Re: Szél Temploma

**Koreko Rui** Szer. Jún. 08 2016, 22:33

//Alakulnak az események! cheers

//

Kimondták azt, amitől Rui a legjobban félt, vagyis ezen túl kénytelen lesz belefolyni politikai ügyekbe, amit nagyon is szeretett volna elkerülni. Visszafogott egy sóhajtást, nehogy rossz néven vegyék a Tanács tagjai. Bár remélte, hogy sokkal megértőbbek lesznek vele, hiszen sosem került még ilyen helyzetbe. Parancsot teljesített, osztagot vezetett, harcolt ahogyan csak bírt, ám ilyen terepen teljesen ismeretlen körülmények vártak rá. Bedobták a mély vízbe, pedig róla köztudott volt, hogy inkább a földön szeret állni. Hamarosan szóba került az állatok helyzete, illetve a Szél országának sorsa.
*Tehát mégsem felejtették el, hogy skorpiók és gyíkok kószáltak el, jó kis felfordulást okozva a szomszédainknál. Pedig azt hittem, ez szépen a szőnyeg alá lesz söpörve, elvégre fontosabb dolgokkal is kéne foglalkozni.* Miközben a vörös hajú lány azzal volt elfoglalva, hogy gondolatban kommentálja a történteket, a sátorban egyre fokozódott a hangulat. Ezúttal nem tudta visszafogni a sóhaját, ez eddig sokkal rosszabbul alakult, mint azt a jounin elképzelte, amikor Banamu elmondta neki, hova kell jönnie. Szinte pár perc alatt jutott el odáig, hogy nem érdekelte, ha esetleg megszólják a reakciója miatt. Úgy tűnt, hogy a Jouninok Tanácsának tagjai amúgy is szerettek egymás szavába vágni. Persze nem hibáztatta őket ezért, mindenki érvényesíteni akarta a véleményét. Talán feltűnhetett a többi jelen lévőnek, hogy Rui mennyire szótlan, viszont eddig még nem tették szóvá.
Egyik pillanatról a másikra kiabálás és asztal csapkodás verte fel a kezdeti viszonylagos nyugalmat. A zöld szemű kunoichi erre csak megköszörülte a torkát, de egyelőre tovább élt a hallgatás jogával. A körülötte repkedő mondatok azonban elég erős reakciókat váltottak ki belőle. Szemöldöke elég magasra szökött, különösen amikor Jouseki vette magához a szót. Sunagakure ostromának emlékei törtek fel benne, illetve az Iwagakurei haderőn való rajtaütés is erősen élt az emlékezetében. Genin korában azt tanították neki, hogy tisztelnie kell az időseket, mert övék a bölcsesség és a tudás, azonban erről szeretett volna néhány pillanatra megfeledkezni, amíg feltörli a sivatagot a férfival. Arcára nyugalmat erőltetett, bár sokkal több energiájába került, mint eddig bármikor.
*Mikor dugták ki utoljára az orrukat a hivatalnoki köpeny mögül?* Tette fel magának a kérdést, amire persze nem várt választ. Fogalma sem volt arról, hogy a jelenlévők közül hányan voltak vele tisztában - ha egyáltalán tudtak róla -, Rui életének 15 évét Konohában töltötte és még mindig második otthonának tekintette.
- Ha hallana titeket Gaara-sama... - mondatát nem fejezte be és azzal sem foglalkozott, hogy a falu vezetőjét ilyen személyes hangnemben említette meg. Miután visszaköltözött szülőhazájába, jóban lett mind a három testvérrel, Temari még tanította is őt, ezért vette a bátorságot nevén említeni a Kazekagét.
Mielőtt még belekezdett volna a mondandójába, ami már erőteljesen kikívánkozott belőle - nyomta belülről a mellkaskát -, valaki más vette át a szót. Vörös tincsek libbentek, amikor a lány feje Ryusa irányába fordult. Zöld szempárja egyre jobban kikerekedett, ahogy szóba került Otogakure, aztán pedig a férfi hangja erőteljesen megváltozott. Rui rájött, hogy nem várhat tovább, most kell felszólalnia.
- 12 éves voltam, kezdő genin, a Konohai chuunin vizsgára nem akart benevezni a senseiem, mondván kellene még tanulnom. Ezért inkább edzéssel töltöttem a napjaimat, a döntő meccseket sem néztem végig. Részletekre nem igazán emlékszem, csak arra, hogy Otogakure ninjái támadtak meg, a senseiem mentett meg, illetve a megidézett farkasom. Visszavertük a támadást, de milyen áron... - fejét oldalra fordította egy kicsit. - A 3. Hokage életét vesztette. Akkor tudtam meg, hogy Sunagakure is részt vett az akcióban, illetve a múltam néhány sötét foltjára is fény derült. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, Otogakure mit tett a faluval, a Yondaime Kazekagét megölte Orochimaru és átvette a helyét, hogy ezzel irányítsa a Szél országának népét. Aki nem tanul a múlt hibáiból, arra lesz kárhoztatva, hogy megismételje azokat.
Szavai kemények voltak, de csak azért, mert megjárta mindkét oldalt, sőt még annál is többet. Chakráját készenlétbe helyezte, mert attól tartott, hogy Ryusa valamit meg fog kísérelni. Készen állt a támadásra és a védekezésre egyaránt.

Jiraiya Csüt. Jún. 09 2016, 21:13

Bizony, más körülmények között furcsa lett volna, hogy a Kunoichi ennyire nem akarja beleártani magát a politika ügyeibe, ha egyszer felkérték rá, de most az indulatok erőteljesen elszabadultak. Máskor itt van Kankuro, Temari és Bak is, valamint még néhány Jounin, nos akkor a döntéshozatal sokkal könnyebb, ahogyan a kommunikáció is. Most azonban az ellentétek túlságosan kiéleződtek és a vélemények között túl nagy a kontraszt. Ez pedig a problémamegoldó vita helyett, veszekedésbe torkollhat.

Az öreg Ebizou a vita, vagyis inkább Tanácsvezetői székben alig észrevehető pillantást vetett Rui-ra, aki éppen mondandójába kezdett volna bele, hogyha Ryusa nem vág közbe. Miután mindent elmondott, a jouninok tekintete megváltozott. Végighallgatták Rui-t aki mindeközben gyanakodva figyelte a mellette ülőt, aki csak vigyorgott. Ugyanígy, árgus szemekkel figyelte a másik két Jounin is a férfit, fél füllel pedig hallgatták Rui-t, aki az időseket is megszégyenítő bölcsességgel szólt.

- És milyen igaz... Ha Sunagakure akkor eredményesen teljesít, akkor egy egész rejtett falu felett vehettétek volna át az irányítást...

Néz lenézően Rui-ra, majd egy pillanat elteltével a tekintetét Gouzára kapta, aki Rui számára is gyors mozdulattal állt fel az asztaltól.

- Sunashuriken // Homok Shuriken!

Mondja ki a technika nevét, mire iszonyatos gyorsasággal indul meg öt Homok Shuriken Ryusa felé, aki egy furcsa, kígyó mozgást utánzó mozdulattal csusszan át az asztalon Ebizou felé, az arcát pedig megvágja a Shuriken. Az asztalnál ülő Jouseki nem tesz semmit, Rui pedig fel volt készülve egy esetleges technikahasználatra vagy cselekvésre és most nagyon úgy tűnik, hogy a férfi Ebizou felé tart kitérve Gouza támadása elől, aki nem igazán tud többet tenni. A kígyózó mozgás nagyon gyors, elég rugalmas. Rui mit tesz? Megkísérel bármit is? Valóban szükség van erre? Ryusa furcsán viselkedik de Gouza támadt? Mi folyik itt?

**Koreko Rui** Szomb. Jún. 18 2016, 22:23

A zöld szempár először Ebizoura, majd pedig Ryusára tévedt. Rui az előbbitől valamiféle támogatást várt, vagy legalább is némi rendet teremtést, már ha ez lehetséges volna ebben a helyzetben. A furcsán viselkedő shinobitól pedig felállt a szőr a hátán, úgy érezte, hogy tényleg egy kígyó áll ott, ami bármelyik percben lecsaphat. Az se segített túl sokat, hogy olyan lenézően tekintett rá, mintha csak egy apró kellemetlenségen próbálna átcsúszni.
- Ez nem... - vágott volna vissza a vörös hajú kunoichi, ám valaki még nála is gyorsabb volt. A lány alig kapott észbe, Gouza máris felpattant az asztaltól és homok shurikeneket indított el Ryusa felé. Ekkor szabadult el a tényleges pokol. Eddig csak szópárbajra került sor, mindenki igyekezett érvényesíteni az akaratát, viszont ez most teljesen más volt. A jounin szintén felállt a székből, de úgy tűnt rajta kívül a többiek nyugton maradtak. Egyelőre Ebizou sem mutatta annak a jelét, hogy próbálná megállítani a kígyózó mozdulatokkal felé közeledő férfit. Rui egy pillanatra ledermedt - valami nagyon nem stimmelt itt.
*Ryusa nem tett semmit, csak beszélt, de Gouza megtámadta. Talán Ryusa tényleg valamilyen Otogakurei kém, esetleg kísérleteztek rajta, emiatt lett ilyen. De túl bizonytalan a dolgok állása.* Hosszabb eszmefuttatásra már nem telt tőle, mert a ninja vészesen közeledett a Tanács jelenlegi vezetője felé. Chakrája ugyan készenlétben állt, viszont felmérte a terepet, esetleg a Shunshin no Jutsu segítségével tudta volna lehagyni a férfit.
Nehéz döntés előtt állt, vagy megpróbálja leszerelni Ryusát, aki eddig nem tett semmit, csupán a homok shurikenek elől tért ki, vagy pedig Gouza felé veszi az irányt, hátha újból próbálkozik valamivel. A pillanatok teltek, már nem maradt sok ideje döntést hozni. Vett egy mély levegőt, aztán szólásra nyitotta ajkát.
- Elég! - ez az egy szó szinte végig hasított a levegőn, ahogy elkiáltotta magát.
Meghozta a döntését, ami talán még számára is eléggé meglepően alakult. Legszívesebben egyszerre két helyen lett volna, csakhogy a Kage Bunshin létrehozásához is kellett volna még idő. Lehet nem ez volt életének legokosabb döntése, viszont egyelőre úgy látta jónak, ha követi a nem reagáló jouninokat.
- Amióta háború dúl, azóta sokkal könnyebben tudok megutálni bizonyos embereket, falvakat, oldalakat. De ez hosszú távon nem megoldás, valamit ki kell találnunk. Otogakure manipulált minket a múltban, szóval most okosabbnak kell lennünk.
Talán senki nem figyelt rá, vagy az is lehet, hogy mindenki. Szépen visszaült a helyére és várta, hogy ezek után mi fog történni.

