Hyuuga Emi
2 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Hyuuga Emi
Hyuuga Emiko 12/31/2015, 7:15 pm
Decemberi kaland
Időbeli elhelyezkedés: Mielőtt Emi útra kelt volna a Villámok országába
Helyszín: Fű országa ---> Bambusz és Gomba erdők
NJK: Shinome Haruka
Emi éppen Kusagakuréből igyekezett kifelé, de a szokásos fák helyett bambuszok állták útját, ami miatt maradt a földön sétálás. Néha egy kicsit rágyorsított, azonban a fákon való ugrálásról le kellett mondania. Szépen sütött a Nap, amiért igazán hálás volt, legalább nem kellett túlöltöznie. Mivel a Kenshiro klán vendégszeretetét élvezte egy darabig, amiatt egyáltalán nem aggódott, hogy megállítják a falu közelében. Amint távolabb került a falutól, egyből alkalmazta a Henge no Jutsut és egy fiatalabb, nagyjából 15 éves lány alakját vette fel. Remélte, hogy nem fut össze senkivel, akivel nem tervezte. Ez azt jelentette az ő értelmezése szerint, hogy egy lélekkel sem hozza össze a sors, amíg biztos helyre jut. Néha aktiválta a Byakugant, de csak az ellenőrzés végett, hiszen jobb félni, mint megijedni. Úgy nagyjából két óra gyaloglás után, valami megakadt a radarján. Hirtelen megállt és az égre emelte a tekintetét – pont most kellett chakrát érzékelnie. A Dojutsuja látótávolsága nagyjából 1,5 km-re terjedt ki és amennyire meg tudta állapítani, a másik ninja 1 km távolságra volt tőle. A chakrája már ilyen messziről is furcsának tűnt, valami nem volt rendben ezzel az alakkal.
A kíváncsiság megöli a macskát, tartja a mondás, ám a jounin úgy döntött, közelebbről is megnézi magának ezt a valakit, mert érdekelte, vajon kiféle, miféle szerzetet talál a tisztáson. Ráadásul jobban megnézve, éppen fürdőt vett az ismeretlen, ezért gondolta a lány, hogy rápillant egy kicsit. Viszonylag gyorsan odaért, mert a sétát futásra váltotta. Aktív volt az álcája, ezért kikukucskált egy adagnyi bambusz mögül, mintha csupán egy kíváncsi tizenéves lenne. (A jelleme igazán autentikus.) A titokra hamar fény derült, mert a part közelében időzött, nyakig vízbe bújva egy szőke hajú hölgy. Az alakjáról azonnal feltűnt, melyik nemhez tartozik az eddig ismeretlenségbe burkolózott ember. Emi azt hitte teljesen nyugodtan bámulhatja, ám még fél perc sem telt el, a nő megfordult. Ekkor váltak láthatóval, sötétlila lélektükrei.
- Akár meztelenül is megküzdök veled, ha kell – semmi bemutatkozás vagy kérdés, gyorsan tisztázta a helyzetet a kunoichi. – Ja, és oldd fel az álcádat, idáig érzem a Henge no Jutsu szagát!
A Hyuuga lány azonnal hátrahőkölt és mivel Dojutsuja kikapcsolt állapotban volt – tehát nem látott hátrafelé –, egy kupac gombában hátraesett. Gyorsan felpattant, hátha azóta már kiúszott a partra a nő és éppen az ellen irányuló támadást tervezgeti. Szerencsére még mindig a vízben úszkált, hosszú szőke haja lebegett a felszínen. Emi kilépett a tisztásra és ártatlan szemekkel kezdte el bámulni.
- Mégis miről beszélsz? – kérdezte, miközben apró léptekkel haladt közelebb a parthoz.
- Sok chakrád van, de a folyamatos álca fenntartása még neked is fárasztó lehet. Egyébként úgy hiszem, nem akarsz bajt, csak erre keveredtél, szóval hagylak elmenni. Bár, ha megmutatod az igazi arcodat, talán maradhatsz – kacsintott.
