Akemura Senshi

**Akemura Senshi** Hétf. Aug. 31 2015, 11:00

Kaland az éj közepén, avagy találd meg Kaitot!

A kaland Sawaka, Shin, illetve Zetsu első küldetése után játszódik 2 nappal.

Történetük Kirigakurében játszódik, méghozzá egy kellemesen meleg nyári estén, amikor ugyanis talán éjfél környékén járhat az óra. Ezen idő tájt Senshi még békésen alussza álmát a finomabbnál finomabb ételekről, illetve a jövőbeli hősi tetteiről, amit meg akar valósítani. Mint egy tipikus gyermek álom szökken fel képzelete világában, ahol a saját ruházatán kívül egy fekete, illetve vörös csíkkal ellátott hosszú mellényt visel, aminek a hátsó része majdnem a földig ér. A gyermek önmagát felnőtt alakban képzeli el, ahogy épp egy gonosz ninjával csap össze a sűrű bambuszok közt. Álma legszebb pontjához érve zavarják fel Akemurát, aki ekkor győzi le ellenfelét, és készül, hogy megmenthesse álmai nőjét, ám sajna nem pillanthatja meg, illetve nem kaphatja meg az elismerést, mivel egy hangos zaj felébreszti. Dübögés hangjára kel fel, aminek a legkevésbé se örül. Mikor kitekint az ablakon a sötétségben, még éppen csak kiszúrja a szomszéd öregasszonyt, aki nemrég költözött ide, de jó viszont ápol a családfővel, így kicsit meglepődik, hogy mit is akar ilyen késői órán. Hamar felpattan ágyából, de a legkevésbé sem szívesen, és kisétál a folyósón át a konyhába, majd az előszobába, és onnan ki az utcára, ahol már Jaken beszélget az öreggel. Az arcán enyhe idegesség nyomai, illetve félelem jelei tekinthetők meg, amit a kis szőke gyermek egyből kiszúr. Bár a beszélgetés egy részéről kimaradt, mégis a maradék részbe csendesen hallgatva csatlakozik be.
- … És akkor eltűnt. Már többször is csinált ilyet az előző faluban ahol laktunk! Félek, hogy valami bajba fog keveredni, így hát kérlek titeket, hogy találjátok meg. Ti úgyis olyan falon ugráló valakik vagytok, akik jók az ilyesmiben, így kérlek, segítsetek megkeresni az unokám. Szegénykét biztos megviselte a költözés, és még nem szokta meg a környéket. - Jelenti ki aggódva a kérését Jakennek, és Senshinek, akik ekkor összenéznek, majd visszafordulnak. Mind a két fő tudja, hogy Kaito-ról van szó, aki az öregasszonnyal költözött ide.
- Ha visszahozzátok nekem Kaitot, akkor cserébe megfőzöm nektek a nagyanyám által tanult legfinomabb tradicionális levest, és megtanítom, hogy kell elkészíteni. - Erre a mondatra Az apajelölt felkapta fejét, hisz mindene volt a főzés, még ha nem is jó benne, így nem volt kérdéses, hogy az éj kellős közepén nekiállnak megkeresni a gyermeket.
- Természetesen bízza csak ránk Kaito megkeresését. Majd mi megtaláljuk, és visszahozzuk. Igazam van Senshi? - Tette fel a jelzést a szőkeségnek, aki a legkevésbé se örült a megbízásnak, hisz ebből ő semmit se kap. Elsőre semmit se mond ezért, de amikor a nevelő apja megbökdösi könyökkel célzásként, rábólint a dolgokra. Az öregasszony ekkor megkönnyebbül, megköszöni, majd visszamegy otthonába.
- Hallottad ezt Senshi? Egy tradicionális recept! Gondolj bele milyen finom étel lehet. Meg kell tanulnom, így hát öltözz! Meg kell keresnünk azt a gyermeket. - Jelenti ki örömittasan, de hát ö már csak ilyen. Így történt az, hogy a kis genin az éj leple alatt Kirigakure utcáit járta. Az öreg meghagyta neki, hogy külön kezdjék el keresni, mivel így hatékonyabbak, de tudta, hogy a nevelő apja csak azért akart szétválni, hogy beszerezze a hozzávalókat a nagy főzéshez, bár azt nem értette, hogy ilyen későn honnan akar ő ilyesmit beszerezni, de szerencsétlenségére a gyermek megtalálása így rá hárult. Legelső hely ahol keresni kezdte, az nem más volt, mint Kirigakure főtere.
~ A fenébe is mit akarhat ilyen későn Kaito Kirigakuréban? Ha megtalálom garantáltan megkapja tőlem a magamét. ~ Bár nem tudja, hol keresse, mégis reménykedik a legjobbakba. Útja során gondolataiba feledkezve zsörtölődik, így figyelme lankad. Ennek köszönhetően egyik pillanatról a másikra nagyot koppan a földön. Bizony a gyermek megbotlik, és földet érvén mondhatni majdhogynem hasast ugrik a talajon. A hírtelen testhelyzetváltozás meglepi a fiút, sőt valósággal megijeszti. A földet érés pillanatát elégedetlen puffanás, és egy gyengéd „au” jelzi, mely 1-től 10-es skálán a -1-et közelíti meg. Bizony itt csak a por jelent veszélyt, így Akemura hamar felpattan, letörli magát, és visszatekint, mikor meglátja a kifeszített vékony damilt, amit úgy látszik szándékosan hagytak itt.
~ Csapda? Valaki egy csapdát állított fel nekem. Ezek szerint figyelnek. Ez több mint egy egyszerű keresés. Valaki meg akar állítani? Ezek szerint komoly bajban van Kaito! Ez egy igazi ninjának való feladat! ~ Jelenti ki magában, ekkor szeme felcsillan, és előránt egy kunait.
- Bárkik is vagytok, nem állíthattok meg! Készüljetek, mert ha megtalállak titeket, akkor nem lesz menekvés! Hát kezdjük! – Ordít fel az utca kellős közepén, melyre válaszként egy szandál találja el fejét hátulról.
- Csöndebe legyél büdös kölke! – Ordít vissza egy aludni kívánó nő az egyik ablakból. Ennek hatására a szőke genin összehúzza magát, majd halkan eloson, mintha itt se lenne. Egy utcával arrébb tempóját felgyorsítva sprintben közelíti meg a főteret. Tekintetével a teret pásztázza, oda nem illő nyomokat keresve. Jobb kezét arca elé emelve tartja a kunait, ha harcra kerülne sor, azonnal tudjon reagálni.
~ Mi van, ha mögöttem vannak? ~ Jut eszébe a gondolat, melynek hatására előre veti magát, hogy testével hátra tudjon fordulni, és így a hátára érkezzen, eközben, mint egy hírtelen támadásra készülve tekint körbe, de bizony ilyenkor ki támadhatná meg, ha csak nem az őt követő ninják. A tippelése nem válik be, így a semmiért csattan ismét a porban. Felkel, majd megpróbálja letörölni a port a hátáról, legalábbis amit le tud, és ekkor ismét a gondolataiba feledkezik.
~ Mi van ha csak bolondot akarnak csinálni belőlem? Vagy ha csak fel akarnak tartani, és eközben Kaitoból titkos információkat akarnak kifacsarni? Ez megmagyarázná az öregasszony aggodalmait, meg azt is, hogy miért hozzánk ninjákhoz fordult, egy ilyen feladattal. Ez már egy C-szintű küldetés! Sőt már lehet, hogy A- szintűnek is megfelel. Ez a nekem való feladat. ~ Ekkor arcán megvillan a megvilágosodottság, majd komoly tekintetre vált.
- Meg kell találnom Kaitot. –Jelenti ki halkan, majd felugrik az egyik ház tetejére, és úgy próbálja meg körbepásztázni a dolgokat. Balszerencséjére sehol sem találja a kivilágított téren a fiút, de ez nem állítja meg a morálját, sőt még növeli is az a tudat, hogy még időben megtalálja kortársát, így egy kis nézelődés után ismét sprintben a Folyó part felé veszi az irányt remélvén, hogy megtalálja a gyermeket, ám út közben ismét valami furcsa dologra figyel fel. Egy újabb csapdát vesz észre előtte. Ez a csapda nem más, mint egy pár földre szórt tű, melyet hamar átugrik, így kerülvén ki a lehetséges súlyos sérüléseket. Miután földet ér egy árnyat figyel meg az utca kereszteződésében, illetve halkan kuncogáshoz hasonló jeleket hall, majd az árnyék tulajdonosa menekülni próbál.
- Megvagy!- Jelenti ki halkan magában, majd miután kifújta magát utánaered az ismeretlen ellenségnek. Útját a házak tetején folytatja, hogy jobban átlássa a dolgokat. Hamar meg is tekinti az ismeretlen személyt, aki épp menekülni próbál előle. A tempója nem éppen ninjához méltó, így Senshi hamar utoléri, és ráveti magát.
- Most megvagy!- Ordítja el magát, mikor rávetődik a nála talán kisebb árnyra, aki, ekkor hasra esik, és a fájdalom hatására elsírja magát. Ezt látván Akemura meglepődik, hisz nem erre számított. Amikor az üldözött személy megfordul a kis genin előtt megvilágosul, hogy az nem más, mint az a személy, akit keresett. Kaito dühében ütlegelni kezdi a támadóját, ezzel jelezvén nem tetszését az illető iránt. Bizony ez nem jelent problémát a meglepődött Senshinek, aki hamar leszáll Kaitoról, majd így szól.
- Te állítottál csapdákat? Tudod mekkora veszélyt okoztál?- Jelenti ki a kis barna hajú gyermeknek, illetve vonja kérdőre azt, aki ekkor abbahagyja a sírást, majd szipog párat, és rátekint támadójára. Ekkor megismeri őt.
- Én csak ninjásat akartam játszani. – Jelentette ki a geninnek, aki erre megrázta fejét.
- Ezek veszélyes dolgok. Még a végén megsérülhet is benne valaki. Honnan szerezted ezeket a dolgokat? Hogy gondolod, hogy ez játék?- Próbálta kioktatni és kérdezgetni a könnyes szemű fiút, aki ekkor bocsánatot kért. Senshi felé nyújtotta a kezét, majd felsegítette, és visszamentek összeszedni az elszórt csapdákat. Út közben Kaito elárulta, hogy ezeket a cuccokat Jakentől lopta, amikor nem figyelt. Ennek bizony nem örült a szőke gyermek, majd miután felszedték a cuccokat megindultak haza. út közben jobban megismerkedtek, majd a 2 ház előtt kezet fogtak. Ez nem sima kézfogás volt, hanem baráti, amikor ugyanis kijelentette az újonnan szerzett barát, hogy ha nagyobb lesz ő is olyan menő ninja akar lenni, mint Senshi. Jaken csak ezután érkezett meg, aki egyből mosollyal fogadta a 2 gyermek új kötelékét.
- Kaito. Örülök, hogy előkerültél, és így összebarátkoztatok. Siess haza, a mamád már nagyon aggódik miattad. Senshi. Szép munka volt. Büszke vagyok rád. – Jelentette ki a jó fiú szavait ezzel próbálván elterelni a figyelmet a két zacskóról, ami tele volt mindenféle alapanyagokkal.
- Jaken. Azok a kezedben…- Utalt a két zacskóra. –Ugye nem a miatt kellett szétválnunk? – Tette fel a kérdést, miközben tekintete erős vágyat mutatott a büntetésre. A nevelőapa ekkor elmosolyodott, majd így felelt.
- Nem. Dehogy is, ezt csak út közben kaptam. – Próbálta hazugsággal leplezni a tényeket, melyet ez gyengéd mosollyal jelzett, mely az összezárt szemei, és a felemelt kezei miatt inkább tűnt kínosnak, mint igaznak. Végül Kaito csak hazaért, és az öregasszony megköszönte. Jaken az este további részében nem tudott aludni, így a konyhában tevékenykedett, hogy előkészüljön a nagy főzésre. Végül Senshi is visszafeküdhetett az ágyába, és folytathatta álmát, melyben ezúttal nem egyedül volt, hanem újonnan szerzett barátjával Kaitoval próbálta meg megállítani a gonosz ninját, aki nem más volt, mint egykori vetélytársa Kawahira Sawaka.

