Senshi Jakoutsu

**Senshi Jakoutsu** Csüt. Aug. 03 2017, 11:02

Diák Munka

Időbeli elhelyezés: A második tanulmányi nap után.

~ Mennyi érdekes dolgot lehet tanulni az akadémián. ~ Vonom le a következtetéseket, miközben táskával a hátamon ballagok ki, az iskolja kapuján. A második nap, még is az első, hogy ténylegesen valami érdemlegeset tanultunk, a névsor hallgatásán kívül. Az iskola kapuja előtt, már Jakura és Otake vár.

-Cső skacok!- Köszönök oda felsőbb évfolyamos barátaimnak.

-Hali Jakoutsu!-Köszön vissza Otake

-Csőke! - Köszön vissza Jakura is. Együtt indulunk haza az iskolából, révén, hogy Otake a szomszédom, Jakura pedig csupán pár sarokkal lakik odébb.

-Képzeld, anyám azt mondta, mivel már "nagyfiú" vagyok, nekem kell megkeresnem magamnak a zsebpénzt. Ő csak uzsonnát ad, meg azt ami az iskolához kell. - Mondja Otake. Arcán látszik, hogy kissé elkeseredett. Szoktunk együtt Ichiraku ramenes bódéjában enni, és eddig minig az anyukája adott neki rá költőpénzt.

-Ha nálunk nem ez van! - Mondja Jakura mosollyal az arcán. Kicsit büszke magára, náluk annyira nem nagy a fegyelem. Ezt már észre vettem párszor, mikor náluk játszottunk. Az anyukája jóformán mindent megenged neki, bár Jakura szerencsére nem az a bolond elkényeztetett fajta, mindig tudja, hogy hol a határ.

-Na ne cukkold már. - Szólok oda Jakurának. - Nálunk is hasonló a helyzet, de arra gondoltam mi lenne ha vállalnánk valami munkát. Jó gyakorlás és közben pénzt is szerezhetünk. - Jegyzem meg a többieknek, akik kicsit döbbenten néznek az ötletemre.

-Nem is rossz ötlet. - Jegyzi meg Otake, miközben befordulunk az egyik sarkon.

-De mit lehetne nekünk csinálni? - Teszi fel a kérdés Jakura, jogosan. Ezen még én sem tűnődtem el igazán, de ha jobban belegondolunk, itt, Konohában több lehetőség is adódik.

-Most úgy is a háború hírével van tele minden. - Jegyzem meg a többieknek, és feltolom a szemüvegem. - Valószínűleg az újságkihordásban tudnánk segíteni, persze némi pénzösszegért. - Látom a többieken, ahogy elgondolkodnak az ötletemen, majd végül biccentéssel és egyértelmű összenézéssel nyugtázzák a dolgot.

Majd, hogy nem haza érve megállunk a sarkon, ahol Jakurával szét válnának útjaink. Úgy tűnik itt beszéljük meg a stratégiát.

-Akkor menjünk haza, kaja, és fél óra múlva tali itt. - Otake szájából úgy hangzottak ezek, mint ha ő lenne a parancsnok, de igazából pont ő az, aki a legtöbbet lelkizik és leginkább eltud mélyülni a dolgok értelmezésében, de nem baj, már megszoktuk a dolgot. Én gyorsan haza igyekszem és ledobom a táskámat.

-Anya!- Kiabálok fel az emeletre, mivel legtöbbször ott szokott takarítani.

-Szia. Kaja a hűtőben! - Kiabál le édesanyám, amire én már nem válaszolok, hanem kinyitom a hűtőszekrény ajtaját. Rament csinált, ami édesanyám specialitása, talán még Ichirakunál is jobban csinálja, és ezt már Jakura is megjegyezte párszor.

-Elmegyünk a többiekkel a újságoshoz, vállalunk munkát, hogy legyen zsebpénzünk! - Kiabálok fel anyámhoz az emeletre.

-Tessék!- Hangzik vissza a válasz és én már a tarkómat fogom, hogy néha mennyire süket is tud lenni.

-Mindegy. Kösz a kaját. Elmentem! - Kiáltok fel utoljára, majd magamon hagyva az övtáskámat és a shuriken tartó táskámat elindulok a többiekhez a találka helyszínére, a sarokra.

A többiek már a sarkon várnak, mire én oda érkeztem.

-Épp időben.- Jegyzi meg Jakura, de Otake nem szól semmit.