A kunoichi nem tudott erre mit mondani, száját többször is szólásra nyitotta, ám hang nem jött ki rajta. Mégis mit képzelt ez a nő, majd csak úgy felfedi magát bárki előtt!? A titkára mindennél jobban vigyázott, néhány különleges személynek ugyan elárulta magát, de egy ismeretlennek, akit két perce látott először, nem fogja megadni ezt az örömöt. Felhúzta az orrát és sarkon fordult, ez legalább könnyen ment. Viszont alig tett meg néhány lépést, a földből elkezdett kirajzolódni egy alak, majd a másik ninja alakját vette föl. Ez még talán nem is lett volna akkora baj, ám a nő gyakorlatilag meztelen volt, csak egy fehér lepel fedte a testét.
- Hm, meggondoltam magam, sokkal érdekesebbnek nézel ki, mint az utolsó öt látogató, aki ide tévedt.
Hirtelen erős karok ragadták meg a lányt és mire felocsúdhatott volna, egy technika nevét hallotta.
- Shikei Seppun – suttogta a ninja, mire az álcázott lány azt vette észre, hogy a száján keresztül chakra kezd kiáramlani. Az egyik meglepetést a másik követte, hiszen csupán ekkor tudatosult benne, hogy mi történt. Mielőtt még az energiát elkezdte volna kiszívni belőle a másik kunoichi, elég heves csókot adott a szájára.
Hiába próbált küzdeni, egyre inkább elnehezült a teste, ahogy távozott belőle a chakra. Aztán szép lassan a Henge no Jutsu is bemondta az unalmast, mire visszanyerte eredeti kinézetét. Amikor a szőke megpillantotta Emi halványlila szemeit, megszüntette a technikát és elengedte őt. Mosolya kissé ijesztőre sikeredett, de ez idő alatt a Hyuuga sem tétlenkedett. Annyi chakrája még maradt, hogy a lábába irányítsa és egy kicsit távolabb kerüljön az őrült nőszemélytől. Eközben látta, amint a kunoichi megtörölte a száját, mintha érkezést fejezett volna be.
- Tényleg nem rossz – állapította meg, miközben gyorsan behozta a kettejük között létrejött nagyobb távolságot. – Ráadásul még annál is érdekesebb vagy, mint először gondoltam. Egy Hyuuga, ilyen messze az otthonától.
Emi ezt utálta legjobban, neki nem Konoha volt az otthona, bár ezt nem kötötte mások orrára, azonban mindig érzékeny pontra tapintottak, ha ez szóba került.
- Nem tudsz te rólam semmit! – kiabálta és a chakráját a kezébe sűrítette, majd aktiválta a Gouwant. Lesújtani készült, méghozzá nem is akármekkora erővel. Közben a másik shinobi sem tétlenkedett, kézjeleket mutogatott, és amikor Emi célba ért, egy rakás földet ütött szét.
- Ez meg mi? – kérdezte hangosan, amikor látta, hogy a földkupacból összeáll a nő. Először megtartotta a talaj színét, aztán visszanyerte eredeti állapotát a test.
- Erős is vagy, ez tetszik. Azt hiszem, ennyi bőven elég volt bemutatkozás gyanánt, na nem mintha ellenemre lenne egy jó kis harc, viszont most fejeztem be a frissítő fürdőmet és a könyveim is várnak. A reakciódból ítélve érzékeny pontra tapinthattam. Nos, ezért elnézést kérek, sajnos a múltba nem látok, szóval fogalmam sincs, miért akadtál ki annyira.
- Hyuuga vagyok, ezt le sem tagadhatnám, de nem tartozom Konohához – tisztázta le a dolgokat. – Amúgy a nevem Emi.
Bemutatkozott, ha már kissé barátságosabb irányt vett a beszélgetés.
- Shinome Haruka. Volt jounin kiképző, jelenleg elveszett ninja Getsugakuréből.
- Mi, elveszett? – tette fel a kérdést, mintha nem teljesen értette volna az előbbi kijelentést.
- Igen, de ez egy hosszú történet. Talán egyszer elmesélem, ha még összefutunk valaha – kezét kinyújtotta és végigsimította az ettől megszeppent Hyuuga arcán.
- Mintha élveznéd ezt – morgott az orra alatt.
- Ennyire látszik?