Namikaze Minato Kedd Szept. 01 2015, 11:31

Kedves kis történet volt, néha igazán megmosolyogtatott Smile

Jár érte a +5 chakra ^^

**Akemura Senshi** Szer. Szept. 02 2015, 19:59

Válság Kirigakureban, avagy a tejes ember hadművelet.

A kaland pár nappal Kaito megismerése után játszódik.

- Az a tekercs!- Jelenti ki az öreg, majd az ellenséges ninja kitekeri a kezében lévő tekercset, és a semmiből előidéz egy mitikusnak mondható tárgyat.

- Nem lehet! Ez az Oni Ban!- Szólal fel rémülten. Jaken Senshire tekint, és így szól.

- Senshi. Nincs más választásunk. Nekünk is mindent bele kell adnunk! Készen állsz?- Szól hozzá a mellette álló kis geninhez, aki ekkor visszatekint.

- Készen állok Janken! Kezdjünk hozzá...- A nap már lenyugvóban van Kirigakure szélén, ahol ádáz küzdelem folyik két csapat közt, de vajon mi is történik itt pontosan? Kérlek engedjétek meg, hogy a történet elején kezdjem.

Aznap reggel.

Senshi békésen aludta álmát, ám ebből Jaken zavarta fel a már megszokott kirángatós módszerrel. A kis genin háttal koppant a földön, mely hatására egyből fel is pattant dühtől ittasan.

- Mégis ezt mért kellett?- Ordított rá a fekete hajú jótevőre, aki ekkor elmosolyodott, hisz tudta, hogy csak 3 módon lehetett kicsalni a fiút az ágyból, melyek közül az egyik ez volt.

-Nyugi Senshi. Hasadra süt a nap. Ideje lenne felkelni, amúgy is ma szabad napod van, szóval elkélne itthon a segítség.- Jelentette ki kedvesen a geninnek, aki dühös tekintettel nézett vissza rá. Tudta jól, hogy Jaken csak azért keltette fel, mert az előző este megint nem tudott aludni, és új recepten kísérletezett, így bizonyára a konyha ismét úszik a szennyes eszközökben, és tányérokban.

- Ugye nem megint mosogatni kell?- Tette fel a kérdést az öregnek, aki jobban elvigyorodott mint kellett volna. Szemén jól látszott a válasz. Bizony tényleg nem aludt sokat.

- Honnan tudtad? Kérlek légy olyan szíves, segíts be az öregnek.- Válaszolt vissza, majd azzal a lendülettel ki is ment a szobából. A frissen kelt személy ezután rendbe tette magát, majd felvette ruháit, és felkészült a konyha borzalmaira. Mikor kiért látja, hogy a helyzet bizony rosszabb, mint gondota, így elsőnek inkább a tej felé nyúlt, aminek tartalma igen kevés volt, de azt hamar el is nyelte, majd nekiállt a munkának. Pár órával később a nevelőapa lejött a felsőbb emeletekről, és megpillantotta Akemura munkásságát. Bizony a konyha majd hogy nem csillogott, és villogott. Már csak pár szennyes tányér maradt, melyet a gyerek ekkor mosott el. Jaken az asztal mellé sétált, majd onnan tovább ment az elmosott eszközökhöz, és egy poharat cibált ki onnan, mellyel a hűtő elé sétált, amit azonnal ki is nyitott, és keresgélni kezdett.

- Te Senshi...- Kezdett bele a mondatába. -... Nem láttad a tejet?- Kérdezett rá a kis szőkeségre, aki kérdőn tekintett vissza, ám ekkor eszébe jutott, hogy bizony azt ő már megitta.

- Reggel megittam a maradékot is.- Felelte vissza, amire az öreg morcosan tekintett vissza.

- Remek. Akkor ha végeztél a szennyessel kérlek ugorj el a boltba tejért.- Felelte vissza, majd becsukta a hűtő ajtaját, és visszasétált oda ahonnan jött. A kis genin hamar végzett a mosatlannal, majd megtörölte kezét, illetve egy kis pénzt vett ki mentora tárcájából, amivel útnak is indult. A bolt szerencséjére nem volt messze, így hamar megérkezett. Mikor belépett az ajtón tekintete a nem enyhén rémült, illetve furán viselkedő emberekre szegeződött. Nem értette mi van velük, de nem is vet rájuk túl nagy figyelmet, így hamar továbbsétált a sorok között. Ráköszönt megszokott módon a jól ismert árusokra, akik bár visszaköszöntek, de rajtuk is látszott az aggodalom jele.

~ Ez fura. Ma mindenki meg van bolondulva?~ Kérdezte meg magától, miközben útja a tejes polc felé vitte őt, ahol ugyanis a következőket pillantotta meg.

-Üres?- Vonta kérdőre a boltot, ami arról volt híres, hogy itt mindent meg lehetett találni, de most úgy látszik hiba csúszott a rendszerbe. Egy öregasszony sétált el a fiú mellett, aki már majdhogynem a haját tépte.

- Ez nem igaz! Ez immáron a 5. bolt amit megjárok, de sehol sincs tej! Nem értem ezt az egészet!- Jelentette ki idegesen az öregasszony, melynek során a kis genin úgy döntött, hogy utánajár a dolgoknak, így visszasétált az eladókhoz, ahol rá is kérdezett a problémára.

- Elfogyott a tej?- Tette fel a kérdést az öregúrnak, és unokájának, akik erre kissé szomorkásan válaszoltak.

- Korán reggel jött friss tejszállítmány, de ahogy elmentek pár fura ninja jelent meg, akik megfenyegettek minket, majd elvitték a tejtermékeink egy részét. A maradékot meg elpusztították. Állítólag az összes bolttal ugyanezt tették. Nem tudom miért csinálták, de ha ez így folytatódik tovább, akkor tönkre fogok menni.- Szólalt fel aggodalmasan. A fiút szintúgy meglepte a dolog amin el is gondolkodott út közben. A figyelmét a gondolatai terelték el, így környezetére nem figyelt. Egy erős puffanásra figyelt fel, ami során hátra is esett. A feje sajgott a fájdalomtól, de hamar felkelt, és rátekintett a probléma forrására, aki még az utcán fájlalta a rosszul sikerült találkozást. Az illető egy másik genin volt, ráadásul egy gyönyörű barna hosszú hajú kirigakurei szépség. A gyermeket valósággal elkápráztatta a látvány, de mivel nem volt rest, így hamar odanyújtotta a kezét.

-Kérlek had segítsek.- Jelentette ki az ismeretlen személynek mosollyal az arcán, ám nem várt történés következett be. A lány felpattant dühtől ittas arccal, majd rávert a gyermek fejére egy nagyot.

- Lányoké az elsőbbség. Nem hallottál még erről?- Tette fel a kérdést célzásként majd besétált az ajtón, mint aki jól végezte dolgát. A fiú visszatekintett, miközben a fejét fájlalta.

~ Micsoda bolond egy lány.~ Jelentette ki magában, majd folytatta útját ezúttal haza, hogy közölje a híreket. Otthon nevelő apja már várta, aki úgy látszik ismét nem sokat aludt. A hírt hallván igen csak elcsodálkozott.

- Hogy micsoda? A boltokból kifosztották a tejet? Ráadásul ninják?- Tette fel a kérdést csodálkozva, melyre Senshi egy bólintással felelt.

- Akkor látogassunk el az öreg mesterhez. Nála mindig van minden, és ő biztosan többet tud erről az egészről.- Jelentette ki mosolyogva, majd immáron ketten folytatták az útjukat Kirigakure másik végébe, ahol ez az öreg illető lakott. Jaken nem félt benyitni az ismeretlen lakásba, majd boldogan szólította meg a keresett személyt.

- Akinobu mester. Itt vagy?- Tette fel a kérdést, melyre beljebbről jött a válasz, amit a kis genin nem igazán tudott kivenni, így beljebb mentek a házba. Egy öregembert pillantottak meg, aki az ágyban feküdt. Ősz szakálla majdnem hogy a melléig ért, míg haja már kissé hiányosabb volt. Bőre a betegségtől kissé sápadt volt, ám ami meglepte, az nem más, mint egy ismerős személy volt.

- Te vagy az?- Szólalt fel hirtelen, mikor meglátta a lányt, akivel összefutott a boltban.

-Te?!- Ordított vissza az illető kérdően. Majd visszaült az öreg mellé, és várta a választ. A beszélgetést a konyhában folytatták, ahol ugyanis az öregember elmesélte Jakenek, és Senshinek, hogy pár nappal ez előtt vándor szakács ninják jelentek meg a falu mellett, és kihívták az itteni mestereket egy főzőversenyre, de mivel a legtöbb szakács ninja a fronton van, így csak ő maradt egyedül, de ő is lebetegedett, így nem tud kiállni, és ezért fosztották ki a falu készletét. Ezen felül további fenyegetést is hagytak hátra, miszerint ha a mester nem áll ki, akkor további következmények várhatók, és Kirigakure hírnevét is rombolni fogják.