Jiraiya Vas. Júl. 03 2016, 18:01

Rui talán kissé összezavarodott... Nem csoda, hiszen nagyon tapasztalt Ninjának kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet átlásson valaki, ráadásul nem árt ismerni a szemben álló feleket sem. Így hát Rui nem cselekedett, nem tartóztatott fel senkit, nem támadt meg senkit, csupán felsikoltott, vagy inkább felkiáltott. Az asztalnál nyugodtan ülő Jouseki felé fordította tekintetét, míg Gouza egy pillanatra sem nézte Ruit, Ryusa pedig hát, meglátjuk...

Ahogy az látszott, Ryusa Ebizou felé vette az irányt kígyózó mogsással, miután Gouza megtámadta őt, ám nem tudta feltartani. Abban a pillanatban pedig, hogy Ryusa elérte Ebizou-t pajzsként használva állt mögé, hosszú, nyálkás nyelvét kinyújtotta. A nyelv egy kunaira tekeredett, amit most az öreg nyakához tart. A karjai mellette lógnak, de a jobb lába teljesen rá van tekeredve az idős férfira, ezzel lefogva őt. Rui nem látja ebből a szögből pontosan, de a Suna Shurikenek megvágták az arcát, ami pedig máz szerűen most lehámlik. Szemei sárgásan izzanak, egy kígyó szemei ezek...

Gouza döbbenten nézi a jelenetet, ahogyan Jouseki is feláll az asztaltól.

- Őrök!

Kiállt ki, mire két Yarit tartó Sunagakurei Chuunin ront be, ám a helyzettel nem tudnak mit tenni, Jouseki pedig amúgy is várakozásra inti őket. Rui nem tudja elmondani a mondandóját, mivel ebben a helyzetben esély és alkalom sincs rá.

- Reméltem, hogy nem harapódzik el ez a tárgyalás, Ebizou-jiisama. Sajnálom, hogy önt kell felhasználnom.

Mondta, majd folytatta.

- Ha most nem ül le mindenki, akkor elvágom a torkát.

Mondta fojtott hangján, majd a maszk teljesen leolvadt róla.Orochimaru!! Mindenki úgy tett, ahogy mondott, a Jouninok Tanácsának tagjai leültek és az őrök távoztak, azonban a férfi még mindig nem engedte el a falu legnagyobb tiszteletnek örvendő tagját.
- Rendben. Nos, térjünk vissza a tárgyra. Hogyha a Jouninok Tanácsának tisztelt tagjai, nem akarnak szövetségre lépni velem, akkor mégis, hogyan akarjátok visszaszerezni és talpra állítani a falutokat? Rui-taicho és Gouza-dono?
Tette fel a kérdést célzottan, provokatívan, de talán van benne némi igazság... Valóban választ vár.

**Koreko Rui** Kedd Júl. 05 2016, 22:49

Ruiba belefojtották a szót, még mielőtt elkezdhette volna mondandóját, így tehát csendben várt a helyén. Az események még inkább összekuszálódtak, a tárgyalás nem a vártak szerint alakult. Jouseki az őrökért kiáltott, ám hiába, ők is csak annyit tehettek, hogy fegyverüket megmarkolva figyelték a lejátszódó jelenetet. Talán mégis közbeléphetett volna az előbb, de utólag mindig okosabb az ember. Úgy volt vele, hogy nem rohan bele az események sűrűjébe, helyette inkább a megfigyelő szerepét fogja betölteni, hátha többre megy ezzel, mint frontális támadással.
Amikor a ninja szemébe nézett, sárga íriszek és hüllőszerű pupillák tűntek elő - ezek szerint az arc csupán egy máz volt, amit felhúzott. A kunoichi hallott már ilyen alattomos technikákról, főleg genin korában, amikor Otogakure erejét kezdte kiismerni a többi nemzet. Lassan az arca többi része is láthatóvá vált, a lánynak pedig elkezdett derengeni. A felismerés úgy hasított belé, mint a villámcsapás, ám sajnos ennek cseppet sem örült.
*Ez nem lehet!* Mondta ki magában, de talán még ő maga sem hitte el, hogy ki áll vele majdnem szemben. Mellkasában a düh egyre jobban felgyülemlett, mert tudta, hogy Orochimaru vette rá Sunagakurét Konoha lerohanására. Zöld szemei élesen villantak, olyan volt, mint egy róka. Sőt, nem is róka, hanem vörös farkas! Lianti párszor említette neki, hogy hasonlít rájuk, ha kell tud olyan vad lenni, mint ők. A helyéről persze nem állt föl, mert a jelenlegi helyzetben Ebizou-sama élete volt a tét.
- Gyáva... - szűrte meg halkan fogai között ezt az egy szót. Azonban elég hangos volt ahhoz, hogy a kígyó valószínűleg meghallja.
*Még sajnálkozni próbál, hogy túszt használ, nem pedig egymaga áll ki elénk.* Gondolataiból a legendás Sannin kérdése rázta fel. A kunoichi remélte, hogy most legalább lesz alkalma elmondani, amit korábban próbált - sikertelenül.
- Egy olyan módszerrel, amiben nem szerepel Otogakure vagy te - vágott vissza Rui, nem törődve azzal, hogy elég tiszteletlen hangnemben beszél a túszejtővel. - Ahogy azt már mondtam, tanulnunk kell a múlt hibáiból, vagy arra kényszerülünk, hogy újra átéljük azokat. Jelenleg Konoha a Villám országának segédkezik, mert Kirigakure lerohanta a partvidéket. Korábban tényleg nem foglalkoztak ennyire a Víz szövetség jelentette fenyegetéssel, azonban ők is tanulnak. A jelenlegi szövetségeseinket kérjük meg arra, hogy segítsenek. Tudom, kis lépés, de a Madarak országában sikert arattunk, az utánpótlási útvonal megszakadt. Emellett sokan elmenekültek a faluból, magas rangú ninják is, tehát meg lehet tervezni Sunagakure visszafoglalását.
Keze az asztal alatt remegett, most kivételesen örült, hogy ül, nem pedig áll.

//Ez a kígyó most akkor mégsem halott? Shocked

//

Jiraiya Kedd Júl. 12 2016, 16:33

// Nem bizony. :3 Valahol megtalálod a Hírt, hogy Kumogakure no Satoban boncolták fel Orochimaru holttestét és a boncolás folyamata alatt, életre kelt és a fél falut lerombolva tűnt el. Azóta nem látta senki... //

A kígyó sziszegve, mosollyal az arcán hagyja, hogy Rui és a többiek reagáljanak. Ezt várta talán tőlük, vagy most már nagyobb belátást? Mindegy is, Gouza és mindenki leült a helyére, az őrük maradtak egyedül állva, hiszen ez a parancs és féltették a vezetőjük életét is. Az öreg nagyon nagy slamasztikában van, ám Ninjából faragták... Nem lehet védtelen.

Gouza arcára harag és gyűlölet ül ki, fogait összeszorítva sziszegi "Kígyó" majd ökölbe szorított kézzel Rui beszéde után az asztalra csap, indulatait nem tudja tovább fékezni, hangja magas és haraggal telt.

- Ahogy mondja, nem fogunk egyességet kötni egy Kígyóval, aki a Yondaime-same haláláért felelős és átverte már egyszer a falut! Előbb halnék szomjan, mintsem ezt tegyem!

Kiabálja rá, mire Orochimaru arcáról lefagyott az a mosoly és unott csalódottság látszik meg rajta...

- Egy Jounin Hancho feladata mérlegelni és átgondolni a helyzetet. Bölcs döntés lenne a megosztott állapotunkban, elverten, Ebizou-sama túsz mivoltában, a Shodaime Otokageként számontartott, halottnak hitt Orochimaru ellen fellépni?

Szólal fel Jouseki, aki feltűnően lenyugodott. A kezdeti sokk után most mérlegelte a helyzetet és felszólal.

- Meghallgatunk.

- Te gyáva, áruló féreg!

Förmed rá Gouza, majd feláll az asztaltól, hogy meginduljon Jouseki felé, ám ekkor Ebizou fel szisszen... Rui odakapja tekintetét és látja, hogy az öregember nyakából vékony vércsík kezd el folyni a kunai pengéje alól...

- Úgy tűnik gondok akadnak az indulatok fékezésével, Gouza-san.

Kacag fel Orochimaru fojtott, rekedtes hangján, majd folytatja.

- Otogakure hajlandó kilépni a Víz Szövetségéből. Jelenleg a Hold Országában éppen a Getsugakurei Djuka klán legerősebb tagjait fogják el az embereim, míg Kirigakure no Satoba éppen ezekben a pillanatokban hatolnak be a titkos szervezetük bázisára, hogy ellopják Izanami, a Shodaime Mizukage hagyatékát... A két Tengeri nagyhatalom tudni fogja, hogy mi tettük, így felbontják a szövetséget. Amegakure no Sato pedig biztosított engem, hogy támogat minket, így nem véletlenül ajánlom fel a segítségemet... Szükségünk van egy háttér hatalomra, akik majd támogatnak minket. Sunagakure no Sato pedig pont megfelel erre a célra, a Szél Országának Daimyou-ját pedig csak bízzátok rám...

- Hazudsz Te féreg! Mégis, miért tennéd ezt?! Mi hasznod ebből!?