-Bocsánat, csak kajáltam. - Jegyzem meg kissé lihegve a többieknek, és nem is cécózva tovább elindulunk az újság kihordó központba, az utcán szaladva.

-Mehetnénk máshol is. - Szólal meg Otake nagyzolva és pár ugrásból felugrik az egyik fáról, az egyik ház tetejére, majd Jakura támogatva az ötletet utána ered.

-Haló. Ez nem ér, a második napon ilyet még nem tanultunk. - Kiabálok fel a többieknek, akik csak nevetnek egyet.

-Nem nehéz. Csak szaladj neki, és rugaszkodj el jó erősen. Amúgy is gyakoroltattuk már veled a kapunál. - Szól le Jakura a ház tetejéről és én csak biccentek neki, hogy rendben van. Nagyot nyelek a fa ágára nézve. ~ Menni fog. ~ Jegyzem meg magamba. Kicsit kivert a víz a feladat láttán, de két ilyen barát mellett nem maradhatok le, így lendületet véve neki rugaszkodom a feladatnak. Miután a fa ágát, már meghódítottam, utána a tető már tényleg csak egy szökkenésnyire volt tőlem.

-Na látod, hogy megy ez. - Mondja mosolyogva Jakura, megfogva a vállam, miközben Otake már meg is indult előre tovább ugorva egy másik ház tetejére.

-Gyertek már!- Kiált vissza felénk, és mi sem habozunk tovább. Jakurával egymás mellet indulunk tovább követve Otakét, és hamarosan a központhoz is érünk.

- Jónapot!- Köszönünk mind hárman illedelmesen a bejártnál, ahol kicsit mogorván, de az őr megkérdezi, hogy mit szeretnénk, ekkor Jakura és Otake meglöki a vállam és kissé előrébb lök, egyértelműen jelezve, hogy itt bizony most nekem kell beszélnem.

-Háát...- Szólalok meg kissé félénken, de erőt veszek magamon. - Szeretnék valami munkát vállalni, és arra gondoltunk talán itt lehetne. - Az őr nem szól semmit, és kinyitja az ajtót. -Rokudasi-samat keressétek, ő az igazgató. Második emelet lépcsőtől balra. - Mondja mogorván az őr, és beljebb tessékel minket. A központ hatalmas, több tucat dolgozó mászkál fel alé és veszik a táskákat a vállukra, amiben a kihordásra váró újságok vannak. Törpéknek érezhetjük magunkat a sok felnőtt mellett, miközben nem zavarva őket a munkájukban, sétálunk egyenesen a mondott irányba és Rokudasi-samat keresve, akit hamarosan meg is találunk egy ajtó mögött, melyre az "igazgatói iroda" tábla van felakasztva.

-Sziasztok gyerekek. Miben segíthetek. - Szólal meg kedvesen az igazgató, és ennek következtében, mi is feloldódunk egy kicsit.

- Munkát szeretnénk vállalni. Szívesen vállaljuk, hogy kiviszünk pár újságot. - Mondom én továbbra is megtartva a tisztelet az idősebb iránt, és a beszélő szerepét felvállalva a csoportban. Rokudasi hümmög párat, miközben bal kezével az állát támasztja, a jobbal pedig a keze alá támaszt.

-Legyen. Hárman megkaptok egy nagy utcát, a fizetségről pedig utána beszélünk.- Mondja Rokudasi határozottan.

-Köszönjük Rokudasi-sama. Nagyon hálásak vagyunk. - Mondom kicsattanva az örömtől, és láthatólag a többiek is nagyon örülnek neki. Az igazgató készségesen kísér minket vissza az alsó szintre, ahol mind a hárman kapunk egy-egy újsággal teli oldaltáskát.

-A feladatotok az, hogy minden házhoz eljuttassátok az újságokat. Ez nagyon fontos feladat. Minden Konohai lakosnak tudnia kell a friss hírekről. - Mondja komolyan, de mosollyal az arcán.

-Induljatok! - Nyújtja ki Rokudasi-sama a kezét ujjával az irányt mutatva.

-Ossz!- Hangzik el mind a hármunktól azzal mosollyal az arcunkon útnak indulunk, hogy teljesítsük a ránk bízott feladatott.

Az utcákon teljesen kidolgozott stratégiát alkalmazunk a feladat elvégzésére. Én az utca jobb oldali postaládáiba rakom az újságot, míg Jakuráé az utca bal oldala, Otake pedig figyel és az esetlegesen kihagyott házakhoz tesz újságot.