- Értem mester. Szóval ezek a ninják azt akarják, hogy a kirigakureiek álljanak ki ellenük? Rendben, akkor én kiállok ellenük.- Felelte vissza, ám de ekkor Senshi az arcát a kezébe temette, hisz ha valaki, akkor ő tudta, hogy nevelőapja szinte mindenhez jobban ért, mint a főzéshez, így már eleve tudta, hogy ez bukott terv lesz.
- És hogy akarsz nyerni, amikor még egy egyszerű csirkét is odaégetsz a sütőben?- Tette fel a kérdést kételkedve Jakenben, de ő mosolyogva válaszolt vissza.

- Hát az öregasszony titkos receptjével.- Válasza csak úgy úszott az önbizalomban, melyen a kis genin elcsodálkozott. Ez a recept bizony nagyon finom volt, ám rögtön eszébe is jutott egy kis bökkenő, hisz ennek a receptnek az egyik legfontosabb összetevője a tej volt, amiben Kirigakure nem nagyon jeleskedett az adott pillanatban.

- De nincs tejünk. Így, hogyan akarod megfőzni a receptet? Honnan szerezzünk tejet?- Tette fel a kérdést, mire Jaken közelebb hajolt, és egy tervet javasolt. Miután közölte a tervet a többiekkel Akinobu rábólintott.

Pár órával később Senshi és a másik genin egy fa tetejéről lesték a ninják rejtekét, amit bizony nem volt nehéz megtalálni, hála az általuk kilötykölt tejnek, és a szekér nyomának. Egy kis tábort pillantottak meg.

- Akemura Senshi vagyok.- Mutatkozott be a lánynak, aki kissé elpirulva fogadta a kései bemutatkozást.

- Iria. Hanashita Iria vagyok.- Válaszolta vissza szégyenlősen, majd a kis szőke genin megadta a jelet az akció kezdéséhez. Iria felállt, majd jobb kezét a magasba emelte, miközben a mutató, és a középső ujját kivéve az összes többit összeszorította. Eközben bal kezét a teste elé helyezte hasonló ujjbeállítással. Megkezdte a koncentrálást, majd így szólt.

- Kirigakure no jutsu.- Szép lassan beködösödött a táj, melynek sűrűsége pár perc alatt szinte majdhogy nem átláthatatlanná vált. Ez az alkalom pont jó volt a kis szőke geninnek, aki így csendben tudott belopózni. Rajta a sor, így tehetségének köszönhetően könnyedén kerülte el az őröket, és cikázott a kis táborban egészen egy bizonyos sátorig. Bizony elsőre megtalálta a tökéletes sátrat, majd egy rést vágott rajta, és beszökött. Odabenn egy kész éléskamra fogadta, melynek látványán a nyál is kicsordult a száján. Bizony ő csak akkor látott hasonlót, amikor még éltek a szülei. A látványon a szeme csak úgy szökkent egyik finomabb falattól a másikra, majd hirtelen megakad egy jó húsos szalonnán. Szinte alig tudta türtőztetni magát a kajahárem sokszínű hívogató látványától, illetve illatától, de visszafogva magát hamar meglelte azt amit keresett. A kancsóját jól megmerítette benne, majd mikor megtelt bezárta annak egyetlen nyílását egy dugóval. Mikor kilépett a kis résen keze tele volt megannyi, és megannyi finom falattal, illetve oldalán a tejes kancsóval. Kezében egy hatalmas comb helyezkedett el, amit mohón habzsolt, de arról gőze se volt, hogy az milyen madárból lehetett. Egy valamiben biztos, mégpedig abban, hogy finomabb mint amit Jaken valaha is tudott készíteni. Ez eddig szép és jó volt, de hamar megakadt a tekintete a terv egyik legnagyobb problémáján, még pedig azon a hibán, ami már odakint várta felfegyverkezve. Bizony a köd ellenére lebuktak Senshiék, így az ellenséges ninják már felfegyverkezve várták a kis tolvajt, aki az utolsó falatot is megrágva nagyot nyelt, és egy kis hatásszünet után felhajítva a kezében fellelhető összes kaját futásnak eredt. Szerencséjére ezek a személyek jobban megbecsülték az élelmet, mint őt, így a csapat egy része inkább a finom falatok megmentése mellett döntött, minthogy a kis genint üldözzék. Bizony Akemurának így már csak pár üldözővel kellett számolnia, akik bizony nem nagyon akarták elengedni a kis tolvajt, ezért a helyzetet egy gyors "Bunshin no jutsu"-val próbálta kezelni. Ezt a technikát szerencséjére menet közben is tudta használni, így nem kellett megállnia. A jutsuval 2 klónt idézett le, melyekkel út közben ugrálni kezdenek össze vissza, mint egy csapat bolond ezzel összezavarva az ellenséget, mint egy itt a piros hol a piros kártyajáték esetében, majd 3 irányban szétszóródtak, ezzel megcsappantva az üldözők számát. Az igazi Akemura egy kis bokorban húzta meg magát, majd a "Henge no Jutsu" technikához fordult, hogy álcázza magát, mellyel az egyik ninja alakját vette fel. A technika kivitelezése tökéletesen sikerül, de ez már el is várható volt tőle az iskola elvégzése óta. Szerencséjére a sűrű ködnek, és ezen technikának köszönhetően könnyű szerrel lépett meg üldözői elől, majd miután ismét találkozott Iriával megszüntette a jutsut, hogy társa felismerje, majd együtt térnek vissza a mesterhez, és Jakenhez, akik ekkor örömmel fogadta őket.

Szép lassan kezdett esteledni, és elérkezett a várva várt perc. Senshiék már kint voltak a megbeszélt helyen, ami nem más volt, mint egy kis mező Kirigakure mellett. Nem is kellett sokat várniuk, hogy megérkezzenek az ellenséges személyek is.

- Hát mégiscsak elfogadtad a kihívást Akinobu?- Kérdezett rá a legkitűnőbb személy a sok közül az öregre.

- Nem én fogok veled megküzdeni Keiji, hanem ez a személy.- Jakkenre mutatott.- Jakennek hívják.- Válaszolt vissza. Keiji kissé elcsodálkozott, majd bólintott egyet elfogadva a változásokat.

- Ha ti nyertek, akkor visszaszolgáltatom a falunak az elvett termékeket, illetve kifizetjük a károkat, de ha mi nyerünk, akkor a falú hírnevén csorba esik, és elhíreszteljük világszerte a bukásotokat.- Jelenti ki a kissé sem vicces, de mégis csak komikus téteket az illető, melyre az öreg is rábólintott. A lemenő nap játéka gyönyörűvé varázsolta a mező melletti kis erdő lombjait.

Ezzel elérkeztünk a jelenbe.

Mikor mindenki előkészült egy kis síp jelezte, hogy megkezdődik a párbaj. A fő szakács szerepében Jaken, míg mellette Senshi, és Iria foglal helyet. Velük szemben Keiji, és két társa. A cél a finomabb étel elkészítése, melyet az öreg szakács mester, illetve egy másik öreg az ellenséges csapatból, és egy különálló személy bírált el, ahogy a szabály előírta. A síp felszólal, és ezzel megkezdődik a küzdelem Kirigakure, és a Vándor ninják között. Jaken nem habozik, és egyből meggyújtja a tüzet az üst alatt, majd beleönti a tejet, amit Senshi szerzett, és elkezdi annak forralását.

- Iria...- Szólal fel utána.- Pucold meg a zöldségeket. Senshi, te meg készítsd elő a csirkét a sütéshez!- Adja ki a kezdő parancsokat, amire a válasz mind a két személytől egy jó hangos "Igenis". Akemura nevelőapja előkészítette a kést, majd ahogy Iria megpucolta a zöldségeket, ő azt azonnal fel is darabolta. Eközben a kis szőke genin elszerencsétlenkedett a csirke mellével, melynek érintése nagyon fura volt neki. Hirtelen nem is tudja mit kezdjen vele, de miután mestere rámutat a problémára, ő egyből hozzá is lát a munkálatokhoz. Eközben az ellenséges csapat sem rest cselekedni. Csak úgy sürögnek-forognak az alapanyagok között, így mind a két csapat szinte fej fej mellett halad. Miután a kis szőkeség végez a dolgával jelez Jakennek, aki előránt egy serpenyőt, és olajat csepegtet bele vékonyan. Addig Akemura veszi át a helyét a zöldségek darabolásában. Szép lassan a tej is kellő mértékben felmelegszik.

- Jöhetnek a zöldségek!- Szólal fel a mester. A kisfiú a zöldségeket beleönti a tejbe, aminek hatására annak színe kicsit sárgább lesz. Érdeklődve nézi a két kis genin a változást. Ezt keiji is megpillantja, és látván a rivális csapat előnyét úgy dönt, hogy keményebb módszerekhez folyamodik, és előránt egy tekercset az övtáskájából.
- Az a tekercs!- Jelenti ki az öreg, majd az ellenséges ninja kitekeri a kezében lévő tárgyat, és a semmiből előidéz egy mitikusnak mondható serpenyőt, mely ördögmaszkos mintákkal van ellátva. A lemenő nap vöröses fénye szinte majdhogy nem kitűnő árnyalatot ad az eszköznek. Ezt látván Akinobu megrémül.
- Nem lehet! ez az Oni Ban!- Szólal fel. Keiji hamar beleönti az olajat, és szinte a semmiből felforrósodik a serpenyő. A külsején remekül látni, hogy mintha már percek óta a tűzön lett volna, épp olyan erősen izzik. A benne lévő folyadék hamar fel is hevül, és már dobja is bele a csirkét, hogy megsüsse azt. Jaken Senshire tekint, és így szól.

- Senshi. Nincs más választásunk. Nekünk is mindent bele kell adnunk! Készen állsz?- Szól hozzá a mellette álló kis geninhez, aki visszatekint rá.