Förmed rá Gouza, ugyanis az itt felsorolt események roppantmód érdekesek és hihetetlenek. Otogakure a szövetségesei ellen fordulna állítólag ezekben a pillanatokban? Ezen kívül Amegakure miért támogatja őt? Ennek semmi értelme.

- Az maradjon az én titkom, Gouza-san... Nos? Hogy döntötök?

Tette fel a kérdését, mire Gouza leült és gondolkodóba esett. Ruira néz, úgy tűnik elgondolkozik az ajánlaton, azonban nagyon egy hullámhosszon gondolkoztak eddig, most pedig mintha tőle várna választ. Jouseki ez idő alatt megszólal.

- Ezzel a Falunk jövője és a civilek biztonsága is biztosítva lenne...

- Orochimaru!

Szólal fel hirtelen Gouza, határozottan és élesen.

- Hallottunk pletykákat az Edo Tensei nevű technikádról... Képes vagy feltámasztani a halott Kazekagékat?
Tette fel a kérdést Gouza, ami úgy hasította át a levegőt, akárcsak egy villám az eget... Az ötlet már magában is abszurd és félelmetes, de rejlenek benne lehetőségek... Rui felszólalhat és bármit megtehet, amit a kedve tartja, a kérdés csak az, hogy mit fog tenni? Mit képvisel és hogyan? Mik a szándékai és hogyan akarja őket megvalósítani? Kérdések válaszok nélkül... Minden csak rajta áll!

// Annyi segítséget adok, hogy Orochimaru mindenben igazat mondott. Jelenleg is olvashatod a kalandokat a Hold Országában és A Víz Országában. Amegakure pedig egyenlőre maradjon titok Smile

//

**Koreko Rui** Kedd Júl. 19 2016, 22:09

//Eddig úgy néz ki, ez a felvezetés érdekesebb lesz, mint maga a küldetés. :3//

Rui akkor döbbent rá igazán, hogy milyen jól döntött a nem cselekvéssel, amikor Gouza indulatos megnyilvánulása miatt Ebizou megsebesült. A kunoichi egy pillanat alatt vetette el a tervét, amit közben tervezgetett.
*Ha emiatt így reagál, ki tudja mit tesz valami komolyabb ellenlépés megkísérlése után. Viszont Jouseki túlságosan is könnyen alkuba bocsátkozna, mintha meg se hallotta volna, amit az előbb mondtam.* A vörös hajú jounin kissé lesújtva nézett maga elé, szinte lyukat égetett az asztalba maga előtt. Fejét akkor kapta fel újra, amikor Orochimaru felszólalt, sőt ennél többet is tett, olyasmiket állított, amit nehezére esett elhinni a lánynak.
*Csak így átrendeződnének az erőviszonyok? Ezt nem értem, a Hang országa eddig teljes vállszélességgel támogatta a Víz szövetségét, erre kiderül, hogy már régen annak a tábornak akar keresztbe tenni... Hogy fordulna fel az egész háború, meg rivalizálás!* A dühöt már nem igazán próbálta leplezni, de talán nem is volt rá szükség, a Kígyó jól ismerte a kunoichi véleményét.
Az érzelmek kavarogtak benne, egyszerre érezte magát tehetetlennek és elárultnak. Ráadásul úgy tűnt a Tanács megfontoltság címén hajlandó lett volna újfent szövetkezni Otogakure egykori vezetőjével. Mindkét kezét elkezdte ökölbe szorítani az asztal alatt. Homokszínű nadrágjába belemarkolt, úgy próbálta némileg levezetni a feszültséget. Lélegzésére azért ügyelt, de a szokásosnál könnyebben át lehetett rajta látni, ez az egész ügy igen érzékenyen érintette.
Hirtelen Gouza hangja zengett fel és talán Rui indulatai is hasonlóan törtek volna felszínre, ha nem próbálta volna visszafogni magát. Egyelőre elmondott mindent, amit akart, nem tervezett újabb beszédet tartani, bár néha spontán kellett cselekedni. Zöld szempárja egyszer csak összeakad az előbb még magából kikelve kiabáló férfiéval. Mintha tőle várna választ, pedig sokkal képzetlenebb politikai ügyben, mint a jelenlévő többi jounin. Úgy tűnt Jouseki már döntött, a többiek egyelőre nem nyilatkoztak, ami lehetett jó és rossz jel is egyben.
Az Edo Tensei hallatára Gouza felé fordította a tekintetét, vörös tincsei kissé a szeme elé hullottak. Erről a tiltott technikáról már hallott, állítólag Konoha ostrománál is ezt vetette be a Harmadik Hokage ellen. Biztosan azonban sosem mondtak neki, mert akkor még fiatal genin volt, csak pletykák keringtek falu szerte. Mindenesetre eléggé meghökkentette a Tanács tag hirtelen átfordulása. Korábban még ő is Rui nézetét vallotta, de úgy tűnt néhány csábító ajánlat sokkal hatásosabb, mint egy emlékeztető a múltról. A zöld szemű lány újból elárultnak érezte magát.
*Még ha fel is támasztja Orochimaru a Kazekagékat, már nem ugyan azok az emberek lesznek. Megbolygatni a holtakat természetellenes dolog.* Újfent gondolataiba mélyedt, jelenleg ezt a helyet érezte a legjobb helynek. Ritkán menekült el, ám sikerült olyan helyzetbe hozni, amiből legszívesebben teljes egészében kimaradt volna.
*Mondanom kéne valamit, még a végén azt hiszik semmibe veszem az egészet.* Ahogy ezt kigondolta, máris szólásra nyitotta száját, hang azonban csak pár pillanat elteltével jött ki rajta. Mintha valami megerősítést várt volna, ám, mivel az nem jött el, muszáj volt befejeznie, amit elkezdett.
- Továbbra sem tartom jó ötletnek, hogy szövetkezzünk Orochimaruval és a Hang országával - hangja kissé rekedtes, bizonytalan volt. Talán a Kígyó haragjától tartott, vagy a többi Jounin rosszallását próbálta meg elkerülni. Viszont kimondta, állást foglalt a kérdésben, ettől pedig nem állt szándékában eltérni.
*Temari, Kankuro, bárcsak itt lennétek!* Az ő jelenlétükkel talán másképp alakult volna ez a tanácskozás. Sajnos nem számíthatott rájuk, vagyis neki kellett a tőle telhető legjobban helyt állni ebben a vészterhes szituációban.

Jiraiya Kedd Aug. 16 2016, 16:14

Fojtóan nehéz dolgok előtt áll a fiatal Jounin, akinek az egész dolog új, ám méltó arra, hogy Sunagakure no Sato akaratát vigye tovább. Elvégre Ő nem felejt és sem Gaara sem pedig Temari és Kankuro nem tenné... A Tanács viszont, jelenleg csak négy tagból áll... Rui pedig úgy tűnik, hogy egyedül maradt. Legalábbis úgy tűnt, egészen mostanáig... Halk kuncogás, ennyi szakítja meg a feszült és nyomasztó csendet. Ez a kuncogás ugyan valóban halk és erőtlen volt, de rendkívül rémisztő... Hogy miért? Mert egy olyan embertől ered, aki már bőven túl van élete legnagyobb részén és egyáltalán nincs veszítenivalója... Egy olyan embertől, aki több, mint 70 évnyi tapasztalatot és tudást tudhat magáénak... Ebizou-jiisama...

- Huhuhu... - húzódik kedves mosolyra a szája - Talán már öreg vagyok, de még mindig emlékszem arra, hogy mit mondott nekem a Shodaime Kazekage... "Ameddig a Szél Fúj, a Homok mozgásban van... A Homok viharrá növi ki magát és tengernyi méretűre növekszik majd..." Reto-sama álma egy olyan gyarapodó falu volt, ami megállja a helyét az Öt Nagy Nemzet között és a Szél Klánjai békében élhetnek... A Nidaime Kazekage azt mondta: "Egy báb csak annyira erős, mint a leggyengébb pontja... Ugyanez igaz egy Nemzetre is. Egy nemzet ereje a benne élő emberekben rejlik, azokban akik alkotják. A gyenge jellem és a hatalomvágy a legerősebb haderővel bíró nemzetet is romba döntheti." Shamon-sama mindig is nagy figyelmet szentelt a haderő felépítésének, de ugyanakkor tudta, hogy mi az igazi ereje egy nemzetnek... Ők voltak a mestereim és tanítottak meg mindenre, amit én tudok és tovább adhattam a Sandaime, Yondaime és Godaime-samának... Álmukban sem gondolták volna, hogy Sunagakure no Sato amit olyan nagy erővel és elszántsággal építettek ki, egy napon nem lesz több, mint emlék, amiket árulások és cselszövések árán lehet csak újra magunkénak tudni.

Ebizou mosolyában most némi dac is látszott, hiányos fogsora is kissé megvillant.

- Az én időm már lejárt, a Ti felelősségetek a helyes utat járni.

Mondta, majd egy hihetetlenül gyors, a Jouninok számára is szemmel követhetetlen kézmozdulattal csapta össze a két tenyerét és bár a mozdulat követhetetlen volt, de a megvágott nyaki részről egy csepp vért kent a bal mutatóujjára.

- Sunagakure Kinjutsu: Tsuinsueki Jubaku! // Rejtett Homok Tiltott Technika: Ikervér Átok!

Mondta ki a technikája nevét.

- Ne nevettess vén bolond!

Kiabálta el magát Orochimaru, majd a nyelvével tartott kunaiial elvágta Ebizou torkát... A kifröccsenő vér pedig az előttük lévő területre spriccelt...

