Megégett bal kar, nyilalló fájdalom//

Miután megalkotom a klónomat, az könnyedén lefoglalja a srácot. Így legalább van időm összekoncentrálni a megfelelő mennyiségű chakrát és a talajba vezetni. Pár pillanat és már létre is hozom a sárkányomat, ami azonnal ráveti magát az ellenfelemre. A másolatom már éppen alul marad, majd egy újabb tűzgolyó indul el felém. Azonban ilyen távolságról nem tud kárt tenni bennem, hisz van időm elugrani előle. Majd a sárkány betalál! Nem irigyelem a srácot. Hatalmas porfelhő támad a becsapódást követően, éppen ezért felkészülök, hátha kiront onnan, vagy valamilyen módon támadásba lendül. Azonban semmi ilyesmi nem történik.
A fiú még talpon van, viszont meglehetősen meggyengülve. Egyből a felügyelőt kezdem keresni, hátha megállítja a meccset. Elvégre egy újabb támadás végzetes is lehet, nem élné túl. Azonban nem ezért jön felém az ellenfelem. Érdeklődve, de még mindig harcra készen figyelem, miután kimondja a nevem. A dicséretre csak biccentek egyet.
- Te is jól harcoltál! - mondom, de ekkor már a fiú elterül a földön.
Ezután egyszerűen csak távozok az arénából. Az arcomon nem látszik semmilyen érzelem. Szimplán csak lelépek, mintha semmi sem történt volna. Nyertem, ez a lényeg, a többi már csak színjáték lenne. Ami viszont engem nem igazán érdekel.