- Készen állok Janken! Kezdjünk hozzá...- Ezt hallván a nevelőapa szeme felcsillan, és a serpenyőt felhajítja a magasba, majd a kezével megformálja gyorsan a következő jeleket: Patkány, Ló, Kígyó, Sárkány, Patkány, Ökör, Tigris.
-Tűz Elem! Tűzsárkány Rakéta!- Ordítja el magát az elszánt shinobi, és már jön is a forró lángcsóva, ami tökéletesen felmelegíti a serpenyőt, ezzel gyorsan felhevítve a benne lévő olajat. A leérkezés során Jaken hamar el is kapja ezt, de továbbra se hagyja abba a jutsu használatát. Mindössze gyengébb fokozatra kapcsol. Senshi felugrik, és a csirke melleket beledobja a forró olajba. Szerencsére nem sok folyadék csapódik ki a művelet során, így az alapanyagok is kellőképp megsülnek. A két kis genin csodálattal nézi ezt a manővert, amit még az ellenséges csapat is megcsodál. Ők is lélegzet elállítva nézik végig a mutatványt, majd összeszorított fogakkal folytatják a munkálatokat. Mikor a csirke kellőképp megsült Jaken egy egyszerű mozdulattal a vágódeszkára helyezte azokat, amit Senshi a tantojával hamar össze is vágott, és az olajjal együtt belekerültek a levesbe. Kis idő múlva már érezni is lehet a finom illatokat, és pár perc múlva el is készülnek. Szinte majd hogy nem egy időbe készülnek el az ételekkel, így egyszerre szolgálják fel azokat. A versenyzők árgus szemekkel figyelik a mesterek reakcióit a kóstolásnál, hisz elég sok múlik ezen. A kirigakurei öreg mikor rákóstol Senshi csapatának a levesére, szinte azonnal felcsillan a szeme. A többi zsűritagnál is hasonló reakciók figyelhetők meg.
- Mégis mi ennek a levesnek a neve?- Kérdez rá kíváncsian Akinobu.
- Úgy hívják, hogy Kirigakurei tejes csirke.- Miután a zsűri végigkóstolta a leveseket úgy döntenek, hogy különvonulnak megbeszélni az eredményeket. Eközben a 2 csapat összeül megvacsorázni. Mikor Kaiji megkóstolja riválisa levesét hamar könnybe szökik a szeme. Nem is csoda, hiszen mikor a kis szőke genin is rákóstol, érzi, hogy az ízek remekül passzolnak, ami egy harmonikus összhatást képez a szájában. Ettől az érzéstől ha lenne szárnya még talán el is repülne. Miután a bírák megbeszélték a dolgokat visszajönnek, és kihirdetik a nyertes csapatot, mely már világossá vált, hogy nem mások, mint a Kirigakurei csapat. Ezek során a vándor ninják, és Iriáék összeülnek vacsorázni az elkészített ételekből, majd Kaiji úgy dönt, hogy odaadja Jakennek az Oni Ban-t amiért legyőzte őt. Hamar kifizették a tartozásokat, és továbbálltak kezükben a titkos recepttel. Így szerezte meg Jaken a Démoni serpenyőt, amit azóta is nagy becsben tart.

A verseny végén természetesen Senshi és Iria feladata lett a mosogatás, ami talán várható is volt. Am az ifjú Akemura egy új barátra tetet szert Hanashita Iria személyében, amiből ki tudja még mi alakulhat majd még ki?

//Engedéllyel rendelkező tárgy.
A tárgy magyar neve: Démoni Serpenyő/ Oni Ban
Kinézete: Kinézetre egy sima fekete serpenyőhöz hasonlít, melyen démon arc minták helyezkednek el. A nyele piros réteggel van bevonva.
Képessége: Tűz chakrára érzékeny, mely hatására felhevül, így tetszőleges hőfokon lehet benne sütni az alapanyagokat.//

Jiraiya Szer. Szept. 09 2015, 19:31

Az alap történet már látható volt az Animében, mint egy filler, amiben Ichiraku és néhány ninja versengett egymással Razz

De amúgy jó lett, tényleg kellemes volt olvasni. Smile

A szépséghiba, hogy a Karyuu Endannal te nem sütsz meg semmit, hanem szénné égetsz. Ezért vegyük úgy, hogy a férfi csak a nagyon nagyon legyengített változatát használta Smile

+15 Chakra és a serpenyőt elfogadom!

**Akemura Senshi** Pént. Ápr. 22 2016, 18:53

Mesterfogás, avagy kövesd a szagot!

Későre járt már, mikor a sors megírta újabb kis csúf poénját, és úgy döntött, hogy ezt Senshinek ajándékozza, így hát ördögi vigyorral fejezte be az utolsó sort, ami a gyermekre várt, de vajon mit tartalmazhatott? ezt talán most megtudjuk ebből a kis történetből, de lássunk is hozzá.

Nyári nap sütött Kirigakuréban, mely nem volt megszokott ezen a vidéken, viszont ez most más volt mint a többi nap, mivel a sors már készen állt a gyermek meglepésére, aki még ekkor álmába merülve ábrándozott. Nagy csattanás hangzott fel hirtelen, melyre Akemura is felkapta fejét. Mikor felébredt kicsit kómától ittas arccal sietett le a zaj forrásához, ami a konyhából jött. Bizony Jaken ért haza küldetéséből, és szokás szerűen a földhöz vágódott kimerültségében. Senshi megörült, mikor meglátta őt, de valahogy részben dühös is volt, hisz tudta, hogy nevelő faterja megint túlzásba vitte a dolgokat, de ő már csak ilyen.

- Üdv itthon.- Jelentette ki a fetrengőnek, aki ekkor már bealudt a parketta ölelésébe. A kis fiú ez után felcibálta az öreget az ágyáig, majd csodával határos módon fel is rakta, melyre nem volt logikus magyarázat, hogy miként tette, de sikerült. Kifújta magát, majd úgy döntött, hogy ideje belekezdeni a munkába, így felkapta ruházatát, előkészítette felszerelését, és egy kis reggelikészítés után megindult Kirigamuréba bevásárolni. Az útja során sok emberrel találkozott, többek között a barátaival is, de nem volt sok ideje beszélni, mivel sok dolga volt. Hamar betárt a boltba, és megvette amire szüksége volt, kivéve 1 dolgot. Kirigakure híres volt halászairól, és a bőséges választékából, de ez a nap más volt. Ma nem akadt sok hal a horogra, így az árusok nem tudtak túl sok friss halat kidobni a piacra, ezért az emberek hamar felvásárolták a készletet. A kis genin késő kelt, így neki nem jutott hal, ezért nem volt más választása, mint hogy meginduljon a kikötővárosba, de mielőtt így tett volna, azelőtt hazavitte az addig megvásárolt cuccokat, és megindult háta mögött hagyva 1 üzenetet, melyen csak annyi volt írva, hogy "Elmentem bevásárolni, majd jövök, üdvözlettel, Senshi." A fiú hosszú útnak állt elébe, de nem félt a viszontagságos úttól, mivel ezen út során egy barátságos kereskedő talált rá, és vitte el a kikötőbe. Mikor megérkeztek a kis genint megcsapta a hal és a pia szaga. Bizony ez a bűz olyan erős volt, hogy a gyermek gyomra nem bírta elviselni, és vukkot kiáltva (hipp-hopp, itt jön vukk a róka) kiürítette tartalmát. Hosszú viszontagságos út volt ez, de végezetül a gyermek érdekes mód 1 kocsmába kötött ki, de hogy hogy került oda, azt jó maga se tudta, viszont mikor betévedt rájött, hogy rossz helyen jár. Ittas személyektől bűzlött a hely, kik vegyes indokkal ürítették korsóikat. A fiú bár rossz helyen járt mégis úgy döntött, hogy rákérdez a pultostól, hogy neme tud segíteni neki a boltok felkutatásában. Az illetékes személy elsőre kérdőn nézett a gyermekre, mivel nem tudta, hogy mit keres ő itt, de mikor meglátta a ninja fejpántot, egyből szónak eredt a szája.

- Á értem. Szóval te egy genin vagy. Helyes. Akkor te biztosan Himura Sanmei keresed. Említette, hogy jönni fogsz. Eredj hát gyorsan, mert téged vár hátul az istállóban.- Jelentette ki nagy lelkesen, majd kitolta a hátsó udvarra a gyermeket, még mielőtt annyit mondhatott volna, hogy "kicsoda?". Miután kitolták szinte azzal a gyorsasággal vissza is ment a pultos így magára hagyva a gyereket az istálló előtt, ahol ez a bizonyos személy várta. A fiú kíváncsi volt, bár nem értette a dolgot, és csak bevásárolni akar, de mégis úgy döntött hogy benéz az illetőhöz, és tisztázza helyzetét, így hát belépett a piától átitatott helyre, ahol elvileg ezt a Sanmeit említették. Mikor belépett egy éppen fetrengő személyt látott meg, aki talán téli álmát alutta kezében a piás üveggel hosszú hegyes hajjal. A hátán 2 katanát pillantott meg, melyek x alakban voltak felfogatva. Az illető Jounin ruházatot viselt, ebből adódóan sejthette, hogy ő az a személy.

- Csodás.- Jelentette ki a helyzetet szemlélve a fiú.

-Maga Himura Sanmei?- Tette fel a kérdést remélve, hogy az illető magához tér, de nem nagyon tűnt aktívnak, ezért birizgálni kezdte egy szallmaszállal az arcát.

- Ébredjen! Ön Himura Sanmei? Azt mondták elől, hogy egy genint vár, de azt hiszem tévedés történt. Hallja?- Próbálta tisztázni helyzetét a kis szőkeség, de Himura nem nagyon reagált rá, ezért természetesen addig nem hagyta abba, amíg az illető fel nem ébredt, vagy bármi nemű reakciót nem mutatott. Bizony a koma részeg volt, nem is enyhén, így egészséges horkantással fordult el a gyerek mellől, melyre az hangosabban kezdett beszélni, ami tán még a kocsmába is kihallatszott. A nagyobb hang örömére Sanmei felébredt, és fel is tápászkodott lassacskán. A pia még mindig nyomta a fejét, így a reakciója ehhez mérten annyi volt, hogy felkapta a piás üveget, és kortyintani akart belőle, de az már üres volt, így terve nem jött össze. A gyermek arcára ekkor erőltetett vigyor ült ki látván a másik személyt. Epikus találkozás volt ez, hisz míg az egyik részegen tekintgetett jobbra balra, addig a másik erőltetett vigyorral nézte ezt végig. Talán a legviccesebb része még hátra volt, mivel az illető a gyors fejrázásban annyira rosszul lett, hogy még ő is rókalesre indult ( róka... hehe) azaz itt gyomor nem maradt szárazon. Megjött hát a nagy adag, majd a Chunin megtörölte száját, és így szólt.

-He?- Vonta kérdőre a gyermeket, ami talán várható is volt a koma állapotában. A szag is megérkezett Senshi orrába, amit a rókales hagyott maga után, ami válaszreakcióhoz vezetett, ugyanis vukk után jött Karak (azaz a gyermek immáron második adagját adta ki). Ezt látván Sanmei elröhögte magát, majd megveregette a gyermek hátát nagy boldogan. Így kezdődött a két fél találkozása.