-Ez könnyű. - Jegyzem meg magamban. Az utcán ninja tempóban közlekedünk, de közben vigyázunk a járó kelőkre is. Bár van, akit éppen hogy sikerül kikerülni, nekik bocsánat kérően vissza kiáltunk egy "Elnézést", de szerencsére a legtöbbjük mosollyal nyugtázza a dolgot.

Miután kiürült Jakura, és az én táskám, Otake táskája következett, de sajnos nem várt akadályba botlottunk. Egy csoport kóbor kutya akadályozta az utunk végét, az utolsó három házat a zsákutca végén. Az ebek vicsorogva rontottak nekünk, lévén szegények azt hihetik, hogy postások vagyunk, mi gyorsan az egyik fa ágára ugrottunk.

-Na mi legyen? - Kérdezem a többiektől.

- Hát ez itt nem piskóta. - Jegyzi meg Jakura

-Nekem van egy ötletem. - Mondja Otake, majd kézpecséteket formál. -Bushin no Justu!- Hangzik el a szájából, és létre hoz magából egy másolatot. Teljesen elcsodálkoztam. Életemben most először láttam alkalmazott ninjutsut, és büszke voltam, hogy ezt a barátomtól láthattam először. Otake leküldi a fáról a klónját, aki futni kezd, de a kutyák hamar utolérik, és a klónba harapva az pukkanás keretében eltűnik.

-Ahh ez nem jött össze. Azt hittem elterelhetem a figyelmüket. - Mondja Otake kicsit elkeseredve, mi meg Jakurával csak néztünk, mint hal a szatyorban.

-Ezt kitől és mikor tanultad? Ez nem második éves tananyag. - Vonja Jakura kérdőre Otakét, miközben a három kóbor kutya ugrálva próbál minket elérni a faágon.

-Ne most Jakura, előbb hárítsuk el az akadályt. - Szólok oda neki, de sajnos semmi ötletem sincs arra, hogyan állítsunk meg három ekkora dögöt.

-Ne szórakozzunk már akkor. - Jakura leveti magát a fáról, és rögtön a levegőből fejbe rúgja az egyik kutyát. ~Én mit csináljak? ~ Kérdezem magamtól, majd az egyik vastagabb ághoz nyúlók, olyanhoz ami akkor, mint azok a faágak amikkel ninjásat játszottunk az akadémia előtt, és letöröm. Otakeval egyszerre levetem magam a fáról, és Jakurához lépünk. Otake állkapcson rúgja az egyik kutyát, míg én a harmadik fejére sózok oldalról egy nagyot a gallyal. A kutyák az ütések és rúgások után nyüszítve menekülnek el az utcából, ezzel szabad utat adva nekünk az utolsó három házhoz.

-Ez az!- Kiáltunk fel mind a hárman és ezután következik a szokásos hármas pacsi, ami azt jelenti, hogy a feladat letudva.

Bedobjuk az utolsó három újságot, még Otake táskájából, az utolsó három házhoz, aztán pedig a házak tetején közlekedve megyünk vissza az újságkihordó központba, ahol az őr már készséggel, és szó nélkül beenged. Az épületben ismét a második emeletre megyünk, hogy egyenesen Rokudasi-samának jelenthessük feladatunk sikerességét. Az igazgatói irodában Rokudasi, már várt minket.

-Úgy hallom minden jól ment. Csak azok a fránya ebek. - Mondja mosolyogva, és mi a tarkónkat vakargatjuk

-Semmi baj ifjak, pontosan az ebek miatt küldtelek titeket arra az utcára, mert egy sima kihordónak mindig meggyűlik vele a baja. Szóval köszönöm szépen, hogy oda is kivittétek az újságokat. Nagyon hálás vagyok. - Az igazgató arcán látszik az elégedettség, és ezt nem csak szóban fejezi ki. Zsebéből egy kulcsot vesz elő, amivel kinyitja író asztala fiókját és előveszi azokat a zsíros Ryokat.

-Megérdemeltétek. - Mondja kedvesen, majd ide adja nekünk az összeget, ami megérdemelt munkánkért jár.

-Ez jó nap volt. - Mondja mosolyogva Otake a haza felé vezető úton. Továbbra sem az utcát használjuk közlekedési útvonalként, hanem a házak tetejét.

- Mi az Jakoutsu min tanakodsz? - Kérdi tőlem Jakura, mivel a haza fele vezető úton egy szót sem szóltam.