A fehér köpenyt szorosabbra húzta magán a szőke hajú nő és elindult a bambuszerdőbe, majd intett Eminek, hogy kövesse. A lány nem tudta ezt mire vélni, ám úgy látta jónak, ha engedelmeskedik újdonsült ismerősének. Most kivételesen ő törte meg a csendet.
- Mi volt az a technika, amit alkalmaztál rajtam? Még sosem éreztem ilyet.
- A neve Shikei Seppun, egy igen különleges jutsu. Ezzel képes vagyok elszívni mások chakráját és egy ideig az adott elemet is használni. Benned Raiton és Suiton elemet éreztem, igencsak hasznos kombináció. Tulajdonképpen emiatt és ennek a technikának a következő fázisa miatt kellett eljönnöm a falumból. De már így is elég sok mindent mondtam – zárta rövidre ezt a beszélgetést Haruka.
- Azt mondtad, régen kiképző voltál. Esetleg lenne valami mód rá, hogy tanulhassak tőled? Mondjuk ez a Shikei Seppun igencsak szimpatikus – vigyorodott el a lány.
- Még nem állsz készen erre – jelentette ki kissé komorabb hangon. – Azt viszont megígérhetem, hogy ha legközelebb találkozunk, és ha még mindig szeretnéd, akkor megtanítom neked – kacsintott egyet a kunoichi.
Egyszer elérkeztek egy úthoz, ami úgy tűnt, mintha Kusagakurébe vezetne. Néhány száz méterre valami fogadószerűség állt, ami két kisebb épületre volt osztva.
- Íme, az én kis hajlékom!
A Hyuuga shinobinak elállt a lélegzete. – Ez mind a tiéd?
- Igazából nem, egy idő házaspár vezeti, de megegyeztem velük, itt lakhatok állandóan, cserébe féken tartom a bajkeverőket, és ha banditák, vagy lezüllött ninják támadnák meg a helyet, gondoskodom róluk. Néha elég unalmas tud lenni az élet, viszont nem kérdezősködik senki, nyugodtan telt az elmúlt három évem, mióta ide keveredtem.
- Azt hiszem, én nem tudtám megszokni az egy helyben ücsörgést.
- Hidd el, könnyen megy az!
A kisebb épület felé vették az irányt, ami úgy tűnt, mintha mellékszárny lenne, ha már a fő betelik. Nem igazán volt különbség a két ház között, de Emi hálás volt, amiért a melléképületet vették célba.
- Már csak itt van hely, remélem nem baj.
- Ugyan dehogy, amúgy sem szeretek szem előtt lenni. Talán jobb lenne, ha az álcámat is visszavenném.
- Jelenleg tök üres az egész, senki nem fog háborgatni. A tulajdonosokkal lebeszélek mindent, néhány napig itt maradhatsz. Közben gondolkoztam a kéréseden, tudom mi lenne megfelelő számodra. Mondd csak, ismered a Raiton: Sandaaboruto nevű jutsut?
- Azt még nem – jött a válasz tőle.
- Miután kinevezek jouninná, ezt a technikát tanították meg nekem, mint jutalom – láthatóan kellemes emlékeket idézett meg benne az esemény említése, mert elmosolyodott, ám ezúttal nem a gonosz vigyor villant elő. A halványlila szemű kunoichi tudta, milyen az, amikor elismerik a munkáját. Régen volt ilyenben része, de a mostani helyzetét tekintve ez nem volt meglepő. Erről eszébe jutott, hogy meg kéne látogatnia az anyját az Eső országában, mert biztosan aggódott érte.
- Holnap reggel várlak a tisztáson, addig pihend ki magad és töltsd vissza az elszívott chakrádat – nevette el magát a végén.
Emi belépett az egyszerű szobába, ahol egy matrac, illetve két kisebb szekrény foglalt helyet. Sokkal rosszabb helyen is aludt már, sőt a földet is kénytelen volt hálóhelynek használni, ezért nagyon örült, amiért ilyen alvóhelyet kapott.