- Jól van kölyök jól van. Nem tudom mit mondhatnék, így ha nem bánod, rögtön rátérnék a küldetésre. Himura Sanmei vagyok. Egy rutin meló vár ránk. Jövünk és megyünk. A küldetés ebben a tekercsben van leírva, amit a Mizukage bízott rám... Egy pillanat... Hová is tettem?- Jelentette ki nagy bátra, majd a keresni kezdett az erszényében. Láthatólag nem talált semmit.

- Bocsánat, de azt hiszem téve...- Fejezte volna be Senshi a mondatát, de úgy látszik a chunin nem igazán figyelt rá, sőt már a szalmaboglyában kutatott szinte majd hogy nem teljesen elmerülve. Bizony ez az illető nem százas, gondolhatta volna bárki aki látta volna. Tudomást véve erről a fiú hamar el is felejtette, hogy mit akart mondani. Arcáról sugárzott a szánalom, és a fájdalom, hogy ilyen illetővel futott össze, de vajon még mi várhatott rájuk. Hosszas keresés után az illető megtalálta a tekercset majd fel is bontotta.

- Á megvan. A tekercsben az áll hogy te Harakesi Sanko vagy, de akárhogy nézem nem tűnsz lánynak, vagy tévedek?- Vont kérdőre a fiút aki ekkor leblokkolt teljesen.

- Tudod mit? Hagyjuk. A küldetés a következő. A közeli öbölben el akarnak szállítani egy nagy értékű tárgyat, és a mi feladatunk lesz, hogy ezt a csomagot eljuttassuk a célhelyre, ahol átveszik majd. A Mizukage adott nekem pénzt a legénység finanszírozására ami elvileg itt van.- Kapta elő ezzel az erszényét, amibe mikor beletekintett szánalom és meglepettség ült ki arcára.

-Ebből a pénzből kéne legénységet és hajót bérelnünk. Ahogy elnézem, kissé megcsappant a költségvetés valamikor az este folyamán. Ehehehehe... nem is tudom mi történhetett. - Jelentette ki a kis geninnek aki belecsöppent a dolgok legmélyére. Sanmei előkapott 2000 ryuot, és a gyermek kezébe adta, majd így szólt.

Senshi már nem fáradozott a magyarázkodással, csak hagyta megtörténni a dolgokat, így belement a küldetésbe, így bólintott egyet jelezvén a feladat megértését.

- Egy óra múlva találkozunk a mólóknál. Illetve lenne itt még valami. Mindig nézz a hátad mögé.- Jelentette ki Himura, majd kis nehézségek árán elment. A gyermek magára maradt nm kevés pénzzel a kezében. Nem tudott már mit tenni, hisz nyakig belekerült a dolgokba, így hát újdonsült mestere parancsai szerint indult meg begyűjteni az embereket. Mikor kilépett a kocsmából 2 alakot pillantott meg, akik

éppen valamit játszottak. A látvány olyannyira felkeltette a figyelmét, hogy nyomban oda is ment. Ezt a játékot lapokkal játszották, mely során a mosolygó alak vicces hangon beszélt a másik illetőhöz.

- Ez nem a te napod barátom, de ne szomorkodj, mert biztos vagyok, hogy a következő próbálkozásnál sikerrel jársz.- A másik egy egyszerű bólintással jelezte, hogy készen áll, mire a vicces hangú emberke felmutatott 1 piros lapot, majd lefordította és összekeverte a többivel, ezután ismét felszólalt.

- Trükkös halász bújik a nádasban, sok arany van nála, ha megtalálod meglesz a fogásod ára. Válasz hát bölcsen barátom.- Ekkor a másik illető rámutatott a bal szélső lapra, amit fel is fordítottak, de ez nem a piros lap volt, hanem egy fekete macskás lap volt hallal a szájában.

- Vesztettél komám. Kérem a pénzem.- Ekkor a játékvezető észrevette a kis fiúcskát.

- Na mi van aranyapám? Csak nem egy geninnel van dolgom? Szeretnél te is játszani egyet? Gyere és próbáld ki.- Természetesen Senshi hamar bele is ment a játékba, így elfoglalta az idegennel szembe lévő helyet, és figyelmesen hallgatta azt, kinek arcát csak most vette jobban szemügyre. Egy görnyedt hátú úr volt az, akinek hosszúkás bajsza, illetve bal szemre vak volt. A haja fekete mint bajsza. Gúnyos vigyorral tekintett le a vele szemben ülő kisgyerekre, majd újra felszólalt.

- Aranyapám nézd a kártyákat. Látod ezt a halászt?- Eközben megmutatta a nyerő lapot. Akemura bólintott egyet, majd az öreg tovább folytatta.

- Trükkös halász bújik a nádasban, sok arany van nála, ha megtalálod meglesz a fogásod ára. Válasz hát bölcsen barátom.- Eközben lefordította a lapokat, és megkeverte azokat. Miután abbahagyta, így szól.

- Ha megtalálod az öreg halászt, akkor fizetek neked 200 Ryout, de ha nem, akkor én kérek 100 ryout.- Senshi hosszú ideig gondolkodott, de balszerencséjére nem a nyerő lapot húzta fel, így elvesztette a tétet.

- Ne búsulj fiúcska. Próbáld meg újra.- A gyerek gondolt egyet, majd felszólalt volna, de ekkor a játékot 5 izmos és kissé morcos alak szakította félbe akik az öreg felé fordultak, de persze nem jó indulattal. Az ismeretlen nem volt hajlandó teljesíteni a kérésüket, így azok hamar neki is estek az öregnek, viszont ahogy ráugrottak, az öreg egy pukkanást követően köddé is vált.

- Mi ez a trükk? Hová tűnt? Az átkozott!- Ordítottak fel az emberek, majd mind körbetekintettek, de sehol sem találták az öreget. A kis kirigakurei tanuló is keresni kezdett hírtelen, mely során egy furcsa árnyékra lett figyelmes. Nem habozván utána is eredt, de az árnyék tulajdonosa gyorsabbnak bizonyult, így hamar elvesztette a nyomát.

- Remek. Hová tűnt el?- Szólalt fel, morcosan. A nagy keresgélés után megindult a kikötő sötétebb szegleteibe. Útja során tovább gondolkodott, hogy vajon miként tudná betoborozni az embereket, ekkor meglát egy nőt, aki bolondítja a férfiakat nagy méretű melleivel, és bájával. Ezt látván jó ötlete támadt.

- Henge no Jutsu.- Szólalt fel hangosan miközben megformálta a szükséges kézjelet. Külsejét egy 25 év körüli nőre alakította ki, akinek minden idoma hasonlított az utcán látott személyre. Ruházata világoszöld, és kissé lenge volt. Ezt az alakot kihasználva hamar kiállt az utca sarkára, majd így szólt.

- Kérem, tudna valaki segíteni? Segítene valaki egy bajba esett nőnek?- Ezt üvöltve próbált embereket csábítani magához, melynek hamar meg is lett a gyümölcse. Egy kopasz kissé részeg alak jött hozzá közel, aki szemel láthatólag kék és fehér csíkos ruhát viselt, kissé izmos normál magasságú illető volt kezeiben piával és cigivel.

- Hello szépségem. Mit segítsek?- Szólalt fel nagy készséggel.

- Épp úton voltunk én és a nővéreim a hajónkkal, mikor a kapitányunk úgy döntött hogy itt hagy minket. Kitett, és elhajózott a szívtelen galád, és most legénységet keresek aki elvinne minket.- Próbálta befűzni a matrózot a fiú, reménykedve, hogy bedől a csapdának.

- Naruki vagyok. A nővéreid vannak olyan szépek, mint te? Hick..- Kérdezett vissza.

- Igen, sőt mi több, még szebbek is nálam. Én vagyok köztük a legidősebb, ezért keresem én a segítséget. Tudnál nekünk segíteni? Cserébe kapnál jutalmat is. Ha segítene rajtunk egy erős fiatalember, mint te, az nagyon jól esne. Ha úgy gondolod, akkor 1 óra múlva megtalálsz minket a dokkokban egy kisgyerekkel és egy úrral. Ők is velünk tartottak az úton. Most viszont mennem kell.- Miután befejezte a bájcsevejt hamar el is futott, hogy az illető még felszólalni se tudjon. Ezt letudván egy újabb alakváltó jutsu segítségével ezúttal egy hajóskapitány alakját öltötte magára, szájában egy pipával, arcán dús fekete szakállal, rajta elegáns sötét piros kabáttal, pont olyannal, amilyet a gazdag kapitányok is megirigyelnének, melyhez még kapitányokhoz illő kalap is volt, ami mintha a kabáttal egyszerre készült volna, úgy illettek össze. Miután elkészült bement az egyik közeli kocsmába, ahol miután vett egy nagy levegőt ismét előjött a hányingere. Rögtön meg is pillant egy személyt, aki búsan ürítette sorra poharait. Arca piros a sok szesztől, haja épp oly szőke, mint Senshié, ruházata majdnem hogy kapitányhoz méltó, azt leszámítva, hogy olyan vizes, mintha ép most úszott volna a tengerben vele. Szemmel láthatólag szomorú volt. Az alkalomra kapván hamar odament hozzá, majd leült és így szólt.

- Kiváló nap ez a piálásra. Te is úgy gondolod?- Jelentette ki kissé mélyebb hangnemen, arcán barátságos vigyorral.

- Ne is mond. Most dobtak ki a saját hajómról. Azt mondták puhány vagyok, és mivel nem vagyok méltó a kapitányi posztra, ezért a vízbe vetettek, majd elhajóztak.- Szólalt fel bánatosan az illető, azután újra hörpintett egyet korsójából.

- Fránya egy helyzet hallod-e. Bezzeg az én hajómon nem mernek még megnyikkanni se mert ha megtennék...- Jelentette ki keményen, majd szívott egy nagyot a pipályából és folytatta a mondókáját az álcázott Akemura.

- ... kitenném őket a legelső lakatlan szigetre. Amúgy Kaien vagyok. Téged hogy hívnak cimborám?- Szólalt fel kissé túlságosan is beleélvén a szerepét, majd körbenézett, és ismét felszólalt.

- Éppenséggel most dobtam ki az egyik emberemet, mert el akart lopni valamit, ezért ember hiányában szenvedek. Ha úgy gondolod felveszlek a helyére, sőt, még egy kevéske pénzt is kapsz cserébe. Ha úgy gondolod, akkor 2 emberem a dokkokban fog rád várni.- jelentette ki a kapitánynak álcázott Senshi remélve, hogy az illető belemegy az ajánlatba.

- Szólíts csak Nagatonak. És mennyi lenne a fizetésem jó uram?- Szólt vissza kíváncsian.