Elkésett... Nem volt ideje létrehozni a technikáját, Orochimaru gyorsabb volt. A Jouninokra, de még Jouseki arcára is döbbenet ült ki, míg Gouza tekintete haragtól lángolt... Néhány másodpercnyi tétlenség csupán, még Orochimaru sem tudja, hogy mi fog következni... Azonban abban a pillanatban, hogy mindenki felocsúdott és Ebizou holtteste a földre került, valami történt... A vér ami a levegőbe spriccelt, majd esőként hullott alá a Szél Országát beterítő Homoktömegre, mozgásba indult és magával rántott egy kisebb mennyiségű homokot is. Rui felé mozgott és a lány letekintett rá... Ekkor látott meg egy sötétes vércseppet az asztalon, méghozzá annak a helynek a közelében, ahol Orochimaru ült... Úgy tűnik, hogy egy vércsepp hagyta el a férfi arcát amikor Gouza megtámadta és felvágta a bőrt a támadásával... A vérrel kevert homok pedig mozgott, felemelkedett nyúlvány szerűen és bekebelezte a kicseppent, száradásnak indult vért... Ez után pedig nem tudni hogyan, de a homokos talaj megremegett... Mindenki érezte a veszély közeledtét, a Jouninok érzékei kifinomultak és a veszélyérzékelésüknek nincs párja! Egyként mozdulva ugrottak hátra, lyukat vágva a sátor falába fegyverükkel. Rui is így tett, hátrálni kezdett, majd a talaj hullámzani kezdett alatta és a sátor környékén... Mi történik?! Ez mindenképpen veszélyes, a civilek kárára mehet a dolog!

**Koreko Rui** Vas. Aug. 28 2016, 00:01

//Bocsi, a késésért!//

A kunoichi hirtelen nem is tudta honnan jön a kuncogás, ezért tekintete körbajárt a sátorban. Amikor végre megtalálta a hang forrását, nagyon meglepődött. Ebizou-jiisama még ezzel az öreguras mosollyal az arcán is félelmetesnek hatott. Rui úgy érezte, mintha több bátorság és erő költözött volna belé. Hallgatta a mondandóját és minden szóval egyetértett. Ő sosem tudott olyan jól fogalmazni, viszont remélte a Tanács többi tagja ettől meggondolja magát és kiveri a fejéből azt, hogy Orochimaruval szövetkezzenek. Kezei ökölbe szorultak, már nem is tudta, hogy kire dühös jobban, a Kígyóra, vagy a többi Jouninra, akik megfontolták az ajánlatot. Zöld szeme elszántságot tükrözött, s talán ezt Ebizou is észrevette, ha találkozott a tekintetük. Rui nem véletlenül kapta a Homokvihar becenevet, ahogy a szél, ő is mindig megtalálta az utat a leglehetetlenebb helyzetben. Eddig csak megfigyelőként vett részt az eseményekben, csakhogy hirtelen ez már nem volt elég neki.
*Lehet, hogy Orochimaru a legendás Sanninok egyike, de akkor se maradhatok tétlen. Valamit ki fogok találni.* Elkezdte felmérni a terepet, persze a lehető legfeltűnésmentesebben. Sajnos egyelőre nem látott semmi olyasmit, amivel a maguk oldalára fordíthatná a helyzetet.
A Tanács legfőbb tagját még mindig túszként tartották, a többiek pedig mintha beletörődtek volna a helyzetbe.
- Jiisan... - préselte ki alig hallhatóan ajkai között, amikor Ebizou szinte elbúcsúzott tőlük. Rui azonnal sejtette, mégis mire vonatkozott ez a mondat: utolsó szavak voltak ezek.
A lány fejével szinte észrevehetetlenül jelezte, hogy az öreg ne csináljon semmi meggondolatlant. Lélektükrei is kérlelően néztek az idős ninjára, hiszen a falunak szüksége volt a bölcsességére. Chiyo-baasamát már évekkel ezelőtt elvesztették, most pedig talán a férje megy utána. Az üzenet talán célba ért, talán nem. Mindenesetre Ebizou nem tétlenkedett, szemmel követhetetlen mozdulatot tett és ebből a vörös hajú kunoichi rögtön tudta, hogy rosszul fog végződni. Még sosem hallotta ezelőtt a technika nevét, amit az öreg ninja kimondott. Ezzel együtt Orochimaru is akcióba lépett, gyorsan reagált.
Rui szemei elkerekedtek, amikor látta Ebizou-jiisama vérét kifröccsenni a homokra. Alig akarta elhinni, pedig előtte történt minden, tisztán látta az eseményeket. A többiek szintén ledöbbentek, senki nem szólalt meg, vagy tett valamit. A lány zöld lélektükreiben mintha lángok lobbantak volna fel.
- Orochimaru... - sziszegte.
Az idős férfi teste a földre került, majd mielőtt még a vörös hajú kunoichi bármit reagálhatott volna, vagy csak simán nekiugrik a Kígyónak, valami történt. A vércseppek mozgásba hozták a homokot és egyenesen Rui felé vették az irányt. Erre a Jounin letekintett, fura érzés lett úrrá rajta, valami vonzotta, egy ismeretlen erő. Ahogy lefelé fordította a fejét, a szeme sarkából észrevett egy vércseppet az asztalon - már megalvadt, színe sötétvörösre változott. Ekkor jött rá, hogy ez bizony a halottnak hitt Otokage vére, ami még akkor került oda, amikor Gouza megtámadta a homok technikával. Miután a homok bekebelezte Orochimaru vérét, az egész környék megremegett. Mindenki érezte, hogy baj van, a Tanács többi tagja egyszerre ugrott hátra. Rui néhány pillanattal később reagált csak, de tudta, hogy nem maradhat itt. A sátor falához ugrott, közben elővett egy kunait és azzal vágta ki az oldalát. A köpeny még mindig rajta volt, ami kicsit akadályozta a mozgásban, lévén nem sokszor viselt ilyet, csak ha kötelezték rá, vagy ő maga döntött úgy.
- Figyelmeztessük a civileket! - kiáltotta el magát, miután kijutott a sátorból.
Közben folyamatosan a környéket pásztázta, hátha még valami meglepetés érkezik. Azt se nagyon tudta, a Kígyó miként reagált az eseményekre. Feltételezte, hogy megpróbált megszökni, hiszen a vérnek köze lehetett a technikához. A pillanatnyi dühe elszállt, megpróbált összeszedetten gondolkodni és viselkedni. Elsődlegesen az itt élők biztonságára akart vigyázni, bár azzal nem volt tisztában, hogy pontosan milyen veszély fenyegeti őket.

//Úgy éreztem ez a zene pont illik ide.//

Jiraiya Szer. Aug. 31 2016, 20:20

// Tényleg illik ide és szép is ^^ És az újabb és újabb megjelenő videók két órát lekötöttek Very Happy

Köszönöm ^^ //

Ahogyan a Jouninok cselekedtek, úgy Rui is mozdult. A sátor ahol az imént még bent tartózkodtak, most a homok által tűnt el teljesen, ahogyan az asztalok is. Orochimaru kígyó módjára, irdatlan nagy sebességgel vágta át magát a tömegen, a sivatag pedig vele együtt mozgott! Amerre csúszott az a féreg, ott hegyes homok tüskék támadták meg, futóhomok jött létre, vagy éppen nyúlványok formálódtak és próbálták meg elkapni őt. A Civilek számára leginkább Orochimaru fékezhetetlen irama volt az, ami veszélyt jelentett, de a szerzetesek jól kezelték a helyzetet, mind elég képzettek voltak ahhoz, hogy eltereljék Orochimarut a civilektől, a kígyó pedig nem kockáztatta meg a velük való harcot. Így pedig perceken belül elhagyta a Templom területeit!

- Rui! Utána!

Kiálltja Gouza, aki éppen Ebizou holtteste felett áll.

- Yoroi-sama is pillanatokon belül a nyomába ered Koreko-sama.

Mondta az egyik közelben álló Pap. Yoroi a Szél Templomának papnője fog Orochimaru nyomába eredni... Ez nagy dolog, azonban Rui segítségére is szükség van. Orochimaru egyre csak távolodik a Templomtól, nyomában pedig hatalmas homokförgeteg! A távolban homokvihar sejlik fel, pontosan abban az irányban, amerre Orochimaru tart... Irányt változtat, nem Északnak, hanem Keletnek fordul, azonban az irányváltással Északon lecsillapodik a homok, Nyugaton pedig jól láthatóan egy újabb homoktömeg emelkedik az égbe viharként! Eközben egyre nagyobb homokhullámok csapnak le a kígyóra, aki azonban túl gyors! A talajként funkcionáló homoktakaró tengerként mozog és változik Orochimaru körül! Még mindig hegyes tüskék és csápok támadják! A Sivatag fordult ellene, maga a Szél Országa! Egy átok, amely talán az idők végezetéig, amíg homok "él" eme tájon, üldözni fogja a kígyót, aki megszentségtelenítette a paradicsomot! Azonban ezzel még nem rendeződött le a helyzet, Orochimarunak vesznie kell!