-Csak azon, hogy mennyivel menőbb a házak tetején ugrálni, mint az utcán sétálni. - Mondom mosolyogva, majd folytatjuk utunkat hazafelé, és a vízválasztó sarkon állunk meg, majd kedvesen elköszönünk Jakurától, majd Otakeval ketten már az utcán sétálunk tovább, míg végül mi is haza érkezünk.

-Jó éjszakát. - Köszönök el én is Otakétól.

- Reggel tali a sarkon. - Szól még vissza Otake miután elköszönt, aztán még egy utolsó intünk egymásnak a házaink kapuja előtt. Otthon anyám még mindig takarít, és én meg farkas éhesen esem neki a hűtőnek felzabálva a maradék rament is. Aztán egy gyors tusolás után, hullafáradtan dőlök be az ágyba. ~ Kíváncsi vagyok holnap mi lesz az akadémián. ~ Ezekkel a gondolatokkal csukom le a szemem, és bízom a holnapi teendőket a holnapi önmagamra.

Ootsutsuki Kaguya Vas. Aug. 06 2017, 09:38

Üdv!

Aranyos történet volt, bár kicsit szétszórt, és kesze-kusza. Jutalmad +4 chakra, és +1 tjp a minimális fizikai megerőltetés miatt, ezek mellett 1500 ryo-t osztottatok szét egymás közt a barátaiddal az újságkihordásért, így Jakoutsu markát 500 ryo üti. Ezt tüntesd fel az adatlapodon.

- Kaguya

**Senshi Jakoutsu** Hétf. Ápr. 09 2018, 23:42

Daikichi Project One-

Avagy Danzou hábrús nevelése

Időbeli elhelyezkedés: I. Évfolyam - Félév vége felé

Lassan a fél év végéhez közeledbe, egy meglehetősen hűvös napon battyogok az akadémiára, egy újabb unalmas, rongyos és álmosító elméleti órára. ~Sensehi kelj már fel. Elkésel az akadémiáról!~ Hangzik el fejemben anyám reggeli ordibálása, öcsém már régen fent volt akkor. ~Hát igen szeretek sokáig aludni. ~ Jegyzem meg magamban, miközben hátitáskám pántját karolva, meredve a hulló hóba. ~Jól van már kelek!~ Hangzott el a vissza kiabálás tőlem, majd lassan felkeltem és felöltöztem, összeszedve a földről a ruháimat. Felkötöttem az övemet,majd a kunai tartómat is. ~Ma megmutatom mindenkinek, milyen erős shinobi leszek én. ~ Gondoltam magamban, miközben előhúztam egy kunait, és magam elé néztem a jövőbe. Az akadémiához találkozom pár baráttal is, akiknek mosollyal az arcomon kívánok jó reggelt. Suitachiék még a bejárat előtt társalogtak, jobban mondva... Pusmogtak valamiről... Oda köszöntem nekik kedvesen, majd elmenve mellettük bementem a tanterembe, ahol beültem az első padsorba. A tanteremben volt pár másod éves diák is, akik ott álltak a tanári pad mellett. ~Vajon mit kereshetnek itt? ~ Kérdeztem meg magamtól. A többiek is érdeklődve nézték őket. Lassan mindenki megérkezett, aztán belépett Daikichi-sensei is, határozott lépteivel. Megállt a, a számunkra idegen, diákok mellett. - Üdvözöllek titeket. - Mondta határozottan. A sensei akármennyire is volt fiatal chunin, úgy teljes egészében végezte a feladatát, és eddig egész félévben úgy mond a "kísérleti bárányai" voltunk és vagyunk. Danzou támogatását egy olyan tantervet folytat, ami nagyban hozzájárul a hatékony katonák utánpótlásához. Így nevelt minket. Az első napon, még a Pindur és Arthuros bábjátékával nem ezt mutatta, de a második napon ez már megváltozott. Azóta folyamatos harci kiképzéseket kaptuk, erőlét és állóképesség fejlesztés terén, majd fegyver használat terén is. - Rögtön a lényegre térek. - Néz végig körül a bent ülő első évfolyamosok között. - Ők..-Fordul a mellette álló diákok felé - Azért vannak itt, mert kivételes tehetségek az évfolyamukban, mind fizikailag, mind harci tudás terén. Most a vezetői képességeiket teszteljük, még pedig egy harci gyakorlatban, ahol maguk képzik az ő haderejüket. - Tekintete a maga módján kedves, mikor ránk néz, és személyisége is sugározza a biztonságot számunkra. - Maguknak...- Nézz ismét a felsőbb évesek felé. - Gondolniuk kell mindennel. Felállítani a frontvonalakat, teljes értékű utasításokat és parancsokat adva. -Majd ismét mindenkihez szólt, ugyan abban a határozott és büszke hangnemében. - Két csoportra osztjuk a teljes osztályt és vezetőséget. A feladatunk az ellenséges csapat zászlójának megszerzése. - Majd egy mosolyt enged meg az arcára, de amolyan ijesztő, sunnyogó mosoly ez amit sose szerettünk Daikichi-senseitől. - Találkozó este 8-kor az erdőségek határán. -