- Azt a hajón megbeszéljük komám. Menny a megbeszélt helyre 40 perc múlva. Ők majd megmondják, hogy s-mint!- Válaszolt a kis genin, majd meg sem várván Nagato válaszát elviharzott, és megindult tovább remélvén, hogy ha mást nem, de legalább annyit elér, hogy eljön az illető. Miután a kocsmában nem talált senki mást, úgy döntött, hogy útját a dokkok környékén fojtatja, így hát mihamarabb megszabadult álcájától. Sok embert állított meg útja többi részén, de a sok közül 1 nem várt reakciót produkált. Mikor megemlítette Sanmei nevét az illető heves reakcióval támadt neki a kis fiúnak.

- Az a galád részeges alak embereket keres?! És mégis miből? Ráadásul egy kis taknyos kölyköt küld ahelyett, hogy maga intézné a dolgait! Rá vall, na de megálljon csak! Hol van?- Kezdte el faggatni Senshit, aki látván a dolgokat nem nagyon válaszolt, ezért az illető megmarkolta ruháját, majd felemelte,és hangosabban újra rákérdezett.

- Hol van Himura Sanmei?- Ordította a gyermek arcába, majd hirtelen egy koppanás hallatszott, mely a dühös emberke összeesett. Az illető mögött egy ismerős arc bukkant fel. Nem más volt ő, mint az öregember, akivel szerencsejátékot játszott.

- Ne félj Aranyapám. Ez a bácsi nem fog most már bántani. Úgy gondoltam tudnék neked segíteni a toborzásban. Mond meg hogy hova küldjem az embereket, na meg hogy hányra lenne szükséged.- Jelentette ki kedvesen miközben egy fadeszkát szorongatott a kezében. Ez nem éppen a legjobb párosítás volt ebben a pillanatban, de ezt leszámítva a fiú nagyon megörült.

- Kö-köszönöm.- Jelentette ki elsőként Akemura.

- A dokkba kénének pár ember néhány perc múlva, de sajna nincs sok pénzem.- Fejezte ki magát a fiú, majd megmutatta a megmaradt pénzt mire az öreg csak vigyorogva válaszolt.

- Szólok pár embernek akik kis összegért is képesek munkába állni. Biztos hogy lesz 1-2 ember.- Válaszolt, majd intett egyet és továbbállt.

~ Remek.~ Gondolta elégedetten magába a kis genin, ezután útját a dokk irányába vette. 25 perccel később kis tévelygés után

megérkezett a célhelyre, ahol újdonsült mestere már várta. Heves integetéssel köszöntötte Senshit, de hamar ezt követően hamar megváltozott tekintete, mely során arca zöldbe váltott (vukk visszatér).

~ Vajon akkor is ilyen boldog lesz, ha megtudja mi történt?~ Gondolta magában, miközben gúnyos vigyorral visszaintett. Ekkor már elfelejtette célját, hogy miért is jött a városba, de nem bánta.

- Örülök, hogy megjöttél! Bár ahogy elnézem... – Kezdett bele mondatába, mely után egy kicsit hatásszünetet tartott, sőt mi több hevesen a gyerek mögé tekintgetett kereső szemekkel, mint amikor a tarisznyáját kereste melyben a pénz volt de hirtelen nem talált semmit.

- Nem találtál embereket. Talán jobb is így. Ugyan is úgy tűnik, hogy az összes pénzünk rá fog menni a hajóra. Remélem, nem fizettél senkinek előre!- Jelentette ki a jó hírt, vagyis pontosabban a számára jónak vélt hírt, mikor hirtelen felszólalt egy ismerős hang. Senshi már majdnem megnyikkant, hogy mesterének beszámoljon a dolgokról, de ezt a második páciens félbeszakította, még pedig nem más, mint Nagato.

- Hogy mi!? – Ordított fel, ami nemhogy a kis genint, hanem még Sanmeit is meglepte, sőt ő olyannyira megrémült, hogy össze is húzta magát.

~ És vele kell utaznom?~ Gondolta magában a Senshi, mikor látta a megrémült kirigakurei ninját. A helyzeten már csak az rontott, hogy a hirtelen mozdulatoktól ismét előjött a hányingere mesterének. A kis tanuló hamar hátrafordult, hogy megmagyarázhassa az illetőnek a helyzetet, de ekkor már Nagato elment.

- Remek, 1 kilőve.- Jelentette ki fáradt tekintettel arra gondolván, hogy még pedig teljes erejét beleadta az egészbe, és lám ez az illető 1 másodperc alatt elrontott mindent viszont ekkor megjelent az első célpont, aki mint a találkozáskor is, épp olyan részegen érkezett meg a társaságba, és jelentette ki a tényeket.

- Aszondta nekem egy takaros asszonyság, hogy egy kölyköt meg valami fickót keressek. Hán néztem én, de csak ti vagytok így kettő az egyben. Szóval, hol van az a három nővér? – A gyerek örömmel látta, hogy tervének e szakasza is összejött, de még mielőtt bármit is mondhatott volna, hamar eszébe jutott az a pár másodperc, ami az imént zajlott le, ezért hamar Himurára tekintett. Száját szélesre húzta, míg fogát összeszorítva a kezével az álla alatt jelezte, hogy egy szót se szóljon. Mestere elsőnek kérdőn tekintett rá, de hamar leesett neki a tantusz.

- A három hölgy nem tart velünk az úton, de ahová megyünk, ott ugyan úgy akadnak majd remek asszonyok.- Jelentette ki nagy barátsággal, és mentette meg a helyzetet.

- Az más, az más. És a piával hogy állunk?- Kérdezett vissza Naruki, ám bár úgy látszott most beszélnek először, már látni lehetett rajtuk, hogy biza lesz egy jó témájuk, mégpedig a pia. * Senshi a legkevésbé se sejtette sikere zálogát, hisz ő még nem tudja mi az ami mozgatja a férfiakat, de ennek ellenére nem tűnődött sokat ezen... Vagyis pontosabban az izgatottságtól nem is volt képes ezen tűnődni, hisz félt, hogy kedves barátja ismét elszólja magát.

- Ha kikötöttünk lesz bőségesen.- Szólalt fel ismét Sanmei.

- Remek, remek. No kérem, melyik fa veszedelemmel utazunk? Ha nincs más, szeretném megnézni, mégis mit kell elvezetnem. Mert biza, a jó Narukinál nincs jobb kormányos a Víz országában.- Jelentette ki az alkoholista nagy önbizalommal a másik két jelenlévőnek, melyre a gyerek már egy mukkot sem szólt. Ennek ellenére gondolataiban kérdőre vonta azt a pár szót ami a tehetségére utalt.

- Csak menjen lejjebb, és a dokk végén megtalálja az Arany Kardhalat.- Adta az első utasítást Hiruma Narukinak, aki egy percet se habozván megindult a bizonyos „Arany Kardhal” fedélzetére

- Én nem tudom, kiknek ígértél még valamit, de nagy gondban leszünk. A Mizukage leszedi a fejemet, ha még több pénzt kérek tőle. Brrr, biztosra veszem, hogy a fizetésemből fogja levonni az emberek árát.- Jelentette ki dühösen a fiúnak, majd hírtelen mintha támadt volna egy ötlete, pont olyan arcot vágott, majd elmosolyodott, és a kisgyermek vállára tette jobb kezét, majd így szólt.

– Senshi. Ha netán jön még valaki, akkor csak gyertek a dokk végébe. Az utolsó hajó a mienk. Nekem most meg kell akadályoznom, hogy ez a Naruki fickó beszéljen a hajó tulajával, vagy netán megtudja az úti célt. Nem volna jó, ha elsüllyesztene minket félúton. Egy dolgot azonban ne feledj. Számítok rád! Látom, hogy becsületes kölyök vagy. Szóval a te béredből lesz kifizetve a legénység. Narukit talán megússzuk annyival, hogy kap némi piát. Bárhogy is, de ketten nem tudunk elvezetni egy hajót. Hajrá!- Jelentette ki „bizalommal” a gyerek felé a tényt. Szerencsére a továbbiakban nem jött senki, így megkezdhették az utat a csomaggal, amit problémamentesen el is vittek a célhelyre. Így ismerkedett meg a gyermek újdonsült barátjával Sanmeivel. Miután visszaértek a küldetésből a gyermek elköszönt a Jounintól, és megindult haza. A kikötőben egy lány várt eközben, aki hamar oda is ment az öreghez. Senshi fél füllel még hallotta, ahogy a lány bemutatkozott, és kijelentette, hogy ő lenne az a bizonyos genin, akit küldtek, de hát úgy látszik elkésett. Akemura hosszas utazás után késő este ért csak haza. Jaken még javában aludt, így a szőke genin is hasonlóképp tett.

Jiraiya Pént. Május 13 2016, 17:17

Nem mondom, hogy nem írsz jól. Sőt. Tetszett is, elvégre elég unalmas volt az emberek beszervezése, stb, meg hát gyorsan történtek az események, de a nagyobb ugrálásokkal is élvezhető volt. Ami nekem furcsa, hogy nem tudom, hogy pontosan mit is akartál kihozni ebből az egészből? Very Happy

Tehát maga a történet jó, csak a "miértre" keresem a választ. Elvégre voltaképpen semmit nem tett hozzá a Kaland a karakter életéhez és sok mást is írhattál volna még bele, stb ami izgalmasabbá teszi. Ami nem baj, hogy nincs benne, csak érdekes volt. Ritkán olvasni ilyen Kalandot ^^

Elfogadva! Jutalmad +12 Chakra!

**Akemura Senshi** Vas. Jan. 08 2017, 04:27

Bajban a haza, avagy az Oni Ban nyomában!

/A történet 2 szálon fut így 2 külön színnel fogom jelölni ezeket./

Sűrű köd járta be Kirigakurét azon a bizonyos napon. A levegő sűrű volt, illetve szemét szagtól bűzlött. A nap még nem kellt fel, de mindenki tudta, hogy bizony még reggel van, kivéve Senshit aki ekkor még álmaiba bújva tengette az időt. Valószínűleg valami szépet álmodhatott, amit talán a reakciói is leigazolhattak. A kis gyermek viszont nem aludhatott sokáig, mivel felébresztette a wc hívogató szava, amit ha alakba kéne vázolnom így hangzana: BE FOGSZ PISILNI! TAKARODJ A WC-RE MOST!