Ahogy azt Haruka megígérte, tényleg adott a lánynak egy ajándékot. Ezúttal az ő szobájába vezetett útjuk és végre a Hyuuga megpillanthatta, milyen helyen lakik a szőke shinobi. Egyszerűen berendezett szoba volt, ággyal, szekrényekkel és a falon képekkel. Az egyik kisebb szekrényhez lépett és kihúzta a fiókját. Két majdnem egyforma kitsune maszkot vett elő és letette az ágyra.
- Válassz egyet!
A jounin sokáig csak pislogott, nem tudott mit reagálni erre. Végül úgy döntött azt veszi el, amelyiknek piros díszítés volt a homlokán és kisebb megfestett szája.
- Ez is egy mód, hogy elrejtsd a kilétedet – magyarázta Haruka és a másikat visszatette a fiókba. – Remélem, hasznát fogod venni.
- Köszönöm! – csak ennyi telt tőle, mert igazából Karun kívül már régóta nem volt vele senki ilyen kedves.
Még aznap délután összekészült a vándor kunoichi és búcsút intett Harukának. Sokáig gondolkozott, hogy merre induljon el, míg végül arra jutott, hogy a Villámok országát nevezi ki következő úti céljának. Tudta, hogy a háború miatt nem lesz könnyű dolga és a maszk mögé sem rejthette el mindig az arcát, ám kalandvágya és életkedve némileg visszatért, újfent azzal a megállíthatatlan lelkesedéssel vágott neki, mint pár hónappal ezelőtt. Egyedül az motoszkált a fejében, hogy a legegyszerűbb út a Fagy országán keresztül vitt a céljához.
//Éljenek az übertáp NJK-k!
Megnyugtatásul, őt nem tervezem játéktérre vinni, esetleg úgy, ha egy bátor mesélő bevállalja, hogy belebújik a bőrébe és úgy lesz levezényelve a Shikei Seppun tanulása. Remélem a maszkra nem kell engedély, ahogy néztem ilyet bármelyik boltban lehet kapni, mert nem tartozik semelyik szervezethez. Ha jól tippelem, D szintű tárgynak minősül.//
Időbeli elhelyezkedés: Mielőtt Emi útra kelt volna a Villámok országába
Helyszín: Fű országa ---> Bambusz és Gomba erdők
NJK: Shinome Haruka
Találkozás egy nem mindennapi kunoichivel
Emi éppen Kusagakuréből igyekezett kifelé, de a szokásos fák helyett bambuszok állták útját, ami miatt maradt a földön sétálás. Néha egy kicsit rágyorsított, azonban a fákon való ugrálásról le kellett mondania. Szépen sütött a Nap, amiért igazán hálás volt, legalább nem kellett túlöltöznie. Mivel a Kenshiro klán vendégszeretetét élvezte egy darabig, amiatt egyáltalán nem aggódott, hogy megállítják a falu közelében. Amint távolabb került a falutól, egyből alkalmazta a Henge no Jutsut és egy fiatalabb, nagyjából 15 éves lány alakját vette fel. Remélte, hogy nem fut össze senkivel, akivel nem tervezte. Ez azt jelentette az ő értelmezése szerint, hogy egy lélekkel sem hozza össze a sors, amíg biztos helyre jut. Néha aktiválta a Byakugant, de csak az ellenőrzés végett, hiszen jobb félni, mint megijedni. Úgy nagyjából két óra gyaloglás után, valami megakadt a radarján. Hirtelen megállt és az égre emelte a tekintetét – pont most kellett chakrát érzékelnie. A Dojutsuja látótávolsága nagyjából 1,5 km-re terjedt ki és amennyire meg tudta állapítani, a másik ninja 1 km távolságra volt tőle. A chakrája már ilyen messziről is furcsának tűnt, valami nem volt rendben ezzel az alakkal.