Este 8-ra mindenki az erdőségek határánál várakozott. Daikichi-sensei persze szokásosan késik, pedig már egy orvosi osztag is itt van, akik összesen 3 fő medikus jounin, és amúgy akik a falu védelmi orvosainak egy csapatát képzik. Még tisztán emlékszem, hogy miután Daikichi eltűnt rögtön 2 Tokubetsu Jounin lépett be, akik az utasítások szerint szétosztották két csoportra mind minket, mind a másod éves vezetőket. Ők megkapták a mi aktáinkat, és elmondták nekik, hogy estig külön helységben kell lenniük és az aktákat tanulmányozniuk. Felmérni mindenki egyéni képességét, hogy a gyakorlat során tudják hasznosítani. Miután minden utasítást megkaptunk mindenki távozhatott. Miután kimentünk az akadémiáról Suitachiék közös edzést szerveztek és én is velük tartottam.Sokat beszélgettünk még délután és együtt várta a társaság végig az esti gyakorlatot. Még Ichiraku Ramenesébe is beugrottunk kajálni egyet a nagy harc előtt.

Időközben Daikichi is megérkezik. - Köszöntelek titeket gyerekek. - Mondja vidáman és azzal a sunyi mosolyával az arcán, amit még mindig ki nem állhatok. - Korábban már megkaptátok az utasításokat a kollégáktól, így én erről már nem kívánok beszélni. - Veszi komolyra a figurát ismételten. - A vörös csapatot elkísérik a táborukba, ott megkapják a további utasításokat. A vezetőitek ott várnak és egy klónomtól ugyan ezt hallgatják végig. Na jó kicsit másképpen talán. - Mosolyog a végén egyet. ~Talán ők előnyt kapnak? ~ Teszem fel magamban a kérdést, de időm sincs gondolni. -Rádiót csak a vezetők kapnak! - Emeli fel a hangját. - Menjetek a táborotokba és a vezetők beszéljék meg a taktikákat. Minden vezető magával vihet egy első évest, mint tanácsadó. - Itt tart egy kis hatásszünetet. - A csata este 10-kor kezdődik. Addigra elő kell rukkoljatok valamivel, különben veszítetek és Konohának annyi. Remélem értettétek! - Kiabálja a végén, mire mindenki egyhangúan kiáltja. -OSSZ!"- -Indulás! - Mindenki rögtön a fákra felugorva, elindul a tábor felé. Időközben az egyik második évfolyamon magához hív engem. ~Vajon mit akarhat? ~ Teszem fel magamban a kérdést. - Szia Sensi! - Mosolyog rám kedvesen. - Otake és Jakura sok jót mesélt rólad. Elmesélték, hogy laposra verted Raikatsut. - Itt kicsit furcsán néztem rá, és észrevehetően nem nézem túl jó szemmel, hogy Otake és Jakura kifecsérli az igazságot. - Azt is mondták, hogy ez jóformán titok és a pletykák ellenére, ami most már tudom, hogy igaz, még is tagadod őket, vagy szépíted. Ezért választottalak tanácsadómnak, de szeretném, ha úgy érzed bármi ötleted lenne, azt oszd meg velem. - Még mindig furcsán nézek rá. - Mi az? - Kérdez vissza. - Még is te kivagy? - Kérdezem meg, mire ő meglepődik és mosolyog, de kicsit elszégyelte magát. - Ne haragudj. Onotashi Hirashi vagyok. Viszont amit még mondani akartam, hogy az egyik vörös vezető visszalépett. - Nem szólok semmit csak kérdőn várom a folytatást. - Raikatsut rakták be helyette. Most alkalma lesz bosszút állni a megaláztatásért. Elmondom neked, hogy nagyon vágyik rá. Én már csak tudom, hisz osztálytársam. - Mosolyodik el. - Elverem még egyszer ha kell. - Mosolygok vissza rá vidáman. ~ Vajon azóta mennyit fejlődött? ~ Gondolkodom el