// Kezedben a döntés, hogy mit és hogy teszel! Mennyire akarod megtámadni a kígyót, vagy mennyire akarod nyomon követni az útját. Ami biztos, ha megindulsz, néhány pillanat múlva Yoroi tűnik fel az oldaladon! //

**Koreko Rui** Szomb. Szept. 10 2016, 22:17

Alig telt bele egy kis idő és Rui elkezdte sejteni, mégis mire volt jó Ebizou-sama önfeláldozása és a technika. Bár az idős shinobi halálával nagy veszteség érte a Szél országát, ezzel valamennyire hozzájárult ahhoz, hogy a vezetők átgondoljanak mindent. Legalább is a vörös hajú Jounin most elővette naivabbik énjét és teljes szívéből remélte, hogy mindenki észhez tért ettől.
Orochimaru gyors mozgása miatt a civilek viszonylag hamar távol kerültek a veszélytől és ahhoz képest, hogy a papok inkább szerették elkerülni a konfliktust okozó helyzeteket, ezt igencsak jól kezelték. A kunoichi gyorsan megpróbált körbenézni amennyire csak tudott, hogy ő is felmérje a keletkezett károkat. A homok azonban teljesen lenyugodott a környéken. Hirtelen Gouza kiáltása ütötte meg a fülét, amire rögtön reagált.
- Értettem! - kiáltotta vissza a Tanács tagjának. Nem sokkal utána egy pap is információkkal látta el, mégpedig azzal, hogy Yoroi, a templom fő papnője fog a kígyó után eredni.
Mivel a zöld szemű lányt lekötötte, hogy egyre inkább azt figyelje, mi történik a távolban, a homok és a sivatag miként reagál Orochimaru jelenlétére, ezúttal csak egy gyors biccentésre futotta tőle. Amilyen gyorsan csak tudott, elkezdett futni, ám néhány méter után megtorpant. Közben a szeme sarkából észrevette, hogy Yoroi lassan utol éri, sőt a kis megállója miatt mindjárt lehagyja. Viszont megvolt a nyomós oka, hogy miért állt meg. Övtáskájából elővette az egyik tekercsét, majd a jól ismert pukkanás kíséretében megidézett egy nagy méretű szél legyezőt belőle. Mostanában igyekezett úgy öltözködni, hogy legyen lehetősége vagy az övébe, vagy más tartóba belerakni a fegyvert, amikor nem használja, de kéznél akarja tartani, ha sürgősen kéne. Azért nagyjából tisztában volt vele, hogy mire képes a Shodai Otokage, csakhogy még mindig a Fuuton elemhez értett a legjobban, azon belül is a legyezővel létrehozható technikákhoz, szóval főként ezekre akart támaszkodni.
Újból futásnak eredt és igyekezett a papnőhöz közel maradni. Tudta, hogy Yoroi képzett, de nem akarta egyedül hagyni, a kígyóval szemben minden segítség elkélt. Chakrát áramoltatott a lábába, így növelve meg jobban a sebességét. Közben a tájat figyelte, ahogy a homok, mintha csak a tenger lenne, hatalmas hullámokat vetett. Aztán észrevette a homokförgeteget is, ami viharként söpört végig a sivatagon.
*Ebizou-jiisama... tehát magát a homokot, vagyis az egész Szél országát szabadítottad rá Orochimarura. Vagyis, ha újból beteszi a lábát ide, a ninjákon kívül a természettel is szembe kell szállnia.* A gondolatra szomorkás mosoly ült ki az arcára, ami hamar elmúlt. Hátra nyúlt a legyezőjéhez és a kezébe vette arra az esetre, ha gyorsan kéne támadnia, vagy védekeznie. Bár úgy tűnt, hogy az egykori vezető inkább menekülőre fogja, azonban nagyon gyorsan megváltozhatott a helyzet.

//Most is hoztam egy számot.//

Jiraiya Vas. Szept. 18 2016, 21:53

// Mivel az események felgyorsultak a Világ egy távolabbra eső pontján, így kicsit formálok a történeten ^^ //

Yoroi az arcát fedő, fásliszerű, feltekert "maszkjával" indult meg Rui mellett, biccentve felé egyet. A ruházata a már megszokott Szél Papjainak női változata volt, némi dísszel, jelezve a rangbeli különbséget, ám ettől a kisebb ténytől eltekintve, a ruházat attól még szerény maradt. Az arca elé és a fején körbe tekert homok színű fásli valószínűleg elővigyázatosságból használatos, elvégre jól tudja, hogy a Sivatag mennyire is szeszélyes hely. Ám ezt úgy tűnik, hogy Orochimaru hatványozottan megtapasztalja. Jól látható, ahogyan őrült, kígyószerű vágtájában meg kell állnia, amikor előtte felcsap egy hatalmas homok hullám és mögötte pedig több száz, homoknyúlvány próbálja meg elkapni őt... Nem tud mit tenni, egyenesen beleveti magát a hatalmas homok hullámba, majd a sivatag lecsendesedik, a homokvihar szépen lassan alábbhagy. Yoroi megtorpan, ahogyan Rui is... Várnak, figyelnek, Orochimaru eltűnésének pontos helyét nem tudják elmondani, hiszen belevetette magát a rá támadó homok hullámba...

~ Egy Órával Később ~

A Szerzetesek és a Chuuninok átfésülték a Szél Templomának környékét és a területet, ahol Orochimarut elnyelte a sivatag, ám semmilyen nyomot nem találtak, ahogyan arra utaló jelet sem, hogy a Kígyó meghalt volna... Egyszerűen eltűnt! Ezt persze Rui is megtudta, persze folytatják a kutatást, egészen reggelig és tovább. Most azonban Gouza az, aki beszélni akar Ruival.
- Koreko-san. Példás volt a magatartásod és a hited, én csak szégyellni tudom magam, hogy egy pillanatra is elgyengültem. Bár a Kazekagék ereje és útmutatása egészen biztosan feltámasztotta volna a Homokvihart, de ők már elmentek. Ebizou-jiisama felnyitotta a szemünket és rávilágított arra, hogy ki az, akire rábízhatjuk a Falunk sorsát. Egy küldetéssel bízlak meg a Jouninok Tanácsa nevében. Ez a küldetés nem hivatalos, teljességgel illegális és veszélyes, de a béke érdekében kell elvégezned és te vagy rá a legalkalmasabb személy.
Gouza hangja kissé megremegett, de aztán megköszörülte a torkát és folytatta.
- Információnk van arról, hogy az Erdő Országának Daimyou-ja valamilyen oknál fogva, tárgyalásokra hívta össze a Víz és Tűz Országának tagjait, valamint egyes Független Nemzetek vezetőit. Valószínűtlennek tartjuk, hogy ezekben az időkben háborús egyezkedésekről lenne szó, így valami más állhat a háttérben. Az Erdő Országa eddig függetlennek számított, valamit el akar érni azáltal, hogy összehívja a falvakat. Azonban, ha a vezetők nem is jelennek meg, mert kizárt, hogy kockáztassanak, a meghívottak többsége ott lesz a tárgyalásokon, hogy tudják, miről van szó. Így pedig esély nyílik számunkra, hogy a békéről tárgyaljunk és Sunagakure no Sato visszaszerzéséről. Amit tudnod kell, hogy ez a találkozó nem hivatalos és bár az Erdő Országának vezetője minket hivatalos úton hívott meg, hogy lehetőséget ajánljon a helyzetünk megtámogatására, ez hátsó szándékokra utal. Nekünk viszont jelen kell lennünk. Hoshigakure is meghívást kapott, tőlük Kankuro-dono derítette ki. Így feltételezem, hogy Konoha és a többi szövetséges nemzet is kapott meghívást, amit viszont nem jeleztek nekünk. Így nem akarják, hogy tudjunk róla. Ezért kérlek, nagyon vigyázz majd! Nem tudhatjuk, hogy az Új Hokage miben mesterkedik és azt sem, hogy mi vár ránk ezen a gyűlésen, hiszen hivatalos békefenntartók nem lesznek.
Gouza egy tekercset vett elő, amit átnyújtott Ruinak.
- Ebben megtalálod a téged kísérő Ninják adatait és egy térképet egy kijelölt útvonalról a találkozásiponthoz. Tehát a feladatod, hogy az érkezésig megőrizve a névtelenségedet, biztonságban juss el az Erdő Országába és vegyél részt a gyűlésen, mint Sunagakure Képviselője. Keresd az utat a békéhez és a falunk megóvásához. Ezt az utat Ebizou-sama megvilágította nekünk, egyértelmű a számomra, hogy te vagy az, akit a szíve vezet ezen az úton és nem tudja, hanem érzi, hogy mit kell tennie, így a lehető legjobb ember kezébe adom most a Nemzetünk sorsát. Ám jól vigyázz kérlek, mert a csapdák veszélye fennáll, ne bíz senkiben feltétlenül, még a tulajdon szövetségeseinkben sem! Nem tudhatod, hogy miféle ármány készül a sötétben.
Gouza egy kicsi szünetet tart.
- Az Erdő Országának hadereje kicsi, de híres a rajtaütésszerű támadásairól és az álnokságukról. Ezt tarts szem előtt és ha csapdát érzel, akkor azonnal vonulj vissza!
Mondta Gouza, ezzel pedig be is fejezte a mondandóját.

// A tekercsben egy kijelölt, biztonságosnak vélt útvonalat találsz az Erdő Országáig, valamint kettő részletes leírást a Ruit kísérő kettő Személyről, ők a testőrei. Egy A Szintű Szerzetes Ninja (Maximum 8 Ismert sima technika az alapokon kívül, valami 5 Fuuton elemi technika és 1 nem engedélyes Pecséttechnika ismerete) valamint egy A Szintű Tokubetsu Jounin (Maximum 8 Ismert Sima Technika az alapokon kívül, valamint az összes Suna Ninpou Technika ismerete és 3 Doton Ninjutsu)
A követőid technikáit te választhatod meg, ahogyan a kinézetüket is te írhatod le, VAGYIS kérek tőled kettő TELJES adatlapot a következő reagban. A technikáikat, kinézetüket, jellemüket, nevüket te alkothatod meg.

Ezekkel a képességekkel fog rendelkezni a két kísérő, amit majd Peinnek el kell küldened. Azt majd Ő eldönti, hogy az NJK-at Ő irányítja, vagy pedig te, a lényeg, hogy Sunagakure őket adta melléd testőrnek.//

Ezeket kérem és ezen kívül ami még eszedbe jut, azzal kiegészítheted:

Név:
Kor:
Nem:
Rang:
Szint:
Chakraszint: Nincs megjelölve
Kinézet:
Jellem:

Technikák:

**Koreko Rui** Vas. Szept. 25 2016, 00:01

Az üldözés véget ért, mielőtt komolyabban elkezdődhetett volna. Hiába döntött úgy a vörös hajú Jounin, hogy követi Orochimarut, az egykori Otokage túl gyorsan mozgott. Rui látta, ahogy a Kígyó belevetette magát az egyik homok hullámba, csakhogy úgy érezte még fogják látni a legendás ninját. Ebizou-jiisama viszont gondoskodott róla, hogy megnehezítse a visszatérését a Szél országába.
*Remélem máshol nem fog próbálkozni, vagy ha igen, akkor ott is valami hasonló sors vár rá.*
Ahogy a homok hullámok elcsendesedtek, a kunoichi is megállt, majd vissza fordult a Templom felé.

