Samurai Emlékmű

Egy nagy emlékmű, melyet a Vas országának hősi halottaiért emeltek.

//Akade Shiron//

Enyhén szeles idő volt mikor tiszteletedet tetted az ősök hőstetteinek. Épphogy csak felálltál amikor hallottad, ahogyan valaki enyhén kuncogva feléd veszi az irányt. Előlépve két kezét hátul összekulcsolva az orrát felhúzva nézett le rád ahogyan nevetett az orra alatt.
-Még térdelni ezek előtt.-nevetett tovább.
-Semmit nem értek el és ezért a következő generációkat is saját képükre hibásan akarják felnevelni.-hagyta abba a nevetést.
-Még jó, hogy feladtam ezt a létet.
Kezét kardjára helyezte és gúnyos arccal éreztette, hogy alsóbb rendűnek tart amiért szamuráj vagy.

//Rock Lee//


Egy enyhe fuvallatos napon úgy döntöttem hogy kimegyek az emlék műhöz hogy tiszteletemet tegyem a hősi halottainkhoz. Sok szamuráj áldozta életét a harcban. Ide csak a híres szamurájok kerültek fel és reméltem hogy én is felkerülök egyszer ha meghalok. Majd a csendes és lágy szelet megzavarta valami nevetés. itt nem nagyon szabadott nevetni. Így felkeltem és hátra néztem. egy fiú volt az. Nagyon szemtelennek tűnt. Majd elkezd hangosan de nevet beszélni.
-Még térdelni ezek előtt.- Össze húztam szemöldökömet.
-Semmit nem értek el és ezért a következő generációkat is saját képükre hibásan akarják felnevelni.-hagyta abba a nevetést.
-Még jó, hogy feladtam ezt a létet.
Ideges lettem de egyben nyugodt is.
-Nem tudod mit beszélsz öcsi. de nehogy megbánd majd amit mondtál.
Majd a kezét a kardja markolatához tette és tekintete arról árulkodott, alsóbb rendűként tekint rám.nem nagyon értettem hogy mit akart, de nem hagyhattam, hogy gúnyolódjon itt.
- Nem tudod mit csinálsz, de ha harcolni akarsz hát legyen.
Majd én is a kardomra tettem a kezemet.

(Ja és szólj ha valami baj van a postommal.)

//Elnézést a késésért.//

Miután felnevetett azt követően, hogy te is kardodra helyezted kezed, támadó alakzatba állt és lerohanás szerűen megtámadott. Sikerült kitérned a gyors szúrása elől, de le is szűrted belőle, hogy egy kicsivel ügyesebb mint te ezért kénytelen leszel egy tervet kieszelni. Fel használhatod amid van, na meg persze a környezeted előnyeit, fák bokrok és egyéb ami előfordul egy enyhén fás részen.
A szúrás után heves kardviadal kezdődött és egyenlőre hátrálnod kell, mert az ellenfelednek volt lendülete és a saját testi épséged érdekébe muszáj hátrálnod és valahogy átvenned a harc irányítását.

/Semmi baj, de 23.-30 nem tudok fen lenni mert kikapcsolják a netemet, de megpróbálok feljönni./



Egy szúrással kezdett amiből kiderítettem hogy kicsit jobbak a reflexei. Nem mintha nem lenne esélyem, de ki kell valamit eszelnem. a környezet is adhat valami előnyt. Na akkor, az erőszakos támadásai lehetnek hátrányos számára.A támadásai agresszívak és masszív. Látszott rajta hogy nem szamuráj már. Talán majd amikor lesújt a kardjával akkor és majd mikor vissza akarja venni egy újabb csapásra, elbuktatom gyorsan majd hátrébb megyek, hogy amikor felkel én indítsam a támadást. Ha meg gyorsabb lesz, akkor ellököm magamtól pengéjét az enyémtől, leguggolok és elbuktatom. Majd felteszek neki egy kérdést arról hogy mit értett azon hogy feladta ezt a létet. vagyis mit értett ezen. ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet. de meglátjuk még mi sül ki belőle.

Ráeszméltél, hogy ide terv kell, úgyhogy ki is eszeltél pár módot ellenfeled megállítására.
Miután kard csapásai között nem hagyott elég időt, hogy visszavágj, és ellökni sem volt elég erőd a hátrányos helyzet miatt, kénytelen voltál akkor beszélni mikor kardjaitok pengéje egymásnak feszült. A férfi nem is habozott válaszolt a kérdésedre.
-Olyan szinten váltottam le ezt az életvitelt, hogy felhagytam ezen forma szokásaival és sajátos elképzeléseivel. Miért ne tanulhatnék azt amit csak kedvem tartja, tudod mit meg is mutatom az egyik jutsum, hogy lásd mivé válhatnál ha nagyon akarnál.
Hátra ugrott majd kézjelek sorozata után egy tűzgolyót lehelt feléd ami elől gyors reagálással muszáj leszel, ismét csak, védekezni.

Még mindig nem fáradt el. S a csapások erősek voltak. Nem bírtam használni egyik tervemet sem. Majd mikor kardjaink erősen feszültek köztünk megkérdeztem. majd elmondta. Elég furán, de elmondta. Majd meg akart egy jutsut mutatni. Nem nagyon tudtam mi az, de hallottam hogy kézjelekkel megformálva, különféle támadásokat, védekezéseket használnak. Tehát a kézjeleket megformálva egy gömb féle tűzcsóvát lehelt felém. Nagyon meglepődtem hogy ilyen könnyen egy ekkora erejű támadást zúdított felém. S gyorsan megpróbáltam félre ugrani. Meredek lesz de nincs más esély. Ha elbírok térni előle akkor egy gyors rohammal támadok. De, ha ezt bekapom akkor megszívtam. Akkor az le fog gyengíteni és nem fogom bírni a támadásait. Jó lenne nem bekapni.