magamban. Kicsit irtózom attól, hogy még egyszer meg kelljen küzdenem vele. ~Ha ő nyer, akkor mindenki gyengének fog tartani. Lehet már Suitachiék sem állnának szóba velem. ~ Gondolom magamban. Miután rábólintottam Onotashi ajánlatára alig nemsokkal rá megérkeztünk a táborba, ahol a vezető másodévesek már össze is gyűltek. - Minél előbb meg kell beszélnünk egy felállást! - Fogad a kiabálás beérve a sátorba. - Nem előbb szét kell osztanunk a csapatokat! - Kiabál egy másik, majd Onotashi is belép a sátorba és egyből a kerek asztal köré ül, én ott állok mögötte. - Otonashi-kun. - Üdvözlik a többiek. - Nii-san végre, hogy megérkeztél. Látom Senshit választottad. Jól elbántál Senshi Raikatsuval, remélem most is megteszed. - Mosolyog Otanashi testvére Rozashi. ~Ezek a barmok mindenkinek elmondták az osztályukba.~ Vonom le a következtetést Otakéról és Jakuráról. ~ És ez a barom még hangosan is mondja. ~ Elég kellemetlenül érzem magam. - Hát igyekszem. - Mosolyodok el. Valahogy ilyenkor mindig neki állok hencegni. Nem szeretem ha lenéznek. - Térjünk vissza a lényegre kisöcsém. - Mosolyog Otanashi, amit Rozashi csak mosolyogva kezel. - Valakinek valami ötlet a felállásról? - Teszi fel a kérdést Otanashi, de süket fülekre talál, miközben én is az asztalon lévő térképre meredek. -Ez olyan, mint a labdázás ahol kapura rúgunk...- Csúszik ki a számon. - Van valami öteleted Senshi? Kérdezi meg az egyik másod éves, mire a többi választott osztálytársam is felfigyel. ~Most már nincs vissza út. ~ - 10 vezető van mindkét csapatban. Ez tiszta labdázás csak kapus nélkül. - Közelebb lépek a térképhez. - Ha mondjuk felosztjuk, hogy 4 vezető véd 4 vezető a középső fronton helyezkedik el, és 2 vezető csapata szélen mögéjük kerülve megszerzi a zászlót ez akár működhet is. - Adom el az ötletem, amire Otanashi csak az állát vakargatja. - Ahh már értem...- Mondja nyugottan. - Akkor 3-4-3 as felállást fogunk játszani... - Ezután tovább folytatja a tervet részletezve, hogy ki lesz a 3 védő vezető és csapata. Hanare, Hirahi és Kurosake lesz a 3 védvonalas. Az első évfolyamosok közül Daikimi, akivel a prezentációt csináltam, Kurono és Kenrou van benne. Daikimi kicsit bugyuta, de erős a védelme, és ez szintén elmondható Kuronoról és Kenrouról. Hirahi csapatában Toshiro, Sai és Nurane van, Kurosake csapatában Diami, Gerou, és Kiba vannak. Ők szintén, mind a védekező képességeikben jártasak. A közép mezőny is két részre oszlott első 3 vezető van a frontvonalon név szerint Kirake, Bushinaru és Rozashi. Kirake csapatában van Lee, Kira és Daikemi. Bushinaru csapatában Seiharu, Hime és Zento van. Ez a két vezető helyezkedik el két szélen és végül Rozashi van a frontvonal közepén. Az ő csapatában van Amirei, Hanzo és Suitachi, a legjobb harcosok papíron az első évesek között és egyben az osztályban a legjobb barátaim. Én Otanashi mellett vagyok a frontvonal mögött, Hiraméval és Korohekével, mi 3-an Otanashi vezetésével alkotjuk a rajta ütő osztagot. Így Otanashi teljes egészében uralma alatt tudhatja a frontvonalat. Továbbá még ott van a két szélről behatoló támadó vezető a saját csapatukkal. Elég viccesen nézhet ki ez most felülről, a gyerek felálltak háborúsdit játszani.