Egy óra múlva hozzá is elérkeztek a hírek, hogy Orochimaru nyom nélkül eltűnt. Persze továbbra is keresték a szerzetesek és a shinobik, ám egyelőre nem sok eredménnyel. Arra sem találtak bizonyítékot, hogy meghalt volna, ami nyugtalanította Ruit. Sokáig halottnak hitték a Sannint, ám mégis felbukkant a Szél országában, méghozzá a Jouninok Tanácsának egyik tagjaként álcázta magát. Most, hogy már megerősítették, életben van, sokkal elővigyázatosabbak lesznek. Arról is kapott tájékoztatást, hogy nem adják fel a keresést, hátha valami új információ birtokába jutnak.
Amikor meghallotta, hogy Gouza szeretne vele beszélni, nagyot sóhajtott, de találkozott a Jouninnal. Arra végképp nem számított, amit a férfitól hallott. Egyre több információ került birtokába egy bizonyos küldetésről, amit rá bíztak. Zöld szempárja kissé tompán fénylett, egy újabb megbízást kapott, amire nem érezte magát elég felkészültnek. Diplomáciai képességei és tárgyalási gyakorlata majdnem egyenlő volt a nullával, csupán a szívére hallgatott, amikor korábban Orochimaru ellen felszólalt. Mégis valamiért meggyőzte a többi Tanács tagot, hogy őt válasszák ki arra, hogy elmenjen az Erdő országába. Tényleg nagy titokban szervezhették ezt az egész béke tárgyalást, hiszen a világ híreiből kimaradtak ezek. Ezek szerint mégsem megy az Eső országába skorpiókat és gyíkokat vadászni. Na, nem mintha annyira bánta volna, mert ugyan legbelül rettegett ettől a felelősségtől, amit rá bíztak ezzel, úgy érezte legalább tehet valamit a béke előremozdításáért. Sokat vesztettek a háború miatt, a nagy nemzetek közül Sunagakure sínylette meg a háborús helyzetet. Egyedül az nem tetszett neki, hogy illegális küldetésként kezelték.
Ahogy egyre több minden derült ki az aktuális feladatáról, gyomra kissé görcsbe rándult. Bár még nem élt olyan sokat, tapasztalt pár dolgot ebből a világból. Gouza információi alapján valami hátsó szándék rejtőzött ennek az egész összehívásnak a háta mögött. Vagyis elsősorban vigyáznia kell mindenkivel, csak utána kezdhet a békéről tárgyalni. Fejét kissé lehajtotta, de közben végig figyelte az idősebb ninja szavait.
- Reméltem, hogy máshová fog kilyukadni ez a beszélgetés - sóhajtott egyet Rui. - Köszönöm a nekem szavazott bizalmat. Igyekszem majd mindent elkövetni, hogy sikeresek legyenek a tárgyalások. Azt tényleg furcsának tartom, hogy a szövetségeseink nem értesítettek minket erről az összejövetelről. Mindent ki fogok deríteni és ígérem, hogy vigyázni fogok. Tudom, én álltam ki a Tűz országa mellett, de nagyon érdekel a mostani Hokage stratégiája. A Sandaime Hokage feláldozta magát a falujáért, viszont a mostani vezetőről ezt nehezen tudom elképzelni. Talán még arra is lesz lehetőségem, hogy kiderítsem Otogakure mennyire kavarja a szálakat a háborúban. Orochimaru elmondása alapján számíthatunk valamilyen lépésre a részükről.
Átvette a tekercset Gouzától, amiben az útvonal szerepelt az Erdő országába. Valamint két kísérőt is kapott maga mellé, akiknek a nevét, rangját, technikáit szintén megtalálta ebben. Miután a férfi befejezte mondandóját, Rui elindult a szállása felé, hogy összekészüljön az útra.

Név: Midorikawa Shou
Kor: 28 év
Nem: Férfi
Rang: Szerzetes Ninja
Szint: A
Chakrszint: Nincs megjelölve
Kinézet: kép
Jellem: Bár szerzetes ninja, de kedveli a harcot, soha nem hátrál meg. Őszinte és egyenes jellem, mindig kimondja amit gondol, még ha ezzel esetleg megbánt másokat. Alaposan megtervezi a lépéseit, semmit nem kapkod el, inkább többször átgondolja. Amikor megengedni magának, akkor lazít. Ilyenkor előjön a másik énje, aki szeret viccelődni (fárasztó a humora). Neveltetéséből adódóan igazi úriemberként bánik hölgy társaival.
Technikák:
- Alap genin jutsuk
- Tatsu Teichi no Jutsu (Sárkány Kémkedő Technika)
- Meisai Gakure no Jutsu (Álcázó Rejtek Technika)
- Chakra Utsuru no Jutsu (Chakra Átadó Technika)
- Ishibari (Kőtűk)
- Fukumi Hari (Rejtett Tűk)
- Raikou Kenka (Villámló Penge Készítés)
- Shuriken Kage Bunshin no Jutsu (Árnyék Klón Shuriken Technika)
- Fuuton: Reppusho (Szél elem: Erős Szélvihar Tenyér)
- Kaze no Yaiba (A Szél Kardja)
- Fuuton: Senpuuken (Szél elem: Örvénylő Szélököl)
- Kajou Kazemari (Forgó Széllabda)
- Fuuryuudan no Jutsu (Szélsárkány jutsu)
- Sennou Jutsu (Agymosó Technika)

Név: Arumi Kanako
Kor: 25
Nem: Nő
Rang: Tokubetsu Jounin
Szint: A
Chakrszint: Nincs megjelölve
Kinézet: kép
Jellem: Rá igaz a legjobban, hogy ne ítéljünk a külső alapján. Gyenge, törékeny és félénk lánynak látszik, ám igazi harcos vér csörgedezik ereiben. Alapvetően szereti elkerülni az összecsapásokat, inkább békés megoldásokat keres, de ha nincs más megoldás, akkor az ellenfélre zúdítja minden erejét és technikáját, amije csak van. Erősen empatikus, könnyen ráragad mások hangulata, ami akkor veszélyes ha sokan vannak körülötte. Fizikai erejének hiányát gyorsaságával és ruganyosságával ellensúlyozza. Kissé anyáskodó típus, úgy érzi neki kell vigyáznia a társaira az adott küldetésen.
Technikák:
- Alap genin jutsuk
- Genjutsu Kai (Feloldás)
- Utsusemi no Jutsu (Hang-kivetítő Jutsu)
- Konbi Henge no Jutsu (Kombinációs Transzformáció)
- Soushuuha (Emelkedő Penge Manipulálás)
- Ayatsuito no Jutsu (Drót Csévélő Technika)
- Sunamoji (Homokbetű)
- Fuuton: Sajin Senpuu (Szél elem: Homok Vihar)
- Sajin: Shisa (Homok Irányítás: Útmutatás)
- Saganken (Homok Fegyver)
- Henkou Sashin: Messa Meisai (Polarizáció Kiterjesztés: Rejtett Álca)
- Fuuton: Sunaarashi no Jutsu (Szél elem: Homokförgeteg Technika)
- Doton: Iwagakure no Jutsu (Föld elem: Földben Rejtőző Jutsu)
- Doton: Retsudotenshou (Föld elem: Hasított Tenyérkanyar)
- Doton: Doryuudan (Föld elem: Föld Sárkány Lövedék)

Jiraiya Kedd Szept. 27 2016, 15:11

// NJK-k Elfogadva. Az eddigi játékodért, +30 Chakrát és +4 TJP-t kapsz. A küldetés után pedig várható egy rangemelkedés is. //