Bizony a szükség nagy úr, és ez most sem volt másként. Igaz a fiú másodpercekre volt a végső megtorlástól, de mondhatni kiküzdötte magának a győzelmet mikor az utolsó másodpercekben megérkezett és elintézte amit el kellett. Természetesen megkönnyebbülve jött ki az illemhelyről majd letántorgott a konyhába ahol a már megszokott harctér várta. Jakken főzhetett még este, mivel reggelre már a székbe rogyva élvezte álmát. Természetesen a konyha tele volt szeméttel, alapanyagokkal, illetve minden csábító maradványokkal, melyet egy egér talán csak egy egyszerű terülj terül asztalkámmal jellemzett volna. Akemura érezte, hogy a nemesi feladat rá várt, miszerint a konyhát rendbe kell tenni. Természetesen így is tett, és pont ez volt az a tett ami talán elindította ezt a napot, mivel egy kis hiba csúszott a rendszerbe. Senshi véletlenül a kukába dobta a híres Oni Ban-t is mikor egy kupac szemetet belesöpört ebbe a tárolóba. Bizony ez talán az egyik legnagyobb sértés lehetett ennek a misztikus serpenyőnek, ami ha tudott volna beszélni így szólt volna.. vagyis tudjátok mit? Miért is ne? Adunk neki erre a mesére egy személyiséget is.

- Mocskos kölke! Mit képzelsz? Vegyél ki de gyorsan vagy megpörköllek te idióta!- Jelentette volna ki Oni Ban. A kuka pillanatokon belül kikerült az utcára, és már jött is szemétszállító aki pillanatokon belül kiürítette a kuka tartalmát a talicskájába és ment is tovább.

Megy a szemét megy, de vajon hova tart? Kérdezhetnénk meg, de erre a választ csak az tudta aki vitte a szemetet.

- Hova kerültem? Mi történik? Mi ez a büdös? Ez a véres kanóc meg mi itt mellettem? Ugye csak nem?!- Jelenthette volna ki az úton lévő kis serpenyő aki ekkor már félúton lehetett új otthonához nem tudván helyzetéről.

Senshi elégedetten sétált vissza az immáron tiszta konyhába. Tekintete örömittasnak mondható, mivel ekkor még nem tudta mit tett. Büszkén tántorgott vissza szobájába, majd belevetődött ágyába és izgatottan várta vissza az álmait. Kis idő múlva mikor már majdnem teljesen elaludt egy érdekes hangra lett figyelmes. Jakken ordítása hangzott fel a környéken, amit talán egész Kirigakure hallhatott. A hangot természetesen más is követte, és mint a villám esetében a hang után jött a csapás. A dühtől ittas nevelőfater ugyanis mondhatni berúgta a gyermek szobájának ajtaját (Jakken vs ajtó 1:0), majd mint a mérgezett egér úgy kezdett keresni.

- Senshi. Nem láttad az Oni Bant? Este még egy új technikát tökéletesítettem vele, de azt hiszem elbóbiskoltam és ellopták. Meg kell találnom azonnal, szóval kelj fel és segíts most!- Jelentette ki izgatottan. Természetesen több szó se kellett a kis geninnek egyből kipattant és ő is belefogott az expedícióba. Átkutatták az egész házat, de Oni Ban-nak sajna nyomát se találták. Az öreg arca fehérbe váltott mikor az utolsó porszemet is felemelték, de serpenyőnek se híre se hamva.

- Nem lehet. Az én egyetlen kincsem. Az én kis drágaságom elveszett. Ellopták tőlem. Ellopták...- Szólalt meg mit sem sejtve az igazságról.

- Fiam meg kell találnunk a tolvajokat. Öltözz gyorsan és menjünk.- Jelentette ki, majd felkészültek a nagy útra hajnalok hajnalán.

Eközben a szemétkupac közt elmerülve tengette idejét a szökevény.

- Vajon mikor ér már véget ez az út? Vagy hova visznek?- Gondolhatta volna magában ebben a helyzetben a céltárgy. Megbecsülésnek nyoma se volt. Már lassan arra is gondolhatott volna hogy szándékosan dobták ki, viszont kanyarodjunk is vissza.

A két Kirigakurei felkészülten állt az ajtó előtt. Senshi egy szót se szólt, mert tudta hogy nevelőapja nem igazán tudta volna érzékelni a mondatait, így hát hallgatott. Természetesen ekkor még ő se tudta mit is tett.

- Váljunk szét fiam így gyorsabban megtalálhatjuk a Bant.- Mondotta majd egy pillantás alatt el is tűnt. Bár Akemurának nem jelentett sokat ez a tárgy mégis tudta mi a dolga. Nyomok után kezdett kutatni, mikor egy szemétdarabot tekintett meg a földön. Fel is ismerte azt, hiszen ő dobta ki. hirtelen bevillant neki egy kép arról a bizonyos szemétkupacról, melynek a széléből kikandikált a serpenyő vége. Leesett neki minden. Bizony ő volt az aki szó szerint kidobta a szemétbe. Elsápadt, majd kissé összeroskadt az információtól.

- Hupsz.- Mondta, majd szél sebesen futni kezdett a szemétszállító után, de vajon hol járhatott már ő ekkorra?

Megy a szemét ki tudja hol áll meg, vagy hol nem, hisz minden háznál volt szemét amit természetesen a Banra halmoztak. Sajna ők se tudták miféle kincs rejtőzött a szemetes szélén. Ha tudták volna talán nem itt lettek volna. Koppanás rázza meg a taligát. Koppanás, ami olyan erős volt, hogy a serpenyő ki is pottyant egyenesen a földre.

- Bocsánat.- Mondta egy ismeretlen hang, majd másodperceken belül már a szemétszállítót se lehetett látni.

- Ne hagyjatok itt ha már idáig vittetek! Félek egyedül.- Jelenthette volna ki Oni Ban ebben a helyzetben, de sajna nem tudott beszélni. Magányosan állt a földön várva sorsát. Pillanatokon belül egy szakadt ruhás szakállad ember jelent meg a közelben aki szinte azonnal észrevette a díszes erekéyét a földön, majd felvette azt, és örömtől ittasan eltette zsákjába, majd továbbment.

- Micsoda ritkaság. Ha eladnám az árából vehetnék még több piát a közeli bárban. Ezaz!.- Jelentette ki a csöves, majd útnak is eredt a kikötő felé a piacra.

Kirigakure talán legügyetlenebb geninje már a sokadik Km-t futhatta mire utolérte a szemetes ürgét.

- Állj!- Ordította el magát a gyermek, majd belevetődött a szemétkupacba. Aki ezen pillanatokban a környéken lehetett észese lehetett egy nem hétköznapi pillanatnak, mivel a a kisfiú miután felbukott egy kőben egyenesen a szemétkupac közepébe csapódott egyenesen a legmélyére, és ha ez nem elég még a fiú durkálni is kezdett benne. Bizony ez igen csak meglepte a szemétszállítót is.

- Mi a fene? Ne bánts te szörnyeteg!- Üvöltötte el magát, majd megindult szélsebesen előre hátrahagyva a kupacban fetrengő Senshit. Valószínűleg félreérthetett valamit, hiszen hátra se nézett, csak ordított és futott.

- Ez meg mi volt?- Szólalt fel Akemura majd, folytatta a keresést, de sajna már későn, mert a serpenyő ekkor már úton volt egy másik helyre. Bár ő nem találta meg amit akart, viszont másnak talán a mai volt a szerencsenapja. léptek hangja hallatszott az utcán. Lépteké és lihegésé. Bizony egy nagyobb kutya épp a környéken jár mikor meglátta a szabad prédát. Több se kellett és rávetődött a figyelmetlen geninre, aki alatt beszakadt a fa a hirtelen megnövekedett súly miatt. Bizony ez volt az a pillanat amira talán azt mondhatnám, hogy megkezdődött a harc a szemétért. A kis genin sajna beszorult a taliga törésébe, így tehetetlenül várta végig míg a nagy testű teremtmény kiszolgálta magát.

- Ne! Tűnj innen! Nem vagyok kaja! Hagyj békén!- Hangzottak el a szavak, amire egy ismerős fül is felfigyelt. A kutya beleszippantott egyet a levegőbe, és mintha a világ legundorítóbb dolgát érezte volna nyomban elmenekült. Természetesen ez a szag Senshihez is elért. Pia és döglött hal szaga érződött a levegőben, ami minden pillanatban erősebb lett. Egy ismerős illető jelent meg a talicska mellett.

- Hát te meg mit csinálsz itt? Nagyon bü hikk dös vagy. Mondták már?- Jelentette ki a részeges Sanmei.

- Haha. Beszél a másik. Beszorultam ebbe a taliga szemétbe. Húzz ki innen!- Kérte a nemrégiben megismert Jounint, aki természetesen kiröhögte agyereket, viszont neki se volt szerencséje, mivel a hirtelen rázkódás kikészítette a gyomrát, és a legközelebbi bokorba végződött a történet. A rókajáték után persze kiszabadította a gyereket aki elmagyarázta mi történt.

- Á értem. Szóval kidobtad az apád kedvenc serpenyőjét. Hikk... Jól van shi..shu.. Hogy is hívnak?- Talán ennyi elég is volt a geninnek. Arca vörösbe váltott, majd leordította megmentőjét aki ezek után mellé szegődött a keresésnek. Innentől kezdve nyomok nélkül kellett folyatniuk a keresést. De talán megtalálják az elveszett tárgyat, vagy a koma eladja azt a piacon? Ezt a folytatásból megtudjátok.

Döglött hal és pia szaga terjengett a levegőben. Nem is csoda, hiszen a kikötő parfüm már messziről csalogatta a közelébe érkezőket. Nem volt ez másképp a csövesünkkel sem. Úgy érezte hosszú utat tett meg idáig, ami talán 3 utcában nyilvánulhatott meg. Megérkezvén keresgélni kezdett.

- Vajon merre is lehet a piac?- Gondolkodott hangosan.

- Eressz már el te szemétláda! Nagyon büdös van!- Ordíthatta volna el magát Ban. A piacon sok ember volt hiszen a halászok nemrég érkeztek meg a fogásokkal, így a kocsmák is tele voltak. Az ital szaga majdnem hogy dominált is emiatt. Talán ez is volt az oka annak, hogy a szegény ember úgy döntött hogy benéz oda, hátha beválthatja új tulajdonát. Szép lassan elkúszott a tömegben a pultig, majd odahajolt az eladóhoz, és sugdolózni kezdett.

- Pissz pissz. Van nálam egy nagyon ritka serpenyő. Odaadom, ha adsz 5 üveg sakét.- Seftelt az öreg,mire a pultos szinte majd hogy nem azonnal nemet mondott, és kidobatta a figurát az utcára mindenki szeme előtt. A vén csavargó felkelt, majd beintett a kocsmárosnak, lesöpörte magát és tovább ment. Út közben olyan helyet keresett ahol eladhatja szerzeményét. Olyan büszkén keresett, hogy észre se vette hogy jönnek vele szemben, így nekiment az illetőnek. A koppanást követően földet fogott az öreg. Mondhatni leseggelte a földet. Csücs.