Elhangzott a kürt, ami a gyakorlat kezdetét jelzi, és a frontvonal már egymásnak is csapott. A mi osztagunk még nem mozdult. A beszivárgó csapat is megindult. Úgy tűnik a másik csapat is hasonló taktikát követ. - Megindulunk segítjük a bal oldalt, a fák között. Mindenkitől a maximumot várom el. - Úgy tűnik Otanashi sokkal határozottabb és nem tűr ellentmondást. Korohakéval és Hiraméval csak bólintunk egyet, majd követjük Otanashit. ~ A saját osztálytársaim ellen kell harcolnom. ~ Jegyzem meg magamban szomorúan. - Vigyázatok magatokra. Ha nem veszitek komolyan akkor akár súlyosan is megsérülhettek. Ők most az ellenség. Őket sem fogja érdekelni, hogy osztálytársam vagytok, parancsot követnek. Ez egy shinobi dolga. - Mondja határozottam. Kicsit ijedten fogadjuk ezt a monológot, amit Otanashi is észre vesz. - De jegyezzétek meg. Senkit nem hagyjunk hátra. - Mondja mosolyogva. Kicsit jobban hangzott már ez, mint az előbbi. Kicsit meg is nyugodtam, de tényleg ideje komolyra venni a dolgot. Közelebb érkezve a célterülethez már hallottuk az egymáshoz csattanó kunaik hangját. - Mögötted! - Kiabálta az egyik vörös csapatbeli, de addigra már késő volt Otanashi mögötte volt és rögtön a másod éves osztálytársát támadta a tantojával. Otanashi nem vérre ment, ellenfele fejét találta el, de a tantoja markolatával ütötte meg, így ő rögtön el is ájult. - Senshi ne lazsáljatok! - Szemeim össze szorultak és elővettem négy shurikent, amit a tanult módon rögtön vörös csapatos osztálytársam felé dobtam, kicsit megcsavarva, ami meg is tévesztette és megvágta a két vállát. Szegény térdre rogyott, de hirtelen ott termett egy jounin és felkapva el is vitte. ~Az orvosi osztag. Tehát figyelve vagyunk. Nem lehet baj. ~ Jegyzem meg magamban, majd egy kunait veszek el. - Raikatsu! - Hallom meg a nevet Otanashi szájából, aki már szemtől szemben áll vele. Oldalról Hitana is rám támadott, de a kunaimmal hárítottam az ő csapását. - Hitama! - Kiabálok osztálytársamra. -Most kíváncsi leszek Senshi, hogy tényleg igazak-e a pletykák. Most látom majd, ahogy Raikatsu szétrúgja a seggeteket, és most nincs itt Suitachi meg a bandája, hogy megvédjen.- Mosolyodik el Hitame. Amire én csak összehúzott szemöldökkel nézek rá. Többször is egymásnak estünk és kunai a kunaival csattanva küzdöttünk egymás ellen. Míg Otanashi Raikatsuval. -Otanashi! szükség lenne rátok középen. - Szólal meg Rozashi a rádión. Én pont Hitaméra intéztem egy hatásos rúgást, ami hátralökte és megfejelte az egyik fát. Őt is egy jounin vitte el. Mindenki végzett az ellenfelével már csak Raikatsu maradt talpon. - Mindenki vissza! Segítenünk kell Rozashinak. - Mindenki Otanashi mellé ugrik, majd Raikatsuval nem foglalkozva elindulnak a harctér közepére. - Hogy mertek itt hagyni! - Kiabál utánnuk Raikatsu. - Senshi őt rád bízom. - Adja ki Otanashi az utasítást. Benyúlva a shuriken tartómba, kihúzva 2 shurikent, Raikatsu elé dobom, aki megáll az egyik fa ágán, és vele szembe egy másikon. - Akkor most én leszek az ellenfeled. - Mondom neki nyugodtan, de izgatottan. ~ Úgy tűnik elkerülhetetlen lesz. ~ Jegyzem meg magamban és Raikatsu is csak mosolyog. -Rég óta várok már erre. - Mondja mosolyogva. Azzal nekem is esik. ~ Erősebb mint múltkor. ~ Érzem ahogy rendesen lelök a fa ágáról, épp hogy talpra érkezem a földön, de Raikatsu már is támad felülről, ami elől szimplán hátra ugrom. - Csak nem felcseszted magad már megint? - Kérdem tőle mosolyogva. - Úgy hallottam elég gyorsan szétment a pletyka az osztályodban is.- Mondom neki mosolyogva. - Meg is vertem mindet. Még a két kis barátodat is. Otakét és Jakurát. - Amúgy olyan gyermekies gonosz mosoly kíséri ezt a szöveget Raikatsu részéről, amire nekem jobban rászorul a kunaira a kezem. - Péppé verlek. - Jelentem ki neki, majd rögtön rátámadok, az utolsó shurikenemet is rádobom, de Raikatsu a kunaival védte ki. Ő sem rest és rögtön nekem esik ismét, de most inkább elugrottam a támadás elől. ~ Lassú. ~ Jegyzem meg magamban, majd ismét nekem esik Raikatsu. Ismét félre ugrom, de most a kunaimat egyszerűen ugrás után utánna dobom, ami megkarcolja a vállát. - Te kis szemét! - Ordít felém, majd ő is dob felém három shurikent és azokat követve támad ő. Mivel a kunaiok kivédésével kellett foglalkoznom, így nem maradt időm elugrani Raikatsu elől és kaptam egy jó nagy öklöst egyenesen a gyomromba. Kicsit még fel is köhögök, de nem hagyom magam térdre rogyni rögtön utánna vágok a kunaival, de elhajolt előle. A következő ütését, már a bal kezem eltoltam magamtól, így Raiktsu jobb oldala védtelen marad, és beledöftem a kunait a vállába. Ordított a fájdalomtól, de ezután úgy hátba rúgtam, hogy a földre esett. Pont vissza értek Otanashiék, akik látták ahogy Raikatsu a porba hullik. Itt is mondhatom őt is a jounin vitte el. Pár másodperccel később fellövik a kéktüzijátékot is, ami a kék csapat győzelmét jelentette. Rozashi a támogatást követően előre nyomult és megszerezte a zászlót. Én fáradtan majdhogy nem teljesen kimerülve ülök a földre. -Ahh végre vége.- Fekszem el hátra a fűbe, amire mindenki először elmosolyodik, majd nevetni kezd.