**Djuka Ryusuke** Hétf. Jún. 08 2020, 16:43

A templom mesterének személyen fogadása olyan elismerés volt, melyre nem éreztem elegendőnek magam, viszont nem vontam kétségbe a sensei meggyőződését, hisz mindannyian olyannyira vagyunk méltók, mennyire mások méltónak találnak. Így hát megbecsültem a felém mutatott jószándékot és úgy éreztem, nem okozhatok csalódást az idős férfinak. Beérve a templomba kissé furcsán hatott, ez a bőven megvilágított hely, hisz a földalatti bányarendszerhez képest, ez a felszíni templom maga volt az újdonság számomra, bár egyáltalán nem panaszkodásként mondom ezt. A tanoncok végül elvezettek ideiglenes szálláshelyemre, mely úgy tűnt minden kényelmemnek megfelelt, sőt az én kőpriccseimhez képest igazi luxus ágyaknak tekintettem ezeket a kis függőágyakat. Alapjáraton nem szabták meg meddig maradhatok, így örömmel használtam ki vendégszeretetüket arra, hogy megismerjem az itteni kolostor szokásait, mindennapi dolgait. Nem volt ritkaságba menő dolog az, hogy egyik másik templomból jövő szerzetestársunk megszállt és tanulni kezdett egy másik templomba, hisz mindenki másképp találta meg a megvilágosodását. Azonban ahogy teltek múltak a napok, egyszer csak azon kezdtem találni magam, hogy két Szél templomai tanonccal karöltve a előkertbe lettem vezetve az idős nagymester által. Természetesen, mint vendég, illetve mint tudást kereső személy, pedig véletlenül se akartam modortalannak tűnni, mikor a pap egy furcsa kéréssel jött hozzám. Azt szerette volna, ha úgy takarítanám ki a környékét, mint az itteni tanoncok.
- Mélyen tisztelt uram, bár jómagam a föld ölelésének áldásában vagyok, ha úgy ítéli, hogy kész vagyok a szél érintését megtapasztalni, úgy nem fogom megkérdőjelezni szavát és állok eme elmét próbáló kihívás elé. – mondom fejet hajtva a szerzetes mester előtt.
Természetesen nem csak illő, üresbeszédek voltak azok, melyek számat elhagyták. Mindent, amit mondtam, komolyan is véltem. Éppen ezért, ahogy a szerzetes magamra hagyott, úgy tenyereimet összeérintve elmormogom az öt áldást, majd lehunyva szemem a légzésemre figyelve koncentrálni kezdek. Már megtanultam otthonomban, hogy a türelmetlen próbálkozás, csak hibákat szül, melyeket aztán fájdalmas leckék követnek. Én viszont nem aggodalmaskodtam és nem kapkodtam. Tudtam, hogy ha rá akarok érezni a dolgok a belső lényére, úgy képesnek kell lennem elmerülnöm önönmagam gondolataiba, hogy megértsem a dolgok állását. Hosszadalmas és nem túl kellemes elfoglaltság volt, mely monoton próbálkozásokon keresztül zajlott. Nem szándékoztam sietni, és nem is siettem, hisz minden alkalommal türelmesen átgondoltam, hogyan javíthatnám a dolgokon. Kora reggeltől késő éjszakáig dolgoztam a technikámon próbálva az enyhe forró sivatagi széllel együtt „hajlani”, hogy átérezzem a falevelek lágy ringását, melyre jószerével rá kellett hangolódnom. Az első nap csekély sikerekkel zárult végül, mely nyomán kimerülten tértem nyugovóra. Testem sajgott a túlzott chakrahasználattól, az elmém ködös volt, de nem éreztem azt a féle keserű szájízt, melyet ilyenkor az emberek éreznek, hisz tudtam, ha Fujinnak dolga van velem, előbb vagy utóbb, úgyis szolgálatába fogad. Aki erővel próbálja magát egy isten kegyeltjébe erőltetni magát, az általában csúnyán meg fogja bánni. Így figyelve, nehogy magamra haragítsam a szelek nagy urát, türelmesen és csendesen próbáltam elsajátítani, vagy jobban mondva elnyerni a szél áldását. Látszólag az első pillanatokban Fujin nagyúr nem érezte úgy, hogy céljára megfelelnék, és hogy örökségét becsben tartanám. Azonban minden megváltozott, ahogy a következő nap úgy éreztem volna, mintha bensőm könnyedebb lett volna. Újabb napot töltöttem edzéssel, ezúttal már a tanoncok által használt íves mozdulatokat és légzési technikákat használva. Eleinte nem sok minden változást éreztem, szimplán a külön állások voltak kissé furcsák számomra, azonban ahogy telt az idő, úgy kezdtem érezni ezt a különös érzést. Szemeimet lehunyva koncentráltam a szélre, mozdulataimmal kísérve azt. Éreztem, ahogy a chakrám reagál az új féle hozzáállásra és mintha a szél is erősebbé vált volna némiképp. Éreztem, hogy jó úton járok, és hogy alapjaiban tévesen álltam hozzá a dolgokhoz. Nem új szeleket kell keltenem a semmiből, hanem az apró szeleket kell felerősítenem, hisz egyetlen pillangó szárnyröpte is hurrikán erősségűvé válhat, ha megfelelőek a körülmények. Éppen így vált a karom által keltett szellőből kellemes kis széllöket, ahogy a nap végére sikerül ráéreznem a dolog mögötti összes apró szösszenetre, mely nyomán sikerrel vettem az akadályt és hamarosan a növendékeknek segédkezve szimplán a chakrakészletemmel tisztogatom az utakat.

**Senju Tobirama** Szer. Szept. 23 2020, 14:24

/Ryu/

-Hogy kész vagy?- Kacagott nagyot. -Fiam, az elemek útja nem kiváltság... sokkal inkább egy tudás, mely jobbá tehet minket, vagy épp a porba dönthet. A tudás, melyet megszerzel kincs, ez tény, ám az elemek tana mindenki számára jár... A föld gyermekének hívhatod magad, ám ez nem teljességgel igaz. Az elemek gyermeke vagy, hisz az elemek együttes erejével jellemezhetjük csak világunk, s a benne élőket. Templomunk a megtisztelt azzal, hogy az ifjaknak mi taníthatjuk meg, mit is jelent a szél útja, hogy mit is jelent ezen szakasza tanainknak. Kezdj hát neki, ifjú, s jelezd, ha elkészültél.- Hagyott magadra, miután válaszolt megjegyzésedre. Eztán napok munkája következett. Nehéz, tartalmas és fáradtságos feladat volt, ám végül sikerült.
Chakrád hatására mozdulni látszottak a levelek, s meg-meg táncoltatta néhányuk egy kisebb szellő. Hamarosan ez a kisebb szellő már az elvárható méretére növekedett...

-Lám sikerült hát magadba fogadnod a szelet, s valamelyest kölcsön venni erejét. Szép... igazán gyorsan tanulsz Ryusuke, meglepően gyorsan. Rég volt már ilyen ígéretes tanítványunk.- Nézett az arrébb fújt levelekre. -Természetesen mindig akad majd némi tanulni való, s te csak épp ráléptél az útra. Kíváncsian várom, vajon meddig jutsz rajta.- Intett neked egyet, majd megindult egy régebbi járat irányába, mely egy lépcsőbe futott.
A lépcső levezetett egy templom alatti edző kamrába, hol láthatóan harcra edzették szerzeteseiket az itt lakók. Hatalmas terem volt, tán lehetett akkora is, mint a templom maga.
-Nem hagyhatom, hogy úgy hagyd el a helyet, hogy ne rendelkezz valamivel, mely a szelet képviseli utad során, s ami hasznosnak bizonyulhat a harc során, mely olykor elkerülhetetlen olyanok számára, kik a békét hivatottak védelmezni.- Lépett közelebb az egyik bábúhoz, majd lehunyt szemmel koncentrálta energiáit.
Szinte érezni lehetett ahogy kavarognak erői a helységben, ám mikor lecsapott... Ahogy ütése megcsapta a gyakorlóbábút, az nem csak, hogy jó pár méterre repült, ám a viszonylag kis súlyú eszközt felkapta a technika másodlagos hatása... ekkor realizálhattad, hogy az enyhén kékre festett szél valóságos viharként kavarog köröttetek, bár könnyen lehet, ilyen erős vihart még nem láttál. A bábú két kört tett meg a széllel, majd a földre zuhant, ahogy elcsitult az. Az ütés egy valóságos orkánt kavart, mely feltehetőleg téged is felkaphatott volna, ha a mester nem ily körültekintően hajtja végre. Egy hosszú kilégzés során kihúzza magát az öreg, s ismét feléd fordul.
-Egy techinka, melyet a legtöbben úgy ismernek: Senpuuken. Roppant hasznos, ám nem feltétlen halálos fogás, mely tömegek és egyének ellen is használható. Minden bizonnyal hasznát vennéd utad során egy hasonlónak.- Lépett hátra, hogy átengedje helyét a bábúnál, mely ekkorra már vissza volt rakva helyére.
-Azt szeretném, ha nem erőből dolgoznál egyenlőre. Mozgásod legyen gyöngéd és rugalmas. Hagyd, hogy a szél ereje dolgozzon, hogy átjárja tested, s kiütközzön ökleiden át. A tanoncok közül lesz aki itt marad, ha bármi igényed van, velük közöld. Én visszatérek amint sikeresen vetted feladatod.-

// Ryusuke három nap alatt sajátíthatja el a technikát, mely ekkorra elfogadható szinten fog menni számára. //

**Djuka Ryusuke** Pént. Feb. 05 2021, 15:12

// Tobirama //

Az idős mester szavai a velőmig hatoltak, hisz meghatott ez a féle nézet, s bár nem feltétlen hittem úgy, hogy teljes mértékben igaza van, abban tényleg nem téved, hogy elég gyakori, hogy egy személyt, több isten áldása is követ. Sajnálatos, ám viszont gyakori tény, hogy sok ember képtelen kihajtani a többi elem csírájának gyümölcsét, bármennyi ideig próbálkozott kíméletlen munkával. Sajnos az élet, s a sors nem mindig kíméletes az elhivalkodott emberekkel szemben. Végül azonban nem kezdeményeztem szót a mester szavai ellen, hisz mindenki maga véleményének és sorsának kovácsa, lehet, hogy kellő eltökéltséggel és tudással felvértezve valóban nem jelentet akadályt az emberi korlát fogalma. Ez követően végül hozzá kellett látnom a gyakorlataim elkezdésének, hisz nem hagyhattam cserben az idős papot, a már volt oly kedves és bevezetett az templom tanaiba, mely bár fáradtságos munka volt, de minden kétséget kizárólag sok tanulsággal szolgált. A folyamat végül szerencsésen ért véget és bár nem voltam teljesen megelégedve a látottakkal, de végtére is egy jó pap holtáig tanul, ahogy a mondás tartja.
Az idős mester szavaira felocsúdtam a gondolataimból, és meglepve fordulok felé. Észre sem vettem, mikor közelített meg, bár tény, hogy jelenleg nem is figyeltem a környezettemre. Néha képes vagyok belefeledkezni a gyakorlataimba és most se volt ez másképp.
- Csakis Fujin akaratának köszönhetem ezt, de mélyen megtisztelnek szavai Atyám. – hajolok meg a mester előtt, ezzel is üdvözölve ismét őt – Nincs halandó, kinek ne lenne szüksége tanulásra élete során, csupán olyanok, kik úgy hiszik. Hiszem, hogy az új tudás lehetősége mindig az ember előtt van, csak hajlamosnak kell lennie az egyénnek befogadni ezt a tudást. – osztom meg személyes véleményemet a korosodó férfinak, melyet egykori mesteremtől idéztem, ki hasonló gondolkodású volt, mint jómagam.
Végül az intésére szó nélkül követni kezdtem és nem tettem fel fölösleges kérdéseket, hisz maga a kérdezés sohase bűn, de úgy voltam vele, hogyha azt akarja, hogy tudjak róla, hova megyünk és miért, azt úgyis közölni fogja. És igazam volt, hisz hamarost már az edző csarnok ismerős zajait halhattam meg. Egy szerzetes mindennapjainak számít az edzés, mely hozzásegít az elménk frissességének megőrzéséhez, illetve fizikumunk megtartásához… meg felüdülés néhány unalmas feladat után, némiképp levezetni a gőzt. Bár sejtettem, hogy a mesternek nem ilyen tervei vannak a jelen helyzettel, és ezt a szavai is megerősítették.
- Köszönettel tartozom Mester, hogy ennyire szívén viseli tanításom. Teljesen lekötelezi ezzel eme keményfejű vándor, ki csak válaszokat keres. Remélem, nem okozok Önnek csalódást.
Végül ezután a férfi egy erőteljes technikát hozott létre, melynek puszta ereje elég volt, hogy kishíján elsodorjon. Azért kénytelen kelletlen elmosolyodtam.
- Azért remélem, nem vár el tőlem ekkora teljesítményt, nagyon hamar, Atyám. – mondom egy barátságos, apró mosollyal az arcomon, majd ismét meghajoltam az úr felé, jelezve, hogy megértettem a feladatom.
Tekintve, hogy nem adott túlságosan sok instrukciót, így úgy döntöttem, hogy a józan eszemet fogom használni. Nyílván, ha úgy hinné segítségre szorulok, akkor kisegített volna, némi plusz tudással, de mivel nem tette, gondolom elsajátítható mindez, a kellő gyakorlás mellett is, szimpla ráérzés elvén is.