A kíváncsiság megöli a macskát, tartja a mondás, ám a jounin úgy döntött, közelebbről is megnézi magának ezt a valakit, mert érdekelte, vajon kiféle, miféle szerzetet talál a tisztáson. Ráadásul jobban megnézve, éppen fürdőt vett az ismeretlen, ezért gondolta a lány, hogy rápillant egy kicsit. Viszonylag gyorsan odaért, mert a sétát futásra váltotta. Aktív volt az álcája, ezért kikukucskált egy adagnyi bambusz mögül, mintha csupán egy kíváncsi tizenéves lenne. (A jelleme igazán autentikus.) A titokra hamar fény derült, mert a part közelében időzött, nyakig vízbe bújva egy szőke hajú hölgy. Az alakjáról azonnal feltűnt, melyik nemhez tartozik az eddig ismeretlenségbe burkolózott ember. Emi azt hitte teljesen nyugodtan bámulhatja, ám még fél perc sem telt el, a nő megfordult. Ekkor váltak láthatóval, sötétlila lélektükrei.
A Hyuuga lány azonnal hátrahőkölt és mivel Dojutsuja kikapcsolt állapotban volt – tehát nem látott hátrafelé –, egy kupac gombában hátraesett. Gyorsan felpattant, hátha azóta már kiúszott a partra a nő és éppen az ellen irányuló támadást tervezgeti. Szerencsére még mindig a vízben úszkált, hosszú szőke haja lebegett a felszínen. Emi kilépett a tisztásra és ártatlan szemekkel kezdte el bámulni.
- Mégis miről beszélsz? – kérdezte, miközben apró léptekkel haladt közelebb a parthoz.
- Sok chakrád van, de a folyamatos álca fenntartása még neked is fárasztó lehet. Egyébként úgy hiszem, nem akarsz bajt, csak erre keveredtél, szóval hagylak elmenni. Bár, ha megmutatod az igazi arcodat, talán maradhatsz – kacsintott.
A kunoichi nem tudott erre mit mondani, száját többször is szólásra nyitotta, ám hang nem jött ki rajta. Mégis mit képzelt ez a nő, majd csak úgy felfedi magát bárki előtt!? A titkára mindennél jobban vigyázott, néhány különleges személynek ugyan elárulta magát, de egy ismeretlennek, akit két perce látott először, nem fogja megadni ezt az örömöt. Felhúzta az orrát és sarkon fordult, ez legalább könnyen ment. Viszont alig tett meg néhány lépést, a földből elkezdett kirajzolódni egy alak, majd a másik ninja alakját vette föl. Ez még talán nem is lett volna akkora baj, ám a nő gyakorlatilag meztelen volt, csak egy fehér lepel fedte a testét.
- Hm, meggondoltam magam, sokkal érdekesebbnek nézel ki, mint az utolsó öt látogató, aki ide tévedt.
Hirtelen erős karok ragadták meg a lányt és mire felocsúdhatott volna, egy technika nevét hallotta.
- Shikei Seppun – suttogta a ninja, mire az álcázott lány azt vette észre, hogy a száján keresztül chakra kezd kiáramlani. Az egyik meglepetést a másik követte, hiszen csupán ekkor tudatosult benne, hogy mi történt. Mielőtt még az energiát elkezdte volna kiszívni belőle a másik kunoichi, elég heves csókot adott a szájára.
Hiába próbált küzdeni, egyre inkább elnehezült a teste, ahogy távozott belőle a chakra. Aztán szép lassan a Henge no Jutsu is bemondta az unalmast, mire visszanyerte eredeti kinézetét. Amikor a szőke megpillantotta Emi halványlila szemeit, megszüntette a technikát és elengedte őt. Mosolya kissé ijesztőre sikeredett, de ez idő alatt a Hyuuga sem tétlenkedett. Annyi chakrája még maradt, hogy a lábába irányítsa és egy kicsit távolabb kerüljön az őrült nőszemélytől. Eközben látta, amint a kunoichi megtörölte a száját, mintha érkezést fejezett volna be.
- Tényleg nem rossz – állapította meg, miközben gyorsan behozta a kettejük között létrejött nagyobb távolságot. – Ráadásul még annál is érdekesebb vagy, mint először gondoltam. Egy Hyuuga, ilyen messze az otthonától.
Emi ezt utálta legjobban, neki nem Konoha volt az otthona, bár ezt nem kötötte mások orrára, azonban mindig érzékeny pontra tapintottak, ha ez szóba került.