- Hé te öreg. Mit képzelsz? Nézz magad elé!- Ordította el magát Sanmei.

- Hagyjad már Sanmei sama. Fontosabb dolgunk is van ennél.- Jelentette ki Senshi, majd miután felkelt mindenki továbbmentek.

- Segítség! Ne hagyjatok itt! Senshi! Itt vagyok! Segíts!- Ordíthatta volna el magát a serpenyő, de sajna nem tudta megtenni ezt. Kis idő múlva újabb koppanást érzett a serpenyő, de ez más volt. Ezúttal szándékosan állították meg a csövest.

- Te ismerős vagy nekünk.- Mondta az ismeretlen hang.

- Láttunk téged a kocsmában. Valamit sugdolództál az eladóval. Mit mondtál neki?- Szólt ismét az illető, de mivel az öreg nem akart semmit se mondani, ezért megfogták a ruháját és felemelték. Ennek hatására kipottyant a hátizsákból a serpenyő.

- Au. Ez fájt. Miért történik ez velem?- Mondhatta volna ezt Ban.

- Nicsak milyen kis mutatós holmi. Tsuhei fogd. Biztos jó értéke lehet a piacon.- Mondta ismét a hang tulajdonosa akit nem érdekelte a szegény öreg könyörgése. Miután elvették a tárgyat tovább is mentek a piac felé.

Senshi szinte már reménye vesztetten kereste az ereklyét. Legbelül már biztosra vette, hogy ez már veszett ügy, és ha ezt Jakken megtudja kinyírja. Útjuk során ők is megpillantották azt a bizonyos kocsmát, ahova be is tértek annak ellenére, hogy a kis genin nem akarta, de nem volt választása, hisz az ittas állapotban lévő Sanmei utánpótlásra vágyott, és ahogy az elején is mondottam a szükség törvényt bont. A kocsma bűze teljesen kikészítette a szőke gyermeket. Nem is kellett sok idő, és vukk is megmutatkozott.

- Hikk. 2 csésze sakét ide.- Mondta Jakken, majd miután legurította azokat az erszényébe nézett. Bizony ez az erszény üres volt.

- A gyerek állja!- Jelentette ki elmosolyodva a pultosnak, aki felemet szemöldökkel tekintett a Jouninra, majd lenézett a kisfiúra, aki meglepetten nézett útitársára, majd a kocsmárosra.

- Mi van?- Ordította el magát a fiú, de nem volt választása. Ki kellett húzza a csávából az útitársát, így kifizette az italt, és kirángatta a ruhájánál fogva a felnőtt férfit nagy nehezen. Pár másodperccel később egy hirtelen fényre lett figyelmes. csillogás fénye sebezte meg szemét. Nem más csillant meg, mint az Oni Ban egy ismeretlen nagydarab ember kezében. A fiú nagyon megörült mikor meglátta az ereklyét.

- Induljunk Sanmei sama. Megvan a serpenyő.- Jelentette ki, de mire visszanézett a férfinek se híre se hamva nem volt. Természetesen visszament a kocsmába. Sajna nem maradt sok ideje Senshinek, így hátrahagyva társát rögtön az ismeretlen ember felé indult. Hamar utol is érte, majd megállította őket. Az egyik egy nagy darab igen csk nem idevalósi öltözetet viselő illető volt. Haja az égnek állt, ezzel ellentétesen a füle lefele hajlott a sok nehezéktől ami rá volt aggatva. Ezen illető tekintete nem igazán az értelmet sugározta ellentétben a másik személlyel, aki kisebb volt int Akemura. A kisebb illető haja lenyaltabb volt, és csillogott mintha a tehén nyaldosta volna. Arcán hosszú pöndörödő vékony bajusz foglalt helyet. Ruházata elegánsabb volt társánál, viszont róla is lerítt az a tény, hogy nem idevalósi.

- Mit akarsz töllünk kölyök? Menj játszani a többi gyerekkel.- Jelentette ki ellenségesen a kisebbik.

- Az a serpenyő az enyém. Adjátok vissza.- Jelentette ki ellenségesen annak a kettőnek. Ezt hallván a nagy termetű fószer a kisebbre nézett aki elröhögte magát.

- Mit képzelsz te mitugrász? Tsuhei. Hajtsd el innen ezt a kis patkányt.- Mondotta a lenyalt hajú idegen. Akemura sejtette, hogy ennek nem lesz jó vége, így felkészült a harcra. Nem is kellett sok idő Tsuheinek. Elővette hatalmas botját, és lesújtott vele. Szerencsére Akemura gyorsabb volt így hamar kitért előle. Tudta hogy most ő jön, így rálépett egyik lábával a botra, majd azzal a lendülettel meglendítette a másik lábát, és arcba rúgta a benga nagy személyt, aki kissé megszédült, viszont nem nagyon bántotta meg a dolog. Kissé dühösebben kezdett el csapkodni a fegyverrel, viszont a fiú könnyű szerrel ki tudta azokat kerülni, majd mikor eljött az ideje megtámasztotta magát, és a suhintást követően nekirugaszkodott ellenfelének. Célja nem volt más, mint az illető hasa, amibe mondhatni belegázolt. Ez a becsapódás tökéletesre sikerült, így Tsuhei elengedte Bant, ami már sokadjára is megismerkedett a talaj szépségével. Ez tökéletes alkalom volt a fiúnak a következő csapáshoz, így mikor visszapattant a nagydarab hasáról megtámaszkodott, és kihasználva ellenfele fájdalmait megvárta míg az illető begörnyed, és megindult gőzerővel. Célja ezúttal ellenfele nyaka volt, annak is a tarkóra eső része. Nem akarta megölni az illetőt, csak lebénítani, lehetőség szerint kiütni. Terve sikerülhetett is volna, ha nem szól közbe a másik illető. Senshi már nagyon közel volt, céljához amikor hirtelen erős koppanást érzett hátulról. Ez a koppanás nem volt más mint a kis bajszos koma, aki hátba vágta valamivel, majd megnyomott egy gombot, és áram hatolt a gyermekbe, aki el is ájult.

Kis idő elteltével Akemura magához tért, majd felkapta magát, és körbenézett. A feje nagyon fájt, de nem tudta mi történt, illetve hogy hova tűnt a másik kettő.

- Ez nem lehet. Leütöttek.- Mérgelődött halkan, majd megtörölte magát és habozás nélkül a piac felé vette az irányt. A kikötőben fél órával később megpillantotta a két tagot akik épp akkor akarták átadni Oni Bant egy harmadik ismeretlen fószernak, aki egy hajó előtt állt készen az elhajózásra. Több se kellett a gyermeknek, hogy gyorsabbra vegye a tempót.

- Ezt nem engedem!- Ordította el magát, miközben bal kezével elővette tantóját, míg a jobb kezével senbonokat vett elő, amiket az illetők felé hajított. A senbonok a hajóba csapódtak, amire felfigyeltek Tsuheiék.

- Már megint az a gyerek? Ez nem tanul a hibájából? Nem baj mert ezúttal eltesszük a föld alá.- Mondta az alacsony, és elővette fémpálcáját. Senshi már felkészült az újabb harcra, de nem várt dolog történt. A harmadik személy ugyanis felfedte álcáját, és kiderült hogy nem más mint Jakken. Bizony a 2 illető meglepődött mikor meglátta Akemura reakcióját, és mikor hátrafordultak a fejpántot megpillantva leesett nekik, hogy ennek nem lesz jó vége. Természetesen így is lett, mivel Jakken kihasználva a meglepetés erejét mondhatni egy jól bemért ütéssel földre terítette a tolvajokat.

- Sejtettem hogy ide fognak jönni eladni a drágaságom.- Jelentette ki a nevelőapa széles vigyorral az arcán.

- Éppen ezért is jöttem ide, és álcáztam magam. Egyből a hálómba is akadt ez a két jómadár. Mikor megláttam A kincsem tudtam hogy ők lopták el, így leállítottam őket, és lebeszéltem velük itt egy találkát. Úgy látszik a jó pénzre nagyon kapósak ezek, így könnyen átvertem őket. Veled mi történt? Hol voltál eddig?- Kérdezett rá Jakken Senshire, aki kissé ütött kopott volt, nem beszélve a szemét adta szagkombinációról. Ezt a helyzetet már csak az tette viccesebbé, hogy a fiú hajából kipottyant egy igen csak intimebb szemétdarab, ami eddig erősen bele volt ragadva a hajába. Bizony ez nem az ő napja volt.

- Inkább hagyjuk.- Válaszolt a kis genin.

- Jól van fiam. Menjünk haza.- Mondta Jakken, majd megindultak haza az Oni Bannal. Bár Senshit sorba érték a rosszabbnál rosszabb szituációk, mégiscsak egyvalamit kijelenthetett. Megúszott egy lecseszést, annak ellenére, hogy végül ő került a szemetesbe. Otthon ezután lefürdött, majd közösen kibeszélték ezt a napot is vacsorázás közben röhögcsélve, és végül várta a gyermeket a jól megszokott ágy melege, ahol már nem volt más hátra, mint belemerülni az álmokba. Elalvás előtt boldogan hallgatta ahogy nevelőapja a visszaszerzett ereklyével gyakorolt, majd lehunyta szemét, és álmában leverte a két illetőt ezzel megmentve a napot.

The end.

- Inkább eladtak volna engem. Valaki mentsen meg ezektől az idiótáktól... Könyörgöm!

Uzumaki Kushina Vas. Jan. 08 2017, 17:05

Kedves Senshi,

nos, az élénk színektől káprázik a szemem. A sok szakszöveg után viszont felüdülés volt pár percnyi WTF buborékban élni - elnézésedet kell kérnem; alapvetően szavak emberének tartom magam, de erre csak a WTF és a LOL jön most a nyelvem hegyére. Talán pont azért, mert volt némi Virsliparti beütése - engem már a “véres kanóc” résznél megnyertél magadnak.

Jutalmaid:

+6 ch (= 261)

+4 tjp (szeretnélek megkérni, hogy amennyiben még nem jelezted a megfelelő topicban, akkor tedd meg, kérelmezd a meghatározást és felírást) (= 4+???)

Üdvözlettel,

UK

Ajánlott tartalom

Akemura Senshi

Akemura Senshi

Re: Akemura Senshi

Re: Akemura Senshi

Re: Akemura Senshi

Re: Akemura Senshi

Re: Akemura Senshi

Re: Akemura Senshi

Re: Akemura Senshi

Re: Akemura Senshi