Eleinte nem igazán tudtam mihez kezdjek. Sejtettem, hogy az egésznek köze van ahhoz, melyet ez eddig gyakoroltam, de elég hamar kiderült, hogy az végképp nem lesz elegendő ahhoz, melyet el kell érnem. Tekintve, hogy eddig mindössze leveleket kellett elfújnom az útból, most jóval nagyobb akadály áll előtte, hisz míg a levelet egy könnyed szellő is arrébb fújja, egy embert utánzó bábúról ez mindez már nem igazán mondható el. Eleinte nem is igazán vártam, hogy sikerülni fog akár csak megingatni és igazam is volt. Bár a kis szellők ki-kicsaptak a kezemből, nem igazán értem el semmit se. Hiába próbálkoztam, nem egészen úgy tűnt, hogy egyhamar sikerülni fog. Az első óra nyomán egy kissé lihegve törlöm meg arcomat, és mély lélegzetet véve megpróbáltam rendezni gondolataimat. Sejtettem már rövid úton elül, hogy hol lesz a probléma forrása, de nem igazán tudtam miként oldjam meg a gondot. Lévén a levelek elfújásához elég volt egy folyamatos, gyenge széllöket, nem meglepő, hogy a bábu elmozdításához ez már vajnyi kevés, de amíg nem tudom koncentrált sugárba elküldeni, addig jószerével nincs esélyem arra, hogy akár csak meglibbenjen a bábu. Végül a nap hátralévő részében nem jutottam előre és kimerülten lihegve kénytelen voltam feladni mára a próbálkozást, mielőtt túlságosan kimeríteném a chakra készletem. Megtanultam, hogy a makacsság bár előre vihet a képzésedben, de ha túlzásba visszük az erőlködést, akár visszafordíthatatlan következményeket is produkálhat. Ami pedig nem lenne túlságosan jó ötlet, főleg úgy nem, hogy nagy elvárásoknak kell helyt állnom. Az éjszaka gyorsan el telt és alapjáraton eseménytelenül zajlott. Viszont nem igazán éreztem magam kipihentnek, mikor másnap kora reggel elvégeztem a szokásos reggeli imákat és egyéb rutinjaimat, melyek minden szerzetes esetében megvoltak, de mindenki máshogy kezdte a napját.
Végül a szokásos tiszteletadásom és reggeli nyújtó gyakorlataim után, végül megindulok ismét az egyik gyakornok kíséretében a gyakorló terembe, hogy folytassam a tanulmányaim. Ezúttal, nem próbáltam a mestert leutánozva sok ideig kitartani a támadásom, helyette azon fáradoztam, hogy megfelelően összegyűjtsem szél chakrámat öklöm köré, hogy az ütésem nyomán szabadítsam fel az egészet, egyfajta lökéshullámként létrehozva amazt. Eleinte nem igazán tűnt úgy, hogy bárhova is halandék ezzel a megközelítéssel, de végül a nap végére, szerencsére, látszólag elkezdtem jó úton haladni, hisz a bábú több alkalommal is erősen ki-ki lengett a csapásaimat követően. Sajnos túl intenzíven próbálkoztam a nap folyamán és a kelleténél, kissé több chakrát használtam el, mint terveztem, és mivel ezzel gyakorlatilag a saját elveimet szegtem meg ezzel, önbüntetésként, a másnapot pihenéssel töltöttem. Jó dolog a testünk edzése, de nem szabad túlerőltetnünk magad, hisz ha túl sok nyomást fejtesz ki egy kőre, az egy idő úton megreped. Ezt az elvet tanítják meg nekünk a templomban először a nagymesterek, ennek tudatában kell élnünk, hisz a teher, megerősít minket, de ha állandó teher alatt vagyunk, az pont, hogy ellenkezően hat ránk. Épp emiatt, tértem most kis időre kényszerített nyugovóra, hogy egykori mestereim szavait még véletlenül se felejtsem el. Viszont ez a kis szabadidőt is hasznosan töltöttem el, hisz ez idő alatt, volt szerencsém belátást nyerni a szél templomának szerzeteseinek meditációs és imádkozó szokásaikba, melyeket meg is tanítgattak nekem, legalábbis az alapokat. Másnap folytatva tanulmányaimat, az előző alapokat felhasználva, már viszonylag gyorsan sikerült ráéreznem a dologra és az ökleim is egyre ritkásabban értek úgy célt, hogy a bábú messzebb repült, mint alapjáraton tette volna.
A tanítványok végül sikeresen meggyőztek, hogy elfogadható szinten vagyok már képes használni, mely bár elégedettséggel töltött el, de nem ragadtattam el túlságosan magam. Ez csak egy apró lépés volt hosszú utam során, de nem felejtettem egy perce se az illem kötelességét, így hát a harmad nap végére, miután megtisztálkodtam és rendbe szedtem magam, egyenesen mesteremhez indultam, mikor már tudott fogadni.
- Köszönöm, hogy rá vezetett a Szél Útjára Atyám. Igazán sokat jelent számomra ez az idő, melyet itt tölthettem. De lassan folytatnom kell utam, hisz ahogy a kő is tova vándorol a hegyoromról, úgy a szél is tovaszáll az idő múlásával. – mondtam hálás tekintettel az idős férfinak – Remélem, egyszer majd visszatérhetek elmesélni Önnek, mit tanultam az utam során és olyan személlyé válok, ki büszkén viselheti majd Fujin áldását.

// Köszönöm a Türelmet //

**Umino Iruka** Szer. Ápr. 20 2022, 21:02

// Djuka Ryusuke – Átvéve //

// Tanulásod elfogadom, felírhatod a technikát adatlapodra, további jutalmad +20ch és 10tpj eddigi játékodért. Valamint a hosszú várakozásért további +10ch, vagy tpj te választhatsz melyiket szeretnéd, döntésed kérlek a következő postodban jelezd. //

Mikor belépsz a terembe melyben tartózkodott a nagymester, az éppen egy füstölőt gyújtott egy szobor előtt. Ugyan nem Fuijint formázta meg, csak egy embert, attól látszólag azt is kellő tisztelettel kezelte.
- Szóval máris elsajátítottad a technikát, gratulálok. - szólít meg miközben, egy laza kézrázással eloltja a gyufát - Bevallom azt hittem még legalább plusz egy napba fog telni mire megtanulod. Természetesen nem lenézésből mondom, mindössze csak úgy vélem a Doton és Fuuton közötti különbségek nagyobb nehézséget fognak elégd gördíteni. Kérlek nézd el balgaságom!
Verbális bocsánatát egy őszinte meghajlás követi, ami szavai igazát tükrözi és remélhetőleg nagyobb súlyt ad neki szívedben.
- Máris tovább mennél? Reméltem tovább maradsz, és több tudást tudunk átadni neked, de ha menni akarsz hát menj. Ahogyan a szelet sem lehet elkapni úgy az ember akaratának sem szabad gátat szabni! Mindazonáltal remélem az éjszakát még templomunkban töltöd elvégre a sivatag hatalmas, több nap míg átérsz rajta így jobb, ha kipihenten kezdesz neki az útnak.

A nap hátralévő részét úgy töltöd, ahogy szeretnéd. Pirkadatkor a templom lépcsője előtt várja érkezésedet a mester. Mögötte látható ahogyan a vörös napkorong lassan kúszik fel az égre a végtelen aranyló homoktenger mögött. A férfi kisugárzása, ahogy nyugodtan ott vár rád már-már olyan mintha valami védőszellem várna rád, hogy egy utolsó intelemmel engedjen utadra. De ha más nem legalább a hosszúra nyúló árnyéka mutatja, hogy bizony a létezés ezen síkjáról származik a férfi aki vár rád. Mikor odaérsz megkönnyebbülést láthatsz arcán.
- Örülök, hogy nem késtelek le. Nem szerettem volna, hogy akár egyetlen tanítványom is anélkül hagyná el a templomot, hogy én ne búcsúztam volna el tőle, még akkor sem, ha nem tartott sokáig a dolog! Valamint szerettem volna még ezt is átadni neked. – kezével benyúl szerzetesi köpenye alá és egy tekercset vesz elő - Ebben a tekercsben megtalálsz mindent, ami ahhoz kell, hogy túléld a sivatag dühét és kiáld Fujin-sama próbatételét. (egy egyszemélyes szövetsátrat tartalmaz, oldalán a szél templomának jelképével, és egy kulacsot benne két liter vízzel) De őszintén remélem nem lesz szükséged rá. Fujin vigyázzon rád utadon!
Szavai elgondolkodtathattak mégis mi lehet a sivatag dühe vagy a szél istenének próbatétele. Ha rá is kérdeznél a férfi nem mond semmit. Így, ha van is bármi sejtésed nem tudod azt beigazolni, legalábbis addig, nem amíg feltehetőleg nem találod szembe magad.

// Következő postod idekérem=> Végtelen sivatag, utad pedig max a második nap feléig viheted //

Ajánlott tartalom