- Nem tudsz te rólam semmit! – kiabálta és a chakráját a kezébe sűrítette, majd aktiválta a Gouwant. Lesújtani készült, méghozzá nem is akármekkora erővel. Közben a másik shinobi sem tétlenkedett, kézjeleket mutogatott, és amikor Emi célba ért, egy rakás földet ütött szét.
- Ez meg mi? – kérdezte hangosan, amikor látta, hogy a földkupacból összeáll a nő. Először megtartotta a talaj színét, aztán visszanyerte eredeti állapotát a test.
- Erős is vagy, ez tetszik. Azt hiszem, ennyi bőven elég volt bemutatkozás gyanánt, na nem mintha ellenemre lenne egy jó kis harc, viszont most fejeztem be a frissítő fürdőmet és a könyveim is várnak. A reakciódból ítélve érzékeny pontra tapinthattam. Nos, ezért elnézést kérek, sajnos a múltba nem látok, szóval fogalmam sincs, miért akadtál ki annyira.
- Hyuuga vagyok, ezt le sem tagadhatnám, de nem tartozom Konohához – tisztázta le a dolgokat. – Amúgy a nevem Emi.
Bemutatkozott, ha már kissé barátságosabb irányt vett a beszélgetés.
- Shinome Haruka. Volt jounin kiképző, jelenleg elveszett ninja Getsugakuréből.
- Mi, elveszett? – tette fel a kérdést, mintha nem teljesen értette volna az előbbi kijelentést.
- Igen, de ez egy hosszú történet. Talán egyszer elmesélem, ha még összefutunk valaha – kezét kinyújtotta és végigsimította az ettől megszeppent Hyuuga arcán.
- Mintha élveznéd ezt – morgott az orra alatt.
- Ennyire látszik?
A fehér köpenyt szorosabbra húzta magán a szőke hajú nő és elindult a bambuszerdőbe, majd intett Eminek, hogy kövesse. A lány nem tudta ezt mire vélni, ám úgy látta jónak, ha engedelmeskedik újdonsült ismerősének. Most kivételesen ő törte meg a csendet.
- Mi volt az a technika, amit alkalmaztál rajtam? Még sosem éreztem ilyet.
- A neve Shikei Seppun, egy igen különleges jutsu. Ezzel képes vagyok elszívni mások chakráját és egy ideig az adott elemet is használni. Benned Raiton és Suiton elemet éreztem, igencsak hasznos kombináció. Tulajdonképpen emiatt és ennek a technikának a következő fázisa miatt kellett eljönnöm a falumból. De már így is elég sok mindent mondtam – zárta rövidre ezt a beszélgetést Haruka.
- Azt mondtad, régen kiképző voltál. Esetleg lenne valami mód rá, hogy tanulhassak tőled? Mondjuk ez a Shikei Seppun igencsak szimpatikus – vigyorodott el a lány.
- Még nem állsz készen erre – jelentette ki kissé komorabb hangon. – Azt viszont megígérhetem, hogy ha legközelebb találkozunk, és ha még mindig szeretnéd, akkor megtanítom neked – kacsintott egyet a kunoichi.
Egyszer elérkeztek egy úthoz, ami úgy tűnt, mintha Kusagakurébe vezetne. Néhány száz méterre valami fogadószerűség állt, ami két kisebb épületre volt osztva.
- Íme, az én kis hajlékom!
A Hyuuga shinobinak elállt a lélegzete. – Ez mind a tiéd?
- Igazából nem, egy idő házaspár vezeti, de megegyeztem velük, itt lakhatok állandóan, cserébe féken tartom a bajkeverőket, és ha banditák, vagy lezüllött ninják támadnák meg a helyet, gondoskodom róluk. Néha elég unalmas tud lenni az élet, viszont nem kérdezősködik senki, nyugodtan telt az elmúlt három évem, mióta ide keveredtem.
- Azt hiszem, én nem tudtám megszokni az egy helyben ücsörgést.
- Hidd el, könnyen megy az!
A kisebb épület felé vették az irányt, ami úgy tűnt, mintha mellékszárny lenne, ha már a fő betelik. Nem igazán volt különbség a két ház között, de Emi hálás volt, amiért a melléképületet vették célba.
- Már csak itt van hely, remélem nem baj.