Miután a gyors reagálást követő támadást egy egyszerű félreugrással próbáltad kivédeni nem arattál osztatlan sikert. A tűzgolyó nem talált el teljes mértékben, mondhatni csak a széle súrolt, de így is megégette, szerencsédre, a kis és a gyűrűs ujjadat a bal kezeden. Rosszabbul is járhattál volna ha egy profi ninjutsu specialista veti be ellened ezt a támadást, mert azáltal, hogy nem túlságosan gyakorlott és valószínűleg egyedül fejleszti harci készségeit, esélyed nyílt az ellentámadásra. Nem számolt azzal, hogy sikerülhet kitérned a támadása elől, túlságosan lebecsült, és védtelen helyzetbe került két oldalról. Egy gyors rohammal közelíted meg, és jobb kezedben a kardoddal sikerül nyakához szegezni a pengét. Rajtad áll, hogy megölöd-e vagy csak megpróbálod lebeszélni arról, hogy így folytassa életét, amennyiben életben hagyod.

Elbírtam ugrani a tűz lövedék elől, de mégis elkapta a kis és a gyűrűs ujjamat a bal kezemen. Sajnos így nem bírom használni a kardot, csak a jobb kezemmel. Nem is nagy baj ez. Az ellenfelem eléggé lelassult, tökéletes időzítés a támadásra. Gyorsan megrohamoztam és sikerült is csapdába szorítanom, nyakához szorítva katanámat harcképtelenné tettem. Két döntésem lehetett vagy megölöm vagy életbe hagyom, hogy élje tovább az életét. Nem voltam egy haragos, könyörtelen harcos ezért inkább megpróbálom lebeszélni az cél nélküli harcokról. Ezért éberen tartottam a helyzetemet és elkezdtem faggatni.
- Miért támadtál rám? Miért akarsz megölni? Vagy ide küldött valaki?
Kérdeztem merev és elszánt arccal. Nem féltem, hogy támadni fog....legalábbis reméltem, mert ha támad képtelen leszek elvágni a torkát. Vagy kitalálok valamit, de most ebbe a helyzetbe nincs sok választás.

Miközben homlokán legördült egy izzadtság csepp a halál félelemtől nyelt egyet, majd válaszolt a kérdéseidre.
-Úgy ismertem meg a szamurájokat, hogy gyengék és felül múlja őket bárki aki ismer pár ninjutsut. Azért hagytam fel a szamuráj élet móddal, mert úgy véltem nem érhetek el semmit ha gyenge maradok, de be kell látnom tévedtem hisz még egy alacsony szintű harcos is képes volt ilyen rövid idő alatt kijátszani...ekkor felsóhajt, és fojtatja...pedig úgy hittem, hogy könnyen földbe döngöllek, megölni nem állt szándékomba csak hát kicsit elszaladt velem a ló.-enyhén lehajtotta a fejét és sugárzott belőle a csalódottság.
-Nem küldött senki, magam jöttem, hogy összemérjem az erőmet egy szamurájjal, bár látom minden hiába volt.-nyelt ismét.
-Ölj meg...legyőztél.-könnybe lábadt a szeme.
-Hiába volt minden.-szívott egy nagyot a levegőbe miközben orra a kétszeresére nőtt és a tüdeje megtelt levegővel. Enyhén a pengéhez szorítva saját nyakát a nagy levegő vétellel.
A te kezedben van az élete.

A fiú hamar megnyílt előttem. Elmondott mindent, nem hatódtam meg, mert én vele ellentétben nem nyílok meg. De ezért abba hagyni a szamuráj életmódot. Nem tudom, hogy mi a rossz ha szamuráj vagy. Igaz, hogy a ninjá-k erősebbek mint mi. De a szamurájok is lehetnek olyan erősek mint mi. Ha már ez lett a sorsod akkor vállald el. Sok mondani valója volt. Egy kicsit felháborított az, hogy csak úgy megtámadott minden ok nélkül. De nem az ő hibája. Végül azt kérte, hogy öljem meg. Igaz gyakran haragtartó vagyok, de nem vehetem el egy ember álmait. A gyilkosság nem megoldás.
- Nem öllek meg. Lehet, hogy nem vagy még elég erős, de ezért kell többet edzened és erősebnek kell lenned. Ne hagyd fel az álmodat!
Ezért a kardomat le véve a nyakáról egyenesen álltam előtte. Vártam, hogy mondjon valamit. Reméltem, hogy nem sértődik meg. Meg azt is, hogy nem fog támadni. De a vallomása és a viselkedése után nem hiszem, hogy támadni fog.

Miután az acél hűvös érzése megszűnt a nyakánál, majd megálltál vele szembe, nem tudott mit csinálni, mert nem nagyon értette mi történt. Térdre rogyott és szipogott egyet, kezét a földre tette és meghajolt előtted. A szél süvített egy nagyot közöttetek midőn tovább haladt a fák lombjai között, majd a fák susogását a ninja hangja törte meg.
-Nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom...,de kérlek had legyek újra szamuráj, tanítsd meg újra, hogy mit szokás, hogy az emberekkel hogyan viselkedünk, hogy hogyan zajlik egy normális edzés, cserébe megtanítok neked technikákat amiket ismerek..emelte fel a fejét és mosolyogva kérdezett.
-Na mit szólsz hozzá?-kérdezte izgatottan.
Nagyon úgy tűnik, hogy a férfi aki másik útra lépett megpróbál vissza térni a helyes ösvényre, rajtad áll, hogy segítesz-e neki. Az utat megmutathatod, de neki kell végig mennie rajta, de a segítség olykor nem árt.