Fél órával később a kék csapat a táborában gyülekezett, ahová maga Danzou-sama egyik segítője érkezett hozzájuk. -Otanashi, Rozashi gyertek velem. - A kage átkarolta a két gyerek vállát, majd elsétált velük. - Mindenki másnak is gratulálok a teljesítményhez. A holnapi tanítás elmarad pihenjétek ki magatokat. - Azzal Daikichi-sensei is eltűnt és mindenki más is hazatért. Másnap egész nap aludtam, és otthon döglöttem. Sajgott mindenem. Utána való nap az Akadémián az első órára Daikichi-sensei meglepően pontosan érkezett. - Gyerekek. Mindenkinek gratulálok a tegnapi gyakorlathoz, végkimeneteltől függetlenül. - Mondta Daikichi-sensei nyugodtan és kedvesen. -Nagyon szépen teljesítettek. Danzou-sama külön megdicsérte az érkelésen az elsősöket. Úgy tűnik a Daikichi project működő képes így tovább folytatjuk. - Kacsint egyet előre hajolva, majd vissza egyenesedik. - Most pedig a chakráról tanulunk...- Daikichi-sensei hozzá is látott az unalmas elméleti órához. Biztatott bennünk, hogy év vége felé, vagy a második évfolyam elején, a chakra témát, már átültetjük gyakorlatba is. Órák után mindenki arról beszélt, hogy Otanashi és Rozashi a kiemelkedő teljesítményükért külön képzésben részesülnek, és Danzou-sama személyi elit osztagától tanulhatnak. A Daikimichi projectnek vége, egy pár nap után már nem is beszéltünk róla az akadémián, minden visszatért a rendes kerékvágásba.

Hyuuga Hanabi Szer. Ápr. 11 2018, 13:17

Szervbusz!

A történet nekem tetszett. Egy akadémista csapatok közötti kis küzdelmet olvashattam. Az egyetlen amire felhívnám a figyelmed, és kérném, hogy javítsd, az a legutolsó kis részben, Danzou megjelenése. Engedély nélkül ugyanis, még ilyen kis részben sem szabad mozgatni az animében lévő szereplőket.
Ezen felül +5chakrát és +2tjp-t írok jóvá.

**Senshi Jakoutsu** Szer. Ápr. 11 2018, 13:28

Köszönöm szépen. Javítva Danzou-sama segítőjére.

**Uchiha Kagami** Szer. Ápr. 11 2018, 13:37

Csak azért írok, hogy a mesélői poszt legyen az utolsó, és lássák a többiek, hogy itt már nem kell ellenőrizni.

Ajánlott tartalom

Senshi Jakoutsu

Senshi Jakoutsu

Re: Senshi Jakoutsu

Re: Senshi Jakoutsu

Re: Senshi Jakoutsu

Re: Senshi Jakoutsu

Re: Senshi Jakoutsu

Re: Senshi Jakoutsu