- Ugyan dehogy, amúgy sem szeretek szem előtt lenni. Talán jobb lenne, ha az álcámat is visszavenném.
- Jelenleg tök üres az egész, senki nem fog háborgatni. A tulajdonosokkal lebeszélek mindent, néhány napig itt maradhatsz. Közben gondolkoztam a kéréseden, tudom mi lenne megfelelő számodra. Mondd csak, ismered a Raiton: Sandaaboruto nevű jutsut?
- Azt még nem – jött a válasz tőle.
- Miután kinevezek jouninná, ezt a technikát tanították meg nekem, mint jutalom – láthatóan kellemes emlékeket idézett meg benne az esemény említése, mert elmosolyodott, ám ezúttal nem a gonosz vigyor villant elő. A halványlila szemű kunoichi tudta, milyen az, amikor elismerik a munkáját. Régen volt ilyenben része, de a mostani helyzetét tekintve ez nem volt meglepő. Erről eszébe jutott, hogy meg kéne látogatnia az anyját az Eső országában, mert biztosan aggódott érte.
- Holnap reggel várlak a tisztáson, addig pihend ki magad és töltsd vissza az elszívott chakrádat – nevette el magát a végén.
Emi belépett az egyszerű szobába, ahol egy matrac, illetve két kisebb szekrény foglalt helyet. Sokkal rosszabb helyen is aludt már, sőt a földet is kénytelen volt hálóhelynek használni, ezért nagyon örült, amiért ilyen alvóhelyet kapott.
***** A jutsu tanulás ide beilleszthető*****
Ahogy azt Haruka megígérte, tényleg adott a lánynak egy ajándékot. Ezúttal az ő szobájába vezetett útjuk és végre a Hyuuga megpillanthatta, milyen helyen lakik a szőke shinobi. Egyszerűen berendezett szoba volt, ággyal, szekrényekkel és a falon képekkel. Az egyik kisebb szekrényhez lépett és kihúzta a fiókját. Két majdnem egyforma kitsune maszkot vett elő és letette az ágyra.
A jounin sokáig csak pislogott, nem tudott mit reagálni erre. Végül úgy döntött azt veszi el, amelyiknek piros díszítés volt a homlokán és kisebb megfestett szája.
- Ez is egy mód, hogy elrejtsd a kilétedet – magyarázta Haruka és a másikat visszatette a fiókba. – Remélem, hasznát fogod venni.
- Köszönöm! – csak ennyi telt tőle, mert igazából Karun kívül már régóta nem volt vele senki ilyen kedves.
Még aznap délután összekészült a vándor kunoichi és búcsút intett Harukának. Sokáig gondolkozott, hogy merre induljon el, míg végül arra jutott, hogy a Villámok országát nevezi ki következő úti céljának. Tudta, hogy a háború miatt nem lesz könnyű dolga és a maszk mögé sem rejthette el mindig az arcát, ám kalandvágya és életkedve némileg visszatért, újfent azzal a megállíthatatlan lelkesedéssel vágott neki, mint pár hónappal ezelőtt. Egyedül az motoszkált a fejében, hogy a legegyszerűbb út a Fagy országán keresztül vitt a céljához.
//Éljenek az übertáp NJK-k!
Megnyugtatásul, őt nem tervezem játéktérre vinni, esetleg úgy, ha egy bátor mesélő bevállalja, hogy belebújik a bőrébe és úgy lesz levezényelve a Shikei Seppun tanulása. Remélem a maszkra nem kell engedély, ahogy néztem ilyet bármelyik boltban lehet kapni, mert nem tartozik semelyik szervezethez. Ha jól tippelem, D szintű tárgynak minősül.//
Hyuuga Emiko- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1930
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 550 (A)
Erő : 800 (S)
Gyorsaság : 590 (A)
Ügyesség/Reflex : 590 (A)
Pusztakezes Harc : 900 (S)
Tartózkodási hely : Rémálmok mezején
Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1322
Re: Hyuuga Emi
Hidan 1/7/2016, 4:34 am
Üdv! Pofás kis felvezetése volt a tanulásnak, meg a későbbi Shikei Seppun elsajátításának. Jutalmad 8 chakra és a maszk 
Hidan- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: ⎊
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.